Rohanó életünkben annyira természetes, hogy általában utólag gondoljuk végig az eseményeket. Utólag látjuk meg a lehetőségeket, amelyeket elmulasztottunk. Utólag ismerjük fel az áldásokat, amelyeknek részesei voltunk. Mások értékeit csak akkor akarjuk elismerni, mikor már hiányoznak. A régiek sokkal jobban igyekeztek előre készülni a bekövetkező eseményekre, és emiatt jobban is tudtak élni velük. Ma szombat este van. Mivel telt a napod, a délutánod? Lekötött a sok elmaradt munka elvégzése? Pedig ma készülnöd kell Isten elé! Holnap istentiszteletre mész, és szólni fog az Úr hozzád! Ha meg akarod hallani, akkor készülnöd kell rá! Ha meg akarod tenni, amit mond, akkor nagyon kell figyelned arra, amit tenned kell majd. Egyébként anélkül utasítod el a szavát, hogy észrevennéd, mit is tettél valójában. Hiszen meg se hallod, így nem tűnik elutasításnak. Pedig jó a füled. Legalábbis arra, hogy meghalld mindazt, amit talán nem kellene. Amit az emberek mondanak másokról. Aminek a meghallása csak leterheli az életed. Az Úr szava lélek és élet. A tanítványok bizonyságot tesznek róla, hogy az Úrnál örök élet beszéde van. Te is így tapasztalod? Ha nem, csak egy miatt lehet: számon kérő szava szól hozzád! Előzd meg, figyelj az élet beszédére!