A niceai zsinat története és az újszövetségi kánon

Ezúttal egy számomra is viszonylag új terület felderítésébe szeretnék belevágni veletek. Az egyház történetéről, annak is egy olyan szakaszáról van szó, ami sokak szerint meghatározó szerepet játszott a kereszténység történelmében. Arról az elhíresült niceai zsinatról van szó, amin egyesek szerint (Dan Brownnal az élen) Nagy Konstantin római császár önkényesen eldöntötte, hogy milyen könyvek, illetve levelek kerüljenek a Bibliába, de még olyan véleményeket is olvasni szép számmal, amik szerint ekkor semmisítették meg vagy nyilvánították eretnekségnek a kánonból kimaradó írásokat. Ez az elmélet, mert, mint hamarosan kiderül, tényleg csak elméletről van szó, olyan gyakran bukkan fel az Interneten, hogy sok keresztény is készpénznek veszi. De vajon mi történt valójában ezen a bizonyos zsinaton? Megmondom őszintén, hogy a kérdés annyira foglalkoztatott, hogy legalább féltucat könyvet és egyéb publikációt olvastam az elmúlt év során a témában és egy olyat választottam a jelen poszt alapjául, ami nemcsak a főbb tudnivalókat, de sok érdekes részletet is feltár. Remélem hozzám hasonlóan mások is hasznosnak találják majd.

Mi is történt Niceában?

Niceába Alexandrián át vezetett az út. Ebben az észak-egyiptomi városban volt az ókor legnagyobb könyvtára és az intellektuális gondolkodás központjának számított, ahol sok ismert teológus is élt. Egyiküket Alexandernek hívták, aki 313 és 238 között Alexandria érseke volt és nagyon komolyan vette posztját. Rendszeresen tartott szemináriumokat, amelyeken a történetünk szempontjából fontosnak bizonyuló Arius, az egyik nagy egyházkerület presbitere is részt vett. Arius és Alexander azonban eltérő véleményen voltak Jézus isteni státuszát illetően. Míg Alexander meg volt győződve arról, hogy Jézus az Atya valamennyi tulajdonságával rendelkezik, beleértve örökkévalóságát is, addig Arius tagadta ezt. Arius szerint Jézus csupán hasonlított az Atyára, és nem öröktől fogva, csak a teremtés előtt-től létezett, bár neki is része volt a teremtésben, illetve dicsőségben a teremtés felett állt, de Maga is teremtmény, Akit Isten a semmiből teremtett valamikor az örök múltban. Vagyis Jézus örökölte az Atya isteni tulajdonságait, azonban szerinte a természetük nem azonos. Kicsit kevésbé isteni.

Alexander azt tartotta, hogy az isteni természet annyira abszolút, mint például a terhesség, vagyis egy asszony nem lehet kicsit vagy nagyon várandós. Vagy az, vagy nem az. Éppen így, Jézus vagy Isten, vagy nem. Alexander ezt az üdvösség szempontjából is fontos kérdésnek tartotta, így minden alkalmat megragadott, hogy hangoztassa álláspontját és cáfolja Arius nézeteit. Arius azonban kitartó volt. Alexander úgy érezte, hogy cselekednie kell és bár szelíd embernek és konfliktuskerülő vezetőnek tartották, Krisztus természetének kérdését túl fontosnak tartotta ahhoz, hogy annyiban hagyja az ügyet.

318-ban 100 püspök részvételével tanácskozást hívott össze Alexandriában, hogy hivatalosan is megfosszák Ariust egyházi tisztségétől.

Arius dühöngött. Nem volt hajlandó elismerni az őt kitagadó eljárást és a mai Törökország területén található Nicodémiába vonult vissza, hogy híveket toborozzon maga köré. Legfőbb támogatója Nicodémiai Euszebiosz volt, aki felesége révén Konstantin császárnak is rokona és a császár udvari teológusa volt. Arius és Euszebiosz levélíró kampányba fogtak, hogy megkeressék azokat a püspököket, akik nem vettek részt az Arius elleni eljárásban. Arius igen jó publicista hírében állt. Olyannyira, hogy tanításait gyakran versbe szedte és időnként még „dallamot is költött hozzájuk, hogy azokat a tengerészek, a molnárok és minden utazó énekelhesse”.^{Philostorgius, The Ecclesiastical History of Sozomen: Comprising a History of the Church from A.D. 324 to A.D. 440, and The Ecclesiastical History of Philostorgius, trans. Edward Walford (London: Bohn, 1855), 2.2.} Rövid időn belül Aris nézeteit hirdető falfirkák és szórólapok lepték el a környéket, a vita pedig az utcai erőszakig fajult. Befolyásos barátja segítségével Arius igazi vihart kavart fel, aminek hatása még a császári udvarban is érezhető volt.

Konstantin számára, aki végre a hatalma útjában álló utolsó riválistól is megszabadult és 324-ben a Római Birodalom egyeduralkodója lett, kínos volt a püspökök közötti viszálykodás. Békét akart a birodalmában és a pontot trónra lépésének 20. évfordulóján akarta feltenni az i-re.

325-ben valamennyi püspökét magához hívatta az egyház történelmének első ökumenikus tanácskozására. Konstantin, aki általában Bizáncban (a későbbi Konstantinápolyban, a mai Isztanbulban) tartózkodott, ideiglenesen Niceába tette át udvarát, amíg a később az ő nevét viselő várost átépítették. A császár úgy gondolta, hogy Nicea tökéletes helyszín a találkozóhoz, ahol a püspököket hercegekhez méltó pompával fogadhatja és kényeztetheti. A császár saját költségén és saját császári járművein szállítatta a városba vendégeit. A kényeztetés részeként üdvözlő ajándékokkal, mesés lakomákkal és fejedelmi szállással várta őket. A szálláshelyek „leírhatatlanul pompásak voltak”.^{Eusebius, Life of Constantine, chap. 15, in The Nicene and Post Nicene Fathers (hereafter cited as NPNF), 2d series, ed. Philip Schaff and Henry Wace (New York: Christian Literature, 1890), 1.792.} Konstantin mindent megtett annak érdekében, hogy egységet teremtsen birodalma egyházában. A végső szó azonban mégsem az övé lett.

Egy jottányit sem

A Niceában összegyűlt püspökök a pompát kevésbé, az üldöztetést annál jobban ismerték. Sokan személyesen élték át Diocletianus és Maximianus császárok igazságtalanságait. Diocletianus elkobozta a keresztény írásokat, felgyújttatta a keresztények épületeit és letartóztatta a papság tagjait. Maximianus kivégeztette, megcsonkíttatta vagy száműzte azokat, akik nem voltak hajlandóak megtagadni Krisztust. A zsinaton résztvevő Paphnutius a jobb szemét veszítette el, bal lábára pedig sánta lett az üldöztetés miatt, majd száműzték is, amiért kereszténynek vallotta magát. Mások nem tudták használni ujjaikat a tüzes kínzások miatt és sokan veszítették el egy-egy végtagjukat. Egy ókori szerző bizonysága szerint „az egybegyűltek egy mártírhadseregre hasonlítottak”.^{Theodoret The Ecclesiastical History of Theodoret 1.6, NPNF, 3.67.} Azoknak, akik ennyit szenvedtek a lelki feddhetetlenség érdekében, nem lehetett csakúgy megmondani, hogy miben higgyenek Krisztust illetően, és ezen semmilyen császári nyomás nem volt képes változtatni.

A Niceában összegyűlt püspököket amúgy is sokkal jobban érdekelte a prédikálás, mint a politika. A gyülekezeteik sorsa és az apostoli hagyományok megtartása foglalkoztatta őket, nem holmi teológiai újítások és inkább figyeltek a Szellem hangjára, mint a császárra. Vagyis a zsinat nem egymástól elszigetelt véleménnyel rendelkező emberek gyülekezete volt. Ellenkezőleg. A Krisztust személyesen ismerő első pásztorok által rájuk hagyott kollektív bölcsességet hozták közös tető alá, hogy gyülekezetüket rövid időre hátrahagyva megbeszéljék a keresztény közösséget foglalkoztató fontos kérdéseket.

Konstantin tudta, hogy a megoldás csakis a jelenlévő püspökök és az általuk képviselt hívő közösségek hitbeli meggyőződésével összhangban érkezhet.

A császár nem volt valami nagy teológus, így teológiai tanácsadóját, Hosiust kérte meg, hogy foglalja neki össze a vita lényegét. Hosius tisztában volt azzal, hogy a Niceába várt vagy háromszáz püspök nagy része nem könnyen fogadná el Arius nézeteit. Mindössze harmincan voltak, akik készek voltak kijelenteni, hogy a Fiú teremtmény, az egybegyűltek talán legnagyobb hányada pedig még hezitált a kérdésben, mivel nem értették tisztán a szembenálló nézeteket.

Mivel Konstantint nem a teológia helyessége, mint inkább a birodalom egysége érdekelte, olyan megoldást akart, ami a többség támogatottságát élvezte, függetlenül attól, hogy végül mi lesz az.^{Justo Gonzalez, A History of Christian Thought, vol. 1, From the Beginnings to the Council of Chalcedon, rev. ed. (Nashville: Abingdon, 1992), 266-67.} Arius követői akaratukon kívül segítségére váltak ebben. A tanácskozás kezdetén szükségét látták, hogy valaki érthetően ismertesse Arius pozícióját. Püspöki rang híján Arius nem vehetett részt a tanácskozáson, így barátja Euszebiosz kapta meg a lehetőséget, hogy prezentálja álláspontjukat, aki legjobb tudása szerint kifejtette, hogy miért nem gondolja a Fiút az Atyával egyenlőnek és nem örökkévalónak. Roger E. Olson egyháztörténész így ír erről:

„Némelyik püspök a fülét is befogta és kiáltozni kezdett, hogy valaki vessen véget az istenkáromlásnak. Egy Euszebiosz közelében álló püspök megragadta a másik kezében lévő papírokat, a földre dobta és megtaposta őket. Mondhatni egész zendülés támadt a püspökök között, aminek egyedül a császár parancsa volt képes véget vetni.”^{Roger E. Olson, The Story of Christian Theology (Downers Grove, IL: InterVarsity Press, 1999), 153-54.}

A korábban a kerítésen táncoló püspökök rövid úton a kerítés túloldaláról meredtek Ariusra. Egyértelművé vált, hogy korábban nem voltak tisztában a nézet részleteivel, illetve, hogy mennyire fekete-fehér kérdéssel állnak szemben. Jézus vagy örök, vagy nem. A többség gondolni se tudott az utóbbira. Konstantin azt gondolta, hogy a tanács pontosan az akarata szerint alakult, hiszen szinte teljes volt az egyetértés.

Miután a résztvevők lecsendesedtek, felmerült az igény egy hivatalos nyilatkozat kiadására az arianizmus ellen. A püspökök egyértelműen nem értettek egyet Arius-szal. Tudták, hogy miben nem hisznek, ugyanakkor azt már kevésbé tudták megfogalmazni, hogy mit jelent Jézus istensége. Ez volt az igazi kérdés Niceában: megfogalmazni, hogy miként volt Jézus isteni természetű, nem pedig az, hogy az volt-e.

A püspökök és a császár megállapodtak, hogy írásba kell foglalni álláspontjukat, amit mindenki aláír, aki pedig ezt megtagadja, elveszíti egyházi pozícióját.^{Eusebius: Life of Constantine 3.12, in NPNF, 1.791.} Konstantin Hosiust bízta meg a dokumentum elkészítésének felügyeletével, aminek megírása nem ment könnyen, mert nem tudtak megállapodni annak nyelvezetén. Arius maréknyi követője a tanácsban ragaszkodott hozzá, hogy kizárólag olyan kifejezéseket használjanak, amik megtalálhatók a Bibliában, a másik oldal viszont úgy gondolta, hogy a Szentírás mondanivalóját úgy lehet a legjobban kifejteni, ha nem szabnak korlátokat a kommunikációban.

Konstantin, valószínűleg Hosius ösztönzésére, előállt egy megoldással. Azt javasolta, mondják ki, hogy a Fiú egylényegű (görögül homoousios) Istennel. Konstantin azt gondolta, hogy ezzel kifejezhetnék Jézus teljes isteni mivoltát (elnyerve az arianizmus ellenzőinek tetszését), anélkül, hogy túl sokat sugallnának (némileg megbékítve Arius követőit). Remélte, hogy ezzel a kulcsszóval egyesítheti a két tábort, de Arius követői túl sokatmondónak találták és tiltakoztak ellene. Konstantin ennek ellenére ragaszkodott a Krisztust Istennel egylényegűnek kijelentő hitvallás megfogalmazásához, ami így hangzott:

„Hiszek^{A görög szöveg többes szám első személyben fogalmaz. A latin változat egyes számot használ. (Hiszünk – Hiszek) Ennek az az oka, hogy ezt a hitvallást a nyugati egyházban gyakran keresztelési hitvallásként használták, míg a görög egyházban általában az egész gyülekezet mondta.} az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől; született és nem teremtetett, az Atyával egylényegű, és általa lett minden. Érettünk, emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből. Megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt, kínhalált szenvedett, és eltemették, harmadnapon feltámadt az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsőségében ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége.
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által.
Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára.
Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet.
Ámen.

A hitvallást Marmaricai Theonász és Ptolemaioszi Secundus kivételével valamennyi püspök aláírta. Bár néhányan kelletlenül tették, azért Arius nézeteit egységesen tévtanításnak vélték. Egyesek közben még egy darabig arról is vitáztak, hogy a görög jotta betű beszúrásával a homo (azonos) helyett a homoi (hasonló) szót használják-e és így egylényegű helyett Istennel hasonlólényegűnek jellemezzék Jézust, de végül maradt az egylényegűség.

A császár visszavág

A zsinat egyértelmű határozata ellenére a szóválasztással kapcsolatos vita nem maradt abba, ami egyrészt megmutatta, hogy Konstantin nem rendelkezett akkora befolyással az egyház felett, hogy ráerőltethette volna az akaratát, másrészt segített kiugrasztani a nyulat a bokorból a császár valódi szándékait illetően.

328-ban Ariust és követőit rehabilitálták, az őket támogató püspökök pedig formálisan is kérték a császártól, hogy az Alexandriai gyülekezet presbitere lehessen. Konstantin beleegyezett és utasította Alexandria új püspökét, az akkor még fiatal Atanázt (később Alexandriai Szent Atanáz), hogy fogadja vissza Ariust a gyülekezetbe. Atanáz ezt megtagadta, úgy gondolva, hogy csak így maradhat hű a Niceai hitvalláshoz, kötelességének érezve, hogy ellenálljon azoknak, akiket a zsinat elítélt, amiért is a császár Trierbe száműzte, egyértelművé téve, hogy nem annyira a teológia, mint inkább a birodalom érdekei motiválták döntéseit.

Atanázt összesen négy alkalommal száműzték élete során, de egyetlen egyszer sem volt hajlandó feladni hitvallását. Konstantin ezzel szemben hol az egyik, hol a másik oldallal szimpatizált, hiszen nem a teológiai kérdések tisztázása, hanem a birodalom egysége érdekelte. Az pedig egészen egyértelmű, hogy Konstantin nem állt olyan helyzetben, hogy rávegye a zsinatot egy olyan döntés elfogadására, amit az nem tartott eleve igaznak. Lehet, hogy Konstantin a „püspökök püspökének” nevezte magát, az egyház azonban az ő ténykedésétől teljesen függetlenül hitt, amiben hitt. Márpedig abban hitt, mégpedig a kezdetektől fogva, hogy Jézus Isten.^{A Niceai zsinat részletes történetéről és annak történelmi kontextusáról lásd még: Olson, Story of Christian Theology, 141-60; és Mark A. Noll, Turning Points: Decisive Moments in the History of Christianity, 2d ed. (Grand Rapids: Baker, 2000), 47-64.}

Az újszövetségi kánon

Ezek után valószínűleg sokakban felmerül a kérdés, hogy ha Niceában nem, akkor melyik zsinaton döntötték el, hogy mi került be az újszövetségi kánonba és mi nem? Elvégre valakinek csak el kellett döntenie! Vagy mégsem?

A korai egyház történetét megvizsgálva igen hamar rájövünk, hogy egyetlen zsinat sem hozott ilyen döntést. Természetesen voltak regionális zsinatok (Laodicea, Hippo, Karthágó), ahol a résztvevők kinyilvánították a véleményüket a kánonról, de nem válogattak össze semmit a kedvük szerint, csupán megerősítették, hogy a keresztények által a kezdetektől olvasott könyvek és levelek szerintük is ihletettek. Vagyis nem az akaratukat fejezték ki, hanem egyszerűen kimondták, hogy mi a helyzet. Más szóval nem a zsinatok határozták meg, hogy mi kerüljön bele a Bibliába, hanem a hívők, az egyház csupán elismerte, hogy jól döntöttek. Ez pedig egy olyan tény, amit az ateista Új Testamentum szakértő Bart Ehrman is elismer:

„Az újszövetségi kánont a széleskörű konszenzus döntötte el, nem pedig egy hivatalos kihirdetés.”^{Lost Christianities, 231. oldal}

Kell ennél jobb emlékeztető arra, hogy nem emberi találmánnyal van dolgunk? Az Interneten keringő városi legendákkal ellentétben a tényekből kiderül, hogy nem a hatalmi elit vagy korrupt egyházvezetők által egy lefüggönyözött szobában meghozott döntés eredményét tartjuk a kezünkben, amikor Jézusnak az alábbi szavait olvassuk:

„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.”^{Máté 24:35}

http://idokjelei.hu/2017/06/a-niceai-zsinat-tortenete-es-az-ujszovetsegi-kanon/

TRIANONI TRAGÉDIA, KERESZTÉNY SZEMPONTBÓL

Ismert a népi bölcselet: „ami egybe tartozik, az újra összeáll!”
Nos, ha ez igaz – márpedig igaz –, és létrejön a Kárpát-medencei Köztársaság, az végülis a Kárpát-medencei népek közössége lenne, békességben, erőben és egységben!
Kérdés, hogy ez veszélyeztetné-e a népességek önállóságát? – Nos, a Kárpát-medencei nemzetek számára kevésbé korlátozná az egyenlőséget és önállóságot, mint akár az EU-tagság! Egy Kárpát-medencei unióban nagyobb tekintéllyel bírnának a külhatalmi befolyásokkal szemben, mint a jelenlegi „kisnemzeti” státuszukban !
De tekintsük át, hogy a trianoni darabolós-gyilkossági kísérlet kinek is hozott önálló állami létet? Talán csak a Csonka-Magyarország ért el 1938-ig – az Istenanya csodájaként – elismert gazdasági fejlődést, ármánykodóinak megszégyenítésére! Ám az elcsatolt − vagy leszakadó testvér-népeknek − a legkevésbé sem valósult meg a büszkeségre okot adó önállóságuk, hiszen államalkotó képességük nem mutatkozott meg, és állami létük 90%-át idegen megszállás alatt töltötték! Persze jóval nagyobb elnyomás alatt, mint amivel a Magyar Királyságot hamisan vádolták!
Mert önálló volt-e a szlovák nemzet a cseh államközösségben? Élvezhette-e a horvát nép, saját államiságát szerb-jugoszláv hatalom alatt?
Ugyan bizony melyik „rabló nép” lett gazdagabb a „zsákmányával”? Mire vitte pl. Románia, Erdély bekebelezésével, hiszen ugyan olyan jelentéktelen és gazdaságilag pangó régió maradt, mint annak előtte volt (lehúzva maga mellé "Tündérországot" a virágzó Erdélyt is)! Tán gazdagabb lett Ausztria az Őrvidékkel?
– Badarság!
A legszomorúbb eset azonban Kárpátalja, mert ez a rablótól elrabolt terület! A sztálini Szovjetunió csatolta el Csehszlovákiától! És a gigantikus SzU gazdagabb lett-e a talpalatnyi földdel? Ugyan bizony a mostani „örökös”, Ukrajna gazdagnak mondhatja-e magát?
Nem gyanús-e valamennyi érintett népnek, hogy a Mária Országából kihasított terület csak balszerencsét hozott? Aki az Üdvözítő Krisztus Anyjától rabol, az Isten átkát vonja magára? (Vagy tán nem így van? Hol van náluk a lelkiismeret nyugalma, és a békesség egyetemes öröme?) Vagy talán a nemzeti igazságukra hivatkoznak? Ha valóban az Igazság vezérelte őket nagy "I"-vel, akkor miért ragadtak magukhoz szín magyar területeket és lakosságot? Miért akartak a románok a Tiszáig gazdagodni? Miért akartak az osztrákok Győrig szakítani, és miért akartak a cseh befolyás alatt álló szlovákok Miskolcig elcsatolni? Na, ki válaszolaj ezt meg? - A rabló népeket, illetve a felbujtóikat nem az igazság, nem a nemzeti önállóság és legkevésbé a keresztényi méltányosság vezérelte, hanem a sátáni kapzsiság, a gyűlölet Mária Országa, a szentistváni Királyság ellen!
Mert mit tettetek ti karöltve nagyhatalmakkal? = Európa krisztusaként keresztrefeszítettétek a szentistváni Magyarországot!?
És ezzel – a zsákmányból részesedők –, Isten előtti kollektív bűnösséget vettek a nyakukba, hiszen a rabolt javak nem hozták meg sem a gazdagságot, sem a népük békéjét, de még csak állami dicsőségüket sem, ezzel szemben állandó rettegést nyertek, félve a visszarendezéstől és Isten büntetésétől!
Márpedig, minden elszakított (vagy elszakadt) nép jóval gazdagabb lehetett volna a Magyar Királyság egységében egyenként és összesen! Sőt, még a környező országok is nagyot profitálhattak volna egy Kárpát-medencei virágzó állam gazdaságából!
Nem beszélve arról, hogy a Kárpát-medence nagy eséllyel kimaradhatott volna a II. Világháborúból, de legalábbis nem szenvedett volna el ekkora emberveszteséget és gyalázatot, sem egészben, sem részben!
Az, hogy most annyi viszály után, néhány nép végre önállónak mondhatja magát − kérdéses, hogy kitől?
− Szűz Mária Országától?
− A Szent István által felajánlott Szent Korona fönségétől és biztonságától?
− Brüsszeltől és a bankoktól, esetleg az egységteremtő magyarságtól?
Ugyan bizony ezek a rokonnépek, a Magyar Királyság alatt tán nem azok voltak-e akik most?
Az pedig, hogy a maguk rajzolta térképeken milyen elnevezéssel illetik önmagukat és az ősi magyar helységneveket 1920 óta, az a lényegen semmit nem változat a valóságon, a lelkiismeretük terhelésén viszont annál inkább! Hiszen önhittségükben, Isten fölséges Anyja tulajdonát firkálták össze és soha nem hallott neveket találtak ki a földi térképen – de csak azon (!) –, mert az égi atlaszon Mária Országa sértetlen, tündöklő és egész!
A Kárpát-medence a legtökéletesebb földrajzi egység, mely mindig képes volt a teljes önellátásra! Ezt pedig a globalizáció nagy tervezői nem nézhették jó szemmel! A lényegileg vér szerinti rokon népeket, hazug történelemhamisításokkal egymás ellen ugrasztották azért, hogy nem csak egy csonka ország népét, de az így „elszeparált” népeket is, magára maradottságukban erkölcsi romlásba vihessék egyenként és összesen! Erre ment ki a Trianoni diktátum! Ellehetetleníteni egy gazdaságilag és közigazgatásilag egységes Kárpát-medencei népuniót!
Sikerrel járt-e az Antant-hatalmak gyilkos tette?
– A népek szenvedéseit, és a magyarság elleni tömeggyilkosságokat illetően messzemenően igen! De a Kárpát-medence egysége mégis tökéletesen megmaradt, mert nem csak a Holdról látható tisztán és hibátlanul, de a mennyei térképen sincs nyoma az átrajzolásoknak!
A Regnum Marianum fel fog támadni és a Mindenható büntetése sem marad el! Ezért ti mind, akik részesei vagytok a "balsorsú megtévesztésnek", imádkozzatok, kérjetek bocsánatot Istentől és a magyarságtól! Ne szégyelljetek visszatérni, hiszen egy lépést sem kell tennetek, hiszen a Kárpát-medence a ti hazátok! Miért kéne visszarendeződni? Azért mert az egységben az erő, a biztonság és a Szent Korona Tanában szerződött égi védelem!

http://szeretetlang.blog.hu/2017/06/06/trianoni_tragedia_kereszteny_szempontbol

Égi Édesanyánk üzenete 2017. június 2-án Medjugorjéból

Medjugorje, 2017. június 2.

„Drága gyermekek! Ahogyan más helyeken is, ahová eljöttem, úgy itt is az imádságra hívlak titeket. Imádkozzatok azokért, akik nem ismerik Fiamat; azokért, akik nem ismerték meg Isten szeretetét; a bűn ellen; a megszenteltekért, akiket Fiam meghívott, hogy legyen szeretetük és lelki erejük számotokra, az egyházért. Imádkozzatok Fiamhoz, és a szeretet, amelyet megtapasztaltok közelsége által, erőt fog adni nektek, hogy az Ő nevében készségesek legyetek a szeretet cselekedeteinek véghezvitelére. Gyermekeim, legyetek készen. Ez az idő fordulópont. Ezért újra a hitre és a reményre hívlak benneteket. Megmutatom nektek azt az utat, amelyen járnotok kell, ez pedig az evangélium igéinek útja. Szeretetem apostolai, a világnak annyira szüksége van a ti ég felé, Fiam felé, a Mennyei Atya felé nyújtott kezeitekre. Sok alázatra és a szív tisztaságára van szükség. Legyen bizalmatok Fiamban, és tudjátok azt, hogy mindig lehettek jobbak. Édesanyai szívem azt szeretné, hogy ti, szeretetem apostolai a világ kicsi fényei legyetek, és bevilágítsátok azokat a helyeket, ahol a sötétség akar uralkodni, hogy imáitokkal és szeretetetekkel igaz utat mutassatok és lelkeket mentsetek. Veletek vagyok. Köszönöm nektek.“

--

Mária, Béke és Kiengesztelődés Királynője, könyörögj értünk és az egész világért!

Isten szeretete most és mindörökké

1867-ben, egyik angliai útja során, Dwight L. Moody találkozott Henry Moorehouse-zal, aki 27 évesen a zsebtolvajlásnak hátat fordítva, igazi ébredést indított Nagy-Britanniában. Henry arra kérte Moody-t, hogy ha egyszer eljut Chicago-ba, engedje meg neki, hogy prédikáljon a gyülekezetében. Moody el is feledkezett a találkozásról, amikor néhány héttel hazatérése után levelet kapott a fiatalembertől, tudatva vele, hogy megérkezett és érdeklődött, hogy áll-e még a meghívás. Moody megüzente, hogy pár hét múlva esedékes újabb utazásának ideje alatt prédikálhat a helyében.

Moorehouse egyetlen témáról beszélt a gyülekezet előtt: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”^{János 3,16}

Visszatérése után Moody felesége beszámolt mindenről, ami férje távollétében történt:

Amikor szombaton hazaértem, igen kíváncsian vártam a beszámolót, hogy miként boldogult. A házamba lépve első dolgom volt, hogy megkérdezzem a feleségem: „Hogy van az angol fiatalember? Hogyan fogadták az emberek?”

Henry Moorehouse

„Nagyon kedvelik.”

„Te is hallottad beszélni?”

„Igen.”

„És? Tetszett?”

„Igen, nagyon tetszett. Kétszer prédikált arról, hogy „Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen,” és szerintem neked is tetszeni fog, bár kissé másként prédikál, mint te.”

„Ezt hogy érted?”

„A legrosszabb bűnösöknek is azt mondja, hogy Isten szereti őket.”

„Akkor téved,” feleltem.

„Szerintem egyet fogsz érteni vele, ha egyszer meghallgatod,” mondta a feleségem, „mert mindent alátámaszt a Bibliával”.

Eljött a vasárnap és feltűnt, hogy mindenki magával hozta a Bibliáját. A reggeli prédikáció a keresztényeknek szólt. Még soha korábban nem hallottam ehhez foghatót. Minden kijelentését pontosan hivatkozott Igékkel támasztotta alá. Este a templom zsúfolásig telt.

„Szeretett barátaim,” kezdte a prédikátor. „Lapozzátok fel János evangéliumának harmadik fejezetét, annak is a tizenhatodik versét és máris megtaláljátok mai szövegrészünket.”

A legelképesztőbb üzenetet prédikálta ebből az egyetlen Igéből. Nem volt ott először is, másodsorban vagy harmadrészt. Egyszerűen fogta a verset, majd az egész Biblián végighaladva, a Teremtéstől a Jelenésekig, bebizonyította, hogy Isten szereti a világot.

Dwight L. Moody 18 évesen

Isten hol prófétákat, hol pátriárkákat, hol egyéb szent embereket küldött, hogy figyelmeztessenek bennünket. Azután elküldte a saját Fiát. Miután Őt megölték, elküldte a Szent Szellemet. Addig a napig nem tudtam, hogy Isten ennyire szeret bennünket. A szívem elkezdett felengedni és többé nem tudtam visszatartani a könnyeket. Olyan volt ez, mint valami messzi földről érkező csodálatos hír. Nem tudtam betelni vele, ahogy a gyülekezet sem. Nincsen semmi ebben a világban, ami a szeretethez foghatóan képes lenne megragadni az embert. Akit senki sem szeret, akinek nincs anyja, nincs felesége vagy gyerekei, vagy testvére, az az öngyilkosok osztályához tartozik.

Chicagoban nem könnyű tömegeket vonzani hétfő este, pedig tömegek jöttek. Jöttek és hozták a Bibliájukat, Moorehouse pedig folytatta:

„Szeretett barátaim! Lapozzátok fel János evangéliumának harmadik fejezetét, annak is a tizenhatodik versét és máris megtaláljátok mai szövegrészünket,” és ismét megmutatta, ezúttal egészen más Igékből, a Teremtéstől egészen a Jelenésekig, hogy Isten mennyire szeret bennünket. Szinte mindegy volt, hogy a Biblia melyik részét lapozta fel. Mindig meg tudta mutatni ezt a szeretetet. Minden alkalommal azt gondoltam, hogy az utóbbi még jobb volt, mint az első, lelkem pedig örvendezett. Annyira mélyen belém véste ezt az igazságot, hogy azóta egyetlen egyszer sem kételkedtem benne. Korábban azt hirdettem, hogy Isten minden bűnös felett ott áll egy kétélű karddal, készen, hogy lesújtson. Ennek vége. Most már azt hirdetem, hogy minden bűnös mellett tárt karokkal és mélységes szeretettel áll és a bűnös Isten szeretete elől fut.^{Moody, Life of Dwight L. Moody, 138–139. o.}

Henry Moorehouse végül hét napon át prédikált a János 3:16-ról, egyre mélyebb húrokat pendítve hallgatói szívében Jézus szavaival, visszafordíthatatlan változást idézve elő nemcsak Moody, de a Moody szavára Istenhez fordulók életében is.

http://idokjelei.hu/2017/06/isten-szeretete-most-es-mindorokke/

Géptől a gépeknek: robot osztja az áldást Németországban

Ki lehet választani az érintőképernyőn, milyen áldást adjon a robot. Valami nincs rendben a németek fejével.

A Hessen-Nassau Evangélikus Egyház új „robot-papot” állított szolgálatba, hogy a reformáció 500. évfordulója alkalmából „áldást osszon” a hívőknek.

A „BlessU-2” elnevezésű roboton egy érintőképernyő is van, és villog a keze, hogy lássák a hívek, mikor jön az áldás. Ráadásul „bűnöket is megbocsát”, és öt különböző nyelven elérhető, emellett ki lehet választani, hogy női vagy férfi hangja legyen.

Miután a felhasználó kiválasztotta, milyen áldást akar, a robot felemeli a kezét, elkezd villogni, és azt mondja, „Isten áldjon és védelmezzen téged”. Kérés esetén lehetőség van a robot által mondott szöveg kinyomtatására is.

Sebastian von Gehren, a templom szóvivője a sajtó kérdésére azt mondta, ezzel provokálni akarják a híveket, és a cél egy “vita indítása a technológia és az egyház jövőjéről”.

http://www.hidfo.ru/2017/06/geptol-a-gepeknek-robot-osztja-az-aldast-nemetorszagban/

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

Mindig közeledben vagyok a missziós útjaidon

2017. május 9.
Olaszországi tanúságtétele során Vassula az alábbi üzenetet kapta tegnap:

Én vagyok. Bizony mondom neked, hogy a Szűzanyával együtt veled vagyok, és azokkal, akiket melléd rendeltem. Leányom, értsd meg, hogy fontos az ima, és amikor nevemben azokról a szavakról beszélsz, melyeket én magam adtam neked, azok a szavak a Bölcsesség Szavai. Amikor szívetek lángra lobban, miközben a Bölcsesség Szavait hallgatjátok, számomra a ti lángolásotok is ima! Én, Jézus mindnyájatokat szeretlek. Én, Jézus mindig közeledben vagyok a misszós útjaidon bárhová mész. Megáldom mindazokat, akik körülötted egybegyűlnek. A Szeretet mindnyájatokat szeret! IC

http://ichtys.hu/index.php/123-2017-majus-9  

Megmondtam, hogy vezetőd és tanácsadód leszek 

2017. május 30.

Én Vagyok. Én, Jézus, megáldalak fáradhatatlan erőfeszítéseidért! Légy mindig vidám, és állj  készen arra, hogy megoszd mindazt, amit neked adtam. Használj fel mindent, amit arra adtam neked, hogy megtanítsd népemet Atyám akaratának felismerésére. Soha ne legyél megelégedett magaddal. Tegyél meg mindent azért, hogy békességben élj. 

 

Egy dolgot kérek tőled, csak egy az óhajom, hogy szent Arcodat kereshessem, és szemlélhesssem! Veled akarok élni, és mindig a szívemben akarlak hordozni, hogy éjjel-nappal élvezhessem édességedet! Ne rejtőzz el hát előlem!

 

Aztán itt vannak azok, akik vakok a műveiddel, üzeneteddel és édességeddel szemben. Régen a hajdani próféták, akik megízlelték az üldöztetést, arra kértek téged, hogy fizess meg az  üldözőiknek a gonosz tetteikért, és ne légy süket könyörgésükre!

 

Szüntelenül hamis próféták támadnak ellenem és műved ellen. Sőt, néhányan, akik látszólag  követik Üzeneteidet, kifogásolnak néhány dologot, amiket mondok, és szembehelyezkednek velem, mit tegyek hát? 

 

Mondd meg nekik, hogy én, Jézus, én terveztem meg ezt a művet, én építettem fel, de mindenek előtt én fektettem le az alapjait. Azután én hívtalak el, hogy légy a hírnököm, téged bíztalak meg a művemmel, és nem őket. A hús és vér evilágból való, és korlátot jelentenek. Az ilyen korlátok soha nem engedik, hogy Isten törvényét elfogadják.[1] 

 

Vassula, az igazat megvallva, érezted-e valaha az ellenségeid fullánkját? Nem adtam neked szabad teret, és nélkülöztél valamiben? Ki virágoztatott fel téged ismételten az ellenségeid előtt? Az én ösvényeim a szeretet és az igazság, és emlékezz arra, miként ígértem meg neked, hogy őrködni fogok a lelked felett, hogy megóvlak és megmentelek. Oltalmam tisztalelkűséged és feddhetetlenséged miatt illet meg téged. 

 

Egy Angyalt állítottam melléd, hogy őrizzen téged, és eltöltsön boldogsággal és nevetéssel, hogy mindig vidám légy, így énekeld szeretet-himnuszomat az érdemtelen népnek[2], és hogy szívedet betöltse a mámor érzete, mint a bor, hogy fülbemászóan tudj beszélni hozzájuk. Megmondtam, hogy vezetőd és tanácsadód leszek, és mindig őrködni fogok feletted, ne félj hát! 

 

Amikor helyreigazítod az embereket, habár kerülöd a nevem használatát, Lelkem, aki lakást vett benned, megengedi magának, hogy felfedje benned mi a jó, és mi a rossz, és ezáltal leszel a tanú. Lelkem a lelkeddel így egybefonódva a tanú. Légy türelmes azokkal szemben, akik szembehelyezkednek veled, viseld el őket, amint én is elviselem azokat, akik haragra gerjesztenek. Ó, igen, elviselem őket azok miatt, akiknek meg akarom mutatni irgalmamat. Ez nem könnyű, gyermekem, de merits erőt belőlem, és arra is emlékezz, hogy elég neked az én kegyelmem. 

 

Hallotam, amint azt mondtad: “hiányzik a szeretet”. Ez valóban a legnagyobb keserűség, amit Egyházamtól kapok! Amikor egyeseket vétkeznek, és bűnük miatt eléd hozom, hogy megfedd őket, akkor emlékeztesd őket, hogy művem teljes egészében lelki és nemes, független mindennemű adminisztrációs munkától. Iszonyattal tölt el, és bántja Lelkemet, amikor indulatosan hangot adnak véleménykülönbségüknek, így letérnek a béke és a harmónia egyenes útjáról. Kárt okoznak lelküknek és a hitük is alábbhagy. 

 

Jöjj! Vassulám, a buzgóságod néha ösztönzi azokat is, akik még nem állnak készen arra, hogy megértsék, téged küldtelek nekik ajándékul. Sok olyat is ösztönöz, akik már rám találtak, de még világi törekvéseik vannak. Nekik ezt mondom: tisztuljatok meg, és engedjétek, hogy Szentlelkem mindig újra megújítson benneteket. Nagyon várjátok az örök élet örökségét! Fejezzétek be a vitát és a sok szócséplést a művemről! Kövessétek hívásomat békével és feddhetetlenül, örömmel és mindenek előtt szeretettel. 

 

Jöjj, leányom, versenyfutásodnak még nincs vége. Tartsd kezedet az én kezemben. Én, aki a végidők apostoltolává tettelek, oda foglak rendelni, ahová akarlak, közben elárasztalak illatommal, ami majd megvigasztal téged, míg együtt haladunk és lépkedünk, ugyanazokat a szenvedéseket fogod elviselni, melyeket nekem kellett. A Szeretet a te oldaladon áll. Szeress engem, és emlékezz: az Eklézsia új életre kel majd! IC 

 

 

---

[1] Egyidejüleg az “útjait” szót is hallottam

[2] Az Úr hangja hirtelen szomorú lett, amikor az “érdemtelen” szót kiejtette

http://ichtys.hu/index.php/111-2017-majus-30

Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete

2017. május 16. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Most megy a világ és az Egyház a Golgotára, a keresztre, hogy feltámadjon, megújítsam, megtisztítsam, megmossam, és szeplőtelenül tündököljön Előttem, az Én dicsőségemre. Dicsőségem fénye úgy be fogja ragyogni az Egyházat és a világot, hogy senki nem fog ráismerni. Mivel tiszteletben tartom az ember szabad akaratát, ezért megengedem a rengeteg rosszat, amit az emberek bűnei vonzanak le a világra.

Drága gyermekeim! Imádkozzatok, mert a gonosz szellemi hatalmak légiói úgy ellepték a Földet, hogy feketéllik tőlük az ég. Beszivárognak az emberek szívébe, megtévesztik elméjüket, becsapják, lépre csalják és ráveszik őket, hogy tegyék a gonoszságot, amit a démonok jónak tüntetnek fel. Ezért van ez a rengeteg baj, szerencsétlenség, háborúskodás, gyilkolás szerte a Földön. Már maga a Föld is fellázadt, mert a sok bűn láttán természeti katasztrófákkal válaszol az emberek rosszaságára.

Drága kicsinyeim! Készüljetek! Hamarosan egy soha nem látott méreteket öltő világháború fog kitörni, ami egyben párosul egy nagy, kiszélesedett keresztényüldözéssel. Amint már mondtam, most megismétlem: az üldözést azért engedem meg, hogy szétválasszam az igazakat a képmutatóktól. A háború pedig a világ bűneire válasz, mert minden bűn büntetést von maga után.

Drága gyermekeim! Határolódjatok el mindazoktól, akik mondják ugyan törvényeimet, de nem teszik, és minden bűntől, gonoszságtól, mert ítélőszékem előtt mindenki számot ad tetteiről. Higgyetek üzeneteimben! Minden szót beteljesítek a maga idejében. Készüljetek föl mindarra, amire figyelmeztettelek benneteket! Igaz híveim vérük kiontásával fognak tanúságot tenni Mellettem. A világ és az Egyház könnyeiben és vérében tisztul meg. Most következik be a tűzözön, a világ megtisztítása, amiről Szent Péter apostol írt a 2 Pét 3. levélben.

Gyermekeim! Higgyetek szavaimban, mert csak így menekültök meg! Próféciáim számotokra a tisztánlátás. Én vagyok az Igazság, Aki igazságom fényében vezetlek titeket az örök életre. Fogadjátok megerősítő áldásomat Szívem túláradó végtelen szeretetével, amely fenntart titeket minden viszontagság ellenére is. Megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Mk 8, 32: „(Jézus) egészen nyíltan megmondta.” Mk 10, 33-34: „Jézus arról kezdett beszélni, ami vele történni fog: „Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad.”

2017. május 17. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Hamarosan részetek lesz sorsomban. Már elhatározták veszteteket. Az ördögök hemzsegnek, hogy minél nagyobb káoszt, üldözést, bajt és háborúságot szítsanak.

Kicsinyeim! Az Én békémet adom nektek. Ne féljetek! Minden félelem a gonosz lélektől van. Maradjatok meg az Én békémben! Bízzatok Bennem és imádkozzatok! Sorsotok az Én kezemben van. Nélkülem semmi sem történhet veletek. Ha meg is ölnék testeteket, ne féljetek, mert lelketek egy örökkévalóságon át fog örvendezni Szent Színem látásának.

Drága gyermekeim! Ne féljetek! Úgy fogják ontani véreteket, mint a vizet. De akkor fogjátok átlépni Országom kapuját és bejöttök az örök fény, az örök boldogság birodalmába, amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem foghatott. Ezt Isten nektek készítette, akik életetek odaadása árán is szeretitek Őt. Akkor majd megtapasztaljátok, hogy mennyire szeret az Isten. Földi porsátor testetek belehalna ennek megélésébe, de minden Szentáldozáskor lecsökkentett formában megéreztetem veletek az Én semmihez sem fogható, végtelen szeretetemet.

Drága kicsinyeim! Most még tükör által, homályosan láttok, akkor majd színről-színre. Most vég fátyol takar el Engem szemetek elől, akkor majd beléptek ragyogásomba, dicsőségembe és örömötöket soha senki nem tudja elvenni tőletek. Most vonzalak Magamhoz benneteket, mert azt akarom, hogy ti is ott legyetek, ahol Én, és lássátok dicsőségemet. Engedjétek, hogy ez a vonzás keresztülhúzza emberi terveiteket! Hagyjátok veszni programjaitokat, szórakozásra szánt időtöket. Vesszetek bele az Én irgalmas szeretetembe! Egész életeteket, minden időtöket szenteljétek az imának, mert ez az egyedüli bölcs, tartalmas, célravezető cselekedet, ami az örök életre visz. Nem kérek tőletek mást, mint egész életeteket. Helyezzétek azt bele irgalmas, szeretettől lángoló Szívembe! Hagyatkozzatok Rám! Életetek egyedüli értelme és célja egyedül Én legyek! Szolgáljatok Engem a felebarátban, és akkor kimondhatatlanul boldoggá teszlek benneteket. Nem különb a szolga Uránál: ha Én, az Úr engedelmeskedtem Atyámnak mindhalálig, és erre adtam nektek példát, tőletek is ezt kérem: engedelmeskedjetek az Evangéliumnak. Így háláljátok meg rettenetes gyötrelmeimet, kínszenvedésemet, kereszthalálomat, hogy részt vesztek megváltásom hatalmas művében. Ez azt jelenti, hogy Velem egyesített áldozataitok és szenvedéseitek által lelkeket mentek. Atyám úgy tekint le rátok, mintha itt és most Én magam szenvednék általatok.

Drága kicsinyeim! Az idő egyre fogy. Hamarosan megálltok Szent Színem előtt. Ti, akik készen vagytok az eltávozásra, legyetek nagyon boldogok és adjatok hálát szüntelen! Akik pedig még nem volnának készen, ők gyakorolják a felebaráti szeretetet, ismerjék meg Evangéliumomat, váltsák azt tettekre, és akkor ők is azt hallják Tőlem, amit ti: „Jöjjetek, Atyám áldottai! Vegyétek birtokba azt az Országot, amely kezdettől fogva nektek készült.” Erre áldalak meg titeket, kicsiny gyermekeim, Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Mk 14, 32: „Jézus szólt” 42: „Itt az óra.” 49: „Az Írásnak be kell teljesednie.”

2017. május 22. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Kiválasztottalak titeket Magamnak, mert azt akarom, hogy szentek legyetek, és példaképül állítalak titeket népem elé, hogy megszentelődjenek általatok. Tanításom által, amelyet közöltem veletek.

Kicsi gyermekeim! Nagy a felelősségetek, ezért legyetek éberek, mert a sátán ordító oroszlán módjára leselkedik rátok, hogy elbuktasson, elnyeljen és pokolra taszítson. De ne féljetek tőle! Szálljatok vele szembe bátran hitetek erejével! Bízzatok Bennem! Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.

Kicsi gyermekeim! Most nagy feladatot bízok rátok. A legnagyobb feladat az életszentség elérése és annak megtartása, és hogy jó példát mutassatok környezetetek számára. A másik feladat nem kisebb ennél. Az, hogy életpéldátokkal, tanításotokkal, áldozataitokkal és imáitokkal lelkeket mentsetek ki a sátán karmaiból. Hozzátok vissza őket szent keresztem alá, hogy rájuk csurogjon Legszentebb Testemből kifolyt Vérem, hogy megszentelje és üdvözítse őket. Az ilyenekért kiáltottam: „Szomjazom!” Szomjaztam a lelkekre akkor ott, a keresztfán, és szomjúságom nem csillapodik. Kétezer éve egyfolytában belekiáltom a világba: „Szomjazom a lelkekre, hogy üdvözítsem őket!” Ennél nagyobb feladat nincs, mint az életszentség és a lélekmentés. Ha majd meglátjátok a Mennyben, hogy milyen hatalmas ünnepet ülnek szent angyalaim és üdvözült szentjeim azért, hogy egy megtérő bűnöst mentettetek meg az örök életre. Vég nélküli ünnepet fogtok ülni a Mennyben minden üdvözült, megmentett lélek miatt. Azért van különválasztva a pokol a Mennytől, ahogy azt a szegény Lázár és a dúsgazdag példabeszédében mondtam, hogy az üdvözült szentek és a szent angyalok ne szomorkodjanak ezeknek a szerencsétlen kárhozottaknak a láttán, akik vég nélkül gyötrődnek meg nem bánt, jóvá nem tett bűneik miatt. Mindezt azért mondom most nektek, mert amíg a Földön él valaki, addig megtérhet, és megmenthető. De ha már külön vált lelke a testétől, akkor nem tud megváltozni, és el kell foglalnia neki az őt megillető helyet. Ezért, drága gyermekeim, sokat imádkozzatok a szegény bűnösökért! Ne tartsatok soknak semmi szenvedést és áldozatot, amit ezekért a lelkekért hoztok, mert ha így tesztek, Velem egyesültök és bevonlak titeket Megváltásom hatalmas és megtisztelő művébe. Ezért van az, hogy sok betegséget és szenvedést, ami a Földön van, nem gyógyítok meg, mert aki kapja, az két okból kapja. Az egyik ok az, hogy megtérjen és üdvözüljön a kereszt által, és szenvedéseivel levezekelje bűneit. Ha pedig mindezt már megtette, akkor a bűnösökért engeszteljen, és ez által megmentse őket a kárhozattól.

Gyermekeim! A szenvedésnek hatalmas értéke van. Szent angyalaim irigyelnek titeket, földi embereket, mivel ők nem tudnak szenvedni. Ti pedig menekültök a szenvedések elől, és keseregtek, panaszkodtok. Jóllehet, Én minden embert az örömre és boldogságra teremtettem, de amióta az első emberpár kiűzetett a Paradicsomból, azóta automatikus szenvedése.

Kicsi gyermekeim! Már elmondtam nektek a jövőt. Figyeljétek a jeleket! Ezek mind-mind arra szolgálnak, hogy megerősítsem Belém vetett hiteteket és bizalmatokat. Az óra itt van. Az Emberfia a bűnösök kezére kerül. Az óra most is itt van. És követőim osztoznak sorsomban. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Bízzatok rendületlenül Bennem, Megváltó, Mindenható Istenetekben! Ellenfelem az utolsókat rúgja. Érzi, hogy közel a vég. Nemsokára megkötözöm őt, és a pokol mélyére vitetem. Ti pedig végre felszabadultok a nyomasztó kísértések és lidércek alól, és Belém vetett hittel, lángoló szeretettel imádhattok Engem. Mindez hamar bekövetkezik, de addig is, amíg ez a jelen világ tart, éljetek szüntelen készenlétben, mert most fogok eljönni, megítélni a világot, most fogom büntetéssel sújtani mindazokat, akik ezt kiérdemelték. Sokakat vértanúkként viszek a Menny dicsőségébe. Néhányat pedig meghagyok, hogy itt szolgálják és tanítsák a felnövekvő nemzedéket, az új korban. Ennek a történelmi korszaknak örökre vége lesz. Egy újat alkotok, ami az Én teremtésem, amiben nem lesz gyűlölet, gonoszság, mert a kísértőt megláncolom. Igazság és béke csókolgatják egymást. Ez lesz Édesanyám Szeplőtelen Szívének diadala, Aki szüntelenül azért imádkozik, hogy ez mielőbb beteljesüljön, és az Ő diadala egybeesik az Oltáriszentség soha nem látott tiszteletével és dicsőségével, ami a Földön megvalósul Egyházamban. Boldog az az ember, aki megéli ezt az új kort, mert megitatom őt az élet vizéből, és nem szomjazik többé, betelik az Én végtelen, Isteni szeretetemmel és dicsőségemmel. Erre áldalak meg titeket kicsi, drága gyermekeim, Szívem túláradó, végtelen szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Mk 9, 7: „A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” 2Kor 13, 3: „Krisztus szól”

2017. május 24. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Szívem nagyon szeret titeket. Irgalmas, szeretettől lángoló Szívembe vagytok írva a lángnyelvekkel, a ti pici szeretetetek lángjával.

Drága gyermekeim! Veletek vagyok minden nap a világ végéig. Bízzatok gondviselő szeretetemben, megváltásom mindenhatóságában! Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív felfogni nem tudja, amit azoknak készítettem, akik szeretnek Engem. Ti, akik megtartjátok törvényeimet, és egész életetek egy küzdelem, hogy törekedjetek az életszentségre, ti valóban szerettek Engem. Nagyon megvigasztaljátok Szívemet, és a Mennyben nagy jutalmat készítettem számotokra.

Drága kicsinyeim! Ne nézzetek a Földre, mert az tele van bűnnel! Ne gondoljatok a múltra, mert azt az Én irgalmas Szívemben elégettem. [Ez a saját bűneinkre vonatkozik.] Ne rémüldözzetek a jövőtől: helyezzétek azt Belém vetett bizalommal és hittel az Én mindenható, gondviselő szeretetembe! Csüngjetek szerelmes Szívemen, a jelen pillanatban! Mindig csak Rám gondoljatok, Nekem adjatok hálát mindenért: jóért és rosszért egyaránt! Fogadjatok el mindent, és gondoljatok arra, hogy minden mögött Én állok. Bízzatok Bennem rendületlenül, hogy Én Mindenható vagyok, és minden rosszból jót hozok ki. Csak egyet kérjetek Tőlem, mind a magatok, mind a mások számára: az örök életet. Ezért haltam kínhalált a keresztfán értetek, ezért küldtelek el titeket a világba, hogy hirdessétek az Evangéliumot minden népnek, és ezért adom üzeneteimet, hogy erre emlékeztesselek.

Kicsi gyermekeim! Most különösen imádkozzatok, mert a sátáni hordák fekete fellegekként sötétítik be a Földet, rászedve és elbuktatva mindazokat, akik hátat fordítanak Nekem, és maguk akarják megoldani a jövőjüket. Ezekért a szerencsétlen, szegény lelkekért imádkozzatok! Imáitokkal, áldozataitokkal és szenvedéseitekkel, amelyeket az Én örök érdemeimmel egyesítve, Égi Édesanyátok hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve által felajánlotok Nekem, végtelen, örök érdemet nyer minden apró áldozatotok és szenvedésetek. Ezeket ajánljátok föl ezekért a szerencsétlenekért, hogy megmeneküljenek az örök kárhozattól.

Gyermekeim! Ez a leghatalmasabb cselekedet, amit megtehettek itt a Földön egymásért, az Én dicsőségemre. Imádkozzatok! Imádkozzatok! Imádkozzatok! Imáitok leesdi minden bűnös számára a megtérésükhöz szükséges kegyelmet. Imáitokra leszállok az égből, és rendet teremtek a Földön. Megtisztítom a világot, és elhozom az ezer éves béke uralmát. Ez a béke korszak az Én Édesanyám Szeplőtelen Szívének diadala, ami az Én Szentséges Szívem felmagasztalása a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, amely soha nem látott tiszteletnek és imádásnak fog örvendeni. Csak erre gondoljatok, gyermekeim! Arra, hogy veletek vagyok, cselekszem, megóvlak, megőrizlek, jövőt és reményt adok nektek. Célt és értelmet nyer életetek. Az idő már itt van, amikor hatalmas üldözés tör ki Európában is. Azt hiszik, hogy Istennek tesznek szolgálatot azzal, ha titeket megölnek. Ne féljetek tőlük! Egyetlen hajszál nem veszhet el a fejetekről Atyátok tudta nélkül. Atyám gondoskodik rólatok, és a Mennyben örök otthont készített számotokra.

Gyermekeim! Már minden elő van készítve. Hirtelen tör ki az üldözés és a háború. Mindezt azért engedem meg, hogy megtisztítsam a világot, és fölemeljem arra a magaslatra, amelyet öröktől fogva szántam neki.

Hamarosan egy új világban találjátok magatokat, az ezer éves béke uralmában. Az a világ sokban fog hasonlítani az első keresztény Egyházhoz, ahol nem az számít, hogy kinek milyen rangja, címe, hatalma van, mert mindazt azért kapta, hogy szolgáljon vele, hanem csak a szeretet számít. Az Isten-szeretet, amely által példát adtok a környezetetek számára, és a felebarát szeretete, amely által megvigasztaltok Engem.

Gyermekeim! Példát adtam nektek. Kövessetek Engem a keresztúton, az önmegtagadásban, a kereszthordozásban, és a Vérem kiontásáig elmenő felebaráti szeretetben. Már nem sokat beszélek hozzátok. Az idő itt van, a próféciák beteljesülnek. A nyelvek elhallgatnak [a próféciák], mert a beteljesülés felváltja a jövendölést. Higgyetek mindabban, amit mondtam nektek! Váltsátok tettekre tanításomat, és Én veletek maradok a világ végéig. Megáldalak titeket Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Mk 4, 1 cím: Jézus tanít. 11: „Jézus felelte nekik: Megkaptátok az Isten Országa titkát” 17: „üldözés éri őket az ige miatt”

2017. május 25. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Hatalmas keresztényüldözés van kibontakozóban, rengeteg vértanúm lesz. Éljetek halálra készen! Ezt kértem az Evangéliumban: szüntelen készenlét, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát. Tartsátok meg az Evangélium tanítását! Váltsátok tettekre, törekedjetek az életszentségre, akkor készenlétben talál titeket a halál! Akármilyen hirtelenül jön, üldözés vagy betegség által, fogadjátok el a kezemből. Én is meghaltam értetek. Csak azért imádkozzatok, hogy lelketek egy örökkévalóságon át Velem legyen, amint ezt Én Főpapi imámban Atyámtól kértem: „Atyám, azt akarom, hogy akiket Nekem adtál, ott legyenek, ahol Én, és lássák dicsőségemet.” Az idő itt van. Már mindent előre megmondtam. Ezek még a kegyelem percei, amit azért adtam, hogy járuljatok a szentségekhez és éljetek szüntelen készenlétben. Legyetek éberek, hogy ne érjen váratlanul, amikor lelketek kirepül testetekből, és megáll ítélőszékem előtt. Én ismerem mindenkinek a gondolatait, szavait, cselekedeteit, és számon kérem mindarról, amit a Földön tett.

Gyermekeim! Az életeteket ezen a világon egy vizsga, hogy kiálltátok-e a próbát, tettekre váltottátok-e parancsaimat, a Tízparancsot és a főparancsot, ami a szeretetről szól. Ha mindezeknek eleget tettetek, nincs mitől tartanotok, akkor már átmentetek az ítéleten. De azoknak, akik halogatták a bűnbánatot, a megtérést és tanításomnak hátat fordítva a gonoszságot szolgálták, van mitől félniük. Az ilyenekért imádkozzatok, hogy megmentsem lelküket az örök kárhozattól.

Az Evangéliumban ezt mondtam: „Az Én terhem könnyű, az Én igám édes.” Itt a teher alatt a keresztet kell érteni. Az iga alatt pedig azt, ami a két ökröt összekapcsolja: hogy egy felé húzzák az ekét a szántóföldön. Módfelett nagy kegyelem, hogy Én, az Istenember, Aki Megváltó, Üdvözítő Istenetek vagyok, felajánlom nektek az Én igámat, ezzel összekapcsolva az életeteket az Én örök szándékommal. Mert az Én tervem a ti szentté válásotok, és ha engeditek magatokat Általam vezetni, akkor hamar életszentségre juttok, ami biztos megérkezés számotokra az örök életre. Adjatok hálát azért a meghívásért, hogy Velem együtt mehettek végig életetek útján, hogy vezetlek és megadom a kegyelmet, hogy boldogok legyetek már itt és a Mennyben örökkön-örökké.

Erre áldalak meg benneteket kicsi gyermekem, Szívem túláradó végtelen szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Máté 24, 2: „(Jézus mondja:) Bizony mondom nektek”

9: „Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket.”

2017. május 27. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottai! Ne féljetek a jövőtől! Én veletek vagyok, és gondot viselek rátok. Az idő itt van. Most fogom megbüntetni a világot, tűzeső fog hullani az égből, és feléget, felperzsel mindent, hogy megtisztuljon a Föld a bálványoktól, az anyagiaktól, a test minden bűnétől és szennyétől, mert sokan eladják magukat és gyermekeiket a jobb anyagi lét reményében. De akik Hozzám könyörögnek, és bizalommal kérik védelmemet, azok nem lesznek a tűz martalékai, hanem védő kezemet föléjük tartom, és megmenekülnek.

Drága gyermekeim! Én, az Úr, leszálltam értetek Atyám öléből, hogy a Szent Szűz méhében Magamra vegyem az emberi testet azért, hogy megváltsalak benneteket. Megváltásom kiterjed minden emberre, de a ti közreműködésetek nélkül nem tudlak megváltani benneteket. Szabad akaratot és értelmet kaptatok. Nektek kell eldönteni örök sorsotokat. Tanítalak titeket és üzenek nektek, hogy elnyerjétek az üdvösséget. A sátán, mint ordító oroszlán, szüntelenül leselkedik rátok, keresi, kit nyeljen el. Ha ellenálltok neki a hitben: győzedelmeskedtek fölötte. De ha hátat fordítotok Nekem és tanításomnak, akkor legyőz benneteket, és megpecsételi örök sorsotokat: a kárhozat fiai lesztek.

Drága gyermekeim! A Mennyországban csodálatos helyet készítettem nektek. Megnyitottam előttetek Országom kapuját, és olyan boldogságot szereztem, amely örökké tart. Ott letörlök szemetekről minden könnyet, és minden vágyatokat és elképzeléseteket felülmúlóan csodálatos, örök boldogságot, örök életet adok nektek.

Kicsinyeim! Ismerjétek meg az Evangéliumot, és váltsátok tettekre! Lépjetek személyes kapcsolatba Velem, és szeressetek viszont Engem! Bánjátok meg bűneiteket, és éljetek életszentségben! Akkor elnyeritek az Országot, amelyet Atyám azokat készített, akik szeretik Őt. De ha gyűlölködtök, nem bocsátotok meg egymásnak, és ha csak az anyagi haszon reményében munkálkodtok, akkor csalódást fogtok aratni, mert minden itt marad, elvész, de még a lelketek is kárát látja. Mert mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárt szenved. Ezért azt mondom nektek, legyetek bölcsek: gyűjtsetek maradandó kincseket ezen a Földön, ami a szeretet jócselekedetei. Amiért majd ezt hallhatjátok Tőlem a végítéleten: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világot, amely öröktől fogva nektek készült, mert éheztem és ennem adtatok, ruhátlan voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok. Amit a kicsinyek közül eggyel tettetek, azt Velem tettétek.” De ha fösvények vagytok, és gyűlölködtök, nem tudok mást mondani, csak azt, hogy amit a kicsinyek közül eggyel nem tetteket, Velem nem tettétek, és akkor nincs mit keressetek Isten Országában, ahol csak szeretet van és béke, öröm és boldogság. Mert erre teremtette Atyám az embert, hogy szeressen és szeretetet kapjon. A kölcsönös szeretet a Mennyország előszobája. Országomban csak kiteljesednek ezek a tanítások, és kézzel foghatóvá válnak a gyümölcsök. Örökös imádás és dicsőítés lesz az ajkatokon, és mérhetetlen nagy szeretetben fogtok élni egymással a szentek és szent angyalok társaságában.

Kicsi gyermekeim! Azért születtetek meg erre a Földre, hogy ebben a siralomvölgyben megszerezzétek magatoknak az örök életet, és másokat is ide vonzzatok. Hitetekkel és jócselekedeteitekkel kiérdemeljétek az üdvösséget.

Hamarosan eljön az idő, amikor tanúságot kell tennetek Rólam, hűségetekről és szeretetetekről. Meg kell vallanotok Engem az emberek előtt kétféle módon. Az egyik az, hogy hisztek Bennem, mint Isten Egyszülött Fiában, a Megváltóban, Aki megszülettem erre a Földre, emberi testben azért, hogy megváltsalak benneteket. Meghaltam, feltámadtam és örökké élek a Mennyben, Atyám jobbján. Majd visszajövök dicsőségben az ég felhőin, ítélni eleveneket és holtakat.

A megvallás második pontja ez: hisztek az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztusban, Akinek feltámadott Teste és Vére a Szent Eucharisztia, Aki valóságosan itt van köztetek Testével és Vérével, és Aki táplálékul adta Magát lelketek üdvösségére. Ha ezt a két tant megvalljátok, hűségesek maradtok Hozzám. Ezt a két tanítást fogják támadni a legjobban: Engem lesüllyesztve egy szimpla próféta szintjére, az Oltáriszentséget pedig csupán jelképnek tekintik, ami puszta kenyér és bor.

Erre áldalak meg benneteket Szívem túláradó, végtelen szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Márk 3, 28-29: „Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.”

2017. május 29. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Én örökkön-örökké élő valóság vagyok. Köztetek maradtam a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ha hisztek Bennem, megtapasztaljátok szeretetteljes állandó jelenlétemet. A szívetekben vagyok, Általam éltek, és Én cselekszem rajtatok keresztül. Aki Engem eszik, nem szomjazik többé. Eltelik Velem, a végtelen valósággal, az örökkön-örökké élő Istennel. Már semmi földi vágy nem tudja szívét betölteni, mert a legnagyobbat birtokolja: Engem, a második Isteni Személyt, és Bennem a teljes Szentháromságot, Aki a leghatalmasabb a Mennyben és Földön, és Hozzá képest minden üres semmiség, fölösleges, ami nem méltó Hozzá. Aki Engem eszik, betelik fényességemmel, dicsőségemmel, szeretetemmel, tudásommal, mindenhatóságommal, mert Én, az Isten azért szállok alá minden Szentmisén a kenyérbe és a borba, hogy betöltsem gyermekeimet Istenségemmel, részesítsem őket Istenségem kegyelmeiben, és ők Általam, az Én akaratomból, Belém Istenüljenek. Ez a csere hatalmas kegyelem. Az ember, aki szavamra a porból lett megalkotva, és aki ismét porrá lesz, lelkében, amit Én leheltem belé, mégis alkalmas arra, hogy részesüljön Istenségemben. Belém Istenüljön, vagyis már előre megízlelje az örök boldogságot, amelyet Isten azoknak készített, akik szeretik Őt.

Gyermekeim! A Mennyország már itt van bennetek, Aki Én magam vagyok, a ti örök életetek, mert kereszthalálommal megváltottalak titeket. A Mennyország az a szeretet, amit Bennem gyakoroltok felebarátitok felé, és természetesen legelsősorban Felém.

Drága kicsinyeim! Ó, ha tudnátok, mily hatalmas kegyelem az Oltáriszentség és az ebben való részesülés, mind tolonganátok a gyóntatószékek előtt és Engem akarnátok szívetekbe fogadni, hogy részesüljetek a legnagyobb kegyelemben, az Én birtoklásomban.

Drága kicsinyeim! Ha tiszta lélekkel járultok a Szentáldozáshoz és szerettek Engem, az örök életet adom nektek. Mert az Én jelenlétem bennetek az örök élet csírája, amit magatokban hordozhattok egész földi életeteken át. Ez adja nektek a békét, a boldogságot és a szeretetet. Ó, ha fel tudnátok fogni, mily boldog vagyok egy-egy ilyen szentéletű lélekben, aki helyet ad Nekem a lelkében, a szívében, aki viszontszeret Engem. Akinek élete középpontja Én, a megtestesült Istenember vagyok, Aki leszálltam értetek Szűz Anyám méhébe, és arra használtam emberi Testemet, hogy kínhalált haljak értetek, amikor bűneiteket Magamra véve, helyettetek letörlesztettem adósságotokat. Ha csak egyetlen ilyen lélek lenne a világon, már akkor is megérte hatalmas kínszenvedésem. Nagyon megvigasztalnak Engem ezek a lelkek, akik Nekem szentelik magukat. Megőrzik magukat a szent tisztaságban, mentesek minden bűntől, még az árnyékától is. Csírájában elvetik maguktól ellenfelem kísértéseit, és lelkük ettől visszhangzik: „inkább meghaljak, mint vétkezzek, minthogy a legkisebb visszatetszést okoznám Neked, imádott Jézusom!”

Drága gyermekeim! Hívlak benneteket, akik még távol vagytok, de Én várok rátok. Szentelődjetek meg, tisztuljatok meg a bűnbánat szentségében, értetek kiontott drága, szent Véremben! Felszentelt szolgáim által Én magam oldozlak fel titeket bűneitek alól. Utána pedig várlak titeket, hogy a Szentmisén drága szent Testemmel és Véremmel tápláljam lelketeket. Megerősítselek, derűt adjak nektek, meghívjalak benneteket szent szolgálatomra, mint az általános papság részeit, amely által értelmet és célt nyer életetek.

Drága kicsinyeim! Azt akarom, és arra kérlek benneteket, teljesítsétek vágyamat, engeszteljetek a bűnös lelkekért! Fogadjátok el nagylelkűen az áldozatokat és szenvedéseket, amelyeket az Én végtelen, örök érdemeimmel egyesítve ajánljatok fel Atyámnak, és lelkeket mentsetek általa. Atyám, ilyenkor úgy tekint le rátok, mintha Én magam szenvednék általatok, és Én tenném meg ezt a felajánlást. Az Én érdemeim nélkül semmit érőek áldozataitok és szenvedéseitek. Adjatok hálát, hogy összekapcsolhatjátok az Enyéimmel. Az első ilyen engesztelő az Én Legédesebb Anyám volt ezen a Földön, aki már gyermekkoromban megtanulta Tőlem az engesztelésnek ezt a módját, és rengeteg lelket mentettünk ketten, elővételezve kereszthalálomat és Megváltásomat.

Drága gyermekeim! Vegyétek nagyon komolyan kérésemet! Adjatok hálát a kegyelem perceiért, hogy még mindig adok rá lehetőséget, hogy mentsétek a lelkeket, mert hamarosan zord idők jönnek. Lezárul irgalmasságom ideje, amelyet igazságosságom ítélete fog felváltani. Akkor már nem lesz lehetőség sem a megtérésre, sem az engesztelésre. Akkor jogos haragom sújt le a bűnösökre, és nem lesz menekvés számukra. Most még felkínálom az engesztelést, mint lehetőséget és mentőövet a bűnösök számára, de ha lezárul irgalmasságom ideje, akkor keményen megbüntetem őket, mert bűnük vonja le rájuk a büntetést.

Erre áldalak meg titeket Szívem túláradó szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Márk 8, 2: „(Jézus) mondta”.

2017. május 30. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Itt vagyok köztetek Szent Testemmel és Véremmel, amely valóban étel és ital. Jelen vagyok Egyházamban a világ végezetéig. Ne higgyék azok, akik arra készülnek, hogy Engem eltaposnak, hogy meg tudják Tőlem fosztani gyermekeimet! Azok, akik ezt teszik, saját magukat rekesztik ki kegyelmemből, a szentségekből, és ezt a kárhozatukra teszik. De akik Engem szomjaznak, azok kielégítést nyernek, mert a rejtekben gondoskodom róluk. Odavezetem szent papjaimat, akik ugyanúgy bemutatják a Szentmisét, mint egykor templomaimban.

Kicsinyeim! A terv kész, már csak idő kérdése, hogy megvalósuljon. De az Én tervem is kész, mert kiragadlak titeket ellenségeitek kezéből. Helyet készítek nektek irgalmas Szívemben és a rejtekben, hogy ugyanúgy tápláljalak benneteket, mint most: Szent Testemmel és Véremmel, a meghamisítatlan, tiszta Igével, és az Én végtelen szeretetemmel. Ne féljetek tőlük! Nem tudnak nektek ártani, csak saját maguknak. Nekik kell számot adni minden cselekedetükről. Még ha meg is ölnének benneteket, akkor se féljetek, mert ti az örök boldogságba fogtok jönni, ők viszont soha nem láthatják meg dicsőséges Arcomat.

Sötétség borul e világra, mert most újra keresztre feszítenek Engem. Egyházamba befurakodott az ellenség, aki a hamis egység látszatán félrevezetve a tömegeket, fokozatosan elvesz Engem, kilop az Oltáriszentségből. Amikor ez megtörténik, onnantól olyan hatalmas pusztulás tör a világra, ami még nem volt, amióta fennáll a világ. Atyám igazságos haragja lesújt, mert a legnagyobb jót, az Ő egyetlen, szeretett Fiát, Akit azért adott az embereknek, hogy megmentse őket, elvetik, újra megölik, keresztre feszítik, eltapossák. Innentől már nem tudok közbenjárni értetek Atyám előtt, és viselnetek kell bűneitek következményét. Óvakodjatok a képmutatóktól, a báránybőrbe bújt farkasoktól, akik az életetekre törnek, akik az üdvösséget lopják el tőletek.

Megáldalak titeket, kicsi gyermekeim, Szívem túláradó szeretetével, megerősítő áldásommal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: Márk 12, 38: „(Jézus) ezt a figyelmeztetést adta: óvakodjatok az írástudóktól” „Márk 15, 24: „(Jézust) keresztre feszítették” 37: „Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.” Kol 1, 25: „Isten szava”.