1. A házasság ajándék (1Kor 7:1-9)
…mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. (1Kor 7:7)
Páltól származik mai Igénk. Ő fogalmaz így a házassággal és egyedülállósággal kapcsolatban. Ebben a versben az apostol a görög (khariszma) kifejezést használja, mely Isten kegyelmi ajándékait jelöli (pl. a prófétálást, tanítást stb.). A házasság és egyedülállóság tehát ugyanolyan ajándék Istentől, mint bármely másik, melyet azért ad, hogy a résztvevők és az egész gyülekezet áldást nyerjen általa. És mint kegyelmi ajándéknak, a célja az, hogy kiábrázolja Isten és az ember, Krisztus és az egyház kapcsolatát (vö. Ef 5:21-33). Különféle okokból maradnak egyedülállók az emberek (Mt 19:11-12), és ott lehet közöttük Isten elhívása is, hogy hatékonyabban szolgálhassák őt. Akár házasok vagyunk, akár egyedülállók, kezelhetjük helyzetünket ajándékként, mint amit megélhetünk és felhasználhatunk Isten dicsőségére.
2. A házasság szolgálat (1Kor 7:10-16)
Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. (1Kor 7:14)
A szolgálat lényege az, hogy a saját érdekeinket alárendeljük a másiknak. Fontosabb a másik fél, mint mi magunk — és inkább azt nézzük, ami neki jó, nem pedig a saját boldogulásunkat. Ez a házasságra többszörösen is igaz. A férj és feleség egymáshoz tartoznak, és nem rendelkeznek magukkal. Még a felemás igában élő hívő fél sem szabad arra, hogy kihátráljon a házasságából. Jelenlétével és kitartásával ugyanis megtérésre ösztönözheti a társát. Ha mindkét fél a másik érdekeit keresi, és nem a magáét, akkor mindenki igényei ki lesznek elégítve — harc, szenvedés és viszálykodás nélkül.
3. A házasság elhívás (1Kor 7:17-24)
Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (1Kor 7:24)
Legyen szó a nemzeti hovatartozásunkról, a családi állapotunkról, vagy bármi egyébről, Isten elhívása nem törli azt el, hanem kiteljesíti. Az apostol ezt kéri: Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (1Kor 7:24) Isten céllal hív el minket a vele való közösségre és az ő szolgálatára. Minden egyéb körülményünket — így a házasságunkat is — felhasználhatjuk arra, hogy őt szolgáljuk és dicsőítsük vele. Nem kell küzdenünk azért, hogy ezek a tényezők megváltozzanak (pl. ha házasok voltunk, elváljunk; ha egyedülállók, társat találjunk), mert ha Isten elhívásával összhangban vannak, akkor ő maga fog változást hozni az életünkben.
4. A házasság kihívás (1Kor 7:25-40)
Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének… (1Kor 7:32-33)
Kihívás — és bár az apostol nem tagadja, hogy számos áldás származik belőle, mégis felhívja a figyelmet a terhekre és korlátokra, melyekkel a házasság szembe állít minket: “Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének” (1Kor 7:32-34). A nem házasoknak lehetősége van arra, hogy kötelékek nélkül szolgálják Istent. Akkor tudják igazán megélni egyedülállóságukat, ha azt Istenbe — a szolgálatába és a vele való kapcsolatba fektetik bele. Amint elfoglalják magukat Istennel, és felhagynak a saját helyzetük miatti kesergésen, lehetőséget adnak Istennek, hogy a tervét megvalósítsa velük. A házasok kihívása pedig az, hogy hűségesen, szeretettel és áldozatkészen éljék meg házasságukat, és közben Isten dolgaival is foglalkozzanak.
Ez a világ a párkapcsolatoknak egy lealacsonyított formáját ismeri, mely sok esetben érzelmek nélküli szex csupán. Amit viszont Isten kitalált, az egyszerre ajándék és szolgálati lehetőség, valamint elhívás egy életre és kihívás, mely formálja a személyiségünket. A házasság szerzője Isten, ezért balgaság párkapcsolatban nélküle gondolkodni. (Tóth-Simon Károly)
…mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. (1Kor 7:7)
Páltól származik mai Igénk. Ő fogalmaz így a házassággal és egyedülállósággal kapcsolatban. Ebben a versben az apostol a görög (khariszma) kifejezést használja, mely Isten kegyelmi ajándékait jelöli (pl. a prófétálást, tanítást stb.). A házasság és egyedülállóság tehát ugyanolyan ajándék Istentől, mint bármely másik, melyet azért ad, hogy a résztvevők és az egész gyülekezet áldást nyerjen általa. És mint kegyelmi ajándéknak, a célja az, hogy kiábrázolja Isten és az ember, Krisztus és az egyház kapcsolatát (vö. Ef 5:21-33). Különféle okokból maradnak egyedülállók az emberek (Mt 19:11-12), és ott lehet közöttük Isten elhívása is, hogy hatékonyabban szolgálhassák őt. Akár házasok vagyunk, akár egyedülállók, kezelhetjük helyzetünket ajándékként, mint amit megélhetünk és felhasználhatunk Isten dicsőségére.
2. A házasság szolgálat (1Kor 7:10-16)
Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. (1Kor 7:14)
A szolgálat lényege az, hogy a saját érdekeinket alárendeljük a másiknak. Fontosabb a másik fél, mint mi magunk — és inkább azt nézzük, ami neki jó, nem pedig a saját boldogulásunkat. Ez a házasságra többszörösen is igaz. A férj és feleség egymáshoz tartoznak, és nem rendelkeznek magukkal. Még a felemás igában élő hívő fél sem szabad arra, hogy kihátráljon a házasságából. Jelenlétével és kitartásával ugyanis megtérésre ösztönözheti a társát. Ha mindkét fél a másik érdekeit keresi, és nem a magáét, akkor mindenki igényei ki lesznek elégítve — harc, szenvedés és viszálykodás nélkül.
3. A házasság elhívás (1Kor 7:17-24)
Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (1Kor 7:24)
Legyen szó a nemzeti hovatartozásunkról, a családi állapotunkról, vagy bármi egyébről, Isten elhívása nem törli azt el, hanem kiteljesíti. Az apostol ezt kéri: Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (1Kor 7:24) Isten céllal hív el minket a vele való közösségre és az ő szolgálatára. Minden egyéb körülményünket — így a házasságunkat is — felhasználhatjuk arra, hogy őt szolgáljuk és dicsőítsük vele. Nem kell küzdenünk azért, hogy ezek a tényezők megváltozzanak (pl. ha házasok voltunk, elváljunk; ha egyedülállók, társat találjunk), mert ha Isten elhívásával összhangban vannak, akkor ő maga fog változást hozni az életünkben.
4. A házasság kihívás (1Kor 7:25-40)
Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének… (1Kor 7:32-33)
Kihívás — és bár az apostol nem tagadja, hogy számos áldás származik belőle, mégis felhívja a figyelmet a terhekre és korlátokra, melyekkel a házasság szembe állít minket: “Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének” (1Kor 7:32-34). A nem házasoknak lehetősége van arra, hogy kötelékek nélkül szolgálják Istent. Akkor tudják igazán megélni egyedülállóságukat, ha azt Istenbe — a szolgálatába és a vele való kapcsolatba fektetik bele. Amint elfoglalják magukat Istennel, és felhagynak a saját helyzetük miatti kesergésen, lehetőséget adnak Istennek, hogy a tervét megvalósítsa velük. A házasok kihívása pedig az, hogy hűségesen, szeretettel és áldozatkészen éljék meg házasságukat, és közben Isten dolgaival is foglalkozzanak.
Ez a világ a párkapcsolatoknak egy lealacsonyított formáját ismeri, mely sok esetben érzelmek nélküli szex csupán. Amit viszont Isten kitalált, az egyszerre ajándék és szolgálati lehetőség, valamint elhívás egy életre és kihívás, mely formálja a személyiségünket. A házasság szerzője Isten, ezért balgaság párkapcsolatban nélküle gondolkodni. (Tóth-Simon Károly)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése