A zűrzavar még büntetésként sem származhat soha Istentől

Nyilván sokan voltak, akik egészen vasárnap reggelig abban reménykedtek, hogy az Úristen közbelép, és 2014. április 27-én nem történik meg az a borzalom, ami az egész egyházat, a szentek kultuszát, egyáltalán a katolikus hitet, vallást meggyalázta. És nyilván még náluk is többen voltak, akik azt várták, hogy ha Isten nem is akadályozza ezt meg, de legalább megbünteti az egyházat, Rómát, a világot a személye és a menyasszonya ellen elkövetett ilyen nagyfokú sértésért. Megint egyszer úgy vártak Isten közbeavatkozására, mint a zsidók 70-ben Jeruzsálem ostrománál. És ahogy akkor a zsidók, ők is hiába vártak …     [A mai időknek Jeruzsálem pusztulásával való kísérteties hasonlóságáról 2013. szeptember végén már írtam egy cikket, amire – idézés helyett – itt hívom fel a figyelmet: „Az egész emberiségre hatalmas fenyítés jön” (Fatimai titok) – „Non praevalebunt – a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” (Mt 16,18) – Nehogy úgy járjunk, mint a zsidók Jeruzsálem ostrománál]

A kérdés tehát az, hogy Isten tényleg elhagyja-e az övéit, valóban nem hallgatja meg könyörgésüket, még akkor sem, amikor nem saját magukért, hanem az Egyházért és Isten dicsőségének megőrzéséért imádkoznak?
     Nos, hogy Isten 70-ben miért nem hallgatta meg a zsidókat, annak okát egészen biztosan tudjuk, sőt, tudták már akkor is Jézus Krisztus követői, Isten választott népe, mely nem nemzetsége, faja szerint a kiválasztott nép, hanem hite, engedelmessége folytán. Ők pontosan emlékeztek arra, amit az Úr még a földön járva mondott nekik: „Amikor majd látjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt gyalázatos pusztulást – aki olvassa, értse meg! – akkor, aki Júdeában van, fusson a hegyekbe.” (Mt 24,15)
     [Az utalás Dániel 9,27 és 12,11-re vonatkozik. Az utóbbi így hangzik: „Az időtől, mikor elvétetik a mindennapi áldozat, és pusztulásra fölállíttatik az utálatosság ezerkétszázkilencven nap telik el.” Az 1916-os Káldi-Biblia ehhez a vershez ezt a magyarázatot fűzi: „A mindennapi áldozat alatt valószínűleg a szentmiseáldozat értetik, melyet az Antikrisztus igyekezni fog megszüntetni; s bálvány utálatossága maga az Antikrisztus, aki istentiszteletet fog követelni.” – Dán 9,27 pedig így szól: „És a hét felén elfogy az eledel- és egyéb áldozat; és leszen a templomban a pusztaság utálatossága, s fogytig és végig megmarad a pusztulás.”]

Ellentétben a keresztényekkel, akik időben elhagyták Jeruzsálemet, az Ószövetség választott népe, a zsidók, akik 1) nem hittek Jézusban; 2) keresztre adták Öt, fel nem tudták fogni, hogy Isten nem menti meg őket, nem menti meg a templomát! Valójában Jeruzsálem pusztulása, a templom földig való rombolása meg kellett volna győzzön – és meg kellene győznie most – minden zsidót, hogy az ő templomuk már nem Isten temploma, az ő vallásuk már nem Isten vallása és az ő egyházuk már nem Isten Egyháza. Azt is mondhatnánk, hogy érthetetlen, hogy mindez nem győzte meg őket. Ahogy a nagypénteki liturgiában az Úr azt kérdezi tőlük, hogy mit kellett volna még tennie, amit nem tett meg értük, mi is kérdezhetnénk, hogy mit kellett volna még Istennek megtennie, amit nem tett meg elég világosan, hogy a zsidókat meggyőzze?

De ugyanez a kérdés vonatkozik korunk „választott népére” is. Mit kellene még tennie, milyen szörnyűség bekövetkezését kellene még megengednie Istennek, hogy a katolikusok végre rájöjjenek, hogy ami Rómában zajlik, az nem az Ő vallása, aki ott trónol (sőt, már akik ott trónolnak) nem az Ő papja?

Isten nem csak a túlvilágon büntet, hanem büntet már itt a földön is. A „reményteleneket” bűneik következményeként vaksággal, a „nem reményteleneket” (tehát, akik még megtérhetnek) inkább különböző szenvedések, nehézségek megtörténtének megengedésével. Egy valamivel azonban soha, senkit, se egyéneket, se csoportokat nem büntet Isten, nevezetesen zűrzavarral és nyugtalansággal. A szellemi összevisszaság, a zűrzavar, a zavarodottság a Sátán eszközei! És csakis az övéi!
     Nem csak azért nem származhat a zűrzavar Istentől, mert ez összeegyeztethetetlen a lényével, az igazsággal, hanem azért is, mert Ő mindenkit üdvözíteni akar, következésképpen a büntetésekkel is az a szándéka elsősorban, hogy megértsük és megtérjünk; ez viszont lehetetlen, ha összezavarodunk. Az is logikus, hogy Isten CSAK azért engedi meg a zűrzavart, hogy ezzel is segítsen nekünk megérteni, hogy kinek a keze van mindabban, ami korunkban a hivatalos egyházban történik.
     Mert ami ma Rómában, a hivatalos egyházban és az egész világon a leginkább jelen van, az éppen a szellemi zűrzavar! Amit egyedül a Sátán idézhet elő! És mivel az újegyház képviselői, köztük is leginkább a legfelső rangú képviselői azok, akik ma a legnagyobb zűrzavart okozzák, ők nem lehetnek Isten szolgái, csakis a Sátán eszközei!

Egy elkötelezett katolikus számára nagy lelki szenvedést jelent a katolicizmus válsága. Ezt a szenvedést pedig az értetlenség teszi leginkább elviselhetetlenné, ami fokozatosan még az Istenbe vetett bizalmat is aláássa. Ha viszont végre helyesen értelmezzük Isten jeleit, és ezáltal megértjük a történéseket, amik egyértelműen bizonyítják – valójában, ahogy telik az idő, annál világosabban –, hogy az új idők pápái nem igazi pápák, hogy a szentmisék nagy többségében nem történik meg az átváltoztatás, tehát Urunk Jézus Krisztus nincs jelen se a szentségben, se a templomokban – akkor a zűrzavar, az érthetetlenség helyét a bizonyosság, a nyugalom és az újra töretlenné váló bizalom foglalja el bennünk. Akkor értjük, hogy Isten miért nem lépett közbe 2014. április 27-én Rómában: pontosan ugyanabból az okból, mint amiért 70-ben Jeruzsálemben nem akadályozta meg az üressé, fölöslegessé vált jeruzsálemi templom elpusztítását: az a templom már nem az Övé, akik ott ténykednek, azok már nem az Ő hívei, nem az Ő egy, szent, katolikus, apostoli Egyházának tagjai.

http://www.katolikus-honlap.hu/1401/zurzavar.htm