Egyszer egy lelkész így szólt Bulgáriában egy német zsidóhoz: “Szeretném, ha keresztyén lenne 24 óráig; aztán majd meglátja, hogy ez milyennek tűnik, és mennyire szereti. Megteszi?”“Ó, igen; 24 órára elvállalom.” “Akkor először azt akarom, hogy elhiggye, hogy Jézus Szűz Máriától született.” A zsidó fölemelte a kezét és felkiáltott: “Ó, nem, ezt nem tudom elfogadni.”“Csupán 24 órára kell elfogadnia...”“Jól van, akkor elfogadom.”Másodszor, azt akarom, hogy elhiggye, hogy Jézus meghalt a kereszten a világ bűneiért.” “Ez lehetetlen, ez lehetetlen! Nem tudom elhinni.”“Ezt is csak 24 órára kell elhinnie...”“Jól van, holnapig elhiszem.”“Harmadszor, azt akarom, hogy elhiggye, hogy Jézus feltámadt a halálból.”“Ó, ezt nem tudom megtenni.”“Csak ideiglenesen tegye meg.” Erre beleegyezett.“Negyedszer, azt kell elhinnie, hogy Jézus fölment a mennybe.”“Ó, ez lehetetlen! Ezt senki nem tudja megtenni.”“Csak higgye el holnapig. Ötödször, azt akarom, hogy boruljon le velem együtt és imádkozzék Krisztushoz, a Megváltóhoz.”Az idős zsidó így imádkozott: “Ó, Jehova Isten! Ha Krisztus valóban Isten Fia, akkor váltson meg engem!” Amikor fölállt a zsidó, a szívére téve kezét ezt mondta a lelkipásztornak: “Valami különöset érzek itt.” Az isteni Lélek megérintette a szívét. Másnap odament a lelkipásztorhoz, és mosollyal az arcán és békével a szívében így szólt: “Elfogadom őt a következő 24 órára is.”