2011 – AZ ÜNNEPEK MEGISMERÉSÉNEK ÉS MEGÉLÉSÉNEK AZ ÉVE – JÚNIUS
”Boldog a nép, mely ünnepelni tud és Arcod fényében járhat Uram!” (88 Zsolt. 16)
81. havi imatalálkozó Nagyfaluban, a Szentháromság hegyén
A Szentírásból elmélkedjük át a vasárnapi és az ünnepnapi evangéliumokat! (Mt. 10; 16; 28; Jn.3;15;16;17;20)
Havi mottó: „Ti választott nemzettség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok!” (1Pt. 2,9)
Havi imaszándék: vállaljunk kilencedet a hierarchikus és általános papság bűneinek bocsánatáért!
Konkrét feladatunk: ebben a hónapban tudatosan csak a jót akarjuk meglátni és szóvá tenni egymásban!
Tanítás a Szentlélek Istentől 2011 júniusában
„Szeretteim! Jézus Szent Szíve hónapjában a papságról és Isten népéről akarok beszélni nektek.
Először is meghívlak mindannyiotokat, hogy necsak üljétek meg, hanem éljétek meg a havi ünnepeket. Jézus mennybemenetelének ünnepén arra tanítalak titeket, hogy legyetek mindig készen az Égiekkel való találkozásra. Pünkösd ünnepén azt mondom nektek, soha ne hallgassatok a gonosz lélekre, aki a kárhozat felé akar vinni titeket, csak Lelkem sugallataira, aki már a Földön, de az Égben is boldoggá akarlak tenni titeket. Szentháromság ünnepén azt üzenem nektek, hogy törekedjetek élő kapcsolatra a Szentháromság személyeivel. Ugyanakkor értékeljétek a lelki közösséget testvéreitekkel is. Úrnapján gondolkozzatok el azon, vajon meglátszik-e rajtatok, hogy Jézus Szent Testével és Szent Vérével rendszeresen táplálkoztok? Tudnotok kell, minden egyes zarándokhelynek, legyen az új vagy régi, megvan az egyedi kegyelme. Ezért van értelme, hogy elzarándokoljatok az Égiektől kiválasztott szent helyekre! Mária, Medjugorjéban már 30 éve, hogy jelen van és tanítja az egész emberiséget a lelki élet alapjaira. Mária boldogan szemléli a lelkek sokaságát, akik Medjugorjében vagy más zarándokhelyen tértek meg, kapták meg a hivatásukat és elindultak az életszentség útján. Mária egyik legnagyobb fájdalma az, hogy a hierarchikus személyek nagy része a szívében azt mondja az égi üzenetekre: „Nem hiszem! Nem érdekel!” Mivel ők nem mennek zarándokhelyekre, nem bátorítanak másokat sem erre! A Nagy Figyelmeztetéskor a mulasztásaitok fognak a legjobban fájni nektek. A Szentháromság akarata az, hogy a hierarchikus és a karizmatikus személyek egységben, alázatos tanulékonyságban menjenek előre. Csak az egység útján haladva számíthat az egész emberiség maximális kegyelmekre.
Most arra kérlek titeket felszentelt papjaim, hogy gondoljatok felszentelésetek idejére! Igy szítsátok fel a kezdeti kegyelmet, lendületet, buzgóságot a szívetekben! Tudatosítsátok azt, a Szentháromság teljesen lefoglalt titeket Önmagának . Örömmel éljétek meg a hivatásotokat. Legyetek boldogok azért, hogy a Szentháromság Nevében feloldozhatjátok a bűnösöket, a kenyeret és a bort Lelkem erejével lelki eledellé változtathatjátok és Isten szent népét az üdvösség felé vezethetitek. Próbáljátok meg tudatosan átélni, hogy ti Krisztus képviselői vagytok a Földön. Minden nap törekedjetek az életszentségre, mert csak ezáltal tudtok másokat is a szentség útjára vezetni. Legyetek a híveitek között a szeretet emberei! Tudnotok kell, hogy általatok akarom a szeretet forradalmát kirobbantani a Földön. Tanuljatok meg a gyerekekhez úgy viszonyulni, mintha a saját gyermekeitek lennének. A fiatalokra és a házasokra úgy tekintsetek, mint a barátaitokra, az idősekre, mint nagyszüleitekre. A püspökeitekben lássátok meg a gondoskodó édesapát, a papokban pedig a valódi testvéreiteket.
Végül elmondom azt is, hogy Isten szent népe hogyan viszonyuljon a papokhoz. Imádkozzatok minden nap azokért a papjaitokért, akik megkereszteltek, elsőáldozáshoz és bérmáláshoz vezettek titeket! Legyetek hálásak a lelkivezetőitekért! Gondoljatok szeretettel azokra a papokra is, akik eltemették és az Égbe segítették a szeretteiteket. Arra kérlek titeket, hogy legyetek megértőek papjaitokkal szemben! Ha papjaitok szomorúak, vígasztaljátok meg őket, ha elesnek emeljétek fel őket, ha gyengék bátorítsátok őket. Itélkezés helyett imát, böjtöt, zarándoklatokat ajánljatok fel értük. Papjaitok szenttéválásáért kilencedeket és gregorián misesorozatot is mondathattok. Védjétek meg őket a rágalmazó nyelvektől. Harcoljatok lelki fegyverekkel azért, hogy papjaitok példás papok maradjanak! Fogadjátok a szívetekbe, családotokba papjaitokat, mint családtagot. Hacsak a rosszat látjátok meg a papjaitokban, gondoljatok arra, mi lesz akkor, ha nem lesz ki kereszteljen, bérmáljon, feloldozzon, tisztességesen eltemessen titeket! Mi lesz akkor, ha a templomaitok Oltáriszentség nélkül kultúrházzá válnak! Mi lesz akkor, ha nem lesz pap, aki a Mennyország felé vezető utat megmutassa nektek. Én azt mondom nektek: értékeljétek, szeressétek és segítsétek a papjaitokat, akik az Isten nagy ajándékai a számotokra!
Megáldalak mindnyájatokat, hogy a szeretet forradalmáraivá váljatok!”
Házi feladat júniusra:
„URAM SEGITS, HOGY A NAPI IMA, A HETI SZENTMISE ÉS A HAVI GYÓNÁS OTT LEGYEN AZ ÉLETEMBEN!”
TANíTÁS A VASÁRNAPRÓL
Mit mondjunk azoknak a személyeknek, akik a szombatot ünneplik?
A vasárnap a legrégibb ünnep az Egyházban, egyidős a kereszténységgel.
Az első keresztényeknél, Szent Pál apostol a hét első napján (vasárnap) rendelte el a gyüjtést és ezen a napon gyűltek össze a kenyértörésre (szentmisére). Jézus feltámadása és a Szentlélek eljövetele az vasárnap történt, ezért döntöttek az első keresztények a hét első napja mellett az ünneplésben. Meg voltak győződve, hogy Jézus ura a szombatnak is.
Krisztus után 90 körül a vasárnap új keresztény elnevezése már közismert volt a hívek között. Szent János apostol, a Patmosz szigetén, az Úr napján esett elragadtatásba.
Didaché leírása szerint (Kr.u.90) vasárnap volt a kenyértörés, az eucharisztiával, hálaadással, „Az Úr napján gyüljetek egybe, törjétek meg a kenyeret és adjatok hálát!”
Antióchiai Szent Ignác (Kr.u.108) már a vasárnapot hangsúlyozza: „Többé már ne a szombatot tartsátok meg, hanem éljetek az Úr napja szerint”!
Justinus írja a művében, hogy a keresztények „vasárnap” szoktak összegyülni.
Az üldözések korában a szombat megünneplése megszűnik a keresztények között és egyedül a vasárnap marad meg.
Szent Ágoston a IV. században írja: „Híres nap nagyon a vasárnap. Ezért az Egyháznak szent tanítói elhatározták, hogy a zsidó szombatnak minden dicsőségét „az Úr napjára” ruházzák át!
Minek a napja a vasárnap?
A feltámadás napja! A mozarab liturgiában van: „Az Úrnak napját kegyes áhitattal kell megülnünk, mert ránk sugárzik a feltámadás és a béke napja, az igaz világosság és az élet napja, ezen a napon támadt fel Krisztus halottaiból, aki a hívők élete!” A keleti ritusban minden egyes vasárnap „kis húsvét ünnepe”.
A vasárnap megszentelt nap! Az V. században egy hitszónok mondta: „Szentatyáink azért rendelték el a keresztények számára parancsként vasárnapokon a munkaszünet tartását, hogy alkalmasabbak legyenek az Isten imádására!” „Aki három héten át nem ment el a vasárnapi gyülekezetbe, azt kiközösítették. (Mit tegyünk azokkal a híveinkkel, akik egész évben egyszer sem, vagy csak nagy ünnepeken mennek el a szentmisére?) A vasárnapi áldozás is hozzátartozott az ünnep megszenteléséhez. Eusebiusnál olvashatjuk: „Az Úrnak a napját az Üdvözítő Bárány Szent Testével és drága Szent Vérével pecsételjétek meg!” A vasárnapi istentiszteletnek Isten Igéje is szerves része. Justinos mondja (Kr. u.155) „Az Úr napján, amikor mindnyájan összegyülnek felolvassák az apostolok emlékiratait vagy a próféták írásait. Ezután az elöljáró buzdítást ad a szép példák követésére.” A vasárnap megszenteléséhez hozzátartozott a felebaráti szeretet gyakorlása is az irgalmasság cselekedetei által. Justinos megemliti: „Mindenki annyit ad az előljárónak, amennyit akar. Az összegyüjtött összegből az előljáró segíti az árvákat, özvegyeket, betegeket, a foglyokat, az utazókat, egyszóval mindenkit, aki ínséget szenved!”
A vasárnap a nyugalomnak örök napja! Ez az elnevezés a vasárnapi munkaszünetet jelenti. Már a pogány rómaiak is úgy érezték, hogy az ünneppel nem fér össze a munka. Nagy Konstantin császár (Kr.u. 321) állami szünetnappá tette a vasárnapot. Szent Bonifác előírta a presbitereknek: „az év összes vasánapjait szombati módra kell megülni!”
A vasárnap az örömnek a napja! A pogányok, a II. században a keresztények vidámságáról vették észre, hogy ünnepeltek! Vasárnap nincs böjtölés. Ekkor jobban étkeztek, szebben öltöztek a keresztények! Eleinte megengedték a vásárt vasárnap, mint egyszerű társas szórakozást. Mivel elvilágiasodott a színjátékokkal, lóversenyekkel ezért a vasárnapi vásár ellen elindult a küzdelem.
A vasárnap az engesztelés napja! Nagy Szent Gergely mondja: „Az Úr napján a földi munkától szünetelni kell és minden módon állhatatosan imádkozni, hogy amit hat napon át hanyagságunkkal vétettünk, az Úr feltámadásának napján imádságainkkal kiengeszteljük.” A keresztények az üldözések korában is szerették a vasárnapot. Nagyon sokan a vasárnapért az életüket is feláldozták. Ilyenek voltak Anisia és Saturninus presbiter.
Gondolkozzunk el a közmondáson: „Amilyen a vasárnapod, olyan lesz a halálnapod! Amilyen a halálnapod, olyan lesz az örök életed!”
Vigyázzunk! Akikhez vasárnap csatlakozunk, azokhoz fogunk örökre tartozni!
Igaz megállapítás: „vegyétek el az embertől a vasárnapot és meglátjátok állati szintre süllyed!”
Az első keresztények egyik jelmondata volt, amely a mi jelmondatunk is lehet:
„Mi vasárnap nélkül nem tudunk és nem is akarunk élni!”
Előretekintés 2011 júliusára:
Júliusban 1-2-3-7-én lesznek az engesztelések a Szentháromság hegyen, délután 15 órától!
Éva Asszony „Örömöm titka” című könyvének az újraolvasásával és terjesztésével készülünk hazaköltözésének az első évfordulójára, amely 2010 július 19-én, du. 15,40-kor volt!
(Az üzeneteket Nagyfaluban, Csilik János atya és V. Ilona közvetítésével kapjuk!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése