Nagy idők tanúi vagyunk: nyáron tapasztalhattuk az ideológia kegyetlen elsőbbségét a hithez képest (vagy inkább helyett) a Traditionis Custodes megjelenésekor, most pedig arra láthattunk példát, hogy mi történik, ha egy főpap némi gerincet villantva rákérdez a nyilvánvalóra.

Történt ugyanis, hogy a lengyel püspökök ad limina látogatáson tartózkodván beszélgetésbe elegyedtek az Istentiszteleti Kongregáció vezető tisztségviselőivel. Ennek során rákérdeztek a Traditionis Custodes motu proprióra, arra, hogy miért is nem lehet plébániatemplomban régi rítusú szentmisét celebrálni. És a válasz lényege ez volt: ha erre van igény, akkor lehetséges.

A helyzet kicsit a régi viccre emlékeztet a medve halállistájáról, amelyen módszeresen végighaladva a medve sorban eszi meg az erdő állatait, mígnem a nyuszika felteszi az ártatlan kérdést: “Medve, nem törölnél a listáról?” Mire a medve: “Dehogynem!” És kihúzza a kis gerincest a halállistáról.

Önkéntelenül is felmerül a kérdés: mi lenne, ha főpapjaink némi gerincet villantva (ha még nincs nekik, akkor gerincet növesztve) szintén feltennék a kérdést? Hátha nekik is elmondanák, hogy az egyértelmű tilalmat nem kell szigorúan értelmezni, és talán még a tanácskérésekre alkalmazandó ősi bölcsesség is elhangozna: „ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz!”

Az engedelmességnek álcázott rettegő vagy ájult szervilizmus elfedi püspökeink előtt a nyilvánvaló tényt: a Vatikán ugyanolyan elvek mentén hoz rendelkezéseket, mint ők maguk. El akarnak érni egy számukra fontos célt, és ravasznak gondolt módon, kérésnek álcázott rendelkezéssel vagy nyilvánvalóan embertelenül, hit- és jogellenesen tiltanak valamit, amit nem tilthatnának, majd, ha valaki személyesen tiltakozik, akkor azt sugallják és mondják, hogy nem kell komolyan venni a rendelkezést. De akkor miért hozták? Ennél egyenesebb beismerés nem is várható tőlük arról, hogy ezek a rendelkezések nem azért születtek, mert azok az Egyház javát szolgálnák. Mert mi történik a tiltakozás hatására? Néhányan nem fogják betartani a rendelkezést, hiszen erre biztatást kapnak a jogalkotótól is, de a nagy többség betartja, tehát a jogalkotó eléri jogellenes célját. És ez sokszoros botrány: botrányos az istenfélelem főpapi hiánya, botrányos az egyházjog elszakítása annak végső céljától, a lelkek üdvösségétől. Égbekiáltó botrány, hogy az egyházjogi rendelkezéseket performatív ellentmondásként kell értelmeznünk, olyan állításokként, amelyeknek tartalmát maga az állítás ténye cáfolja.

Mi lehet az Egyházat, mint intézményt jobban romboló tevékenység? (A kérdés sajnos költői…)

https://invocabo.wordpress.com/2021/10/28/a-nyuszika-es-a-halallista-avagy-a-sunnyogas-mint-egyhazjogi-alapelv/

És akkor az alaphír a Rorate blog tolmácsolásában:

Kazimierz Nycz bíboros nyilatkozott az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációban a közelmúltban a “Traditionis Custodes”-ról folytatott megbeszélésekről. A varsói metropolita szerint “a Kongregációban elismerték, hogy a kérdést túl keményen kezelték, és ahelyett, hogy az egységet szolgálná, egyeseket arra késztethet, hogy elhagyják az Egyházat”.

Miután a vatikáni ad limina látogatás után visszatért Lengyelországba, Nycz bíboros a KAI-nak (Lengyel Katolikus Hírügynökség) adott interjúban osztotta meg észrevételeit vatikáni tartózkodásáról. Válaszolt a találkozók menetével kapcsolatos kérdésekre is, valamint a Római Kúria és az egyes kongregációk funkcionáriusaival folytatott számos beszélgetés során felmerült kérdésekre. A prímás elismerte, hogy látogatása során a lengyel püspökök Ferenc pápa “Traditionis Custodes” kezdetű motu propriójáról is tárgyaltak, amely radikálisan korlátozta a szentmise rendkívüli formában való celebrálásának lehetőségét.

“A Liturgikus Kongregációban nagyon érdekes vita folyt a tridenti liturgiáról. A püspökök kérdéseket tettek fel, főleg a plébániatemplomokkal kapcsolatban, ahol ezt a liturgiát továbbra is lehetne ünnepelni, a “Traditionis Custodes”-nek megfelelően, ha a jövőben Lengyelországban ilyen igény merülne fel”.”

A Motu Proprio minél megengedőbb értelmezésére irányuló törekvés fejeződött ki, a kiadott törvénynek inkább szellemében, mint betűjében. “Várjuk a megígért irányelveket ebben a kérdésben” – erősítette meg a bíboros. A varsói metropolita hozzátette, hogy az általános szabály az, hogy azok a papok, akiknek XVI. Benedek pápasága idején “engedélyük volt a tridenti liturgia celebrálására”, továbbra is celebrálhatják a római rítus rendkívüli formájában a misét.  “Mindenesetre az új, fiatal papoknak, akik ezt a liturgiát akarják ünnepelni, kétoldalú írásbeli hozzájárulás iránti kérelemmel kell majd fordulniuk a Szentszékhez”.