Szunyogh Xavér misszálé: A három szent nap /TRIDUUM SACRUM/

A nagyhét három utolsó napját az Egyház «Triduum sacrum»-nak nevezi, vagyis három szent napnak. Általában a liturgiának középpontja és tetőfoka Krisztusnak a keresztfán szenvedett véres áldozati halála, az újszövetség legszentebb és Istenhez egyedül méltó áldozati liturgiája.       Mégis elsősorban ennek a három napnak szinte az egyedüli tárgya az újszövetségi áldozati báránynak levágása, az újszövetség ez igazi kegyelmekben gazdag pászka ünnepe. Így tehát ez a három nap is már a «Pascha»-hoz, a Húsvét ünnepéhez tartozik, mert Krisztus halála és feltámadása együtt alkotja a Húsvét misztériumát. Ezért éles elválasztás nélkül megy át a nagyhét a húsvét hetébe; Nagyszombat már feltámadási és keresztségi ünnep. Ezek a napok egy egészet alkotnak s már az apostolok napjaitól kezdve böjttel és külön istentisztelettel megszentelt napok voltak. Komolyságukat és szentségüket az egész nagyhétre, sőt az egész liturgikus évre kiterjesztik. Innen erednek azok a sajátságos és tiszteletreméltó szertartások, melyeket az Egyház ezeken a napokon végez. A zsolozsmában, melyet «Ténebrae»-nek, azaz a sötétség zsolozsmájának is neveznek, Jeremiás siralmait, más néven a lamentációkat olvassa fel az Egyház, amelyeket a bűnös lélekre, vagy az Uráért gyászoló Egyházra kell vonatkoztatni.

A három nap gondolatát összefoglalva meg kell jegyeznünk, hogy a zsolozsma és a mise gondolatvilága nem egyezik meg, hanem egymást kölcsönösen kiegészítik. A zsolozsmában jobban érvényesül a középkori ember lelkivilága, melyet jellemez az Úr szenvedésén az Emberfia iránt való részvét, azért az Üdvözítő emberi szenvedését emeli ki. Így Nagycsütörtökön az Olajfák hegyén vérrel verítékező Üdvözítőnk halálfélelméről elmélkedik; pénteken a Golgotán keresztrefeszített Urunkkal együtt érezve szenved; szombaton a művészetben oly sokszor ábrázolt, a «pietás» Szűzanyával a sírjában nyugovó Krisztus sebeit siratja. A szentmise az ősibb keresztény felfogást leheli és inkább az Istenre szegezi tekintetét. A szenvedés előtte «beata Passio», azaz boldogságot árasztó isteni tett; a kereszt pedig a «crux gemmata», a drágakövekkel ékesített diadaljel. A szentmise főtárgya csütörtökön az Eucharisztia, pénteken a kereszt diadala, szombaton a feltámadás és a keresztség, De ez a kettő azért nem áll ellentétben egymással, hanem együtt adja a liturgiának csodálatos szépségét és kimeríthetetlen gazdagságát.

Medjugorjei üzenetek 2004. március

2004. március 25.
„Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy nyíljatok meg az imádságra. Gyermekeim, különösen most, ebben a kegyelmi időben nyissátok ki a szíveteket és mutassátok meg szereteteteket a Megfeszítettnek. Csak így találtok békét, és a szívetekből kiárad az imádság a világba. Gyermekeim, legyetek példakép és ösztönzés a jóra. Közel vagyok hozzátok és szeretlek benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

Mi a tudás kulcsa?

2004. március 2.

Isten felkeni Övéit, hogy teljes misztikus egyesülésre indítsa őket. Mégis hogy lehet az, én Istenem, hogy Te oly sok csodát és csodatettet viszel végbe, mindaz meghaladja az emberi értelmet, a föld mégsem lobban lángra?

Isten saját Fényéből áradó ragyogással és dicsőséggel érkezik hozzánk arkangyalai kíséretében, fenséges méltósággal ránk tekint, hogy szóljon hozzánk. Ilyen káprázatos módon száll Ő le közénk - megrendítő látvány!

Amint szólásra nyitja Ajkát, egy ragyogó fénysugár még jobban megvilágosítja Szent Arcát. Lángoló szenvedéllyel felénk nyújtja karját, hogy emlékeztessen minket, hatalmában áll nekünk adni az Örökségét, ugyanakkor mindnyájunkat arra hív, hogy eljussunk szavakkal ki nem fejezhető teljes isteni egyesülésre.  

De ó, kimondhatatlan Szépség, Királyi Fenség, fülembe hasít a sötétségbe burkolódzó hitetlenek hangja!

Hitetlenségük ellenére Én mégis rajtuk tartom irgalmas tekintetemet.

Igen, légy irgalmas azokhoz, akik megbántanak Téged, és akik hiúságba és hasonló haszontalanságokba kapaszkodnak, mert ők a legmélyebb gödör aljára süllyedtek.

Hitetlen sokaság! Káromoljátok Isten akaratát, és a káosz a ti lelki gyümölcsötök!

Gyertek, összegezzétek az életeteket, és lássátok, mi vár rátok: a lélek rothadása és a teljes halál… A bűn maga a halál!

Már tizenkilenc éve írom le Szavaidat, Uram. Bár ismerted nyomorúságomat, Istenem, mégis rám bíztad nemes Szeretet-ódádat, e Feltámadás-ódát, és azóta majdnem élve nyelnek el a gyötrőink, ok nélkül rágalmaznak és gyaláznak engem.

De Én védelmet nyújtottam neked, és áldásaimmal jutalmaztalak… Énekelj Nekem zsoltárokat és dicsőítő énekeket, hadd örvendezzen a Szívem! Az ilyen apróság is édes illatú áldozatnak számít a szememben….

Mielőtt találkoztam Veled és törvényeddel, valamennyire már éreztem ítéletedet, amikor gúnyolódtam.

Te mégis eljöttél hozzám, megkönyörültél rajtam és felemeltél… Belém leheltél és meggyógyítottál. Ó, együtt érző Istenem!  Nyisd ki néped szemét! Olyan sokan vannak, akik nem látnak…

Ha meginognak a hegyek és a hullámokba zuhannak, ha megolvadnak a sziklák, mint a viasz Színem előtt, mindazoknak irgalmazni fogok, akik félnek Engem…

Nagyszerű látvány Téged látni, Uram! Fenségesen szép Neved felülmúlja az eget és a földet, muzsika a fülemnek. Áldalak Téged, aki tanácsadóm, amikor meg alszom, közbenjáróm Vagy.

Szavad beragyogja az egész földet, és bárhol, ahová elér, halottakat támaszt. Hatalmad örök Hatalom.

Ezernyi drágakő alkotta palástodat, amikor megláttalak kilépni a felhők közül. Mint Vőlegény, finoman lépdeltél lefelé a lépcsőn, majd előléptél, és kitárt karokkal így szóltál hozzám:

„Lakóhelyem vagy, mert megmentettelek. Tanítványom leszel az Én útmutatásaim szerint. Megtanítalak arra az útra, amelyen járnod kell…

Új éneket fogsz énekelni tiszteletemre, amivel meg fogod hiúsítani az ellenségem gonosz terveit, aki kárt okoz Egyházamnak. Sohase félj, akkor sem, ha nem hallod beszédemet vagy hangomat. Mindig Veled vagyok…

Lámpásod leszek, megvilágítom lábaidat. Még ha lavinaként zúdulnának is rád a támadóid, te akkor se félj, mert Én melletted vagyok! Felöveztelek erőmmel, hogy győzedelmeskedj, hogy kiemeld Egyházamat a mocsárból, és dicsőíts Engem.”

Akkor engedd meg, Uram, hogy még egyszer felkapaszkodjak Kerubodra, hogy Hozzád repüljek Istenem, a szelek szárnyán¹[1]. Hogy halljam Istenemnek hangját, felemeljem a Vőlegény fátylát, és szemléljem az Ő édességét és istenségét! Mert akkor szemem előtt lesz majd a Te Szereteted.

Lángra gyúlt lelkem nem fogja már kérdezni szívemtől: ’Meddig rejti még el az Arcát előled? Meddig várakoztat még, hogy a magasságokba vigyen[2], fel az Ő Udvaraiba, ahol tanítást és tudást kapok, és ahol még magasabbra juthatok? Ahol majd a további magasságokat elérve a megértés még nagyobb fényében a magasztos Szeretet áthatolhatatlan lángjaiba, magának a Fénynek mélységeibe hatolhatok.

Ott bent a lelkem félelemmel telt tisztelettel fogja szemlélni a mindennél Szépségesebbet, Aki sokkal fenségesebb, mint az összes angyal szépsége együttvéve.[3] Ott bent Isten megismerhetővé teszi magát az embernek.

Istenben semmivé válik a külvilág, ivadéka egybeolvad Vele, csontja az Ő csontja, húsa az Ő húsa lesz. A teljesség Királyi Jogara.

Én mirhám, én nővérem, ne félj, mert veled vagyok, hogy leírjam mondanivalómat. Mindig támaszod leszek, és segítségedre sietek, amikor megkérdezik tőled az emberek: „Mi a tudás kulcsa?” Így válaszolj nekik: „A kulcs a tudás világossága és a Szentlélek kegyelme, Aki tökéletesen megismerteti veled a misztériumaimat és Engem. A tudás kulcsa a tiszta Fény szétáradó ragyogása, mely megvilágosítja azokat, akik használják, hogy a lehető legtökéletesebben ki tudják fejezni a mondanivalómat. „ Amint mondtad, a tudás kulcsa azt jelenti, hogy Magának a Fénynek a mélységeibe hatolni…” Ezért örvendezz és légy boldog te, akit arra hívtalak, hogy Királyi Udvaraimban beszélgess Velem, és mondanivalómat leírd, ami feltárja előttetek  misztériumaim rejtett titkait! Örvendezz, mert keblemen tápláltalak isteni kegyelemmel. Kegyelmem terápiás eszköz, mely meggyógyítja a lélek és a szellem gyengeségeit, és képessé teszi arra, hogy Lábnyomaimat kövesse a szenvedés, az önmegtagadás, az akaratomra való ráhagyatkozás és a szenvedélymentesség ösvényén. Benned élve felvirágoztattalak, keblemen tápláltalak, és eggyé formáltalak Magammal. Ne érezd hát magad többé bizonytalanságban! Veled vagyok!

Angyalom, prófétává tettelek semmiségedből. Mondd meg azoknak, akik nem fogadnak el téged vagy az Üzeneteimet, hogy az Ítélet Napján több irgalmat fogok tanúsítani Szodoma és Gomorra iránt, mint elítélőiddel szemben. Ha valaki azzal az arcátlan szándékkal megy oda hozzád, hogy megüssön, azt Én azonnal elkapom. Ne törődj a kicsinyes emberekkel, ők szűklátókörűek, de főleg az alázat hiányzik belőlük.

A tudás és az aszkézis még nagyobb magasságaiba foglak vezetni, hogy fejlődj. Szent ösvényekre foglak vezetni, hogy betekinthess dicsőségembe. Bátorítani és erősíteni akarlak, és méltóvá akarlak tenni Nagyságomhoz. Gyöngyöm, Én szülöttem, ó mit meg nem tennék érted! Megáldalak. IC

---

[1] Zsolt.18,10.

[2] a lelkem

[3] itt ez úgy értendő, mint Fény. Isten Fénye az összes mennyei fényt túlragyogja
Source: http://ichtys.hu/index.php/158-2004-marcius-2

http://ichtys.hu/index.php/158-2004-marcius-2

Medjugorjei üzenetek 2004. február

2004. február 25.
„Drága gyermekek! Ma is, ahogy eddig még soha, arra hívlak benneteket, hogy nyissátok meg szíveteket az üzeneteimre. Gyermekeim, legyetek azok, akik Istenhez vonzzák a lelkeket, és ne azok, akik eltávolítják tőle. Veletek vagyok, és különösen szeretlek mindnyájatokat. Ez a bűnbánat és a megtérés ideje. Szívem mélyéből hívlak benneteket, hogy teljes szívből legyetek az enyéim és akkor meglátjátok, hogy Istenetek hatalmas, mert áldásának és békéjének bőségét fogja adni nektek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Medjugorjei üzenetek 2004. január

2004. január 25.
„Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy imádkozzatok. Különösen imádkozzatok, gyermekeim, mindazokért, akik még nem ismerték meg Isten szeretetét. Imádkozzatok, hogy a szívük megnyíljon és közeledjen szívemhez és fiam, Jézus Szívéhez, és így átformálhassuk őket a béke és a szeretet embereivé. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Vianney Szent János : A szenvedés

  Kell szenvednünk, ha akarjuk, ha nem. Vannak, akik úgy szenvednek, mint a jobb lator, mások meg, mint a bal. Mind a kettőnek egyforma szenvedése volt. De csak az egyik tudta érdemszerzővé tenni, úgy, hogy az engesztelés szellemében viselte. A keresztre feszített Jézus felé fordulva ezt a szép ígéretet kapta: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43) A másik éppen ellenkezően, üvöltözött, átkot és káromlást szórt, és a legszörnyűbb kétségbeesésben adta ki lelkét.

      Két módja van a szenvedésnek: szenvedni szeretettel, és szenvedni szeretet nélkül. A szentek mindent örömmel, szerelemmel, állhatatosan szenvedtek el, mert szerettek. Mi haraggal, bosszúsan, nehezen szenvedünk, mert nem szeretünk. Ha szeretnénk Istent, szeretnénk a kereszteket is; vágynánk utánuk és kedvünket lelnénk bennük. Boldogság töltene el, hogy szenvedhetünk az Iránta való szeretetből, aki oly szívesen szenvedett értünk. Mi panaszolni valónk van? A szegény hitetlenek, akiknek nincs meg az a boldogságuk, hogy ismernék az Istent és az ő végtelen kedvességét, ugyanazt szenvedik, amit mi, de nincs meg ugyanaz a vigasztalásuk.
      Azt mondjátok, hogy nehéz? Nem! Könnyű, vigasztaló, édes, csupa boldogság!
      Csak szeressünk a szenvedésben és szenvedjünk a szeretetben.
      Gyermekeim, a kereszt útján csak az első lépés nehéz. A félelem a kereszttől, ez a mi legnagyobb keresztünk...
      Az embernek nincs bátorsága hordozni a keresztet; ez nagy hiba, mert akármit is tegyünk, a kereszt fogva tart minket, nem tudunk előle menekülni.
      Ugyan mi veszítenivalónk van? Miért nem lehet szeretni a keresztet, és fölhasználni az égbejutásra? Ám az emberek legnagyobb része éppen az ellenkezőt teszi: hátat fordít a keresztnek, és megfutamodik előle. Minél inkább menekülnek, a kereszt annál inkább üldözi, sújtja őket, és egész terhével rájuk nehezedik...
      Ha okosak akartok lenni, menjetek elébe, mint Szent András, aki amikor látta, hogy már fölállították számára a keresztet, így szólt: „Üdvözöllek, ó jóságos kereszt, ó csodálatos kereszt, ó várva várt kereszt!... Zárj engem karjaidba, végy ki engem az emberek közül, és adj át Mesteremnek. aki általad váltott meg engem!”
      Jól jegyezzétek meg, gyermekeim: aki elébemegy a keresztnek, az előle megy. Lehet, hogy összetalálkozik vele, de akkor is megelégedett, mert szereti a keresztet, és bátran viseli. Egyesül Krisztus Urunkkal, megtisztul, fölszabadul a világtól, eltávolít szívéből minden akadályt, és a kereszt átsegíti ót az életen, mint híd a víz fölött.
      Nézzétek a szenteket! mikor mások nem üldözték őket, önmagukat üldözték... Egy jó szerzetes panaszkodott Krisztus Urunknak, hogy üldözik őt az emberek:
      - Uram, hát mit tettem én - mondotta -, hogy így bánnak velem?
      Krisztus Urunk azt felelte: - És én mit tettem, amikor a Kálváriára vittek...?
      Ekkor a szerzetesnek megnyílt a szeme, bocsánatot kért, és nem mert többé panaszkodni.
      A világ fiai szomorúak, ha van keresztjük, a jó keresztények meg szomorúak, ha nincs. A keresztény úgy él a keresztek között, mint hal a vízben.
      Nézzétek Szent Katalint, két koronája is van: egyik szüzességéért, másik a vértanúságért. Milyen boldog most ez a kedves kis szent, hogy inkább szenvedett, mintsem hogy beleegyezzék a bűnbe!
Volt egy szerzetes, aki annyira szerette a szenvedést, hogy vezeklőövet kötött a testére. Ez az öv fölsebezte a bőrt, lassankint belemélyedt a húsba és kellemetlen szagot árasztott. A többi szerzetes kérte az elöljárót, hogy távolítsa el a közösségből. Elégedetten és vidáman ment el, és egy sziklabarlangban húzódott meg. De az elöljáró még azon az éjszakán hangot hallott, amely így szólt: „Elveszítetted a ház legnagyobb kincsét.” Mindjárt hozzáláttak megkeresni a szentet; látni akarták, honnan ered a rossz szag. Az elöljáró eltávolíttatta a vezeklőövet, amely egészen bevágódott a testébe, és a szerzetes azután meggyógyult.
      Milyen vigasztalást tapasztalnak a szenvedésben, akik egészen az Istenhez tartoznak! Olyan ez, mint amikor az ecetbe sok olajat öntünk: az ecet mindig ecet marad, de az olaj elveszi maró savanyúságát, s nem érezzük azt többé.
      Nem messze innen, a szomszéd plébánián volt egy kisfiú, aki sebektől borítva feküdt az ágyában. Nagyon beteg volt, és szánalmasan nézett ki. Azt mondtam neki:
      - Szegény kicsikém, te nagyon szenvedsz?
      Így felelt: - Nem, plébános úr, ma nem érzem tegnap bajomat, holnap pedig már nem fogom érezni a mait.
      - De ugye, nagyon szeretnél meggyógyulni?
      - Nem; betegségem előtt rossz voltam, és még újra rossz lehetnék. Jó nekem úgy, amint vagyok...
Ez a fiú előbb ecet volt, de az olaj kedvessé tette, Mi nem értjük ezt, mert nagyon földiesek vagyunk. Megszégyenítenek bennünket a gyermekek, akikben a Szentlélek lakik.
      Ha a jó Isten nekünk keresztet küld, visszautasítjuk, panaszkodunk, zsörtölődünk. Annyira ellensége vagyunk mindennek, ami nincs kedvünkre, hogy szeretnénk, ha mindig gyapjas takaróban melengetnének. Pedig inkább tüske-takaróba kellene burkolóznunk.
      Nézzétek a szenteket, akik már előttünk beérkeztek! A jó Isten nem kívánja tőlünk a test vértanúságát, csupán a szívét és az akaratét.
      Krisztus Urunk példakép nekünk: vegyük föl keresztünket, és kövessük őt. Tegyünk úgy, mint Napóleon katonái: egy hídon kellett átmenniük, amelyen kartács söpört végig. Senki sem mert. Napóleon megragadta a zászlót, ment előre, és mindenki követte. Tegyünk ugyanígy! Kövessük Krisztus Urunkat, aki legelöl megy.
      Egy katona beszélte el nekem, hogy az egyik csatában félóra hosszat holttestek fölött járt. Szinte nem volt hová lépni, véráztatta volt az egész föld. Így kell járnunk az élet útján is, kereszteken és fájdalmakon át, hogy eljussunk a hazánkba.
      A kereszt az ég létrája. Milyen vigasztaló szenvedni, ha rajtunk pihen az Isten szeme, milyen öröm, ha este elmondhatjuk: »Jól van, ma két vagy három órán át hasonló voltam Jézus Krisztushoz: vele együtt szenvedtem az ostorozást, a töviskoronázást, a keresztre feszítést...» Ó, milyen érték ez a halálra! ... Milyen jó meghalni, amikor az ember keresztre feszítve élt! Úgy kellene futnunk a kereszt után, mint fösvény fut az arany után... Az ítélet napján egyedül a kereszt fog megnyugtatni bennünket. Ha beköszönt az a nap, milyen boldogok leszünk boldogtalanságaink miatt, milyen büszkék leszünk megaláztatásainkra, és milyen gazdagok leszünk áldozatainkból!
      Ha valaki megszólítana titeket: „Nagyon szeretnék meggazdagodni, mit csináljak?” - azt felelnétek: „Dolgozz.” Az égbejutáshoz meg szenvedni kell. Krisztus Urunk Cirenei Simon által mutatja az utat, barátait meghívja kereszthordozásra.
      A jó Isten azt akarja, hogy sohase tévesszük szem elől a keresztet. Ezért is tesszük ki mindenütt: az utak mentén, magaslatokon, köztereken. Láttára mondhatjuk magunkban: „Íme, mennyire szeret minket az Isten!”
      A kereszt átöleli a világot: ki van tűzve a világ négy táján, mindenkinek jut belőle egy kicsi.
      Olyan a kereszt az ég felé vezető úton, mint a szép kőhíd a patak fölött, hogy át lehessen kelni. Azok a keresztények, akik nem szenvednek, csak törékeny hídon kelnek át; dróthídon, amely minden pillanatban leszakadással fenyeget lábuk alatt.
      Aki nem szereti a keresztet, talán üdvözül valahogy, de csak nagy nehezen, és kicsiny csillag lesz az égen. Aki szenvedett és küzdött az Istenért, ragyogni fog, mint a szép nap.
      A szeretet lángjaiban átalakult kereszt olyan, mint a tűzbe vetett töviság, amely elhamvad. A tövis kemény, de a hamu puha. Tegyetek sajtolóba egy szép szőlőfürtöt, édes nedv jön ki belőle. Lelkünk a kereszt sajtójában olyan nedvet bocsát ki, amely táplálja és erősíti őt. Amikor nincs keresztünk, kiszáradunk; amikor szívesen viseljük a keresztet, vigasztalást, örömet, boldogságot érzünk. Ez a mennyország kezdete a földön. A jó Isten, a Szent Szűz, az angyalok, a szentek a közelünkben vannak, és látnak bennünket.
      A nehézségekben megpróbált jó keresztény utazása az örök életre olyan, mint azé, akit rózsaágyon visznek. A tövisek balzsamot izzadnak, és a kereszt édességet áraszt. De a töviseket kezünkbe kell nyomni, és a keresztet szívünkre kell szorítani, hogy kiadhassák a drága nedvet, amely bennük van.
      A sikertelenségek odavetnek bennünket a kereszt lábához, és ez a kereszt áll a mennyország kapujában. Hogy bejussunk, át kell menni rajta; kell, hogy lebecsüljenek, megvessenek, összetörjenek minket... Egyedül azok a boldogok ezen a világon, akiknek lelkében az élet szenvedései között is ott a béke: ők megízlelik Isten gyermekeinek boldogságát. Édes lesz minden kín, ha együtt szenvedünk Krisztus Urunkkal!
      Mily roppant jelentőségű akárcsak egy pillanatnyi szenvedés is! Akkor értenénk meg e pillanat értékét, ha hét nap alatt lehetne a mennyországba jutni. Nincs az a kereszt, amelyet elég súlyosnak, nincs az a megpróbáltatás, amelyet elég keserűnek tartanánk... A kereszt ajándék, amelyet Isten barátainak készít.
      Milyen szép minden reggel áldozatul ajánlani magunkat a jó Istennek, és mindent elfogadni tőle engesztelésül vétkeinkért! Kérni kell a kereszt szeretetét, akkor édessé válik. Négy-öt év alatt kipróbáltam ezt. Alaposan megcsúfoltak, ellenem támadtak, megrágalmaztak. Ó, nekem volt keresztem! ... Szinte több volt, mint amennyit viselni tudtam! S elkezdtem kérni, hogy elnyerjem a keresztek iránti szeretetet: ettől fogva boldog lettem. Mondhatom, igazán nincs ehhez fogható boldogság!
      Sohasem kell nézni, honnan jön a kereszt. Istentől jön. Mindig Isten adja, hogy ezáltal próbára tegye szeretetünket

Imádkozzunk Magyarország Királynőjéhez

Az elmúlt napokban három ismerősöm is felhívta a figyelmemet egy mulasztásra. Arra a tényre, hogy Magyarországon a Szűz Mária tisztelet se nem a helyes módon, se nem eléggé él.

Az emberek alig hallanak valamit Fatimáról, a Medjugorje-jelenség teljesen háttérbe szorítja az ott történteket, a Szűzanya Fatimában kinyilvánított kéréseit. De van egy másik súlyos mulasztás is, és ez ezt a honlapot fokozottan érinti. Bár az egész „mű” a Szűzanyának, mint Magyarország Királynőjének van felajánlva (a HONLAPRÓL című oldalon található is egy felajánló ima), de ezen kívül egyetlen cikk sem beszél arról a különleges helyzetről, és az emiatti kötelezettségről, ami minket magyarokat érint.

Ezúttal arra szólítok fel mindenkit, aki a Boldogságos Szűz Máriát Magyarország Királynőjének tartja és tiszteli, hogy ennek a tiszteletének a jövőben adja kimutatható jelét. Imájában tudatosan úgy emlékezzen meg a Szűzanyáról, mint a magyarok jogszerinti királynőjéről.

Fatimában a Szűzanya világosan megmondta, hogy az utolsó időkben csak az ő szeplőtelen szíve segíthet az embereken, csak az ő szeplőtelen szívének felajánlott rózsafüzér menthet meg bennünket. Szűz Máriának mindig is különleges szerepe volt az üdvtörténetben, de most, az utolsó időkben személye még nagyobb jelentőséget nyer. (Hadd emlékeztessek arra a tényre, amiről az exorcisták számolnak be, hogy bár a megszállottakban levő ördögök gyalázatosan szidnak minden szentet, Jézust is, de a Szűzanyát soha egyikőjük sem meri szidalmazni. Isten nemcsak a bűntől, az elporladástól, de az ördög nyelvétől is megvédi Édesanyját, ezzel is kiemelve tiszteletreméltóságát.)

Szűz Mária egyedül nekünk, magyaroknak a királynője már itt a földön is. Nem csak patrónája, vagyis pártfogója ennek a népnek, ennek az országnak, hanem a királynője, vagyis a birtokosa is.
Patrónusa bárki lehet bárminek, ez nem jelent rangot, csak – úgymond – két valami közötti kapcsolatot jelöl. Én patronálhatok egy iskolát, egy személyt, egy intézetet, ha pénzzel vagy más adománnyal segítem a fenntartásukat. De ettől még se jogom nem lesz hozzájuk (és rendelkezni sem rendelkezhetek felettük), se rangot nem kapok tőlük.
Szűz Mária több országnak is a patrónája (például Ausztriának, Portugáliának, Bajorországnak), de csak Magyarországnak a királynője. Így tehát mi, ez az ország az ő tulajdona. Akkor pedig jogosan tart igényt arra, hogy elismerjük királynőnkként, és így is szólítsuk meg, így is hódoljunk előtte. Mondjuk tehát egyre gyakrabban, és ha lehet, külön imába is foglaljuk ezeket a szavakat:

MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Mikor Jézus meghalt, csak a zsidók, az őt keresztre juttatók emlékeztek arra, hogy megmondta, három napon belül fel fog támadni. Saját tanítványai teljesen elfeledkeztek e szavairól. Számtalan más példa is van arra, hogy sokszor az ellenség tudja, érzi, hogy mi az az ellenfelében, ami a számára igazán veszélyes.
Bár a kommunizmus hevesen támadta az Egyházat, nem sok templomot rombolt le, sőt talán csak egyet, de az pont a Regnum Marianum templom volt. A Thököly úti kápolna hivatalos elnevezése – annak ellenére, hogy az oltáron levő szobor Máriát Magyarország Királynőjeként ábrázolja, és hogy a közösség minden mise végén Magyarország Királynőjéhez imádkozik – sem Magyarország Királynője kápolna, hanem csak Patrona Hungariae. Az ellenségnek nagyon fontos volt, hogy Mária ott se kapja meg az őt megillető címet.
Az indok: az oklevelekben nem található ilyen kifejezés.

A dogmák a katolikus hitnek olyan alapigazságai, melyeket csak akkor jelentenek ki ünnepélyesen, csak akkor tesznek hivatalosan hittétellé, amikor valami vagy valakik megkérdőjelezik valóságát. Miután ezer évig senkinek nem jutott eszébe vitatni azt az alapigazságot, melyet a Magyar Katolikus Lexikon így ír le: „Szt István kir. többször is Szűz Mária gondjaira bízta Mo-ot. Halála előtt, 1038. VIII. 15: (Nagyboldogasszony napján) országát és koronáját Szűz Máriának adta örökségbe, s ezzel oltalmába ajánlotta … mellyel az ország királynőjének ismerik el Máriát” – a magyar népnek ez a meggyőződése nem is az oklevelekben, hanem a szívekben, az énekekben, a képekben, a szobrokban nyilvánult meg, amire számtalan példa található szerte az országban.
Ezek közül a legfeltűnőbb és leginkább bizonyíték-erejű a pénzeken található ábrázolás, melyet Mátyás király vezetett be, és örök időkre előírt, s melyeket mind azokban a korokban, amikor az országnak felkent királyai voltak, mind olyankor, amikor nem (például a két világháború között – mint ahogy ezt a fotón látható 1936-os bankjegy is bizonyít) így bocsátottak ki. Vagyis 1467 óta Magyarországon olyan pénzzel fizettek, melyeket a magyar koronával és koronázási jelvényekkel ábrázolt Mária-kép díszített. Ez alól egyedül a Ferenc József és IV. Károly királysága alatt kibocsátott pénz képezett kivételt. Hogy ez a tény mennyiben játszott szerepet az ezen idők alatt bekövetkezett tragédiákban és az ország elvesztésében, illetve IV. Károly elűzetésében – nos, erre a választ talán nemsokára megkapjuk.

Az a tény, hogy a Magyarország Királynője elnevezés az igen heves „szakmai” ellenállás miatt mégsem történhetett meg, talán ebben az esetben is azt jelenti, hogy a Sátán tudja, mekkora veszélyt jelentene a számára, ha Máriát hivatalosan is királynőként és nem csak patrónájaként tisztelnék a tradicionalista katolikusok. De ennek talán az ellenkezője is igaz: amíg Mária nem kapja meg az őt megillető hódolatot, címet, addig nem veszi igazán birtokába a kápolnát, addig nem teszi teljesen magáévá az ott imádkozók „ügyét”.

A történelem folyamán Isten Anyja számtalanszor bizonyította hatalmát, és a hozzá fordulókat a legnagyobb veszélyből is kisegítette. Amikor hazánk Európa védőbástyájaként vérzett a törökök ellen vívott csatákban, szolgaságban, Jézus neve mellett, Szűz Mária nevét hívták segítségül a katolikus magyarok. Akár tapasztaljuk majd, akár nem Mária hathatós, e világban is megnyilvánuló oltalmát (mely Isten rendkívüli ajándékai közé tartozna, s melyet sem elvárni, sem kívánni nem szabad), adjuk meg neki legalább mi a királynőnek járó köteles hódolatot.

MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK! (a fotók a budapesti Szent István bazilikából, a Rezső téri Magyarok Nagyasszonya templomból és az esztergomi bazilika előtti térről valók.)

http://www.katolikus-honlap.hu/1001/cikk-ki.htm

A figyelmeztetés víziója A figyelmeztetés látomása vagy a lelkiismeret megvilágosodása

Megjegyzés: Ezt három nap alatt kapta Jennifer három részben (2003. szeptember 12-én és 2003. december 24-25-én). Lelki vezetője megkérte Jennifert, hogy állítsa össze őket egy látomássá, amelyet itt mutatunk be:



Jézus Jennifernek : "Gyermekem, az eljövendő figyelmeztetés látomásának vagy tanúja".

Az ég sötét, és úgy tűnik, mintha éjszaka lenne, de a szívem azt súgja, hogy valamikor délután van. Látom, hogy az ég megnyílik, és hosszú, elnyújtott mennydörgést hallok. Amikor felnézek, látom a kereszten vérző Jézust, és az emberek térdre esnek.

Jézus ekkor azt mondja nekem: "Úgy fogják látni a lelküket, ahogy én látom". Olyan tisztán látom a sebeket Jézuson, majd Jézus azt mondja: "Látni fogják minden egyes sebet, amit Hozzáadtak Legszentebb Szívemhez".

Balra látom a Boldogságos Szűzanyát sírni, majd Jézus ismét szól hozzám és azt mondja: "Készüljetek, készüljetek most, mert az idő hamarosan közeledik. Gyermekem, imádkozz a sok lélekért, akik önző és bűnös életmódjuk miatt fognak elpusztulni".

Ahogy felnézek, látom, hogy vércseppek hullanak le Jézusról és csapódnak a földbe. Emberek millióit látom minden országból származó nemzetekből. Sokan zavartnak tűnnek, ahogy felnéznek az ég felé. Jézus azt mondja,

"A világosságot keresik, mert nem a sötétség ideje kellene, hogy legyen, mégis a bűn sötétsége borítja be ezt a földet, és az egyetlen világosság az lesz, amivel én jövök, mert az emberiség nem veszi észre az ébredést, ami hamarosan megadatik neki. Ez lesz a legnagyobb megtisztulás a teremtés kezdete óta."

Látom, hogy az emberek sírnak és némelyek szörnyű sikolyokat hallatnak, amikor látják a kereszten vérző Jézust. Jézus azt mondja: "Nem a sebeim látványa okozza a szenvedésüket, hanem a lélek mélysége, amely tudja, hogy ő helyezte oda őket. Nem a vérző sebeim látványa okozza a szenvedésüket; hanem a tudat, hogy az ember elutasítása miatt véreznek a sebeim."

"Gyermekem, oly sokan fognak elpusztulni, mert lelkük oly távol került Tőlem, mégis Én, Jézus, vagyok az, aki megmutatom irgalmasságom nagy mélységét."

"Gyermekem, látod, hogy a föld reszket, mert ahogy közeledik a megvilágosodás megtisztulásának eme órája, az oroszlán dühe az Én népem között fog ólálkodni. A kísértés megsokszorozódik, mert sok áldozatot keres. Ez lesz a legnagyobb szellemi csata, amit az ember valaha is átélt. Gyermekem, mondd meg népemnek, hogy ma azt kérem, hogy figyeljenek szavaimra, mert a keleti jel hamarosan fel fog emelkedni. Mondd meg népemnek, hogy ez az az óra, mert én vagyok Jézus, és minden az én akaratom szerint fog történni."

Ahogy felnézek, továbbra is Jézust látom, amint vérzik a kereszten. Továbbra is látom a Boldogságos Anyát, amint balra sír. A kereszt ragyogó fehér és megvilágított az égen, úgy tűnik, mintha lebegne. Ahogy az ég megnyílik, látom, hogy fényes fény ereszkedik a keresztre, és ebben a fényben látom, hogy a feltámadt Jézus fehérben megjelenik, felnéz az ég felé, felemeli a kezeit, majd lenéz a földre, és a kereszt jelét teszi, megáldva népét.

WordsfromJesus.com

Medjugorjei üzenetek 2003. december

2003. december 25.
„Drága gyermekek! Ma, Fiammal, Jézussal a karjaimban, újra megáldalak benneteket, és elhozom hozzátok Őt, aki a Béke Királya, hogy nektek ajándékozza békéjét. Veletek vagyok, és szeretlek benneteket, gyermekeim. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Molnár V. József - Karácsony

A volt faluban minden esztendőben karácsony éjfélén Krisztus újra megszületett. „Meghallották a hírt az erdőben a vadak! A fák az erdőben egymásnak hajladoztak, köszöngettek, még ami görbe fa volt az erdőben, az is kinyújtotta a derekát, mert megszületett a Kisjézus… Hogy a csillagok milyen szépek voltak!” – mondta Gari Margit mezőkövesdi parasztasszony Fél Edit néprajzkutatónak a régi karácsonyokra emlékezve.

„A hajdanvolt ember hitte, hogy a Mindenség valamennyi teremtménye Isten akaratából létezik, s velük, általuk is üzen az Úr. Üzen a késő őszön haldokló Nappal, s a halálra készülő mezővel, fákkal, a kora téli, Karácsonyt előző fagyos-fehér tisztulattal; és az ember is tette dolgát, alkata, s szerepe szerint együtt a többi létezővel. Miután szeptember végén Úr Szent Mihály megmérte tetteit – farsangolt Katalinig.

Énekes lármás kedvvel tobzódott; zavartas, űzte teste vágyát – közben csak a Mindenszentek, s a Halottak napja intette csöndre… András muzsikát záró napja után az éjszaka, a szorongató sötétség nagyon hosszúra nyúlik, de Isten fehér abroszt terít a tájra, tiszta, illatos gyolcsát adja a hónak; s a régi ember lelkét beletakargatta. Miképpen megóvta a hó az őszön sarjadt alig-életű vetést, aképpen óvta a vágytalanná tisztult embereket is; és őrizte őket minden hajnalon az adventi áhitat. Jóval napkelte előtt gyerekek csengették végig a falut, s a templomba ment mindenki, aki csak járni tudott. Az „aranyosmiséken” az ő leheletük tette meleggé a kőhideg templomot, mint a hajdani Karácsony éjen Betlehemben a barmok lehelete az istállót, amelynek jászlában a testet-lelket pusztító sötétség kellős közepén világra született Jézusban a Mindent teremtő és igazító Isten. A templom meleg csöndjében várták meg a napfölkeltét. Szent Miklós napján maskarás gyóntató menet járta a tollfosztókat és a fonóházakat. Gyóntatták a legények a lányokat, s akiben pirosan égett még a test öröme, azt aléltra táncoltatták a maskara-ördögök, kezük közül angyalnak öltözött szabadította ki a „vágytalant”.

Lucakor cserépbe búzát vetettek. Némely faluban az asszonyok nyála táplálta a földet, amelyben a Karácsonyt előző legsötétebb tizenkét napon megfogant az élet, sarjadni kezdett a búza. A búza, amely minden nyáron magába rejti a Napot („mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap” – kántálták a hajdani gyerekek), és Jézus képét hordja. Az aratásra készülő nyári határban, „Isten terített asztalán”, július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján az érett búzatáblákban az első három vágást a templomban megáldott sarlóval, asszony végezte, s kötötte kévébe a sárarany csudát, s öltöztette szalaggal, virággal „Jézusát” – e Jézus kévét Karácsony éjszaka kibontották: a karácsonyi asztal alatt belőle készítettek Jézusnak ágyat. Fény-Krisztus ágyát, lelkük Megváltót váró szalmaágyát a minden hajnali áhitattal együtt, betlehemesek és a karácsonyböjti kántálók igazították. Jézus szobájukban, bennük született meg minden Karácsonyon. „Begyütt Jézus a házamba, házam közepibe’ megálla” – imádkozták éjféli mise után a karácsonyi asztal körül, amely alatt a megszületett kisded szalmája fénylett, s amelynek advent csöndjében szőtt ünnepi abroszán, a kék szalaggal ékesített lucabúza közepén gyertya égett…

A régiek Karácsony napján „megénekelték” a rokonokat: házról-házra jártak családostól; énekkel köszöntek be a kapu előtt az érkezők, s énekkel tártak ajtót a fogadók. A haragosokat is meglátogatták sorra – bocsánatot kért a sértő és megbocsátott a sértett. Amire ember gyönge, gyarló azt ilyenkor tette Jézus bennük – s hálával mindenki csak Neki tartozott.”

Fiala Ferenc: Hunynak a fények

Advent idején várjuk a karácsonyt és emlékezünk a régi karácsonyokra. Ki hol s mikor kapta az első benyomásokat a szeretet nagy ünnepéről, kiben hogyan és mikért maradtak meg a régen elsuhant gyermekkor első képei, hangulatai.

Utazzunk vissza az időben. Aki falun élt, az még hosszú idők múltán is ott tapossa a templomba vezető hol havas, hol sáros falusi utcákat, s az éjféli misén, ő is ott fújja a birkabunda- és tömjénszagú nedves templomban a kis Jézus születéséről szóló öreg énekeket. A kisvárosok szenvedélytelen életében külön színt jelentettek az ünnepek, mert mozgást, izgalmat és olyan hangulatot hoztak magukkal, ami rövid pár napra kizökkentette őket a mindennapok szürke unalmának monoton hangulatából. A kihalt utcák benépesedtek s a templomból jövet a lefüggönyzött ablakok mögött egy fiatal lány Chopin keringőket zongorázott, mintha azzal akarná ébren tartani a gyertyagyújtás előtti percek ünnepi hangulatát. A szomszéd szobában az összegyűlt férfirokonok ősi magyar szokás szerint tarokkoztak és már halványodott az égen a fiastyúk, amikor búcsút vettek a vendégek a vendéglátó családtól.

Pestbudán már a kora délutáni órákban misztikus csend ült az utcákra. Leálltak a villamosok, s csak egy-két — karácsonyfát az utolsó percben vásárló — ember sietett a néptelen utcákon, mert karácsonyfa nélkül nem volt karácsony. A régi képek megmaradtak bennünk, s úgy cipeljük azokat a múlt emlékeit őrző agysejtjeinkben, mint örökre lelkünkhöz nőtt valamit. Legalább is így hisszük.

Azóta azonban sok minden megváltozott és sok minden dolgot átértékelt a száguldó idő. Háborúk dúltak felettünk és új impériumok ültek a régiek romjaira. Az otthoni karácsonyokból Tél apó ünnepe lett és a betlehemi csillag helyett vörös csillag rőtül az elárvult karácsonyfákon. Az új világ félelmetes realizmusa lassan megöli a karácsony misztériumát és a nagy áruházmolochok reklámhadjárata a kettős könyvvitel tartozik-követel rovatába kényszerítette be a krisztusi szeretet legnagyobb ünnepét. A Megváltó-várásból áruházi tülekedés, két könyökkel való törtetés és a „csak azért is megmutatom“ lélektelen ajándékozási hisztéria lett.

Ortega y Gasset, a nagy spanyol filozófus mutatott rá először a nagy üzleti vállalkozások és reklámok tömegátformáló erejére, mely alól senki sem lehet kivétel. Mi magyarok sem, pedig talán a világ legindividuálisabb népe vagyunk. Szép lassan, ahogy múltak az évek úgy hasonultunk hozzá a bennünket körülvevő népek szokásaihoz, életformájához s emigrációs életünk második generációja már sok mindent megtagad, ami egyszer a mi számunkra úgy hozzátartozott életünkhöz, mint a mindennapi kenyér vagy a karácsony ünnepe. Valamelyik költő írta egyszer, hogy a karácsony magyar ünnep, mert talán sehol a világon nem kapcsolta úgy össze a lelkeket a zöld fenyőfákon égő apró gyertyácskák melege, mint nálunk.

Később nemcsak technikai újítás, hanem a lélek mély hangulatát megölő valami volt, amikor a karácsonyi illatot árasztó viaszgyertyácskák helyett már csak hideget sugárzó villanykörtékkel modernizáltuk az apró fényeket. A fény megmaradt, de a gyertyák intim melegséget árasztó vibráló kisugárzása megszűnt.

Áruházi reklámfa lett a karácsonyfából, ami már nem a szívünkön, hanem materialista korunk neonfényes, vasbetonos, rideg alapjain állott. Jó! Ne legyünk maradiak. Ne utasítsuk vissza meglódult világunk benzingőzös, tülekedő, gazdasági és szociális krízisekben vergődő muszáj-eredményeit, de még így is vallhatjuk, hogy életünk nem ma és nem tegnapelőtt, hanem akkor kezdődött, amikor az ember rájött az igazságra, hogy nemcsak húsból és csontból, hanem lélekből is vagyunk. Amikor eszével először tudatosította az Isten fogalmát, amit mi nevezhetünk „első lökésnek“, vagy „ismeretlen törvénynek“, elismerve, hogy fölöttünk álló valami. Csak neve változott, de nem a lényege.

Ennek az ősi hívásnak, az embertárs iránti szeretetnek egyik anakronisztikus formája — talán egyik legszebb hagyatéka, a mindjobban hunyófényű karácsony. Pogány korba visszanyúló szokás, amit Krisztus fényével magasztosítottak azzá, ami ma már csak nagyon kevéssé az: a szeretet ünnepévé. És minél jobban hunynak a fények, annál kevesebbet jelent ez a szó: Ember.

Ember, aki mindig gyilkolta egymást, háborút viselt és hódított. Oktalan zsarnokok pusztították Isten képmását. Kínpadra feszítették és meggyalázták, de nem emelték törvénnyé a gyilkolást, sőt a szemérmük utolsó sugarával legalább letagadták gaztetteiket és nemes célok csalfa ábrázatával kendőzték a rosszat.

És ma? Keresztény kultúránkat végképp elnyeléssel fenyegető civilizációnk holdatjáró, rakétás, kompjuteres világában állami szolgálatban álló, hideg józan agyak kiszámították, hogy nincsen semmi baj, mert ha az atomháború el is pusztítja az emberiség háromnegyed részét, azért a megmaradtak új életet kezdhetnek radioaktív sugaraktól elrákosodott lényükkel.

Alig öt évtizede, hogy amikor az óceán vizein elsüllyedt a Titanic és vagy kétezer embert rántott magával a hullámsírba, — évekig gyászolta a világ a szomorú eseményt. És ma? Lezuhan egy repülőgép, elpusztul pár száz ember: rövid újsághír. — Vietnámban a Kissinger—Ge Duc-féle Nobel-díjjal kitüntetett békeakció óta több mint százezer ember gyilkolta le egymást: kissé hosszabb elmélkedés a sokkal több elmélkedést kívánó német-angol futballmeccs előtt. Valahogyan úgy látszik, meghalt az Ember és mechanizált civilizációnkat már nem is olajjal és szénnel, de magával az Emberrel etetik. Az emberrel, akinek felmagasztosult, Istenné lett ideálja ott nyugszik a betlehemi istálló jászlában, hogy majd 33 évvel később mégegyszer felfeszíttesse magát az emberiségért, amely rövid két ezredév alatt könnyelműen eltékozolta az általa ajándékozott isteni fényt.

Dicsőség a magasságban Istennek! 

(betiltva.com)

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

Aki a Fényben él, az részévé válik a Fénynek

2003. december 12-15.

Kedvesem, érezd magad szabadnak arra, hogy hozzám gyere. Ő[1] vakmerő, és folyamatosan szítja a tüzet. Úgy látszik, hogy mindig közömbös vagyok? Az ő útjai fellázítanak Engem… most leányom ígérd meg Nekem, hogy időt szentelsz arra, hogy az érdekemben cselekedj, és tisztelj Engem. Szeress Engem, és maradj Fényemben! Közel vagyunk hozzád, és veled vagyunk, vezetünk téged.

Én vagyok a Fény, és aki a Fényben él, az részévé válik a Fénynek… Bennem nyoma sincs a sötétségnek, sem az árnyéknak. A kegyelem az Én részem, és a fény is. Mikor a kegyelem csökken abban, aki folyamatosan támad Engem, akkor a neki adott fény csökken, és fokozatosan el is halványul… ha valaki megmarad a kegyelmemben, az a Fényemben marad, ami növeli a bölcsességét a lelki valóságban és gazdagságban, mivel egy erőteljes átalakulás megy végbe benne a Fény által, mely egyre magasabbra emeli őt, és elmélyül Bennem. A te Istened neveli őt, felüdíti, tűzbe hozza, és ahogyan a tűz felemeli a szalmaszálat, úgy emelem fel őt a szentség magasságába. De azok, akik kiesnek a kegyelemből, kiesnek a látókörömből, és az aztán a vég! Mély homályba süllyednek, a sötétség fátyla takarja őket…

Mindnyájan meghívást kaptatok, hogy Fényemben járjatok, és lángoljatok. Amilyen kegyelem a Fény, olyanok az erények, melyek a Fényben vannak. Ezeket azok fogadják el, akik Bennem laknak, a Fényemben élnek a bensőséges kapcsolatunk által. Ezek[2] felüdítenek téged, hogy fénnyé válj, belenövekedj a jámborságba, hogy igazán Rám hasonlíts, istenivé[3] alakulj, és átalakítsd az elmédet, a lelkedet és a szívedet, hogy a dicsőségemet sugározzák. Mert benned lesz a Fenségesség Maga[4], a Királyságom és a Trónom. És mindenki, aki lát téged, Engem fog érzékelni, látni, nem téged. Tehát egyek leszünk. Fényem, Kegyelmem és Erényeim a te önmegtagadásod által sugározni fognak benned, olyan mértékben elárasztják lelkedet, hogy a szellemed tudatában lesz az Én istenségemnek. Amint egyszer már elmagyaráztam neked, mikor a menyasszony, aki belép a nász-szobába, felfedheti a vőlegénye fátylát, és felfedezheti az ő Istenségét a fátyol alatt. Tehát ez olyan, mint amikor a kegyelem által a lelkedet a Fényem mélységébe bevonom, kegyeskedtem megláttatni veled Szent Arckifejezésemet, mely egy félelmetes tekintetet.

Ha kiesik valaki a kegyelemből, és az Én Fényemből, a lélekben olyan sötétség támad, hogy nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, és ez akadálya lesz a kegyelemnek, és hacsak nem vezeti ki valaki[5], ez a lélek sötétségben marad. Ahhoz, hogy a lélek visszaszerezze a kegyelmet és a Fényt, szüntelenül törekednie kell rá. Ez egy nehéz lelki felemelkedés, de nem lehetetlen. Vassula, Én és te így fogjuk folytatni a munkát az Egyházam javára. Fáj a Lelkem mindaz miatt, amit Magam körül látok[6]. Dolgozz Velem, gyönyörködöm semmiségedben. Ne feledd, én vagyok a Kegyelem Végtelen Tengere. ÉN veled vagyok. IC

 

---

[1] ez az a pap volt, aki 1985 óta elégedetlen volt az Úrral, annak ellenére, hogy az Úr kegyelme megpróbálta őt egyenesbe hozni. El kell határolódnunk tőle…

[2] az erények

[3] az isteni részesedés: a Magasságbeli fogadott fiai és leányai

[4] Isten

[5] egy lelki vezető

[6] Jézus Krisztus szomorú a világ miatt, az Egyház (az emberek) állapota miatt, és egyes egyházi emberek helytelen viselkedése és hűtlensége miatt is

http://ichtys.hu/index.php/113-2003-december-12-15

Medjugorjei üzenetek 2003. november

2003. november 25.
„Drága gyermekek! Arra hívlak benneteket, hogy ez az idő még erősebben buzdítson benneteket az imádságra. Gyermekeim, ebben az időszakban imádkozzatok azért, hogy Jézus minden szívben megszülessen, különösen azok szívében, akik nem ismerik Őt. Legyetek szeretet, öröm és béke ebben a békétlen világban. Veletek vagyok, és Isten előtt közbenjárok mindegyikőtökért. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Medjugorjei üzenetek 2003. október

2003. október 25.
„Drága gyermekek! Újra arra hívlak benneteket, hogy szenteljétek magatokat szívemnek és Jézus Szívének. Gyermekeim, szeretnélek a megtérés és a szentség útjára vezetni benneteket. Csak így vezethetünk általatok minél több lelket az üdvösség útjára. Ne késlekedjetek gyermekeim, hanem mondjátok teljes szívvel: ’Szeretnék segíteni Jézusnak és Máriának, hogy minél több testvérünk megismerhesse a szentség útját.’ Így, Jézus barátaiként elégedettséget fogtok érezni. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Medjugorjei üzenetek 2003. szeptember

2003. szeptember 25.
„Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy közeledjetek a szívemhez. Csak így fogjátok megérteni jelenlétem ajándékát közöttetek. Gyermekeim, szeretnélek Fiam, Jézus Szívéhez vezetni benneteket. Ti azonban ellenkeztek, és nem akarjátok megnyitni szíveteket az imádságban. Újra kérlek benneteket gyermekeim, ne legyetek süketek, hanem értsétek meg üzeneteimet, amelyek az üdvösségetekért vannak. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Jézus üzenete Jennifer által - AZ ELKÖVETKEZŐ FIGYELMEZTETÉS...

2003. szeptember 12.

Reggel 6 óra.

"Gyermekem, az eljövendő figyelmeztetés látomásának vagy tanúja".

Az ég sötét, és úgy tűnik, mintha éjszaka lenne, de a szívem azt súgja, hogy valamikor délután van. Látom, hogy az ég megnyílik, és hosszú, elnyújtott mennydörgést hallok. Amikor felnézek, látom a kereszten vérző Jézust, és az emberek térdre esnek.

Jézus ekkor azt mondja nekem: "Úgy fogják látni a lelküket, ahogy én látom". Olyan tisztán látom a sebeket Jézuson, majd Jézus azt mondja: "Látni fogják minden egyes sebet, amit hozzáadtak Legszentebb Szívemhez".

Balra látom a Boldogságos Szűzanyát sírni, majd Jézus ismét szól hozzám és azt mondja: "Készüljetek, készüljetek most, mert az idő hamarosan közeledik. Gyermekem, imádkozz a sok lélekért, akik önző és bűnös életmódjuk miatt fognak elpusztulni".

Ahogy felnézek, látom, hogy vércseppek hullanak le Jézusról és csapódnak a földbe. Emberek millióit látom minden országból származó nemzetekből. Sokan zavartnak tűnnek, ahogy felnéznek az ég felé. Jézus azt mondja,

"A világosságot keresik, mert nem a sötétség ideje kellene, hogy legyen, mégis a bűn sötétsége borítja be ezt a földet, és az egyetlen világosság az lesz, amivel én jövök, mert az emberiség nem veszi észre az ébredést, ami hamarosan megadatik neki. Ez lesz a legnagyobb megtisztulás a teremtés kezdete óta."

Látom, hogy az emberek sírnak és némelyek szörnyű sikolyokat hallatnak, amikor látják a kereszten vérző Jézust. Jézus azt mondja: "Nem a sebeim látványa okozza a szenvedésüket, hanem a lélek mélysége, amely tudja, hogy ő helyezte oda őket. Nem a vérző sebeim látványa okozza a szenvedésüket; hanem a tudat, hogy az ember elutasítása miatt véreznek a sebeim."

"Gyermekem, oly sokan fognak elpusztulni, mert lelkük oly távol került Tőlem, mégis Én, Jézus, vagyok az, aki megmutatom irgalmasságom nagy mélységét."

"Gyermekem, látod, hogy a föld reszket, mert ahogy közeledik a megvilágosodás megtisztulásának eme órája, az oroszlán dühe az Én népem között fog ólálkodni. A kísértés megsokszorozódik, mert sok áldozatot keres. Ez lesz a legnagyobb szellemi csata, amit az ember valaha is átélt. Gyermekem, mondd meg népemnek, hogy ma azt kérem, hogy figyeljenek szavaimra, mert a keleti jel hamarosan fel fog emelkedni. Mondd meg népemnek, hogy ez az az óra, mert én vagyok Jézus, és minden az én akaratom szerint fog történni."

Ahogy felnézek, továbbra is Jézust látom, amint vérzik a kereszten. Továbbra is látom a Boldogságos Anyát, amint balra sír. A kereszt ragyogó fehér és megvilágított az égen, úgy tűnik, mintha lebegne. Ahogy az ég megnyílik, látom, hogy fényes fény ereszkedik a keresztre, és ebben a fényben látom, hogy a feltámadt Jézus fehérben megjelenik, felnéz az ég felé, felemeli a kezeit, majd lenéz a földre, és a kereszt jelét teszi, megáldva népét.

https://wordsfromjesus.com/

Medjugorjei üzenetek 2003. augusztus

2003. augusztus 25.
„Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy teljes szívetekből adjatok hálát Istennek minden kegyelemért, amit a természetben található jelek és színek által adott nektek. Isten szeretne közelebb vonni benneteket magához és arra buzdítani, hogy adjatok Neki hálát és dicsőséget. Ezért ismét arra hívlak benneteket, gyermekeim, hogy imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, és ne feledjétek: veletek vagyok. Isten előtt közbenjárok mindegyikőtökért, amíg az örömötök teljessé nem lesz Őbenne. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Medjugorjei üzenetek 2003. július

2003. július 25.
„Drága gyermekek! Ma is az imádságra hívlak benneteket. Gyermekeim, imádkozzatok mindaddig, míg az imádság örömmé nem válik számotokra. Csak így talál közületek mindenki békét a szívében és csak így lesz megelégedett a lelketek. Szükségét érzitek majd annak, hogy tanúságot tegyetek másoknak arról a szeretetről, amit a szívetekben és az életetekben megtapasztaltok. Veletek vagyok, és Isten előtt közbenjárok értetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Medjugorjei üzenetek 2003. június

2003. június 25.
„Drága gyermekek! Nagy örömmel hívlak benneteket ma is arra, hogy üzeneteim szerint éljetek. Veletek vagyok és köszönöm, hogy életre váltottátok, amit mondok. Arra hívlak benneteket, hogy új lelkesedéssel és örömmel még jobban elevenítsétek fel üzeneteimet. Az imádságotok pedig mindennapos legyen. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Jóslat az Athos hegyről

Joseph atya jövendölése az Athos-hegyi Vatopedi kolostorból. Az atya 2009 nyarán hunyt el és híres volt a látomásairól. A következőket jósolta 2001-ben (a jóslat néhány hónappal a halála előtt jelent meg az interneten):

[i][i]Hamarosan (az atya nem mondott dátumot), Görögország és Törökország egymás ellen háborúzik. Az atya szavai szerint, ez a háború az Amerikát és Európát hatalmukban tartó „zsidó kőművesek” műve, akik Törökországot Görögország ellen uszítják. A görögök elkeseredetten harcolnak, de a török hadsereg elfoglalja majdnem egész Görögországot. Nagyon sok görög hal meg a háborúban, valamint sok orosz és szerb keresztény is, akik önkéntesen Görögország segítségére siettek. Eleinte, Amerika és a többi NATO tagállamok nem avatkoznak be katonailag a háborúba, de Törökországot pártolják. Amikor már mindenki azt gondolja, hogy Görögországnak vége van, Oroszország nukleáris támadást indít Törökország ellen. „Sötétség” borul a Balkánokra és a Közel-Keletre. Ekkor, Amerika és az Európai Unió harcba szállnak Oroszország és Görögország ellen, a maradék török erőkkel együtt. A háború szörnyű, „lángoló emberek” hullanak az égből. A NATO elveszíti a háborút. Amerika hatalma „szétdurran, mint egy lufi”. Oroszország elfoglalja Konstantinápolyt, amit a béketárgyalások során Görögországnak itél. A görögök először nem fogadják el, de aztán visszafoglalják, hatszáz évvel miután elhagyták. Ekkorra, a török lakosság egy harmada elpusztult a háborúban, egy harmada az orthodox keresztény vallásra tért, a többiek pedig eltávoztak „a sivatagok felé”. Az örmények visszakapják hajdani területüket, a kurdok pedig független államot alapítanak. Világszerte Amerika felszámolja katonai bázisait, ezután pedig sok határ megváltozik nem kevés kisebb háborúk árán.[/i][/i]

Persze, most éppen Szíriát fenyegeti Törökország, nem pedig Görögországot, de ha mondjuk egy kompromisszumképtelen iszlamista kormány kerülne Törökország élére, az könnyen konfliktusba keveredhetne Görögországgal is (amit eddig sikerült elkerülni a török kormányoknak) a ciprusi kérdés miatt...

JÉZUS SZÍVE RÓZSAFÜZÉR

Jézus Szent Szívének tiszteletének kiemelkedő napja minden hónap első pénteke. Aki az első pénteket rendszeresen megtartja, annak külön ígéreteket tett Jézus. Alacoque Szent Margiton keresztül. Ehhez kilenc egymást követő első pénteken kell jó gyónás után szentmisén részt venni és szentáldozáshoz járulni.Ragadjuk meg Jézus és Mária felénk nyúló segítő kezét. Mentsük szeretteinket is! Tartsuk meg a kilenc első pénteket Jézus Szíve, és a kilenc első szombatot Szűz Mária Szíve tiszteletére. Tartsunk bűnbánatot, végezzünk jó gyónást,, áldozzunk mindkét napon. Így kéri az Úr és a Szűzanya Fatimában. Ez a két szív tiszteletére van. Sok kegyelmet nyerünk magunk és mindazok számára, akikért felajánljuk.

Hagyományos rózsafüzéren imádkozható.

Bevezetés: Hiszekegy...

Nagy(önálló) szemre: Jézus Szentséges Szíve, a szeretet folytonosan égő áldozata, engedd, hogy egyesüljek veled!

Három kis szemre(3-szor): Jézus Szentséges Szíve, bízom benned!

Tized (5-ször): Jézus szentséges Szíve...Ima (10-szer)...Dicséret...

Nagy (önálló) szemre: Jézus Szentséges Szíve, a szeretet folytonosan égő áldozata, engedd, hogy egyesüljek Veled!

Kis szemekre: ima 10-szer:

1.tized imája: Jézus Szentséges szíve, hiszem , hogy szeretsz engem!

2.tized imája: Jézus Szentséges Szíve add, hogy mindig jobban szeresselek téged!

3.tized imája: Szelíd és alázatos Szívű Jézus alakítsd szívünket Szívedhez hasonlóvá!

4.tized imája: Jézus isteni Szíve, térítsd meg a bűnösöket, mentsd meg a haldoklókat, szabadítsd meg a tisztítótűzben szenvedő lelkeket!

5.tized imája: Jézus Szentséges Szíve jöjjön el a Te országod!

Dicséret, áldás, dicsőség Jézus isteni Szívének!

Befejezés: Jézus Szentséges Szíve szándékára: Miatyánk ...(3-szor)

Jézusom! A Te Szentséges Szíved és Szűz Mária Szeplőtelen Szíve oltalmába ajánlom magamat, családomat és az egész világot. Kérlek add kegyelmedet, hogy ezen felajánlás tudatában éljem napjaimat ezután. Amen.

Medjugorjei üzenetek 2003. május

2003. május 25.
„Drága gyermekek! Ma is az imádságra hívlak benneteket. Újítsátok meg személyes imátokat, és különösen arra kérjétek a Szentlelket, hogy segítsen nektek szívből imádkozni. Közbenjárok értetek, gyermekeim, és a megtérésre hívlak mindnyájatokat. Ha ti megtértek, körülöttetek is mindenki megújul és öröm lesz számukra az imádság. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”