Carlo Maria Viganò érsek: A globalisták háborút szítottak Ukrajnában, hogy megalapítsák az Új Világrend diktatúráját

 

Az ukrán nép, függetlenül attól, hogy melyik etnikai csoporthoz tartozik, csupán a legújabb akaratlan túsza annak a nemzetek feletti totalitárius rezsimnek, amely a világ összes nemzetgazdaságát térdre kényszerítette a COVID-csalással.
"A békével semmit sem lehet elveszíteni. A háborúval mindent el lehet veszíteni. Az emberek térjenek vissza a megértéshez. Folytassák a tárgyalásokat. A jóakarattal és egymás tiszteletben tartásával folytatott tárgyalások során felismerhetik, hogy az őszinte és aktív tárgyalások sohasem zárják ki a tisztességes sikert. És meg fogják érezni – igazi nagysággal –, ha elhallgattatják a szenvedély hangjait, legyen szó akár kollektív, akár magánjellegűekről, és az értelemnek hagyják betölteni a saját szerepét, megkímélik testvéreiket a vérontástól és szülőföldjük lerombolásától."
Ekképpen szólt 1939. augusztus 24-én XII. Piusz az uralkodókhoz és a népekhez egyaránt, mivel háború közelgett. Ezek nem az üres pacifizmus szavai, sem pedig cinkos elhallgatása az igazság sokféle módon elkövetett többszörös megsértésének. Ebben a rádióüzenetben, amelyre néhányan még mindig emlékeznek, a római pápa „egymás jogainak tiszteletben tartására”, mint a gyümölcsöző béketárgyalások előfeltételére szólított fel.

A média narratívája
Ha megnézzük, mi történik Ukrajnában, anélkül, hogy félrevezetnének minket a fősodor média durva hamisításai, rájövünk, hogy egymás jogainak tiszteletben tartását teljesen figyelmen kívül hagyják. Valójában az a benyomásunk, hogy a Biden-kormányzat, a NATO és az Európai Unió szándékosan egy nyilvánvaló egyensúlyhiányt akarnak fenntartani, éppen azért, hogy lehetetlenné tegyék az ukrán válság békés megoldására irányuló kísérleteket, ami az Orosz Föderációt konfliktus kirobbantására késztette. Ebben rejlik a probléma súlyossága. Ez csapda mind Oroszország, mind Ukrajna számára, mindkettőt felhasználva arra, hogy a globalista elit végrehajtsa bűnös tervét.
Nem csodálkozhatunk azon, hogy a pluralizmust és a szólásszabadságot, amelyet a magukat demokratikusnak mondó országokban az egekig magasztalnak, a cenzúra és a hivatalos narratívához nem igazodó véleményekkel szembeni intolarencia naponta megtagadja. Az effajta manipulációk az úgynevezett világjárvány idején általánossá váltak, az orvosok, tudósok és másként gondolkodó újságírók kárára, akiket lejárattak és kiközösítettek pusztán azért, mert meg merték kérdőjelezni a kísérleti szérumok hatékonyságát. Két évvel később a káros hatásokról és az egészségügyi veszélyhelyzet szerencsétlen kezeléséről szóló igazság bebizonyította, hogy igazuk volt, de az igazságot továbbra is makacsul figyelmen kívül hagyják, mert nem felel meg annak, amit a rendszer akart és ma is akar.
Ha a világmédia eddig képes volt szégyentelenül hazudni, hazugságokat terjeszteni és a valóságot elrejteni egy szigorúan tudományos jellegű témában, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy a jelen helyzetben miért fedeznék fel hirtelen azt a szellemi őszinteséget és etikai törvényeket, amelyeket a COVID esetében széles körben megtagadtak.
De ha ezt a kolosszális csalást a média támogatta és terjesztette, akkor fel kell ismerni, hogy a nemzeti és nemzetközi egészségügyi intézmények, kormányok, bíróságok, rendfenntartó szervek és maga a katolikus hierarchia is osztozik a katasztrófa miatti felelősségben – mindegyik a saját területén, a narratíva aktív támogatásával vagy a szembenállás elmulasztásával – ez a katasztrófa több milliárd ember egészségét, vagyonát, egyéni jogainak a gyakorlását, sőt, az életüket is érintette. Még ebben az esetben is nehéz elképzelni, hogy azok, akik a szándékosan és rosszindulatúan felerősített világjárványt ilyen bűncselekmények elkövetésével támogatták, hirtelen megrázzák magukat, és törődni fognak állampolgáraikkal és hazájukkal, amikor háború fenyegeti biztonságukat és gazdaságukat.
Ezek persze lehetnek azoknak a körültekintő elmélkedései, akik semlegesek akarnak maradni, és távolságtartóan és szinte érdektelenül nézik a körülöttük zajló eseményeket. Ám ha a dolgok mélyére nézünk, és hiteles és tárgyilagos forrásokra támaszkodva dokumentáljuk azokat, akkor rájövünk, hogy a kétségek és zavarok hamar nyugtalanító bizonyosságokká válnak.
Még ha csak a gazdasági szempontokra szeretnénk is korlátozni a vizsgálatot, megértjük, hogy maguk a hírügynökségek, a politika és a közintézmények is kis számú olyan oligarchiához tartozó pénzügyi csoporttól függenek, amelyeket jelentős mértékben nemcsak a pénz és a hatalom köt össze, hanem a cselekvésüket és a nemzetek és az egész világ politikájába való beavatkozásukat irányító ideológiai hovatartozásuk is. Ez az oligarchia megmutatja csápjait az ENSZ-ben, a NATO-ban, a Világgazdasági Fórumban, az Európai Unióban és olyan „jótékonysági” intézményekben, mint Soros György Nyílt Társadalma és a Bill & Melinda Gates Alapítvány.
Mindezek az entitások magánjellegűek, és senki másnak nem tartoznak felelősséggel, csak saját maguknak, ugyanakkor jogukban áll befolyásolni a nemzeti kormányokat, többek között saját képviselőik révén, akiket megválasztanak vagy kineveznek kulcsfontosságú posztokra. Ők maguk is bevallják ezt, amikor az államfők és a világ vezetői kitüntetett tisztelettel fogadják őket, akiket ezek a vezetők tisztelnek és akiktől, mint a világ sorsának igazi uraitól, félnek. Így azok, akik a „nép” nevében birtokolják a hatalmat, azon kapják magukat, hogy lábbal tiporják a népakaratot és korlátozzák jogaikat, hogy olyan urak engedelmes udvaroncai lehessenek, akiket senki sem választott meg, de akik politikai és gazdasági programjukat mégis diktálják a nemzeteknek.
Ekkor jutunk el az ukrajnai válsághoz, amelyet Vlagyimir Putyin terjeszkedős arroganciájának a következményeként mutatnak be egy független és demokratikus nemzettel szemben, amellyel szemben abszurd jogokat próbál követelni. Állítólag a „háborús uszító Putyin” mészárolja le a védtelen lakosságot, akik bátran fegyvert fogtak, hogy megvédjék szülőföldjüket, nemzetük szent határait és az állampolgárok megsértett szabadságjogait. Az Európai Unió és az Egyesült Államok, a „demokrácia védelmezői” ezért állítólag képtelenek nem beavatkozni a NATO-n keresztül Ukrajna autonómiájának helyreállítása, a „megszálló” kiűzése és a béke garantálása érdekében. A „zsarnok gőgjével” szemben azt mondják, hogy a világ népeinek közös frontot kell alkotniuk, szankciókat vezetve be az Orosz Föderáció ellen, és katonákat, fegyvereket és gazdasági segélyeket küldeni a „szegény” Zelenszkij elnöknek, a „nemzet hősének”, ” és népének „védőjének”. Putyin „erőszakának” bizonyítékaként a média bombamerényletekről, katonai kutatásokról és pusztításokról terjesztett képeket, a felelősséget Oroszországnak tulajdonítva. És van még ennél is több: éppen a „tartós béke” garantálása érdekében az Európai Unió és a NATO szélesre tárja a karját, hogy tagként üdvözölje Ukrajnát. És a „szovjet propaganda” megelőzése érdekében Európa most befeketíti a Russia Todayt és a Szputnyikot, hogy biztosítsa az információ „szabadságát és függetlenségét”.
Ez a hivatalos narratíva, amelyhez mindenkinek alkalmazkodni kell. Háború lévén, az ellenvélemény, azonnal dezertálássá válik, és akik más véleményen vannak, hazaárulást követnek el, és kisebb-nagyobb szankciókat érdemelnek, kezdve a nyilvános kiközösítéssel és elszigeteléssel, ami jól megtapasztalható volt a COVID-ban az oltatlanokkal szemben. De az igazság, ha tudni akarod, lehetővé teszi számunkra, hogy másképp lássuk a dolgokat, és a tények alapján ítéljük meg, hogy mik azok, és nem aszerint, ahogyan bemutatják nekünk őket. Ez igazi és helyénvaló leleplezés, amint azt a görög ἀλήθεια szó etimológiája is jelzi. Vagy talán eszkatologikus pillantással, kinyilatkoztatással, ἀποκάλυψις.

A NATO bővítése
Mindenekelőtt emlékezni kell a tényekre, amelyek nem hazudnak és nem változtathatók meg. És a tények, bármennyire bosszantóak is felidézni azok számára, akik megpróbálják cenzúrázni őket, azt mondják nekünk, hogy a berlini fal leomlása óta az Egyesült Államok kiterjesztette politikai és katonai befolyását a volt Szovjetúnió szinte valamennyi szatellit államára, még a közelmúltban, a NATO-hoz csatolva Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot (1999); Észtországot, Lettországot, Litvániát, Szlovéniát, Szlovákiát, Bulgáriát és Romániát (2004); Albániát és Horvátországot (2009); Montenegrót (2017); és Észak-Macedóniát (2020). Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete Ukrajna, Grúzia, Bosznia-Hercegovina és Szerbia felé készül terjeszkedni. Gyakorlatilag az Orosz Föderációt katonai fenyegetés fenyegeti – fegyverek és rakétabázisok miatt – mindössze néhány kilométerre a határaitól, miközben az Egyesült Államokhoz hasonló közelségben nincs katonai bázisa .
Elgondolkodni a NATO lehetséges ukrajnai bővítésén, anélkül, hogy ne gondolnánk azt, hogy ez Oroszország jogos tiltakozását váltja ki, nem más, mint elgondolkodtató, különösen annak fényében, hogy 1991-ben a NATO ígéretet tett a Kremlnek, hogy nem terjeszkedik tovább. Van még más is: 2021 végén a Der Spiegel közzétette az Egyesült Államokkal kötött szerződés és a NATO-val kötött biztonsági garanciákról szóló megállapodás tervezetét. Moszkva olyan jogi garanciákat követelt nyugati partnereitől, amelyek megakadályozzák a NATO további keleti terjeszkedését Ukrajnának a szövetségbe való felvételével, valamint katonai bázisok létrehozását a posztszovjet országokban. A javaslatok tartalmaztak egy záradékot is arról, hogy a NATO ne telepítsen támadófegyvereket Oroszország határaihoz közel, valamint a NATO-erők kelet-európai kivonásáról az 1997-es pozíciókra.
Amint látjuk, a NATO nem tartotta be az Oroszországgal szembeni kötelezettségvállalásait, vagy legalábbis kiélezte a helyzetet a geopolitikai egyensúly szempontjából nagyon kényes pillanatban. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, miért akar az Egyesült Államok – vagy inkább az amerikai mélyállam (Deep State), amely választási csalással Joe Bidennek a Fehér Házba történő bejuttatása során visszaszerezte a hatalmát – miért akar feszültséget szítani Oroszországgal szemben és bevonni európai partnereit a konfliktusba, annak minden elképzelhető következményével együtt.
Ahogy Marco Bertolini tábornok, a Közös Csúcstalálkozó Műveleti Parancsnokságának egykori parancsnoka világosan megjegyezte:
„Az Egyesült Államok nemcsak megnyerte a hidegháborút, hanem meg is akarta alázni [Oroszországot] azzal, hogy mindent elvett, ami bizonyos értelemben a befolyási területére esett. Putyin eltűrte, hogy a balti országok, Lengyelországgal, Romániával és Bulgáriával együtt a NATO-hoz csatlakoztak. Szembesülve Ukrajna NATO-hoz való csatlakozásával, amely minden lehetőségétől megfosztott volna a Fekete-tengerhez való hozzáférését, így reagált”. És hozzáteszi: "Probléma van a rezsim stabilitásával, egy helyzet állt elő egy meglehetősen valószínűtlen miniszterelnökkel [Zelenszkijjel], aki a szórakoztatóiparból jött." A tábornok nem mulasztja el felidézni az Egyesült Államok Oroszország elleni esetleges támadása esetén, hogy „az Ukrajna felett repülő Global Hawks Sigonellából Olaszországból indulnak; Olaszország nagyrészt egy amerikai katonai bázis. A kockázat ott van, jelen van és valós”.

Az orosz gázszállítás blokádjából fakadó érdekek
Azt a kérdést is fel kell tennünk magunknak, hogy húzódnak-e az Európai Unió és Oroszország kényes egyensúlyának destabilizálása mögött abból fakadó gazdasági érdekek is, hogy az uniós országok igényt tartanak az amerikai cseppfolyós gázra (amihez újragázosító üzemekre is szükség van, ami sok nemzetnek nincs, és amiért mindenesetre sokkal többet kell fizetnünk) az orosz gáz helyett (ami környezetbarátabb).
Az olasz ENI olaj- és gázipari vállalat döntése, hogy felfüggeszti a Gazprom Kék Áramlat (Oroszországból Törökországba) vezetékébe történő beruházásokat, egy további beszerzési forrás megvonását is maga után vonja, mivel ez táplálja a transzatlanti vezetéket (Törökországból Olaszországba).
Ezért nem hangzik véletlennek, amikor Zelenszkij 2021 augusztusában kijelentette, hogy az Oroszország és Németország közötti Északi Áramlat 2 vezetéket „veszélyes fegyvernek tartja, nemcsak Ukrajna, hanem egész Európa számára” (Ukrajna megkerülésével), ami évi mintegy egymilliárd eurós tranzitvámok bevételétől fosztja meg Kijevet. „Ezt a projektet kizárólag a biztonság prizmáján keresztül szemléljük, és a Kreml veszélyes geopolitikai fegyverének tartjuk” – mondta az ukrán elnök, egyetértve a Biden-adminisztrációval. Victoria Nuland amerikai külügyminiszter-helyettes kijelentette: "Ha Oroszország megtámadja Ukrajnát, az Északi Áramlat 2 nem fog továbbhaladni." Így is történt, komoly gazdasági károkat okozva a német befektetéseknek.

A Pentagon virológiai laboratóriumai Ukrajnában
Az ukrajnai amerikai érdekek kapcsán érdemes megemlíteni az Ukrajnában található virológiai laboratóriumokat is, amelyek a Pentagon irányítása alatt állnak, és ahol úgy tűnik, hogy csak a közvetlenül az amerikai védelmi minisztérium alá tartozó, diplomáciai mentességgel rendelkező amerikai szakembereket alkalmaznak.
Nem szabad megfeledkezni Putyin reklamációjáróla populációra vonatkozó genomikai adatok gyűjtésére vonatkozóan sem, amelyek genetikai szelekcióval bakteriológiai fegyverekhez használhatók . Az ukrajnai laboratóriumok tevékenységére vonatkozó információkat nyilvánvalóan nehéz megerősíteni, de érthető, hogy az Orosz Föderáció nem ok nélkül gondolta úgy, hogy ezek a laboratóriumok további bakteriológiai veszélyt jelenthetnek a lakosság biztonságára nézve. Az Egyesült Államok Nagykövetsége eltávolított weboldaláról a biológiai veszélyek csökkentésére irányuló programmal kapcsolatos összes fájlt.
Maurizio Blondet írja: Az Event 201-en, amely a világjárvány robbanását szimulálta egy évvel azelőtt, hogy megtörtént volna, részt vett (a szokásos Bill-lel és Melindával együtt) a látszólag ártalmatlan John Hopkins Egyetem Egészségbiztonsági Központja. A humanitárius intézménynek sokáig kevésbé ártatlan neve volt: Polgári Biovédelmi Stratégiák Központjának hívták, és nem az amerikaiak egészségével foglalkozott, hanem annak ellenkezőjével: a bioterrorizmus katonai támadásaira adott válaszlépésekkel. Gyakorlatilag civil-katonai szervezet volt. Amikor 1999 februárjában megtartotta első konferenciáját az arlingtoni Crystal Cityben [Virginia], ahol a Pentagon is található, 950 orvost, katonaságot, szövetségi tisztviselőt és egészségügyi tisztviselőt hívott össze egy szimulációs gyakorlaton. A szimuláció célja egy elképzelt „militarizált” himlőtámadás elleni küzdelem volt. A gyakorlatok közül ez csak az első, amely az Event 201-en és a Pandemic Imposture-ban virágzik. Napvilágra kerültek az ukrán hadsereggel kapcsolatos kísérletek is, és az amerikai nagykövetség beavatkozásai Lucsenko ukrán ügyész ügyében 2016-ban, hogy ne nyomozzon „G. Soros és B. Obama közötti milliárdos pénzalap körforgása körül”.

Közvetett veszély Kína Tajvannal kapcsolatos terjeszkedési ambícióira
A jelenlegi ukrán válság másodlagos, de nem kevésbé súlyos következményekkel jár a Kína és Tajvan közötti geopolitikai egyensúlyra nézve. Oroszország és Ukrajna egyetlen gyártója a mikrochipek előállításához nélkülözhetetlen palládiumnak és neonnak. Moszkva lehetséges megtorlása az elmúlt napokban nagyobb figyelmet kapott, miután a Techcet piackutató csoport közzétett egy jelentést, amely rávilágított arra, hogy számos félvezetőgyártó függ az orosz és ukrán eredetű anyagoktól, például neontól, palládiumtól és másoktól. A Techcet becslései szerint az Egyesült Államok félvezető neonkészletének több mint 90%-a Ukrajnából, míg az amerikai palládium 35%-a Oroszországból származik. […] Az Egyesült Államok Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága szerint a neonárak 600%-kal emelkedtek a Krím-félsziget 2014-es Oroszország általi annektálása előtt, mivel a chipgyártó cégek egyes ukrán vállalatokra támaszkodtak […] Ha igaz, hogy Formosa kínai inváziója veszélybe sodorná a globális technológiai ellátási láncot, akkor az is igaz, hogy az oroszországi nyersanyag hirtelen hiánya leállíthatja a termelést, és a sziget elveszítheti a „mikrochip pajzsát” és rábírhatja Pekinget Tajvan annektálására.

Biden összeférhetetlensége Ukrajnában
Egy másik kérdés, amelyet nem szoktunk mélyebben elemezni, az a Burisma-hoz, az ukrán piacon 2002 óta működő olaj- és gázipari vállalathoz kapcsolódik.
Barack Obamának az amerikai elnöksége idején (2009-től 2017-ig) a nemzetközi politikával foglalkozó, „jogátruházással” is rendelkező jobb keze Joe Biden volt, és azóta az ukrán nacionalisták számára a demokrata amerikai vezető által felajánlott „védelem” kibékíthetetlen nézeteltérést szült Kijev és Moszkva között. […] Azokban az években Joe Biden volt az, aki Ukrajnát a NATO-hoz közelítette. El akarta venni a politikai és gazdasági hatalmat Oroszországtól. […] Az elmúlt években Joe Biden nevéhez egy Ukrajna körüli botrány is társult, amely a jelöltségét is megrázta. […] 2014 áprilisa volt, amikor a Burisma Holdings, Ukrajna legnagyobb energiavállalata (gáz- és olajpiacon egyaránt) felvette Hunter Bident tanácsadónak […] havi 50 000 dollár fizetéssel. Minden tiszta, kivéve azt, hogy ezekben a hónapokban Joe Biden azt az amerikai politikát folytatta, amelynek az volt a célja, hogy Ukrajna visszaszerezze a Donbassz azon területeit, amelyek mára Oroszország által elismert köztársaságokká váltak. Donyeck környéke a feltételezések szerint gazdag feltáratlan gázmezőkben, amelyek a Burisma Holdings célpontjává váltak. Egy nemzetközi politika összefonódott a gazdaságpolitikával, ami miatt az amerikai média azokban az években felhúzta az orrát.
A demokraták azt állították, hogy Trump médiabotrányt csinált, hogy ártson Biden kampányának, de vádjai igaznak bizonyultak. Maga Joe Biden a Rockefeller Council for Foreign Relations ülésén elismerte, hogy közbenjárt Petro Porosenko akkori elnöknél és Arszenyij Jacenyuk miniszterelnöknél azért, hogy megakadályozza, hogy Viktor Shokin főügyész nyomozást folytasson Hunter fia ellen. Biden egy 2015 decemberi kijevi útja során azzal fenyegetőzött, hogy „egymilliárd dolláros hitelgaranciát tart vissza az Egyesült Államokban” – írja a New York Post. „Ha [Shokin főügyészt] nem bocsátják el, nem lesz pénz”. A főügyészt pedig elbocsátották, megmentve Huntert a további botrányoktól. Biden beavatkozása a kijevi politikába, cserébe a Burisma-nak és a korrupt oligarcháknak nyújtott szívességekért, megerősíti a jelenlegi amerikai elnöknek a családja és imázsa védelmében való érdekeltségét, ami Ukrajnában rendetlenséget, sőt háborút szít. Hogyan kormányozhat őszintén és anélkül, hogy zsarolható lenne az, aki pozícióját saját érdekeinek érvényesítésére és családtagjai bűneinek eltussolására használja?

Az ukrán atomkérdés
Végezetül ott van az ukrán nukleáris fegyverek kérdése. 2022. február 19-én egy müncheni konferencián Zelenszkij bejelentette, hogy véget kíván vetni a Budapesti Memorandumnak (1994), amely megtiltja Ukrajnának az atomfegyverek kifejlesztését, elterjedését és alkalmazását. A memorandum többi pontja között szerepel egy olyan pont is, amely arra kötelezi Oroszországot, az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot, hogy tartózkodjanak attól, hogy gazdasági nyomást gyakoroljanak Ukrajnára annak érdekében, hogy befolyásolják politikáját: az IMF és az Egyesült Államok nyomása, hogy gazdasági segélyeket nyújtsanak a Nagy Újraindítással (Great Reset) összhangban lévő reformokért cserébe a megállapodás további megszegését jelentik.
Andrij Melnyk, Ukrajna berlini nagykövete 2021-ben a Deutschlandfunk rádióban azzal érvelt, hogy Ukrajnának vissza kell szereznie nukleáris státuszát, ha az ország nem csatlakozik a NATO-hoz. Az ukrán atomerőműveket a NAEK Energoatom állami vállalat üzemelteti, építi újjá és tartja karban, amely 2018 és 2021 között teljesen megszakította kapcsolatát az orosz vállalatokkal. Fő partnerei amerikai kormányra visszavezethető cégek. Könnyen érthető, hogy az Orosz Föderáció miért tekinti fenyegetésnek Ukrajna számára a nukleáris fegyverek megszerzésének lehetőségét, és követeli Kijevtől a fegyverzet-ellenőrzési egyezményhez való csatlakozást.

A "színes forradalom" Ukrajnában, a Krím, Donyeck és Luganszk függetlensége
2013-ban, miután Viktor Janukovics elnök kormánya úgy döntött, hogy felfüggeszti az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási megállapodást, és szorosabbra fűzi a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, megkezdődött az Euromaidan néven ismert tiltakozó tüntetéssorozat, amely több hónapig tartott, és forradalomba torkollott. amely megdöntötte Janukovicsot és új kormány felállításához vezetett. Ez egy Soros György által támogatott művelet volt, ahogy őszintén elmondta a CNN-nek: „Ukrajnában van egy alapítványom, amióta függetlenné vált Oroszországtól; ez az alapítvány mindig működött, és meghatározó szerepet játszott a mai eseményekben”.
Ez a kormányváltás kiváltotta Janukovics híveinek és az ukrán lakosság egy részének reakcióját, amely ellenezte Ukrajna nyugatbarát elmozdulását, amelyet a lakosság nem akart, és amelyet egy "színes forradalom" váltott ki, amelynek a főpróbája a korábbi években Grúziában, Moldovában és Fehéroroszországban volt.
A 2014. május 2-i összecsapásokat követően, amelyekbe a nacionalista félkatonai szervezetek (köztük a Pravyi Sektor) is beavatkoztak, sor került az odesszai mészárlásra is. A nyugati sajtó is botrányosan beszélt ezekről a szörnyű eseményekről; az Amnesty International és az ENSZ elítélte ezeket a bűncselekményeket, és dokumentálta brutalitásukat. Ám egyetlen nemzetközi bíróság sem indított eljárást a felelősök ellen, ahogyan azt ma tenni kívánják az orosz hadsereg állítólagos bűnei ellen.
A sok be nem tartott megállapodás között szerepel a Minszki Jegyzőkönyv is, amelyet 2014. szeptember 5-én írt alá az Ukrajnával foglalkozó Háromoldalú Kapcsolattartó Csoport, amely Ukrajna, Oroszország, a Donyecki Népköztársaság és a Luganszki Népköztársaság képviselőiből állt. A megállapodás pontjai között szerepelt a fegyveres illegális csoportok, katonai felszerelések, valamint harcosok és zsoldosok Ukrajna területéről az EBESZ felügyelete melletti eltávolítása, valamint az összes illegális csoport leszerelése is. A megállapodással ellentétben a neonáci félkatonai csoportokat nemcsak hogy hivatalosan elismeri a kormány, de tagjaik még hivatalos megbízatásokat is kapnak.
Szintén 2014-ben a Krím, Donyeck és Luganszk kinyilvánította függetlenségét Ukrajnától – a népek nemzetközi közösség által elismert önrendelkezésének jegyében –, és az Orosz Föderációhoz csatoltnak nyilvánította magát. Az ukrán kormány továbbra sem hajlandó elismerni e régiók népszavazás által szentesített függetlenségét, és feljogosítja a neonáci milíciákat és a reguláris katonai erőket, hogy szabadon fellépjenek a lakosság ellen, mivel ezeket az egységeket terrorista szervezeteknek tekinti. Való igaz, hogy a 2014. november 2-i két népszavazás a Minszki Jegyzőkönyv meghosszabbítását jelenti, amely csupán a hatalom decentralizációját és egyfajta különleges státuszt ír elő a Donyecki és Luganszki régió számára.
Amint azt Franco Cardini professzor a közelmúltban rámutatott, „2022. február 15-én Oroszország átadott az Egyesült Államoknak egy szerződéstervezetet a helyzet megszüntetésére és az orosz ajkú lakosság védelmére. Papírhulladék. Ez a háború 2014-ben kezdődött”.
És ez a háború azok szándéka volt, akik harcolni akartak a donbászi orosz kisebbség ellen: „Lesz munkánk és nyugdíjunk, nekik nem. A gyerekvállalásért jutalmakat kapunk, ők pedig nem. Gyermekeinknek lesz iskolájuk és óvodájuk; gyermekeik a pincében maradnak. Ily módon meg fogjuk nyerni ezt a háborút” – mondta Petro Porosenko elnök 2015-ben. Nem kerülhetjük el, hogy megemlítsük, hogy ezek az intézkedések hasonlóak a munkától, fizetéstől és oktatástól megfosztott úgynevezett „oltatlanok” diszkriminációjához. Nyolc év bombázás Donyeckben és Luganszkban, több százezer áldozattal, 150 halott gyerekkel, valamint nagyon súlyos kínzásokkal, nemi erőszakkal, emberrablással és diszkriminációval.
2022. február 18-án Donyeck és Luganszk elnöke, Denis Puszilin és Leonyid Pasecsnik elrendelte tartományaik polgári lakosságának az Orosz Föderációba való evakuálását a Donbasszi Népi Milícia és az Ukrán Fegyveres Erők közötti folyamatos összecsapások miatt. Február 21-én az Állami Duma (az orosz parlament alsóháza) egyhangúlag ratifikálta a Putyin elnök által a Donyecki és Luganszki Népköztársasággal kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Az orosz elnök ugyanakkor elrendelte csapatok küldését az Orosz Föderációból, hogy helyreállítsák a békét a donbassz-i régióban.
Itt felmerülhet a kérdés, hogy egy olyan helyzetben, amikor a neonáci katonai erők és félkatonai apparátusok (akik horogkeresztes zászlókat lobogtatnak és Adolf Hitler képmását tüntetik fel) nyilvánvalóan megsértik az emberi jogokat a független köztársaságok orosz ajkú lakossága ellen, miért érzi a nemzetközi közösség kötelességének, hogy az Orosz Föderáció beavatkozását elítélendőnek tartsa, és Putyint okolja az erőszakért. Hol van az emberek sokat hangoztatott önrendelkezési joga, amelyet 1991. augusztus 24-én Ukrajna függetlenségének kikiáltása alkalmával érvényesítettek és a nemzetközi közösség elismert? És miért vagyunk ma botrányosak egy orosz beavatkozás miatt Ukrajnában, amikor a NATO hasonlót hajtott végre Jugoszláviában (1991), Koszovóban (1999), Afganisztánban (2001), Irakban (2003), valamint Líbiában és Szíriában (2011) ), anélkül, hogy bárki kifogást emelt volna? Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt tíz évben Izrael többször is sújtott katonai célpontokat Szíriában, Iránban és Libanonban, hogy megakadályozza egy ellenséges fegyveres front létrehozását északi határán, és mégsem javasolt egyetlen nemzet sem szankciók bevezetését Tel-Aviv ellen.
Félelmetes látni, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok – Brüsszel és Washington – milyen álszentséggel támogatja Zelenszkij elnököt, akinek kormánya immár nyolc éve folytatja az orosz ajkú ukránok büntetlenül való üldözését, akiknek még a saját nyelvükön beszélni is tilos, a számos etnikai csoportot magában foglaló nemzetben, amelynek 17,2%-át az oroszul beszélők teszik ki. Az pedig botrányos, hogy hallgatnak arról, hogy az ukrán hadsereg civileket használ emberi pajzsként, és éppen azért helyez el légvédelmi állásokat a lakossági központokba, kórházakba, iskolákba, óvodákba, hogy ezek megsemmisítése a lakosság halálát okozza.
A fősodor média ügyel arra, hogy ne mutasson képeket orosz katonákról, amint civileket biztonságos helyre juttatnak, vagy humanitárius folyosókat létesítenek, amelyekre az ukrán milíciák lőnek. Ahogyan a polgári lakosság ellen az azok által elkövetett csapásokról, mészárlásokról, erőszakról és lopásokról is hallgat, akik Zelenszkijtől kaptak fegyvert: az interneten látható videók képet adnak a polgárháborús légkörről, amelyet az ukrán kormány mesterségesen táplál. Ehhez még hozzátehetjük a honvédségbe sorozott elítélteket és az idegenlégió önkénteseit is: a szabályok és kiképzés nélküli fanatikusok tömegét, amely a helyzet rontásához, kezelhetetlenné tételéhez járul hozzá.

Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij elnök
Amint arra már számos párt rámutatott, Zelenszkij ukrán elnök jelölése és megválasztása megfelel annak a közelmúltbeli klisének, miszerint komikus színészt vagy szórakoztató személyiséget kölcsönöznek a politikának. Ne higgyék, hogy a megfelelő cursus honorum hiánya akadályozza az intézmények élére való feljutást; éppen ellenkezőleg: minél inkább idegen az ember a politikai pártok világától, annál inkább feltételezhető, hogy sikerét a hatalom birtokosai határozzák meg. Zelenszkij fellépései a drag-ban tökéletesen összhangban vannak az LMBTQ ideológiával, amelyet európai szponzorai a „reform” napirendjének elengedhetetlen követelményének tartanak, amelyet minden országnak fel kell vállalnia, a nemek közötti egyenlőség, az abortusz és a zöld gazdaság mellett. Nem csoda, hogy Zelenszkij, a WEF (Világgazdasági Fórum) tagja részesülhetett Schwab és szövetségesei támogatásából, hogy hatalomra jusson, és gondoskodjon arról, hogy a Nagy Reset Ukrajnában is megvalósuljon.
Az az 57 részes televíziós sorozat, amelyet Zelenszkij készített és amelyben szerepelt, azt bizonyítja, hogy a média megtervezte ukrajnai elnökjelöltségét és választási kampányát. A Nép szolgája című szépirodalmi műsorban egy középiskolai tanár szerepét alakította, aki váratlanul köztársasági elnök lett, és harcolt a politikai korrupció ellen. Nem véletlen, hogy az abszolút középszerű sorozat mégis elnyerte a WorldFest Remi-díjat (USA, 2016), a Szöuli Nemzetközi Dráma Awardon (Dél-Korea) a legjobb négy döntős közé került vígjátékok kategóriájában, és díjazták is, megkapta az Intermedia Globe Silver díjat a szórakoztató tévésorozatok kategóriában a hamburgi World Media Film Fesztiválon.
A televíziós sorozattal Zelenszkij által kiváltott médiamozgás több mint 10 millió követőt hozott neki az Instagramon, és megteremtette a lehetőséget a homonim A Nép Szolgája politikai párt létrehozásának, amelynek Ivan Bakanov, a Kvartal 95 Stúdió vezérigazgatója és részvényese és a TV 1+1 televíziós hálózat tulajdonosa is tagja (magával Zelenszkijjel és a Kolomojszkij oligarchával együtt). Zelenszkij imázsa mesterséges termék, médiafikció, a konszenzus manipulációjának műve, amellyel az ukrán kollektív képzeletben sikerült megteremteni azt a politikai karaktert, amely a valóságban is és nem csak a fikcióban hódította meg a hatalmat.
„Csak egy hónappal a 2019-es választások előtt, amelyeken ő győzött, Zelenszkij eladta a céget [Kvartal 95 Stúdió] egy barátjának, de még megtalálta a módját, hogy a hivatalosan lemondott vállalkozás bevételét a családjának juttathassa. Ez a barát Serhiy Shefir volt, akit később az elnökség tanácsosává neveztek ki. […] A részvények eladása a Shefir tulajdonában lévő, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett társaság, a Maltex Multicapital Corp. javára történt” .
A jelenlegi ukrán elnök egy enyhén szólva felkavaró reklámmal népszerűsítette választási kampányát, amelyben két gépfegyverrel a kezében lőtt a korruptnak vagy Oroszországnak alárendeltnek mutatott parlamenti képviselőkre.
Az ukrán elnök által a „nép szolgája” szerepében trombitált korrupcióellenes harc azonban nem felel meg annak a képnek, amely az úgynevezett Pandora-papírokból bontakozik ki róla, amelyekben úgy tűnik, hogy 40 millió dollárt fizetett ki neki a választások előestéjén Kolomojszkij zsidó milliárdos offshore számlákon keresztül. Hazájában sokan azzal vádolják, hogy azért vette el a hatalmat az oroszbarát oligarcháktól, hogy ne az ukrán népnek adja át, hanem saját érdekcsoportját erősítse, és egyúttal politikai ellenfeleit eltávolítsa:
Likvidálta a régi gárda minisztereit, mindenekelőtt a nagyhatalmú belügyminisztert, [Arsen] Avakovot. Durván nyugdíjazta a törvények ellenőrzőjeként működő Alkotmánybíróság elnökét. Bezárt hét ellenzéki tévécsatornát. Letartóztatták és hazaárulással vádolták Viktor Medvedcukot, aki oroszbarát szimpatizáns, de mindenekelőtt a Nép Szolgája pártja után az ukrán parlament második pártja, az Ellenzék Platformja – Az Életért párt vezetője. Felségárulás vádjával is bíróság elé állítják Porosenko volt elnököt, aki mindenkire gyanakodott, kivéve azokra, akik jól kijöttek az oroszokkal vagy barátaikkal. Kijev polgármestere, a népszerű egykori boksz-világbajnok, Vitalij Klicskó ellen már több házkutatást és lefoglalást is indítottak. Röviden, úgy tűnik, Zelenszkij mindenkit le akar tenni, aki nem igazodik politikájához.
Zelenszkijt 2019. április 21-én a szavazatok 73,22%-ával Ukrajna elnökévé választották, május 20-án pedig letette a hivatali esküt. 2019. május 22-én Ivan Bakanovot, a Kvartal 95 főigazgatóját nevezte ki Ukrajna elnökének első helyettesévé, és az Ukrajna Biztonsági Szolgálatai és az Ukrán Biztonsági Szolgálat Központi Igazgatósága Korrupció és Szervezett Bűnözés Elleni Küzdelem Főigazgatóságának vezetőjévé. Bakanov mellett érdemes megemlíteni Mykhailo Fedorov alelnököt és digitális átalakulásért felelős minisztert, a Világgazdasági Fórum tagját. Zelenszkij maga is elismerte, hogy Justin Trudeau kanadai miniszterelnök inspirálta.

Zelenszkij kapcsolatai az IMF-fel és a Világgazdasági Fórummal (WEF-fel)
Amint azt Görögország tragikus precedense is megmutatta, a nemzeti szuverenitásokat és a parlamentek által kifejezett népakaratot de facto eltörlik a nemzetközi magas pénzügyi döntések, amelyek közvetlen gazdasági jellegű zsarolással beavatkoznak a kormányok politikájába. Ez alól Ukrajna esete sem kivétel, amely Európa egyik legszegényebb országa.
Nem sokkal Zelenszkij megválasztása után a Nemzetközi Valutaalap megfenyegette, hogy nem nyújt 5 milliárd dolláros kölcsönt Ukrajnának, ha nem tesz eleget követeléseiknek. Az IMF vezérigazgatójával, Kristalina Georgievával folytatott telefonbeszélgetés során az ukrán elnök megrovásban részesült, amiért Jakiv Szmolijt egy olyan emberrel váltotta fel, akiben megbízott, Kirillo Sevcsenkóval, aki kevésbé volt hajlandó eleget tenni az IMF diktátumainak. Anders Åslund ezt írja az Atlantic Councilnál:
A Zelenszkij-kormány körüli problémák riasztóan fokozódnak. Először is, 2020 márciusa óta az elnök nemcsak az általa folytatott reformokat, hanem az elődje, Petro Porosenko által kezdeményezett reformokat is megfordította. Másodszor, kormánya nem terjesztett elő elfogadható javaslatokat az IMF-aggodalmak megoldására Ukrajna teljesítetlen kötelezettségeivel kapcsolatban. Harmadszor, úgy tűnik, hogy az elnöknek már nincs uralkodó parlamenti többsége, és úgy tűnik, nem érdekli a reformista többség kialakítása .
Nyilvánvaló, hogy az IMF beavatkozásai arra irányulnak, hogy az ukrán kormány elkötelezze magát, hogy igazodjon a globalista menetrend által diktált gazdasági, fiskális és szociálpolitikához, kezdve az Ukrán Központi Bank „függetlenségével” a kormánytól: eufemizmus, mellyel az IMF felszólítja a kijevi kormányt, hogy mondjon le a jegybankja feletti legitim ellenőrzésről, amely a nemzeti szuverenitás gyakorlásának egyik módja a pénzkibocsátás és az államadósság-kezelés mellett. Másrészt, mindössze négy hónappal korábban Kristalina Georgieva elindította a Great Reset-et (a Nagy Visszaállítást) Klaus Schwabbal, Károly herceggel és António Guterres ENSZ-főtitkárral együtt.
Ami az előző kormányoknál nem volt lehetséges, azt Zelenszkij elnöksége alatt befejezték, aki a BCU új kormányzójával, Kiril Sevcsenko-val együtt belépett a WEF kegyeibe. Kevesebb mint egy évvel később Sevcsenko alávetettségének bizonyítékaként cikket írt a WEF-nek A központi bankok az országok klímacéljainak kulcsai, és Ukrajna mutatja az utat címmel. Így az Agenda 2030 zsarolás segítségével megvalósulhatott.
Vannak más ukrán vállalatok is, amelyek kapcsolatban állnak a WEF-fel: az Ukrajnai Állami Takarékpénztár (Ukrajna egyik legnagyobb pénzintézete), a DTEK-csoport (az ukrán energiaszektor fontos magánbefektetője) és az Ukr Land Farming (egy mezőgazdasági vezető a termesztésben). A bankok, az energia és az élelmiszeripar olyan ágazatok, amelyek tökéletesen összhangban vannak a Klaus Schwab által megfogalmazott Nagy Újrakezdéssel (Great Reset) és a negyedik ipari forradalommal.
2021. február 4-én az ukrán elnök bezárt hét televízióállomást, köztük a ZIK-et, a Newsone-t és a 112 Ukraine-t, amelyek mind bűnösnek találtattak abban, hogy nem támogatták kormányát. Ahogy Anna Del Freo írja:
Ezt a szabadelvű cselekedetet keményen elítélte többek között az Európai Újságírók Szövetsége és a Nemzetközi Újságíró Szövetség is, akik a vétó azonnali visszavonását kérték. A három műsorszolgáltató öt évig nem sugározhat tovább: mintegy 1500 embert foglalkoztatnak, akiknek az állása most veszélyben van. Nincs valódi oka annak, hogy miért kellene leállítani a három hálózatot, kivéve az ukrán politikai csúcs önkényét, amely azzal vádolja őket, hogy veszélyeztetik az információbiztonságot és „rossz orosz befolyás alatt állnak”. Erőteljes reakció érkezik a NUJU-tól, az ukrán újságírók szakszervezetétől is, amely a szólásszabadság elleni nagyon súlyos támadásról beszél, tekintettel arra, hogy újságírók százait fosztják meg a véleménynyilvánítás lehetőségétől, és több százezer állampolgárt fosztanak meg a tájékoztatáshoz való jogtól.
Amint látjuk, amivel Putyint vádolják, azt valójában Zelenszkij és újabban az Európai Unió hajtotta végre a közösségi média platformok cinkosságával. Del Freo cikke megjegyzi:
„A televíziós műsorszolgáltatók leállítása a sajtószabadság korlátozásának egyik legszélsőségesebb formája” – mondta Ricardo Gutierrez, az EFJ főtitkára. „A nemzeteknek kötelességük biztosítani az információk hatékony pluralizmusát. Nyilvánvaló, hogy az elnöki vétó egyáltalán nincs összhangban a szólásszabadságra vonatkozó nemzetközi normákkal.”
Érdekes lenne tudni, hogy az Európai Újságírószövetség és az Újságírók Nemzetközi Szövetsége milyen nyilatkozatokat tett a Russia Today és a Szputnyik európai elsötétítése után.

Neonáci és szélsőséges mozgalmak Ukrajnában
Annak az országnak, amely humanitárius segélyt kér a nemzetközi közösségtől, hogy megvédje lakosságát az orosz agresszióval szemben, a kollektív képzeletben a demokratikus elvek tiszteletben tartásával és a szélsőséges ideológiák propagandájának terjesztését tiltó jogszabályokkal kellene kitűnnie.
atonai és félkatonai akciókat folytató neonáci mozgalmak működnek szabadon Ukrajnában, gyakran állami intézmények hivatalos támogatásával. Ezek közé tartoznak a következők: Stepan Bandera Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN), egy náci, antiszemita és rasszista mátrixszal rendelkező mozgalom, amely már aktív Csecsenföldön, és amely része a Jobboldali Szektornak, a szélsőjobboldali mozgalmak szövetsége, amely a 2013/2014-es Euromaidan-puccs idején alakult; az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA); az UNA/UNSO, az Ukrajna Nemzetgyűlés szélsőjobboldali politikai párt félkatonai szárnya; a Korcsinszkij Testvériség, amely Kijevben védelmet kínált az ISIS-tagoknak; A Misanthropic Vision (MD) egy 19 országban elterjedt neonáci hálózat, amely nyilvánosan terrorizmusra, szélsőségességre és gyűlöletre szít keresztények, muszlimok, zsidók, kommunisták, homoszexuálisok, amerikaiak és színes bőrűek ellen.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kormány kifejezetten támogatta ezeket a szélsőséges szervezeteket, mind az elnöki gárda kiküldésével képviselőik temetésére, mind pedig az Azov zászlóalj, egy félkatonai szervezet támogatásával, amely hivatalosan is az Ukrán Hadsereg része Azov Különleges Műveleti Ezred néven, és a Nemzeti Gárda részévé szerveződött. Az Azov-ezredet Igor Kolomojszkij ukrán zsidó oligarcha, Dnyipropetrovszk egykori kormányzója finanszírozza, akiről úgy gondolják, hogy az odesszai mészárlásért felelősnek tartott Pravij Szektor nacionalista milíciáinak a finanszírozója is. Ugyanarról a Kolomojszkijról beszélünk, amelyet a Pandora Papers említ Zelenszkij elnök támogatójaként. A zászlóalj több szélsőjobboldali szervezettel áll kapcsolatban Európában és az Egyesült Államokban.
Az Amnesty International Salil Shetty főtitkár és Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök 2014. szeptember 8-i találkozója után felszólította az ukrán kormányt, hogy vessen véget a kijevi fegyveres erőkkel együtt működő önkéntes zászlóaljak által elkövetett visszaéléseknek és háborús bűnöknek. Az ukrán kormány hivatalos vizsgálatot indított az ügyben, és kijelentette, hogy az Azov zászlóalj tisztjei vagy katonái ellen úgy tűnik, nincs vizsgálat.
2015 márciusában Arszen Avakov ukrán belügyminiszter bejelentette, hogy az Azov zászlóalj lesz az egyik első olyan egység, amelyet az amerikai hadsereg csapatai képeznek ki a Fearless Guard hadművelet kiképzési küldetésének részeként. Az amerikai kiképzés 2015. június 12-én leállt, amikor az Egyesült Államok Képviselőháza olyan módosítást fogadott el, amely megtiltja a zászlóaljnak nyújtott minden segélynyújtást (beleértve a fegyvereket és a kiképzést is) neonáci múltja miatt. A módosítást aztán a CIA nyomására visszavonták, és az Azov zászlóalj katonáit kiképezték az Egyesült Államokban: „Már nyolc éve képezzük ezeket a srácokat. Igazán jó harcosok. Ez az, ahol az Ügynökség programja komoly hatással lehet.”
2016-ban az EBESZ jelentése [Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet] megállapította, hogy az Azov zászlóalj felelős a foglyok tömeges meggyilkolásáért, a holttestek tömegsírokba való temetéséért, valamint a fizikai és pszichológiai kínzási technikák szisztematikus alkalmazásáért. Alig néhány napja a zászlóalj parancsnok-helyettesét, Vadim Troyant nevezte ki Arszen Avakov belügyminiszter az Oblast régió rendőrfőnökévé. Ők azok a „hősök”, akik az ukrán hadsereggel együtt harcolnak az orosz katonák ellen.
Az Azov zászlóalj eme hősei pedig ahelyett, hogy megvédenék gyermekeiket, mernek saját húsukból vágóhúst készíteni, fiúkat és lányokat bevonva, megsértve ezzel az ENSZ polgári jogairól szóló egyezményének fakultatív jegyzőkönyvét a gyermekek, kiskorúak fegyveres konfliktusokban való részvételével kapcsolatban: egy ad hoc jogi eszköz, amely kimondja, hogy 18 éven aluli gyermeket nem lehet erőszakkal toborozni vagy közvetlenül ellenséges cselekményekben felhasználni, sem az állam fegyveres erői, sem fegyveres csoportok által.
Elkerülhetetlen, hogy az EU, köztük Draghi Olaszországa által biztosított halálos fegyvereket, az „antifasiszta” politikai pártok támogatásával, e gyerekek ellen használják fel.

Az ukrán háború az NWO (New World Order, Új Világrend) terveiben
Az orosz műsorszolgáltatókkal szembeni cenzúra egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy a hivatalos narratívát ne cáfolják meg a tények. De míg a nyugati média a War Thunder videojáték képeit, a Star Wars című film képkockáit, a kínai robbantásokról, katonai parádékról készült videókat, afganisztáni felvételeket mutat, a római metró vagy a mobil krematóriumok képei az ukrajnai háború valós és közelmúltbeli jeleneteinek adva ki őket, a valóságot figyelmen kívül hagyják, mert már eldőlt, hogy a tömeg megzavarására szolgáló fegyverként konfliktust provokálnak, amely legitimálja a szabadságjogok újabb korlátozása a nyugati országokban a Világgazdasági Fórum Great Reset és az ENSZ Agenda 2030 tervei szerint.
Nyilvánvaló, hogy az ukrán nép a diplomácia által megoldható kérdéseken túl ugyanazon globális államcsíny áldozata, amelyet nemzetek feletti hatalmak hajtanak végre, amelyek célja nem a nemzetek közötti béke, hanem az Új Világrend zsarnokságának megteremtése. Alig néhány napja Kira Rudik ukrán parlamenti képviselő kalasnyikovot tartva a Fox Newsnak azt mondta: „Tudjuk, hogy nem csak Ukrajnáért harcolunk, hanem az Új Világrendért is.”
Az ukrajnai emberi jogi jogsértésekre és a neonáci milíciák Putyin által többször elítélt bűneire nem találtak politikai megoldást, mert azokat a globalista elit tervezte és szította az Európai Unió, a NATO és az amerikai mélyállam (deep state) együttműködésével. Oroszellenes hangvétellel egy olyan háború elkerülhetetlenné tételére törekednek, amelynek célja elsősorban Európában az energiaarányosítás kényszerű átvétele, utazási korlátozások, a papírpénz elektronikus pénzzel való helyettesítése és a digitális azonosító bevezetése. Nem elméleti projektekről beszélünk. Ezek olyan döntések, amelyeket európai szinten és egyes országokban is konkrétan meg kell hozni.

A törvény és a normák tiszteletben tartása
Úgy tűnik, hogy a NATO, az Egyesült Államok és az Európai Unió ukrajnai beavatkozásának nincs legitimitása. Ukrajna nem tagja a NATO-nak, és mint ilyen, nem részesülhet olyan entitás segítségében, amelynek célja tagállamainak védelme. Ugyanez mondható el az Európai Unióról is, amely alig néhány napja meghívta Zelenszkijt, hogy csatlakozzon hozzá. Eközben Ukrajna 2,5 milliárd dollárt kapott az Egyesült Államoktól 2014 óta, és további 400 millió dollárt csak 2021-ben, plusz további forrásokat összesen 4,6 milliárd dollár értékben. Putyin a maga részéről 15 milliárd dollár kölcsönt adott Ukrajnának, hogy megmentse a csődtől. Az Európai Unió a maga részéről 17 millió dollár támogatást küldött a különböző nemzetektől küldött támogatások mellett. Ám ez a segítség csak minimális hasznot hozott az ukrán lakosságnak.
Továbbá azzal, hogy az Európai Unió nevében beavatkozik az ukrajnai háborúba, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke megsérti a Lisszaboni Szerződés 9., 11. és 12. cikkét. Az Európai Unió hatásköre ezen a területen az Európai Tanácshoz és a főképviselőhöz tartozik. Semmi esetre sem tartozik a Bizottság elnökéhez. Milyen minőségében feltételezi von der Leyen elnök, hogy úgy viselkedhet, mintha az Európai Unió feje lenne, és olyan szerepet bitorol, amely nem tartozik rá? Miért nem lép közbe senki, különös tekintettel arra a veszélyre, amelynek az európai polgárok ki vannak téve az orosz megtorlás lehetősége miatt?
Ráadásul a ma Ukrajnába támogatást és fegyvert küldő nemzetek alkotmánya sok esetben nem biztosít lehetőséget a konfliktusba való belépésre. Például az olasz alkotmány 11. cikke kimondja: „Olaszország elutasítja a háborút, mint a más népek szabadsága elleni sértő eszközt és mint a nemzetközi viták megoldásának eszközét.” Fegyverek és katonák küldése egy olyan nemzethez, amely nem tagja sem a NATO-nak, sem az Európai Uniónak, de facto hadüzenetnek minősül a vele hadakozó nemzetnek (jelen esetben Oroszországnak), és ezért a hadüzenet előzetes megfontolása szükséges, amint azt az olasz alkotmány 78. cikke előírja: „A [parlament] kamarái tanácskoznak a hadiállapotról, és a szükséges hatásköröket a kormányra ruházzák.” A mai napig nem látszik, hogy a kamarák ilyen értelmű megnyilvánulását kérték volna, vagy hogy a köztársasági elnök közbelépett volna az alkotmányos rendelkezés betartásának követelésével. Draghi miniszterelnök, akit a globalista összeesküvés Olaszország elpusztítására és a nemzetek feletti hatalmak általi végleges rabszolgasorba juttatására nevezett ki, egyike azon számos nemzeti kormányfőnek, aki a polgárok akaratát csak bosszantó akadálynak tekinti a Világgazdasági Fórum napirendjének végrehajtásában. Az alapvető jogok és az alkotmány szisztematikus megsértésének két éve után nehéz elhinni, hogy az olasz nemzet érdekeit az őt hatalomra juttatók érdekei elé akarja helyezni. Ellenkezőleg: minél katasztrofálisabbak a kormánya által elfogadott szankciók hatásai, annál inkább tekintheti magát megbecsültnek azok számára, akik hatalmat adtak neki. A pszichopandémiás vészhelyzettel végrehajtott puccs ma újabb, szerencsétlen döntésekkel folytatódik, amelyeket a gerinc nélküli Országgyűlés ratifikált.
Ugyancsak sérti az olasz büntető törvénykönyv 288. cikkét, ha lehetővé teszik az olasz állampolgárok – sőt a kormány többségének tagjai és a politikai vezetők – számára, hogy válaszoljanak Ukrajna nagykövetének az idegenlégióba való felvételre irányuló felhívására: „Bárkit, aki Olaszország területén a kormány jóváhagyása nélkül állampolgárokat vesz fel vagy fegyverez fel egy idegen nemzet javára [katonai szolgálatra], 4-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel kell büntetni." Egyelőre legalábbis egyetlen bíró sem avatkozott közbe, hogy megbüntesse a felelősöket.
Egy másik jogsértést találtak a béranyaság útján szerzett gyermekek Ukrajnából Olaszországba (és feltehetően más nemzetekbe) átszállításában, amelyet olasz házaspárok rendeltek el a 40/2004. sz. törvény megsértésével anélkül, hogy a bűnösökre büntetést szabnának ki ennek a bűncselekménynek az elkövetőire valamint bűntársaikra.
Emlékeztetni kell arra is, hogy a kormány tagjainak vagy politikai vezetőinek az Orosz Föderációval és elnökével kapcsolatos megnyilvánulásai, valamint az Oroszországgal szemben elfogadott szankciók, valamint az orosz állampolgárokkal, társaságokkal, művészekkel és sportcsapatokkal szembeni önkényes diszkrimináció ismételt esetei, pusztán azért, mert oroszok, nemcsak provokációk, amelyeket el kell kerülni az ukrajnai válság nyugodt és békés rendeződése érdekében, hanem az olasz állampolgárok biztonságát is nagyon komoly veszélybe sodorják ( valamint más nemzetek polgárainak biztonságát, akik hasonló álláspontot képviselnek Oroszországgal szemben). Az efféle kiütéses elszántság oka érthetetlen, hacsak nincs szándékos szándék, hogy reakciókat váltson ki az ellenfél részéről.
Az orosz-ukrán konfliktus egy nagyon veszélyes csapda, amelyet Ukrajna, Oroszország és Európa nemzetei ellen állítottak fel.

Ukrajna a tökéletes hóhérok legújabb áldozata
Az orosz-ukrán válság nem hirtelen tört ki egy hónapja. Sokáig készítették elő és gerjesztették, minden bizonnyal a 2014-es fehér puccstól kezdve, amelyet az amerikai mélyállam követelt oroszellenes politikája részeként. Ezt bizonyítja többek között az, hogy a CIA az Azov-zászlóaljat „oroszokat ölni” képezte ki, és a CIA kényszerítette ki a zászlóaljnak nyújtott segélyt tiltó módosítás visszavonását a Kongresszus által 2015-ben. A Joe és Hunter Biden által tett beavatkozás is ugyanabba az irányba ment el. Így bizonyítékok vannak a hosszú távú előre megfontoltságra, amely összhangban van a NATO könyörtelen keleti terjeszkedésével. Az Euromaidan színes forradalma, valamint a Világgazdasági Fórum és Soros György által kiképzett homines noviból álló NATO-párti kormány létrehozásának az volt a célja, hogy megteremtse Ukrajna NATO-blokk alá rendelésének feltételeit, eltávolítva azt a az Orosz Föderáció befolyása alól. Ennek érdekében a magyar filantróp civil szervezeteinek (NGO) a médiapropaganda által támogatott felforgató akciója elhallgatta a neonáci félkatonai szervezetek bűneit, amelyeket ugyanazok a személyek finanszíroztak, akik Zelenszkijt támogatják.
Ám ha a nyugati nemzetek számára a fősodor média által végrehajtott agymosásnak a valóság teljesen eltorzított narratíváját sikerült közvetíteni, ugyanez nem mondható el Ukrajnáról, ahol a lakosság jól ismeri a hatalmon lévő politikai osztály korrupcióját, amely távol van az ukrán nemzet valódi problémáitól. Mi nyugaton úgy gondoljuk, hogy az „oligarchák” csak Oroszországban vannak, miközben a valóság az, hogy mindenekelőtt a Szovjetuniót alkotó nemzetek teljes galaxisában jelen vannak, ahol vagyont és hatalmat halmozhatnak fel pusztán azáltal, hogy a külföldi „filantrópok” és a multinacionális vállalatok rendelkezésére állnak. Nem sokat számít, ha az ő offshore számláik az elsődleges okai- e nemzetek polgárai szegénységének, az egészségügyi rendszer elmaradottságának, a bürokrácia túlzott hatalmának, a közszolgáltatások szinte teljes hiányának, a stratégiai cégek külföldi ellenőrzésének, valamint a szuverenitás és a nemzeti identitás fokozatos elvesztésének: a fontos, hogy „pénzt keressünk” és halhatatlanok legyünk politikai személyiségekkel, bankárokkal, fegyverkereskedőkkel és az embereket éheztetőkkel együtt. Akik aztán elmennek Versilia vagy az Amalfi-part divatos üdülőhelyeire, hogy jachtjaikat és platinakártyáikat fitogtassanak az odesszai pincérnek vagy a kijevi takarítónőnek, akik csekély fizetésüket küldik haza rokonaiknak. Ezek a kipát viselő ukrán milliárdosok azok, akik kiárusítják Ukrajnát a korrupt és korrumpáló Nyugatnak, saját jólétüket honfitársaik rabszolgasorba vételéért árulják a világ uralmát elfoglaló uzsorásoknak, mindenhol ugyanazokat a könyörtelen és erkölcstelen rendszereket alkalmazva. Korábban Athénban és Szalonikiben csökkentették a munkások fizetését; ma egyszerűen kiterjesztették látókörüket egész Európára, ahol a lakosság még mindig hitetlenkedve nézi, miközben először egészségügyi, majd környezetvédelmi diktatúrát vezetnek be.
Másrészt a háború ürügye nélkül mivel tudták volna igazolni a gáz és üzemanyag árának szárnyalását, kikényszerítve az elszegényedett tömegek kordában tartására a magasból rákényszerített „ökológiai” átmenet folyamatát? Hogyan tudták volna rávenni a nyugati világ népeit, hogy lenyeljék az Új Világrend zsarnokságának létrejöttét, amikor a világjárvány bohózata felbomlott és napvilágra hozta a BigPharma által elkövetett emberiség elleni bűncselekményeket?
És miközben az EU és a kormányfők Oroszországot hibáztatják a közelgő katasztrófáért, a nyugati elit demonstrálja, hogy még a mezőgazdaságot is le akarják rombolni, hogy a holodomor borzalmait globális léptékben alkalmazzák. Másrészt sok országban (köztük Olaszországban) felvetik a vízi utak elméleti privatizációját – és a víz elidegeníthetetlen közjó – a multinacionális vállalatok javára, a mezőgazdasági tevékenységek ellenőrzése és korlátozása céljából. A NATO-párti kijevi kormány sem viselkedett másként: nyolc éven keresztül megfosztották a Krímtől a Dnyeper folyó vizét, hogy megakadályozzák a szántóföldek öntözését és az emberek élelemmel való ellátását. Ma, az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók és a gabonaszállítások óriási visszaszorítása fényében, megérthetjük Bill Gates óriási mezőgazdasági befektetéseit, ugyanazt a kíméletlen profitszerzési logikát követve, amit az oltási kampánynál már tapasztaltunk.
Az ukrán nép, függetlenül attól, hogy melyik etnikai csoporthoz tartozik, csupán a legújabb akaratlan túsza annak a nemzetek feletti totalitárius rezsimnek, amely az egész világ összes nemzetgazdaságát térdre kényszerítette a COVID-csalással, miután nyilvánosan elmélkedtek arról, hogy meg kell tizedelni a világ népességét, a túlélőket pedig, akiknek helyrehozhatatlanul megsértették az immunrendszerét, krónikus betegekké kell alakítani.
Az ukrán népnek alaposan meg kell gondolnia, hogy kéri-e a NATO vagy az EU beavatkozását, feltéve, hogy ezt valóban az ukrán nép teszi, és nem inkább a korrupt uralkodóik, akiket a hierarchák által finanszírozott rasszista zsoldosok és neonáci csoportok segítenek. Mert miközben megígérik nekik, hogy megszabadítják őket a betolakodótól – akivel osztoznak a közös vallási és kulturális örökségben, mivel mindketten az egykori Nagy-Oroszország részesei –, valójában cinikusan a végérvényes eltörlésüket, a Nagy Reset alá vetett rabszolgaságukat készítik elő, amely mindent előre vetít, kivéve identitásuk, szuverenitásuk és határaik védelmét.
Az ukrán nép nézze meg, mi történt az Európai Unió nemzeteivel: a jólét és biztonság délibábját lerombolja az euró és a brüsszeli lobbik által hagyott romok szemlélése. A bűnözést és a prostitúciót tápláló illegális bevándorlók által megszállt nemzetek társadalmi szövedékét a politikailag korrekt ideológiák rombolták le; tudatosan csődbe vitték vakmerő gazdasági és költségvetési politikák miatt; szegénységhez vezetett a munkaügyi és társadalombiztosítási védelem megszüntetése; megfosztották a jövőtől a család pusztulása és az új nemzedékek erkölcsi és intellektuális megrontása miatt.
Az egykor virágzó és független nemzetek, amelyek etnikai, nyelvi, kulturális és vallási sajátosságaikban változatosak voltak, mára formátlan tömeggé alakultak át eszmék, remények és hit nélkül, a felettük uralkodók visszaéléseivel és bűneivel szembeni ellenállás ereje nélkül. Tömegfogyasztók sokasága, a világjárvány bohózata által kikényszerített részletes ellenőrzési rendszer rabszolgái, még a bizonyított csalással történt szembesülés ellenére is. Egyéni identitás nélküli személyek tömege, QR-kódokkal megjelölve, mint állatok egy intenzív farmon, mint egy hatalmas bevásárlóközpont termékei. Ha ez az összes nemzet esetében – kivétel nélkül – a nemzeti szuverenitásról való lemondás eredménye! – akik az Európai Unió kolosszális átverésére bízták magukat, miért lenne másként Ukrajna esetében?
Ezt akarták, remélték, vágytak apáitok, amikor Nagy Vlagyimirral együtt megkeresztelkedtek a Dnyeper partján?
Ha van pozitív aspektus, amelyet mindannyian felismerhetünk ebben a válságban, az az, hogy feltárta a globalista zsarnokság borzalmát, könyörtelen cinizmusát, képességét, hogy elpusztítsa és megsemmisítse mindazt, amihez hozzáér. Nem az ukránoknak kellene belépniük az Európai Unióba vagy a NATO-ba, hanem összeszedve büszkeségüket és bátorságukat, a többi nemzetnek kellene végre leráznia magáról ezt az utálatos igát, és újra fel kellene fedezniük saját függetlenségüket, szuverenitásukat, identitásukat és a hitüket. A saját lelküket.
Hogy világos legyen: az Új Rend nem egy megkerülhetetlen sors, hanem megdönthető és elítélhető, amennyiben a világ népei rájönnek, hogy becsapta őket bűnözőknek egyértelműen azonosítható oligarchiája, akiknek egy napon meg kell felelniük azokért a szankciókért és jogkorlátozásokért, amelyeket ma büntetlenül alkalmaznak mindenkire, aki nem hajlítja meg a derekát előttük.

Felhívás a Harmadik Rómához
Oroszország számára is csapda ez a konfliktus. Ez ugyanis beteljesítené az amerikai mélyállam álmát, hogy kereskedelmi és kulturális kapcsolataiban végleg kiszorítsa Oroszországot az európai kontextusból, Kína karjaiba taszítva, talán abban a reményben, hogy a pekingi diktatúra rá tudja venni az oroszokat, hogy fogadják el a társadalmi hitelezés rendszerét és a Nagy Reset egyéb vonatkozásait, amelyeket Oroszországnak eddig – legalábbis részben – elkerülhetett. Ez egy csapda, nem azért, mert Oroszország téved, amikor Ukrajnát szélsőséges csoportjaitól akarja „nácítlanítani” és védelmet garantálni az oroszajkú ukránoknak, hanem azért, mert pontosan ezeket az – elméletileg tartható – okokat kifejezetten a provokáció és az ösztönzés érdekében hozták létre, hogy megszállja Ukrajnát, oly módon, hogy kiváltsa a NATO-reakciót, amelyet a mélyállam és a globalista elit már egy ideje előkészít. A casus bellit szándékosan tervezték a konfliktus valódi elkövetői, tudva, hogy Putyintól pontosan ezt a választ kapja. És Putyinon múlik, függetlenül attól, hogy igaza van-e, hogy ne essen csapdába, hanem megfordítsa az asztalokat, felajánlva Ukrajnának a tisztességes béke feltételeit a konfliktus folytatása nélkül. Valójában minél inkább hiszi Putyin, hogy igaza van, annál inkább kell demonstrálnia nemzete nagyságát és népe iránti szeretetét azzal, hogy nem enged a provokációknak.
Engedjék meg, hogy megismételjem Izajás próféta szavait: "Dissolve colligationes impietatis, solve fasciculos deprimentes, dimitte eos qui confracti sunt liberos, et omne onus dirumpe; france esurienti panem tuum, et egenos vagosque induc in domum tuam; cum videris nudum, operi eum, et carnem tuam ne despexeris. Tunc erumpet quasi mane lumen tuum; et sanitas tua citius orietur, et anteibit faciem tuam justitia tua, et gloria Domini colliget te."
"Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded." (Iz 58:6-8).
A világválság, amellyel a hagyományos társadalom felbomlását készítik elő, a Katolikus Egyházat is érintette, amelynek hierarchiáját a hatalom udvaroncainak számító hitehagyottak tartják túszként. Volt idő, amikor a pápák és az elöljárók anélkül álltak szembe a királyokkal, hogy törődtek volna az emberi tisztelettel, mert tudták, hogy Jézus Krisztusnak, a Királyok Királyának szavait tolmácsolják. A császárok és pápák Rómája most kihalt és néma, ahogyan évszázadokon át Konstantinápoly második Rómája is néma volt. Talán a Gondviselés elrendelte, hogy Moszkva, a Harmadik Róma ma a világ szemében κατέχον (2Tessz 2,6-7) szerepét fogja átvenni, mint eszkatológiai akadályt az Antikrisztus előtt. Ha a Szovjetunió terjesztette is a kommunizmus tévedéseit, akár az Egyházon belüli erőltetésig, Oroszországnak és Ukrajnának ma korszakos szerepe lehet a keresztény civilizáció helyreállításában, hozzájárulva ahhoz, hogy a világra egy békés időszak következzen, amelytől kezdve az Egyház is megtisztulva és megújulva támad fel szolgáiban.
Az Amerikai Egyesült Államoknak és az európai nemzeteknek nem marginalizálniuk kell Oroszországot, hanem inkább szövetséget kell kötniük vele, nemcsak a kereskedelem helyreállítása érdekében, mindenki jóléte érdekében, hanem a keresztény civilizáció újjáépítése érdekében, amely egyedül mentheti meg a világot a globalista techno-egészségügyi transzhumán szörnyetegből.

Végső megfontolások
Nagy aggodalomra ad okot, hogy a világ népeinek sorsa egy olyan elit kezében van, amely senkinek sem nem tartozik felelősséggel a döntéseiért, amely nem ismer el semmiféle tekintélyt önmaga felett, és amely saját érdekeinek érvényesítése érdekében nem habozik veszélybe sodorni a biztonságot, a gazdaságot és több milliárd ember életét a szolgálatukban és a fősodor médiában dolgozó politikusok cinkosságával. A tények és a valóság groteszk meghamisítása, a pártszerűség, amellyel a híreket terjesztik, az eltérő hangok cenzúrázása az orosz állampolgárok etnikai üldözéséhez vezet, akiket pontosan azokban az országokban diszkriminálnak, amelyek azt mondják magukról, hogy demokratikusak és tiszteletben tartják az alapvető jogokat.
Őszintén remélem, hogy az antiglobalista szövetség létrehozására irányuló felhívásomat, amely egyesíti a világ népeit az Új Világrend zsarnoksága elleni ellenállásban, elfogadják azok, akik szívükön viselik a közjót, a nemzetek közötti békét, a minden nép közötti egyetértést, a minden polgárnak járó szabadságot és az új generációk jövőjét. És még ezt megelőzően szavaim – sok intellektuálisan becsületes ember szavaival együtt – járuljanak hozzá azok a bűnrészességének és korrupciójának napvilágra kerüléséhez, akik hazugságokkal és csalással igazolják bűneiket, még a háború miatti félelem pillanataiban is Ukrajnában.
"Az erősek hallgassanak ránk, nehogy elgyengüljenek az igazságtalanságban. Hallgassanak ránk a hatalmasok, ha azt akarják, hogy hatalmuk ne pusztítás legyen, hanem a népek támogatása és a nyugalom védelme a rend és a munka érdekében" (XII. Pius, Rádióüzenet a háború közvetlen veszélyében lévő világ állam- és népfőinek, 1939. augusztus 24.).
A szent böjt vezessen el minden keresztényt arra, hogy bocsánatot kérjen az Isteni Felségtől azok bűneiért, akik az Ő szent törvényét lábbal tiporják. A vezeklés és a böjt ösztönözze az Úr Istent irgalomra, miközben ismételjük Joel próféta szavait: Parce, Domine: parce populo tuo; et ne des hæreditatem tuam in opprobrium, ut dominentur eis nationes. Szánd meg, Uram, a népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a nemzetek! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük? (Jo 2,17).

+ Carlo Maria Viganò érsek,
az Amerikai Egyesült Államok volt apostoli nunciusa
2022. március 6 Nagyböjt első vasárnapján