Egy édesanya mesélte a következő történetet, amit nemrég élt át.
December hónapban férjem, fiam, és a barátja egy távoli faluba utaztak rokonokhoz disznóvágásra.
Fiam 18 éves, most fog érettségizni. Izmos, magas fiatalember. Vallásos, de nyughatatlan természet, mint általában a hasonló korú fiatalok. Hétvégeken háttérimát szoktam érte mondani, mert szeret a barátaival mulatozós helyekre járni, hogy ott kibeszélgessék magukat.
Mivel tudtam, hogy most rokonoknál dolgoznak és vittek magukkal estére valami DVD filmet is hogy megnézzék, gondoltam, jó helyen vannak. Ezért ezen a hétvégén nem imádkoztam úgy érte, mint máskor. Végre nyugodtan alhatok éjszaka, gondoltam. Nem tudtam, hogy már a disznóvágáson itallal kínálták őket és utána szórakozni mentek.
Éjszaka kaptam egy profétikus álmot vele kapcsolatban. Hajnalban felébredtem, és nagy ijedten elkezdtem érte mondani a szabadító rózsafüzért.
Álmomban azt láttam, hogy a fiam ittas állapotban egy ottani szórakozóhelyre ment a barátjával, ahol nótáztak, énekeltek. A következő jelenetben, mint egy filmen, azt láttam, hogy valaki megütötte. Ezután egy kocsmaszerű épület előtt láttam azzal az emberrel, akivel összeszólalkozott. Mások is körbeveszik, valakinél egy kés villan, amit a fiam nyakához szegeznek. Majd a következő jelenetben azt látom, hogy a fiam egy kórházi ágyon fekszik, és én éppen megyek hozzá. Ezt kiáltom neki: Már megint mit csináltál, kicsim?
Itt felébredtem. Rögtön tudtam, hogy baj van, azonnal elkezdtem imádkozni.
Az álom eleje bekövetkezett, vagyis a valóságot álmodtam. A vége viszont megváltozott.
Reggel, miközben jöttek hazafelé kocsival, kérdeztem a férjemet telefonon, hogy a fiatalok voltak-e valamilyen szórakozóhelyen? A válasz igen volt. Tovább kérdeztem: Megütötte valaki a gyereket? Ezt a fiam barátja is meghallotta, és én is hallottam a kérdését: Anyád honnan tudja? Ezután elmesélték, hogy mi történt valójában. Miután megütötték a fiamat, kihívta az illetőt, hogy beszéljék meg. De nemcsak kettesben mentek ki, hanem körbeállták őket mások is. A fiam megkérdezte támadójától, de immár, az őket körülvevőket is látva, higgadtan, miért ütött? Az sírva fakadt. Erre a nem várt fordulatra a balhéra váró közönség visszaszivárgott a mulatóba, ők meg elsiettek.
Azt gondolom, éppen az ima hatására, az álom csak félig lett igaz. A verekedés, késelés, kórházba kerülés elmaradt.
Amikor reggel hazaértek, a fiam átkarolt, és azt mondta: anya, nagyon köszönöm az imát.
Eddig Ilona, a mélyen hívő édesanya története. Megérezte, Isten megmutatta neki, hogy mi van éppen a fiával, és mi történhet. Feltárta előtte a veszélyhelyzetet. És az ő imája hatására nem az lett a befejezés, mint az álomban (mint ahogy a valóságban is történhetett volna), hanem átíródott a forgatókönyv.
Ennek a történetnek szimbolikus, szélesebb körben is érvényes jelentése van. Jól mutatja, hogyan működnek az Istentől, az Égiektől származó próféciák, látomások. A mi bűneinkből, az emberiség bűneiből, elkészül egy forgatókönyv, amely bizony tragikusan is végződhet. A lehetséges variációkat mutatja az Úr prófétáinak. De a legtöbbször elhangzik a kísérő utasítás is: imádkozzatok, engeszteljetek, hogy mindezeket elkerülhessétek!
Ez az édesanya miután felébredt álmából, nem félni, rettegni kezdett, hanem elkezdett imádkozni. És imája erőt adott a fiának is, hogy levetkőzze hetykeségét, megfékezze bosszúvágyát, és higgadtan tudjon kérdezni: „miért tetted?” Ez magába szállásra késztette támadóját, és leszerelte a verekedésre, késelésre készülő társaságot is.
Napjainkban hazánk és az emberiség jövőjével kapcsolatos sokféle sötét látomás van szemeink előtt. A rajtunk uralkodni akarók mesterségesen is gyártanak, terjesztenek mindenféle valós és kitalált rémhíreket.
Sokan aggódni, félni kezdenek, különféle szorongások, rettegések uralják el az életüket. De nem szabad engednünk, hogy ezek ránk telepedjenek és eluraljanak bennünket. A félelemnek van ugyan pozitív szerepe is az életünkben, mert védekezésre, menekülésre ösztönöz. Egy fajta „egészséges” félelem nélkül már genetikailag kipusztult volna az emberiség. De a félelem, szorongás, rettegés kerülendő lelkiállapotok, mert ha ezek tartósan ott vannak bennünk, annak fiziológiailag is kimutatható káros következményei lesznek.
Nem véletlen, hogy a Szentírásban Isten számtalan helyen óv minket a félelemtől. Jézus szavai közt is gyakran szerepel, hogy „Én vagyok, ne féljetek”, megnyugtat, bátorít, szerető jelenlétével meg akar szabadítani minket ezektől a káros lelkiállapotoktól.
De Isten ugyanakkor nem mondja azt sem, hogy „nincs ördög, nincs pokol, minden csak szép és jó, nem fenyeget minket semmi veszély”. Józan következtetések, álmok, látomások, próféciák, üzenetek formájában igenis feltárja az emberiségre leselkedő veszedelmeket. De egyáltalán nem az a célja, hogy félelemben, aggodalmaskodásban, rettegésben tartson ezek által minket! Hanem azt mondja: ha megtértek, ha kiengesztelődtök Istennel és egymással, ha békességre törekszetek mindenkivel, ha állhatatosan imádkoztok, engeszteltek, akkor a világgal kapcsolatos negatív forgatókönyv, amelyet a bukott angyalok és földi csatlósaik, és a ti bűneitek írtak, megváltozhat, sok földi rossz is elkerülhető lesz, de még inkább a legnagyobb rossz, tömegek elkárhozása.
Napjaink különböző látnokain keresztül Isten feltárta már azt is, hogy a lehetséges negatív forgatókönyvek közül imáink, böjtjeink által sok máris átíródott, és ha buzgón végezzük az engesztelést, az emberek Istennel és egymással való kiengesztelését, még több átíródhat. Imáink a hazánk felett most tornyosuló sötét felhőket is szétoszlathatják. Nagyon sok múlik rajtunk! Tegyük meg, ami rajtunk múlik! Ne féljünk, bízzunk, bátran kitartóan imádkozzunk!
December hónapban férjem, fiam, és a barátja egy távoli faluba utaztak rokonokhoz disznóvágásra.
Fiam 18 éves, most fog érettségizni. Izmos, magas fiatalember. Vallásos, de nyughatatlan természet, mint általában a hasonló korú fiatalok. Hétvégeken háttérimát szoktam érte mondani, mert szeret a barátaival mulatozós helyekre járni, hogy ott kibeszélgessék magukat.
Mivel tudtam, hogy most rokonoknál dolgoznak és vittek magukkal estére valami DVD filmet is hogy megnézzék, gondoltam, jó helyen vannak. Ezért ezen a hétvégén nem imádkoztam úgy érte, mint máskor. Végre nyugodtan alhatok éjszaka, gondoltam. Nem tudtam, hogy már a disznóvágáson itallal kínálták őket és utána szórakozni mentek.
Éjszaka kaptam egy profétikus álmot vele kapcsolatban. Hajnalban felébredtem, és nagy ijedten elkezdtem érte mondani a szabadító rózsafüzért.
Álmomban azt láttam, hogy a fiam ittas állapotban egy ottani szórakozóhelyre ment a barátjával, ahol nótáztak, énekeltek. A következő jelenetben, mint egy filmen, azt láttam, hogy valaki megütötte. Ezután egy kocsmaszerű épület előtt láttam azzal az emberrel, akivel összeszólalkozott. Mások is körbeveszik, valakinél egy kés villan, amit a fiam nyakához szegeznek. Majd a következő jelenetben azt látom, hogy a fiam egy kórházi ágyon fekszik, és én éppen megyek hozzá. Ezt kiáltom neki: Már megint mit csináltál, kicsim?
Itt felébredtem. Rögtön tudtam, hogy baj van, azonnal elkezdtem imádkozni.
Az álom eleje bekövetkezett, vagyis a valóságot álmodtam. A vége viszont megváltozott.
Reggel, miközben jöttek hazafelé kocsival, kérdeztem a férjemet telefonon, hogy a fiatalok voltak-e valamilyen szórakozóhelyen? A válasz igen volt. Tovább kérdeztem: Megütötte valaki a gyereket? Ezt a fiam barátja is meghallotta, és én is hallottam a kérdését: Anyád honnan tudja? Ezután elmesélték, hogy mi történt valójában. Miután megütötték a fiamat, kihívta az illetőt, hogy beszéljék meg. De nemcsak kettesben mentek ki, hanem körbeállták őket mások is. A fiam megkérdezte támadójától, de immár, az őket körülvevőket is látva, higgadtan, miért ütött? Az sírva fakadt. Erre a nem várt fordulatra a balhéra váró közönség visszaszivárgott a mulatóba, ők meg elsiettek.
Azt gondolom, éppen az ima hatására, az álom csak félig lett igaz. A verekedés, késelés, kórházba kerülés elmaradt.
Amikor reggel hazaértek, a fiam átkarolt, és azt mondta: anya, nagyon köszönöm az imát.
Eddig Ilona, a mélyen hívő édesanya története. Megérezte, Isten megmutatta neki, hogy mi van éppen a fiával, és mi történhet. Feltárta előtte a veszélyhelyzetet. És az ő imája hatására nem az lett a befejezés, mint az álomban (mint ahogy a valóságban is történhetett volna), hanem átíródott a forgatókönyv.
Ennek a történetnek szimbolikus, szélesebb körben is érvényes jelentése van. Jól mutatja, hogyan működnek az Istentől, az Égiektől származó próféciák, látomások. A mi bűneinkből, az emberiség bűneiből, elkészül egy forgatókönyv, amely bizony tragikusan is végződhet. A lehetséges variációkat mutatja az Úr prófétáinak. De a legtöbbször elhangzik a kísérő utasítás is: imádkozzatok, engeszteljetek, hogy mindezeket elkerülhessétek!
Ez az édesanya miután felébredt álmából, nem félni, rettegni kezdett, hanem elkezdett imádkozni. És imája erőt adott a fiának is, hogy levetkőzze hetykeségét, megfékezze bosszúvágyát, és higgadtan tudjon kérdezni: „miért tetted?” Ez magába szállásra késztette támadóját, és leszerelte a verekedésre, késelésre készülő társaságot is.
Napjainkban hazánk és az emberiség jövőjével kapcsolatos sokféle sötét látomás van szemeink előtt. A rajtunk uralkodni akarók mesterségesen is gyártanak, terjesztenek mindenféle valós és kitalált rémhíreket.
Sokan aggódni, félni kezdenek, különféle szorongások, rettegések uralják el az életüket. De nem szabad engednünk, hogy ezek ránk telepedjenek és eluraljanak bennünket. A félelemnek van ugyan pozitív szerepe is az életünkben, mert védekezésre, menekülésre ösztönöz. Egy fajta „egészséges” félelem nélkül már genetikailag kipusztult volna az emberiség. De a félelem, szorongás, rettegés kerülendő lelkiállapotok, mert ha ezek tartósan ott vannak bennünk, annak fiziológiailag is kimutatható káros következményei lesznek.
Nem véletlen, hogy a Szentírásban Isten számtalan helyen óv minket a félelemtől. Jézus szavai közt is gyakran szerepel, hogy „Én vagyok, ne féljetek”, megnyugtat, bátorít, szerető jelenlétével meg akar szabadítani minket ezektől a káros lelkiállapotoktól.
De Isten ugyanakkor nem mondja azt sem, hogy „nincs ördög, nincs pokol, minden csak szép és jó, nem fenyeget minket semmi veszély”. Józan következtetések, álmok, látomások, próféciák, üzenetek formájában igenis feltárja az emberiségre leselkedő veszedelmeket. De egyáltalán nem az a célja, hogy félelemben, aggodalmaskodásban, rettegésben tartson ezek által minket! Hanem azt mondja: ha megtértek, ha kiengesztelődtök Istennel és egymással, ha békességre törekszetek mindenkivel, ha állhatatosan imádkoztok, engeszteltek, akkor a világgal kapcsolatos negatív forgatókönyv, amelyet a bukott angyalok és földi csatlósaik, és a ti bűneitek írtak, megváltozhat, sok földi rossz is elkerülhető lesz, de még inkább a legnagyobb rossz, tömegek elkárhozása.
Napjaink különböző látnokain keresztül Isten feltárta már azt is, hogy a lehetséges negatív forgatókönyvek közül imáink, böjtjeink által sok máris átíródott, és ha buzgón végezzük az engesztelést, az emberek Istennel és egymással való kiengesztelését, még több átíródhat. Imáink a hazánk felett most tornyosuló sötét felhőket is szétoszlathatják. Nagyon sok múlik rajtunk! Tegyük meg, ami rajtunk múlik! Ne féljünk, bízzunk, bátran kitartóan imádkozzunk!
„Az evangéliumhoz való őszinte kötődés az ókorhoz hasonlóan ma is együtt járhat életünk feláldozásával. A világ különböző részein sok keresztény él üldöztetésben, olykor a mártírhalál fenyegetettségében” – mondta XVI. Benedek pápa december 26-án, Szent István protomártír liturgikus ünnepén. A Fides missziós hírügynökség jelentése a Szentatya e szavaival kezdődik.
Az 1800 orvoson végzett felmérés eredményei feltárják, hogy a tudományos gondolkodásban jelentősen ellentétes tendencia figyelhető meg 1965-höz képest, amikor az amerikai nőgyógyászok ugyanezen szervezete kijelentette, hogy a megtermékenyítés, vagyis a terhesség kezdete nem azonosítandó a férfi sperma és a női petesejt egyesülésével, hanem az embriónak az anya méhében való beágyazódásával indul el. 
A törvényjavaslatot a baloldali, úgynevezett „Frente Amplio” párt nyújtotta be. Az indítványban arra is kitértek, hogy egyes esetekben, mint a nemi erőszak vagy a magzat súlyos fejlődési rendellenessége, az anya bármely időszakban dönthessen a terhesség megszakításáról. Az elkövetkezendő hónapokban a törvényjavaslatot a képviselő ház elé terjesztik jóváhagyásra.