Megtanulni mindazt, amire Isten a nyomorúság által akar megtanítani, fontosabb, mint kijutni a nyomorúságból. (Ismeretlen szerző) Érezted-e már magad teljesen elveszettnek? Voltál-e már olyan helyzetben, ahol teljes kilátástalanság vett körül? Vagy talán épp most kerültél olyan körülmények közé, hogy nem látod a kiutat, mintha egy sűrű, sötét, fekete erdő mélyére kerültél volna? Megvan-e még a reményed a szabadulásra, vagy már úrrá lett rajtad a félelem? Isten igéje ma arra int, hogy ne essél kétségbe még a leglehetetlenebbnek tűnő helyzetekben sem, mert ő éppen az ilyen körülmények között tudja megmutatni rajtad kegyelmét, szabadítását. Isten elsősorban nem a hegyen tanít, dicsősége nem ott látszik meg leginkább. Mint ahogy egy gyertya fénye sem a nappali fényben hoz világosságot, hanem a komor éjszakában. Isten hatalma is éppen a legnehezebb időben mutatkozik meg leginkább. Vidd hát Isten elé életedet, s kérd az ő kegyelmét és irgalmát, s meglátod, hogy nem marad megválaszolatlanul. Elküldi az Úr mentő seregét, mert nem engedi, hogy elvesszen akárcsak egy is gyermekei közül. Uram! Te látod nehézségeimet, nyomorúságos sorsomat. Tudom, hogy semmi sincs akaratodon kívül. Add, hogy békességgel tudjam elhordozni keresztemet, és türelemmel várjam szabadításodat! Ámen.

Uram, nagyon fáj ostorozásod, a szenvedés minden formája. Akkor is, ha tudom és alázatosan elfogadom, hogy saját bűneimnek a következménye, hogy megérdemlem. Rémülten kiáltok hozzád: Ne verj, ne büntess, nem bírom! De te jobban ismersz és jobban szeretsz engem, mint én magamat. Te tudod, mire van szükségem, hogy igaz gyermekeddé váljak. Nehéz szívvel mondom ki, de ki kell mondanom: Inkább büntess, de ne ítélj halálra. Inkább nevelj vasvesszővel, de ne mondj le rólam. Adj erőt, hogy bizalommal tudjam fogadni csapásaidat, de kérlek, mérd fel erőmet, idejében vedd le rólam sújtó kezed, szabadíts meg, tégy örvendő, hálaadó, boldog gyermekeddé. Ámen.

(Varga László: Isten asztaláról)