Hogy is van ez? Talán a mindennapi kenyér, vagy az Eucharisztia már nem is kell a hamis profétának?

„Mindennapi szeretetünket add meg nekünk ma!” – Ferenc pápa és a jegyespárok találkozója

Az Úr imádsága (Miatyánk)

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.) Ámen.

Pénteken délelőtt különleges kihallgatásra került sor Ferenc pápa és a világ minden részéről érkezett jegyespárok között.

A találkozónak, amely az örömünnep és a meghatottság jegyében zajlott, „Az örökre szóló igen öröme” címet adták. Az eseményt a Pápai Család Tanács szervezte Szent Valentin (magyarosan: Bálint) vértanú püspök, a jegyespárok védőszentje ünnepének alkalmából.

A mintegy 30 országból érkezett, 25 ezer, túlnyomó többségében fiatal résztvevő már reggel gyülekezett a téren, ahol énekek, táncjelenetek, szavalatok, tanúságtételek váltották egymást, előkészítve a pápával való találkozást. Az időjárás is kedvezett a jegyespároknak: a napok óta tartó esőzésnek, felhőbe borult égnek nyoma sem volt, friss, tavaszias levegő és ragyogó napsütés adott keretet az egymással szemben komoly elkötelezettséget vállalt szerelmesek találkozójának.

„Urunk, mindennapi szeretetünket add meg nekünk ma” – ezt az imát javasolta Ferenc pápa a világ jegyespárjainak, a Miatyánk mintájára. Arra kérte a fiatalokat, hogy többször is ismételjék el együtt ezt a fohászt a téren. A pápa három jegyespár kérdésére válaszolt, de előtte nevetve megjegyezte, miközben elővette szemüvegét: „Én persze írásban megkaptam már a kérdéseket, hogy jól fel tudjak készülni a válaszokra”. Azonban szokásához híven az előre leírt szöveget többször is rögtönzött, közvetlen szavakkal egészítette ki.

Korunk társadalmát jellemezve megállapította: „Ma sokan félnek attól, hogy végleges döntéseket hozzanak, lehetetlennek tűnik, hogy választásuk egész életre szóljon”. Ma minden olyan gyorsan változik, semmi sem tart sokáig. A szeretet azonban egy olyan kapcsolat, egy olyan valóság, amelyik növekedik, amelyet úgy kell felépíteni, mint egy házat. A házat pedig közösen, nem egyedül építik. Építeni annyit jelent, mint segíteni a növekedést.

Kedves jegyespárok – folytatta a pápa –, ti arra készültök, hogy együtt növekedjetek, hogy együtt építsétek ezt a házat, hogy örökké együtt éljetek. Nem akarjátok a házat a futóhomokhoz hasonlító érzésekre építeni, amelyek jönnek és mennek, hanem az igazi szeretet sziklájára alapozzátok, amely Istentől jön. A család ebből a szeretet-tervből születik, amely növekedni akar, mint ahogy egy házat építenek, amely a szeretet, a segítség, a remény, a támasz helye. Mindez együtt: szeretet, segítség, remény és támasz. Mint ahogy Isten szeretete szilárd és örökkévaló, így a családot megalapító szeretet is legyen szilárd és örökké tartó. Arra kérlek benneteket, hogy ne hagyjátok magatokat legyőzni a „tovatűnő pillanat” kultúrája által. Ez a mulandó, ez az „ideig tartó kultúra”, amely ma mindnyájunkat eláraszt, nem helyes – hangsúlyozta Ferenc pápa.

A végleges döntéstől való félelem gyógymódja, ha nap mint nap Jézusra bízzuk magunkat, lépésről lépésre haladunk előre a lelki életben, közösen növekedve, elkötelezve magunkat, hogy hitben érett férfiakká és nőkké váljunk.

A házasság nem csak akkor sikeres, ha tartós, hanem fontos a minősége is – magyarázta Ferenc pápa. Együtt maradni és szeretni egymást mindvégig – ez a keresztény házaspárok kihívása. A kánai menyegző csodájára utalva a Szentatya emlékeztette a jegyespárokat, hogy az Úr megsokszorozhatja szeretetüket és minden nap felfrissítheti azt, mivel végtelen tartalékkal rendelkezik. Megújítja, megerősíti, és még nagyobbá teszi a szeretetet, amikor a család gyermekekkel gyarapodik. Ezen az úton haladva be kell tartani bizonyos szabályokat, amelyekre a pápa már emlékeztetett, amikor a családokkal találkozott: „kérem, köszönöm, bocsánat”.

Engedélyt kérni azt jelenti, hogy udvariasan lépünk be mások életébe. Azonban ez nem könnyű! Olykor kemény modorral lépnek fel, amely olyan súlyos, mint egy hegymászó bakancs! Az igazi szeretet nem nyilatkozik meg kemény és agresszív módon. Családjainkban, világunkban, amely gyakran erőszakos és arrogáns, szükség van sokkal nagyobb udvariasságra.

Egy másik nagyon fontos érzés a hála – folytatta Ferenc pápa. „Kapcsolatotokban, és majd házaséletetekben fontos ébren tartani annak a tudatát, hogy a másik személy Isten ajándéka, és Isten ajándékainak azt mondjuk: köszönöm! Isten ajándékainak azt mondjuk: köszönöm! Ennek tudatában kell kölcsönösen köszönetet mondani egymásnak mindenért.

Végezzünk lelkiismeretvizsgálatot, mert az életben annyi hibát, tévedést követünk el. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a másikat vádoljuk és önmagunkat felmentsük. Ez az ösztön annyi csapás oka. Tanuljuk meg elismerni hibáinkat, és kérjünk bocsánatot. Soha ne fejezzük úgy be a napot, hogy ne békülnénk ki egymással.

Tudjuk, hogy nem létezik tökéletes család, se tökéletes férj, se tökéletes feleség. Nem is beszélve a tökéletes anyósról! Mindnyájan bűnösök vagyunk. Jézus, aki jól ismer bennünket, egy titkot tanít meg nekünk: soha ne fejezzünk be egy napot úgy, hogy ne kérnénk bocsánatot, úgy, hogy a béke vissza ne térne otthonunkba, családunkba.

Végül a pápa az esküvőre utalva fejtette ki gondolatait: legyen valóságos ünnep, keresztény ünnep, ne pedig egy világi ünnep; mert az, ami a házasságot valóban teljessé és mélyen igazzá teszi, az az Úr jelenléte, aki kinyilatkoztatja önmagát, és kegyelmét ajándékozza nekünk. Az Úr a teljes, a szívet valóban felmelegítő öröm titka – mondta Ferenc pápa a jegyespároknak.

Az esküvőtök legyen józan, és emelje ki mindazt, ami valóban fontos. Vannak, akik aggódnak a külső jelek miatt, a vacsora, a fényképek, a ruhák, a virágok miatt… Ezek fontosak egy ünnepen, de csak akkor, ha meg tudják mutatni örömötök valódi okát: az Úr áldását szerelmeteken.

Ezután a pápa azokhoz a fiatalokhoz fordult, akik elvégezték, vagy most járnak jegyesoktatásra, mert a következő hónapokban házasodnak össze. A házasságról mondta el gondolatait, amely mindennapi munkát jelent, kézműves munkához hasonlította, amely során növekedni kell emberségben, nőként és férfiként. Ehhez kell eljutni – hangsúlyozta Ferenc pápa. Együtt kell növekedni, egymást segítve. A gyermekek pedig ezt az örökséget kapják majd meg, hogy volt egy édesanyjuk és egy édesapjuk, akik együtt növekedtek, egymást segítve férfivé és nővé válni.

Miután a Szentatya megválaszolta a jegyespárok kérdéseit, a téren összegyűltekkel elimádkozták a jegyespárok imáját, amelyet erre az alkalomra írtak.

Vincenzo Paglia érsek, a Család Pápai Tanácsának elnöke mutatta be a pápának a jegyespárokat, akiket „árral szemben úszó” fiataloknak nevezett, mert nem félnek attól, hogy összeházasodjanak és családot alapítsanak egy olyan világban, amelyben az a felfogás él, hogy jobb, ha mindenki magára gondol.

„Nem az állandóan változó, önző érzelmek futóhomokjára építik házukat, amelyekről gyakran hibásan azt gondolják, hogy szerelem, pedig csak mindent és mindenkit önmaguk alá rendelnek, akár erőszakkal is” – mondta Paglia érsek. Kérte a jelenlevőket, hogy imádkozzanak azért a fiatal lányért, aki kómában van, mert jegyese megverte, és mindazokért a lányokért, akiket megaláznak azok, akik önző érzéseiket összetévesztik a szerelemmel. Véget kell vetni a nők és a gyermekek elleni erőszaknak! – erősítette meg a Család Pápai Tanácsának elnöke.

A Szent Péter téri találkozón bemutattak egy videó-összeállítást a szíriai válsághelyzetről, amelyben a Család Pápai Tanácsa és az olasz Caritas közvetlenül segítséget nyújt. Ezt követően Paglia érsek, a vatikáni dikasztérium elnöke és a jelenlévők köszönetet mondtak a pápának, hogy minden egyes jegyespárnak egy jegygyűrűpárnát ajándékozott, amely a pápa egy simogatását jelenti a jegyespárok számára.