Megindult a háború, a napi hírek az első harci cselekményekről, a tőzsde mélyrepüléséről, a menekülőkről szólnak, a politikai szereplők nyilatkozatairól, fenyegetésekről, fogadkozásokról. De ezek a hírek, a feltételezett felelősök megnevezése, a várható eseményekről való találgatás az emberi szereplők megnyilatkozásainak ismerete nem ad igazi magyarázatot az okokra, mert azok nem azon a szinten vannak, amelyen a klasszikus viccben elhangzó magyarázat: „az úgy kezdődött, hogy a komám visszaütött”.

Mert a háború igazi oka az egyéni életeket eluraló és a társadalmi struktúrákon elhatalmasodó bűn. Leegyszerűsítő magyarázat, nem? Miért mondható ez, ha mondható egyáltalán?

A világ, a test és a gonosz csábításának engedve a bűnben az ember átengedi élete feletti kontrollt a gonosznak. A gonosznak átengedett irányítás tényleges kontrollvesztéssel jár a bűnös életében, amely újabb bűnökhöz vezet. A bűnös rabjává válik bűnének és a gonosznak, a rab pedig nem a saját akaratát követi.

Társadalmi szinten, mivel a bűnös emberek is választanak és választhatók, a bűnös vezetők révén uralomra jut a bűn, így a politikai és társadalmi szervezetek a kontrollt vesztett bűnösök révén súlyosan bűnös struktúrákká válnak.

A bűn az értelem elhomályosulásával jár, mert a bűn nem logikus. Az elhomályosult értelem a testnek, a világnak, ezáltal a gonosznak szolgáltatja ki az embert és általa az egész társadalmat. A testet az irracionális érzések és indulatok révén, a világot pedig az irracionális társadalmi hangulatok és felfogások révén uralja a gonosz.

Lehet, hogy ez lesz az első nagy háború, amelyben magukat nőnek gondoló férfiak döntenek retiküllel hadonászva?

Ha bekövetkezik a bűn eluralkodása, akkor semmiféle racionalitás nem várható sem egyéni, sem politikai és társadalmi szinten. Ezért a bűn által uralt társadalmakban szükségszerűen következnek be háborúk, amelyek végső soron az adott társadalom és a benne uralkodó politikai rendszer összeomlásához vezetnek. Ennek szükségszerű voltát belátni a legmegdöbbentőbb felismerések közé tartozik.

Ennek jele például az, hogy amikor eluralkodik a bűn egy társadalomban, mindenki tudja valahol mélyen, hogy ez nem mehet így tovább sokáig, de tehetetlennek is érzi magát a várható rossz elkerülésében: nyitott szemmel sodródik a katasztrófa felé. A háború előérzete olyankor is elárasztotta az embereket, amikor az a politikai cselekvés szintjén még elkerülhetőnek tűnt. De ezek az emberek nem a politikai cselekvés lehetőségeit figyelték, hanem a bűn eluralkodását tapasztalták, amiből zsigeri érzékkel sejtették a közeli katasztrófát, ami aztán be is következett. Mert a bűn nem logikus, és akkor is a háborút választja, ha a józan ész számtalan lehetőséget kínálna elkerülésére. A bűn ugyanis megszünteti a maradék józan ész számára fenntartott kontrollt, és végső soron magát a józan észt.

De mit tehetünk mi?

A bűn eluralkodására az elsődleges válasz az egyéni bűnbánat tartása szentgyónással, hogy a megszentelő kegyelem állapotában legyünk. Mert egyedül kegyelmi állapotban van imáinknak, engesztelésünknek és jócselekedeteinknek bármiféle természetfölötti következménye. Többek között ezért értelmetlen egy békepárti tüntetés, ami maximum a béke utáni pillanatnyi érzelmeinket fejezheti ki, de semmiféle következménye nincs természetfeletti szinten, ami a megoldás egyetlen lehetséges valóságos szintje.

A bűnbánattal visszaszerzett kegyelmi állapot alkalmassá tesz minket, hogy másokért is tehessünk valamit. Ez az engesztelés, amely egyéni, közösségi, nemzeti szinten vagy akár az emberiség érdekében végzett közbenjárásra is módot ad. Az engesztelés és közbenjárás klasszikus formái a böjt, ima, közösségi könyörgések, körmenetek, a Szent Szívnek való felajánlás. Jézus Szentséges és Irgalmas Szívének, Szűz Mária Szeplőtelen és Fájdalmas Szívének, a Szentlélekben egyesült két Szent Szívnek. Miért a szent szív? A szív a biblikus fogalmi rendszerben nem az érzelem központja, hanem az egész embert meghatározó akaraté. A Szent Szíveknek való felajánlás annak kinyilvánítása, hogy Krisztus szent akarata, azaz a helyes rend által uralt világot szeretnénk, ami a bűnbánat révén megtisztított, kegyelmi állapotban lévő ember rendezettségét jelenti, és az abból fakadó békét.

Mert a béke következménye a helyes rendnek, és csak abból fakadhat.

https://invocabo.wordpress.com/2022/02/24/a-beke-mint-kovetkezmeny/