manduriai Debóra által

2000. március 3.

Jézus Mester ezúttal egy különlegesen nyugodt pilla­natban szólít meg. Éppen a háztartási teendőimet vég­zem.

J. „Béke veled! Leányom, könnyű akkor imádkoznod és áldozatokat felajánlanod, amikor nyugodt vagy és de­rűs, de mihelyst valamilyen nehézség támad, rögtön elke­seredsz, panaszkodsz és sírsz. Azt hiszed, ilyen viselke­dést várok tőled?"

D. „Sajnálom, Uram!"

/ „Az az igazság, hogy túl sokat rágódsz azon, vajon miféle fájdalmak várnak még rád! Jobban kell hinned a küldetésedben, amit rád bíztam, és lázadozás, szitkozódás nélkül teljesítened! Változz meg, leányom!

Teljes erődből próbálj meg másmilyen lenni! Ismét­lem, hogy azok számára, akik az utadba állnak, megveté­semet tartogatom, és bár ezt olvasom szívedben: „az el­lenségeim egyre erősebbek és dühösebbek", Én újra arra kérlek: ne védekezz! A támadások számukra pusztulást, számodra azonban megújulást és friss lendületet hoznak, mert az Én erőm begyógyítja sebeidet. Próbálj, leányom, mind magasabbra törni, és a kehely egyre kevésbé lesz keserű!

Itt hagyom neked áldásomat! Maradj bennem!"

2000. március 6.

Miután végigmondtam a napi imádságomat, spon­tán imával folytatom. Ahogy a párnára hajtom fejem, megpillantom a Mestert, és teljesen elbűvölve csodálom!

Ragyogó szemei magukkal ragadják lelkemet, és olyan szeretetet ébresztenek bennem, hogy azt már alig bírom visszafogni. Én látom Őt, Ő pedig látja az én fo­lyamatos bizonyságtételemet, melyet, bár napról-napra nehezebb, még mindig a világnak ajánlok, saját ma­gammal együtt.

J. „Leányom, pusztítsd el szereteteddel és ifjúi áldoza­toddal a gyűlölet végtelen tengerét, amely már minden­ütt elhatalmasodott! Nézd, minden áldott nap magukhoz veszik a Szeretet Áldozatát, és miközben fényemmel és ajándékaimmal próbálom magammal ragadni a lelkűket, ők hidegek és ellenségesek maradnak. Bizony mondom, nincs szörnyűbb csapás ennél a változatlan, elutasító ma­gatartásnál!

Az emberek azzal áltatják magukat, hogy elegendő a vallásosság látszatát kelteni, és olyan jelenléttel megtölte­ni a Szentélyeket, amely az anyagi szükségleteknek eleget tesz.

Én viszont arra hívlak titeket: lépjetek túl a múlt hibá­in, és térjetek őszintén vissza hozzám, hogy Én művelhes­sem kertjeiteket!

Rajta, ne makacskodjatok! Te is, lelkem, őrizd szívedet az egyszerűség átriumában, mert Én így akarom, és te tu­dod, hogy érdemes elfogadni akaratomat! Hát kérhetnék tőled olyat, rózsaszálam, ami nem a te lelki egészségedet szolgálná?"

D. „Szeretném, ha lelkem kiszabadulna a kényelmes il­lúziók sírkamrájából, és csak a Te szavaiddal táplálkoz­hatna, s elűzhetném azt a szomorú érzést, hogy nincs szükséged rám!"

/ „Tégy egy új és még erősebb felajánlást Istennek, és tudj elfogadni minden egyes morzsát, amit neked ajándé­kozok, hogy újra örömöt lelj a szolgálatomban! Nézd a te Jézusodat!"

D. „Köszönöm, hogy betértél a sátramba! Nagyon saj­nálom, ha a lábad megbotlott valamiben, ami nem volt a helyén!"

/. „Próbálj nagyobb rendet rakni, az üvöltözésre vála­szolj a csenddel, amely segít, hogy megfigyeld a legmélyebb dolgokat, és kijavítsd a szavakat, amelyek elferdítik azt, amit valójában mondani szeretnél!

Ami a körülötted zajló eseményeket illeti, tégy le min­dent az Én kezembe, növekedj, és erősödj, virágom, mert a szenvedés emléke nem feledteti majd veled, hogy az Enyém vagy, és ezután is az Enyém kell, hogy legyél!

Légy éber! Maradj meg a Békémben!"

2000. március 13.

Úgy érzem, teljesen betemetett a fájdalom. Az egész testemet mardossa a szenvedés, de a lelkemben béke van.

Már teljesen összeroskadok a fájdalom súlya alatt, amikor hirtelen fény ragyogja be a szoba legapróbb sö­tét csücskét is. Az ágyam fejénél egy átjáró nyílik, amely­ben egy kis lépcsőt pillantok meg.

Újra átélem a már jól ismert mennyei érzést, még mi­előtt felfognám, mi is történik. Az édes Úrnő: az Isten­anya mosolya - mely olyan, mint egy lágy dallam - pá­ratlan erővel tölti be a szívemet! Nem tudok mást mon­dani, amikor az ő boldogságos arcáról mesélek; jelenlé­te által a Szentlélek tüze járja át a lelkeket, s így azt mondhatom, hogy a Szent Szűz az Úr páratlan közelsé­gét ajándékozza nekünk.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Leányom, azért jöttem, hogy visszaadjam neked a re­ményt!

(Ekkor a Szűzanya lehunyja a szemét, és összekul­csolja a keblén a kezeit. Hallom, hogy imádkozik. Hirte­len hatalmas fényesség: millió aranysugár árad a szo­bába az ajtón át, amelyen az imént belépett.)

Vigasztald meg Jézusom Eukarisztikus Szívét, és ta­nítsd testvéreidnek, akiket az Úr vezérel utadba, hogy végtelenül fontos Szentségéhez közeledni: alázatosan és tisztelettel, engesztelő szándékkal.

Amikor nagy szeretettel azt kértük tőletek, hogy az Ol­tárhoz járulva ne kézbe fogadjátok az Égből alászállott Élő Kenyeret, akkor figyelmeztetni akartunk benneteket, hogy nagyon óvakodjatok a súlyos lopásoktól, amelyeket a Sátán követei kieszelnek.

Sokan továbbra is vitatkoztak és harcoltak kérésem el­len, ennek következtében nagy zavarodás támadt.

Ó, kedves leányom, ha tudnád, hány gyalázatot kell el­viselnie Jézusnak sok kemény szívű ember miatt! Kérlek benneteket, őrködjetek az Oltáriszentség kiosztása alatt; Én magam a pap oldalán állok majd, mert azt szeretném, ha imádnátok a Fiamat, és tovább növekednétek a kegye­lemben.

Ujjongj, leányom, mert a világ meglátja majd Isten Ir­galmát, ahogy eddig még soha!

Ezekekről a napokról megemlékeznek majd a száza­dok! Légy erős!

Megáldalak, anyai áldásommal!"

2000. március 17.

Fidemile látogat meg. Kezében színarany kelyhet tart, melyből majdnem kicsordulnak az élénkpiros, fénylő vércseppek. Fehér ruhát visel, öv nélkül.

F. „Béke veled, Isten követe!"

D. „Örömmel fogadom a békét, amelyet nekem kí­nálsz!"

F. „íme, virágba borult Izrael Olajfájának nagy Üzene­te, melyet az Úr rád bízott! Az Anya szíve már begyűjti az első gyümölcsöket, amelyeket munkája termett. A népet ismét Isten népének hívják majd, és az angyalok nem bú­sulnak többé, mert az emberek visszatérnek a becsület­hez és az igazsághoz.

Az ateizmus napjai meg vannak számlálva. Hamarosan újra a virágkorát éli majd a hit, s akkor Isten Báránya váratlanul kitárja a kaput, és béke tölti majd be a szíveket. Az Egyházban újra napsütötte tavasz lesz."

D. „Akkor hát nem volt felesleges az a sok-sok könny, amit hullattam!"

F. „A te vértanúságod egy kifürkészhetetlen terv! Kislányom, húgom, új, még nehezebb próbák várnak rád, mert a Sátán engedélyt kapott rá, hogy tovább gyötörjön, de add a kezedet, és maradj meg szilárdan a hitedben!

Én melletted vagyok, és a Szeplőtelen Szűz segíti bizonyságtételedet!

Nem feledik majd az Égben, milyen áldozatokat hoztál Krisztus Urunk, a Szentségi Szeretet győzelméért!"

D. Édes Fidemile, csókold meg helyettem a Szentlelket, és mondd el a Háromságos Szeretetnek, hogy igent mondok. Eltűnök majd Istenben, hisz Őbenne teljes értelmet nyer a szenvedés és a gyötrelem, és örömhimnusszá változik számomra!"

F. „Te „tüzes kardot" kaptál az Égtől; a népek pedig már várják a Lélek Szentséges Jegyesének kenetét! Szólítsd meg Isten követeit, és mondd nekik, hogy emlékezzenek a Szent Rend nagyságára, amelyben részesültek! Boldogok azok a szent papok, akik az önfeláldozásban és a szolgálatban hasonlóak lesznek a Bárányhoz.

Imádkozzunk együtt!

(Az ima után eltűnik.)

2000. március 23.

Hatalmas béke tölti be a szívemet. Ez jelzi, hogy hamarosan eljön hozzám Isten Anyja. Látogatását a szokásos három villám előzi meg.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Drágáim, köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

Ebben a különleges időszakban arra kérlek bennete­ket, hogy ajánljátok Istennek böjtöléseteket, mert a világ­nak nagy szüksége van rá! A böjt képes távol tartani a bajt: akár testi, akár lelki jellegű. Gyermekeim, nekem elég lesz tizenkét óra jókedvű önmegtartóztatás a két nap he­lyett, amelyet a múltban kijelöltem (szerda és péntek), így emlékezni fogtok a tizenkét csillagra, amelyet a feje­men viselek.

Kicsinyeim, szeretném, ha megértenétek, milyen érté­kes segítséget nyújt számotokra a böjt. Nem csak azt ké­rem, hogy kenyéren és vízen éljetek... Minden beteg gyermekem ajánlja Fiamnak a szenvedését, alázatosan el­fogadva Isten akaratát.

Azt is szeretném, ha nagyobb jelentőséget tulajdoníta­nátok az imának. De ez, gyermekeim, csak akkor lehetsé­ges, ha majd megszeretitek a csendet, és ellenálltok a könnyelmű ítélet kísértésének!

Azért is jöttem, hogy emlékeztesselek benneteket: jár­jatok a hit fényében; mert hit nélkül minden cselekedet hatástalan marad! Egyesítsétek áldozataitokat az Én kön­nyeimmel, Jézus Krisztus drága Vérével, és a „Fehér Már­tír" (a Pápa) szenvedésével, mindazok érdekében, akik már nem hisznek! Hit nélkül élni annyi, mint már itt, a földön elmerülni a Pokol lángjaiban!

Értsétek meg, hogy nagyon fáj a szívem, amikor elfelej­titek, hogy győzni fogok!!!

Megáldalak benneteket anyai áldásommal, hogy ön­magatokról lemondva, minden nap az Én jelenlétem jelei lehessetek.

Én megismertetem a világgal az Eukarisztikus Engesztelés Mozgalmát, amelyet az Úr rám bízott, és mindenütt el fog terjedni, ha ezután is hűséges lesz hozzám!

Építsétek a Békét! Hamarosan találkozunk!

Várlak benneteket 23-án, a nekem szentelt napon!

2000. március 25.

Mint minden évben ezen a napon, most is egy különleges üzenetet kapok. Ezt az üzenetet azonban nem fedhetem fel, mivel teljesen személyes jellegű.

2000. március 30.

Dél felé a konyhába megyek, hogy előkészítsek né­hány dolgot az ebédünkhöz, és közben az Úr Könyörületességén elmélkedek, aki, mint egy jó Apa, semmit sem tagad meg tőlünk, amire szükségünk van.

Ahogy a szoba felé fordulok, amelyben egy kis kápol­nát alakítottunk ki egy válaszfal segítségével (amely tényleg csak elválaszt, de nem kettéoszt, friss virágok il­lata csapja meg az orrom, és teljesen magával ragadja a lelkemet. Ahogy meghallom a Mester hangját, kitör belő­lem az ujjongás.

J. Jöjj, jöjj, kedvesem! Leányom, húgom, mátkám, azért jövök hozzád, hogy megpihenjek, és te megvigasz­talj! Ha tudnád, mennyire keserű a Szívem a sok Nekem Szentelt férfi és nő hűtlensége miatt, szüntelen csak sír­nál!"

D. „Ó, Jézus Mester, nyomorult szívem lángol a szere­lemtől! Hogy tudnálak megvigasztalni ezen a napon?"

J. „Foglalkozz Velem, hagyd most a nővéreidet!

Jöjj, mert kedvesebb a fohász, ha az számodra nehe­zebb! Ebben az órában a te kertedet választottam mene­dékül! Mentsünk meg három lelket, akik a kárhozatba ro­hannak, és valójában nem érdemelnék meg jóságomat!"

D. „Édes Uram, én Hozzád zengem énekem ezen a na­pon, mert úgy döntöttél: megmented őket!"

/. „Te a tanúm vagy: ki akarom szabadítani őket hálóik­ból, láncaikból! Mondd utánam: legyen!"

D. „Legyen!"

J. .Jóakaratom emlékéül maradjon itt veled az illatom! Örvendezz, kedvesem!"

D. „Hányan várják még, hogy Szent Szíved megérintse őket, és megszabaduljanak a gonosztól, hogy végre a keb­ledre borulhassanak, Uram!"

/. „Meg van írva, jegyesem: „Az Úr nem várat magára, és nem könyörül a kegyetleneken, amíg nem szaggatta szét veséiket, és nem bosszulta meg magát a nemzete­kért; amíg nem tépte ki a földből az erőszakosakat, és nem törte össze az igazságtalanok jogarát¹²¹! Elmélkedj!"

D. „De Te, Szerelmem, nem törődsz ezzel, és még mindig kegyes, gyengéd és irgalmas vagy velünk! Hagyd, Kedvesem, hogy megismerjenek a földön az emberek, és mindenki ráébredjen, hogy te vagy az Igazság Olajfája és az örök szövetség Báránya!"

J. „Imádkozz, és hozz áldozatokat, hogy a lelkek ne ke­ressék rajtam kívül az boldogságukat; és a szavak, amelye­ket rád bízok, felébresszék a népekben a vágyat, hogy En­gem dicsőítsenek! Azt akarom, hogy lángként emészd el magadat, miközben a lelkek felett őrködsz!

Maradj bennem! Béke veled!"

¹²¹ Sir. 35, 22-23.

Medjugorjei üzenetek 2000. március

2000. március 25.
„Drága gyermekek! Imádkozzatok, és jól használjátok fel ezt az időt, mert ez a kegyelem ideje. Veletek vagyok, és Istennél közbenjárok mindnyájatokért, hogy Szívetek megnyíljon Istennek és Isten Szeretetének. Gyermekeim, szüntelenül imádkozzatok mindaddig, amíg az ima örömmé nem válik számotokra. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

MAGDOLNA ASSZONY ÍRÁSAI Ármin által

2000. március 8. Hamvazó szerda

Dicsértessék a Jézus Krisztus, áldott vagy testvérem a mi Urunk ; Jézus Krisztus kegyelméből. Ármin vagyok. Ne félj!

Köszöntelek testvérem és testvéreim Krisztusban! Az Atya szeretetével, a fiú; Jézus Krisztus megváltó áldozatával, a Szentlélek Úristen kiáradása által, a dicső szentháromságú egy igaz Isten kegyelméből. Ámen.

Imádkozzunk testvéreim! A legszentebb imával, amire az Atya egyszülöttje tanított benneteket. „Mi Atyánk! Ki a mennyekben vagy. Szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, miképp a  mennyben, azonképpen itt, a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma , és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek és védj meg minket a kísértésben, de szabadíts meg bennünket a gonosztól, Ámen.

Testvéreim! Ez a legszentebb ima ami által mennyei Atyátok elé járulhattok. Amire a ti lelketeknek szüksége van - a megszólítás tökéletesen kifejezi az Atya és a gyermek közötti viszonyt. Mi feltétel nélküli bizalmat fejez ki, mert nem Uramnak szólítja, hanem a legbizalmasabb hangon; Atyám! Mert az „Atyám” szerető atya, az Úr pedig parancsoló. Így lehet összefoglalni : „az Atya és a fiú,   úr és a szolga.” Mert a fiú atyjától kapott szabad akaratú ember, érdemeket szerezhet, felöltöztetheti lelkét , mit a Bárány  vére tisztára mos a bűnbánat szentsége által, és meghallja azt a gyönyörű szót : „Menj be Urad, Atyád országába, amit készített az idők kezdete előtt. Mint Szent Pál mondotta - miután felragadtatott a mennybe : „Szem nem látta, emberi elme fel nem foghatja milyen gyönyörűséget készített Isten az ő gyermekeinek.”

Testvéreim ! Teljen el a ti lelketek is bizalommal, imádattal. Leborulva köszönjétek meg szerető mennyei Atyátok felül nem múlható, végtelen szeretetét, hogy ennyire szereti botladozó gyermekeit. Ezért küldte el az Atya egyszülöttjét. Hisz oly szépen imádkozzátok ti is, mikor hiteteket megvalljátok : „Hiszek Jézus Krisztusban, az Atya egyszülött fiában, ki született, nem teremtetett. Ki az Atyával egylényegű. Igen testvéreim, ezen  illő elgondolkodni. Hányszor mondotta Uratok Jézus Krisztus : „ én és az Atya egy vagyunk.”  Először Atyátok.

Ezen illő lenne elgondolkodnotok és végig elmélkednetek! Kik vagytok ti emberek, és honnan jöttetek, hogy Atyátoknak, aki a mennyekben van, mekkora szeretetének nagysága, hogy az ő egyszülöttjét adta értetek, ki az Atyával egylényegű. Mert mondotta a Fiú : „Én és az Atya egy vagyunk.”  Egy más alkalommal pedig Fülöpnek : „Aki engem lát, az látja az Atyát is.”

Mikor Uratok, Jézus Krisztus szenvedése előtt megsiratta Jeruzsálemet, mikor beteljesítette a próféta szavát (Örülj Jeruzsálem, Urad jő szamárcsikó háton) . „Jeruzsálem, Jeruzsálem! te megölöd a prófétákat, megrövidülnek napjaitok, kő kövön nem marad, pusztaság lesz házaitok felett. Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit, de te nem akartad.”

Testvéreim szálljatok magatokba és fogjátok már fel végre, hogy hova rohan a ti világotok? A bűnök borzalmasak. A föld törvényei  bűnpártolók, több esélyt ad a gyilkosnak, mint az áldozatnak. A sátán uralkodik és szedi áldozatait. Az előzőkben mondottam, az állatoknak állatvédő egyesülete van, de az ember kiszolgáltatottabb. A gyilkolás már szenvedéllyé válik. Rettenetes méreteket ölt a

bűnpártolás. A törvény őrei a bírák, és a gyilkos védői a másodrendű gyilkosok, körömszakadtukig védik a gyilkost. Itt a pénzért mindent lehet venni, érte gyilkolni, érte a gyilkost futni engedni.

A jó látszatával úgymond új hitet, új egyházat alapítani. Embereket lehet megfosztani szabad akaratuktól, a jó látszatával, Isten nevében. Altatják, kábítják a lelkeket, mennyországot ígérnek és kárhozatot adnak. Borzalmas méreteket öltött a lélek-rombolás.

De ti testvéreim, ne féljetek! Ti csak higgyetek, reméljetek és szeressetek. Imádkozzatok, engeszteljetek, lelkeket mentsetek Krisztus egyházát el ne hagyjátok, ott van a biztos menedék. Mit mondott Uratok, megváltó Istenetek Péternek : „Te Péter  vagy ! Erre a kősziklára építem anyaszentegyházamat. A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Lássátok meg, Péter utóda a külső szemlélőnek egy beteg, öreg, erőtlen ember (külsőleg). Mit is mondott Uratok, Megváltótok Pálnak?  - „A te gyengeségedben van az én erőm.” Legyetek abban biztosak testvéreim, van az egyházban annyi erő, mert a krisztusi kinyilatkozatás ez : „A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Mert Krisztus veletek van, őrzi lelketeket, ha ezt ti is úgy akarjátok. Mert Istentől kapott szabad akaratotokon áll vagy bukik a lélek. Mert mondom, Atyátok úrnak, szabad akaratú úrnak teremtett benneteket. Az teljesen mindegy, hogy itt a földön koldusként élsz vagy úrként. Isten, ki a szívek és a vesék vizsgálója, ő tudja ki itt az úr, és ki a szolga. Mert ki szenvedélyének él - és itt ti is tökéletesen fejezitek ki   (rabja a szenvedélyének) -  teljesen mindegy, ha palotában él, vagy kunyhóban él,  mégis rab.

Ti pedig testvérem és testvéreim!  Szabadok legyetek gondolatban, szóban és cselekedetben. Keressétek mindig és mindenben Uratok akaratát és a szép gondolatokból szép szavak, a szép szavakból Istennek tetsző cselekedetek lesznek. Imádkozzatok, engeszteljetek a bűnösök megtéréséért, lelkeket mentsetek! Mert ti nem szolgák vagytok, hanem szabadok , sőt dúsgazdagok vagytok, kincseitekből minél többet adtok, kétszer annyit kaptok vissza, még akkor is ha fekhelyed a börtön. Mert te Istenben élsz és Isten él benned, mert a Szentlélek temploma a szívetek. Ne feledjétek testvéreim, Isten országából senkit sem zárnak ki, hanem ti, az akarat szabadsága által zárjátok ki magatokat.

Testvérem és testvéreim! - Ujjongjon a ti szívetek és csordultig legyen Isten és emberszeretettel, mert szeretet az Isten. Ne féljetek, mert a félelem is megkötöz. Ti tudjátok mi a fegyveretek minden örömet, bánatot felajánlani Uratoknak, Isteneteknek, Jézus Krisztusnak, a szeplőtelen Szent Szűz; a Szűzanya győzelméért a gonosz felett, így lelkeket mentetek Isten nagyobb dicsőségére, a lelkek megmentésére, lelketek üdvére, Ámen.

Most búcsúzom testvérem és testvéreim, áldjon meg benneteket szerető Atyátok. Megváltó Istenetek őrizze lelketeket, hogy ne csak hivatalosak, hanem választottak legyetek a menyegzői lakomára, a lelkek megmentéséért. A szeplőtelenül fogantatott szent Szűz, Isten anyja Mária védelmezzen benneteket. Szent Mihály arkangyal mellettetek legyen küzdelmeitekben. A Szentlélek

Úristen a bölcsesség és a tisztánlátás kegyelmével lásson el benneteket. Istennek minden angyalai és szentjei védjenek és imádkozzanak értetek. Én pedig Isten alázatos szolgája, imádkozom érted, veled, értetek és veletek. Ármin.

manduriai Debóra által

2000. február 7.

Késő éjszaka van, s én egyedül engesztelő virrasztást tartok.

J. „Kedves mátkám, légy áldott!"

D. „Ó, édes Uram, imádunk Téged!"

J. „Azért jövök, hogy megmutassam neked Szeretete­met és végtelen gyengédségemet! Azért jövök, hogy te visszahívhasd az embereket, mindenkit, különösen „a becstelenség munkásait!"! A Kinyilatkoztatott Bölcsességgel kiáltok „SOS-t" mindazoknak, akik a sötétségbe és a homályba akarták börtönözni magukat!

Leányom, buzdítsd arra az embereket, hogy utasítsák vissza tudatosan mindazt, ami lerombolhatja barátságu­kat a megtestesült Istennel, aki hozzád szól és feltárja előtted irgalmas Jóságát!"

D. Jézusom, a gyengéd szeretet Mestere, imádkozni fogok, hogy az emberek ellenkezése engesztelő himnusszá változzon!"

J. „Úgy legyen! Maradj Bennem! Később visszatérek hozzád azokért a lelkekért, akik a királyi palotáim lettek, s akikben megpihenhetek!"

2000. február 12.

Az egész testem olyan, mintha egy tövises csipkebo­korban vergődne. Nincs olyan része, amely ne fájna.

Édes, drága Uram, én Neked ajánlom szenvedései­met, elégtételképpen minden bűnömért és az egész em­beriség bűneiért! Kérlek, fogadd el őket túláradó irgal­madban, és adj nekem egyenes, tiszta lelket! Dicsőség neked, Uram és Megváltóm!

Hirtelen előttem terem Jézus.

J. „Eljöttem hozzád, lelkem! Vigasztalj meg úgy, hogy gyakran ajánlod Nekem szenvedésedet!"

D. „Milyen szomorú vagy, Uram!"

J. „Szívem a fájdalom szakadéka; annyi teremtmény rohan a vesztébe Szent Nevemet káromolva és átkozva! Neked a hasznodra válik, ha felajánlod, amit csak tudsz! Legalább te ne térj el előírásaimtól!"

D. „Nem vagyok benne biztos, hogy eleget tudok szen­vedni! Néha fellázadok, és nagy-nagy űrt érzek a szívem­ben!"

J. „Leányom, ezután, ha nem tudod örömmel hozzám emelni szenvedésedet, jöjj közelebb Szívemhez¹¹⁸, és el­mélkedj! Én meglátogatlak majd mennyei Kegyelmem­mel, és érezni fogod, ahogyan megerősítem akaratodat, hogy folytathasd a megkezdett küldetést!"

D. (Miközben hallgatom, egy pillanatra elszomorodok.)

J. „Miért keseregsz, édes, kicsi jegyesem? Jöjj, és ne en­gedd, hogy az ellenség megnyerje a háborút a mű ellen, amelyet bizonyságtételeddel megvalósítasz! Jöjj!"

D. „Vedd el szívemet, Uram, és helyezd a Te Szentséges Szívedbe!"

(Rögtön ezután álomba merülök. Ezzel minden véget ér.)

¹¹⁸ az Oltáriszentséghez

2000. február 16.

Egyedül imádkozom, amikor a három fénygömb jel­zi, hogy fel kell készülnöm a Mennyei Úrnő fogadására. A Szűzanya ezúttal Szent Mihály Arkangyallal együtt je­lenik meg. Az Angyal Tőle balra áll, valamivel hátrébb.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Leányom, gyerünk, éledj fel ebből a bizalmatlan, le­mondó állapotból! Éppen ez az az idő, amelyet oly sok próféta és szent megálmodott!¹¹⁹ Arra kérlek, tarts ki az imádságban és az áldozatos munkában, mert az Atya terve valósul meg manduriai Jelenésemen át!

Kevesen, nagyon kevesen értették meg, és fogadták el, hogy eljöttem erre az áldott földdarabra, s ezért sokan elbátortalanodtak! Nézd, leányom, neked nem szabad el­hervadnod, hiszen te látsz Engem, és hallod anyai szavai­mat! Az Oltáriszentség Szüze nem fog elhagyni bennete­ket, gyermekeim! Ajánljátok a megaláztatásokat, amelye­ket átéltek, Isteni Fiamnak, hogy megszabaduljatok attól az őrült zavarodástól, amely a földön úrrá lett! A Nemzeted súlyos bűnnel szennyezi be magát, ha felforgatja majd a család természetes rendjét!

Már beszéltem neked arról, hogy egy különleges csa­pástól mentelek majd meg titeket, de az ember nem akar többé együttműködni Istennel, ezért hamarosan kitör az Úr haragja. A manduriai Jelenésem, melyet a „legvitathatóbbnak" mondanak, nagy dicsőséget fog szerezni az Atya Szívének az által az engesztelés által, amely a kis kápolná­ból emelkedik majd az Égre! Én meg szeretném menteni Olaszországot és a világot! Maradj meg Isten békéjében, kislányom!"

D. „Viszontlátásra, édes Anyukám!"

¹¹⁹ előre látott és megízlelt

2000. február. 23.

Mint gyakran megesik, most is három fény előzi meg az Úrnőt. Közben érzem, hogy szívemben egyre jobban fellobban a szeretet lángja. Rám mosolyog, és üdvözöl.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!"

D. „Mindörökké dicsértessék!"

(Kezébe veszi a Rózsafüzéren lévő feszületet, és megértem, hogy meg kell jelölnöm magam a kereszttel, ahogyan mindig is tanította.)

„Drága gyermekeim, ma elsősorban azt szeretném, ha együtt imádkoznánk egy olyan szándék megvalósulásá­ért, amely nagyon fontos nekem: mégpedig az Eukarisztikus Engesztelésről szóló Üzenet terjedéséért!

Drágáim, ezekben a napokban a Sátán bőszülten tá­mad e helyre és mindazokra, akiket Tervem megvalósítá­sára hívtam: a lustaság és a közönyösség által. Ő, a hazug­ság és a szemfényvesztés fejedelme a kétségbeesés szaka­déka felé akar csalogatni benneteket!

Gyermekeim, imádkozzatok kitartóbban: a többit majd Mi Ketten: Én és Jézus Fiam elintézzük. Még most is azt kérem: újuljatok meg, és fogadjátok el az utat, ame­lyet az Atya kijelölt számotokra!"

(Ekkor a Szűzanya felemeli karjait, és felém nyújtja őket. Lehunyja a szemét, és imádkozni kezd, leírhatatlanul szép mozdulattal. Eltelik néhány másodperc, és én még mindig megrendülve nézem.)

„Lény nyugodt! Még ha el is kellene hagynod ezt a he­lyet¹²⁰, én mindig, mindenüvé elviszem neked Üzenete­met - a kijelölt napig. Közeleg egy nagyon értékes kegyel­mi időszak: a Nagyböjt. Ne mondjátok, hogy lehetetlen időt szakítani rá! Közületek sokaknak akár az utolsó is le­het! Találjatok rá újra a lélek mosolyára! Tisztuljatok örömmel, gyermekeim! Menjetek Isten békéjében, és ne feledjétek, hogy nagy dolgokat teszek ezen a helyen!"

(Ezzel véget ér a nyilvános jelenés.)

¹²⁰ akkor is, ha minden nap sokan megátkozzák és el akarják zavarni Debórát szülőfalujából

2000. február 28.

Otthon imádkozom, a ház egyik sarkában, ahol egy kis kápolnarészt alakítottunk ki. Hirtelen meghallom szívemben a Mester határozott hangját: olyan, mint egy szerelmes üdvözlet.

J. „Kedvesem, már vártalak, mert végtelenül szomja­zom a lelkekre! Légy áldott, kiválasztott lélek, te határta­lan nyomorúság! Végy körül dicséreteddel!"

D. „Igen, az vagyok, Uram! Egy kenyérmorzsa, akit fel­emeltél! Édesen a fülembe súgtad: „Engedd, hogy meg­egyelek!" Bocsáss meg Uram, ha a válaszom nem volt nagylelkű!"

J. „Annyi ideig vártam lelkeket, akik nem válaszoltak úgy, mint te! Miért kínzód még mindig a kis szívedet az­zal, hogy feleslegesnek tartod magadat? Valójában te az Én erőmmel vagy felruházva, és Én választottam számod­ra - elválaszthatatlan társként - a magányt!

Te kihúzod Szívemből a keserű tőrt, amelyet annyian belém döfnek, mikor elutasítják megszentelő akaratomat.

Hányan leköpnek azok közül is, akik egész életük­ben arra használják szőlőmet, hogy magukat táplálják vele!

Te látod, Debórám, hogy meggyötörték Szívemet az emberek, de azt is tudod, hogy annyira szeretem őket, hogy még most is képes vagyok megkötözni magamat és a rabjuk lenni. És jóval nehezebb ez a rabság, amely az el­hagyott Tabernákulumban vár rám, mint az, amelyet egy­kor el kellett viselnem, amikor elítéltek. Ma jóval na­gyobb szenvedést kell átélnem: a lelkek közönyösségét!"

D. „Drága Jézusom, ha legalább biztosan tudnám, hogy küldetésem egy kicsit megédesíti kesém szádat, ak­kor én..." (közbevág)

J. „Állj meg, és ne folytasd, mert még mindig az önszeretet homályosítja el látásodat, ifjú leányom! Pedig jól tu­dod, hogy amit az Én Nevemben teszel, nem a te szeszé­lyed, hiszen Én adtam neked küldetést, amely nagy meg­becsülést hoz majd a Szentháromságnak! Miért nem hi­szed el még mindig, hogy az Én kegyelmem kísér uta­don?"

D. „Ölelj magadhoz, mert ha kételkedem, félő, hogy a kísértés szakadékába zuhanok! Segíts! Szabadíts meg tőle!"

J. „Leányom, imádkozz, hogy megmenekülj ezektől a sugalmazásoktól, amelyek a Sátántól erednek! Szegény kislányom, aki a megpróbáltatások csendjében elnyered bizalmamat! Éld meg a te pusztai magányodat azzal a méltósággal, amit Tőlem kaptál, és hallgasd a te Urad hangját, aki semmi másra nem vágyik, csak hogy feltűn­jön a láthatáron üdvösségetek!

Maradj bennem, és soha ne félj! Soha! Soha!"

Medjugorjei üzenetek 2000. február

2000. február 25.
„Drága gyermekek! Ébredjetek a hitetlenség és a bűn álmából, mert ez a kegyelem ideje, amit Isten ad nektek. Használjátok fel ezt az időt, és kérjétek Istentől szívetek gyógyulásának kegyelmét, hogy szívetekkel lássátok Istent és az embereket. Különösen azokért imádkozzatok, akik még nem ismerték meg Isten szeretetét, és életetekkel tegyetek tanúságot, hogy ők is megismerhessék Istent és az Ő mérhetetlen Szeretetét. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

MAGDOLNA ASSZONY ÍRÁSAI Ármin által

2000.február 23.

Dicsértessék  a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk Jézus Krisztus szent kegyelméből, Ámen. Ármin vagyok, ne félj!

Köszöntelek testvérem és testvéreim, kik lelkükben építitek Isten templomát, a mennyei Atya irgalmas szeretetével, a fiú; Jézus Krisztus megváltó áldozata által, a Szentlélek Úristen munkálkodása által, a dicső szentháromságú egy Isten kegyelmével. Ámen.

Imádkozzunk testvérem és testvéreim! Legyen áldott és imádott szerető mennyei Atyám a Te szent neved. Legyen áldott a te atyai szereteted, mert annyira szeretted tékozló, botladozó gyermekeidet, hogy egyszülött szent fiadat; Jézus Krisztust küldted el a földre, hogy üdvössége legyen az embernek. Mi tudjuk Atyám, kik itt a földön élünk, hogy itt csak vándorok vagyunk, hívő, Istent szerető lelkünk hazavágyik az örök hazába, hogy letörölsz szemünkről minden könnyet. Mi pedig tudjuk Atyám, hogy szent Fiad milyen árat fizetett a mi üdvösségünkért. Minden ember előtt kinyílt a mennyek országa személyválogatás nélkül, mert te Atyám, minden egyes embert üdvözíteni akarsz. Ezt a csodálatos mennyei ajándékot tőled kapott szabad akaratunk alá helyezted. Mert Atyám nem szolgákat teremtettél, hanem szabad akaratú istengyermekséget adtál az embernek. Az teljesen mindegy, kit milyen szerepre, kinek milyen utat jelöltél ki a számára itt a földön. Teljesen mindegy, hogy szolga vagy úr, csak egy a fontos, Istentől kapott szabad akarata által kit szolgált itt a földön. A mulandóságnak élt-e, vagy a maradandónak?

Mennyei Atyánk, szerető Istenünk! Elküldötted érettünk szent Fiadat, ki tanította, oktatta az embert és megalapította, mit úgy hívunk: Krisztus egyházát, hol közöttünk maradt. Isten szent Lelke pedig közöttünk munkálkodik, építi a lelkekben Isten templomát. Az örök Atya legnagyobb ajándéka az embernek: a bűnbánat szentsége. Ezért pedig borzalmas árat fizetett Isten egyszülöttje; Jézus Krisztus. Pedig mikor a tanítványok azt kérdezték: „ - Mester! - ki üdvözül? ”  Jézus azt mondotta: „Embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” Ezért pedig, hogy ez lehetséges legyen Jézus Krisztus kiszolgáltatta magát a gonoszoknak és azt tettek vele amit tettek. Ez pedig akkor történt, a zsidó Húsvét  előkészületi napon, ölték még az áldozati bárányokat, hogy feláldozzák Istennek az áldozati oltáron. Krisztus pedig az igazi áldozati bárány a kereszten, sebein függve kiadta lelkét a bűnök bocsánatáért, ebben az órában.

Mennyei Atyám! Leborulva köszönjük meg végtelen szeretetedet, szent Fiadnak felül nem múlható áldozatát, erre nincs szó, sem elme, csak meleg emberi szív érzi azt bizonyos mértékig, Amen.

Könyörülj rajtunk dicső szentháromságú egy igaz Istenünk! Bocsásd meg vétkeinket és vezesd el a Te országodba bűnbánó, csetlő, botló gyermekeidet, és bocsásd meg vétkeinket. Add, ó Uram Istenem, Atyám, hogy szent Fiad kereszt-áldozata ne legyen oly sok ember részére hiábavaló áldozat. Ámen.

Testvérem és testvéreim! Krisztus áldozata a szentmisén mindig megújul. Bűnbánatra szólítanak papjaitok, utána az Ószövetségből olvasnak fel. Az apostolok cselekedetei következnek. Következik az Evangélium; az élő Krisztus szól hozzátok. Utána pedig Krisztus papja fejti ki értelmét kivetítve a jelen időre. Utána jön a felajánlás, hol ti is felajánljátok szeretteiteket magatokkal együtt. Utána pedig az átváltozás, Krisztus szenvedése és halála. Krisztus papja pedig megemlékezve Urunk, Jézus Krisztus szavaival átváltozik a hófehér ostya, Krisztus testévé. A bor pedig Krisztus vérévé. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Krisztus papja  külön emeli fel a testet és a vért. Ez pedig Krisztus halálát jelzi. Ti pedig közösen imádkozzátok: Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat. Elimádkozzátok azt az imát, mire Krisztus, az örökös főpap tanított benneteket, minél tökéletesebb nincs, mert ebben amire nektek szükségetek van, benne foglaltatik. Utána pedig felszólítanak benneteket a kiengesztelődésre (a bűnbocsánatra). Következik az áldozás. Krisztus papja felmutatja az Oltáriszentséget egy színben; a feltámadott Krisztust. Ti pedig ismételitek az Szentírásból a római százados szavait: „Ó, Uram! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, csak egy szóval mond, meggyógyul az én lelkem.”  Utána pedig Krisztus elé járultok, hogy szent testével és szent vérével tápláljátok lelketeket, egyesülve megváltó Üdvözítőtökkel, meleg emberi szívetekbe zárjátok, hogy Ő tibennetek, és ti Őbenne lakozzatok. És ezt a szentséget tiszta szívvel  és bűnbánó lélekkel vegyétek magatokhoz! Erre figyelmeztetett Uratok Jézus Krisztus: „Mert aki méltatlanul eszi az én testem és méltatlanul issza az én vérem, az kárhozatot  eszik és kárhozatot iszik.” Visszatérve pedig hálatelt szívvel köszönjétek meg azt az égből alászállott kegyelmi ajándékot. „Uram, Jézus Krisztus! Tested mit magamhoz vettem, véred, amit ittam, kérlek ne váljék kárhozatomra, hanem  kegyességed folytán testi, lelki gyógyulásomra.” (Régen ezt imádkozták közösen áldozás után a hívek Krisztus papjával együtt. Nagy hiba volt ezt kihagyni a szentmiséből) Ezzel is fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nem mindegy az, hogy ki milyen lélekkel járul Krisztus asztalához!

Testvéreim! Erre pedig nagyon  ügyeljetek! Mert ha úgy érzitek, hogy nincs minden rendben ott bent szívetekben, lelketekben, ha úgy érzitek, hogy több időt adtatok a világnak, mint Krisztusnak, szentgyónás nélkül ne járuljatok az oltárhoz, hogy magatokhoz vegyétek Krisztus szent testét és szentséges szent vérét. És Krisztus az örökös főpap feloldozza lelketeket a bűn kötelékétől. Testvérem és testvéreim! Jegyezzétek meg a sátán a bűn által magához láncol, Krisztus pedig feloldoz. Ne feledjétek, megváltó Krisztusotok nem tartja számon, hogy hányszor oldotta fel bűneitek láncát. Testvéreim! Vannak tévedések, ami nem tudatos, ha kicsi a tévedéstek végezzétek el a bűnbánatot. Kérjétek Krisztusotokat, hisz mellettetek van és megbocsát. De ha nagy baj származik belőle, igen is, szükséges a szentgyónáshoz járulnotok. Hát akkor a tudatos bűnök???

Úgy nem lehet vétkezni, jó majd úgyis megbánom ... Ha sokan ismernék a Szentírást, mit mondott Krisztus Urunk? - „Menj és többé ne vétkezz!”

Testvérem és testvéreim! Ti is látjátok és örömmel tölti el szíveteket, sokan vannak templomaitokban, sokan áldoznak. Figyeljétek meg testvéreim arányba van-e gyónókkal? Sokan mennek, mert más is megy. Nagyon nagy hiba, hogy erre papjaitok nem hívják fel a hívek figyelmét, mint ahogy az is kimarad, hogy „Engeszteljetek! Engeszteljetek, Engeszteljetek!”

Erre hívta fel figyelmeteket a szeplőtelenül fogantatott szent Szűz,  a fájdalmak anyja és mégis a boldogságos Szűz Mária. Pedig a feladat ez: imádkozni, engesztelni, lelkeket menteni! Pedig Krisztus is ezért szállott alá, hogy tanítson, azért vette vállaira a keresztet, ezért halt kínhalált, hogy lelkeket mentsen. Lehozta az égből az Atya legnagyobb ajándékát: a bűnbánat szentségét. A fiú, az Atya egyszülöttje pedig eledelül hagyta szent testét és vérét, hogy lelkünk tápláléka legyen. Ezen elmélkedjetek, kik Krisztuséi vagytok.

Most búcsúzom és azt mondom, áldjon meg benneteket testvéreim szerető mennyei Atyátok, a fiú; Jézus Krisztus, ki engesztelő áldozat lett értetek emberek. Példát adott nektek, mondotta; „Ti is úgy cselekedjetek, ahogy én cselekedtem veletek”.  Járjon közben értetek a szeplőtelenül fogantatott szűz Mária. Szent Mihály főangyal védelmezzen Isten minden angyalai és szentjei imádkozzanak értetek. Én pedig Isten alázatos szolgája imádkozom érted, veled, értetek és veletek, Armin.

manduriai Debóra által

2000. január 2.

Az utóbbi napok után ma végre megint mélységes nyugalom töltötte be a szívemet. Az Istennek akartam ajánlani minden fájdalmamat, amit a lelkek noszoga­tása közben érzek, és most már úgy hiszem, hogy Ő uj­jongva fogadja mindazt - bármilyen kis dolog is - amit képesek vagyunk Neki ajándékozni. Miközben gyengesé­gem megérzi jelenlétének súlyát ebben az üdvhozó kül­detésben, teljesen magával ragad Jézus tündöklő arcá­nak közelsége.
„Kedvesem, a felajánlásod pillanatában Én, a Szentséges, selyemkelmét terítettem¹¹³ azok lábához, akiket meg­nyertél Nekem! Drága lelkem, íme: amit ültettél, szünet nélkül terem. Én a legnagyobb szenvedéseid idején szü­retelek. Te szeretni akartál Engem, s ezért mennyei édes­séggel ajándékoztalak meg, de te nem bírtál ennyi kincset csak magadnak megtartani! Anyai hangon folyton hívod és visszahívod azokat, akiknek már csupán halvány emlé­kük van rólam!
Megáldalak! Az Atya és a Vigasztaló Szentlélek megál­danak, amikor benned rejtőzöm el, s te felfedsz¹¹⁴ Engem a teremtmények előtt, hogy visszahódítsd őket Nekem!
Leányom, jegyesem: bátorság! Légy bátor, hogy ne láss mást magad előtt, csakis az Én Keresztemet! Tűrj, emészd el magad a tűrésben, s alázkodj meg olyannyira, hogy fo­gadd vissza, aki téged elárult! Járj a kedvemben azzal, hogy osztozol a gyötrelemben, amit átélek!"
D. „Édes, édes Mesterem! Vedd ezt a haszontalan szol­gálót és öleld magadhoz a lelkeket, akik a közvetítésem­mel visszatérnek majd hozzád!"
/. „Szép vagy, mátkám, mert nem kerestél más külde­tést, mint hogy megfeszülj a Keresztemen, és megvigasztald a Szent Szüzet! Téged a Szívem legmélyén őrizlek, szívd hát magadba tüzet, és ne legyen más gondod, mint hogy vezekelj! Én rajtad keresztül mindenkit befogadok Szívembe!"
D. „Bódíts el, Uram! Legyünk egyek!"
J. „Hagyd, hogy azt tegyem, amit jónak látok! Ne siess, mert Mestered gyöngyökké változtatja majd erőfeszítése­idet! Én értékessé teszem apró tetteidet, és azok lelkeket hoznak nekem! Lelkeket! Lelkeket! Várj Engem! Biza­kodj, mert a szeretet mindent átalakít! Maradj meg a bé­kémben, és írd le a jelemet!"

¹¹³ úgy, ahogy olajbogyószüretkor a fa alá
¹¹⁴ megismertetsz az emberekkel

2000. január 6.

Egyéni imám közben látogat meg Jézus.
J. „Leányom, te tudod, miért jövök hozzád?"
D. „Mert nyomorult vagyok, Jézusom!"
J. „Mert mások nem ilyen nagylelkűek! Vedd a tövisko­ronámat és mondj köszönetet az Irgalmamért, amelyet a lelkedre kiárasztok, mert meg vagyok elégedve veled!"
D. „Ó, add, hogy elmélyüljön a hitem, és soha ne tehessem ki Nevedet nyilvános ócsárlásnak! Csak arra vá­rok, hogy megtegyem, amire kérsz!"
J. „Azt akarom, hogy egyre inkább semmi legyél! Azt akarom, hogy a lehető legtöbbet add nekem; én pedig betöltőm minden hiányosságodat!
Tedd meg! Tedd meg azokért a papokért, akik megsebzik kezeimet! Tedd meg a szerzetesekért, akik tőrt döfnek szívembe! Végül pedig tedd meg minden világi személyért, akik halálra gyötrik testemet! Hozd vissza hozzám követeimet, akik a legborzasztóbb módon sérte­nek Engem! Ments meg felszentelt lelkeket, akiket Én vá­lasztottam ki arra, hogy kegyelmi ajándékaimat szétosszák a földön! Ma arra kérlek, vezekelj a szüzességi foga­dalomért! Hányan, de hányan nem tisztelik többé! Te fe­lelős vagy azért, ha elvesznek!"
D. „Mindent megteszek, édes Uram! Ne hagyd, hogy elvesszenek a Te kedves választottaid!"
J. „És ha úgy kellene élniük, mint a halottaknak? Akkor is felajánlanád magad értük?"
D. „Amit te kijelölsz számomra, az úgy van jól!"
J „Egyre nagyobb áldozatokat kérek majd tőled!"
D. „Rendben van, elfogadom!"
J „Olyanokat, amelyek csiszolgatják jellemedet!"
D. „Atyádnak ajánlom majd őket!"
J. „Kislányom, ha a te kertedbe érek, megpihenek! Ne kérj tőlem semmit, mert szeretném meghallgattatni veled énekemet!"
(Ezzel minden véget ér.)

2000. január 12.

Néhány, szinte azt mondhatnám, titokzatos szenve­dés lehetővé teszi számomra, hogy teljesen az Úrnak ajándékozzam magamat. Miközben elhaladok Jézus, a Kinyilatkoztatás Királyának képmása előtt, és rápillan­tok beszédes könnyeire, elérzékenyülök. Abban a pilla­natban, hogy finoman fejét hajtok előtte, megszólal.

J. „Imádj, és engesztelj ki Engem! Szenvedek, szenvedek, szenvedek! Isteni Személyemnek minden egyes na­pon különböző súlyos sértéseket kell elviselnie! Kevesen vannak, akik ezek után képesek megvigasztalni!"
D. „Én megteszem, amit kérsz!"
J, „Akkor hát kövess!"
D. „Hová, édes Uram?" (Ezután semmit sem hallok, aztán, valamivel később...)
J. „Kövess Engem! Az úton könnyen találkozhatsz Szentséges Édesanyámmal! Munkálkodik, mert a Mi Két Szentséges Szívünk hamarosan győzni fog!"
D. „Bocsáss meg, ha győzni fogtok, akkor mi dolga van még?"
J. „Ha felbírnád fogni, milyen fáradhatatlanul dolgo­zik Anyám, hogy visszaadja a lelkek méltóságát, szégyell­nél ilyen kérdést feltenni! Ó, mennyire szeretem Őt!"
D. „Az Úrnő azért küzd, hogy a sötétségbe süllyedt lel­kek még időben rátaláljanak az útra!!!"
J. Hát persze!" (Ekkor nagyon kedvesen néz rám.) Ó, mily édesség nekem az Én Anyukám! Megszakad a Szíve, amikor azt látja, hogy Engem még mindig elutasítanak, megfeszítenek, elhagynak! Tiszteld Őt! Ő a tökéletes Társmegváltó! Neked is róla kell példát venned! Soha ne feledd, amire kértelek! A hűséges szolga számára nem lé­teznek akadályok! Érted?"
D. „Ha lábam akadályba ütközik, segítesz majd átlépni rajta?"
J. „Örülj a mártírságnak, ami rád vár: ne félj tőle!"
D. „Engedd, hogy teljesen elszakadjak a földtől!"
J. „Most még csak lélekben teheted!"
D. „Csak így akarod?"
J. „Azt hiszed, ez kevés? Maradj meg a békében, és foly­tasd az imát!"

2000. január 15.

Élénk fény kezd terjedni a szobában, s akkora béke árad belőle, hogy pillanatok alatt felüdíti a fáradt em­beri szívet! Az Úrnő az: három villámlás jelzi érkezését!

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Leányom, azt szeretném, ha az emberek szívében béke lenne! Ezért eljöttem, hogy megkérjelek benneteket, nyissátok ki kapuitokat, nyíljatok meg bizalommal előt­tem! De ahhoz, hogy ezt meglehessétek, szükség van a Gyónásra is, amely az igazság felé terel benneteket!
Azt szeretném, ha a döntésetek megvalósításában ki­tartóbbak lennétek! Amikor valaki elkezd Jézusban járni, nem szabad kételkednie abban, hogy amikor eljön az imádság ideje, Isten várja őt! Azért könyörgök hozzád, hogy előbb a családokban, aztán Művemben is neveljétek a lelkeket az imádságra!
Én mellettetek vagyok, és örömmel dolgozom, hogy minden nép megismerhesse ezt a hatalmas Üzenetet! Ne makacskodjatok, mert ismétlem: senki sem mondhatja, hogy az Úr akaratában van, ha nem tiszteli az Ő atyai taná­csait!"
D. „Anyám, segíts nekünk! Szoríts magadhoz bennün­ket!"
„Én mindnyájatokat a keblemre ölellek, de engedjétek meg, hogy imáért, áldozatokért és türelemért könyörög­jek hozzátok! Itt hagyom neked illatomat, hogy emlékez­tessen: arra vagy hivatott, hogy rajtam keresztül eljuss az életszentségre! A viszontlátásra!"

(Így ér véget a jelenés.)

2000. január 18.

Imádkozom, miközben egy ragyogó fényt pillantok meg, melyből lassan kirajzolódik az Úrnő alakja. Egy lépcsőn jön lefelé, amely úgy ragyog, mintha gyémánt­ból volna kirakva. Ahogy közeledik, már ki tudom ven­ni fénylő lábacskáit, melyek olyan picik, hogy nem le­hetnek nagyobbak 35-ösnél. Letérdelek, várva, hogy megszólaljon, és imára kulcsolom kezeimet.

„Hőn szeretett leányom, dicsértessék a Jézus Krisztus!"
„Mindörökké, édes, Mennyei Úrnőm!"
Ma azért jöttem, hogy köszönetet mondjak neked, és általad mindazoknak, akik próbálnak a családi körben vagy bárhol másutt a megbékélés jelei lenni! Azért jöttem Manduria földjére, hogy itt várjam mindazokat, akik a vi­lág minden tájáról eljönnek ide, hogy találkozhassanak Velem! A föld, amelyen annyiszor szóltam hozzád, Isten szeretetével és hatalmával teljes! Ezen a helyen: a kegyel­mek színhelyén segítsetek nekem kiengesztelni Isten jo­gos haragját!
Leányom, ismétlem: az én Getszemánimban a kegye­lem forrására talál az emberiség! Amikor néhányan meg­kérdik majd tőled, miért, válaszold nekik, hogy azért jöt­tem az Égből idáig, mert határtalanul szeretem őket.
Manduria az én Eukarisztiáról szóló üzenetem csilla­ga. Szeretném, ha az olaj éreztetné veletek, mennyire fontos, hogy új életet kezdjetek Jézus, az Eukarisztikus Szeretet segítségével. Áldások folyama száll alá mind­azokra, akik hallgatnak majd megsebzett szívű Édesany­jukra!
Ó, leányom, nem elég megállni az elmélkedésnél; az Üzeneteknek életté kell változniuk! Én könyörögve ké­rem Isteni Fiamat, hogy világosítson meg benneteket! Az Úr ismeri a szívek titkait, tudja, hogy könnyen becsaphat­nak és szomorúságba taszíthatnak benneteket!

Azt akarom, hogy meglássátok a Sátán furfangját, ami fiókba záratja veletek Üzeneteimet! Ti mind jól tudjátok, hogy a Sátán a legravaszabb cselekhez folyamodik, hogy eltávolítson benneteket a szent élettől, az önzésbe és a szekularizmusba taszítson benneteket. Ne hagyjátok, hogy becsapjon benneteket!

Táplálkozzatok folyton a Szentségekből, váljatok a Szentségi Jézushoz való hűség példaképeivé! Mondjátok el papjaimnak, mennyire szeretné az Édesanya, hogy mindenütt meggyújtsák az eukarisztikus engesztelés Tűz­helyeit!

A tenger viharos, nő a zavarodás. Szeressétek a Pápát, hozzatok áldozatokat és böjtöljetek, hogy hamarosan megvalósulhasson a három Egyház egysége! Csókollak benneteket! Viszontlátásra!"

D. „Viszontlátásra, Anyám!"

(Eltűnik, és leírhatatlan öröm tölti be a szívemet.)

2000. január 23.

A Szűzanya ezúttal nagyon szomorú. Szemében könnyek csillognak.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!"

Drága gyermekeim, köszönöm, hogy itt vagytok!¹¹⁵ Ma. az újév első jelenésének napján arra kérlek bennetek, imádkozzatok a család szentségéért! Ti tudjátok, hogy ezen a napon kötöttem egykor szent és tiszta¹¹⁶ házassá­got az igaz Józseffel. Azt szeretném, ha többet imádkoznátok mert számtalan lélek képtelen megszabadulni a Sátán befolyásától, aki csábításaival fogva tartja őket!

Kedveseim, én mindenkit hívtam, és ezután is hívni fo­gok, azok érdekében, akik szeretnék, ha Isten vezérelné őket; de ott, ahol ellenállásba ütközöm, semmit sem te­hetek! Szerettem volna, ha megértitek, milyen értékesek is az „Imatűzhelyek", hisz ezek hatásos fegyverek a bűn semlegesítésében.

Nem is sejthetitek, mennyire szereti az Atya a teremt­ményeit, és mi mindent kitalál, hogy az egész emberi nem tanúja lehessen Szeretetének!

Sokan közületek ebben a kegyelmi időszakban is ugyanazokat a hibákat követték el, mint eddig, és nem vették figyelembe Üzeneteimet, amelyek meggyógyítják a szívet. Ez nagyon fáj az Én Anyai szívemnek, mert meg­akadályozzátok a megtéréseteket! Ha még mindig veletek maradtam, ez azt jelenti: el akarlak kísérni benneteket az életszentség küszöbéig!

A ti tanúságtételetek Istenről és az Egyházról segíteni fog a családoknak, hogy újjáépítsék az egységet!

Én felkínálom nektek Anyai Áldásomat, és ha úgy dön­tötök, hogy nem fogadjátok el: hát visszaveszem!

Drágáim, hozzatok komoly döntést, és akkor Jézusom megváltoztatja majd a szíveteket! Szeretlek és védelmez­lek benneteket!"

¹¹⁵ Nyolc év után ezen a napon is megengedte a Szűzanya, hogy végig szakadó eső tegye próbára azokat, akik itt a jelenésre várva imádkoztak. A hívek, a betegek, a gyerekek is nagy békében tovább imádkoztak, emelték kéréseiket az Ég felé.

¹¹⁶ valóban megesküdtek, de szűzi házasságban éltek

2000. január 25.

A testem és a gondolataim is teljesen elmerültek a hétköznapi munkákban, amikor, bár nem akarom hal­lani, hirtelen felharsan az Úr hangja - a fülemben és a szívemben egyaránt. Hogy ne hallanám Őt, amikor teljesen független akaratomtól? Bárki, aki a kegyelem álla­potában él, értené, hogy ez a szeretetteljes felszólítás egyáltalán nem téveszthető össze az emberi elme saját kezdeményezésével, és még kevésbé a gonosz lelkek játékával.

Amikor Ő, a Szentséges Szív ragadja magával az embert, mélységes nyugalom kerít bennünket hatalmá­ba, de néha a fizikai fáradtság tréfát űzhet velünk.

A Kegyelem természetfölötti fénnyel tölti be az elmén­ket, de ha a teremtmény figyelmetlen, könnyen elkövet­het kisebb-nagyobb hibákat; a nagy sietségben még az is megeshet, hogy kihagy egy-egy névelőt, névmást, stb.. Ezért, véleményem szerint nagyon fontos, hogy az a lélek, aki az Úr szavait veti papírra, egy pap irányítása alatt álljon, akire teljesen rábízhatja magát, s ezáltal az is elkerülhető, hogy a szöveg figyelmes átolvasás nélkül kerüljön a nyilvánosság elé.

Azt mondtam, az ember könnyen lehet figyelmetlen, de persze a gonosz is mindent megtesz, szívesen kelle­metlenkedik, hogy az átírt változat ne hozhasson vi­gaszt az olvasónak. Én tapasztalatból mondhatom, hogy a Mesternek gyakran el kellett zavarnia, vagy el­hallgattatnia, mert beszélgetésünk előtt vagy után min­denféle zaklatással, köpködéssel próbált megzavarni bennünket.

Az Istennel való párbeszéd teljesen magával ragadja az ember szívét, és kétség nem f ér hozzá, hogy természet­feletti jelenségről van szó.

Akkor hát jöjjön, ami a Legszeretőbb Szív látogatá­sán elhangzott:

J. „Béke veled!"

D. „Befogadom békédet! Bocsáss meg Uram, de ép­pen mással..."

J. „Néhány nappal ezelőtt arra kértelek, vezekelj a megsértett szüzességi fogadalomért! Ma szeretném mé­lyebben kifejteni ezt a témát!"

D. „Várj, Uram! Azonnal!" (Az asztalhoz rohanok, és írni kezdek.)

J. „Szeretném, ha megtanulnád azt mondani: az Ég tiszta Úrnője, a szép Úrnő helyett; mert bár a szép szó valóban utal Anyám megjelenésére, nem fejezi ki mélyeb­ben a természetét!

Az Én Szentséges Anyám fogantatásától kezdve tökéle­tesen tiszta templom volt, s Én ebben kívántam emberi természetet ölteni. Ennek következtében Ő olyan szép­ségre tett szert, amilyet még emberi szem nem látott, mert magába olvasztotta a tisztaságot és az istenanyaság bölcsességét! Ezzel azt akarom megértetni veletek, hogy a szüzesség nem mindig a tisztaság gyümölcse.¹¹⁷ Valójá­ban egy olyan teremtmény is lehet szűz, aki - féktelen gondolatai miatt - tisztátalanságot izzad."

D. „Sokszor azt hisszük, hogy azok a tiszták, akik nem házasodnak meg!"

J. „És rosszul gondoljátok, mert vannak házasok, akik­nek nagyon tiszta a szívük! Ugyanígy, akkor is mindent összezavartok, amikor az Én Szent Anyám Szüzességéről és Szeplőtelenségéről elmélkedtek! A tisztaság a lélek ár­tatlanságát, míg a szüzesség a test érintetlenségét jelenti. Annyi lélek, akit Én hívtam a szőlőmbe munkásnak, tisz­tátalan, mert az értelme és a büszkesége elhomályosította előtte annak fontosságát, hogy az Én drága kertem, lepe­csételt forrásom maradjon! Ugyanakkor a házasokhoz is szólok: ne hagyják, hogy életükben a kéjsóvárság és az er­kölcstelenség legyen az úr! Isten szereti a tiszta szívűeket, mert ők mindent megragadnak a hit szemével!"

D. „De akkor ki tiszta valójában?"

J. „Leányom, a tiszta ember az, aki mindent az Úr előtt tesz!"

D. „Bocsáss meg, de még mindig nem értem!"

J. „Aki mindig úgy cselekszik, mintha az egész Menny­ország tanúja volna tetteinek. Aki nem így gondolkozik: „Ki tudja meg, ha senki sem látja?". Aki nem leli örömét olyasmiben, ami nem a lélek épülését szolgálja. Aki nem hagyja, hogy úgy rágja szét lelkét a bűnös gondolat, mint a szú a fát. Aki nem akarja magát olyasmivel megrontani, ami nem tetszik Istennek és az Ő Angyalainak! Én azt sze­retném, ha ifjúi ajándékodban helye lenne egy különle­ges felajánlásnak!"

D. „Milyen felajánlásról beszélsz, Uram?"

J. „Ez titok marad, melyet mindketten szívünkbe pe­csételünk majd! Ezután is vezekelj fáradhatatlanul azért a különösen nagy sebért, amely az Én felszentelt papjaim szívén esett! De most fogadd szívedbe Békémet! Maradj meg a Szeretetemben, és rajzold le a jelemet!"

¹¹⁷  a szüzesség nem mindig a tisztaság szinonimája

2000. január 30.

Egyedül imádkozom, amikor megjelenik előttem a Szentséges Szűz Mária.

„Leányom, Anyai Szívem minden szeretetével arra biz­tatlak téged, hogy tarts ki, és maradj hűséges az önfelajánlásban, amelyet Istennek tettél! A Sátán nagyon ra­vasz, és azokat a gyermekeket támadja leginkább, akik azt hiszik, nincs szükségük tanácsokra, mert túlságosan bíz­nak magukban!

Kislányom, légy résen, és amennyire csak tőled telik, biztasd az embereket, hogy mondjanak ellent a bűnnek! Ma a bűn már mindenfelé elharapódzott, a szívetek mé­lyébe is befészkelte magát. Kérd az embereket, hogy vá­lasszák Istent, fogadják el a Keresztet, amelyet Ő, a Könyörületes küld, és változtassanak életvitelükön!

Velem nem nehéz változtatni egy bűnös élet rossz szo­kásain! A Sátán megpróbálja hazugsággal és pletykákkal összezavarni az embereket, de én békét tudok adni mind­azoknak, akik követnek majd engem! Már annyian elárultak, akik csak szájukkal követtek, és csupán látszólag tértek meg! Azt szeretném, ha nem késlekednétek elismerni hiányosságaitokat, hibáitokat, bűneiteket: mert Isten kész a megbocsátásra!

Mindazokra, akik eltávolodnak az Úr Törvényétől, nem vár más, csak szenvedés! Horgonyozzátok le maga­tokat Szent Rózsafüzéremmel és Fiam, Jézus Krisztus táp­lálékával, az Eukarisztiával, melyet kegyelmi állapotban vegyetek magatokhoz! Eljött a bűnbánat ideje! Növeljé­tek meg áldozataitokat! Én segíteni fogok nektek! Dicső­ítsétek és szeressétek Jézus Krisztust! Maradj meg a Béké­ben!

Még néhány titkot szeretnék megosztani veled...".