A hallóérzék szenvedése
A hallóérzékek által is nagy szenvedést viseltem el: mivel be voltam zárva az anyaméhbe, meg voltam fosztva ettől az érzékemtől is.
Csak a lángoló sóhajokat hallottam, melyeket Anyám a szíve mélyéből küldött Hozzám. Szívesen vettem a bájos beszélgetéseket, melyeket Velem így folytatott. Bensejében annyi szeretettel és kedvességgel beszélt Hozzám, hogy szinte elbűvölte a Szívemet, és kénytelen voltam őt egyre jobban megszeretni.
Egyébként teljesen meg voltam fosztva a hallástól. Ez igen nagy lemondás volt - szenvedtem tőle, amit elégtételül ajánlottam fel Atyámnak azért a sok-sok bűnért, melyet testvéreim hallóérzékükkel követnek el. Hiszen még a törvényeim elleni zúgolódást és beszédeket is nagy kíváncsisággal hallgatják, és kedvüket lelik abban, hogy erkölcstelen, ítélkező, másokat rágalmazó és egyéb méltatlan beszédekre is odafigyeljenek. Kértem Atyámat, hogy bocsásson meg ezért nekik.
Kértem, hogy adjon bőséges erőt azoknak, akik megtagadják ezt az érzéküket, csakhogy menekülni tudjanak: adjon nekik vágyat a szent és Isten nagyobb dicsőségét szolgáló beszédek, tanítások hallgatására. Szeretett Anyámban talált nagy örömömben arra kértem Atyámat, hogy adjon sok lelki vigaszt azoknak, akik önszántukból hallgatnak szent társalgást. És amikor férfi és női követőim szép éneket és zenét hallgatnak, kegyeskedjék lelküket az égi dolgok szemléletére és vágyára felemelni, hogy miközben az angyali karok dallamaira gondolnak, nyerjen vigasztalást a lelkük sok sebért, és ne engedje, hogy szívüket az isteni törvénnyel nem egyező sok rossz beszéd bemocskolja.Kértem azt is, hogy adja meg a hallóérzéküktől megfosztottaknak azt az erőt, hogy ezt a keresztet önként, és Iránta érzett szeretetből viseljék el.
Mindezt megígérte Atyám, de mindig megkívánja testvéreimtől akaratuk közreműködését is.
Az Üdvözítő uralkodásának kétféle módja
Mivel minden dolog Bírája és Uralkodója voltam és vagyok, Atyám tökéletes uralmat és hatalmat adott Nekem minden teremtmény fölött.
Ezt a teljhatalmat azonban nem gyakoroltam földi vándorlásom alatt, hanem minden elhatározásomban és cselekedetemben Atyám tetszését kerestem és teljesítettem. Habár a kegyelmeket közvetlenül osztogathattam és ajándékozhattam volna, mégsem tettem ezt, hanem mindent Atyámtól kértem. Csak feltámadásom után éltem teljes uralkodói jogommal. Ez a meghódolásom - földi életem folyamán - oly kellemes és tetsző volt Atyám előtt, hogy bőkézzel megadott mindent, amit kértem Tőle. És ez a meghódolásom is engesztelés volt azért a szabadságért, amellyel testvéreim élnek, amikor saját fejük szerint élik az életüket, és nem vetik alá magukat az isteni akaratnak..
Ők szabadon rendelkezni akarnak a szabad akaratukkal - habár lelkiismeretük szólongatja őket, hogy mindig az isteni parancsolatoknak alávetve kellene élniük, de ők csak azért is a maguk urai szeretnének lenni.
Atyám elfogadta áldozataimat, s felajánlásomra válaszul, nagy szeretetét kimutatva, mindenkivel szemben engedékenynek mutatkozott.
Akik ma még nem vetették alá magukat az isteni parancsolatoknak, egyszer majd mégis alkalmazkodni fognak azokhoz, és onnan kezdve mindenben teljesíteni fogják Isten Akaratát.
A nyelv szenvedése
Ezután hallgatásomat ajánlottam fel Atyámnak, mert az anyaméhben töltött 9 hónap alatt egyetlen szóra sem nyitottam ki ajkaimat. Tőlem, a Teremtő Istentől ez igen nagy áldozat volt. Az emberek minden ékesszólása és tanultsága, az Én Bölcsességemhez viszonyítva, dőreség és tudatlanság. Mégis elviseltem ezt a kínt engesztelésül mindazokért a bűnökért, melyeket testvéreim a nyelvükkel követnek el. Ezzel az érzékszervvel jobban megbántják Atyámat, mint az összes többivel együttvéve - ezért igyekeztem Atyám nagy haragját lecsillapítani, mert Atyám méltán haragszik az emberi nemre, nyelve által elkövetett bűnei miatt.
Kértem Atyámat, hogy mindenkinek, akiknek jó hírnevében az embertársaik kárt okoznak, rágalmazzák, tiszteletlenül és méltánytalanul beszélnek róluk, gyalázzák vagy gúnyolják őket - adjon erőt, hogy Isten iránti szeretetből és Engem utánozva önként el tudják viselni ezt a szenvedést. Én már az anyaméhben tudtam, milyen súlyosan meg fogják sérteni Becsületemet.
Kértem Atyámat, hogy adjon erőt mindazoknak, akik ezt az érzéküket meg akarják tagadni, és nemcsak önként kerülik Isten mindennemű megsértését, hanem még a megengedett és közömbös beszélgetésektől is tartózkodnak. Hallgatásommal szereztem meg ezt a kegyelmet legfőképpen a szerzeteseknek, hogy tudjanak csendben lenni és hallgatni, és hogy ily módon, a mennyei Atya segítségével nagyszerű győzelmet arathassanak a gonosz ellenség fölött.
Az ördög ugyanis a nyelvet keríti hatalmába, ha a tökéleteseket és az erényben kipróbáltakat akarja bukásba sodorni..
Milyen nehéz is az embernek ezt az érzékét megtagadni és kordában tartani! Az ördög igen nagy erőfeszítéseket tesz, hogy az embereket a nyelvükkel kapcsolatos visszaélésekre csábítsa. Nagyon jól tudja, mekkora kárára van ez a fajta önmegtagadás, és milyen nagy nyereség számára a nyelvvel való visszaélés. Egyetlen, nyugtalan nyelv, amely nem uralkodik magán, egész város romlását okozhatja! A szavakkal történt visszaélésekkel a Gonosz bizony sok győzelmet arat.
.
Különösen kértem Atyámat, legyen irgalmas azokhoz, akiket a sok és zabolátlan beszéd tévedésbe és nagy bűnökbe sodort - ha kegyelme segítségével - meg akarnak javulni.
Azokért a nyomorultakért is kértem Őt, akik nem éreznek bűnbánatot e tévedéseik miatt, mivel süketek a belső isteni sugallatokra. Ezek egyszerűen nem akarnak megjavulni, ezért azt kértem,legalább halassza el az Atya megérdemelt büntetésüket. És ne büntesse őket olyan szigorúan, mint világrajövetelem előtt tette. Azt a 42 fiút, például, akik kigúnyolták Elizeus prófétát, medvék tépték szét…
Atyám mindent megígért nekem. Kijelentette, hogy mostantól kezdve az "irgalmasság" Istene akar lenni, és nem az "igazság" Istene, amint az Ószövetségben volt. És Ő be is tartotta Nekem tett ígéretét.
Lásd, hány lélek született e világra Megtestesülésem után, akik megszerették a hallgatást. Hány kolostort alapítottak, melynek szabályzatába van írva a teljes silentium. Mindez már az Én Hallgatásom gyümölcse, amit Én, az Örök Bölcsesség, az anyaméhben 9 hónapon át megtartottam anélkül, hogy csak sóhajtottam volna is egyet. .
Látod, mily nagy bűnösök vannak e világon! Káromlás, hazugság, becsapás és hamis esküvés, zúgolódások és rágalmazás dúlja fel e szép földet. De Atyám nagy türelemmel és békével viseli ez ezeket, következményeként nekem tett ígéretének.
.
Arra is kértem Őt, hogy szóljon azok szívéhez, akik önmegtagadásból vonulnak magányba és hallgatásban élnek. Teljesítse a magányos léleknek tett ígéretét: "A pusztába akarom vezetni és a szívéhez szólni!" (Ozeás 2,14) És mi mást kell érteni pusztaságon, mint az igazi, szigorú hallgatás megőrzését? Ha egy ilyen lélek mások társaságában van, ez nem akadályozza őt abban, hogy Istenével beszélgessen. Ezt saját magadon is megtapasztalhatod. Tehát nem a test egyedülléte, hanem a szív magányossága, azaz a teremtményekkel szembeni hallgatás teszi, hogy Teremtődnek hangját hallod, és szíved mélyén szólhatsz is Hozzá.
Ezt is megígérte Nekem Atyám. Valóban a szívükhöz szólok azoknak, akik a tökéletes visszavonult életre adják magukat: vagyis magányban és csendben élnek. Ők meghallják Isten szavát. Ők jobban felfogják az isteni sugallatokat, és behatolnak az isteni titokba. Mennyi léleknél ment ez végbe…! Hozzájuk a Szentlélek kegyeskedett szólni. Kinyilatkoztatja nekik még a legnagyobb isteni titkokat is, ami Megtestesülésem előtt nem ment olyan könnyen.
Atyám a Nekem tett ígérteit mindenben és mindenkivel szemben fenntartja. Tehát ha az ember nem hallja Isten hangját, akkor ennek nem Isten az oka, hanem az ember saját méltatlansága és nyakassága, mert nem akarja magát alávetni az isteni rendelkezéseknek, a maga módján akar élni, nem akarja szenvedélyeit és érzékeit megtagadni, hanem szabadjára engedi azokat, erre vagy arra, amerre az önszeretet és az ellenkezésvágy éppen húzza.
Atyám mindig hajlandó megadni annyi kegyelmet, amennyi szükséges, hogy minden érzékünkön, főleg pedig a nyelven győzedelmeskedjünk. A bűnös nyelv nagyobb kárt okoz, mint a kirántott éles kard, mert ez a lelket szúrja át és öli meg. A kard viszont csak a testet járja át és öli meg - márpedig a test sokkal kisebb értékű és jóformán semmi a lélekhez mérten.
A szaglóérzék szenvedése
Szaglóérzékemben is szenvedtem. Mindentől meg voltam fosztva, ami ennek az érzéknek gyönyörűség és felüdülés. Ezt is engesztelésül ajánlottam fel Atyámnak azokért a sértésekért, melyeket testvéreim ezzel az érzékükkel követnek el.
Habár a szaglóérzék kevésbé alkalmas eszköz a bűn elkövetésére, mégis nagy kárt okoz a léleknek, ha az ember élvezetre használja fel. Ezzel megsérti az ember a Teremtőt. Nem magyarázom meg neked közelebbről a szaglóérzék bűneit, drága jegyesem, mert nem vagy képes megérteni. /Jézus egy szerzetesnővel beszél - a szerk./ Azt mondom neked: ha valaki megtagadja ezt az érzékét, sok érdemet szerez magának.Önmegtagadásom nemcsak a szaglás természetes élvezeteinek megtagadására terjedt ki, hanem attól is megtartóztattam Magamat, hogy azt a felettébb kedves illatot érezzem, amit az örök Igével egyesült emberségem árasztott magából. Istenségem ereje a létező legkellemesebb illatot árasztotta Testemből. Ezt az illatot akaratom szerint csak kevesek érezhették, köztük Anyám. De időnként őt is megfosztottam ettől az élvezettől, hogy gyakorolhassa az önmegtagadást, és ezáltal érdemeket szerezzen. Én viszont lemondtam minden élvezetről és örömről, amelyet emberségem élvezhetett volna.
Egészen meg akartam fosztani Magamat minden földi vigasztól, hogy törlesszem testvéreim adósságát. Érzékeim megtagadásával az isteni igazságosságot engeszteltem az emberiség bűnre vezető érzékiségéért.
Csodálkozol, szeretett Jegyesem, annak hallatán, hogy Testemből ilyen kellemes illat áradt szét? Bizony mondom neked: az illat, amely emberségemből kiáradt, oly erős és kellemes volt, hogy felüdítette azokat, akiket észrevételére méltattam, mert nem mindenki érezhette meg, aki Közelembe jött. Ez külön kegyelem volt. Ezek a lelkek igazak és ártatlanok voltak. Illatomat nem testi szaglóérzékükkel érezték, hanem lelkükkel. Ezek a lelkek illatom kellemes vonzóereje miatt futottak hozzám. Gyermekkoromban az ártatlan gyermekek lelkét vonzotta körém ez a kellemes illat. Az Énekek Énekében a szent Jegyes előképe szólt ekként szeretett vőlegényéhez, aki Emberségemet ábrázolja: "Utánad futunk, keneteid illatára, ezért szeretnek Téged a szüzek!…" (Énekek Éneke 1,3)
Voltak, akik odáig jutottak - illatomtól betelten és felfrissülve -, hogy az emberi természettel egyesült Istenségemet is felismerték. Ők úgy imádtak, mint Isten igaz "Fiát". Így tettek a napkeleti bölcsek, az agg Simeon, Anna prófétaasszony, és mások is, földi életem során.
Ne gondold, szeretett Jegyesem, hogy ez egyszerű illat! Különböző gyönyörködtető és rendkívül kellemes illatok keveréke az, amit Istenségem áraszt. Egy kenet nemcsak egyféle illatból áll, sokféle fűből, virágból, mindegyiknek illata kölcsönösen áthatja egymást s együttesen egyetlen jó illatot áraszt. Az Én Esetemben az Istenség árasztotta jó illatát: minden erényem a sajátját.
Jó illatom olyan erős volt, hogyha egy ember testi szaglóérzékével megérezte volna, azonnal a Paradicsomba ragadtatott volna. Azt a kegyelmet, hogy ezt az illatot testileg is érzékelje - ne csak lelkében -, egyedül szeretett Anyám kapta meg. Gyakran erősítette meg őt mennyei Atyám, nehogy meghaljon tőle. Más embernek nem adtam meg ezt a képességet, amint Magam is lemondtam róla, mert ez volt Atyám akarata, és így tetszett Neki.
A tagok szenvedése.
Midőn szeretett Anyám méhében időztem, meg voltam fosztva érzékeim használatától. Kezeimmel és lábaimmal nem mozoghattam. Szinte keresztre voltak feszítve, mivel nélkülözték mozgási szabadságukat..
Ezt a szenvedést is engesztelésül ajánlottam fel Atyámnak az Őt érő sok és nagy sértésért, mellyel az egész emberi nem keze és lába használatával illeti.
.
Világosan láttam a bűnöket, melyeket testvéreim ezekkel a tagokkal követnek el. Minden embert láttam, minden időkben. Minden lépésüket és mozdulatukat végigszemléltem. Nagy fájdalom járt át gonosztetteik láttán, melyekkel a jóságos Istent bántják.
.
Testvéreim azért kapták az érzékek és tagok használatát, hogy azokat üdvükre és a mennyei Atya nagyobb dicsőségére fordítsák - de ők épp az ellenkezőjét teszik: lelkük kárára és a mennyei Atya gyalázására használják fel tagjaikat. Engesztelésül felajánlottam mélyen átható nagy fájdalmamat.
Felajánlásom miatt Atyám kiengesztelődött, és hajlandó volt mindenkinek megbocsátani, valahányszor bűnbánóan visszatérnek Hozzá. Kértem, adjon kegyelmesen annyi erőt és kegyelmet mindenkinek, amennyivel megjavulhatnak. Járjon előttük isteni világosságával és útmutatásaival, és irányítsa tökéletességre lépteiket és munkájukat.Ezek a kérések tetszettek Atyámnak, és azóta szüntelenül teljesíti is ezeket.
Kizárólag a nyakas, csökönyös és megrögzött emberi akarat gátolja az isteni kegyelem hatásait. Az ember visszautasítja Isten kegyelmét, beleéli magát saját megrögzött elhatározásaiba és hajlamaiba, kielégíti önnön kívánságait, és figyelmen kívül hagyja Isten akaratát. Ily módon kiűzi szívéből az isteni kegyelmet, és azokkal a lidércfényekkel, melyeket szenvedélyei és lelki vaksága okoznak, elsötétíti azt a világosságot, melyet Atyám ad neki.
Arra is kértem Atyámat, hogy mindenki, aki az Ő kifürkészhetetlen rendeléséből tagjaiban fájdalmat érez, türelemmel tudja viselni a rá mért szenvedést.
Arra is kértem, hogy adjon különösen sok kegyelmet azoknak, akik az Ő nagyobb dicsőségére tagjaik használatában önmagukat megtagadják, és az erényekben gyakorolják. És Atyám irgalmat tanúsított kérésem iránt: láthatod, ha valaki igazán törekszik az erényre és az önmegtagadásra, azt az isteni kegyelem csodálatos módon támogatja.
Mindez, drága jegyesem, imádságaim gyümölcse.
De akik vakmerően kiűzik szívükből az isteni sugallatokat, állandóan gyötrődnek, mert mégiscsak azt kell elviselniük, amit Atyám elrendel. Ellenszegülő akaratuk és kétségbeesésük által már ebben az életben előre kezdik szenvedni a poklot. De még megmenekülhetnének előle, ha alávetnék magukat az isteni akaratnak. Őértük kimondhatatlan kínt szenvedtem, mivel látnom kellett, hogy mindaz, amit szenvedtem és imádkoztam, hiábavaló volt számukra. Részvéttel tekintettem rájuk, de részvétem is hiábavalónak bizonyult. Nem akarták magukat megadni Atyámnak.
Így tett Jeruzsálem városa is. Mennyi fájdalmas könnyet ontottam, hogy elhárítsam pusztulását, de nem használtak könnyeim, mert nyakasságában ellenállt kegyelmemnek.
Az ízlelés szenvedése
Az ízlelés megtagadása is szenvedést okozott. Ezt a szenvedést egész életem folyamán tűrtem, és halálomig tartózkodtam mindama dolgoktól, melyek ennek az érzéknek gyönyörűséget szereznek, mégis ez a szenvedés az anyaméhben különösen nagy gyötrelmeket okozott Nekem.
Itt a szükséges táplálékot szeretett Anyámtól kaptam, azonban ez a táplálék semmi módon nem jeletett Nekem élvezetet, hiszen éppúgy ment végbe, mint más gyermekeknél. Mégis Lelkem örült, mert Testem olyan anyagból fejlődött, mely tisztasága és ártatlansága folytán nagyon kellemes volt Nekem. A finom ízek nélkülözéséből fakadó szenvedésemet Atyámnak ajánlottam fel mindama sértésért, melyet ezen érzékszerv révén testvéreimtől kénytelen eltűrni.
Mivel ezek a sértések nagyok és gyakoriak, ezért Megtestesülésem pillanatától fogva Önmagamat ajánlottam fel értük Atyámnak. Egész földi életemre elhatároztam, hogy mindazoktól a dolgoktól megfosztom Magam, melyek ínyemnek gyönyörűséget szerezhetnének. Még a szükséges táplálék Magamhozvételétől is készséggel tartózkodtam. Élettörténetem folyamán majd meglátod, milyen gyakran szenvedtem az éhségtől és szomjúságtól. Atyám elfogadta felajánlásomat, és megengesztelődött a bűnösök iránt. Hiszen áldozataim érdemükkel messze felülmúlták a torkosság okozta súlyos bűnök nagyságát.
Kértem Atyámat, hogy juttasson nagy kegyelmeket mindazoknak, akik hajlandók ínyencségükön uralkodni, és Iránta érzett szeretetből tartózkodnak az ételektől és az italoktól, és nemcsak azok mértéktelen élvezetétől, hanem még azoktól is, melyeket Isten megsértése nélkül, mértékletesen élvezhetnének.
Az ízlelés szerve mindig többet kíván, mint amennyi a test fenntartásához szükséges, és nem akar megelégedni.
Kértem, hogy azok, akik böjtölnek, kissé megízleljék az örömöt, melyet Lelkem érzett, midőn Testecském Anyám szűzi szervezete útján táplálkozott. Ezt a kegyelmet is megadta Nekem az Atya. Akik az ízlelés érzékét megtagadják, szívükben érezhetik e mennyei ajándékot. És azok, akik ínyencségüket teljesen kielégítik, ami a léleknek olyannyira ártalmas, ezt a vigaszt nem tapasztalhatják.
Tudd meg, jegyesem, hogy mindazok a lelkek, akiket Én olyannyira önmegtagadóknak látok, akik oly nagy bűnbánatot gyakorolnak, akik pusztán növényekből és más, kevésre becsült ételből élnek, az Én imáim és áldozataim által kaptak kegyelmet erre az életmódra.
Anyám méhében láttam mindenkit, aki önmegtagadást gyakorol, böjtöl és vezekel. Örültem az Atyám iránt tanúsított tiszteletüknek, és ujjongtam érdemeiken, melyeket vezeklésükkel szereztek. És mert láttam, hogy mindez Önmegtagadásom erejével és Szenvedésem jutalmául történt így, még jobban örültem. Magasztaltam Atyámat, köszönetet mondtam végtelen irgalmáért és könyörületességéért.
Ezekre a lelkekre pedig, mint jó testvéreimre, nagy szeretettel néztem, hiszen ők igen-igen drágák Nekem, mert forró vágyuk az, hogy utánozzanak és kövessenek Engem.
Majd azokat a szerencsétlen lelkeket is láttam, akik torkosságukat bűnösen elégítik ki, és annak áldozataivá válnak. Hogy emiatt Isten kegyelmét elveszítik, azzal nem sokat törődnek. Mivel szenvedélyükben megátalkodottnak láttam őket, nagy fájdalmat éreztem. Hisz engesztelést nyújtottam értük, és saját hibájuk az oka annak, hogy az Én összes szenvedésem sem termi meg bennük a kellő gyümölcsöket.
éjjeli nyugalom
Miután összes közbenjáró imámat és felajánlásaimat elvégeztem, emberi mivoltom kissé elpihent.
Az anyaméhben az emberi lény mint "test" tartózkodik, szellemi élet, értelem és érzések nélkül: ott az ember látszólag nem képes alvásra, sem más érzéki tevékenységre.
De Nálam ez nem így volt. Csak látszatra voltam oda beszorítva, mint értelmének használatára nem képes gyermek. Valójában értelmem teljes használata által igazi ember és egyidejűleg halhatatlan Isten voltam. Mialatt emberségem éjjelenként megpihent, az Isteni Igével egyesült Lelkem örvendett Istenségemen. Gyönyörűséggel szemlélte az isteni tökéletességeket, Isten nagyságát, erejét, jóságát, könyörületességét, szeretetét, kedvességét, bölcsességét, türelmét, nagylelkűségét, gazdagságát, fenségét, hatalmát, rendelkezéseit, kormányzását, s a többi tökéletességeit, mind-mind.
Testem érzékeivel együtt minden élvezettől meg volt fosztva, mert arra volt rendelve, hogy mindig szenvedjen, és minden élvezetet nélkülözzön, mely könnyebbséget és vigaszt jelenthetne számára. Szellemem visszahúzódott érzékeimtől, hogy ne vehessen részt vigaszaimban.
Lelkem azonban az isteni tökéletességek láttára kimondhatatlan örömben úszott. Mivel egyesült az isteni Igével, kétszeres volt a boldogsága, hogy résztvehet ilyen magasztos dicsőségben. Magasztalta az örök Atyát, s dicsőítette végtelen irgalmasságát és jóságát, mert kegyes volt teremteni egy ily magasztos, ily nagy erényekkel, érdemekkel, és tökéletességgel teljes lelket. Magasztaltam és dicsőítettem Atyámat, hogy Lelkemet a legtökéletesebben egyesítette az Isteni Igével, azzal, Aki atyai ölében öröktől fogva született. Én, az örök Ige gyönyörködtem minden isteni tökéletességben. Úgy örültem ennek, mint saját ügyemnek, hiszen Én egyben örök, halhatatlan és szenvedni képtelen Isten is vagyok.De mivel az emberi természettel egyesültem, így emberségem szerint kevesebb vagyok, mint Atyám, ezért épp úgy örültem, ahogy a fiú szokott örülni édesatyja gazdagságának, tekintélyének és hatalmának. A fiú örvend, mint örökös és mint úr. Bizonyos meghódolással az Atyával szemben - a fiúé a birtokjog. Ha az Atya a maga módja szerint kíván birtoka felett rendelkezni, a fiú megbízik az Atya tetszésében, habár neki is, mint fiúnak, megvan a maga joga. S ha a fiú rendelkezni akar a javak felett, kéri az atyát, s ő jóságából és szeretetreméltóságából kifolyólag szívesen beleegyezik fia kéréseinek teljesítésébe. Ugyanígy örvendeztem és rendelkeztem Atyám javai felett. Szüntelenül magasztaltam és dicsőítettem Atyámat.
Lelkem annyira egyesült az örök Igével, hogy mint egységes "Egy" örvendeztek. Ketten olyan tökéletesen egyek voltak, hogy az örök Ige az emberi természettel csak "egy" személy volt.
Ebben a gyönyörűséges élvezetben gyorsan múltak az órák. Amikor azonban emberségem visszatért érzékeihez, Lelkem nem élvezte többé ezeket a rendkívüli örömöket.
Mivel állapotom tökéletesen meg volt szentelve, álmomat és pihenésemet felajánlottam Atyámnak, és kértem Őt, hogy végtelen jóságában - álmom érdemszerző volta miatt - szentelje meg testvéreim éjjeli nyugalmát. Ne engedje meg, hogy ezekben az órákban a pokoli ellenség meglepje őket. Az ördögök éjjel erősebben szokták gyűlöletüket testvéreimre kiönteni, mint máskor. Az éjjeli órákban jobban ingerlik őket a bűnre, elsötétítik értelmüket, elferdítik akaratukat, nagy könnyelműséggel fonják körül őket, hogy beleegyezzenek a bűnbe.
.
Atyám, mint mindig, úgy ebben a kérésemben is kegyes volt Irántam, és különleges segítséget ígért minden testvéremnek az éjszakai órák alatt, a ravasz gonosz legyőzésére és terveinek megakadályozására. Minden alkalommal, amikor nem egyeztek bele a kísértésekbe, megtapasztaljátok ezt a segítséget, mert a gonosz szellem csak akkor arathat nagy győzelmet, ha az ember figyelmen kívül hagyja a kapott isteni kegyelmet és annak ellenáll. Sokan tesznek így. Ők azzal, hogy beleegyeznek a bűnbe, szabad bejárást adnak az ördögnek a szívükbe, átadják neki a csatateret, hogy az megtámadhassa őket. Mivel visszautasítják az isteni kegyelmet, ezzel megfosztják magukat minden erőtől és az ördög leigázza őket.
.
Atyám, mint mindig, úgy ebben a kérésemben is kegyes volt Irántam, és különleges segítséget ígért minden testvéremnek az éjszakai órák alatt, a ravasz gonosz legyőzésére és terveinek megakadályozására. Minden alkalommal, amikor nem egyeztek bele a kísértésekbe, megtapasztaljátok ezt a segítséget, mert a gonosz szellem csak akkor arathat nagy győzelmet, ha az ember figyelmen kívül hagyja a kapott isteni kegyelmet és annak ellenáll. Sokan tesznek így. Ők azzal, hogy beleegyeznek a bűnbe, szabad bejárást adnak az ördögnek a szívükbe, átadják neki a csatateret, hogy az megtámadhassa őket. Mivel visszautasítják az isteni kegyelmet, ezzel megfosztják magukat minden erőtől és az ördög leigázza őket.
Figyelmeztetés
Ne csodálkozz, drága jegyesem, ha néhány kétely merül fel benned afölött, amit neked ezidáig elmondtam és még mondani fogok. Mivel az eddig közölt dolgok részleteikben mindmáig ismeretlenek voltak előttetek, az emberi nem ellensége erőlködik, hogy lelkedben kételyt ébresszen. Az ördög meg akarja zavarni a lélek békéjét és derültségét, melynek írás közben örvendesz. Jóságom adományozza neked ezt a békét és jókedvet. Tehát légy bátor és állhatatos, utasíts vissza mindent, amit az ördög e mű ellen a füledbe súg. Hidd el nyugodtan azt, amit Én veled közlök, mert Én csalhatatlan Igazság vagyok. Én nem ejtek tévedésbe és nem hazudok.
Ne csodálkozz, szeretett Jegyesem, ha Én neked - még mielőtt feltárom benső életemet - megmagyarázom, hogyan él kettős életet minden ember e földön: külsőt és bensőt. Erős legyen a meggyőződésed, hogy biztonsággal leírhasd mindazt, amit neked parancsolok, és ami az engedelmességnek megfelel. Még ha nagyon nehéznek látszik is előtted, akkor is, nemcsak hogy nagyon könnyűnek fogod találni, hanem nagy vigaszodra és lelki hasznodra fog szolgálni. Légy bátor, jegyesem, ne félj semmi nehézségtől. Én mindent azzal a teljes szeretettel nyilatkoztatok ki neked, amelyet irántad érzek.
Baij Mária Cecilia mondja: 
"Miután lelkem, melynek szenvedni képes és halandó testemet éltetnie kellett, megteremtetett, Vele azonnal egyesültem, mégpedig olyan tökéletesen, hogy Lelkem az Istenség összes tulajdonságát, valamint önnön méltóságát is felismerte. Isten Igéjével egyesülve imádta a legszentebb Szentháromságot. A teljesen megvilágított, tökéletesen megismert és egészen felfogott isteni rendelkezéseknek alávetette magát. Lelkem belenyugodott, hogy leszálljon Szűz Mária méhébe és éltesse azt a testecskét, amelyet a Harmadik Személy, a Szentlélek ugyanazon pillanatban teremtett a szűzi méhben."
Miután az Igével egyesült Lelkem leszállott, hogy az anyaméh szűk terében lakjék és Testemet éltesse, abban a pillanatban azonnal éreztem mindazt a fájdalmat és szomorúságot, amelyet egy érett ítélőképességű és teljes ismerettel bíró személy ilyen "lakásban", ilyen korlátozottságban érezne. Drága jegyesem /
Atyám megígérte nekem, hogy minden bűnösnek, aki bűnbánó könnyek után vágyakozik, és akik őszinte szívvel kérik, megadja majd ezt a nagy kegyelmet. Ma is, naponta sok-sok bűnöst érint ez a hatás és sok igaz lelket is. Az előbbieket a könnyek ajándéka bűneik kiengesztelésére érdemesíti, az utóbbiak azért részesülnek a könnyezés ajándékában, hogy egyre nagyobb dicsőséget éa vigasztalást nyerhessenek el az örök életre. Én ezt tanítványaimnak a következő szavakkal bizonygattam: "BOLDOGOK, AKIK SÍRNAK, MERT ŐK MAJD MEGVIGASZTALÓDNAK!" (Máté 5,5).