2026. szeptember 25., péntek

Luz de Mária üzenet a Mennyei Atyától, Jézus Krisztustól, Szűzanyától és Szent Mihály arkangyaltól

EZ AZ A PILLANAT, AZ EMBERI EGO A HELYTELEN ÉTVÁGYRA HAJLIK A SZENT SZŰZ MÁRIA ÜZENETE

A LUZ DE MARÍA-NAK

2026. szeptember 1.

 

Szeretett gyermekeim, a Szeplőtelen Szívem gyermekei:

 

AZÉRT JÖTTEM, HOGY HÍVJALAK BENNETEKET A TELJES MEGTÉRÉSRE EBBEN A „MOST!”-BAN, AMELYBEN ÉLTEK.

 

SZERETEM ÖNÖKET, ÉS SZÍVEMMEL KÉREM, HOGY TÉRJENEK VISSZA ISTENI FIAM ÚTJÁRA.

 

Anélkül, hogy valódi lelkiismeretvizsgálatot végeznének, nagyon nehéz lesz számukra a helyes bűnbánatot megélni a helytelen cselekedeteikért és tetteikért.

 

Az emberi ego könnyen lázad fel az ellen, hogy megtérjenek, amire hívlak benneteket.

 

Az emberi ego a helytelen vágyak felé hajlik, és hamis önképet kelt bennetek, hogy elvezessen benneteket a gőgbe, a büszkeségbe, ami miatt mindig ugyanabba a hibába esetek.

 

Isteni Fiam szeretett gyermekei:

 

A GŐG, AZ IRIGYSÉG ÉS A GŐGÖSSÉG NEM ENGEDI, HOGY A SZELLEMBEN NŐJETEK; megakadályozza, hogy a hibákból tanuljatok, mert annyira károsít benneteket, hogy az ego még gőgösebbé válik, és megveti a bűnbánat minden formáját.

 

Gyermekeim, a Föld folyamatosan, pihenés nélkül remeg egyik ponttól a másikig, különböző intenzitású földrengéseket okozva, amelyek régi töréseket ébresztenek fel a Föld rétegeiben, és a Föld egyre gyakrabban és egyre nagyobb intenzitással remeg.

 

EZ A FÖLD REMEGÉSÉNEK IDEJE, a vízé, amely el akarja mosni a bűn növekedését, az élelmiszerhiányé, amelyet a jelenlegi éghajlati változások okoznak.

 

ELJÖTT AZ AZ IDŐ, AMIKOR FOKOZATOSAN MEGJELENNEK AZOK A BETEGSÉGEK, amelyeket az ember maga ébreszt fel, hogy testvérei ellen terjessze őket.

 

EZ AZ AZ IDŐ, AMIKOR PUSZTÍTÓ FEGYVEREKET FOGNAK HASZNÁLNI, amelyekkel szemben a Szentháromság fellép, hogy megakadályozza az embert abban, hogy elpusztítsa azt a Teremtést, amelyet az ember gondozására, szeretetére és túlélésére adott, nem pedig annak elpusztítására.

 

Európa súlyos veszélyben van: nem kívülről, hanem belülről fogják megszállni, és a haraggal teli emberek egymásra fognak támadni.

 

Ázsia jelenleg nagy fenyegetés alatt áll.

 

Imádkozzatok, gyermekeim, imádkozzatok Angliáért, amely súlyos veszélyben van, szenvedni fog.

Imádkozzatok, gyermekeim, Franciaország súlyosan szenved a természeti erők és az ember saját maga miatt.

Imádkozzatok, gyermekeim, imádkozzatok Spanyolországért, a szenvedés már megérkezett, és továbbra is hevesen folytatódik.

Imádkozzatok, gyermekeim, Amerika veszélyben van.

 

Isteni Fiam szeretett gyermekei, az egész emberiség megpróbáltatásokon fog átmenni.

 

Anélkül, hogy elveszítenétek a hiteteket, hanem tudva, hogy már most is az események sorozatában éltek:

 

„Nemzet nemzet ellen, és királyság királyság ellen támad. Lesznek földrengések különböző helyeken, és éhínségek.” (Mk 13,8)

 

Gyermekeim, ne vezessenek ezek az események a hitetek elvesztéséhez, hanem ahhoz, hogy megbánjátok, amit meg kell bánnotok, hogy az átalakulás felé haladjatok.

 

Döntsétek el már, gyermekeim! Nem félelemből kell megtérnetek, hanem azért, mert vágytok a megtérésre és az Örök Életre. Tartsátok szem előtt:

 

„Hiszen nem a rabszolgaság szellemét kaptátok, hogy újra a félelembe essetek; hanem az örökbefogadott gyermekek szellemét kaptátok, amely arra késztet bennünket, hogy így kiáltsunk: Abba, Atyám! Maga a Szentlélek is egyesül a mi lelkünkkel, hogy tanúskodjon arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,15–16)

 

Szeplőtelen Szívem gyermekei:

 

Szeretlek benneteket, megáldalak benneteket, előttetek állok.

 

Mária Anya

 

ÜDVÖZÖLJÜK A LEGSZENTEBB MÁRIÁT, AKIT BŰN NÉLKÜL FOGANTATTAK

ÜDVÖZÖLJÜK A LEGSZENTEBB MÁRIÁT, AKIT BŰN NÉLKÜL FOGANTATTAK

ÜDVÖZÖLJÜK A LEGSZENTEBB MÁRIÁT, AKIT BŰN NÉLKÜL FOGANTATTAK

 

LUZ DE MARÍA MEGJEGYZÉSE

Testvéreim:

 

A Teremtés nyögései és a Menny által korábban említett szenvedések láttán nem szabad, hogy a félelem megbénítson minket, hanem fel kell élesztenünk a lelkünket.

 

Dicsőítsük Istent, imádjuk Istent, magasztaljuk az Egy és Háromságos Istent!

 

Testvéreim, a megtérés elengedhetetlen számunkra, hogy elnyerjük az örök életet. A hit arra vezet minket, hogy szilárdan álljunk, éljünk, és reménykedjünk Isten Igéjében. Az imádkozó nép hithű nép. Testvéreim, az imádság meghallgatásra talál, ezért mindig arra buzdítanak minket, hogy imádkozzunk, hogy az Isteni Irgalom kiáradjon gyermekeire.

 

Gyerünk hát, testvérek, félelem nélkül, hanem szilárd hittel várjunk, mert Isten soha nem hagyja el gyermekeit! Isten bizonyította irántunk érzett szeretetét:

 

„Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,8)

 

Sokkal inkább megment minket most a büntetéstől, ha az Ő Vérén keresztül igazakká és szentekké lettünk.

 

Ámen


AZ EMBERISÉGNEK SÜRGÖSEN RADIKÁLIS VÁLTOZÁSOKRA VAN SZÜKSÉGE ISTEN ATYA ÜZENETE LUZ DE MÁRIÁNAK

2026. szeptember 10.

 

Megáldalak benneteket, mint Szerető Atya, aki figyelmezteti gyermekeit, hogy változzanak meg és térjenek meg.

HATALMAMMAL ÉS ATYAI SZERETETEMMEL JÖVÖK HOZZÁTOK.

FELHÍVLAK TITEKET, HOGY TEGYÉTEK FÉLRE A BŰNT, HOGY SÜRGŐSEN VÁLTOZZATOK MEG, MERT AZT AKAROM, HOGY MINDEN GYERMEKEM MEGMENEKÜLJÖN.

A könnyű bűn egy figyelmeztetés, amelynek fel kell ébresztenie titeket, amint észlelitek, hogy megálljatok, vizsgáljátok meg magatokat és bűnbánatot gyakoroljatok anélkül, hogy kifogásokat keresnétek az elkövetett könnyű bűnre. Szeretteim, a könnyű bűntől a halálos bűnig csupán egy lépés, egy lélegzetvétel választ el titeket; ezért jövök hozzátok, hogy lelketek javáért azonnali bűnbánatot kérjek tőletek.

Úgy járjátok az életet, hogy nem engedelmeskedtek nekem, a test és a szellem közötti folyamatos küzdelemben, ami a lelki képességek megrontását okozza.

SZÁMÍTHATNAK AZ ÉN KEGYELEMEMRE, HOGY AZ IGAZ BŰNBÁNAT ÉS A BŰNEIK GYÓNÁSA ÁLTAL ELTÁVOLODJANAK A BŰNTŐL, ÉS ÚJRA MEGTALÁLJÁK AZT AZ UTAZATOT, AMELY AZ ÉN HÁZAMBA VEZET, HOGY ELDÖNTSÉTEK, HOGY SZERETNI FOGTOK ENGEM!

A bűn súlyosan károsítja mindannyiótok képességeit: az értelmet, az akaratot és az érzelmeket, arra késztetve benneteket, hogy olyan cselekedeteket hajtsatok végre, amelyek teljesen távol állnak attól, ahogyan azok cselekszenek, akik szellemben és igazságban szeretnek Engem.

AZ EMBERISÉG SZÁMÁRA SÜRGŐSEN SZÜKSÉG VAN EGY RADIKÁLIS VÁLTOZÁSRA CSELEKVÉSEIKBEN ÉS VISELKEDÉSÜKBEN, tekintettel arra, ami e generációra zúdul, amelyre hárul annak a beteljesülése, amit Házam kinyilatkoztatott nektek.

Tartsátok magasra a hiteteket! Én, Atyátok, nem hagylak el benneteket ebben a pillanatban, azonban felszólításaim továbbra is határozottak maradnak a válság közepette, amelyben éltek.

 

Imádkozzatok, gyermekeim, imádkozzatok, az Egyház szenved, a válság erőteljesen terjed, és itt szükség van a hitetekre.

Imádkozzatok, gyermekeim, imádkozzatok, a háború erősödik, egy vezető bukik, az emberiség reagál.

Imádkozzatok, gyermekeim, imádkozzatok, a Föld itt-ott megremeg. Imádkozzatok egymásért, a föld erőteljesen mozog.

Imádkozzatok, gyermekeim, imádkozzatok, az űrből egy aszteroida (1) érkezik a Földre, amely megrázza a bolygót, és azt okozza, hogy az Atlanti-óceán behatoljon egyes partvidéki területekre, és más országokat is érintsen a Földön.

Imádkozzatok, gyermekeim, imádkozzatok! A Közel-Kelet továbbra is lázban ég, a háború gyorsan terjed.

 

Gyermekeim, kitartóan higgyetek: „Én vagyok a ti Istenetek”, haladjatok tovább megállás nélkül a megtérés útján. Legyetek engedelmesek, erőtöket arra kell fordítanotok, hogy az Én Utamon maradjatok, ahol várlak benneteket.

„… hozzátok ide a kövér borjút, és vágjátok le, hogy együnk és ünnepeljünk; mert ez az én fiam meghalt, és újra életre kelt, elveszett, és megtalálták” (Lk 15,23–24).

Gyertek hozzám, gyermekeim, ne féljetek!

Én vezetlek titeket az igazi Útra, az Igazságra és az Életre.

ÉN VAGYOK AZ ISTENETEK!

Atyátok

 

ÜDVÖZÖLJÜK A LEGSZENTEBB MÁRIÁT, AKIT BŰN NÉLKÜL FOGANTATTAK

ÜDVÖZÖLJÜK A LEGSZENTEBB MÁRIÁT, AKIT BŰN NÉLKÜL FOGANTATTAK

ÜDVÖZÖLJÜK A LEGSZENTEBB MÁRIÁT, AKIT BŰN NÉLKÜL FOGANTATTAK

 

(1) Az aszteroidák veszélyéről olvassátok el…

 

 

LUZ DE MARÍA MEGJEGYZÉSE

Testvéreim:

Megkapjuk Isten Atya Igéjét, és ez mindannyiunk számára végtelen áldás, amely arra kötelez minket, hogy igennel válaszoljunk az Irgalmasság Istene számára.

Ebben az üzenetben Isten Atya megtérésre hív minket, és azt mondja, hogy nem akarja, hogy bárki is elvesszen; éppen ezért elmagyarázza nekünk, hogy senkit sem utasít el, aki szívből megbánja bűneit és visszatér Hozzá.

Meghívást kapunk, hogy vegyünk részt a bűnbocsánat szentségében, és őszintén bánjuk meg bűneinket.

Kérjük a Szentlélektől, hogy adjon nekünk bölcsességet, hogy minden nap egyre közelebb kerüljünk az Örök Élethez.

A felhívás az emberiség minden szempontjából sürgető, és Isten Atya arra hív minket, hogy fordítsunk figyelmet a háború gyors terjedésére és egy égi test érkezésére, amely súlyos károkat okoz a Földön.

Ámen.

AMÍG MÉG VAN IDŐD SZENT MIHÁLY ARKANGYAL ÜZENETE LUZ DE MÁRIÁNAK

2026. szeptember 18.

 

Királyunk és Urunk, Jézus Krisztus szeretett gyermekei!

A SZENTHÁROMSÁG NEVÉBEN JÖVÖK HOZZÁTOK, MINT A MENNYEI LÉGIÓK PARANCSNOKA, HERCEGE ÉS VEZÉRE.

Azok a feladatok, amelyeket Isten rám bízott, a következők:

Harcolnom kell Sátán és démoni seregei ellen, hogy legyőzzem őket, és a pokolba taszítsam őket. Meg kell mentenem a lelkeket, és meg kell védenem őket minden csapdától, amelyet az Ördög állít eléjük, különösen a halál óráján, hogy ne vesszenek el. Folyamatosan védenem kell az Egyházat, én vagyok a védőszentje, és ezért én vagyok felelős Isten népéért a Földön.

A VÉGÍTÉLET IDŐPONTJÁBAN MÉRLEGELEM A LELKEKET, HOGY MEGTUDJAM, MENNYIRE VOLTAK ENGEDELMESEK, IGAZSÁGOSAK ÉS JÓINDULATÚAK.

Fontos, hogy mindannyian mielőbb vizsgálják meg magukat, és a Szentlélek fényében pótolják azt, amit még be kell tartaniuk, hogy az segítsen nektek a hibák kijavításában.

Szeretett gyermekei Királyunknak és Urunknak, Jézus Krisztusnak:

A háború előrenyomulása nem áll meg, éppen ellenkezőleg, szédítően gyorsul.

Egy nap hajnalban a háború megkezdődik…

Amíg van még időtök, és ha lehetséges, szerezzetek be mindent, amire szükségetek van, ne felejtsétek el a vizet és a mézet is félretenni.

Túl sok országot fog megtisztítani a háború, mivel azok nincsenek békében Istennel, és jelenleg elutasítják Urunkat és Királyunkat, Jézus Krisztust, csatlakozva az Ördög követőihez.

Spanyolországot, a nagy evangelizátort, ellenségei elpusztítják; ebben a fájdalomban Anglia is vele együtt bukik el.

Franciaország, amely meghajolt és elfeledte Urát, váratlan forradalmat fog átélni. Az emberek a dicsőséges múlt halvány árnyai, mely a jelenben mulandó, de áruló és fájdalmas lesz, mindaddig, amíg saját Királyuk meg nem érkezik, hogy harcoljon, és Franciaországot az Isteni Felség alá helyezze.

Olaszországot kifosztják, és a hit kincseit a barbárok kezébe adják. Olaszország tanúja volt a gyenge hitnek és a Szentháromság iránti hidegségnek.

EZ A NEMZEDÉK HITBENI SZEGÉNYSÉGE LESZ AZ, AMELY MIATT A FÖLD SZÜLÉSI FÁJDALMAK KÖZÖTT NYÖGNI FOG A MI KIRÁLYUNK ÉS URUNK, JÉZUS KRISZTUS, VALAMINT A MI KIRÁLYNŐNK ÉS ANYÁNK IRÁNYÁBAN ELKÖVETETT SÚLYOS SÉRTÉSEK MIATT, AMIKOR NÉHÁNY VÁROS TELJESEN VÍZ ALÁ KERÜL, ÉS EURÓPÁT MEGHÓDÍTJA OROSZORSZÁG ÉS SZÖVETSÉGESEI.

Ó, milyen fájdalom az emberiség számára!

Ó, milyen büntetés, amelyet az ember keres, anélkül, hogy az Isteni Akarat lenne!

Ez a szenvedés megismétlődik a Föld más országaiban is, a fájdalmak szinte általánossá válnak; az észak-amerikai nagy ország hatalmas tüntetéseket fog átélni, amelyek szinte forradalmakként bizonytalanságba taszítják a „fenséges sast”.

Brazília fájdalmat fog átélni; a víz behatol a földjébe, szimbolizálva a földet terhelő bűn megtisztítását. A Brazíliát megtisztító fájdalom után áldás száll majd erre a nemzetre, és befogadja majd a Föld minden tájáról érkező testvéreket, akik hazájuk pusztulásától menekülve érkeznek ide.

Argentína, amelyet belső zűrzavar övez, szintén súlyos szenvedéseken fog átmenni, és miután megtisztult, többnyelvű országgá válik, amely különböző nemzetekből érkező testvéreket fogad be; a síkságokat azok fogják benépesíteni, akik otthont keresnek azon a földön.

A JÓSLATOK BETELJESÜLÉSE ELŐTT TI, JÉZUS KRISZTUS, KIRÁLYUNK ÉS URUNK GYERMEKEI, MARADJATOK ERŐSEK, NE VESZÍTSÉTEK EL A HITET. AKIKNEK AKÁR EGY MUSTÁRSZEMNYI HITJÜK IS VAN, AZOKAT A BÉKE FÖLDJÉRE VEZETIK.

Ti, a mi Királyunk és Urunk, Jézus Krisztus gyermekei, ne veszítsétek el a hiteteket! Angyali seregeim megőrzik majd benneteket azokon a földeken, ahol a szellemiség megváltozott, és az Isteni Segítség támogatni fog benneteket.

Nézzenek magukba, és engedjék meg maguknak, hogy örvendezzenek annak az áldásnak, hogy azok a gyermekek, akik hűségesek maradnak és lelkileg nem csúsznak el, megkapják Mennyei Légióim segítségét az Isteni Dicsőség és a lelkek üdvössége érdekében.

Megáldalak benneteket, megvédlek benneteket.

Szent Mihály arkangyal

ÜDVÖZÖLJÜK, SZENT MÁRIA, BŰN NÉLKÜL FOGANT

ÜDVÖZÖLJÜK, SZENT MÁRIA, BŰN NÉLKÜL FOGANT

ÜDVÖZÖLJÜK, SZENT MÁRIA, BŰN NÉLKÜL FOGANT

 

 

LUZ DE MARÍA MEGJEGYZÉSE

Testvéreim:

Szent Mihály arkangyal több, mint a gonosz ellen harcoló harcos; valójában meg kell változtatnunk azt a képet, amelyet Szent Mihály arkangyalról alkotunk, és az Isten által rajta keresztül kinyilatkoztatott Ige fényében kell rá tekintenünk.    Szent Mihály arkangyal Isten mindannyiunk iránti szeretetének megnyilvánulása, hogy ne feledjük: soha nem vagyunk egyedül, és főleg nem a lelki harcban.

Amikor ebben a lelki küzdelemben bűnbe esünk, az nem azt jelenti, hogy Isten elhagy minket, hanem egy lehetőséget kínál arra, hogy meglássuk: a kegyelem erősebb a bűnnél, az isteni irgalom pedig nagyobb, mint bűneink.

Bizonytalanságok, kétségek és aggodalmak közepette élünk, és néha úgy érezzük, hogy mindez meghaladja erőnket, de ezt azért érezzük így, mert elfelejtjük, hogy Isten mérhetetlenül szeret minket.

Testvéreim, nem azért hiszünk, mert minden jól megy, hanem azért, mert biztosak vagyunk abban, hogy az isteni szeretet felülmúlja bizonytalanságainkat. Ezért mindazonra, amit Szent Mihály arkangyal kinyilatkoztat nekünk, válaszunk nem lehet félelem, bizonytalanság vagy alvást nem engedő rettegés, hanem a válaszunknak reménynek kell lennie, nem kétségbeesésnek, hanem bizalomnak, hiszen életünk Isten kezében van, és ha Isten velem van, ki állhat ellenem?

Ebben az üzenetben Szent Mihály számos tanítást ad nekünk a jövőre nézve: biztosnak kell lennünk abban, hogy semmi sem pótolhatja az Istennel való kapcsolatunkat; minden összeomolhat, de a hit az, ami megmarad. A ránk váró háborúk, a szenvedések, a nehézségek és az Istentől való eltávolodás tanulságot adnak nekünk: amikor az emberiség megfeledkezik Isten szeretetéről, az igazságról és az isteni irgalomról, végül saját döntései miatt szenved.

Mindezek miatt nem szabad többé a megtérést fenyegetésként tekintenünk, hanem meghívásként kell fogadnunk, hogy az Út, az Igazság és az Élet szerint éljünk.

Testvéreim, kitartó hitre van szükségünk, arra a bizonyosságra, hogy Isten közelében élni azt jelenti, hogy folyamatos megtérésben élünk, mert tudjuk, hogy Isten nem hagy el minket, és ez kell, hogy legyen a biztos támaszunk.

Ámen.

MINDEN ELŐRE MEGTERVEZETT ÉS MEGRENDEZETT JÉZUS KRISZTUS URUNK ÁLTAL ADOTT LÁTOMÁS LUZ DE MÁRIÁNAK

2026. szeptember 24.

Imádkozás közben szeretett Uram, Jézus Krisztus megengedi nekem a következő látomást, és így szól hozzám:

„Szeretett leányom, azt kívánom, hogy nézd meg az emberiség jelenlegi helyzetét, és add tovább testvéreidnek.”

Láttam, ahogy az emberiség egyik helyről a másikra vándorol: egyesek el akarnak menni az országukból, mások a hegyekbe vagy más helyekre költöznek a saját országukon belül. Valójában kevesen vannak, akik békében maradnak otthonukban, imádkozva.

Az emberiség védelmet keres...

Szeretett Urunk, Jézus Krisztus így szól hozzám:

„Nézd, szeretett leányom, hogyan keresik a biztonságot, pedig a biztonság magukban van, a belém vetett hitben.”

Látom, hogyan csoportosulnak az emberek, és akár a mozgásukat is megakadályozzák egymásnak; mindez a háború bejelentése miatt. Káosz uralkodik, mert azok, akik abban a pillanatban nem akartak hinni, mindenféle ellátmányt keresnek, és mindenhol rengeteg ember tölti meg a szupermarketeket, ahol mindazt árulják, amire mindenkinek szüksége van.

Szeretett Urunk, Jézus Krisztus megengedi, hogy több napon, héten és hónapon át szemléljem a világháborút, és azt, hogyan pusztulnak el a Közel-Keleten számtalan emberi lény, ellenségeik keze által. Micsoda kín, micsoda fájdalom!

Ezen a zűrzavaros helyzet közepette Oroszországra és Ukrajnára tekintek:

Mennyi szenvedés!

Mennyi félelem!

Hogyan élnek a gyerekek rejtekhelyeken és romok között!

Micsoda tragédia tárul a szemem elé!

Bocsáss meg, Uram, bocsáss meg!

De az emberiség ezen jövés-menése közepette szeretett Urunk, Jézus Krisztus megmutatja nekem a Föld tengereinek egyes részeit, ahol a hadihajók közelednek a szárazföldhöz, és felkészülnek a partraszállásra; mindez olyan csendben történik, amely mintha bűnrészes lenne abban, amit ezek a hajók majd előidéznek.

Szeretett Urunk, Jézus Krisztus így szól hozzám:

„Szeretettem, miután partra szállnak, megérkeznek a repülőgépek.

A Teremtést azért adtam az embernek, hogy boldog legyen, és nem azért, hogy így éljen, és ennyi fájdalmat okozzon, mert ez nem az Én Akaratom!

Az emberiség nem fogta fel, mire figyelmeztették, és nem hallgatott rá.”

Látom, hogy az emberiség szenvedései egy olyan tervvel kezdődnek, amelyet a nagyhatalmak elnökei előre kidolgoztak, és már eldöntötték, hol támadjanak először. Emberi szemmel nézve ez olyan, mintha egy sakkjátszma lenne, ahol a hatalmasok a saját kényelmük szerint mozgatják a figurákat. Szeretett Urunk, Jézus Krisztus megengedte, hogy megnézzek több olyan embert, akik ilyen vagy olyan formában fontos pozíciókat töltöttek be egyes világszintű szervezetekben.

Szeretett Urunk, Jézus Krisztus így szól hozzám:

„Szeretett leányom, ezek a lények irányítják az emberiséget, parancsokat adnak a kormányoknak, hogy a háborúra valamilyen módon reagáljanak.

Mindenet ők terveztek és rendeztek el.”

Továbbra is megmutatja nekem a háború előrehaladását, és így szól hozzám:

„Ez szörnyű, szeretett leányom…”

Nézem, hogyan folytatódik a háború, és mi okozza ezt a sok halált, mert nem a foglyok iránt érdeklődnek, hanem az élet elvétele iránt, az élet másodpercek alatt való elragadása iránt.

Szeretett Urunk, Jézus Krisztus így szól hozzám:

„Figyeld ezt figyelmesen, szerelmem.”

Nézem az Úr angyalait, és látom, hogyan dolgoznak fáradhatatlanul abban a pillanatban, hogy segítsenek mindazoknak, akik hozzájuk fohászkodnak: egyeseket egyik helyről a másikra visznek, más testvéreket élelemmel látnak el és gondoskodnak róluk, mondhatnám, láthatatlanul azoknak az emberi lényeknek a szeme előtt, akik üldözik őket.

Ó, szeretett Urunk, Jézus Krisztus csodái, az angyalok jönnek-mennek, válaszolva az emberek szükségleteire!

ÉN, A SZERETŐ ÉS IRGALMAS URAD, KÜLÖNLEGES VÉDELMET ÖNTÖK AZOKRA, AKIK IMÁDKOZNAK A SZENT FŐANGYALOKHOZ A TRIDUUM SORÁN, A KÖVETKEZŐ FELTÉTELEK MELLETT:

Gyónjanak.

Igazi odaadással, és minél több imádkozó lélek vegyen részt benne.

Anélkül, hogy bármiféle érdekük lenne, egyetlen csatornában, egyetlen hangon egyesüljenek.

Kérjék az irgalmat az imaháromnapon keresztül, amelyet szeretett leányomnak jelöltem meg; a meghatározott sorrend az Én Akaratom, és a megjelölt imák az Én Akaratom.

EZUTÁN, AZ ÉN KÉRELMEMRE ADOTT VÁLASZ FÜGGVÉN, CSÖKKENTEM A HÁBORÚ INTENZITÁSÁT, ÉS KÜLÖNLEGES ÁLDÁST ÍGÉREK NEKTEK, HOGY A LEGNEHEZEBB PILLANATOKAT IS ÚGY ÁLLJÁTOK ÁT, HOGY NE VESZÍTSÉTEK EL A HITET.

Végtelen Isteni Irgalom, dicsőítsenek téged örökké!

Megáldalak benneteket, gyermekeim, és azt kívánom, hogy együtt imádkozzatok.

Jézusotok

2026. szeptember 20., vasárnap

Miért ne

A XIV. (judaizáló) Oroszlánunk előző cikkben idézett „tanításához” adalékul, a Pünkösd utáni 17. vasárnap evangéliumi szakaszában tálcán szállítja az Egyház a példát arra, hogy miért is nem érdemes bizalommal és figyelemmel fordulnunk a zsidóság mai vallása felé.

Az evangéliumi szakasz a mai szentmisében Mt 22,34-46. A kérdéssel sarokba szorítani kívánt Jézus maga is feltesz egy kérdést a farizeusoknak a 109. zsoltár első soráról: „Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?” „Dávidé” – felelték. Ő tovább kérdezte őket: „Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá vetem. Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia?”

Jézus itt a 109. zsoltárt idézi, Dávid zsoltárát, amelyben Dávid idézi az Isten szavát, miközben saját leszármazottját Urának mondja a Lélek sugallatára, tehát maga Isten nevezi Úrnak, azaz Istennek Dávid leszármazottját. Jézus ezzel az egyetlen kérdéssel bizonyítja a farizeusoknak, hogy az Írásuk tanúskodik a Messiás istenségéről. A zsidók ugyanis tudták, hogy Dávid leszármazottja lesz a Messiás, de az nem volt nyilvánvaló előttük, hogy ez a leszármazott egyúttal Isten is lesz.

A farizeusok kérdésre adott válasza: „Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól nem is merték kérdezgetni.” Az ok nyilvánvaló: a csodákkal bizonyított istenség mellett nem akarták elfogadni az Írás tanúságát sem, belátás helyett üldözték, kínozták és megölték a Messiást, majd miután halálával és feltámadásával mégis nyilvánvalóvá lett előttük, hogy Jézus valóban Isten, nem megtértek, hanem még jobban gyűlölték Őt. Ebbe ragadtak bele utódaik is, akik gyűlöletük és ellenkezésük okán magát a Szentírást is meghamisították – erre kiváló példa a 109. zsoltár első sora, amely zsoltár most a hamisító zsidók számozását követve újabban a 110. zsoltárként ismert.

A héber szövegben ma a Leningrádi kódex nyomán mindenhol az olvasható, hogy „Így szólt az Úr (YHVH) az én uramhoz (adoni)”. Pedig a jelek szerint eredetileg nem ez állt a tekercsekben, hanem két Úr szó, tehát az Istenre, és nem emberre vonatkozó kifejezés. Mindkét „úr” mássalhangzói megegyeznek, mindkettőt ADNY-nak írják, és csak a Krisztus tagadó rabbik későbbi pontozása alapján válik az egyik Istenre (Adonai), a másik emberi úrra (adoni) vonatkozó szóvá. Erre utal az is, hogy a farizeusok nem csaptak le Jézus „tévedésére” és nem mondják, hogy „ácsi, nem is ezt mondja a zsoltár!”, hanem eloldalogtak.

Aztán a vereségükből okulva a farizeusok utódai, az istentelenné vált rabbik, Krisztus után, amikor az addig csak mássalhangzókat tartalmazó szentírási tekercseket ellátták magánhangzókat jelölő pontokkal (nikud pontozás), „véletlenül” saját istentagadó hazugságuk szerint írták át a Szentírás szövegét. Onnantól kezdve a kommentárjaik elkezdték Ábrahámra vonatkoztatni a szöveget, mintha Dávid Ábrahámot nevezte volna annak leszármazottjaként urának, illetve elkezdték tagadni a zsoltár feliratában szereplő dávidi szerzőséget. (Erről bővebben: Psalm 110:1: The LORD said to?)

Arra vonatkozóan, hogy ez valóban így történt, az evangéliumi jelenetből hiányzó farizeusi cáfolat mellett még számtalan bizonyíték áll rendelkezésre. A Septuaginta a zsoltár eme sorában mindkét úrra a κύριος szót használja. A legrégebbi szövegtanúkban is mindenhol ugyanez áll. Az első teljes maszoréta szöveg viszont, amely már ezt a hamisítást is tartalmazta, a 10. századból származik.

Zárásként, ha valaki nem tudná, a novus ordo híres arról, hogy misén felolvasott szentírási részeket már nem egy éves, hanem három éves ciklusba osztották, mert csak így fért el a nagyon kibővített olvasmányrend. De talán az is érdekes lehet, hogy egyéb kellemetlen részek mellett az új olvasmányok között nem szerepel a Jn 8,44 sem. Talán mert nem fért össze a Jézus szavaival ellenkező Nostra Aetate szellemiségével. Mert Jézus ebben a részben János apostol tanúsága szerint ezt mondta:

„Az ördög az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság.”

A mai zsidó vallás azoknak a szellemi öröksége, akikhez ezek a mondatok szóltak, ugyan miért kérdeznénk hát tőlük, hogyan is kell értelmezni a Szentírást?


https://invocabo.wpcomstaging.com/2026/09/20/miert-ne/

Gisella Cardia által kapott üzenetek


BÍZZATOK ISTENBEN! A Rózsafüzér Királynőjének üzenete Gizellának, 2026. szeptember 3.

Kedves és szeretett gyermekeim,

Köszönjük, hogy itt összegyűltetek imádkozni, és hogy térdet hajtottatok.

Szeretett gyermekeim, alázatot kérek tőletek, mégis továbbra is büszkeségetek van.

Megbocsátást kérek tőled, mégis neheztelsz.
Békét kérek tőled, ehelyett háborúk lepik el a világot.

Gyermekeim, imádkozzatok sokat a zavarodottakért és a képmutatókért, akik Istenről beszélnek, de nem ismerik Őt; az Irgalmasságról beszélnek, de nem beszélnek az Ő Szent Igazságosságáról.

Gyermekeim, folytassátok a hit útját, amelyre elindultatok. Ne hagyjátok magatokat kísértésbe esni, hanem továbbra is azon az úton járjatok, amelyet Jézus mutatott.

Gyermekeim, sok a kereszt, de bízzátok magatokat Istenre, aki mindent meg tud tenni. Ne a világra nézzetek, hanem az örökkévalóságra koncentráljatok.

Gyermekek, szeretlek titeket, és Szeplőtelen Szívem veletek és bennetek fog diadalmaskodni.

Remény, szeresd Istent, most és mindörökké.

Anyai áldásomat adom neked, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Béke a szívetekben.

Reflexió az üzenetre:

Szűzanya vágyik arra, hogy mindannyiunkat, gyermekeit, megmentse, és ismét arra hív minket, hogy változtassunk bizonyos hozzáállásunkon. Álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el: amikor sértéssel szembesülünk, képesek vagyunk-e nem reagálni és megbocsátani? Amikor valami jót vagy fontosat teszünk, képesek vagyunk-e nem büszkén fulladozni, rejtőzködni anélkül, hogy igényt tartanánk érdemeinkre? Amikor hibázunk és vétkezünk, emlékezünk-e arra, hogy Isten, nemcsak irgalmas, hanem igazságos is, és hogy minden cselekedetünkről számot adunk előtte?

Tartsuk tekintetünket a Mennyországon; ez a célunk, és ne hagyjuk, hogy bármi elterelje a figyelmünket, még a nehéz keresztek sem, amelyeket cipelünk, mert ezek a kulcsok nyitják meg előttünk a Paradicsom kapuit.


NE FÉLJETEK A JÖVŐTŐL! Jézus üzenete Gizellának 2026. szeptember 5-én

Gyermekeim és testvéreim,

Köszönöm, hogy együtt imádkoztatok, és hogy megvigasztaltátok fájó szívemet.

Testvéreim, sokan várnak jeleket, de nem mondtam-e, hogy amikor nemzet nemzet ellen és nép nép ellen lesz, amikor éhínség és betegségek jönnek, akkor ezek az idők jönnek?

Íme, a világ és a Föld zűrzavarban van. Nézz körül!

De mindenekelőtt hallgassatok Édesanyám szavaira, aki ahogyan a keresztem alatt sírt, most értetek sír, gyermekek, mert meg akar menteni benneteket a pokoltól.

Azt mondom nektek: ne féljetek attól, ami jönni fog, mert ti vagytok az én seregem, és a Szentlélek erőt ad nektek a harchoz, és a jó fog győzedelmeskedni.

Gyermekek, veletek vagyok, de hamarosan meg kell térnetek, nem félelemből, hanem szeretetből és a szentség eléréséhez.

Most búcsúzom tőletek, és megáldalak benneteket a Szent Háromság nevében.

A te Jézusod.

Reflexió az üzenetre:

Egy napon, amikor Jézus még a Földön járt, apostolai félrehívták, és kíváncsiságtól vezérelve megkérdezték tőle, hogy mik lesznek az idők vége jelei. Jézus ezután aprólékosan leírta ezeket; Máté evangéliumának 24. fejezetében újra elolvashatjuk őket. Ma Jézus azt mondja nekünk, hogy a kétezer évvel ezelőtt megjövendölt idők elérkeztek; a nagy nyomorúságban vagyunk.

Ezért kéri, ma is, mint akkor, hogy legyünk készen, vagyis változtassunk életmódunkon, mert csak szelíd és alázatos szívvel leszünk képesek szembenézni a gonosz erőivel és az elkövetkező eseményekkel.

Üssük el magunktól minden félelmet, és próbáljuk megérteni, hogy ezeket az üzeneteket egy olyan Atya adja, aki szereti gyermekeit, és aki siet a megmentésükre.

A Rózsafüzér Királynőjének üzenete Gisellának, 2026. szeptember 12-én

Lányom, köszönöm, hogy eljöttél hozzám erre a helyre.

El kell mondanod az Egyháznak, hogy nincs szüksége zsinatokra, hanem olyan püspökökre, akik tanítanak, olyan papokra, akik többet imádkoznak, és arra, hogy a hit betöltse és meggyógyítsa népem beteg szívét. Az Egyháznak nem kell alkalmazkodnia a világhoz, hanem inkább ki kell hirdetnie a világnak, hogy hajoljon meg és ismerje el Istent, és gondoskodnia kell arról, hogy Isten álljon a család és a fiatalok középpontjában.

Ez az üzenet, amelyet ma szeretnék neked adni.

Most megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 

Gondolatok az üzenetről:

A Szűzanya a rá jellemző anyai gyengédséggel emlékezteti a papokat és a püspököket saját szolgálatukra: a püspököknek tanítaniuk és oktatniuk kell a népet, míg a papoknak többet kell imádkozniuk, meg kell ünnepelniük az Eucharisztia szentségét, és el kell vinniük a hit fényét minden elcsüggesztett, testben és lélekben beteg, elhagyott emberhez.

Szűz Mária arra is emlékeztet minket, hogy az ősi kísértés mindig él: az Egyház tanítását a pillanatnyi eltérésekhez és divatokhoz igazítani. Nem! Az embernek kell megtérnie, hinnie Istenben és abban a megváltoztathatatlan Igében, amelyet Fia, Jézus hozott el nekünk. Az Evangélium az igazi és egyetlen forradalom, amelyet magunkévá kell tennünk! Isten a nap, és nekünk, mint bolygóknak, körülötte kell forognunk, aki egész életünk középpontja.

 

A Rózsafüzér Királynőjének üzenete Gisellának, 2026. szeptember 19-én

Szeretett gyermekeim,

köszönöm, hogy itt vagytok, hogy meghallgattátok a szívetekben hallott hívásomat, köszönöm, hogy letérdeltetek.
Szeretett gyermekeim, ma meghatottátok angyalaimat, és megvigasztaltátok a Szívemet, amely annyira fáj a világ bűnei miatt.
Gyermekeim, ezt a helyet nagy szeretettel építették, és mondom nektek, hogy rengeteg kegyelem fog hullani az Égből.
Gyermekeim, ezen a helyen, amelyet Atyám megáldott, Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog.
Milyen nagy hitet érzek a szívetekben!
Az emberiség várja a Figyelmeztetést, a Csodát és az Ítéletet mindazon felett, amit elvetettetek.
Gyermekeim, ma kegyelem fog alászállni rátok. Tanúskodjatok és legyetek apostolok! Ne féljetek a jövőtől, mert a hit szabaddá és üdvözültté tesz benneteket.
Most fogadjátok el anyai áldásomat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Gondolatok az üzenetről:
Hittel élni azt jelenti, hogy bízunk Istenben, rábízjuk magunkat Őrá, és hiszünk atyai jóságában.
Ezért, ha Isten az életünk végső értelme, akkor nincs mitől tartanunk, ahogyan azt a Szűzanya is mondja nekünk. Ez az erény szabaddá tesz minket, megment a világ gonoszságaitól és azoktól a tanoktól, amelyek éppen Isten létezését akarják tagadni.
Mi, akik megtapasztaltuk a Menny jóságát, akik jeleket és kegyelmeket kaptunk, mi, akik továbbra is imádkozunk, feladatunk, hogy mindenkinek tanúskodjunk arról, mi az örömünk és életünk forrása.


[Lásd a weboldalt: https://lareginadelrosario.org/messaggi-settembre-2026/ ]

2026. szeptember 19., szombat

Fulton Sheen halálos tévedése

Az alábbiakban Hugh Owennek, a Kolbe Center alapítójának írását olvashatják a frissen boldoggá avatott Fulton Sheen érsek kevésbé ismert oldaláról, a jezsuita Teilhard de Chardin elborult eszméitől való megtévesztettségéről. A mai olvasók már nem nagyon ismerik személyesen de Chardin elképesztő hatását a zsinati generációra, még kevésbé ismerik az általa gyakorolt hatás sátáni jellegét. De mivel sok ma tapasztalható jelenség mögötti úttévesztés kezdőpontja volt az, legalább egy ilyen rövid összegzésben érdemes megismerni Teilhard de Chardin tévtanainak kritikáját. Ebben az írásában ezt is nyújtja Owen.

Urunk Jézus Krisztus figyelmeztetett, hogy a világ vége felé sok hamis próféta támad majd, és sokakat megtévesztenek:

„Sokan megbotránkoznak majd, elárulják és gyűlölni fogják egymást. Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek. Mivel megsokasodik a gonoszság, sokak szeretete kihűl majd. De aki kitart mindvégig, az üdvözül. Az országnak ezt az örömhírét pedig hirdetni fogják az egész világon, tanúságot tesznek róla minden nép előtt – és akkor eljön majd a vég.” (Mt 24,10-14).

Most csütörtökön, szeptember 24-én a Missouri állambeli St. Louisban, a The Dome at America’s Centerben boldoggá avatják tiszteletreméltó Fulton J. Sheen érseket. Sheen érseket joggal tisztelik mindazért, amivel az Egyház életét gazdagította, legfőképpen azáltal, hogy a világ minden táján tartott lelkigyakorlatain keresztül népszerűsítette a papok mindennapi eucharisztikus szentségimádási óráit. Úgy véljük azonban, hogy Isten tiszteletére és dicsőségére kötelességünk bemutatni, miként tévesztett meg még egy tiszteletreméltó Sheen érsekhez hasonlóan tehetséges és jámbor embert is a Sátán, az ő választott eszköze, az antiteológus P. Teilhard de Chardin által – Isten irgalmazzon neki! Bízunk benne, hogy a tiszteletreméltó érsek lenne az első, aki szeretné, hogy fény derüljön a megtévesztésére, figyelmeztetésül mindannyiunk számára, hogy óvakodjunk a teista evolúció csábító tévedéseitől.

A fiatal Fulton Sheen atya elutasítja a teista evolúciót

Sheen érsek későbbi behódolása a teilhard-i tévedéseknek annál is inkább megdöbbentő, mivel korábbi írásaiban még teljesen elvetette azokat. Fiatal teológusként kiterjedt áttekintést írt a modern filozófiáról, amely „az Istenről alkotott új fogalom megszületésének” volt tanúja:

„Ez az evolúcióban lévő Isten… Isten egymást követő teremtéseken keresztül születik meg. Ahogy a világ fejlődik, Ő is fejlődik; ahogy a világ tökéletesedik, Ő is tökéletesedik. [Ráadásul] az ember szükséges lépcsőfok Isten evolúciójában. Ahogy az ember a vadállatból lett, úgy Isten is az emberből lesz.”

Egyik korai művében, a Love One Another (Szeressétek egymást) című könyvében Sheen gúnyolódott azon az elképzelésen, hogy Krisztus nagy parancsolatát – „Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” – le lehetne vezetni a létezésért folytatott, évmilliókon át tartó evolúciós küzdelemből:

„»Az ember a vadállatból származik; ezért szeretnie kell felebarátját.« Milyen ostobának hangzik ez! Mindenki tudja, hogy a legalkalmasabbak túlélésének törvénye soha nem alakulhat át szeretetté, és a létezésért folytatott küzdelem sem fejlődhet emberi testvériséggé. Ha a vadállatoktól származunk, akkor joggal várható el tőlünk, hogy vadállatként is viselkedjünk.”

A modern filozófia 300 oldalas áttekintése után a fiatal Sheen atya így összegzett:

„A korok bölcsességét és tapasztalataink kvintesszenciáját az az egyszerű igazság adja meg, amelyet az egyszerűek megértenek, és amelyet oly sok filozófus elfelejt: hogy mi nem »isten-csinálók, hanem Isten által csináltak« vagyunk.”

Sheen érsek és „az evolúció legnagyobb diadala”

Sheen érsek „megtérését” a teista evolúcióhoz annak a folyamatnak a részeként kell értelmezni, amelyet Ernst Haeckel német anatómus és darwinista apologéta „az evolúció legnagyobb diadalának” nevezett: a katolikus értelmiségi elit meggyőzését arról, hogy össze kell békíteniük a mikrobától az emberig tartó evolúciós hipotézist a katolikus hittel – annak ellenére, hogy az Index Kongregáció (Sacra Congregatio Indicis) 1878-ban egyértelműen elítélte azt a tézist, miszerint „az evolúció összeegyeztethető a keresztény tanítással”; a Pápai Bibliabizottság határozatai fenntartották Ádám és Éva különleges teremtését, valamint a Teremtés könyve 1–3. fejezetének szó szerinti történelmi igazságát; Szent X. Piusz pápa pedig 1907-es Lamentabili sane kezdetű iratában elítélte azt az állítást, hogy az Index Kongregáció elítéléseit félvállról lehetne venni.

Darwin azzal érvelt, hogy a különböző életformák felépítésbeli hasonlóságai azt bizonyítják, hogy mindannyian egy közös őstől fejlődtek ki. Haeckel szerint a különböző szervezetek embrióinak hasonlósága azt bizonyította, hogy a magasabb rendű életformák a születés előtt „megismételték” evolúciós történetüket, és mindannyian egy közös őstől származnak. Hogy ezt a „bizonyítékot” meggyőzőbbé tegye kortársai számára, Haeckel meghamisította halak, szalamandrák, csirkék, teknősök, nyulak, disznók és emberek embrióiról készült rajzait, eltúlozva a hasonlóságaikat és minimalizálva a különbségeiket.

Haeckel hamisítása: felső sorban a különböző állati és az emberi embriók általa készített rajzai, az alsó sorban az adott élőlény embrióinak tényleges fotói

Bár Haeckel csalása még életében lelepleződött, az evolúciós hipotézis megkövetelte a közös származást, és az embriológiai rekapituláció fogalma évtizedeken át mély hatást gyakorolt az embriológia tanulmányozására. Az Egyesült Államokban a Notre Dame Egyetem neves tudósa, P. John Augustine Zahm nagy hatású, Evolution and Dogma (Evolúció és dogma) című könyvében több oldalt szentelt az „embriológiai rekapitulációnak”, mint a darwini hipotézis bármely más „bizonyítékának”.

Amikor A fajok eredete megjelenésének századik évfordulóján, 1959-ben a világ vezető evolúcióbiológusa, Sir Julian Huxley kijelentette, hogy az Ernst Haeckel rajzain bemutatott „embriológia” nyújtja „az evolúció legmegdöbbentőbb bizonyítékát”, az evolúcióhívő kollégái már több mint fél évszázada uralták a nyugati világ szinte összes egyetemét és kutatóközpontját. Mégis, saját bevallása szerint az „embriológiai rekapituláció” volt a legjobb bizonyíték, amivel elő tudtak állni. 1950-ben XII. Piusz pápa a Humani generis enciklikában arra buzdította a katolikus szakértőket, hogy „vizsgálják meg” az evolúciós hipotézis melletti és elleni bizonyítékokat, de nyilvánvaló volt, hogy szinte egyetlen katolikus tudós sem vetette alá Huxley kijelentéseit szigorú vizsgálatnak. Németországban például az abortuszpárti aktivisták ügyesen kihasználták a német katolikus értelmiség megosztottságát, hogy a törvényhozás elé terjesszék a terhességmegszakítás legalizálására vonatkozó követeléseiket. Karl Rahner, aki az élen járt a [magzatvédő] 218. paragrafus [enyhítése] körüli harcban, a Naturwissenschaft und Theologie című kiadványban (11. füzet, 86. oldal, 1970) ezt írta:

„Úgy gondolom, léteznek olyan biológiai fejlemények, amelyek ember előttiek, de ezek a fejlemények mégis az ember irányába mutatnak. Miért ne lehetne ezeket a fejleményeket átvinni a törzsfejlődésből (filogenézis) az egyedfejlődésbe (ontogenézis)?”

Ezekkel a szavakkal a német nyelvterület legbefolyásosabb katolikus teológusa egy haeckiánus evolúciós érvrendszert fogalmazott meg az abortív fogamzásgátlás és az abortusz mellett, azt állítva, hogy az emberi lények az evolúció minden szakaszán átmennek anyjuk méhében. A biológia tankönyvek a mai napig világszerte azzal érvelnek, hogy a halak, kétéltűek, hüllők, emberek és alacsonyabb rendű emlősök embriói közötti hasonlóságok az evolúciós hipotézist bizonyítják. Számos példa közül tipikus az a képaláírás, amely egy 2002-ben megjelent, széles körben használt amerikai biológia tankönyvben a különböző életformák embrióit ábrázoló rajzokat kíséri. A „Gerincesek embriológiai fejlődése” címet viselő szöveg így szól:

„Figyeljük meg, hogy e gerincesek korai embriószakaszai meglepő hasonlóságot mutatnak egymással, még akkor is, ha az egyedek különböző osztályokból (halak, kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök) származnak. Minden gerinces egy megnagyobbodott fejrésszel, kopoltyúrésekkel és farokkal kezdődik, függetlenül attól, hogy ezek a tulajdonságok megmaradnak-e a kifejlett egyedben.”

Ez az állítás azt a benyomást kelti, mintha az emberi embriók – mint a gerincesek törzsének tagjai – kopoltyúrésekkel rendelkeznének. Ez azonban nyilvánvalóan hamis. Az emberi embriók garatíveinek (garatbarázdáinak) semmi közük a kopoltyúrésekhez, hanem a külső és a középső füllé, valamint a nyakcsontokká, izmokká, idegekké és mirigyekké fejlődnek. Ráadásul a DNS felfedezése után az evolúciós hipotézis igazába vetett hit arra késztetett sok evolúcióbiológust, hogy megjósolják: a különböző szervezetek hasonló testrészeit ugyanazok a gének fogják irányítani. Ez azonban hamisnak bizonyult, mivel az embriológusok felfedezték, hogy ugyanazon testterv megvalósulását – mint például az ötujjú végtagokat – a különböző szervezetekben (például bálnákban és emberekben) eltérő gének szabályozzák, és teljesen különböző embriológiai utakon keresztül érhető el. Annak ellenére, hogy az „embriológiai rekapituláció” mítoszának nem volt tudományos alapja, úgy tűnik, Sheen érseket éppúgy megtévesztették, mint Rahner atyát – mert nyolc évvel a Humani generis után már magabiztosan áradozott Teilhard írásairól, amelyek az élet élettelenből való evolúciójáról szóltak:

„Teilhard számára kontinuitás van a táplálékot kereső állat és az északra mutató mágnes között; a generatív aktusban egyesülő hím és nő, valamint a kémiai vegyületet alkotó két atom egyesülése között. A jelentés nem ugyanaz minden esetben, de ebben az egyesülésben több van puszta szófordulatnál. Az atomok ugyan nem élnek, de rendelkeznek azzal, amit elő-életnek (pre-life) nevezhetnénk.”

Fulton Sheen érsek halálos tévedése

Anélkül, hogy ismernénk Sheen érsek elméjének minden belső rezdülését, könnyen belátható, hogy annak a meggyőződésének, miszerint a molekulától az emberig tartó evolúció már nem képtelenség, hanem „tudományos tény”, szörnyű következményei lettek. Nyilvánvaló hite abban, hogy az Egyház hagyományos teremtési doktrínáját az új „tudomány” fényében felválthatja a teista evolúció, minden bizonnyal segít megmagyarázni lelkesedését John Courtney Murray gondolataiért a II. Vatikáni Zsinaton, valamint azért, hogy a hagyományos, Egyház-központú katolikus társadalom képét felváltsa az Egyesült Államokban gyakorolt vallásszabadság ideáljával. A valóságban az amerikai stílusú, állam és egyház szétválasztásával járó vallásszabadság ideálját éppolyan lehetetlen „kifejleszteni” az egyház és állam katolikus egységének hagyományos ideáljából, mint amilyen lehetetlen egy egysejtű szervezet életét kifejleszteni az atomi részecskék „elő-életéből”.

1967-ben Sheen már visszhangozta és magáévá tette az anyag Omega-pontig tartó evolúciójának teilhard-i látomását. Ezt írta:

„Az egész világ Krisztus, a Király felé emelkedik, még az óceáni árapály feltartóztathatatlan hullámzása is a Hold és a Nap vonzása alatt. (…) Az ő [Teilhard de Chardin] alapvető orientációja az volt, hogy a föld beteljesítése révén érje el a mennyet. Krisztusivá tennii az anyagot.”

Egy idős pap barátom, akinek élete átfedésben volt Teilhardéval, megjegyezte, hogy Teilhard atya a kedvességéről volt ismert, és igaz, hogy az anyag krisztusivá tételébe vetett hit arra késztethet egy embert, hogy kedvességet mutasson minden ember és minden dolog iránt a bennük lévő isteni elem miatt. Ez azonban hamis kedvesség, ha elmulasztja elismerni a javak Isten által teremtett hierarchiáját a mindenségben – Isten transzcendenciáját; az ember Isten képmására és hasonlatosságára való teremtését; az ember uralmát a teremtés felett; a természetfeletti javak végtelen felsőbbrendűségét a természetiekkel szemben; valamint a jócselekedetre és a bűn elkerülésére vonatkozó erkölcsi parancsot.

Teilhard rendszerében – amint az fiatalemberként átélt sorsfordító spirituális élményéből kiderül, amikor egy olyan „jelenléttel” találkozott, amelyet „minden jó és minden rossz kombinált esszenciájaként” írt le – az isteni energia hajtja a mindenség minden tevékenységét, így lehetetlenné válik különbséget tenni a természetes és a természetfeletti, a jó és a rossz között, amennyiben Teilhard istensége mindegyikükön keresztül megnyilvánul. A kegyelem és a természet rendjének ez az összemosása olyan központi helyet foglalt el „új kereszténységében”, hogy a kedves Teilhard még a jó modoráról is megfeledkezett, amikor Dietrich Von Hildebrand a kegyelem doktora, Szent Ágoston írásait idézte evolúciós doktrínájával szemben: „Ne beszéljen nekem arról a szerencsétlen emberről!” – tiltakozott hevesen. „Mindent elrontott a természetfeletti bevezetésével.” Mesterükhöz hűen a mai teilhardisták még a pogány vallásokban és az olyan immorális szexuális viselkedésben is megtalálják az „isteni elemet”, amelyek pedig objektíve elválasztják a lelkeket az élő Istennel való közösségtől. Sheen érsek azonban annyira meg volt győződve a molekulától az emberig tartó evolúció tényéről és Teilhard doktrínájának hitelességéről, hogy azt jósolta, Teilhard atyát 2017-re egyháztanítói rangra fogják emelni:

„Nagyon valószínű, hogy 50 éven belül, amikor a Teilhard »szerencsétlen« szókincsének jelentéséről szóló jelentéktelen, szószaporító viták elülnek vagy másodlagos helyre kerülnek, Teilhard úgy fog feltűnni, mint Keresztes Szent János és Avilai Szent Teréz: a huszadik század spirituális zsenijeként.”

Összegzés

Ebben a hírlevélben nem áll szándékomban megtagadni azt a sok jót, amit Sheen érsek püspökként, íróként és prédikátorként életében véghezvitt, különösen a papok számára indított eucharisztikus szentségimádási órák népszerűsítésével. De kötelességem súlyos elmulasztása lenne, ha nem mutatnék rá arra az inkoherenciára, amelyet Teilhard evolúciós doktrínájának elfogadása vitt bele a gondolkodásába – éppúgy, ahogy ez ma is inkoherenciát szül oly sok katolikus értelmiségi és egyházi vezető gondolkodásában. A teilhardi teista evolúció negatív hatásának felismerése és elutasítása különösen most szükséges, amikor oly sok egyházi vezető aktívan együttműködik szekuláris partnereivel egy istentelen Új Világrend felépítésén, egy világ-vallással, egy evolúción alapuló „új kereszténységgel”.

Teilhard „új kereszténységében” könnyű elhinni, hogy „a cél szentesíti az eszközt”, mert az evolúció istene szándékosan használ fel spirituális és anyagi rosszat céljai eléréséhez. Így Teilhard képtelen volt elítélni azokat a totalitárius kormányokat, amelyek olyan „hasznos” változásokat kényszerítettek a lakosságra, amelyek felgyorsítanák az ember evolúcióját. Valóban előre látta és támogatta egy olyan világkormány felemelkedését, amely „jótékony” törvényeket kényszerítene az emberiségre, felgyorsítva az ember evolúcióját az Omega-pont felé. A Vatikán lelkesedése az oltási kötelezettségekért, amelyek abortuszhoz köthető vakcinákat kényszerítettek a világ teljes lakosságára, velejéig teilhardi jelenség, mivel bűnrészességét a gyermekkereskedelem, az abortusz és a magzati kísérletek globális iparágában a „közjó” olyan fogalmával racionalizálja, amelyet megfosztottak elsődleges természetfeletti dimenziójától, és a puszta természeti, anyagi javak szintjére redukáltak.

Krisztusban a Szeplőtelen Szűz által, Szent Józseffel egységben:

Hugh Owen

https://kolbecenter.substack.com/p/archbishop-sheen-and-the-teilhardian

https://invocabo.wpcomstaging.com/2026/09/28/fulton-sheen-halalos-tevedese/

A Szűz Mária- tisztelet megerősíti a hit alapjait, megóv a tévtanoktól és üdvösséghez vezet

Kisboldogasszony ünnepének imái:
Introitus: Üdvözlény, szent szülő, mert te szülted a Királyt, ki az eget és a földet kormányozza mindörökkön örökké. (Sedulius (kb. 400-450))
Oratio: Szolgáidnak, kérünk, Urunk, add meg a mennyei kegyelem ajándékát, hogy akiknek üdvössége a boldogságos Szűz születésével kezdődött: azok számára az ő születésének napja adja meg a béke gyarapodását.
Lectio (Péld 8,22-35: részlet): Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott; öröktől fogva rendelt engem, ős idők óta, még a föld előtt; …. ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után; színe előtt játszadoztam mindenkor, játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűséggel voltam az emberek fiai között. Most pedig, gyermekeim, hallgassatok reám! Boldogok, kik megtartják utaimat! Hallgassatok az intést, legyetek bölcsek és el ne vessétek azt magatoktól! Boldog az az ember, ki hallgat reám, és ajtómnál virraszt naponta, és őrzi ajtóm félfáját; mert aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt merít az Úrtól.
Graduale: Áldott és tiszteletreméltó vagy Szűz Mária, mert szüzességed sérelme nélkül a Megváltó anyja lettél. Szűz Szülője Istennek, Az, akit az egész világ nem tud befogadni, emberré lévén, tebenned lakozott.
Alleluja, alleluja! Boldog vagy, Szent Szűz Mária és minden dicséretre legméltóbb, mert belőled kelt fel az Igazság napja, Krisztus, a mi Istenünk. Alleluja!
Offertorium: Boldog vagy Szűz Mária, mert te hordoztad a mindenség Teremtőjét és szülted, ki téged alkotott és örökké szűz maradsz.
Görög antifóna, amelyet a szeptember 8-i második vecsernye Magnificatja alatt énekelnek: Születésed, ó, Szűz Istenszülő, örömhírt hozott az egész világnak; hiszen belőled támadt fel az igazságosság napja, Krisztus, a mi Istenünk, aki megszabadított minket az átoktól és áldást adott nekünk; s legyőzve a halált, örök életet ajándékozott nekünk.

»Ahogyan a miseszövegek is mutatják, Szűz Mária születésének ünnepét az öröm és a fény légköre hatja át. Ez az ünnep előhírnöke annak az örömnek, amelyet Isten Fiának karácsonyi születése hoz majd el teljes egészében. Mária születésével szertefoszlik a sötétség, és felvirrad a világra a hajnal, amely az Igazság Napját, Krisztust, az Urat hirdeti.
Ez az ünnep hidat képez az Ó- és az Újszövetség között, rámutat, hogy Mária születésével a valóság felváltja a jelképeket és előképeket: az Ószövetséget az Újszövetség váltja fel. Ezért az egész teremtett világ öröméneket zeng, ujjong és részesedik e nap örömében.. „Valóban, ez az a nap, amelyen a világ Teremtője felépítette templomát; ez az a nap, amelyen egy csodálatos mű révén a teremtmény a Teremtő kiválasztott lakóhelyévé válik” (Krétai Szent András).
A szentekre a katolikus Egyház általában haláluk, vagyis mennyei születésük napján emlékezik meg. Mindössze három személy van, akinek az Egyház földi születésnapját is megünnepli: Jézus Krisztusét, Máriáét és Keresztelő Szent Jánosét.
Szűz Mária és Keresztelő Szent János testi születésének megünneplése abban az egyedülálló küldetésben rejlik, amely az üdvtörténetben rájuk hárult. Mind a Boldogságos Szűz születése, mind Keresztelő Jánosé közvetlen kapcsolatban áll a világ Megváltójának eljövetelével. Mária születése és létezése – jóval felülmúlva Keresztelő Jánosét is – különös jelentőséggel bír, ami az üdvtörténet összefüggésében, az Ószövetség és az Újszövetség Isten népével való kapcsolatából tárul fel. Mária születése lezárja a várakozás és az ígéretek korszakát, ugyanakkor megnyitja a kegyelem és az üdvösség új idejét Jézus Krisztusban. Per Mariam ad Jesum! – Mária, az Ószövetség népének utolsó és legméltóbb képviselőjének születésével – az ígéretekre való hosszú várakozás után – beteljesednek az idők, és új üdvrend veszi kezdetét.
Mária létezése elválaszthatatlanul összefonódik Krisztuséval: ugyanannak az eleve elrendelési és kegyelmi tervnek a része. Istennek az Ige megtestesülésére vonatkozó titokzatos terve magában foglalja azt a Szüzet is, aki az Ő anyja. Ily módon Mária születése magának az üdvtörténetnek a szívébe illeszkedik.« (forrás: ewtn.com weboldal.)

»Az Egyház azt tanítja, hogy Szűz Máriát a legnagyobb tisztelet kultusza (hyperdulia) illeti meg. Ez a tiszteletadás különbözik az imádás kultuszától (latria), ami a liturgiában csak Istennek, Krisztus emberségének és a szent Keresztnek van fenntartva. A szenteket a dulia, az egyszerű tisztelet illeti meg.
A Szűz és Isten-anyához intézett imádságok, melyek az ő erényeinek az utánzásához vezetnek, biztos utat jelentenek az üdvösséghez, mivel Mária mindazok számára, akik teljes bizalommal könyörögnek hozzá, egész a halálukig megszerzi a hitben való kitartást, hiszen ő minden kegyelmek egyetemes közvetítője, aki különös jóakarattal viseltetik a hozzá hű gyermekei iránt.
A Szeplőtelen Szűz Máriának kijáró tiszteletadás mindannyiunk és az egész Egyház számára felemelő dolog. Ez a tisztelet megerősíti a hit alapjait, megóv a tévtanoktól, üdvösséghez vezet. Aquinói Szent Tamás tanítja: „Mivel Szűz Mária Isten Anyja, abból a végtelen jóból, ami Isten, ő is birtokol bizonyos végtelen méltóságot. És innen tekintve, nem lehet semmi jobb, mint ő, mint ahogy semmi jobb nincs, mint Isten.” – Mária az egyetlen, aki az Atyaistennel együtt ezt mondhatja a Fiúistennek: Az én Fiam vagy Te. Ezt értette meg világosan Szent Tamás.
Cajetan (1469-1534) bíboros azt tanítja nekünk, hogy azzal, hogy Mária az emberré lett Istent méhébe fogadta, megszülte, tejével táplálta, személyes és emberi tevékenységével egészen az istenség határáig jutott el.« (forrás: J. Regele)


Kisboldogasszony ünnepének története

Az 1933-as katolikus misekönyv szerint Kisboldogasszony, vagyis Szűz Mária születésének ünnepe II. osztályú ünnep egyszerű nyolcaddal. Viszont szeptember 8. után erről a nyolcadról nem esik többé említés: se a nyolc nap alatt, se magán a nyolcadon nincs róla megemlékezés. Maga a nyolcad napja, szeptember 15., már a Hét Fájdalmú Szűz ünnepe, melyen szintén nem esik egyetlen szó sem a nyolcadról.
Ez a helyzet nemcsak feltűnő, de egyedülálló is a katolikus naptárban. Mint fentebb szó volt róla, az Egyház mindössze két ember, Szűz Mária és Keresztelő Szent János születésnapját ünnepli meg: Keresztelő Szent János június 24-én tartott ünnepének vigíliája és közönséges nyolcada van, melyről mind a nyolc napon történik megemlékezés. Szent Lőrinc vértanú ünnepének – ez mint a többi szentnél is, a halálának napja – is van vigíliája, és egyszerű nyolcada is. Az apostoloknak is van vigíliája, Péter és Pálnak pedig nyolcada is. Csak Szűz Mária születésnapjának nincs se vigíliája, se megtartott nyolcada.
De miért van ez így?

Rómában a 7. század vége felé kezdték megünnepelni Szűz Mária születését. Az ezt követő évszázadokban az ünnep fokozatosan elterjedt. A 13. századtól kezdve az ünnep jelentősége megnőtt: IV. Ince pápa 1243-ban ünnepélyes nyolcaddal ellátott elsőosztályú ünneppé tette, amelyet böjttel járó vigília előzött meg.
Amikor VIII. Orbán pápa (1623-1644) 1642-ben 35-re csökkentette a kötelező egyházi ünnepek számát – beleértve a helyi védőszentek ünnepeit is –, ez az ünnep továbbra is kötelező ünnep maradt. VI. Pius pápa (1775-1799) azonban 1777 márciusában felmentést adott számos ünnepnap – köztük ezen ünnep – kötelező megtartása alól. [Ez a mondat azt kell jelentse, hogy magát az ünnepet se nem törölte el, se nem fokozta le, csak a hívek számára erre a napra feloldotta a kötelező miselátogatást.]

A komolyabb beavatkozásokat X. Pius kezdte el, amikor 1913-ban liturgikus reformjai egyik lépéseként – a liturgikus terhek csökkentése címén – szigorú hierarchiát vezetett be az oktávok között. Szűz Mária születésének oktáváját (szeptember 8–15.) egyszerű oktávvá fokozta le. Az akkori rubrikák szerint ez azt jelentette, hogy: a szeptember 9. és 14. közötti napokon a liturgiában az oktáva napjairól egyáltalán nem emlékeztek meg. Csak az oktáva 8. napját (szeptember 15-ét) ünnepelték, azt is mindössze liturgikus megemlékezés formájában. – Hogy a IV. Ince pápa által elrendelt vigíliát ki és mikor és miért törölte el, arról nem találni adatokat.
Később X. Pius még ezen a helyzeten is rontott, amikor a Fájdalmas Szűzanya II. osztályú ünnepét, amit az Egyházban eredetileg szeptember harmadik, változó vasárnapján ünnepeltek, szeptember 15-ére, Kisboldogasszony nyolcadának napjára helyezte át, minek következtében a nyolcadról való megemlékezést egyszerűen eltörölték.
Így történt, hogy az 1933-as misekönyvben (ami X. Pius 1911-es, a Divino afflatu konstitúcióval kihirdetett nagy liturgikus reformján alapszik), Szűz Mária születésének oktávája ugyan a naptárban még fel van tüntetve egyszerű nyolcadként, de az ünnepek szövegeiben már semmilyen utalás nem történik rá.

A hivatalos római egyházban 1955-ben [Bugnini működése alatt, a nagyhét megreformálásával egyidőben], XII. Pius összesen 15 történelmi oktávot törölt el, köztük a Boldogságos Szűz Mária születésének ünnepéhez kapcsolódó miseoktávot is. A liturgikus naptárban csak a karácsony, a húsvét és a pünkösd oktávját hagyta meg (a pünkösdi oktávot később, 1969-ben törölték el). Azóta a Boldogságos Szűz Mária születésének ünnepe a hivatalos római egyházban rendes ünnep (festum) státuszú, nyolcnapos kísérő időszak nélkül.


A honlapra 2018-ban tettem fel Michel Mottet Et regnabunt cum Christo mille annis – És ezer évig uralkodtak Krisztussal (Jel 20,4) című tanulmányát, melynek egy nehezen értelmezhető részét 2023-ban egy újabb írásban – Mária, a Sátán leghatékonyabb ellenfele próbáltam megfejteni. – Michel Mottet állítása szó szerint így hangzik:
»Isten Ádámnak és Évának közvetlenül a bűnbeesés után megígért egy Megváltót, aki az őskatasztrófát [a bűnbeesést] meg fogja szüntetni, azáltal, hogy mindent helyreállít. Ez a Megváltó, mondja a Teremtés könyve, az asszony ivadéka lesz: lásd 1 Móz 3,15: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé…” – Ez a Bibliában az egyetlen hely, ahol az „ivadék” (mag) szót egy nővel kapcsolatban használják: ez oly titok, amit Izajás jövendölt meg: „Ecce Virgo concipiet, et pariet filium” – „Íme egy szűz (a sértetlen szűz, akit én látok) méhében fogan, és fiat szül.” (Iz 7,14). És ez Isten Fiának megtestesülésével valósággá lett.
Szent Pál a zsidókhoz írt levelében (Zsid 9,11) közli velünk, hogy Isten Fiának e földön való első megjelenése „nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át” történt meg. Vagyis Jézus a legszentebb Szűz szeplőtelen „sátrán” keresztül jött erre a világra.
Tehát e mondatokkal az apostol az asszony Szeplőtelen Fogantatásának titkát fedte fel, amit Isten Mózes első könyvében jelentett be, hiszen a Megváltó szűzi anyja semmilyen körülmények között – még egy állítólagos „előjog” által sem – foganhat testi úton, mert ez Máriát a bűnös Éva utódai közé helyezné.
Isten nem teheti meg, hogy semmissé tegyen egy szabad cselekedetet, ami mihelyt megtörtént, örökre megmarad. Hogy ezt meg lehessen tenni, ahhoz Istennek meg kellene tagadnia a szabadság ajándékát, következésképpen saját magát is, ami lehetetlenség és abszurdum lenne. Ez a logikus és elkerülhetetlen összefüggés nem kerülte el IX. Pius figyelmét. Ezért tagadta a szabadságot, ami az egyetlen út volt arra, hogy a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját megváltoztassa és meghamisítsa, és ezzel a hivatalos aposztázia korát elindítsa.«

Mottet e mondatokkal arra a tényre utalhatott, hogy IX. Pius miután 1854-ben dogmának hirdette ki a már régóta biztosnak tartott tant arról, hogy Mária mentes az áteredő bűntől, az 1708-ban már általánosan előírt Szeplőtelen Fogantatás ünnepének címét és szövegét is megváltoztatta: az ünnep addigi címét: „Conceptio B. M. V. immaculata”, amit 1622-ben XV. Gergely adott neki, „Immaculata Conceptio”-ra változtatta. … Az eredeti „Conceptio B. M. V. immaculata” cím, vagyis az ünnep eredeti neve ez: „A szeplőtelen Boldogságos Szűz Mária fogantatása” – ami egyértelműen jelzi, hogy Mária Isten terveiben már a kezdetektől fogva, tehát Isten gondolataiban is öröktől örökké szeplőtelen: (lásd az ünnep szentleckéjének szövegét), míg a IX. Pius adta új címben nem maga Mária szeplőtelen, hanem „csak” a fogantatása az: „Immaculata Conceptio”, „szeplőtelen fogantatás”.

Miután M. Mottet elhunyt, nem volt mód kideríteni, hogy mit értett pontosan a fent idézett mondataival. Ugyanakkor az nem kétséges, hogy Kisboldogasszony ünnepének fent részletesen tárgyalt története olyan előzményeket feltételez, melyről ebben a cikkben.még nem esett szó. Pedig Mottet elsősorban valószínűleg arra utalt, hogy IX. Pius nem csak azzal adott hivatalosan is szabad utat az általános aposztáziának, hogy nem ítélte el az evolúció elméletet, hanem sokkal inkább azzal, hogy elindította Szűz Mária üdvtörténetben játszott egyedülálló szerepének a meggyengítését, elbagatellizálását.

Amit Mottet egész írásában leginkább kiemelt, és amit ma már a hivatalos római szekta részéről – a többi vallásról és a világról nem is beszélve – senki sem vesz komolyan, sőt inkább tagad, és nevetségessé tesz: az a tisztaság, a szeplőtelenség. Szűz Máriát abszolút tisztasága, öröktől meglévő szeplőtelensége teszi egyedülállóvá, és kiválasztottá, alkalmassá és méltóvá, hogy Isten Fiának anyjává válhasson: ez az a tulajdonság, amivel egyedül ő bír, és amit a világ minden időben, de napjainkban fokozott mértékben képtelen elviselni.
Amorth exorcista atya számolt be arról, hogy az ördögűzéseik alatt a démonok egészen addig semmibe veszik igyekezetüket, amíg Mária közbe nem avatkozik. Onnantól kezdve a démonok azonban már nem szemtelenkednek, nem gyalázkodnak tovább, hanem panaszkodni és rettegni kezdenek. – „Mária az egyetlen teremtmény, aki a Sátánt teljesen le tudja győzni, mert a bűnnek legapróbb foltja sem érintette őt soha.”

A Szentírásból tudjuk, hogy az első emberpár a paradicsomban a bűnbeesésükig mezítelen volt (Ter 2,25), és nem volt nemi kapcsolatuk, annak ellenére sem, hogy Isten azt a parancsot adta nekik, hogy szaporodjanak, sokasodjanak (Ter 1,28). Ami azt jelenti, hogyha nem váltak volna engedetlenné, a gyermeknemzés nem a nemi aktussal, hanem valamilyen más módon történt volna. Ádám és Éva csak a bűnbeesés után ismerte fel saját mezítelenségét, és csak ezután „ismerték meg” (Ter 4,1) egymást.
Biztosra vehetjük, hogy a Gonosz számára a tisztaság a legelviselhetetlenebb erény; a tisztaság az, ami a legnagyobb kínokat okozza nekik, ami a leginkább szembesíti őket saját végtelen hitványságukkal – ami nem is csoda, hiszen ez a legritkább erény az emberiség történelmében.
Olyan erény, amit kizárólag az apostoli római katolikus Egyház tart erénynek, és nem valami csalafintaságnak, amit kizárólag a katolikus Egyház követel meg felszentelt tagjaitól, és vár el nőtlen és hajadon világi híveitől.
. Egyúttal a szexuális megtartóztatás az az erény, amin a legtöbben elbuknak. Luther azért lett hitehagyott, mert hivatás nélkül lett szerzetes, és tett szüzességi fogadalmat, amit képtelen volt betartani. Ebből nem azt a logikus következtetést vonta le, hogy 1) nem volt soha szerzetesi hivatása, tehát ki kéne lépnie; vagy: 2) ő nem tud megtartóztatásban élni: – hanem végtelen gőgjében azt, hogy a szexuális megtartóztatás lehetetlen, azt senki nem tudja megtenni, vagyis, aki azt állítja, hogy szűzien él, az hazudik. De nem csak neki, hanem az őt követő hitszegővé vált többi katolikus klerikusnak is az volt a fő célja, hogy megnősülhessen, így váltak eretnek protestánsokká. – Az emberiség történelme akár másképp is alakulhatott volna, ha VIII. Henrik is jobban tud uralkodni nemi ösztönein. Ő is azért szakított a katolikus Egyházzal, mert más nőre, nőkre vágyott. Így vált az anglikán Anglia a világ legnagyobb hatalmává, ami a világ minden részére elvitte tévtanait és erkölcstelenségeit.

A katolikusoknál a vénnek ábrázolt József-képek –melyek Luther-felfogását ábrázolják – árulkodnak arról, hogy ők sem tudnak már régóta mit kezdeni a tisztaság erényével. E képekkel nem csak saját hitetlenségüket árulják el, de tudatlanságukat is: Valóban úgy gondolják, hogy Isten egy öreg, törődött embert ad Fia és Édesanyja gondviselőjének, hogy egy ilyen ember menekíti ki őket Egyiptomba, majd hozza onnan haza?! És viseli a gondjukat saját kétkezi munkájával, amíg arra szükség van?!
Nem, ez teljességgel lehetetlen: A mindenkoron szeplőtelen szűz Máriához és Fiához csak egy szintén teljesen tiszta, minden nemi ösztöntől mentes férfiember érhetett. Szent József nyilvánvalóan ugyanúgy az anyja méhében vált már „kegyelemmel teljessé”, ahogy Keresztelő Szent János is. Az sem véletlen, hogy Jézus kereszthalála előtt nem Mária rokonaira – pedig voltak elegen, nők is, férfiak is –, hanem az egyetlen szűz tanítványára, Szent Jánosra bízta édesanyját. Mint ahogy az sem, hogy Jézusnak János volt a kedvenc, a „szeretett” tanítványa.

Egy katolikus hívő számára talán Cajetan (1469-1534) bíboros fogalmazta meg a „legkatolikusabban” Szűz Mária legfontosabb érdemét: „Azzal, hogy Mária az emberré lett Istent méhébe fogadta, megszülte, tejével táplálta, személyes és emberi tevékenységével egészen az istenség határáig jutott el.” – Ez a tanítás ugyanis – mivel bármennyire is szent és szeplőtelen Mária, azért nem szűnik meg ember maradni – azt kell jelentse minden katolikus számára, hogy 1) az ember számára is lehetséges a közelség az istenihez; 2) ha lehetséges, akkor pedig ezt neki is kötelessége elérni, de legalábbis megpróbálnia elérni.
Ezt a célt, igyekezetet minősítette IX. Piustól kezdve összes további igazi és ál-utóda elérhetetlennek, mintegy utópisztikusnak, amikor a Mária ünnepeket elkezdték sorban megfosztani kiváltságaiktól, fontosságuktól. Ezzel ők is annak a protestáns vélekedésnek győzelméhez járultak hozzá, ami szerint tekintetünket ne az égiekre vessük, mert az úgy sem sikerülhet, hanem a földiekre– ami mára a teljes hitehagyáshoz vezetett.


https://www.katolikus-honlap.hu/2601/kisboldogasszony.htm

2026. szeptember 17., csütörtök

Az ellopott remény útja

Jobb lett volna, ha nem jelenik meg, de mégis megjelent egy vatikáni dokumentum a Nostra Aetate hatvanadik szülinapjára, a Remény útja címmel. Aki nem ismerné az ünnepelt szülinapost: ez az a zsinati nyilatkozat, amely az Egyház nem keresztény vallások iránti viszonyulását volt hivatott új mederbe terelni. A dokumentum legfőképpen a zsidókkal kapcsolatos új egyházi hozzáállás kezdeteként vált hírhedté.

Összeállítói között ultraliberális egyházfik tolongtak: Leo Rudolff, George Tavard, Emile De Smedt, Johannes Willebrands, Francis Davis. És persze mindenki nagyobb meglepetésére az irat alkotói között három olyan peritus is akadt, aki a zsidóságból tért meg. (Valahová.) Így Osterreicher és Hussar atyák mellett a híres Gregory Baum is, a fő szerző, akit később, a hetvenes években laicizáltak, mert egy apácával házasodott össze. De aztán abból is megtért, vagy csak elmúlt neki, és végül nyílt szodomitaként élte egyetemi tanári éveit. A halála után született eulogium szerint legendás ikonoklasztikus (képromboló) alak volt, aki a női papság mellett természetesen elkötelezett híve volt a szodomiták házasságának is.

Csak hogy ismét megerősödjünk abban, hogy a szodomita házasság vagy áldás hívei alapértelmezetten érintettek az Egyház rombolására irányuló szándékban, legtöbbször pedig magában a szodomitizmusban is, álljon itt Baum életpéldája. Az ő visszaemlékezéséből tudjuk, hogy első szodomita élményében éppen 1963-ban részesült, miközben a Nostra Aetate tervezetét írta. És ahogy az a fentebb idézett dicsőítő cikkben olvasható, csak azért nem rukkolt elő ezzel akkor nyilvánosan is, mert ez rontotta volna az esélyeit a Nostra Aetate által jelentett jóval nagyobb rombolásra: „Nem vallottam meg nyilvánosan a saját homoszexualitásomat – írta –, mert a hitelességnek ez a megnyilvánulása gyengítette volna a kritikus teológusként gyakorolt befolyásomat.”

Fő szerzőtársa, Oesterreicher, fiatalon még a zsidók megtérését tartotta szükségesnek, és ezért dolgozott, később azonban rájött, hogy a zsidók anélkül is üdvözülnek, hiszen nem szűntek meg kiválasztott nép lenni. Talán senkit sem lep meg, hogy a Nostra Aetate 4. részének írásakor már ez utóbbit gondolta.

Az új dokumentum minden részére nem akarok kitérni, mert sokan meg fogják helyettem tenni, de egy gondolatára mégis szükségesnek tűnik, csak hogy világos legyen sokunk álláspontja.

Azt mondja a károsan fölösleges új dokumentum 13. pontja: „Amikor a judaizmussal kapcsolatban kijelentjük, hogy nem lehetünk meg egymás nélkül, ez egyúttal azt is jelenti, hogy nemcsak az ószövetségi, hanem a kortárs zsidók vallási élete is jelentőséggel bír a keresztények számára. Ferenc pápa ezt megerősítve mondta: „Isten továbbra is munkálkodik az Ószövetség népe körében.” Valóban, a zsidó vallási élet tekinthető a kinyilatkoztatott Ige hatásának, amely mindig élő és hatékony, s amelyet ők kaptak; ebből kifolyólag jelenvaló és dinamikus értékkel bír, amely minket is mindig gazdagíthat (vö. Róm 11,29). Ezért alapvető fontosságú a judaizmussal való kapcsolat bibliai, exegézisbeli, liturgikus és teológiai megértésének elmélyítése, a Dei Verbum és a Lumen Gentium zsinati konstitúciókban megfogalmazott elvekkel összhangban.”

Tudom, hogy minden evangelikál és sok novusita katolikus soron kívül, és igen szívesen is megkövezne ezért, ezért is, vagy ennek ellenére, úgy gondolom, hogy de igen, meglehetünk katolikusként a zsidóság mai gyakorlatainak és értelmezéseinek mélyebb ismerete nélkül. Sőt, én nagyon nagy örömmel nélkülözöm „bölcsességüket”, és nem gondolom, hogy mai népként való megnyilvánulásaikban különösen észlelhető lenne Isten működése. Az ellenkezőjére viszont gyakran látok példákat. De hogy a napi eseményektől szívesen elvonatkoztató, elméletibb érdeklődésű olvasóim ne maradjanak érvek nélkül, néhány „teológiaibb” momentum a rabbinikus irodalom gyöngyszeméből, a Talmudból. Azért ebből, mert ez a rabbinikus vallás alapdokumentuma, amely ma is iránymutató közöttük.

A Jézushoz való nagyon baráti és igazságot felettébb tisztelő alaphozzáállásukról tanúskodó részlet: „Húsvét előestjén felakasztották a Názáreti Jézus testét, miután megölték őt megkövezés által. Előtte egy hírnök járt körbe negyven napig, nyilvánosan hirdetve: „Jézust, a Názáretit meg fogják kövezni, mert varázslatot művelt, bálványimádásra buzdította az embereket és félrevezette a zsidó népet. Bárki, aki ismer bármilyen felmentő okot, jöjjön elő és beszéljen az érdekében. És a bíróság nem talált okot a felmentésére, így megkövezték őt és felakasztották testét Húsvét előestjén.” (Sanhedrin 43a )

Mondhatnánk, hogy ez természetes megnyilvánulás, hiszen akik elutasították és megölték, nyilván gyűlölték is Krisztust, így nyilván ezt a gyűlöletet adták tovább utódaiknak, amelyből fakadt a hazugságuk is. De azt már végképp nem nevezném természetesnek, netán Istenhez méltó vallási gondolatnak, amit többek között még írnak ebben a kiváló műben.

A Sanhedrin 55a tanúsága szerint például vita volt a rabbik között arról, hogy vajon egy állattal közösülő nő csak a vaginális vagy esetleg az anális közösülés esetén is bűnösnek tekintendő. A kérdés férfiak esetében is fennállt, a vélemények pedig azóta is megoszlanak, mondhatni nem dőlt el a vita, így a nézetkülönbségből fakadó gyakorlatok megítélése sem… Emlékeztetőül: ezek a rabbik és az ő vitáik törzsanyagát jelentik a vallásosságuknak, az ő esetükben ahhoz hasonlítható tekintélyekről van szó zsidók között, mint amikor egyházatyák és teológusok szóltak fontos kérdésekről. De el tudunk ilyen vitát képzelni egyházatyák között?

A Sanhedrin 54b összefoglal egy másik vitát is, Rav és Smuel vitáját arról, hogy milyen életkortól számít jogilag érvényesnek a nemi aktus vallási szempontból, ha az elkövető felnőtt, a passzív fél pedig kiskorú fiú. A vita tehát a klasszikus pedofilia esetéről szól. De a rabbik nem arról beszélnek, hogy minden esetben halálbüntetéssel sújtandó az elkövető, hanem arról vitáznak, hogy vajon az áldozat három vagy kilenc éves korától alkalmazandó-e az elkövető megkövezése. És a Talmud a biztosabb véleménynek a kilenc éves kort tartotta, aki tehát ez alatti korú fiúgyereket szodomizál, megúszhatta egy komoly enyjebejnyével.

Hogy nem véletlen zavarról van szó a korábbi passzusban, arról tanúskodik a Babilóniai Talmud Yevamot 63a része, amely ezt írja: „És Rabbi Elazar mondta: Mi a jelentése annak, ami írva van: „Ez már csontomból való csont, és testemből való test” (Ter 2,23)? Ez arra tanít, hogy Ádám minden állattal és fenevaddal közösült, miközben a társát kereste, és a lelke nem talált megnyugvást, összhangban a verssel: „De az embernek nem találtatott hozzá illő segítőtárs” (Ter 2,20), egészen addig, amíg Évával nem közösült.”

Tényleg azt gondoljuk, hogy egy olyan emberben, aki feltételezi és hirdeti, hogy Ádám meghágott minden állatot, akárcsak nyoma is lehetne az Isten iránti szeretetnek és istenfélelemnek? És tényleg azt gondolja bárki, hogy már magának a kérdésnek megőrzése nem blaszfémia?

Nem „tekinthető a kinyilatkoztatott Ige hatásának” az, hagyjanak hát a rabbik tudományával és vallásával…

https://invocabo.wpcomstaging.com/2026/09/17/az-ellopott-remeny-utja/

„és nem gondolom, hogy mai népként való megnyilvánulásaikban különösen észlelhető lenne Isten működése.”

A fügefa Jézus általi megátkozásánál – az Ő legelső csodájaként Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulása után – Ne teremjen rajtad gyümölcs többé! – az Egyházatyák és Egyháztanítók egyöntetűen amellett foglalnak állást, hogy itt a zsidóság ill. a judaizmus megátkozásáról van szó, amelynek ilyetén soha többé nem lesznek spirituális gyümölcsei.

Cornelius á Lapidének, a patrisztikus exegézis összefoglalójának mérvadó szentírásmagyarázata is alátámasztja ezt. Lapidét nagyon ajánlom mindenkinek, bárkinek, bármely bibliai passzust illetőleg, az Újszövetséghez írt magyarázata (angol nyelven) elérhető itt:
https://www.catholicapologetics.info/scripture/newtestament/Lapide.htm

2026. szeptember 16., szerda

Quelle démon és a gyártósorok

Amikor annak idején először olvastam el Evagriosz Pontikosz Anatolioszhoz intézett írását a nyolc bűnös gondolatról, megdöbbentett az a tárgyilagos mód, ahogy a sivatagi atyák tapasztalatait összegezve leírta a szerzeteseket zaklató démonok praktikáit. Írása arra volt alkalmas, hogy rádöbbentsen: tényleg nem a test és vér ellen folyik a küzdelem, és bár a gyógymód sokszor a test és vér megzabolázásán keresztül érkezik, mindezek mögött személyes létezők, gonosz lelkek vívják háborújukat ellenünk, tehát tényleg szellemi harcban állunk.

És akárcsak egy orvos, aki a betegség szimptómáinak leírása mellett a gyógymódokat is felsorolja, Evagriosz is megadta a démoni kísértések elleni eszközöket is. Ahogy ő nevezte, az Isten jóindulatának megnyerését szolgáló öt eszköz ez: „Első a tiszta imádság, második a zsoltáréneklés, harmadik a Lélek által sugallt jövendölések olvasása, negyedik a bűnök miatti szomorkodás, a halálról és végítéletről való elmélkedés, ötödik a kézi munka”.

Nyilván ma is érvényes Evagriosz kórtana és gyógymódja is, de mostanában foglalkoztatott, hogy vajon van-e az ókor óta bármilyen változás a szerzeteseket érő kísértésekben, vagy a démoni harcmodorban? Hogy van-e új a nap alatt? És nyilván ezért írok róla, mert éppen új van a nap alatt.

Talán nem csak én emlékszem a hetvenes-nyolcvanas évek csodájára, a Quelle katalógusokra, a kesztyűs q-val, a német turisták által vasfüggöny mögött hagyott színes, képes katalógusokra, amelyek a számunkra csodás világ képeit tartalmazták, elképzelhetetlen termékeket, elképesztő változatosságban. Talán más férfi vagy gyerek is lapozta akkoriban nyálcsorgatva a katalógus műszaki cikkeket és játékokat tartalmazó varázslatos oldalait. De most nem is konkrétan erre emlékeztetném idősebb olvasóimat, hanem az esetenként csillagokba vagy virágszirmok közé rajzolt NEU! feliratokra. Emlékszünk, hogy a legnagyobb varázs valójában a minden egyes újabb lapon következő számunkra újdonságok végtelen sora volt? Az olyan termékeké, amelyeknél időnként még csak abban sem voltunk biztosak, hogy mire szolgálnak, de azt értettük és láttuk, hogy minden ÚJ! És mi, a vasfüggöny mögött még a régi kommunistákkal terheltek, igazán átéreztük az újdonság varázsát.

Valahogy így lehetett az Egyház is az aggiornamentóval, amikor kinyíltak az ablakok a friss és új levegő ígéretére, de a világ régi szelleme jött be rajta, vadonatújnak álcázva. Ez az esemény lehetett egyúttal egy újabb démon, a Quelle démon működésének kezdete is.

Bár az egyháziak túlnyomó többsége ellenállás nélkül alakult a világ szellemével együttműködve, a gonosz lelkek eme démon működésével építettek egy biztosítékot is a rendszerbe annak érdekében, hogy a zsinati úton való visszafordulást eleve lehetetlenné tegyék: egy vagy több démon azóta azon dolgozik, hogy a régi iránti gyűlöletet és irtózatot plántálja különösen a szerzetesek és papok gondolataiba.

Működésük hasonlít arra, amit Evagriosz írt a démonok módszereiről: gondolatokkal kezdve lassanként ösztönszerűen működő negatív konnotációt fűznek valamihez, és ezzel igyekeznek elriasztani mindenkit annak választásától. A falánkság démona például a gyomor és máj betegségeit állítja elénk, olyan ismerősökre emlékeztet, akik talán a böjt miatt ilyen betegségekben szenvedtek, így riaszt el a böjtöléstől. A kapzsiság a hosszú öregkort állítja elénk, a szomorúság démona a korábbi életmódot, a harag a sértő személyét, stb. A mai szerzetesek bizonyára szenvednek ugyanezektől, de ráadásként megkapták a Quelle démont, aki irtózatot kelt bennük mindennel szemben, ami régi: a régi könyvek, a régi bútorok, a régi képek egyaránt elviselhetetlenekké válnak a démon által befolyásolt szerzetesekben. Ezzel viszont atombiztos akadály van beléjük ültetve azzal szemben, hogy megismerjék azt, ami régen volt. Így semmi sem idézheti elő bennük a szembesülést, elgondolkodást. Akadálytalan a zsinati úton való haladásuk, és megfelelő információk hiányában ellehetetlenített a visszafordulásuk.

A Quelle démon régi könyvek iránt keltett ellenszenve volt az, amit először tapasztaltam szerzetesek között: a kilencvenes években működő húsz és hatvan év közötti szerzetesekről elmondható nagy általánosságban, hogy sosem nyúltak maguktól régi könyvekhez, hacsak nem könyvtárosok voltak, vagy valami egyéni „aberrációjuk” nem volt. Nem azért, mert ne lettek volna ilyen könyvek a könyvtáraikban, hanem azért, mert ösztönösen irtóztak azoktól. Nem fordulhatott elő normál esetben, hogy Szent Bonaventura vagy Szent Ágoston bőrkötéses régi köteteit valaki levegye a polcról és belelapozzon, esetleg megpróbálja csekélyke latin tudásával kiokumulálni a régi gondolatokat. De ugyanez volt igaz minden zsinat előtt megjelent magyar nyelvű könyvre, egyházi irodalomra is. Ha mégis megfogtak ilyent, talán még kezet is mostak utána… Így aztán el lehetett jutni örökfogadalomig, papszentelésig, sőt, az öregkorig úgy, hogy sosem volt tényleges ismeretük a reform előtti Egyházról, teológiáról, fegyelemről, ezért aztán sosem zavarhatta őket tárgyi tudás az ítéletalkotásban, és nem volt kontroll-tudás sem bennük a „vadonatúj” teológiai ötletek ellen.

Ezért gondolom, hogy a Quelle démon működése a végső biztosíték a megtérés ellen és az eltévelyedés elősegítésében.

Belátom, persze, hogy teljesen önkényes részemről így nevezni ezt a démont, annál is inkább, mert nevezhetném őt akár Ikea démonnak is, hiszen egy másik megnyilvánulása a régi bútoroktól való irtózat keltése volt. Ennek hatására a szerzetesek, ha tehették, szívesen dobták ki a régi, tömör fából készült szép vagy stabil bútorokat ótvar papírrácsbetétes bútorlapból készült lapraszereltekre. Amelyek – nem véletlenül – egy másik démon, a „szent egyszerűség” démona által sugallt mintázatot követik: díszítés és gondolat nélküli, ócska szerkezetek, ahogy a templomok is meszelt falú, „csicsáktól”, azaz szépségtől és minden dísztől megfosztottak, különösen azoktól, amelyek a gondolatokat Istenre irányítanák.

Az is lehetséges, hogy a Quelle és Ikea démon valójában két külön démon, amely együttműködik a lélek megtévesztésében a Sivárság démonával karöltve. Mert már legalább Evagriosz óta tudni lehet, hogy a démonok sajátos együttműködésben vannak, egymásnak adva a kilincset a lélek kísértésében, kész forgatókönyvvel készülve minden eshetőségre: akárhogyan reagál a lélek, szigorú következeteséggel jön a következő lépés, a következő démon a saját eszközével. Ha például az egyik démon felidézi a szerzetes gondolataiban az elhagyott régi otthon szép emlékeit és a lélek követi, érkezik a szomorúság démona, és elmeríti a szomorúságban amiatt, hogy már nincs része abban abban. Ha viszont sikerrel ellenáll, mert felismeri a csapdát, érkezik a hiú dicsőség vagy a gőg démona, és megveregeti a vállát, hogy ügyes voltál, fiú…

De aki azt gondolná, hogy csak szerzetesek érintettek az ilyen komplex kísértésekben, az alighanem téved. Néhány éve már láthatunk interneten, és sajnos egyre gyakrabban itthoni utcákon is olyan fiatal lányokat, akik lila, kék vagy egyéb hajszínnel, részben kopaszra felnyírva, piercinggel az orrban, lompos fekete hacukákban közlekednek. És időnként ugatnak, ordenáré dolgokat üvöltenek fékevesztetten minden tüncikén, ahol megjelennek, legyen az politikai, abortusz melletti vagy a szodomitizmus és társaberrációi érdekében elkövetett. És bár nem vagyok pszichológus, szociológus, de megnyilvánulásaikat látva mégis egy démoni gyártósort vélek felfedezni. Erre utalnak a közös viselet és „divatelemek” mellett a hasonló viselkedés, a közös fékevesztettség, a gyűlölet, de még az érintettek alkata is. A fent említett szakmákban phd dolgozati témát keresők vegyék ötletnek a következő leegyszerűsített gyártósori leírást.

Az okos eszközök elterjedésével, különösen a közösségi oldalak révén a szomorúság démona különös hatalmat szerzett a tömeges befolyásolásra. A virtuális világ farkastörvényei, a lájkok mellett az eme felületeken sulykolt és sugallt dolgok, beleértve a szodomita divatdiktátorok által terjesztett deszka-alkat „női” ideálja nagyon sok fiatal lányban okozott frusztrációt, szomorúságot, mert nem látták magukat az „ideálnak” megfelelőnek. A szomorúság sokszor előkészíti a teret a falánkság démona előtt, mert ez egy természetes vágy gyors kielégülését adja a másik helyett, amelyben nincs részük. A falánkság, a túlzásba vitt édesség persze elhízáshoz vezet, ami még nagyobb teret ad a szomorúság démonának az ideáltól még távolabb kerültekben. Ő pedig előkészíti a terepet az öngyilkosság démonának, vagy egy másik démonnak, az áldozat irányultságának megfelelően. Ezen a ponton ott tolong a bujaság démona is, és a felfokozott, mindent elárasztó szexualitás révén keltett igény kielégülését a kövérré vált fiatal lányok egymás iránti szexuális nyitottsága révén ígéri. Belép tehát a női homoszexualitás démona, amelynek, mint Rippergertől tudjuk, két fajtája is van. Ebben az esetben valószínűleg Leviatán démon, a férfias női homoszexualitás démona befolyásolja őket. Az ő jele a felnyírt tarkó, halánték, az orrpiercingnek nevezett karika, a lila haj. És eljutottunk a démoni gyártósor végére, a természet, Isten és ember ellen lázadó piercinges, színes hajú, részben kopaszra nyírt, kövér, ugató lányokig.

Hogy miért írok erről? Mert az ő esetükben szintén azért ilyen hatékony a démoni befolyásolás gyártósora, mert hatvan éve az egyháziak kinyitották az ablakokat, átadták magukat a világ szellemének, ők már nem élnek a kegyelemmel, másokat pedig vak vezetőként távol tartanak tőle. Az egyháziak talajvesztése az oka a világénak, és nem fordítva.


https://invocabo.wpcomstaging.com/2026/09/16/quelle-demon-es-a-gyartosorok/

2026. szeptember 10., csütörtök

Négy emberen hajtottak végre eutanáziát hosszú Covid-szindrómára hivatkozva Hollandiában tavaly

Tavaly Hollandiában négy olyan emberen hajtottak végre eutanáziát, akinél a fő hivatkozási ok a hosszú Covid-szindróma volt - írta a Medisch Contact holland orvosi szaklap a regionális eutanázia-felülvizsgálati bizottságok (RTE) adatai alapján. 
A legfiatalabb 51 éves volt, a másik három beteg 65 éves vagy annál idősebb. 
Az adatok szerint 2025-ban a koronavírus okozta megbetegedés tíz eutanáziás esetben játszott szerepet, hat esetben azonban nem a hosszú Covid okozta tüneteket jelölték meg a beavatkozás fő okaként. 2024-ben négy esetben hajtottak végre eutanáziát, amelyben a megbetegedés következményei hozzájárultak a beteg döntéséhez, azonban nem ez volt az eljárás fő indokaként megjelölve. 2023-ban egy 73 éves betegen hajtottak végre eutanáziát, amelynek a fő indítéka a hosszú Covid-szindróma volt. 
A holland munkavállalói biztosítási hivatal (UWV) idei adatai szerint mintegy 15 ezer ember szenved hosszú Covid-szindrómában, amelynek következtében részben vagy teljesen munkaképtelenné vált. 
A szindróma kezelésével foglalkozó szakértői központok az év végén bezártak volna a költségvetési megszorítások miatt, azonban az egészségügyi minisztérium júliusban bejelentette, hogy talált forrást a létesítmények fenntartására. 
Május végéig 1550 felnőttet és 350 gyermeket kezeltek a központokban. A kormány felkérte az érintett szervezeteket, hogy dolgozzanak ki javaslatot arra, miként biztosítható a betegek tartós ellátása. 
A koronavírus gyakran okoz hosszú távon is fennmaradó idegrendszeri tüneteket, amelyek okai máig nem ismertek. A megbetegedés számos olyan idegrendszeri tünet kialakulásával hozható összefüggésbe, mint az ízérzékelés és szaglás elvesztése, szédülés, fejfájás, zavartság, memóriazavarok, krónikus fáradtság vagy a vegetatív idegrendszer zavarai, amelyek nagymértékben rontják a betegek életminőségét. (MTI)


(MTI)