Állj meg egy percre...

"Az emberek élik a hétköznapokat, s nem veszik észre, mennyi szépség, boldogság kimarad. Majd holnap! - mondják, de holnap is van fontosabb. Az ünnepek fénye vesztett ékkövek, melytől az ember nem lesz boldogabb. Ember!
Miért a múltat kutatod?
Attól nem lesz szebb a holnapod!
A boldogságot ne a múltban, de ne is a jövőben keresd, légy boldog ma, és teljes lesz életed!

Azt mondod, nincs minek örülnöd? Meglehet…
Keress apró boldogságot, s a nagyot is megleled.

Ne morogj, csak ülj ki egy térre és figyelj meg egy gyermeket! Nézd, mennyi kíváncsiság bujkál benne, nyitott a világra, mennyivel boldogabb még az ő kis világa! Nem törődik a múlttal, a jövő nem érdekli, a hétköznapi boldogság egész lényét betölti!
Örül a napnak, örül a szélnek, örül a felhőnek, örül a kék égnek, ez felfoghatatlan a felnőtt ember felnőtt eszének!
Örül az esőnek, hisz rengeteg a tócsa és az esernyő is egészen jó móka! Néhány dolgot merítettem a boldogság kútjából, van ott még rengeteg, de meg kell látni, s csak rajtad múlik, hogy észrevedd!

Millió szépség bujkál a világban, de nem vesszük észre a nagy rohanásban. Állj meg egy kicsit, élvezd a percet, tárd ki szíved, légy újra gyermek. Mosolyogj, örülj, táncolj ha kell!
Meglátod, a ma boldogsága holnap jön el! A boldogság kicsiny magocska, melyet ültess el, minden nap locsolgasd örömmel és szeretettel.
Ez a mag elkezd nőni, meg sem áll az égig, aki rád néz csak azt látja, arcod örömtől fénylik! Keresik, kutatják, mi történt Veled? S akkor majd elmondod: -
Nincs más dolgod, mint hogy a boldogságot észrevedd!"