„Ö mindenekelőtt azt szereti, hogy szeressék” –drámai levél egy katolikus nőtől Ferenc pápának
(Mexikó
városa): egy Mexikói katolikus nő Lucrecia Rego de Planas,
többgyermekes családanya és Ferenc pápa régi ismerőse szeptember 23. án
egy személyes és hosszú levelet írt a pápának. Ebben a levélben Ferenc
pápa pápaságát támadja és azt a módot, ahogyan ő Péter hivatalát
betölti. Ez egy korunkbeli drámai dokumentum, ami semmiben sem marad el
Szent Hildegard, vagy Sienai Katalin írásaitól.
Rego
de Planas először is felidézi „az elmúlt 12 év” többszörös
találkozásait Jorge Mario Bergoglio bíborossal az egyházi találkozókon,
lelkigyakorlaton a különböző Közép és Dél Amerikai városokban: „melyek
során azt a lehetőséget kaptam, hogy néhány napon át egy fedél alatt
aludjak veled, hogy ugyanazt az asztalt osszam meg veled, sőt az
íróasztalt is.”
Miután
Rego de Planas elküldte a levelet a Vatikánba a saját blogján is
közétette. Választ eddig még nem kapott Rómából. Az alábbiakban a levél
fordítását közöljük.
2013 Szeptember 23. Huixquilucan, Mexiko
Kedves Ferenc pápa,
Annyira
örülök, hogy lehetőségem van üdvözölni téged. Biztos már nem emlékezel
rám, mivel annyi sok embert látsz minden nap, így nehéz minden egyes
emberre visszaemlékezni, még azokra is, akikkel életed során, oly sokat
beszéltél.
Abban
az időben Buenos Aires érseke voltál, és én egy katolikus média
igazgatónője. Most te a pápa vagy és én… csak egy kilenc gyermekes anya
vagyok, egy Keresztény, házas egy jó ember oldalán, aki az egyetemen
matematikát tanít, és aki megpróbál a lehető legjobban együtt dolgozni
az egyházzal, ahová Isten helyezett engem.
Az
elmúlt évek találkozásai során többször is felkértél engem: „Leányom,
nevezz engem Jorge Marionak. Mi barátok vagyunk!” Megijedve azt
válaszoltam: „Egyáltalán nem teszem, Bíboros Úr! Isten óvjon meg engem
attól, hogy földi fejedelmeit tegezzem!”
Most
azonban megengedem magamnak, hogy tegezzelek, mert te már nem Bíboros
vagy, hanem a pápa, az én pápám, a drága Jézus helytartója a Földön,
akihez bizalommal merek fordulni, mint apámhoz.
Azért
szántam rá magam, hogy írjak neked, mert szenvedek és szükségem van
arra, hogy megvigasztalj engem. (…) Tudom, hogy te szereted
megvigasztalni a szenvedőket és én egy vagyok most ezek közül.
Amikor ezeket a dolgokat láttam, ezt gondoltam: „huh, micsoda késztetés a figyelem magára vonása érdekében!”
Amikor
a lelkigyakorlaton, mint Bergoglio bíboros megismertelek, azon
csodálkoztam, hogy te sohasem viselkedtél úgy, mint a többi bíboros és
püspök. Megemlítek néhány példát: te voltál az egyetlen, aki nem
hajtottál térdet a Tabernákulum előtt, vagy az átváltoztatás alatt;
amikor minden püspök reverendában jelent meg, ahogyan az megfelel,
amikor találkozóra mennek, te utcai ruhában és kolláréban jöttél. Amikor
mindenki a püspökök és a bíborosok részére fenntartott székre ültek,
akkor te a Bergoglio számára fenntartott széket üresen hagytad és
valahol hátul foglaltál helyet ezekkel a szavakkal:” itt jól ülök, itt
jól érzem magam”. Amikor mások autóval érkeztek, ami megfelel egy püspök
méltóságának, akkor te a legvégén érkeztél a többiek után nagyon
elfoglaltan és sietve és hangosan elkezdtél a tömegközlekedésről
magyarázni, melyet igénybe vettél, hogy el gyere az összejövetelre.
Amikor én ezeket a dolgokat láttam – és szégyellem ezt mondani neked –
ezt gondoltam: „huh, milyen késztetés a figyelem magára vonása
érdekében! Mert ha valaki alázatos akar lenni, akkor nem egyszerűbb úgy
viselkedni, mint a többi püspök, hogy ne legyen feltűnő?”
Ö mindenekelőtt azt szereti, hogy szeressék
Még
argentin barátaim is észrevették valahogyan zavarodottságomat, akik
szintén részt vettek a találkozón, ezt mondták nekem: Nem te vagy az
egyedüli. Ő mindig elidegenít mindnyájunkat, de tudjuk, hogy kritériumai
egyértelműek és beszédeiben olyan meggyőződéseket képvisel, ami mindig
hűséges a Tanítóhivatalhoz és az Egyház hagyományához, ő bátor
védelmezője az igaz tanításnak…Úgy tűnik azonban, hogy Ő mindenekelőtt
szereti, hogy szeressék, és mindenkinek tetszeni akar. És ebben az
értelemben egy nap a tévében is beszélhetne az abortusz ellen és egy
nappal később ugyanebben a tévéműsorban a Mayo Téren megáldhatja az
abortusz feministákat. Képes arra, hogy beszédet tartson a
Szabadkőművesek ellen és órák múlva együtt egyen és igyon velük.”
Kedves
Ferenc pápám, igaz, hogy volt egy Bergoglio bíboros, akit közelebbről
megismertem: aki az egyik nap azzal volt elfoglalva, hogy izgatott
beszédet folytasson Duarte Aguer püspökkel az élet védelméről és
ugyanazon a napon a vacsora alkalmával szintén izgatott beszédet
folytasson Msgr. Ysernel és Msgr. Rosa Chavezzel a helyi közösségekről
és az Egyház „dogmatikus tanításainak” szörnyű akadályairól. Aki az
egyik nap Cipriani bíboros és Rodriguez Maradiaga bíboros barátja,
akikkel a vállalati etikáról és a New Age ideológia ellen beszél és nem
sokkal később pedig Casaldaliga és Boff barátja, akikkel pedig az
osztályharcról és a gazdagságról beszél, mely keleti gyakorlatokat
ajándékozhatna az Egyháznak.
Attól a pillanattól kezdve imádkoztam érted és szeretett Egyházamért
Ezen
feltételezések által meg fogod érteni, hogy mennyire tágra nyílt a
szemem, amikor a Habemus Papam után meghallottam a nevedet és ettől a
pillanattól imádkoztam érted (még mielőtt ezt kérted volna) és szeretett
Egyházamért.
Amikor
megláttalak mocétum (vállgallér) nélkül az erkélyen és az első
üdvözléskor figyelmen kívül hagytad a Protokollt és a latin szöveget,
hogy nevetve megkülönböztesd magad a többi pápától, azt mondtam aggódva
magamnak: „igen, ő minden kétséget kizárva Bergoglio bíboros.”
A
megválasztásod utáni napokban, több lehetőséget adtál nekem arra,
melyek megerősítették számomra, hogy te még mindig ugyanaz a személy
vagy, akit közelebbről megismertem. Aki mindig azt keresi, hogy más
legyen: te más cipőt, más gyűrűt, más Keresztet, más széket akartál. Sőt
egy másik szobát is, az összes többi pápától eltérően, akik különleges
kívánságok nélkül is mindig boldogok voltak a nekik szánt dolgokkal.
XVI.
Benedek pápa lemondása után elhagyatottnak éreztem magam a harc, a
földrengések, a vad orkán közepette és aztán hirtelen jöttél te
Azokban
a napokban megpróbáltam a mérhetetlen fájdalomból talpra állni, melyet
szeretett és mélyen tisztelt XVI. Benedek pápám lemondása miatt éreztem -
akivel már a kezdetben azonosítottam magam tanításai világossága miatt
(Ő volt a világ legjobb tanítója), a Liturgiához való hűsége és azon
bátorsága miatt, hogy meg merte védeni az igaz Tanítást az Egyház
ellenségei közepette és még ezer más dolog miatt, melyet itt most nem
akarok felsorolni. De megértettem, hogy a szelek valóban viharos
jellegűek voltak és hogy a pápaság erejét tekintve túl nyugtalanító
lett, melyet idővel a durva és brutális kulturális háború miatt
elvesztett.
Abban
a pillanatban XVI. Benedek pápa lemondása után elhagyatottnak éreztem
magam a harc, a földrengések, a vad orkán közepette és aztán hirtelen
jöttél te, hogy felváltsd őt a kormánynál. Egy új kapitányunk van,
köszönet érte Istennek! Én teljesen bíztam abban ( a kétség árnyéka
nélkül), hogy Ferenc pápa a Szentlélek segítségével, a hívek imáival, a
felelősség terhével, a Vatikáni munkatársai segítségével és azzal a
tudattal, hogy az egész világ figyelmét magára vonja, Bergoglio bíboros a
háta mögött hagyja különleges útjait és a kétértelmű dolgokat és
azonnal átveszi a hadsereg fölötti parancsnokságot, hogy új energiával
folytassa a harcot, melyet elődjei kezdtek.
Ahelyett,
hogy fegyvert ragadott volna, az én tábornokom azzal kezdte mandátumát,
hogy a borbélyával és a fogorvosával telefonáljon
A
legnagyobb meglepetésemre és zavarodottságomra az én tábornokom azzal
kezdte mandátumát, hogy a borbélyával és a fogorvosával, a tejesemberrel
és az újságárussal telefonáljon és így magára és nem a pápaság
jelentésére vonta a figyelmet.
Hat
hónap telt el azóta és én szeretettel és érzelmekkel elismerem, hogy te
ezer jó dolgot is megtettél. Nagyon tetszenek nekem a politikusokhoz, a
nőgyógyászokhoz az újságírókhoz intézett hivatalos beszédeid, és ami az
világifjúsági találkozón hangzott el és az ünnepi prédikációid, mert
felismerhető bennünk aprólékos előkészítésük és a szavakon való mély
elmélkedés. Szavaid és ezek a beszédek és prédikációid egy igaz táplálék
volt lelkemnek. Nagyon tetszik nekem, hogy az emberek szeretnek és
megtapsolnak téged. Te vagy az én pápám, az Egyházam feje a Földön,
Krisztus Egyházáért.
Mégis
– és ez az oka levelemnek – azt kell mondanom, hogy Szavaid miatt
szenvedtem is (most is szenvedek), mert te olyan dolgokat mondasz,
melyeket gyomoröklözésként érzek, miközben állandóan igyekszek hű
maradni a pápához és a Tanítóhivatalhoz. Igen, szomorúnak érzem magam,
de a szó, mely a legjobban kifejezi érzelmeimet: az a tehetetlenség.
Útmutatásra van szükségem, kedves Ferenc pápa
Nem
tudom, hogy mit mondjak és mit nem, nem tudom, hogy hol kell kitartanom
és hol kell a dolgokat a maguk folyásán hagynom. Útmutatásra van
szükség tőled, kedves Ferenc pápa. Én valóban nagyon szenvedek és a
legjobban a tehetetlenségtől, ami megbénít engem. A legnagyobb gondom
az, hogy életem nagy részét a Szentírás a hagyomány és a Tanítóhivatal
tanulmányozására szenteltem, így ez által hitem megvédése érdekében
tiszta alapra tettem szert. És most ezek közül a biztos alapok közül sok
ellentétben áll azzal, amit szeretett pápám tesz és mond. Meg vagyok
döbbenve és szükségem van arra, hogy te elmond nekem, hogy mit tegyek.
Jobb, ha néhány példát elmagyarázok:
Én
nem tudok egy pápát megtapsolni, aki sem a tabernákulum előtt, de sem
az átváltoztatás során nem hajt térdet, ahogyan azt a Szentmise rítusa
tanítja. De nem is kritizálhatom őt, mert ő a pápa! Hagyjam figyelmen
kívül a mi nyugalmazott pápánk utasításait?
XVI.
Benedek pápa a Redemptionis Sacramentumban azt kérte tőlünk, hogy
tájékoztassuk a püspököt a liturgikus hűtlenségekről és visszaélésekről.
De kit tájékoztassak, ha maga a pápa nem tiszteli a Liturgiát? Nem
tudom, mit tegyek.
Hagyjam figyelmen kívül a mi nyugalmazott pápánk utasításait?
Nem
tudok örülni az áldoztatók részére fenntartott kehelytányér és térdeplő
padok eltűntetésének és az sem tetszik nekem, hogy te sohasem alázod
meg magad abban, hogy kiszolgáltasd az Ostyát, hogy nem nevezed magad
pápának, csak Róma püspökének, vagy, hogy nem hordod a halászgyűrűt. De
még csak nem is panaszkodhatok, mert te vagy a pápa!
Nem
vagyok büszke arra, hogy Nagycsütörtökön megmostad a lábát egy muzulmán
nőnek, mert ez megsérti a liturgia törvényeit. De semmit sem mondhatok,
mert te pápa vagy, kinek hűnek kell lennem!
De akkor kinek mondhatom el fájdalmamat? Te vagy a pápa!
Szörnyű
fájdalmat okoztál nekem, amikor megbüntetted a Szeplőtelen
Ferenceseket, csak mert az elődöd kifejezett engedélyével – a Summorum
Pontificum szerint – a hagyományos rítus szerint celebrálták a
Szentmisét. Megbüntetni őket azt jelenti, hogy a korábbi pápák tanításai
ellen cselekedni.
Nem
tudtam, hogy mit mondjak, vagy gondoljak, amikor egy csoportot - akik
érted imádkoztak - nyilvánosan nevetségessé tettél ezzel a
kijelentéssel: „azok, akik az imákat számolják” A Rózsafüzér egy
csodálatos hagyománya az Egyháznak, mit gondoljak tehát, ha ez az én
pápámnak nem tetszik, és azokon szórakozik, akik ezt felajánlják érte?
Sok
életvédő barátom van, akiket te néhány nappal ezelőtt elszomorítottál
azáltal, hogy megszállottaknak és rögeszméseknek nevezted őket. Mit
tehetek? Megvigasztaljam őket, miáltal megpróbálom hamisan enyhíteni
szavaidat? Vagy még jobban bántsam meg őket azzal, hogy megismétlem,
amit mondtál nekik, csakhogy a pápához és tanításához hű maradjak?
A
világifjúsági napokon arra szólítottad fel a fiatalokat, hogy az
utcákon zajosak legyenek. Az általad használt szó, ahogy tudom, „a
rendetlenség”, „a káosz” és a „zavarodottság” szinonimája. Tényleg ez
az, amit akarsz, hogy csináljanak a Keresztény fiatalok az utcákon?
Nincs elég zavar és szertelenség a világon?
Sok hajadon és idős asszony, akik nagyon barátságosak, szimpatikusak és nagylelkűek, valóban szemeteknek érezték magukat
Tudom,
hogy sok hajadon és idős asszony, akik nagyon barátságosak,
szimpatikusak és nagylelkűek, valóban szemeteknek érezték magukat,
amikor azt mondtad a szerzetesnőknek, hogy ne nézzenek úgy ki, mint az
öreg szüzek. Ezzel rossz érzést keltettél barátnőimben és bennem is.
Fájt értük a lelkem, mert nincs abban semmit, ha hajadonok maradtak és a
jó cselekedetekért felajánlják az életüket (ezért a magányosságot a
Katekizmus, hivatásnak nevezi) Mit mondjak az Én hajadon, szűz
barátnőimnek? Hogy ezt a pápa nem komolyan gondolta, (ilyet egy pápa nem
tehet) vagy támogassam a pápát abban, hogy számára a hajadonok az
elkeseredett szerzetesnők arckifejezését jelentik?
Ha a kapitány nem látja a jéghegyet, amely felé tartunk, akkor nagyon valószínű, hogy neki ütközünk
Néhány
héttel ezelőtt azt mondtad, hogy az „Egyháznak soha nem ment ilyen jól,
mi ma.” Hogyan mondhat ilyet egy pápa, amikor mindnyájan tudjuk, hogy a
fiatal katolikusok milliói vadházasságban él és amikor a katolikus
házasságokban a fogamzásgátlót használják? Amikor a válás a mi
„mindennapi kenyerünk” és a katolikus anyák milliói a katolikus papok
segítségével megölik meg nem született gyermekeiket. Amikor a katolikus
vállalkozók millióit nem az Egyház szociális tana vezeti, hanem a
kapzsiság és a fösvénység? Amikor több ezer pap visszaéléseket követ el a
liturgiában, amikor a Keresztények százai soha nem találkoztak valóban
Krisztussal és még a hittan alapvető dolgait sem ismerik? Amikor az
oktatás és a kormányok a szabadkőművesség kezében van és a világgazdaság
a cionizmus kezében? Ez lenne az az időpont, amikor az Egyháznak még
soha nem volt ilyen jó dolga, mint ma?
Amikor
ezt mondtad, akkor elfogott a pánik. Mert amikor a kapitány nem látja a
jéghegyet, amely felé tartunk, akkor nagyon valószínű, hogy neki
ütközünk. Te ezt tényleg elhiszed, vagy csak egy szólásmód, kedves pápa?
Dédelgetnünk kell a bűnösöket és mézes - mázos szavakat kell mondanunk nekik, hogy valóban olvassák a katekizmust?
Sok
nagy prédikátor érezte megsemmisülten magát, amikor azt hallották
Tőled, hogy most már nem kell olyan témákról beszélni, melyekről már szó
volt az Egyházban, és amelyek benne vannak a katekizmusban. Mond meg
nekem, kedves Ferenc pápa, nekünk, Keresztényeknek, mit kell tennünk
ahhoz, hogy hűek maradjunk a pápához, a tanítóhivatalhoz és a
hagyományokhoz? Ne prédikáljunk többet, annak ellenére, hogy Szent Pál
azt mondja nekünk, hogy mindig ezt kell tennünk? Ne foglalkozzunk a
bátor prédikátorokkal, elhallgattatásra kényszerítve őket, miközben a
bűnösöknek mézes – mázos szavakat mondunk, csakhogy olvassák a
katekizmust, melyből megtudják, mit mond az Egyház?
Én
nem akarok olyan pásztorokat, akiknek juh szagúk van, hanem olyan
juhokat, melyek nincs trágya szagúk, mert a pásztoruk gondozza őket
Minden
alkalommal, amikor a „juhszagú Pásztorokról” beszélsz, akkor én
mindazokra papokra gondolok, akik hagyták magukat megfertőzni a világi
dolgoktól, és akik elvesztették papi „illatukat”, hogy átvegyék a
rothadás szagát. Én nem akarok olyan pásztorokat, akiknek juh szagúk
van, hanem olyan juhokat, melyek nem trágya szagúak, mert a pásztoruk
tisztán tarja őket.
Néhány
nappal ezelőtt Máté elhivatottságáról beszéltél ezekkel a szavakkal:
Mély benyomást tett rám Máté gesztusa. Ragaszkodik a pénzhez, mintha azt
mondaná: „Nem, ne vedd el tőlem! Ez a pénz az enyém! „ Nem tehetek
másként kedves pápa, minthogy összehasonlítom Szavaidat az Evangélium
szavaival, melyet Máté maga mondott megtéréséről (Máté 9, 9): „Amikor
Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál.
Szólt neki: Kövess Engem! Az felállt és követte.” Nem látom, hogy Máté
ragaszkodott volna a pénzhez (és a Caravaggioi képen sem látom) Én két
teljesen más történetet látok és egy hamis Bibliamagyarázást. Kinek kell
hinnem az Evangéliumnak, vagy a pápának, ha az Evangéliumhoz és a
pápához is hű akarok maradni?
A korábbi pápák, Pétertől Benedekig azt mondták, hogy lehetetlen Istentől távol békére találni, de Ferenc pápa ezt állítja
Amikor
arról az asszonyról beszéltél, aki egy válás és egy abortusz után
vadházasságban él, azt mondtad: „Most békességben él” Kérdem én: Hogyan
élhet egy nő békességben, aki önként távolodott el Isten kegyelmétől?
A
korábbi pápák, Pétertől Benedekig azt mondták, hogy lehetetlen Istentől
távol békére találni, de Ferenc pápa ezt állítja. Mire kell
támaszkodnom: a minden idők Tanítóhivatalára, vagy erre az újdonságra?
Mától a pápához kell hűnek maradnom, azt állítva, hogy egy bűnös életben
is békére lehet találni?
Mintha a Pandora szelencéjét akarnád felnyitni
Aztán
azt a kérdést vetetted fel, anélkül, hogy választ adtál volna, hogy
hogyan kell viselkednie egy gyóntató atyának, mintha Pandora szelencéjét
akarnád felnyitni, mivel te nagyon jól tudod, hogy több száz pap
létezik, akik azt a rossz tanácsot adják, hogy folytassák a
vadházasságot. Miért nem mondott nekünk néhány szót az én szeretett
pápám, hogy mit kell ilyen esetekben tanácsolni, ahelyett, hogy a
becsületes szívekben kétségeket ébresztene?
Bergoglio
bíborost szinte családias módon ismertem meg és hű tanúja vagyok annak a
ténynek, hogy ő egy intelligens, szimpatikus, spontán, humoros és éles
eszű ember. De nekem nem tetszik, hogy a sajtó minden általad kimondott
szót és viccet a nyilvánosságra hoz, mert te nem egy falusi pap vagy. Te
nem vagy már Buenos Aires érseke. Te most a pápa vagy! És sokakhoz
eljut minden szó, amit pápaként mondasz, azokhoz, akik téged olvasnak és
hallgatnak, mint a nyilvános Tanítóhivatal értékét.
Már
túl sokat írtam és sok időt vettem el a te drága idődből, jó pápám. Azt
gondolom, hogy példáimmal, melyeket elmondtam neked (bár sokkal több
lenne) megértettem veled fájdalmamat, melyeket elszenvedek a
bizonytalanság és a tehetetlenség miatt.
Csak
te segíthetsz nekem. Szükségem van egy vezetőre, aki megvilágítja
lépteimet, - annak alapján, amit az Egyház mindig is mondott – aki
bátorsággal és tisztán beszél, aki nem sérteget, amikor arra törekszik,
hogy hű maradjon Jézus megbízásához. Aki a kenyérnek kenyeret mond ,a
bornak pedig bort, a bűnnek bűnt és az erénynek, erényt, még akkor is,
ha a népszerűsége forog kockán. Szükségem van a bölcsességedre, az
eltökéltségedre és a nyíltságodra. Kérem a segítségedet, mert nagyon
szenvedek.
Te nemcsak az ellenséget zavarod össze, hanem minket is
Tudom,
hogy Isten éles elmét adott neked és így megpróbáltam megvigasztalni
magam, elképzeltem, hogy minden, amit teszel és mondasz egy stratégia
része, hogy megtéveszt az ellenséged azáltal, hogy egy fehér zászlót
lobogtatsz, elérvén azt, hogy elhagyja rejtekét. De jobban szeretném, ha
stratégiádat azokkal osztanád meg, akik az oldaladon harcolnak, mert
különben nemcsak az ellenséget zavarod meg, hanem minket is, mert mi már
nem tudjuk, hogy hol van a mi székhelyünk, és hogy pontosan hol van az
ellenség vonala.
Még
egyszer köszönök minden jót, amit értünk tettél, és amit ünnepélyes
módon mondtál, mert az sokat segített nekünk. Szavaid megindítottak
minket és olyan lendületet adtak nekünk, hogy jobban és jobban
szeressünk, és hogy Jézus szeretetteljes Arcát megmutassuk az egész
világnak.
Egy
szeretetteljes gyermeki ölelést küldök neked, és biztosítalak imáimról.
Mellékelek egy fényképet Rólam és családomról, hogy felismerd az
arcunkat, amikor értünk imádkozol.
Leányod, aki szeret téged és mindennap imádkozik érted,
Lucrecia Rego de Planas
Forrás: http://lacomunidad.elpais.com/lplanas/2013/9/26/perplejidad-carta-al-papa-francisco
http://www.uzenetek.eu/news/nyilt-level-ferenc-papanak-/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése