Gondolatok az évközi 16 vasárnap (B sorozat) olvasmányaihoz
A mai prédikációm a szokásosnál kissé hosszabb lesz, ezért előre elnézést kérek – de, remélem senki nem fog elaludni alatta.
A mai evangélium ezzel fejeződik be: Amikor Jézus kiszállt a hajóból, és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.
A mai olvasmány pedig Jeremiás próféta könyvéből ezekkel a szavakkal kezdődik: Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és szétszélesztik  legelőm juhait - mondja az Úr. Ezért ezt mondja az Úr, Izrael Istene a pásztoroknak, akik népemet vezetik: Szétszélesztettétek nyájamat, szétkergettétek, s nem törődtetek vele. Nos, nekem majd lesz gondom rátok, mégpedig gonosz tetteitek szerint - mondja az Úr. De nyájam maradékát magam gyűjtöm össze azokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ott gyarapodni fognak és megsokasodnak. Pásztorokat rendelek föléjük, hogy gondjukat viseljék és legeltessék őket; nem félnek és nem remegnek többé, és egy sem vész el közülük - mondja az Úr.
Ezek nemcsak a múltban elhangzott szavak, hanem olyan prófétai üzenetek, amelyek a szemünk előtt játszódnak, teljesednek. Ezt szeretném illusztrálni a mai prédikációmban, amelynek ilyen címet is lehetne adni: a jelenkor egyháztörténelme.
A napjainkban is zajló intercommunio vitának néhány állomását szeretném ismertetni, amely a német egyházban zajlik a katolikus hitet alapjaiban érintő kérdésekről. Ismertetésemet a Katolikus Válasz blogban megjelent híradások alapján állítottam össz, amelyek napra készen követik az eseményeket. https://katolikusvalasz.blog.hu
A hónap elején voltam a Máriás Papi Mozgalom nemzetközi vezetője Larrocue atya által papoknak tartott lelkigyakorlaton, Máriagyűdön. Jó megerősítés volt ez számomra a jelen korban az egyházban zajló események, folyamatok értelmezéséhez is.
A Máriás Papi Mozgalom az én fiatal pap koromban indult és Szent II. János Pál pápasága idején bontakozostt ki a Szűzanya által Gobbi atyának adott üzeneteken keresztül, amelyek valódi prófétai üzeneteknek bizonyultak és hivatalos egyházi jóváhagyást is nyertek. Különösen jól lehet ezek segítségével értelmezni napjaink egyházi történéseit. Ennek a mozgalomnak sok püspök és bíboros is a tagja.
Egy héttel ezelőtt pedig én tartottam lelkigyakorlatot kb. 50 résztvevőnek péntek déltől vasárnap délig. Ennek egyik témája volt a bibliai démonológia, amelyben végig vezetem, hogy a Biblia hogyan tanít a Sátánról és a bukott angyalokról, azok létéről, a világban való tevékenységéről, és Jézus és a keresztények hozzájuk való viszonyáról.
Pál apostol Tesszalonikaiakhoz írott 2. levelében olvasható az alábbi mondat: Tudjátok azt is, mi késlelteti (az antikrisztus) föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti. Nos, ami leginkább útjában áll az antikrisztus nyílt színrelépésének, az a szentmisében és az Oltáriszentségben köztünk lévő Jézus. Őt kell eltávolítani a katolikus templomokból és a tabernákulumokból.
Az Oltáriszentségben való hit aláásásának legfrissebb fejleményeit szeretném ismertetni lépésről lépésre Németországban.
Hogy eddig már milyen lépések történtek az Oltáriszentség iránti tisztelet leépítésére a római Katolikus Egyházban jórészt német vezénylettel, az egy külön előadás vagy elmélkedés tárgya lehet.
Most azt szeretném bemutatni, hogy napjainkban, az utolsó hónapokban milyen lépések történtek  ebben az irányban a a német püspökök részéről.
2018 február 22-én Reinhard Marx bíboros, a német püspöki konferencia elnöke bejelentette, hogy a konferencia döntött egy olyan lelkipásztori útmutató kiadásáról, amely „egyedi esetekben” és „bizonyos körülmények között” engedélyezni fogja, hogy katolikus hívek protestáns házastársai szentáldozáshoz járulhassanak, feltéve, hogy e házastársak „helyeslik a katolikus hitet az Eucharisztiában”. A közlemény szerint a kérdésről "intenzív vita" folyt, és abban végül "nem könnyű döntés született”. Később kiderült, hogy Németország 67 püspöke közül mindössze 13 szavazott nemmel a püspöki kar rendes tavaszi nagygyűlésén. Tehát a német püspöki kar 2/3-a szavazta meg a dokumentumot.
Többek között az Egyházi Törvénykönyvben az alábbi paragrafusra hivatkoztak.
844. kán. -- 1. §. A katolikus szentségkiszolgáltatók a szentségeket csakis katolikus krisztushívőknek szolgáltathatják ki megengedetten [...]
4. §. Életveszély esetén, vagy ha a megyéspüspök vagy a püspöki konferencia megítélése szerint más súlyos szükség sürget, a katolikus kiszolgáltatók [az Oltáriszentséget] megengedetten szolgáltatják ki a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő többi keresztényeknek is, akik nem tudnak saját közösségük szolgálattevőjéhez járulni, és ezt önként kérik, feltéve hogy ezekkel a szentségekkel kapcsolatban katolikus hitről tesznek tanúságot, és kellőképpen felkészültek.
Müller bíboros szerint, akit XVI. Benedek pápa nevezett ki a Hittani Kongregáció élére maga helyett, miután pápává választottá, és akit Ferenc pápa néhány éve eltávolított erről a posztról, néhány nap múlva egy vele készült interjúban azt hangoztatta, hogy  a német püspöki kar tévesen használja fel a vonatkozó kánonjogi passzust azért, hogy a saját döntését alátámassza. Müller bíboros szerint „nem helyes” az, hogy a német püspökök a kánonjogi szabályozásnak erre a kitételére hivatkoznak. A bíboros szerint ugyanis a kivételek az általános szabály alól (ti. hogy szentáldozásban csak katolikus hívő részesülhet) a lelkek örök üdvösségét tartják szem előtt, gyakorlatilag halálveszély sürgetése esetén. Egy vegyes felekezetű házasságban ilyen sürgető vészhelyzet nem áll fenn.
Brandmüller bíboros a német püspökök interkommunió ötletéről azt mondja: „Teljesen tisztességtelen húzás!" Ő egykor a Történettudományok Pápai Bizottságának elnökeke volt, tehát jó rálátása van a folyamatokra. Az „az egzisztenciális vészhelyzetek szabályainak a normális életre való alkalmazását a bíboros szalámitaktikának nevezi (értsd rajta az Oltáriszentségbe vetett katolikus hit szétdarabolásának egy következő lépése), és „gonosz trükknek”. Ez egy taktikai lépés a nemkatolikusok általános áldoztatása felé. „Ha a német püspökök dokumentuma most olyan egyedi esetekről beszél, amelyekben ez lehetséges, úgy ez a lényegét tekintve csupán egy taktikai lépés a nemkatolikusok általános áldoztatása felé.” A német bíboros ehhez hozzáteszi: "nevezhetjük ezt a megközelítést 'szalámitaktikának' is. Vagy másként: az egyfolytában csöpögő víz lemarja a sziklát. Egy teljesen tisztességtelen húzás, annak érdekében, hogy a valódi célt elérjék.”
A német püspökök arról írnak, hogy protestáns házastársaknak „az Eucharisztiára való éhsége” miatt kellene kiszolgáltatni az Oltáriszentséget. Brandtmüller bíboros ezt „nem kis erőfeszítéssel kitalált esetnek” nevezi, amely „zavarbaejtően melodrámai felvetés", vagy egyszerűen „érzelmes mese”. A bíboros hozzáteszi, hogy „egy olyan keresztény, aki valóban áhítozik az Oltáriszentségre, és tudja, hogy az Egyház nélkül nincs Eucharisztia, az Eucharisztia nélkül pedig nincs Egyház, kérni fogja a befogadását a Katolikus Egyházba. Bármi más kétséges és tisztességtelen lenne”.  Ahogy a bíboros írja, az Egyház nem „önkiszolgáló bolt”, ahol mindenki kedvére válogathat a saját vágyai szerint. „Ez mindenről vagy semmiről szól!” - mondja ki határozottan a bíboros.
A következő lépés az ügyben, hogy német püspökök egy csoportja április 4-én a Vatikán közbeavatkozását kéri a püspöki karuk interkommúnió tervezete miatt. Rainer Woelki bíboros vezetésével hét német püspök kéri a Vatikánt, hogy akadályozza meg, hogy katolikusok protestáns házastársai szentáldozáshoz járulhassanak Németországban. Levelüket Ladaria bíborosnak, a Hittani Kongregáció prefektusának címzik, és Kurt Koch bíborosnak, a Vatikán Ökumenikus Tanácsa elnökének. Fő érvük az, hogy a nagygyűlésen a püspöki konferencia olyan kérdésben tartott szavazást, ami meghaladja a nemzeti konferencia hatáskörét, miután az magát a katolikus hitet és az Egyház egységét érinti.
Egy hónap múlva, május 3-án tárgyalnak a Vatikánban a német püspökök interkommúnió-tervezetéről. Nem a pápa fogadta őket, hanem a Hittani Kongregáció prefektusa, aki a hiradások szerint tolmácsolta Ferenc pápa üzenetét is a német feleknek. Mint elmondta: a pápa nagyra értékeli a német püspökök elkötelezettségét a ökumenizmus mellett, ugyanakkor azt kéri tőlük, hogy az ügyben jussanak egyhangú álláspontra, az Egyház egységének szellemében.
A pápa válaszát bíborosok kommentálják
Az első Gerhard Müller bíboros a Hittani Kongregáció előző prefektusa. Május 4-én nyilatkozott a National Catholic Register katolikus híroldalnak. A bíboros a csalódottságát fejezte ki a találkozó látható végeredménye felett, kijelentve, hogy a szentszék vele kapcsolatos közleménye „nagyon gyenge”, mivel „nem adott semmilyen választ a központi, lényegi kérdésre”. Müller bíboros ismét hangsúlyozta, hogy nem lehetséges a „szentségi közösség egyházi közösség nélkül”.
A hírportál szerint mindkét fél csalódott. Az egyik fél azt várra, hogy a pápa erősitse meg hitünk alappillérét, az Oltáriszentséget. Müller bíboros hozzátette: az Egyház javára szükség volna „a katolikus hit világos kifejezésére”, arra, hogy a pápa „megerősítse a hitet”, különösen „hitünk alappillérét, az Oltáriszentséget”. A bíboros szerint a pápa és a Hittani Kongregáció feladata lenne „nagyon világos útmutatást adni”, nem „személyes véleményeken keresztül, hanem a kinyilatkoztatott hit szerint”. „Az igazi probléma nem az ügy maga, hanem hogy a pápa visszautasítja, hogy teljesítse a kötelességét, mint Péter. Ez pedig súlyos következményekkel járhat” - idézi a Register a forrását. „Péter már nem kőszikla, mint volt, hanem helyette a pásztor azt mondja a juhoknak: 'Menjetek, és keressetek magatoknak ti ennivalót!'”
A hírportál szerint ugyanakkor Reinhard Marx tábora is csalódott, mivel a tervezet nemcsak nem kapta meg Ferenc pápa nyílt támogatását, de azzal, hogy a pápa a Hittani Kongregációra bízta a tárgyalások mediálását, a kérdést maga is lelkipásztoriból hittanivá tette. Marx bíboros ezzel szemben folyamatosan hangsúlyozta, hogy a tervezet lelkipásztori megoldás csupán, amely nem érinti a katolikus tanítást, ezért a Hittani Kongregáció bármi részvétele a vitában okafogyott és megalapozatlan.
A második kommentáló a holland Willem Eijk bíboros, aki Utrecht érseke. Ő azt nyilatkozta, hogy a német püspökök  tervezete világosan ellentmond az Egyház tanításának, ezért a bíboros a meglepettségét fejezte ki, amiért azt Ferenc pápa nem utasította el azonnal. „A Szentatyának világos irányelveket kellett volna adnia a német püspöki konferencia küldöttségének, az Egyház egyértelmű tanítása és gyakorlata alapján" - nyilatkozta a bíboros. Kijelentette továbbá, hogy Ferenc pápa „nagy zavart keltett a hívek között”, és „veszélybe sodorta” az Egyház egységét. A bíboros szerint az Egyház jelenlegi helyzete a végidőket idézi, a Katekizmus 675. pontja szerint, amely „egy vallási megtévesztésről” szól, „mely az embereknek a problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól”.
A 3. kommentáló Hamburg érseke Stefan Hesse. Ő a másik oldalt képviseli. Az érsek szerint azzal, hogy a német püspöki konferencia tagjaitól egyhangú álláspontot kérve a kérdést visszautalta hozzájuk, Ferenc pápa azt fejezte ki, hogy a püspöki konferencia az illetékes dönteni a katolikus hívek protestáns házastársainak áldoztatásáról.
A 4. kommentáló Reinhard Marx bíboros, a német püspöki konferencia elnöke, aki az előző nyilatkozóhoz hasonlóan nyilatkozik. Számára világos, hogy mit jelentenek Ferenc pápa szavai a német püspökök interkommunio-tervezete kapcsán. A bíboros szerint a lényegi üzenet az, hogy a katolikus hívek protestáns házastársainak áldoztatásáról a német püspöki kar maga dönthet, és nem szükséges ebben a kérdésben a teljes világegyházzal egyetértésre jutnia.
Csak zárójelben jegyzem itt meg, hogy a kézbeáldozást is a német püspökök kezdeményezték, és a kivételnek számító szabály általánossá lett napjainkban az egész egyházban. Ha valaki ma nyelvre akar áldozni és térdelve, azokat bizonyos papok nem áldoztatják meg, pedig ehhez nincs jogunk.
Azt is kifejezte Marx bíboros, hogy ha nem születik egységes álláspont, egyházmegyénként fogják bevezetni Németországban az interkommuniót.
A következő bíboros, aki nyilatkozik a kérdésben a nigériai Arinze bíboros, aki korábban az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa volt, valamint II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa tanácsadója is. Ő azt mondja, hogy az Oltáriszentségben kizárólag a kegyelem állapotában lévő katolikusok részesülhetnek, és ez nem olyasmi, amit meg lehetne osztani, mint a sört vagy a tortát.
Hatodikként Köln érsekét, Rainer Maria Woelki bíborost idézem, aki közvetíteni próbál a két fél között. Élet-halál kérdésnek nevezte a németországi interkommunió vita rendezését. Beszédét mintegy 1000 hívő előtt mondta a kölni dóm előtti téren. Sok vita volt az Oltáriszentségről az elmúlt hetekben. Egyesek azt mondták: 'Miről szól ez az egész? Ez ostobaság!'. Mások még azt is mondták: 'Ez egy vásári komédia!'. Én azt mondom: ez élet-halál kérdés... Ez fundamentális kérdés! És ezért kell küzdenünk, és a jó utat keresnünk. Nem akármilyen utat, hanem az Úr útját.
Woelki bíboros felidézte azokat a erősödő nemzetközi kritikákat is, amelyek szerint a német egyház önmagába forduló és önmagát túlzottan nagyra tartó, aki a kiemelkedő pozícióját úgy próbálja megőrizni egy változó társadalmi környezetben, hogy meghajol a szekuláris követelések előtt. „Megismételném, hogy mi itt Németországban nem egy 'boldog szigeten' élünk, nem vagyunk egy nemzeti egyház. Részei vagyunk a nagyszerű Egyetemes Egyháznak, és valamennyi német egyházmegyénk tagja a globális egésznek, ami egyetlen fő, a Szentatya alatt egyesül”. Woelki bíboros a beszédeiben a vitázó felek megbékélését szorgalmazta, hangsúlyozva, hogy az Egyház tagjainak mindig „egymással és egymásért” kell lenniük. A szavaira a hallgatósága tapssal reagált.

Roma locuta, causa finita. Az egyházban eddig érvényes mondás: Róma szólt, az ügy befejeződöt. Május 4-én ez a hír jelent meg: Nyilvánosan is az ellenzők mellé állt a Hittani Kongregáció és Ferenc pápa a német interkommunio-tervezet vitájában. Egy levelet hozott nyilvánosságra a szentszék, amelyet a Hittani Kongregáció prefektusa, Luis Ladaria érsek írt a német püspöki konferencia elnökének, Reinhard Marx bíborosnak. A német nyelven írt és május 25-ei keltezésű levelet maga Ferenc pápa is aláírta.
A Hittani Kongregáció a hivatalos levelében megerősítette annak a hét német püspöknek az álláspontját, akik a világegyházra tartozónak és elfogadhatatlannak tartották a februárban a német püspöki konferencia háromnegyedének szavazataival jóváhagyott interkommunio-tervezetet. A tervezet értelmében egyedi mérlegeléssel áldoztathatóvá válnának Németországban a katolikus hívek protestáns házastársai. A tervezetet támogató német püspökök ezt pusztán lelkipásztori kérdésnek ítélték, ami szerintük nem tartozik a világegyházra, és mint ilyenhez, nem szükséges hozzá a szentszék jóváhagyása. Ladaria érsek ebben a levélben azt írja, hogy Ferenc pápa „arra a következtetésre jutott”, hogy a német püspökök dokumentuma, amelyben engedélyt adnának az interkommúnióra, „nem áll készen a publikálásra”. Az érsek ennek indokait is megnevezi, ezek szerint: „Az, hogy a vegyesházasságokban élő protestáns keresztények részesülhetnek-e szentáldozásban, olyan kérdés, amely az Egyház hitét érinti, és a világegyház számára is jelentőséggel bír”. A Kongregáció szerint emellett a kérdésnek „olyan következményei vannak a más egyházakkal és egyházjellegű közösségekkel meglévő kapcsolatokra, amelyeket nem szabad alábecsülni”. A levélben a Hittani Kongregácó azt is világossá teszi, hogy „a téma az egyházjogot is érinti, különösen az Egyházi Törvénykönyv 844. kánonjának értelmezését”.
Kérdezhetjük: Róma szólt, az ügy valóban befejeződött?  - Korántsem!
A katolikusvalasz.blog.hu oldalon, aminek alapján most ezt az összeállítást is készítettem, látható egy Németország térkép, amelyen be vannak jelölve a német katolikus egyházmegyék. Közöttük sárga kerettel jelölve annak a 10 egyházmegyének a neve, amelyek 2018. július 12-éig bevezették az interkommuniot a katolikus házastársú protestánsok számára.
Aki tisztán akar látni a jelenkori egyháztörténelemben, annak érdemes ezt a cikksorozatot végigkövetnie a Katolikus Válasz blogon. Ha valaki nem akarna belemélyedni ebbe a témába, érdemes legalább az ügyben érintett szereplők arcára vetni egy pillantást.
Mi ez – tehetjük fel joggal a kérdést – ha nem egy második reformáció magas egyházi tisztségviselők által a Katolikus Egyházon belüről vezérelve?
„Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és szétszélesztik  legelőm juhait - mondja az Úr. Szétszélesztettétek nyájamat, szétkergettétek, s nem törődtetek vele. Nos, nekem majd lesz gondom rátok, mégpedig gonosz tetteitek szerint - mondja az Úr”.
De ne féljünk, az Úrnak nemcsak a nyájat szétziláló pásztorokon tartja rajta a szemét, hanem sokkal inkább vigyáz magára a nyájra. „Pásztorokat rendel föléjük, hogy gondjukat viseljék, és legeltessék őket, nem félnek és nem remegnek többé, és egy sem vész el közülük – mondja az Úr… Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, s gondja lesz a jogra és az igazságra az országban”.
https://bocsajozsef.piarista.hu/irasok/elmelkedesek/vasar-es-unnepnapokra/809-roma-locuta-causa-finita-a-nemet-interkommunio-botrany