„Maga
az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel
tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a
vízforrás, amelynek vize nem apad el soha.” Iz 58,11
Attól
még, hogy valami nagyszerű dolog megtörténik, nem biztos, hogy Istentől
való. Onnan tudom, mert én is értek a manipuláláshoz, és elő tudom
idézni, hogy nagyszerű dolgok történjenek.
Őszintén,
viszolygok ettől a szótól. Manipulálás. Olyan érzésem van tőle, mintha a
szívem lágy, sima részei közé valami durva, szemcsés anyag férkőzne be.
Pedig ott van. Ismerem. Mert használni is szoktam néha. Igen, manipulálok.
Tudom, hogyan adhatok el egy ötletet.
Tudom, hogyan tudok még többet kihozni valakiből.
Mindig tudom, hogyan érhetem el, hogy a tervemet csodálatos stratégiának lássák.
Nem arról van szó, hogy mindez alapvetően rossz lenne. Ezeket a tulajdonságokat Isten nagyon jól fel tudja használni.
De
mi van , ha a képességeimet Isten tervétől függetlenül gyakorlom? Ha
félretolom Isten időzítését, iránymutatását, tervét, hogy megtanít
valamire a folyamat során?
Úgy
gondolom, azért hagyja, hogy néha eltérjünk az Ő jobb terveitől, hogy
megtapasztalhassuk fejjel-a-falnak módszerünk következményeit.
Ó,
drágáim, mennyit tudnék mesélni! Fejest ugrottam valamibe, amiről azt
hittem, akarom, s rengeteg feszültség, félelem, szorongás és mérhetetlen
lelkiismeret-furdalás lett a vége.
Hasznos és jó, ha el tudunk adni egy ötletet. De nem jó, ha ezt Isten akaratán kívül tesszük.
Hasznos
és jó, ha erejét megfeszítve teljesít valaki. De nem jó, hogyha ezt
csak saját érdekemben várom el tőle ahelyett, hogy mások szolgálatára
tenné.
Hasznos
és jó, ha tudunk tervezni, ha van stratégiánk. De nem jó, ha az a terv
az én vágyaim kielégítésére készül, és nem Isten vágyait követi.
Próbálom megtanulni, hogy nem nyomuljak annyira. Hogy ne rohanjak úgy. Hogy személyes vágyaim tudjanak Istenre várni.
Nemrég alkalmam adódott valami nagyon jelentős dolgot elvállalni. Tudtam, hogyan nyerhetem meg a pályázatot.
Tudtam,
milyen szavakat kell használnom, hogy ötletemet eladjam. Tudtam, hogyan
emeljem a hangomat, hogy hatásos legyen a szereplésem. Tudtam, milyen
stratégiával érhetek célt, és megvolt a tervem a sikerre.
Egy dolgot nem tudtam: Isten akarata-e ez, vagy csak az én vágyam.
Ha biztosan tudnám, hogy Isten tervéhez tartozik, akkor erőfeszítésem nem lenne manipulálás, csak ügyesség. De nem tudtam.
Akkor pedig minden nyomulásom, ügyeskedésem manipuláció. Így hát abbahagytam, leálltam, félrehúzódtam.
És vártam.
Azután
kételkedni kezdtem. Rossz volt látni, hogy a kedvező alkalom elszáll.
De tudtam, hogy most kell előtérbe kerülnie Istenbe vetett bizalmamnak.
Ez is egy olyan alkalom, amikor mélyülhet a hitem. Az Iz 5 8,11
igazságába kapaszkodtam: „Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a
kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel,
mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el
soha.”
Megnyugszom annak biztonságában, hogy ha valaminek meg kell történnie, akkor az nem rajtam áll. Istentől függ.
Nem
azt jelenti, hogy hátradőlök, és várom a sült galambot. Keresek tovább.
De amim van, azt manipulálás nélkül ajánlom fel. És aztán várom, hogy
Isten is ajánlja fel, amit csak ő adhat.
Akkor
tehát, ha bekövetkezik valami az én összevissza erőfeszítéseim nélkül,
tudni fogom, hogy igen, ez az Isten szerinti legjobb dolog, ami
történhet.
Ha pedig nem következik be, akkor megköszönöm Istennek, hogy megvédett önmagamtól.
Uram,
hálás vagyok örökké tartó szeretetedért, életemről alkotott tervedért.
Segíts elfogadnom, magamhoz ölelnem az igazságot, hogy a Te terveid
jobbak az enyémnél. Tedd szívemet alázatossá olyankor, amikor kézbe
akarom venni a dolgokat – hogy teljességgel Téged szolgálhassalak. Jézus
nevében, Ámen.
Lysa TerKeurst: I Know How to Manipulate
Encouragement for today, 2013.10.31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése