Adjon
az Isten - Jó napot! köszön az érkező. A gazda, tudván, hogy a házában
van egy nagyobb "ÚR" is, válaszolja: hogy Fogadja Isten!
Eredeti magyar köszöntés vidéken: ADJON ISTEN - JÓ NAPOT !erre a válasz: FOGADJA ISTEN! A magyar szereti kitenni a határozott névelőt, ezért helyesebb, ha így mondjuk, napszaknak megfelelően:
ADJON AZ ISTEN - JÓ REGGELT, JÓ NAPOT, JÓ ESTÉT, JÓ ÉJSZAKÁT! erre a válasz: FOGADJA ISTEN!
Ezt a köszöntést, a múlt század közepéig használták. A háborús években, a "LEVENTE" mozgalom ezt az ősrégi köszöntést átformálta, (nagy valószínűséggel TRIANON -i határvesztésre utalva a következőképpen:ADJON - AZ - ISTEN !erre a válasz:SZEBB JÖVŐT!
A köznapi életben falun, előfordult, hogy a kalapot megbökve, csak annyit mondott valaki, ADJON ISTEN ! kiejtve: AGGYONISTEN ! vagy AGGYISTEN !erre szintén FOGADJ' ISTEN! -kiejtve: FOGAGGYISTEN !
1945 után, amikor a párt-buzik lesték a saroktól, hogy ki, s melyik pedagógus jár templomba, akkor az emberek szóhasználatában kezdett kikopni a köszöntésnek "ISTEN' -hez kötődő része, s maradt a JÓ NAPOT ! - de mert így rövidnek és illetlennek bizonyult, kiegészítették JÓ NAPOT KÍVÁNOK! erre a felelet sete-sután ugyanez megismételve:JÓ NAPOT KÍVÁNOK!
De, mert ez hosszúnak bizonyult, sokszor csak ennyit mondanak ma, nem egyszer úgy tűnik, foghegyről odavetve:JÓ NAPOT! ugyan így a válasz foghegyről:JÓ NAPOT!
Összefoglalva, ADJON (AZ) ISTEN - JÓ NAPOT -amire a válasz FOGADJA - ISTEN
köszöntés, ősi magyar köszöntés. Erre utal a közmondás: "Amilyen az ADJON-ISTEN. Olyan a FOGADJ-ISTEN" azaz, ahogyan érkezik, és ahogyan beköszön, úgy kapja viszont is a választ.
Értsd: Aki jó szándékkal, ajkán Istentől kívánja a "jó napot", azt a gazda is Isten nevében fogadja. De aki kötekedve jön hozzád, ne csodálkozzon, ha visszakézből kap egyet!
Valaki megkérdezte, hogy egy bizonyos köszöntés forma, az ma párt-köszönés-e, vagy pedig régi magyar köszöntés. Talán azt lehetne mondani, volt - van egy mozgalom, amelyik a "levente köszöntés"-t felelevenítette.
Merjük továbbra is az ősi köszöntést használni, az arra adható válasszal együtt!
Elköszönéskor pedig azt mondták: ISTEN ÁLDJA! A magyar nyelvezetében, szomszédaival és embertársaival való kapcsolattartáskor is figyelt az Istenre. Ez fájt a szocialistáknak, fájt az ateista ideológiát hirdetőknek. Fájt régen is, fáj most is. Hadd fájjon a fejük tőle. Nekünk pedig melegedjen a szívünk, és erősödjön a hitünk, amikor őseink nyomdokain járunk imádságunkban, köszönésünkben, magatartásunkban!
ISTEN HOZOTT ! drága gyermekem, - mondom ma is, ha bármelyik, kirepült fiam, lányom hazajön.
ISTEN VELED! Mondom, ha elmegy.
Volt egy kedves gondnokom, Búcsi László, Laci bácsi. Ha megérkezett, és köszöntöttem, hogy ISTEN HOZTA, gondnok úr ! - ő huncutul mosolygott és szinte csintalan örömmel válaszolta: MAGAM IS IGYEKEZTEM, Tiszteletes Úr!
Hát IGYEKEZZÜNK magunk is hűek maradni Istenhez, őseink magatartásához, szüleink tanításához!
B. Juhász Levente M.V.D.
Ö.P.V. Tábori Püspök
Eredeti magyar köszöntés vidéken: ADJON ISTEN - JÓ NAPOT !erre a válasz: FOGADJA ISTEN! A magyar szereti kitenni a határozott névelőt, ezért helyesebb, ha így mondjuk, napszaknak megfelelően:
ADJON AZ ISTEN - JÓ REGGELT, JÓ NAPOT, JÓ ESTÉT, JÓ ÉJSZAKÁT! erre a válasz: FOGADJA ISTEN!
Ezt a köszöntést, a múlt század közepéig használták. A háborús években, a "LEVENTE" mozgalom ezt az ősrégi köszöntést átformálta, (nagy valószínűséggel TRIANON -i határvesztésre utalva a következőképpen:ADJON - AZ - ISTEN !erre a válasz:SZEBB JÖVŐT!
A köznapi életben falun, előfordult, hogy a kalapot megbökve, csak annyit mondott valaki, ADJON ISTEN ! kiejtve: AGGYONISTEN ! vagy AGGYISTEN !erre szintén FOGADJ' ISTEN! -kiejtve: FOGAGGYISTEN !
1945 után, amikor a párt-buzik lesték a saroktól, hogy ki, s melyik pedagógus jár templomba, akkor az emberek szóhasználatában kezdett kikopni a köszöntésnek "ISTEN' -hez kötődő része, s maradt a JÓ NAPOT ! - de mert így rövidnek és illetlennek bizonyult, kiegészítették JÓ NAPOT KÍVÁNOK! erre a felelet sete-sután ugyanez megismételve:JÓ NAPOT KÍVÁNOK!
De, mert ez hosszúnak bizonyult, sokszor csak ennyit mondanak ma, nem egyszer úgy tűnik, foghegyről odavetve:JÓ NAPOT! ugyan így a válasz foghegyről:JÓ NAPOT!
Összefoglalva, ADJON (AZ) ISTEN - JÓ NAPOT -amire a válasz FOGADJA - ISTEN
köszöntés, ősi magyar köszöntés. Erre utal a közmondás: "Amilyen az ADJON-ISTEN. Olyan a FOGADJ-ISTEN" azaz, ahogyan érkezik, és ahogyan beköszön, úgy kapja viszont is a választ.
Értsd: Aki jó szándékkal, ajkán Istentől kívánja a "jó napot", azt a gazda is Isten nevében fogadja. De aki kötekedve jön hozzád, ne csodálkozzon, ha visszakézből kap egyet!
Valaki megkérdezte, hogy egy bizonyos köszöntés forma, az ma párt-köszönés-e, vagy pedig régi magyar köszöntés. Talán azt lehetne mondani, volt - van egy mozgalom, amelyik a "levente köszöntés"-t felelevenítette.
Merjük továbbra is az ősi köszöntést használni, az arra adható válasszal együtt!
Elköszönéskor pedig azt mondták: ISTEN ÁLDJA! A magyar nyelvezetében, szomszédaival és embertársaival való kapcsolattartáskor is figyelt az Istenre. Ez fájt a szocialistáknak, fájt az ateista ideológiát hirdetőknek. Fájt régen is, fáj most is. Hadd fájjon a fejük tőle. Nekünk pedig melegedjen a szívünk, és erősödjön a hitünk, amikor őseink nyomdokain járunk imádságunkban, köszönésünkben, magatartásunkban!
ISTEN HOZOTT ! drága gyermekem, - mondom ma is, ha bármelyik, kirepült fiam, lányom hazajön.
ISTEN VELED! Mondom, ha elmegy.
Volt egy kedves gondnokom, Búcsi László, Laci bácsi. Ha megérkezett, és köszöntöttem, hogy ISTEN HOZTA, gondnok úr ! - ő huncutul mosolygott és szinte csintalan örömmel válaszolta: MAGAM IS IGYEKEZTEM, Tiszteletes Úr!
Hát IGYEKEZZÜNK magunk is hűek maradni Istenhez, őseink magatartásához, szüleink tanításához!
B. Juhász Levente M.V.D.
Ö.P.V. Tábori Püspök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése