2011. június 7. – 17:35
Gyermekem, eljövök gyermekeimhez, és megkérdezem őket: ki az Istenetek? Kinek a hangját hallgatjátok? Azt mondom gyermekeimnek: keljetek fel és térjetek meg, mert túl sokan szunnyadnak, és arra buzdítalak benneteket, gyermekeim, hogy ne várjatok az ítélet napjáig, hogy felébredjetek.
A világhoz szólok, gyermekeim, az egész emberiséghez. A szélben és az esőben szólok hozzátok, mert még az óceánok is arra buzdítják gyermekeimet, hogy forduljanak el a bűntől. A föld sír, mert a természet reagál a menny parancsaira. A vetés idején a termésetek korlátozott lesz.
Nem várhatjátok el, hogy az univerzum gyümölcsöt teremjen, amikor elhallgattatni akarjátok annak a hangját, aki minden élőlény adója és elvevője, mert én vagyok Jézus. Nézzetek, gyermekeim, nyitott szemmel és nyitott szívvel, mert a szív vezérli az akaratot, nem pedig az akarat a szívet.
Az én szívem, gyermekeim, az adott nekem erőt a teljes szeretetből irántatok, az adott nekem akaratot, hogy elszenvedjem szenvedésemet, halálomat és feltámadásomat. Forduljatok az imádsághoz és a böjthöz. Forduljatok az Eucharisztia felé, mert táplálni akarom alultáplált lelketeket, mert én vagyok Jézus, az út, az igazság és az élet.
Figyeljetek, gyermekeim, és hallgassatok, mert hamarosan tanúi lesztek az univerzum nagyszerű pompájának, amelyet csak az Atyám tud megmutatni nektek, mert az én irgalmam és igazságosságom fog győzedelmeskedni.
2011. június 8. – 18:55
Gyermekem, csendben maradtam, és néztem, ahogy gyermekeim elsorvadnak a világ útjain. Csendemnek vége, mert a természet felébredt, és ahogy gyermekeimet figyelmeztettem, földrengések jönnek, és Amerika közepén északról érkeznek, és dél felé remegnek, és sokan eljönnek, és előttem állnak, míg mások az irgalmamért kiáltanak.
Hol vagytok, gyermekeim? Kérdezlek titeket, az ittlétetek végén mit hoztok elém? Sokan kiáltanak, hogy nincs idejük imádkozni, nincs idejük eljönni elém, de én azt mondom nektek: a világ dolgai a ti dolgotok, vagy ezeket a dolgokat kis vezeklésként ajánljátok fel nekem?
Figyeljetek, gyermekeim! Figyeljetek az időre, amelyet kaptatok, mert az ember nem térhet vissza a napra, amelyet éppen kapott. Most menjetek, és figyeljetek arra, ami előttetek áll, mert most hívlak benneteket a megtérés idejére, mert én vagyok Jézus, és az én irgalmam és igazságosságom fog győzni.
2011. június 11. – 18:57
Gyermekem, ez egy felhívás gyermekeimnek, hogy jöjjenek elém az Oltáriszentségben a pünkösd utáni vasárnapot megelőző öt napon. Felhívom gyermekeimet, hogy ez legyen a Szentlélekhez való imádság ideje, hogy ő vezessen titeket, hogy kitartóak legyetek a hitben a jövőben. Gyertek és gyógyítsátok meg sebeimet azáltal, hogy meggyógyítjátok a sajátjaitokat, hogy az igazság tanítványai legyetek.
Gyermekeim, a világ a gonosz menedékévé vált, de ti felülemelkedhettek a sötétségen, ha a fény követei lesztek, mert én vagyok Jézus. Sok nyugtalanság van a szívetekben, de ne csüggedjetek, inkább legyen ez az imádság ideje, nemcsak magatokért, hanem gyermekeitekért és családjaitokért is.
Gyermekeim, hagyjátok, hogy én oldjam meg az igazságtalanságokat ebben a világban, mert eljött az idő, hogy elmondjátok a világnak az én irgalmamat. Gyertek, és egyesítsétek a szíveteket az enyémmel azáltal, hogy teljes mértékben átadjátok magatokat Mennyei Atyátoknak. Most menjetek békében és szeretetben az én nevemben, mert az én irgalmam és igazságosságom fog győzedelmeskedni.
Gyermekem, az én kívánságom, hogy a vezetődetek engedélyével minden hónap harmadik napján közzétegyétek a világnak az irántad érzett szeretetem szavait. Most menjetek békében, mert én vagyok Jézus.
Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2011. június 12., vasárnap
Urunk Jézus üzenetek Jennifer által
A Szentlélek tevékenysége
Az evangéliumban olvashatjuk, hogy az apostolok és a próféták ugyan láthattak csodákat, beszélhettek Krisztussal, de az igaz hitre mindaddig nem jutottak el, ameddig a Szentlélek el nem jött a világra. Igaz hitre, a hit teljességére, a hitben való bizonyosságra és az abban való megnyugvásra és békességre. Nem mintha az apostolok vagy a próféták eleve nem hittek volna. Mégis, ég és föld a különbség a két szemléletmód közt.
Keresztelő Jánosról olvashatjuk: „Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál”. Amikor pedig Krisztus megkérdezte a tanítványait, hogy őt minek tartják, csak Péter tudta a választ.
Bizonyos tehát, hogy a Krisztusba vetett hit elérhetetlenül nagy ajándék, amely a Szent Lélek által adatik. Meg kell becsülnünk ezt a kegyelmet és ez által kell törekednünk a hitben való növekedésre, Isten akaratát cselekedve. A hívő embernek nagyon oda kell figyelnie, hogy mit cselekszik vagy mit nem, hiszen ez által válik nyilvánvalóvá, hogy a rábízott ajándékkal hogyan bánik. Van, akinek több jut, van akinek kevesebb, de mindannyian számadással tartozunk az idők végezetén. Aki pedig lélekben erősödni akar, gyakorolja magát hitben, olvassa az evangéliumokat, cselekedje a szeretet cselekedeteit, ne kedvezzen a testi és világias kívánságoknak, és látni fogja a lelki küzdelmének eredményét. Olvashatjuk, hogy az apostol hogyan imádkozott a nemzetekért (nem mintha az apostoltól lett volna ez az imádság, hanem magától a Szent Lélektől):
„Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt,
A kiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön,
Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért,
hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben;
Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;
A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén,
hogy megérthessétek minden szentekkel egybe,
mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának,
És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét,
hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.
Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik,
feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,
Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké.” (Ef. 3,17-21)
Ez egy olyan imádság, amelyet ma is elmondhatunk, a hittől eltévelyedett emberekért, az egyház megerősödéséért és a nemzet felemelkedéséért. Ha emberi szavakkal akarom leírni, ez megmutatja a Szentlélek működésének módját és erejét is.
„Beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig” – ez jelenti az Isten teljes ismeretét is, ahogy Krisztus mondta a tanítványoknak: „De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. (Jn 16,13)”
Úgy legyen. A Mindenható Atyaisten kegyelme legyen velünk, és az ő Szentlelke által vezessen el bennünket szeretetben a teljes Igazságra.
Tamási Attila
A Szentlélek kitöltéséről
Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk a Szentlélek kitöltéséről, hogy hogyan és miképpen ment végbe a Jeruzsálemi gyülekezetben.
„1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.” (Apostolok Cselekedetei, 2, 1-13)
Ezután következik Péter prédikációja, amelynek hatására sokan tértek meg. Krisztus ígérete a Vígasztalóról ekkor teljesedik be. Emlékezzünk vissza, hogy Krisztus még a kereszthalála és feltámadása előtt, az utolsó vacsorán mit mond a Szentlélekről a tanítványainak:
„1. Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
2. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.
5. Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
6. Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
7. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
8. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9. Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
12. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” (János evangéliuma, 14, 1-15)
János evangéliumában sok olyan tanítás van, amelyeket Krisztus az apostoloknak mondott, és itt találhatjuk a legkevesebb leíró, történeti részt. Mondhatjuk azt is, hogy ez az evangélium koncentrál leginkább a lényegre.
Itt ebben az idézett részben egyszersmind meghatározásra kerül a bűn és az ítélet fogalma is, vagyis hogy a bűn a hitetlenség. Nem lehet pedig olyasvalamiben hinni, amelyet az ember nem hallott, nem olvasott és nem értett meg, ezért szükséges és fontos hogy az ember Krisztus tanításait olvassa az evangéliumban, és azok szerint éljen. Nem emberi tanítások vagy hagyományok, hanem az igaz isteni tanítás szerint. Az evangélium és hit nélküli életért pedig csak a bűn és az ezért járó büntetés jár az embernek.
Tamási Attila
Pünkösd: az Egyház születésnapja
A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, az Atyának és Fiúnak Lelke, aki húsvét után 50 napra, ill. a mennybemenetel után tíz napra jött el a tanítványokra és őket apostolokká avatta.
"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol űlnek vala.
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és űle mindenikre azok közül.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok." (ApCsel 2, 1-4.)
A Szentlélek jelképei
Földi szavaink elégtelenek a Szentlélek Isten jellemzésére, ezért az Ige jelképekben beszél Róla. A legjellemzőbb hasonlatok: SZÉL, TŰZ, VÍZ, LÁMPÁS, AJÁNDÉK, PÁRTFOGÓ, GALAMB, PECSÉT, ZÁLOG, KENET.
Az első pünkösdön 3000 ember tért meg és keresztelkedett meg. Ezek nem magányosan, Robinson-módon élték hívő életüket, hanem közösségben: "És foglalatosak valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.." (ApCsel 2,42)
A Szentlélek egyik iránya felülről lefelé tart, merőleges, vertikális: Istennel köt össze. Másik iránya vízszintes, horizontális: embertársainkkal kapcsol egybe.
Őseink pünkösdi szokásai
A tavasz ünneplésének ősi magyar szokása a pünkösdölés. A falu népe kimegy egy tisztásra vagy legelőre, ahol a legények különböző vetélkedőkön mérik össze erejüket és "pünkösdi királyt" választanak maguk közül. Ő a legénybíró egy esztendeig.
A lányok által tartott szokás a pünkösdi királynéjárás. több kislány közül egy fehér ruhába öltözik, fejére koszorút és fátyolt borítanak, ami az arcát is eltakarja. Két kislány megy elől, kettő hátul s középen a lefátyolozott pünkösdi királyné, kezükben virágot, karjukon kis kosarat tartanak. Bekopognak az ismerős házakhoz, megkérdezik, szabad-e megmutatni a pünkösdi királynét. A tessékelésre a lányok belépnek és többek között ezt éneklik:
Mi van ma, mi van ma?
Piros pünkösd napja.
Holnap lesz, holnap lesz
A második napja.
András pajtás, bukrétás.
Jól megfogd a lovadnak száját,
Ne tipossa, ne tapossa
A pünkösdi rózsát!
Befejezvén az éneklést, háromszor is magasra emelik a kis királynét, s mondják: "Ekkora legyen a kendtek kendere!" - s közben lekapják róla a fátylat. A kislányok a játékért kis kosarukba süteményt, diót, almát kapnak.
Sok helyen hajnalban a lányok fehér lepedővel harmatot szedtek, s megfürödtek a patakban. Ezzel is a megújulást segítették. Az állatokat zöld ággal ékesítették, s az "életvesszővel" meg is veregették őket.
Források:
"Megtaláltuk a Messiást!", Budapest 1990.
Kósa László, Szemerkényi Ágnes: Apáról fiúra, Holnap kiadó, 2006.
Összeállította: Németh Krisztián
Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning”
Lelki vezetésem meg fogja akadályozni A sátán romboló akcióit
A Közel – Kelet „felszabadítói“ a zsidókat akarják ellenőrizni
2011. június 11., szombat
http://mkh.valosag.net/index.
A Görögországi Orthodox Egyház Szent Szinódusának felhívása
Veletek élünk e súlyos és drámai időben. Mint ország, rendkívül súlyos gazdasági krízissel kerültünk szembe, amely az emberek többségét a bizonytalanság és a félelem érzésével tölti el. Nem tudjuk, hogy mit hoz számunkra a holnapi nap. Nyilvánvaló, hogy Hazánk már nem szabad, hanem ténylegesen a hitelezői irányítják (1). Tudjuk, hogy sokan közületek azt várják, hogy az Egyház megszólaljon és állást foglaljon azon eseményekkel kapcsolatban, amelyeknek mindannyian szemtanúi vagyunk.
Az, amit ma Hazánk megél, precedens nélküli és megrendíti a képzeletet. A szellemi, társadalmi és gazdasági krízissel lépésben halad előre minden alapunk lerombolása. Hagyományunk eltörlésének és megsemmisítésének kísérlete történik, annak, amit mindig Hazánk élete alapjának tartottak. A társadalmi szférában berendezkedésünk és jogaink megszüntetése folyik. Méghozzá mindezt a kormányzat soha nem látott indokkal teszi: "E lépésekre hitelezőink kényszerítenek bennünket". Tehát, mi, mint ország, gyakorlatilag beismerjük, hogy megszálltak vagyunk és új (külföldi) kormányzóink akaratát teljesítjük. Ezzel kapcsolatban felmerül a következő kérdés:
Beavatkozási igényeik csupán a pénzügyi és szociális szférára vonatkoznak-e, vagy kiterjednek Hazánk spirituális és kulturális identitására és önállóságára is?
A kialakult helyzettel szemben minden értelmes emberben felmerül a kérdés: korábban miért nem hoztuk meg azokat a kemény intézkedéseket, amelyeket ma régóta szükségesnek neveznek? Társadalmi életünk mindezen patológiái, amelyeket most oly nagy erőfeszítéssel igyekszünk leküzdeni, miért nem orvosoltattak időben? Miért volt szükség arra várni, míg eljutunk a mai kritikus állapotba? Hiszen államunkat már több évtizede ugyanazok az emberek irányítják. Milyen politikai célszerűségből indultak ki ők, tudván, hogy az országot a katasztrófába vezetik, ma pedig biztonságban érzik magukat, mivel csupán idegen akarat teljesítőinek vallják magukat? Ma olyan radikális reformok zajlanak, amelyek a korábbi években felháborították volna egész Görögországot, ma azonban alig találnak ellenállásra.
Gazdasági krízisünk a termelés és a fogyasztás közötti egyensúlytalansággal kapcsolatos - az általunk elérhető termelés lassú tempója és azon magas életszínvonal között, amelyet megszoktunk.
Amikor a fogyasztás jelentősen meghaladja a termelést, a gazdasági egyensúly elkerülhetetlenül a kiadások oldalára csúszik el. Hogy ezt rendbe tegye, országunk kénytelen külső kölcsönökhöz folyamodni.
Amikor a hitelezők elkezdik visszakövetelni az adósságot, eljön a krízis, azt pedig a csőd követi. De a gazdasági krízis, amely ma Hazánkat sújtja és nyomorítja, csupán a jéghegy csúcsa. Ez egy másik, spirituális krízis következménye és gyümölcse.
A fogyasztás és a termelés közötti aránytalanság nem csak gazdasági kategória, hanem, mindenekelőtt, a spirituális törés mutatója. Az erkölcsi krízis jele, amely mind a hatalmat, mind pedig a népet elérte. Azé a hatalomé, amely nem volt képes felelősen viselkedni a nép előtt, nem tudott vagy nem akart az igazság nyelvén beszélni, hamis ideálokat propagált, elősegítette a korrupciót, és egyetlen célja magának a hatalomnak a megtartása volt. A hatalom gyakorlatilag a nép és Országunk valóságos érdekeivel szemben cselekedett.
Másrészről mi, a nép, szintén felelőtlenül cselekedtünk. Istenítjük a gazdagságot, jóllakott és nyugodt életet keresünk, és nem vetjük meg a csalást és a könnyű jövedelemszerzést. Minket már nem izgatott, hogy mi folyik a világban és országunkkal. A szakszervezetek és a társadalmi csoportok önkényes követelései jogaik betartására teljes közömbösséggel párosult aziránt, hogy mindez milyen hatást fejt ki társadalmunkra összességében, és ezek jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a mai helyzetbe jutottunk.
A spirituális krízis lényege az élet értelmének hiányában és az embernek az egydimenziós jelenben való leragadásában, egocentrikus önimádó ösztöneinek fogságában található. Ez jövő, eszmék és víziók nélküli jövő. Unalomra és monotonitásra ítélt jelen. Az életnek a születés és a halál két eseménye közötti ideiglenes időszakba való átfordulását jelenti, amelynek egy ismeretlen tényezője van: mennyi idő telik el közöttük.. Ilyen perspektívában a céltalan mindig verseng az értelmetlennel, és ezek következtében mindig a tragikus győz. És akkor a kérdésre: "Fiam, miért fogyasztasz kábítószert?" - azt a választ hallod: "Mondjátok meg, miért ne fogyasszak? Nem reménykedem semmiben, nem várok már semmit. Egyetlen örömöm ez a kábítószer". Mipedig ahelyett, hogy megtalálnánk az élet értelmét, a gazdagságra, komfortra, jólétre törekszünk. De amikor a fogyasztáson kívül nem létezik semmilyen más életcél, amikor az anyagi jólét és annak a környezet felé való demonstrálása az egyetlen módjává válik a társadalmi elismertség elnyerésének, akkor a romlottság (2) az
egyetlen lehetséges életmóddá válik, ellenkező esetben, ha nem romlasz meg, akkor butának tűnsz fel. Így gondolkodtak és tettek sokan, mi pedig eljutottunk odáig, hogy nem csak a hatalom emberei romlottak meg, hanem a nép többsége is. Az örök kérdést, Dosztojevszkij dilemmáját: "Szabadság vagy boldogság" annak teljes tragikusságában éljük meg. A látszólagos jólétet választottuk, de elveszítettük a szabadságot, mégpedig nem csak személyes szabadságunkat, hanem Hazánk szabadságát is. Ma az ember (lehetséges, jogosan) remeg jövedelme csökkenésének még a gondolatától is, de alig nyugtalanítja, hogy az állam nem fordít megfelelő pénzt az oktatásra. Nem aggódik gyermekei miatt, akik különféle függőségekben hunynak ki, nem aggódik az emberi személyiség és élet elértéktelenedése miatt. Ez a mai krízis valódi értelme és a gazdasági nehézségek forrása, amelyeket oly kegyetlenül kihasználnak a "világ irányítói".
A Szent Szinódus ülésén mi, a ti lelki atyáitok, kritikusan viszonyultunk saját tetteink iránt és szeretnénk magunkra vállalni a felelősséget és megtalálni a mostani krízisben saját hibánk mértékét.
Tudjuk, hogy elkeserítettünk benneteket, lehetséges, hogy kísértésbe is vittünk titeket. Nem reagáltunk azonnal és hatékonyan a klérus magatartására, amely megsebesített benneteket. Azok, akik szeretnék megszakítani a nép és az Anyaszentegyház kapcsolatát, kihasználták a valódi és kitalált botrányokat, igyekeztek lerombolni az Egyház iránti bizalmatokat.
Szeretnénk nektek elmondani, hogy az Egyház rendelkezik a fogyasztás kultuszának ellenmérgével - ez az aszkézis. Míg a fogyasztás - zsákutca (hiszen az életnek nincs benne értelme), addig az aszkézis - út (hiszen a valódi élethez vezet). Az aszkézis célja nem az élvezetről való lemondás, hanem az élet mélységgel és tartalommal való megtöltése. Hasonlít a sportoló edzéséhez, amely elvezeti őt az érem megszerzéséhez, ez az érem pedig semmi más, mint a halált legyőző élet, a szeretettel gazdagított élet. Az aszkézis a felesleg
rabságából a szabadságba vezető út. Azon rabságból, amely nevetség tárgyává tett ma bennünket.
Nyugtalanít bennünket oktatásunk állapota, mivel a mai oktatási rendszer a tanulóra nem személyiségként, hanem számítógépként tekint. Egyetlen funkciója az információ "feltöltése". A tanuló személyiségét egyáltalán nem veszi figyelembe. Gyermekeink joggal vetik el az ilyen oktatást. Ezért nyugtalanít minket a készülő újabb középiskolai reform. Elismerjük, hogy a tankönyvek összeállítása - az állam felelősségi szférájába tartozik, de tartalmuk érint minden állampolgárt, akik közül sokan várják az Egyháztól, hogy felemelje alázatos hangját ebben a kérdésben.
Azt szeretnénk, hogy minden templomunk nyitva álljon a fiatalság előtt. Azokat az egyházközségeket, amelyek ezt megtették, számtalan értelmet és reménységet kereső fiatal keresi fel.
Tudjuk, hogy tőlünk, lelkipásztoraitoktól hősies Egyházat vártok, élő és prófétikus szót, a fiatalságnak aktuális igehirdetést, amely ugyanakkor nem elvilágiasodott, kompromisszum nélküli, szabad és erős. Olyan Egyházat, amely nem fél ellenállni e világ bűnös rendszereinek, még akkor sem, ha ez üldöztetéshez és vértanúsághoz vezet.
Az Egyház az egyetlen olyan intézmény, amely képes az ember mellé állni és támogatni őt. De az Egyház mi vagyunk mind, és ebben van az Ő és a mi erőnk is. A lelkipásztorok és a nyáj egységét mindenekelőtt a "világ kormányzói" kívánják lerombolni. Tudják, hogy ha legyőzik a pásztort, könnyen szétszórják és rabságba hajtják a nyájat. Emlékezzetek a történelemre: mindenhol, ahol Istennel harcoltak, a csapás végső célja az ember volt, és annak teljes leállatiasítása. Ellenkezőleg, Isten emberré válása az ember legnagyobb felmagasztalása. Az Egyház nem az állam ellen lép fel, hanem azok ellen, akik mögötte állnak, megpróbálván megfosztani bennünket reményünktől és eszményeinktől. Emlékezzetek, hogy számos közgazdász értékelése szerint ezt a krízist művi úton váltották ki, azért, hogy eszközzé váljon azon erők világuralmának elérésére, amelyeket nehéz emberszeretettel gyanúsítani.
Krisztus Egyházának van álláspontja a mai kritikus helyzettel kapcsolatban, mivel nem szűnt meg a történelem és az emberiség részének lenni. Az Egyház nem hunyhat szemet semmilyen igazságtalanság felett, hanem késznek kell lennie a tanúságtételre és a vértanúságra.
Tudjuk, hogy az emberek körülöttünk éheznek és szükséget szenvednek, lelküket pedig gyakran eltölti a kétségbeesés. Tudjuk, mivel az első hely, amelyet a remény és az értelem keresése során felkeresnek, az a templom. Célunk és feladatunk, hogy az egyházközségek olyan központtá váljanak, amelyeken keresztül a lelkipásztori gondoskodás eléri és átfogja az egész társadalmat.
Úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk a társadalmi problémák elemzésének központját, hogy ne csak szemléljük, hanem sikeresen küzdhessünk azon nehézségekkel szemben, amelyeket a jelenlegi krízis váltott ki.
Feladatunk, hogy oly módon fejlesszük ki minden egyházközség jótékonysági tevékenységét, hogy ne maradjon egyetlen ember sem, aki ne kaphatna egy tányér ételt. Tudjátok, hogy az Egyház e tekintetben hatalmas munkát folytat. Tudjátok, mivel sokan közületek munkátokkal vagy anyagi segítségetekkel támogatjátok egyházközségeink erőfeszítéseit. Arra kérünk titeket, hogy álljatok közelebb egyházközségetekhez, hogy együtt képesek legyetek támogatni egymást e nehéz időkben.
Népünk korábban is találkozott a szegénységgel és az éhínséggel, de kibírta és győzedelmeskedett, mivel rendelkezett eszményekkel és értékekkel. Mind együtt képesek vagyunk segíteni az egyénnek, az egy pedig mindenkit támogathat. Isten nem gyáváknak teremtett bennünket, hanem megadta nekünk az erő és a szeretet szellemiségét. E szellemmel eltelve, hibáinkat tudatosítván, egységesüljünk nagy családunk, Egyházunk mellett az élet értelme és a szeretet keresésében, és akkor túl fogunk jutni e nehéz megpróbáltatásokon.
A Görögországi Orthodox Egyház Szent Szinódusa
2011. június 10., péntek
Az Úr Jézus Mária Juliannának adott legfrissebb üzenete !
2011. június 9., csütörtök
"Tedd barátoddá az őrangyalodat, szerezz neki örömet azáltal, hogy hozzá folyamodsz, tiszteld meg imáddal, hiszen mindig veled van, követ mindenüvé, csak vedd észre törődését!"
(Szent Bernát)
.
"Talán nem is tudunk róla, hogy ki a mi legjobb barátunk! Ő az, akit Isten mintegy maga helyett küldött mellénk állandó kísérőnek, úgy is mondhatnánk, hogy kaptunk az Ég Királyának udvarából egy felkent herceget"
(Szent Gertrúd)
.
"Arra gondolj, hogy micsoda nemességet kapott a lelked, hiszen létezésed kezdetétől fogva egy őrző lélek van melléd kijelölve!"
(Szent Jeromos)
(Szent Augusztina)
Tours-i Szent Gergely írja emlékezéseiben, hogy kisfiú korában édesapja súlyosan megbetegedett, haldoklott. Megfogadta, hogy fáradhatatlanul imádkozni fog a gyógyulásáért. Már az első átimádkozott nap után, éjjel, álmában megjelent az őrangyala, és így szólt:
"Kelj fel, írd fel Jézus nevét egy papírra, és tedd apád feje mellé a vánkosra!"
"Tedd meg, Fiam, amit mondtak neked."
Gergely azon nyomban megtette. Édesapja pedig - akiről már mindenki lemondott és halálára számítottak - pár napon belül tökéletesen felépült.
Egy alkalommal Szent Gertrúd elragadtatásba esett a szentmisén, s ebben az állapotában megjelent előtte az őrangyala. Azt látta, hogy az imát, amit az imént ő éppen elmondott, Isten szent felsége elé viszi, és kéri az ima meghallgatását. Gertrúd érezte az áldás erejét, ami a fejére érkezett, magához tért, és boldogan mondott hálát.
"Köszönöm, Atyám, hogy két angyalodat küldtem hozzám segítségül." Csordultig töltötte a hála és az öröm a szívét. Másnap a szószékről elmondta a hívőknek: az angyalok soha nem hagynak magunkra minket, ha tiszta szívvel vállaljuk a legnehezebb kötelességeinket is.
Észak Amerikában, Flaggstad városban egy tanárnő kirándulni vitte a tizenéves osztályt. Erdei gyümölcsöket akartak gyűjteni a másnapi biológia órára. A lányok buzgón szedték az epret, a szamócát, a fiúk pedig fára másztak. Útjukat egy folyócska szelte át, mely egy kanyar után igen kiszélesedett, és az átkeléshez hídon kellett átmenniük. Ám néhány fiú engedélyt kért, hogy átgázolhassanak a nem túl mély vízen. A vidám hangulat megőrzése érdekében a tanárnő igent mondott.
"Tanárnő, kérem, nem lett vizes a ruhája! Úgy hozott ki engem a folyóból, hogy az ő ruhája teljesen száraz maradt!" - dadogta a fiú.
De ekkor már sírt, valami különös megindultság hatása alatt. A gyerekek némán állták körül. Tudták, hogy valami rendkívüli történt.