Hamis proféta: A labda az oltáron

Miután Ifjúsági Világtalálkozó Santa Maria Maggiore.

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Üdvösség Anyja: hamarosan azt fogják kérni tőletek, hogy a Szent Eukarisztia egy helyettesítőjét osszátok szét, ami nem a Fiam Teste lesz

2013. augusztus 2. péntek, 15:10

Gyermekem, Fiam előtt állok ebben az időben, és nagy szomorúságomban Lábainál arcra borulok. Amint Keresztje lábánál a félelmetes Keresztre feszítésekkor tanúja voltam kínszenvedésének, most újra el kell viselnem az Ő Fájdalmát.

Fiam Keresztre feszítésére újra sor kerül, mivel az Ő Testének, Misztikus Testének, mely az Ő Egyháza a Földön, újra el kell viselnie az övéi által a megostorozást. Ők – az Egyházán belüli ellenség – meg fogják ostorozni Testét, szétszaggatják, kegyetlenül kigúnyolják és megszentségtelenítik, mielőtt Azt félredobnák. Fiam Egyháza most kerül megostorozásra, ami Földi Keresztre feszítésének az első szakasza ebben az időben. Ők el fogják venni a Testét – a Szent Eukarisztián keresztül – és sértegetni fogják, valamint lealacsonyítják Őt. Ennek sok jelét lehet majd látni, mivel minden tiszteletlen és fondorlatos g esztust el fognak követni, hogy átkozzák Őt. Amikor becsmérelni fogják az Ő Legszentebb Eukarisztiáját, akkor Azt el fogják majd dobni, és hamarosan nagyon nehéz lesz részesülni Benne. Ez csak egyike azon sok folyamatban lévő tervnek, hogy eltöröljék Fiam Jelenlétét a Szentmisében.

Sokan fogják látni ezeket a gonosz gesztusokat és tudni fogják, hogy azok sértőek Fiam számára. Sokan tiltakozni fognak, de a hangjukat nem fogják meghallani. Azoknak a szegény papoknak mondom, akik ettől a megszentségtelenítéstől szenvedni fognak: nektek kérnetek kell Engem, Édesanyátokat, hogy segítsek elviselni ezt a fájdalmat. Sohasem szabad megváltoztatnotok a Szent Eukarisztiát, mert ez a ti egyetlen Táplálékotok az Üdvösség érdekében. E nélkül éhezni fogtok. Az Eukarisztiát mindig hozzáférhetővé kell tenni, Isten minden gyermeke számára. Sohasem szabad elfogadnotok, hogy bármilyen más kenyér lehet az Élet Tápláléka.

Hamarosan azt fogják kérni tőletek, hogy a Szent Eukarisztia egy helyettesítőjét osszátok szét, ami nem a Fiam Teste lesz. Hűnek kell maradnotok a Szent Eukarisztia Ajándékához még akkor is, ha azt fogják mondani, hogy az többé már nem helytálló – hogy az új világvallásban az többé már nem elfogadható.

Édesanyátok Krisztusban
Az Üdvösség Anyja

Egy guru vagy Jézus? - Joseph- Marie atya tanúságtétele

Egy szenzációs tanúságtétel, melyből első kézből megtudhatjuk:
·         Miért becsapás keleti meditációs „megoldás”, „gyógyítás”
·         Hogyan működik az valójában
·         Milyen erők működnek ott
·         Meddig rejtheti el magát a bennünk lévő démoni erő
·         Mi az egyetlen módja a gyógyulásnak

Ennek az embernek – aki valóban keresni akarta, és kereste -, milyen utat kellett bejárnia, hogy megtalálja AZT, AKIT keresett, hogy tanúságával segíthessen másokat.

Egy eredeti - francia és más nyelvű alámondással - változat: 

Magyar alámondással: http://www.masodikeljovetel.hu/hang/GvJJM.mp4

 – mp4, 67MB.

Új evangelizáció eredményesen – de hogyan?

Naponta meg kell térnünk Krisztushoz, hogy elnyerjük a kegyelmet a világ megváltoztatásához, ami a hit örömétől indíttatva, általában személyenként, egyesével történik. Fr. C. John McCloskey egyháztörténész írását foglaljuk össze.

Az ősegyház az első háromszáz év keresztényüldözései közepette sok ezer keresztény család személyes tanúságtétele hatására terjedt. Nagy Konstantin edictuma után a megélt keresztény eszmények lassacskán átformálták a nyugati világot: megszületett a keresztény kultúra. Az utóbbi két évszázadban azonban különféle ideológiák és eretnekségek terjedtek el (darwinizmus, marxizmus, freudizmus stb.). Térhódításuk egyik oka a világi hívők lankadó apostoli buzgalma volt.

1. Új tavasz: apostoli lelkület 

II. János Pál pápának meggyőződése volt, hogy az ezredfordulóval átlépjük a „remény küszöbét”, és az Egyház „új tavasza” köszönt ránk. Hogy ez valóban bekövetkezzék, az hívő emberek és családok millióinak apostolkodásán fog múlni. Az egyéni tanúságtételre a II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint „minden rendű és rangú világi keresztény hivatott és kötelezve van” (Apostolicam actuositatem 16). „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot” (1Kor 9,6). De hogyan tudjuk az embereket Istenhez vezetni? Mi legyen az első lépés?

Embertársaink hitre vezetésében a legfontosabb tudnunk, hogy nem mi térítjük meg a másikat, hanem Isten. (Természetesen itt nem rossz értelemben vett térítésről beszélünk, amely kényszerít és nem tiszteli a másik ember szabadságát). A vágy, hogy Istenhez vezessünk másokat, az imaéletünkből fakad.

Hétköznapjainkban rengeteg emberrel találkozunk, családtagjainktól a bolti eladókig. A neves konvertita katolikus filozófus, Dietrich von Hildebrand szerint „minden emberre, akivel találkozunk, úgy kell tekintenünk, mint aki katolikus, vagy ténylegesen (in re) vagy remélhetőleg (in spe)”. Rájuk tekintve kérdezzük meg magunkban: vajon nyitott tudna lenni ez az ember a hitre? Ha igen a válasz, jöhet a következő lépés.   

2. Merjünk kérdezni!

Azt mondják, úgy lehet legkönnyebben pénzhez jutni, ha kérünk. Ugyanez az apostolkodásra is igaz lehet. „Nem gondoltál arra, hogy megkeresztelkedj (visszatérj az Egyházba)?” - Ez a kérdés nemcsak megtérések, hanem érdekes beszélgetések, új barátságok kezdete is lehet. Ha megütköznek is rajta, meglepően jólesik az embereknek. Persze nem vadidegeneknek kell feltennünk. Ha nem igaz, tartós barátság szándékával közeledünk a másikhoz, kérdésünk hiteltelen, és joggal érzik tolakodónak és őszintétlennek.

Legtöbben azt fogják válaszolni: „Te vagy az első, aki ezt megkérdezi.” Néhányan azt is hozzáteszik majd: egész életükben arra vártak, hogy valaki feltegye ezt a kérdést. Lesznek, akik elutasítanak, de nem mindenkinek van „szeme a látásra és füle a hallásra”. „Lerázzuk a lábunkról a port”, és továbbmegyünk. Nem a sikerért tesszük, hanem Krisztus szeretetéért. Előfordulhat, hogy évek múltán tér vissza valaki a kérdéseivel, amiért valamikor mertük felajánlani neki a hitet.

3. Legyünk felkészültek!

Életük legnagyobb döntésére és ezzel együtt mély beszélgetésekre hívjuk az embereket. Miért vagyunk itt? Mi az igazság? Van Isten? Van jó és rossz? Van élet a halál után? Jézus Krisztus valóban Isten? Mi az Egyház? Fontos, hogy jól ismerjük beszélgetőpartnerünket és vallási hátterét. Jó, ha ismerjük más felekezetek, vallások hitrendszerét. Másrészt fontos, hogy jól felkészüljünk saját hitünk tanításával kapcsolatban. „Legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek!” (1Péter 3,15). A felkészülés egy életen át tart, sohasem teljes, de ez ne tartson vissza! Gondoljunk arra: akármilyen keveset tudunk, a barátunk valószínűleg még felkészületlenebb. Mi legalább tudjuk, hová forduljunk válaszért.

Alapvető természetesen az Újszövetség, a Katolikus Egyház Katekizmusa, a Katekizmus Kompendiuma vagy az ifjúsági YouCat. Érdemes megismernünk a hitbeli és erkölcsi kérdésekkel kapcsolatos legfrissebb pápai megnyilatkozásokat is. Ajánlhatjuk mai megtérések történeteit, lelki írók írásait, nagy katolikus írók műveit (pl. Henryk Sienkiewicz, François Mauriac).

Sokat jelent, ha barátunkat elkísérjük szentmisére vagy más ünnepi alkalomra, keresztelőre, esküvőre, húsvéti vigíliára, papszentelésre vagy rózsafüzér-zarándoklatra egy Szűzanya-kegyhelyre. A hit által ihletett zenei és képzőművészeti alkotások is közelebb hozhatják az Egyházhoz. Figyeljünk azonban az igényeire: lehet, hogy a könnyebben emészthető írások, dalok, filmek jobban szólnak hozzá, mint a veretes szövegek és a klasszikus zeneművek. Minden olvasmánynál hatékonyabban vezetheti vissza az Egyházhoz, ha együtt imádkozunk, vagy közösen látogatunk szegényeket vagy öregeket.

4. Csapatmunka és kitartás

Ne feledkezzünk meg a plébániáról és a papról, hiszen ha minden jól megy, barátunk a jövőben egy plébánia keretei közt fog élni. Keressünk egy imádságos, lelkes (a két jelző szinte ugyanazt jelenti) papot, akivel együttműködhetünk! Gondolatai, imái, áldozatai kiegészítik a mieinket, és lesznek témák, amelyekhez jobban hozzá tud szólni. Tanácsot tud adni, mikor, hogyan csatlakozhat barátunk az Egyházhoz. Ha nincs megkeresztelve, az Egyház katekumenátusba hívja, melynek végén általában a húsvéti vigílián kerül sor a keresztelőre. Megkereszteltek a szentgyónás elvégzése után egyszerre részesülhetnek az Eucharisztia és a bérmálás szentségében, szentmise keretében.

*

Mit tegyünk, ha igyekezetünk ellenére a barátunk hosszabb idő után sem tudja elfogadni Krisztust és az Egyházat, kétségei vannak, vagy a családja leküzdhetetlennek tűnő akadályokat gördít megtérése elé? A válasz: ima, kitartás, türelem. Imánk ereje végül le fogja győzni. (Ne feledjük, Ki intézi végső soron a dolgokat!). Kitartó barátságunk meggyőzi, mert látni fogja, hogy önzetlenül szeretjük. Türelmünk pedig azt tükrözi, hogy tudjuk: a megtérés Isten időzítése szerint történik, egy perccel sem előbb, sem később, talán csak a halál küszöbén.  

S mit tegyünk akkor, ha elfogadja a hitet és csatlakozik az Egyházhoz? Apostoli igyekezetünk természetesen a következő ismerős felé fordulhat, esetleg már foglalkozunk is néhány érdeklődővel. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a frissen megtértről sem, aki most teszi első lépéseit a hit új útján, melynek megvannak a maga viharos és árnyékos szakaszai. Lesznek körülötte, akik rossz szemmel nézik megtérését. Szüksége van baráti biztatásunkra, segítségünkre, mégpedig nemcsak e kezdeti időszakban, hanem egész életében. Ha keresztszülőként, vezetőként mindvégig mellette állunk, örökre hálás lesz azért, amit általunk kapott.   

Összefoglalónk Fr. C. John McCloskey egyháztörténész írása alapján készült. A szöveg Philip Lawler szeptemberben megjelenő, az új evangelizáció sikeres módszereit ismertető könyvének előszava.

Magyar Kurír (mk)

Pio atya jóslata: „Csak sötétségek várnak ránk, mindenütt csak sötétség

A római Szerzetes Kongregációnak a pápa [?] jóváhagyásával az Immaculata ferenceseinek rendjébe történt radikális beavatkozása az egyház jelentős részében felzúdulást okozott. Az egyház „konzervatív”, de nem hagyománytisztelő része megpróbálja igazolni a római döntést, ami egyfelől nemigen sikerül nekik, másfelől nagyon rossz útra vezeti őket, hiszen – különösen a Vatican Insider krónikásai, élükön Andrea Tornielli-vel – a renddel és annak alapítójával kapcsolatban számos hamis adatot terjesztenek (ezeket az adatokat a rend hivatalos szóvivője már több ízben helyreigazította – úgy tűnik, eredmény nélkül).

A római beavatkozás valódi okairól a rend – ez év május 1-én 80. évét betöltő – alapítójának és eddigi rendfőnökének, Stefano Maria Manelli atyának egy vezércikke adja meg a helyes felvilágosítást, mely német nyelven most jelenik meg először [2013. augusztus 3-án a katholisches.info-n, melyből ez a magyar fordítás készült].

A helyzet könnyebb megértése kedvéért azonban elsőként álljon itt az Immaculata Ferencesei Kongregáció rövid története:
Stefano Maria Manelli atya, az alapító 1933. május 1-én született Fiumében. Ő volt a 21 gyermeket számláló családban a hatodik gyerek. Szüleinek – Isten szolgái Settimio Manelli és Licia Gualandris –boldoggá-avatási eljárását 2010. december 20-én nyitották meg. A család lelki vezetője Pio atya volt. A kis Stefano 5 évesen tőle kapta első áldozását. A család hamarosan leköltözött a dél-olaszországi Apuliába, Pio atya közelébe. Stefano 12 évesen lépett be Copertino Kis Szemináriumába. Belépett a minorita rendbe, ahol 1954. május 27-én tette le ünnepélyes örök fogadalmát. Másfél évvel később, 1955. október 30-án, Krisztus Király ünnepén szentelték pappá.
Stefano atya 1960-ban doktorált Rómában a Seraphicum Pápai Teológiai Fakultáson a Szeplőtelen Fogantatásról írt disszertációjával. Ez a munka adta a későbbi rendje nevét. Ezután a rend iskoláiban, Benevent érseki szemináriumában és az Avellinoi Vallástudományok Intézetben oktatott. 1982 és 1988 között két alkalommal volt a minoriták nápolyi provinciájának tartományfőnöke.

Stefano atya 1965-től tanulmányozta Szent Maximilian Kolbe írásait. Ennek hatására a II. Vatikáni Zsinat után egyre inkább a ferencesek rendalapítója, Assisi Szent Ferenc követését Kolbe atya példája szerint tekintette szerzetesi élete fő céljának. 1969. december 24-én Stefano Maria atya rendtársával, Gabriele Maria Pellettieri atyával együtt arra kérte a minorita rend főnökét, hogy megújított, szigorúbb ferences életet folytathassanak, egy ferences-máriás életmódot, melyet ők „a ferences élet máriás nyomdokának” neveztek. Így alakult meg 1970 augusztusában a Jó Remény Anyja búcsújáróhelyén, az Avellino melletti Frigento-ban az első Máriás Ház.
Az ezt követő évek során egyre több szerzetes csatlakozott hozzájuk. Az állandó növekedésük, ferences-máriás életmódjuk és az anyarendben tapasztalható ellenkező irányú fejlődés 1990. június 22-én egy új rend megalakulásához vezetett. Az egyházi elismerést – először egyházmegyei szinten – Benevent érseke, Msgr. Carlo Minchiatti adta meg számukra. 1998. január 1-én a rendet pápai jog szerint ismerték el. A három szerzetesi fogadalom, a szegénység, önmegtartoztatás és engedelmesség mellé egy negyedik fogadalmat fűztek, a Szeplőtelen Szűz és Istenanya, Mária iráni feltételnélküli felajánlást.
1982. november 1-én alapították meg a rend első női ágát a Fülöp-szigeteken. Ma több mint 50 házuk van a világminden táján 350 apácával. 2006-ban alakult meg a rend szemlélődő női ága, a klarisszák, akiknek négy házuk van, melyekben több mint 40 apáca lakik. 1990. szeptember 8-án következett a laikusok közösségének megalakulása, az Immaculata Mediatrix Missziója (MIM).
2008-ban a rend káptalana úgy döntött, hogy az egész rend belső életében visszatér a római rítus rendkívüli formájához, az egy évvel korábban kiadott Summorum Pontificum motu proprio alapján.

Német nyelvterületen a rendnek mindössze egyetlen háza van, az ausztriai Kitzbühel-ben, ahol 2002-ben az akkori salzburgi érsek, Georg Eder a rendnek adományozott egy elhagyatott kapucinus kolostort. 2007-ben a dél-tiroli Innichen-ben szerették volna az éppen akkor feladott ferences kolostort megszerezni, de az akkori megyéspüspök, a kapucinus [!] Wilhelm Egger ezt megakadályozta. A kolostor azóta is üresen áll.
A kapucinusok 2010-ben oszlatták fel utolsó felső-ausztriai kolostorukat Ried-ben. Az Immaculata ferencesei szerették volna megszerezni ezt a kolostort is, de a Linzi megyéspüspök nem engedélyezte letelepedésüket. Ebben a kolostorban azóta egy indiai karmelita lakik a Kerala-ban alapított karmelita kongregációból, akit állítólag nemsokára néhány társa is követni fogja.
Az Immaculata Ferencesei Kongregáció a világ mind az öt kontinensén jelen van. A rend missziós tevékenységet is folytat. Általános rendfőnökük 1990. június 23. óta alapítójuk, Stefano Maria Manelli atya [volt].

---

Giuseppe Nardi 2013. május 5-én a rend által gondozott firenzei Mindenszentek templomban járt, ahonnan magával vitte a rend hetilapjának – Il Settimanale di Padre Pio – aktuális, aznap megjelent számát, melynek vezércikkét maga az alapító, Stefano atya írta. Az újság három hónapja feküdt az íróasztalán fordításra várva. Most, az elmúlt napok viharos eseményei nyomán, végre lefordította a cikket.

A cikkből kitűnik, hogy az Immaculata ferencesei nem titkolták se véleményüket, se megváltozott életmódjukat, amit teljesen természetesen éltek és hirdettek meg. Ennek oka abban rejlik, hogy az ő fejlődésük alapvetően különbözik a többi Ecclesia Dei közösségtől. Az utóbbiak az ellenállás, a perifériára szorulás, a nyílt elnyomás viszonyai között éltek. Az Immaculata ferencesei ilyen körülményeket nem ismertek. Mostanáig.

(forrás: www.katholisches.info – 2013. augusztus 3.)

http://www.katolikus-honlap.hu/1302/pio.htm

John Plummer: Találkozás a falnál

A nappaliban voltam, éppen olvastam. Közben a televízió lehalkítva ment. 1996 volt, kellemes meleg júniusi este, és örültem, hogy egy kicsit egyedül lehettem.

Ekkor a képernyőn egy fotó jelent meg. A kép, ami évekig kísértett és minden alkalommal, amikor megláttam, belém nyilallt a fájdalom. Hogyan bocsáthatnának meg nekem? Hogyan tudnám akár említeni is, mi részem volt benne? A képen egy vietnámi kislány szalad a kamera felé kitárt karokkal, miközben hisztérikusan ordít a napalm okozta szörnyű égései miatt. Ez a Pulitzer-díjas fotó milliók szívét szorította össze, de különösen az enyémet: ugyanis én voltam a felelős a kislány haláltusájáért.

Előrehajoltam, és felhangosítottam tévét. A riporter elmondta, hogy a lányt Phan Thi Kim Phucnak hívják, férjhez ment, és jelenleg Torontóban él.

Tehát él, gondoltam hálásan.

Gondolatban visszamentem 1972-be, amikor az Egyesült Államok hadseregének századosa voltam Vietnámban. A Harmadik Területi Kiszolgáló Parancsnokság G3 légi személyzetéhez voltam beosztva, hozzám tartoztak a B-52-es bombázók, én terveztem és koordináltam a földi csapatok vadászbombázókkal való biztosítását. Ha egy csoport bajba került, nekem szóltak, hogy lássam el őket légi támogatással – méghozzá gyorsan.

Azon a tavaszon a parancsnoki bunkerből rádióbeszélgetést folytattam egy dél-vietnámi egység amerikai tanácsadójával, akik megpróbálták bevenni Trang Bang városát. „Azonnali segítségre van szükségünk,” mondta a tanácsadó röviden. A Vietkongok a közelükben beásták magukat. Megadta a célpont koordinátáit.

A térkép tanulmányozása után azonban zavarban voltam. „Közvetlenül a falu szélén van a célpont,” mondtam. „Mi lesz a „baráti törzsekkel”?” Ezt a kifejezést használtuk a szövetséges polgári személyekre.

„Már nincsenek ott,” felelte. „Mindnyájan elmentek. Evakuálták őket.”

Tudtam, hogy a legjobb eszköz a lövészárokban lévő ellenség ellen a napalm és a nagy erejű bombák. Miután a célpont közel volt a csapatainkhoz, a legpontosabb eszközt akartam használni. Odairányítottam egy dél-vietnámi légi egység A-37-es és A-1E-s támadó repülőgépeit.

Még mindig nyugtalan voltam, ezért megbeszéltem a dolgot a körzeti parancsnoksággal. „Mi a helyzet az ottani baráti törzsekkel?”

„A faluból mindenki elment.”

Rádión helybenhagytam a parancsot, és körülbelül öt perc múlva a tanácsadó jelentette: „a bombák célponton vannak; a gyalogosaink már benyomultak.”

Rutin feladat, gondoltam. Már több tucatszor megtettem.

Három nappal később a kantinba indultam. Az ajtónál egy köteg Stars and Stripes katonai újság hevert; a kezembe vettem egy példányt. Elvettem az ebédemet, leültem, hoztam magamnak kávét, majd kinyitottam az újságot. Egy szívet tépő fotó meredt rám belőle. A képen egy kilencéves kislány menekült a tűztől. A cikkből kiderült, hogy egy Trang Bangot ért támadás következtében égett meg.

Abban a támadásban, amit én szerveztem.

A kezem remegni kezdett, és a forró kávé kiloccsant az asztalra. Egy pillanatig levegőt sem kaptam. Egy asztaltársam rám bámult. Annyit motyogtam csak magyarázatképpen: „Én adtam parancsot a támadásra.”

Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy Vietnámban említettem volna az esetet. Senki sem kérdezett róla, én pedig megpróbáltam kiverni a fejemből. A bűntudat azonban – a rettenetes, lélekölő bűntudat – egyre inkább nőtt bennem. Nem mentem el lelkészhez, már régóta elhagytam az egyházat. Amikor visszatértem az Államokba, mintha mindenhol ezt a fotót láttam volna -magazinokban, újságokban, televízióban. Nem tudtam megszabadulni tőle.

1974-ben leszereltem. Utána szörnyű boldogtalanságban éltem. Hogy megpróbáljak megszabadulni fájó emlékeimtől, elkezdtem inni. Két házasságom végződött válással. Érzelmileg megnyomorodva nem tudtam mások előtt megnyílni.

Aztán egyik évben újév éjszakáján egy harmadik személy által létrehozott randevú kapcsán találkoztam Joanne-nal, egy elkötelezett kereszténnyel. Ezt követően együtt jártunk gyermekkorom templomába, Hoke Countyban. Ott kötöttünk házasságot. Szerettem Joanne-t, de a mások iránti nyíltsága és nagylelkűsége zavarba hozott. Mindig segített másoknak, gyakran a saját költségére. Csodálkoztam, honnan lehet ennyi energiája és szeretete.

A 80-as évek végén egy nagyvállalat ügyvezetője lettem, és elköltöztünk Észak-Virginiába, ahol Viennában csatlakoztunk egy egyházhoz. Itt olyan emberekkel találkoztam, akik valóban a hitükért éltek. Egyik hétvégén egy lelkigyakorlaton könnyekre fakadtam, amikor rádöbbentem, hogy milyen távol voltam attól, amit Isten akart, hogy legyek. 1990 novemberében életemet átadtam Krisztusnak, és első alkalommal értettem meg, valójában mit is jelent Isten kegyelme. Ennek ellenére még mindig szenvedtem attól a bűntudattól és fájdalomtól, amikor belegondoltam, hogy min ment keresztül az a kislány.

Amint növekedtem a hitben, éreztem, hogy az Úr elhívott a szolgálatára. Joanne támogatásával elvégeztem egy szemináriumot, és végül Purcevillebe kerültem, a Bethániai Egyesült Metodista Egyház lelkészeként.

Ott történt a nappalimban, hogy ismét megláttam a képet, amely kísértett. Most hallottam először, mi történt a lánnyal. Miután felépült égési sebeiből, Kim Phucot tiltakozása ellenére a kommunisták propagandájuk eszközéül használták. Kubába küldték, hogy gyógyszertant tanuljon, és ott beleszeretett egy vietnámi diákba. Mézesheteiket Moszkvában töltötték, és amikor útban hazafelé a gép megállt tankolni Newfoundlandban, politikai menedékjogot kértek. Jelenleg Torontóban élnek a kisfiukkal.

Erőt vettek rajtam az érzelmeim. Nagyon szerettem volna találkozni vele, de féltem. Nem hittem, hogy látni akarta volna azt, aki a szenvedését okozta.

Néhány hét múlva egy Kaliforniában a Pilóták Szövetsége által rendezett összejövetelen találkoztam Linh Duy Voval, egy vietnámi költővel. Linh ismerte Kim Phucot és Nick Utot is, a fényképészt, aki a híres fotót készítette. Tőle tudtam meg, hogy Kim Phuc és a családja egy pagodában voltak a bombázás idején Trang Bangban. Kimenekültek az utcára, ahol a lányt a napalm megégette. Nick Ut vitte őt a kórházba. Nem gondolták, hogy életben fog maradni. 14 hónapig volt kórházban. Az álla összeolvadt a mellkasával, a bal karja pedig a bordáival. Egy amerikai plasztikai sebész operálta meg, és segített neki abban, hogy új életet kezdjen.

Miután visszatértem Virginiába, Linh felhívott, és elmondta, hogy beszélt rólam Kim Phucnak. Azt is mondta, hogy Kim keresztény, és hogy szerinte fel kellene vennünk a kapcsolatot egymással. Én azonban elzárkóztam a gondolattól, számomra túlságosan fájdalmas és ijesztő volt.

Később értesültem róla, hogy Kim Washingtonban lesz a veteránok emlékművénél, ahol megemlékezés lesz a Veterán nap keretében a vietnámi veteránok emlékére. Úgy terveztem, hogy ezen én is ott leszek. Mintha az Úr rendezte volna meg a találkozónkat.

1996. november 11-én hétfőn ott álltam a fekete gránit emlékműnél. Néhány veterán társam is velem volt, hogy bátorítsanak. Egész délelőtt vártunk, de Kim Phucnak nyoma sem volt.

Hirtelen mozgolódás támadt a tömegben, és megpillantottam, amint riporterek és fényképészek rohannak oda egy kis vietnámi nőhöz, akit a szónok dobogójához kísértek.

Egy férfi bemutatta Kimet. Elmondta, hogy családjának két tagja meghalt azon a napon Trang Bangban. Uram, irgalmazz nekem, imádkoztam. Remegni kezdtem, és sírva fakadtam. A barátaim megöleltek. Aztán Kim kezdett beszélni: „Ha beszélhetnék azzal a pilótával, aki ledobta a bombákat, azt mondanám neki, hogy nem változtathatjuk meg a történelmet, de a jelenben és a jövőben meg kell próbálnunk jót tennünk, amivel hozzájárulhatunk a békéhez.”

Remegő kézzel írtam neki egy üzenetet: „Mondanom kell magának valamit.” Odavittem a levelet egy parkőrnek, és megkértem, hogy adja oda Kimnek. Addigra azonban az ünnepség véget ért, és Kimet elkísérték. A szívem összeszorult. Lehet, hogy soha többé nem találkozom vele.

John Plummer és Pham Thi Kim Phuc

Ekkor egy barátom sietett oda hozzám, és kijelentette: „Én majd odaviszlek hozzá.” Keresztülfurakodtunk a tömegen, és odavezetett Kim Phuchoz, aki éppen beszállni készült egy várakozó rendőrautóba. Valaki szólt neki, hogy ott vagyok. Megfordult, és a szemembe nézett. Arcán együttérzéssel kitárta a karjait. Zokogva borultam a karjaiba: „Sajnálom. Annyira sajnálom. Nem akartam fájdalmat okozni magának.”

„Megbocsátok. Megbocsátok,” mondta, és átölelt. Abban a pillanatban elmúlt a lelkiismeret furdalásom. Leesett a kő a szívemről.

Meghívtak, hogy látogassam őt meg a szállodájában, ahol sokáig beszélgettünk. Egész idő alatt arra gondoltam, hogy milyen csodálatos, hogy láthatom Kim Phucot. 24 éven át menekültem a fájdalomtól, amit neki okoztam, és most Isten végre összehozott bennünket. Végre megbékéltem a múltammal.

A látogatásom végén a szálloda halljában megfogtuk egymás kezét, és imádkoztunk. Isten szeretetének ereje elképesztő. Amikor nem tudtam megbocsátani magamnak, Isten mégis segített megtalálnom annak az embernek a megbocsátását, akiére a legnagyobb szükségem volt.

http://idokjelei.hu/2013/08/talalkozas-a-falnal/

Jézus keresztjének darabja lehet egy új lelet

Elképzelhető, hogy török régészek Jézus keresztjének egy darabját találták meg a Fekete-tenger partján fekvő, észak-törökországi Sinop városában, a Balatlar-templomban folytatott ásatások során.

"Egy szent tárgyat találtunk egy ládában, ami egy keresztnek a része" - mondta az ásatások vezetője, Gülgün Köroglu, a Mimar Sinan Egyetem professzora. Véleménye szerint lehetséges, hogy Jézus keresztjének egy darabjáról van szó.

Erre utalhat a kőláda megjelenése is: a fedelébe vésett kereszt arra utalhat, hogy a láda ereklye tárolására szolgált. A régésznő hozzáfűzte: "Ez a kőláda nagyon fontos nekünk, mert ez a legfontosabb műalkotás, amit eddig föltártunk." A ládában talált keresztdarabot laboratóriumban vizsgálják tovább a szakemberek.

A Kr. u. 660-ban a bizánciak által épített Balatlar-templom romjai között zajló ásatások 2009-ben kezdődtek Köroglu vezetésével. A templomnak ma már csak a déli és az északi falai állnak, a keleti és a nyugati falakból kevés maradt. A kutatók eddigi munkájuk során közel ezer csontvázat találtak a templom mellett, valamint egy római kori fürdőt is föltártak a lelőhelyen. A Balatlar-templom egyébként ritka freskóiról is ismert: Jézus Krisztust, Szűz Máriát és az Apostolokat ábrázolják a festmények, amelyek egyébként a feltáráskor a levegő hatására károsodtak.

A kereszténység egészen korai szakaszától kezdődően fontos része a vallási életnek az ereklyék tisztelete. Az ereklyék jellemzően a szentekhez kötődő tárgyak voltak, esetenként testük egy-egy része. Különösen jelentősek voltak a Krisztussal kapcsolatos ereklyék: a szegeket, amelyekkel fölszögezték a keresztre, vagy éppen a kereszt egyes részeit nagy tisztelet övezte a középkor évszázadaiban. Feltehető, hogy a kutatók által most föllelt keresztdarab is a középkori ember által oly tisztelt ereklyék közé tartozott. A lelet még akkor is nagyon izgalmas, ha tudható, hogy a középkorban jóval több ereklyét tiszteltek, mint amennyi hitelesnek volt mondható: Jézus keresztjének például annyi darabja volt ismert, hogy egymás mellé állítva több keresztet is kiadtak volna.

(origo)

Égi Édesanyánk 2013. augusztus 2-i üzenete és video felvétele

"Drága gyermekek!
Ha teljes bizalommal megnyitnátok felém a szíveteket, mindent megértenétek! Megértenétek, hogy milyen nagy szeretettel hívlak benneteket, mekkora szeretettel szeretnélek megváltoztatni, boldoggá tenni titeket, és mekkora szeretettel szeretnélek Fiam követőivé tenni benneteket és Fiamban teljes békét adni számotokra. Megértenétek édesanyai szeretetem határtalan nagyságát. Ezért gyermekeim, imádkozzatok, mert az ima által növekszik a hitetek és születik meg a szeretet, mely által a kereszt sem lesz elviselhetetlen, mert nem egyedül hordozzátok. A Fiammal való közösségben dicsőítsétek meg a Mennyei Atya nevét. Imádkozzatok, imádkozzatok a szeretet ajándékáért, mert a szeretet az egyetlen igazság - mindent megbocsát, mindenkinek a szolgálatára van és mindenkiben meglátja a testvért! Gyermekeim, apostolaim, nagy a Mennyei Atya bizalma, amelyet általam, szolgálója által adott nektek, hogy segítsetek azoknak, akik nem ismerik Őt, hogy kibéküljenek Vele és kövessék Őt. Ezért a szeretetre tanítalak benneteket, mert csak akkor tudtok válaszolni Neki, ha szeretet lesz bennetek. Újra hívlak benneteket, szeressétek pásztoraitokat és imádkozzatok, hogy ebben a nehéz időben vezetésük által megdicsőüljön Fiam neve. Köszönöm nektek!"

http://medjugorje-info.com/hr/vijesti/medjugorje/84-vijesti/video-gospino-ukazanje-vidjelici-mirjani-02-08-2013

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

A világban jelenlevő gonoszság olyan szinten van, amilyet Noé napjai óta még nem látott a világ

2013. augusztus 1. csütörtök, 15:00

Drága szeretett leányom, mennyire vágyom arra, hogy mindnyájatokat átöleljelek, drága követőim, és a béke és a biztonság menedékébe vigyelek titeket. Mennyire szeretnélek magammal vinni mindnyájatokat, és elrejteni benneteket a gonoszság elől, amelyet minden Keresztény ellen szőnek.

A világban jelenlevő gonoszság olyan szinten van, amilyet Noé napjai óta még nem látott a világ, és ez olyan, mint egy láthatatlan háló, amely beborítja a Földet. Ez annyira halálos kimenetelű, hogy csak nagyon kevesen értik meg hogy milyen szinten van a velejáró álnokság. De legyetek tudatában annak, hogy ezt a tervet – melynek részleteit a világ tudomására fogják hozni, éspedig azok, akik azt mondják, hogy Egyházamat képviselik a Földön – elétek fogják terjeszteni, és el fogják várni tőletek, hogy elfogadjátok azt. Aztán azt fogják követelni tőletek, hogy lenyeljétek azt, mivel nem adnak más választási lehetőséget számotokra. Amit minden fondorlatosság leple alatt kérni fognak tőletek: hogy megtagadjatok Engem, Jézus Krisztust.

Figyelmeztetem a világot: ha megpróbáltok megfosztani Engem Istenségemtől – ti és mindazok, akik e fondorlatos terv részesei – akkor Isten ellenségeiként lesztek megjelölve. Amennyiben az istenkáromló törvények oldalán álltok, bűnt követtek el Isten ellen.

Én továbbra is figyelmeztetni foglak benneteket, hogy nyissátok meg a szemeteket az Igazságra, de nem kényszeríthetlek benneteket, hogy hűségesek maradjatok Hozzám. Nem kényszeríthetlek titeket, hogy szeressetek Engem. A szabad akaratotok tulajdonában vagytok, de ha megtértek és arra kértek Engem, hogy vezesselek benneteket, akkor meg fogom nyitni a szemeteket az Igazságra. Ha elfogadjátok az Igazságot, meg foglak menteni benneteket.

Szegény követőim, tudnotok kell, hogy amikor a világ Isten ellen fordul, akkor Atyám Mindenható Ereje közbelép, és egyenként elpusztítja ellenségeit.

Jézusotok

A pápa egy senki

A pápai nyilatkozat azt a téves és igen káros hatású benyomást kelti, hogy a pápa Krisztus szavait és cselekedeteit tolmácsolja. Pedig semmi sincs messzebb az igazságtól!

Krisztus korbáccsal űzte ki a nyerészkedőket a templomból, felborítva asztalaikat, összetörve edényeiket. Minden szava a hamis papságot támadta. Nagyon is elítélte őket. A meszelt sírok hasonlata, amely most nagyon is aktualizálható, pontosan arról szól, hogy míg kívülről a pápaság egy szép épülethez hasonlítható, belül nincs más csak rothadó hullák és dögletes bűz. Most ez nagyon aktuális, hiszen a kripta is egy ház, a holtak háza, amelyben a külső csillogás ellenére odabent minden az enyészeté. A rothadó hullák közt pedig a legmagasabb rangú rothad a legjobban, a hullák közt az első. Udvara, a körülötte fekvők, az aszott, férgektől hemzsegő és foszladozó tetemek a bíborosok és püspökök. A sírban meglátszik valódi természetük, lelkük tükörképe.

Hogy a pápaság már nem az ószövetségi papság? De, sajnos nagyon is úgy tűnik: a bűnök mentegetése, a hívek elhagyása, és még a papok is ugyanazok. Régen is zsidó, most is zsidó! Régen is buzi, most is buzi.

Krisztus nem mondta, hogy a zsidó vallási vezetőknek meg kell bocsátani, és el kell feledni bűneiket. Elmondta őket mindennek, és ha csak arra gondolunk, ami fennmaradt, hát Krisztus bőven elítélte őket. Milyen üresen cseng a szó: elítélni! Hiszen a pápaságban nincs kivégzés, márpedig az elítélni szó bibliai értelemben elsősorban kivégzést jelent. A pápa tehát azt mondja: nem akarom azt mondani, amit Krisztus! Nem mondok semmit a zsidók ellen, sőt, mentegetem és dicsérem őket! Hát dicsérte Krisztus a zsidó vezetőket és papokat? Csak Nikodémust, aki nem volt olyan, mint a többi.

"Ki vagyok én, hogy ítéljek?" egyenlő azzal: "Semmi rosszat nem akarok mondani rájuk!" Másképp: "nem olyanok, mint a meszelt sírok! Ne is mondjátok, hogy olyanok mint a meszelt sírok! felejtsétek el a meszelt sírokat!"

Vagy a vakon született történetével kapcsolatban ezt mondaná: "nem igaz, hogy vakok, ők látnak, ne mondjátok hogy vakok!" Egyszer Krisztus azt mondta a zsidóknak: "ti az ördög atyától vagytok és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni". Erre vajon mit mondana? Hogy felejtsük el ezt is?

Úgy tűnik, lesz még bőven alkalmunk a pápát változatosan minősíteni és mindennek elmondani. Mindenesetre az eddigiek megmutatták, hogy ez a pápa már nem Krisztus helytartója; ez az ember egy senki. Nem tudta túl sokáig leplezni magát.

Tamási Attila

Tisztelt Szerkesztők!

Nagyon sokan érzik, hogy valami nagyon nincs rendben, illetve félrement a katolikus egyházon belül, de ezek eredetéről gyakorlatilag senki sem tud semmit. A fordulópont az 1958-as pápaválasztáson történt. (referencia: www.thepopeinred.com)

XII. Piusz pápa személyes jelöltje, Giuseppe Siri, nápoly bíborosa szerezte meg a szükséges szavazattöbbséget, XVII. Gergely néven elfogadta a pápaságot. A sikeres szavazást a Sixtusi kápolna kéményén felszálló fehér füst jelezte. Azonban a bíborosi körbe is mélyen behatolt szabadkőműves szekta gyorsan akcióban lépett és fenyegetés hatására "lemondatta" Siri bíborost (mivel a lemondás fenyegetés hatására történt, természetesen érvénytelenül). Ezután fekete füstöt eresztettek ki a kéményen (általános megdöbbenést keltve a Szent Péter téren várakozó hívek között), majd bejelentették a szabadkőműves-cionista Roncalli megválasztását.

Innentől kezdődött a katolikus egyház mélyrepülése. Tudnivaló, hogy a kánonjog értelmében szabadkőműves nem lehet az egyház tagja, mivel az egyház ellenségeinek számítanak. Szintén kánonjog alapján minden meghozott intézkedés, kinyilatkoztatás, kinevezés meg nem történtnek, érvénytelennek minősül - mint például a II. vatikáni zsinat, teljes egészében(a kánonjog többszörös, súlyos megsértését nem kívánom taglalni, a fenti weboldalon részletesen ki van fejtve).

Siri bíborost ezután Nápolyban gyakorlatilag fogságban tartották, és csak életének utolsó éveiben sikerült némi szabadságot elérnie, ennek köszönhetően valódi pápaként bíborosokat nevezett ki, ezáltal továbbéltetve a valódi Katolikus Egyház hierarchiáját.

Amit ma a közvélemény "katolikus egyházként" ismer, nem más, mint egy újkori ellenpápák által irányított, a zsidóságot szolgáló, sok tisztességes, vallásos embert elvakító, homokos-pedofil-szabadkőműves-cionista papok, püspökök által működtettet, lélek-zsákmányszerző, birkásító, népbutító intézmény.
Megvalósult tehát a különféle próféciákban megjövendölt "babiloni szajha" létrejötte, ami a "katolikus egyház" zsidók általi megszállását jelképezi.

A valódi katolikus egyház jelenleg föld alatt működik, a jelenlegi valódi pápát XVIII. Gergelynek hívják.

Kérem olvassák el többször is figyelmesen az erről szóló http://www.thepopeinred.com/ oldalt, illetve a jelenkori történésekkel foglalkozó http://www.tcwblog.com/ oldalt.

http://www.papalrestoration.com/ szintén a témához kapcsolodó oldal.

Ferenc ellenpápa viselt dolgairól pedig ez a cikk szól: http://www.tcwblog.com/182861450

Úgy vélem, ezeket az eseményeket ismertetni kell a magyar társadalommal is, hogy megértsék, miért alakult, történt úgy minden, ahogy.

Tisztelettel: Sz.Cs.

Ferenc: Allahot dicsőíteni: igen; ortodox liturgiát: igen; régi misét: nem

A „Messa in Latino” olasz internetes honlap szerkesztője Ferencnek az Immaculata ferencesei ellen kiadott rendelkezése és a mohamedánoknak küldött üdvözlő távirata apropójából [végre] élesebb hangú kommentárt írt, amit Giuseppe Nardi, a katholisches.info számára olaszból németre fordított. Íme a cikk:

Pápai összevisszaság

Miközben az Immaculata ferenceseinek szárnyait lenyesi, mert ők szerzetesi életükben a hagyományos liturgiát részesítették előnyben, Róma püspöke egyfelől – az irigység egy cseppjével a hangjában – az ortodoxok liturgiáját dicséri, másfelől a mohamedánoknak azzal a kívánsággal küldi üdvözletét, hogy életükkel „a legmagasabbat” dicsőítsék (természetesen azok legmagasabbikát, hiszen a keresztények Istene nem azonos az iszlám istenével, és akiknek Korán-imáik így a semmibe mennek).

Az ortodox liturgiához Rio-ból hazatérőben a repülőgépen azt mondta Ferenc az általa improvizált sajtókonferencián:
     »Az ortodox egyházak megőrizték a liturgiát, ami olyan szép. Mi egy kicsit elvesztettük az imádat érzékét. Ők imádják Istent és megéneklik Őt, anélkül, hogy az órára néznének. Egyszer egy beszélgetés során azt mondta nekem valaki, hogy a keletiek egyházában ezt mondják: „ex oriente lux, ex occidente luxus”, vagyis, hogy keletről jön a világosság, és nyugatról a luxus, a fogyasztás és a jólét, ami nagy kárt okozott nekünk. Ezzel szemben az ortodoxok megőrizték a középpontban Isten eme szépségét. Aki Dosztojevszkijt olvassa, megsejti az oroszok és a kelet lelkét. Nekünk sürgősen szükségünk van a kelet, a világosság eme szelére.«

Szentséged, a mi liturgiánk éppen ugyanolyan méltó és ünnepélyes lehetne. Elég lenne egy kicsit többet imádni, egy kicsit többet énekelni, egy kicsit többet térdelni, egy kicsit több latint használni. És Szentséged gondolja meg, hogy mi is megőriztük minden idők nagyszerű liturgiáját; ez az, amit Ön az Immaculata ferenceseitől éppen most vett el. Igen, pont az. Ő is „olyan szép”. És éppen az ortodoxok is mennyire tisztelik, akiket Szentséged éppen most dicsért, mert „megőrizték a szép liturgiájukat”.

A mohamedánokhoz intézett üzenethez: Mivel nem kételkedünk benne, hogy Ferenc tudja, nem értjük az üzenet utolsó mondatában a mohamedánokhoz intézett kétértelmű üdvözlet okát. Korábban más helyen az állt, hogy Ferenc üdvözletében semmilyen módon nem tért ki vallási aspektusokra. Mindössze udvariassági gesztusról van szó. Ezzel minden szinkretizmusnak elejét vették. Rendben a „jószomszédi” kapcsolatok is, de…
     Miért áll akkor az utolsó mondatban az a kívánság, hogy a mohamedánok életükkel „a legmagasabbat” dicsőítsék”? Tévedek, vagy nem a mintegy 4 hónapja megválasztott Ferenc volt az, aki azt mondta nemrég, hogy „aki nem a kereszten függő Jézus Krisztust imádja, az az ördögöt imádja”? És akkor most itt van ez az üzenet?

Szentséged, itt egy kis emlékeztető János evangéliumából összeállítva:
     Aki csak Istenben hisz, az zsidó.
     Aki nem hisz Jézus Krisztus, igaz Istenben, igaz emberben, az nem keresztény.
     Aki nem hisz a Szentlélek Istenben, az nem katolikus.
     A Legszentebb Szentháromság az igaz és egyetlen Isten.

     Az iszlám nem hisz Jézus Krisztusban mint Istenben, ezért Allah nem Isten.
     Allah azért nem a mi Isten Atyánk, mert ő nem a keresztény Isten.
     Ezért nem igaz, hogy a zsidók és a keresztények Istene a mohamedánok istene.
     „Aki engem lát, látja az Atyát is”, mondja Jézus (Jn14,9).
     Jézus az út, hogy az Atyához jussunk, Jézus nélkül az atya nem ugyanaz.
     A Szentlélek qui ex Patre Filioque procedit.
     Az Atya, a Fiú és a Szentlélek a Legszentebb Szentháromság, igaz és egyetlen Isten.

Szentháromság ünnepének prefációja mind a Novus Ordo, mind a Vetus Ordo szerint egy hangzik:
     Qui cum Unigénito Fílio tuo et Spíritu Sancto
     unus es Deus, unus es Dóminus:
     non in uníus singularitáte persóna,
     sed in uníus Trinitáte substántia.
     Quod enim de tua glória, revelánte te, crédimus,
     hoc de Fílio tuo,
     hoc de Spíritu Sancto,
     sine discretióne sentímus.

     Ut, in confessióne vera sempiternaque Deitátis,
     et in persónis propríetas,
     et in esséntia únitas,
     et in maiestáte adorétur aquálitas.

(forrás: www.katholisches.info – 2013. augusztus 2.)

Kipakol a Szcientológia Egyház vezetőjének unokahúga

Önéletrajzi könyvet adott ki a Szcientológia Egyház vezetőjének, David Miscavige-nek unokahúga, Jenna Miscavige, aki a világszerte sokat vitatott hitközösségen belül nőtt fel. A könyvben kemény fizikai munkával, büntetésekkel és agymosással teli gyerekkor tárul elénk.

Jenna hét évesen írt alá egy szerződést, mely arról szól, hogy attól fogva a “Sea Organisationnak”, azaz az egyház hatalmi központjának szenteli magát “a következő évmilliárdokra”. Most, húsz évvel később megírta a sokak által szektának nevezett vallási szervezetből való “drámai menekülésének” történetét “My Secret Life Inside Scientology and My Harrowing Escape” – magyarul körülbelül: “Titkos életem a szcientológiában és drámai menekülésem” – címmel. A Lisa Pulitzerrel közösen szerzett önéletrajzi írás “zavarba ejtő betekintést nyújt egy szervezetbe, mely az idomításra, a félelemre és a külvilágtól való izolálásra” építi fel hatalmát – írja a német Focus magazin, amely több epizódot is felelevenít Jenna szcientológusok közt telt mindennapjaiból.

Szülők nélkül kellett felnőnie

Mivel a szcientológusok abban hisznek, hogy az ember lelke a test halála után is továbbél, azok, akik az egyháznak szentelik magukat, összes rákövetkező életükre elköteleződnek. És a Miscavige család pontosan eszerint járt el. Így került a kis Jenna igen hamar a szcientológia befolyása alá. A lány egy kétszobás lakásban élt együtt testvéreivel és szüleivel, de mivel utóbbiaknak az egyház tagjaként napi 14 óra szolgálatot kellett teljesíteniük, a kétéves Jenna és két idősebb mostohafivére csak éjszakánként láthatta őket. Egészen addig a gyerekek a szcientológusok által fenntartott gyerekfelügyelet alatt állnak.

Az egyház minden hívőt képességeinek megfelelően alkalmaz. Jenna apja számítógépes szakember lesz, a szülők hamar felemelkednek, és nemsokára költözhetnek is a nemzetközi menedzsment főhadiszállására. Csak éppen a gyerekek nélkül. Ugyanis a menedzsmentközpont helyét olyannyira titokban tartják, hogy még családtagok sem tudhatnak arról, hol van. A közösség magyarázata szerint így próbálják megvédeni a kívülállóktól, akik árthatnak az egyháznak. Jenna szülei így indokolták ekkoriban mindezt lányuknak: “Ezek az antiszociális személyek utálták, hogy mi másoknak segítünk, emiatt kellett mindent titokban tartanunk.” A szülei ekkoriban szombat este érkeztek haza a gyerekeikhez, vasárnap délelőtt pedig utaztak is vissza. “A legtöbb vallásban a család és a gyermekek központi helyet foglalnak el, ezzel szemben a szcientológiában fel kell őket áldozni. Hasonlóképpen a ‘Sea Org’-tagok hosszú munkanapjai és alacsony bérei is a szcientológia jólétének növekedését szolgálták” – írja később Jenna.

Jenna önéletrajzi könyve

Mindennapok az internátusban – munka és büntetés

Jenna leírja, milyenek voltak a mindennapok a “Cadet Organization” falai között, amelyet magasrangú szcientológusok gyerekeinek tartottak fenn, és ahol korántsem volt leányálom felnőni. A szerző szerint az intézet leginkább egy katonai táborra emlékeztetett, ahol a gyerekekkel rendszeresen edzőgyakorlatokat és kemény fizikai munkát végeztettek. A gyakorlatok, a szolgálati munka, a tanítás és a házi feladatok elkészítésének ideje percre pontosan volt beosztva. A gyerekmunka, ami alól egyébként semmilyen körülmények között nem kaphattak felmentést, a szcientológusok számára úgy tűnik, normális dolog volt. Jenna szerint olyan körülmények között dolgoztak, melyek egy felnőtt férfi számára is keménynek mondhatók, de bármi panasz, kérdés vagy ellenkezés azonnali fegyelmi eljárást vont maga után. A büntetési formák sem voltak átlagosak: vödörnyi jéghideg víz a fejre, éjszakáztatás a denevérektől hemzsegő, romos disznóólban. Mivel a gyerekeket kötelezték arra, hogy minden “etikátlannak” tűnő dolgot jelentsenek, hamar besúgó lett belőlük. Szinte mindenre engedélyt kellett kérniük, a szerző azt írja, a mai napig rákérdez, hogy elmehet-e wc-re.

A gyerekeket teljes mértékben izolálták a külvilágtól és a napi szolgálat mellett az egyházalapító Ron L. Hubbard műveit kellett tanulmányozniuk. Azt is megtanulták, hogy a hívőkön kívül álló emberek még nem világosultak fel, és “megtisztításuk” egyszer az ő feladatuk lesz. A mindennapi tanulást egy elektropszichométer nevű eszköz segítségével kontrollálták. Ez a szerkentyű egyidejűleg mutatta, ha a gyerek hazudott a felügyelői kérdéseire válaszolva, és vezetett áramot a testbe, ha éppen büntetni kellett. A kérdezés során komoly pszichés terrornak vetették alá őket, folyton visszatérő, gyakran nagyon személyes kérdésekkel zaklatták őket. Jenna azt írja, a módszer eredménye az volt, hogy gyakran maguk is kételkedtek benne, hogy ártatlanok lennének, és olyan volt, mintha egy párhuzamos világban valóban valami szörnyű bűnt követtek volna el, csak éppen nem tudtak róla.

Fizikai és lelki terror, izolálás

Tizenkét évesen otthagyta a tábort, a nevelés egy auditor-képző központban folytatódott. A lány szerint túl sok különbség nem volt a kettő közt: “Alapjában véve csak egyre inkább robotokká váltunk. A reakcióink automatizálódtak, és minden, amit mondtunk, egy bizonyos forgatókönyvet követett.” Olyan üléseken is részt kellett venniük, amelyeken különböző módon provokálták őket, mint például nevetségessé tették, vagy szóban szexuálisan sértegették őket. Emellett gyakran kellett kiszolgálniuk a vezetőséget: kitakarítani az irodájukban, lemosni az autójukat, kimosni a szennyesüket. Mindezt nagyon kevés pénzért, de volt olyan is, hogy hetekig fizetés nélkül kellett kijönnie.

Az egyházvezető unokahúgaként Jennának ráadásul több elektropszichométeres ellenőrzést kellett elviselnie, mint másoknak. Idővel azonban nem csak neki kezdett egyre több problémája támadni a közösségen belül – egyszer rajtakapták, hogy kikezdett egy diáktársával, holott a szcientológusoknál még a flört is tiltott -, fivéreit és édesanyját is büntetésben részesítették, utóbbi büntetőtáborba is került, ahol fizikailag megterhelő feladatokat osztottak rá. Végül az egész család kilépett a szcientológia egyházból, kivéve Jennát, aki – mint később leírta – ekkor még nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy kilépjen abból a világból, amelyikben felnőtt, és elmenjen egy olyan iskolába, ahol a múltja miatt cukkolják. Csak akkor, amikor – addigra már az ekkor még szintén szcientológus férjével együtt – egy vallási célú kiküldetés során szembe találkoznak a külvilággal, döntöttek úgy közösen, hogy kiválnak az egyház kötelékeiből. A szervezet azonban még ezalatt is sorozatos nyomást gyakorolt rájuk.

Sztárok, akik az egyház tagjai: Tom Cruise, John Travolta, Juliette Lewis, Kirstie Alley

Élet a szcientológia után

Jenna azóta Kaliforniában él férjével és közös gyerekeikkel. Nehéz újrakezdésről számolt be, mely során fokozatosan jöttek rá az egyház és a szcientológia tanainak visszásságaira, valamint arra, milyen kegyetlen módszerekkel próbálja az egyházhoz láncolni saját családtagjait az egyház vezetője. Jenna már csak az egyháztól való szakítása után eszmélt rá, hogy mekkora hatalma van nagybátyjának, aki kiskorában egyébként mindig kedves és szeretetteljes volt hozzá, ugyanakkor érezni lehetett, hogy mindenki fél tőle.

A szcientológiáról röviden: A szcientológia tanain alapuló egyházat L. Ron Hubbard (LRH) alapította, aki az úgynevezett dienetika atyja. Eszerint az embereknek meg kell szabadulniuk minden szenvedéstől, hogy azok ne akadályozzák személyes fejlődésüket. Mindezt lehetővé teszi a szcientológiai központ, ahol speciálisan képzett auditorok tárják fel a képzés résztvevőinek jelenlegi vagy korábbi életükben megélt fájdalmas tapasztalatait, és addig szembesítik őket ezekkel, amíg meg nem tisztították a szellemet. Ily módon szerintük legyőzhetőek a pszichoszomatikus betegségek, a neurózisok és pszichózisok, sőt, az intelligenciaszint is növekedésnek indul. A beavatott akár a teljes múltjára is képes visszaemlékezni. Különböző szinteket lehet elérni a folyamatban, a legvégén pedig elénk tárul “a leplezetlen igazság”. Az a személy azonban, aki elérte a legfelsőbb szintet, semmiképp sem oszthatja meg élményeit alacsonyabb szinteken lévőkkel, mert súlyos zavarok, adott esetben halál léphetnek fel.

(hir.ma)

Hét év börtön és hatszáz korbácsütés járt egy honlapért

Hét év börtönre és 600 korbácsütésre ítélték a szaúd-arábiai hatóságok egy "liberális" szaúdi weboldal alapítóját. Az Al-Watan című lap helyi idő szerint kedden arról számolt be, hogy a szigorú ítéletet egy dzsiddai bíró hozta, aki ugyanakkor ejtette az istenkáromlás vádját, ami halálbüntetéssel is járhat.

A vádlott, Raif Badavi 2012 júniusa óta őrizetben volt. A hatóságok azt rótták fel neki, hogy az általa alapított Szabad Szaúdi Liberálisok elnevezésű weboldalon a többi között arra szólította fel a szaúdiakat, hogy fejtsék ki véleményüket a vallás szerepéről. Mindez az  ultrakonzervatív iszlám országban eretnekségnek számít, és kemény büntetést von maga után.

Szaúdi egyházi vezetők a közelmúltban több alkalommal is elítélték a közösségi oldalakat. Az egyik legnevesebb vallási vezető például a Twittert a pokolhoz vezető út eszközeként említette. Nem sokkal később azonban állítólag visszavonta ezt az állítást.

Az amerikai külügyminisztérium aggodalmának adott hangot a dzsiddai ítélet miatt.

(MTI)

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Üdvösség Anyja: mint ahogy Isten Szent Szava képes egyesíteni a lelkeket, úgy az nagy megosztottságot is okozhat

2013. július 31. szerda, 18:31

Gyermekem, ha szeretitek Fiamat, Jézus Krisztust, akkor mindazok, akik valóban szeretik Őt, közelebb kerülnek egymáshoz. Amikor azok, akik Fiamat szeretik, nehéznek találják, hogy másokat is szeressenek, akkor hívniuk kell Engem, az Üdvösség Anyját, hogy megnyissam a szívüket.

Fiam Szeretete olyan erőteljes, hogy a Szentlélek Ereje által nagyon gyorsan el tud terjedni a világ egyik sarkától a másikig. Amikor Fiam Szent Szava Isten minden gyermekéhez eljut ezeken az üzeneteken keresztül, akkor az behatol majd az alázatos lelkekbe, akik felismerik, hogy a Megváltó az, aki hozzájuk szól. A Szeretet, mely az Ő Szavában nyilvánul meg, ami az emberiség történetének ezen időszakában adatik számotokra, több millió lelket fog azonnal egyesíteni, mintha ti mindnyájan az egész életetek során már ismertétek volna egymást. Oly erőteljes ez (a Szeretet), hogy a nyelvek ereje által nemzetről nemzetre gyorsan tud terjedni, minden nyelven. Innen tudjátok, hogy az ezeken az Üzeneteken keresztül adott Szavak Fiamtól jönnek.

Mint ahogy Isten Szent Szava képes egyesíteni a lelkeket, úgy nagy megosztottságot is okozhat. A gyűlölet, mely annak következménye, hogy Isten Szava falja a lelkeket, a legrosszabb oldaláról mutatkozik. Amikor ezek az Üzenetek ilyen gyűlöletet és gonosz tetteket vonzanak maguk után azok által, akik Fiam igaz tanítványainak nevezik magukat, akkor tudnotok kell, hogy ezt a gonosz okozza. Szegény lelkeim, szegény összezavarodott gyermekeim, sohasem szabad hátat fordítanotok, amikor bizonytalanok vagytok Fiam Szavaiban. Nyitva kell tartanotok elméteket és hűségesek kell maradnotok ahhoz, amit tanított nektek. Senkit se ítéljetek el az Ő Nevében. Szeressétek egymást. Ha nem hiszitek, hogy utolsó prófétáját küldte el, nem baj. Azonban kérlek benneteket, ne felejtkezzetek meg kötelezettségeitekről – azáltal, hogy teljesítitek Fiammal szembeni kötelességeiteket: hogy szigorúan betartjátok Tanításait.

Sohasem szabad elfogadnotok, hogy bármilyen olyan új tanra áldást adna, amelyet nem Ő adott a világnak, amikor a Földön járt. Ő sohasem nézne el semmit, bármi legyen is az, ami Kereszthalálát helyettesítené a világ oltárain.

Szeretett Édesanyátok
Az Üdvösség Anyja

Ők meg fogják győzni követőimet, hogy egy népszavazás eredményéhez igazítsák Egyházam Törvényeit

2013. július 31. szerda, 18:56

Drága szeretett leányom, emlékezz mindig arra, hogy hogyan munkálkodik az ördög. Ő nagyon óvatos, nehogy felfedje magát. Ő azért, hogy zavart kelthessen, összekeveri az igazságot a hazugságokkal. Ez az ő kedvenc módszere, hogy megtévessze a lelkeket. Ő sohasem mondaná az igazságot, nem engedi meg másoknak, hogy azt lássák, hogy milyen ő valójában, de mivel ő gőgös, arroganciája és az Irántam való gyűlölete mindig ki fog szivárogni. Azok, akiknek a szemük nyitva van, azonnal fel fogják ismerni a sértéseket, melyeket Oltárom előtt az Arcomba dobnak.

Ne feledjétek, hogy a Sátán gőgös, arrogáns, nagyképű és nagyon-nagyon ravasz. Amikor a lelkekben jelen van, akkor magabiztos, ami a gőgből és az arroganciából ered és abból a hitből, hogy ő Isten fölött áll. Ő mindig ad olyan jeleket, amelyek sértik Istent, de csak azok fogják azokat észrevenni, akik tudják, hogy mit kell keresni. Azok, akik a Sátánt tisztelik, és akik idejük nagy részét olyan csoportokban töltik, melyek rituálékat szerveznek, hogy neki hódolattal adózzanak, örömüket fogják lelni abban, hogy látják ezeket a jeleket. Mindazok, akik eladták a lelküket a Sátánnak, ezeken a jeleken keresztül fognak kommunikálni, arrogáns és kihívó gesztusként Ellenem, Jézus Krisztus ellen.

Azok, akik az Én Nevemben becsapnak benneteket, arról fogják meggyőzni követőimet, hogy egy népszavazás eredményéhez igazítsák Egyházam Törvényeit. Azt fogják kérni mindenkitől, hogy egyezzenek bele az új gyakorlatokba, melyek két dolgot foglalnak magukba. Az első: hogy eltöröljék az Eukarisztiában való Jelenlétemet. A második: hogy nézzék el a bűnt, arra biztatván az embereket, hogy mutassanak rokonszenvet azok jogai iránt, akik nem hisznek Jézus Krisztusban.

Ezt a népszavazást meg fogják hamisítani, és a hazugságokat Igazságként fogják bemutatni. Amikor az új világvallás bevezetésre kerül, Földi Egyházam – az Igaz Egyház – rejtekbe fog vonulni annak érdekében, hogy tisztelettel adózhasson Irántam.

Én vagyok a fenevad célpontja. Én vagyok az, akit bántani akar. Ő tudja, hogy Engem nem képes elpusztítani, ezért az emberiséget próbálja elpusztítani, amelyre másodpercenként átkot szór. Szolgái nem fognak megelégedni csupán azzal, hogy sértegetik Jelenlétemet a világ tabernákulumaiban. Ők nem lesznek boldogok azzal, hogy csak a Szentségeket pusztítsák el, káromolván így Engem. Ők csak akkor lesznek boldogok, ha lelkeket lopnak, megvalósítván így minden idők legnagyobb Istenkáromlását. Ez lesz akkor is, amikor megpróbálják újra alkotni Első Eljövetelemet, azt a benyomást keltve, hogy Keresztelő János már elküldetett. Az az ember, aki azt fogja mondani, hogy ő Isten prófétája, hazudni fog, és nagy csodálkozást fog kelteni, amikor majd kijelenti, hogy Én, Jézus Krisztus lennék az Antikrisztus.

Az Antikrisztus viszont azt fogja állítani, a Sátán hatalma által, hogy ő nem más, mint Én, Jézus Krisztus. Jaj azoknak, akik tárt karokkal köszöntik őt, mert tehetetlenek lesznek vele szemben. Csak engedjétek meg ennek a kettőnek, hogy a hazugságok vákuumába szippantsanak benneteket, és akkor annyira el fogtok távolodni Tőlem, hogy csak Atyám beavatkozása hozhat benneteket vissza Nagy Irgalmasságomba.

Ha bárki jön a jövőben és azt állítja, hogy ő nem más, mint Én, Jézus Krisztus, akkor tudnotok kell, hogy az egy hazug. Másodszorra nem testben fogok eljönni. A Sátán nem tudja ezeket a szavakat kimondani:

„Jézus Krisztus, aki Testben jött el.”

Amit ő, a fenevad az Antikrisztus száján keresztül fog mondani az a következő:

„Én vagyok Jézus Krisztus, Én most testben jöttem el, hogy üdvösséget hozzak nektek.”

Amikor ez megtörténik, Isteni Beavatkozásom gyors lesz, de addigra már a hamis próféta és az Antikrisztus sok lelket fognak ellopni.

Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, hogy mindazok, akik azt mondják, hogy az Enyémek, továbbra is az Enyémek maradjanak.

Imádkozzatok, hogy legyen erőtök és bátorságotok Keresztem hordozásához, Testem – Misztikus Testem –, földi Egyházam legnagyobb üldöztetésének ezen időszakában.

Jézusotok

"Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?"
(Karinthy Frigyes)

„Ahogy a megbocsátás meg tudja világosítani az emberi
életet, éppúgy a szeretet is képes kiterjeszteni az emberi elmét.”
(Sri Chimnoy)

„A tanítás nem elveszett művészet, de megbecsülése eltűnt tradíció.,,
(J. Barzun)

„A szavak arravalók, hogy elrejtsék gondolatainkat!”
(Stendhal)

„Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül."
(Joseph Conrad)

„A magánytól való félelem tanít meg minket a szeretetre.”
(Wei Hui)

Discocactus horstii

"Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki.."
(Márai Sándor)

"A magány ellentétpárja nem az, hogy nem vagy egyedül. Hanem a meghitt közelség."
(Richard Bach)

"Jobb éhezni, mint egyedül lenni. Mert amikor egyedül vagy - és nem a választott magányról beszélek, hanem amikor kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy egyedül vagyunk -, az olyan, mintha már nem is lennél az emberiség része."
(Paulo Coelho)

"Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni."
(Hérakleitosz)

"Semmi sem gyötör jobban, mint a meghiúsult remény."
(Marcus Fabius Quintilianus)

"Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem."
(Paulo Coelho)

Matucana krahnii

"Minden emberi bölcsesség összegezhető két szóban: várakozás és remény."
(Alexander Dumas)

"Ahogy öregszem, egyre inkább hiszem, hogy csak az álmaink maradandók."
(Jean Cocteau)

Astrophytum coahuilense

"Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák."
(Ernest Hemingway)

Discocactus pugionacanthus

"Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést."
(Albert Einstein)

"Tökéletesen igazuk van a filozófusoknak, amikor azt mondják, hogy az életet visszafelé kell megérteni. Arról azonban megfeledkeznek, hogy előrefelé kell élni."
(Sören Kierkegaard)

,,A legsúlyosabb hiba, ha a tények megismerése előtt kezdünk el elméleteket gyártani. Biztos, hogy a tényeket kezdjük majd el hozzáigazítani az elmélethez, pedig éppen fordítva kellene eljárni.,,
(Sherlock Holmes)

"A hit lényege, hogy megbízol valakiben, amikor nem tudod, hová vezet."
(Jesse Duplantis)

"Az igazi barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy."
(Walter Winchele)

Ferobergia hybride

"Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy."
(Thomas Edison)

"A felfedezés lényege: látni azt, amit már mindenki látott, de olyat gondolni, amit senki más nem gondolt róla."
(Szent-Györgyi Albert)

"Az agy olyan, mint az ejtőernyő: csak akkor működik, ha nyitott."
(Thomas Dewar)

"A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak."
(Albert Einstein)

Copiapoa tenuissima

"A tanítás nem egy üres vödör feltöltése, hanem a tűz meggyújtása. "
(W. B. Yeats)

Ortegocactus macdougallii

„Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amit el tudsz fogadni.”
(Paulo Coelho)

"A barátság öröme, azt jelenti, hogy valaki rád bízott egy titkot."
(Alessandro Manzoni)

Szabó János.