„…
nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok
csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik.” Jak 4,14
„Nagyon
kedvezőtlen az időjárás a felső légtérben. Számítsanak erős
turbulenciára.” Legszívesebben az ajtóhoz rohantam volna, de ehelyett
becsatoltam az övemet, és biztonságos utazásért imádkoztam. A
figyelmeztetés szavai nemsokára valósággá váltak. A repülőgép ide-oda
rángatózott, mintha puha felhők helyett kemény falakba ütközne. Rövid,
de nehéz utazás volt. A végén több sikertelen leszállási próbálkozás
után átvezényeltek minket egy távolabbi repülőtérre, ami aztán órákkal
megtoldotta az utunkat.
A
váratlanul meghosszabbodott, levegőben töltött idő alatt azon
gondolkoztam, mi az, ami legfontosabb az életemben. Nem hittem, hogy le
fogunk zuhanni, de a gondolataim mind akörül jártak – mi van, ha megtörténik a legrosszabb? Mi van, ha nem kapok több holnapot?
Gondolatban végigvettem azokat, akik legközelebb állnak hozzám. Mit
mondtam nekik utoljára? Kedves szavakat vagy keményeket? Szeretet volt
bennük, vagy csak utasítások voltak távollétem idejére? Megöleltem
mindegyiket, és kifejeztem, mennyire sokat jelentenek nekem? Ha úgy
adódna, hogy nem jutok haza, fel vannak készülve a gyermekeim, hogy
spirituálisan és érzelmileg kezelni tudják az életet, bízzanak Istenben,
és hitben járjanak? Tudja a férjem, mennyire becsülöm őt?
Kinek
kell megbocsátanom? Kit kellett volna felhívnom vagy meglátogatnom, de
mindegyre halogattam? Fontossági sorrendem és terveim összhangban voltak
Isten akaratával? Mindennapi tennivalóimban kértem-e Isten irányítását?
Megtettem minden tőlem telhetőt Isten dicsőségére? Készen állok rá,
hogy szemtől szemben találkozzam Jézussal?
Hiába
tudta a lelkem, hogy Isten felügyeli a történéseket, a gondolataim és
érzelmeim megvadultak az ovális ablakon kívül kavargó sötét felhők
láttán.
Hogy
eltereljem a figyelmemet a hangos bemondóból hallatszó riadt hangról,
felnyitottam a Bibliámat, és arra vonatkozó helyeket kerestem benne,
hogy Isten ismeri napjaink számát. Az első, amit találtam, mai alapigénk
volt.
A
4. fejezet többi részében Jakab korholja a népet önző életmódjuk miatt.
Önmagukkal elnéző, másokkal ítélkező és gőgös magatartásuk sok vitára,
veszekedésre adott alkalmat. Csak a kereskedelmi haszonnal törődtek,
Isten dolgait elhanyagolták.
Saját
programjuk érdekelte őket ahelyett, hogy a valóban fontos dolgokkal
törődjenek. Úgy éltek, mintha Isten nem is létezne, vagy nem számítana, s
mentek a saját terveik után. Nem törődtek azzal, hogy életük fölött
Isten uralkodik, sem napjaik számával. Aztán jönnek azok a szavak, amik
úgy megérintették a szívemet: „… nem tudjátok, mit hoz a holnap.
Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik,
aztán ismét eloszlik” (Jak 4,14).
Ezt nekem is írhatta volna Jakab.
Én is anélkül foglalkozom néha a terveimmel, hogy eszembe jutna,
egyedül Isten tudja, mennyi időm van rá, hogy megvalósítsam őket. Máskor
meg úgy kezdek tervezni, hogy nem is gondolok Isten akaratára, elveszek a jelentéktelen dolgokban, és nem foglalkozom azzal, ami valóban számít.
Jakab
azt akarta, hogy olvasói vegyék észre Isten iránymutatását, hogy a Neki
tetsző távlatok szerint tervezzenek, tudva, hogy minden
lélegzetvételüket Neki köszönhetik. Nem ígér nekünk senki holnapokat, ma
kell az örökélet perspektívája szerint élnünk.
Nyugodt
maradtam a levegőbeli káosz közben, és töprengésem a gép rángatózása
közben jót tett, mert figyelmeztetett, hogy ne vegyem magától
értetődőnek az időt, amivel rendelkezem. Ne abból induljak ki, hogy
mindig lesz holnap, hogy mindig kapok esélyt szeretni azokat, akik a
legfontosabbak nekem. Mostantól kezdve figyelni akarok Istenre, mikor eltervezek valamit, és Őt akarom szolgálni legjobb képességeim szerint.
Uram,
bocsásd meg, hogy saját terveimet tartottam szem előtt, és nem
igyekeztem őket a Te szemeddel látni. Segíts, hogy sose halasszam
holnapra, amit akaratod szerint ma kell megtennem. Jézus nevében, Ámen.
Tracie Miles: What if I Don’t Get Any More Tomorrows?
Encouragement for today, 2014.04.11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése