Jenna
hét évesen írt alá egy szerződést, mely arról szól, hogy attól fogva a
“Sea Organisationnak”, azaz az egyház hatalmi központjának szenteli
magát “a következő évmilliárdokra”. Most, húsz évvel később megírta a
sokak által szektának nevezett vallási szervezetből való “drámai
menekülésének” történetét “My Secret Life Inside Scientology and My
Harrowing Escape” – magyarul körülbelül: “Titkos életem a
szcientológiában és drámai menekülésem” – címmel. A Lisa Pulitzerrel
közösen szerzett önéletrajzi írás “zavarba ejtő betekintést nyújt egy
szervezetbe, mely az idomításra, a félelemre és a külvilágtól való
izolálásra” építi fel hatalmát – írja a német Focus magazin, amely több epizódot is felelevenít Jenna szcientológusok közt telt mindennapjaiból.
Szülők nélkül kellett felnőnie
Mivel
a szcientológusok abban hisznek, hogy az ember lelke a test halála után
is továbbél, azok, akik az egyháznak szentelik magukat, összes
rákövetkező életükre elköteleződnek. És a Miscavige család pontosan
eszerint járt el. Így került a kis Jenna igen hamar a szcientológia
befolyása alá. A lány egy kétszobás lakásban élt együtt testvéreivel és
szüleivel, de mivel utóbbiaknak az egyház tagjaként napi 14 óra
szolgálatot kellett teljesíteniük, a kétéves Jenna és két idősebb
mostohafivére csak éjszakánként láthatta őket. Egészen addig a gyerekek a
szcientológusok által fenntartott gyerekfelügyelet alatt állnak.
Az
egyház minden hívőt képességeinek megfelelően alkalmaz. Jenna apja
számítógépes szakember lesz, a szülők hamar felemelkednek, és nemsokára
költözhetnek is a nemzetközi menedzsment főhadiszállására. Csak éppen a
gyerekek nélkül. Ugyanis a menedzsmentközpont helyét olyannyira titokban
tartják, hogy még családtagok sem tudhatnak arról, hol van. A közösség
magyarázata szerint így próbálják megvédeni a kívülállóktól, akik
árthatnak az egyháznak. Jenna szülei így indokolták ekkoriban mindezt
lányuknak: “Ezek az antiszociális személyek utálták, hogy mi másoknak
segítünk, emiatt kellett mindent titokban tartanunk.” A szülei ekkoriban
szombat este érkeztek haza a gyerekeikhez, vasárnap délelőtt pedig
utaztak is vissza. “A legtöbb vallásban a család és a gyermekek központi
helyet foglalnak el, ezzel szemben a szcientológiában fel kell őket
áldozni. Hasonlóképpen a ‘Sea Org’-tagok hosszú munkanapjai és alacsony
bérei is a szcientológia jólétének növekedését szolgálták” – írja később
Jenna.
Mindennapok az internátusban – munka és büntetés
Jenna
leírja, milyenek voltak a mindennapok a “Cadet Organization” falai
között, amelyet magasrangú szcientológusok gyerekeinek tartottak fenn,
és ahol korántsem volt leányálom felnőni. A szerző szerint az intézet
leginkább egy katonai táborra emlékeztetett, ahol a gyerekekkel
rendszeresen edzőgyakorlatokat és kemény fizikai munkát végeztettek. A
gyakorlatok, a szolgálati munka,
a tanítás és a házi feladatok elkészítésének ideje percre pontosan volt
beosztva. A gyerekmunka, ami alól egyébként semmilyen körülmények
között nem kaphattak felmentést, a szcientológusok számára úgy tűnik,
normális dolog volt. Jenna szerint olyan körülmények között dolgoztak,
melyek egy felnőtt férfi számára is keménynek mondhatók, de bármi
panasz, kérdés vagy ellenkezés azonnali fegyelmi eljárást vont maga
után. A büntetési formák sem voltak átlagosak: vödörnyi jéghideg víz a
fejre, éjszakáztatás a denevérektől hemzsegő, romos disznóólban. Mivel a
gyerekeket kötelezték arra, hogy minden “etikátlannak” tűnő dolgot
jelentsenek, hamar besúgó lett belőlük. Szinte mindenre engedélyt
kellett kérniük, a szerző azt írja, a mai napig rákérdez, hogy elmehet-e
wc-re.
A gyerekeket
teljes mértékben izolálták a külvilágtól és a napi szolgálat mellett az
egyházalapító Ron L. Hubbard műveit kellett tanulmányozniuk. Azt is
megtanulták, hogy a hívőkön kívül álló emberek még nem világosultak fel,
és “megtisztításuk” egyszer az ő feladatuk lesz. A mindennapi tanulást
egy elektropszichométer nevű eszköz segítségével kontrollálták. Ez a
szerkentyű egyidejűleg mutatta, ha a gyerek hazudott a felügyelői
kérdéseire válaszolva, és vezetett áramot a testbe, ha éppen büntetni
kellett. A kérdezés során komoly pszichés terrornak vetették alá őket,
folyton visszatérő, gyakran nagyon személyes kérdésekkel zaklatták őket.
Jenna azt írja, a módszer eredménye az volt, hogy gyakran maguk is
kételkedtek benne, hogy ártatlanok lennének, és olyan volt, mintha egy
párhuzamos világban valóban valami szörnyű bűnt követtek volna el, csak
éppen nem tudtak róla.
Fizikai és lelki terror, izolálás
Tizenkét
évesen otthagyta a tábort, a nevelés egy auditor-képző központban
folytatódott. A lány szerint túl sok különbség nem volt a kettő közt:
“Alapjában véve csak egyre inkább robotokká váltunk. A reakcióink
automatizálódtak, és minden, amit mondtunk, egy bizonyos forgatókönyvet
követett.” Olyan üléseken is részt kellett venniük, amelyeken különböző
módon provokálták őket, mint például nevetségessé tették, vagy szóban
szexuálisan sértegették őket. Emellett gyakran kellett kiszolgálniuk a
vezetőséget: kitakarítani az irodájukban, lemosni az autójukat, kimosni a
szennyesüket. Mindezt nagyon kevés pénzért, de volt olyan is, hogy
hetekig fizetés nélkül kellett kijönnie.
Az
egyházvezető unokahúgaként Jennának ráadásul több elektropszichométeres
ellenőrzést kellett elviselnie, mint másoknak. Idővel azonban nem csak
neki kezdett egyre több problémája támadni a közösségen belül – egyszer
rajtakapták, hogy kikezdett egy diáktársával, holott a
szcientológusoknál még a flört is tiltott -, fivéreit és édesanyját is
büntetésben részesítették, utóbbi büntetőtáborba is került, ahol
fizikailag megterhelő feladatokat osztottak rá. Végül az egész család
kilépett a szcientológia egyházból, kivéve Jennát, aki – mint később
leírta – ekkor még nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy kilépjen
abból a világból, amelyikben felnőtt, és elmenjen egy olyan iskolába,
ahol a múltja miatt cukkolják. Csak akkor, amikor – addigra már az ekkor
még szintén szcientológus férjével együtt – egy vallási célú kiküldetés
során szembe találkoznak a külvilággal, döntöttek úgy közösen, hogy
kiválnak az egyház kötelékeiből. A szervezet azonban még ezalatt is
sorozatos nyomást gyakorolt rájuk.
Élet a szcientológia után
Jenna
azóta Kaliforniában él férjével és közös gyerekeikkel. Nehéz
újrakezdésről számolt be, mely során fokozatosan jöttek rá az egyház és a
szcientológia tanainak visszásságaira, valamint arra, milyen kegyetlen
módszerekkel próbálja az egyházhoz láncolni saját családtagjait az
egyház vezetője. Jenna már csak az egyháztól való szakítása után eszmélt
rá, hogy mekkora hatalma van nagybátyjának, aki kiskorában egyébként
mindig kedves és szeretetteljes volt hozzá, ugyanakkor érezni lehetett,
hogy mindenki fél tőle.
A szcientológiáról röviden: A
szcientológia tanain alapuló egyházat L. Ron Hubbard (LRH) alapította,
aki az úgynevezett dienetika atyja. Eszerint az embereknek meg kell
szabadulniuk minden szenvedéstől, hogy azok ne akadályozzák személyes
fejlődésüket. Mindezt lehetővé teszi a szcientológiai központ, ahol
speciálisan képzett auditorok tárják fel a képzés résztvevőinek
jelenlegi vagy korábbi életükben megélt fájdalmas tapasztalatait, és
addig szembesítik őket ezekkel, amíg meg nem tisztították a szellemet.
Ily módon szerintük legyőzhetőek a pszichoszomatikus betegségek, a
neurózisok és pszichózisok, sőt, az intelligenciaszint is növekedésnek
indul. A beavatott akár a teljes múltjára is képes visszaemlékezni.
Különböző szinteket lehet elérni a folyamatban, a legvégén pedig elénk
tárul “a leplezetlen igazság”. Az a személy azonban, aki elérte a
legfelsőbb szintet, semmiképp sem oszthatja meg élményeit alacsonyabb
szinteken lévőkkel, mert súlyos zavarok, adott esetben halál léphetnek
fel.
(hir.ma)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése