Az igazságos és irgalmas Krisztus szeretetteljes szavai menyasszonyához, Szent Brigittához egy szép várról, amelynek aláásták alapjait, és arról, hogy a szép vár, azaz Isten Egyháza újjáépül a dicsőséges Szűz és a szentek imái által. A vár falainak aláásásában láthatunk párhuzamot Szent Brigitta kora és a mienk között, vajon lesz párhuzam a megújulásra kapott időben is?

“Én vagyok minden dolgok Teremtője – én, a dicsőség Királya és az angyalok Ura! Szép várat építettem magamnak, és választott embereimet helyeztem el benne, de ellenségeim aláásták az alapot, és legyőzték barátaimat, olyannyira, hogy a csontvelő erőszakkal buggyan ki barátaim lábából, miközben kalodához láncolva ülnek. A szájukat kövekkel verik, az éhség és a szomjúság kínozza őket. Ráadásul ellenségek üldözik Urukat! Barátaim most könnyekkel és nyögésekkel imádkoznak segítségért, az igazságosság bosszúért kiált, de az irgalom azt mondja, hogy bocsássunk meg.”

Ekkor Isten így szólt a körülötte álló mennyei seregéhez: “Mit gondoltok ezekről, akik meghódították váramat?”

Mindannyian egy hangon válaszoltak: “Uram, minden igazságosság Benned van, és Benned látunk mindent. Te vagy kezdet és vég nélkül, Isten Fia, és minden ítélet neked adatott. Te vagy az ő bírájuk.”

Ő pedig válaszolt: “Bár ti mindent tudtok és láttok bennem, mégis, az itt álló menyasszonyom kedvéért mondjátok el nekem az igazságos ítéletet.”

Ők így válaszoltak: “Az az igazságosság, hogy akik aláásták a falat, bűnhődjenek, mint a tolvajok, hogy akik kitartanak a gonoszságban, bűnhődjenek, mint a betolakodók és erőszakos bűnözők, és hogy a foglyok szabaduljanak meg, és az éhezők jóllakjanak.”

A bíró azt mondta: “Ez az igazságosság.”

Ekkor Mária, az Istenanya (aki eddig hallgatott) megszólalt: “Ó, Uram és legdrágább Fiam, Te az én méhemben voltál, mint igaz Isten és ember. Kegyelmed által megszenteltél engem, aki csak egy cserépedény voltam. Könyörgöm, könyörülj rajtuk még egyszer!”

Ekkor az Úr válaszolt Édesanyjának: “Áldottak legyenek a te ajkad szavai, amelyek édes illatként szállnak fel Istenhez. Te vagy az angyalok és minden szentek királynője és dicsősége, mert általad boldoggá válik Isten és minden szent! Mivel a te akaratod ifjúságod kezdetétől fogva olyan volt, mint az enyém, még egyszer úgy teszek, ahogyan te kívánod.”

Aztán így szólt a szentek seregéhez: “Szeretetetekért és mivel férfiasan harcoltatok egyelőre hagyom magam kiengesztelni. Íme, imáitok miatt újjáépítem a falamat. Felszabadítom és meggyógyítom azokat, akiket erőszakkal elnyomtak, és százszorosan megdicsőítem őket az elszenvedett megaláztatásért. De ha az erőszakoskodók és a gonosztevők kegyelemért imádkoznak hozzám, békét és kegyelmet adok nekik. Akik azonban megvetik irgalmamat, azok meg fogják érezni igazságosságomat.”

Aztán azt mondta a menyasszonyának: “Menyasszonyom, kiválasztottalak téged, és a Lelkembe vettelek. Hallod szavaimat és szentjeim szavait. Bár a szentek mindent látnak bennem, mégis a te érdekedben szóltak, hogy megértsd, mivel te, aki még a testben vagy, nem láthatsz bennem mindent úgy, mint ők, akik szellemek. Most azt is megmutatom neked, hogy mit jelentenek mindezek a dolgok.

A vár, amelyről korábban beszéltem, a Szent Egyház és a keresztények lelkei, amelyet a saját és a szentek vérével építettem. Megalapoztam, összekötöttem szeretetemmel, és elhelyeztem benne barátaimat és kiválasztottjaimat. Az alap az igaz hit, vagyis a hit abban, hogy igazságos és irgalmas bíró vagyok.

Most azonban ezt az alapot aláássák, mert mindenki azt hiszi és hirdeti, hogy irgalmas vagyok, de szinte senki sem hirdeti vagy hiszi, hogy igazságos bíró vagyok. Ők igazságtalan bírónak tekintenek engem! Valóban igazságtalan és igazságtalan lenne az a bíró, aki irgalmasságból büntetlenül hagyná az igazságtalanokat, hogy azok még jobban elnyomhassák az igazakat!

Én azonban igazságos és irgalmas bíró vagyok, mert még a legkisebb bűnt sem hagyom büntetlenül, sem a legkisebb jót nem hagyom jutalmazatlanul. E fal alapjának aláásásával olyan emberek léptek be a Szent Egyházba, akik félelem nélkül vétkeznek, akik tagadják, hogy én igazságos bíró vagyok, és akik barátaimat olyan súlyosan kínozzák, mint azokat, akiket kalodába zárnak.

Barátaimnak sem örömöt, sem vigasztalást nem adnak, hanem ehelyett mindenféle gúnyt és gyötrelmet okoznak nekik, mintha az ördög szállta volna meg őket. Amikor az igazat mondják rólam, elutasítják és hazugsággal vádolják őket.

Lelkes vágyuk, hogy hallják vagy hirdessék az igazságot rólam, de nincs senki, aki meghallgatná őket vagy igazat mondana nekik. És engem, a mindenség Urát és Teremtőjét káromolják és elutasítanak, mert azt mondják: “Nem tudjuk, hogy ő Isten-e, és ha Isten, akkor nem érdekel bennünket!”. Ledöntik a zászlómat, és lábaik alá tapossák azt kiáltozva: Miért szenvedett? Mi hasznunk van belőle? Ha ki akarja elégíteni vágyainkat és akaratunkat, az elég nekünk. Megtarthatja az ő országát és a mennyországot!’ Be akarok menni hozzájuk, de ők azt mondják: “Inkább meghalunk, minthogy feladjuk saját akaratunkat!”.

Íme, menyasszonyom, micsoda emberek ezek! Én teremtettem őket, és ha akarnám, egy szóval elpusztíthatnám és elátkozhatnám őket. Milyen merészek és gőgösek velem szemben! De Anyám és az összes szentek imái miatt még mindig olyan irgalmas és türelmes vagyok, hogy elküldöm nekik ajkam igéit, és felajánlom nekik kegyelmemet. Ha el akarják fogadni, meg fogok békülni. Ellenkező esetben megismerik igazságosságomat, és nyilvánosan megalázzák őket minden angyal és ember előtt, mint a tolvajokat, és mindegyikük megítéli őket. Mert ahogy az akasztófára akasztott embereket felfalják a hollók, őket is felfalják majd a démonok, mégsem halnak meg. Ahogyan azoknak, akiket a bitófán büntetnek, nincs nyugalmuk, nekik is fájdalmat és keserűséget fog okozni mindenütt. A legégetőbb folyó fog szájukba ömleni, de a gyomruk nem telik meg, és a büntetésük minden nap megújul.

De barátaimat megváltják és megvigasztalják a szavaim, amelyek az én számból származnak. Látni fogják, hogy igazságosságom egyesül irgalmammal. Szeretetem fegyverébe öltöztetem őket, és olyan erőssé teszem őket, hogy a hit ellenfelei visszahullnak, mint a mocsok, és az örökkévalóságig szégyenkezni fognak, amikor meglátják igazságosságomat. Igen, biztosan szégyenkezni fognak, amiért visszaéltek türelmemmel.”

“Az én ellenségeim olyanok, mint a legvadabb vadállatok, amelyek soha nem tudnak betelni, és soha nem tudnak nyugodni. Szívük annyira kiüresedett szeretetemtől, hogy szenvedésem gondolatát sem engedik bele soha; és nem egyszer hangzott el bensőjükben egy ilyen szó: “Uram, te váltottál meg minket, dicsérjenek keserves szenvedésedért!”

Hogyan maradhatna Lelkem az emberek között, akikben nincs isteni szeretet irántam, és akik készségesen elárulnak másokat, hogy saját akaratukat kielégítsék?

Szívük tele van hitvány férgekkel, vagyis tele van világi vágyakkal. Az ördög hagyta mocskát a szájukban, és ezért nem tetszenek nekik szavaim.

Ezért fűrészemmel elválasztom őket barátaimtól, és ahogyan nincs keservesebb módja a halálnak, mint a szétvágás, úgy nem lesz olyan büntetés, amelyben ők ne részesülnének. Az ördög fogja őket kettéfűrészelni és elválasztani tőlem! Annyira utálatosak számomra, hogy mindazok, akik ragaszkodnak hozzájuk és egyetértenek velük, szintén elszakadnak tőlem.

Ezért kiküldöm barátaimat, hogy elválasszák az ördögöket tagjaimtól, mert ők valóban ellenségeim. Úgy küldöm barátaimat, mint lovagokat a háborúba. Aki megalázza és leigázza a testét, és tartózkodik a tiltott dolgoktól, az az én igazi lovagom. Lándzsájukként azokat az igéket kapják, amelyeket saját számmal mondtam, és a kezükben az igaz hit kardját. Mellüket a szeretet páncélja fogja borítani, hogy bármi történjék is velük, ne szeressenek engem kevésbé. A türelem pajzsa lesz az oldalukon, hogy mindent türelmesen elszenvedjenek és elviseljenek. Úgy zártam be őket, mint az aranyat az edénybe; most menjenek ki, és járjanak az én utamon.

Az igazságosság útjai szerint én nem tudtam volna belépni a fenséges dicsőségbe anélkül, hogy emberi természetemben ne szenvedtem volna nyomorúságot, ők tehát hogyan másképp léphetnének be oda? Ha az ő Uruk elszenvedte a fájdalmat és a szenvedést, akkor nem meglepő, hogy ők is szenvednek.

Ha az ő Uruk elviselte a verést és a kínzást, akkor nem túlzás számukra, hogy elviselik a szavakat és az ellentmondásokat. Nem kell félniük, mert én soha nem hagyom el őket. Ahogyan lehetetlen az ördögnek megérintenie és megosztania Isten szívét, úgy lehetetlen az ördögnek is elválasztania őket tőlem. És mivel olyanok, mint a legtisztább arany a szememben, soha nem hagyom el őket, még akkor sem, ha egy kis tűzzel próbára teszik őket, mert a tűz nagyobb jutalmuk és boldogságuk érdekében adatott nekik.

(Forrás: Svéd Szent Brigitta próféciái és kinyilatkoztatásai 1. Könyv 5-7. fejezet)

https://invocabo.wordpress.com/2021/11/28/amikor-az-igazsagossag-egyesul-az-irgalommal/