Medjugorjei Üzenetek , 2009. április

2009. április 2.
„Drága gyermekek, Isten szeretete van a szavaimban. Gyermekeim, a szeretet az igazságosság és az igazság felé akar fordítani benneteket. A szeretet meg akar menteni benneteket az illúziótól. És ti, gyermekeim? Szívetek zárva marad; kemény, nem válaszol hívásaimra, és nem őszinte. Anyai szeretettel imádkozom értetek, mert arra vágyom, hogy Fiamban mindannyian feltámadjatok. Köszönöm.”

2009. április 25.
Drága gyermekek! Ma arra hívlak mindnyájatokat, hogy imádkozzatok a békéért és tegyetek róla tanúságot a családjaitokban, hogy a béke válhasson a legnagyobb kinccsé ezen a békétlen földön. A Béke Királynője és a ti édesanyátok vagyok. A béke útjára szeretnélek vezetni benneteket, amely egyedül Istentől származik. Ezért imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

Ljubo atya elmélkedése az április 25-i üzenethez

Imádkozzatok a békéért, mely csakis Istentől származik

“Drága gyermekek!

Ma arra hívlak mindnyájatokat, hogy imádkozzatok a békéért, és tegyetek róla tanúságot a családjaitokban, hogy a béke válhasson a legnagyobb kinccsé ezen a békétlen földön.

A Béke Királynője és a ti édesanyátok vagyok.

A béke útjára szeretnélek vezetni benneteket, amely egyedül Istentől származik.

Ezért imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok.

Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

A Boldogságos Szűz Mária Medjugorjéban a következő szavakkal mutatkozott be a látnokoknak: Édesanyátok és a Béke Királynője vagyok. Ezt erősíti meg ebben a legutóbbi üzenetében is, melyet Mária látnokok által ad minden hónap 25-én, 1987. január 25-től kezdve. Az üzenetek és a jelenések nem a jövőben bekövetkezendő eseményekről szólnak: a Szűzanya a jelen pillanathoz szeretne vezetni bennünket, hogy hitelesen éljük meg Istenbe vetett hitünket. Jelenései és üzenetei nem jövendölések, hanem prófétai jelenések és üzenetek, melyek szeretnének megérinteni és meghívni bennünket az Örömhír megélésére és tanúságtételére, mely elhozta és kinyilatkoztatta nekünk Fiát és Üdvözítőnket, Jézus Krisztust.

A Szűzanya üzeneteiben leggyakrabban emlegetett szó a béke. Első üzenete ez volt: „Béke, béke, béke uralkodjon Isten és az emberek között és az emberek körében.” A béke iránti vágyakozást a Teremtő helyezte az ember szívébe. Tanúi vagyunk annak, hogy egyre több a békétlenség az emberi szívekben, a családokban, az emberi kapcsolatokban és a világban. Éppen ezért hív bennünket Édesanyánk, Mária a békéért való imára. Fontos visszaemlékeznünk néhány üzenetére: „…Gyermekeim, ne féljetek, mert én veletek vagyok akkor is, amikor azt gondoljátok, hogy nincs kivezető út, s a sátán uralkodik. Békét hozok nektek. Édesanyátok vagyok, a Béke Királynője.” (1988. 7. 25.). „Drága gyermekek! A békére hívlak benneteket. Éljétek a békét szívetekben és környezetetekben, hogy mindenki megismerje a békét, ami nem tőletek, hanem Istentől származik.” (1988. 12. 25.). „Ma a békére hívlak benneteket. Úgy jöttem ide, mint a Béke Királynője, és anyai békémmel gazdagítani szeretnélek benneteket. Drága gyermekek, szeretlek benneteket, és szeretnélek elvezetni a békéhez, amelyet csak Isten adhat meg, s amely gazdaggá tesz minden szívet. Arra buzdítalak benneteket, hogy legyetek békém hordozói és tanúi ebben a békétlen világban. Uralkodjon béke az egész világban, mely nyugtalan, és szomjazza a békét.” (1990. 7. 25.)

„Ma arra hívlak meg benneteket, hogy valósítsátok meg a békét szívetekben és családotokban. Gyermekeim, nincs béke ott, ahol nem imádkoznak, és nincs szeretet ott, ahol nincs hit. Ezért, gyermekeim, hívlak mindnyájatokat, hogy ma újra a megtérés mellett döntsetek. (1995. 3. 25.). „…Kérjétek Istent, hogy adja meg nektek az igazi békét. Éljétek a békét szívetekben és meg fogjátok érteni, drága gyermekek, hogy a béke Isten ajándéka. Drága gyermekek, szeretet nélkül nem valósíthatjátok meg a békét. A béke gyümölcse a szeretet, és a szeretet gyümölcse a megbocsájtás. Veletek vagyok, és mindnyájatokat hívlak gyermekeim, hogy bocsássatok meg elsősorban családotokban, és akkor képesek lesztek megbocsájtani másoknak is.” (1996. 1. 25.)

Ahogyan egyik bűn a másik bűn okozója, ugyanúgy kapcsolódik egymáshoz az ima, a béke, a megbocsájtás, a szeretet és az öröm. Ha az imádság mellett döntünk, vagyis a megbocsájtás mellett, elkerülhetetlenül megtapasztaljuk életünkben a békét. Boldog Teréz anya egyszer a következőket mondta: „A hajléktalanok melbourni házában az egyik pártfogolt nagyon megsebesítette a másikat. Úgy éreztem, hogy az eset rendőrségi beavatkozást követel, ezért kihívtam a rendőrséget. A rendőr a sebesült embertől annak a nevét kérdezte, aki megütötte, de ő nem akarta elárulni. Végül a rendőr dolgavégezetlenül ment el. Megkérdeztem a sebesült embert, hogy miért nem mondta el az igazságot. Ő rám nézett és azt mondta: ’Az ő fájdalma egy kicsit sem fogja enyhíteni az enyémet.’” A megbocsájtás a sebesült ember szívébe békét hozott. Bármilyen módon is sebez meg bennünket valaki, a legnehezebb megbocsájtani. Gyakran azt mondjuk, hogy nincs erőnk hozzá. Ez igaz is, de sokkal fontosabb az, hogy szeretnénk-e megbocsájtani. Ha elég erős vágy él bennünk a megbocsájtásra, akkor lesz erőnk ahhoz is, hogy elkezdjünk imádkozni Istenhez a megbocsájtás kegyelméért, és Ő megajándékoz bennünket vele. Csak így juthatunk el az igazi békéhez, mely Isten ajándéka.

Sajnos korunkban sok oka van a békétlenségnek az emberi szívben és a világban. A békétlenség korunk betegségévé vált. Számtalan ember szomorkodik, amiért nem találja a békét. Sokak békéjét a gondok rabolják el, gyakran még az éjszaka nyugalmát is. Megszámlálhatatlan az aggodalom és a félelem a család, a gyerekek és a jövő miatt. A munkahely elvesztésének lehetősége, immár az élet minden területére kiterjedő válság, félelmet szül az emberek szívében. A békéhez nem a külső technika és nem is a csodálatos gyógyszerek vagy italok által jutunk el, hanem lelki úton, melyen édesanyaként vezet bennünket Szűz Mária. Csakis aki a szív egyszerűségének imájában tapasztalja meg Istent – ahogyan a Szűzanya tanít bennünket –, az válik belsőleg és külsőleg is békéssé, és lesz alkalmassá arra, hogy tanúságot tegyen a békéről.

Bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy Isten fájának árnyékába merjünk ülni, úgy, ahogyan a következő anekdota is elbeszéli: „Volt egy ember, aki meglátta a saját árnyékát, és ez olyan mélyen lehangolta, hogy nagyon boldogtalan lett, ezért elhatározta, hogy maga mögött hagyja. Azt mondta magában: „Egyszerűen megszököm tőle.” Felállt tehát és elmenekült.Ám amint ment-mendegélt, folyton folyvást megjelent az árnyéka, és követte őt. Azt mondta magában: „Gyorsabban kell futnom.” Futott tehát, egyre gyorsabban, míg félholtan össze nem rogyott. Egy fa árnyékába húzódott és elhelyezkedett. Már egy lépést sem kellett többé tennie, ahhoz, hogy megszabaduljon az árnyékától. Többé eszébe sem jutott.” Istenben otthonra és békére találni, Istenben megpihenni, ez az ígéret mindazoknak szól, akiknek „megéri” Őt követni. A Szűzanya nem csalódott és Ő sem csapott be senkit. Édesanyai kezével és szívével vezet bennünket Jézushoz, a Béke Királyához, hogy az Ő árnyékába ülhessünk, ahol minden árnyékunk és békétlenségünk megszűnik.

Imádkozzunk: Boldogságos Szűz Mária, alázattal és szívünk egyszerűségében hittel kérünk, vezess bennünket, családjainkat és a világot Jézushoz – a Béke Királyához. Ő legyen szívünk és békénk Királya. Szűz Mária, aki karodban a gyermek Jézussal jöttél el Medjugorjéba, vezess bennünket, hogy legyen bátorságunk elfogadni Jézust, de ne csak a karunkba fogadjuk Őt, hanem szívünkbe is, ahogyan te is tetted. Közbenjárásodra Jézus nyugtasson le mindent, ami békétlen bennünk. Minden szív és minden család a szívével hallja meg Jézust, aki a megijedt apostolokat így köszöntötte feltámadása után: „Békesség veletek!” Kérünk, járj közben értünk Jézusnál úgy, ahogyan ezt a galileai Kánában a menyegzőn tetted, amikor elsőként vetted észre, hogy nincs boruk. Édesanyánk, Te látod ma is legjobban, hogy miben szenvedünk hiányt, amit csak Jézus tud megadni számunkra.