Imádság nélkül nem tudtok élni
Medjugorje, 2016. január 25.
"Drága gyermekek! Ma is imára hívlak mindnyájatokat. Imádság nélkül nem élhettek, mert az ima olyan lánc, amely közelebb visz benneteket Istenhez. Ezért, gyermekeim alázatos szívvel térjetek vissza Istenhez és az Ő parancsaihoz, hogy teljes szívetekből kimondhassátok: legyen meg a te akaratod amint a mennyben, úgy a földön is. Gyermekeim, ti szabadok vagytok, hogy szabadon dönthessetek Isten mellett vagy ellene. Látjátok hol akar bevonni benneteket a sátán a bűnbe és a rabságba. Ezért, gyermekeim térjetek vissza szívemhez, hogy Fiamhoz, Jézushoz tudjalak vezetni benneteket, aki az út, az igazság és az élet. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

A Szűzanyának nincs egyetlen olyan üzenete sem, amelyben ne hívna az imára. Üzenetei nagyon rövidek, érthetőek és buzdítóak. Kicsi mondanivalójában mégis benne van az a legfontosabb, amely lelki és örök életünkre vonatkozik. Üzenetei nem tanító előadások. Nem találunk benne különböző imaformákat sem, csak a fontos dolgokról beszél. Az imádság az életet jelenti. Ima nélkül nincs bennünk élet, mert imádság nélkül megszakítjuk a kapcsolatot Istennel, aki az élet forrása.
A Szűzanya egyszerűen szólt: „Szívvel imádkozzatok, nem tudtok imádság nélkül élni, állhatatos imára hívlak benneteket, az imádságban adjátok át magatokat Jézusnak, imádkozzatok a kereszt előtt, ima nélkül nincs béke, imádkozzatok a Szentlélekhez, legtöbb örömet az imában fogtok találni…” Számtalan egyéb buzdítást is találhatunk, amelyet a Szűzanya hagyott ránk üzeneteiben, mint útjelzőket, amelyek arra szolgálnak, hogy el ne hagyjuk  Istent, önmagunkat és az életet.
Sziénai Szent Bernardin a következőket mondta: „Ha a szív nem imádkozik, feleslegesen jár a száj.” Imádságra szolgál a szívünk. Ezt a szervünket a Teremtőnktől kaptuk. Erről beszél a Teremtés könyve is, amelyből megtudhatjuk, hogyan teremtette meg Isten az embert, belelehelve éltető lelkét. Isten éltető lelke bennünk az imádság forrása. Mindennapi életünkben szívünk általában rejtve van. Csak néha merül fel a tudatban. Többnyire külső érzéseinkbe merülünk, elveszünk a benyomások és érzések tengerében, mindabban, ami vonz vagy taszít bennünket. És amikor szeretnénk személyiségünk legmélyebb szintjén élni, akkor elindulunk a valótlanság felé.
Jézus gyakran mondja az evangéliumban: szívünk vakká lett, megkeményedett, bezárult (Mk 8,17). Majd folytatja: késedelmes, lusta (Lk 24, 25), tele van sötétséggel. Elhízott az élvezetekben és az aggodalmaskodásban (Mt 13, 15). Körül kell metélni. Az ember legnagyobb feladata, hogy megtalálja a szívéhez vezető utat. A még ismeretlen végtelen keresésében, az ember zarándok, aki keresi saját szívét, lényének legmélyét.
Magunkban hordozzunk az imádságra való vágyat, mint elrejtett kincset, amelynek egyáltalán vagy csak kis mértékben vagyunk tudatában. Szívünket gyakran nem halljuk, mert a szívünk, a mi igazi szívünk alszik, és jól tesszük, ha egész életünk folyamán ébresztgetjük. És ezért az ima nem nehéz. Az ima már régóta ajándékba adatott számunkra. Imádkozni azt jelenti, felébreszteni magunkban az Isten utáni vágyat. Ezt a vágyat maga Isten helyezte belénk. Az ima megtanít bennünket élni. Az ima által eljutunk a szívünkben elrejtett kincshez. Mint az evangéliumbéli kereskedőnek, nekünk is el kell adnunk mindent, hogy meg tudjuk vásárolni a földet és ki tudjuk ásni a kincset.
Az ima visszavezet bennünket az Isten előtti igazságba, amely az alázat. Az imádság összhangba hozza életünket Isten parancsaival. Az ima által megengedjük Istennek, hogy Ő Isten legyen bennünk. Az imádság által eljutunk ahhoz, hogy akaratunk és Isten akarata összhangba kerüljön, és így képessé válunk arra, hogy teljes szívvel kimondjuk: legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
Tudjuk, hogy Jézus mondta: „Nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem” (Jn 6, 38). Azt kérdezzük miért nehéz elfogadni Isten akaratát? Pontosan azért, mert nem a saját akaratunkként ismerjük fel, mert akaratunk nincs összhangba Isten akaratával. Istent nem érdekel más, csak a te és az én, a mi üdvösségünk. Isten akarata rendszeresen abban található meg, ami a nehezebb. Ezért beszél Jézus a szűk kapuról és a keskeny útról, amely az életre vezet.
A Szűzanya, akinek akarata teljes összhangban volt Isten akaratával, vezessen bennünket az üdvösség útján.
Imádság
Szűz Mária, hálát adunk neked imádságra való hívásodért és minden szívért, amely meghallotta a te hívásodat és válaszolt rá. Te nem kigondolt meséket mondasz nekünk, hanem saját Istennel való élettapasztalatodból merítve szólsz hozzánk. Te magad is imádkoztál és imádkozol értünk. A galileai Kánában te voltál az első, aki észrevetted azt, ami hiányzott a fiataloknak. Így látod ma is minden szükségletünket, és azt, amiből hiányt szenvedünk, hogy telve lehessünk örömmel és élettel, amelyet Isten ad. Hálát adunk neked édesanyai szívedért, amely teljesen telve van Istennel és összhangban van az Ő akaratával. Szeretnénk tőled tanulni imádkozni, élni és Istené lenni. Ámen.
M.M
fordította: Sarnyai Andrea