Ezen levelet úgy a hazai, mint a nemzetközi sajtó figyelmébe ajánljuk, valamint az itt leírt tények kivizsgálására nemzetközi segítséget kérünk az Európai Parlamenttől, továbbá Oroszországot mint a térség nagyhatalmát arra kérjük, hogy vesse latba befolyását az esetleges törvénytelenségek felderítésében.
Ugyanis ha a jogtiprásokra belátható időn belül, megfelelő jogorvoslat nem születik az már nem csak Magyarország belügyét képezheti, hanem annak határain túlra is kiterjedhet.
Ezen nemzetközi segítségre való felhívásunk történik azon okból kifolyólag, hogy úgy érezzük hazai porondon szervezetünk mindent elkövetett, amit a törvénytisztelő magatartás keretei biztosítottak.
Az utóbbi években Magyarországon a bankok, a hazai fizetőeszköz hitelezését, valószínűsíthetően mesterségesen, olyan előnytelen feltételekkel kínálták a polgárok számára, az úgynevezett devizahitelekkel szemben, hogy gyakorlatilag az elmúlt fél évtizedben nagy többségében "nagyon kedvező" feltételekkel, csakis deviza-alapúnak hirdetett hitelek kerültek kiközvetítésre. Ezeknek többsége CHF elszámolás alapján történt, mert mint mára bebizonyosodott, ezek a hitelek csak az elszámolási nyilvántartásokban deviza alapúak. A hitelt nyújtó bankok, ezen hitelek folyósításakor, ténylegesen nem vásároltak devizát, és a visszafizető részletek mellett nem is tartalékoltak devizát, illetve nem vásárolnak devizát a részletek visszafizetésénél. Ezek a hitelek mindig is forint hitelek voltak, forintban lettek kifolyósítva és forintban vannak törlesztve, viszont devizában vannak nyilvántartva anélkül, hogy árfolyam veszteségeik keletkeznének, amely nem létező árfolyamveszteségeket könyörtelenül az Adósokra hárítják. A hitelszerződések súlyosan, szándékosan egyoldalúak, méltánytalanul előnytelenek az Adósok számára.
A Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete (BAÉSZ)már 2009-ban többszöri alkalommal fordult ez ügyben a Bankszövetséghez, a Pénzügyminisztériumhoz, a Kormányhoz, a fogyasztóvédelemhez és az akkor még ellenzéki pártok vezetőihez, akik már azóta 2/3-os többséggel, a hatalom kizárólagos gyakorlói.
Ezen beadványainkban arra is felhívtuk a figyelmet, hogy több mint egy millió család létbiztonságának veszélyeztetése, súlyos csalások következménye. Ugyanis a hitelek felvételének időszakában a hitelfelvevők nem tudták felmérni az ország valós gazdasági állapotát, amely gazdasági állapot egyenesen kihat a pénzügyi folyamatokra, ezáltal a hitelek visszafizetési lehetőségeire is. Ugyanis az akkori kormány meghamisította a gazdasági mutatókat, az őket kiszolgáló média, dübörgő gazdaságról számolt be. Mára már köztudott, hogy a nemzetközi "gazdasági válság" nem okozója, csupán leleplezője volt a hazai állapotoknak. A miniszterelnök kiszivárogtatott Öszödi beszéde is azt bizonyította, hogy hazudtak éjjel és nappal, hogy elrejtsék a valós állapotokat a választók elől, de a választók egyben a hitelfelvevők is, akik ilyen hazugságok árnyékában hoztak tíz vagy húsz évre szóló döntéseket.
A magyar jogban a csalás büntette akkor valósul meg, ha az áldozatot tévedésbe ejtik, tévedésben tartják és ebből kifolyólag anyagi kára keletkezik. Mindez az előbb felsorolt esetből megvalósult, de Magyarországon nincs az úgynevezett politikai felelősségre vonás lehetősége, bár véleményünk szerint ez közönséges köztörvényes csalásnak kellene hogy minősüljön.
Pontos számadatokkal nem rendelkezünk, de több öngyilkossági esetről is tudomásunk van, amelyek ezen okokból való kilátástalanságból fakadtak, anélkül hogy személyi felelősségek megállapításra kerültek volna.
Ugyanúgy eredménytelenül záródtak azon próbálkozásaink is, hogy a magáncsőd intézményének a bevezetését a törvényalkotók soron kívül napirendre tűzzék.
A jelenlegi többségi kormánytól is mindössze annyi tellett, hogy csakis a bankoknak kedvező, az Adósoknak a végső döfést megadó árfolyam befagyasztási intézkedést terjesszenek elő, ami csakis kizárólag arra jó, hogy a csőd előtt állók haláltusáját kitolja három évig, ugyanis a bankok az árfolyam különbözetet egy elkülönített számlán, kamattal terhelve vezetik és az árfolyam
rögzítésének lejárta után, az Adósok mindezen különbözetet kamatostól vissza kell fizessék, valójában még több terhet róva rájuk, látszólagos segítségnek álcázva és a tömeges csődhullámot ezáltal szétoszlatva. Így azok, akik már most is becsődölnének, még három évig fizetnek a banknak amely majd három év múlva ugyanúgy kifosztja az Adóst mindenéből.
A virtuális árfolyam különbségekből adódóan, a bankok által értékbecsült és jelzálogként elfogadott ingatlanok mára már nem fedezik a valójában soha fel nem vett összegeket. Ezért a bankok által ilyen-olyan faktoring cégeknek átadott ingatlanok, jóval piaci ár alatt kerülnek kalapács alá, úgy hogy az Adós nem csak az eddig befizetett törlesztéseit és az ingatlanját veszíti el, hanem akár több millió forint, soha fel nem vett összeg hátralékkal is maradhat, és ez a jellemző. Ezen virtuális többletköveteléseket a bankok, az adósok jövedelméből tiltja le akár több évig vagy évtizedig a magáncsőd intézményének hiányában, amelynek megalkotására egyelőre Magyarországon nincs politikai akarat, amely tény is bizonyítja a politikai réteg és a háttérhatalmi pénzvilág maffiaszerű összefonódását. Az ilyen embertelen intézkedések következtében az Adósokat nem csak több évi munkájuk gyümölcsétől fosztják meg, hanem a legális munkába való részvételtől is, mivel 30%-40%-os fizetésletiltással Magyarországon képtelenség családot eltartani.
Magyarországon ugyancsak nem rendelkezünk csoportos perindítási lehetőséggel, amely törvénytervezetet a volt Köztársasági Elnök nem fogadott el és visszaküldte megfontolásra, mondván hogy visszaélésekre adna lehetőséget. Tette mindezt ugyanazon a napon, amikor azzal együtt a holokauszt tagadásról szóló törvény is asztalára került amelyet elfogadott, az visszaélésekre okot nem biztosíthatott és azóta is mindannyian rendkívül fontosnak tartunk, mert valószínűsíthetően több tagadó van ebben az országban mint banki károsult. Viszont sajnálattal tapasztaljuk, hogy azóta sem került újból napirendre a visszaélésekre okot adó törvénytervezet. Ennek hiányában nem marad más hátra, mint erőinket szétaprózva felvenni a küzdelmet a bankokkal szemben. Két éve a BAÉSZ elnöke polgári peres úton pert indított Magyarország legnagyobb bankja ellen, amely per két év után szinte még mindig a perelhetőségi megállapítás szakaszában van. A kilátások érzékeltetésére, ismertetni kívánjuk azon tényeket, hogy a bank rosszhiszemű, tárgyalást hátráltató és akadályozó magatartást folytat, amelyért a bíróság több alkalommal is mulasztási bírsággal sújtotta, de előfordult az is, hogy az alperes bank elismerte mulasztását de ennek ellenére méltányossági alapon kérte a bírság elengedését, amelyet a másodfokú bíróság jóváhagyott és annak fellebbezési költségeit, az ügyben vétlen felperesre rótta nyolc napon belüli kifizetési kötelezettséggel, úgy hogy fellebbezésnek helyet nem biztosított.
Meglátásunk szerint mindezen törvénytelenségek és időhúzások arra szolgálhatnak, hogy megakadályozzák a per nemzetközi bíróság elé vitelét, amilyen hosszú ideig csak lehet, tudván azt, hogy egy esetleges csőd bekövetkeztével együtt a jogi lehetőségek tárháza is erősen megcsappan.
Mielőbbi nemzetközi kivizsgálását kérjük annak, hogy megállapításra kerüljön, hogy valójában deviza alapú hitelek voltak-e kiközvetítve, és ezáltal jogosak-e az elvárt és behajtott árfolyam különbözetek, vagy csak fiktív, virtuális elszámolás alapján, soha el nem végzett ügylet után szedik be a bankok a törvénytelen módon hatalmas, meg nem érdemelt haszonnal a törlesztéseket, ezáltal koldusbotra és kilátástalanságba kergetve embermilliókat, téve mindezt a mindenkori kormányok asszisztálásával.
A megfelelő törvények hiánya, azoknak meg nem alkotása vagy a meglévőknek nem mindenkire egyformán való alkalmazása, megfosztja az átlagembereket az őket megillető jogi úton való igazság kereséstől.
Addig, amíg egy ilyen perben egy év csak azzal telik el, hogy a bíróságok sorra megállapítják illetékességüknek hiányát, elkallódott periratokra hivatkoznak, az Adósokat háromszor is kilakoltathatja a bank.
Félő, hogy nemzetközi nyomás és a helyzet megfelelő átvilágítása nélkül, az embereknek nem marad más választása, látván azt, hogy a törvénytisztelő magatartás olyan útvesztőkbe süllyed, amelyek a teljes ellehetetlenüléshez vezetnek, ezáltal a kétségbeesett helyzetek kétségbeesett reakciókat fognak kiváltani, és mint utolsó önvédelmi eszközhöz, az erőszak alkalmazásához fognak folyamodni családjuk védelmében. A kormány valószínűsíthetően ezt nagyon jól tudja, és ezért költ milliárdokat a válság ellenére, terrorelhárító szervezetek felállítására, egy olyan országban ahol a terrorizmus ismeretlen fogalom, ha eltekintünk Matuska Szilveszter 1931-ben végrehajtott egyéni akciójától.
A több nyelvre lefordított, az orosz miniszterelnöknek, az európai parlamentnek és a nemzetközi sajtónak is eljuttatott nyílt levél célja, a jogi segítség kérés, és egyben figyelmeztetés is azok számára, akik a közeljövőben üzleti kapcsolatba akarnak lépni az érintett Magyarországi bankokkal, hogy milyen kockázati következményekkel fog járni, ha bebizonyosodik az, hogy a devizahitelek mögött valójában soha sem volt deviza, és így az árfolyam különbözet behajtása valójában egy soha el nem végzett szolgáltatás, ügylet utáni, törvénytelen haszonszerzés. A fent említett perben, meglátásunk szerint a bank a következő jogszabályokat sértette meg, és ez szinte a teljes devizahitelezésre kiterjedhet.
Ptk.4.§.(1), Ptk.6.§.,Ptk.201.§.(1),Ptk.231.§(1)-(2),Ptk.232.§(4),Ptk.302§.,Ptk.361.§(1),Ptk.528.§.(3),Pénzintézeti törvény 213.§(1),1996.évi CXII.tv.Értelmező rendelkezésekIII. Egyéb meghatározások 7-es pontja, 87/102/EGK Irányelv 2. Cikk(3) bekezdése, 2008/48/EK Irányelv14 pontja, 275/2010.(XII.15.)Korm.Rendelet,1996. Évi 112. tv. ,Ptk.305.§(1),Ptk.306.§.(1)”a”
Ugyanis ha a jogtiprásokra belátható időn belül, megfelelő jogorvoslat nem születik az már nem csak Magyarország belügyét képezheti, hanem annak határain túlra is kiterjedhet.
Ezen nemzetközi segítségre való felhívásunk történik azon okból kifolyólag, hogy úgy érezzük hazai porondon szervezetünk mindent elkövetett, amit a törvénytisztelő magatartás keretei biztosítottak.
Az utóbbi években Magyarországon a bankok, a hazai fizetőeszköz hitelezését, valószínűsíthetően mesterségesen, olyan előnytelen feltételekkel kínálták a polgárok számára, az úgynevezett devizahitelekkel szemben, hogy gyakorlatilag az elmúlt fél évtizedben nagy többségében "nagyon kedvező" feltételekkel, csakis deviza-alapúnak hirdetett hitelek kerültek kiközvetítésre. Ezeknek többsége CHF elszámolás alapján történt, mert mint mára bebizonyosodott, ezek a hitelek csak az elszámolási nyilvántartásokban deviza alapúak. A hitelt nyújtó bankok, ezen hitelek folyósításakor, ténylegesen nem vásároltak devizát, és a visszafizető részletek mellett nem is tartalékoltak devizát, illetve nem vásárolnak devizát a részletek visszafizetésénél. Ezek a hitelek mindig is forint hitelek voltak, forintban lettek kifolyósítva és forintban vannak törlesztve, viszont devizában vannak nyilvántartva anélkül, hogy árfolyam veszteségeik keletkeznének, amely nem létező árfolyamveszteségeket könyörtelenül az Adósokra hárítják. A hitelszerződések súlyosan, szándékosan egyoldalúak, méltánytalanul előnytelenek az Adósok számára.
A Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete (BAÉSZ)már 2009-ban többszöri alkalommal fordult ez ügyben a Bankszövetséghez, a Pénzügyminisztériumhoz, a Kormányhoz, a fogyasztóvédelemhez és az akkor még ellenzéki pártok vezetőihez, akik már azóta 2/3-os többséggel, a hatalom kizárólagos gyakorlói.
Ezen beadványainkban arra is felhívtuk a figyelmet, hogy több mint egy millió család létbiztonságának veszélyeztetése, súlyos csalások következménye. Ugyanis a hitelek felvételének időszakában a hitelfelvevők nem tudták felmérni az ország valós gazdasági állapotát, amely gazdasági állapot egyenesen kihat a pénzügyi folyamatokra, ezáltal a hitelek visszafizetési lehetőségeire is. Ugyanis az akkori kormány meghamisította a gazdasági mutatókat, az őket kiszolgáló média, dübörgő gazdaságról számolt be. Mára már köztudott, hogy a nemzetközi "gazdasági válság" nem okozója, csupán leleplezője volt a hazai állapotoknak. A miniszterelnök kiszivárogtatott Öszödi beszéde is azt bizonyította, hogy hazudtak éjjel és nappal, hogy elrejtsék a valós állapotokat a választók elől, de a választók egyben a hitelfelvevők is, akik ilyen hazugságok árnyékában hoztak tíz vagy húsz évre szóló döntéseket.
A magyar jogban a csalás büntette akkor valósul meg, ha az áldozatot tévedésbe ejtik, tévedésben tartják és ebből kifolyólag anyagi kára keletkezik. Mindez az előbb felsorolt esetből megvalósult, de Magyarországon nincs az úgynevezett politikai felelősségre vonás lehetősége, bár véleményünk szerint ez közönséges köztörvényes csalásnak kellene hogy minősüljön.
Pontos számadatokkal nem rendelkezünk, de több öngyilkossági esetről is tudomásunk van, amelyek ezen okokból való kilátástalanságból fakadtak, anélkül hogy személyi felelősségek megállapításra kerültek volna.
Ugyanúgy eredménytelenül záródtak azon próbálkozásaink is, hogy a magáncsőd intézményének a bevezetését a törvényalkotók soron kívül napirendre tűzzék.
A jelenlegi többségi kormánytól is mindössze annyi tellett, hogy csakis a bankoknak kedvező, az Adósoknak a végső döfést megadó árfolyam befagyasztási intézkedést terjesszenek elő, ami csakis kizárólag arra jó, hogy a csőd előtt állók haláltusáját kitolja három évig, ugyanis a bankok az árfolyam különbözetet egy elkülönített számlán, kamattal terhelve vezetik és az árfolyam
rögzítésének lejárta után, az Adósok mindezen különbözetet kamatostól vissza kell fizessék, valójában még több terhet róva rájuk, látszólagos segítségnek álcázva és a tömeges csődhullámot ezáltal szétoszlatva. Így azok, akik már most is becsődölnének, még három évig fizetnek a banknak amely majd három év múlva ugyanúgy kifosztja az Adóst mindenéből.
A virtuális árfolyam különbségekből adódóan, a bankok által értékbecsült és jelzálogként elfogadott ingatlanok mára már nem fedezik a valójában soha fel nem vett összegeket. Ezért a bankok által ilyen-olyan faktoring cégeknek átadott ingatlanok, jóval piaci ár alatt kerülnek kalapács alá, úgy hogy az Adós nem csak az eddig befizetett törlesztéseit és az ingatlanját veszíti el, hanem akár több millió forint, soha fel nem vett összeg hátralékkal is maradhat, és ez a jellemző. Ezen virtuális többletköveteléseket a bankok, az adósok jövedelméből tiltja le akár több évig vagy évtizedig a magáncsőd intézményének hiányában, amelynek megalkotására egyelőre Magyarországon nincs politikai akarat, amely tény is bizonyítja a politikai réteg és a háttérhatalmi pénzvilág maffiaszerű összefonódását. Az ilyen embertelen intézkedések következtében az Adósokat nem csak több évi munkájuk gyümölcsétől fosztják meg, hanem a legális munkába való részvételtől is, mivel 30%-40%-os fizetésletiltással Magyarországon képtelenség családot eltartani.
Magyarországon ugyancsak nem rendelkezünk csoportos perindítási lehetőséggel, amely törvénytervezetet a volt Köztársasági Elnök nem fogadott el és visszaküldte megfontolásra, mondván hogy visszaélésekre adna lehetőséget. Tette mindezt ugyanazon a napon, amikor azzal együtt a holokauszt tagadásról szóló törvény is asztalára került amelyet elfogadott, az visszaélésekre okot nem biztosíthatott és azóta is mindannyian rendkívül fontosnak tartunk, mert valószínűsíthetően több tagadó van ebben az országban mint banki károsult. Viszont sajnálattal tapasztaljuk, hogy azóta sem került újból napirendre a visszaélésekre okot adó törvénytervezet. Ennek hiányában nem marad más hátra, mint erőinket szétaprózva felvenni a küzdelmet a bankokkal szemben. Két éve a BAÉSZ elnöke polgári peres úton pert indított Magyarország legnagyobb bankja ellen, amely per két év után szinte még mindig a perelhetőségi megállapítás szakaszában van. A kilátások érzékeltetésére, ismertetni kívánjuk azon tényeket, hogy a bank rosszhiszemű, tárgyalást hátráltató és akadályozó magatartást folytat, amelyért a bíróság több alkalommal is mulasztási bírsággal sújtotta, de előfordult az is, hogy az alperes bank elismerte mulasztását de ennek ellenére méltányossági alapon kérte a bírság elengedését, amelyet a másodfokú bíróság jóváhagyott és annak fellebbezési költségeit, az ügyben vétlen felperesre rótta nyolc napon belüli kifizetési kötelezettséggel, úgy hogy fellebbezésnek helyet nem biztosított.
Meglátásunk szerint mindezen törvénytelenségek és időhúzások arra szolgálhatnak, hogy megakadályozzák a per nemzetközi bíróság elé vitelét, amilyen hosszú ideig csak lehet, tudván azt, hogy egy esetleges csőd bekövetkeztével együtt a jogi lehetőségek tárháza is erősen megcsappan.
Mielőbbi nemzetközi kivizsgálását kérjük annak, hogy megállapításra kerüljön, hogy valójában deviza alapú hitelek voltak-e kiközvetítve, és ezáltal jogosak-e az elvárt és behajtott árfolyam különbözetek, vagy csak fiktív, virtuális elszámolás alapján, soha el nem végzett ügylet után szedik be a bankok a törvénytelen módon hatalmas, meg nem érdemelt haszonnal a törlesztéseket, ezáltal koldusbotra és kilátástalanságba kergetve embermilliókat, téve mindezt a mindenkori kormányok asszisztálásával.
A megfelelő törvények hiánya, azoknak meg nem alkotása vagy a meglévőknek nem mindenkire egyformán való alkalmazása, megfosztja az átlagembereket az őket megillető jogi úton való igazság kereséstől.
Addig, amíg egy ilyen perben egy év csak azzal telik el, hogy a bíróságok sorra megállapítják illetékességüknek hiányát, elkallódott periratokra hivatkoznak, az Adósokat háromszor is kilakoltathatja a bank.
Félő, hogy nemzetközi nyomás és a helyzet megfelelő átvilágítása nélkül, az embereknek nem marad más választása, látván azt, hogy a törvénytisztelő magatartás olyan útvesztőkbe süllyed, amelyek a teljes ellehetetlenüléshez vezetnek, ezáltal a kétségbeesett helyzetek kétségbeesett reakciókat fognak kiváltani, és mint utolsó önvédelmi eszközhöz, az erőszak alkalmazásához fognak folyamodni családjuk védelmében. A kormány valószínűsíthetően ezt nagyon jól tudja, és ezért költ milliárdokat a válság ellenére, terrorelhárító szervezetek felállítására, egy olyan országban ahol a terrorizmus ismeretlen fogalom, ha eltekintünk Matuska Szilveszter 1931-ben végrehajtott egyéni akciójától.
A több nyelvre lefordított, az orosz miniszterelnöknek, az európai parlamentnek és a nemzetközi sajtónak is eljuttatott nyílt levél célja, a jogi segítség kérés, és egyben figyelmeztetés is azok számára, akik a közeljövőben üzleti kapcsolatba akarnak lépni az érintett Magyarországi bankokkal, hogy milyen kockázati következményekkel fog járni, ha bebizonyosodik az, hogy a devizahitelek mögött valójában soha sem volt deviza, és így az árfolyam különbözet behajtása valójában egy soha el nem végzett szolgáltatás, ügylet utáni, törvénytelen haszonszerzés. A fent említett perben, meglátásunk szerint a bank a következő jogszabályokat sértette meg, és ez szinte a teljes devizahitelezésre kiterjedhet.
Ptk.4.§.(1), Ptk.6.§.,Ptk.201.§.(1),Ptk.231.§(1)-(2),Ptk.232.§(4),Ptk.302§.,Ptk.361.§(1),Ptk.528.§.(3),Pénzintézeti törvény 213.§(1),1996.évi CXII.tv.Értelmező rendelkezésekIII. Egyéb meghatározások 7-es pontja, 87/102/EGK Irányelv 2. Cikk(3) bekezdése, 2008/48/EK Irányelv14 pontja, 275/2010.(XII.15.)Korm.Rendelet,1996. Évi 112. tv. ,Ptk.305.§(1),Ptk.306.§.(1)”a”
Kásler Árpád, a BAÉSZ elnöke.
2011.06.21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése