A MEGTÉVESZTÉS MAGASISKOLÁJA! A SÁTÁN RAVASZSÁGA HATÁRTALAN! HÚSVÉTVÁRÓ KRISZTUS-TUDAT MEDITÁCIÓ...!!!!húsvétváró Krisztus- tudat meditáció

http://shaktijoga.hu/shaktijoga.hu/Krisztus-tudat_meditacio.html

40 napos kihívás az átalakulásért

2015. 02. 18. - 2015. 03. 29. - Hamvazószerdától - Virágvasárnapig

Húsvétváró Krisztus- tudat meditáció

     IGAZI, VÉRBELI

         MEGTÉVESZTÉS

        TÉVTANÍTÁS!!!

                         

ELRETTENTÉSKÉNT TETTEM KÖZZÉ! 

... Igyál vizet, hogy csillapítsd a tudásszomjadat! Egyél zöldséget, hogy bölcs lehess a misztériumok befogadására!

Mértékkel étkezz, hogy mértéktelenül szerethess! Böjtölj, hogy láss!

Így a lélek bepillantást nyer az élet-halál, kényszer és önkéntesség, lemondás és bőség törvényeibe.

Az imádság csak félútig vezet el Istenhez, a böjt elvisz az ég kapujába...

A kereszténység keresztje az Egótól való megszabadulás szimbóluma. Amikor az EGO megsemmisül, az Isten feltámad. Ez a kereszt jelentése. Jézus keresztútjának követése az EGO halálának spirituális ösvényén a régi énünk keresztrefeszítése, amit a karmikus tartozások, a világi hajlamaink, a harag, a féltékenység, a kapzsiság és testi kötődéseink táplálnak. “Vedd fel a kereszted és kövesd a mestert!” a mester a guru, a belső Tudatosság, ami a belső csendből születő tiszta szeretet frekvenciája. Csak ebben a csendben tudjuk meghallani az Igazság szavát, az Önvalónk tiszta hangját. Ez a hallhatatlan Lélek győzelme a megtestesült világban. Krisztus győzelméről szóló ünnepünk Húsvétkor tanúságtétel a hitről és ráébredés a hallhatatlan, abszolút isteni Tudatosságunk dicsőségére, a fényre. A Húsvét energetikája a legteljesebb megtisztulást generáló erő. Ebben az átalakító időszakban lehetségessé válik az újjászületés lényünk minden magasságában és mélységében, életünk minden dimenziójában.

Van egy lényeges dolog, ami összeköti az összes vallást és spiritualitást, ez pedig nem más mint a MANTRA.

Mindegy, hogy zsidó, keresztény, buddhista vagy muzulmán vagy, az erő a tradíciód szavainak (imáinak) rezgésében van. Eljuttatni az elmét nálánál valami nagyobbhoz és létrehozni egy rezgést a szavak által, mindaddig amíg Ajapa-Japa a kimondatlan szóvá válik. Ez a mantra ereje. Az ösvényeinken keresztül a hang által találkozunk egymással.

Húsvétváró Krisztus-Tudat meditáció

“Ne azt mondd, hogy Jézus nagy volt, mondd azt, hogy Jézus egy nagy mester volt, aki megtanított arra, hogy miként válj naggyá. Ez a meditáció elvezet a gondolat nélküliség birodalmába. Elhozza annak a Tudatosságát, hogy a megváltás nem szükséges - már meg vagyunk váltva. Amikor  a nyugalmat önmagadon belül megtapasztalod, az elvezet az egész Univerzum megtapasztalásához és a természet harmóniában szolgál téged.”

Ez a gyakorlat megnyitja a szívközpontot hogy a pozitív elme minőségén keresztül elhozza az öröm és elégedettség érzetét.  Régi története van és azt mondják róla, hogy sok nagy spirituális vezető gyakorolta, beleértve Buddhát és Krisztust. A kéz mudra az áldás, a boldogság és a bőség szimbólumává vált.

Sajátítsd el ezt a technikát és tapasztald meg ahogy szépséget és békét hozol létre magad között. Oszd meg a boldogságod és nézd ahogy növekszik!

Hogyan gyakorolj?

Póz: Ülj könnyű ülésben. Ha szükséged van rá, ülj székre, vagy támaszd a hátad a falnak dőlve. Tartsd a gerinced egyenesen. Egyenlítsd ki a lábakra nehezedő súlyt.

Mudra: MAHA GYAN MUDRA.- Krisztus mudra. Hajlítsd a gyűrűs és kisujjadat a tenyérbe mindkét kézen és finoman zárd le a hüvelykujjal. A mutató és középső ujjadat tartsd egyenesen kinyújtva. 

A lapockákat emeld fel, majd engedd le, ezáltal megemelkedik és megnyílik a mellkas. Hozd a könyököket a test két oldalához, a kezek a vállak magasságában vannak, a két kinyújtott ujj felfele néz. Ezután engedd előre és lefelé az alkart annyira, hogy a függőlegeshez viszonyítva 30 fokos szöget zárjon be. A vállakat és a könyököket stabilan, de kényelmesen húzd hátra. Végig tartsd megemelve a mellkast. A tenyerek előre néznek.

Mantra és légzés: Mentálisan folyamatosan zengesd, pulzáld a szemöldök központból a Végtelenség felé a :Saa Taa Naa Maa mantrát. Ragadd meg ezeket a hangokat lélegezd be és a belégzésedre halld ezeket a hangokat és a kilégzésedre is halld ezeket a hangokat és vetítsd ki a szemöldökközpontodból. A légzésed hosszú, mély és természetes légzés legyen.

Sa Ta Na Ma (Sa = Végtelenség, Ta = Élet, Na = Halál, Ma = Újjászületés. A teljes mantra azt jelenti: „Igaz vagyok, az Igazság vagyok”. Vagy „Az Igazságon meditálok, azon az igazságon, ami vagyok”.

                     Használhatsz zenei kíséretet, hogy megtartsd a fókuszt, de teljes csendben is végezheted.

                    http://www.spiritvoyage.com/mantra/Sa-Ta-Na-Ma/MAN-000103.aspx

Mosolyogj lazán. Nagyon fontos, hogy egy kis mosolyt csalj az arcodra, ezt a meditációt úgy is hívják, hogy mosolygó Buddha meditáció. Képzeld el, hogy ebben a meditációban Buddhával vagy, Jézussal vagy, mindazokkal a nagyszerű bölcsekkel és szentekkel, akik átadták számunkra az utóbbi 40000 ezer évben a tanításaikat, hogy elvezessenek bennünket a Felsőbb Tudatosság fenséges birodalmába.

időtartam: Végezd minimum 11 percig ahhoz, hogy megteremtsd a pozitív elméd békéjét és akkor az életed is pozitívvá válik. De folytathatod 22 vagy 31 vagy 62 percig is.

Szat Nam!

Püspökök részvétele Chilében, egy nyilvános szertartáson, ahol pogány szertartás szerint, Tata inti(napisten), Pachamana (anya istennő),és Mallkus (a hegyek szelleme),hódolnak a bálványistenek előtt.

Az út készen áll az Antikrisztus számára – Vajon mi tartoztathatja még fel… (Eredeti cím: Az új mise – Az Egyház rítusa?)

A katolikusokon olykor mély bánat vesz erőt, amikor az elmúlt időkre gondolnak, azokra, amelyekben a társadalmakat és a mindennapi életet még az Anyaszentegyház formálta csodálatos, Istentől kapott alakjában. Az életnek ez a formálása mindenekelőtt a szentliturgia által történt, tehát a napról napra elimádkozott hit által, ami által mindazoknak, akik akarták, feltárultak az ég kegyelem-kincsei. A katolikus hívő a hét szentségen keresztül kapcsolódik a természetfeletti világba, és ebben a természetfeletti világban az Egyház tartja meg őt napról napra, mert az Egyház kapta meg Istentől az ehhez szükséges segítségeket, mindenek előtt a tévedhetetlenség ajándékát mindabban, ami a hitet és az erkölcsöket, a kultuszt és a törvénykezést illeti.
     Ma teljes józansággal meg kell állapítani, hogy ez már nincs így. Az ú. n. II. Vatikáni Zsinaton megalapított ember-csinálta-egyház egyetlen katolikusnak sem tud már természetfeletti támaszt nyújtani, mert ő maga nem bírja már a természetfeletti életet. A benne uralkodó modernizmus ugyanis a természetfeletti hitet először aláásta, hiszen a modernisták minden intézménybe beszivárogtak, majd végül elfoglalta a hierarchia csúcsát, hogy azután tökéletesen elpusztítsa.

A legtöbb katolikusnak ez egyáltalán nem tűnt fel, mert egész egyszerűen nem akarták és nem akarják ezt tudomásul venni. Ez a tény az ú. n. II. Vatikáni Zsinat után bevezetett és az emberekre kényszerített új liturgiához való különböző kapcsolatokból tűnik ki. Mindenki másképp rendezi el magában a dolgokat, hogy ebben az ember-csinálta-egyházban eligazodjon. A NOM bevezetése óta a tábor sokszorosan szétforgácsolódott. Először azok a katolikusok – illetve azok, akik magukat még katolikusoknak nevezték, bár legtöbben már nem voltak és ma sem azok – három táborra oszlottak: az új mise pártolóira és ennek ellenzőire, és azokra, akik egyszerűen elfogadták az újításokat, anélkül, hogy ezeknek örültek volna.
     Az új mise ellenzői között az évtizedek alatt különböző csoportosulások keletkeztek, aszerint miként viszonyultak az új miséhez és az új-római hierarchiához. Az egyik csoportba tartoztak azok, akik az új mise mellett a most tridenti rítusnak nevezett régit, vagyis a valódi katolikus rítust is olvasták. Egy másikba azok, akik csak az ú. n. tridenti rítusú misét olvasták és az új misét, mint protestantizáló rítust elutasították. De az utóbbiak megint két táborra oszlottak, mégpedig egy olyanra, akik az új misét érvényes rítusnak tartották – mégha mindenképpen kerülendőnek, mert a hitet veszélyeztetőnek, az eretnekségnek kedvezőnek –, és egy olyanra, akik az új misét nemcsak rossznak, de érvénytelennek is ítélték meg. De van még egy további nüánsz is: némelyek a rítust 1962-ben akarják befagyasztani, mások még tovább mennek vissza, mert ők az 1962-es rítusban már az új miséhez vezető út egyik közbenső állomását látják.
     Látható tehát, hogy az idő haladtával ú. n. tridenti misét tekintve mennyi variációs lehetőség alakult ki, ráadásul e lehetőségek számát a posztmodern Rómával való viszony különbözősége még tovább növelte. Az egyik tábor elfogadja az új misét, mert a posztmodern Rómában még mindig a legitim autoritást látja, egy másik csoport úgy véli, hogy egyszerre elismerheti ezen autoritás legitimitását, de az új misét mégis rossznak, a hitre nézve károsnak tarthatja, megint mások azt mondják, hogy éppen, mert az új mise nem lehet többé katolikus rítus, az a tekintély, amely ilyen rítust az egész Egyház számára kötelezővé tesz, nem lehet többé legitim. Szent X. Pius pápa katekizmusában arra a kérdésre: „Miért nevezik az Egyházat egységesnek?”, ezt válaszolja: „Az igaz Egyházat egységesnek nevezik, mert gyermekei minden időben és mindenütt egyesülve vannak egymással ugyanabban a hitben, ugyanabban a kultuszban, ugyanabban a parancsokban, ugyanazokban a szentségekben való részesedésben ugyanazon látható fő, a római legfőbb pásztor alatt.” – Hogyan lehetne ez még mindig igaz, amikor a katolikusok egy része vonakodik azon az istentiszteleten részt venni vagy papként azt bemutatni, melyet a római legfőbb pásztor naponta bemutat, ahogy ez az új misét illetően történik?

Az úgynevezett új mise kérdése tehát sokkal nagyobb nehézséget rejt magában, mint amit a legtöbb tradicionalista neki tulajdonítani hajlandó. Valójában minden igazi katolikusnak fel kéne tűnnie, hogy az itt ismertetett liturgikus káosz soha nem illhet bele a katolikus Egyházba. Mert ennek az Isten által alapított és tévedhetetlenül vezetett Egyháznak mindig van egy Istentől ajándékozott és a szent Egyház által előírt szent rítusa, mert egyedül ez felel meg az Egyház szent voltának!
     Az ettől a normától eltérő rítusok ezért voltak minden időben biztos bizonyítékai egy újonnan keletkező vagy keletkezett szektának. Mert egy új hit szükségszerűen egy új rítust alakít ki, tehát egy új nyilvános ima- és istentiszteleti formát, ami megfelel az új hitnek. A középkor óta a különböző szekták támadásai mindig a szentmise, mint áldozat, az átváltoztatásba vetett hit és ebből következően Jézus Krisztus testének és vérének a kenyér és bor színe alatti valóságos jelenlétében való hit ellen irányultak.
     Luther Márton a római Egyház és ennek szent miséje elleni leplezetlen gyűlöletében ezt írta: „Első helyen nyilvánítjuk ki, hogy soha nem volt az a szándékunk, hogy mindenfajta istentiszteletet eltöröljünk, hanem csak azt, ami használatban van, minden hozzátoldástól megtisztítani, amikkel beszennyezték: arról a förtelmes kánonról beszélek, mely csatornalyukak gyűjteménye; A miséből áldozatot csináltak, áldozati imákat toldottak bele. A mise nem áldozat vagy az áldozó tette. Tekintsük szentségnek vagy testamentumnak. Nevezzük áldásnak, Eucharisztiának vagy az Úr asztalának vagy az Úr vacsorájának vagy az Úr emlékezetének. Tetszés szerint bármilyen nevet lehet neki adni, csak nem szabad az »áldozat« vagy »áldozási tett« névvel beszennyezni.” (Formula Missae, összegyűjtött művek XI. kötet 774. oldal)
     Ezek a szavak valósággal démoni gyűlöletet árulnak el a szentmiseáldozattal és a kenyér és bor színe alatt csodálatosan jelenlevő isteni Úrral szemben. Ahhoz, hogy ezt a gyűlöletet megértsük meg kell vizsgálnunk a történelmi összefüggéseket.
     Dom Prosper Guéranger OSB (†1875) misemagyarázatában erre a tényre így utal: „Ezekből az Anyaszentegyház által használt kifejezésekből kitűnik, mennyire különbözik a szentmise minden privátimádságtól. Minden más áhítati formát felülmúl, és intencióit tisztelni kell. Az Anyaszentegyház minden tagját meghívja a nagy áldozatban való részvételre; és ha lehetséges lenne, hogy a szentmiseáldozat egyszer véget ér, hogy hasonlóan a lánghoz, mely nem kap több táplálékot, ő is kialszik, akkor mi azonnal abba a méltatlan állapotba zuhannánk vissza, melyben a bálványimádással megfertőzött népek élnek. Erre irányul majd az Antikrisztus igyekezete is. Minden eszközt fel fog használni, hogy a szentmiseáldozat bemutatását megakadályozza, hogy ez az uralkodása elleni hatalmas ellensúly eltűnjön, és ezért Isten megsemmisítse a teremtést; mert akkor már nincs több ok arra, hogy ezt továbbra is fenntartsa. Ezt a tényt a protestantizmus fennállása óta tapasztaljuk, ami eltörölte a misét. Ez idő óta csökken az erő jelentősen a társadalmak ölében. Egy társadalmi harc keletkezett, aminek reménytelen állapotok lettek a következményei, és amelynek végső gyökerét abban kell keresni, hogy a szentmisét többé nem ugyanabban a számban és ugyanannyi helyen mutatják be, mint korábban. Ez a kezdete annak, ami történni fog, amikor az eloldozott ördög és démonai a föld felett zűrzavart és reménytelenséget fognak elterjeszteni, ahogy ezt Dániel megjövendölte. Meg fogja akadályozni a papszenteléseket, a papokat hagyja kihalni, és ily módon a nagy áldozat bemutatását mindig szűkebb határok közé szorítja. És akkor jönnek a szerencsétlenség napjai.”
     E mondat drámaiságát aligha lehet felülmúlni: „Erre irányul majd az Antikrisztus igyekezete is. Minden eszközt fel fog használni, hogy a szentmiseáldozat bemutatását megakadályozza, hogy ez az uralkodása elleni hatalmas ellensúly eltűnjön, és ezért Isten megsemmisítse a teremtést; mert akkor már nincs több ok arra, hogy ez továbbra is fenntartsa.”

Nagy sajnálattal kell ma megállapítani, hogy időközben odáig jutottunk, hogy az Egyház ellenségei sokkal jobban tudják, mint a katolikusok, hogy Isten a kegyelem természetfeletti birodalmát hogyan állította fel. Ez a birodalom az örök Főpap, Jézus Krisztus áldozatára van felépítve, aminek minden időben a szentmiseáldozatban szentségi, vérontás nélküli valóságnak kell lennie. Istent nap mint nap ki kell engesztelni az emberek megszámlálhatatlan bűne miatt. Az isteni Főpapnak nap mint nap meg kell ismételnie titokzatos szentségi módon áldozatát, hogy megváltásának gyümölcseit az emberek megkaphassák. Ez annyira igaz, annyira valóság, hogy „Isten megsemmisíti a teremtést”; ha ez az Istennek egyedül kedves áldozat az oltárokon megszűnik, „mert akkor már nincs több ok arra, hogy ezt továbbra is fenntartsa”.
     Ezt a mondatot egyszer nyugodtan végig kellene gondolni és annyira komolyan venni, amennyire szerzője szánta. Csak ekkor lesz Pio atya kijelentése egészen érthető, hogy a világ inkább fenn tudna állni Nap, mint szentmiseáldozat nélkül. Dom Prosper Guéranger művében a protestantizmus példájára utal: „Ezt a tényt a protestantizmus fennállása óta tapasztaljuk, ami eltörölte a misét. Ez idő óta szenvedett el az erő a társadalmak ölében jelentős csökkenést. Egy társadalmi harc keletkezett, aminek reménytelen állapotok lettek a következményei, és melynek végső gyökerét abban kell keresni, hogy a szentmisét többé nem ugyanabban a számban és ugyanannyi helyen mutatják be, mint korábban.”

Miközben a protestantizmus megjelenésekor a protestánsok a szentmise ellen küzdöttek, a katolikus Egyház annál inkább kiemelte a szentmiséről, mint valóságos és tényleges áldozatról vallott tanítását, és ebben való hitét a Trienti Zsinaton a lehető legvilágosabb módon kifejtette a protestánsok sokfajta tévtanával szemben: „Ez a mi Istenünk és Urunk ugyan egyszer s mindenkorra magát akarta feláldozni Istennek, az Atyának a kereszt oltárán beálló halálával [lásd: Zsid 7,27], hogy némelyek számára [ugyanott] örök megváltást eszközöljön ki; de mert az Ő papsága a halál által nem oltathatott ki [lásd Zsid 7,24], az Utolsó Vacsorán, »azon éjjel, amikor elárultatott« [1 Kor 11,23], hogy szeretett menyasszonyának, az Egyháznak látható áldozatot hagyhasson hátra, mely által az a véres, amit egyszer a kereszten kellett bemutatnia, megjelenítődjön, emlékezete az idők végezetéig fennmaradjon és ennek üdvöt hozó ereje az általunk naponta elkövetett bűnök megbocsátására felhasználtassék, magát örökre mint Melkizedek rendje szerint kinevezett papnak kijelentve, testét és vérét a kenyér és a bor színe alatt Istennek, az Atyának felajánlotta, és ezeket ugyanezen dolgok színe alatt az apostoloknak (akiket ekkor az Újszövetség papjaivá tett) átnyújtotta, hogy azok vegyék, és nekik és utódainak a papi hivatalban a következő szavakkal megparancsolta, hogy bemutassák: »Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre« [Lk 22,19; 1 Kor 11,24] stb., ahogy ezt a katolikus Egyház mindig értelmezte és tanította [Kan. 2]” (DH 1740). – [Ezt az általam fordított zsinati szöveget hiteles fordításban és kicsit bővebben ITT lehet olvasni.]
     „És mert ebben az isteni áldozatban, ami a misében végbevitetik, ugyanaz a Krisztus találtatik és vérontás nélkül feláldoztatik, aki a kereszt oltárán egyszer s mindenkorra saját magát véresen feláldozta [lásd Zsid 9,14/27]: ezért a szent zsinat azt tanítja, hogy ez az áldozat valóságosan engesztelő áldozat [Kan. 3]. És hogy mi azáltal, hogy őszinte szívvel és igaz hittel, tisztelettel és hódolattal, bűnbánóan és töredelmesen Isten elé lépünk, hogy »irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk« [Zsid 4,16]. Bemutatása által kibékítve ugyanis az Úr kegyelmet ad és a vezeklés ajándékát, és még a legnagyobb vétkeket és bűnöket is megbocsátja. Mert az áldozati adomány egy és ugyanaz; ugyanaz, aki magát annak idején a kereszten feláldozta, áldozza fel most magát a pap szolgálata által, csak az áldozás módja másmilyen” (DH 1743).
     A Trienti Zsinat ezen tanításából következnek az ennek ellentmondó tévtanoknak megfelelő elítélések, amelyekből most csak kettőt emelünk ki: Kan. 1 (DH 1751): „Ki van közösítve, aki azt mondja, hogy a szentmisében nem mutatunk be Istennek igazi és valóságos áldozatot, vagy, hogy föláldoztatni itt nem más, mint hogy Krisztus nekünk eledelül adatik” [Schütz: Dogmatika].
     Kan. 3. „Ki van közösítve, aki azt mondja, hogy a miseáldozat csupán dicsőítő- és hálaáldozat vagy a kereszten bemutatott áldozatnak puszta megemlékezése, nem pedig engesztelő áldozat; vagy egyedül annak használ, aki fogadja, és nem szabad élők és halottak számára is, bűnökért, büntetésekért, elégtételük és más szükségekért bemutatni” (DH 1753).

Ha a Trienti Zsinat ezen tanítását átgondoljuk és az ú. n. zsinati egyház liturgiáját áttanulmányozzuk, nem lehet elkerülni, hogy belássuk, hogy az új mise ezzel a tanítással pontosan szemben áll, illetve egészen a megnevezett tévedéseknek megfelelően van kialakítva. Az ú. n. új mise tényleg a liturgiának egy teljesen új formája, egy a katolikus tradícióban mindenfajta előkép nélküli szabadon kitalált rítus, amire példát inkább a protestáns szekták pszeudo-hagyományában lehet találni.
     Ennek felvázolására megmutatunk egy rövid részletet az 1549-es anglikán reformok és az 1969-es Montini-féle reformok összehasonlításából, amit Pater Noël Barbara 1973-ban a Forts dans la Foi nevű újságjának 35. számában hozott nyilvánosságra. Ez a kiválasztott kis rész is elégségesen mutatja a Montini, alias VI. Pál-féle mise-rítus és az 1549-es anglikán reform közötti meghökkentő megegyezést. (A szöveg a Verax kiadónál 2002-ben megjelent Pater Barbara: Érvényes az 1969-es miserítus? című művéből való.)

1549-es reform:
     A népfelkelések leverése után, melyek az új istentiszteleti forma kötelezővé tételét követték, a vallási forradalom nagy léptekkel haladt előre. Az oltárokat profanizálták és lerombolták, azokat az oltárokat, melyek az ország minden templomában beszédes, még ha néma tanúi voltak a miseáldozatban való időtlen hitnek. Egyszerű asztalokkal helyettesítették őket.
1969-es reform:
     A hívő nép egy esetleges lázadását megelőzendő, az új reformálás sokkal nagyobb óvatossággal ment végbe. „Miért változik a mise állandóan?” – teszi fel önmagának a kérdést Heenan bíboros 1969. október 12-i pásztorlevelében. Itt a válasza: „Vakmerőség lett volna minden változtatást egyszerre bevezetni. Nyilvánvalóan bölcs dolog volt lépésről lépésre és lassan változtatni. Ha minden változtatás egyszerre lett volna bevezetve, Önök megbotránkozhattak volna rajtuk.”
     Ezen óvintézkedések ellenére az eretnekek gyűlölete az áldozati oltár ellen az új, az egyház legfelsőbb csúcsára befurakodó „reformátoroknál” is megmutatkozik. Az oltárokat szintén asztalokkal váltják fel azzal a céllal, hogy a katolikusokból az áldozatra való gondolatot kioltsák. Ez olyan intézkedés, mely tökéletesen megegyezik az új ordoval, mely a szentmiséről szóló egész tanítást eltörléseivel és kihagyásaival hatályon kívül helyezi, azáltal, hogy egy egyszerű megemlékezési vacsorára pusztán szellemi jelenléttel redukálja, ahogy ezt minden ima tartalmazhatja: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” Mt 18, 20)

1549-es reform:
     1550. márciusában adták ki az anglikán szertartásrendet. Azon ürügy alatt, hogy az ősi rítust állítják helyre, eltörölték az alacsonyabb egyházi rendeket és a szubdiakonátust.
1969-es reform:
     Montini, alias VI. Pál 1972. augusztus 15-én szintén eltörölte az alacsonyabb egyházi rendeket és a szubdiakonátust. [Igazán kiválóan „megfelelő” napot választott erre a célra!]

1549-es reform:
     Ridley püspök Londonból volt az első, aki az újításokat egyházmegyéjében bevezette. Alig foglalta el hivatalát, plébánosait egy rendelkezésében arra bátorította, hogy „az Úr asztalát egy szokványos asztallal állítsák fel”. És mialatt ehhez saját maga adott példát, 1550. június 11-e éjszakáján a Szent Pál székesegyház oltárát leromboltatta, és a szentélylépcsők alján felállított asztallal helyettesíttette. Pár hónappal később egy királyi dekrétum megparancsolta a püspököknek, hogy a még meglevő oltárokat rombolják le, és asztalokkal helyettesítsék. „Mindaddig, amíg az oltárok megmaradnak”, prédikálta Hooper, „a tudatlan nép és a gyanútlan papok mindig az áldozatról fognak álmodozni.”
1969-es reform:
     Ugyanezzel az eretneki őrjöngéssel tüntették el, rombolták le az oltárokat, vagy ha a műemlékvédők ellenálltak ezek elpusztításának, faliszőnyeggel takarták el őket. [Sajnos Mátraverebélyt nem védték meg a műemlékesek, ott a pusztítás „tökéletesre” sikeredett.] Egyetlen székesegyház sem tartotta meg a használatukat, de a legtöbb plébániatemplom és kápolna is lerombolta a sajátját vagy félretolta. A szentély bejáratánál, mint a protestánsoknál egy egyszerű asztal szolgálja az áldozatra való gondolat kiirtását.

1549-es reform:
     A katolikus érzületű püspököket és papokat, akik a misét és a régi hitet védelmezték, elbocsátották hivatalukból és az új hit buzgó híveivel helyettesítették.
1969-es reform:
     Ugyanez a konokság figyelhető meg a hagyományos mise elpusztításában a neo-reformátoroknál, akik még azt sem tudják elviselni, hogy az öreg papok, akik megkapták a jogot, hogy a régi misét olvassák, ezt nyilvánosan és résztvevőkkel tegyék. [1970 után egyes országokban az idős papok engedélyt kaphattak pár évre, hogy a régi misét mondják, Németországban ezt például 1974-ben vonták vissza.] Ugyanígy, ha egy hivatalban levő pap csak megpróbálja megtartani a hagyományos rítust, amit az ú. n. II. Vatikáni Zsinat atyái ünnepélyesen megígértek, hogy „megőrizni és minden elképzelhető módon támogatni” fognak (De Sacra Liturgia, Nr. 4), vagy a hagyományos katekizmust tanítja, akkor rá, mint „az általános lelkipásztorkodás akadályozójára” tekintenek, és szükségszerűen „az új vallás egy tüzes rajongójával” pótolják, míg őt kiszolgáltatják a nyomornak.

Aligha lehet nem észrevenni, hogy e két reform ikrekként hasonlít egymásra, vagyis, hogy Montini/VI. Pál „reformerei” szorgalmasan jártak iskolába az anglikánoknál, hogy biztosítsák a sikert saját „reformjaik” számára is. Mégis csak akkor lehet ezt a sikert megérteni, ha egy alapvető különbségre utalunk, mely az összehasonlításból nem tűnik ki. Luther Márton utalt arra, hogy a szentmise tanítása, mint igaz és valóságos áldozat szorosan összekapcsolódik a papságról szóló tanítással. Ez volt a meggyőződése: „Ha a misét pusztítottuk, az a véleményem, hogy akkor a papságot is le fogjuk tudni rombolni. Mert mint a sziklára, úgy támaszkodik az egész pápaság kolostoraival, testületeivel és oltáraival a misére. Minden törvényszerűen össze fog dőlni, ha káromló és förtelmes miséik összedőlnek.” (Contra Henricum Angliae Regem)

Miközben az anglikánok „misereformjukat” Róma ellen hajtották végre és céljuk egy saját nemzeti „egyház” létrehozása volt, addig a „zsinat” utáni reformokat „Róma” hajtotta végre, „Róma” által, és a római autoritások erőszakolták rá az egész világegyházra. Ez az egyháztörténelemben példa nélkül álló, egyszeri helyzet, olyan helyzet, mely sürgető módon magyarázatot igényel. Egy kicsit másképp kifejezve: Előfordulhat-e, hogy az Egyház egyik legitim pápája olyan liturgiát erőszakol rá az Egyházra, melyről azt kell mondani, hogy szinte hajszálnyira hasonlít az anglikánok liturgiájára? Egy mise-liturgiára, melyről Ottaviani és Bacci bíborosok a „A NOM rövid kritikai vizsgálata” című írásukban a következőképpen ítélkeztek: „Mind ezek nem tartalmazzák se a valóságos jelenlétet, se az áldozat ténylegességét, se a konszekráló pap felszentelt voltát, se az eucharisztikus áldozatnak a gyülekezet jelenlététől független legbelsőbb érték-tartalmát. Ugyanennyire hiányoznak belőlük a dogmatikus és a mise számára lényeges értékek, melyek egyedül alapozzák meg a mise igazi definícióját. Önkéntes elhagyásuk egyet jelent az »elavultnak tartásukkal« és ezért, legalábbis a gyakorlatban totális tagadásukkal.”
     Lehetséges ez? Lehet az Egyháznak egy olyan rítusa, mely a korábbi rítusokkal olyan mértékben szakít, hogy ez „legalábbis a gyakorlatban totális tagadásukkal” jelent egyet?

Hogy ezt a tényt valahogyan megmagyarázhassák, sok „tradicionalista” egy igencsak kétes tézishez menekül. Többnyire Montini/VI. Pálra utalnak, aki már 1972. június 29-én ezt mondta: „Az az érzésünk, hogy valamilyen résen keresztül a Sátán füstje beszivárgott Isten templomába. … Egy ellenséges hatalom beavatkozása történt, melynek neve »ördög« (diavolo) … Úgy gondoljuk, hogy egy természeten kívüli hatalom nyomult be a világba, csak hogy romboljon, a zsinat gyümölcseit megfojtsa.”
     [szerk. megj.: Azt hiszem keresve sem lehet szebb példáját találni a történelem-, azaz a beszéd-hamisításoknak, melyek nyilván minden időben voltak, de korunkban soha nem látott, és soha elképzelni nem tudott mértékben öntötték el és uralják a világot. Nekem még olyan könyvem is van, melynek ez a híres idézet a címe – persze ez is torzítottan –, és annak a könyvnek az írója sem tudta, sem említette meg – mint ahogy ezen mondat összes többi idézője sem –, hogy Montini nem az általa elképzelt értelemben értette és használta ezt a kifejezést. Az első torzítás: Montini nem azt mondta, hogy az „Egyházba” szivárgott be Sátán füstje, hanem „Isten templomába”, ami egyáltalán nem ugyanaz; 2. torzítás: Montini szerint a Sátán, azaz egy „ellenséges hatalom” azon munkálkodik, hogy a „zsinat”, azaz az ő zsinatának a „gyümölcseit megfojtsa”. Micsoda luciferi tett ez is: évtizedeken keresztül az egész FSSPX és az ú. n. tradicionalisták ezt az idézetet, illetve ennek torzítottját használták egyik fő fegyverüknek a zsinati szekta és zsinati álpápák legitimitásának védelmében, merthogy, lám, aki ilyet észrevesz és ki is mond, az csak nem lehet teljesen eretnek.]

Elsőnek tehát azt kell csodálkozva megállapítani, hogy Montini eredeti szavai szerint Sátán füstje egyáltalán nem a modernizmus és az ő új liturgiájának alakjában hatolt be „Isten templomába”, hanem hogy „a zsinat gyümölcseit megfojtsa”! Micsoda megcsúfolása az igazságnak ez a kijelentés, ha meggondoljuk, mi mindent tett ez az ú. n. zsinat tönkre! George A. Lindbeck amerikai professzor, a „zsinat” idején a Lutheránus Világszövetség delegáltja, már 1963 tavaszán a liturgia-konstitúcióval kapcsolatban az „ellenreformáció végéről” beszélt, és „A liturgia-reform teológiai alapelvei” című cikkében jelentette meg véleményét, amiben többek között ez áll: „Nem lehet kétség afelől, hogy a (a II. Vatikáni Zsinatnak a liturgiáról szóló) sémának alapelvei nem kevesebbek, mint forradalmiak – legalábbis protestáns szemszögből nézve. Minden esetre az utolsó – talán vissza lehet idáig menni – 15 század jelentős liturgikus törekvéseinek (és irányainak) a megváltoztatásának a manifesztumát vázolják fel.”
     Mi is ennek a forradalmi változásnak a célja? Ezzel kapcsolatban néhány ú. n. tradicionalista önpusztításról beszél az Egyházban. De ismételten csak csodálkozva kérdezzük: Hogyan lehetséges ilyesmi? Létezhet olyan, hogy Jézus Krisztus elpusztíthatatlan Egyháza hirtelen elpusztítja saját magát? Szent X. Pius katekizmusában erre a kérdésre: Lerombolható-e vagy elpusztulhat-e a katolikus Egyház? – ezt válaszolja: „Nem, a katolikus Egyházat lehet üldözni, de nem lehet lerombolni és nem pusztulhat el. Az idők végezetéig fent fog állni, mert Jézus Krisztus, ahogy megígérte, vele lesz a világ végéig.” – Aki az Egyház önelpusztításáról beszél, az láthatóan már régóta fontos dolgokat összekever.

Próbáljuk meg ezt az Egyház rítusát illető összevisszaságot egy kicsit kibogozni. Billot bíboros ezt írja „Parusia” című művében [a német nyelvű kiadás 47-48. oldalán]: „Az örök áldozat, amiről itt szó van, az Újszövetség áldozata; ami az Ószövetség áldozatát követte, amit Mózes törvénye szerint este és reggel mutattak be a jeruzsálemi templomban. .. Egy szóval, ez oltáraink áldozata, amit akkor azokban a szörnyű napokban törvényen kívül fognak helyezni, száműzni fognak a nyilvánosságból, és ezért – eltekintve azoktól a szentmiseáldozatoktól, melyeket a katakombák földalatti eldugott sarkaiban mutatnak be – mindenütt meg fog szűnni. .. De mi lesz ekkor a »vészt hozó undokság« (Dán 9,27; 11,31)? Nyilván valami hasonló, mint ami Antiochusz Epifánesz üldözésekor volt, amikor a jeruzsálemi templomot Jupiternek szentelték, és mindenfajta tisztátalansággal és megszentségtelenítéssel beszennyezték. Valami hasonló, mondjuk, miközben természetesen tisztában vagyunk az idő és hely, valamint egy helyi és egy világméretű üldözés, mint amilyen az Antikrisztus idejében lesz, közötti különbségekkel. De mi áll még előttünk? A bálványimádásnak milyen új borzalma fog a mi templomainkban helyet foglalni, amelyek ily módon az emberiség istenének, az értelem istenének, a világban rejlő istennek a templomaivá válnak, és ami végül, a szabadgondolkodók mind ezen igyekezetei után a keresztény Kinyilatkoztatás természetfeletti Istene felett diadalmaskodik? Valamilyen luciferi titok lesz, amit a szabadkőművesek sötét gyülekezeteiben agyaltak ki, és ország-világ szeme láttára a ledöntött vagy eltakart tabernákulumok helyére tesznek.”
     Az Egyház ellenségei meg fogják kísérelni az Újszövetség áldozatát tökéletesen eltüntetni a föld színéről. Fent utaltunk már arra, hogy már az ú. n. reformáció idején ezt a célt követték. Az ellenségek nyilván nem fognak azonnal mindenfajta keresztény kultuszt betiltani, hanem először csak azon igyekeznek, hogy ezeket a modern szellemnek vagy jobban mondva, rossz szellemnek megfelelően átformálják. Ez azonban a katolikus Egyházban csak akkor lehetséges, ha a legfőbb tekintélyt megnyerik e célra. Egy „pápa” nélkül, aki ezt a rombolást irányítja és levezeti, aligha sikerülhet valaha is egy ilyen vállalkozás.
     Ami az Ószövetségben „Antiochusz Epifánesz üldözésekor volt, amikor a jeruzsálemi templomot Jupiternek szentelték, és mindenfajta tisztátalansággal és megszentségtelenítéssel beszennyezték”, az Újszövetségben akkor történt, amikor az ú. n. zsinat után a szentmiseáldozatból egy úrvacsorát, egy eucharisztikus ünnepséget, egy baráti lakomát, egy karizmatikus összejövetelt stb. csináltak. Aki egy modern kultuszhelyet józanul megszemlél, egy modern beton-„templomot” az oltárszigettel és középen a druida-kővel, annak be kell világosan látnia, hogy itt egy új kultuszú új vallásról van szó!
     Világosan ki lehet mutatni, hogy az új mise készítőinak az volt az egyértelmű céljuk, hogy a miseáldozatot lerombolják, és egy új kultusszal helyettesítsék. Mindazonáltal keveseknek tűnt fel ez a tökéletes átalakítás, mert egyfelől a változtatás megfelelő démoni ravaszsággal ment végbe, másfelől a legtöbb katolikus a szentmiseáldozattal kapcsolatos tudását már régen elvesztette.

Az igazi szentmiseáldozat Ábel, Isten igaz szolgája áldozatának megfelelő áldozat, ahogy ez a szentmise kánonjában áll. [Supra quae propitio ac sereno vultu respicere digneris; et accepta habere, sicuti accepta habere dignatus es munera pueri tui justi Abel, et sacrificium Patriarchae nostri Abrahae: et quod tibi obtulit summus sacerdos tuus Melchisedech, sanctum sacrificium, immaculatam hostiam. – Tekints ezekre kegyes irgalmas és derűs tekintettel: és fogadd el, mint ahogy kegyesen elfogadtad igaz szolgádnak, Ábelnek ajándékait, és ősatyánknak, Ábrahámnak áldozatát: és azt a szent és szeplőtlen áldozatot, melyet Melkizedek, a te főpapod mutatott be neked.]
     Ábel egy szeplőtelen bárányt áldozott (Ter 4,4), amit közvetlenül „Isten bárányára, aki elveszi a világ bűneit” kell és lehet érteni. Ábelnek ez az áldozata csak előképe volt Jézus Krisztus kereszten meghozott áldozatának, amelyben beteljesedését és tényleges értelmét találja meg, ahogy a Trienti Zsinat kimondta:
     „És ez az a tiszta áldozat, melyet azoknak, akik bemutatják se méltatlansága vagy gonoszsága nem tud beszennyezni, amiről az Úr Malakiás által megjövendölte, hogy az ő nevének, ami nagy lesz a nemzetek között, és minden helyen, mint tiszta áldozatot fognak bemutatni [lásd: Mal 1,11], és amire Pál apostol a korintusiaknak írt levelében egyértelműen utal, amikor azt mondja, hogy azok, akik a gonosz lélek asztalánál beszennyezik magukat, nem részesedhetnek az Úr asztalából [lásd 1 Kor 10,21], miközben asztal alatt mind a kétszer az oltárt érti. Ez az az »áldozat«, ami a természet és törvény idején az áldozás sokfajta példázata által [lásd: Ter 4,4; 8,20; 12,8; 22,1-19; Kiv: mindenütt] előrajzolódott, mivel mindazon javakat, melyek ezek által jelöltettek meg, mint mindezek beteljesülése és tökéletesítése felölel” (DH 1742).

Ha az új mise rítusát pontosan áttanulmányozzuk, akkor különösen a tökéletesen újonnan alakított ú. n. áldozati adományok előkészítése tűnik fel. Ott ez áll: „Áldott vagy te, Úr, a mi Istenünk, a világ teremtője. Nekünk ajándékozod a kenyeret, a föld és az emberi munka gyümölcsét. Fölajánljuk néked ezt a kenyeret, hogy ez számunkra az élet kenyere legyen.” És: „Áldott vagy te, Úr, a mi Istenünk, a világ teremtője. Nekünk ajándékozod a bort, a szőlőtő és az emberi munka gyümölcsét. Fölajánljuk néked ezt a kelyhet, hogy ez számunkra az üdvösség kelyhe legyen.” – Ezzel szemben a tridenti mise felajánlási imáiban a pap ezt imádkozta: „Suscipe, sancte Pater, omnipotens, aeterne Deus, hanc immaculatam Hostiam” – „Fogadd el, szent Atya, mindenható örök Isten, ezt a szeplőtelen áldozatot, melyet én, méltatlan szolgád, felajánlok neked, élő és igaz Istenemnek, számtalan bűnömért, sértéseimért és hanyagságaimért: fölajánlom minden itt körülállókért, sőt minden keresztény hívőkért, élőkért és holtakért, hogy nekem és nekik üdvösségünkre váljék az örök életre. Amen.” – A szeplőtelen áldozat alatt természetesen Isten szeplőtelen báránya értendő.

Hogy az új misében az áldozat alapvető átértelmezését világosan megértsük, a Teremtés könyvében kell azt a verset elolvasnunk, amire a Trienti Zsinat utalt: „Bizonyos idő elteltével történt, hogy Káin a föld terméséből áldozatot mutatott be az Úrnak. Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára. Káinra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Káin nagyon haragos lett és lehorgasztotta fejét. … Káin közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: »Menjünk a mezőre!« Amikor pedig a mezőn voltak, Káin rátámadt testvérére, Ábelre és agyonütötte.” (Ter 4,3-8) – Nos, ki áldozza fel itt a „föld és az emberi munka gyümölcsét”, ahogy az új mise felajánlási imáiban kétszer is megneveztetik? Láthatóan, Káin! De hogyan ítéli meg Isten Káin áldozatát szemben Ábel áldozatával? „Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára. Káinra és áldozatára azonban nem tekintett.”
     Az új mise csinálói tehát az új, íróasztalon kitalált rítusukat Káin áldozatának alapjaira konstruálták meg, tehát arra az áldozatra, amit Isten elvetett! Káinnak ez az Isten által elvetett áldozata az ő új rítusuk értelmezési alapja! Ezáltal ez a rítus már alapjaiban ellen-rítusként lett megtervezve, mint olyan rítus, ami olyan áldozatot mutat be, amit Isten elvetett! Ez az a rítus, amit Billot bíboros előre megsejtett, amikor ezt kérdezte: „A bálványimádásnak milyen új borzalma fog a mi templomainkban helyet foglalni, melyek ily módon az emberiség istenének, az értelem istenének, a világban rejlő istennek a templomaivá válnak, és ami végül, a szabadgondolkodók mind ezen igyekezetei után a keresztény Kinyilatkoztatás természetfeletti Istene felett diadalmaskodik?”
     Senki nem vitathatja, hogy ezzel tökéletesen találóan az új mise, mint az ember, az értelem, a világban benne rejlő isten kultusza van megírva.

És az utolsó mondat is megborzongatja az embert, ha meggondoljuk, hogy Annibale Bugnini, az új mise fő csinálója, bizonyítottan szabadkőműves volt: „Valamilyen luciferi titok lesz, amit a szabadkőművesek sötét gyülekezeteiben agyaltak ki, és ország-világ szeme láttára a ledöntött vagy eltakart tabernákulumok helyére tesznek.”
     Bár Billot bíboros ehelyütt a még eljövendő Antikrisztusra gondolt, aki számára azonban az új liturgia már szabaddá tette az utat. A tabernákulumot már félretették, a szentmiseáldozat teológiáját már lerombolták, az oltárt asztalokkal helyettesítették – ily módon alapjában véve az út már készen van az Anikrisztus számára. Vajon mi tartoztathatja még fel…

(forrás: www.antimodernist.org/am – 2015. február 19.)
http://katolikus-honlap.hu/1501/weinzierl2.htm

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – ‘The Warning’

Üdvösség Anyja: Bátorság, gyermekeim, minden Fiam Kezében van

2015. február 17. kedd, 17:00

Drága gyermekeim, megkaptátok az Imákat, az Ajándékokat és a fegyvereket, hogy teljes gőzzel haladjatok előre, felkészülvén drága Fiam, Jézus Krisztus Második Eljövetelére.

Az Ő Maradék Hadserege megalakult, és az továbbra is növekedni fog a világ minden részén, hogy meg lehessen menteni a lelkeket. Az előtettek álló idők folyamán, Isten Maradék Hadserege, az Ő Szent Igéjének Igazságát a világ minden sarkában meg fogja őrizni.

Amikor az Úr Nagy Napja a világra leereszkedik, a Maradék – a Szentlélek kegyével megáldottan – imáinak és áldozatainak köszönhetően, csillapítani fogja Isten haragját.

Sohasem szabad felednetek, hogy Isten mindnyájatokat szeret, de az ellenállás miatt, amelyet Isten gyermekeivel szemben fognak tanúsítani, nem lesz könnyű hűségesnek maradni az Igéhez.

Isten Maradéka az elkövetkezendő napokban egyesülni fog, hitfelekezettől és nemzetiségtől függetlenül, amikor a Szent Igének még az említése is tiltva lesz.

Isten ezen a Küldetésen keresztül kommunikálni fog veletek, amikor vigasztalásra lesz szükségetek, hogy rátok áraszthassa Kegyelmeit hitetek megtartása érdekében.

Bátorság, gyermekeim, minden Fiam Kezében van, Aki minden lelket fel fog keresni, még a közületek legkeményebbeket is. Szeretetem mindnyájatok iránt örök, és azt szeretném, ha minden Ajándékot, amelyet a Szent Evangéliumok és ezen Üzenetek által kaptok, a lelkek üdvössége érdekében használnátok fel.

Isten soha nem fogja cserbenhagyni Maradékát, és az imacsoportjaitok által, és minden más imacsoport által, amelyek más küldetéseknek köszönhetően a világgal való kommunikációim gyümölcsei, a lelkeket meg lehet menteni, és meg is lesznek mentve.

Vigasztaljátok egymást a lelki megpróbáltatások idején, és Isten vezetni fog benneteket az út minden lépésénél. Én, az Üdvösség Anyja, továbbra is a ti pártfogótok leszek, és minden Hozzám intézett kérésetekre válaszolni fogok.

Én mellettetek maradok egészen addig a Napig, amíg Fiam vissza nem tér, hogy visszakövetelje földi Királyságát.

Köszönöm nektek, hogy hittel, reménnyel és bizalommal válaszoltattok hívásomra, és Fiam hívására.

Szeretett Édesanyátok,

Az Üdvösség Anyja

Az Idők Jelei: üldöztetés

Időkjelei: Szomorú aktualitást ad Joseph alábbi írásának az a tegnapi hír, amelyben arról értesültünk, hogy az Iszlám Állam líbiai szárnya 21 egyiptomi kopt keresztényt fejezett le és „Vérrel írt üzenet a kereszt népének” címmel videót is közzétett erről.

Joseph Candel összeállítása

Az elmúlt hetek során számos cikkben érintettük a Jézus által felsorolt „idők jeleit”. Ezek közül az egyik az üldöztetés. Bár a téma nem kellemes, mégis fontos beszélni róla, ha szeretnénk megérteni a körülöttünk folyó eseményeket és a ránk váró időket. A felkészülés a legjobb védekezés és ez a lelkiekre is igaz.

Nézzük meg, mit ír erről a Biblia. Tudjuk, hogy a Nagy Nyomorúság három és fél éve alatt az Antikrisztus „hadat indít a szentek ellen”:

„És adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át; és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak. Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett.” (Jelenések 13:5-7)

Az üldöztetésnek erről az időszakáról olvashatunk Dániel próféciáiban is, például ezeken a helyeken: Dániel 7:21, 25, Dániel 8:24-25, Dániel 12:7.

A Dániel 9:27-ből arra következtetünk, hogy az Antikrisztus egy hét évre szóló szövetséget vagy szerződést köt majd, amikor kezdetét veszi a Jézus visszajövetelét megelőző utolsó hét év.

A Biblia több helyen is említi ezt a szerződést. Mivel a Dániel könyve 11,28-30-ban „szent szövetségnek” hívja, valószínűleg részben vallásos egyezmény lesz, feltehetően valami olyasmi, ami megoldást kínál a kiélezett zsidó-muzulmán-keresztény konfliktusra, és ami által Jeruzsálem nemzetközi várossá lesz, szabad vallásgyakorlattal mindenki számára. Úgy tűnik, ez lehetőséget biztosít majd a zsidóknak arra, hogy végül újra felépítsék templomukat Mória hegyén, és elkezdjék a rituális állatáldozatokat.

A „mindennapi áldozat” arra a zsidó szertartásra utal, melynek során egy meghatározott állat vérét vagy húsát áldozatként ajánlják fel Istennek az egyetlen igazi zsidó Templomban a bűnök megbocsátásáért. Ezt a zsidók szemében legfontosabbnak tartott szertartást kénytelenek voltak felfüggeszteni, amikor a második zsidó templomot lerombolták.

Az említett Dániel 9:27-ből azt is megtudjuk, hogy az Antikrisztus a hét év felén megszegi ezt az egyezményt:

„És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak…”

Két fejezettel odébb, a Dániel 11:31 szintén erről beszél:

„Parancsára előállnak csapatai. Meggyalázzák a megerősített szentélyt, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják az iszonyatos bálványt [pusztító utálatosságot].”

Megtudjuk belőle, hogy az aláírását követő három és fél év után az Antikrisztus megszegi az egyezményt és megszállja a zsidó Templomot, a „megerősített szentélyt”, ami addigra felépül, hiszen most még nem létezik. Véget vet a mindennapi áldozatnak és a Hamis Próféta, az Antikrisztus jobbkeze, valahol a Templom területén belül felállítja a „pusztító utálatosságot” (Lásd: Jelenések 13:11-18).

Több mint 500 évvel a fenti prófécia lejegyzését követően Jézus maga is szó szerint idézte Dániel szavait, amikor a visszatérését és az ember jelenlegi korszakának végét megelőző jelekről beszélt:

„Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen – aki olvassa, értse meg! -, … Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.” (Máté 24:15, 21)

Akármi is lesz ez a „pusztító utálatosság”, tudjuk, hogy képes lesz „beszélni” és valahogy elérni, hogy „hogy mindazokat, akik nem imádják a fenevad képmását, megöljék.” (Jelenések 13:14-15)

Ez alatt az idő alatt egy új pénzrendszer is felállításra kerül, amiben a „Fenevad Bélyege” nélkül senki sem lesz képes vásárolni vagy eladni:

„És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.” (Jelenések 13:16-18)

Ez lehet egy mikrochip vagy hasonló eszköz, de jelen pillanatban még nem tudhatjuk, hogy milyen technológia hozza el ennek a próféciának a beteljesedését.

Amit viszont tudunk, hogy ezt a három és fél éves időszakot Nagy Nyomorúságnak hívja a Biblia. A Jelenések 13:5 negyvenkét hónapként, a Jelenések 11:3 és 12:6 pedig 1260 napként utal rá, ami szintén három és fél év. (Dániel idejében a babiloni naptárt használták, amelyben egy év 360 napból állt.)

Bár ez az időszak soha nem látott „nyomorúságot” hoz az emberiségnek, Isten megígérte, hogy „akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez, és a nép értelmesei sokakat oktatnak,” hozzátéve persze, hogy „fegyver, tűz, fogság és fosztogatás miatt elesnek egy időre.” (Dániel 11:32-33)

Isten gyermekei, de valószínűleg sokan mások is visszautasítják majd az Antikrisztus imádatát és a Fenevad Bélyegét. Isten pedig védelmet ígér számukra. (Jelenések 12:6, 14)

Ezekből a versekből egyértelműen látszik, hogy a keresztények üldözése erősödni fog, tetőfokát pedig a Nagy Nyomorúság alatt éri el, de mi a helyzet napjainkban? Létezik most is keresztényüldözés, és ha igen, mennyire súlyos?

Az idők jeleivel kapcsolatban többször idézett magyarázatának elején Jézus azt mondta, hogy „akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.” (Máté 24:9) Tehát ez az üldözés nem csupán az utolsó évekre lesz jellemző, hanem az idők többi jeléhez hasonlóan fokozatosan erősödik.

Így annak ellenére, hogy a fent említett Nagy Nyomorúság időszaka még nem érkezett el, a keresztényüldözés jeleit már most is észrevehetjük.

A világon jelenleg 100 millió keresztény tekinthető üldözöttnek és ezzel a kereszténység tekinthető a legüldözöttebb vallásnak. Az üldöztetés sok formában jelentkezhet, köztük kifejezetten az üldözött egyén hite miatti bebörtönzés, kínzás, nemi erőszak, és halál.

„Még a keresztény többségű államokban is soha nem látott mértékű kirekesztést, diszkriminációt és erőszakot tapasztalunk,”

mondta David Curry, az Open Doors USA elnöke.

„A 2015-ös Globális Figyelőlistából kiderül, hogy hihetetlen számú keresztény válik az intolerancia és az erőszak áldozatává a hite miatt. Egyre több ember kényszerül bizonyos mértékig titkolni hitét.”

Az Open Doors adatai szerint az üldöztetés erőszakos és erőszakmentes formái is erősödnek a világon.

A keresztényüldözés azokat az ellenséges megnyilvánulásokat, tetteket foglalja magában, amelyeket valaki Krisztussal való azonosulása miatt szenved el.

2013-ben csaknem kétszer annyi esetet jegyeztek fel, amelyben valaki keresztény hite miatt halt meg, mint az előző évben. 2014-et pedig egyenesen a keresztény népirtás évének hívják egyesek, mivel soha ilyen mértékű keresztényüldözés nem történt még a történelem folyamán és csakis az Ókori Róma korából ismert első nagy keresztényüldözéshez lehet hasonlítani, amikor a hívőkre bűnözőként vadásztak a Római Birodalomban.

Bár gyűlnek a viharfelhők a láthatáron, mégsem kell félnünk. Isten azt mondja, hogy „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. Menedéked az örökkévaló Isten, örökkévaló karjai tartanak.” (Ézsaiás 41:10, V. Mózes 33:27) Egy percre sem hagy cserben. „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig,” ígérte Jézus. (Máté 28:20)

A béke, amit Jézus ad „minden értelmet meghalad”. (Filippi 4:7) A nehézségek közepette is jelenlévő bizalom pedig a legteljesebb béke formája, amit a vihar próbája által ismerünk meg.



Magyarországról csak a Bonum TV ment ki és csinált riportot kopt keresztény férfival http://bonumtv.hu/news/musorok/comment:-kopt-keresztenyek-martirhalala-egyiptomban-8838 azt mondja: “ez még csak a kezdet”.
Némi részvét http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-703966, http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-703993 és büntető feljelentés nemzetközi bíróságon http://www.hirado.hu/2015/02/16/szijjarto-a-nemzetkozi-buntetobirosag-fougyeszehez-fordul-az-egyiptomi-keresztenyek-kivegzese-miatt/

Sokkoló! A Pápa hazugnak mondja Jézust és a Bibliát

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – ‘The Warning’

Küldetésem, hogy megmentsem az emberiséget, már majdnem befejeződött

2015. február 13. péntek, 18:00

Drága szeretett leányom, a Szentháromság Ereje által kijelentem, hogy Én az Igazságot adtam nektek. Betöltöttem a szíveteket és lelketeket azokkal az Ajándékokkal, amelyeket az Igazság Könyve által ígértem az emberiségnek.

Most tehát vegyétek Ajándékomat, az Igazság Ajándékát, az összes többi Ajándékkal együtt, amelyek e Küldetés által adattak nektek, és fogadjátok azt hálával. Éljétek Isten Igéjét. Fogadjátok el ezeket az Üzeneteket, és életeteket azoknak megfelelően éljétek.

Küldetésem, hogy megmentsem az emberiséget, már majdnem befejeződött. Maradék Hadseregem megalakult. Ti megkaptátok az Élő Isten Pecsétjének az Ajándékát, az Üdvösség Érmét, és a Keresztes Imahadjárat Imáit. Ezek lesznek a ti fegyvereitek ellenségeim ellen. Mostantól fogva csak időszakonként és Maradék (Hadseregem) által fogok hozzátok szólni. Ti készen álltok arra, hogy átvegyétek fegyvereiteket és harcoljatok, hogy Igém a kietlenség helyén is életben maradjon.

A Tervem az, hogy biztosítsam, hogy ti mindannyian terjesszétek Igémet, és vegyétek fontolóra mindazt, amit adtam nektek. Utolsó Küldetésemet nem fogom cserbenhagyni soha, mert az lehetetlen. Legyetek türelmesek, és teljesen bízzatok meg Bennem. Ezek az Üzenetek nagy enyhülést és vigasztalást fognak nyújtani számotokra a nagy szellemi megpróbáltatások napjaiban. Legyetek hálásak Irgalmamért.

A Szentlélek vezetni és védelmezni fog benneteket, Én pedig enyhülést fogok nektek adni, amelyre szükségetek lesz, hogy el tudjátok viselni az előttetek álló idők nehézségeit, hogy ellene tudjatok állni az előtettek álló idők nehézségeinek.

Köszönöm, kicsinyeim, hogy elfogadtátok Beavatkozásomat. Most rajtatok a sor, hogy terjesszétek az Igazságot. Szeretlek benneteket, kedvellek titeket, és vágyom az Úr Nagy Napjára, amikor végre egyesíteni fogom a világot, és elvezetlek benneteket Új földi Királyságomba.

Megáldalak benneteket. Bátorságot, bölcsességet és tudást adok nektek, és Kegyelmeket, hogy folytatni tudjátok Munkámat a Földön.

Szeretett Jézusotok,

Az emberiség Üdvözítője és Megváltója

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – ‘The Warning’

Az ima megfélemlíti a gonoszt

2015. február 12. csütörtök, 18:00

Drága szeretett leányom, arra kérek minden Keresztényt világszerte, hogy növeljék az imádságra szánt időt, imádkozván erőért, hogy legyőzzék a bűnt, mely megfojtja a világot, szenvedést hoz, és mindenféle nehézséget von maga után.

Az imával meg lehet semmisíteni a bűnt. Az ima a legerősebb fegyver a gonoszság ellen és minél jobban Felém fordultok, a ti Jézusotok felé, annál hatékonyabban tudok győzedelmeskedni ellenségem fölött. Bár Én semmilyen követelményeket nem támasztok veletek szemben, ami megterhelné a szíveteket, azonban egyet mégis kérek tőletek, hogy hívjatok Engem a bűnösök megsegítése érdekében, hogy elkerüljék a gonoszságot, ami bármelyik pillanatban felütheti a fejét a szívükben.

A Sátán hatalma egy olyan pontot ért el, hogy könnyen manipulálhatja azokat, akiknek nincs hitük, azaz Istenben vetett hitük. Ő minden alkalommal piszkálja és kísérti őket. Az ember a Sátán szemében Isten képmása, Aki a saját Képére és Hasonlatosságára teremtette az embert. A Sátán olyan intenzitással gyűlöl minden egyes emberi lényt, hogy ha azt látnátok, még a lélegzeteteket is elállna. Egyedül csak az az ember éber az ő taktikájára, aki képes látni az Igazságot, amikor a gonoszság sokféle formában jelentkezik. Egyedül csak az az ember képes elhárítani a csaló befolyását az ima erejével, aki nyitott Isten Igéjére, szereti Istent, és ismeri Őt.

Az ima megfélemlíti a gonoszt és meggyengíti az emberiség fölötti hatalmát. Az ima sokkal erősebb, mint a csatában használt kard, mert az, az ellenséget nemcsak megsebzi, hanem el is pusztítja.

 

Jézusotok

„Íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon” [Lk 22,21]

A szabadkőművesség sajátságos, rá jellemző kézfogást alkalmaz, hogy az egymás számára ismeretlen tagok is felismerjék az együvé tartozást. Ezt alkalmazza Sour Cristina nővér a vatikáni Szent Péter téren, amikor Bergoglio-val kezet fog. Ez tavaly decemberben [2014. december 10-én] történt. A mutatóujja jellegzetesen helyezkedett el a pápa(?) csuklóján.

Ő egy szabadkőműves lenne és ellenőrzi, hogy a pápa is az, vagy csak véletlen egybeesés, netalán "családon belüli" köszönés? Hasonlót láthattunk egy másik Cristina esetében is, mégpedig Cristina Kirschner argentin államelnök esetében.

Az előző kérdésben feltételezhetjük az első változatot, mert egy eset lehet véletlen, de kettő már valószínűleg nem. Sőt ha megnézzük az ötödik képen hogyan fog kezet Bergoglio az argentin Carlos Jose Nanez bíborossal, aki Cordoba érseke, akkor bizonyosságot kapunk kérdésünkre.

Apologéta: Csak csendben jegyzem meg, hogy az 1917-s Serédy féle Egyházjog automatikus kiközösítéssel "jutalmazta" a szabadkőműves páholyhoz tartozást, de az 1983-s II. János Pál pápa alatt kiadott új kánonban ez már így nincs benne. IGEN. Közben volt egy II. Vatikáni Zsinat.


http://apologetica-hitvedelem.blogspot.hu/2015/02/a-liturgikus-megujulas-gyumolcsei_13.html

Forrás: traditioninaction.org

Kyrie Elesion, Kyrie Elesion, Kyrie Elesion

Ajánlott posztok:

1. Az Egyház és a szabadkőművesség - Humanum Genus enciklika I. rész

2. Az Egyház és a szabadkőművesség - Humanum Genus enciklika II. rész

3. Az Egyház és a szabadkőművesség - Humanum Genus enciklika III. rész

4. Az Egyház és a szabadkőművesség - Humanum Genus enciklika IV. rész

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – ‘The Warning’

Csak ennyit fedhetek fel a számotokra, még mielőtt szétválasztanám a juhokat a kosoktól

2015. február 11. szerda, 15:16

Drága szeretett leányom, földi Időm során nagyon sokan az Arcomba köptek, átkoztak és megtagadtak Engem, és ugyan ezt tették mind a mai napig.

A nagy többség elutasított minden Ajándékot, amelyet Isten a látnokok és a próféták által adott az emberiségnek. Hamarosan nehéz lesz az embernek megtalálnia az Igazság Lángját, annak ellenére, hogy keresni fogja azt. Ellenségeim örülni és ünnepelni fognak, amikor Tanúimat a földre teperik, és összetapossák. Ó, milyen hálátlan az ember hideg szíve, és milyen kevés szeretetet táplálnak Irántam.

Büntetésem a küszöbön áll, és Én szét fogom választani azokat, akikben él az Irántam való szeretet, azoktól a lelkektől, akik elutasítanak Engem. Beavatkozásom gyors lesz, és jaj annak az embernek, aki átkoz Engem, mert ki fogom vágni őt Szentséges Szívem Kebeléből, és a vadállatok között fog járni, akik bekóborolják a Földet, hogy felkutassák a lelkeket, akik után vágynak, csakhogy elpusztíthassák őket.

Az Úr szólt ma hozzátok, és ma van annak a napja, amikor a megjövendölt változások elkezdődnek. Irgalmasságom nagy áradata bemutatásra kerül számotokra, de azt követően, ti fogtok a saját sorsotok fölött dönteni. Azok, akik hagyták, hogy a gyűlölet elmérgesedjen a lelkükben, nyíltan vissza fognak Engem utasítani. A langyos szívűek nem fognak azzal a Kegyelemmel rendelkezni, hogy hűségesek maradjanak Hozzám, így ők is el fognak utasítani Engem.

Én nektek adtam az Igét, az Igazságot, és emiatt sokan átkoztak Engem. Én csak ennyit tudok adni nektek a Nagy Nap előtt. Most vegyétek, amit nektek adtam, és emlékezzetek minden Szóra, mert az Én Időm már közel van, és csak ennyit fedhetek fel a számotokra, még mielőtt szétválasztanám a juhokat a kosoktól.

Azok, akik átkoznak Engem, átkozottak lesznek. Azoknak, akik hisznek Bennem, Örök Életük lesz. Szenvedjetek a Nevemért és Én az eljövendő Királyságomban fel foglak magasztalni benneteket.

 Az Első Feltámadás Napja érkezőben van, és azok, akik nem akarnak elfogadni Engem, mindörökre félre lesznek dobva. Nagy az Én Haragom ebben az időben, és ha ti tanúi lennétek a langyos szívűek fakószürke és sötét lelkének, sírva fakadnátok. Sajnos, a lelkek többsége sötétségben van, és ha ti látnátok az emberek lelkének az állapotát, meghalnátok a rémülettől; ilyen az emberek lelki állapota.

 

Jézusotok

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – ‘The Warning’

Üdvösség Anyja: Imádkozzatok Fiam földi Egyházának védelméért

2015. február 10. kedd, 14:36

Drága gyermekeim, fontos, hogy mindnyájan imádkozzátok a Keresztes Imahadjárat imáit és Legszentebb Rózsafüzéremet napi imáitok részeként. Választhattok bármelyik imát, nem feltétlenül szükséges mindegyiket elimádkoznotok, hanem azokat, amelyeket óhajtjátok. A Legszentebb Rózsafüzéremet minden nap imádkoznotok kell a gonosz befolyása ellen.

Az ima közelebb visz benneteket Istenhez, és megvédi mindazokat a lelkeket, akik kérik Fiam segítségét a csaló hatalma ellen. Az ima a legnagyobb fegyver a gonoszság ellen, és nektek soha nem szabad alábecsülnötök azt a hatalmat, amelyet az terem.

Imádkozzatok Fiam földi Egyházának a védelméért, és kérjétek Fiamat, hogy legyen Irgalmas mindazokhoz, akik megpróbálják azt keresztre feszíteni. Ez az Egyház – mely Fiam Teste és Temploma – az az út, amely által minden dicsőség megadatik Istennek. A Tanítások, az Ige és a Szent Eucharisztia, mely Fiam, Jézus Krisztus Teste és Vére, mint Ajándékok adattak az emberiségnek, a lelkek megmentése érdekében. Nektek meg kell tartanotok az Igazságot, és fel kell készülnötök Fiam Irgalmának az elfogadására.

Arra sürgetlek benneteket, hogy imádkozzatok azokért a lelkekért, akik cáfolják az Igazságot, és könyörögjetek Fiamhoz, hogy árassza Irgalmát a lelkükre.

A Fiam maga az Élet. Minden Élet Tőle származik. Ha elutasítjátok Fiamat, akkor nektek nem lesz életetek az Ő eljövendő Királyságában.

Fiam megkért engem, hogy kérjem imáitokat azokért a lelkekért, akik Őt el fogják utasítani. Ő meg fogja hallgatni imáitokat, amelyeket szeretteitekért és azokért ajánlotok fel, akik nem lesznek képesek elfogadni a Világosságot, amikor az, mint világítótorony ragyogni fog, és be fogja borítani az emberiséget.

Azok a lelkek, akikben ég a szeretet és az alázat, ami szükséges, hogy fogadják Fiamat, örülni fognak. Azok pedig, akiknek a lelkében sötétség van, kerülni fogják a világosságot, mivel az Igazságot látni, fájdalmas lesz számukra. Teljes szívből imádkozzatok most, és mostantól fogva minden nap azokért a lelkekért, akiknek a leginkább szükségük van Fiam Irgalmasságára.

Imáitok nélkül sokan el fognak veszni, és egy örökkévalóságon át fognak sóvárogni Fiam társaságára, de Őt sehol sem fogják már megtalálni.

Szeretetemet, védelmemet és békémet hagyom rátok. Kérlek, válaszoljatok a lelkek üdvössége érdekében tett hívásomra.

 

Szeretett Édesanyátok,

Az Üdvösség Anyja

Megbocsátás, vagy még az sem

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – ‘The Warning’

A gonosz szelleme sokkal erősebb, mint az ember akarata

2015. február 8. vasárnap, 20:31

Drága szeretett leányom, miközben a Szentlélek áthatol ezeken az üzeneteken, Igém – amint az az Én földi időmben is volt – villámcsapásként terjed szét. A sebesség, amellyel a Szentlélek szétárad, meghaladja a halandó ember felfogóképességét. És, amint a Vigasztaló Isten Erejével beborítja mindazok lelkét, akik alázatos szívűek, a gonosz szelleme is utánozni fogja Őt ebben mindenütt, ahol csak jelen van.

A gonosz szelleme sokkal erősebb, mint az ember akarata, de tehetetlen Isten azon gyermekeivel szemben, akik minden bizalmukat Belé helyezik. A gonosz szelleme mindig talál okot arra, hogy megtévessze az embert.

A Sátán, a nagy csaló, a lélekben lévő gőgöt arra fogja felhasználni, hogy meggyőzze az embert arról, hogy az ő téves okfejtése megszabhatja azt, hogy mi a jó és mi a rossz. Az áldozat azt fogja hinni, hogy a saját sorsát ő maga irányítja, és ezért a hite bármilyen kevés is hite az, másodlagossá válik.

A lelkiismereti szabadság a gyenge lelkeket arra vezetheti, hogy elutasítsák Isten létezését. Más lelkek, akik elfogadják Isten Létezését, engedni fognak, hogy személyes véleményük szabja meg saját magán értelmezésüket: hogy Ki az Isten, és hogy Isten hogyan válaszol a bűnösöknek. Így is, úgyis el fogják utasítani Isten Tekintélyét cserében azért, amit hinni akarnak. A gőgjük fogja bukásukhoz vezetni őket.

Az ördög nagyon ravasz, és azt fogja mondani az ilyen lelkeknek, hogy „csináld, amit a lelkiismereted mond”, és meggyőzi őket arról, hogy a lelkiismeret elsőbbséget élvez Isten Igéjével szemben. Ó, milyen könnyen manipulálható az ember, aki éppen a bűn miatt esik áldozatul az ilyen megtévesztésnek. Ugyan már: kik vagytok ti, akik eldöntitek, hogy többet tudtok Rólam annál, mint amit Én tanítottam nektek? Tanításaim világosak, pontosak és sohasem ellentmondásosak. Ha nem tudtok megbízni Isten Igéjében, akkor nem tudjátok Őt szeretni sem igazán. Szabad akaratotok döntésén múlik, hogy mit hisztek.

De az az ember, aki elferdíti Isten Igéjét, csakhogy az tökéletesen beleilljen Igémről alkotott saját véleményébe, és megfeleljen a saját igényeinek, engedni fog a gonosz kísértéseinek.

Ahol megtartják Igémet, ott lézeng az ördög is, arra várva, hogy felfalja azokat a lelkeket, akik nagyra értékelik az Isten Igéjéről alkotott saját nézeteiket és véleményüket. Minden ember, aki határozottan kiáll az Igazság mellett, annak a csaló szörnyű próbálkozásaival kell szembenéznie, aki sosem fog felhagyni azon erőfeszítéseivel, hogy tévútra vezesse őket. Így tehát, ahol a Szentlélek széttárja Szárnyait, ott a gonosz szelleme is követni fogja az út minden lépésénél. Könyörtelenül, csalódottan, de eltökélten gyötörni fogja azokat a lelkeket, akik a Szentlélek Erejével vannak megáldva.

Ti olyat nem fogtok látni, hogy a gonosz szelleme kísértené azokat a lelkeket, akiket már megnyert magának, mert neki azokra már nincs szüksége.

 Az az ember, aki szeret Engem, és követi Isten Igéjét, sebezhető, mivel ő a legkeresettebb díj. Soha nem szabad azt gondolnotok, hogy elég erősek vagytok ahhoz, hogy az ilyen, hitetekre mért támadásoknak ellenálljatok, mert mindenki bűnös közületek. És mint bűnösök – hacsak meg nem tisztítjátok rendszeresen a lelketeket a kiengesztelődés (gyónás) által -, ti szintén el fogtok árulni Engem, mert különben nem lesztek elég erősek ahhoz, hogy ellenálljatok a nyomásnak, hogy ne tagadjatok meg Engem. Soha ne felejtsétek el azt, amire figyelmeztettelek benneteket. Ti minden idők legnagyobb harcának a kellős közepén vagytok. Csak legrátermettebb, a legerősebbek és a legtisztább lelkűek fogják ezt a harcot túlélni.

 

Jézusotok