A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS A ZSIDÓSÁG ESZKATOLÓGIAI SZEREPE

– A MAI IDŐK JELEI KATOLIKUS ÉRTELMEZÉSBEN –

VALLÁSSZOCIOLÓGIAI TANULMÁNY



DR. BALOGH SÁNDOR

Emeritusz professzor

USA



Mottó:

„Az egyetemes hazugság korában az igazság kimondása forradalmi tett.”

George Orwell

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen. (XIII. Leó Pápa imája)



Kéziratként terjesztve
(elektronikus formában igényelhető a szerzőtől: Blueskies346@aol.com)
Pünkösd, 2011. június 12.


AJÁNLÁS


A Szózat (http://szozat.org) c. internetes havilap 2012. novemberi számában megjelent Előszó egy – nem nyomdakész állapotú – kéziratként terjesztett vallásszociológiai tanulmány ismertetőjeként is olvasható, ami egyszerre égi ihletésű tanúságtétel és magas színvonalú hitvédelmi mű is egy elkötelezett katolikus világi Krisztus-hívő magyar értelmiségi tollából.

A mű erényei között említendő, hogy keresztény felelősséggel üdvtörténeti megközelítésben társadalomtudományos vizsgálat alá veti Isten Népe és a Nemzetek mai súlyos általános bajait – egységes egész részeként vizsgálva benne az antiszemitizmus drámai jelenségét is, ám teljességgel mentes maradva annak jegyeitől –, amelyekre Istentől kínált gyógyírt és ihletett eligazítást is ad.


Bazsó-Dombi Attila

ELŐSZÓ

(ISMERTETŐ GYANÁNT IS)



Hosszabb műveknél a szerző általában átfogó tervvel kezd a munkának, az előszót pedig rendszerint a mű befejezése után írják. Jelen esetben sokkal indokoltabb volt az előszót utólag megírni, így az e szerény mű ismertetésére is használható.
A munka elején a szerzőnek semmi elképzelése nem volt, hogy mit is ír majd. A mű eredetileg rövid cikknek indult: a Nostra Aetate zsinati nyilatkozat vallásszociológiai kritikáját akartam megírni.[1] Ezért az előszóban meg kell magyarázni, hogyan is lett egy viszonylag rövidnek szánt cikkből könyv méretű kézirat.

A folyamat egymásba ölelkező láncszemek sorozatához hasonlít. A Nostra Aetate vizsgálása felvetette a zsidók kiválasztottságának a kérdését, ami a próféciák elemzéséhez vezetett. Ez az üdvözülés értelmezésének szükségességét vetette fel, amiből kétféle messiásvárás tényének felismerése következett. Innen Szent Pálhoz jutottam, majd az aposztázia (hitehagyás), az Antikrisztus és a Második Eljövetel témái zárták a sort. Ezzel a munka áttekinti az Üdvösségtörténet teljes ívét, Ádámtól a Második Eljövetelig. A munkafolyamatra jellemző, hogy nem terveztem előre az egyes lépéseket, hanem azok mintegy sugallatszerűen egymásból következtek.

Az évek folyamán beszélgetésekből, cikkekből, könyvekből összegyűjtött megfelelő dokumentációs anyagok és az interneten frissebben fellelt háttérin formációkkal mintegy felső terv szerint álltak rendbe. Nehéz elképzelni (és elhinni), de az egész egy „belső lokúció” módján végbement természetfeletti sugalmazásnak tűnik. A Magyar Katolikus Lexikon (MKL) szerint belső lokúció a magán-kinyilatkoztatás egyik formája természetfeletti forrásból, angyaloktól, vagy akár „Istentől kapott ismeret, közlés, mely az ember természetes képességeivel nem szerezhető meg, s amely a nyilvános kinyilatkoztatásnál személyesebb jellegű.”[2] Több híres szent részesült a belső lokúció adományában. A belső lokúció jelenkori legismertebb példái Pietrelcina-i Szent Pió atya és a Kalkuttai Boldog Teréz anya isteni sugallatai, Stefano Gobbi Atya, a Máriás Papi Mozgalom alapítójának a Szűzanyától belső ismeretben adott üzenetei. Ez persze nem jelenti, hogy csak szentéletű személyek, szerzetesek és papok vagy teológusok kaphatnak magán-kinyilatkoztatást vagy belső lokúciót.

Az MKL szerint „Isten bárkit részesíthet magán-kinyilatkoztatásban […] Istennek megvan a joga ahhoz, hogy egyeseket (ritkábban közösségeket) magán-kinyilatkoztatással figyelmeztessen vagy erősítsen, buzdítson a hitben.”[3] Nem mintha új üzenetre lenne szükség, ugyanis a nyilvános kinyilatkoztatás elegendő az üdvözüléshez, Isten mégis üzen magán-kinyilatkoztatásokban is egyénekhez, az Egyházhoz, az emberiséghez, és szuverén joga bárkit használni eszközül, illetve „postásként”. Az utolsó időkkel kapcsolatban Isten kifejezetten megígérte Dánielnek (12,4), hogy amikor itt lesz az ideje, az addig homályos próféciák értelmét világossá teszi, ami viszont csak magán-kinyilatkoztatás, belső lokúció révén lehetséges. Ez tehát nem új kinyilatkoztatás, hanem a kinyilatkoztatás egy szempontjának a megvilágosítása.

Meggyőződésem, hogy belső lokúciók sokkal gyakoribbak, mint gondoljuk, csak legtöbb esetben az emberek vagy nem veszik észre, és saját maguknak tulajdonítják az ötletet, gondolatot, vagy ha gyanítanak is természetfölötti hatást, materialista kultúránkban nem merik nyilvánosan megvallani, hogy az ilyen gondolat, meglátás honnan származik. Előfordulhat, hogy a közvetítő nem is érti, miről van szó, ahogyan Dániel sem értette a jövendölést, amit Isten utasítására le kellett írnia (Dán 12,8). A belső lokúció tárgya lehet egy ötlet, gondolat, vagy látomás, ami valami információt közöl, de meg kell különböztetni a jelenésektől.[4] Ezen esetben a lokúció változatos formákat öltött. Volt, amikor egy ötletet jött, hogy a hittel kapcsolatos bizonyos témában forrásanyagot gyűjtsek, vagy „véletlenül” olyan könyv, cikk, adat akadt a kezembe, vagy bukkant elő az internetes böngészés során, amire éppen szükségem volt egy kapott felismerés vagy gondolat bizonyítására, bontakoztatására. Azonban a legmeglepőbb, hogy néha úgy írtam, mintha valaki diktálta volna.

Jellemző, ahogyan a Szentírásból két kulcsfontosságú résszel is jártam, amelyekre „véletlenül” akadtam rá. A Dán 12 megmagyarázza az egész tanulmány alapját. Az angyal a prófécia lejegyzésére utasítja Dánielt, és azt is közli, hogy annak értelme csak az utolsó időkben lesz világos. Elérkeztek volna az „végső idők”? Szinte hihetetlennek tűnik, hogy éppen velünk engedne meg Isten rendkívüli dolgokat megtörténni. Lelkiismeretem szerint Isten megvilágosította számomra, illetve rajtam keresztül, a próféciák azon részének értelmét, amelyek még nem valósultak meg, illetve megvilágosította, hogy mi a zsidók küldetése ma, vagy miért nem tehetők a zsidók testületileg felelősekké Jézus keresztre feszítéséért.

A 2 Tessz 2,3-ban Pál megjövendölte, hogy az Antikrisztus fellépését nagy aposztázia fogja megelőzni. Ez is érdekes, ugyanis a hit krízisének legfelsőbb fokon történt nyilvánvalóan jelentkezése miatt az illetékesek – pl. VI. Pál Pápa – is felvetik a kérdést, hogy ez vajon a már megjövendölt aposztázia lehet-e. Mindezt saját magamtól, de még mások tanulmányaira hivatkozva sem írtam volna meg soha. Még Dániel jövendölését sem találtam volna meg, nem hogy értelmezni tudtam volna. Az egyházi hatóságok pozitív állásfoglalása nyilván nem provokálható ki, de ha valaki megfelelőbb magyarázatot talál, azt szívesen elfogadom. Azt hiszem, a sátáni közreműködést el lehet utasítani, marad tehát saját képességem vagy belső lokúció. Én az utóbbit tartom valószínűbbnek, és reménykedem, hogy nem tévedek.

A Gondviselés miért választott ki teljesen érdemtelenül éppen engem erre a szerepre több milliárd ember, vagy tizenöt millió magyar közül, kielégítő válasz aligha adható, de magyarázat talán igen. Utólag visszatekintve, úgy tűnik, hogy középiskolás koromtól mintha az életem egy hosszútávú terv szerint alakult volna. Gimnáziumból a veszprémi szemináriumba jelentkeztem, ahol kiváló filozófiai és valamelyes teológiai hátteret kaptam, amire később tudtam építeni. A szemináriumból börtönbe, majd mivel szabadulásom után Badalik püspök atya nem tudott szemináriumba visszahelyezni, nősülés, menekülés, majd Amerika – itt doktorálás és egyetemi tanári pálya a társadalomtudományok terén, bizonyos ideje nyugdíjas állapot, ami nem jelent nagy gazdagságot, de anyagilag függetlenné tette az embert.

Amerikának fontos szerepe volt, mert itt, angol nyelvterületen, sokkal inkább hozzáférhetőek bizonyos adatok, vélemények és egyházi kiadványok, mint otthon. Közben a magyar egyházzal is tartottam a kapcsolatot a volt veszprémi osztály-, és – a szerzetesrendek bezárása után – szeminarista évfolyamtársam, néhai Mustos István piarista atya, későbbi amerikai püspöki helynök révén, később hazalátogatások, illetve az interneten keresztül. A Gondviselés összehozott a csurgói Szent István ünnepi szoboravatásnál a Világ Győzelmes Királynője, Magyarok Nagyasszonya, Szent Korona Lovagrenddel, akik fontos szerepet töltenek be a magyar katolikus szellemi életben. Majd személyesen találkoztam az erdélyi ferences Lukács atyával, aki a dedikált Csíksomlyó Titka[5] c. könyve és személyes levelezés által nagy hatással volt rám.

Ugyancsak nagy hatása voltak rám Lang Siegfried ORC szerzetes lelkigyakorlatai és a vele folytatott személyes beszélgetések. Siegfried atya osztrák, de lélekben nagyobb magyar, mint sok magyarnak született pap és püspök. Az ő lelkigyakorlatai erősítették meg bennem a magyarság isteni hivatásában való hitemet. Siegfried atya szerint „talán a Máriás Magyarország, azaz a «Regnum Marianum» Istennek, Máriának, és a szent angyaloknak titkos fegyvere a végső idők apokaliptikus harcára.”[6] Ez egy osztrák pap tanúságtétele, aki évenként több lelkigyakorlatot tart Magyarországon. Siegfried atya néhány éve két lelkigyakorlatot tartott amerikai magyaroknak is. Munkásságának célja „megőrizni a magyarság máriás, keresztény identitását az utolsó idők nagy hitehagyásán keresztül, a két vadállat és a «babiloni nagy kéjnő» idején is (Jel. 13.17), egészen Krisztus Király Eucharisztikus birodalmának földön való megvalósulásáig, a nagy tisztulás után.”[7]
Ezzel mintegy választ kapunk a kérdés második felére is. Miért pont engem, azaz miért egy magyart választott Isten és a Szűzanya erre a feladatra? Miért egy Közép-európai – létszámban kis – nemzet Amerikába menekült fiát választotta, miért nem egy amerikait, vagy legalább egy németet, franciát, vagy olaszt választott? Amint azt az osztrák szerzetes felismerte, a Regnum Marianum feladata a hitet megtartani a világegyházban, és Isten ügyét diadalra vinni.[8] Mi vagyunk Isten titkos fegyvere az Antikrisztus elleni harcban! Azért kellett annyit szenvednünk történelmünk folyamán, hogy edződjünk az utolsó összecsapásra. Ez Siegfried atya üzenete. Szerintem ezt is belső lokúció sugallta, akárcsak Szent Pió atya Magyarországról szóló, jól ismert próféciáját: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”[9]
Hasonló a Gobbi Atya által kapott üzenet: „Láthattad fiam, hogy gyermekeim mily hatalmas serege ünnepelte a Pápa felgyógyulását. Fatimai jelenésem emléknapján tört ellenfele szeretett fiam életére, s vette célba ezzel Szívemet. Ám terve meghiúsult. Ezt az egész világnak jelként adta az Úr, hogy végül is Szeplőtelen Szívem diadalt arat majd általatok: Szeplőtelen Szívemnek magatokat átadott, s velem szüntelenül együtt imádkozó, együtt munkálkodó, együtt küzdő, együtt szenvedő papjaim; és az általatok Szívemhez vezetett, Szívemben élő többi hű gyermekem által… Jézusom Eucharisztikus Szívének békéjét fogja élvezni és kiárasztani az Egyház. Jézusom földi helytartója többet tud Isten e nagy művéről, mint sokan mások. Ö tudja, hogy az Úr e tervében különlegesen fontos helyet foglal el egy nép, amelyet első királyuk, a mai nap szentje, István, majdnem ezer éve már, hogy nekem fölajánlva, tulajdonomba adott. Ezért hazáját századok óta már Regnum Marianumnak, az én országomnak nevezik. A Pápa szeme előtt ismeretes a nép isteni küldetése, melyért évezredes történetének vértanúi sorával fizetett. Ezért intézett e néphez rövid időn belül több üzenetet és Magyarország védőszentje, István király mellett azért fordult ma hozzám Szívemet megindító szavával, hogy a nép fontos örökségét nekem, Krisztus Anyjának, a szeretett magyar nemzet minden fia és leánya Nagyasszonyának gondjaiba ajánlja. Meghallgatom szeretett fiam kérését, s ezért intézem most üzenetemet általad e népem minden fiához és lányához. Ez a nép évszázadokon át öntestével védte a keresztény Európát a különböző pusztító, nem keresztény hadaktól. Önfeláldozó harcának egyik nagy diadalára emlékezteti ma is a keresztény világot a déli harangszó. A nyugat nemzetei Magyarországnak «a kereszténység védőbástyája» kitüntető címet adták, de nem voltak hálásak e nép mérhetetlen véráldozatáért és emberfeletti szenvedéséért. Ám Isten annál inkább kitüntette e népet azzal, hogy különleges tulajdonomba adta már állama megalapításánál. E korban pedig Szeplőtelen Szívem világraszóló békediadala kiváltságos eszközéül adta. A háború pusztítása után ezen ország Egyháza kapta ellenfelemtől a legérzékenyebb csapásokat. […] Az isteni irgalom viszont rendkívüli kegyelemforrást is fakasztott az országban, mely már sok éve egyre növekvő mértékben kiárad a föld minden népére. Emlékszel, a sátán e népből választotta eszközét, hogy a Szent Péter Bazilikában összetörje fájdalmas-anyai arcomat. Altemplomában viszont a Pápa tiszteletemre felszentelte a Magyarok Nagyasszonya kápolnáját, mely itt a Világegyház szívében hirdeti Mária népe fontos keresztény örökségét, s emlékezteti Isten tervének ismerőit e nép nagy küldetésére. Az én népemnek lelkileg át kell alakulnia, hogy e küldetést betölthesse Isten dicsőségére, az emberiség javára és saját boldogságára Népemnek minden egyes fiát és leányát aggódó szeretettel hívom anyai Szívemre: A katolikus keresztények ajánlják fel magukat Szeplőtelen Szívemnek. Naponta imádkozzák el szentolvasómat egyenként, vagy családjukkal közösen, a titkain elmélkedve. Törekedjenek Isten mindent átható, szerető jelenlétének és az én anyai segítő jelenlétemnek állandó tudatában élni. Ezzel, és ha Jézusom megváltó áldozatából misehallgatás, áldozás és imádás révén kegyelmi erőt és szent örömet merítenek, le fogják győzni bűnös szenvedélyeiket, nem teszik szeretetlenséggel pokollá egymás életét, nem hagyják magukra a szenvedőket és öregeket, nem emelnek gyilkos kezet születendő gyermekeikre, nem hagyják Isten nélkül felnőni őket, s nem gátolják, hanem segítik őket a legszentebb hivatásuk felé. Anyai szeretettel hívom nem katolikus keresztény gyermekeimet is, hogy Jézusom első követői példájára velem, Jézus Anyjával együtt, egy szívvel, lélekkel állhatatosan imádkozzanak, hogy mihamarabb megvalósuljon országomban Jézusom végakarata, hogy a Krisztus-hívők mindnyájan egyek legyenek a hitben, Isten és egymás szeretetében, egyetlen, szent egyetemes apostoli Egyházának közösségében. Nem keresztény és magukat ateistának valló gyermekeimet is szeretettel hívom az Élet Forrásához, Isteni Megváltójukhoz, aki értük is meghalt, s feléjük is kiáltja: «Aki szomjazik, jöjjön hozzám […], hogy életük legyen, és bőségben legyen», hogy a sírgödör borzongató sötétsége helyett a boldog örök élet tündöklő fénye ragyogja be sokszor oly nemes törekvésekkel teli életútjukat. Meg kell újulni én népem a hitben, reményben, bűnbánatban és engesztelő SZERETETben Isten iránt, Szentségi Jézusom és Szeplőtelen Szívem tiszteletében, hogy a megújító Szentlélek alkalmas eszközeként betölthesd nagy, szent, boldogító hivatásodat a teremtő Örök Atya dicsőségére, a megváltás örök művének kiteljesedésére, a szerencsétlen, önmagát pusztító emberiség megmentésére és üdvözítésére.”[10]
A nemzetünk hivatását tehát nem magyar kiválasztottak által is megerősítik az égiek, ami magyarázat arra is, hogy miért egy magyart választott ki Isten erre a feladatra. A feladat akkora, hogy bár VI. Pál Pápa már felismerte az aposztáziát, ő sem, utódaival együtt, nem volt képes azt megszüntetni. VI. Pál Pápa beszélt erről 1977-ben, egy évvel a halála előtt, és Jean Guitton „A titkos VI. Pál” című könyvében találhatjuk meg a 152. és a 153. oldalon. Ennek lényege: „Nagy zavar van ezekben az időkben a világban és az Egyházban, mert a hit kérdésessé vált. Előfordul, hogy visszacseng fülembe Jézus szomorú kérdése szent Lukács evangéliumából: «Amikor az Emberfia újra eljön, talál-e még hitet a földön?» Előfordul, hogy könyveket adnak ki, amelyekben a hitet csupán néhány fontos szempontra leszűkítve tárgyalják és, hogy a püspökségek hallgatnak, mert nem találják különösnek ezeket a könyveket. Szerintem éppen ez ami különös. Némelykor újraolvasom az idők végéről szóló evangéliumi részt, és megállapítom, hogy napjainkban feltűnnek a vég egyes jelei. Hogy mennyire vagyunk közel hozzá valóban? Mindig készen kell állnunk, de még mindez nagyon sokáig is eltarthat. Amikor a katolikus világot szemlélem, engem meglep az, hogy olykor uralkodóvá válik a katolicizmuson belül látszólag egy nem katolikus gondolkozásmód, amely holnap talán megerősödik. De ez sohasem fogja az Egyház gondolatát képviselni. Szükséges, hogy fennmaradjon egy kis nyáj, bármilyen kicsi legyen is az.”[11]

Mi, magyar katolikusok lennénk ez a kis nyáj? A Marana Tha (Jöjj, el, Uram) c. magyar katolikus folyóirat így idézi Szent Pio Atyát:„Mennyire nem törődnek az emberek ezekkel a (végső) dolgokkal! Nagyon hamar be fognak következni, minden várakozás ellenére. Mennyire közönyösek és nem készülnek ezekre az eseményekre, amelyeken hamarosan keresztül kell menniük. Isten ítélete eléri a földet. Atyám haragja kiárad az egész világra. Ezért figyelmeztetem a világot a ti közreműködésetekkel, ahogy már ezt olyan sokszor tettem. […] Újra és újra figyelmeztettem az embereket és sok lehetőséget adtam a jó útra való visszatérésre, de most a gonoszságuk elérte a tetőpontját és a büntetéssel nem lehet tovább várni. Mondjátok meg mindenkinek, hogy eljött az idő, amikor ezek be fognak következni.”[12]

***
Az Előszóban még három kérdést kell tisztázni: kinek szól az iromány, mi a célja, és mi a tennivaló? Az első kérdésre a választ megtaláljuk Gobbi atya írásában: „Szeplőtelen Szívem diadalt arat majd általatok: Szeplőtelen Szívemnek magatokat átadott, s velem szüntelenül együtt imádkozó, együtt munkálkodó, együtt küzdő, együtt szenvedő papjaim; és az általatok Szívemhez vezetett, Szívemben élő többi hű gyermekem által.” A hithű Máriás magyar papoknak és püspököknek feladata jó pásztorokként a nyájat megtartani a hitben, és az üdvözülésre vezetni. Ugyanakkor ez a kis nyájnak – mint kovász a kenyérmasszában, vagy só az ételben – kell az Egyházban jelen lennie, hogy segíthesse az Antikrisztus elleni harcban. Azonban a gonosz nem alszik, és a munkát idő előtti ellentámadásra használhatná fel az Egyház ellen. Ezért úgy éreztem, legjobb, ha egyelőre nem jelenik meg a munka nyomtatásban, hanem személyes kapcsolatok révén, illetve az interneten terjed, mint ahogy az ének is száll „szájról szájra ”. A papok és püspökök, akikhez eljut, a maguk bölcsességével kiegészítve, közvetíthetik egymásnak és a rájuk bízott nyájnak. Tehát az egész Egyháznak szól az üzenet, de az Egyház erre hivatott felszentelt pásztorainak kell közvetíteniük a hívek felé.

Azt is tisztázni kell, hogy mi NEM célja ennek a munkának. Bár néha szükség van építő kritikára, nem célja az egyháziak támadása, a negatív kritika. A cél inkább tanítás és buzdítás, és ha szükséges, építő kritika. Szent Tamás szerint az építő szándékú kritika – az eltévelyedettek helyes útra vezetése – a felebaráti szeretet megnyilvánulása. A hívek még az egyházi elöljárókat is kritizálhatják, ha azok rászolgálnak. Tamás Szent Ágostont idézi a Mt 18,25-re hivatkozva, hogy a szeretet titkos bűn esetén is megkívánja, hogy ne ártsunk senkinek, és először egymás közt kell a helyesbítést megkísérelni. Azonban nyilvános bűnök, mások megbotránkoztatása vagy téves tanítás esetén Szent Tamás az 1Tim 5,20 szabályt ajánlja: „a vétkeseket mindenki előtt ródd meg, hogy a többi is elrettenjen.”[13] Itt azonban nem elrettentés a cél, hanem a megtérés elősegítése, ezért tanácsolom, hogy az esetlegesen eltévedt pásztorokat is próbáljuk szeretettel visszahozni az akolba, és csak a megátalkodottakat szabad nyilvánosan megróni.

A tanítás és buzdítás célja az embereket Mária által Jézushoz vezetni. Nem elég protestáns értelemben fogadni el Jézust, mint személyes üdvözítőnk, hanem meg kell maradni a katolikus hitben, meg kell őrizni a tiszta hitet, be kell tartani a parancsokat, és ha szükséges, felkészülni a vértanúságra. Az általános aposztázia idején nem lesz könnyű ellenállni az Antikrisztus támadásának és a kísértéseknek még akkor sem, ha a pásztorok felkészítik rá a híveket. VI. Pál Pápa szavait idézve, Jézus kell, hogy találjon igaz hitet Országában, mikor újra eljön. Prédikálni kell az üdvözülésről, a túlvilágról, a bűnről, amikről manapság nem sokat hall az ember. A buzdítás pedig az engesztelés és az ima hatékonyabb előmozdításában áll. Imádkozzunk a Szentatyáért, a hithű főpásztorokért és pásztorokért, hogy a hűségben megmaradva tudják vezetni a rájuk bízott nyájat az örök életre, és előkészíteni őket az esetleges vértanúságra. Ugyancsak imádkozzunk az eltévedt főpásztorokért és pásztorokért, hogy térjenek vissza az igaz hithez.

Van egy ima, amit évek óta imádkozom, és úgy gondolom, hogy éppen e célra kaptam az ihletését. Jó pár éve, egyszer egy gyönyörű, napos vasárnap délután, autót vezetve, imádkoztam a Dicsőséges Rózsafüzért, és hirtelen jött egy sugallat – utólag felismerve, egy belső lokúció –, hogy az Egyház élete csak Jézus mennybemenetele és a Szentlélek elküldése után kezdődött, és erről is üdvös volna rózsafüzért imádkozni. Erre, mintha valaki diktálta volna, jöttek egymás után a titkok:

Bevezető titkok:[14]
1. Aki a szentségek által az egyház közösségébe felvesz minket.

2. Aki a szentségek által az egyház közösségében megerősít minket.

3. Aki a szentségek által az egyház közösségében üdvözít minket.

1. Aki az Egyházat alapította – „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat.” (Mt 16,18)

2. Aki az Egyházat fenntartja – „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.” (Mt 21,42)

3. Aki az Egyházat irányítja – „Én veletek vagyok a világ végéig” (Mt 28,20)

4. Aki az Egyházat védelmezi – „az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18)

5. Aki az Egyházat megdicsőíti – a világ végén angyalai „hangos harsonaszóval” összegyűjtik a választottakat (Mt 24,31)

Azóta imádkozom ezt az Egyházért és a hierarchiáért, hogy jó pásztorai legyenek a rájuk bízott nyájnak. Máriás katolikus körökben az „Egyház Titka Rózsafüzér” címen szoktunk említeni, mert az Egyház lényegét is kifejezi. Jelenleg főleg az utolsó két titok aktuális, megvédeni az Egyházat az Antikrisztus támadása ellen, és elkészülni a Második Eljövetelre. Ha a Szentatyának sikerül megtisztítani a Vatikánt és megmenteni az Egyházat, akkor Isten ad még időt. Ehhez óriási imahadjárat kell, és a híveknek kell meggyőzni a papságot és a hierarchiát, hogy támogassák a Szentatyát. Ha nem imádkozunk megfelelően, a Szentatyát lehetetlenné teszik, esetleg megölik vagy elüldözik a Vatikánból, és a hivatalt (de nem a hatalmat és a küldetést) ellenpápa veszi át.

Végül meg kell jegyezni, hogy bár a jelek nagyon erősödnek, mégsem tudjuk sem a napot, sem az órát, ezért nem szabad abbahagyni az evilági ügyek intézését sem. Mindent úgy kell végezni, mintha a világ örökké lenne, ugyanakkor lelkileg állandóan készen kell lennünk. Jézus mondja: „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” (Mt 25,13) Annyit tudunk, hogy az Antikrisztus magát Jézus Krisztust utánozza, és bármikor jönne, az Antikrisztus lopva jön, hogy félrevezesse a gyengéket, és nem zárható ki, hogy már köztünk is van. A természetben a katasztrófák megszaporodtak, sok helyen fizikai keresztényüldözés dühöng, a közgondolkodást manipulálva pedig szellemi hadviselést vezetnek nem csak a kereszténység, hanem a természetes erkölcsi törvény ellen is. Mégis reménykedjünk, hogy Isten ad még időt az engesztelésre és felkészülésre. Imádkozzunk, hogy ezt a célt sikeresen szolgálja e szerény mű.


Dr. Balogh Sándor,

2011., Pünkösd vasárnapján



http://szozat.polgarinfo.hu/showpage2059.htm



http://masodikeljovetel.hu/search/node/k%C3%A9t%20tan%C3%BA