2018. augusztus 20., hétfő

Isten szemével

2018.08.12.
1.
Kép: Egy nagy arany koronát egy hatalmas barnás-zöldes kígyó vesz körül.
Kép: Az Úr Jézust veszi körbe a nagy kígyó, és fojtogatja, az Úr fájdalmában kiáltozik.
Jézus: A korona az Egyház vezetőségét jelképezi, a kígyó pedig a sátánt, aki egészen körbefonja. Mivel egy vagyok Egyházammal, szinte Én is fuldoklok a gonosz szorításában.
2.
Hang: Veszteség… átadja.
Kép: Egy magas rangú Egyházi személyiség ül egy díszes széken, majd hozzám szól.
Jézus: A reformok miatt nagy veszteség fogja érni Egyházamat, mert nem minden Egyházi vezető, püspök, bíboros, és nem minden pap fog egyet érteni ezekkel. Két részre szakadnak a felszentelt gyermekeim és a hívei, és megszűnik az egység. Ez várható a jövőben.
3.
Hang: Magyarország.
Hang: Kiszaladsz te még.
Hang: A zsinat… a reformátusok… ez szó szerint igaz
Hang: Minden van.
Jézus: A II vatikáni zsinat óta az egész világon, és így hazátokban is az a tendencia érvényesül, hogy a határok feloldódjanak a különböző vallások között, és ez szó szerint igaz. Pl: van, ahol a reformátusok is áldozhatnak, és az újraházasodottak is szentségekhez járulhatnak. Eljön az idő, mikor már nem fogsz tudni megmaradni a templomban, és kiszaladsz, mert már nem találsz Engem a szertartásban.
4.
Kép: Egy király bal karján egy kis herceget tart, mindketten királyi ruhában van.
Jézus: Csak azt mutattam neked, hogy Én, Jézus, a Mennyei Atya elsőszülött Fia vagyok. Teljesen egyenrangú vagyok Vele, mint ahogy Ő is, Én is Ég és Föld Ura vagyok.
5.
Kép: Arany csillagok vannak egy csomóban, majd a csillagokat szétszórják.
Jézus: A csillagok az Én szeretett választottjaim, akik a szívemben vannak, és Én szétszórom őket a világ minden tájára, hogy szeretetemet és irgalmamat közvetítsék.
6.
Naplementét néztem.
Kép: A nap körül egy piros udvar, mintha tüzes lángok vennének körül a napot.
Jézus: A lángokkal előre jelzem a nagy tisztítást, ami az emberiségre vár.
7.
Az egyik mise alatt:
Kép: Egy csoportban szerzetesnők álltak több sorban, sűrűn egymás mellett imára tett kézzel felém fordulva, és egy kör alakú, alacsony kerítéssel voltak elzárva tőlem. Az első sorban lévő apácák fátyla és ruhája különböző színű volt. Az elsőé fekete, a másodiké világosabb szürke, a harmadiké pedig fehér, de nem ragyogott.
Egy másik mise alatt:
Kép: Fehér ruhás alakok vettek körül.
Jézus: Az alacsony kerítés a tisztítóhely korlátait jelzi. A szenvedő lelkek szerzetesnők, akik a tisztulás különböző folyamatait élik át. Még a fehérek sincsenek a Mennyben, mert nem ragyognak a dicsőség fényében. A másik szentmisén azok az üdvözült lelkek vettek körül téged, akik imáid által már elnyerték az örök üdvösséget.
8.
Szentmisén:
Egyes fiatalok a szentmise alatt a mobiltelefonjaikkal foglalkoztak, mások az Úrfelmutatáskor nem térdeltek le, a szentáldozáskor pedig beszélgettek, és hangosan nevetgéltek, mintha nem is misén vettek volna részt.
Jézus: Egy szeletet mutattam neked a világhoz erősen kötődő gyermekekből és fiatalokból. Ők nagyon sokan vannak, még a zarándokok között is.
9.
Kép: Egy ragyogó fehér kupola, annak két oldalán 1-1 fehéren fénylő Angyal, kik a kupola felé néznek. Az Angyalok olyan magasak, mint maga a kupola.
Jézus: A fehér ragyogó kupola az Én maradék küzdő Egyházamat jelenti, amely a Mennyei Angyalok oltalma alatt van.
10.
Kép: Egy nagy fehér virág szirmain több kisebb csillagszerű fehér virág helyezkedik el.
Jézus: A fehér virág az igazság útján járó papokat és híveket szimbolizálja, a csillagszerű fehér virágok az őket vezető választottjaim.
11.
Kép: A szentmise alatt mindenki térdel a fejét lefelé hajtva, egy nagy Oltáriszentség jön a padok között a hívek közé.
Jézus: Ha nem is látjátok, de a szentmisén az Úrfelmutatás után szentségi Jézus alakjában ott lépkedek a padok között, és míg alázatosan térdepeltek, nagy szeretettel megáldalak titeket.
12.
Kép: Egy kis kosár tele van 5-6 szemüveggel, napszemüveggel, amelyet fel kellett venni.
Jézus: Ezzel a képpel azt tudatom veled, hogy mindig próbáld beleképzelni magadat a hozzád fordulók problémáiba, és az ő szemükkel látni. Így jobban tudsz segíteni rajtuk.
13.
Kép: Lépcsők vezetnek felfelé egy ajtóhoz, az ajtó jobb és bal oldalán 1-1 korlát van, a korlátokon 1-1 rózsaszín ruha.
Jézus: A lépcső a Mennyország felé vezető út, a korlátok az Én kegyelmeim szimbólumai, amelyek segítenek minden gyermekemet, hogy a helyes úton maradjanak, az ajtó a Mennyország bejárata, és a rózsaszín ruha a Mennyei öltözék, amelyet gyermekeim magukra vesznek, mielőtt belépnek.
14.
Hang: Oda már nem fért bele a Szűzanya külön küldetése.
Kép: Egy kereszt.
Jézus: Édesanyámnak nem az volt a küldetése, hogy enyhítse szenvedéseimet, hanem az, hogy engedelmeskedjen zokszó nélkül Atyám akaratának. Ő ezt tökéletesen teljesítette.
15.
Kép: Egy csap alatt egy gyümölcslével, jéggel teli pohár helyezkedik el. A csapból erős nyomás alatt víz folyik a már megtelt pohárba.
Jézus: A csap Én vagyok, az alatta lévő üdítővel teli pohár a kegyelmet befogadó lélek. A kegyelem akkor is folyik tovább megállás nélkül, amikor már megtelt a buzgó lélek.
16.
A szívről és a lélekről volt szó.
Jézus: A szív csak szimbóluma a léleknek. Tehát, a lélek hordozza magában az érzelmeket, és az akaratot, nem pedig a szív. Tehát, nem a szívtől függ a lélek, hanem önmagától.
17.
Kép: Egy csont, de üres belül.
Hang: Azért hiányzik a veleje.
Jézus: A csont azoknak a teremtményeimnek az üres beszédét jelképezi, akik csak fecsegnek és fecsegnek, de amit mondanak, annak nincs lényege, veleje.
18.
Kép: Egy barna hosszú, henger alakú botszerű eszköz, melynek végén tüskék, és lelógó bolyhok vannak.
Jézus: Ez a szerszám az ellenségemet, a gonoszt jelképezi, aki tele van rosszindulattal, tüskével, és a kísértések között lefelé húzza a lelkeket.
19.
Kép: Az Őrangyalom koronával a fején, díszes ruhában ajándékokat hoz.
Érzés: Azoknak az Őrangyalai, kik sok áldozatot hoznak, díszesebb a ruhájuk, és sok ajándékkal van teli a kezük, akik kevesebb áldozatot hoznak, azoknak az Őrangyalai kevesebb ajándékot hoznak, és szegényesebb a ruhájuk.
Jézus: Ez valóban így lesz, hogy az egyik teremtményem őrangyala díszesebb ruhában több áldozatot fog bemutatni nekem védencétől, a másik kevesebbet. De Én, a te Jézusod alázatban akarlak tartani, ezért nem mutatom meg neked, hogy a te őrangyalod díszesebb-e, mint a másiké. Ez ellenségem beavatkozása, aki hiúságodat akarja táplálni benned.
2018.08.19.
1.
Hang: Ország-világ katonái ezek.
Kép: Egy ezüst csillag.
Jézus: Ország-világ katonái azok az engesztelő gyermekeim, akik ki mernek állni utolsó prófétám által üzent Igéim mellett. Homlokukra egy láthatatlan ezüst csillagot helyezek megkülönböztetésül.
2.
Hang: Azért, mert mást akarnak hallani, mint amit hallottak.
Jézus: A megtévesztett papokról van szó, akik haragszanak, mert mást akarnak hallani, mint amit egyes hívek az igazságról hirdetnek.
3.
Rózsafüzér imádkozása közben:
Kép: 3 szenvedő lélek áll egymás mellett, a fejük felett 1-1 kis méretű óriáskerék, az óriáskerekek az óramutató járásával megegyező irányba forogtak
Jézus: Az óriáskerekek forgása azt fejezi ki, hogy imáid által fogy az idő, amit a szenvedő lelkeknek le kell tölteni.
4.
Arról volt szó, ha egy kilencedet nem tudunk elkezdeni egy meghatározott időben, hanem mondjuk később.
Jézus: A kilencednél nem az a legfontosabb, hogy a megjelölt napon kezd, hanem az, hogy elvégezd.
5.
Kép: Egy emelvényen egy oltárnál felemelnek egy kis arany kelyhet. A kelyhet világítják meg távolból, a környezet teljes sötétségben marad.
Jézus: A látomásban Szent Vérem elsőbbrendűségét fejeztem ki, hogy mindent körülötte beárnyékoltam, és csak Őt világosítottam meg. A középpontba helyeztem. Minden szentmise lényege a kenyér és bor átváltoztatása Testemmé és Véremmé.
6.
Kép: Egy nagy teremben sok ember volt egymás mellett, egyesek ültek a földön, mások álltak, többek között volt egy barna hajú kontyos fiatal arcú nő dél-keletre fordulva, majd egy idősebb férfi érkezett egy kerítést átmászva, majd leguggolt a fal mellett.
Érzés: Ez egy olyan terem volt, ahol várakoztak valamire, és mintha az emberek minden vagyonukat elveszítették volna.
Jézus: Halála után minden ember külön ítéletre kerül kortól-nemtől függetlenül. A terem a helyet szimbolizálja, ahol folyik az ítélet, és ezek a szegény lelkek életükben elfecsérelték az időt.
7.
Olvastam: A túlvilágon a lélek szenved a mulasztásaiért, amit meg tudott volna tenni a Földön, de mégsem tett. Ugyanakkor, a fejletlen, éretlen Istenszeretettel jóvátehetetlen kárt okoz az ember a lelkek országában.
Jézus: Gyermekem, annyi lehetőséget adok nektek Földi életetekben jócselekedetek gyakorlására, de sokszor Rám sem hederítetek. Ezekért a mulasztásokért is felelnetek kell, mert kárt okoztok a lelketekben.
8.
Hang: Ha eltörli, a másikat is eltörli.
A bűnök bevallásáról, eltörléséről volt szó.
Kép: Egy férfi piros ruhában attól fél, hogy el lesz törölve valami.
Jézus: Egyházamban már elkezdődött egyik-másik bűn eltörlése. Már nem veszik olyan komolyan az abortuszt, az egyneműek házasságát, és még több 10 parancsolatot sértő bűnt. A piros ruhába öltözött ember egy áldozatos Istenfélő valaki, aki fél a valódi bűnök semmibe vevésétől.
9.
Kép: Valaki a kezembe ad valamit.
Hang: Ne, ezt ne idd meg… ezt idd meg.
Jézus: Egy félrevezetett gyermekem próbál rávezetni téged a hazugságokra, de ne fogadd el tőle, csak Énrám hallgass, Én Jézus vagyok a te Mestered.
10.
Hang: Vád!
Valaminek az elragadásáról volt szó, és anyagi kihasználásról.
Kép: Egy nagy város, fehér kupolás épület a város közepén, poros volt a levegő a város felett.
Jézus: Vádolom ezt a várost, mert a bűnök mocsarában fetreng. Nem törődik parancsaimmal, a pénz az istene. Ott lebeg felette a pusztulás jelképe, a poros felhő.
11.
Hang: Én is túl vagyok ezen.
Jézus: A Földi üldöztetésemre gondoltam, amit a farizeusoktól elszenvedtem.
12.
Maria Valtorta írásaiból: Jézus: „Valamennyien egy vérből származunk”.
Jézus: Az egész emberiség az első emberpár, Ádám és Éva véréből származik. Ezt magamról is elmondhatom, mert Isten és ember vagyok. Édesanyám vére szintén az ősszülőktől ered. Így az Enyém is.
13.
Maria Valtorta írásaiból: Jézus: „A szentségek a Szentlélek 7 ajándéka. Ezek lángok, hogy ezáltal égjen az Úr előtt az ember az idők végezetéig”.
Gondolat: Amikor részesülünk a szentségekben, mint égő jel kerül a lelkünkre, ami látható a láthatatlan világ számára, és soha nem törölhető le rólunk. Ez minden szentségre igaz, még akkor is, ha például válás történik a házastársak között, vagy egy felszentelt pap hagyja el a papi szolgálatot.
Jézus: Légy hálás gyermekem, hogy Katolikus családban születtél, mert élvezheted a 7 Szentség lángoló áldását a lelkeden. Egészen az idők végezetéig.
14.
Hang: Áldott sebeid ezek.
Jézus: Lelki és testi sebeid, melyeket zúgolódás nélkül viselsz, áldottak az Én szememben.
15.
Kép: Egy emelvényen barna ruhás szerzetesek vannak, egy nő, hátizsákkal a hátán térdelve ölel egy szerzetest, a szerzetes lehajolt hozzá
Jézus: A hátizsákos egy bűnös nő, aki a világból jött, és a szerzetes tisztaságától meghatódva bűnbánóan letérdel, és átöleli. Olyan, mint egy Mária Magdolna. A szerzetes lehajol, és feloldozza.
16.
Hang: Hiába próbálod megjavítani.
Kép: Jézus arca a torinoi lepelről.
Jézus: Vannak gyermekeim, akiket hiába próbálsz megjavítani, képtelenek a kegyelem állapotába kerülni. Imádkozz értük.
17.
Hang: Azért, mert nem találta meg a helyét.
Kép: Egy fiú néz balra.
Jézus: Ez a fiú azért próbál a világban szolgálni Engem, mert mássága miatt nem találta meg a helyét a felszentelt fiaim között.
18.
Hang: Égi hatalom… Égi hatalomban dicsőség… Ég és Föld.
Jézus: Szenvedésem, halálom és feltámadásom Égi hatalmat adott a kezembe, és ebben az Égi hatalomban Isteni dicsőséget élvezek, Ég és Föld Ura vagyok.
19.
Kép: Egy férfi, mint Lenin, de vak, nem tudja kinyitni a szemét.
Jézus: Ez a férfi a látomásban vak kommunista eszmék képviselője. Ezek az eszmék az emberek szemében már értéküket vesztették. Csak itt-ott jelentkeznek még a világban.
20.
Kép: Kisgyermekek guggolnak egy csoportban összegubózva, összegörnyedve.
Kép: Egy kisfiú áttetsző szárnyakkal velem háttal ül egy útszélen összegörnyedve.
Jézus: A guggoló kisgyermekek hinni nem tudó, bűnben élő felnőtt emberek kifejletlen lelkei. A kis angyal az ő Őrzőangyaluk jelképe, aki együtt érez velük fejletlenségükben, és szomorú, hogy védencei nem tudnak felállni és felnőni.
21.
A muszlim közösségekről volt szó.
Kép: Egy muzulmán nő mutat nekem valamit.
Hang: Legyenek muszlimok.
Jézus: A muzulmánok vallásukból és neveltetésükből kiindulva azt akarják, hogy mindenki muszlim vallású legyen. Legszívesebben a Keresztényeket eltörölnék a Föld színéről.
22.
Hang: Nagyon nagy áldozatot.
Kép: Piros széles öv egy pap miseruháján.
Jézus: Nagyon nagy áldozatot hoznak azok a főpapok, akik szembe mernek szállni a reformokkal.
23.
Vannak családok, ahol egyes tagok követik az Úr üzeneteit, másik tagok pedig nem.
Kép: Egy fehér liliom.
Kép: Egy fekvő kereszten az Úr van felfeszítve, de a kezeit nem szögek tartják kifeszített állapotban, hanem a kézcsuklóinál fehér színű széles pántszerű valami tapasztja oda a kereszthez.
Jézus: Akik a keresztemen a „corpus”-t üres jelképnek látják, és nem ismerik el, hogy ártatlanul szenvedtem, azok még nem méltók arra, hogy üzeneteimet olvassák.
24.
Kép: Egy Szent egy nagy kosarat tart a mellkasa magasságában.
Jézus: A Szentek itt a Földön rengeteg áldozatot, szenvedést, jócselekedetet gyűjtenek össze, és hozzák magukkal Elém. Ezekkel megtelik a kosaruk, és Én Mennyei kincseket adok érte.
25.
Hang: Nem akarnak visszaadni egy fityinget sem.
Kép: Egy bankár szürkés-kékes felső ruházatban kissé kitárja karjait.
Jézus: Jócselekedeteidért ne várj viszonzást. Sokan azt hiszik, hogy csak kötelességedet teljesíted, és csodálkoznak, hogy valami hálát vársz.
26.
Hang: Hogy tudj foglalkozni ezekkel a dolgokkal.
Jézus: Azokkal a dolgokkal is tudj foglalkozni, ami nem tetszik neked, és fárasztó.
27.
Hang: Barátság… verseny.
Kép: Egy csoport versenyző úszóversenyen van, de egy csapatban úsznak egy irányba egymás mellett
Jézus: Barátságos versenyről beszélek, ahol az ellenfelek szeretik egymást. Egy cél felé haladnak. Ők egymást támogatják.

2018. augusztus 16., csütörtök

Újabb templomrombolás Kínában

cina-jinan-qianwang.jpgHiába regisztrálták szabályosan a kínai Qianwang (Licheng tartomány) katolikus templomát az állami hatóságoknál, azt augusztus 13-án váratlanul mégis porig rombolták (forrás, képek és videók az AsiaNews.It oldalán).
A hatósági indoklás szerint a templom "útban volt" egy parkfejlesztési projekt számára. A városi tanács négy éve ígéri a híveknek, hogy a templom új területet kap, az ígéretet azonban a rombolás napjáig nem váltották valóra.
A hirtelen templomrombolásra a helyi katolikus hívek egy csoportja augusztus 14-én esőben ázva is nyílt tiltakozást tartott a városi tanács épülete előtt. A hetvenfős csoportban két pap és egy szerzetesnővér is demonstrált. A demonstráción tartott molinókon ez állt: "Adjátok vissza a templomomat, adjátok vissza a szívemet!", valamint "Elítéljük a templom lerombolását, és a hatóságoktól ésszerű magyarázatot kérünk!".
A Qianwang templom 1750-ben épült. Az épületet 1958-ban államosították és profán célokra használták, az Egyház azt 1987-ben kapta vissza. Azóta a hétfői lerombolásáig ismét szakrális célokat szolgált. Egy kép a (már csak egykori) templomról:
Mindössze egy hónappal ezelőtt ugyanerre a sorsa jutott a tartomány egy másik temploma, a Lianwang katolikus templom is, szintén városrendezési tervekre hivatkozva.
Idén február eleje óta új vallási szabályozás lépett életbe Kínában, amely a helyi hatóságok számára akár nyílt vallásüldözésre is lehetőséget adott. Az új helyzetről több cikkünkben is írtunk, a cikksorozatunk ide kattintva megtalálható.

https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/08/16/ujabb_templomrombolas_kinaban

Nagyboldogasszony nyolcada (Írországban)

Amikor a Roncalli-Montini-zsinat végrehajtotta a liturgikus-rubrikás „tarvágást”, akkor ezt azért sikerült megtenniük, mert ez a lépés az addig elvégzett „egyelésekkel” már elő volt készítve. Ilyen előkészítés volt az az 1960-ban elrendelt újítás, mely Nagyboldogasszony oktáváját eltörölte a breviáriumban. [Tudtommal az 1962-es misszáléból, amit az új-konzervatívok Lefebvre után használnak, már minden vigíliát – Nagyszombat és december 24-i vigília kivételével – és nyolcadot töröltek.]
Miért volt ez rossz döntés?
Mert ennek a reformnak újfent a breviárium lett az áldozata, aminek pedig az lenne a feladata, hogy a szerzeteseket táplálja. A nyolcad alatt ugyanis a zsolozsmában a második nocturnus olvasmányai a vonatkozó ünnep teológiai tartalmát mélyítik el. Honnan lehetne különben egy ünnep mélységeit felfogni, ha nem annak tartalmát nem meditálják át?
Ezen kívül az ilyen rubrika-reform mindig szakítást jelent a múlttal, mert ettől kezdve másképp imádkoznak, mint az előző generációk, következésképpen kevesebbet is tudnak, mint azok.
Ars orandi – ars credendi, „az imádkozásban való jártasság egyenlő a hitben való jártassággal, miközben az ars orandi elsősorban ars legendi – azaz „jártasság az olvasásban”, hiszen a zsolozsma imáit olvassák a szerzetesek.


[Szerk. megj.: „…a liturgikus-rubrikás tarvágást … azért sikerült megtenniük, mert ez az addig elvégzett egyelésekkel már elő volt készítve” – ez tartalmilag ugyanazt jelenti, mint ez a profán megjegyzés a nemrég feltett cikkben: „Bergoglio és csapata azt próbálja ki, hogy mit tudnak még lenyomni a konzervatívok torkán.” Vagyis a rombolás taktikája évtizedek (évszázadok?) óta nem változott: először aprónak tűnő változtatgatások, aztán egyre merészebbek, végül az egész „tarvágása”.
E folyamatban Bergoglio a napokban egy különösen nagy lépést fog megtenni: Ha létezik ebben a pillanatban ország a világon, ahova egy valóban katolikus főpap a lábát nem tehetné be hivatalosan, ahol egy katolikus „világcsalád-találkozót” tilos lenne megtartani (ha egyáltalán szükség van ilyen „fesztiválokra”?), akkor az a mai Írország. Ami valamikor Európa legkatolikusabb országának számított, és amelynek most egy homoszexuális „házasságban” élő miniszterelnöke van, és ahol a nép éppen most szavazta meg az abortusz engedélyezését. Nos, Bergoglio és tsa. itt fogják ünnepelve eltölteni a következő hetet, benne Nagyboldogasszony nyolcadát, ráadásul úgy, hogy a szodomista miniszterelnök bejelentette, hogy a látogatást arra fogja felhasználni, hogy elérje Bergoglionál, hogy törölje a bűnök listájáról a homoszexualitást (miután az égbekiáltó bűnök közül már 1960-ban törölték), és ahol az egész rendezvény e cél szolgálatába lett állítva, a megfelelő előadók, résztvevők kiválasztásával. Aki kíváncsi arra, hogy az ilyenek hogyan néznek ki, azok itt megtekinthetik: https://www.katholisches.info/2018/08/homophile-manoever-in-der-kirche/ és más weboldalakon is. A leges-legnagyobb tragédia az egészben, hogy még ez sem elég az új-konzervatívoknak, tradicionalistáknak, magukat a hit bajnokainak kikiáltóknak ahhoz, hogy végre elhagyják ezt a sátáni testületet! Persze ezzel maguk is bűnrészesekké válnak, akiket ezért addig, amíg meg nem szakítják kapcsolatukat ezzel a sátáni szervezettel, nem lehet felmenteni.]
(forrás: https://traditionundglauben.wordpress.com/ – 2018. augusztus 16.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1801/irreverz2.htm


Pogány szimbólumok hamispróféta liturgikus miseruháin

Hamispróféta miseruhái a közelgő családok világtalálkozójára egy tripla spirállal lettek díszítve.

Damian McNeice, az eseményen történő szertartások vezetője megerősítette a WorldMeeting2018.ie oldalon, hogy a szimbólumokat "kelta hatás ihlette meg". Efféle spirálok több ősi kövön és emlékművön megtalálhatók Írország történelmében.

McNeice azt állítja, hogy ezek a kereszténység előtti szimbólumok a szentháromságot képviselik.

Hamispróféta miséjére 4.000 cibóriumot és 200 kelyhet készítettek.

https://gloria.tv/article/fUGX94jduCG663CHxQaFEZdmB

2018. augusztus 12., vasárnap

A katolikusok igazi kincse az Eucharisztia – Bocsa József SchP a váci örökimádás-kápolnáról.

Magyarországon elsőként a váci piarista Szent Anna-templomban nyílt az év 365 napján 24 órában működő valódi örökimádás-kápolna, 2014 júniusában. Az eddigi tapasztalatokról Bocsa József SchP piarista házfőnököt, a templom plébánosát kérdeztük.

– Az elmúlt négy esztendő alapján mit mondhatunk, mekkora igény mutatkozik a hívek részéről az éjjel-nappal folyamatosan elérhető szentségimádás iránt?
– A nap szinte minden szakában, de különösen munkába menet és munkából jövet egyre többen betérnek a kápolnába, és az óra gazdája mellett majdnem mindig találok ott másokat is. Több olyan emberről is tudok, akinek Vácra költözésében szerepet játszott az is, hogy itt örökimádás van. Egyeseknek annyira az életük részévé vált a szentségimádásban töltött óra, hogy már el sem tudják képzelni az életüket nélküle. De mindig szükség van újabb örökimádókra is, akik vállalnak hetente egy-egy órát, mert többen meghaltak vagy elköltöztek a kezdetek óta, esetleg megváltoztak az életkörülményeik. Budapesten két helyen is elérhető már örökimádás, ezért teljesen érthető módon vannak, akik ott kapcsolódnak be az Oltáriszentség imádásába.
– Milyen gyümölcsei vannak az állandó szentségimádásnak? Előfordultak-e megtérések ennek hatására?
– Az igazi megtérések a szív mélyén zajlanak, ezekről nem biztos, hogy beszámolnak az emberek, vagy esetleg csak évekkel később szerzünk tudomást róluk. De emlékszem egy olyan esetre, amikor egy asszony elmenekült a férje elől, ide jött, ebbe a kápolnába. Imádkozva találtam rá. Szóba elegyedtem vele, és éjszakára befogadtam a rendházba. Másnap a férje eljött érte a kápolnába. Rendeződött a kapcsolatuk. Arról is vannak visszajelzések, hogy a hetente egy órát vállaló szentségimádók – általuk valósulhat meg az örökimádás –, amikor valamilyen ok miatt nem tudtak eljönni, előfordult, hogy hitetlen családtagjaikat vagy barátaikat kérték meg a helyettesítésre. Bizony e helyettesek közül többen is a kápolnában töltött egy óra alatt indultak el a hit útján, illetve tértek vissza oda. Az itteni örökimádásnak egyik konkrét gyümölcse, hogy valaki időskorában lett elsőáldozó. Volt, aki az itteni szentségimádások hatására lett reformátusból katolikussá, és azóta is oszlopos tagja az örökimádásnak. Egyszer egy buddhistával találkoztam a kápolnában, akinek fogalma sem volt az Oltáriszentségről, de számára megmagyarázhatatlan isteni jelenlétet tapasztalt ott.
– Hogyan jöhet létre bensőséges kapcsolat az Eucharisztiában jelen lévő Krisztus és köztünk? Tudjuk, hogy a hit kegyelem, de ez nem jelenthet teljes passzivitást a részünkről. Az első lépést nekünk kell megtennünk?
– Jézus teljesen nekünk adja magát, szüntelenül jelen van számunkra. Ennek legbiztosabb formája az Oltáriszentségben való jelenlét. Ha nyitunk felé, ha rendszeresen rászánunk bizonyos időt a vele való találkozásra, ha elidőzünk jelenlétének helyén, akkor biztosan válaszolni fog, hiszen értünk van ott, s csak arra vár, hogy megajándékozhasson minket, hogy elmélyülhessen köztünk a szeretetkapcsolat. Az örökimádás egyik résztvevője azt mondja, az az egy óra, amelyet az éjszaka csendjében a kápolnában tölt, a napja legértékesebb órája, minden fontos dolog ott rendeződik a számára.
– Az evangélium szerint az emmauszi tanítványok szeme megnyílt, amikor Jézus kezébe vette a kenyeret és megtörte. Ez kellett ahhoz, hogy felismerjék, noha előtte világosan elmagyarázta nekik, hogy az írások szerint mindennek úgy kellett történnie, ahogyan történt. Ez ránk is jellemző. Mindnyájan emmauszi tanítványok vagyunk?
– Igen, a kenyértörésben, az élet kenyerének jelenlétében és imádása közben nyílnak meg lelki szemeink, ilyenkor fedezzük fel Isten keze nyomát az életünkben. Ott érnek össze a szálak, ott nyerünk különleges rálátást az életünkre, az Egyházban és a világban zajló eseményekre. Ott látjuk meg a helyünket, ott tisztázódnak a céljaink, a küldetésünk. Nagyon sok világosságot kapunk, az ő fényében látjuk meg az igazi fényt.
– Az Oltáriszentségben a végtelen béke és szeretet van jelen. Miért nem ismerjük ezt fel, miért csak időlegesen érint meg bennünket ez a lelkiség? Hiszen ha nem így volna, egészen másként működne a világ.
– A hit ma komoly válságban van a világban és az Egyházban is. Meggyengült az Oltáriszentségbe vetett hit is. Pedig az, hogy a nagy hitetlenség és a rengeteg bűn miatt még nem dőlt össze a világ, éppen az eucharisztikus áldozatnak, a szentmisének és a katolikus templomokban jelen lévő Oltáriszentségnek köszönhető. Ezek tartják meg a világot.
– Sokan mondják, hogy a világban zajló folyamatok végzetesen rossz irányba haladnak, ezért már kevés az emberi erő, itt már csak Krisztus segíthet. Oda kell menni hozzá, vagyis az Oltáriszentség elé. Ha ez ennyire egyszerű, miért utasítják el ezt olyan sokan?
– Ez a gonoszság titka a világban. De teljesen logikus: ha az alapvető táplálékot, az élet kenyerét az ember elutasítja, vagy méltatlanul veszi magához, akkor nem csoda, ha ott tart a világ, ahol tart. Akik viszont odamennek az Oltáriszentséghez, akik Jézus valóságos testével és vérével táplálkoznak, akik imádják őt az Oltáriszentségben, azok megtapasztalják az életükben jelenlétét, gyógyítását, erejét és békéjét.
– A váci Szent Anna-templomban már 2005 óta rendszeresen mutatnak be szentmiséket, amelyeken gyógyulásokért imádkoznak. Az örökimádás megkezdése hogyan hatott ezekre a szentmisékre?
– Azon a nyáron részt vettem egy papoknak tartott lelkigyakorlaton, amelyet egy indiai nővér, Mary Usha vezetett. Olyan mély nyomokat hagyott bennem ez a kiengesztelődésről szóló lelkigyakorlat, hogy elhatároztam, a rám bízottaknak is közvetítem kegyelmeit. Éppen akkor kapcsolódtunk be egy országos szervezésű örökimádásba, amely tudtommal azóta is működik. A lényege, hogy reggel 6 órától másnap reggel 6-ig más-más városban, faluban tartanak szentségimádást, így valósul meg a folyamatosság. Minden hónap harmadik pénteke esett ránk. Ezeket az alkalmakat összekötöttem a gyógyulást kérő szentmisékkel. Tulajdonképpen minden szentmise gyógyító liturgia, ha ilyen hittel vagyunk jelen azon. E szentmisék után kitesszük az Oltáriszentséget, áldást osztunk vele, és közbenjáró imákat végzünk a jelenlétében azokért, akik kérik ezt. Azt tapasztaljuk, hogy mióta elindult az örökimádás, azóta megnőtt a gyógyító szentmiséken résztvevők száma: egyre többen érkeznek ezekre az alkalmakra az ország legtávolabbi pontjairól, sőt a határokon túlról is. Emellett pedig komoly testi-lelki gyógyulások és szabadulások történnek.
– Az idén jelent meg az Ön szerkesztésében Az engesztelés lelkisége című könyv, amelyben hangsúlyozza, hogy az engesztelés egyértelműen a szeretet lelkisége, ezért szükséges hozzá az élő találkozás Jézus Krisztussal, és a vele való állandó szeretetkapcsolat. Jézussal minden szentmisén találkozhatunk, és ott van velünk a szentmise után is az Oltáriszentségben. Jézus egész földi élete engesztelő élet volt. Nálunk hogyan mutatkozhat meg ez?
– János apostol levelében ezt olvassuk: „Jézus az engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a mi bűneinkért, hanem az egész világ bűneiért is” (1Jn 2,2). Jézus mint az Egyház feje megtette, amit tehetett. Kiengesztelte, összebékítette egymással az Istent és az embert. Áldozattá lett értünk a kereszten, beteljesítette a világ megváltásának művét. Minket, misztikus testének tagjait is arra hív, hogy tegyük hozzá a magunkét a megváltás művéhez. XVI. Benedek pápa kedvenc kifejezésével gyakran hangsúlyozza, hogy Jézus bevon minket a megváltás művébe, engesztelő életébe, szenvedésébe és halálába. Sokan nem értik vagy félreértik Pál apostol e kijelentését: „kiegészítem testemben azt, ami Krisztus szenvedéséből még hiányzik, testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24). Hogy miként járulhatunk hozzá a megváltás művének kiteljesedéséhez, annak élő példája a Szűzanya, aki mindenben egy volt szent Fiával. Végigkísérte őt keresztútján, ott állt keresztje alatt is, mindent átélt édesanyai szeretetében. Amikor Szent István királyunk felajánlotta koronáját és országát a Szűzanyának, azzal megalapozta a magyarság engesztelő hivatását, Európa és az egész világ üdvösségéért való felelősségét és tenni akarását, amely éppen napjainkra szépen kiteljesedni látszik.
– A 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lelki előkészületeit mennyire segíthetik azok a templomok, amelyekben – mint Vácon, Sopronban, Veszprémben vagy Budapesten – lehetőség van az állandó szentségimádásra?
– A katolikusok igazi kincse, az, ami a többi kereszténytől megkülönbözteti őket, az Eucharisztia. Az a hit, hogy Jézus Krisztus testestül-lelkestül, istenségével és emberségével, valóságosan jelen van nemcsak a szentmisében, hanem az Oltáriszentségben is. Ennek a hitnek a lerombolása az utóbbi években rohamléptekben zajlik az egész világon, az utóbbi napokban éppen a német Egyházban. Nevezetesen azzal, hogy igyekeznek engedélyeztetni az elvált újraházasodottak szentáldozáshoz járulását. Több német egyházmegyében éppen napjainkban hagyták jóvá a vegyes házasságban élő nem katolikus házastársak szentáldozáshoz járulását is. Szent II. János Pál pápa az Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklikájával és a Katolikus Egyház Katekizmusának kiadásával is megerősítette az Eucharisztiában való katolikus hitet és Egyházunknak azt a gyakorlatát, hogy a protestáns felekezetekhez tartozó keresztények nem járulhatnak szentáldozáshoz, legfeljebb rendkívüli esetben (gyakorlatilag halálveszély esetén). Annak azonban semmi akadálya, hogy imádják Jézust az Oltáriszentségben. A szentmisében nem vehetik őt magukhoz, mert nem vallják a Katolikus Egyház teljes hitét, és nincsenek kegyelmi állapotban, de az örökimádási kápolnák nyitva állnak előttük, ahogyan bármely vallású ember előtt. Az örökimádási kápolnák védőbástyái lehetnek a katolikus Oltáriszentségbe vetett hitnek, hiszen az ezekbe betérők és itt imádkozók a gyakorlatban tapasztalhatják meg Krisztus valóságos jelenlétének erejét az Eucharisztiában. Nem mindegy, hogy a két év múlva nálunk rendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus milyen Eucharisztiában való hitet fog közvetíteni: a Katolikus Egyház Oltáriszentségbe vetett 2000 éves hitét vagy egy protestáns hitet. Minél több örökimádási kápolna és templom lesz az országban, és minél több helyen valósul meg a gyakori szentségimádás, annál tökéletesebb lesz az eucharisztikus kongresszusra való készületünk.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2018. augusztus 12-i számában jelent meg.

2018. augusztus 9., csütörtök

„Aki nem hisz, már ítéletet vont magára” (Jn 3,18)

1. A napokban említette valaki azt a katolikus körökben elfogadott véleményt, hogy korunk Mária kora, hiszen 1830-tól több Mária-jelenés volt, és hogy ezek mennyire fontosak a hívek számára, Isten őmiattuk adta meg ezeket a csodákat. Nos, vitathatatlan, hogy az Egyház által elismert négy csoda: 1830-ban Párizs, 1846-ban La Salette, 1858-ban Lourdes, 1917-ben Fatima, nagyon nagy erőt és vigaszt és segítséget jelentettek/jelentenek a katolikusok számára, mégis… Mai szemmel nézve, de különösen hátra tekintve, e Mária-jelenések korunkra érvényes jelentőségét nem ez a pozitív, hanem sokkal inkább a negatív következmény adja meg.
Jézus ezt mondta a farizeusoknak: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mt 9,12-13) Más helyen pedig ezt: „Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában.” (Jn 3,18)
Urunk Jézus Krisztus eme szavait a mostani helyzetre alkalmazva, egyre inkább úgy tűnik, hogy a 188 évvel ezelőtt kezdődő és immár 101 éve befejeződött viszonylag egymás után gyorsan megtörtént Mária-jelenések célja elsősorban a „betegek” meggyógyítása volt: A már vagy éppen eltévelyedni készülőknek szóló utolsó figyelmeztetések, utolsó üzenetek, utolsó segítségek! E jelenésekkel egy olyan korban, amikor a technika, az anyagi világban való bizakodás egyre nagyobb tért nyert, és egyre szélesebb utat nyitott a hamis ideológiák, az eretnekségek által szellemileg, lelkileg már úgy is „megdolgozott” keresztények elcsábításához, Isten a napnál világosabban megmutatta természetfeletti erejét, hogy ezzel visszarántsa őket a hithez, Magához, az igazsághoz. Mária földi megjelenései, csodái voltak az utolsó segélykötelek, melyeket Isten a hitükben már megtört vagy már hitetlenné is vált embereknek nyújtott, hogy visszatartsa őket a pogányságba való visszazuhanástól!
Mára már kiderült, hogy az emberek túlnyomó többsége nem ragadta meg, sőt határozottan visszautasította ezt a segítséget!
2. Bergoglio legújabb eretneksége még a szünetet tartó „konzervatív” blogosokat is kiugrasztotta nyári pihenőjükből. A summorum-pontificum.de blog vakációját megszakító augusztus 2-i beszámolójának ezt a címet adta: „Tévtanok a katekizmusban?” [ami persze már magában nonszensz, hiszen az a valami, ami tévtanokat tartalmaz, nem nevezhető többet katolikus katekizmusnak]:
„Ma a Hittani Kongregáció példanélküli lépésben tette közzé, hogy a pápa [!] megbízásából változtatást hajtott végre a katekizmusban. E változtatás szerint a halálbüntetés, melynek megengedhetősége már eddig is szigorú feltételekhez volt kötve, [mostantól] mindig és kivétel nélkül lényegéből fakadóan megengedhetetlenné vált.
Ez a változtatás mind tartalmát, mind formáját tekintve a legsúlyosabb aggályokat kelti fel: Az Egyház kétezer éves tanítását pontosan az ellentétévé változtatja – mégpedig annak ellenére, hogy számos teológus Jézus Pilátusnak adott válaszában: »Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna« (Jn 19,11), isteni engedélyt lát az állam auktoritása számára a halálbüntetés kiszabásához is. Ugyanilyen nyomós aggályokat kelt a katekizmusba most felvett megokolás szövege is, mely így szól: »Ma egyre növekszik az emberekben annak tudata, hogy a személy méltósága akkor sem veszik el, ha a legsúlyosabb gaztettet követte el. Ehhez jön még az is, hogy az állam a büntető akciók céljáról új értelmezést alakított ki. Végezetül az állam részéről hatásosabb fogvatartási rendszerek lettek kifejlesztve….«
Ez nem más, mint az Egyház tanításának nyílt historizálása, mellyel azt messzemenően az emberek tudatától és ennek változásától teszi függővé. Eme, a teológiának tökéletesen ellentmondó módszerrel, minden dogma megváltoztatása lehetővé válik. Valóban, megfigyelők már kinyilvánították azon véleményüket, hogy a most végrehajtott újítás csak próba a tervezett, még nagyobb változtatások bevezetéséhez, melyek a halálbüntetésnél is nyilvánvalóbban érintik a hit központi igazságait.
A katekizmusok kijelentései a Bibliára, az egyházatyák, a zsinatok vagy korábbi pápák enciklikáira támaszkodnak. A mostani új szöveg egyetlen tekintélyt tud felmutatni: Bergoglio egyik októberben elhangzott beszédét. A hithű katolikusok [!] kommentárjai rendkívül nyugtalanítók.”
És a summorum-pontificum.de szerkesztője ezután felsorolja „társait a félrevezetésben”, a legismertebb – bár feltehetően ostobaságból és nem rosszakaratból – báránybőrbe bújt farkasokat: Peter Kwasniewski, Rorate Caeli, Steve Skojec nevét a onepeterfive-ról, aki e csapat kedvenc érvét lobogtatja: Miután megállapítja, hogy Bergoglio eretnekséget követett el, felszólítja „az igazhitű püspököket, hogy szálljanak nyíltan szembe a pápával [!], ahogy ezt annak idején Pál tette Péterrel (Gal 2,11)”, tökéletesen figyelmen kívül hagyva, hogy Péter nem tanított eretnekséget, hanem csak elnéző akart lenni valamilyen gyakorlati dologban – na de hát hiába minden; ők is ugyanolyan süketek és vakok, eretnekek és tévtanítók, mint bírálatuk tárgya Bergoglio.
Ugyanazon a napon, melyen Bergoglio legújabb eretneksége bekerült a Roncalli-Montini-szekta katekizmusába, jelent meg a sokadik tanulmány a zelozelavi blogon »Die „Fehltritte“ des heiligen Petrus« (Szent Péter „botlásai”) címmel, melyben a szerző komoly teológusok tanítása alapján megy végig és dönti meg a protestánsok Szent Péter pápasága és tévedhetetlensége ellen felhozott kedvenc 15 vádját. Ezek között a 15. érv foglalkozik Steve Skojec és az „elfogadni és ellenállni” ideológia híveinek kedvenc vádjával, a Gal 2,11-ben leírt történettel, vagyis azzal az Antiochiában történt esettel, amit Szent Pál így ír le: „Amikor azonban Péter Antióchiába érkezett, szembeszálltam vele, mert okot adott rá. Mielőtt ugyanis néhányan átjöttek volna Jakabtól, együtt étkezett a pogányokkal, azután azonban, hogy ezek megjelentek, visszahúzódott és különvált tőlük, mert félt a körülmetéltektől. Az ingadozásban a többi zsidó is követte, sőt még Barnabást is belesodorták a kétszínűségbe. Amikor tehát láttam, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mindnyájuk előtt megmondtam Péternek: Ha te zsidó létedre pogány módon, és nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokásokat kövessenek?” (Gal 2,11-14)
Annak megállapításához, hogy Péter viselkedése semmilyen módon nem érintette a tant, nincs szükség az egyházatyák, az egyháztanítók, köztük elsősorban Bellarmin Szent Róbert bíboros és a Biblia-magyarázók munkáinak végigrágására: Józan paraszti ésszel is belátható, hogy amit Péter tett, az csupán gyengeség, rosszul értelmezett tapintatosság volt – és ez is csak EGYSZER fordult vele elő mióta Krisztus rábízta nyáját –, és nem az isteni tanítás elferdítése, ráadásul szünet nélküli, visszatérő, a hitet és az erkölcsöt érintő csaknem összes kérdésben! Vagyis semmilyen módon nem hasonlítható össze a Roncalli-Montini-Wojtyla-Ratzinger-Bergoglio által képviselt magatartással!
De a „konzervatívak” rendületlenül kitartanak ostoba állításaik mellett, csakúgy, ahogy Bergoglio a magáéi mellett!
Mint például Roberto de Mattei, aki minden írásában, előadásában megállapítja, hogy Bergoglio eretnekséget tanít, és mégis rendületlenül továbbra is pápának tartja, saját magát pedig a katolikus ellenállás élharcosának. Egy másik „konzervatív” média, a katholisches.info blogon „A halálbüntetés megengedhetősége katolikus hitigazság” címmel augusztus 6-án németül megjelent cikkében ezeket írja:
„A halálbüntetés megengedhetősége a de fide tenenda igazsága, amit az Egyház rendes és univerzális tanítóhivatala maradandóan és félreérthetetlenül határozott meg. Ezért aki azt állítja, hogy a kapitális büntetés önmagában rossz, az eretnekségbe esik. Az Egyház tanítása világosan és érthetően lett megfogalmazva egy 1208. december 18-án keltezett írásban (1210-ben kiegészítve), amiben III. Ince a valdensek állításait a következő szavakkal ítélte el: »Kijelentjük, hogy a világi hatalom hozhat halálos ítéletet anélkül, hogy miatta halálos bűn terhelné, amennyiben a büntetést nem gyűlöletből, hanem törvényes eljárás alapján, nem meggondolatlanul, hanem megfontoltan rója ki.” (DH 795) Ugyanezt a tanítást ismételte meg a Trienti Zsinat katekizmusa, X. Pius katekizmusa, sőt, még az új katekizmus is. Most Bergoglio olyan rendeletet adott ki, mely alapján ez utóbbi idevonatkozó szövegét a következőképpen módosították: »Ezért tanítja az egyház az evangélium fényében, hogy a halálbüntetés megengedhetetlen, mert a személy érinthetetlensége és méltósága ellen vét.«”
Mattei professzor ezután szó szerint idézi Bergoglionak a summorum-pontificum cikkéből már ismert érveit [lásd fent], majd cikkét így folytatja:
„Az ember méltóságának értelmezése ugyanolyan kevéssé változik a korok vagy a történelmi körülmények szerint, mint ahogy az igazságosság és a büntetés erkölcsi jelentősége sem változik. … A teológusok és a morál-teológusok, Aquinói Szent Tamástól Liguori Szent Alfonzig, kijelentették, hogy a halálbüntetést nem lehet csupán a közösség védelmével igazolni, hanem a halálbüntetésnek »javító, a kárt jóvátevő« karaktere is van, mert a megsértett erkölcsi rendet állítja helyre, és »vezeklő« karaktere is, miként ez a jó lator esetében történt, aki saját kivégzését Urunk legnagyobb áldozatával egyesítette.
Bergoglio új rendelete azt a teológiai evolucionizmust juttatja kifejezésre, amit a korábbi pápák már többször elítéltek. Miként Newman bíboros mondta, egy dogma továbbfejlődésének feltétele az, hogy az új megfogalmazás nem mond ellent az Egyház korábbi tanításának, csupán arra szorítkozik, hogy azt jobban kifejtse és elmélyítse. Végezetül, e kérdésben nem teológia véleményről van szó, melyről megengedett a vitatkozás, hanem erkölcsi igazságról, mely a Depositum fidei részét alkotja, és ezért kötelező érvénnyel bír azok számára, akik katolikusok akarnak maradni. Ezért azt reméljük, hogy az egyház teológusai és pásztorai olyan gyorsan, ahogyan csak lehet, közbeavatkoznak, hogy Bergoglio ezen súlyos tévedését korrigálják.”
[A két idézett cikk szerzői természetesen „Ferenc pápának” nevezik Bergogliot, csak a magyar fordításban szerepel ő úgy, ahogy valójában hívják: Bergoglio.]
Mikor egy egyszerű hívőnek elmeséltem ezt az esetet, ő nemes egyszerűséggel csak ennyit mondott: „Ezzel az új hamisítással Bergoglio és csapata azt próbálja ki, hogy mit tudnak még lenyomni a konzervatívok torkán.”
Ahogy az ezelőtt 100 évvel véget ért igazi Mária-jelenések a hitüket elhagyók számára a végső próbát jelentették, úgy jelentik Bergoglio (és elődei) újabb és újabb eretnekségei a végső próbát a mai ú. n. konzervatívok részére: Vajon milyen újabb szörnyű hittagadást kellene Bergoglionak még elkövetnie, vagyis Istennek még megengednie, hogy elkövesse, ahhoz, hogy ezek a magukat az egyház megmentőinek, a lelkek igaz pásztorainak, a hit bajnokainak tartó emberek magukba szálljanak, és belássák (netán hiúságból, a világ elismerésének elnyeréséért) makacsul őrzött tévedésüket?
E tábor egyik képviselője, egy blog szerkesztője, nemrégiben kapott egy olvasói levelet, melyben figyelmeztették arra, hogy helytelen úton jár, és olvasóit is helytelen útra vezeti, amennyiben miközben szünet nélkül Bergogliot szidja, nem látja be azt is végre, hogy a Roncalli-Montini-zsinat utáni szentségek, köztük a papszentelések nem érvényesek, következésképpen pápa és hierarchia nélküli világban élünk. A blog tulajdonosa metsző gúnyon kívül nem volt képes mást feleletként felmutatni!
Nem, ezek az emberek ugyanazon a széles úton járnak, mint Bergoglio és hűséges követői, ugyanúgy el fogják játszani utolsó megtérési lehetőségüket, mint korábbi elődeik. És ezért maga a Sátán fogja őket, mint hűséges követőit és eszközeit, viselkedésükért megvádolni, és magának kikövetelni az Ítéletkor.
Az ember egyetlen valódi célja, hogy eljusson Isten országába. De oda csak az Egyházon keresztül juthat el, vagyis az Egyház nem a végcél, hanem csak az Urunk Jézus Krisztus által kiválasztott – megkerülhetetlen – eszköz az Isten országába való bejutáshoz. Tehát az az intézmény, ami magáról ugyan azt állítja, hogy ő a katolikus Egyház, de valójában nemhogy Isten országába, de egyenesen ennek ellenkezőjébe, a Sátán országába vezet, egészen biztosan nem lehet Krisztus Egyháza. Ennek megértése – úgy gondolom – a legképzetlenebb ember számára sem jelenthet problémát.
Képzeljünk el egy édesapát, akinek kis gyermekei vannak, de egy időre el kell utaznia, és ezért mindenképpen egy „apa-helyettesre” kell bíznia őket. Bár pontosan tudja, hogy az az ember, akit erre a feladatra felkér, akit saját gyermekei gondoskodó gyámjává tesz meg, valójában gazember, aki minden rábízott embert romlásba dönt, mégis ezt az illetőt teszi meg gyermekei nevelőjének. Nyilvánvaló, hogy nincs normális ember, akinek nem az lenne a véleménye az ilyen apáról, hogy az maga is gazember, vagy annyira naiv, hogy már nem beszámítható. Nos, az „elfogadni és ellenállni” ideológia követői, akik egyébként naponta megállapítják, hogy Bergoglio nem katolikus, mégis feltételezik, hogy maga a Jóság, vagyis mennyei Atyánk mégis erre az emberre bízta nyáját. Ez az agyrém valójában nem más, mint Isten káromlása!
http://www.katolikus-honlap.hu/1801/vegsoproba.htm

2018. augusztus 7., kedd

Hollandiában erőszakkal hajtottak végre eutanáziát egy idős nőn

„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” – János evangéliuma 10:10
Sokáig tanakodtam, hogy írjak-e erről a felkavaró esetről, mert meg kell vallanom, ezúttal számomra is nehéz volt meglátni a napot a felhők mögött, pedig általában elég könnyen megy, de aztán rájöttem, hogy nem minden helyzetben ez az én feladatom. Illetve akármilyen kifordult világban élünk is, „nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék”Máté 10,26 és mint láthatjuk, erre nem mindig kell az utolsó ítéletig várni.
A LiveAction és a DailyWire tehát a következőkről számolt be:
Az úgynevezett „méltóságos halál” hívei nem veszik számításba, hogy bizonyos esetekben az orvosok vagy a család önző érdekektől motiválva is kezdeményezheti az eutanáziát. Hollandiában sajnos ennél is messzebb mentek az érintettek, amikor egy idős nőn akarata ellenére hajtottak végre eutanáziát, mert a családnak már terhes volt gondoskodni a betegről.
Én ezt mondjuk nem eutanáziának, hanem gyilkosságnak hívnám, de maradjunk a sajtó által használt kifejezésnél, bár a helyzetet ez egy cseppet sem szépíti meg.
A LiveAction szerint a demenciában szenvedő 74 éves nő korábban említette néhány embernek, hogy „ha eljön a megfelelő idő” vállalná az orvos közreműködésével végrehajtott öngyilkosságot. Közben demenciája fokozatosan rosszabbodott, azonban sohasem tett hivatalos nyilatkozat, amiben beleegyezését adja az eutanáziához, időközben pedig az állapota meghaladta azt a pontot, ahol ez lehetséges. Orvosa ekkor kijelentette, hogy a nő „elviselhetetlenül szenved” és elvégezte az eutanáziát.
A LiveAction így foglalta össze a szomorú esetet:
A nővel nem tudatták, hogy mi fog történni, azzal indokolva eljárásukat, hogy „nem akarnak szükségtelen aggodalmat okozni”. Kávéval kínálták, amibe belekeverték az altatót, a nő azonban ezt nem volt hajlandó meginni, majd fizikailag harcolni kezdett az orvossal, aki megpróbálta végrehajtani az eutanáziát. Annyira keményen küzdött, hogy az orvos felszólította a családtagokat, hogy fogják le, amíg ő elvégzi az eutanáziát.
Az ügyben vizsgálódó orvosi bizottság felmentette az orvost az etikai vádak alól, azzal érvelve, hogy jóhiszeműen járt el, a döntést azonban felülbírálta a Regionális Eutanázia Felügyeleti Bizottság, amely kijelentette, hogy az orvos eljárása etikátlan volt és öt másik hasonlóan felkavaró esettel együtt ki fogják vizsgálni.
Jelenleg semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy mentális képességeinek birtokában a nő valaha kifejezését adta volna annak, hogy meg akar halni, arra viszont igen, hogy élni akart. Voltak rossz napjai, amikor azt kívánta, bárcsak meghalna, míg más napokon élni akart.
A „méltóságos halál” támogatói szerint a döntés veszélyezteti azokat a demenciában szenvedő betegeket, akik meg akarnak halni.
Veszélyezteti? Mitől? Az élettől?
„Legalább tisztán látunk,” nyilatkozta Bert Keizer, egy holland eutanázia létesítmény orvosa. „Azok számára, akik előrehaladott demenciában szenvednek, de saját akaratukból meg akarnak halni, ez egy negatív döntés, mert ha már nem tudják jelezni, hogy még mindig meg akarnak halni, az eutanáziát csak akkor végezhetik el rajtuk, ha önszántukból megisszák az altatót.”
Tavaly 83 mentális betegségben szenvedő embert öltek meg ilyen módon Hollandiában.


http://idokjelei.hu/2018/08/hollandiaban-eroszakkal-hajtottak-vegre-eutanaziat-egy-idos-non/