„Jaj pedig a nehézkeseknek és szoptatóknak ama napokban!” (Mt 24,19)
„Az idő rövid; most már az van hátra, hogy azok is, akiknek feleségük van, olyanok legyenek, mintha nem volna” (1 Kor 7,29)


Miközben egyre több józanul gondolkodó ember van meggyőződve arról, hogy „a történelem legbűnösebb korszakában élünk, rosszabban, mint Noé napjaiban” (forrás: https://www.devilsfinalbattle.com/ger/), és ezért vagy már a végidőben, vagy közvetlenül előtte állunk (amit látnokok egész sora, köztük például Anna Katharina Emmerich, de elsősorban a Boldogságos Szűz üzenetei (La Salette, Fatima) is megerősítenek), az ú. n. tradicionalista körökben egy furcsa jelenség:figyelhető meg: a sokgyermekes családok egyre gyakoribbá válása.

A katolikusok, szemben a protestánsokkal, még talán egy századdal ezelőttig is, komolyan vették a katolikus tanítást, miszerint a születésszabályozásnak semmilyen formája nem megengedett, ezért a katolikus családokban mindig több gyermek született (kik közül még nem sokkal ezelőttig is csak egy részük érte meg a felnőttkort), mint a protestánsoknál, akik anyagi megfontolások miatt – elsősorban a vagyon egyben tartása érdekében – korán elkezdték az ú. n. egykézést. Aztán idővel a katolikusoknál is lazulni kezdett a hit (és csökkent a csecsemőhalandóság), aminek következtében már ők is egyre kevesebb gyereket vállaltak.
Az ú. n. II. Vatikáni Zsinat, majd a NOM bevezetése után kettévált a katolikus társadalom: a többség a zsinati szektával tartott, és a katolikus hit, illetve a régi mise hívei kisebbségben maradtak. A kisebbség tagjai a világon mindenütt szétszórt, kis csoportokban igyekeztek tovább élni és ápolni katolikus hitüket. Ez egy ideig sikerült is, de aztán egy szigorúan megszervezett közösség kápolnáik megszerzésével magába szippantotta többségüket – okkupálta misehelyeiket: ez volt a Lefebvre által létrehozott FSSPX, majd a nyomukban kialakuló ú. n. tradicionalista közösségek megalakulásának a kezdete.

Ettől kezdve lett mind az FSSPX-ben, mind az időközben belőlük kiszakadt "ellenállók" köreiben a katolikusság egyik fő ismérve „a sokgyermekes család”. Szinte már úgy tűnik, hogy a családok e közösségekben egymással versenyeznek, hogy hol születik több gyermek: hiszen egyre több náluk a sok, sőt, a tizenvalahány gyermeket nevelő fiatal családok száma. És természetesen mind maguk a szülők, mind e közösségek vezetői elvárják, hogy ezeket a családokat mindenki tisztelje és csodálja, megtapsolja, és ha tudja, kövesse.

Mindazonáltal a mai világot józanul szemlélő katolikus hívőben felmerül a kérdés, hogy érdem-e önmagában a sok gyermek; és hogy a mai világban valóban katolikus cselekedet-e sok gyereket, sőt, egyáltalán akár EGY gyermeket is e világra hozni?

E kérdés megválaszolásához először annak kell utánajárni, hogy mit tanít e kérdésről általában a Biblia és a katolikus Egyház? Aztán azt, hogy a végidőre nézve mit tanítanak e kérdésről Urunk Jézus Krisztus és tanítványai?


1. Az Egyház tanítása a házasságról

Schütz Antal Dogmatika könyvében „A házasság szükségessége” fejezetben így írja le az Egyház tanítását:
Tétel: Az egyes ember nincs egyenest házasságra kötelezve. Biztos
Bizonyítás: Nincs az egyes ember házasságra kötelezve a természet törvénye által. Jóllehet ugyanis mindenki vagy férfiúnak, vagy nőnek van teremtve, és ezzel képesítve van a házas életközösségre, a természet törvénye szerint minden egyes ember kivétel nélkül csak arra van kötelezve, hogy egyéni tökéletesedését, Isten számára való érlelődését tőle telhetőleg előmozdítsa. De már arra nincs kötelezve, hogy a maga részéről a közösség javára is megtegye in concreto mindazt, mire képesítve van; amint tehát pl. szónoki vagy szervező tehetsége dacára nincs arra kötelezve, hogy politikai pályára lépjen, éppúgy arra sincs kötelezve, hogy házasság útján a közjót előmozdítsa; annál kevésbé, mert ezt megteheti, sőt nagyobb mértékben, az önkéntes szüzesség által is.
Isteni törvény sincs, mely közvetlen kötelezettséget jelentene. A Genezis szava: "Sokasodjatokˇ, isteni áldás, mely a dolog természeténél fogva csak az első emberpár számára volt egyúttal parancs is; amint egyszer az emberiség fönnmaradása biztosítva van, ez a parancs megszűnt egyenest kötelezni egyeseket.

Tétel: A szűzi állapot mint olyan kiválóbb a házas állapotnál. Hittétel
Bizonyítás: »Ami a Szentírást illeti, a szüzesség nagyobb kiválóságát jelzi az Ószövetségben Mózes IV. (Számok) könyvének 30. fejezete, mely részletesen ír a szüzességre tett fogadalomról, valamint Jeremiás próféta és Keresztelő Szent János példája.
Az Üdvözítő minden nemi vonatkozásnak fölötte áll, és érintetlen jegyese az ő Egyházának. Midőn a házasság eredeti szentségét és tisztaságát visszaállította, és az apostolok aggodalmaskodtak: „Ha így van az ember dolga a feleséggel, nem érdemes megházasodni”, ezt felelte nekik: „Nem mindenki fogja fel ezt az igét, hanem akiknek megadatott. Mert vannak férfiatlanok, kik anyjuk méhéből úgy születtek; és vannak férfiatlanok, kiket az emberek tettek azzá; és vannak férfiatlanok, kik magukat teszik férfiatlanná a mennyek országáért. Aki fel tudja fogni, fogja fel.” (Mt 19,10-12) – Tehát a szűzi állapot értékben nyilván meghaladja a házasságot, ha meghaladja azoknak fölfogását és méltánylását, kik még a házasság gondolatkörében mozognak. Ugyanígy beszél Szent Pál (lásd lentebb: 1 Kor 7).
Szent János apostol, a Jelenések könyvének szerzője ezt mondja: „És láték, és íme egy Bárány álla Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, homlokaikon írva lévén az ő neve és Atyja neve. ... És mintegy új éneket énekeltek a királyiszék előtt és a négy élőlény és a vének előtt. És senki sem zenghette azt az éneket, hanem csak a száznegyvennégyezer, kik megváltattak a földről. Ezek azok, kik asszonyokkal magukat meg nem fertőztették, mert szüzek. Ezek kísérik a Bárányt, akárhova megyen.” (Jel 14,1-4) – S már az apostolok idejében fönnállt a szüzek és özvegyek intézménye, mint egyházilag elismert és fölöttébb megbecsült állapot.
A szentatyák nem fogynak ki a szüzesség dicséretéből és ajánlásából. Erre a célra külön monográfiákat is írnak… A tétel nagy intézményes bizonysága a szerzetesség, mely a szüzességet fogadalomképpen gyakorolja, a papi cölibátus, mely az Isten országának legkiválóbb hivatásához csak a szűzi állapotot találta igazán méltónak.
A szüzesség nagyobb kiválóságát ésszel is föl lehet érni, teológiai, szociológiai és pedagógiai megfontolások alapján. ...
A házasság szentség, a szűzi állapot nem; a szentség pedig mint a kegyelem edénye különb más állapotnál. – A szűzi állapotnak legmélyebb intenciója az embert közvetlenül Istenbe kapcsolni, élethivatássá tenni azt, ami minden embernek végső célja: közvetlenül és kizárólag Istennek és Istenben élni. Erre az egyén természetfölöttileg föl van szentelve a keresztség és a bérmálás által; a szűzi állapot nem egyéb, mint a szentségekben adott kegyelmek tartalmának és irányításának következetes kiépítése. A házasság azonban embereknek egymás közti viszonya, és magában nem fejezi ki és nem biztosítja közvetlenül az ember végső célját. Sőt olyan új helyzetet teremt, mely a lelket el is vonhatja Istentől. Ezért kellett szentséggé tenni, egyrészt, hogy kegyelmet tartalmazó és hordozó szent edénnyé lehessen, mert önmagában még nem az. Másrészt az Úr Krisztusnak oda kellett állni a házasfelek közé és a szentségi kegyelem állandó erejével megszentelni és Isten felé igazítani azt a viszonyt, mely oly könnyen profanizálódik és eltávolít a komoly és következetes Isten-szolgálattól.«

A fent idézett szentírási versekhez a Káldi-féle Biblia még ezeket a magyarázatokat adja:
Mt 19,10-12-höz: »A nőtlen élet előnyeit nem mindenki látja be és nem is mindenki képes annak megtartására, csak aki Istentől a tiszta életre alkalmas természetet és malasztot kapott. – Vannak, kik magukat tették férfiatlanná, önként és erős akarattal tartózkodnak a házas élettől, mintha csak testileg alkalmatlanok volnának, s teszik ezt azért, hogy Isten földi országának annál osztatlanabb lélekkel szolgáljanak s ezért majdan a mennyei országot elnyerjék. Aki fel tudja fogni, meg tudja érteni és tartani, az értse meg és tartsa meg.«
2. Szent Pálnak első korinthusi levelének egész 7. fejezete e témával foglalkozik: „Amiről írtatok nekem, azt felelem: jó az embernek asszonyt nem illetni. …. A nőtleneknek és az özvegyeknek pedig azt mondom: Jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. … Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid; most már az van hátra, hogy azok is, akiknek feleségük van, olyanok legyenek, mintha nem volna …. És akik élnek ezzel a világgal, mintha nem élnének; mert elmúlik ennek a világnak alakja.” – a Káldi-féle Biblia magyarázata: „A házasság szent dolog, de a szüzesség tökéletesebb. A szüzesség nem parancs, hanem evangéliumi tanács.”

A szűzi állapottal kapcsolatban azt sem szabad elfelejteni, hogy Ádám és Éva szűzen éltek a paradicsomban, és csak bűnbeesésük után „ismerték” meg egymást. Amiből az következik, hogyha nem estek volna bűnbe, Isten a szexuális aktus helyett, valamilyen más módon gondoskodott volna arról, hogy az embereknek gyermekeik legyenek. És azt sem, hogy Szűz Mária, Szent József, Keresztelő Szent János és Jézus kedvenc tanítványa, Szent János és még sok-sok szent, de elsősorban maga Urunk Jézus Krisztus saját életükkel örökre példaértékűvé tették a szűzi állapotot.


2. Mit mond e kérdésről a Biblia, amikor a végidőket tárgyalja?

A Jelenések könyvéből tudjuk, hogy a végső napokban különösen nagy „hatalom adatik” a sötétség fejedelmének: „És íme egy halványszínű ló; és a rajta ülőnek neve Halál, és az alvilág követé őt; és hatalom adaték neki a föld négy része fölött, hogy öljön karddal, éhínséggel és halállal és a föld vadállataival”. (Jel 6,4/8)
Maga Jézus korábban ezt jövendölte meg a végső időkről: „Mert nagy szorongatás lészen akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindeddig és nem is lészen. És ha meg nem rövidíttetnének ama napok, egy élő lény sem szabadulna meg; de a választottakért megrövidíttetnek ama napok. Akkor, ha valaki mondja nektek: Íme, itt a Krisztus vagy amott! ne higgyétek. Mert támadnak hamis krisztusok és hamis próféták; és nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy tévedésbe ejtsék, ha lehet, még a választottakat is.” (Mt 24,21-24)
„Vegyetek példát a fügefáról: Mikor ága már gyönge, és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, midőn mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van az ajtóban.” (Mt 24,32-33)
„Amint pedig Noé napjaiban volt, úgy lészen az Emberfiának eljövetelekor is. Mert valamint a vízözön előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek, mindaddig a napig, melyen Noé bement a bárkába; és nem vették észre, míg el nem jött a vízözön és elragadta mindnyájukat: úgy lészen az Emberfiának eljövetele is.” (Mt 24,37-39)

Szent Pál apostol így figyelmeztetett: „Az idő rövid; most már az van hátra, hogy azok is, akiknek feleségük van, olyanok legyenek, mintha nem volna”. (1 Kor 7,29) – Szent Pál tehát nem arra buzdította követőit, hogy szüljenek sok gyermeket, hogy közösségeik egyre nagyobbak legyenek, hogy Urunknak Jézus Krisztusnak egyre több követője lehessen, hanem arra, hogy önmegtartóztató életet éljenek, mert vezet jobban Istenhez, ez kedves Istennek!
Az az ellenvetés, hogy Szent Pál ezt csak azért mondta, mert ő is, mint az első keresztények mind, azt hitte, hogy Jézus második eljövetele még az ő idejükben megtörténik (lásd Lk 21.32), nem állja meg a helyét. Sőt. Ez valójában még jobban megerősíti mindazt, amit állítunk, nevezetesen, hogy a végidőben Isten nem sok gyermeket, hanem önfegyelmet, önmegtartoztatást és ezzel nagyobb hűséget vár el az övéitől. Hiszen józan ember nem hiheti, hogy a világ még nem lépett be a végidőbe!
A történelemben még soha, sehol nem létezett akkora pogányság, mint amilyen a mi korunkban az egész világon uralkodik. Még a korábbi pogány népek is hittek valamilyen természetfelettiben, de a mai kor embere már úgy él és gondolkodik a világról, hogy ezeket a fogalmakat, mint Isten és természetfeletti egyáltalán nem is ismeri! A túlnyomó többség számára Isten, természetfeletti, halál utáni élet nem létezik, és nem is létezett soha! Ezért elmagyarázni sem lehet nekik!
És mindehhez a tömény pogánysághoz, melyet korábban már számos gondolkodó előre látott, még hozzá jön olyasmi, amit soha, semmikor, senki még elképzelni sem tudott! És aminek a korona-őrület enyhe előképe volt csupán! Eddig a józanul gondolkodók csak attól féltették az embert, hogy az idő haladtával egyre méltatlanabbul fog élni, de ma már, a közeljövőben pedig pláne, már attól kell félni, hogy nem csak emberhez méltatlan, de az emberi faj természetével teljesen ellentmondó körülmények közé zárnak be bennünket!

Stefano Fontana professzor 2024. november 23-án egy Vicenza-ban megtartott konferencián többek között így jellemezte korunkat:
»Az összes európai államban a természetest a művivel, és a valóságot az ideológiával váltották fel. Ma már minden állam ily módon van berendezkedve. … Az EU tagadja az objektív és természetes rendet, és a gazdaságnak és egy olyan materializmusnak a hegemóniáját építi fel, melynek középpontjában mindenféle transzcendencián kívül álló fogyasztó ember van, egy formális ateizmus keretében a szabadság, mint legfelsőbb parancs illúziójával.
Ráadásul a Vatikán ennek az agendának négy alapkövetelményét – azaz a Vakcinizmus, Genderizmus, Klimatizmus, Európaizmus = oltáskényszer, gender-ideológia, klíma-ideológia és európai szuperállam – a világ minden pontján saját plébániáin elfogadtatta és bevezette. Ők is ehhez az egyetlen rendszerhez tartoznak, részei a Great Reset-nek. … Ennek a természet és mesterséges között kirobbant harcnak a kimenetele még bizonytalan, de jelenleg a mesterséges van túlsúlyban és ez áll győzelemre.«

Nos, ezek a mondatok, melyeknek valóságtartalmáról a nap huszonnégy órájának minden percében mindenki maga is megbizonyosodhat, olyan borzalmas képet festenek jövőnkről, hogy egy katolikus ember számára csak ez a megoldás fogadható el: „Az idő rövid; most már az van hátra, hogy azok is, akiknek feleségük van, olyanok legyenek, mintha nem volna” – Minden más Isten-kísértés, és a gyermekek elleni erkölcsi és fizikai merénylet! Ezért a válasz a címben feltett kérdése csak így hangozhat: Nem, egyáltalán nem érdem ma sok gyermeket a világra szülni, sőt nagyon nagy felelőtlenség; ezért semmi csodálni és követni való nincs benne. Következésképpen a "tradicionalisták" is jobban tennék, ha nem propagálnák és ünnepelnék, hanem híveiket helyette önmegtartóztatásra szólítanák fel, akár könyörgésként, akár vezeklésként

Ezt az igazságot belátni segít elő az Egyház a mostani hetekben, amikor az egyházi év utolsó, majd ádvent első vasárnapján a szentmisében Urunk Jézus Krisztusnak a végidőkről szóló komoly figyelmeztetését olvastatja fel (Mt 24,15-35 és Lk 21,25-33).
„Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt – aki olvassa, értse meg! –, akkor, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe. Aki a háztetőn van, ne jöjjön le, hogy kivigye a házából holmiját, s aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye köntösét. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! (Mt 24,15-19)

Végezetül még pár adalék: Hogy Szent János apostol mit látott a végidőről, azt a Jelenések könyvében részletesen leírta, érdemes egyre gyakrabban elolvasni. – Az Egyház a Jézus neve litániába ezt a könyörgést is felvette: „Jézus, a szüzesség kedvelője, irgalmazz nekünk.” Jézust az Egyház nem arra kéri, hogy a sokgyermekes családokon könyörüljön (ilyen könyörgés nincs a Jézus-litániákban), hanem arra, hogy segítse övéit az önmegtartóztatásban.

Egy laikus, még csak nem is katolikus, hanem csak józanul gondolkodó ember – C. S. Lewis – több mint 80 évvel ezelőtt megállapította: „Amióta a keresztények már csak keveset törődnek a másvilággal, azóta lettek oly eredménytelenek ezen a világon. Vedd célba a mennyországot és megkapod a földet ráadásul; de ha a föld a célod, egyiket sem kapod meg.”

https://www.katolikus-honlap.hu/2401/gyerek.htm