2017. december 18., hétfő

Isten szemével

2017.12.03.
1.
Slobodan Praljak, egy horvát nemzetiségű generális a hágai bíróságon mérget ivott ítélethozatalkor. A vélemények megoszlottak ez eseménnyel kapcsolatban, egyesek szerint a generális nemzeti hős, és példát mutat másoknak.

Gondolat: A 10 parancsolatot figyelembe véve az öngyilkosság is gyilkosságnak számít, amely Isten szemében nem hőstett.
Jézus: Látod gyermekem, a terrorista muzulmánok is hőstettnek nevezik az öngyilkosságot, amit elkövetnek a keresztények ellen. Ennél a generálisnál szintén az emberek egy része hőst csinált belőle. Nagyon helytelenül gondolkodnak. Az öngyilkosság soha nem hőstett, hanem Isten terveivel szembeszálló aljas bűntett. Nagy büntetést fog kapni. Csak egy kivétel van, amikor valaki úgy lesz öngyilkos, hogy más életét akarja megmenteni, pl: a fuldokló után ugrik, hogy kiszabadítsa, és ő is meghal. Ez valójában nem is öngyilkosság, hiszen a szándéka nem az volt, hogy megölje magát, hanem hogy a másikat megmentse.
2.

Arról volt szó, hogy egyes emberek nem tudják elfogadni, hogy Isten hová helyezte őket, hová születtek, és kik ők, így vágyakoznak valami más után.
Jézus: Drága kislányom, akiről látod, hogy nem a helyes utat választja, annak bátran fejtsd ki, hogy őt hova állította Isten. Minden embernek, aki üdvözülni akar, el kell fogadnia azt a helyzetet, amit Atyám kijelölt neki.
3.

Arról volt szó, amikor tanácsot kérnek tőlünk, de mégis bizalmatlanul állnak hozzánk.
Jézus: Ha olyan fordul hozzád, aki képtelen megnyitni lelkét előtted, annak nyugodtan mondd meg, hogy ilyen helyzetben sajnos nem tudsz segíteni rajta. Ezzel nem követsz el szeretetlenséget.
4.

Az imáról és a lélekmentésről volt szó, és hogy az ima hogyan hat a lelkekre.
Jézus: Az igaz, hogy az embernek nagyon erős a szabad akarata, de mások imája képes felülmúlni ezt. Van, aki úgy haldoklik, hogy egész életében szembefordult Istennel, szabad akarata rossz felhasználása miatt. De haldoklása közben valaki imádkozik érte. Az imája felszáll Atyám trónjához, mint ragyogó fénysugár, Ő a Szívébe helyezi, és kegyelemmé alakítja. Ezt a kegyelmet azonnal leküldi a haldoklónak, megtöri vele szabad akaratát, meglágyítja vele a szívét, és nagy bűnbánatot tölt bele. Ilyen esetben az ima segít. Ebből következik, hogy az ima mindig tud segíteni, még a pokol szélén álló lelkeknek is. Nincs olyan eset, hogy ne segítene.
5.

Érzés: Annyira kell együtt érezni másokkal, hogy meg tudjuk vigasztalni őket, irányt tudjunk mutatni nekik, de ha hagyjuk, hogy az érzelmeink elhatalmasodjanak, nem tudunk előre lépni.
Jézus: Képzeld el gyermekem, mi lenne az olyan orvossal, aki együtt zokogna a beteggel a fájdalmai miatt, ahelyett, hogy megfontolt, nyugodt gondolkodással segíteni próbálna neki. Így vagytok ti választottak. Amikor hozzátok fordul valaki testi-lelki bajaival, nem zokogni kell vele és hangosan sajnálgatni, hanem tanácsokkal, és testi-lelki támaszadással megvigasztalni, cselekedni, hogy megkönnyítsétek terhét.
6.

Hang: Jól sírd ki magad.
Kép: Egy orvosi rendelőben egy orvos fehér köpenyben vígasztal valakit.
Kép: Jézus lefelé néz.
Jézus: Bánatodban, örömödben, egyaránt hívjál Engem. Én, mint jó orvos a beteget, megvigasztallak. Nekem sírd ki magad, soha ne másnak panaszkodj.
7.

Arról volt szó, hogy az Úrra bízom az embereket.
Hang: Ülésrended ez.
Jézus: Helyes, hogy gyermeki bizalmaddal Rám bízod felebarátaid sorsát. Én tudom, kit hova állítottam, és a túlvilágon a számonkérés után kinek milyen helyet biztosítok.
8.

Hang: Dupla kenyér.
Kép: Valaki kenyeret szel.
Jézus: Nem minden gyermekem részesül egyformán az Oltáriszentség kegyelmeiből. Aki csak gépiesen áldozik, alig nyer valami kegyelmet. De akinek szíve bűnbánattal közelít Hozzám, és szélesre tárja ajtaját, az duplán kap kegyelmeimből.
9.

Horvátországban tartózkodtam néhány napot, megmenekülésükért imádkoztam.
Érzés: Eljön az idő, amikor minden visszakerül az eredeti állapotba, azaz, az elszakított területek Magyarországhoz fognak tartozni

Kép: Jézus arca nagyon közelről.
Kép: Fatimai Szűzanya.
Kép: Egy szív.
Jézus: A hozzátok tartozó magyar emlékeket Angyalaimmal és Édesanyámmal megőriztem nektek. Valóban úgy lesz, ahogy érzed, hogy mikor megteremtjük az Új Világot, visszaáll a régi rend, minden a helyére kerül. Ami tiétek volt, az újra a ti tulajdonotok lesz. A magyarok együtt lesznek, és nem egymástól szétszakítva. Édesanyám Szent Szívébe zárta nemzeteteket.
10.

Hang: Nyomasztó odatartozás.
Kép: Nagyon magas épületek, felhőkarcolók.
Hang: Nagyon régen volt.
Jézus: Akik tájékozottak a jövendöléseimben, azoknak nyomasztó az odatartozás a veszni induló népek országaiba, mert lesznek nemzetek, sőt, kontinensek, melyek elvesznek a nagy tisztítás alatt. Ezt a katasztrófát nagyon régen megjövendöltem választottjaimmal.
11.

Kép: Fehér fényben egy Angyal áll előttem, szárnyai lefelé néznek.
Jézus: Az Angyal, aki előtted állt, az Őrangyalod, Aki mindig várja kéréseidet.
12.

Kép: Egy erős, izmos férfi testőr.
Hang: Jó messze vannak egymástól.
Jézus: Ha valamit lehetetlen megoldani, ha veszélyben vagytok gyermekeim, hívjátok az Angyalok karaiból az Erősségeket. A hitetlen ember és az Angyalok jó messze vannak egymástól. Sosem kérik pártfogásukat.
13.

Hang: Nem dobom ezt el.
Kép: Egy valaki mélyen belenyúl egy zacskóba vagy zsákba.
Hang: Abszolút nem.
Jézus: A haldoklók a földi életükből csak a cselekedeteiket hozzák Elém az ítéletükre. Ez van a zsákjukban. Belenyúlok, sok kacatot találok, de van köztük egy értékes drágagyöngy. Kiemelem, mert ez az egyetlen szeretetcselekedete a Földön. Abszolút nem dobom el. Ezzel menti meg a lelkét.
14.

Kép: Egy valaki egy nagyobb fehéres-sárgás gömböt tartott.
Jézus: Ez a gömb azon gyermekeim gyűjteménye, akik felkészültek a Szentlélek fogadására, ragyognak a tisztaságtól és szeretettől.
15.

Hang: Meghallgattatok Engem, és most Én is meghallgatlak titeket.
Kép: Fehér fény.
Jézus: A Szentíráson és üzeneteimen keresztül ti engesztelők meghallgattatok Engem, és most, mikor jönnek a szorongattatások és könyörögtök Hozzám, Én is meghallgatlak titeket. Jelenlétem, a fehér fény az Én kegyelmem, amivel bátorrá és elszánttá teszlek titeket.
16.

Kép: Egy szűk helyen, 3 fal közé szorítva áll egy asztal, rajta újságpapír, azon pedig 3-4 silányabb minőségű kenyérszelet, amelyet el kellett fogyasztanom.
Jézus: A látomás azt fejezi ki, hogy az éhínség alatt, amit a háború fog okozni, még a legócskább ételnek is örülni fogtok.
2017.12.10.
1.

Hang: Alázatosságot.
Kép: Kék fény.
Hang: Hogy takarj Engem.
Jézus: Alázatosságot kell ültetned környezeted szívébe, a Szűzanya alázatosságát. Ha káromkodást, ócsárlást hallasz, takarj el Engem az ilyen felebarátok kegyetlen megnyilvánulásaival szemben.
2.

Kép: Jézus arca.
Hang: Felségárulás lesz.
Kép: Nagy Oltáriszentség, alakja, mint a nap, de nincs fénye.
Jézus: Hamarosan felségárulás lesz, mert Engem, Jézust elárulnak, megtagadnak, letagadják valóságos jelenlétemet az Oltáriszentségben. Amit felmutatnak a misén, az már nem Én vagyok.
3.

Arról volt szó, hogy a Magyarországon megrendezett Eucharisztikus Kongresszus hogyan hat az országra, és a környezetre.
Érzés: Az Eucharisztikus Kongresszusra való készülődés mindenképpen jó hatással van az országra és a lelkekre, jobban megerősíti a hitet, az Úrhoz való ragaszkodást. Ez által más népeknek is példát mutat a magyar nép.

Pio atya Magyarországról szóló próféciája: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagy hatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"
Jézus: Az aranymadár kirepülése előtt még sokat kell szenvednetek kicsi magyarjaim. Roskadozni fogtok a sok bántalomtól, ami eléri országotokat a migráció elleni bátor kiállásotok miatt. Ezeket a büntetéseket bizony el kell szenvednetek. De azért imádkozhattok hazátokért, mert ezzel enyhíthetitek a rátok váró keresztet. Bátor pap fiaim soraiból sokan felemelik majd hangjukat, mikor találkoznak az egyházvezetés szokatlan reformálásával. Ők is, mint a politikai vezetők komoly büntetésben fognak részesülni. De nem törnek meg, mert ha elbocsájtják őket hivatásukból, akkor is papok maradnak. Rejtekben végzik a hívek tanítását, nevelését, a szentségekben részesítését, és a szentmiséket. A hívek dolga lesz jól elrejteni őket. Nem szabad pesszimistának lennetek, mert a magyar egyház a Szűzanya oltalmában lesz, és példát mutat az egész emberiségnek. Felemelkedése, amikor a madár kirepül a kalitkából, a háromnapos sötétség után lesz, az Új Világban.
4.
Hang: Már régen kell készülni a hagyományokkal.
Kép: Egy lány áll előttem, fehér ruha és fátyol van rajta, a nyakában egy kereszt az Úr Jézussal.
Jézus: A lány a fehér ruhában és fátyollal nem más, mint az Én Egyházam, mely a hagyományokat tiszteli, és ezzel készül a harcra a reformisták ellen.
5.

Kép: Jézus, töviskoronával a fején.
Kép: Az utolsó vacsora képe.
Jézus: Egyházamnak végig kell mennie azokon a szenvedéseken, melyeken Nekem kellett. Most abban a stádiumban van, mint amikor töviskoronát kaptam a fejemre. A töviseket azok a bátor felszentelt szolgáim, bíborosok, püspökök és papok kapják, akik szembe mernek szállni a hagyományok megtámadásával, azon kívül azok az engesztelők, akik bátran védik a 10 parancsolatot és a Szentírás igazságait. A következő fokozata Egyházam szenvedésének, amit Én éltem át az utolsó vacsorán. Az Én igaz Egyházam szívében ott van az aggodalom, a félelem, hogy az elkövetkező szenvedések meghozzák-e az emberiség megmentését, hogy a több milliárd ember a megpróbáltatások tüzében megmenekül-e a kárhozattól.
6.
Kép: Egy lefordított, nyitott vastag könyv.
Jézus: A lefordított nyitott vastag könyv nem más, mint a misekönyv, és eljön az ideje annak, hogy már ezt a régit nem használhatják, mert újat készítettek.
7.

Hang: Hogy ne legyen az egész Vatikánban.
Kép: Egy ember koponyájának csontváza, rajta egy sapka, minta egy élő ember lenne.
Jézus: Imádkozzatok, hogy ne legyen az egész Vatikánban halott a hit.
8.

Hang: Még egy kis bűnt sem hagyj lelkeden.
Jézus: Most már nagyon vigyázzatok gyermekeim, mert a sátán érzi a vesztét, és szüntelenül kísért benneteket. Zavarjátok el, és a legkisebb bűnt is mélyen bánjátok meg, és azonnal gyónjatok. Abszolút tisztán, bűn nélkül várjátok Szentlelkem érkezését.
9.
Hang: Újrakezdés… de kezd még egyszer… jaj de…

Kép: Egy nő átölelt valakit.
Jézus: A kiengesztelődés nagyon fontos keresztény erény. A lelki sebek után a megbocsátó szeretettel mindig újra kell kezdeni. Ebbe nem szabad belefáradni. Jaj de nagy öröm a kibékülés, az újra egymásra találás.
10.

Hang: Nyitott lelke… nagyon kevés.
Jézus: Nyitott lelke nagyon kevés gyermekemnek van.
11.

Hang: Nagyon elfoglalt vagyok ezzel, a ti eredményeitekkel.
Jézus: Drága engesztelőim, akik szinte 24 órában szolgáltok Engem, nagyon sok elfoglaltságot adtok Nekem, mert figyelemmel kell kísérnem védenceiteket. Ki kell osztanom kegyelmeket, amit kiimádkoztatok nekik.
12.

Kép: Egy nagy szív, a tetején az „akarat” szó.
Jézus: E képpel azt hangsúlyoztam neked, hogy a szememben mindennél fontosabb a szándék, az akarat. Ha nem is tudsz valamit megcselekedni, de törekszel rá, akkor úgy tekintem, mintha megtetted volna.
13.

Hang: Áldozat örömére születtünk.
Kép: Kék fény.
Kép: Egy angyal énekel balra fordulva.
Jézus: Mi, a Szentháromság, először az angyalokat teremtettük meg. Azonnal az értelmükbe foglaltuk, hogy a megváltás művének látói lesznek. Számukra az emberiség megmentése hatalmas öröm, ezért énekelve dicsőít bennünket az angyal.
14.

Hang: Vérre megy ez benned.
Jézus: A gonosszal való harc végigkíséri életedet. Ne fáradj bele, mert míg élsz, meg akar kaparintani. Mindig kérd az Én Szent Véremet, hogy borítson be.
15.

Hang: Túlemészteni magad.
Jézus: Mások problémáit nem szabad túlságosan a szívedre venni, mert veszítesz az erődből. Csak az a feladatod, hogy vigasztalj és segíts.
16.

Hang: Életadó ajándék.
Jézus: Számodra életadó ajándék az Én Testem és Vérem.
17.
Kép: Egy templomban egy pap a papi széket az oltárhoz viszi, arra a helyre, ahol a papok az áldozatot szokták bemutatni
Hang: Gyorsan üljetek vissza!
Hang: Mind a hárman!
Jézus: A külsőséges újításokat sem kedvelem. A templom bútorai, tabernákulum, a székek, az oltár maradjanak a helyükön.
18.

Kép: Egy palota egy tisztáson, amelyet erdő vesz körbe.
Jézus: Az erdő a földi élet jelképe, a palota a tisztáson a Mennyország.
19.

Érzés: Az Úr az utamba állít olyan embereket, akiknek segítenem kell, és nem szabad őket kikerülnöm, mert az is az Úr tervében van.
Jézus: Választottjaim nem véletlenül találkoznak problémákkal, bűnökkel, szenvedéssel teli emberekkel. Én küldöm őket minden esetben. Boldoggá teszel, ha sohasem kerülöd ki őket, hanem átadod nekik az Én vigasztalásomat, segítő szeretetemet.
2017.12.17.
1.
Arról volt szó, hogy hétköznap alig vannak a templomban.
Érzés: A templom tele van Angyalokkal és Szentekkel.
Jézus: Én is szomorúan nézem, hogy naponta a 24 órából még egyetlen órát sem tudnak Velem tölteni gyermekeim. Jó az érzésed, mert ilyenkor Isten háza tele van Szentekkel, Angyalokkal, és dicsőítenek Engem az Oltáriszentségben.
2.
Kép: Egy piros gömb egy áttetsző zacskóban, majd ezt egy leány a szájába veszi.
Jézus: A lány a szentáldozáshoz járulók szimbóluma. A gömb a teljességé. A piros szín, amit határol a gömb, az Én szentséges Vérem, de nemcsak néhány cseppje, hanem az összes kiontott Vérem. Ahányszor áldozol, neked adom minden csepp Véremet.
3.
Szűzanya üzenetét olvastam a gyógynövényekkel kapcsolatban.
Kép: Sárga gyermekláncfű.
Jézus: E látomás arra hívja fel a figyelmedet, hogy Isten végtelen szeretetében már a teremtéskor gondolt előre betegségeitekre, és gyógyírt teremtett nektek a füvekben és a fákban.
4.
Kép: Egy kéz a levegőben, és kenyérdarabkákat szór a földre. A kéztől balra a földön egy kiskutya szalad felém.
Jézus: A kenyérdarabkákat hullató kéz a gondoskodó Mennyei Atya keze. Mint ahogy Ő gondoskodik mindig rólatok, nektek is úgy kell gondoskodni az állatokról.
5.
Kép: Egy valaki áll egy asztal felé fordulva.
Jézus: Sok gyermekem elé hiába helyezem szeretetem Isteni megnyilvánulásait, irgalmamat és a kegyelmeimet, elfordulnak tőle.
6.
Kép: Egy mikulás képe, kis mozaikkockákból kirakva.
Jézus: A mozaik Mikulás ti vagytok, engesztelők. Minden kis kocka 1-1 áldozatos, nagylelkű gyermekem. A kis kocka tele van áldozattal, lemondással, amit felajánlanak Nekem . Ez a sok nagylelkű gyermekem együtt lep meg Engem ajándékaival.
7.
Arról volt szó, hogy a mai világban azt sulykolják az emberbe, hogy legyen büszke arra, hogy ő kicsoda, mit ért el, és hogy mije van. De ez ellentétes az alázattal.
Kép: Mennyei Atya képe.
Jézus: A Mennyei Atya Saját képére teremtett benneteket, szerénynek, jónak, alázatosnak. De ti ezt az arcot besötétítettétek büszkeséggel, irigységgel, nagyravágyással.
8.
Hang: Művészi kérdés ez számodra.
Jézus: A művészet alkotómunka. Az igaz, hogy Én, az Isten alkottam meg az ember lelkét, de te folytatod az alkotást gyermekeimben.
9.
Luisa Piccarreta írásából: Az Úr Jézus kifejezte, hogy Isten mindent beleültetett az ember lelkébe, de a Földi életben jönnek fel a dolgok a felszínre. Nemcsak a lelki tulajdonságokra vonatkozik ez, hanem arra is, hogy az életben az ember mit hogyan vált valóra. Az Úrnak akkor van teltség érzete, ha az ember a földi életében megvalósítja azt, amit az Úr már korábban eltervezett vele.
Jézus: Nincs olyan teremtményem, akivel ne lenne valami tervem. Előre látom, mert ismerem a jövőt, hogy kiben mennyi erő van a rossz hajlamok legyőzésére, és látom, hogy van, aki valóra tudja váltani terveimet, és van, aki nem.
10.
Olvastam egy írásban: Jézus: Amikor hívnak, előlépek ott, ahol különben rejtve szoktam lenni.
Kép: Az Úr Jézus az árnyékban tartózkodik, rejtve, majd amikor hallja, hogy hívják, előlép.
Jézus: Aki úgy éli életét, hogy hátat fordít Nekem, és úgy látom, nincs szüksége Rám, az elől elrejtőzöm. De ha Rám talál, és hív, valahogy éreztetem vele jelenlétemet. Megjelenek a gondolataiban.
11.
Olvastam egy írásban: Jézus: Boldogok, kik már felismerték magukat, mint Belőlem való részt.
Kép: Egy felcsillanó fény.
Kép: Jézus teljes alakban.
Jézus: Csak az képes felismerni magában, hogy az Én részem, aki szívében első helyre tett Engem. Ugyanis, az ilyen gyermekem látja felcsillanni magában az Én lelki tulajdonságaimat.
12.
Olvastam az imával kapcsolatban: A gonosz a világosságtól menekül, és az erőt az Úr szavai által nyerjük.
Érzés: Minden egyes szó 1-1 erőt képvisel. Ha a kimondott szó nem egyezik a cselekedettel, a szó is, és a cselekedet is erejét veszti, mintha kioltanák egymást. De ha a kimondott szó és a cselekedet összecseng, a szóban és cselekedetben lévő erő felerősödik.
Jézus: Sokaknál azért nincs összhangban a kimondott szó a cselekedettel, mert nem olvassák, vagy nem hallják sosem az Én erőt adó szavaimat.
13.
Egy muzulmán férfi tanúságtételében arról beszélt, hogy amikor az Úr Jézus megjelent neki, olyannyira érezte az Úr irgalmát és kegyelmét, hogy fizikai megkönnyebbülést érzett magán, mintha kövek hullottak volna le és olvadtak le róla.
Pio atya: Ha látnánk a bűnt megtestesülni, nagyon megijednénk a látványtól.
Többen beszámoltak arról, hogy a pokolban látták látomásban: a lélek feji részét, és más bűnös testrészeit férgek mászták meg.
Gondolat: Ez azt jelenti, hogy a bűn lehúz, leláncol minket, míg a bűntől való megszabadulás, a szeretet, a fény a lelkünknek szinte szárnyakat ad, és felrepít.
Jézus: Gondolj arra kislányom, hogy mikor valami bűnt követsz el, megváltozik a hangulatod, nyomott, és szomorú leszel. Mintha valami súly lenne a szíveden, ami lehúzza. De ha a szentgyónásban megszabadulsz ettől a tehertől, könnyűvé válsz, és a szeretet szétárad a szívedben.
14.
Valtorta írásban: Jézus kifejezte, hogy ahogy az emberiség összes bűnét magára vette, és Őt keresztre feszítették, így az összes bűn keresztre lett feszítve, és Isten szeretetével égette el azt a kereszten, azaz az oltáron.
Gloria Polo tanúságtételéből: A bűn a gonoszé, ha az ember folyton bűnben él, és így távozik el a Földi életből, a gonosz joggal ráteheti a kezét az ember lelkére.
Gondolat: Mivel az Úr Jézus minden bűn árát kifizette, és kielégítette az Isteni Igazságszolgáltatást, így az ember az Úrnak kell, hogy visszaadja az adósságot az elkövetett bűneiért, de csak abban az esetben, ha elfogadja az Úr Jézust, mint Megváltót.
Jézus: Elfogatásomtól halálomig minden percben rátok gondolva, a jövőben elkövetendő bűneiteket égettem el, és e tevékenységem csúcspontja a felfeszítésem és haldoklásom volt. Nagyon hálásnak kell lennetek, mert ha ezt nem teszem meg, a pokol égetné bűneiteket lelketekkel együtt.
15.
Hang: Föláldozni magadat úgy, ahogy Nekem tetszik.
Jézus: Mivel szabad akaratod van, a te döntésedre bízom, hogy az áldozatokból, ami rád hárul, mennyit vállalsz magadra. Ha szíved úgy diktálja, teljesen föláldozhatod magadat, az egész életedet lelkek mentéséért. De bármikor jogodban áll a kínálkozó alkalmak közül ezt vagy azt az áldozatot visszautasítani. Ezzel viszont lelassítod a Mennybe vezető utat.
16.
Imádkoztam a politikusokért.
Kép: Egy politikus képe, az arcán látszik, hogy megenyhült.
Jézus: Imádságod a politikusokért, különösen, akik ártó szándékkal működnek, nem hiábavaló.
17.
Érzés: Vannak olyan egyének, akik, ha valamilyen problémájuk van, másokban találják meg problémájuknak okát, de magukban nehezen, vagy egyáltalán nem.
Jézus: Vannak, akik a gyóntatószékben is mások bűneit gyónják meg, ahelyett, hogy magukat tennék felelőssé saját elkövetett bűneikért.
18.
Azokért imádkoztam, akik valamiképp muszájból oltják ki mások életét, mint pl: háború, vagy saját hazájának megvédése.
Jézus: A haza védelmében elkövetett emberölés hasonlít ahhoz az önvédelemhez, mikor valakit egy orvgyilkos megtámad, és az illető önvédelemből lelövi. Ez a két eset az Én szememben nem számít bűnnek.
19.
A szívimáról volt szó, amikor nem betanult imákat mondunk, hanem az imák a szívünk-lelkünk mélyéről fakadnak.
Érzés: Az Úrnak nagyon tetszik ez az imaforma.
Jézus: A szóbeli imák és rózsafüzérek nagyon fontosak, és áldozat jellegük van. De a szívima, amely elmélkedésből és szemlélődésből áll, az imaéletnek egy magasabb fokozata. Olyan érzésem van ilyenkor, mintha Szívemet balzsammal kenegetnétek.
20.
Kép: Egy valaki előttem áll, egy kisbabát tart a karjában, és mutatja nekem.
Jézus: Édesanyám Karácsonyi hangulatot akar önteni beléd, Engem mutat neked, hogy gondolj sokat közelgő születésnapomra.
21.
Kép: Egy bebábozódott hernyó.
Jézus: A közömbös ismerőseidet jelképezem ezzel a bebábozódott hernyóval, olyan fokozatban van a lelkük, még nem tudnak kiszabadulni és felemelkedni a bűn béklyójából.
22.
Mária Julianna írásából: Jézus: Rettenetes az Élő Isten kezébe kerülni, mert Isten emésztő tűz.
Kép: A Mennyei Atya lehajol valakihez, és ölébe veszi.
Jézus: Milyen sokan vannak, akik nem gondolnak lelkük jövőjére. Eszükbe sem jut, hogy életük végén Isten elé kell állniuk, Aki nemcsak irgalmas, hanem igazságos is. Az ilyenek nem törődnek lelkükkel, és mikor számot kell adni, úgy találkoznak Istennel, mint rettenetes emésztő tűzzel. Ijedtükben szinte megsemmisülnek. A képen azt mutattam neked, hogy milyen más a sok buzgó, Istenfélő és Istenszerető lelki testvéred sorsa.
23.
Kép: Sárga nárcisz, a közepe olyan, mint egy kehely.
Jézus: A sárga nárcisz a hűséges lélek jelképe, melynek kelyhébe csepegtetem irgalmamat és szeretetemet.
24.
Kép: Karol Wojtyla bíboros ül egy asztalnál, és ír.
Jézus: II János Pál pápa már bíboros korában sokat gondolkodott egy összefoglaló nagy katolikus katekizmus megszerkesztésén. Már pápa volt, amikor létre hozott egy 12 tagú bizottságot Ratzinger bíboros vezetésével, és megbízta őket, hogy készítsék el a katekizmus alaptervezetét. A képen őt látod gondokba merülve.
25.
Hang: Még egyszer letagadják.
Kép: Egy felcsillanó fény.
Jézus: A torinoi halotti leplemet folyton vizsgálgatják, és a tudósok egy része újra és újra letagadja az igazi eredetét. Én, fényemmel meg fogom világítani értelmüket.
26.
Kép: Lenin dél-kelet felé néz.
Jézus: A politika ma is szembe állítja egymással a nagyhatalmakat. Oroszország szövetségest keres.
27.
TV-ben, a híradóban: A V4-ek ellenállnak a migrációnak
Hang: Nem szabad ezt megtenned.
Kép: Arany fény felcsillanása.
Jézus: Nem szabad a hamis szolidaritást vállalni, mert különben oda lesz az egész keresztény kultúra.
28.
Hang: Az Élő Vizek forrása.
Kép: Jézus a Szent Szívvel.
Jézus: Atyám és Én egyek vagyunk. Atyám Szíve és az Én Szívem is egy. Az Élő Vizek forrása a Mi Isteni Szívünkből ered. Ezzel itatunk téged már itt a Földön is, és ezzel itatunk tovább a Mennyben.
29.
Hang: Tessék megkérdezni, hogy tetszik-e, vagy nem!
Hang: Imádat.
Jézus: Az eldöntendő dolgokban kérd ki a véleményemet. Ne egyedül dönts. Ilyenkor imádat nagy figyelemmel hallgatom. 

LMBT-szeánsz Conchita Wursttal a bécsi Stephansdomban

Ha valakikért, őértük biztosan érdemes imaalkalmakat szervezni. ÍGY azonban nem.
Christoph Schönborn bécsi bíboros társszervezésével homoszexuális tematikájú imaösszejövetelt tartottak december elején, az AIDS Világnapja tiszteletére. A Stephansdomban tartott eseményen Schönborn mellett az ismert "drag queen" (nőimitátor) énekes, Conchita Wurst, valamint egy LMBT-aktivista, Gery Keszler is beszédet mondott, a templom szentélyében álló ambóról.

A katedrálist az alkalomra LMBT-tematikájú molinókkal "díszítették fel", a falakon és a padlón is ilyeneket helyeztek el. A katedrálist az esemény alatt kívül és belül is sejtelmes lila fénnyel világították ki.
Az eseményről rövid összefoglaló videó is készült (az esemény teljes videója pedig ide kattintva nézhető meg):
Az imát az elhunyt AIDS betegekért Schönborn bíboros vezette. A bíboros ebben úgy fogalmazott: "mindenki otthonra találhat" Istennél, az elhunytak pedig "nem vesztek el örökké".
Az imaalkalom énekes-zenés kíséreteként a bécsi filharmonikus kórus és kamarazenekar adott elő részletet Mozart Requiem című művéből.
Az egyházmegye a rendezvényt megemlékezésként hirdette meg, ami "megemlékezik a 36 millió elhunytról, és jelet állít az előítéletességgel szemben".
Az eseményen mondott prédikációjában Schönborn bíboros arra emlékeztetett, hogy Isten nem azért jött el a világba, hogy elítéljen, hanem azért, hogy megmentsen. "Mit jelent ez a számunkra?" - tette fel a kérdést a bíboros, amire saját maga így felelt: "Hogy ne ítéljünk, ne rekesszünk ki, ne hasonlítgassunk össze."
A bíboros prédikációja után az osztrák nőimitátor Thomas Neuwirth mondott beszédet. A "Conchita Wurst" fellépőnévvel dolgozó énekes - aki a nevét a női (Conchita) és a férfi (Wurst) nemi szervek szleng elnevezéseiből alkotta meg -, az "LMBT" személyekre utalva azt mondta: "üldözik azokat, akik olyan módon élik meg az identitásukat, ami különbözik a többségétől", "kirekesztésben és diszkriminációban" részesítik őket. Neuwirth a megjelenteket arra biztatta, hogy lépjenek elő, és egy tüzes edénybe dobott tömjéndarabbal fejezzék ki a személyes együttérzésüket.
Az LMBT-mozgalom ideológiai tétele, hogy bármely személy szexuális irányultsága az illető önazonosságának ("identitásának") a része. A mozgalom ennek megfelelően arról igyekszik meggyőzni a saját nemükhöz vonzódó embereket, hogy a szexuális vonzódásukat éljék meg választott identitásukként.
Ezzel szemben a katolikus antropológia szerint bármely személy szexuális irányultsága az illető nemválasztott tulajdonsága, amely az önazonosságának nem része, választott identitássá tenni pedig önkárosító és helytelen. Az Egyház ennek megfelelően szeretettel óvja a homoszexuális hajlamú embereket attól, hogy az LMBT-mozgalomban résztvegyenek, a társadalmakat pedig attól, hogy e téves és káros ideológiai alapokra helyezett mozgalomnak teret engedjenek.
Az Egyház homoszexualitásra vonatkozó tanítását tömören a Katolikus Egyház Katekizmusa foglalja össze, e tanítással pedig mi is több bejegyzés részeként foglalkoztunk már: lásd pl. ITT, ITT, ITT, ITT, és ITT.
A nőimitátor Neuwirth a 2014-es Eurovíziós dalfesztiválon aratott győzelmével tett szert világhírnévre. A győzelme kapcsán Schönborn bíboros személyes örömét fejezte ki az osztrák katolikus hírügynökség felé (Katholische Presseagentur Österreich), közvetlenül a dalfesztivál után.
Az esemény zárásaként az LMBT-aktivista szervező Keszler azt mondta: nem számít, hogy kit szeretünk, és az sem, hogy miben hiszünk. Schönborn Keszler szavait köszönetnyilvánítással nyugtázta.
A mostani nem az első alkalom, hogy Schönborn és a katedrális homoszexualista propagandának adnak teret.
2008-ban a katedrális kiállítótermében a saját bevallása szerint marxista ateista művész Alfred Hrdlicka munkáit állították ki, "Vallás, hús, és hatalom" címmel. A kiállítás egyes darabjai explicit homoszexuális aktusokat mutattak be vallási kontextusba helyezve; ezek között szerepelt az Utolsó Vacsora jelenetének ábrázolása is homoszexuális orgiaként.
Maga a katedrális párok Valentin napi megáldásának helyszíne volt, ahol a megáldott párok között azonos nemű párok is voltak.
Tavaly ősszel a katedrális hírlevele, amelyet az Amoris Laetitia népszerűsítésére szánt, egy gyermeket örökbe fogadott homoszexuális párt mutatott be a híveknek, "a család alternatív formájának" nevezve ezt.
A 2015-ös családszinódus alatt Schönborn bíboros nyilatkozatban is megerősítette, hogy szerinte az Egyháznak támogatnia kellene a homoszexuális élettársi kapcsolatok "pozitív elemeit". Schönborn továbbá 2012-ben felfüggesztette egy osztrák plébános határozatát, amelyben a pap visszautasította, hogy a plébánia világi tanácsába egy homoszexuális élettársi kapcsolatban élő személy kerüljön.
http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/12/18/lmbt-szeansz_conchita_wursttal_a_becsi_stephansdomban

2017. december 16., szombat

Brandmüller bíboros: Az Egyház elárulja az Evangéliumot, ha a politikát helyezi Isten fölé

"Tradicionalista zúgolódó vagyok attól, ha biztos vagyok benne, hogy Pitagorasz tétele még mindig igaz?"

"Az Egyház minél inkább politikával foglalkozik, és félreteszi Isten, a kegyelem és a bűn valóságát, annál inkább eláruljuk az Evangéliumot" - nyilatkozta Walter Brandmüller, a négy "dubia" bíboros egyike.
Brandmüller bíboros, a Történettudományok Pápai Bizottságának emeritus elnöke, egy Lutherről és a reformáció 500. évfordulójáról szóló interjúra utalva megjegyezte, hogy a német protestantizmus egyik magasrangú képviselője az interjú 20 percében említést sem tett Istenről vagy Jézusról. A bíboros azt mondta, számára "érzékeny pontot jelent" az, ha azt látja, hogy a katolikus egyházban is politikai ügyeket helyeznek Isten elé.
Brandmüller bíboros minderről egy rövid interjúban nyilatkozott, amelyet az olasz Il Giornale napilapnak adott. Az interjú december 8-án jelent meg a napilap internetes oldalán, a kérdései pedig elsősorban azt a jelenséget firtatták, amelyet sokan Luther "átcsomagolásának" ("rebranding") tartanak a katolikus egyházban. Maga Brandmüller felnőttkori megtérője az Egyháznak, aki a megtéréséig lutheránus volt.
A kérdésre, hogy az olasz Nunzio Galantino püspök "nem lőtt-e túl a célon", amikor a lutheri reformációt "a Szentlélek eseményének" nevezte, Brandmüller bíboros azt válaszolta, hogy a katolikus kultúrájú országokban "Luthert és a Reformációt gyakran különlegesnek, és emiatt - egyesek - izgalmas jelenségnek is gondolják". A bíboros szerint azonban "ilyen vélemények megfogalmazása előtt jobb lenne alaposabban tanulmányozni a kérdést".
Brandmüller bíborostól azt is megkérdezték, hogy mit gondol arról, hogy Luther szobrát a Vatikán VI. Pál termében előkelő helyen szerepeltették, mialatt Ferenc pápa 1000 német lutheránussal és katolikussal találkozott, a tavaly októberi lundi látogatása előtt.
A bíboros közvetlenül nem válaszolt a kérdésre, helyette ezt mondta: "A különbségek a protestantizmus különféle változatai - és ilyenből sok van - és a katolikus hit között magukban az alapokban van. Például a hit, a szentségek, a kegyelem, és az egyház koncepciói a protestáns tanításban éles ellentétben állnak a katolikus hittel. Ez azonban nem a megfelelő helye annak, hogy erről többet mondjunk".
Arra, hogy milyen "tanításbeli demarkációs vonalak" választják el még mindig a lutheri protestantizmust és a katolicizmust, miközben [cáfolt - KV szerk.] hírek keringenek arról, hogy már az "ökumenikus misét" tervezik a Vatikánban, Brandmüller bíboros azt mondta: a teljes keresztény egységet arra a világos igazságra kell alapozni, hogy mi a mise - "az eucharisztikus áldozat misztériumának ünneplése, ahogy azt legutóbb a Sacrosanctum Concilium tanította a II. Vatikáni Zsinaton".
Végül arra a kérdésre, hogy ezekben a kérdésekben az ilyen "merev álláspontok" nem csupán "tradicionalista zúgolódások"-e, Brandmüller bíboros annyit felelt: "Tradicionalista zúgolódó vagyok attól, ha biztos vagyok benne, hogy Pitagorasz tétele még mindig igaz?"

http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/12/16/brandmuller_biboros_az_egyhaz_elarulja_az_evangeliumot_ha_a_politikat_helyezi_isten_fole

A sötétség jászla (a Vatikánban).

Carlos María Rey írása a adelantelafe.com internetes portálon jelent meg.

A Vatikán téren felállították egy jászlat, de ez a sötétség jászla: egy halottal és egy mezítelen férfival. Mit keres egy halott és egy mezítelen férfi a jászol körül? Miféle elferdült elme volt a szerzője az Istengyermek születési misztériuma ilyen mértékű megszentségtelenítésének?



Ezt a sértő és szentségtörő jászlat nem máshol, mint az egész kereszténység központjában állították fel. Az új evangelizáció egy példányával állhatunk szemben, amelynek a bélyege az istenkáromlás, a szentségtörés és az aposztázia.

Ez a jászol kigúnyolása.

Ez egy sértő és istenkáromló betlehem.

Ez egy olyan betlehem, amely teljesen szakít a hagyományokkal.

Ez a betlehem egy rémálom, amely nem hagy elaludni.

Ez egy minden gyengédség nélküli betlehem.

Ez egy olyan betlehem, amely ferde és piszkos elme gyümölcse.

Ez egy olyan jászol, amelyet maga a Sátán ihletett és épített fel.

Ez egy olyan jászol jelenet , amely lerombolja a katolikus hitet.

Ez egy olyan jászol jelenet, amely a legmélyebb katolikus érzület ellen irányul.

Ez egy csúf jászol jelenet, ízléstelen, menekülésre inspirál.

Ez egy olyan jászol, amely meghamisított jelenetet ábrázol azért, hogy megzavarja és tévedésbe sodorja az embereket.

Ez egy olyan jászol, amely az egész egyetemes Egyházban jogosan váltja ki a hívek elutasítását.

Olyan emberi elme műve előtt állunk, amely nélkülözött minden katolikus hitet; ez egy gúnyolódó és komédiás , sarlatán és tivornyázó, szentségtörő és perverz elme műve; a szentet megszentségtelenítő elme műve, amely kineveti a tradíció megváltoztathatatlan hitét; olyan ember elméjének a műve, aki kisistennek képzeli magát, aki nyomorult elképzeléseit mint az istentisztelet és a hit tárgyát próbálja bemutatni.



Hol van a pillanat öröme egy halottal a jászol jelenetben? Hol van a szentség? Hol van a Szent Család jelentének szeplőtelen tisztasága egy meztelen férfival? Hol van az Istengyermek születésének misztériuma? Hol van a megváltás művének misztériuma? Az Isten emberré lett, hogy megváltsa az embert a bűneiből, mit köze ehhez egy meztelen férfinak? Hol van a szerénység, az ártatlanság, a tisztaság, az erényesség, a becsületesség, amely a jászol-jelenet ihletője?

A hit alapjai elleni megengedhetetlen támadással állunk szemben.

A híveknek el kell árasztaniuk a Vatikánt levelekkel és e-mail-ekkel, visszautasítva ezt az Istengyermek, Mária tisztasága, és Szent József szüzessége elleni támadást,

Nem maradhatunk tovább csendben. Támadjuk a Vatikánt a hitünkkel. Az Egyház fejéből folyik az az iszap, amely bemocskolja az Egyház arcát.

Tettre fel, ne támogassuk az eretnekséget és a szentségtörést, hanem álljunk ellen! Kezdjük azzal, hogy minden országban kinyilvánítjuk a pápai nunciusnak a leghatározottabb elutasításunkat mindazzal szemben, amit a Vatikán művel.

A katolikusoknak azt kell mondaniuk: ELÉG VOLT! Hagyják abba a hitünk elleni támadást!

2017. december 14., csütörtök

ÉGI JEL BUDAÖRS FELETT

JELENÉS BUDAÖRS FELETT. Rakó Alex felvétele és leírása:
„Az elmúlt évben több éjszakát töltöttem a szabad ég alatt hullócsillagok fényképezésével Magyarország különböző tájain. [2017.] December 13-án este a választásom egy lakóhelyemhez közeli helyszínre esett, a budaörsi Kő-hegyre, ahonnan terveim szerint a Ikrek csillagkép felől érkező Geminida meteorrajt szerettem volna fényképezni az éjszakai városképpel.
Az első sikeres expozíció után új nézőpontot kerestem. Hátat fordítottam a városnak, és ekkor arra lettem figyelmes, hogy valami kezd kirajzolódni az égbolton. Felélénkült a légmozgás, és pár alacsonyan érkező felhő beúszott a budai hegyek fölé – ekkor tárult a szemem elé a képen látható jelenség. A megvilágításnak köszönhetően a Kő-hegy csúcsán található kereszt és a tőle nagyjából száz méterre lévő Szeplőtelen fogantatás kápolna sziluettje hatalmas méretekben jelent meg az égen egymásra vetülve. A háttérben a csillagok, Budaörs pereme és a budai hegyek láthatók. Az egész jelenés alig pár percig tartott, először a templomtorony, majd a kereszt is elhalványult. Nagy öröm számomra, hogy egy olyan felvételt készíthettem, amelyen egyszerre szembesül a néző a vallás, a természet és az ember kapcsolatával.”
Forrás:facebook

2017. december 13., szerda

2018. január 1-jével beindul a “kegyelmi erőmű” a Belvárosi templomban! CSATLAKOZZATOK!

Kedves Testvérek!
Nagy örömünkre Budapesten is beindul a kegyelmi erőmű: a 0-24 órás szentségimádás.
Az erőművet azonban el kell látni tüzelőanyaggal, és fűtő is kell. Azaz, akkor lesz Budapest és Magyarország, valamint nemzetünk megújulásának forrása, ha örökimádás zajlik a kitett Oltáriszentség előtt. Arra hívlak, hogy csatlakozz, adj egy órát hetente az Úrnak. Cserébe sokkal többet fog adni.
Miért is csatlakozzak a szentségimádókhoz?
1. Mert csak akkor lehet kitéve az Oltáriszentség, ha van, aki előtte imádkozik.
2. Régi közös vágyunk, hogy legyen egy templom, ahova bármikor be lehet térni imádkozni.
3. Mert az egy óra alatt evangelizálok is: annak köszönhetően jöhet más is Jézushoz, hogy én ott vagyok.
4. Mert Jézus kérdésére szeretnék “De!”-vel válaszolni: “Még egy órát sem tudtok virrasztani velem?”
5. Mert nekem is fontos Jézus kérése: engedjétek hozzám jönni…
6. Mert szeretem a jó befektetéseket, és a világ Királyával együtt lenni a legmegtérülőbb befektetés: egy óráért egy örökkévalóság…
Miért pont a Belvárosi templomba menjek?
1. Bárhova mehetek, de itt a szolgálatomnak is köszönhetően tudják fenntartani a 0-24 órás szentségimádás lehetőségét.
2. Fűtött, hangszigetelt és jól megközelíthető helyen tölthetek egy órát Jézussal.
3. A templomra és rám is őrző-védő Kft vigyáz, tehát nem kell félnem, nyugodtan imádkozhatok.
4. Mert itt feltétlen számítanak rám.
Mit kell tennem?
1. Regisztrálnom mihamarabb, hogy a szentségimádás szervezői is nyugodt lélekkel tölthessék a karácsonyt.
Itt tudok regisztrálni: http://orokimadas.belvarosiplebania.hu/adoralas/regisztracio
vagy
telefonon a napszak felelősöknél
00:00 – 06:00 órai időszakért felelős:
Balogh Endre +36-20-432-2186
06:00 – 12:00 órai időszakért felelős:
Bitter Lajos +36-20-432-2213
12:00 – 18:00 órai időszakért felelős:
Dr. Osztie Éva +36-20-432-2193
18:00 – 24:00 órai időszakért felelős:
Szepesi Ferenc +36-20-432-2196
vagy
személyesen a plébánia hivatalában
(1056 Budapest, Március 15. tér 2. fsz.)
hétfőn: 08:00 – 10:00 és pénteken: 08:00 – 10:00
2. A regisztráció után kiválasztani azt az időpontot, amit szeretnék (lehetőleg pirossal jelölt időpontot)
3. Ha többet szeretnék megtudni a szentségimádás itteni menetéről, akkor december 20-án elmenni a tájékoztatóra.
4. Elmenni a vállalt időpontban Jézushoz.
5. Ezt az üzenetet továbbküldeni mindazoknak, akiknek szintén fontos a szentségimádás, az ima, az engesztelés, népünk lelki megújulása.
6. Ha személyesen nem tudok bekapcsolódni, de anyagilag szívesen támogatom a templom nyitva tartását, akkor adományomat a honlapon található számlaszámra küldhetem.
Akkor találkozzunk Jézusnál!
Szeretettel:
Fábry Kornél

2017. december 12., kedd

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

Boldog az az ember, aki Szavaimon elmélkedik, és kinyitja szívét, hogy befogadjon engem
2017. december 11.
Gyermekem, dicsérd háromszorosan Szent Nevem! Ne törődj azokkal, akik megvetnek és semmibe vesznek! A gonosz természet tönkreteszi az embert. Csak annak szentelj figyelmet, ami Nekem örömet szerez, mert az megdicsőít engem.
Arról ismernek Engem, hogy megmutatom erőmet, amikor felséges irgalmamat kétségbe vonják. Ezzel szemben sikerrel fogom koronázni¹ mindazt, ami Nekem örömet szerez, és akaratommal megegyezik, minden jóra irányuló cselekedetet. A szűkölködő így fog hozzám kiáltani:
„Megpróbáltatásomban sokáig vártam
Jahve irgalmára, az Ő segítségét kérve.
És most végre lehajolt hozzám irgalma a mennyből,
és az én Istenem meghallgatta panaszomat.
Ó Jahve, én Istenem,
Te sohasem szűnsz meg csodákat művelni!
Áldott legyen Jahve, aki szüntelenül csodákat művel, mert oly hatalmas az Ő Szeretete, melyet irántunk érez …”
Erre én ezt tanácsolom majd neki:
„Légy szerény, és továbbra is maradj szerény és kedves, és gyakorold az erényt!
Légy nemes lelkű és soha ne feledkezz el Forrásodról!² Süsd le szemed, mert Én az ilyen szívekben lelem örömömet és találok otthonra.”
Vassula, gyermekem, kapaszkodj Belém! Téged, akit királyi udvaraimban neveltelek, igen, elhívásomkor³ téged jelöltelek ki és senki mást, hogy sok nemzethez és felekezethez szóló szócsövem légy, hogy Üzenetem által jelzőfény légy, és minden népet Hozzám vonzzál, hogy meggyógyíthassam őket. Hozzám kell visszatérniük, igen, Énhozzám.
Boldog az az ember, aki Szavaimon elmélkedik, és kinyitja szívét, hogy befogadjon Engem. Bízzál bennem, Vassula, és maradj Bennem, a te Istenedben és Mindenedben! http://www.tlig.org/images/global/msg/heart.1.gif Mindnyájatokat szeretlek!
AlphaOmega

1 Azt jelenti, hogy választ kapnak kérésükre
2 Forrás: Istentől származó, aki az Élet Forrása
http://ichtys.hu/index.php/155-2017-december-11

13 ország vezető katolikus életvédői vádolják a hamisprófétát azzal, hogy elhagyta az Egyház tanítását

Katolikus életvédő szervezetek vezetői a világ minden részéről közös levelet adtak ki a mai napon, amelyben az Egyház jelenlegi vezetőit, köztük Ferenc pápát is azzal vádolják, hogy kétértelmű tanításokkal és a katolikus egyház tanításával szembemenő lépésekkel aláássák a nemzetközi életvédő mozgalom munkáját.
A levél kijelenti, hogy az elmúlt 50 évben az életvédő mozgalom "különösen támaszkodott a katolikus egyház megváltoztathatatlan tanítására, amely a legnagyobb tisztasággal erősíti meg az erkölcsi törvényt". Az aláírók azt állítják, hogy az elmúlt években az Egyház eddigi világos tanítását egyre inkább felváltotta "a kétértelműség, mi több, olyan tanítások is, amelyek ellentétesek Krisztus tanításával és a természeti törvény elveivel".
A levél egy listát ad olyan dokumentumokról, amelyeket az aláírók aggasztónak találnak, és olyan, Ferenc pápának az elmúlt években eljutatott levelekről, amelyek a pápától a tanítása tisztázását kérték. Az életvédők listáján többek között a 900 000 katolikus hívő által aláírt "filiális kérés", a dubia, a filiális korrekció, és Thomas Weinandy atya levele is szerepel.
Az aláírók olyan kijelentésekkel és cselekedetekkel vádolják Ferenc pápát, amelyek "ellentmondanak az Egyház tanításának a belsőleg rossz és fogamzásgátló cselekedetekről", továbbá "ellentmondanak az Egyház tanításának a házasság természetéről, és a házasságon kívüli szexuális cselekedetek belsőleg rossz voltáról".
Az életvédők bírálják azt is, hogy Ferenc pápa jóváhagyta az ENSZ Fenntartható Fejlődés Céljait, amelyek "felhívják a tagállamokat arra, hogy 2030-ig biztosítsák a teljeskörű hozzáférést az abortuszhoz, a fogamzásgátlókhoz, és a szexuális oktatáshoz". A levél továbbá elítéli "a szexuális oktatással kapcsolatban elfogadott megközelítést, amely különösen az Amoris Laetitia 7. fejezetében, valamint a Család Pápai Tanácsa 'A Találkozási Pont' című programjában szerepel".
Az aláírók a levelükben hitet tesznek az Egyház "állandó tanítása" mellett. "Ha ellentmondás van a hierarchia bármely tagjának, akár még a pápának is a szavai, tettei és aközött, amit az Egyház mindig is tanított, úgy mi az Egyház állandó tanításához fogunk hűségesek maradni." - írják az életvédők. "Ha elhagynánk a katolikus hitet, vele Jézus Krisztust hagynánk el, Akihez tartozni szeretnénk egy örökkévalóságon át." - teszik hozzá.
"Teljes engedelmességet fogadunk a katolikus egyház hierarchiájának a tekintélyük legitim gyakorlásában. Azonban semmi sem fog rávenni vagy rákényszeríteni minket arra, hogy elhagyjuk vagy megtagadjuk a katolikus hit bármely részét, vagy bármely definitíven megállapított igazságot." - tesznek fogadalmat az aláírók.

http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/12/12/13_orszag_vezeto_katolikus_eletvedoi_vadoljak_ferenc_papat_azzal_hogy_elhagyta_az_egyhaz_tanitasat

2017. december 11., hétfő

Kik a katolikusok felebarátai?

A Bibliában oly gyakran szereplő „felebarát” szó egyike azoknak, melyekkel korunkban a leginkább visszaélnek. Különösen az utóbbi években – amikor elindult a modernkori népvándorlás, és amikor a zsinati szekta vezetői, élükön Bergoglioval, a bevándorló tömegek korlátozás nélküli befogadását követelik az európai népektől – rendkívüli fontosságot nyert, hogy pontos választ kapjunk arra, hogy katolikus értelemben valójában kiket kell felebarátunknak tekinteni? Ez ma olyan kérdés, amit szinte mindenki feltesz, és aminek helytelen megválaszolásával hívek tömegeit lehet megzsarolni.
A probléma megoldását természetesen azzal kell kezdeni, hogy megvizsgáljuk, mit mond a Szentírás erről a kérdésről. Mind a három szinoptikus szinte szóról szóra ugyanazon szavakkal idézi Jézust, aki tanításának lényegét így foglalta össze (Mt 22,36-40): „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” (A másik két szinoptikus szinte szó szerint ugyanígy idézik Jézus szavait: lásd: Lk 10,27 és Mk 12,30-31)
Ugyanakkor Jánosnál nem egészen ezt olvassuk a szeretettel kapcsolatban: Nála Jézus erre figyelmezteti övéit: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13,34) „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat.” (Jn 14,15) – „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” (Jn 14,21) – Jézus János evangéliumában többször is ugyanezen szavakkal ismétli meg eme parancsait, melyekben azonban felebarátról nem tesz említést, mindannyiszor csak az Atya, az Őiránta és a hittestvérek („egymást”) iránti köteles szeretetről beszél. Ebből arra is lehet következtetni, hogy – legalábbis Szent János szerint – Jézus felebarát alatt csak a hittestvéreket érti!
A katekizmusból tudjuk, hogy a szeretet keresztény értelemben nem érzelmet jelent. Tehát a „szeresd felebarátodat” parancs nem azt írja elő, hogy pozitív érzelmekkel viseltessünk mások iránt, hanem azt, hogy jót akarjunk neki. És ez a jó keresztény értelemben mindenekelőtt a lelkiekre vonatkozik, azaz az örök üdvösségre. A fizikai segítségadás valójában arra szolgál, hogy a „felebarát” lelkéhez közel lehessen férkőzni, a lelkiekben történő segítségadás előtt megnyissa az utat felé.
A további vizsgálódást érdemes Lukács evangéliumával kezdeni, hiszen egyedül ő köti össze Jézus fenti parancsát – „szeresd felebarátodat” – az irgalmas szamaritánus példázatával, vagyis annak elmagyarázásával, hogy ki is a mi felebarátunk (a másik két szinoptikus nem foglalkozik azzal, hogy e szónak megadja a pontos értelmét, és mint fentebb láttuk, János egyértelműen hittársat ért alatta). Lukácsnál a parancs így hangzik: „Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. "Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?" … Így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat."” (Lk 10,25/27)
A második mondat latinul így hangzik: „Diliges Dominum Deum tuum ex toto corde tuo et ex tota anima tua et ex omnibus viribus tuis et ex omni mente tua et proximum tuum sicut teipsum.” – Mint látható a Szentírásban a latin szövegben a „felebarát” helyén (az irgalmas szamaritánus példázatban is) mindenütt a „proximus” kifejezés áll, aminek eredeti jelentése „legközelebbi”, más szóval: „szomszédos”. A Györkösy Alajos latin szótárban ez áll: „prope (superl.: proxime) = közel; proximi = legközelebbi rokonok; proximitas = szomszédság, közeli rokonság, nagy hasonlatosság; proximum = közelség; proximus = legközelebbi, a legközelebb álló, legszorosabb kapcsolatban levő”.
Német nyelven a felebarát: „Nächste”, aminek jelentése eredetileg szintén „legközelebbi” (a közel, „nahe” névmás felsőfoka) . A magyar „felebarát” szónak ugyan nincs köze a „közel” névmáshoz, de a barát szóhoz igen, ami alatt szintén csak közeli, bensőséges kapcsolatban levő ismerőst értünk.
Még akkor is, ha a katolicizmus a proximus névmást főnévként használva, ennek egyúttal új jelentést is ad, annak megfejtésében, hogy ez a főnév mit is jelöl valójában, döntő fontosságú a szó eredeti jelentése: vagyis az, hogy a Bibliában „felebarátnak” lefordított szó eredetileg a legközelebbi rokonság, ismerősök, de még sokkal inkább a hitbeli társak egyik tagját jelentette – ahogy Szent János is értelmezi. Hogy egy katolikus számára mindenekelőtt ez utóbbiak a „legközelebbiek” (proximi), azaz a felebarátok, azt Jézus szavai is alátámasztják: „Valaki szólt neki: "Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled." De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: "Ki az anyám s kik a rokonaim?" Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: "Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám."” (Mt 12,47-50) – „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát”, Jézus eme meghatározása szerint tehát egy katolikus számára elsősorban a kegyelem állapotában élő többi katolikus számít „felebarátnak”, vagyis őket kell szeretnie, azaz elsősorban az ő számukra kell „jót akarnia”.
A Szentírásban Jézusnak több más kijelentése is segítséget ad, hogy a felebarát helyes fogalmát meg lehessen állapítani. Nemcsak az Ószövetség óvta a zsidókat az idegen népekkel való elvegyüléstől, de a „szeretet üzenete”, az Újszövetség is többször és nyomatékosan figyelmeztet, hogy a hívek óvakodjanak a pogányoktól. Jézus ilyeneket mond tanítványainak: Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: „A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá.” (Mt 10,5) – „Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról!” (Mt 10,14) – „Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!” (Mt 7,6) – „Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.” (Mt 18,15-18)
Apostolai is ilyen értelemben tanították a népet. Szent Pál apostol, aki miközben himnuszokat zengett a szeretetről, a felebarát fogalmát szintén erősen és élesen behatárolta, például ezekben az intéseiben: „Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában. ... Tehát ne vállaljatok velük közösséget.” (Ef 5,5/7)
És még ennél is világosabban és egyértelműbben a korintusiaknak írt leveleiben: „Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez? Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja: Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem. Ezért távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük – mondja az Úr –, s tisztátalant ne illessetek.” (2 Kor 6,14-18)
Sőt, még azokat sem tekinti felebarátnak, akik ugyan megkeresztelkedtek és egy ideig a hívő közösséghez tartoztak, de utóbb súlyos bűnbe estek, és abban is maradtak: „Most azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt. Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak? A kívülállók fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!” (1 Kor 5,11-13)
Manapság azonban, Urunk Jézus Krisztus és apostolainak világos szavait figyelmen kívül hagyva, elsősorban a zsinati szekta, és abban is legfőképp Bergoglio tanítása szerint a „felebarát” szó alatt nem csak a legközelebbi vagy a hitben közös embertársunkat kell érteni, hanem mindenkit, aki a lelkieket kifejezetten visszautasítva, anyagi támogatást kér, követel tőlünk. Bergoglio szerint a világ összes pogányát és eretnekét, bálványimádóját, terroristáját kötelességünk felkarolni, eltartani, vagyis felebarátunknak tekinteni. (Ezért nem csoda, hogy azok, akik figyelemmel kísérik működését, a baloldal, a felszabadítás teológia, sőt a radikális, forradalmi kommunizmus vezérének tekintik őt.)
Persze valójában, hasonlóan a többi eretnekséghez és félrevezetéshez, ez a modernkori „jóemberség” sem Bergoglioval, de még csak nem is a zsinati szekta megalakulásával kezdődött, hanem már jóval korábban: Erre utal, hogy már az 1928-ban kiadott Újszövetségben (kiadó: Szent István Társulat) ez a felszólítás áll az irgalmas szamaritánus hasonlat magyarázatában: „Tehát mindenki, aki segítségre szorul, felebarát.” Josef Dillersberger 1940-ben megjelent „Lukács evangéliuma teológiailag és üdvtörténetileg elmélyült szemléletben” című művében is azt az álláspontot képviseli, hogy Jézus csak eleinte – Mt 10,5-ben – szólított fel a pogányok kerülésére, de az irgalmas szamaritánusról szóló példázatában, illetve ettől kezdődően már nem. (Ez sem igaz, hiszen fentebb láttuk, hogy Mt 18-ban is tiltja a pogányokkal való érintkezést.)
Dillersberger olyan mondatokat ír e példázattal kapcsolatban, melyeket nyugodtan Bergoglionak is tulajdoníthatnánk. Például ezt: Jézusnak az úton végbevitt „gyógyításai, ezek a szegények és a gyengék iránti irgalmas szeretet megnyilvánulásai voltak az egyedüli külső jelek, melyek prédikációit kísérték” (a kenyérszaporítás, a halottfeltámasztás, a kereskedők kiűzése stb. stb., Dillersberger ezen megállapítása szerint nem is léteztek). – „Akit neked az út szembehoz, aki veled az úton találkozik, az a te felebarátod!” – Az ember akkor teljesíti Jézus parancsát, ha „szerető ténykedőnek mutatkozik mindenkivel szemben, aki az úton szembejön vele”. – „Már csak egy szeretet létezik, az isteni, mely az emberek viselkedésében tovább gyökeredzik, és ezért se határokat, se korlátokat nem ismer többé, egyszerűen bármely emberen, aki az úton fekszik, megnyilvánul.” – „Amit Jézus tanítványainak példájával előír, az nem más, mint minden betegnek, akivel az úton találkoznak, a meggyógyítása.” – E, mintegy 80 évvel ezelőtt megjelent, mondatok minden további nélkül belekerülhetnének Bergoglio és a többi hitetlen jóember beszédei közé.
[Például annak a „püspöknek” a prédikációiba, aki nem átallott székesegyházából minden, az Isten tiszteletét és hódolatát elősegítő tárgyat bulldózerrel eltávolíttatni, hogy az embereknek ne kelljen az Isten iránti köteles tiszteletüket „elavult” módon kimutatni – amivel természetszerűleg velejár, hogy már szívükben sem fogják Őt tisztelni –, hogy felszabadultabban mozoghassanak a templomban. Magyarul minden szakrálist kiirtott: elpusztította a szentélyt, kidobta az áldoztatórácsokat, a térdeplővel ellátott faragott padsorokat. Éljen az ember, nagy betűvel írva! E romboló magatartás a belső hitvesztés megnyilatkozása: ez mutatja, hogy a mai, ember-csinálta-egyházban már nem Isten, hanem az ember a fő személy, az ember az, akit ki kell szolgálni, aki előtt hódolni kell. Hogy a teremtménynek, azaz az embernek egyetlen feladata Isten dicsőítése, arról ezek az emberek valószínűleg már nem is hallottak.]
Dillersberger fenti magyarázata kiváló példája a ködösítésnek, a megtévesztésnek, az alattomos hitbeli butításnak. [Egyébként nagyon feltűnő, hogy a két világháború között született katolikus könyvek, írók szinte még a maiaknál is rosszabbak, hiszen sokkal inkább megtévesztők, mint a maiak. Ugyanis az ő írásaikban még elég sok a valódi katolikus gondolat, ami miatt nehezebb észrevenni bennük a mérget, azt, ami talán lassan csírázik ki, de elkerülhetetlen kikelése után szinte bizonyosan alapos hitvesztést eredményez.]
Ugyanis Dillersberger a legfontosabbat hagyja ki Jézus szavaiból és tetteiből, amikor ilyeneket ír: „..ezek a szegények és a gyengék iránti irgalmas szeretet megnyilvánulásai voltak az egyedüli külső jelek, melyek prédikációit kísérték”. – Pont a lényeget hagyja el: Nevezetesen azt, hogy Jézus minden meggyógyítottat így bocsátott útjára: „Hited meggyógyított téged.” – „Menj és ne vétkezz többé.” – „Hitük láttán így szólt: "Ember, bűneid bocsánatot nyertek."” (Lk 5,20) – A szolgája meggyógyítását kérő századosról ezt mondja: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam.” (Lk 7,9) – „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!” (Lk 8,48) stb. stb.
Vagyis Jézus a gyógyítást, a gyógyulást mindig a hittel, a megtéréssel, Isten országának eljövetelével kapcsolta össze: A Szentírásból vég nélkül lehetne erre idézni az eseteket, például ezt: „Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket.” (Lk 9,2) – Tehát vagy azért gyógyított meg valakit (például a vérfolyásos asszonyt), mert az illetőnek eleve erős volt a hite, vagy olyan embert gyógyított meg, akin Isten hatalmát akarta megmutatni, azt, hogy a bűnös – és az eset tanúi – a gyógyítás hatására megtér és bűnbocsánatot tart. Ez utóbbira példa a Beteszda fürdőnél meggyógyított ember esete: „Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: "Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen."” (Jn 5,14) Vagy a házasságtörő asszonyé, akit a haláltól mentett meg: „Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"” (Jn 8,11)
Ezekből az idézetekből tehát megtudjuk, hogy Jézus nem vándororvosként vagy csodadoktorként vagy „jóemberségből” gyógyított, hanem azzal a határozott céllal, hogy a meggyógyult és a körülötte levők hitét növelje vagy felébressze!
De az irgalmas szamaritánus példázatban további fontos tudnivalókat is kapunk a keresztény könyörület természetéről. Az elbeszélés szerint a Jerikóból Jeruzsálembe tartó ember csak zsidó lehetett, mint ahogy a Jeruzsálemből lefele tartó két személy, a pap és a levita is zsidó volt. Ők tehát egy saját népükből való bajbajutottól tagadták meg a segítséget. Az sem véletlen, és Jézus azzal is biztosan valami fontosat akart közölni, hogy az, akinek végül megesik a szíve a félholtra vert zsidón, éppen egy szamaritánus. A szamaritánusok nem voltak tiszta vérű zsidók. [Szamaria eredetileg zsidó népének nagy részét Kr. e. 722-ben asszír fogságba hurcolták. Helyükbe asszír és babiloni telepesek jöttek, akik az otthonmaradt zsidókkal összekeveredtek. Így jött létre a szamaritánus nép, melynek tagjait az igazi zsidó lenézte, sőt akiket gyűlölt, és akikkel minden érintkezést megtagadott.]
János evangéliumából azonban tudjuk, hogy Jézus nem kerülte el Szamariát, oda is elment, ott is tanított (lásd Jn 4,4-43), mégpedig eredményesen, hiszen ezt olvassuk a történet végén: „S az ő szavát hallva még többen hittek benne. Meg is mondták az [szamariai] asszonynak: "Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője."” (Jn 4,41-42)
A példázatbeli szamaritánus, miután ellátta a sérültet, a fogadóba vitte, és ott ápoltatta tovább. Ez a fogadó az összes katolikus egyháztanító szerint nem más, mint Krisztus Egyháza, a katolikus Egyház képe. Mindezek alapján joggal feltételezhető, hogy Jézus az irgalmat gyakorló szamaritánus alatt olyan valakit szerepeltetett a példájában, aki azok közé tartozott, akik „hittek benne” (Jn 4,41), vagy legalábbis már hallott róla és tetteiről. Hiszen nyilvánvaló, hogy a szamaritánus tettében Jézus tanítása, és nem a benne talán meglevő zsidó vér játszotta a fő szerepet, mert a felebarát iránti szeretetet a zsidók nem ismerték, nem gyakorolták, ez a zsidó szokásokban és a zsidó irodalomban nem volt megtalálható (sőt, a kereszténységen kívül az idegenek iránti könyörületet egyetlen más vallás sem tanítja). Ők maguktól soha nem jutottak volna arra a gondolatra, hogy az Isten és az embertársaik iránti szeretetet összekapcsolják: a pap és a levita – akik „csakis a jeruzsálemi templomból jöhettek, azt követően, hogy teljesítették a számukra a törvény által előírt Isten iránti szeretet gyakorlását” (idézet Dillersbergertől) – közönyös viselkedése pont ezt bizonyítja.
Érdemes talán még két példát megemlíteni a Szentírásból, még akkor is, ha ezekben Jézus közvetlenül nem a szeretet parancsáról beszél, mert arról tudósítanak, hogy Jézus gondoskodása, aggodalma kik felé irányult meg:
„Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.” (Jn 10,4-5) – „Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédjait: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett bárányomat!” (Lk 15,4-6) – Jézus mindkét példázatban az övéiről, tehát olyanokról beszél, azokért aggódik, akik már hozzátartoznak, akik már az ő nyájának tagjai.
Vizsgálódásaink végén tehát kijelenthetjük, hogy a Jézus parancsában (szeresd felebarátodat, mint magadat) szereplő felebarát kifejezés alatt egy katolikusnak saját hittársait és legközelebbi rokonait, és ha vannak ilyenek, az ő felügyeletére bízottakat kell értenie. Az ő javukért felelős, az ő javukat kell akarnia, vagyis őket kell szeretnie, ők a felebarátai, ők azok, akiknek bajukban önzetlen segítséget kell neki nyújtania.
Így értelmezi Sziénai Szent Katalin is a felebarátot, amikor Istennel folytatott dialógusában Jézus eme parancsát így magyarázza: „Ugyanakkora szeretetet követelek tőletek, mint amekkorát ÉN adok nektek. … De ti azt a szeretetet, amit ÉN tőletek követelek, sohasem adhatjátok ajándékba, ezért adtam mellétek felebarátokat, hogy neki adjátok azt, amit NEKEM nem tudtok adni, a fenntartás nélküli, ingyenes és önzetlen szeretetet, és Én arra, amit a felebarátnak tesztek, úgy akarok tekinteni, mintha NEKEM tennétek.” – „Minden jó és minden igazságtalanság a felebaráttal kapcsolatban történik. Aki VELEM szemben szeretet nélkül marad, az felebarátjának és saját magának, mint a legközelebbi embernek, árt. Általában arra vagytok kötelezve, hogy felebarátotokat úgy szeressétek, mint magatokat. Lelkileg imával szeretve, szavakkal pedig tanácsolva kell neki segítsetek. Szükséglete szerint lelkiekben és evilági dolgokban is kell támogatnotok őt, legalább szándékotok szerint, ha másképp nem megy. … Mert az IRÁNTAM való szeretet a felebarát iránti szeretetet is felöleli, és benne teljesedik ki a törvény.”
De nemcsak értelmezi, hanem meg is indokolja, hogy 1) miért olyan fontos számunkra, üdvösségünk elnyeréséhez a felebarát iránti szeretet: „Ezért adtam mellétek felebarátokat, hogy neki adjátok azt, amit NEKEM nem tudtok adni, a fenntartás nélküli, ingyenes és önzetlen szeretetet, és Én arra, amit a felebarátnak tesztek, úgy akarok tekinteni, mintha NEKEM tennétek.” – 2) Hogyan kell ennek a szeretetnek megnyilvánulnia: „Azért adtam nektek a felebarátokat, hogy azt tegyétek velük, amit velem [kell tennetek, de teremtmény voltotok következtében] nem tudtok megtenni – nevezetesen, hogy szeressétek őket, anélkül hogy ezért hálát vagy bármilyen előnyt várnátok el.”
Szent Katalin művében nem győzi ismételni a legfontosabbat: Ahogy az Isten-szeretet legfőbb feltétele az önszeretetről és a saját akaratról való lemondás, ugyanígy a felebarát iránti szeretet is csak az ezekről való lemondás, azaz az erények gyakorlása, és az erényekben való folytonos növekedés által valósulhat meg. Ez az a mód, ahogy a felebarát iránti szeretetet a mindennapokban, szünet nélkül, elsősorban a hozzá közel álló embereken gyakorolnia kell egy katolikusnak. És aki rokonaival, mindazokkal, akikkel együtt él, vagy akikkel nap, nap után találkozik így viselkedik, annak a bajban való segítségnyújtás is természetes gesztusa lesz. Mindazonáltal az ilyen esetleges, ritkábban előforduló alkalmakkor mutatott viselkedés, legyen az bármilyen nagyvonalú, bármilyen gazdag, nem helyettesíti a felebarát iránti türelem, elnézés mindennapi kisebb és nagyobb megnyilvánulásait. Sőt, a mások elviselése, mindennapi felkarolása valójában hősiesebb tett, mert sokszor nagyobb lemondást jelent, és sokkal jobban elősegíti az erényekben való növekedést, mint az olykor-olykor [mondjuk évente egyszer karácsonykor] tett nagyobb felajánlás.
Szent Pál apostol gyakran fejezi be leveleit a „felebaráti szeretet kötelességeire” való buzdítással: „Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet.” (Ef 4,1-3) – „Ezért szeretett testvéreim, akik után vágyódom, örömöm és koronám: így álljatok helyt az Úrban, szeretteim! Evodiát és Szintihét nagyon kérem, értsenek egyet az Úrban. Téged is kérlek, igaz munkatársam, légy segítségükre azoknak, akik velem együtt fáradtak az evangélium hirdetésében, Kelemennel és a többi munkatársammal együtt, akiknek neve föl van jegyezve az élet könyvében.” (Fil 4,1-3: ezekkel a versekkel fejeződik be a Pünkösd utáni huszonharmadik vasárnap szentleckéje) – (Lásd még többek között: Ef 4,25-32; 5,1-2, 1 Tesz 4,9-12, Gal 6,1-5/10 stb.)
Mindazonáltal mindezek ismeretében mégis magától értetődő, hogy hitéből következően egy katolikusnak – akinek Jézus parancsa szerint ellenségeit is szeretnie kell –, ha egy módja van rá, segítenie kell minden bajba jutottnak, még ha az nem is tartozik valódi felebarátai közé: Csakhogy eközben egyáltalán nem mindegy, hogy a bajbajutott hogyan és miért került bajba? És az sem, hogy a legszükségesebb segítségadás után, mikor kötelező az illetőnek a továbbiakban is segíteni? Az sem mindegy, hogy a segítségre szoruló önhibáján kívül, előre ki nem számíthatóan, vagy ellenkezőleg, tervezetten, előre kiszámítottan került bajba. Hogy egyedül, egyénenként vagy egy szervezett tömeg tagjaként, akik terveikhez előre számításba veszik mások, jelen esetben a két évezrede keresztény erkölcsön szocializálódott emberek segítségét, önfeláldozó gondoskodását.
Hiszen egyedül a keresztény vallás ismeri a könyörületet, az emberi irgalmasságot. Akik kételkednek ebben, azoknak el kellene gondolkodniuk azon, hogy a bevándorlók, akiknek legnagyobb része muzulmán, csak a volt keresztény országokba tart, eszébe sem jut Japánba, Indiába, Kínába vagy a dúsgazdag arab országokba menni. Vagyis a muzulmánok tudatosan kihasználják egy általuk hitetlennek, sőt ostobának tartott vallás parancsait, azokat a népeket, akikről tudják, hogy évszázadokig ebben a vallásban nevelkedtek.
Az iszlám sem ismeri a könyörületet, pláne nem a nekik „hitetlennek” számítókkal szemben. A segítségnyújtás az iszlám számára ismeretlen és érthetetlen, mert a mohamedánok a predesztinációban hisznek, azaz az ő istenük, Allah önkényesen, kiszámíthatatlanul dönt az emberek sorsáról. Ha tehát egy mohamedán egy bajbajutottnak segít, Allah terveibe avatkozik, amit az iszlám tilt. (Az iszlám tanulmányozásához nagyon ajánlom H. V. Morton: „Az Üdvözítő nyomában” és „Pál apostol nyomában” című, magyarul is megjelent, és antikváriumokban kapható könyveit. A szerző az 1930-as években járta végig Urunk és apostola életének helyszíneit, amikor Izrael állam még nem létezett, úgy hogy szinte csak mohamedánok között járt. Autentikus útleírásai kiválóan bemutatják az eleve elrendeltetésben hívő mohamedánok irgalmatlan viselkedését minden segítségre szoruló emberrel szemben. Vagy az Arábiai Lawrence című film is jó leckét ad e tárgyban. A japán, kínai, tibeti, hindu mentalitást, melyek szinte még a mohamedán közönynél is rosszabbak, szintén jól meg lehet ismerni a régi, autentikus útikönyvekből.)
Kétség sem fér hozzá, hogy a katolikus, ha egy valóban segítségre szorulóval találkozik, minden tőle telhetőt megtesz, hogy a bajba jutotton segítsen. Mindazonáltal ezt is a katolikus bölcsesség és mértékletesség alapján teszi, tehát egy idegennek, aki önhibáján kívül jutott bajba, annyit és addig segít, amíg annak arra feltétlenül szüksége van. És egészen biztosan nem támogat egy olyan kampányt, mely vallásának, saját hittársainak, hazájának, családjának, saját magának is a kárára van! A lényeges különbség tehát: A katolikusnak, amíg csak él, felebarátaival szemben állandó kötelességei vannak, melyeket vallása, az Egyház, tehát Isten írt elő számára. Idegennel szemben azonban nincsenek előre meghatározott kötelezettségei, ezért is könnyebb a „jóemberek” számára ez utóbbiaknak segíteni (és ezért elismerést learatni), mint egy életen át alázattal és türelemmel viseltetni a valódi felebarátok iránt (nem várva és nem kapva ezért semmilyen köszönetet).
Aki az ilyen viselkedésen az irgalom nevében kivetnivalót talál, az nézzen szembe a tényekkel: Minél több segítséget gyakorol valaki a számára hitben és világnézetben és kultúrában idegen emberekkel szemben, az annál kevesebb irgalmat tanúsít a valódi felebarátja iránt. Erre kiváló példa Bergoglio és követői: lásd ezzel kapcsolatban a honlap egyik régi cikkét: A római egyházmegye megtagadta egy katolikus nyilvános eltemetését – politikailag korrekt a halálon túl is, és e cikk folytatásait. Vagy Bergoglio egész eddigi működését: például azt, hogy hány embert rúgott ki, alázott meg „uralkodása” óta stb. [Nem véletlenül jelent meg most róla egy könyv Diktátor címmel, mely egész eddigi működését feltérképezi.]
Mindazonáltal ezt a fajta „irgalmasságot” nem csak Bergoglio gyakorolja, hanem a mai jóemberek is, akiknek szinte mindegyikére érvényes, hogy minél távolabb megy segíteni, annál jobban elhanyagolja állapotbeli kötelességét saját hozzátartozóival szemben. Minél többet szónokol valaki a „népek megmentéséről”, annál kevesebbet törődik azokkal, akikről pedig neki kellene otthon gondoskodnia.
Az Egyház ebben a kérdésben is mindig bölcs volt: Csak azt engedte kolostorba belépni, akinek nem maradtak otthon ellátatlan rokonai. Csak azt engedte misszióba, akinek otthon nem voltak feladatai hozzátartozóival szemben.
Végezetül még két megjegyzés: 1. A Közel-Kelet keresztényeinek szenvedését látva, óhatatlanul is felmerül a kérdés: miért történik ez velük? Nem egészen megengedetten fogalmazva: Mivel vétkeztek, hogy ezt érdemelték? Én a magam részéről csak egy „emberi” magyarázatot találok erre: Több mint 1300 éve élnek együtt a mohamedánokkal. Hogy ezt megtehessék, teljesíteniük kellett az iszlám hatalom különböző követeléseit. Ezen részben vallási, részben politikai és gazdasági törvények közé tartozott az is, hogy a törökök alatt (de talán már korábban) minden elsőszülött fiúgyermeküket oda kellett adniuk a muzulmánoknak (ez volt az ú. n. emberadó, e gyermekekből lettek a janicsárok). Egyszerűen nem hiszem el, hogy erre a latin kereszténység népei hajlandók lettek volna. Ráadásul helyben maradásukkal a muzulmán hatalom fennmaradásához nagy mértékben hozzájárultak, hiszen az iszlám nem képes magát eltartani, ehhez keresztény munkaerőre van szüksége. – Magyarországon a keresztény lakosság inkább elhagyta lakóhelyét, de nem maradt a törökök által elfoglalt területeken. Nem mindegyik megszállt európai ország népei viselkedtek így…
2. Az irgalmas szamaritánus példázatának egyik tanulsága talán ma is az, ami Jézus idejében volt: A fogadóba, azaz Jézus igaz Egyházába nem a hivatalos klérus tagjai viszik a segítségre szorulót…


http://www.katolikus-honlap.hu/1701/felebarat.htm

"Hénok és Illés nem emberi formában lesznek jelen, de tudnotok kell a következőt: ők e két tanú szellemében lesznek jelen, és az ő szenvedésük által Isten meg fogja menteni azokat, akik vakok az Igazságra.”

A Szent Szűz La Salette-ben, 1846.
"Föl, ti, fény gyermekei! Küzdjetek! Mert íme, a korok kora, a vég, a legvégső közel van. Az Egyház sötétségbe jut. A világ a megdöbbenés, a megzavarodottság és a fejetlenség állapotába kerül.
Hénokra és Illésre vonatkozólag: Ők hirtelen jelennek meg a Földön, eltelve Isten lelkével, amikor az Egyház sötétté válik, és a világ rettenetes kínokban fetreng. Ők megtérítik a jóakaratúakat, és megvigasztalják az elnyomott keresztényeket. A Szentlélek segítségével nagy sikereket aratnak az Antikrisztus tévtanai felett. De végül kivégzik őket."

Énok prófétáról szóló MDM próféciák.
„Ha egyszer egy Keresztény eltér az Igazságtól, a hazugságok elfogadásának a bűnével vétkezik. Nem sokkal ezután el fogja fogadni a hamis tanokat, és aztán nagyon gyorsan el fogja hagyni a Hitet. Amikor az idő megérik rá, a kárhozat embere arról fogja meggyőzni a Keresztényeket, akik Isten Igaz Igéjét elutasítják, hogy csatlakozzanak az új egy-világvalláshoz. És így fogják Egyházamat Keresztre feszíteni. De Isten Világossága ki fog áradni a Keresztényekre és a Zsidókra, és Énok meg Illés ihletésére hirdetni fogják az ajkukkal Isten Igéjét.”

Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/isten-mindenutt-jelen-van-o-mindenhol-ott-van/


„Hénok és Illés, akik jelen vannak Keresztény Egyházamban a Földön és Izrael Házában, hamarosan hatással lesznek az Evangélium igehirdetésére az egész világon.
Az Igazság tanítását semmi sem állíthatja meg.”
Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/a-hamis-profeta-nemcsak-a-katolikus-egyhaz-vezeteset-veszi-at-hanem-o-fog-iranyitani-minden-kereszteny-egyhazat-is/

„Mert most, az utolsó időkben Én fogom vezetni Egyházamat, és meg fogom újítani a régen megjövendölt próféciákat.
Maradék Egyházam hirdetni fogja Evangéliumaimat a Föld minden szögletében.
Maradék Egyházamat Hénok Próféta fogja ihletni, és ez gyűlöletet fog kelteni mindenütt, ahol Szent Igémet meghallják.”
Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/maradek-egyhazamat-henok-profeta-fogja-ihletni-es-ez-gyuloletet-fog-kelteni-mindenutt-ahol-szent-igemet-meghalljak/

„Ez a két tanú továbbra is hirdetni fogja az Igazságot azok által, akik elég erősek ahhoz, hogy terjesszék a Szentlélek Tüzét, míg az Úr Nagy Napja fel nem virrad az emberiségre. Hénok és Illés szelleme fogja elárasztani a lelküket, és ők felháborodást fognak okozni, amikor tanúságot tesznek Isten mellett az Igazságról és az Életről, amelyet milliók el fognak majd utasítani. Amint az meg volt jövendölve ezzel a két tanúval szembe fognak szállni, és harcolni fognak ellenük, de jaj annak az embernek, aki megpróbálja elpusztítani őket, mert Isten meg fogja büntetni ellenségeit, hogy ezek ketten életben tudják tartani Szeretetének Lángját a világban, amelyet a hitehagyás sötétsége fog beborítani.
Hénok és Illés nem emberi formában lesznek jelen, de tudnotok kell a következőt: ők e két tanú szellemében lesznek jelen, és az ő szenvedésük által Isten meg fogja menteni azokat, akik vakok az Igazságra.”