A Szentlélek tevékenysége
Az evangéliumban olvashatjuk, hogy az apostolok és a próféták ugyan láthattak csodákat, beszélhettek Krisztussal, de az igaz hitre mindaddig nem jutottak el, ameddig a Szentlélek el nem jött a világra. Igaz hitre, a hit teljességére, a hitben való bizonyosságra és az abban való megnyugvásra és békességre. Nem mintha az apostolok vagy a próféták eleve nem hittek volna. Mégis, ég és föld a különbség a két szemléletmód közt.
Keresztelő Jánosról olvashatjuk: „Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál”. Amikor pedig Krisztus megkérdezte a tanítványait, hogy őt minek tartják, csak Péter tudta a választ.
Bizonyos tehát, hogy a Krisztusba vetett hit elérhetetlenül nagy ajándék, amely a Szent Lélek által adatik. Meg kell becsülnünk ezt a kegyelmet és ez által kell törekednünk a hitben való növekedésre, Isten akaratát cselekedve. A hívő embernek nagyon oda kell figyelnie, hogy mit cselekszik vagy mit nem, hiszen ez által válik nyilvánvalóvá, hogy a rábízott ajándékkal hogyan bánik. Van, akinek több jut, van akinek kevesebb, de mindannyian számadással tartozunk az idők végezetén. Aki pedig lélekben erősödni akar, gyakorolja magát hitben, olvassa az evangéliumokat, cselekedje a szeretet cselekedeteit, ne kedvezzen a testi és világias kívánságoknak, és látni fogja a lelki küzdelmének eredményét. Olvashatjuk, hogy az apostol hogyan imádkozott a nemzetekért (nem mintha az apostoltól lett volna ez az imádság, hanem magától a Szent Lélektől):
„Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt,
A kiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön,
Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért,
hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben;
Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;
A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén,
hogy megérthessétek minden szentekkel egybe,
mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának,
És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét,
hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.
Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik,
feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,
Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké.” (Ef. 3,17-21)
Ez egy olyan imádság, amelyet ma is elmondhatunk, a hittől eltévelyedett emberekért, az egyház megerősödéséért és a nemzet felemelkedéséért. Ha emberi szavakkal akarom leírni, ez megmutatja a Szentlélek működésének módját és erejét is.
„Beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig” – ez jelenti az Isten teljes ismeretét is, ahogy Krisztus mondta a tanítványoknak: „De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. (Jn 16,13)”
Úgy legyen. A Mindenható Atyaisten kegyelme legyen velünk, és az ő Szentlelke által vezessen el bennünket szeretetben a teljes Igazságra.
Tamási Attila
A Szentlélek kitöltéséről
Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk a Szentlélek kitöltéséről, hogy hogyan és miképpen ment végbe a Jeruzsálemi gyülekezetben.
„1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.” (Apostolok Cselekedetei, 2, 1-13)
Ezután következik Péter prédikációja, amelynek hatására sokan tértek meg. Krisztus ígérete a Vígasztalóról ekkor teljesedik be. Emlékezzünk vissza, hogy Krisztus még a kereszthalála és feltámadása előtt, az utolsó vacsorán mit mond a Szentlélekről a tanítványainak:
„1. Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
2. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.
5. Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
6. Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
7. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
8. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9. Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
12. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” (János evangéliuma, 14, 1-15)
János evangéliumában sok olyan tanítás van, amelyeket Krisztus az apostoloknak mondott, és itt találhatjuk a legkevesebb leíró, történeti részt. Mondhatjuk azt is, hogy ez az evangélium koncentrál leginkább a lényegre.
Itt ebben az idézett részben egyszersmind meghatározásra kerül a bűn és az ítélet fogalma is, vagyis hogy a bűn a hitetlenség. Nem lehet pedig olyasvalamiben hinni, amelyet az ember nem hallott, nem olvasott és nem értett meg, ezért szükséges és fontos hogy az ember Krisztus tanításait olvassa az evangéliumban, és azok szerint éljen. Nem emberi tanítások vagy hagyományok, hanem az igaz isteni tanítás szerint. Az evangélium és hit nélküli életért pedig csak a bűn és az ezért járó büntetés jár az embernek.
Tamási Attila
Pünkösd: az Egyház születésnapja
A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, az Atyának és Fiúnak Lelke, aki húsvét után 50 napra, ill. a mennybemenetel után tíz napra jött el a tanítványokra és őket apostolokká avatta.
"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol űlnek vala.
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és űle mindenikre azok közül.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok." (ApCsel 2, 1-4.)
A Szentlélek jelképei
Földi szavaink elégtelenek a Szentlélek Isten jellemzésére, ezért az Ige jelképekben beszél Róla. A legjellemzőbb hasonlatok: SZÉL, TŰZ, VÍZ, LÁMPÁS, AJÁNDÉK, PÁRTFOGÓ, GALAMB, PECSÉT, ZÁLOG, KENET.
Az első pünkösdön 3000 ember tért meg és keresztelkedett meg. Ezek nem magányosan, Robinson-módon élték hívő életüket, hanem közösségben: "És foglalatosak valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.." (ApCsel 2,42)
A Szentlélek egyik iránya felülről lefelé tart, merőleges, vertikális: Istennel köt össze. Másik iránya vízszintes, horizontális: embertársainkkal kapcsol egybe.
Őseink pünkösdi szokásai
A tavasz ünneplésének ősi magyar szokása a pünkösdölés. A falu népe kimegy egy tisztásra vagy legelőre, ahol a legények különböző vetélkedőkön mérik össze erejüket és "pünkösdi királyt" választanak maguk közül. Ő a legénybíró egy esztendeig.
A lányok által tartott szokás a pünkösdi királynéjárás. több kislány közül egy fehér ruhába öltözik, fejére koszorút és fátyolt borítanak, ami az arcát is eltakarja. Két kislány megy elől, kettő hátul s középen a lefátyolozott pünkösdi királyné, kezükben virágot, karjukon kis kosarat tartanak. Bekopognak az ismerős házakhoz, megkérdezik, szabad-e megmutatni a pünkösdi királynét. A tessékelésre a lányok belépnek és többek között ezt éneklik:
Mi van ma, mi van ma?
Piros pünkösd napja.
Holnap lesz, holnap lesz
A második napja.
András pajtás, bukrétás.
Jól megfogd a lovadnak száját,
Ne tipossa, ne tapossa
A pünkösdi rózsát!
Befejezvén az éneklést, háromszor is magasra emelik a kis királynét, s mondják: "Ekkora legyen a kendtek kendere!" - s közben lekapják róla a fátylat. A kislányok a játékért kis kosarukba süteményt, diót, almát kapnak.
Sok helyen hajnalban a lányok fehér lepedővel harmatot szedtek, s megfürödtek a patakban. Ezzel is a megújulást segítették. Az állatokat zöld ággal ékesítették, s az "életvesszővel" meg is veregették őket.
Források:
"Megtaláltuk a Messiást!", Budapest 1990.
Kósa László, Szemerkényi Ágnes: Apáról fiúra, Holnap kiadó, 2006.
Összeállította: Németh Krisztián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése