Az olasz EU-képviselő, Mario Bergezio meghívására és a francia Civitas Intézet kezdeményezésére Fellay püspök, az FSSPX rendfőnöke meglátogatta Brüsszelben az Európai Parlamentet, és megáldotta az ott felállított betlehemi jászlat.
A nagyméretű betlehemi jászol az épület központjában fekvő, a közönség számára is látogatható termek egyikében van felállítva. Az áldáshoz Franciaországból, Nagy-Britanniából, Görögországból, Portugáliából és Olaszországból küldött képviselők és hivatalnokok gyűltek egybe. Alain Escada, a francia Civitas Intézet elnöke beszédében arra figyelmeztetett, hogy a jászolban fekvő Jézus-gyermeknek az összes nép felett uralkodnia kellene, mivel minden hatalom Istentől származik. Beszédében idézte Szent X. Pius pápát, aki azt mondta: „A civilizációt nem kell többé kitalálni, ez eddig és ezután is a keresztény civilizáció, ez a katolikus társadalom. Pusztán arról van szó, hogy újra helyre kell állítani, és szünet nélkül meg kell újítani természetes és isteni alapjain.”
Fellay püspök beszédében ezeket mondta: „Ott, a jászolban, ott kezdődött minden. Ezért teljesen normális, hogy Európa irányítói tiszteletüket róják le annak az Istennek, aki az emberek közé jött, hogy megmentse őket. Ő, a királyok királya. Emlékezzünk ezért arra, amit Pie bíboros mondott: »Ha nem jött el Jézus Krisztus uralmának a pillanata, akkor az a pillanat sem jött el, hogy a kormányok fennmaradjanak.« E jászol megáldásával az Egyház e helyet a jó Isten kegyelméhez kapcsolja. Ez a kis hely egy szentelménnyé válik, és mindazoknak használ, aki ide jönnek, hogy belsőleg elmélkedjenek, összeszedjék gondolataikat.”
Fellay püspököt az FSSPX belga-holland disztriktjének vezetője, Pater Thierry Legrand kísérte el az Európa Parlament üléshelyére. Beszédében ennek a kezdeményezésnek a jelentőségét húzta alá, tekintettel arra a próbálkozásra, mellyel Franciaországban meg akarják akadályozni a betlehemi jászlak felállítását a nyilvános helyeken, és az ádventi és karácsonyi „népszokást” „téli akciókra” és „évvégi kezdeményezésekre” akarják átnevezni és átértékelni. [Mennyivel rosszabbak ezek az utóbbiak a „népszokás” kifejezéstől?]
(forrás: www.katholisches.info (pius.info-tól átvéve) – 2014. december 12.)
Fellay püspök enyhén szólva is meglepő ténykedését az antimodernista honlap is megemlítette egy cikkében. Most ebből a cikkből következnek az ide vonatkozó részletek.

Egyházi átalakulás gázpedállal és fékkel
3. A „Piusközösség” és a „szent egyház” közötti baráti kapcsolatok nem újak, ezt eddig is tudtuk. De azt a hírt mégis érdekesnek találtuk, miszerint a „Pius-rendfőnök”, Fellay püspök Alain Ascada, a Civitas, egy francia Tradi-Polit-Aktív-Egyesület elnökének közvetítésével és a pártnélküli EU-képviselő, Mario Borghezio meghívására december 9-én Brüsszelben az Európa Parlamentben megáldott egy betlehemi jászlat, amit ott az egyik teremben állítottak fel. …
Nos, eléggé furcsa, hogy pont a „Piusközösség” „rendfőnöke” köti össze az „egyház” nevében az Európa Parlamentet a „jó Isten kegyelmével” (amihez persze egy kicsit több kellene, mint egy betlehemi jászol megáldása). De még ennél is különösebb, hogy alig pár hete maga a „szent egyház” elöljárója, „Ferenc pápa” látogatott az Európa Parlamentbe, ahol hosszú beszédet mondott, melyben azt a figyelemreméltó bűvészmutatványt hajtotta végre, hogy egyetlen egyszer sem említette Urunk Jézus Krisztust. Ehelyett sok szó esett az „emberi méltóságról” és az „emberi jogokról”, és természetesen a bevándorlókról. Talán e két egymást szorosan követő eseményben már a Bergoglio-egyház és a „Piusközösség” közötti jövőbeli kooperáció mutatkozik meg. Bergoglio az istentelen területet fedi le, a „Piusközösség” a vallásosat. …
7. Összefoglalva: számunkra túl egyszerűnek és egysíkúnak tűnik, ha Bergogliot bal-jobb sémába sorolják be, és konzervatívokat gyilkoló progresszistának és a tradicionalisták rémének állítják be. Valójában Bergoglio egy agyafúrt dialektikus, aki reformjait jó modernista stílusban a különböző erők, „gázpedál” és „fék” párbeszédi váltakozásának segítségével akarja előrevinni, hogy ily módon biztosabban haladjon előre és ebbe a folyamatba minden oldalt bekapcsoljon. Eddig ez figyelemreméltó módon sikerült is neki. Az utolsó szinódus eredménye, ahol ugyan nem két-harmados többséggel, de abszolút többséggel még a „legvitatottabb” passzázsokat is megszavazták, impozáns bizonyíték erre.
Bergoglio egy interjúban ezt mondta: „Bár igaz, hogy a szinódus alatt különböző pozíciók alakultak ki, de ezek még az igazság keresésének stádiumában voltak. Azokért, akik nagyon határozottan kitartanak pozíciójuk mellett, imádkoznunk kell, hogy a Szentlélek átalakítsa őket.”
Bergoglio pont ezt az „átalakítást” akarja, ezt a „transzformációt”. Merevnek nem maradhat senki, se „balról”, se „jobbról”.
Bergoglio bizonyára nagyon jól el tudja képzelni, hogy ebbe a dialektikus „transzformációs-folyamatba” a „Piusközösség” „tradicionalistáit” is bevonja. Hiszen ezek máris ott tartanak, hogy a zsinati püspökökkel dialógust folytatnak [ebben állapodott meg Fellay püspök Müller bíborossal, és időközben el is kezdték ezeket a párbeszédeket], átalakulásuk tehát teljes gőzzel folyik, olyannyira, hogy már a gyökeresen szabadkőműves EU-Parlamentben is szívesen látott vendégek.
„Pater Jorge” kiválóan érti a dolgát. Talán egy napon Fellay „bíboros” kíséretében fellép az UNO előtt is, hogy ott az emberi méltóságról és emberi jogokról fecsegjen, miközben kísérője egy fenyőt – vagy inkább egy pálmát – megáldhat, hogy az UNO-t a „jó Isten kegyelméhez” kösse. Akkor beszélhetünk csak majd igazán egy tökéletesen sikerült „egyházi átalakulásról”.
(forrás: www.antimodernist.org/am – 2014. december 12.)
Akárki akármit is mond vagy ír Malachi Martinról, az 1996-ban megjelent könyvében (Windswept House, németül: Az utolsó pápa) írottak napjainkban szinte szóról szóra teljesednek be. Különösen, ha nem feledkezünk el arról, amit Fellay püspök az év elején mondott: „Ügyvédünket [nyilván Krah urat] fogadta Bergoglio, és elmesélte neki, hogy kétszer is elolvasta Lefebvre életrajzát.” – Pont erről ír Martin atya: vagyis azt mutatja be, hogyan készítik elő az eseményeket a háttérben az „egy-világ” tervezői.
(Lásd a honlap következő cikkét: Az emberek egy szervezett testülete egy összehangolt tervet ültetett a gyakorlatba)