Isten se nem atya, se nem anya, hanem Lélek:

(Jn 4:24) Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.

Isten azért nyilatkoztatta ki magát nekünk mint a mennyei Atya, hogy mi emberek megértsük Õt a mi természetünk szerinti egysíkú gondolkodásunkban. A mi gondolkodásunkhoz mérten, a teremtés meg az üdvtörténet rendjében, az Atyaisten atya, a Fiúisten férfi és az apostolok is mind férfiak voltak. Miért? Mert az Atya szó nem az Õ isteni természetre vonatkozik, hanem az Õ isteni munkálkodásra.

(Jn 5:17) Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.

Amint Szent Ágoston megmagyarázta, hogy az „angyalok” szellemek természetük szerint és angyalok a szolgálatuk szerint, úgy a mennyei Atya is Lélek az Õ isteni természete szerint és Atya az Õ isteni munkálkodása szerint.

 

Hogy Isten munkálkodásának jellegét megértsük, a niceai hitvalláshoz kell nyúlnunk:

Hiszek az egy Úrban:

Jézus Krisztusban,

Isten egyszülött Fiában,

aki az Atyától született

az idő kezdete előtt.

Isten az Istentől,

Világosság a Világosságtól,

valóságos Isten

a valóságos Istentől.

Született, de nem teremtmény:

az Atyával egylényegű,

és minden általa lett.

Mindez a mi felfogásunk szintjén a férfi természetéhez hasonlatos, akinek az ágyékából származik az élet magja. A felfele irányuló következtetés szerint, az ember csak úgy tudja megérteni Istent, mint Atyát, mert amint a férfi nemzi a fiát, úgy az elsõ isteni személy, az Atya is, nemzette saját lényegébõl a második isteni személyt, a Fiút. Ez a principium haladt tovább a teremtésben, amikor Isten elõször Ádámot teremtette meg, mint férfiút...

Ádám sokáig csak egyedül volt és nem volt úgy jó neki (Ter 2:18)... Ezért Isten adta neki az õ testébõl alkotott Évát. Éva lett a feleség, az élet magvának befogadója, az élet hordozója és kifele szûlõje. Hasonlóképpen, mint Ádámot és Évát megelõzõ principium, az idõk teljességében, Isten alkotta Szentlelke által a Võlegényt (Zsid 10:5) és a Menyasszonyt (Jel 21:2). Krisztus, a Võlegény, feleségül veszi a Menyasszonyt, akit János apostol Úrnõnek is nevez ( 2 Ján 1:1). Az Egyház, az Úrnõ is „teherbe esik” a Szentlélek által és szûli gyermekeit a keresztség által befele (növekedés).

(Jel 12:4) Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét.

Az Úrnõ, vagyis az Egyház, az apostolok fundamentomára épült ( Ef 2:20), akik mind férfiak voltak. Minden apostolutód: püspök és presbiter, mind férfiak voltak. Igen, mert ugyanazt a principiumot folytatták, ami kezdetektõl fogva Istentõl rendelve volt. A pap, aki férfi, termékenyíti meg az Egyházat, aki az Úrnõ. És itt, ebben az analógiában, megszûnik a testiség minden tisztátalan gondolata, minden alantas gondolkodás... Csak a principium számít... Azért nem lehet nõ az oltár szolgálatában és a szentségek kiszolgáltatásában, mert e principium szerint nõ nõt nem termékenyíthet meg. Mit mondjunk akkor testi szempontból a leszbikus kapcsolatokra?... Ezért, ha nõ kerül az oltár szolgálatba, akkor az Úrnõ meddõ marad és terméketlen... Miért? Mert az isteni principiumnak nem lehet ellentmondani, mert Õ az Úr, Õ maga az Élet, az élet teremtõje és ha elszakadunk Tõle, az Õ principumától, akkor az élet kihal és az Úrnõ is meghal... Krisztus és képviselõi, a férfi Alter Christus foghatja csak karon az Úrnõt. Ha elvetik Krisztust a szinkretizmus által és az Alter Christust a nõi szolgálat által, akkor az Úrnõ meghal...

Aki felfoghatja, fogja fel...

Ima: Uram Jézus, a vágyva-vágyott utolsó vacsorát apostolaiddal, a kiválasztott férfiakkal fogyasztottad el. Kérünk állíts méltó férfiakat oltárodhoz. Ámen.

https://tanusagtevo.blogspot.com/2023/04/isten-az-ember-szexualitasa-es-az-urno.html