Isten szemével

2018.01.07.

1.

Kép: Jézus, a keze áldásra téve.

Hang: Beszélni kell.

Jézus: Beszélni kell az Igazságról, de csak azoknak, akik fogékonyak rá.

2.

Hang: Egyedül Én vagyok.

Kép: Egy kéz elém tesz egy teljesen leégett fehér gyertyát, melyet most oltottak ki.

Jézus: Egyedül Én vagyok az élet és halál Ura. Csak Én tudom, hogy kinek meddig kell élni itt a Földön.

3.

Hang: Lelkem örök tüzében égsz.

Jézus: Minden szentáldozáskor egyesülsz Lelkemmel is, melynek örök tüze lángra lobbantja a te lelkedet.

4.

Misén: Egy pap arról prédikál, hogy nincs lélekvándorlás.

Kép: Egy szenvedő lélek sötétszürkében, ki felfelé néz, a háta mögött lángok.

Kép: Mennyei Atya képe.

Jézus: Drága kislányom, az első kép bizonyítéka a ténynek, hogy nincs lélekvándorlás, amely azt hirdeti, hogy újra és újra le kell születnünk a Földre, hogy elérjük a végső tisztulást. Viszont ez a kép a tisztítóhelyről ad tanúbizonyságot nektek, mert ott kell mindenkinek megtisztulni. Ez a Mennyei Atya irgalmának tökéletes megmutatkozása.

5.

Kép: Jézus arca eltorzulva.

Kép: Több eltorzult emberi arc.

Jézus: Eredetileg mindannyiatokba az Én tökéletes ép arcomat teremtettük bele, és ezt kellett volna megőriznetek. Az Én eltorzult arcommal csak azt fejezem ki, hogy az Én arcomat rontottátok el magatokban. Azért mutatok több torz arcot a második képen, mert szinte minden ember eltorzította az Én tökéletes képmásomat.

6.

Luisa Piccarreta írásából: Az ember jóakarata szabja meg a Szeretet óceánjának határait.

Hang: Alkalmazkodom hozzád.

Kép: Jézus arca.

Jézus: Ez azt jelenti, hogy csak olyan mértékben tudod szeretni Istent és a felebarátaidat, amilyen mértékben akarod. Mivel neked adtam a szabad akaratot, alkalmazkodom ehhez a mértékhez.

7.

Luisa Piccarreta írásából: Jézus: „Isten akarata teremtett mindent a semmiből, ha azt visszavonná, minden elveszítené a létezését.”

Kép: Jézus arca a torinoi lepelről.

Hang: Ha nem léteznél…

Jézus: Túl biztosak vagytok magatokban. Pedig hidd el, egyetlen gondolatommal megszüntethetném az egész világot. De nem teszem, mert teremtésemmel nagy terveim vannak. Mindenkit üdvözíteni akarok. Téged is. Ha nem léteznél, mert a világgal együtt eltüntetnélek, nem tudnál üdvözülni. A végső cél minden ember számára megadni az örök életet.

8.

Hang: Törvénykönyv ez benned.

Jézus: Ne gondolj különleges dologra, az Én 10 parancsolatom állandó törvénykönyv benned. A szerint éled életedet.

9.

Hang: Nekem ingyen… ingyen meg tudom szerezni ezt.

Kép: Egy kéz egy nagy tömött fehér zacskót tesz elém, az egész tartalmát nekem szánva.

Jézus: Nekem minden ingyen van. Nem kell érte semmi ellenszolgáltatást adni. Ezért neked is ingyen adom. Ez a csomag tele van az Én ingyen ajándékommal, szeretettel, irgalommal, kegyelemmel.

10.

Hang: Azt hajtogasd.

Hang: Nincsen igazán Bennem ellenállás.

Kép: Jézus balra fordulva.

Jézus: Te csak hajtogasd, hogy könyörüljek a bűnösökön. Ennek nem állok ellen.

11.

Kép: Egyiptomi fáraó.

Jézus: Ne imádd a bálványokat, mint egyes ókori népek, a pénzt, a hatalmat, a sikert. Imádd Uradat, Istenedet. Ez a te dolgod.

12.

Az újraházasodottak áldoztatásáról volt szó

Hang: Kibúvót találni mindenre.

Jézus: Ahogy telik az idő, egyre veszélyesebb a kiskapukat kihasználni. Vannak esetek, amikor érvénytelen szememben az engedély, amit kapnak a hívek. Sose keressetek kibúvót, szigorúan kövessétek Atyám tízparancsolatát, Én majd gondoskodom azokról a gyermekeimről, akik ki vannak zárva a szentségekből. Bízzátok Rám, Én majd Irgalmamban rendezni fogom lelkük állapotát.

13.

A testvéremmel a túlvilágról beszélgettünk.

Kép: A Mennyországban arról beszélgetünk a testvéremmel, hogy mi a földi életünkben valaha testvérek voltunk.

Jézus: Noha testvérek vagytok, utatok mégsem teljesen egyforma. De Földi életetek vége egyaránt a Mennybe torkollik. Mind a kettőtökkel más a tervem. Más feladatokat kaptatok.

14.

Misén:

Kép: Előttem áll egy személy, imára összetett kezei és karja látható, a ruhája fehéren fénylik, a ruha ujja bő, és hosszú.

Jézus: A Szentek típusát mutatom neked, akik nap mint nap buzgón imádkoznak értetek a Mennyben.

15.

Kép: Jézus a Szent Szívvel.

Kép: Egy kongó harang.

Kép: Jézus balra fordulva, ceruzával és papírral a kezében, jegyzetel.

Jézus: A kongó harang szentmisére hív, és az Úr Jézus kitárja a Szívét, karját, és úgy várja népét. Az Életkönyvbe feljegyzi azok nevét, akik betérnek a templomba.

16.

Hang: Az Oltáriszentség titka ez benned.

Jézus: Amikor Én, az Oltáriszentségi Jézus beléd költözök, ettől a perctől kezdve ontom szeretet- és irgalom sugaraimat a környezetedre.

17.

Hang: Éhes a szövetségre.

Jézus: Aki ki van zárva a Szentségekből, de valamikor részesült benne, éhezik és szomjazik az Istennel való szövetségre. Gondolok itt azokra, akik akadályozva vannak valaki által, vagy az újraházasodottakra.

18.

Hang: Betörsz ide.

Kép: Egy reptéren emberek várakoznak és nézelődnek, egy hosszú hajú, ősz férfi áll előttem.

Hang: Szabvány van.

Jézus: Buzgó imáid betörnek a haldokló lelkek közé, és segítenek nekik, hogy ne késsék le a repülőgépet, ami a Mennybe vagy a tisztítóhelyre viszi őket. Míg a haldoklókért imádkozol, különösen az Irgalmasság rózsafüzért, addig egyetlen lélek sem kési le a gépet.

19.

Hang: Nem alázza meg magát… ebben a célban.

Jézus: A gonosz kísértései közepette az Én választottam és a hozzá hasonlók nem alázzák meg magukat azzal, hogy bűnbe esnek, mert céljuk az örök élet elérése, és ebben a célban ez nagy akadály lenne.

20.

Hang: Sintérek vagytok.

Kép: Jézus jobbra fordulva.

Jézus: Drága engesztelőim, még ti is sintérek lehettek, ha Helyettem ítélkeztek.

21.

Misén, felajánláskor:

Eszembe jutott, hogy a Szent Vér nagy tisztító hatással bír.

Az oltáron lévő kehelyre fordították a figyelmemet.

Érzés: Mintha meg akartak volna itatni a kehely teljes tartalmával.

Hang: Idd ki Vérem kelyhét.

Jézus: Arra késztetlek kislányom, hogy képzeletben idd ki Szent Vérem kelyhét, mert hófehérre akarlak mosni. Olyan fehérre, mint amikor a frissen leesett hóra rásüt a nap, és szikrázik a fényben.

22.

Hang: Csillogtasd fel fényedet Énrajtam.

Jézus: Te önmagadtól nem tudsz ragyogni. Érints meg, és Belőlem csillogtasd fel a fényedet embertársaidra.

23.

Kép: Jobb kéz mutatóujjának ujjbegye, mely felfelé mutat.

Jézus: Mindig felfelé tekints, minden lépés előtt a Mennyre vesd tekintetedet!

24.

Kép: Egy férfi arca fehér képkeretbe van berámázva.

Jézus: Eljön az idő, mikor az antikrisztus képe mindenütt megjelenik méltó módon bekeretezve. Ez lesz a félrevezetés időszaka.

25.

Kép: Három részre oszló nyíl, Dél-Nyugat felé néz.

Jézus: A hatalmas Afrikából észak felé nyomul az új népvándorlás. A nyíl azért oszlik három részre, mert a nagy földrész minden részét magába foglalja, és Európának meg kell állítania ezt a nagy népözönlést. Ha nem sikerül, az iszlám lesz az uralkodó egész Európában. Imádkozzatok, harcoljatok, hogy ez ne következzen be.

26.

Kép: Egy agyvelő, piros erek a felszínén, véres.

Kép: Jézus arca a torinoi lepelről.

Kép: Emberi agy.

Gondolat: Az Úr Jézus esetében  az Isteni Ige szállt a Lelkével együtt a tiszta testbe, de nekünk, embereknek a saját akaratunk révén kell megszereznünk a tudást.

Jézus: Két agyvelőt mutatok nektek, az Én Isten-Emberi agyamat, és a ti emberi agyatokat. Így szoktatok imádkozni: „Drága Vér, mely a mi Urunk Jézus Krisztus Szent Fejéből, az isteni Bölcsesség Templomából, az Isteni Tudás Tabernákulumából, Égnek és Földnek Napsugarából árad, födj be minket most és mindörökké. Ámen”. Igen, az Én Véremet adtam nektek. Ez által mentettelek meg titeket a pokoltól, és ma is ezzel tisztítalak benneteket. Tudásomat nem kellett fejleszteni, mert Magammal hoztam Isten-gyermeki adottságaimból. A ti agyatok küzdelmes és fárasztó tanulás által tökéletesedik. Feltámadásomkor ugyanez a Földön élő szervem került vissza az Égbe, és nem kellett fejlődnie, változnia, tökéletesednie. A ti agyatok a Földi halál után megszűnik létezni, és a lelketek a túlvilágon Isten tudásából fog részesülni. A feltámadáskor pedig tökéletes, mindent átfogóan gondolkodó, új agyat teremtek nektek. Legyetek hálásak érte.

2018.01.14.

1.

Szentségimádásról volt szó.

Azon gondolkodtam, ha kihagyom a Szentségimádást az idő rövidsége miatt:

Kép: Jézus, mint egy lekókadt virágszál

Ha mégis elmegyek a Szentségimádásra, még ha rövid időre is:

Kép: Jézus torinoi arcképe széles mosollyal az arcán.

Jézus: Drága gyermekem, el sem tudod képzelni, mekkora örömet okozol azzal, ha belépsz a Szentségimádásra. Abban a percben kegyelem sugaraimat ontom rád, és alig várom, hogy beszélgethessek egy kicsit veled. Nem baj, ha a sok teendőd miatt csak rövid időt tudsz Velem tölteni.

2.

Karizmatikus misén: énekelték a „Tied a dicsőség” kezdetű éneket.

Kép: Egy nagyon erős láng sziluettje.

Kép: Egy pap velem háttal van, és felemeli a Szentostyát.

Jézus: A Mennyei Atya nagyon örült a dicsőítésnek, a láng az Ő Szeretetlángja jelképe volt, amelyet ajándékul szétosztott a dicsőítő testvérek között. A képen a pap azért emelte fel a szentostyát, mert a dicsőítés az egész Szentháromságnak szólt.

3.

Kép: Egy valaki hatalmas pakkot hoz elém targoncával, hogy csak a csomag látszott, és az, aki hozta, az nem.

Értelmemben: Ez az illető orosz nemzetiségű.

Hang: Ti is megismeritek egymást a béke jelével.

Jézus: A történelem nagy változásokat hozott. A múltban az orosz nép uralkodott hazátok felett. De már jó ideje a két nemzet békejobbot nyújt egymásnak.

4.

Az utóbbi időben sok sértés és bántás ért.

Jézus: Kicsi lányom, ezekkel a sértésekkel edzem a lelkedet. Minél több lelki sebed lesz, annál ellenállóbb és erősebb leszel.

5.

Kép: Az Úr a betegágyamon ül, és fogja a kezemet.

Hang: Sorsdöntő ez benned.

Jézus: A betegágy valójában lelki betegséget jelent, a sebeket, amitől szenvedsz. De ne félj, mindig veled vagyok, és vigaszommal erőt adok neked. Túlvilági sorsod alakulásában nagy szerepet játszanak ezek a lelki szenvedéseid. Légy hálás értük. Nagy dicsőséget szereznek ezek neked.

6.

Kép: Jézus arca a torinoi lepelről.

Hang: A lehetetlenségekben fürödsz te meg.

Jézus: Ami neked lehetetlenségnek tűnik, az Nekem lehetséges. Bízd Rám magad, mert az ilyen helyzetekben mindig utat mutatok neked.

7.

Hang: Azt is mondta az Úr, hogy senki sem fog olyanná válni, mint te vagy.

Jézus: Azért mondta ezt az Úr, mert nincs két egyforma lélek, mindenki egy külön egyéniség, bármennyire igyekszik valaki, képtelen olyanná válni, mint a másik.

8.

Kép: Háromszögben egy szem, de a háromszög csúcsa lefelé fordulva.

Jézus: Ezt a képet nem Én adtam, hanem ellenségem.

9.

Kép: A kereszten Jézus, a kereszt függőleges szárát alul holdsarló szeli át.

Jézus: Hatalmam kimondhatatlanul nagy, Én, a Megváltó uralkodom az egész teremtett világ fölött.

10.

Hangom: Sehol sem vagyok otthon.

Jézus: Igazad van gyermekem, mert ott a Földön ahol élsz, nem találod igazi otthonodat. A te hazád az Én hazám.

11.

Kép: Holdsarló alakú Szűzanya, balra fordulva, kék színű a ruhája, rajta arany vagy ezüst színű csillagok, a karjait kitárta. Szűzanya előtt volt valami, de nem tudtam megállapítani, hogy mi volt az.

Jézus: Ez a szép kép, amit adtam neked, a Szűzanya hatalmát fejezi ki az egész világ felett, amely hatalmat akkor kapta a Mennyei Atyától, amikor a Mennybe került, és a hármas koronát a fejére tették. Az egyik korona a hatalom koronája volt. A sarló alakú Szűzanya karját a Föld felé tartja, a ti bolygótok felé.

12.

Kép: Egy mérleget tart valaki, amely színarany és fehér színekben pompázik. A jobb serpenyőjét látom. Egy idő után a jobb serpenyőt nagyon lehúzza valami a föld felé.

Jézus: Ez egy Mennyei mérleg, az engesztelők mérlege, akik a jócselekedeteiket a jobb serpenyőbe teszik, a gyengeségeiket a bal serpenyőjébe. Mivel idejük legnagyobb részét Velem töltik, és állandóan vizsgálják a lelküket, a jobb serpenyő megtelik minden jóval, és a földig leereszkedik. Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiért sok Mennyei kincset kapnak majd.

13.

Vatikánról olvasok.

Hang: Azt tanácsolom neked, hogy…

Hang: Tiszteletben tartani, hogy…

Jézus: Azt tanácsolom neked, hogy ne ülj fel mindennek, mert vannak kritikák, melyek rosszindulatúak. Az Egyház vezetőinek utasításait tiszteletben kell tartani, de csak addig, ameddig nem szegülnek ellen parancsaimnak.

14.

Kép: Valaki a Magyar koronát elém tette, és játékos mozdulattal megérintette.

Jézus: Ez a kép azt fejezte ki, hogy Szűzanyám örökségét egészen természetesnek veszi.

15.

Kép: Nagy-Magyarország térképe felett egy kitárt szárnyú sas.

Jézus: A sas Én vagyok, és nemcsak uralkodok felettetek, hanem védőszárnyaimat kiterjesztem rátok.

16.

Kép: Egy Magyar király, vagy Szent István király, vagy Szent László király balról jött egy parkban. Harci ruházata volt, kard a kezében vagy az oldalán, védő felszerelés a fején és a mellkasán. A parkban egy egyszemélyes kupolaszerű építmény volt, melybe a király belépett, és a tengelye körül megfordult az óramutató járásának ellentétes irányában.

Jézus: A kupola a Magyar kormányt jelenti, melyet védelem alatt tartanak az Árpád-házi Magyar Szentek.

17.

Kép: Egy rombusz alakú töviskoronás szív.

Jézus: Sok ember értelmében az Én szenvedő Szívem nem egy puha, meleg, érző Szív, hanem valami elvont jelkép.

18.

Kép: Férfiak arcképei jelentek meg előttem egymás után, filmszerűen.

Értelmemben: Ezek a férfiak az apostolok.

Hang: A nevükben benne van a feltámadt Krisztus.

Jézus: Itt a Földön minden embernek van egy szűkebb közössége. Van, akinek a családja, van, akinek a barátai, van, akinek a hittestvérei. Én is, a ti Megváltótok magam köré gyűjtöttem a Számomra legszeretettebb 12 embert. Annyira átitattam őket gondolataimmal, érzéseimmel, hogy az ő nevükben benne van nemcsak a feltámadt Jézus, hanem a tanító, a gyógyító, a vigasztaló, a szabadító, és a megváltó Krisztus is.

19.

Hang: Neked van még… másfél éved.

Kép: Egy nő állt előttem, aki ezt közölte velem, a haja össze volt fogva lófarokban. Amikor ezt elmondta, jobbra fordulva eltávozott.

Jézus: Mi eltakarjuk a jövőt előtted, személyes sorsodról konkrétan nem beszélünk. Az ellenségem volt, ne is törődj vele.

20.

Kép: Egy kalendárium előtt állok, nézegetem a hónapokat, számolgatom, hogy milyen hosszú ideje csinálok valamit.

Jézus: Az idő előrefelé lassan pereg, hosszúnak tűnik. De ha visszatekintesz, rövidnek látod.

21.

Hang: Az egyik a jobbjára…

Kép: Az Úr Jézus a Mennyei Atya jobbján.

Hang: És a fogadott fiú?

Jézus: Én Atyám egyszülött Fia vagyok, azért a jobbján állok. Ti, a teremtmények fogadott gyermekei vagytok, ti álltok a bal oldalán.

22.

Szentgyónás után:

Kép: A háromszög csúcsán állok, mely a Szentháromság jelképe

Jézus: Ellenségem, a gonosz hiúsággal kísért téged, mert azt mutatja neked, hogy a szentgyónás után a Szentháromság fölé emelkedhetsz.

23.

Hang: Tessék.

Hangom: Ezt nem akarom megenni.

Kép: Elém tesznek egy nagy fazekat, amely tele volt minden olyannal, amit soha nem ettem, de nem is tudtam, hogy ilyen is létezik. Barna gömbszerű volt az alakjuk.

Jézus: A fazekat Én kínálom neked. Ami benne van, azoknak a felebarátaidnak a szimbólumai, akik majd közömbösségükkel, bűnös életükkel sok gondot okoznak neked. Ezt a feladatot nincs kedved elfogadni. A félbevágott citromszerű virágkehely a te lelked. Kérlek, fogadd be, akiket felkínáltam neked.

24.

Kép: VI. Pál pápa mellszobra előtt egy lány, a lány simogatja a mellszobor arcát.

Jézus: A lány az akkori híveket jelképezi, aki hálásan tekint VI. Pálra, aki új változásokat hozott.

25.

Kép: Egy kisebb Szűzanya szobor áll egy asztalon jobbra fordulva, valaki ledönti a kezével. A szobor darabokra törik.

Jézus: A többi vallás a Katolikusokon kívül nem tiszteli a Szűzanyát, és bálványimádásnak tartja a szobrokat, képeket. Ez a kéz az ő jelképük.

26.

Egy imatárs azon gondolkodott, hogy munkát váltson. Közben azt is mondta, hogy az engesztelés és a közös ima jót tesz a lelkének, feltölti szívének-lelkének azt az ürességét, mit a külvilág okoz neki. Azt tanácsoltam neki, hogy a munka ne menjen a lelki életének kárára, és az engesztelésnek a rovására, mert a lelki élet elhagyása egy olyan űrt hagy maga után a lélekben, melyet semmilyen jó munka vagy egyéb világi dolog nem helyettesítheti. Ha mégis a lelki élet elhagyását választja, a jó munka mellett is egy idő után nagy ürességet fog érezni bensőjében.

Jézus: Szentlélektől kaptad a bölcsességet, mert a legjobb tanácsot adtad neki.

2018.01.21.

1.

Hang: A Betlehem titka benned.

Jézus: A Betlehem titka azt jelenti, hogy az emberré válással Földre szállt a szeretet. Az a szeretet, ami benned van.

2.

Hang: Közösség.

Kép: Egy kékes-fehéres színű jégkocka.

Jézus: Nem minden közösség tagjait melegíti az egymás iránti testvéri szeretet. Egyeseknek fagyos a lelke.

3.

Hang: És olyan szépen énekeld el a te énekedet.

Jézus: Amikor felgyullad benned Irántam és Atyám iránt a szeretet, akkor szíved dalát énekeld el nekem. Nem az ajkaddal, hanem a lelkeddel. Kényeztess, becézz, és dicsőíts Engem.

4.

Kép: Velem háttal van egy püspök, valamit tevékenykedik.

Hang: Benne kezdődik a szentmise.

Kép: Jézus arca, tekintete.

Jézus: Nemsokára változás történik a liturgiában, mert a papok a híveknek háttal állva, az Oltáriszentség felé fordulva miséznek. Ez a tisztelet Nekem, az Úrnak kijár.

5.

Kép: Egy ruha aljára egy csipkét varrnak, fehér és fekete szín is volt a csipkében.

Hang: Teszünk hozzá szalvétát, jó?

Jézus: Az engesztelők ruhája általában fehér, de előfordulnak rajta fekete foltok is. Ezek a bocsánatos bűnök. Hoztam szalvétát, és aki megbánja, annak a bűnét letörlöm.

6.

Kép: Szent család sziluettje, szamárháton haladnak balra, mintha menekülnének valami elől.

Jézus: Ezzel a képpel azokat a Keresztényeket mutatom meg neked, akik a keresztényüldözés elől menekülnek.

7.

Hang: Szárnyakkal.

Hang: Beosztani az időt.

Jézus: A legbuzgóbb engesztelőket szárnyakkal ruházom fel, hogy a lelkük repüljön Felém. Segítek nekik a hátralevő rövid időt okosan beosztani.

8.

Hang: Hogy nézzük, mi a fontosabb.

Kép: Egy templom hátsó végében tartózkodom, az oltár felé nézek. Hívők ülnek a padokban, közöttük a 3-4 sorban egy szerzetes nővér fehér fátyollal. Az ülésrend adott volt, mindenki ott ült, ahova ültették.

Kép: Jézus arca, tekintete a Szent Szívvel.

Hang: Az Én vendégemet…

Hang: Hogy újjászülessünk  .

Jézus: Az ülésrendet a templomban Én alakítom úgy, ahogy a Mennyben is fogom. Szememben a legfontosabbak az alázatosak, a szeretetteljesek, és áldozatosak. Pl: a szerzetesnő, aki egészen Nekem áldozza életét. Aki oda belép az Én házamba, azt megérintem kegyelmeimmel, hogy újjászülethessen. És ha ezt elfogadja, ő is előrébb kerül az ülésrendemben.

9.

Vendégségben voltam, ahol két kislány arra kért, hogy játsszam velük. Mondták, néztek korábban olyan Bibliai filmeket, ahol véres jelenetek is voltak. Ezeket a jeleneteket is el akarták játszani.

Amikor visszagondoltam ezekre a mozzanatokra:

Kép: Egy olyan növény vagy virág, mely szétágazó, a szétágazás végén bogyók. De mindez olyan jellegű volt, mint az elszáradt fa.

Jézus: Az áteredő bűn a gyermekekben eltűnt a keresztséggel, de a rossz hajlamok sajnos megmaradtak. Ez a két kislány nyitott a rossz felé. Ez a környezeti hatások eredménye. Ezek a véres jeleneteket mutató filmek nem válnak lelkük javára. Utánozni akarják a brutalitást. Valóban olyanok, nagyon fiatalkoruk ellenére, mint az elszáradt fa. Okos és türelmes nevelésre van szükségük. Még nincs késő. A gyermek körülbelül 10 éves koráig még nevelhető.

10.

Hang: Kimutatni… ki tudja.

Kép: Egy kisbaba arca, egy gyerekkocsiban van bebugyolálva, sapka van a fején.

Jézus: Mikor még ennyire pici a gyermek, még nem látható mi lesz belőle. Ilyenkor még igazán ártatlan, feddhetetlen. De ahogy növekedik, kijönnek rajta a vadhajtások, amiket nyesegetni kell, minél korábban.

11.

Hang: Látod, nagyon-nagyon be van keretezve.

Jézus: Ti engesztelők több feladatot kaptok Tőlem, de látod, a leghangsúlyosabb a lelkek mentése.

12.

Hang: Nem lehet semmit sem ráhagyatkozni.

Hang: Sharia törvény.

Jézus: Bármilyen fenyegetésben részesülnétek, bármilyen megpróbáltatás várna rátok, a világért sem szabad elfogadni az iszlám törvényt.

13.

Kép: Nagy-Magyarország térképe.

Kép: Magyar Korona.

Kép: Szent István király arca nagyon közelről, a fején a Magyar Korona.

Jézus: Az Új Világban a régi Nagy-Magyarország újra a tiétek lesz. Akkor majd államformátok a királyság lesz. A Szent Korona méltó fejre fog kerülni.

14.

Kép: Egy régi templom, az oltáron egy kehely, az oltár előtt egy leány, ki az oltár felé néz.

Jézus: Az egyházban a hitehagyás eluralkodik. Már alig-alig akad hívő a templomban. Szomorúan tekintek körbe az Oltáriszentségből a szinte üres templomban.

15.

Kép: Egy kerek asztalt hoznak elém, lila abrosszal, ünnepi 4 személyes terítékkel, tányérok, csészék is vannak.

Hang: Megtartottam benned ezt.

Jézus: Egy régi szép szokást megtartottam benned. Azért van 4 teríték a képen, mert minden étkezéshez meghívsz Bennünket az asztalodhoz, az egész Szentháromságot.

16.

Hang: Nem akarom többet hallani ezt tőled.

Jézus: Néha szoktad mondani, hogy: „ez meghaladja a képességemet, nem tudom megtenni”. Ezt sosem halljam tőled! Az lehet, hogy alkalmatlan vagy rá egyedül, de Velem minden könnyebb lesz.

17.

Hang: Én ezt olyan egyszerűen mutatom meg.

Jézus: Ha lehetetlennek tűnik számodra valami, Én embereken keresztül mindent megoldok. Nem csodának érzékeled, mégis tudod, hogy Én vagyok a dologban. Legyen akár anyagi, akár lelki probléma.

Grandiózus fényinstalláció a kanadai Notre-Dame bazilikában

Egy katolikus templom más. A mennyországon inneni világ egyedüli helyei, ahol az Úr Jézus valóságosan és fizikailag jelen van (az Oltáriszentségben a tabernákulumban), és ahol minden egyes szentmisén az Ég megnyílik és betekintést enged.

Felismerve ezt, megértjük, miért írja ezt a szeretet féltő szigorúságával az Egyház, a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium konstitúciójában: "A püspököknek szigorúan távol kell tartaniuk a templomoktól és más szent helyektől az olyan műalkotásokat, melyek ellenkeznek a keresztény hittel, erkölcsökkel és jámborsággal; melyek a józan vallásos érzést sértik akár azzal, hogy a formákat elcsúfítják, akár azzal, hogy művészi szempontból nem kielégítőek, középszerűek vagy utánzatok."

Nem tudjuk, hogy az alább ismertetett kanadai produkció minden elemében megfelel-e az Egyház vonatkozó irányelveinek. Szeretnénk, ha a hasonló installációk nem csupán öncélúan gyönyörködtetnének, de egyúttal megmutatnák és tanítanák Krisztus és az Egyház önmagában is csodálatra méltó tanítását, a figyelmet a mi Urunkra irányítva, és nem Őróla elvonva. Hisszük, hogy erre a huszonegyedik század digitális művészete hittel, jószándékkal és odafigyeléssel ugyanúgy alkalmas.

Az Aura művészeti installációt az itt bemutatott és linkelt anyagok alapján ajánljuk, megerősítést merítve abból a tényből, hogy a program a helyi egyházi elöljárók támogatásával készült és kerül bemutatásra.

A montréali Notre-Dame Bazilikát méltán a világ egyik legszebb katolikus templomának tartják.

A katedrális szépsége inspirálta a kanadai Moment Factory stúdió digitális művészeit is arra, hogy a helyi egyházközösséggel együttműködve létrehozzák az Aura projektet: egy zenével kiegészített grandiózus belső fényfestést, ami magának a szakrális térnek a kialakítására épít, és annak saját elemeit és vonásait emeli ki (szemben pl. Rómában és Budapesten tartott méltatlan produkciókkal, amelyekben templomokat egyházi asszisztenciával puszta vetítővásznakká degradálnak).

Az Aura projektben a XIX. századi templom statikus elemeit (amelyeket 1824-ben az ír-amerikai konvertita építész, James O'Donnell tervezett) a XXI. század technológiája kelti életre. A fényfestés megalkotói ehhez gondosan elvégezték a templombelső teljes, háromdimenziós digitalizációját. A látványelemek elkészítése négy intenzív hónapon át tartott, amelyet 21 vetítő, 140 fényforrás, négy lézerforrás és húsz tükör beépítése követett, kilencven napon át.

Leghosszabb ideig - mintegy egy évig - az alkotás zenei részének megkomponálása és felvétele zajlott. A zenét Marc Bell és Gabriel Thibaudeau készítették, húsz kórista és harminc zeneművész segítségével, valamint a bazilika saját orgonájának felhasználásával.

A projekt az elejétől a végéig két éven át készült, több, mint száz ember részvételével.

A negyvenöt perces élő program a templomban két részletben valósul meg. Az első részletben a templombelsőt a látogatók saját maguk járják körbe, megtekintve a bazilika fényfestéssel dinamikussá tett elemeit. Az Aura második része a látványos finálé, amiben a látogatók a padsorokból nézve élik át a templombelső teljes megelevenedését.

Az Aura minden héten keddtől csütörtökig du. 6 órakor, pénteken du. 6 és este 8 órakor, szombaton pedig este 7 és 9 órakor tekinthető meg a montréali bazilikában. A részvételhez helyfoglalás szükséges.

Képek és bemutatóvideó az Aura fényfestésről (Forrás: TheCultureTrip):

http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/01/22/grandiozus_fenyinstallacio_a_kanadai_notre-dame_bazilikaban

Hírek

Ferenc pápa üres helyeken ünnepelt misét

Az apostoli útja során Ferenc pápa január 18-án a chilei Iquique városban tartott misét.

A felkészülések szerint 300.000 hívőt vártak, azonban a pro-Ferenc pápa média szerint csak 90.000 ember jelent meg.

Egyre érthetőbbé válik az, hogy Ferenc pápa médiahírneve nem tud javítani azon, hogy a pápa modernista felfogása megosztja a katolikusokat valamint az egyház gerincét.

Ferenc pápa kevés embert vonzott be a fiatalok találkozójára

Ferenc pápa január 17-én fiatalokkal találkozott a chilei útja során a maipui nemzeti kegyhelynél.

Arra kérte őket, hogy segítsék az egyházat, hogy az "hitelesebb legyen a Evangéliumhoz", bár maga Ferenc pápa mond ellent az Evangéliumnak azzal, hogy engedélyezi a második házasságot.

Az eseményről készített légi felvételeken látszik, hogy kevés számú fiatalt érdekelte az, hogy találkozhat Ferenc pápával.

A bragai érsek a halálos bűnt népszerűsíti

A bragai Jorge Ortiga érsek szentségtörő útmutatást publikált január 17-én, ahol engedélyezi a házasságtörők számára a szentáldozást, valamint ellentmond az Evangéliumnak és a katolikus doktrínának.

Ortiga szerint a második házasságban élő, elvált emberek egy hat hónapos találkozón vehetnek részt. Ezután Braga megengedi, hogy szentáldozásban részesüljenek. A találkozón az vehet részt, akinek érvényes első házassága van, a későbbi házasságtörő kapcsolat pedig már legalább öt éve van, Ortiga csak akkor tartja "stabilnak". A katolikus doktrína a "stabil" kapcsolatban élő bigamistát "kemény bűnösnek" hívja.

"A katolikus doktrínát nem lehet alávetni paradigma változásnak"

Piero Parolin bíboros azt állította az Amoris Laetitia egy "új paradigma" végett jött létre, azonban Gerald Murray atya, aki egy kánonjogi ügyvéd és New York-i pap, élesen kritizálja ezt a kijelentést.

Az EWTN hálózatnak adott interjúban Murray elmagyarázta, hogy a "paradigma" egyfajta politikai kategória, míg "a katolikus doktrínát nem lehet alávetni paradigma változásnak, mivel az egy kincs, amit Krisztustól kaptunk, és azért bízta az egyházra, hogy azt hirdesse, megvédje és elmagyarázza."

Murray szerint Parolin ezzel arra gondolt, hogy itt az ideje elfelejteni II. János Pál tanításait.

Előre megtervezték Ferenc pápa repülőgépes esküvőjét

Az esküvői szertartás, amit Ferenc pápa tartott egy repülőgépen január 18-án, nem volt "spontán ötlet", hiába állítja ezt Ferenc pápa partizánja, Antonio Spadaro atya.

A chilei El Mercurio lap már decemberben jelentette, hogy Paula Podesta és Carlos Ciuffardi azt akarták, hogy Ferenc pápa tartson egy esküvői szertartást nekik a repülőn.

A párnak tetszett az ötlet, hogy egy repülőn házasodjanak össze, mert ugyanitt találkoztak tíz éve. "Ez a mi helyünk, a második otthonunk, biztonságban érezzük magunkat" - mondta Podesta.

Bezárják a régi rítust követő, trappista német apátságot

Bezárják a régi rítust követő, német Mariawald apátságot. A hírt a Vatikán, a trappista rend és az aacheni egyházkerület jelentette be.

Az kolostorban trappisták éltek 1909 óta. Minden alkalmazott munkanélküli lesz, a szerzeteseket pedig egy másik kolostorba viszik.

Az év folyamán a kolostort, valamint minden velejáró tulajdont megkap az aacheni egyházkerület. A kolostor, valamint a templom valószínűleg örökre be lesz zárva.

2008. november 21-én XVI. Benedek megengedte az apátságnak, hogy visszatérjen a trappista rend, a liturgia, valamint a kolostori élet régi változatához. Ez főképp a régi szentmisével van kapcsolatban. A pápa szerint ez a projekt "megújította az egyházat a hagyomány szellemében". Azonban ez az újítás véget ért, mielőtt még elkezdődött volna.

A hitszakadás kockázata? Nem, a hitszakadás már itt van

Nem beszélhetünk a hitszakadás kockázatáról, mert a hitszakadás már régóta fennáll - mondta a bolognai teológus, Alfredo Morselli atya, aki a filiális korrekció egyik aláírója, a La Fede Quotidiana lapnak.

Morselli ellentmond Müller bíboros kijelentésének, miszerint "fennáll a hitszakadás kockázata az egyház hagyományőrzői és progresszív gondolkodásúak között". Morselli a jelenlegi hitszakadásra hívja fel a figyelmünket, ami a "katolikusok és a modernisták" között történt.

Az atya elmagyarázta, hogy a modernista mozgalom kitalálja a saját hitét, az isteni bölcsességet pedig emberi gondolatokkal helyettesíti a katolikusokkal ellentétben, akik követik Krisztus és az apostolai bölcsességét.


https://gloria.tv/article/ypnqAyH2MwT91ggXzLTBwgh1t

Krisztus király régebbi ünnepe – Vízkereszt utáni vasárnapok

In Epiphania Domini – Az Úr bevonulásának ünnepe
Krisztusnak, mint az örök királynak az egész világ színe előtt való megnyilatkozása

1. Az egyházi évnek legfenségesebb, legmagasztosabb időszaka Vízkereszt és az ezen ünnepet követő vasárnapok. Ezek azok az ünnepek, melyek hitünk alapjáról szólnak: nevezetesen arról, hogy Jézus, a mi Üdvözítőnk Isten és Király. Ha Jézus nem Isten, akkor halálával nem tudja kiengesztelni a mi bűneinkért az Atyát, és ha nem Király, akkor uralma nem terjed ki e világra és nem abszolút. Vízkereszt ezért elsőrangú Krisztus-Király ünnep, hiszen e nap és azt ezt követő vasárnapok liturgikus szövegei mind Krisztus istenségéről és királyságáról szólnak. Ezek a napok, hetek azok, melyek nem a szenvedő, nem a hozzánk leereszkedő Krisztust, hanem a mindenható Urunkat, Királyunkat dicsőítik. Ez az egyetlen időszaka az évnek, amikor a liturgiában felszabadultan és büszkén köszöntjük Királyunkat, és örvendhetünk annak, hogy mi az ég és föld győzedelmes királyának az alattvalói lehetünk.

2. A Szunyogh-Xavér misszálé magyarázata az ünnepről (1933):
Az Epiphánia ünnepére ez a két gondolat egyesül: Krisztus, a Király, az Isten bevonul ma városába és megünnepli menyegzőjét Jegyesével; erre mindnyájunkat meghív és naponként vidám lakomát ad az Eucharisztiában. – Az Epiphánia ünnepségei január 6-án kezdődtek és három napon át tartottak. Közben a bölcsek imádásáról, Jézus megkereszteléséről a Jordánban és a kánai menyegzőről szóló evangéliumot olvasták, mert ezek a keresztségre és az Eucharisztiára vonatkoztak, melyet mind a három napon kiosztottak.
Mikor a római Egyház a IV. században átvette ezt az ünnepet keletről, akkor már az Úr születését december 25-én tartotta meg és így lett ez az ünnep Krisztusnak, mint az örök királynak az egész világ színe előtt való megnyilatkozása. Így azután a Krisztus király régebbi ünnepe is ez a nap, amelyen az Egyházzal együtt érző hívek igyekeznek elősegíteni, hogy Krisztus a mai pogányok közt is megjelenhessék, mint Király és Isten.
A megtestesülés ünnepkörének befejezéséül szolgál a Vízkereszt után következő hat vasárnap és Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. … A hat vasárnap mindegyike az Epiphánia folytatásának tekinthető, mert mindegyikében Krisztus királyként jelenik meg az Evangélium elbeszélése szerint.
Az 1. vasárnap a 12 éves ifjú az egész emberiség királyaként Isten Fiának jelenti ki magát.
A 2-ik vasárnap a kánai menyegzőn a férfiúvá lett Üdvözítő a család királyának mutatja magát.
A 3-ik vasárnap a kafarnaumi századossal hittel valljuk őt királyunknak minden bajban.
A 4-ik vasárnap evangéliuma a természet királyának mutatja be az Urat, aki parancsol a viharoknak.
Az 5-ik vasárnap a mennyek királya, akinek földjébe konkolyt akar hinteni az ellenség, de hasztalan fárad.
És az utolsó, a 6-ik vasárnap az Egyház és a szívek királyának hódol, aki a hajócskáról hirdeti országa törvényeit.
Ezeknek a vasárnapoknak tárgya Krisztus isteni méltóságának kinyilatkoztatása.
A második vasárnap Krisztus kinyilatkoztatja istenségét a kánai menyegzőn, hogy ő az, aki az elemeknek is parancsol és nyilvános működésének legelső tettével is csodában mutatja meg isteni hatalmát.
A harmadik vasárnap: Az evangélium ismét Krisztus istenségét nyilatkoztatja ki. Az a Krisztus, aki Kánaánban a vizet borrá változtatta, most csak kinyújtja kezét és meggyógyul a bélpoklos.

3. A német nyelvű, Anselm Schott-féle misszálé magyarázata (1939):
Az Anyaszentegyház ma Krisztus-Királynak saját birodalmába való ünnepélyes bevonulását ünnepli: a megváltására váró emberiségbe, az Egyházba, minden egyes ember lelkébe. Ma azt, aki a szent karácsony éjjelének csendjében született, királynak ismerjük el. Vízkereszt az Isten-Király, Krisztus „megjelenésének”, megmutatkozásának, „nyilvánvalóvá válásának”, Krisztus királyságának régi keresztény ünnepe.
Vízkereszt ünnepén az Egyház az Isten-Király, Krisztus dicsőségének három megnyilvánulását ünnepli a liturgiában: A keleti bölcsek imádását és hódolatát; az Atyának ünnepélyes kinyilatkoztatását Krisztus Jordánban történt alámerülésénél: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (Mt 3,17); végül Krisztus uralkodói hatalmának a megnyilvánulása az elemek felett (a víz borrá változtatása a kánai menyegzőn).
Krisztus „megjelenésének” ünnepe király-ünnep, és egyúttal nászünnep is. Krisztus, a király megérkezik és egybekel menyasszonyával, az Anyaszentegyházzal, és ezáltal velünk is, akiket a keleti bölcsek alakjában hív meg, hogy a szentmiseáldozat nászlakomájában és a mennyei örök boldogságban részesülhessünk. Ezért a Vízkereszt a pogány világ meghívásának ünnepe.
A Vízkereszt utáni vasárnapok az Epiphania ünnepi gondolatait folytatják: Az Úr „kinyilatkoztatja dicsőségét” (Jn 2,11), és dicsőségének kinyilatkoztatásával kibontakozik az a birodalom is, amit Ő alapított, mind kifelé, mind befelé. Ez befelé elsősorban a szeretet által szilárdul meg (lásd e vasárnapok szentleckéit), kifelé pedig a pogány népek felett terjed szét, és harcokban és szenvedésekben érik meg Krisztus második eljövetelének beteljesülése elé.
Krisztus dicsősége nyilvánul meg fellépésével az írástudók előtt a templomban (Vízkereszt utáni első vasárnap evangéliuma), csodájában a kánai menyegzőn (Vízkereszt utáni második vasárnap evangéliuma), és az Atya tanúságtételében a Jordánnál (Vízkereszt nyolcadának evangéliuma).
Az Egyház, Krisztus-Király birodalma Krisztus kegyelméből él, és szenvedve és türelmesen vágyódik Urának második eljövetelére.

4. Az a tény, hogy a NOM ezen időszak és e vasárnapok valódi jelentését mindenáron igyekszik elkendőzni, szintén annak jele, hogy a ma uralkodó általános istentelenség két legmélyebb gyökere Krisztus e világ fölötti abszolút uralmának a tagadásában rejlik, és annak elhallgatásában, hogy az ember csak vendég e földön, igazi hazája a túlvilágon van, valódi boldogságát kizárólag Isten színről színre való látásában találhatja meg.
[A honlapon 2006. augusztusa óta olvasható P. A. Philippe C.ss.R. „KRISZTUS, A NEMZETEK KIRÁLYA – ISTEN JOGAINAK KATEKIZMUSA A TÁRSADALMI RENDBEN” című, 1926-ban kiadott műve, amit érdemes újra és újra elolvasni és alaposan átgondolni a mostani „mély és általános aposztázia korában”.]
Krisztus királyságának és az Anyaszentegyháznak ezen uralomról vallott tanításának az elbagatellizálását, sőt elhallgatását szolgálja az is (más példák, mint például a Krisztus-király ünnep áthelyezése az egyházi év végére, mellett), hogy a Vízkereszt utáni vasárnapok tartalmát, jelentését egyszerűen megmásították. Nemcsak ezen vasárnapok NOM-os átnevezése, a Krisztus istenségére utaló szentírási versek elhagyása, vagy átértelmezése, de – ki lehet mondani – még a Szentcsalád ünnepének 1921-ben történt megalapítása, illetve idehelyezése is már ezt a célt szolgálta. A „kanadai nép” (!) jámbor alakba öntött „kérése” egy, külön a Szentcsalád részére bevezetett ünnep kiírására, akármennyire is dicséretes és teljesítésre méltó, az a tény, hogy XV. Benedek ezen ünnepet éppen a Vízkereszt utáni első vasárnapra tette, azt eredményezte, hogy Krisztus Isten és Király volta a háttérbe szorult, vagyis az liturgia követte a világot, és Jézusnak nem istenségére, hanem gyermeki engedelmességére terelte a figyelmet.
Ugyan az Egyház Szentcsalád ünnepén is a Vízkereszt utáni első vasárnap evangéliumát olvastatja, de ugyanabból a szövegből Szentcsalád ünnepén a liturgia a családi élet fontosságát és Jézus földi szüleivel szembeni engedelmességét emeli ki. Holott a Vízkereszt utáni első vasárnap evangéliumának igazi mondanivalóját Jézus ezen öntudatos szavai adják meg: „Nem tudtátok, hogy az én Atyám dolgaiban kell lennem?” A tizenkét éves Jézus világosan kijelenti ezzel, a keleti bölcsek után Ő maga tudatja a világgal, hogy Ő Isten Fia.

A magyar misszálé azt írja, hogy Keleten, ahonnan a nyugati egyház a Vízkereszt megünneplését átvette, az „Epiphánia ünnepségei január 6-án kezdődtek és három napon át tartottak. Közben a bölcsek imádásáról, Jézus megkereszteléséről a Jordánban és a kánai menyegzőről szóló evangéliumot olvasták, mert ezek a keresztségre és az Eucharisztiára vonatkoztak, melyet mind a három napon kiosztottak”. (!)
Vagyis a magyarázat írója már 1933-ban nem úgy gondolja, hogy ezek az evangéliumok elsősorban Jézus istenségéről és királyságáról szólnak, hanem inkább arról, hogy Jézus mit adott az emberiségnek. Holott a bölcsek imádása az egyházi év ezen időszakában egyértelműen a Király előtti hódolat jele, Jézus alámerülése a Jordánban mindenekfelett az Atya ekkor Róla tett bizonyságáról, a kánai menyegző pedig Jézus isteni erejéről, első csodájáról szól. Most, ebben az időszakban, születése után, de még szenvedése és halála előtt, ezek a legfontosabb „tudnivalók” Jézusról! Azt mutatják meg, hogy ki az, aki majd, a liturgiában mindössze pár hét múlva, értünk meghal, és ezzel megvált bennünket! Egyedül ez ad értelmet minden további eseménynek, a liturgia, az egyházi év összes ezután következő történésének, mondanivalójának! Enélkül az egésznek semmi értelme!

5. A Vízkereszt utáni második vasárnap evangéliuma egyike azoknak, melyekről többféle magyarázat is megjelent, napjainkban is megjelenik. Ahány írás, annyi magyarázat, két egyformát nemigen találni. Ez a tapasztalat sok érvnél világosabban mutat rá a Tanítóhivatal rendes formájának nélkülözhetetlen fontosságára, és arra is, hogy a katolikus Egyház miért nem helyeselte, hogy a laikusok a Bibliát olvassák. Ha „normális” időket élnénk, akkor nekünk a plébánosunk, neki a püspöke, annak pedig a pápa, illetve a Szent Inkvizíció mondaná meg, hogy miként kell értelmezni Jézus szavait és viselkedését. És akkor nem lenne szellemi zűrzavar, nem magunk botorkálnánk a különböző vélekedések között, hanem egy megkérdőjelezhetetlen tekintély mondaná meg nekünk, hogy mit kell igaznak tartanunk. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy nem csak a magyarázatok, de a fordítások is annyifélék, ahány könyvet a kezünkbe veszünk, akkor a káosz még nagyobbá válik. Persze itt, ennek a szövegnek a helyes fordítása és magyarázata nem érinti direkt a katolikus hitigazságokat, attól nem lesz senki eretnek, ha másképp fordítja, másképp értelmezi ezt a pár szót. Csakhogy mindig mindenütt a kicsi eltérésekből, apró tévedésekből fejlődnek ki a nagyok. Az eretnekségek is mind ilyen lépcsőfokokkal kezdődtek. Viszont a vallási lelkület romlásához az apró hibás értelmezések ugyanúgy elegendőek, mint a nagyok. Ezek juttatták el a világot odáig, hogy a mai embereknek már fogalmuk sincs olyan szavak igazi értelméről, mint például mindenható vagy makulátlan. Az ember mindent beszennyezett saját vacak kicsinyességével, minden felséges, magasztos és tiszta dologra rányomta saját hitványságának nyomait.

Az evangéliumi rész (Jn 2,1-11) kérdéses – azaz mindenütt másképpen lefordított – eredeti latin szövege így hangzik: „Quid mihi et tibi, mulier? Nondum venit hora mea.” (Jn 2,4)

a) A német Schott-misszálé Jézus e szavait így fordítja: „Frau, was habe Ich mit dir zu tun? Meine Stunde ist noch nicht gekommen.” – Magyarul. „Asszony, mi dolgom nekem veled? Az én órám még nem jött el.”
Bár a kérdő mondat fordítása köszönőviszonyban sincs a latin eredetivel, a magyarázat meglepően szép: „Mária a vendéglátók iránti nemes lelkű tapintatból szelíd utalásával [elfogyott a boruk] arra int, hogy ideje lenne távozniuk. Jézus azonban nem fogadja meg tanácsát: számára ugyanis nem egy emberi akarat, hanem egyes egyedül Atyja akarata a mérvadó. És Atyja akarata szerint éppen most kell csodájával első ízben kinyilatkoztatnia messiási küldetését. Mária megérti Fiát. A nagy eseményre való várakozásban ő teszi meg az első előkészítő intézkedéseket.”

b) A magyar Szunyogh-Xavér misszálé így fordít: „Mi közöm nekem és neked, asszony? Még nem jött el az én órám.” – Ez szóról szóra való fordítás. Magyarázatot ő nem, de az az 1928-as Újszövetség, ahonnan fordítása való, ad: „E szavakban nincs visszautasítás vagy éppen megrovás, a ridegnek látszó kifejezés annyit tesz: Mi közünk nekünk a násznép bajához? Bízd rám a dolgot. Jézus nem utasítja el Mária kérésének lényegét, csak az időt tartja még korainak. Hogy Mária Jézus feleletét nem tekintette visszautasításnak, hanem beleegyezésnek és számított a csodára, az a következő szavakból világos: Amit mond, cselekedjétek. Asszony! a Szentírásban tiszteletteljes és gyöngéd megszólítás.”

c) Az 1991-es görög eredetiből fordított magyar Újszövetség a kérdéses részt (ugyan nem szó szerint, de az értelemnek tökéletesen megfelelően) így fordítja és magyarázza: „Asszony, a mi gondunk ez? Még nem jött el az én órám.” – „Jézus ezekkel a szavakkal azt fejezi ki, hogy messiási küldetésének kezdetét, első csodájának időpontját nem édesanyja óhaja, hanem Atyjának akarata határozza meg. Jézus intézkedéséből kitűnik, hogy az anyai kérést nem utasította vissza, hanem az Isten akaratától tette függővé.”

d) A Szent István Társulat 1995-ös Bibliájában ez áll: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” A magyarázat pedig így szól: „A lakodalmi ünnepségek általában hét napig tartottak. Szűz Mária finom érzékével észrevette, hogy baj van a lakodalmas háznál: fogytán van a boruk, s teljes bizalommal fordult az Úr Jézushoz: »Nincs boruk!« Ezekben a szavakban Szűz Mária segítséget kér a Fiától, mégpedig nem természetes, hanem természetfeletti segítséget, azaz csodát vár és remél. Az Úr Jézus feleletét, melyet természetesen anyanyelvén, arámul mondott, magyarul legjobban talán így lehetne visszaadni: »Asszony, mit kívánsz tőlem?« Ez a kifejezés ma is használatos az arab nyelvben, és sem akkor, sem ma nem jelent mást, mint egy kérésnek udvarias formában történő elutasítását. Jézus tehát elutasítja anyja kérését, sőt meg is indokolja azzal, hogy most, amikor megkezdte messiási, megváltói működését, már nem áll többé anyjának, hanem egyedül a mennyei Atyának irányítása alatt. S az az óra, melyet az Atya az ő első csodájának véghezvitelére meghatározott, még nem jött el. Valószínű, hogy Jézus mást is mondott Máriának, amiből az megértette, hogy annak az elvnek a tisztázása után, mely szerint a megváltói hivatásában egyedül az Atya akaratát követi, gyakorlatilag teljesíti kérését.”

e) Érdekes módon Lepsényi Miklós hitszónoknak az év minden vasár- és ünnepnapjára írt, 1888-ban megjelent prédikációs kötetéből kimaradt a Vízkereszt utáni második vasárnap. De Goffine Lénárt még ennél is legalább 100 évvel régebbi prédikációs gyűjteményében benne van, és ott így szól: „Miért gondoskodott Mária a jegyesekről, midőn boruk elfogyott? Mert ő az irgalmasság anyja és kegyesszívű szószólója a bánkódóknak és elhagyatottaknak, akik istenfélők. Miért mondá Krisztus Máriának: mi közöm nekem és neked, asszony? Édes anyját akarta ezzel figyelmeztetni, hogy eme dologban ő tökéletesen idegen, azaz tőle csak emberi természetét vette, de nem az istenit is; mintegy mondani akarta, hogy végbeviszi ugyan a csodát, de nem az ő, hanem mennyei Atyja akaratához képest, ha annak ideje elérkezik. Ez pedig még nincs itt, mert a hiány még nem nyilvánvaló és az ő isteni hatalmát a jelenlevők nem méltányolhatják eléggé. Miért mondá Mária a szolgáknak: amit nektek mond, cselekedjétek. Mert teljes bizodalmat táplált az iránt, hogy Jézus a megígért csodát nemsokára véghez fogja vinni, ami csakugyan meg is történt. A boldogságos Szűz kérése tehát nem ugyan tüstént, de rövid idő múlva mégis beteljesedett, mikor t. i. az Isten rendelte idő bekövetkezett.”

d) Lehet persze azt mondani, hogy szőrszálhasogatás ez az egész vizsgálódás. Csakhogy amióta a Bibliát a laikusok kézbe vették, gomba módra szaporodtak a legkülönbözőbb eretnek szekták. Aki már találkozott ilyennel, az tudja, hogy miket képesek félremagyarázni a Szentírásból, és ezután diadalmasan rámutatni a gonosz katolikus Egyházra, amiért az ezt és azt is egészen másképp tanította mindezidáig a szegény félrevezetett egyszerű halandóknak. [„Jézusnak igenis voltak testvérei, hiszen a Biblia világosan ezt mondja”, ez csak egy a számtalanszor felhozott tudatlanságból, jobban mondva gőgből eredő téveszméknek, melyekből egész mozgalmak alakultak ki.]

6. A latin „Quid mihi et tibi, mulier? szó szerinti fordítása ez: „Mit nekem és neked, asszony?” [Ennek jelentését könnyű megérteni, ha eszünkbe idézzük Petőfi Alföld című versének első sorait: „Mit nekem, te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája? Tán csodállak, ámde nem szeretlek…”]
Ezek szerint a helyes fordítás, illetve magyarázat az, ami b) és c) alatt olvasható: „Mi közünk nekünk a násznép bajához?” Nekem ÉS neked, tehát nekünk. Vagyis Jézus szerint anyjának sem dolga, hogy ezzel – legalábbis emberi, anyagi értelemben – foglalkozzon. Jézus természetesnek veszi, hogy Ő és Édesanyja ugyanazt gondolja – és pont ezért fontos ennek a mondatnak a szó szerinti fordítása és értelmezése! És ezért kell vele foglalkozni!
Szűz Mária különleges, makulátlan lényéhez leginkább az a megállapítás nem illik, amit Goffine Lénárt tesz (nem véletlen, hogy egy olyan korban, a 18. század végefelé, amikor már nem csak a protestantizmus, de már a felvilágosodás ideái is minden agyat megfertőztek): Jézus „Édes anyját akarta ezzel figyelmeztetni, hogy eme dologban ő tökéletesen idegen, azaz tőle csak emberi természetét vette, de nem az istenit is”. Mária egész élete, egész lénye ellene mond annak a vélekedésnek, hogy őt figyelmeztetni kellett volna arra, hogy Jézus nem természetes gyermeke, hogy Jézus Isten Fia! A Szentírás mindig leírja, hogy Mária másoknak Jézusról mondott, illetve magától Jézustól hallott „szavait mind megőrizte szívében”. Mária egy percig sem kételkedett Gábor arkangyal szavaiban, Erzsébet és Simeon szavaiban. Mária volt az egyetlen, akinek hite egy pillanatig nem rendült meg isteni Fiában. Vagyis Máriát nem kellett emlékeztetni semmire, Máriát nem kellett rendre utasítani! Hogyan lehetne különben Máriáról, mint Isten Anyjáról, a kegyelmek közvetítőjéről és társmegváltóról beszélni?
Bár Mária egészen biztosan nemes szívű, figyelmes, tapintatos ember volt, de az a tény, hogy Jézus azt feleli neki, hogy ne törődjön a násznép gondjával, inkább a német Schott-magyarázatot a) valószínűsíti: Hogy t. i. ő nem azért szólt, hogy Jézus csináljon valamit – vagyis a fenti magyarázatok szerint, csodát tegyen –, hanem azt, hogy menjenek haza, mert ha ők mennek, nyilván a többi vendég is elindul végre. Honnan tudhatta volna Mária – ahogy ezt a d) magyarázat állítja –, hogy Jézus csodát fog tenni, ha egyszer ez volt az ELSŐ (nyilvános) csodája? Inkább az a valószínű, hogy nem várt Jézustól semmit, figyelmeztette, hogy menjenek, és csak Jézus válaszából, azaz abból, hogy valami fontos ok miatt ott akar maradni, jött rá, hogy Jézus még akar tenni valamit, valami rendkívülire akarja kihasználni az előállt helyzetet. Jézusnak ugyan az elbeszélés szerint már voltak tanítványai, de még semmi „feltűnőt” nem tett előttük. Csak András és János, a két korábbi János-tanítvány sejtheti, hogy ki is Ő valójában. Jézus a későbbiekben sem azért tett csodát, hogy feltűnést keltsen, sőt elsősorban még csak nem is azért, hogy embereken segítsen, hanem mindig azért, hogy megmutassa isteni és királyi mivoltát, hatalmát, és ezzel tanítványait nevelje, felkészítse őket a később rájuk váró feladatokra.

De az sem kizárt, hogy az Atya eredeti terve szerint az Ő órája még kicsit távolabb volt, és pont Szűz Mária kérése hozta előbbre, vagyis, hogy az Atya akarata éppen az volt, hogy Jézus Mária kérésére kövesse el első nyilvános csodáját, és éppen akkor, amikor azt Mária kéri! Ez a szerep kiválóan illene Máriához, a kegyelmek kikönyörgőjéhez, társmegváltói rangjához!

Természetesen abszurd dolog, hogy laikus létemre magyarázgatni akarom a Szentírást. De ez a helyzet kiválóan rávilágít egész lehetetlenné vált helyzetünkre: pap, püspök, pápa, Tanítóhivatal nélküli szellemi, lelki elesettségünkre. Ezek a fejtegetések csak arra akartak rámutatni, hogy mekkora a zűrzavar, és hogy ha mi nem akarunk ebben a zűrzavarban alámerülni és elveszni, akkor a legfontosabbat soha ne tévesszük szem elől: a Háromszemélyű egy Isten és Urunk Jézus Krisztus minden emberi elképzelést felülmúló könyörületét, nagyságát, mindenhatóságát és mindentudását (és emellett saját vacakságunkat). És Szűz Mária tökéletes tisztaságát, szeplőtelenségét. De legfőképp ne emeljünk határokat Isten mindenhatósága elé. Mert a bajok gyökere abban rejlik, hogy a keresztények hite már a 4. század óta egyre csak lanyhul. És mióta elvesztették feltétel nélküli, alázatos hitüket, folyton arra hajlanak, hogy Istennek korlátokat állítsanak fel, csak annyi csodát engedjenek meg Neki, amennyit az ő értelmük és képzeletük még elvisel.
Ebből a sajnálatos tényből kiindulva, könnyen eldönthetjük, hogy minden olyan magyarázat, mely Isten mindenhatóságát bármily módon behatárolni igyekszik, abszolút uralkodói voltán, vagy Szűz Mária kiválóságán, makulátlanságán csorbát ejt, biztosan nem lehet helyes.

http://www.katolikus-honlap.hu/1701/vizkereszt.htm

A legfontosabb, hogy feltétel nélkül bízzunk az Úristenben

A Magányos hívek című cikk megjelenése után kaptam egy levelet, amiből most idézek: »A nürnbergi, a japán vagy a tibeti példa nagyon vigasztaló és reménykeltő, csak az a problémám, hogy ők azért (legalább titokban) közösségben maradtak, és így még az ünnepeken is tudtak együtt ünnepelni... Életmentő annak a tudata, hogy a küzdő Egyházban van még valahol legalább egy, valódi katolikus közösség (pl. a Kentiek), pár valódi püspök, kicsit több pap, néhol érvényes szentmise, -feloldozás, -szentségek és -szentelmények. Ahogy a japánok is tudtak a „nagy, fehér atyáról”, és mi is várhatunk az „újra visszatérő papokra”. De közösségünk nincs! Nincs kikkel egyetérteni, együtt „raboskodni”... – Én nem találok élő katolikus közösséget (elérhető távolságban)! Még virtuálisat sem igazán... És katolikus papot sem! A „felebarátaimnál” meg csak a megosztottságot tapasztalom. (...„Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal.” 1 Kor 1,12) Mit gondol, a katolikusnak maradni kívánóknak, itt Európa közepén, mára már csak a remete-lét maradt? És ha igen, akkor azt hogyan lehet igaz módon megélni? Ha így is lenne, vajon a „magányos tömeg ellentéte” a „katolikus remete” nem fából vaskarika? Vagy valóban magánzárkás „politikai” foglyok lettünk?«

A levélíró utólagos engedelmével azért mertem ilyen hosszan idézni leveléből, mert amit ő találóan leírt, az valójában minden mai katolikusnak a legfájóbb problémája, azaz levelében semmi személyes, különleges nincs, e sorokat közülünk bárki megírhatta volna.
Bár a honlapnak már éppen elég sok cikke foglalkozik e problémával, azért írok mégis megint erről, mert, bármennyi hasonló írást olvastam már magam is, én is minden este újra azzal a titkolt reménnyel nyitom ki az internetet, hogy valahol találok végre valami biztatót… De hiába…

Körülbelül három évvel ezelőtt, amikor még azt hittem, hogy létezik olyan közösség, melybe anélkül tartozhatok, hogy katolikusságom elvesztésétől, elárulásától tartanom kellene, egy ismerősömnek azt válaszoltam – amikor arról beszélgettünk, hogy mi a jobb, a fizikai mártíromság, vagy a mostani lelki nyomor, és ő a fizikai vértanúságot választotta –, hogy én egyetlen pofont nem bírnék elviselni, és ezért, ha már nincs e kettőn kívül más lehetőség, inkább a lelkit választom. Most, három évvel később, már igencsak meginogtam: Miközben az Egyház népvándorlás korai történelmét olvasom, benne sorban, az egymás után érkező barbár népek pusztítását, a „nyugat elbarbárosodását” (ahogy a szerző, Daniel-Rops ezen kort nevezi), úgy gondolom, hogy talán mégiscsak egyszerűbb volt egy hun vagy vandál kard alatt gyorsan meghalni, mint ezt a mostani, emberi ésszel tökéletesen felfoghatatlan, minden ép észt és emberi türelmet meghaladóan hosszú, borzalmasan istentelen és a végletekig ostoba időszakot elviselni. Ráadásul nem közösségben, hanem magányosan, nem hősnek képzelve magunkat, hanem valójában minden belső és külső megerősítés nélkül kínlódva attól, hogy vajon biztos, hogy nekünk és nem a többieknek van igazuk.

Mi vigasztalót lehet hát mondani a levélben felvetettekre? Közhelyeknek ható tanácsokat, melyeket azonban mégis érdemes alaposan átgondolni, és betartani:
Először is minden erőnkkel bízni abban, hogy Isten mindent tud, mindent lát, atyaként vigyáz ránk. Igyekezni ezt egyetlen pillanatban sem elfelejteni, és Hozzá imádkozni minden percünkben, minden előttünk álló feladatnál, egyáltalán olyankor is, amikor csak a következő lélegzetet kell vennünk; hogy adjon nekünk erőt helyzetünk elviselésére. Ez magától értetődőnek hangzik, és mégis sokszor elfelejtkezünk róla, és emberi megoldásukhoz folyamodunk.
Olvassunk, tanuljunk, amennyit csak tudunk, de lehetőleg olyan szerzőket és írásokat, melyek soha, egyetlen korban sem voltak se híresek, se divatosak. Ha ilyet nem találunk, akkor olvassunk mindent kritikával, az egyháztörténelem ismeretében, azaz kiszűrve a tévedéseket, az eretnek-gyanús részeket. Minél képzettebb valaki e területen, annál veszélytelenebb számára egy-egy könyv olvasása, hiszen meg tudja állapítani, mi bennük a helytelen és mi a követendő, a megszívlelendő.
Tartsunk állandóan lelkiismeretvizsgálatot, ellenőrizzük magunkat, hogy a másokon látott hibákat, mi vajon elkerüljük-e. Krisztus parancsait a legapróbb részletekig tartsuk be, ez biztosítéka annak, hogy Isten megadja nekünk a kegyelmet a kitartáshoz.

A Szentírás és az egyházatyák megmondták, hogy a végső időkben olyan súlyos üldözésekben lesz részük a hűségeseknek, amilyen a világ kezdetétől még nem volt. Minden közlésnél oda kell figyelnünk, hogy mikor írták azokat: talán az 1980-as évek végéig a súlyos üldözés alatt minden kor embere elsősorban fizikai bántalmakra gondolt. De 1990 óta a világ gyökerestől megváltozott. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy lelki mártíromságunk jelentik a végső napokban bekövetkező, soha eddig nem volt üldözéseket, melyekről a régiek beszéltek. Ha ez így van, akkor nyugodtan adhat nekünk erőt saját hűségünk tudata: nagyonis elképzelhető, hogy a római vesztőhelyeken halálukat bátran vállaló keresztények a mostani helyzetben, a látható katolikus Egyház tökéletes eltűnésekor, nem tartottak volna ki. Pontosan ez a helyzet az, amit soha eddig egyetlen katolikus gondolkodó nem volt képes elképzelni. Még IV. Pál sem, aki legalább azt lehetségesnek tartotta, hogy egyszer egy eretnek ül a pápai székben. De odáig, hogy a teljes katolikus hierarchia eltűnik, és nem egy-két évre, hanem több évtizedre, nos, ebben egészen biztosan lehetünk, hogy ilyet még ő sem, és soha, semmikor, senki, egyetlen épeszű katolikus nem tudott elképzelni.

És mi mégis ilyen korban élünk. Ráadásul nem elég, hogy az egész hierarchia eretnek lett, de a pápai széket bitorló még a kereszténység legnagyobb gyalázóját, legveszélyesebb ellenfelét, a mohamedánokat is személyesen hozza a katolikusok nyakára. Éppen hogy csak fel nem szólítja őket, hogy kaszaboljanak le bennünket, bár valószínű, hogy azok viselkedését ilyen felhívásnak értékelik – joggal, hiszen ilyet, hacsak nem pontosan ez a szándéka, épeszű, saját vallását komolyan vevő ember egyébként nem tehet.

A legfontosabb, hogy feltétel nélkül bízzunk az Úristenben. Meglehet, hogy ez a feltétel nélküli, abszolút bizalom az, amit a leginkább elvár tőlünk. Ne várjuk a véget, ne kérjük, hogy végre csináljon valamit, hanem a legteljesebb gyermeki bizalommal fogadjuk el, hogy Ő tudja, mi miért van, és Ő tudja, mikor kell beavatkoznia.
Urunk Jézus miután felsorolta a végidők jeleit ezt mondta tanítványainak: „Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.” (Lk 21,28) Bármilyen nehéz, ne erre gondoljunk, ne ezen keseregjünk, hanem adjunk hálát az Úristennek, hogy nekünk megadja a kitartás, a hűség kegyelmét. És ez ma a legnagyobb kegy, amit kaphatunk Tőle, hiszen hány embernek adatott ez ma meg …


http://www.katolikus-honlap.hu/1701/level.htm

Jim Caviezel legújabb tanúságtétele

Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

Isten terve

2018. 01. 01, Hétfő

Az Úr egy édesanya méhét mutatta nekem, amelyben éppen egy gyermek fogantatásának folyamata zajlott. Ez az asszony a világban élő édesanyákat jelképezte kortól függetlenül. Az angyalok körül vették az édesanyát és azért imádkoztak, hogy Isten terve beteljesedjen a gyermekkel kapcsolatban és a világra születhessen. Isten minden megfogant magzat életére áldását adja, hiszen Ő maga teremti őket. Láttam, hogy egyes gyermekek homlokán kereszt mutatkozott, míg másoknál a homlok üres volt. Az utóbbi esetében az Üdvözítő arcán szomorúságot láttam. Tudtam, hogy itt a keresztségről van szó. Lesznek gyerekek, akiket a szülők megkeresztelnek, más szülők pedig ezt elmulasztják arra hivatkozva, hogy gyerekeik majd felnőttkorban eldöntik. Miközben ezeket szemléltem arra gondoltam, hogy Istennek milyen terve lehet azokkal a magzatokkal, akik már korán meghalnak (abortusz, fogamzásgátló) vagy azokkal, akik a világra születnek. Bár sok jóban részesülhetnek a gyerekek az életben (pl. szülők szeretete), mégis a rosszból több jut, mint a jóból.

Jézus: „Gyermekem, minden emberrel tervem van akár megszületik akár nem. Én mindenkit üdvözíteni akarok. Atyám országát tervemnek megfelelően egészen be akarom népesíteni. A Föld elbírná ezt a népességet (kb. 6 milliárd ember), mert még van elegendő forrás, ami minden embert képes lenne ellátni. De az önzés és a kizsákmányolás megnehezíti az emberek életét, melynek súlyos következményei vannak. Ha képesek lennétek egymással harmóniában élni, akkor a történelem és a Föld állapota is másképpen alakult volna.”

Mária Magdolna

Homokvihar

2018. 01. 02, Kedd

Álmomban Budapesten jártam, és a Deák tér felől közelítettem meg a rakpartot. Miközben a Dunát szemléltem a távolból egy hatalmas homokvihar közeledett, amely az égig ért és belepte az egész fővárost. A homokvihar gyorsan haladt és a jelenség közepén a semmiből felbukkant egy fekete füst, amely fölszállt és eltűnt. Tudtam, hogy a fekete füst a sátánt jelképezi. Az emberek menedéket kerestek, mert érezték, hogy a homok ártani fog nekik.

Jézus: „Gyermekem, a homokvihar azt jelenti, hogy nemzeteteket még számos megpróbáltatás fogja érni keletről és nyugatról. Az Európai Unió meg fog tenni mindent annak érdekében, hogy akaratát rákényszerítse minden nemzetre, amely az iszlám vallás híveinek befogadását jelenti. Az Európai Unió már nem a demokráciát szolgálja, hanem a diktatúrát. Hamarosan látni fogjátok a nagy hatalmak döntéseinek súlyos következményeit. Európa lassan elveszíti keresztény hitét, ezért Atyám terve az, hogy Magyarországnak és az őt támogató nemzeteknek együttesen kell harcolniuk a kereszténység igaz vallásáért, amely nem tagadja Isten létezését és elismeri örök törvényeit. A megpróbáltatások mögött a sátán áll, hiszen az ő érdeke az, hogy az emberek szívéből kitépje Isten nevét. Ne féljetek, mert ezek a megpróbáltatások nem gyengíteni fogják nemzeteteket, hanem megerősíteni! Legyetek erősek a hitben és állhatatosak az imában! Még sok csatát kell megvívnotok a végső győzelemig.”

Mária Magdolna

A magzatok

2018. 01. 18, Csütörtök

A mai napon sokat gondoltam azokra az embriókra, akiket lefagyasztanak. Ezeknek az embrióknak egy részét a hulladékba dobják, másokat pedig felhasználnak bizonyos célokra pl. mesterséges megtermékenyítésre. Az Úr felé fordultam és megkérdeztem arról, hogy mit érez az embriók iránt.

Jézus: „Értük is ugyanúgy szenvedek, mint a többi abortált magzatért. Látod, hogy a bűn milyen szerteágazó tud lenni? Még az ártatlan és kiszolgáltatott embrióknak is képes ártani, akik nem ismerhetik meg Atyám teremtett világát. Mindig lesznek vértanúk, akik készek vérüket ontani értem, és Én általuk újítom meg egyházamat. Ezek az embriók is a vértanúk közé tartoznak, mert haláluk pillanatában velem találkoznak, mint egyetlen megváltójukkal. A legtöbb gyermek hatalmas vágyat érez irántam és kérik a keresztség kegyelmét. A vágy keresztsége által üdvözülhetnek ezek a lelkek, akik közben életüket is felajánlják nekem (mivel az életüket kioltják, így a vérkeresztségben is részesülhetnek). Ám vannak olyan magzatok, akikben az érzelmek felkavarodnak, így külön rászorulnak a keresztségre (misztikus módon), hogy egészen megtisztuljanak. Igen, ők is érző és értelmes lények, mint minden ember. A lélek már fogantatásuk pillanatától jelen van apró és törékeny testükben. Ez Atyám csodája, egy örök titok, amely odaát fog igazán feltárulni előttetek. Nincs olyan ember a Földön, akivel Istennek ne lenne terve. Jaj azoknak a szülőknek, orvosoknak és ápolóknak, akik hozzájárulnak e súlyos gyilkossághoz, amely az égbe kiált!”

Mária Magdolna