Pünkösd jelentősége és kivételessége

"Apostolok Cselekedetei 2. rész
1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. 
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. 
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. 
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. 
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. 
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. 
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? 
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? 
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, 
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, 
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. 
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? 
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg. 
14. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! 
15. Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; 
16. Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: 
17. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. 
18. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. 
19. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. 
20. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. 
21. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik. 
22. Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok. 
23. Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: 
24. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia. 
25. Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. 
26. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. 
27. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. 
28. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt. 
29. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. 
30. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe, 
31. Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. 
32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. 
33. Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok. 
34. Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől, 
35. Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. 
36. Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek. 
37. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? 
38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. 
39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. 
40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! 
41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. 
42. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. 
43. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. 
44. Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; 
45. És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala. 
46. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. 
47. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel."

A pünkösdi események nagyságának megértéséhez érdemes áttekinteni, hogy szellemileg milyen szinten állt és áll ma az emberek többsége.

Ahogy szétnézünk a magukat kereszténynek gondoló embereken, feltehetjük magunkban azokat a kérdéseket, amelyeket sem feltenni, sem megválaszolni nem akarnak sokan a mai világban. Látunk ma vagyonközösségeket, vagyis minden saját vagyonáról lemondott emberek tömegét, akik csak az igének élnek? Nem látunk. Vagy nem mondtak le a vagyonukról, vagy nem az igének élnek. A többség azt sem tudja, hogy miben kellene hinnie. Látunk-e olyan embereket, akik az igazságért kiállva felvállalják a harcot és a veszélyt, az életük árán is? Nem látunk. Látunk templomba járó, és ötven-száz forintokat a perselybe dobáló embereket, de sem a vagyoni áldozatot, sem az igazságért kiállást, sem a harcos küzdelmet nem látjuk. Az igehirdetők pedig a legnagyobb gazemberek, akárcsak a zsidók Krisztus idejében. Nem azok? Miért, élen járnak talán az igazságért folytatott harcban, akár egyházi feletteseikkel szemben is? Dehogy járnak. Még az igét sem ismerik. Meghúzzák magukat, nehogy az istenített és tökéletesnek tartott demokratikus rend vagy a sérthetetlen zsidóság, esetleg a holokauszt ellen kelljen beszélniük. A buzik pápáját is mindenki elfogadja. Volt egy kis felhördülés, amikor a pedofilokat és a buzikat mentegette, és a zsidók érdekében beszélt, de ennél több nem is történt. Hát, ha elfogadják a buzik pápáját, akkor ők se különbek. 

Na és a zsidóság? Kósert esznek? Nem igazán. Megtartják a parancsolatokat? Dehogy tartják. Egyáltalán, el tudják olvasni Mózes könyveit? Nem tudják, és értelmezni sem tudják. Aki meg elvileg tudná, az tanul hozzá éppen elég talmudot, hogy eltakarja saját maga elől az igazságot. Ha hinnének Mózesnek, Krisztusnak is hinnének és Mohamednek is. Hisznek? Dehogy hisznek. Sokkal inkább szeretik az evilági dicsőséget, vagyont és hatalmat, mint hogy az igazságért bármit is feláldozzanak.
Mi a helyzet a muszlimokkal? Inkább elbújnak a népmesék és hagyományok mögé, mintsem hogy Gábriel üzenete felé fordítsák arcukat. A hívő muszlim ember is olyan ritka, mint a hívő keresztény vagy a hívő zsidó. 

Krisztus korában Izrael nem egyszerűen szellemi passzivitásba vagy érzéketlenségbe süllyedt, mint a mai ember, hanem Mózes könyveitől elfordulva és azokat félremagyarázva egy teljesen sátáni útra tévedt, miközben az izraeliek magukat továbbra is a kizárólagos igazság hirdetőinek és képviselőinek tartották. Tehát a hitből nem csupán érzéketlenségbe fordultak, hanem a hit ellenségeivé váltak. Olyanokká, amilyennek ma is ismerjük őket.

Aki a hit útján jár, az pontosan tudja, hogy milyen nehéz egy embert a hit útjára vezetni, vagy olyat találni, aki már eleve hisz. Olyan emberből ugyan lehet néhányat találni, aki hívőnek mondja magát, de egy kis idő múlva kiderül, hogy mégsem az, de igaz hívőt keveset. 

És pünkösdkor, a szentlélek kiáradásakor mi történt? Emberek ezrei tértek meg, nem egyszerűen a passzivitásból és az érzéketlenségből, hanem a sátáni tévtanításokból, hamisításokból, gyűlölködésből és ellenségeskedésből. Zsidók ezrei tértek meg az apostolok szavára, és láttak csodákat, értették meg a próféták írásait és az evangéliumot, egyik pillanatról a másikra. Ez olyan mértékű és gyors változás, ami sem előtte, sem utána nem történt soha. A világ legnagyobb csodája volt, és az azóta is. 

"...és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek."

Tamási Attila