Kinyilvánítom akaratom, hogy mindenkit megtérésre vezessek és megmentsek!
2017. július 26.
Az Úr az én erősségem,
örömöm, lélegzetem, mosolyom,
hódítóm, megmentőm!
Ilyen vagy Te, Uram,
és én magasztallak Téged.
Téged, aki a világmindenség
Királya vagy!
Vassulám! Ne
merészkedj messzire tőlem. Az én Jelenlétem beszél hozzád kis virág! A
jó magok, melyeket elvetettem benned, megdicsőítenek engem és Atyámat,
aki örömét leli szegénységedben és bizonytalanságodban. Arra jelöltünk
téged, hogy emlékeztesd őket, továbbítsd Szavunkat utolsó
figyelmeztetésként. Hogy miért? A mindnyájatok iránt érzett mérhetetlen
szeretetünk miatt!
Tudja meg ez a
nemzedék, hogy ez a mi közös művünk, Vassula! Én, az Isten nem hagyok
el senkit. Még ha a világ nagy része vakká vált, és ellenem is fordult,
mondom neked, ez csak rövid ideig lesz így, nem tart örökké.
Kinyilvánítom akaratom, hogy mindenkit megtérésre vezessek és
megmentsek!
El fogom űzni
az istentelenséget egyetlen rájuk vetett pillantásommal. Hogyan buktak
el valamikor a hősök? A hősök, akik erősebbek voltak az oroszlánnál?
Ezrek fognak elbukni és uralmam alá kerülnek, senkit nem hagyok, hogy
megkérdőjelezze a szabályaimat, sem a Szavamat. Szavamnak hatalma van,
és úgy világít, mint a fáklya lángja. Esőt tud fakasztani, vagy tüzet
tud hozni. Szavam hatalma képes hegyeket elmozdítani, és királyságokat
megdönteni. A pusztaságot zöldellő kertté tudja tenni. Csodákra képes.
Városokat pusztít el, melyek elbuktak és állandó bűnben élnek. Szavam
csodákat visz végbe: meggyógyítja a szíveket, feltámasztja a testeket a
halálból, viaszként megolvasztja a hegyeket, fényt hoz oda, ahol
sötétség uralkodott. Szavam cselekszik, él, és igen, kétélű kardként
vág, sőt annál is élesebben, amint azt a Szentírás mondja: „Az Isten
szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a
lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív
gondolatait és érzéseit. Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte
rejtve; minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek számadással
tartozunk.”[1]
Ez minden
mára, Vassula. Szenteld magad az én ügyemnek, add nekem, a te
Kedvesednek osztatlan figyelmedet! Maradj szeretetemben! Csak annyit
kérek tőled végül, hogy viszonozd az irántad érzett szeretetemet, és
engedd, hogy megpihenjek benned, amint én is megengedem neked, hogy
megpihenj énbennem… Cselekedj Nevemben félelem nélkül! A Szeretet szeret
téged. IC
http://ichtys.hu/index.php/124-2017-j%C3%BAlius-26
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése