Arra a napra is sokan reméltük, hogy Isten valamilyen jelet fog küldeni.
Holott ha elolvassuk Szent János Jelenések könyvének idevonatkozó
sorait, abból kiderül, hogy ez a látomás nem valaminek a végét, hanem
ellenkezőleg, egy folyamat kezdetét jelezte: A Jelenések könyve 12.
fejezete írja le azt a képet, amit szeptember 23-án a csillagok állása
mutatott: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába
alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” (Jel 12.1) Csak ezután
jelenik meg a sárkány, majd a tengeri vadállat, és a földi vadállat,
akik előtt leborulnak a föld lakói. Ezután jelennek meg az angyalok,
akikre „a hét végső csapás volt bízva – ezzel lesz teljessé az Isten
haragja”. (Jel 15,1) De hiába szenvednek a föld lakói Isten rettenetes
csapásai alatt, az emberek nem térnek meg, „kínlódtak…, de mégsem kaptak észbe, nem hódoltak előtte, hanem káromolták az Isten nevét”. (Jel 16,9) (Pontosan úgy, ahogy ma tesznek az emberek a természet csapásaira.)
Még Babilon hirtelen pusztulása sem téríti őket észre: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja, mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből.” (Jel 18,2-3)
És csak a 19. fejezetben van szó az égi Lovas megjelenéséről, a vadállat és imádóinak a legyőzéséről, a Bárány menyegzőjéről, majd Krisztus ezeréves birodalmáról, végül az Utolsó Ítéletről. János apostol, Krisztus legkedvesebb tanítványa e szavakkal fejezi be látomásait: „Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva. Aki mindezt tanúsítja, az mondja: »Igen, hamarosan eljövök. Amen.« Jöjj el, Uram Jézus! Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel! Amen.” (Jel 22,18-21)
http://www.katolikus-honlap.hu/1701/uzenet.htm
Még Babilon hirtelen pusztulása sem téríti őket észre: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja, mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből.” (Jel 18,2-3)
És csak a 19. fejezetben van szó az égi Lovas megjelenéséről, a vadállat és imádóinak a legyőzéséről, a Bárány menyegzőjéről, majd Krisztus ezeréves birodalmáról, végül az Utolsó Ítéletről. János apostol, Krisztus legkedvesebb tanítványa e szavakkal fejezi be látomásait: „Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva. Aki mindezt tanúsítja, az mondja: »Igen, hamarosan eljövök. Amen.« Jöjj el, Uram Jézus! Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel! Amen.” (Jel 22,18-21)
http://www.katolikus-honlap.hu/1701/uzenet.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése