Emmerich Anna Katalin :A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése

XXIII. rész: Leszállás a poklokra.

Midőn Jézus hangos kiáltással kiadta szentséges lelkét, láttam, amint lelke fényjelenség alakjában, sok angyallal, köztük Gáborral, a kereszt tövénél leszállt a földbe. De azt is láttam, hogy istensége lelkével éppúgy, mint a kereszten függő testével, egyesülve maradt. A módot, ahogyan ez történt, nem vagyok képes kifejezni. Azt a helyet, ahová Jézus lelke szállt, három részben láttam, mint három világot, és az az érzésem volt, hogy ezek gömb alakúak és hogy mindegyiket egy őt körülvevő tér, egy-egy szféra, választja el a másiktól.

A pokoltornáca előtt egy világos, hogy úgy mondjam: zöld és derűs tér volt. Ez volt az a tér, ahová mindig láttam a tisztítóhelyből megváltott lelkeket belépni, mielőtt a mennybe vezették volna őket. A pokoltornáca, ahol azok tartózkodtak, akik a megváltásra vártak, egy szürke, ködös szférával volt körülvéve és különböző körökre oszlott. A Megváltó, ragyogó fényben és az angyaloktól diadalmenetben kísérve, áthatolt két ilyen körön, melyek közül a baloldali körülvette a pátriárkákat Ábrahámig, a jobboldali pedig a jó lelkeket Ábrahámtól Keresztelő Szent Jánosig. Jézus áthatolt a kettő közt és ők még nem ismerték fel őt; de mindenek megteltek örömmel és vágyakozással, és úgy tetszett, mintha az epedésnek e bágyadt, szűk körei kitágulnának. Mintha a megváltás levegője, fénye harmata hatotta volna át őket enyhítőén, üdítően. És mindez végtelen gyorsan ment végbe, mint egy szellő lehelete.

Az Úr e két körön áthaladva, egy ködös térbe szállott át, ahol ősszüleink, Ádám és Éva tartózkodtak. Szólt hozzájuk, és ők kimondhatatlan elragadtatással imádták őt. Innen az Úr, kíséretével és az ősszülőkkel együtt átment abba a körbe, ahol az Ábrahám előtt élt ősatyák voltak. Ez a tér olyan tisztítóhely-féle volt, mert itt gonosz  lelkek is tartózkodtak, akik az ott levő lelkek egy némelyikét sokféleképpen gyötörték és rémítgették.[1] Az angyalok kopogtattak és parancsolták, hogy nyissák ki a kaput; mert itt volt kapu, mivel ez zárt hely volt, itt zörgetni kellett, mivel jelezni kellett a jövetelt. Mintha ezt kiáltották volna az angyalok nekem úgy tetszett: „Nyissátok meg az ajtókat! Tárjátok ki a kapukat!” Diadalmenetben vonult be Jézus; a gonosz lelkek visszatorpantak és üvöltöttek: „Mi dolgod velünk? Mit akarsz itt? Most minket akarsz megfeszíteni?” De az angyalok megkötözték őket és hajtották maguk előtt. Az itt levő lelkek azonban Jézust csak kevéssé ismerték és csak nagyon homályos tudatuk volt róla; ekkor ő kinyilatkoztatta magát nekik, ők pedig erre dicsőítették őt.

Ekkor az Úr lelke a jobboldali kör felé fordult, a tulajdonképpeni pokoltornáca felé és ez előtt találta a jobb lator lelkét, amint angyaloktól kísérve Ábrahám kebelébe vonult be, és a bal latorét, melyet a gonosz lelkek a pokolba hurcoltak. Jézus lelke megszólította őket, azután az angyali seregtől, a megváltottaktól és az elűzött gonosz lelkektől kísérve bement Ábrahám kebelébe. Úgy tűnt föl, ez a tér magasabban fekszik; olyan volt, mintha az ember a temető alatt menne és akkor a föld alul följutna a templomba. A megkötözött gonosz lelkek ágaskodtak és nem akartak bemenni, de az angyalok erőszakkal bevezették őket. Itt voltak mind a szentizraeliták, balról a pátriárkák, aztán Mózes, a bírák, a királyok; jobbról a próféták és Jézus ősei és ezek rokonai le egészen Joakimig, Annáig, Józsefig, Zakariásig, Erzsébetig és Jánosig. Ebben a térben nem voltak gonosz lelkek, és nem volt egyéb gyötrelem, mint az epedés az ígéret után, mely most beteljesedett. Kimondhatatlan gyönyör és boldogság árasztotta el most e lelkeket, akik köszöntötték és imádták Megváltójukat; a megbilincselt gonosz lelkek pedig kényszerülve voltak szégyenüket előttük bevallani. Sok lelket felküldött az Úr, hogy emeljék ki testüket a sírból és abban tegyenek láthatóan tanúbizonyságot mellette. Ekkor történt tehát, hogy Jeruzsálemben oly sok halott jött elő a sírokból. Mint vándorló hullák jelentek meg, azután visszahelyezték testüket a földbe, mint ahogy a törvényszéki hírnök leveti egyenruháját, miután teljesítette felsőbbsége parancsát.

Most láttam az Üdvözítő diadalmenetét egy mélyebb szférába leszállni, ahol jámbor pogányok tartózkodtak bizonyos tisztítóhely-félén, akik sejtették az igazságot és epedtek utána. De mivel bálványképeket tiszteltek, azért gonosz lelkek is voltak közöttük; ámde láttam, hogy Jézus bevonulása után ezek kényszerültek csalásaikat beismerni, és láttam a jó lelkeket megindító örömmel hódolni a Megváltónak. Itt is megbilincseltek ördögöket és továbbűzték őket.

Láttam, amint Jézus diadalmenete az elhunytaknak több tartózkodási helyén nagy gyorsasággal vonult át, kiszabadította őket és más végtelen sok egyebet is tett, de nyomorult állapotomban nem vagyok képes elmondani.

Végül láttam az urat rendkívüli komolysággal a mélységek magjához: a pokolhoz közelíteni. A poklot egy beláthatatlanul nagy, borzalmas, fekete, ércfényű, szikla építménynek láttam, melynek bejáratát óriási, iszonytató, fekete, és reteszekkel, zárakkal ellátott kapuk alkották, melyek borzadályt keltettek. Az iszonyat ordítása és üvöltése hangzott, a kapuk felpattantak, és egy rémületes, sötét világ tárult fel.

Mint ahogy a boldogok honát a mennyei Jeruzsálem alakjában olyannak láttam, mint egy várost, és a boldogság különféle fokai szerint mint különböző kastélyokat és kerteket, tele csodálatos gyümölcsfákkal és ezerféle virányokkal; úgy itt a poklot is egy összefüggő világnak láttam, különféle épületek, terek és tájak alakjában. De az egésznek alapvonása és célja a boldogság ellentéte volt: csupa kín, gyötrelem és szenvedés. Miként a boldogság országában minden a végtelen béke, az örök harmónia és elégtétel alapelvei és viszonyai szerint alakul ki: úgy itt minden az örök harag, a gyűlölet és a kétségbeesés torz aránytalanságaiban jelenül meg. Miként a mennyben az örömnek és imádatnak kimondhatatlanul szép, átlátszó és változatos épületei ragyognak: úgy itt a kínnak, az átoknak, a kétségbeesésnek számtalanul sokféle sötét börtönei és örvényei éktelenkednek. Miként amott a legcsodálatosabb kertek az isteni enyhületnek gyümölcseivel pompáznak: úgy itt a legborzasztóbb sivatagok és ingoványok terjengenek, tele szenvedéssel, iszonyattal, utálattal és rettenettel. Láttam itt az átoknak, a gyűlöletnek, a borzalomnak, a kétségbeesésnek, a zűrzavarnak, a kínnak, a gyötrelemnek templomait, oltárait, várkastélyait, trónusait, kertjeit, tavait és folyamait: miként a mennyben láttam az áldásnak, a szeretetnek, az egyetértésnek, az örömnek és a boldogságnak ilyen otthonait és alkotásait. Itt az elkárhozottaknak kín teljes örök gyűlölködése: ott a szenteknek boldog egyessége. Itt a visszásságnak és hazugságnak minden csirája és gyökér ága volt kifejlődve számtalan formában és műben, és ehhez arányosan a gyötrelem és szenvedés; itt semmi sem volt jó, egy gondolat sem volt megnyugtató, csupán egy: az isteni igazságosságnak komoly tudata, annak tudata, hogy mindegyik elkárhozottat az a szenvedés és kín sújt, melyet bűne plántált magának; mert minden borzalom, ami itt megjelent és történt, lényege és alakja és dühe volt a leálcázott bűnnek, a kígyónak, mely azok ellen emeli fel fejét, akik őt keblükön melengették. Láttam itt egy rendkívül rémületes oszlop-építményt, éppúgy berendezve a borzalomra és iszonyatra, mint Isten országában egy fönségesen megalkotott építményt berendezve békére és nyugalomra. Ezt mind meg lehet ugyan érteni, de részletesen elmondani soha!

Midőn az angyalok kitárták a kapukat, nyüzsgő gomolyaga lett látható a veszekedésnek, átkozódásnak, szitkozódásnak, üvöltésnek és jajveszékelésnek. Láttam, hogy Jézus megszólította Júdás lelkét. Némely angyalok a gonosz lelkek egész seregeit terítették le. Mindnyájan kényszerültek Jézust megvallani és imádni, ami pedig nekik a legszörnyűbb kínt jelentette. Egy nagy tömeget körbe állítottak egy másik köré; a középen vaksötét örvény tátongott; Lucifert megbilincselve beledobták; az örvény feketén fortyogott körülötte. Mindez meghatározott törvények szerint történt. Hallottam, hogy Lucifer (ha nem tévedek) ötven vagy hatvan évvel a Kr. u. 2000. év előtt egy időre ismét szabadon lesz bocsátva. Sok más számadatot elfelejtettem. Több más elkárhozottat még előbb szabadon fognak engedni az emberek büntetésére és kísértésére. Napjainkban úgy vélem, megtörtént néhányuknak szabadon bocsátása, másoké röviddel a mi időnk után fog bekövetkezni.

Lehetetlen mindent elmondanom, amit látnom adatott; nagyon sok az, és nem tudom rendbe szedni; de meg oly nagyon beteg is vagyok és mikor erről beszélek, újra szemem előtt látok mindent és e látványtól szinte meg lehet halni.

De még láttam azt is, amint a megváltott lelkek végtelen seregekben Üdvözítőjük lelkét a tisztítóhelyekről és a pokol tornácából felkísérték egy boldog helyre a mennyei Jeruzsálem alatt. Oda, ahol bizonyos idővel ezelőtt egy boldogult barátomat is láttam. Ide került a jobb lator lelke is, aki az Úr ígérete szerint a paradicsomban látta viszont Megváltóját. Láttam, hogy itt a lelkeket öröm és felüdülés várta ama mennyei asztaloknál, aminők gyakran megjelentek nekem vigasztaló látomásaimban.

Minderről nem tudok semminő időpont- vagy időtartamadatot mondani; elbeszélni sem tudok mindent, amit láttam és hallottam, részint, mert már magam sem értem meg egészen, részint pedig, mert félreértésekre adna alkalmat. Azonban az Urat nagyon különböző helyeken láttam, még a tengeren is; mintha megszentelne és fölszabadítana minden teremtményt; a gonosz lelkek és rossz szellemek mindenütt az örvénybe menekültek előle. Aztán láttam az Úr lelkét a föld sok pontján is. Láttam őt megjelenni a Golgotha alatt Ádám sírjában, és Ádám és Éva lelke ott hozzá jött s ő beszélt velük. És láttam őt, amint velük bejárta mindenfelé a próféták nyugvóhelyeit sírról-sírra; láttam, midőn ezeknek lelkei csontjaik mellett hozzája csatlakoztak és ő sok mindent megmagyarázott nekik. Aztán láttam őt a választottak e seregével, közte Dáviddal, életének és kínszenvedésének sok helyén megjelenni, ahol megmagyarázta nekik az előképeket, melyek ott velük történtek és végtelen szeretettel kiosztotta nekik ama kegyelmeket, melyeket ez előképek megvalósításával számukra kiérdemelt.

Többek közt láttam őt megkeresztelkedése helyén is, ahol sok előkép történt; itt is mindent megmagyarázott a lelkeknek; én pedig mélyen meghatva elmélkedtem az ő végtelen irgalmasságáról, mellyel szent keresztsége kegyelmeit az ő javukra fordította.

Leírhatatlanul megindító volt látni, amint az Úr Jézus lelke, körülvéve ezektől a boldog, megvigasztalt lelkektől, fényárban ragyogva nyugodtan átlebegett a sötét föld, sziklák és vizek fölött, a levegőn át…

Ez az a kevés, amire még emlékszem gazdag látomásaimból az Úr leszállásáról az alvilágba és az ősatyák jámbor lelkeinek megváltásáról. Azonban ezen az időbeli képen kívül láttam egy örök képet is az ő irgalmasságáról a szegény lelkek iránt e napon. Láttam, hogy valahányszor az Egyház e napot évente ünnepli, ő mindannyiszor szabadító pillantást vet a tisztítóhelyre; láttam, hogy ma is, nagypénteken, midőn e látomásom volt, kiszabadított a tisztítóhelyről egyeseket, akik megfeszítésekor vétkeztek. Ma láttam sok, előttem ismeretlen léleknek, sőt ismerős lelkeknek is kiszabadulását, de nem nevezem meg őket.

Jézus első leszállása a pokol tornácára, korábbi előképeknek beteljesedése, de maga is előkép, melynek teljesedése a mai megváltás. A leszállás egy kép az elmúlt időkből míg a mai megváltás egy folyton tartó tény; mert a leszállás valójában az ő érdemei kegyelemfájának elültetése a szenvedő lelkek javára, míg az állandó és mai megváltás is e kegyelemfának gyümölcstermése az egyházi év lelki kertjében; azonban a küzdő Egyház kötelessége ezt a fát ápolni, gyümölcseit összegyűjteni és a szenvedő Egyháznak juttatni, mert ez magától semmit sem tehet magáért. Így van ez az Úr minden érdemeivel; együtt kell munkálkodnunk velük, hogy részesei legyünk. Arcunk verejtékével kell ennünk kenyerünket. Minden, amit Jézus értünk az időben tett, örök gyümölcsöket hoz; de nekünk azokat az időben kell ápolnunk és leszakítanunk, mert különben nem élvezhetjük őket az örökkévalóságban. Az Egyház tökéletes házigazda; esztendeje minden örök gyümölcsnek legtökéletesebb kertje az időben; egy évben elegendő jut mindenből mindenkinek. Jaj a rest és hűtlen kertészeknek, ha valamely kegyelem kárba vész, amely egy beteget meggyógyíthatott volna, egy gyöngét megerősíthetett volna, egy éhezőt jóllakathatott volna! Az ítélet napján számot kell majd adniok a családatyáknak az utolsó szalmaszálról is!

XXIV. rész: A feltámadás előestéje.

1. Jézus lelke megjelenik Anyjának.

A szombat nap végén János bement a szentasszonyokhoz, gyászolt velük és vigasztalta őket. Midőn rövid időzés után elhagyta őket, jött Péter és az idősebb Jakab ugyanazzal a céllal; aztán ők is elmentek. Ekkor a szentasszonyok külön-külön még egyszer leültek a hamuval behintett alacsony ládákba és beburkolózva gyászleplükbe egyideig gyászoltak.

Mialatt a Szűzanya Jézus után epekedve bensőséges imádságban ült, egy angyalt láttam hozzája lépni, aki azt mondta neki, hogy menjen ki Nikodémus kis kapujához, mert közeledik az Úr. Mária szívét nagy öröm töltötte el; beburkolta magát köpenyébe és eltávozott anélkül, hogy a szentasszonyoknak szólt volna. Láttam őt egyedül sietni ahhoz a kiskapuhoz a városfalnál, amelyen át a sírkertből hazajöttek.

Esti kilenc óra lehetett, midőn láttam, hogy Mária a kapu közelében egy magányos helyen sietős útjában hirtelen megállt; elragadtatva, örvendő vágyakozással nézett a magas fal felé, és láttam, amint Jézus lelke fényesen és sebek nélkül az ősatyák lelkeinek nagy seregétől kísérve Mária felé lebegett; és az ősatyák felé fordulva s a Szent Szűzre mutatva így szólt: „Mária, az én anyám!” És úgy tetszett, hogy átölelte őt, aztán eltűnt. Ekkora Szűzanya térdre borult és megcsókolta a földet, ahol Fia állott; térde és lába lenyomata megmaradt a kőben. Kimondhatatlanul megvigasztalódva ment vissza az asszonyokhoz, akiket egy asztalnál talált kenetek és fűszerszámok készítésével foglalatoskodva. Nem mondta el nekik, mi történt vele, de nagyon meg volt erősödve, vigasztalta és megerősítette a hitben mindnyájukat.

Mikor Mária visszajött, láttam a szentasszonyokat egy hosszú asztal mellett állni, mely egy kecskebaklábú állványon állt tálalóasztal módjára és földig érő terítővel volt lefedve. Ezen az asztalon mindenféle gyógyfüveket válogattak, kevertek és rendeztek; kis üvegekbe keneteket és nárdusvizet töltögettek; sok élővirág is volt ott, köztük csíkos írisz és liliom. Mindent lepedőkbe csomagoltak. Mária távolléte alatt Magdolna, Kleofás felesége Mária, Salome, Johanna Chusa és Mária Salome a városban jártak mindezt bevásárolni. Az volt a tervük, hogy holnap korán reggel Jézus beburkolt tetemét ezekkel behintik és meglocsolják. Láttam, hogy e szerek egy részét néhány tanítvány hozta a fűszerárusnőtől és beadta a házba anélkül, hogy az asszonyokhoz bement volna.

2. Arimateai József kiszabadulása.

Nem sokkal azután, hogy a Szent Szűz látta Fia lelkét és visszament az asszonyokhoz, láttam Arimateai Józsefet börtönében imádkozva. Láttam, hogy a börtönt egyszerre nagy fényesség árasztja el és hallottam, hogy Józsefet nevén szólítja valaki. S akkor láttam, hogy fönt az egyik kőfugánál mintha a tetőt fölemelnék a faltól és ott egy fényes alak jelenik meg, aki egy lepedőt bocsát le; ez a lepedő emlékeztetett engem a sírlepelre, melybe József az Úr Jézust takarta. A jelenség felszólította Józsefet, hogy másszék föl a lepedőn. Erre József két kézzel megragadta a lepedőt, lábaival a fal kiálló köveibe támaszkodva felmászott jó két embermagasságnyira a nyíláshoz, mely mögötte ismét bezárult. Amint József feljutott, a jelenség eltűnt. Nem tudom, vajon az Úr volt-e vagy egy angyal, aki őt kiszabadította.

Most láttam őt észrevétlenül egy darabon a városfalon a Coenaculum közeléig szaladni, mely a Sion déli falához közel áll. Itt leszállt a falról és zörgetett a Coenaculum kapuján. Az ott együtt levő tanítványok ugyanis bezárták az ajtókat és már nagyon szomorkodtak József eltűnésén; már-már elhitték azt a hírt, hogy a csatornába dobták. Midőn kinyitották neki a kaput és ő belépett hozzájuk, örömük éppoly nagy volt, mint később, mikor Péter kiszabadult a börtönből és hozzájuk jött. József elbeszélte a jelenést, melyet látott, ők pedig nagyon örültek és megvigasztalódtak, hálát adtak Istennek és Józsefnek enni adtak. De ő még az éjjel Jeruzsálemből elmenekült szülővárosába, Arimateába; azonban arra a hírre, hogy már nem fenyegeti semmi veszedelem, ismét visszatért Jeruzsálembe.

Láttam a szombat nap végén Kaifást és több főpapot Nikodémus házában vele tárgyalni, miközben látszólag egész barátságosan kérdezgettek tőle egyet-mást, de már nem tudom mit. Ő azonban keményen és hűségesen kitartott Jézus védelmében. Aztán elváltak.

3. A föltámadás előtti éjszaka.

Csakhamar ezután láttam az Úr sírját; csend és nyugalom honolt ott, mintegy hét őr álldogált és üldögélt a sziklasírral szemben és körülötte. Cassius a helyét a bejárat előtti gödörben egész nap csak ritkán hagyta el pár pillanatra. Most éppen megint ott állt elmélkedésbe és várakozásba merülve; mert nagy kegyelmekben és megvilágosításban részesült és sok belső meglátásai és buzdulásai voltak. Éjszaka volt és a tűzkosarak a sírbolt előtt rőt fényt vetettek körül; ekkor az én szemléletem imádva közeledett Jézus szentséges holttestéhez, mely változatlanul, beburkolva, fényárral körülvéve két angyal közt nyugodott, akiket a sírba tétel óta folyton ott láttam csendes imádásban a szent test fejénél és lábánál. Ezek az angyalok papi alakoknak látszottak és helyzetükkel, mellükön keresztbe tett karjaikkal egészen a frigyszekrény kerubjaira emlékeztettek, csak éppen hogy szárnyakat nem láttam rajtuk. Különben az egész temetés és a sír általában nagyon gyakran élénken felidézte előttem a frigyszekrényt, történetének különböző korszakaiban. Ez a fény és az angyalok jelenléte némiképp alighanem Cassiusnak is láthatóvá lett és ezért állt ő folytonosan a bezárt sírra szegezett tekintettel, hasonlóan olyan emberhez, aki az Oltáriszentséget imádja.

Miközben a szent testet szemléltem imádva, úgy láttam, mintha az Úr lelke a megváltott ősatyák lelkeivel a sziklán keresztül a sírpadhoz lépne és megismertetné velük megkínzott testének minden bántalmazását. Ugyanebben a pillanatban úgy tetszett, mintha a burkolatok mind eltűntek volna és én láttam a szent testet sebekkel elborítva; úgy tűnt, mintha a vele egyesült istenség a szent testet egész megkínzottságában titokzatos módon kinyilatkoztatná a lelkeknek. A test teljesen átlátszó volt és legbelsőbb rejtekéig feltárult. Sebesülései megszégyenítése, fájdalmai a legbelsőbb részletekig megismerhetők lettek. A lelkek kimondhatatlan tisztelettel vették körül, remegtek és sírtak a részvéttől.

Most olyan szemléletbe mentem át, melynek titkát egész tartalmában nem tudom világosan elmondani. Láttam egy képet: mintha Jézus lelke, bár az élet visszatérése nélkül, tökéletesen egyesülve a szent testtel, de mégis benne és vele elhagyná a sírt; úgy tetszett nekem, mintha az imádó angyalok vinnék fölfelé a sebekkel borított, megkínzott testet, abban a testtartásban, ahogyan a sírban feküdt. Megdöbbenve láttam, amint áthatolnak a sziklán és föllebbennek a mennybe és az a látomásom volt, mintha Jézus az ő vértanú-testét mennyei Atyja trónja előtt bemutatná az imádó angyalok megszámlálhatatlan karai között. Olyan módon történt ez, ahogyan Jézus halála után némely próféták testét, lelkük fölvette és a templomba vezette anélkül, hogy valóban újra éltek volna és újból meg kellett volna halniok; mert hiszen lelkük minden erőszak nélkül ismét letette a testet. Úgy láttam, hogy ezúttal az ősatyák lelkei nem kísérték el Jézus testét. Ma sem tudom, hol voltak addig, míg újból az Úr lelkével együtt nem láttam őket.

Ebben a látomásban a sírszikla megrendülését figyeltem meg. Négy katona bement a városba valamiért; a másik három ott mintegy ájulásba esett. Földrengésnek vélték a dolgot és nem vették észre, mi volt az igazi oka. Cassius azonban nagyon izgatott és megrendült volt, mert neki volt némi világos bepillantása abba, ami történt, anélkül, hogy valójában tisztán látott volna. De kitartott őrhelyén és nagy áhítattal várta, mi fog még történni. A városba ment katonák időközben visszajöttek.

Szemlélődésem most ismét a szentasszonyok felé fordult. Láttam, hogy miután bevégezték a fűszerek előkészítését és azokat becsomagolták a lepedőkbe, ismét visszavonultak fülkéikbe, de nem feküdtek le aludni, csak éppen ledűltek a felgöngyölített ágyneműknek támaszkodva egy kissé pihenni, mert még napkelte előtt ki akartak menni Jézus sírjához. Már többször kifejezték aggodalmukat e szándékuk dolgában, mert nagyon féltek, hogy Jézus ellenségei meglesik őket, mikor kimennek; de a Szent Szűz, akit Jézus megjelenése új bátorsággal töltött el, vigasztalta és felbátorította őket, hogy egy kis pihenés után csak menjenek ki nyugodtan a sírhoz, semmi bajuk sem esik majd. Így hát most szépen lepihentek.

Éjjel tizenegy óra tájban a Szűzanya, szeretettől és sóvárgástól ösztökélve, már nem bírt maradni. Fölkelt, teljesen beburkolta magát egy szürke köpenybe és egyedül elhagyta a házat. Még azt gondoltam magamban: Ó, hát hogy engedhetik el egyedül ezt a fájdalmas szent anyát ilyen körülmények közt?! De aztán láttam, amint gyászolva elment Kaifás házáig s onnan Pilátus palotájáig – jókora út vissza a városba. Végigjárta Jézus keresztútját egészen, a kihalt utcákon át, egymaga, és meg-megállt kis időre minden egyes helyen, ahol Fiát bármi fájdalom, bántalom érte. Mintha keresett volna valamit, amit elveszített. Több ízben letérdelt a földre, kezével körültapogatott a köveken, majd ajkaival érintette azokat, mintha valami szentséget, az Úr vérét érintené és tisztelné meg csókjaival. Ám ő a szeretet felfokozott hevében és magasabb fénytől megvilágosítva cselekedett és teljesen elmerült a szeretetben és imádatban. Én elkísértem egész útján és gyönge erőmből telhetőleg együttéreztem és cselekedtem mindent, amit ő érzett és cselekedett.

Útját a Kálvária-hegyig folytatta. Midőn már közel volt hozzá, megállt; úgy láttam, mintha Jézus jelenne meg neki szent mártírtestével; egy angyal haladt elől, a sírboltbeli két angyal kétoldalt volt mellette és megváltott lelkek nagy serege mögötte. Teste tagjai nem mozogtak; olyan volt, mint egy járó holttetem, fénnyel övezve; de hangot hallottam belőle kijönni, mely kijelentette Anyjának, mit cselekedett a pokol tornácában és hogy megdicsőült testtel elevenen föl fog támadni és hozzá fog menni, tehát várakozzék reá a Kálvária mellett annál a kőnél, amelynél elesett. Akkor aztán láttam ezt a jelenséget a városba vonulni, a Szent Szüzet pedig betakart fővel imádkozva letérdelni azon a helyen, ahol Fia elbúcsúzott tőle. Éjfél elmúlt bizonyára, mert Mária elég sok időt töltött el a keresztúton.

De láttam azt is, hogy az Úr serege is végigjárta a keresztutat, és az Üdvözítő megmutatta nekik minden elszenvedett bántalmazását és megkínzását, az angyalok pedig titokzatos módon felgyűjtötték minden csepp szent vérét, melyet kínszenvedése folyamán hullatott; és láttam, hogy megmutatta nekik keresztre szegezését, a kereszt felállítását, oldala megnyitását, levételét és tetem előkészítését; a Szűzanya pedig lélekben együtt végigszemlélte mindezeket és szeretett és imádva imádkozott.

Ezután úgy tűnt nekem, mintha az Úr teste ismét ott pihenne a szent sírban és az angyalok titokzatos módon pótolnák neki mindazt, amit a kínszenvedés elvett tőle. Láttam őt úgy, ahogyan előbb volt: beburkolva a halotti leplekkel, körülragyogva fénnyel, és a két imádkozó angyalt a sírpad fejénél és lábánál. Nem vagyok képes kifejezni, hogyan történt mindaz, ami történt; oly sok az, oly bonyolult és amellett annyira kimondhatatlan, hogy értelmünk a dolgok megszokott rendje szerint azt sohasem lesz képes felfogni. De ott, a látomásban, nekem világos és érthető minden, ami itt oly homályosan jelentkezik, hogy nem tudom kifejezni.

Midőn most a hajnal egy fehér vonallal jelentkezett az égen, láttam, hogy Magdolna, Kleofás felesége Mária, Johanna Chusa és Salome, köpenyükbe burkolózva elhagyták a Coenaculum-beli lakást. Vitték a lepedőkbe csomagolt fűszereket; egyikük égő lámpást is vitt; de minden a köpenyük alá volt rejtve. A fűszerek vagy élővirágokból voltak előállítva és ezeket rá kellett szórni a megfelelő helyre, vagy pedig kisajtolt nedvek, esszenciák és olajok voltak, locsolni valók. A jó asszonyok nagy aggódással mentek Nikodémus kis kapuja felé.

XXV. rész: Az Úr Jézus feltámadása.

1. Jézus feltámad és megjelenik Anyjának.

Láttam Jézus lelkének jelenségét, mint egy nagy fényt, két harcos angyal közt (az előbbiek papi alakban jelentek meg), sok fényalaktól körülvéve, felülről a sírsziklán keresztül szent holttestére leszállani és föléje hajolva beleolvadni; és most láttam a test tagjait a burkolat alatt megmozdulni, és láttam a fénylő, eleven testet lelkével és istenségével egyesülve, mintegy a halotti burkolat egy részéből, amely a tetem oldalát takarta, előjönni, mintha az oldalsebből emelkednék ki. A látvány emlékeztetett Évára, amint Ádám oldalából előtűnt. Minden csupa fény és ragyogás volt.

Most egy másik képben azt láttam, mintha a mélységből, mintegy a sírpad alól, egy szörnyeteg jelensége tolná ki magát; fölegyenesedett kígyófarkára és sárkányfejét dühösen az Úr felé fordította. Azonkívül, úgy emlékszem, emberfeje is volt. A föltámadott Megváltó kezében láttam egy vékony fehér pálcát, rajta fönt egy lobogó zászlócskát, és az Úr rálépett a sárkányfejre, a pálcával pedig háromszor beleszúrt a kígyó farkába; és ez mindannyiszor összébb zsugorodott és végül eltűnt, miután sárkányfeje egészen betaposódott a földbe, míg emberfeje egymaga nézett fölfelé. Ezt a képet már többször láttam a föltámadásnál, és ilyenforma kígyót láttam már Jézus fogantatásánál is leselkedni. Ennek a kígyónak lénye mindig arra a paradicsombeli kígyóra emlékeztetett engem, csak még utálatosabb volt. Azt hiszem, ez a kép erre az ígéretre vonatkozik: „Az asszony ivadéka megrontja fejedet”. Az egész úgy tetszett nekem, mint a halál legyőzésének jelképe; mert mialatt a sárkányfej eltaposását láttam, nem láttam az Úr sírját.

Most láttam az Urat nagy fényben átlebbenni a sziklán keresztül. A föld rengett, és egy angyal harcos alakban, mint a villám röppent le a mennyből a sírhoz, a követ jobbra hengerítette és ráült. A rázkódtatás oly nagy volt, hogy a tűzkosarak ide-oda lengtek és a lángok kicsaptak. Az őrök, mikor ezt látták, elkábulva megtántorodtak, leestek a földre és mint a halottak, megmerevedve, elferdült helyzetben terültek el. Cassius csupa fényben látott mindent; de hamar összeszedve magát a sírpadhoz lépett és az ajtót félig kinyitva megtapogatta az üres lepleket, aztán eltávozott, hogy Pilátusnak hírt adjon az eseményekről; de egyideig még a közelben maradt, hogy megvárja, nem történik-e még valami újabb esemény, mert csak a földrengést látta, meg azt, amikor az angyal félretolta a követ és ráült, és az üres sírt, de Jézust magát nem látta. Ő is, meg az őrök is elbeszélték ezeket az eseményeket a tanítványoknak.

Abban a percben, mikor az angyal az égből leröppent s a föld ott megrendült, láttam a feltámadott Megváltót megjelenni a Kálvária-hegyen Édesanyjának. Jézus végtelenül szép, fényes és komoly volt; öltözete, mintegy testén átvetett bő köpeny, járás közben utána lebegett és csillogott, mint a kékesfehér füst a napfényben. Sebhelyei igen nagyok voltak és ragyogtak; a kéz-sebbe az ember az ujját beledughatta volna. A sebajkak olyan vonalakat mutattak, mint három egyenlő háromszög, mely egy kör középpontjában találkozik. A kezek közepéről sugarak mentek az ujjak felé. Az ősatyák lelkei meghajoltak Jézus Anyja előtt, akihez az Úr valamit mondott a viszontlátásról, de elfelejtettem, hogy mit. Megmutatta neki sebeit és mikor Mária a földre borult, hogy megcsókolja lábát, Jézus megfogta kezét, fölemelte és eltűnt.

A távolban láttam a tűzkosarakat csillogni a sírnál és Jeruzsálem fölött a keleti égbolton egy fehér vonalat derengeni.

 

A szentasszonyok Nikodémus kis kapujához közel voltak, mikor Jézus feltámadt; nem vettek észre semmit a jelekből, amik akkor történtek; a sír őrzéséről sem tudtak, mert tegnap, szombat lévén, senki sem volt kint a sírnál, ők maguk gyászban és a legnagyobb visszavonultságban töltötték a napot. Útközben aggódva kérdezgették: „Ki hengeríti el majd nekünk azt a követ az ajtó elől?” Ugyanis nagy vágyakozásukban, hogy az Úr testének tiszteletet tehessenek, nem is gondoltak a kőre. Az volt a szándékuk, hogy a nárdusvízzel s a kenetekkel belocsolják a szent tetemet, a füveket és virágot pedig ráhintik; mert ők semmivel sem járultak hozzá a tegnapi tetem-előkészítés fűszereihez, azokat mind Nikodémus szerezte be; tehát most oda akarták áldozni Uruk és Mesterük testének a legbecsesebbet, amit meg tudtak szerezni. Salome vásárolta a legtöbbet, de nem az a Salome, aki János anyja volt, hanem egy másik Salome, Szent József rokona, egy gazdag jeruzsálemi asszony. Most tehát elhatározták, hogy a fűszereket lerakják a sír elé a kőre és ott gyászolnak, amíg csak nem jön oda valamelyik tanítvány és szabaddá nem teszi nekik a bejáratot.

Láttam az őröket, amint kábultan, kifordult helyzetben feküdtek. A kő az előcsarnokban a jobboldalra tolva, úgyhogy most ki lehetett nyitni az ajtót, mely már csak be volt hajtva. De én az ajtón keresztül láttam a lepleket, melyek előbb Jézus testét takarták, ebben a sorban feküdni a sírpadon: a nagy lepedő, melybe a test volt becsavarva, változatlanul feküdt, de üresen és besüppedve, mert nem volt alatta semmi más, mint a füvek; a pólya, mellyel a lepedő körül volt kötve, még összesodorva egész hosszában a sírpad elülső szélén, mintha lesodorták volna; az a kendő pedig, mellyel Mária Jézus fejét betakarta, külön feküdt fejtől jobbra, egészen úgy, ahogy a fej nyugodott benne, de felhajtott arcfedővel.

Láttam az asszonyokat a kerthez közeledni. Amint megpillantották az őrök fáklyáit és a szanaszét fekvő katonákat, megijedtek és a kert mellett tovább mentek a Golgotha felé. Magdolna azonban nem törődött semmi veszedelemmel és besietett a kertbe, csak Salome követte némi távolságban, ők ketten gondoskodtak leginkább a kenetekről. A másik két asszony félénkebb volt és kint maradt a kert előtt.

Láttam Magdolnát, amint az őrökhöz közeledett és kissé megijedve visszafutott Salome felé; akkor aztán mind a ketten együtt mentek be félénken a fekvő őrök közt a sírüregbe. Látták, hogy a kő el van hengerítve, de az ajtó be volt hajtva, valószínűleg Cassius hajtotta be. Magdolna nagy félve kinyitotta az ajtó egyik szárnyát, rámeredt a sírpadra és látta, hogy a leplek üresen és félrerakva feküsznek. Minden csupa fény, és egy angyal ül a sírpadon. Magdolna megzavarodott és nem tudom, hallott-e valami szót az angyaltól, de láttam, hogy nagy sietve kimegy a kertből és Nikodémus kiskapuján át a városba szalad az egybegyűlt apostolokhoz. Mária Salome is, aki csak az előcsarnokba mert lépni, nem tudom, hallott-e szókat az angyaltól, de láttam, hogy Magdolna után nagy ijedten kisiet a sírból és a kertből és szalad a kert előtt maradt asszonyokhoz és elmondja nekik, mi történt.

Mindez gyors egymásutánban és oly rémület közt folyt le, mintha kísértetet láttak volna. A többi asszonyok Mária Salome híradása nyomán örültek is, megijedtek is egyszerre és egy darabig tétováztak, bemenjenek-e a kertbe. Cassius pedig, miután eltávozott a sírból, még egyideig ott várt és figyelt a környéken, vajon nem látja-e meg Jézust, vagy nem jelenik-e meg az asszonyoknak. Akkor sietve elindult a kivezetés kapuja felé, hogy hírt vigyen Pilátusnak, s az asszonyok mellett elsietve, néhány szóval elmondta nekik, amit látott, és felszólította őket, hogy győződjenek meg maguk mindenről. A jó asszonyok végre bátorságra kaptak és együtt bementek a kertbe. Amint nagy félve beléptek az előcsarnokba, a sír két angyala állott előttük tündöklő, fehér papi öltönyben. Az asszonyok nagyon megijedtek, összebújtak és arcuk elé tartva kezüket remegve néztek a földre. Ekkor az egyik angyal megszólalt és körülbelül ilyenfélét mondott nekik: hogy ne féljenek, ne itt keressék a Megfeszítettet, ő feltámadt és nincs többé a holtak sírjában; megmutatta az angyal nekik az üres sírhelyet és megparancsolta nekik, hogy mondják meg a tanítványoknak, amit láttak és hallottak; Jézus majd előttük megyen Galileába. Emlékezzenek arra, amit ő mondott Galileában: „Az Emberfiának a bűnösök kezébe kell adatnia és meg kell feszíttetnie és ő harmadnapon feltámad”. Ekkor az angyalok eltűntek, a szent asszonyok pedig remegve és tétovázva, de telve örömmel megtekintették a sírpadot, és a lepleket, sírtak és kimentek és elindultak a kivezetés kapuja felé. De még mindig nagyon meg voltak rémülve, nem siettek, időnként meg-megálltak és körülnéztek nem pillantják-e meg esetleg az Urat, vagy nem jön-e vissza Magdolna.

Eközben láttam Magdolnát a Coenaculum elé érkezni; magánkívül volt és hevesen zörgetett. Odabent többen még feküdtek a fal mellett és aludtak; mások álldogálva beszélgettek. Péter és János nyitott ajtót. Magdolna csak ennyit kiáltott be: „Elvitték az Urat a sírból, nem tudjuk, hová!” Aztán ismét nagy gyorsan kisietett a sírkertbe. Péter és János visszamentek a házba, beszéltek a többiekkel és nagy sietve elmentek, de János gyorsabban ment, mint Péter.

Magdolnát újból láttam a kertben a sírhoz sietni; a futástól és szomorúságtól egészen olyan volt, mintha nem volna eszénél. A harmattól egészen átázott, köpenye fejéről vállára esett le, hosszú haja kibomlott és leomlott. Minthogy egyedül volt, félt mindjárt belépni a sírboltba; leült a bejárat előtti mélyedés szélére. Lehajolt, hogy a mélyebben levő ajtón keresztül benézhessen a sírba; és amint előrehulló hosszú haját kezével összefogta, két angyalt pillantott meg papi öltönyben a sírpad fejénél és lábánál ülve, s ugyanakkor hallotta egyiknek szavát: „Asszony, miért sírsz?” De ő, mivel nem tudott semmiről és nem gondolt semmire, mint arra, hogy az Úr teteme nincs itt, nagy keservében felkiáltott: „Elvitték az én Uramat és nem tudom, hová tették!” E szavak után, csak a lepleket látva, körülnézett, mintha keresne valamit; úgy vélte, az Úrnak mindenütt jelen kell lennie; homályosan érezte közellétét, még az angyalok jelensége sem ejtette tévedésbe. Úgy látszott, eszébe sem jutott, hogy ezek angyalok; nem tudott ő másra gondolni, mint Jézusra, nem tudott mást mondani, csak ezt: Jézus nincs itt, hol van Jézus?

Láttam, amint néhány lépésnyire a sír körül ide-oda futkos, mint egy elmeháborodott, aki keres valamit; hosszú haja válláról jobbra és balra előre hullott; egyszer a jobb válláról lógó fonatot simította végig két keze között, majd meg mind a két fonatot markolta meg és hátra vetette; aztán körülnézett, és akkor kelet felé, ahol a kert a városfal felé emelkedik, mintegy tíz lépésnyire a sírsziklától, a bokrok közt egy pálmafa mögött megpillantott a hajnali szürkületben egy hosszú fehérruhás alakot, és arrafelé rohanva ismét ezeket a szavakat hallotta: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ám ő ezt az alakot a kertésznek vélte és én magam is láttam ezt az alakot kezében ásóval, fején lapos kalappal, mely egy darab, a nap ellen felkötött fakéreghez hasonlított, ahogyan a példabeszédben említett kertészt láttam, amelyet Jézus nem sokkal kínszenvedése előtt Bethániában mondott el az asszonyoknak; de ez a jelenés nem volt fénylő, hanem egészen olyan volt, mint egy ember a szürkületben hosszú fehér ruhában. A kérdésre: „Kit keresel?” – rögtön így felelt: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg, hová tetted? Én elhozom őt!” Ekkor megint körülnézett, nem látja-e a közelben; erre Jézus megszokott hangján szólt hozzá: „Mária!” – Magdolna megismerve a hangot, feledve megfeszítést, halált és temetést, abban a pillanatban megfordult és mintha az élőnek szóllana, mondá, mint máskor: „Rabboni! (Mester!)” – és térdre esett előtte és karjait kitárta lábai elé. De Jézus elhárítóan emelte föl kezét és szólt: „Ne érints, mert még nem mentem föl Atyámhoz; de menj el testvéreimhez és mondd nekik: Fölmegyek Atyámhoz és Atyátokhoz, Istenemhez és Istenetekhez”. És ekkor eltűnt az Úr. Magyarázatot kaptam, miért mondta Jézus: „Ne érints!” De már nem tudok beszámolni erről pontosan. Azt hiszem, azért mondta ezt, mert Magdolna olyan heves volt és teljesen abban az érzésben cselekedett, mintha Jézus élne és minden úgy volna, mint máskor. Azokról a szavakról, hogy még nem ment föl Atyjához, azt a magyarázatot kaptam, hogy feltámadása után még nem mutatta be magát mennyei Atyjának és még nem köszönte meg a halál fölött aratott győzelmet és a megváltást. Mintha azt mondta volna ezzel, hogy az öröm zsengéi Istenéi; Magdolna tehát előbb fontolja meg és adjon hálát Istennek a beteljesedett megváltásnak és a halál fölötti győzelemnek titkáért; mert ő úgy akarta átölelni Jézus lábait, mint máskor, nem gondolt egyébre, mint szeretett mesterére és szeretete hevében megfeledkezett az egész csodáról. De én láttam, amint Magdolna az Úr eltűnése után felocsúdott, mintha álomból riadt volna fel és megint a sírhoz futott. Ott látta a két angyalt a sírpadon ülve, hallotta, amit az asszonyok hallottak a feltámadásról, látta ott feküdni a lepleket és most, teljes bizonyosságban a csoda és látomása felől, kisietett az útra a Golgotha felé, hogy megkeresse társnőit; mert azok még mindig bolyongtak tétovázva, részint Magdolna visszatérésére várva, részint azzal a vágyakozással, hogy az Urat valahol megpillantsák.

Minden, ami Magdolnával történt, csak egy pár percig tartott; körülbelül félhárom lehetett, mikor az Úr neki megjelent. Alig hogy kiszaladt a kertből, sietett be oda János és közvetlen mögötte Péter. János a bejárat előtt állt meg, lehajolt és az előcsarnok ajtaján át a félig nyitott sírajtó felé nézve látta ott feküdni a lepleket. Most odaért Péter, lement a sírboltba, megállt a sírpad előtt és látta a halotti lepleket a sírpad közepén két oldalról felgöngyölítve; a fűszerek bele voltak csavarva, a pólyák pedig köréje tekerve úgy, ahogy a nők szoktak ilyen lepleket eltevésre összegöngyölíteni; de az arcfedő külön, jobbra a fal mellett feküdt összehajtogatva. Csak ekkor ment be János is Péter után a sírpadhoz, látta ő is ugyanazt és hitt a feltámadásban; mert most megvilágosodott előttük, amit az Úr mondott és ami az írásban volt; azelőtt ezeket csak úgy felületesen vették. Péter köpenye alá rejtette a lepleket, aztán elsiettek Nikodémus kapuján át. János ismét Péter előtt futott.

Én velük együtt néztem meg a sírt, meg Magdolnával is, és mind a kétszer láttam a két angyalt a sírpad fejénél és lábánál ülni, mint az egész idő alatt, amíg Jézus teste a sírban feküdt. De nekem úgy tetszik, Péter nem látta őket. Azt hallottam, hogy János később azt mondta az emmausi tanítványoknak, hogy ő az előcsarnok ajtaján betekintve látott egy angyalt. Talán ettől megijedve engedte Pétert előre és csak alázatosságból nem említette ezt evangéliumában, nehogy úgy lássék, mintha ő többet látott volna, mint Péter.

De csak most láttam a földön elterült őröket magukhoz térni és fölugrálni. Fogták lándzsájukat és tűzkosaraikat, melyek a bejárat előtt póznákon lógtak és némi világot vetettek befelé; láttam, amint félénken és zavartan kisietnek a kertből és vonulnak a városba a kivezetés kapuján át.

Magdolna ezalatt megtalálta a szent asszonyokat és tudatta velük, hogy beszélt Péterrel és hogy az imént látta az Urat a kertben, aztán az angyalokat; az asszonyok azt felelték, hogy az angyalokat ők is látták. Ekkor Magdolna a városba sietett a kivezetés kapuján át, az asszonyok pedig ismét a kert felé indultak, talán abban a hiszemben, hogy még ott találják a két apostolt. Láttam, amint az őrök elhaladtak mellettük és szót váltottak velük.

A sírkert közelében megjelent a szent asszonyoknak Jézus bő fehér ruhában, mely kezein túllógott és így szólt: „Üdv nektek!” ők megremegtek és lábai elé borultak, mintha át akarták volna ölelni lábait, de erre nem emlékszem világosan. De azt láttam, hogy az Úr szólt hozzájuk egy-két szót, kezével egy irány felé mutatott és eltűnt, mire az asszonyok a betlehemi kapun át a Sionra siettek a Vacsoraházba, hogy megmondják a tanítványoknak, hogy látták az Urat és mit beszélt velük. Ámde a tanítványok eleinte sem nekik, sem Magdolnának nem akartak hitelt adni és az egészet az asszonyok képzelődésének tulajdonították – Péter és János megérkeztéig.

János és Péter, aki az ámulattól egészen kábult lett, visszatérett találkoztak az ifjabb Jakabbal és Tádéval, akik utánuk akartak menni a sírhoz. Ezek is nagyon meg voltak rendülve, mert az Úr nekik is megjelent a Vacsoraház közelében. De én láttam, hogy Jézus elhaladt Péter és János mellett és Péter, úgy tetszik, látta is őt, mert amint láttam, hirtelen nagyon izgatott lett. Vajon János is felismerte-e Jézust, nem tudom.

Most, valahányszor Jézus barátai tűnnek elém látomásként Jeruzsálemben vagy másutt, gyakran látom mellettük az Urat vagy más jelenségeket; néha megjelenik Jézus más emberek közt is, egészen világosan, de nem tudom megfigyelni, vajon ezek is látják-e őt. Olykor látom, hogy egyesek hirtelen elbámulnak és megrendülnek, míg mások teljesen közömbösek maradnak. Úgy látszik, mintha én folyton látnám az Urat, de egyúttal észreveszem, hogy az emberek olyankor csak néha-néha látják őt.

Éppen így folyton láttam a két papi angyalt a sír belsejében az Úr eltemetésétől kezdve, de azt is tapasztaltam, hogy a szentasszonyok hol nem látták egyiket sem, hol csak az egyiket, hol meg mind a kettőt. Azok, akik az asszonyokat megszólították, a papi alakban megjelent sírőrző angyalok voltak. Csak az egyik beszélt és ha az ajtó nem volt egészen tárva, csak az egyiket lehetett látni. Az az angyal pedig, aki villámként röppent le az égből és elhengerítette a követ és ráült, harcos alakjában jelent meg. Cassius és az őrök eleinte a kövön látták őt ülni. A később beszélő angyalok a sírbeliek voltak, vagy csak az egyik. Hogy miért történt mindez így, arra már nem emlékszem; amikor láttam, nem csodálkoztam rajta; olyankor minden rendjén van úgy, ahogy van és semmi sem tűnik rendkívülinek.

 

Eközben Cassius elment Pilátushoz, mintegy félórával a feltámadás után. Láttam a helytartót, amint még ágyán feküdt, és Cassius eléje lépett. Nagy izgatottsággal jelentette neki, hogyan rendült meg a föld, hogyan szállt le egy angyal és hengerítette el a követ és hogyan feküdtek a leplek üresen; Jézus bizonnyal a Messiás és Isten Fia; feltámadt és már nincs itt. És elbeszélt mindent, amit látott. Pilátus titkos borzalommal hallgatta, de nem vétetett észre semmit izgalmából és így szólt:

– Te rajongó vagy; nagyon oktalanul cselekedted, hogy bementél a galileai sírjába; így aztán az ő istenei hatalmat vettek fölötted és mindenféle varázsképekkel bolondítottak el téged. Tanácsolom neked, a főpapok előtt hallgass ezekről a dolgokról, mert rosszul jársz. – Tetette is magát, mintha azt hinné, hogy a tanítványok ellopták Jézust és az őrök csak saját mentségükre vallanak mást, amiért megengedték azt vagy pedig az őrködést hanyagolták el, vagy talán megbűvölték őket. A helytartó efféle ingadozó kijelentései után Cassius eltávozott, Pilátus pedig ismét bálványainak mutatott be áldozatokat.

A visszatért katonák közül még négyen jöttek Pilátushoz ugyanazzal a jelentéssel, de a helytartó nem vesződött velük, hanem elküldte őket Kaifáshoz. Az őrség egy részét láttam mindjárt egy nagy udvarba menni a templom közelében, ahol sok öreg zsidó gyülekezett össze. Láttam, hogy tanácskoztak, aztán félrevonták a katonákat és pénzzel meg fenyegetésekkel megvesztegették őket, hogy vallják azt, hogy a tanítványok ellopták Jézus holttestét, míg ők aludtak. De midőn az őrök azt vetették ellen, hogy társaik, akik Pilátusnak már jelentették a dolgokat, ellentmondanának nekik, a farizeusok megígérték nekik, hogy ők majd elintézik a dolgot Pilátussal. Eközben odaért az a Pilátustól küldött négy őr, de ezek megmaradtak amellett, amit a helytartó előtt vallottak. De már híre ment, hogy Arimateai József a bezárt toronyból megfoghatatlan módon megszökött; és midőn a farizeusok az igazság mellett kitartó katonákat kezdték gyanúsítani azzal, hogy megegyezésben a tanítványokkal hozzájárultak Jézus tetemének ellopásához és szigorúan megfenyegették őket, ha nem szerzik vissza a holttestet: a katonák azzal vágtak vissza, hogy ők ezt éppúgy nem tehetik, mint ahogy József börtönének őrei sem szerezhetik vissza Józsefet, aki szintén eltűnt. Bátran védekeztek ezek a vitézek és semminő megvesztegetéssel sem lehetett őket hallgatásra bírni; sőt nyíltan és hangosan beszéltek a pénteki ítélkezés szörnyűségéről, meg hogy a húsvét azért nem tudott rendesen lefolyni. Erre aztán elfogták és börtönbe vetették őket. A többiek azonban azt híresztelték szerte, hogy Jézust tanítványai ellopták; a farizeusok, szadduceusok és herodiánusok maguk is mindenfelé híreszteltették ezt a hazugságot és köztudomásra hozatták az egész világ összes zsidó zsinagógáiban, persze megtoldva gyalázkodásokkal Jézus ellen.

Mindazáltal ez a hazugság nem sokat használt nekik; mert Jézus feltámadása után még sok meghalt szent zsidó lelke jelent meg sokaknak utódaik közül, akik még hajlamosak voltak a kegyelemre: és megtérésre indították őket. Láttam sok tanítványnak is hasonló jelenségeket megjelenni, akik megvigasztalták és a hitben megerősítették a bátortalanul elszéledt és hitükben megrendült tanítványokat.

A holttestek fölkelése sírjaikból Jézus halála után egyáltalán nem hasonlított az Úr feltámadásához; mert Jézus megújult, megdicsőült feltámadási testtel támadt föl, elevenen, fényes nappal járt-kelt a földön és ezzel a testtel ment föl a mennyekbe barátai szeme láttára és ez a test nem volt többé alávetve a halálnak és a sírnak. Amazok a feltámadott testek azonban csak járókelő, mozgásra képtelen hullák voltak, lelkük hüvelyei, melyeket lelkük ismét visszahelyezett a föld ölébe, ahol velünk együtt várják a föltámadást az utolsó napon. Igen, ők kevésbé támadtak föl a halálból, mint Lázár, aki valóban élt és később másodszor is meghalt; testük, mint a lélek ruhája ismét visszakerült a sírba, midőn Jézus holttestét is sírba helyezték.

Azt is láttam, úgy hiszem a következő vasárnap, hogy a zsidók felmosták, kitakarították és felsúrolták a templomot. Füveket és csontvázakból készült hamut hintettek széjjel és engesztelő áldozatokat mutattak be, eltakarították az omladékokat; eltakarták deszkákkal és szőnyegekkel a megrongált falakat, aztán befejezték a húsvéti ünnepből azokat a cselekményeket, amiket magán az ünnepnapon nem tudtak elvégezni.

De most elnémult minden beszéd és mormogás, mivel az ünnep megzavarását és a templom megrongálódását úgy magyarázták, mint a földrengés következményét és valami tisztátalannak jelenlétét az áldozatnál, miközben Ezekiel egyik látomását emlegették bizonyos feltámadt halottakról, nem tudom már, milyen kapcsolatban. Különben büntetésekkel és átokkal fenyegetőztek, így aztán elhallgattattak mindenkit, mert nagyon sokan részesek voltak a bűnben; de voltaképpen csak annyi sikerült nekik, hogy megnyugtatták a nép nagy, megátalkodott, elveszett tömegét; mert a jobbak most mind csöndesen vagy hangosan megtértek pünkösdkor, vagy később hazájukban az apostolok tanítása folytán. Ennélfogva, a főpapok egyre csöndesebbek lettek, annyira, hogy már Szent István szerpapsága idejében egész Ofel és a Sion keleti oldala nem tudta befogadni Jézus egyházközségének tömegeit és sátrakat ütöttek a város előtt a Kidron-völgyén át egészen Bethániáig.

Cyrenei Simon szombat után elment az apostolokhoz és kérte a szent keresztséget.

---

[1] Arra a kérdésre: a tisztítóhelyen gyötrik-e az ördögök az ott szenvedő lelkeket, a hittudósok így felelnek: Az Egyház ebben a kérdésben nem döntött, tehát szabadon lehet ezt hinni vagy nem hinni.

Jézus üzenetei papoknak - Mária Natália nővér lelki naplójából

"Papjaim, most arról a Vérről akarok beszélni veletek, mely végigfolyt a kereszt fáján, értetek, és a rátok bízott lelkekért. Ez a Vér titeket is megtisztított és megszentelt. Most rajtatok a sor, tisztítsátok és szenteljétek meg a lelkeket, akiket rátok bíztam. Mondjátok el nekik a Megváltás boldogságos titkát, hogy ők is odataláljanak, ahol én vagyok, és ahová mindannyiótokat várlak. Vérem nevében kérlek benneteket, akadályozzátok meg, hogy a rátok bízott lelkek elvesszenek! Erősítsétek meg őket, mert engem keresnek! Azoknak, akiket a világ megkínzott, ajándékozzátok gyöngéd szavaitok gyógyító balzsamát! Láttassátok meg velük az igazi szabadságot, mert a Gonosz szolgaságra kárhoztatta őket.

Papjaim! Egyetlen lélek üdvéért is legyetek képesek lemondani a világról! Egy lélek halálakor, forduljatok hozzám szent bizalommal. Hívásotokra eljövök, hogy megerősítselek, és együtt legyőzzük a pokoli szörnyet. Reméljetek bennem! Lehet egy lélek akár az elkárhozás teljes végveszélyében is - ha ti imádkoztok érte - megmenekülhet és elnyerheti az örök életet. Vegyétek komolyan üzenetemet!
.
Lányom, én ennyire szeretem papjaimat. Éjjel-nappal rájuk gondolok. Teljesen alávetem magam nekik a szentmiseáldozat bemutatásakor. Közel vagyok hozzájuk, mikor szenvednek és amikor szólnak. De mihelyst helyet adnak az önzésüknek, a féltékenységüknek, az ambícióiknak, a gőgjüknek, már nem hallanak meg engem.
.
Drága papfivérek, hallgassatok rám, gyertek hozzám! Hagyjátok el ezt az utat, melyet betölt a pokol illata! Térjetek meg, mert az időtök nagyon kevés. Ha végleg elveszítetek engem, többé senki sem tud segíteni nektek."
.
Az Anyaszentegyházért és a papokért imádkoztam, amikor Isten Anyja így szólt:
"Én édes kislányom, imáid meghallgatást nyertek. Megszabadítom az Egyházat láncaitól, és megmentem a kárhozat útját járó papokat. Szeplőtelen Szívem áldása van az imáidon, és áldozataidon is. Nagyszámú bűnbánó lélek fogadta be Fiam kegyelmeit!"

Saját testével védte kétszáz katolikus a szent helyet

A kínai katolikusok április 9-én körbeülték Mujiping Mária-szentélyét, ami a közép-kínai Taibai szegény negyedében található.

Az AsiaNews.it szerint 200 katolikus állt ki legalább 600 rendőr ellen.

A szent hely Fengxiang egyházmegyében található, ahol a kommunista rezsim Quianyang településében megsemmisítette a katolikus templomot április 4-én

https://gloria.tv/article/a3Aa8fx9oy8z1jXadpdZ17JEC

Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Nagyböjt 2019

2019 03. 02. Szűzanya !

Gyermekeim! Hamarosan kezdődik a nagyböjti időszak. .Arra kérlek benneteket, hozzatok még több áldozatot, mert oly nagy a baj, mindenhol, különösen a családokban. Csatlakozzatok a plébániátok rózsafüzér társulatába, és imádkozzátok Velem együtt a rózsafűzért. Így alkossatok egy hadsereget, mert csak így tudok segíteni nektek. Minden közösségi összejövetelen imádkozzatok egy tized rózsafűzért. Kezdjétek az első tizednél, és minden alkalommal egy tizeddel haladjatok tovább. Elimádkozva így a húsz tizedet, utána kezdjétek elölről. Fonódjatok körém, és bízzatok anyai szeretetemben. Minden közösséget szeretnék átkötni az én rózsafüzéremmel, hogy az egység köteléke maradjon köztetek. Megáldom szándékaitokat édesanyai szeretetemmel.

2019. 03. 06. Hamvazószerda - Jézus

Gyermekeim! Újból elérkezett a nagyböjti szent idő. Most van itt az alkalmas idő a megtérésre. Különleges lehetőség adódik számotokra, hogy éljetek kegyelmeimmel! Soha vissza nem térő alkalom legyen számotokra, hogy közelebb kerüljetek Hozzám. Bűnbánattal közeledjetek Hozzám, és javítsátok meg életetek minőségét. Ne a világ szelleméhez igazodjatok, hanem öltsétek fel a megigazulás vértjét! A Lélek kardját vegyétek kezetekbe, hogy Igémmel válaszoljatok a kísértések idején. Az Én békém saruja legyen lábatokon, hogy odébb álljatok, amikor méltatlan dolgok közelítenek felétek. Az üdvösség sisakja védje fejeteket, a gonosz gondolatok ellen! Teljes lelki páncélzatba öltözzetek fel, mert csak így tudlak megvédeni benneteket a sátáni haderőktől! Ne féljetek, mert Szent Vérem pajzsa megoltalmazza azokat, akik kérik Tőlem!

2019 03. 07. Gecmáni órák - Jézus

Gyermekeim! A nagyböjti virrasztás alatt, elmélkedjetek a keresztút stációin. Valóságosan kövessetek keresztutamon, hogy megkaphassátok azokat a kegyelmeket, amelyeket elkészítettem nektek. Közben gondoljatok saját életutatok állomásaira, és hasonlítsátok össze az Én szenvedéseimmel. Adjátok át Nekem, hogy megtisztítsam, és meggyógyítsam sebeiteket saját Véremmel. Mielőtt vállamra vettem keresztemet, és végigjártam keresztutamat, hatalmas megpróbáltatásnak voltam kitéve. Az utolsó vacsora után az olajfák kertjébe mentünk tanítványaimmal. Képtelenek voltak Velem virrasztani, és imádkozni, mert elnehezült a szívük. Nem voltak Velem, amikor vérrel verejtékeztem. Nem volt senki közülük, aki együtt érzett volna Velem. Inkább értetlenkedtek, amikor felébresztettem őket, hogy ne hagyjanak magamra, mert imára van szükségem. Az áruló Júdás közeledése, és a katonák csődülete szétriasztotta őket, és magamra maradtam védtelenül, kitéve a katonák durvaságának. Megkötözve elvezettek, és innentől fogva ki voltam téve a legdurvább bánásmódnak.

2019. 03. 10. Nagyböjt I. Vasárnapja - Jézus

Gyermekeim! (Lk 4, 1-13) A pusztában történt megkísértésem időszaka, komoly segítséget nyújthat azoknak, akik követnek Engem. Amikor a Szentlélekkel eltelve visszatértem a Jordán folyótól, akkor vitt el a Lélek a pusztába, ahol a sátán megkísértett. Negyven napon át böjtöltem, és imádkoztam, és amikor megéheztem megkísértett a sátán. Példát adtam nektek, hogy amikor kísértést szenvedtek, azonnal Igémmel válaszoljatok, mint ahogy Én tettem. Azért fontos, hogy ismerjétek a szentírás azon mondatait, amelyekkel visszautasíthatjátok a sátán kísértéseit, mert akkor előletek is elfut. Ha legalább a mindennapi evangéliumi részt elolvassátok, és elmélkedtek rajta, akkor hamarosan nagy készségre tesztek szert tanításomban.

2019. 04. 11. Gecemáni órák - Jézus

Gyermekeim! Tartsatok ki az éjszakai virrasztásban. Ne keressetek kibúvót, hanem kitartóan imádkozzatok! Ne úgy tegyetek, mint a tanítványok, akiknek elnehezült a szívük, és még egy órát sem tudtak Mellettem maradni. Nagyon nagy szükségem van rátok, különösen a Nagyhéten, időzzetek sokat Nálam. Fájdalmas kínhalálom emléknapján, Nagypénteken, amikor megváltásom beteljesedett, jöjjetek keresztem lábához, és legalább tíz percet időzzetek nálam, és teljes odaadással, tegyetek hitvallást arról, ami velem történt, a kereszten! Komoly átadást kérek tőletek. Megváltásunk Szent Titkát hirdessétek! Ne feledjétek, hogy „senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért!”

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1394-nagybojt-2019

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

A megpróbáltatás napjai előtt álltok

2019. április 10. 

Vassulám, állj készen az írásra , engedd, hogy szóljak hozzád. Ha megosztod Velem az életedet, tiéd lesz a hallhatatlanság! Ne félj, örülj! Emeld fel lelkedet és engedd, hogy birtokoljalak, kedves lélek! Mélységesen meghat, amikor szeretettel esedezel hozzám….

Uram, össze vagyok törve lelkileg, mert minél közelebb vagy hozzám és minél többet vagy velem, annál jobban vágyom arra, hogy még közelebb legyél hozzám.

Barátságod mámorossá tesz, egyetlen szavaddal újjáteremtettél!

Ó, Vassula! Nézz erre a Te Istened Szívére, nézd ezt a Tisztaságnak, Irgalomnak és Szeretetnek Szívét. Bárcsak tudnád, mennyire kerestem egykor annak a módját, hogy miként keltsem fel a figyelmedet, hogy újra az enyém légy, és megmutathassam neked az Igazságot, és emlékezetedbe idézhessem, kihez tartoztál és tartozol ma is. Nyomon követtelek, hogy többé ne kószálj el, mint egy csavargó. Aztán Lelkem utolért, és bőkezűen betöltötte lelkedet. Elárasztott ragyogó kegyelmeivel az Ő Világosságában.

Atyám megadta neked a Bölcsességet, de azt meg is kellett tanulnod a segítségemmel…. Hallgass rám, teljesítsd a Nekem tett fogadalmadat, teremj számomra liliomokat szereteteddel, melyet irántam érzel, tedd szebbé ezt a földet, ezt az istentelen földet, légy az Én mennyországom!

Jöjjetek hozzám, ti szegény nyomorultak, akik a halál völgyében jártok. Jöjjetek hozzám, és Én megújítalak benneteket, hogy igaz békére találhassatok, és Engem pecsétül tehessetek a szívetekre. A Fenevad nyomotokban van, belétek önti hazugságait, az éjszaka csendjében vadászik rátok, hogy ne tudjátok őt leleplezni. Sötét árnyként járkál az ismeretlenség homályában, és csapdákat állít, hogy beleessetek. Szája tele van ocsmánysággal és minden rosszal, amit veled tett, nemzedék, és te még most sem ismered fel gonosz szándékait… és aljasságát? Hányszor figyelmeztesselek még benneteket?

A megpróbáltatás napjai előtt álltok. Nem emberi kéz által meggyújtott tűz¹ fog nemzeteket elpusztítani és felemészteni azt, amit az ember alkotott. A természet ellenetek fog fordulni, és árvizek fognak tömegeket elsodorni. El fog tűnni gúnyos mosolyotok, mely kiült arcotokra, valahányszor Szent Nevemet kiejtették előttetek. Mert fény derül mindarra, amit sötét sarkokba rejtettetek. A szomorúság fátyla van félretéve számodra, hűtlen nemzedék!

Akár nyugat, akár kelet felé fordulok, azt látom, hogy Házam letért az egyenes útról, mert sokan nem keresik már a Világosságot. Sokan hoznak rossz döntéseket úgy, ahogy nekik tetszik, ami megbénítja Testemet. Ők sok tekintetben kizártak Engem az életükből. Szabályaimat és tanításaimat a Házam romjai alá gyűrik, és utánuk hajítják Műveimet.

Romlik a tested, nemzedék, és a lelked is olyan, mint a víztelen, kiszáradt föld. A bűnbánat kiáltását szeretném hallani! Hiába lett volna Áldozatom? Atyám egyetlen teremtményének élete sem tart tovább, mint egy vadvirág élete, egyetlen fuvallatra elpusztul, de a lelke örökkévalóságig megmarad…., mindörökre. Én vagyok életetek Őre. Őrizlek, árnyékomban tartalak és védelmezlek benneteket. Életemet adtam értetek, hogy életetek legyen. Mit tehettem volna még, amit nem tettem meg? Keljetek fel hát, most! És tartsatok bűnbánatot! Ismerjétek be szörnyű bűneiteket!² Gonoszság kora, fordulj vissza bűnös útjaidról, adj jóvátételt magatartásodért és tetteidért, és Én meghallgatlak és megbocsátok neked. Ne feledd, hogy Életemet adtam érted. Menekülj a bűntől, mint a kígyó elől!

E végnapokban a szeleket használom hírnökeimként, kiküldöm őket a pusztába, mint nomádokat, hogy építsék fel, tegyék széppé és egyesítsék Testemet³.

Teljes szívedből munkálkodj, Vassula, gyűjtsd egybe népemet! Ne hagyd, hogy bárki is megtévesszen ostoba érvekkel, kizárólag az Én érdekemben dolgozz szorgalmasan és szívesen, hogy minden szívben megalapíthassam Királyságomat. Tanítsd őket arra, hogy szüntelenül imádkozzanak a Házamért és pásztoraiért, hogy legyenek hűségesek Hozzám, és győzzék le magukban a rájuk telepedő fásultságot és közömbösséget. Imádkozz a Szentlélekhez mindvégig és minden adódó alkalommal. Szeresd a Tisztaságot, hogy képes legyél cselekedeteimről beszélni, és mindenkit arra emlékeztetni, hogy ma szól hozzájuk a Ragyogó Világosság. Bízzál Bennem, leányom, és Én többet fogok neked adni, mint amennyit kérsz. A Szeretet szeret téged. Légy áldott…. IC

-------------------------------------------------------------------------

1.    2018. május 23-án tisztán hallottam, amint egy hang franciául ezt mondta: “bientôt une explosion atmosphérique aura lieu…” – magyarul: „hamarosan egy atmoszférikus robbanás lesz…”

2.    Isten szemében minden bűn iszonyatos, még a apró bűnök is, melyeket mi jelentéktelennek tartunk. Ő ezeket is nagyon nagyoknak látja.

3.    Az Egyházat

http://ichtys.hu/index.php/163-2019-%C3%A1prilis-10

Helmut Schmidt előadása a Lurdy házban. 2019. Április 5. Jegyzeteim az előadásról:( egy kedves testvértől kaptam).

Helmut Schmidt 15 éves korában a klinikai halál állapotában volt 10 percig. Gyakorlatilag meghalt, de visszatért . A mennyben járt, a poklot is látta, részben,

és a tisztuló lelkeket is.  Jézussal és Szűz Máriával is találkozott, és beszélt velük.  Az eljövendő dolgokról is sok információ kapott. Élményeit 2 kötetben írta meg.

Egyenlőre csak németül voltak elérthetők a könyvek.

A Szűzanya 9 évvel ezelőtt felszólította,miután megkapta az egyértelmű jelet, hogy kezdje meg előadásait, tudassa az emberekkel az általa megtudott dolgokról.

Hagyja abba a munkáját és csak ezzel foglalkozzon, az emberek érdekében.

Izgalmas idők várnak ránk. 15 évesen már 2-szer elolvasta bibliát, Szent János Jelenések könyvét is, de nem értette.

A német nyelvű országokban, Dél-Tirolban is és Franciaországban a hit vesztésre áll.

Mikor jön el Jézus Krisztus másodszor?

-Még  a te életedben . - mondta a Szűzanya neki. /Ő most 61 éves/

Eljön az emberek és a nemzetek megítélésére.  MINT  BIRÓ JÖN EL!

A hívőknek  ezt tudniuk kéne de sajnos ezt csak kevesen tudják!  Olvassátok el. MÁTÉ 24. fej. Az idő  jeleit:

1. Hitehagyás

2. Éghajlatváltozás

3. Háborúk

4. Természeti csapások               Ezek történnek napjainkban!

5. Keresztény üldözés

6. A szeretet kihűlése

7. A jó és a rossz felcserélése, perverziók elterjedése.

Rómaiakhoz irt levél 1. A homoszexualitás.  Nem beszélnek róla ma már /az egyház sem/ hogy ez halálos bűn.

Sőt azt mondják, hogy ez nem bűn.

Mások égbekiáltó BŰN:  az ABORTUSZ.  Ezt úgy állítják be ,mint  jogot. A nő hasa a nőé, mondják, de ez nem igaz, mert ha abban egy új élet van, akkor nem rendelkezhet vele. /csak Isten/

Ő 15 évesen nem hitte el, hogy az emberek ilyesmit követnek el, de a Szűzanya elvitte egy klinikára, ahol éppen abortuszt csináltak.

Az orvos jobb oldalán állt  a Szűzanya és a bal oldalán ő. Az orvos ultrahangot készített, majd egy éles eszközzel benyúlt a méhbe, többször beszúrt, és elfolyt a magzatvíz.

Ezután az "orvos" átszúrta a magzatot és egy fogóval levágta a kezeit és lábait.

Azt mondják, hogy a magzat nem érez semmit. De ez nem igaz. A Szűzanya lehetővé tette, hogy részese legyen annak a fájdalomnak, amit a kis magzat érez ilyenkor.

Ez egy misztikus élmény volt.

Alig van ma már valaki, aki ez ellen fel merne szólalni, vagy szólna hogy ez halálos bűn!

A Szűzanya lehetővé tette, hogy meghalljam a magzat hang nélküli sikolyát. A magzat bosszúért kiáltott!

Ekkor látta Jézus Krisztust, akinek a tenyerén egy meghalt kis magzat volt. Jézus könnyezett! Megkérdezte a Szűzanyát, hogy el lehet-e ezt mondani?

Aki azt válaszolta, nemcsak lehet, de kell!    Az embereknek el kell viselniük az igazságot!  Jézus:  ez a legszörnyűbb bűn, amire az ember képes.

A Szűzanya: te is elkövetheted ezt a bűnt.  Én nem, én fogom ezt megengedni a leendő feleségemnek.  Közvetve,igen. Ekkor a Szűzanya megmutatta neki sz összes osztrák pártot.

Egy volt köztük  a,  CTP -amelynek a PROGRAMJA abortusz ellenes volt.  Amióta választójoga volt, azóta

mindig erre a pártra szavazott.. A Szűzanya megígérte neki, hogy ezért el fogja kerülni a tisztítótüzet!

Tehát nemcsak az anya bűnös az abortuszban, hanem bűnrészesek is vannak különböző mértékben ,az apa, az orvosok, a segítő személyzet, aki támogatja vagy rábeszéli az anyát erre a cselekményre.

A 3. súlyos bűn az EUTANÁZIA: aki egy elvégzi, az gyilkos, ugyanúgy , mint az abortusznál, bűnrészes mindenki aki ebbe belekapcsolódik.

Az áldozat, ha tudatosan beleegyezik az eutanáziába ÖNGYILKOSSÁG bűnébe esik.

Az öngyilkosok legnagyobb része a pokolba kerül.  Kivételek vannak: hatalmas lelki nyomás, az értelem zavara stb.

A 4. súlyos bűn a SZERVÁTÜLTETÉS:

Azt tudnunk kell, hogy halott szerv nem ültethető át. Hiába mondják, ez nem igaz.

Ezért még él az illető, mikor kiveszik a szervét.

A Szűzanya elvitte egy kórházba, ahol készültek kivenni egy haldokló szívét. Az egyenes vonal megjelent a képernyőn. Ilyenkor szokták a szerveket kivenni.

Azt mondják, hogy már halott a páciens. DE EZ NEM IGAZ!  A Szűzanya belehelyezte a haldokló emberbe misztikus módon Helmutot, és ő így érezhette azt a borzalmas fájdalmat, amit az az ember érzett, amikor kivették a szívét.

Ezek mögött mind hatalmás pénzek állnak , a pénzért csinálják.

_

Irgalmasság és igazságosság:

Az idők végén már nem fognak beszélni az igazságosságról . A modernista egyház már csak az irgalmasságról beszél, a poklot meg sem említi. Ez hamis.

Jézus felszólította őt, hogy előadásain mindig az igazságot mondja, akkor is, ha ezt sokan nem akarják hallani. Ezért támadások fogják érni.

Papok fogják kijelenteni rólad, hogy te hazug ember vagy, és csak kevesen fognak megjelenni az előadásaidon.Míg a túlvilágon volt, minden olyan helyet és termet látott, ahol előadásokat fog tartani, így a Lurdy házat is.

Egyszer Drezdában volt, ahol csak 12 ember jelent meg az előadásain.

Ő panaszkodott a Szűzanyának. Ekkor Jézus jelent meg neki, és azt mondta, hogyha csak egy ember tér meg, már az is megérte megtartani az előadást.

Svájcban 3 előadást tartott. Az elsőn kevesen voltak, de a harmadikon már több ezren.  De olyan is volt, hogy senki nem jelent meg.

Ekkor a Szűzanya azt mondta, nem kell panaszkodni ekkor sem. " Rázd le a port a cipődről..."  /bibliaidézet/.

3 évvel ezelőtt a Belga határnál tartott előadást, senki sem jött el, már el akart menni, amikor egy ember megjelent.

Végül egyedül neki megtartott egy 2 órás elő, adást. Az illető bevallotta, hogy pap, aki azért jött, hogy jól összeszidja, de az előadás után megváltozott a véleménye.

Krisztus azt is közölte vele,hogy röviddel az Ő második eljövetele előtt ,őt ki fogja venni a munka világából, és arra fogja használni, hogy előadásokat tartson.

Akkor ő megijedt, hogyha családja lesz, miből fogja őket eltartani, de Jézus megnyugtatta, hogy majd Ő gondoskodni fog róluk.

Vége az előadás első részének.  Kérdéseket lehetett felenni:

1./ Mi a véleménye a tetoválásról?    Az démoni erőket szabadit fel.

2./ Beszélt-e a Szűzanya a nagy-figyelmeztetésről?

Igen, ez meg fog történni, - a Szűzanya  ezt léleklátásnak nevezte -ez lesz a legnagyobb csoda a világon.

Helmut ezt már átélte.  Isten jelenlétében átéljük életünk összes eseményt, bűnét. Minden 7 év feletti embernek lepereg az addigi élet.

Erről szükséges lenni informálni az embereket, hogy felkészüljenek reá. Millió és millió embernek, akik halálos bűnben  megrögződve élnek, nagyon sokkoló lesz.

Millió és millió fognak belehalni abba, hogy állapotban van a lelkük.

Megmutatták neki, hogy lesz egy sógora, aki asztalos lesz, és annyi koporsót kell készíteni abban a helységben , ahol lakni fognak,  hogy nem győzi majd a munkát, mert annyian halnak meg a nagy "léleklátás" alatt.

A rendszeresen, őszintén gyónóknak, örömteli élmény is lehet ez a léleklátás.

Ha nem lesznek radikális megtérések a "léleklátás" után, akkor az emberiség nagy része a pokolba fog zuhanni, mondta neki Jézus.

Ő ezt nem akarta elhinni, de Jézus megmutatta neki azokat a szörnyű bűnöket, amiket az emberiség el fog követni.

3/ A rózsafüzért ima hatalmas ereje:

Ördögűző hatása van.  A modernista egyház el fogja törölni a rózsafüzért, azt mondják, hogy Isten olyan irgalmas, hogy nincs szükség erre az imádságra.

Ez már részben sikerült is nekik  sok helyen.

Részletek az Ég, pokol és tisztítótűz mégis léteznek című könyvéből:  / 2 kötet/

1/  Apokaliptikus büntetések:   Miért vannak?

Ezeket nem Isten küldi, csak megengedi  a sátánnak , az cselekszi ezeket.

A modernista egyház már nem hisz sem a sátánban, sem a pokolban. Helmut megkérdezte, mit tegyen, ha teológiai vitába keveredne?

Te csak mond el a hiszekegy imádságot.  3-szor mondta el a hiszekegyet és Jézus közben megmagyarázta neki a hittételeket.

A modernista egyház  "művei":

- A sátán küldöttje, az antikrisztus, ő Péter trónján fog ülni.

- Tévtanok hirdetése:  egyre többen fogják hirdetni és elfogadni a tévtanokat:  papok, püspökök, kardinálisok és hívek.

- Egy hitehagyott pápa lesz a pápai trónon.  46 évvel ezelőtt megmutatták neki az égben a mostani, Ferenc pápát.

Ő a HAMIS PRÓFÉTA!  A Szűzanya mutatta meg a hamis prófétát neki, miután háromszor kérte, hogy mutassa meg.

A következőket mutatták még meg neki:

A hamis próféta nem a eredeti pápai pásztorbotot fogja viselni, hanem egy boszorkánybotot, amit egy boszorkánybot alapján készítenek el, kifejezetten az ő számára.

A Szűzanya megmutatta neki a pápaválasztás körülményeit:

-hangos vitát hallott a püspökök vitatkoztak, hogy piros vagy fekete cipőt vegyen fel Ferenc, miután megválasztották pápának.

A szabadkőműves püspökök a fekete mellett döntöttek, mondván,lássák, hogy milyen szerény a pápa. De ez így nem igaz, egyrészt álszerénység, másrészt a piros szín Krisztus követését a mártíromságban  jelképezi.

Ugyanúgy más palástot vett fel, amit a pápák hordani szoktak, azt a palástot Ferenc a sarokba dobta.

Hamis keresztet viselt és visel : két egymásba X-alakba tett alkar / szabadkőműves jelkép/ fog egy bárányt.

Mikor a balkonra kiment  köszönteni a híveket:  - Jó estét kívánok  /szabadkőműves köszöntés, a dicsértessék a Jézus Krisztus helyett/ és a sátán jelét is felmutatta: Hüvelyk  és kisujj előre /ez egy szarv/ helyett/ és a sátán jelét is felmutatta:Hüvelyk  és kisujj előre /ez egy szarv/.

Helmutnak megmutatták, hogy amikor a pápa megjelent a jobb sarokban állt a sátán.

Amikor a pápát lefényképezték, az árnyék is látszódott és az árnyék fején 2 szarv volt látható.  Ezen fénykép körbejárt a teremben.

Ez a hamis próféta egyre több hamis tant vezet be. De ehhez el kellett távolítani a régi, hagyományhű püspököket, kardinálisokat.

Ez mára meg is történt.  MA A HITTANI KONGREGÁCIÓBAN EGYETLEN NINCS MÁR EGYETLEN HAGYOMÁNYHŰ PÜSPÖK SEM/

/Legtöbbjük buddhizmusban egyéb hamis vallásokban vagy semmiben sem hisz/  És ez lesz egészen KRISZTUS MÁSODIK ELJÖVETELÉIG.

2015-ben a Buenos Aires-ben megtartott világifjúsági találkozóra készíttetett egy új, hamis keresztet és ezt vezette be.

A sátánista Manila-i püspököt kérte fel ennek a keresztnek az elkészítésére. Ezen ügyesen beledolgoztak egy kígyót. Ferenc megcsókolta ezt a kígyós keresztet.

Ez a kígyós fénykép és körbejárt, megtekinthettük.

A Szűzanya mutatott egy jelenetet, hogy Ferenc pápamobillal körbejár, és a gyerekeket megcsókolja. Helmutban ekkor kétség merült

fel, úgy tűnt neki, hogy ez egy jóságos öregember.

Jézus mondta: ez egy megjátszott, nyájas alázatosság, hogy megtévessze a hívőket.

Azt is mondta, hogy ő a jezsuita rendből fog jönni.

A sátán célja, hogy ő legyen a kereszten, és őt tiszteljék, mint Krisztust.

A sátán jelét, a 666-ot - nem szabad felvenni. Ez egy beültethető csip lesz és bar-code-ként fog működni.

A fekete vonalba be van ültetve a 666-os szám, ezt teszik bele a csipbe.

Már sokan megkapták. Pld. a Hannoveri technikai vásáron, ami egy hétig tartott, ingyen adták azoknak, akik kérték. Sorban álltak érte az emberek, ennyire meg vannak tévesztve.

Aki beadatja magának a csipet, kezére vagy homlokára / a sátán jelét/ ez elvész. A pokolba kerül.

A 666-os jel rajta van Ferenc p. miseruháján,úgy, mint google jele is - piros, sárga, zöld színekben.

Az interneten, a google jele: ebbe 3 db 6-os  /vagyis 666/ van berajzolva, amit a színek választanak el egymástól:

a piros , a zöld és a sárga.

A hivatalos média ezt összeesküvés elméletnek mondja.

Pedig: FEL KELL VILÁGOSÍTANI AZ EMBEREKET!

Védelem: gyakori gyónás, szentmise és imádság rózsafüzér.

Azok, akik NYILVÁNOSAN kiállnak Krisztusért , különös védelmet fognak kapni!

- A hitünk továbbadása nagyon fontos, mondta a Szűzanya. Aki ezt nem teszi, mulasztás bűnét követi el.

Egyetlen parancs megszegése is elég, hogy a pokolba jusson valaki.

A 3-ik parancsolat /Az Úr napját megszenteljed/

Elvesztik a kegyelmeket, akik ezt nem tartják be. A modernista egyház már jóformán nem is tart misét.

Németországban történt, kinézett a pap vasárnap , nem látott senkit, és bezárta a templomot.

Nem beszélve a hétköznapi misékről, amik már majdnem teljesen eltűnnek. És ezzel az egyházi vezetés egyetért.

A sátán célja a szentmise eltörlése.

A Jóisten kívánsága, hogy mindennap triedenti rítus szerint legyen a mise.

Az antikrisztus Jézus Krisztusnak fogja kiadni magát. Ő, mint a "béke apostola" fog feltűnni, és 50 éves korában kerül uralomra.

Ferenc pápa tavaly nyáron - cseles módon - lehetővé tette az átváltoztatás érvénytelenítését, ugyanis

kijelentette: A PÜSPÖKÖK SAJÁT MAGUK VÁLASZTHATJÁK MEG AZ ÁTVÁLTOZTATÁS SZAVAIT!!!

Az átváltoztatás szavainak megváltoztatásánál már Jézus nem lesz jelen többé ott.

Ha felismerjük, hogy valamit megváltoztattak az átváltoztatás során ,oda már többé ne menjünk. Ha ugyanis részt vesszünk ilyen hamis " misén" /elég néhány alkalom is/ már megrendülhet a hitünk és rossz befolyással lesz ránk.

Kérdésekre válasz: kiegészítve a Törökbálint-i előadáson elhangzottakkal is:

Az Europai Unio  =  egy sátáni csoportosulás.

Teresa May /a britek miniszterelnöke/ rájött a szabadkőművesek trükkjeire. Ha nem lesznek nagymértékű megtérések, Nagy-Britannia a tengerbe fog süllyedni.

Az Európai Unió szét fog hullani. Először Lengyelország, majd Magyarország és utána Ausztria fog kilépni elsőnek.

A nagyfigyelmeztetés: ha nem lesznek radikális megtérések, az emberiség NAGY RÉSZE a POKOLBA  fog kerülni.

Hosszú hosszú ideig tartó szárazságok, majd hosszú ideig tartó esőzések lesznek, valamint szörnyű éhségek,

járványok lesznek /Ez főleg a kézben áldozás szörnyű bűne miatt /

A Szűzanya kérte, imádkozzunk, hogy a nagy esőzések aratás után és ne előtte legyenek.

CSAK PAP KEZÉBŐL LEHET ÁLDOZNI, MERT AZ Ő KÉT UJJUK FEL VAN SZENTELVE!

/se diakónus, se egyéb személy keze nincs felszentelve, ezért TILOS/ így áldozni.

Megmutatták Helmutnak, hogy ott áll az ördög az áldoztatásnál, vihog és az ember keze alá teszi a mancsát.

A KÉZBE ÁLDOZÁS TEHÁT BŰN!

A következőt látta a pokolban /Ahová csak a Szűzanyával és Jézussal tudott eljutni, mert olyan borzalmas hely, hogy másképp nem bírta  volna ki/

Látta, hogy egy modernista pap az kiabálta Jézus felé, hogy nem akar vele lenni. Azonnal a pokolba zuhant.

Hitlert is látta a pokolban, ahogy ostorozták az ördögök.

Egy modernista pap feküdt egy koporsóban a pokolban. A koporsón volt egy luk, a lukon hosszú tűkkel szurkáltak be a koporsóban fekvő papra. Jézus megmutatta, hogy a szívét szurkálták.

Megkérdezték Helmutot, hogy mi a helyzet, amikor Ferenc pápa"áldást" oszt, pld. orbi et orbi vagy más áldást.

Azt  mondta, hogy a maga részéről ő soha nem veszi igénybe az ő "áldását".

Megkérdezték tőle, hogy imádkozzanak-e érte. Válasza:  azért imádkozzunk, hogy minél kevesebb rosszat tudjon tenni. 

A Vatikán afrikai bíborosa szerint, ha Európa eltűnik az iszlám lerohanja a világot.

Robert Sarah bíboros mélységesen elítéli a migrációt.

A keresztényeknek inkább ellenezniük kell a tömeges bevándorlást"

– fogalmazott Robert Sarah, az Isten vagy semmi című bestseller szerzője.

A guineai származású bíboros szerint a Bibliát pedig nem szabadna a migráció igazolására használni.

A tömeges bevándorlás a rabszolgaság új formája"

– mondta egy francia lapinterjúban a vallási élenjáró, aki a Vatikán Istentiszteleti és Szentségi Kongregációjának Ferenc pápa által kinevezett prefektusa.

Fotó: AFP

A Mandiner által szemlézett cikkben a bíboros elmondja, hogy téves egzegézis Isten szavát a bevándorlás reklámozására használni, majd élesen bírálta azokat a püspököket, akik „homályos és pontatlan dolgokat mondanak, hogy elkerüljék a kritikát”.

Az Egyház nem asszisztálhat a rabszolgaság ezen új formájához, ami a tömeges bevándorlássá vált. Ha a Nyugat továbbra is ezen a végzetes úton jár, akkor a születések hiánya miatt el fog tűnni, és elfoglalják az idegenek, mint ahogy egykor Rómát is megszállták a barbárok"

– fogalmazott Sarah, majd hozzátette, hogy az ő hazája muszlim többségű, tudja, miről beszél.

Hozzátette: „Ha Európa eltűnik, és vele eltűnnek az öreg kontinens megfizethetetlen értékei, az iszlám lerohanja a világot, és teljesen megváltoztatja a kultúrát, az antropológiát és a morális elképzeléseket is.”

Újabb "sokkoló" ausztrál bántalmazási ügy végződik felmentésben (de senkit sem érdekel)

A gyönge és részlegesen vak John Francis Tyrrell, aki egy volt keresztény barát, felmentést kapott a börtöntől március 15-én, miután az ausztrál bíróság felmentette minden vád alól.

Tyrrell rácsok mögött töltötte a 80. születésnapját elítélt "pedofilként". A bíróság tavaly tíz váddal kapcsolatban találta "bűnösnek".

A vádló azt hazudta a könnyen befolyásolható bíróságnak, hogy Tyrrell bántalmazta, amikor 11 éves volt a geelongi Szent József Főiskolában 1965 és 1966 között.

A vádló azt állította, hogy közvetlen konfroltálta Tyrrellt az iskolában az 1969-es években, azonban Tyrrell már 1966-ban felmondott.

2018 áprilisában tizenegy év börtönbüntetésre ítélték, 11 hónapot töltött rácsok mögött.

A news.com.au oldalhoz hasonló hírportálok meséket zengtek Tyrrell bántalmazásáról, azonban a felmentéséről nem írtak semmit.

https://gloria.tv/article/jYbNHVjhymLX2mLrH27du9zg1