1997. – Marpingen I. II. III. /Németország/

Míg 1876-ban három kislánynak, 1997-ben három fiatal nőnek /Marion Guttmann (30 éves), Christine Ney-Nidercorn (25 éves), Judith Hirber(35 éves)/ jelenik meg Mária. Különböző helyen laknak és még nem is ismerik egymást.



Marion férjes asszony, a jelenések idején 30 éves, Neukirchenből származik. A jelenésekig nem élt vallásos életet. 1997-ben belső indíttatásra Marpingenbe utazik, út közben a fiers-i Mária kápolnában női hangot hall: „Akarsz-e mindent vállalni, ami Istenhez vezet majd? Meghökken, de innentől kezdve rózsafüzért kezd imádkozni. A Marpingeni forrásnál újra hangot hall: ”Elvezetek hozzád egy papot, aki megértéssel fogadja a problémádat.”

1998. július 3-án egy plébánossal találkozik, akinél 13 év után újra gyónást végez, és ekkor ismeri meg Christine-t. Mária a kis Jézussal a karján jelent meg neki, de nem mindig látja Máriát, olykor csak a hangját hallja.



Christine 25 éves férjes asszony a jelenések idején. Ensdorfból származik. Egy nagyon kicsi francia faluban lakik. Korábban hívő volt, de vallását már nem gyakorolta. 1997-ben teregetés közben melegség járta át, majd le kellett térdelnie, s ekkor pillantotta meg a fehér ruhás, fehér fátyolos Szűzanyát először, aki csak gyengéden mosolygott rá. A későbbi találkozások során azonban nem mindig látta, sokszor csak hallotta Mária szavait.

1998 szeptemberében mikor Mária-énekeket kellett énekelnie egy imaórán ismerte meg a szervező Judithot.



Judith Hiber 35 éves, nem férjezett a törvényszéki hivatalban dolgozik. Judith először 1999. március 14-én hall sugallatot egy marpingeni áhítat előtt: „Gyermekem, nem kell félned!” A nyilvános jelenéseken azonban csak hallja, de nem látja a Szűzanyát.

ELSŐ NYILVÁNOS JELENÉS ÉS KINYILATKOZTATÁS

/1999. MÁJUS 17./





Marion erős belső késztetésre barátnőjével Marpingenbe indulnak. Út közben Marion hirtelen felkiált: Ó, ez meg mi? Mi ez? De hiszen ez Rafael arkangyal!” Később: Hiszen itt van minden angyal és a szentek és a megboldogultak! Már itt van a Szűzanya is a kis Jézussal… És itt van egy világító kereszt!” A fénylő keresztet követve a marpingeni (härtelwaldi) kápolnához érkeztek.

„Németország anyjaként jövök” – mondja a Szűzanya, és mindenkinek megköszöni a kápolna gondozását. „Szeplőtelen Szívem diadalmenetét Marpingenben akarom megkezdeni!”

A világítókereszt a további hónapokban is elkíséri őket a kápolnához, és később Cristine is látja a kísérő angyalt és néhány szentet /Don Boscot, Edith Steint, az arsi plébánost, Bernadette Soubiroust és Pio atyát.





MÁSODIK JELENÉS

/MÁJUS 20./



A Szűzanya köszönetet mond a kápolnában imádkozóknak és Patricio atyának a kápolna bővítéséért.





HARMADIK JELENÉS

/MÁJUS 26./



Belső késztetésre mindhárman Marpingenbe mennek. Marion felismeri a három arkangyalt és a Szűzanya a következőket mondja: „Azt kívánom, hogy ma emberek jöjjenek!” Rózsafüzért imádkoznak, mikor megjelenik a Szűzanya a kis Jézussal, fején aranykoronával. Ezután a Szűz kinyújtja kezét, és ezt mondja:

"Gyermekeim, teljes szívemből szeretlek benne­teket, és én hívtalak ma itt össze benneteket. Meg­ígértem, hogy eljövök, hogy nehéz időkben vissza­térek, és én tartom ígéreteimet: most ismét itt va­gyok. Még egyszer köszönetet mondok azoknak az embereknek, akik a kápolnát karban tartották, és szép virágokkal díszítették évtizedeken át. Köszö­nöm az imát. Elfogadtam, és továbbítottam Fiam­nak. Az az imádság, melyet itt évtizedeken át mondtak, már nagy segítségére volt a világnak.

Még egyszer kérlek benneteket, szüntelenül imádkozzátok itt a rózsafüzért, minden olyan cél érdekében, melyet meghagytam nektek, mindenek előtt a világ békéjéért, ez most nagyon fontos, a vi­lág békéjéért. Mondjátok a rózsafüzért a világ béké­jéért."

Aztán elmondta, mennyire szereti a gyerekeket, majd hozzáfűzte: "Kérlek benneteket, hogy szüntele­nül imádkozzatok, miközben dolgoztok, vagy bár­mit csináltok, szívetekben mindig imádkozzatok, én majd mindent Szeplőtelen Szívembe zárok és to­vábbítom Fiamnak."



Judithon keresztül így folytatta:

"A rózsafüzér, az az ima, melyet én már Fatimában is kértem tőle­tek. A rózsafüzér nagy hatalmat ad nekem, amire most szükségem is van, megmenteni a világot és visszaadni az Atyának, aki nagy várakozással nézi az embereket és a lelkeket. Minden embert szeret, és azt kéri tőlünk, hogy a bűnösök megtéréséért imádkozzunk és segítsünk neki rendbe hozni a vi­lágot."



Christine által:

"Szeretlek benneteket, gyermeke­im, és Szeplőtelen Szívembe zárlak benneteket. Imádkozzatok szüntelenül, imádkozzatok, és tart­satok bűnbánatot! Ez az én törekvésem, ez az üze­netem, melyet ma adni szeretnék nektek. Imádkoz­zatok és tartsatok bűnbánatot, és el ne vesszetek! Gyertek az én utamon velem Jézushoz! Rátok adom majd köntösömet, és felétek nyújtom kezemet, hogy így vezesselek benneteket Fiamhoz. Ne aggód­jatok, gyermekeim, veletek vagyok! Én vagyok a ti Anyátok, aki kezét nyújtja nektek. A tiétek vagyok, mindenkihez igen közel állok. Mindegyikőtök a gyermekem és nem hagylak benneteket cserben. Legfőképpen nem ezekben a nehéz időkben.

Még gyakrabban fogok jönni, és azt szeretném, ha betegeket hoznának ide. Azért ajándékoztam nektek a forrást, hogy testi és lelki gyógyulást hozzon, és hogy erőt adjak az én utamat járni, mely gyakran keresztút, tövisekkel szegélyezett út."



Judithon keresztül:

"Ha a rózsafüzért mondjátok, mindig eljövök, hogy ezt az imát, ami ajkatokról és szívetekből jön, összegyűjtsem a világ javára. Ezért még egyszer kérlek benneteket, mondjátok gyak­ran a rózsafüzért, amit én adtam nektek."



Christine által:

"Nem akarok szenzációt. Megígér­tem, hogy idejövök, és most meg is teszem, mert kevés az idő. De azt szeretném, hogy csendben imádkozzatok, és hogy ájtatosan imádkozzatok, amint azt kívántam, de azt szeretném, ha mindez csöndben történne. Ne legyen szenzáció! Minden­nek kicsinek kell lennie, és mindent alázattal kell végrehajtani. Megáldalak benneteket, gyerme­keim."

Végül ismét megjelent a karján a kis Jézus, és ő ál­dotta meg az embereket. Azután egy jól látható villanás­sal eltűnt.





NEGYEDIK JELENÉS

/JÚNIUS 1./



Amikor a kápolnát elhagyták, akkor pillantották meg kint a barlangnál a Szűzanyát.



Marion: "Olyan, mint az égi királynő, fehér fátyollal és fehér ruhában."

Christine: "Én nem látom őt, csak hallom. Azt mond­ja:

„Gyermekeim, ismét imádkozásra szólítlak fel benneteket. Imádkoznotok kell a bűnösök megté­réséért s a világ békéjéért. Imádkozzatok, gyerme­keim, imádkozzatok! Ezen kívül még egyszer szeretném mondani, hogy igyatok a forrásból és hozzátok ide nekem a betegeket. Megígértem, hogy lelki és testi gyógyulást adományozok, és ezt meg is teszem. Az ígéretemet megtartom. Hozzátok el ne­kem a betegeket feltűnés nélkül! Nektek ajándé­koztam az imádságokat, és mindenek előtt a bete­gekért mondandó imákat, hogy feltűnés és szenzá­ció nélkül el tudjátok hozni nekem a betegeket.

Imádkozzatok, gyermekeim, és tartsatok bűnbána­tot! Ez az az üzenet, amelyet ma szeretnék átadni. Ismételten felszólítalak benneteket, hogy imádkoz­zatok."



Azután azt kérte a Szűzanya, hogy a látnokokat és azt a helyet, ahol ő maga állt, hintsétek meg szenteltvízzel. Judith megkérte erre Herbertet. Egészen addig Herbert észre sem vette, mi történt, mert éppen a kápolna mö­gött söpört.



Marion: "A Szűzanya most éppen ott áll a gyermek Jézussal, ahol te vagy. A kis Jézus keresztet vet, a Szűz­anya meghajol, és ő maga is keresztet vet. Mindketten mosolyognak. "



Christine: "Ezt mondja: „Újra eljövök, ahogy meg­ígértem már első alkalommal. Újra eljövök. Még na­gyon sokszor meg fogok itt jelenni, mert sürgős üzeneteim vannak. Megáldalak benneteket, gyer­mekeim."

Aztán Christine még hozzáfűz egy mondatot: "Mie­lőtt elment, még mondott valamit. Úgy értettem, hozzá kell érintenünk a rózsafüzéreket a kőhöz." A virágágyás­ban lévő kőre mutat. Herbert azt mondja: "Ez a jelenés köve."



E jelenés után mindannyiuknak egy kis időre van szükségük, hogy ismét visszazökkenjenek a mindennapi életbe. Ekkor elmennek a forrás irányába, de kerülőt tesznek, mert Marion úgy érzi, hogy el kell menniük egy asszonyért. De a címet nem tudja pontosan. Valahogy eljutnak a házhoz. Az asszony otthon van és velük tart. Amikor megérkeznek a Szentháromság-kápolnához, a Szűzanya már vár rájuk az oltár előtt. Marion látja, ahogy Szűz Mária kezeiből sugarak áradnak ki és a jelen­levőkre hullanak.



Ekkor a Szűzanya Judith által a következőket mond­ja:

"Gyermekeim, azért hívtalak ide fel benneteket, hogy a forrásomhoz vigyelek benneteket."

Ezután a Szűzanya odamegy a forráshoz és rámutat:

"Ezt a gyógyírt lelketeknek is szeretném ajándékozni, ezért hívtalak ide fel benneteket. Ezt a forrást azért adtam ajándékba, hogy betegeket gyógyítson, tes­tüket és lelküket is, ezért mondtam olyan sokszor már nektek, hogy hozzátok ide a betegeket. Azért jöttem ezekben a nehéz időkben, hogy ismét bete­geket gyógyítsak lelkileg és testileg is, mert az em­berek baja olyan kimondhatatlanul nagy."

Christine által folytatja:

"Ne féljetek, ez az én forrásom, mely nem fog kiapadni. Elég lesz a víz, nem kell félnetek, hogy kevés víz van itt. Elég lesz a víz."



Azután ismét Judith által:

"Nektek, gyermekeim, különösképpen a betegekért kell imádkoznotok. Egyrészt azért, hogy az őrangyalok idehozzák őket, másrészt azért, hogy újból elkezdjenek szívből imádkozni, Istennel beszélni, őt szeretni és szolgál­ni. Ennek a Szentháromság-képnek itt fent megvan a jelentése: nem engem kell dicsőíteni, hanem az Atyát, a Fiút és a Szentlelket."



Ekkor Szűz Mária felett megjelenik egy világító ke­reszt, közepén egy galamb. Körös-körül zöld olajágak forognak, amelyek fénysugarakat bocsátanak ki. Azután Christine által így szól a Szűzanya:

"Most megáldalak benneteket, gyermekeim, és azt kívánom, hogy az a nő, akit általatok hivattam, meséljen el mindent a papnak. "

Áldást mond "az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevé­ben, ámen." Azután megint eltűnik egy villanással. (Nem úgy, mint egy villám, hanem úgy, mint egy fényes villanás).



Az a nő, aki a látnokokkal jött ide, közvetlenül ez­előtt hosszú beszélgetést folytatott egy paderborni pap­pal. Hazavitték ezt a nőt, és még egyszer visszamentek a kegykápolnához. És azután külön mentek haza.





ÖTÖDIK JELENÉS

/JÚNIUS 7./





Útban a kegykápolnához Christine újra látja a világító keresztet, mely az előtt az autó előtt megy, melyet Judith vezet. Sok szent van jelen, akik sorfalat képeznek, és vidáman integetnek. Köztük van ezúttal Sr. Blandine Merten is. A Szűzanya Christine tudtára adja, hogy nem kell félnie; egészen köpenyébe zárja majd, hogy semmi sem térítheti el. 18 óra felé megjelenik nekik a Szűzanya. A Mária­ szobortól balra áll, és a "Salve Regina" éneket kéri. Min­denki énekli. Szűz Mária karján a Gyermekkel így szól Christinéhez:

"Ismét imádkozásra szólítlak fel ben­neteket! Imádkozzatok, gyermekeim, ez a legfonto­sabb! Azt a rózsafüzért mondjátok, melyet én taní­tottam nektek. Mondjátok a rózsafüzért a bűnösök megtéréséért és a világ békéjéért! Fontos, hogy imádkozzatok, tartsatok bűnbánatot és imádkozza­tok, és ne féljetek, gyermekeim! Én a ti Anyátok va­gyok, és mindig veletek vagyok."

Valamivel később és már egyedül:

"Gyermekeim, még egyszer mondom nektek: betegeket szeretnék gyógyítani, lelkileg és testileg. Ide szeretném hívni a betegeket, hogy újra megtanuljanak bennem és Istenben bízni. Azért jöttem ezekben a nehéz idők­ben, hogy erőt és vigaszt ajándékozzak nektek. Oly vigasztalan idők járnak, hogy el kellett hozzátok jönnöm, hogy vigaszt nyújtsak nektek. Szeretlek benneteket, és Fiam, Jézus szintén szeret titeket. Velem együtt köszöni nektek az imátokat, áldozata­itokat és jóakaratotokat."

Azután ismét megjelenik a kis Jézus, és mindketten csendben hallgatják a kápolná­ból felhangzó imákat.

"Megígértem nektek, hogy ismét eljövök ide, a nehéz, áldatlan időkben, és én betartom az ígérete­met. Még gyakrabban meg fogok jelenni a Mária-­kútnál és a plébániatemplomnál is. Oda is eljövök, nemcsak ide, hanem oda is. Mindez a tervem része, hogy ez a hely összekovácsolódjon. És még egyszer: ne féljetek, gyermekeim, bízzatok, bízzatok teljes szívetekből, és bízzátok félelmeiteket és bajaitokat az én Szeplőtelen Szívemre!"

Ezután a Szűzanya arra kéri a zarándokokat, hogy tartsák fel rózsafüzéreiket, hogy megáldhassa azokat. A zarándokok elmondanak egytized rózsafüzért. A Szűz­anya ezalatt ott marad, azután újra eltűnik egy fényes vil­lanással.





HATODIK JELENÉS

/JÚNIUS 13./



15 óra 20 felé jár az idő. Christine éppen a "Mária sira­tóéneke" című éneket énekli. A látnokok Hartelwaldban vannak, a Rosa Mystica szobor előtt. Ekkor a Szűzanya így szól Christinéhez:

"Gyermekeim, azért vezettelek ide benneteket, hogy elkezdhessétek Németország­ban diadalmenetemet. Szeretlek benneteket, gyer­mekeim, és boldog vagyok, hogy eljöttetek hívásomra. Annak is nagyon örülök, hogy papok is van­nak itt. Örvend az én szívem, és örvend isteni Fiam szíve, hogy papok is vannak itt. Szeretett fiaim, oly nagyon örülök annak, hogy itt vagytok."



Marion ekkor megjegyzi: "Olyan szépen ragyog a ruhája a csillagokkal, a fátyla is, amely átlátszó és csilla­gok vannak rajta. Kék a szeme és fekete a haja... egészen szerény az öltözéke, de csodálatos."



"Annak is nagyon örülök, hogy sok beteg jött el. Ahogy az imént mondta az a fiatal férfi, aki elő­imádkozott: először imádkozni kell, és én utána lel­ki vagy testi gyógyulást ígérek a betegeknek. Az ima nagyon fontos. Még egyszer mondom, imád­kozzátok a rózsafüzért, mondjátok a rózsafüzért a bűnösök megtéréséért és a világ békéjéért! Imád­kozzátok a rózsafüzért! Nagyon fontos, hogy a ró­zsafüzért mondjátok. Szükségem van az imákra! Szükségem van az imákra!"

Marion: "Csúsztatja a rózsafüzér szemeit az ujjai kö­zött, és ő maga is imádkozza a rózsafüzért." ( Megjugorjé-ban és Schichoban is együtt mondja a Szűzanya a rózsafüzért az imádkozókkal, de az első szavaknál hallgat; végtére is nem köszöntheti saját magát.)



Christinén keresztül azt mondja Szűz Mária, hogy örül, hogy a papok itt vannak, hogy az ő szeretett fiai itt vannak. Majd folytatja:

"Szeretlek benneteket, gyer­mekeim, és minden félelmeteket és gondotokat az én Szeplőtelen Szívemben hordom. Bízzatok min­dent az én Szeplőtelen Szívemre! Én a ti Anyátok vagyok és gondoskodom rólatok. Mindegyikőtök­kel törődöm. Ringatlak benneteket karjaimban, mint egy gyermeket, és szeretlek benneteket."



Christine ismét látja a szenteket, akik idejövet kísér­ték őt. Azután Szűz Mária megkéri a jelenlévő papokat, hogy áldják meg a helyet és a zarándokokat. Az előimád­kozó ekkor mikrofonon keresztül felkéri a papokat, hogy jöjjenek ide és osszanak áldást, majd a jelenés he­lyét, valamint a látnokokat hintsék meg szenteltvízzel.

Christine közli: "Én csak a szívemmel látom őt, de egészen tisztán hallom... Most azt kell mondanom, hogy nagyon örül, hogy a papok itt vannak, hogy a sze­retett fiai itt vannak. Hihetetlenül örül, és Szeplőtelen Szívében hordja a papokat és a szerzeteseket, és mindig mellettük áll."

Ezután több pap megáldja a jelenés he­lyét és a látnokokat. Ekkor Szűz Mária Christine által így szólt: "Szeretlek benneteket, gyermekeim, és meg­tartom ígéreteimet. Visszatértem ide, és még gyak­rabban fogok jönni, mert itt Marpingenben kezdő­dik el Szeplőtelen Szívem diadalmenete Németor­szágban. Az ima által, melyet ma itt mondanak, fog a megtérés kegyelme az emberekre hul­lani."

Christine folytatja: "Megint a rózsafüzér-imádság­ra szólít fel bennünket, a rózsafüzért szeretné, mert az a legerősebb fegyver az ellenség elleni harcban. Szeretet­tel imádkozva... a rózsafüzér."

Most Judith veszi át a szót azzal, hogy Szűz Mária üzenetét tolmácsolja:

"Gyermekeim, érzem, hogy boldog a szívetek, hogy itt lehettek. Mindegyikőtö­ket egyenként hívtam, hogy itt legyen. Mert ti vagy­tok, gyermekeim, kiválasztva arra, hogy Németor­szágban a diadalt, Szeplőtelen Szívem diadalát ve­lem előkészítsétek. Ez az imaáradat, amely ma e szent helyről az egekbe száll, közbenjár majd Atyám trónjánál értetek, és egész Németországért, és az egész világért. Teljes szívemből szeretlek benneteket. Nagy áldással és kegyelemmel küldelek haza benneteket, hogy ott, ahol vagytok, hatékony lehessen. Imámmal, melyet Isten trónja előtt mind­nyájatokért mondok, közbenjárok értetek. Ez örök­re elkísér majd benneteket, hogy végre tudjátok hajtani tervemet."

Amikor az egyik pap a papok számára is kér üzene­tet, a Szűzanya Christine és Judith által kéri, hogy imád­kozzák egyházközségeikben a rózsafüzért. Ezen kívül óhaja: "...a Szentatyához való hűség, minden dolog­ban."



E nap első jelenése végén ezt mondja Szűz Mária:

"Mielőtt elmegyek, minden jelenlévőt meg fogok ál­dani, és az én Fiam, Jézus, aki itt jelen van, velem együtt fog áldást osztani. Mondjátok meg az embe­reknek, hogy térdeljenek le, és nyílt szívvel fogad­ják ezt az égi áldást!"

Az előimádkozó közli ezt az óhajt. Minden jelenlévő letérdel. A kis Jézus megáldja az embereket, a Szűzanya közben meghajol, azután eltű­nik. Nem sokkal később Marion utal rá, hogy Szűz Mária ismét itt van, hogy mondjon valamit. "Igen" - feleli Christine "Még egyszer eljött, hiszen mi mindig annyira félünk. Eljött, hogy megerősítse, hogy a szombati szent­mise előtt visszatér. Szándékosan a szentmise előtt jön, mert el szeretné vezetni gyermekeit a Fiához... 8 óra fe­lé jön Härtelwaldba, lehet, hogy kicsit korábban vagy ké­sőbb." Azután újra eltűnik a jelenés.

A zarándokmise után, amelyre 17óra 15-kor került sor, a három látnok és egy kis csoport érkezik a Mária­-kúthoz. Ott immár harmadszor jelenik meg Szűz Mária. Judith tolmácsolja a szavait:

"Miután Fiamnál voltatok, és őt imádtátok, és ő egyesült a szívetekkel, még egyszer eljövök a Mária­ kúthoz, még egyszer el szeretném nektek mondani, mennyire szeretlek benneteket. Szívemben hordoz­lak benneteket. Az én szívem a ti mentsváratok. Menedék, amely nektek minden bajban nyitva áll. Menedék, amely mindig vár rátok. A mentsvár, vagyis az én Szeplőtelen Szívem titeket kimondha­tatlanul szeret. Elfogadom imáitokat, gondjaitokat, bajaitokat, és kéréseiteket is megőrzöm szívemben, hogy Isten trónja előtt közbenjárjak értetek. Szükségem van imátokra, vissza kell adni a vilá­got Atyámnak. Az Atya nagy szeretetben várakozik, és nagy gonddal tekint a világra, mely olyan messze tévedt tőle. Azt szeretné, hogy a világ megtérjen, hogy újra visszatérjen a szentségekhez, mindenek előtt a szentgyónáshoz. A szentgyónás által az én is­teni Fiam vére lelketeket tisztábbra... fehérebbre mossa, mint a hó. Ezért tanuljátok meg ezt a szent­séget nagyon szeretni, mert ez Isten irgalmasságá­nak legnagyobb ajándéka, amit csak adhatott nek­tek. Emlékezzetek mindig, Jézus, az én Fiam ezért, értetek halt meg."



Christine által: "Szeretlek benneteket, gyermeke­im. Megerősödve menjetek haza, vigyétek a csalá­dotokba azt a szeretetet, melyet ma nektek ajándé­koztam! Mindig veletek leszek szívetekben. Én Szeplőtelen Szívemben hordozlak benneteket."

Azután ezt kéri: "Azt szeretném, hogy a fiatal pap előre jöjjön. Az én isteni Fiammal együtt, akit gyer­mekként karomon hordok, és aki titeket is a szívé­ben hordoz, szeretnék a Fiam által... az én Kisfiam fog áldást adni... az én isteni Fiam fogja áldásra emelni kezét."

Fiával együtt áldást ad. "A Szűzanya pontosan ön mögött áll most" - mondja Marion.



Christine a paphoz fordulva: "A Szűzanya önhöz beszél:

"Szeretett fiam, melletted is állok küldetésedben. Mindig veled vagyok, és minél nehezebb az út, an­nál inkább fogom a kezed. Gondolj csak nehézsé­geidre! Nem hagylak cserben. Mindenről tudok, és minden benne van az isteni tervben."



Mielőtt Szűz Mária végleg eltűnne, Christinén ke­resztül a következőket tudatja:

"Visszajövök. A Mária­-kúthoz is visszajövök. De egy későbbi időben jö­vök. A Mária-kúthoz jövök. És a plébániatemplom­ba is eljövök majd, hogy a hely összekovácsolód­jon. Nem szabad, hogy versengés legyen itt az én helységemben, az én Marpingenemben. E helynek össze kell kovácsolódnia, de ehhez sok imára van szükség. Imádkozzatok tehát, gyermekeim!

Imádkozzatok a püspökért is! És ne féljetek, bármilyen kilátástalannak is tűnik az egész, min­den az én isteni tervem része. Gondoljatok szava­imra: Szenvedés nélkül nem juthatunk előre. De én segíteni fogok nektek elviselni a szenvedésete­ket, tehát ne féljetek! Szeretlek benneteket, gyer­mekeim!"





HETEDIK JELENÉS

/JÚNIUS 20./



Röviddel 8 óra előtt Härtelwaldban. A látnokok, akik so­sem tudják pontosan, hogy jön-e a Szűzanya, és hogy mikor jön, röviddel a jelenés előtt világos belső sugalla­tot éreznek.

Christine: Megkérdeztem, ki ő?

„Én vagyok az Úr Anyja, aki Isten trónja előtt térdel, és közbenjár az egész világban lévő összes gyermekéért.”

Azt kéri, hogy minden engedelmességben történjen, mert ő is engedelmességben cselekszik." Azután ezt mondja a je­lenés:

"Azért jöttem, hogy elmondjam, Fiam azt ké­ri, hogy újból mossátok tisztára lelketeket."

Ekkor Marion leírja a jelenést: "Látom a kis Jézust, talán 5-6 éves; néha komolyan néz, azután megint mosolyog, és lefelé néz..."

Most Szűz Mária Judithon keresztül beszél:

"Gyer­mekeim, a bűnáradat, amely a Földről az égig ér, már el nem tűrhető. A legnagyobb sérelem, amely Istent érheti, hogy az emberek nem igénylik az ő ir­galmasságát. Irgalmassága a szentgyónás szentségé­ben minden ember számára elérhető. De nagyon fáj az Úrnak, hogy ti ezt az ajándékot nem fogadjátok el. Ez szeretete ajándéka, melyet kereszthalála által érdemelt ki. Ó, ti emberek! Bár látnátok, hogy fáj az ő szíve, mert nem akarjátok elfogadni ezt az ajándékot. Ez az én szívemet is szomorúvá teszi, és a töviseket, melyek szívemet körülveszik, még mélyebben szúr­ják szívembe. Fáj a szívem, óh gyermekeim! Ma egé­szen határozottan azt mondom nektek: Térjetek vissza az Úrhoz! Imádkozzátok a rózsafüzért, imád­kozzatok a bűnösök megtéréséért!

Nagyon fontos, hogy imádkozzatok, mert Isten ellenfele megkísérel romlásba dönteni. Óh, ti em­berek, ha gondolnátok erre! Nézzétek az én fájdal­mamat! Oly sebzett az én szívem, és azért jövök ma, hogy ezt a fájdalmat kinyilvánítsam, hogy ti, leg­alább ti, akiket ma idehívtam, elkezdjétek szeretni Isten irgalmasságát és ezzel a szentgyónás szentsé­gét. Ez az én óhajom és erre kérlek benneteket tel­jes szívemből."

Christine újból látja a fehér galambot és a sok színes virágszirmot, amelyek a zarándokokra hullanak. "Egy­szerre csak már nem az aranykorona van a Szűzanyán, hanem egy töviskoszorút visel a fején." Azután Marion és Christine sok kis gyereket lát.

"Ezek azok a gyere­kek, akiket ti, gyermekeim, nem akartatok!" Marion ezt mondja: "De nem mind, részben elvetélt koraszülöt­tek. Életképtelen magzatok, akiket azután Isten egyene­sen magához vesz az égbe."

Ekkor azt mondja a kis Jézus: "Engedjétek hozzám a gyerekeket, és ne aka­dályozzátok őket, mert az ilyeneké a mennyek országa!"

Mária Christinén keresztül szól:

"Kérlek ben­neteket, gyermekeim, maradjatok Isten szereteté­ben, éljetek Isten parancsai szerint! Tehát úgy is, hogy elfogadjátok a szentségeket! Ne szúrjátok a tö­viseket a szívembe, hanem húzzátok ki azokat imá­itokkal és Istenben való életetekkel. És ehhez tarto­zik az engedelmesség is. Ma szeretném megismétel­ni azt, hogy abszolút engedelmességet kívánok. Erre kérlek benneteket."

Judith által:

"Ha nehéz lesz majd engedelmesked­netek, gondoljatok az én Fiamra, mert az én Fiam mindig engedelmes volt, és engedelmessége vezet­te őt irántatok érzett szeretetből megváltásotokért a keresztre. És az engedelmesség - keresztút, mert ez akaratotok megfeszítése; akaratotoké, melytől olyan nehezetekre esik megválni. Szabaduljatok meg akaratotoktól és illeszkedjetek az Atya tervé­be! Mert ez az én Szeplőtelen Szívem terve, Szeplő­telen Szívem diadala, ami itt Németország javára el­kezdődött. "

Christine egy kis csend után: "Tehát, ha jól érettem, július harmadik vasárnapján akar újra eljönni". Ezután egy pap, szokás szerint áldást osztott.

Röviddel ezután a Szűzanya még egyszer visszatért. Ezúttal a zarándokok mellett állt, közvetlenül két nyolc­évesforma lány mögött, akik tolószékben ültek.

Marion:

"Megsimogatja a gyermekek haját. Azt mondja, erőt akar adni nekik. Most megfordul, és a tömegre mosolyog, fel­emeli a kezét és a sugarak az embertömegre áradnak."

Christine:

"Igen, és azt is mondja, hogy meg akarja erő­síteni őket szívükben. És minden imát elvisz az ő Fiá­hoz."



NYOLCADIK JELENÉS

/JÚLIUS 18./



A forrásnál a három látnok elkezdi imádkozni a rózsafü­zért, ahogyan azt egy belső hang súgja nekik A második tized után, megjelenik Szűz Mária fehér ruhában, fehér és fölötte kék fátyol van rajta. A fehér galambot is lehet újra látni, meg az angyalokat. Szűz Mária mosolyog és elkezd beszélni, de Marion semmit sem ért. Christine ezzel szemben felfogja a szavait:

"Gyermekeim, nagyon örülök, hogy idejöttetek és követtétek hívásomat. Nagyon szeretlek benne­teket, és mindnyájatokat az én Szeplőtelen Szívem­ben hordozlak. Köszönöm engedelmességeteket és imáitokat, melyeket én egyenesen a Fiamhoz vi­szek. Minden imát hálásan fogadok, és megint csak kérlek benneteket, hogy szívetekben szüntelenül imádkozzatok, miközben dolgoztok, miközben te­vékenykedtek. Gondoljatok mindig ránk, és imád­kozzatok! Imáitok és az a szeretet, mellyel az imá­kat mondjátok, balzsam a szívünkre."



Azután a jelenés Judith által szól, aki szavait így tol­mácsolja:

"Azért jöttem ma ide a forráshoz, hogy emlékeztesselek benneteket arra, hogy ezt a forrást már több mint száz évvel ezelőtt ajándékozta Isten, hogy betegeket gyógyítson. Igyátok ezt a vizet és imádkozzatok! Bízzatok bennem és az én Fiamban, mert mi segíteni fogunk nektek! Mondtam nektek, hogy gyógyítani akarom a betegeket lelkileg és tes­tileg, és ezt meg is tartom, mert amit megígérek, megtartom. Itt fent a forrásnál is emlékeztetni akarlak benneteket, hogy a szent egyházban is van egy for­rás, egy soha ki nem apadó forrás, melyet ma már nem használnak, vagy már csak nagyon ritkán: az élő víz, mely Jézus szívéből folyt ki. Ez egyrészt az ő szeretete, másrészt az ő kegyelme, melyet ke­reszthalála révén biztosított nektek. A kegyelem ké­szen áll, hogy behatoljon szívetekbe. Arra kérlek ma benneteket, nyissátok ki szíveteket, hogy beára­molhasson a kegyelem áradata, amely készen áll, és amit a világ ma már nem akar elfogadni."

Marion a galambot most egy piros szívvel látja; a ga­lamb a Szűzanya és a kis Jézus felett lebeg.

Christine:

"Ma is minden gyermekem Anyjaként jövök és a legfőbb vágyam, hogy gyermekeim hagy­ják, hogy vezessem őket. Ismét kezemet nyújtom fe­létek. Fogadjátok el és hagyjátok magatokat vezetni, ahogy egy anya vezeti kis gyermekét. Bizakodjatok, bizakodjatok és higgyetek! Sosem hagylak bennete­ket egyedül. Mindig veletek vagyok és minden gon­dotokat és bajotokat, de örömötöket is hordozom veletek. Ismerlek benneteket, mindegyikteket, és segítek nektek. Ne féljetek! Ne hagyjátok, hogy bár­mi elbizonytalanítson, vagy félrevezessen bennete­ket! Szeretlek benneteket, gyermekeim."

Marion: "Áttetszően, három dimenzióban látszik"

Christine:

"Azért is jöttem, hogy ezt a forrást, ezt a kegyelemforrást, ezt az egész vidéket újra megáldjam. Amint én visszatértem erre a helyre és újjá­élesztettem, úgy szeretném ezt a forrást is újra megáldani."

A Szűzanya és a kis Jézus megérintik a vízcsapokat és a bal sarokban kifolyó vizet. És a kis Jézus keresztet raj­zol.

Judithon keresztül:

"Birtokba vettük Isten számá­ra ezt a vizet, megérintése által és az áldás által, me­lyet a kis Jézus adott. Isten megbízott engem azzal, hogy ezt a vizet hozzáférhetővé tegyem számotok­ra, és a kegyelem áramoljon benne, amely azután gyógyítani is képes testileg és lelkileg. Ezt a forrást Isten ajándékozta, és ma újból ajándékozza, és esze­tekbe juttatja, hogy ez a víz az élet forrása. Mély alá­zattal, sok szeretettel, s mindenek előtt sok biza­lommal kell innotok ezt a vizet, imádkozással egybekötve. Annyira szeretném, hogy a betegek megtanulják viselni szenvedéseiket Istenért, és elfogadni az Isten iránti szeretetből. Így ez hasznára válik a vi­lágnak és segít nekünk a lelkek megmentésében. A lélek a legfontosabb."

(Megjegyzés: Szembetűnő, hogy egyrészt lelki és tes­ti gyógyulást ígér a betegeknek, másrészt szenvedéseik elviselésére kéri őket. E látszólagos ellentmondást fel­oldhatjuk, ha meggondoljuk, hogy sehol a világon nem ígérte, hogy minden beteget meggyógyít. A gyógyulás belső (lelki) gyógyulás lehet, ha az illető a maga beteg­ségét alázattal elfogadja, tehát megbékél magával és Is­tennel is.)

Christine: "Azt akarja, hogy lemenjünk a kegykápol­nához, ahol már sok ember várakozik. Ő is oda fog jön­ni." Ekkor a csoport imádkozva a kápolnához megy.



Megérkezve Christine ezt mondja: "Azt mondta, hogy a pap, aki majd a zarándokmisét tartja - azt hiszem, Jörg Müllernek hívják - áldjon meg minket. Röviddel ezután a Szűzanya ismét megjelenik, és Marion írja le őt: "Itt áll a virágágyásban egész egyszerűen öltözve, telje­sen fehérben. Kék a szeme, és fekete a haja."

Christine: "A galamb is itt van megint. Megint ott vannak a virágszirmok a szárnyain és alatta. Most a Szűz­anya így szól:

„Gyermekeim, azért jöttem el ma, hogy amint már megtettem: a forrást újra megáld­jam, megszenteljem a Fiammal együtt. Ezt megtet­tem az imént. Kérlek benneteket, mértékkel hasz­náljátok a forrást. Az összes víz, ami itt folyik, im­már megszentelt víz, és ti ihatjátok. Ahogy ígértem, ez a szent víz testi vagy lelki gyógyulást szerez mindazoknak, akiknél ezt Isten, a ti Atyátok úgy kí­vánja."

Judith által:

"Minden lélek kegyelmet kap. Egye­sek meggyógyulnak, mert így szerepel az Atya ter­vében. Mások megkapják az erőt ahhoz, hogy a szenvedést az Isten iránti szeretetből hordozzák. Egyre jobban megértik majd, hogy a világot csak szenvedés és ima által lehet megmenteni. Ezért jö­vök és kérlek benneteket, hogy mondjátok azt az imát, melyet tanítottam nektek, vagyis a szent rózsafüzért. Szívetek nagy szeretetével imádkozzátok azt, a bűnösök megtéréséért, a világ békéjéért mondjátok, és azért is, hogy az emberek elfogadják azt a kegyelmet, melyet Istentől kaptak, hogy meg­meneküljön a világ. Imádkozzatok, hogy kinyissák szívüket, és tágra nyissák, hogy a kegyelem árada­ta, amely készen áll, bejusson a szívükbe. Isten rátok néz és szeret benneteket. Várja a vi­lág megtérését, és engem bízott meg, hogy ezt vég­hezvigyem. Ezért mondom ma nektek, és ezért kérlek benneteket teljes szívemből, ahogy csak egy anya kérhet: Nyissátok ki szíveteket, viseljétek kereszteteket, szeressétek a keresztet, imádkozzatok, tartsatok bűnbánatot és mentsétek meg velem együtt a világot az Atyának, aki a mennyben várja a lelkeket és a világot. Annyira szereti az embereket, és annyira szeretné, hogy megtérjenek, visszatalál­janak hozzá, szeretettel és őt dicsőítve éljenek Ar­ra lett a világ teremtve, hogy Istent dicsőítse, nem pedig arra, amit ma tesz, mert a világ nagyon messze sodródott céljától és feladatától.

Szeressétek Őt, gyermekeim, és tárjátok ki szí­veteket Ő előtte. Figyeljetek kezemre, és általam megtaláljátok az utat Jézushoz és Jézuson keresztül az Atyához. Szeretlek benneteket, gyermekeim, és minden pillanatban ott vagyok körülöttetek, mel­lettetek. Vezetlek benneteket, Szeplőtelen Szí­vemben hordozlak benneteket, és ez a Szeplőtelen Szív a ti mentsváratok. Szívemben megérzitek a vi­gaszt, megérzitek Isten szeretetét, megérzitek Isten vágyódását, hogy megmentse a világot. Rejtőzzetek Szeplőtelen Szívembe az én Szeplőtelen Szívem szentsége által, és éljetek ebben a szentségben a nap minden pillanatában! A ti életetekben minden Isten terve szerint halad, minden a ti megmentése­tekért történik, azért, hogy a mennybe jussatok. Bízzatok bennem, gyermekeim! Mindig veletek va­gyok, és oly végtelenül szeretlek benneteket!"

Ahogy ezeket a szavakat mondja, Marion Jézust az Anyja mögött felnőtt férfiként látja, Kezeit Anyja vállára teszi.



Christine: "Azt szeretné, hogy egy pap még egyszer áldást osszon." Újra hivatják a papot, és ő áldást osz­t, melyet Jézus vele együtt ad. Ezután meghinti szenteltvízzel a jelenés helyét a virágágyásban. Marion megemlíti, hogy ezalatt a Szűzanya meghajol.

Christine:

"És megint mondja: „Mindig Fiamhoz vezetlek ben­neteket, mert az én célom az, hogy titeket Fiamhoz vezesselek, aki vár rátok."

Azt mondja, augusztus 8-án délelőtt 11 után újra el­jön. Azt mondja, hogy mindenkit, aki ma itt van, ő ma­ga hívott, és hogy a megszentelt vizet mértékkel használ­juk, alázattal. Int és elmegy.

KILENCEDIK JELENÉS

/AUGUSZTUS 8./



A tömeg már imádkozva vár a látnokokra. Mikor megér­keznek, először angyalok jelennek meg, köztük Gábriel arkangyal is. Jön Szűz Mária is a kis Jézussal a karján.

Christine által a Szűzanya ezt mondja:

"Gyermeke­im, köszönöm nektek, hogy hívásomra idejöttetek. Megint én hívtam ide minden egyes jelenlévőt, akár tud róla, akár nem. Megint Anyaként jövök, mert hiszen annyira szeretlek benneteket. Ma bizalmat és teljes odaadást kérek tőletek. Kezemet nyújtom felétek, fogadjátok el, kérlek, fogadjátok el! Jó va­gyok hozzátok és szeretlek benneteket. Teljesen megbízhattok bennem. Hiszen már mondtam, hogy mindegyikteket jól ismerem, és hogy mindent együtt viselek veletek Félelmeiteket, gondjaitokat, szenvedéseteket, de örömötöket is. Mindent, amit átéltek, veletek együtt éltem át. Sosem hagylak egyedül benneteket.

Bízzatok, ajándékozzatok meg bizalmatokkal! Ajándékozzatok meg engem magatokkal, és én el­viszlek benneteket az én Fiamhoz, aki oly nagyon vár benneteket és a ti szereteteteket. Ne féljetek, gyermekeim! Az én Szeplőtelen Szívem megmutat­ja nektek a Fiamhoz vezető utat."

Judith által:

"Kivétel nélkül mindegyikőtök szá­mára Anya vagyok. Mindegyikőtöket szívemben hordozlak. Nektek ajándékozom teljes bizalmamat, mert titeket választottalak ki tervemhez. A bizalom azt jelenti, hogy nem törődünk félelmünkkel és azzal, hogy mire nem vagyunk képesek, vagy mit nem lehet véghezvinni. A bizalom azt jelenti, hogy rám tekintetek, az én Szeplőtelen Szívemnek szen­telitek magatokat, elfogadjátok kezemet, hagyjátok magatokat általam gyermekként vezetni, és mindent velem, bennem és általam tesztek. Minden fé­lelmetekben veletek vagyok. Elviszem gondjaitokat és bajaitokat Istenhez, és közbenjárok értetek. Éle­tetek minden részletével törődöm. Ismerem is életetek minden részletét, minden pillanatot, minden szívverést, minden lélegzetvételt. Mindenről tudok, amit tesztek."

Christine által:

"Ma felszólítalak benneteket, hogy szeressétek az én pápámat és kövessétek őt. Imád­kozzatok érette és vele! Ő az én pápám. Azt szeret­ném, hogy kövessétek őt és engedelmeskedjetek neki. Ne gúnyoljátok őt, és ne kételkedjetek dönté­seiben. Az Ég szolgálatában áll és úgy cselekszik, ahogyan azt mi óhajtjuk."

Amit "konzervatívnak" szokás nevezni, az nem más, mint az igazság megőrzése. A haladás és a modern gondolkodás modernizmusba csú­szik át, ha az ember eltávolodik az egyház tanaitól és ez­zel Isten szellemétől.

Judith által:

"Még egyszer eljöttem azért, hogy to­vább tanítsalak benneteket az én legjobban szere­tett Fiamról, az én pápámról, akit én szívemből sze­retek, és aki egész szívét, egész lényét nekem szen­telte, nekem átadta, hogy megmutassam nektek, hogyan viselkedjetek vele. Hallgatnotok kell a sza­vára. Amit nektek mond, a mi megbízásunkból mondja. Ma nagyon nehéz keresztet hord, mert a világ oly távol van Istentől. Ennek a keresztjét hord­ja. Ha jól megnézzük őt, látni lehet a keresztet. Az irántam, és az én isteni Fiam iránti szeretetből hord­ja azt. A lelkek megmentéséért hordja, és azért, hogy a világ visszatérjen Istenhez.

A szeretet, melyet sugároz, az én szeretetem és isteni Fiam szeretete. Ő az én eszközöm, és enge­delmes eszközöm. Nektek is, gyermekeim, enge­delmesnek kell lennetek, hűnek kell lennetek a pá­pához, szeretnetek kell őt, és hallgatnotok kell rá. Tudom, hogy ma a ti időtökben nehéz az ő szavai­nak engedelmeskedni, mert megnehezítik számo­tokra, hogy az igaz szavakat, melyeket a pápa mon­dott, meghalljátok, mert kiforgatják a szavait, mert nem helyesen adják tovább azokat, és mert ezzel az egyházat félrevezetik. Hallgassatok hát a pápára! Ő a fény a ti korotokban, melyet Isten az. én közbenjárásomra nektek ajándékozott. Nézzetek e fényre! A hegyen van. A pápa az egyház csúcsa, a hierarchiában a legfelső. Ő Istent képviseli, ő Péter, és Jézus erre a sziklára épí­tette az ő egyházát. Mindez e Péter nélkül, e pápa nélkül nem egyház már, de semmiképpen sem az, melyet Jézus alapított. Mert Jézus az egyházat a pá­pára, Péterre, a sziklára építette. Legyetek bátrak és bízzatok benne!"

Christine által:

"Gondoljatok rá, gyermekeink, hogy mi teljes szívünkből szeretünk benneteket, és, ezt a szeretetet nektek akarjuk ajándékozni, de ki kell nyitnotok szíveteket, hogy a szeretet bejuthas­son. Minden törekvést magammal vittem, mindent az én Szeplőtelen Szívembe zárok. Ne féljetek! Én a ti Anyátok vagyok, és soha nem hagylak benneteket magatokra. Ezt bensőleg tudatosítanotok kell, és meg kell tanulnotok megérteni."





TIZEDIK JELENÉS

/AUGUSZTUS 21./



Ezúttal ismét sok ázsiai volt jelen, sok fiatalember is, va­lamint papok és szerzetesek. Hét kamera is fel volt állít­va; türelmetlenül várták a látnokokat. Elhúzódott a do­log, mert jelenés csak 20 óra után volt. Hans Schotte közvetlenül a látnokok előtt állította fel kameráját a le­zárt területen belül, ahol a betegek és a lelkészek helye volt. Hans Schotte kezdettől fogva mindent filmre vett. Ezen az estén filmre kellett vennie a reakcióteszteket is, melyeket a jelenések alatt a látnokokkal akartak el­végezni. Mindent dokumentálni kellett, még pedig közvetlen-közelről.

A három látnok először kissé oldalt, a kápolna előtt állt. Együtt imádkozták a rózsafüzért a többiekkel. Azu­tán a mozgássérült gyermekek felé fordultak, és egy ide­ig velük beszélgettek. Néhány zarándok csodálkozott a fesztelen és egyáltalán nem áhítatos légkörön: Hogy tudnak a látnokok ilyen felszabadultan és kötetlenül be­szélgetni, amikor közvetlenül Szűz Mária látogatása előtt állnak? Ezt a fesztelenséget a medjugorje-i látno­koknál is tapasztalható, valamint Renato Baronnal Schió­ban és Pino Casagrande-nél, aki a világ különböző része­in zajló jelenéseket lát. Az Ég már csak ilyen fesztelen és közvetlen. Hirtelen így szól Christine: "A kápolnába jön, menjünk a kápolnába! Ott akar megjelenni."

A kint álló tömeg csalódására és az operatőrök bosszúságára eltűn­nek a látnokok a kegykápolnában. Hans Schotte bemegy velük; Jörg Müller közvetlenül a látnokok előtt ül, és zavarta­lanul végezheti tesztjeit.

A jelenés után Marion így szól: "Hamarosan ismét meg akar jelenni, de kint." Így hát mindenki kimegy, ahol 21 óra 20 perc táján Szűz Mária ismét megjelenik. Claus Sträßer, egy fiatal szerzetes felhívja a figyelmemet arra, hogy a madarak a jelenések kezdetekor elhallgat­nak, hogy azután folytassák éneküket. Valóban. Először észre sem vettük.

Judith, mint mindig, elindítja a magnót.

"Gyermekeim, köszönöm nektek, hogy vállaltá­tok e hosszú utat és itt vagytok. Teljes szívemből szeretlek benneteket. Ezért kérlek ma benneteket, menjetek ismét Fiamhoz. Teljes szeretetével vár rá­tok. Menjetek hozzá, imádjátok őt, hiszen ő úgy szeret benneteket és vár jöttötökre! Bánatos a szíve. Örömöt szerezhettek neki, ha eleget tesztek e ké­résnek. Irántatok való szeretetből bezárta magát a tabernákulumba. Kicsi lett, egészen kicsi, olyannyira, hogy bennetek tud lakni. De tiszta szíveket kíván tőletek. Olyan szíveket, melyek őt szeretik, olyanokat melyek vágyakoznak Ő utána, olyanokat, me­lyek szeretetben izzanak. Mennyi hidegséget talál ma a világban! Mennyi hidegséget, mely fáj az ő Szí­vének! Ó, gyermekek, ha tudnátok, milyen nagy az ő fájdalma, hogy elutasítjátok a szeretetét a szent Eukarisztia szentségében. Egész nap vár rátok. A templomok üresek, és Ő magányos. Olyan magá­nyos, hogy el sem tudjátok képzelni, mert nagyon nagy a szeretete irántatok. A nap minden pillanatá­ban vár rátok. Milyen keveset is gondoltok Őreá! Ő minden pillanatban rátok gondol. Látogassátok meg Őt a templomban! Ne hagyjátok egyedül! Oly nagyon vágyakozik utánatok."

Christine által:

"Imát ajándékozok nektek, hogy örömet szerezhessetek vele Jézus Szívének:

Ó Jé­zus, oly nagyon szeretlek, fogadj el, fogadd el az egész létem! Vezess magadhoz!

Ó Jézus, gyermeked szeretnék lenni. Kérlek, sem örömben, sem bánatban, soha ne hagyj el! Ó Jézus, oly nagyon szeretlek téged. Fogadd el a szívem, mert Osztozni szeretnék nagy fájdalmadban! Ó Jézus, oly nagyon szeretlek téged. Vegyél el tőlem mindent, ami akadályt jelent a Hozzád veze­tő úton! Ámen."

Röviddel ezután: "Ez mai üzenetem első része. Most azt szeretném, ha ismét a barlang elé jönné­tek és imádkoznátok. Még egyszer eljövök."



21 óra felé Szűz Mária ismét megjelenik a barlang előtt. Christine a galambot is látja a virágszirmokkal. Fö­lötte áll egy világító kereszt, rózsaágakkal, alatta egy szív töviskoronával. Azután Szűz Mária Christinén keresztül így szól:

"Gyermekeim, ma is arra szeretnélek kérni benneteket, hogy szeressétek felebarátaitokat. Azt szeretném kérni, hogy tanuljatok meg újra megbo­csátani. Tanuljatok meg megbocsátani, és újra ke­zet nyújtani annak, aki veletek igazságtalan volt.

Meg kell tanulnotok felülkerekedni a büszkesége­teken. A büszkeség az ellenség eszköze. Meg kell ta­nulnotok felülkerekedni büszkeségeteken és nem hagyni azt szívetekben. A szeretettel kell felvértez­ni szíveteket. Büszkeségnek nincs helye benne. Gondoljatok azokra a szavakra, amelyeket az én is­teni Fiam a kereszten mondott."

Judith által:

"Gyermekeim, sosem fogjátok tudni teljesen kivetni a büszkeséget szívetekből, mert az tulajdonképpen egy részetek. De minden pillanat­ban igyekeznetek kell, hogy ne adjatok esélyt neki. A büszkeség minden bűn kezdete. Ha megfigyeli­tek, minden egyes bűnben megtaláljátok a büszke­séget. Nem szabad engednetek a büszkeségnek, ne adjatok helyet neki szívetekben! Szívetek rajtam, a ti Anyátokon keresztül, egyes-egyedül Jézushoz és ezzel Istenhez tartozik. Isten a ti szíveteket a szere­tet számára teremtette. Egyrészt annak a szere­tetnek a számára, melyet szívetekbe ad, másrészt azért, hogy ezt a szeretetet, melyet Istentől kaptok, felebarátaitoknak adjátok tovább. Minden ember­ben benne lakik Jézus Krisztus, minden emberben Újra él, minden emberben újra szenved. Gondolja­tok erre, fordítsátok szíveteket örökké Isten felé! Semmi sem állhatja utatokat, semmi sem tartóztat­hat fel titeket az Isten felé vezető úton. Szíveteknek­ szüntelenül Isten felé kell fordulnia, a felebaráti szeretet és az Isten iránti szeretet által. Istent az ő kedvéért, felebarátaitokat, pedig Isten kedvéért kell szeretnetek. Szeressetek, gyermekeim! Ne gyűlölködjetek! A gyűlölet az ellenség jele. A szeretet Isten jele. Isten a szeretet, akarja és elvárja tőletek a szeretetet. Gyermekeim, szeressétek felebarátaitokat és szeressétek Istent! Ez a ti feladatotok."

Christine által:

"És még azt szeretném mondani nektek ma, ne támadjátok Isten felszenteltjeit! Imádkozzatok értük, és ne támadjátok őket! Imád­koznotok kell értük, és próbáljátok megajándékoz­ni őket szeretetetekkel. Ezt kívánom tőletek. ­Szeptember 5-én délután újra eljövök."

Azután Christine kiegészíti:

"Szeptember 6-án is eljön, 5-én két­szer jön." Ezt követően sok zarándok elmegy a kereszt­úthoz, és imádkozva felmegy rajta. Fent még egyszer meglepi a látnokokat a Szűzanya a látogatásával.

"Gyermekeim! Kérlek, fogadjátok el az ajándékot, amit ma hoztam nektek. Egyrészt az üzeneteket, másrészt az imát. Szívetekben szeretettel mondjátok el, mert Fiam, az én isteni Fiam nagyon örül, ha azt hallja, hogy szeretitek őt. Tudom, hogy! az az út, mely Istenhez vezet, nem egyszerű út. Ezért mentem most fel veletek a keresztúton, hogy lássátok, milyen nagy is volt az én isteni Fiam szenvedése. De az ő szenvedése még nem múlt el. Mert látnotok kell, hogy a templomok üresek, és hogy az ő gyermekei nem jönnek el hozzá. Ezért mondjátok el az imát, melyet ma ajándékozhattam nektek! Olyan sok örömet jelent ez neki."

Ekkor Christine látja, amint vér folyik Jézus sebeiből, angyalok fogják fel kelyhekben.

„Ez a drága vér, gyermekeim, értetek folyt el. Ér­tetek folyik ma is a szentséges szentmise áldozat­ban. Szeressétek a szentséges szentmise áldozatot, amely annak vér nélküli megújítása, hogy Jézus Krisztus feláldozta magát a kereszten!

Gyermekeim, Ő vár rátok. Áldozzátok fel maga­tokat vele együtt a világ megmentéséért! Áldozzá­tok fel magatokat, mert a világnak nehéz keresztet kell viselnie, és olyan kevesen vannak, akik ebben segítenek! Jézus a szenvedése által viselte minden szenvedéseteket. Amikor nehéz lesz nektek, nézze­tek fel rá! Ha nehéz lesz nektek, kövessétek! Vegyé­tek a keresztet vállatokra és viseljétek, így Jézus ta­nítványai lesztek. Jézus egyetlen tanítványa sem le­het soha kereszt nélkül, mert az én Fiam útja is ke­resztút volt, és ez a keresztút volt az, ami titeket megváltott!”

„Nektek, gyermekeim, meg kell tanulnotok újra azt, hogy azt a szenvedést, melyet Ő elszenvedett értetek, vele együtt szenvedjétek végig szívetekben, és azt, hogy Őt annál is inkább szeressétek, mert Ő mindezt értetek, szeretetből tette. Szeressétek te­hát, gyermekeim, a szentséges szentmise áldozatot! Legyetek jelen, amilyen gyakran csak tudtok. Ve­gyetek benne részt oly módon, hogy vele magato­kat is feláldozzátok, úgy, ahogyan korábban már mondtam: a bűnösök megtéréséért és a világ béké­jéért."

Most azt látja Christine, hogy már nem folyik vér a sebekből, ehelyett fényes sugarak jönnek ki belőlük. Szűz Mária Judith által így szól:

"Ezek a sugarak a ke­gyelmet szimbolizálják, melyet a kereszt által kap­tok. Ez a kegyelem erősítsen meg benneteket, hogy tovább menjetek a kereszt útján, hogy tovább visel­jétek kereszteteket szeretetből. Úgy, ahogy Ő azt szeretetből viselte értetek."

Christine kiegészíti:

"Ne féljetek, gyermekeim, szeretlek benneteket!"

Ezek után a lezárt és lefoglalt forráshoz vonultak, ahol a polgármester egy táblát állíttatott fel: "Nem ivó­víz". Kevéssel előtte közzétették, hogy a forrásvíz bakte­riális fertőzöttsége a megengedett határérték tízszerese. Az emberek szabotázs akcióra gyanakodtak. A látnokok egy táblával kérték, hogy mindenki vegye figyelembe a közlést. Itt a forrásnál Szűz Mária harmadszor jelenik meg: "Ez mind az isteni terv része, ne féljetek, gyer­mekeim!"



Augusztus 30-án Marion a Szűzanyától sugallatot hall, mely lényegileg így szól:

"Utolsó jelenésem egy vasárnapi napra fog esni, utána több helyen, több­ször is megjelenek majd. Csodát teszek a szívekkel, tehát nem látható jelet adok, mint például Fatimá­ban... mindenütt, ahol megjelenek, csodálatos fény­jelenség lesz látható, melyet a hívők érteni fognak. Sok tömjént és rózsaillatot árasztok majd szét... Né­metország nagyon későn fog megtérni... Sok szen­vedés vár rátok, de el tudjátok majd viselni."

A Szűzanya megkérte Mariont, hogy ezt az üzenetet ne hozza nyilvánosságra, hogy az emberek ne a jelek vé­gett jöjjenek. Valóban sok zarándok érezte az utolsó jelenési napon ezt a tömjén- és rózsaillatot, a fényjelenségek is feltűntek. Minthogy az üzenet titokban maradt, senki sem beszélhet felfokozott várakozásról és ebből fakadó elfogultságról. Ily módon nagyon fontos bizonyí­tékunk van az események hitelességére.





TIZENEGYEDIK JELENÉS

/SZEPTEMBER 5./





Christine autóval megy Marpingenbe. A világító kereszt ismét előtte megy, ott van Pio atya, Bernadette, Blan­dine nővér, az arsi plébános, Jeanne d'Arc, Savio Dome­nico, Don Bosco, Lisieux-i Teréz és Anna Schaffer. Mind­egyikük nagyon boldog; egy pillanatra megjelenik a gyermek Jézus is. A barlangnál feltűnik a Galamb fény­sugarakkal és virágszirmokkal. Marion és Christine leír­ják a sokszínű jelenséget. Marion hirtelen eksztázisba esik, ilyen pillanatokban nem tud beszélni. Christine hallja a Szűzanyát:

"Gyermekeim, nagyon örülök, hogy hívásomra idejöttetek. Mindnyájatokat szeret­lek és Szeplőtelen Szívembe zárlak benneteket. Le­gyen ez menedéketek és vigaszotok! Fiam küldött erre a helyre: ez az utolsó figyelmeztetés Németor­szág számára. Térjetek meg, gyermekeim! Térjetek meg! Térjetek meg!

Az ég kész megadni a megtérés kegyelmét, de el is kell fogadnotok. A megtérés minden kegyelme, melyet szívetek elutasít, olyan, mint a nyíl, mely az én isteni Fiam szívét találja el, súlyosan megsebzi és elszomorítja. Nyíljatok meg a kegyelem áradatá­nak, melyet az ég küld nektek! Készen áll!

Imádkozzatok! Imádkozzatok! Térjetek meg! Imádkozzátok a rózsafüzért! Látogassátok meg Fia­mat a templomban! Fogadjátok a szentségeket! Le­gyetek hívek a pápához! Gyónjatok meg! Az ellen­ség nagyon erős, de végül az én Szeplőtelen Szívem fog diadalmaskodni. Ne féljetek, gyermekeim! Mindez az isteni terv része."



Azután Judith által szól:

"Gyermekeim, azért jövök ma, hogy számon kérjem Németország sorsát tőle­tek, akik itt vagytok, és az én összes németországi gyermekemtől. Imádkoznotok kell, bűnbánatot kell tartanotok, és vissza kell nyernetek segítségé­vel Németországot az égnek. Németország olyan tá­vol van Istentől, naponta olyan sok bűn esik meg! A bűn áradata, mely innen, Németországból az egekig nő, próbára teszi Isten igazságosságát.

Gyermekeim, azért jövök, hogy megkérjelek benneteket, segítsetek nekem. Nem érthetitek, és azt hiszem, nem is sejthetitek, milyen nagy az én fájdalmam, hisz' látnom kell, ahogy az ördög meg­nyeri a játszmát Németországban, mert ti, emberek hallgattok rá. Nem bízhatjátok rá magatokat! Isten az ég számára teremtett benneteket, és elvárom tő­letek, hogy segítsetek nekem visszanyerni Néme­tországot az ég számára. Imádkoznotok kell, bízno­tok kell bennem! Nekem kell szentelnetek a csalá­dotokat, a közösségeket, az országotokat, tehát egész Németországot, nap mint nap! Szenteljétek Szeplőtelen Szívemnek, annak a szívnek, amely a ti menedéketek, a szívnek, amely vágyódik utánatok, a szívnek, amely értetek ver!

Minden hozzám intézett kéréseteket Isten trón­ja elé helyezem. Saját fájdalmamat is elmondom neki, de az ő szíve ugyanúgy fáj, ha Németországra tekint. Most még gyermekeim, most még szíve ir­galmasságával és szeretetével tekint rátok. De ha nem javultok meg, ha nem tértek meg, ha nem sze­retitek ismét Istent, ha nem tartjátok magatokat pa­rancsaihoz, ha nem éltek az egyház parancsai sze­rint, akkor nem vagyok biztos benne, hogy vissza tudom tartani Isten büntető karját.

Gyermekeim, ma könyörgök nektek, ma nem kérlek benneteket, hanem könyörgök: Segítsetek nekem! Segítsetek nekem, eljött az ideje! Sürget az idő, rövid az idő! Oly késő van! Nőjetek fel végül! Meg kell végre tennetek! Nem habozhattok tovább. Nem lehet halogatni, nem lehet tovább várni. Ko­molyan kell élnetek végre! És együtt kell megmen­tenünk Németországot. Gyermekeim, annyira sze­retlek benneteket! Annyira szeretlek benneteket! Ezért küldött engem Jézus ide. Ezért könyörgök ma hozzátok. Ez már nem kérés. Ez könyörgés."

Christine által:

"E szavak nem csak németországi gyermekeimnek szólnak. Az egész világ gyermekei­re vonatkoznak. Mielőtt a világban béke uralkodna, a békének először az egyes országokban kell bekö­szöntenie, és ez a béke az én Szeplőtelen Szívem di­adalával érkezik el. De ma azért is jöttem, hogy közöljem veletek saját óhajomat is. Azt kívánom, hogy itt e helyen egy szentély létesüljön a legszen­tebb Szentháromság tiszteletére. Mindez az isteni terv része és mindent irányítani fogok. Ne féljetek! Nincs több időm. Mindent irányítani fogok, ne fél­jetek. Minden az isteni terv része.

„Pio atya háza” is ehhez a szentélyhez tartozik. Pio atya, az én hőn szeretett fiam, már évekkel ez­előtt, még életében eszközöm volt, eszközöm volt Marpingen számára is. Ne féljetek, gyermekeim!

Mindig veletek vagyok, és teljes szívemből szeret­lek benneteket. Mindent irányítani fogok. Engedel­meskedem Istennek, a ti Atyátoknak. Gondoljatok erre: Mindenki Anyjaként jövök. Én vagyok, aki szeplőtelenül fogantatott és Mindenki Anyja."

Marion: "Egyszerű fehér ruhában látom a Szűzanyát, fején csillagkoronával, körülötte gyönyörű fénysugarak, ugyanolyanok, mint a Galamb körül. Röviden beszélt Pio, atyával. Mindent sok szeretettel mond, sok szomo­rúság van a hangjában, de nagyon sok szeretet is."



Christine: "Azt mondja, úgy kívánja, hogy papok jöj­jenek megáldani minket, és mindent körülöttünk, és azt a helyet is, ahol ő áll. Sok szenteltvízzel." Most Mária folytatja:

"Hőn szeretett fiaim, gyertek hozzám. Min­den félelmeteket az én Szeplőtelen Szívemben hor­dom, és soha nem hagylak titeket magatokra nehéz küzdelmetekben. Vigasztalódjatok, mindig veletek vagyok!"

Az áldás, amit kívánt, megtörténik. Rövid csönd után Marion így szól: "És a gyermek, aki

így kiabál, jöjjön ide." Az anya előlép a gyerekkel, a kis Jézus mindenkit megáld. Azután eltűnik a jelenés, vagyis Christine semmit sem lát már. Marion lát, de semmit sem hall, noha látja beszélni a Szűzanyát. Nem tudja, ki által akar most megszólalni Szűz Mária. Ekkor megszólal Judith:

" Gyermekeim, ma sokakon fogok segíteni. Nem tudom megmondani, kinek akarok segíteni, de sokak kapnak segítséget. Bíznotok kell bennem. Bátornak kell lennetek, és legyetek teljes bizalom­mal az én Szeplőtelen Szívem iránt. Minden nap szenteljétek nekem gyermekeiteket! Szeretem a gyermekeket. Mindegyiket, aki itt van. Szeretem őket, ahogyan Jézus szereti őket. És elvárom, hogy a gyerekek hozzám jöjjenek. Ahogy Jézus mondot­ta: Engedjétek a gyermekeket hozzám, és ne akadá­lyozzátok meg őket ebben."



Ezután Marion sok gyermeket lát, akik szintén mon­danak valamit, de ő nem hall semmit. Most Szűz Mária Christine által szól:

"Bízzatok, gyermekeim! Tudom, hogy néhányan közületek nagyon kétségbe vannak esve, de bíznotok kell bennem, és mindent az én Szeplőtelen Szívemre kell bíznotok. Még egyszer mondom: Én vagyok, a Szeplőtelenül Fogantatott és Mindenki Anyja. Fogadjatok szívetekbe mindent, amit mondok, ez most nagyon fontos. Visszajövök."



Judith által:

"Ma ismét gyermekekkel jöttem; Ma­rion már leírta őket. Azért jöttem, hogy ismét felszó­lítsalak benneteket, segítsetek nekem, hogy meg­szűnjön az öldöklés országotokban. Ez az öldöklés az égbe kiált. Olyasvalami ez, ami Istennek nagyon sok fájdalmat okoz, ami Isten szívén sok sebet ejt. Jézus szíve vérzik. Attól való fájdalmában vérzik, amit ti, emberek tesztek. Nem avatkozhattok bele a teremtő Isten művébe, melybe titeket, embereket bevont! Nem szabad ezt tennetek! Imádkozzatok so­kat, hogy országotokban véget érjen a gyermekek megölése. E gyermekek ugyan velünk vannak az ég­ben, de az emberek, akik ezt cselekszik, abban a veszélyben vannak, hogy örökre elvesznek.

Nagy sebet ejtetek Jézus szívén. Nem is tudhat­játok, nem is sejthetitek. Azért jövök, hogy elmond­jam nektek. Elmondom ma nektek és - ahogy már említettem - felszólítalak benneteket, hagyjatok fel ezzel a cselekedettel. Mert nem tudom, meddig tart még Isten irgalmassága és szeretete, mielőtt elér benneteket büntetése. Isten büntetése sújt benne­teket, ha nem hagytok fel azzal, hogy bűnt követtek el a színe előtt.

Imádkozzatok, gyermekeim, imádkozzatok so­kat, legyetek engedelmesek, és éljetek Isten paran­csai szerint! Ez a vezérfonal és a mennybe vezető út. Ez hitetek alapja, és ezt az alapot újra meg kell ta­lálnotok mindnyájatoknak.... Azért jöttem el, hogy ezekre a dolgokra emlékeztes­selek titeket. A hit alapigazságaira, melyeket koráb­ban ismert az ember, és melyek ma olyannyira fele­désbe merültek. Éljetek e szerint újra, éljetek hit­ben, éljetek Isten parancsai szerint, és tegyétek azt, amit Isten vár tőletek! Szeretlek benneteket, gyermekeim."

Ekkor előlép egy pap, és Isten parancsára megáldja a tömeget. Christine egy röpke pillanatra erős vágyódást érez, hogy a Szűzanyával menjen. Egyszer csak már nem látja, és az eltűnését erre az erős vágyódásra vezeti vis­sza: "Talán azért nem láthatom őt, mert az a vágy, hogy vele menjek, olyan erős volt." Azután mindannyian a gyermekekért imádkoznak: "Oltalmad alá futunk..."

"Pio atya házában" este a Szűzanya még egyszer meg­jelenik a látnokoknak a Galambbal és egy tűzoszloppal. Szűz Mária Christinén keresztül így szól:

"Gyermeke­im, látjátok most már, hogy minden az isteni terv része? Isten irányít mindent. Minden az Ő terve sze­rint működik már sok évszázada, ahogy ezt nektek egyszer már mondtam. Ne féljetek! Minden félel­meteket és gondotokat veletek együtt viselem, és veletek vagyok!"

"Pio atya balra áll a Szűzanya mellett" - mondja Ma­rion. Azután Szűz Mária Christinén keresztül szól:

"Azt szeretném, ha még egyszer felmennétek a kereszt­úton." És röviddel ezután:

"Az ügyet, a "Pio atya há­zát" az ő kezeibe ajánlom, Don Domenico. Minden, amit ő tesz, benne van az isteni tervben. Úgy cselek­szik, ahogy az ég kívánja. Én vezetem őt. És Pio atya mindig ott van az oldalán; ő tudja ezt." - és aztán el­tűnik a jelenés.



Sok zarándoknak megjelent Pio atya. Már életében utalt az 1876-os marpingeni jelenések valódiságára. Amikor az időközben elhunyt doktornő, a bexbachi dr. Rufing felkereste őt Olaszországban, ezt mondta az as­szonynak: "Miért jön San Giovanniba? Hiszen ott van Marpingen. "



Ekkor a zarándokok imádkozva felmennek a keresztúton, ahogyan a Szűzanya kívánta. Este negyed tíz táj­ban Szűz Mária harmadszor jelenik meg ezen a napon, még pedig a 13. stációnál:

"Gyermekeim, azért vezet­telek fel benneteket még egyszer ide, e késői órán, hogy még valamit világossá tegyek számotokra. Nézzétek ezt a stációt! El tudjátok képzelni, hogy milyen nagy s mély volt az én fájdalmam, midőn a hőn szeretett Fiamat karjaimban tartottam meggyö­törve, leköpve, kigúnyolva? El tudjátok képzelni, micsoda kín volt karjaimban tartani Őt? Nem is tu­dom leírni nektek ezt a hihetetlen fájdalmat. Pró­báljátok meg elképzelni, milyen lehetett ez a fájda­lom! Mert ilyen nagy az én fájdalmam, ha gyerme­keim nem hagyják magukat elvezetni az én isteni Fiamhoz. Minden alkalommal lesújt engem, ha egy gyermek nem hagyja, hogy vezessem. Kitárom kö­penyemet, és magamhoz akarlak vonni és el akar­lak vezetni benneteket az én isteni Fiamhoz. Gyer­tek csak hozzám! Ő a ti Üdvözítőtök. Ma könyörgök nektek! Nem kérek, hanem könyörgök, ahogy már korábban tettem. Gyertek hozzám, hogy elvezet­hesselek benneteket Fiamhoz! Olyan nagyon szeret benneteket, és vár visszatértetekre.

Gondoljatok az imára is, amelyet itt mondhat­tam nektek. Mondjátok ti is az imát! A Fiam oly na­gyon örül, ha imádkoztok. Gyertek hozzám, hogy vezethesselek benneteket! Bízzatok bennem, mint a kis gyermekek! Én vagyok a ti Anyátok, és ezek nem üres szavak. Én vagyok a ti Anyátok! Sőt több! Meg akarom magyarázni: A ti égi édesanyátok! Gyertek hozzám."

Judith által:

"Arra is meg akarlak kérni bennete­ket, hogy Krisztus szenvedését, amit most mi együtt szemléltünk... gyakran imádkozzátok meg. Lássá­tok meg a keresztutat imáitokban, de a világban is. Mert a Fiam ma még a világban szenved, az embe­rekben, akikkel találkoztok, a szenvedőkben, a be­tegekben. Különös szeretettel bánjatok ezekkel az emberekkel, mert ezekben az emberekben Jézust szolgáljátok, az én Fiamat.

Szenvedésemet, szívem fájdalmát is próbáljátok meg kikutatni, a fájdalmat, melyet a szívemben hordok, ha a világra, az emberekre és cselekedete­ikre nézek. Fiam szenvedése megismétlődik. Min­den ember, aki elfordul Fiamtól, növeli az én fájdal­mamat. Vigasztaljatok meg, gyermekeim, húzzátok ki szívemből a töviseket, melyeket a világ ma oly durván belém döf! Vegyétek ki őket isteni Fiam iránt és irántam érzett szeretetből!

Olyan végtelenül szeretlek benneteket! Jézus is szeret benneteket. Szerető arccal tekint rátok. Arra vár, hogy vigasztaljátok meg őt. Várja, hogy megvi­gasztaljatok engem, mert szívünk ugyanazt a fájdal­mat hordja, a magány fájdalmát, a szomorúság fáj­dalmát, és azt a fájdalmat, hogy titeket ebben az er­kölcsi fertőben kell látnunk. Segítenetek kell ne­kem kihúzni minden embert ebből az erkölcsi fer­tőből. Nincs már sok idő, gyermekeim. Ne féljetek! Örökké fogjátok a kezem! Legyetek minden pilla­natban a közelemben. Én mindig veletek vagyok. Bízzatok bennem és kövessétek üzeneteimet!"

Marion által:

"De, hogy üzenetemet helyesen ért­sétek: Nem a világvégéről beszélek."

Christine által:

"Gyermekeim, fogadjátok be üze­netemet, melyet ezen a helyen adhattam nektek Is­tentől való ajándékként. Nagy ajándék, hogy átad­hatom nektek ezeket az üzeneteket. Gondoljatok mindig arra, hogy teljes szívemből szeretlek benne­teket, és hogy mindig veletek vagyok. Fogadjátok el Isten ajándékait, tárjátok ki szíveteket! Így igaz: Fi­am engem küldött Németországnak szóló utolsó fi­gyelmeztetésként. "

Marion által:

"De minden bajt el lehet kerülni Fi­am iránt s én irántam táplált szeretettel, Fiamhoz és hozzám fohászkodó imával."

Christine által:

"Köszönöm nektek még egyszer, hogy idejöttetek. Imádkozzátok végig a kereszt­utat, holnap újra eljövök. Szeretlek benneteket, gyermekeim. "

Marion által: "Olyan nagyon szeretlek bennete­ket. - Októberben újra eljövök."





TIZENKETTEDIK JELENÉS

/SZEPTEMBER 6./



A rendőrség nem engedi át a látnokokat az útlezáráson. Ekkor újra a fénylő kereszt halad előttük és elvezeti őket a legfélreesőbb parkolóhelyhez, azután tovább a forrás feletti erdőn keresztül. Velük megy Claus Sträßer, aki jól ismeri a környéket. Egy tövises bozóton kell átmenniük, már sötét van és Clausnak is adódnak tájékozódási ne­hézségei. Judith nem akarja elhinni, hogy a Szűzanya ezt az utat szánta nekik; kétségei vannak, és démoni mester­kedésre gondol. De Marion és Christine megnyugtatják. A jelenést 20 órára vártuk, most azonban már 21 óra 30 van. A zarándokok vára­koznak az esőben, és imádkoznak.

Most már tudni szeretnénk, mi az oka, hogy a Szűz­anya ilyen sokáig várat mindenkit.



Christine: "Engedel­mességet és alázatosságot vár tőlünk, éreznünk kellett a töviseket. Ő akarta az áldozatot! Zarándokokat kíván itt látni, nem turistákat."



A barlanghoz megyünk, ahol aztán végre - 21 óra 50 perc van - jön a Szűzanya. A látnokok letérdelnek az esőtől nedves talajra. Röviden megkongatják a kápolna harangját, ez a Szűzanya jelenlétére utaló jel. A látomás 20 percig tart. Csend honol Härtelwaldban. A látnokok felváltva leírják, amit látnak, és a diktafonra mondják, melyet Judith tart oda nekik.



Szűz Mária Christine által szól:

"Gyermekeim, ma újra eljöttem, hogy még egyszer imára hívjalak benneteket, és hogy elmagyarázzam nektek, hogy az én itteni küldetésem nagyon fontos. Be kell fogadno­tok a szavakat, az üzeneteket, melyeket az Úrtól ho­zok nektek. Minden szó egy kegyelem, melyet hozhatok. Sokak számára nagyon egyszerűnek tűnnek a szavak, de e szavakat igazából nehéz való­ra váltani, és én segíteni szeretnék nektek ebben. Bizonyosak lehettek abban, hogy sosem hagylak magatokra benneteket.

Gyermekeim, ne féljetek! Vezetlek benneteket. Emlékezzetek szavaimra fent a keresztút 13. stáció­jánál (szeptember 5.). Hiszen az én fájdalmam azért olyan nagy, mert a gyermekek nem hagyják, hogy elvezessem őket Fiamhoz. Újra és újra meg újra meg újra el kell mondanom: Gyertek ide hozzám, hogy elvezethesselek benneteket Fiamhoz, és mint­hogy ennyire szeretlek benneteket, újra meg újra és újra meg újra el fogom ezt mondani nektek, és nem adom fel a reményt, hogy megnyerjelek ben­neteket Fiam számára. Mert én a ti Anyátok vagyok. Nem fáradok bele a könyörgésbe."



Hirtelen csend támad és Christine így kiált: "Ó Isten! Hallok valamit, de csak szívemmel látok." Jézus az, aki általa beszél:

"Igen, ez igaz, hogy Anyámat elküldtem hozzátok. Ámen. Én azt mondom nektek, hallgassa­tok Anyámra. Csak az ő Szeplőtelen Szívén keresz­tül juthattok el hozzám."



És Jézus most Marionon keresztül beszél:

"Azt aka­rom, hogy szeretettel jöjjetek hozzám, ne félelem­mel. Szeretettel! - Ne féljetek, nem lesz III. világhá­ború, se holocaust. Az én Atyám, én és a Szentlélek teremtettük ezt a világot ilyen szépnek. Nem akar­juk tönkretenni. Oly sok üzenet indult útnak az én nevemben, mely nem tőlem származik. Azt akarom, hogy szeretettel jöjjetek, mert én szeretlek benne­teket. Amiről Anyám tegnap beszélt, az az én nagy szenvedésem. Legnagyobb fájdalmam az, ha maga­tokra kell hagynom benneteket, mikor oly szívesen vezetnélek benneteket. De- szeretetből mindenki­nek meghagyom a szabadságot, hogy mellettem vagy ellenemre döntsön."



Hirtelen Marion már nem hall semmit, de látja, hogy Jézus még beszél, mégpedig Judith által:



"Meg kell ta­nulnotok, hogy én szerető Isten vagyok. Nem va­gyok büntető Isten. Végtelenül szeretlek bennete­ket, embereket. Olyan sokat tettem értetek! Szen­vedtem értetek. Szenvedtem, és ezt az utat válasz­tottam, hogy megmutassam nektek, mennyire sze­retlek benneteket. Ne hagyjátok, hogy szenvedé­sem és szeretetem hasztalan legyen! Ne hagyjátok, hogy hideg szívekre találjon! Hadd lobbantsam lángra szíveteket azzal a szeretettel, amire a ti szí­veteket teremtettem!

Mindnyájatokat szívemben hordozlak, jóllehet mélyen megsebzitek szívemet. Olyan nagyon sze­retlek benneteket, jóllehet ti nem szerettek engem. Azért jövök én hozzátok, mert ti nem jöttök hoz­zám. Azért jövök hozzátok, hogy mondjam nektek: kövessetek engem! Kövessetek, ez az út az örök életbe visz! Ez a szeretet útja, amit nektek szántam. Sosem teszek erőszakot az emberi akaraton, nem teszek erőszakot, azt várom tőletek, hogy szeretet­tel jöjjetek.

Szeretetben állok előttetek. Szívem izzik a sze­retettől. Szeretetem sugarai behatolnak szívetekbe, ha kinyit játok azt. Kérem, hogy tárjátok fel szívete­ket, ne zárkózzatok el előlem.

Szeretlek benneteket, és nem akarom, hogy el­vesszetek. Mi, az Atya, a Szentlélek és én, mi az ég számára teremtettünk benneteket, az örök életre, és nektek ajándékoztuk a szabadságot, hogy maga­tok döntsétek el, mit akartok tenni, milyen úton akartok járni, és milyen legyen örök életetek. A Szentírásban oly gyakran beszéltem a pokolról, ma pedig elolvassák, de már nem hiszik az emberek, hogy van pokol! Van örök kárhozat, de Mi, az Atya, a Szentlélek és én, mi nem akarunk benneteket ott látni. Azt akarjuk, hogy ti mind velünk legyetek a mennyekben, az örök boldogságban, az Atya örök színelátásában.

Kövessétek parancsaimat! Kövessétek az egyház tanítását! Olvassátok gyakran a Szentírást: az Isten szavai szólnak hozzátok! Az az örömhír, mely öröm­mel kell, hogy eltöltse szíveteket. Ha megteszitek ezt, nem kell félnetek a pokoltól, mert akkor a világ világosságaként éltek és fénnyé váltok, eggyé váltok, velünk. Ne engedjétek, hogy könyörgésem hiábava­ló legyen. Ma ugyanis könyörgök hozzátok, és hajt az én szeretetem, a szeretetem, amely szívemben la­kozik, a szeretetem, melyet oly szívesen átadnék a ti szíveteknek. Nyissátok ki szíveteket a kegyelem szá­mára, amely készen áll, hogy rendet tegyen a ti éle­tetekben! Kövessétek az én keresztutamat! Az élet keresztút, híd az égbe, a ti bizonyságtételetek. Kö­vessétek kérésemet, és ne hagyjatok egyedül! A ta­bernákulumban sem, ahol a kis ostya alakjában je­len vagyok. Látogassatok meg gyakran a templom­ban, imádkozzatok börtönöm előtt, melyben kitar­tóan és szeretettel várok rátok. Mondtam nektek: A világ végezetéig veletek vagyok.

Szeressetek engem, fogadjatok tiszta szívvel! Gyónjátok meg újra bűneiteket! A bűnök megseb­zik szívemet. Én megbocsátok minden bűnt. Az ir­galmasság olyan végtelenül nagy. Nincs olyan bűn, amely nem nyerhet bocsánatot. Gyertek hozzám bi­zalommal! Gyertek hozzám gyermeki bizalmatok­kal! Fogadjátok el az irgalmasságot, amely szívem szeretetéből eljut hozzátok! Ne engedjétek, hogy szavaim ma hiábavalók legyenek! Ez az én felhívá­som Németország számára, ez az én felhívásom az egész világ számára."

Marion. "Hallok még valamit, egész időn át:

„A tíz parancsolat a világmindenség ámenje. A szeretet a történelem utolsó célja. Megéltetek két szörnyű háborút. Azért engedtem ezt, hogy megmutassam, mi történik, ha magatokra hagyatkoztok. Nem én akar­tam ezeket a háborúkat. Ma a tudomány képes rá, hogy olyan fegyvereket gyártson, melyek minden további nélkül elpusztítják az egész, szép Földet. De én ezt nem engedem, mivel igen sok imádkozó szívre leltem, és őszinte emberekre. Én ezt nem en­gedem. Ne féljetek! Az irgalmasság és a szeretet ki­rályaként jövök, nem szigorú bíróként. Bíró voltom abban áll, hogy megláttassam veletek, túlságosan kevéssé szerettétek a szeretetet."

Christine: "Azt kívánja, hogy minden pap jöjjön elő­re, és osszon áldást. Meg szeretné értetni velünk, hogy mindig a papokkal van, és vezeti őket." Ez megtörténik. Aztán Christine még hozzáfűz egy megjegyzést: "Hallom őt beszélni. Azt mondja, hogy Fia még egyetlen alkalom­mal küldi ide őt ebben a korban. Még egyszer eljöhet ide. Október 17-én. Azon a napon többször fog megje­lenni, különböző helyeken.

Most ezt mondja:

„Kedves gyermekeim, látjátok, milyen nagy a mi szerete­tünk irántatok? Ne utasítsátok vissza! Gyertek vis­sza hozzánk! Ne féljetek! Semmitől sem kell félne­tek, ha kéritek a mi segítségünket. Nem szeret­ném, ha szomorúan mennétek haza. Azt szeretném, ha boldogsággal telve továbbadnátok a szeretetet, melyet mi nektek ajándékozunk. Kemény szavakat kell intéznünk hozzátok, de mindez szeretetből történik. Örüljetek velem, hogy a ti Uratok megnyi­latkozott előttetek..."

Marion: "A mi Urunknak humora is van; rendkívül boldog, úgy lehet vele beszélni, mint egy baráttal, mondja a Szűzanya. Tehát csodaszép, csodaszép..." Most maga Jézus szól Marionon keresztül:

"Gyertek hozzám, akár egy baráthoz! Gyertek hozzám! Ezt kívánom. Ne féljetek. Gyertek hozzám! Örülök... Örülök. Mindig veletek vagyok, akkor is, ha örül­tök. Nem csak a szenvedésben; mindkét helyzet­ben. De én mindkettőt elfogadom."

Aztán minden el­tűnik.

Már késő este van; az emberek kitartottak, és sokat imádkoztak. A közelből egy nagyon felhangosított mag­nót lehet hallani, amely hiába próbálja túlharsogni az emberek imáját. Egy bosszús polgár zavarkeltő akciója?

A "Téged, Isten, dicsérünk" második versszakánál Marion térdre borul, a másik két látnok követi őt. Mari­on látja a galambot és fénysugarakat, melyek úgy forog­nak, mint egy kerék; ebben felismer egy ostyát. Mikor Judith meg akar kérdezni valamit tőle, Mariont már nem lehet megszólítani.

Most Jézus Judith által szól:

"Azt kívánom, hogy ez a nap, melyet Marion most leírt, megvilágosítsa és beragyogja életeteket. Ez az én jelenlétem a szentáldozásban. A jelenlé­tem, úgy, ahogyan azt már korábban megmondtam. Világít, sugárzik, és ezek a sugarak behatolnak a szívetekbe. Azért sugárzik, hogy beragyogjon ben­neteket, hogy mutassa nektek az utat és, hogy el­töltsön benneteket szívem szeretetével, és, hogy a világ e nagy hidegségében megmutassa nektek Is­ten szeretetét. Nézzétek e fényt, tehát nézzetek rám! Én vagyok a Világmindenség Királya, én va­gyok az Irgalmasság Királya, én vagyok a Szeretet Királya, és azt szeretném, hogy Anyám Szeplőtelen Szíve diadalmaskodjék a világon. És azt is szeret­ném, hogy a diadal, az én diadalom egyúttal a szent Eukarisztiában is végbemenjen."

Marion által:

"Anyámat a Szentlélek által küldöm. Én küldöm őt, nem ő küldi saját magát. A Szentlé­lek révén jön el. Csak azért teszem ezt, hogy világo­mat láthatóvá tegyem számotokra. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek. Nem fontos, hogy lás­satok most minket. Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek!"

Christine sok angyalt lát arany öltözékben, köztük a Szűzanyát:

"Gyermekeim! Ez az angyalseregem, ezek az angyalok a ti segítőitek a harcban. Harcol­jatok mindig szeretettel, sosem gyűlölködve, sosem büszkeséggel szívetekben! Harcoljatok mindig sze­retettel, csak a szeretet győz. Ennek az égi hata­lomnak a birtokában nem kell félnetek. Tudom, hogy nehéz dolgotok van. De tudjátok, már megta­nítottam nektek: szenvedés nélkül nincs előrelé­pés. De mindig veletek vagyok, mert én szerető Anya vagyok. Ne féljetek tehát! Azon az utolsó na­pon, amikor megjelenhetek itt, ebben a korban, ké­szüljetek imádsággal! Próbáljátok meg ezen imád­ság alatt növelni szereteteteket, és adjátok tovább ezt a szeretetet embertársaitoknak és nekünk! An­nyira szeretünk benneteket!"

Aztán eltűnik.

Szeptember 8-án, szerdán Christinének otthonában látomása volt. A Szűzanya így szólt hozzá: "Gyerme­kem, igaz, nem lesz III. világháború. Isten túlságo­san szereti gyermekeit. De nem lehet, hogy el ne küldje az Ő ítélőszékét; azaz, hogy előzőleg olyan dolgok történjenek, melyek a lélek hazatérését szolgálják. De szeretetből teszi ezt. Részletesen most nem térek ki arra, hogyan történik mindez. De ha hisz az ember, bízik és szereti Istent, nem kell tartania ettől. Minden benne van az isteni terv­ben. Akkor örülhettek az „új” régi világnak. Akkor ugyanis majd nem lesznek már istentelenek. Min­den összhangban lesz majd a tíz parancsolattal, és a gonosz sem létezik majd egy ideig. Ne féljetek!

Természetesen Fatimában fenyegetnem kellett benneteket Isten büntetésével, mert különben nem ébredtetek volna fel. De az ima sok bajt megenyhít, elhalaszt, megszüntet. Ne féljetek tehát! Isten nem akarja a ti megsemmisüléseteket. Túl nagy a szere­tete irántatok. (Egészen nyomatékosan:) De mindezt azért teszi majd, hogy el ne vesszetek. Megáldalak téged, gyermekem."

TIZENHARMADIK JELENÉS

/OKTÓBER 17./



Reggel 6 óra 15 perckor megérkeznek a látnokok Härtelwaldba. Marion tájékoztat, hogy ezt Szűz Mária kérte, aki ezen a napon, különböző helyeken fog megje­lenni, a templomban is. Ezzel Szűz Mária megvalósítja, amit június 7-én mondott. A helyi plébános azonban megtiltotta a látnokoknak, hogy belépjenek a templom­ba. Ezt valószínűleg attól a 35 ezer embertől való félel­mében tette, akik erre a napra jelezték érkezésüket. El­képzelhetetlen, mi történne, ha egy ilyen tömeg elözön­lené a helyet, pláne, ha megpróbálna benyomulni a templomba. Emiatt a tilalom nagyon is ésszerű volt. Va­jon Szűz Mária ennek ellenére meg fog jelenni a temp­lomban?

Reggel 7 óra felé jár. A látnokok, akiket halálosan megfenyegettek, néhány testőr védelme alatt bemennek a kápolnába, ahol a pszichiáter és pszichoterapeuta, dr. Günther Bogner nyugodtan elvégezheti tesztjeit.

Christine hirtelen lerogy és üzenetet kap Szűz Máriá­tól:

"Annyira szeretlek benneteket! Köszönöm nek­tek, hogy követtétek hívásomat, és itt vagytok. Én hívtalak ugyanis mindnyájatokat, akár tudtok róla, akár nem. Még egyszer eljöttem, hogy elmondjam nektek: Kérlek, kérlek benneteket, maradjatok en­gedelmesek, bármi is történik! Maradjatok engedel­mesek, mert csak így, engedelmességben teljesed­het be az isteni terv. Szeplőtelen Szívem diadalmas­kodni fog. Gondoljatok erre, gyermekeim, marad­jatok mindig engedelmesek, akkor is, ha helytelen­nek tűnik nektek, maradjatok engedelmesek! Tel­jes szívemből kérlek erre benneteket. Átadhatom Atyám üzenetét: Igaz, amit Marion korábban hallott. Az imának köszönhetően ma, e napon nem vész el senki, aki ma hal meg."

Judith által:

"Gyermekeim! Tudom, sokat kérek tőletek, de az engedelmesség az alfa és az omega. Jézus, az én isteni Fiam, engedelmesen élt előtte­tek. Haláláig engedelmes volt, bizony, a keresztha­lálig. Az az Istennel szembeni, engedelmesség, hogy az ember magát és minden kívánságát Isten óhajai mögé helyezi. Ezért kérlek ma nyomatékosan enge­delmességre benneteket."



Röviddel ezután utasítást kapnak, hogy menjenek el egy kápolnához, ahol állítólag Szűz Mária meg akar je­lenni, mivel a plébániatemplom be van zárva. Mindannyian elmennek a Rheinstraße-i kápolnához, ahol Christine ezeket a szavakat hallja:

"Úgy, ahogy ti a plé­bániatemplom előtt álltok és nem szabad bemenne­tek, úgy állok én gyermekeim szíve előtt."

Marion, aki már a kápolnában térdel, a Szűzanya parancsára el­kezdi imádkozni a rózsafüzért. Christine által így szól a jelenés:

"Most a plébániatemplomban is ott vagyok. Imádkozzatok gyermekeim, hogy az én gyermeke­im ne zárkózzanak el előlem!"

Később valóban kaptunk néhány tanúvallomást az is­tentisztelet látogatóitól, akiket belül megszólított a Szűzanya, akik különös melegséget éreztek, és fényje­lenségeket tapasztaltak. Még sok tanúvallomás várható, mivel néhányan egyelőre tartózkodnak a megnyilatko­zástól.

Christine által:

"Gyermekeim, segítsetek nekem, hogy a gyermekeim serege visszatérjen hozzám! Imádkozzatok sokat! Imádkozzatok, imádkozza­tok, imádkozzatok! Hozzatok áldozatot, ajánljátok fel szenvedéseteket! Oly nagyon várom vissza gyer­mekeimet! Hiszen mindegyikőjüket Fiamhoz szeret­ném vezetni. Mindent meg fogok tenni, hogy elve­zethessem őket Fiamhoz. Miért zárkóznak el ilyen nagyon? Hisz mi csak a legjobbat akarjuk nekik. Milyen hidegek lettek a szívek! Elzárkóznak a szeretet­től, mely Fiamból sugárzik feléjük."

Judith által:

"Gyermekeim, szívünk tele van szo­morúsággal. A szomorúság szaggatja szívünket, ha látnunk kell, milyen kevéssé szeretik a szeretetet. Segítenetek kell nekem, hiszen utoljára jövök hozzátok, ugyan nem legutoljára, de ebben a jelenésso­rozatban utoljára. Azért jövök, hogy egész bizalmasan és teljes szeretetben kérjelek benneteket arra, hogy mindent, amit kívánok tőletek, adjatok meg nekem. Semmit se tartsatok meg! Semmit, saját akaratotokat se! Hasonlóvá kell válnotok Fiamhoz, hogy vigaszára legyetek. Viselnetek kell keresztete­ket, hogy azt az utat járjátok, melyet Ő is járt előt­tetek. Ezt az utat kell járnotok, mert ez az egyetlen út, amely a mennybe vezet. Azt a megbízást kap­tam, hogy a lelkeket visszavezessem Fiamhoz. Ezt a megbízatást kell teljesítenem, és az én óhajom is, hogy teljesítsem ezt a megbízatást. Tekintsetek úgy szívemre, hogy az tele van szeretettel, és ki szeret­ne sugározni rátok. Szívem szeretné megtölteni szí­veteket szeretettel, hogy szeressétek Istent. Vissza kell térnetek az Úrhoz! Szíve végtelen szeretetével szeret benneteket, és vágyakozva vár a lelkek meg­térésére. Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkoz­zatok, és ajánljátok fel szenvedéseteket! Legkisebb szenvedésetek is értékes az ég számára, ha szeretet­tel viselitek, ha neki ajándékozzátok, ha azt mond­játok: Jézus, mindent neked ajánlunk az irántad va­ló szeretetből!

Az égnek szüksége van szívetek szeretetére, mert Ő az ég számára teremtett benneteket, hogy ezt a szeretetet örökké szerethessétek. Ne hagyjá­tok magatokat összezavarni! Ne hagyjátok, hogy tévútra vezessenek benneteket! Maradjatok enge­delmesek a pápához, éljetek Isten parancsai szerint és az egyház parancsai szerint! Ha segítetek nekem megbízatásomban, meg fog térni a világ. A világ vissza fog térni az Úrhoz, és béke lesz. Éljetek sze­retetben, melyet szívetekbe öntök, hogy az embe­rek lássák a ti szereteteteket, mert ma csak akkor érhetitek el e kemény szíveket, ha szeretetben él­tek, és Isten parancsai szerint. A szavak már nem érnek el hozzájuk. Szeressetek, gyermekeim! Istent és az embereket!"



Marion hallja, hogy Szűz Mária most a plébánia­templomhoz megy:

"Ott többen egymástól függetle­nül fognak látni engem. Igen. Akik egymást nem is­merik, és titeket sem igen ismernek. De nem min­denki mondja el ezt.”

Aztán Jézus Judith által szól:

"Gyermekeim! Mivel most elküldtem Anyámat a plébániatemplomba, magam jövök hozzátok. Már mondtam nektek, hogy szívem vágyakozik a szeretetetekre. Királyo­tok szeretnék lenni, a szeretet és az irgalmasság Ki­rálya. Azt szeretném, ha alázattal szeretnétek en­gem. Azt szeretném, ha alázattal fogadnátok en­gem. Azt szeretném, ha imádnátok engem, és ez az imádat a szeretet nagy tette kell legyen. Szívem a szeretetem jele, melyet már kinyilvánítottam Ala­coque Szent Margit által. (Neki köszön­heti az egyház Jézus Szíve imádását. 1647-1690-ig élt, utoljára a Paray-le-Monial-i rendházban.)



Szívem imádása út hozzám. Egy másik út Anyám Szeplőtelen Szívének tisztelete, amely azonban nem megy el szívem mellett, hiszen Anyám min­den embert hozzám vezet. S azért jövök, hogy el­mondjam nektek, hogy egyrészt milyen nagy az én örömöm, mert ennyi ember szeret engem, de nem mind szeret, és ezért szívem szomorú is. Szívem mindnyájatokat, és ez által az egész világot el akar­ja árasztani szeretetével, mely benne lakozik. Ez az a szeretet, amely Atyámtól származik, ez az a szere­tet, amelyet el is küld a Szentlélek által. Ez az a sze­retet, amely köztünk jelen van. Ti be vagytok vonva ebbe a szeretetbe. E szeretet része vagytok, mert az Atya és Én és a Szentlélek azért teremtettünk ben­neteket, hogy szeressetek minket.

Szeressetek engem! Szeressétek az Atyát, szeres­sétek a Szentlelket! Dicsőítsétek őt, mert ő azért van, hogy ebben a megtévedt korban mutassa nektek az utat, hogyan maradjatok hűek hozzám és az én egy­házamhoz. Ébernek kell lennetek. Nyílt szívvel és gyermeki szeretettel kell imádnotok engem. Aki en­gem szeret, és aki imád engem, és aki földi helytar­tómnak engedelmeskedik, mindig tagja lesz egyhá­zamnak. Az egyházat azért alapítottam, hogy meg­ajándékozzalak titeket és minden embert a lehető­séggel, hogy megmeneküljenek a kegyelem által, me­lyet megszolgáltam a kereszthalállal megváltásotokat. Nem kárhozatra szántak benneteket. Az égnek szán­tak benneteket. Minden ember, aki a pokolra jut, ma­ga akarja azt, mert Isten nem kárhoztat el senkit.

És ezért kérlek benneteket, és már olyan sok­szor kértelek benneteket Anyám által, akit elküld­tem hozzátok: Térjetek meg! Vegyétek komolyan a hitet, ne csak vonszoljátok, hogy aztán azt gondol­játok: Az utolsó pillanatban majd csak sikerülni fog. Az ellenség nem alszik. Nem alszik, és azon fá­radozik, hogy sok lelket romlásba döntsön. Anyám már Fatimában megmondta nektek, hogy sok lélek jut pokolra, mert senki sem imádkozik értük. Ezért imádkozzatok, és segítsetek Anyámnak és nekem, hogy minden ember visszatérjen ahhoz, amire te­remtették: Isten örök imádására az égben. Ajánljá­tok fel erre szenvedéseteket az én szenvedésemmel egyesítve! Ha nehéz lesz, tekintsetek a keresztre, mert ott én szeretetből szenvedtem értetek. Viseljé­tek kereszteteket, és kövessetek, mert csak úgy le­hettek tanítványaim!"

Marion által:

"Már oly sok ember által beszéltem. (Marion Lourdes-ot látja és Fatimát.) Kérem, hogy ve­gyétek komolyan kéréseimet. Csak kettőt nevezek meg. Elküldtem Anyámat, most én magam jövök, ahogy más helyekre is eljöttem már, és eljövök."

Christine: Hallom őt, de nem látom. Ezt mondja:

"Küldetésemet befejeztem itt, Marpingenben. Ma még eljövök egyszer. De nem hagylak benneteket magatokra. Mindig jelen vagyok. Mindig itt vagyok Marpingenben, néhány ember számára érezhetően is. Mindig itt vagyok, nem fogok elmenni, és min­dennap várom, hogy eljöjjetek hozzám. - Később, mikor már Szeplőtelen Szívem diadalmaskodott, sokan fognak majd látni engem Marpingenben újra. Aztán ismét szólni fogok gyermekeimhez. De ez egy későbbi korban lesz. Ebben a későbbi korban minden szív nyitva lesz már, mindenki hallhat majd engem. Isten ismét egészen az emberek között lesz. Ne féljetek tehát, gyermekeim! Célotok az az idő, amelyről beszél­tem, és amely el fog jönni. Ezt ígérem nektek."

Marion által:

"Nem adok meg időpontot, mert csak a Mindenhatót illeti meg, hogy tudja azt. Biza­kodjatok! Győzni fog a világban, és olyan idő jön el, amely sokkal szebb, mint bármi más azelőtt, teli az Istenbe vetett bizalommal. Nem adok meg időpon­tokat, mert én sem tudom megmondani, hogy mi­kor jön el. Ezt egyedül Isten tudja az ő mindenha­tóságában, és ő dönt."

Christine által:

"Ne féljetek, gyermekeim! Ne fél­jetek! Megígérem nektek, az én összes gyermekem­nek újra, meg újra, hogy mindig veletek leszek. Higgyétek el, és bízzatok bennem! Ezen kívül azt kívánom, hogy senki se találgassa ezt az időt, ami­ről az imént beszéltem. Bármennyit is számoltok, nem fogjátok kitalálni. Imádkozzatok inkább! Tel­jesítsétek óhajomat, fogadjatok el mindent, amit én itt mondhattam, éljetek eszerint! És ne tékozoljá­tok el időtöket számolgatásokkal és találgatással! Éljetek szeretetben, és szeressétek Istent!"



Most a látnokok és más tizenkét személy a Szűzanya utasítására egy út melletti kereszthez mennek. Még nem tudják, hol lesz ez. Claus Straßer vezeti a kis buszt. Ma­rion látja az előttük menő világító keresztet, amely csak a harmadik útkereszteződésnél áll meg, amely Winter­bach és St.Wendel között található. A felirat így szól:

"Anno 1767. állította a kegyes Alzwiler Jézus Urunk ke­serves kínszenvedésének tiszteletére és Szent Wendel emlékére."

Szűz Mária Marionon keresztül szól:

,Jelenéseim a világban, amilyen ez is, nemsokára véget érnek. Az­tán az emberek egy ideig nem fognak látni engem. De vezetem őket gondolataikban és talán sugalma­zások által, ez Isten kezében van. Ezt nem tudom megmondani. Az új kor csak sokkal, sokkal később jön el, mert... az égben egész másképp telik az idő, minta Földön. Most olyan időszak jön el, miután je­lenéseim, melyeket jelenleg még folytatok az egész világon, befejeződnek, amikor az embereknek állást kell foglalniuk Isten mellett, vagy ellen. Később eljön az az idő, mikor már döntöttek, és aztán, az­tán mindent nyíltan fognak látni, sokkal, sokkal ké­sőbb. Sok időbe telik ez."

Marion nem érti ezeket a szavakat, és kérdőn néz körül. Később a következő su­galmazást kapja: ,Jelenések könyve, 20.”

Christine által:

"És most el akarom mondani nek­tek, miért vezettelek ide benneteket. Nézzétek a keresztet! Hány keresztet láttatok már, míg én ide­vezettelek benneteket? Láttatok a keresztek vala­melyikénél is bárkit állni és imádkozni? Láttatok valakit, aki megáll egy kicsit, és odamegy Fiamhoz, és imádkozik? Nem, egyedül hagyják Őt. Teljesen egyedül hagyják. - Észre sem veszik a keresztet. Fel tudjátok-e hát mérni, milyen fontos is a ti imátok, hogy kinyíljanak a szívek? Nézzétek a keresztet, gyermekeim!"

Judith:

"Hány keresztet vittek már el az út mel­lől! Ez annak a jele, hogy az emberek eltávolodtak Istentől. Annak a jele, hogy az emberek felépítettek maguknak egy világot Isten nélkül. Ez rossz jel, mert így elvész a világ. De megneveztem már nek­tek a gyógyírt erre, és kérlek benneteket, hogy ti el­sőként igazodjatok ehhez, és imátok által lesz lehe­tőségem és erőm és hatalmam, hogy könyörögjem Atyámtól a világ megtérését.

Minden kereszt mellett ott térdelek az úton. Imádom Őt, Szeretem Őt helyettetek, hogy ne legyen olyan egyedül. De mindazonáltal azt kívánom, és ma könyörögve kérlek titeket: Térjetek vissza az én Fiamhoz! Üdvözöljétek Őt, ha elmentek egy ke­reszt mellett! Ajándékozzátok neki szíveteket! Emeljétek fel szíveteket és tartsátok felé! Ugyanezt tegyétek, ha elmentek egy templom mellett, mely­ben Ő oly gyakran van egyedül és vár rátok. Annyi­ra szeret benneteket, és minden kereszttel emlé­keztet benneteket arra, amit értetek tett. Ezért néz­zétek szenvedését, hiszen azért szenvedte el azt, hogy megmentse lelketeket, hogy utat törjön az ég felé és megnyissa nektek. Feltárta nektek a mennyet kereszthordozása és kereszthalála által. Koráb­ban sokan állítottak kereszteket azért, hogy mindig gondoljanak arra, amit jézus, az én Fiam értetek tett. Díszítsétek fel az út melletti kereszteket is vi­rágokkal! Tiszteljétek így az én isteni Fiamat!"

Marion által:

"Ezúttal nem jelenek meg látható alakban, mert a Fiam keresztjét akarom megmutat­ni. Nézzetek Őreá, mert Őreá akarom irányítani fi­gyelmeteket, nem magamra. Én csak a közvetítő va­gyok, Ő azonban Isten. Én csak imádkozom vele­tek, Ő azonban Isten."



E szavak alatt a látnokok nem látják Szűz Máriát, mert a keresztet akarja az üzenet középpontjává tenni. Most mindnyájan elmennek "Pio atya házába", ebédre, később szembe a Heck család házába is. A Szűzanya megígérte, hogy 15 óra után még egyszer megjelenik Härtelwaldban (Marpingenben).



E reggeli órákban 35 ezer zarándok várakozott kitar­tóan imádkozva és énekelve a kegyhelyen. Az erdőben és a mezőn táboroztak. Napsütéses, de mégis hideg nap volt. Sok operatőr hiába jött, mert nem sikerült a látno­kokat kamera elé állítani, mások bosszankodtak azon, hogy semmi különös nem történt. A nagy tömegre való tekintettel imitt-amott feszültségek támadtak egyes ag­resszív személyek és a rend fenntartói között. Ahogy Christine és Marion alátámasztották, ezek helyi sátánis­ták voltak és szenzációra éhes emberek. De Szűz Mária megígérte, hogy az ellenséges oldal nem jut szóhoz.

Röviddel 15 óra előtt járunk. Most mind bemennek a kápolnába, ami a fotósok csalódottságát még fokozza. Azt kérdezik egymástól, vajon a látnokok miért nem ma­radnak szokás szerint kívül a lezárt területen. Sok zarán­dok töltötte itt az éjszakát, fáznak és fáradtak, de látni akarnak és megélni valamit. És erre nem történik sem­mi. De az igazi imádkozók megértik, mit jelent ez. Szűz Mária nem turistákat akar, nem szenzációra éhes embe­reket, ő alázatot kíván, hitet és bizalmat. Egyébként egy jel szerepelt az ígéretben, ez délután valóban bekövetkezik. Marion még "Pio atya házában" üzenetet kap, hogy lesz egy fényjel, melyet az amatőr fil­mesek rögzítenek, és csak a film előhívása után vesznek észre. Délután 17 óra felé a mezőn többen láttak egy napcsodát és különösen szép fényjelenségeket. Aztán arról tudósít néhány zarándok, hogy állítólag láttak egy fél­órás napforgást; végül a nap állítólag szívvé változott.

A látnokok megállnak a kápolna bejáratánál arccal kifelé. Hirtelen térdre borulnak. A már jól ismert, elra­gadtatott mosoly Marion arcán elárulja, hogy jelenést lát. Christine is átszellemül. Az operatőrök lökdösőd­nek, mindenki rögzíteni akarja az arcokat. Szűz Mária Marion által szól:

"Gyermekeim, örülünk, ha imád­koztok. Imádkozzatok tovább, gyermekeim! Na­gyon örülünk, ha imádkoztok és énekeltek. Annyi­ra örülünk, ha imádkoztok és énekeltek."



Aztán Christine által:

"Gyermekeim, annyira örü­lök, és az én isteni Fiam is! Felvidítjátok szívünket imáitokkal. Imádkozzatok és örvendjetek, hogy az Úr megnyilvánult előttetek! Azt szeretném, ha örömmel mennétek haza. Szívetek teljen meg bol­dogsággal! És ezt az örömöt... adjátok tovább mind­azoknak, akikkel találkoztok! Nyújtsátok minden­kinek kezeteket, és adjátok tovább örömötöket, és a szeretetet, melyet szívetekben hordoztok!

Hirdessétek mindenütt az egész világon, hogy én, a ti égi Anyátok, mindig veletek vagyok, és nem hagylak el benneteket soha... és, hogy tartom az ígéretemet. Hirdessétek minden népnek, hogy Is­ten szeret benneteket gyengéitekkel és minden hi­bátokkal együtt. Vár rátok, és mindenkinek örül, aki visszatér hozzá. Hirdessétek, hirdessétek a világ minden táján:



SZERETÜNK BENNETEKET!!! "



Marion által:

"A hit felszabadítja az embert, bol­doggá teszi. Felszabadítja. Semmi a világon nem szabadíthatja fel jobban, mint a hit, a hit Jézusban, a mi Urunkban és Istenben."



Christine átszellemülten írja le, amit lát. Az ég nyitva áll, a galambot látja, az angyalokat, a világító háromszö­get Jézus szívével, a Szűzanyát, a koronát. "Minden cso­daszép, tele szeretettel és örömmel." Aztán Marion meghatottan elimádkozza a Miatyánkot. "Nem kell félni a ha­láltól, az olyan szép! Semmitől sem kell tartanunk..." Marionnak elcsuklott a hangja; hallgat és imádkozik. Az­tán utal arra, hogy milyen megerőltető számára az eksztázis, és hogy a Szűzanya most egy rövid szünetet tart. Christine még egyszer hallja:



"Hirdessétek minde­nütt a világban: szeretünk benneteket!"



Ezután következik a Szűzanya utolsó marpingeni üzenete, melyet Judith által hirdet ki: "Gyermekeim! E képek által, melyeket Marion és Christine leírtak, szeretnék bepillantást adni, hogy milyen csodaszép a menny. Marion által már mondtam, hogy nem kell félni a haláltól. A halál csak átmenet, átmene­tel, függönyön való keresztülhaladás, hogy eljussa­tok az örök életbe, az örök boldogságba, hozzánk.

Gyermekeim! Éljetek a szerint, amit ma mond­tam nektek! Éljetek a szerint, valósítsátok meg azt életetekben, és segítsetek minden embernek, aki elmegy mellettetek, hogy ugyanazon az úton járja­nak! Fogadjátok el őket ott, ahol vannak! Ne ítélje­tek el senkit! Isten minden embert szeret, és így nektek is minden embert szeretnetek kell.

Szavaimat, melyeket Marpingenben mondtam nektek, valósítsátok meg életetekben! Aztán éljetek úgy, ahogy Isten azt tőletek elvárja! Aztán éljetek úgy, hogy eljuthassatok az örök boldogságba! Ha Is­ten parancsai szerint éltetek, nem kell félnetek a haláltól. A mennyország a jutalmatok harcotokért.

Életetek harc. Nem szabad elbátortalanodnotok, sem pedig felhagynotok a harccal és azt mondano­tok: De hát ennek semmi értelme! Harcolnotok kell. Mondtam, hogy mindig veletek vagyok, hogy Szeplőtelen Szívemben hordozlak benneteket, és hogy szándékaitokat, azokat is, melyekkel ma ide­jöttetek, elviszem Isten trónja elé. Csak azokat a kí­vánságokat tudom teljesíteni, melyek az Atya tervé­ben szerepelnek. Ma sok kegyelmet adhatok majd. Betegeket is fogok gyógyítani testben és lélekben. De azoknak is, akiket nem lehet meggyógyítani, erőt fogok adni, hogy szeretettel vigyék keresztjü­ket, hogy ez hasznára váljon a világnak, azaz, hogy segítsetek nekem ezzel visszahódítani a világot Is­ten számára, hogy minden ember úgy lássa a mennyet, ahogy azt Marion és Christine leírták.

A mennyország örök boldogság, és nem a fantá­zia szüleménye, melyről úgy tűnik, hogy néhány ember képzeli magának. Van mennyország, és van pokol. A döntést, hogy hol akar majd egyszer élni, minden ember maga hozza meg. Isten nem kárhoz­tat el senkit. Ezt maga az ember teszi, azáltal, hogy nem szereti Istent. Ezért kérlek ma benneteket még egyszer:

Tegyetek eleget kéréseimnek, kövessétek az egyház tanítását, legyetek hűek a pápához, éljetek Isten parancsai szerint. Legyetek gyermekien aláza­tosak, egyszerűek és kicsik és hagyjátok, hogy én a ti égi Anyátok vezesselek benneteket! Mert csak egy óhajom van, és csak egy célom, hogy titeket az örök boldogságba vezesselek az én Fiamhoz, Jézushoz és Istenhez, az Úrhoz. Szeretlek benneteket, gyermekeim, és ma még egyszer el­mondom ezt, hiszen ebben a korban ma utoljára je­lenek meg itt. De ne féljetek, veletek vagyok, mert Jézus odaajándékozott engem nektek a kereszt alatt, hogy Anyátok legyek, és hogy mit jelent, hogy Anya vagyok, meg fogjátok tudni, ha fogjátok a kezemet, és hagyjátok, hogy vezesselek benneteket. Fiam, Jé­zus és én is nagyon szeretünk benneteket. Kérlek titeket, ezt sose felejtsétek szenvedésetekben! Min­dig gondoljatok arra: Szeretünk benneteket! Na­gyon szeretünk benneteket!"



Ezen utolsó szavakat követően a látnokok még egy ideig a zarándokokkal maradtak.







JELENSÉGEK





Június 20-án reggel 8 óra tájban már nagyon sok zarán­dok gyűlt össze és imádkozta a rózsafüzért. Egy férfi hir­telen felfigyelt a tömegben egy kék ruhát és fehér fátyolt viselő csinos fiatal nőre, aki bensőségesen imádkozott. Az volt rajta a feltűnő, hogy úgy nézett ki, mintha porce­lánból volna. A férfi egy pillanatig azt hitte, talán egy szí­nésznőt küldtek közéjük. Szólt is a feleségének, akinek ugyanaz volt a benyomása. Közben már gyermekük is régen a fiatal nőt nézte. Kiderült, hogy mások is észre­vették a különös tüneményt. Mikor később feltámadt a szél, mindannyian látták, hogy a fiatal nő mellett lévő zászló lobogni kezd, fátyla azonban meg sem rebben a légmozgástól. Röviddel ezután a jelenés eltűnt, majd máshol újra felbukkant. Hogy került oda olyan gyor­san?! Az említett férfi sógornője, aki körbejárta a kápol­nát, hogy jobban lássa és hallja a látnokot, a kápolna fa­lán fölfedezett egy képet, mely pontosan azt a nőt ábrá­zolta, akit az imént láttak: Szűz Máriát. Ismételt, tapinta­tos puhatolózás nyomán derült ki, hogy a közvetlen kö­zelében állók viszont nem látták.

Az említett személyek megfigyeléseiket jegyzőkönyv­be mondták, és kiderült, hogy más zarándokok is hason­ló megfigyeléseket tettek (pl. az ottweileri B. család).







* * *



Petra, Marion korábban már említett barátnője, aki fog­lalkozására nézve ápolónő, az alábbi módon írta le meg­figyeléseit:

"A rózsafüzér-imádság közben erős virágillatra let­tem figyelmes és azt hittem, hogy intenzív parfümillatot érzek. Elindultam az illat irányába, de ekkor hirtelen megszűnt. Ezután a zarándokok között a jobb oldalon térdeplő fiatal lányt vettem észre. Fehér ruhája alatt kék aljat viselt és rövid fátyol volt rajta. Először csodál­koztam, hogy milyen bátor ez a lány, és csak után tűnt fel a szépsége.

Még aznap délután ügyeletes voltam a kórházban. Kolléganőm, aki szintén ott volt a kápolnánál, kérdezős­ködött a fiatal lányról, mert neki is feltűnt. Több helyütt látta, és csodálkozott, milyen gyorsan változtatja a he­lyét."



* * *



És íme egy másik beszámoló: Ugyanaznap este Claus, az egyik rendfenntartó arra hívta fel figyelmemet, hogy a jelenések kezdetekor elhallgattak a madarak. Valóban teljes csönd lett. De, alighogy véget ért a jelenés, a ma­darak újra dalolni kezdtek, és mindez este 9-kor történt! Kíváncsi volnék, hány embernek tűnt ez föl?



* * *



Egy nő írásban közli velem, hogy az egyik jelenésnél je­len volt, de ezt az egészet csalásnak tartotta. Éjjel volt egy álma: Megjelenik neki a Szűzanya teljesen fehérbe öltözve, rózsafüzérrel a kezében, fejével barátságosan bólint. Néhány nappal később kezébe akad egy papír az üzenetekkel, és a Szűzanya leírásával. Nagy meglepeté­sére erről pontosan ráismer az álmában látott képre. Et­től teljesen megváltozott, és meg van győződve a marpingeni jelenések valódiságáról. (G.D., Riegels­berg) .



* * *



,Június 13-án a jelenések alatt csodálatos virágillatot éreztem. Amikor férjem és én faxon olvastunk egy marpingeni tudósítást Braunschweigben ismerősöknél, mindhárman nagyon intenzíven éreztük ezt az illatot." (G.K., Braunschweig).



* * *



"Én, C.H. megerősítem, hogy augusztus 30-án, mikor a jelenések színhelyéről vizet hoztam, egészen erős rózsa­illatot éreztem." (CH., Diersbach).



* * *



"Augusztus 21-én, szombaton Härtelwaldban voltam. Naplemente előtt egy negyed órával a mezőről láttam a napot, amint enyhén elfordult, és lassan jött felém. Pe­reme 5-10 cm szélességben rózsaszín-violaszínű volt." (A.M.G.)



***



,Június 13-án véletlenül Marpingenben voltam... A jele­nés idején meglepetésemre egy 20 m2 nagyságú fénysző­nyeget láttam lejönni, fehér volt, és világos kövek díszí­tették, később újra felemelkedett." (lS., Esch)



* * *



Amikor a jelenés történt, lágy zenét hallottam, me­lyet valamilyen hangszer kísért. Tartós összhangzat volt. Sosem felejtem el ezt a csodálatos zenét. Hallottam, amikor jött, és amikor elment." (G.M. P, Walpershofen).



* * *



Abban a pillanatban, amikor a Szűzanya megjelent, erős zúgást hallottam. De levél sem mozdult a fákon. Olyan volt, mintha egy vihar előtt nagy szél támadna" (G.F. Püttlingen).



* * *









2001-ig összesen 45 illatészlelést, 20 fény­ és napvíziót, 11 gyógyulást (melyek orvosilag még igazo­lásra szorulnak) 15 jelenést és 3 megtérést regisztráltak.

IRODALOM: Jörg, Müller: Máriáról beszélni veszélyes /Mi történt Marpingenben?/.2001. Masszi Kiadó. Budapest.