Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2016. február 17., szerda
2016. február 15., hétfő
Ezt Mindenkinek látni kell!] Okvetlenül nézzétek meg!!! a tisztánlátás végett!!! Mert az EU -s sajtó és médiák mindenről hónapok óta hallgatnak!!!!
Kis gondolkodni való: QUO VADIS EURÓPA JÖVŐJE Calais iszlám megszállása magyar felirattal (14:23)
Közzététel: 2016. febr. 15.
Szívszorító személyes beszámoló a polgárháború felé sodródó
Nyugat-Európáról. Calais városa élhetetlenné vált a jelenleg 18.000
"lakosú" muzulmán migráns sátorváros, a "Dzsungel" miatt. ISIS zászló De
Gaulle szobrán, a rendőrség a helyiek ellen, áruló politikusok. Több
ezer muzulmán fosztogatja, rabolja, erőszakolja a hitetleneket - a
Korán előírásai szerint - ugyanúgy, mint a Közel-Keleten. Eközben az
elit, és a "No borders" nevű szervezet segíti a gyarmatosítást,
koordinálva a rombolást és kitelepítve a lakosokat, hogy legyen hely a
megszállók számára Üdvözlettel:
Rettenetek Calais-ban történtek.
Joel próféta jövendölése a ma emberének: (rövid idézet)
„Jön a sötétség és a homály napja, a füstfelhő és a vihar napja.
Mint a nagy hegyekre rágomolygó fellegek, úgy zúdul ránk egy nagyszámú erős nép: Ősidőktől fogva nem volt ehhez hasonló csapás, és ezután sem lesz többé nemzedékek hosszú során át.
„Jön a sötétség és a homály napja, a füstfelhő és a vihar napja.
Mint a nagy hegyekre rágomolygó fellegek, úgy zúdul ránk egy nagyszámú erős nép: Ősidőktől fogva nem volt ehhez hasonló csapás, és ezután sem lesz többé nemzedékek hosszú során át.
Mindenen áthatolnak, és nem szakadnak el egymástól. Betörnek a városba,
bemennek a házakba, az ablakon keresztül behatolnak, mint a tolvaj.
Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám, teljes
szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok
meg, ne a ruhátokat.
Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas,
nagy a türelme és csupa könyörület. Utálja a gonoszságot. Ki tudja,
hátha visszatér, és újra megbocsát!”
2016. február 14., vasárnap
Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
Minden jó és nagylelkű szeretet cselekedet számít a szememben
2016. február 3.
Egek
Ura, jólétünk Kezese, Te, aki fenntartás nélkül leszálltál az égből,
hogy rendelkezéseidre és határozataidra emlékeztess minket, hogy jobban
megtartsuk és kövessük Szavadat, taníts minket arra, hogy szabályaidnak
engedelmeskedve Neked szenteljük magunkat. Mert ahogy Szavad feltárul
előttünk, fényével beragyogja és megvilágosítja lelkünket, hogy képesek
legyünk teljesen megérteni Téged.
Tudom, hogy nem vagy megelégedve teremtményeiddel.[1]
Ó, Vassula! Patakokban folynak a könnyeim, mert sokan figyelemre se méltatják szeretet törvényemet és irgalmam törvényét. Meddig kell még néznem, ahogy a gonosz legyőzi egyik nemzetet a másik után? Az egyetemes béke az, ami hiányzik.
Mondd, Uram, mit tehetek még? Támogass, és védelmezz, ahogy mindig is tetted, és hajtsd végre általam azt, amit akarsz!
Tarts ki, gyermekem, és a benned lévő buzgóság váljék izzó szenvedéllyé házamért, mely lángjával elborítva arra serkent téged, hogy félelem nélkül haladj előre, és mindenkit emlékeztess arra, hogy térjen meg, szüntelenül imádkozzon, és szeressen engem, a ti Isteneteket. Végül nagy lesz az én győzelmem.
Teljes
lényemmel utánad vágyakozom, arra indítottad lelkemet, hogy mindig
Veled kívánjak lenni. Akik nem ismernek Téged, nem szeretnek, nem
vágyakoznak utánad, és nem bánják meg bűneiket. Miként lehetne őket
megtéríteni?
Vassulám,
születésétől fogva mindenki meg van hívva Istennek, az ő Teremtőjének
látására! De kevesen követik az utat, amelyet nekik szántam. Ezért, ha
elidegenednek tőlem, legnagyobb bánatomra és fájdalmamra, vajon hogyan
ismernek és szeretnek meg engem? Én szüntelenül bűnbánatra hívom őket! A
bűnbánat megtisztítja a szívüket és megszülethetnek bennem. Akkor
egyesülök a lelkükkel, és elárasztom őket fénnyel. Hogyan lehetne
megtéríteni őket, kérdezed. Elfelejtetted hogyan? Ugyan kérlek!
Imával…szeretet cselekedetekkel, nagy jóvátételekkel, értük felajánlott
áldozatos szeretettel! A rózsafüzérrel! És sok „kyrie eleison”-nal
azért, hogy irgalmat gyakoroljak irántuk, mert kegyelmem által a
megkeményedett szívük meglágyul ….
Kedves
lélek, figyelj, te elbűvölsz engem, amikor bepillantok a szívedbe. Te,
aki azzá váltál, amivé kegyelmem által akartam, hogy váljál! Imádkozz
azokért, akik jobban szeretik a világ dicsőségét, ami elidegenítette
őket tőlem. Ők félnek keresztemtől, mert keresztem az az eszköz, amely
megdicsőített engem. Akik elutasítják, hogy átöleljék keresztemet, máris
elválasztották magukat tőlem. Én egy vagyok a keresztemmel! Amint
egyszer mondottam nektek: „ha engem átöleltek, a keresztemet is
átölelitek”.
Uram! Én megesküdtem, hogy megtartom törvényedet. Mégis újíts meg engem mindig, amint azt Szavad megígérte!
Megteszem,
mindig irányítani fogom lépteidet. Szeretetem meg fog vigasztalni,
sohasem foglak megfosztani Szeretetemtől…. igen? Mondd!
Panaszkodni
szeretnék, Uram. Noha sokan megtértek Üzeneted által, ők mégsem adni,
hanem inkább kapni szeretnek, ahogy Te fogalmazol.[2] Annak idején azt mondtam: „Nagyobb boldogság adni, mit kapni…” (ApCsel 20,35),
de ez nem valósul meg a gyakorlatban. Meg kell halnia az egojuknak!
Nagyon kevesen vannak, akik szívesen adnak, akik segítenek ismertté
tenni az Üzeneteidet, vagy akik segítenek a Beth Miriam házakban, de
azért van néhány nagylelkű segítő.[3]
Minden
jó és nagylelkű szeretet cselekedet számít az én szememben. Az én
napomon minden lelket megítélek, feltárom összes cselekedetüket, és ami a
szívükben van. Örömömet lelem azokban a lelkekben, akik nagyrabecsülést
tanúsítanak irántam, és akik nem felejtkeznek meg arról, hogy imájuk
mellett szeretet cselekedeteikkel is köszönetet mondjanak nekem.
Erről
a tíz leprás jut eszembe, akiket meggyógyítottál, és akik közül csak
egy ment vissza hozzád, hogy köszönetet mondjon neked, ugye?
Igen, a
Szentírásban olvastad, hogy amikor útban voltam Jeruzsálem felé, tíz
leprás várakozott rám. Odakiáltottak nekem, mivel betegségük miatt nem
mertek túl közel jönni hozzám. Amikor megláttam őket, visszakiáltottam,
hogy sietve menjenek el a papokhoz, és mutassák meg magukat. Szívük
mélyén tudták, hogy útközben meg fognak gyógyulni. És amint elmentek,
meg is gyógyultak. De egyikük sem törődött azzal, hogy visszajöjjön, és
köszönetet mondjon nekem. Kivéve egyet, egy szamaritánust, aki kimutatta
háláját, dicsőítette Istent, és leborult a lábaim elé…
Te
nagylelkűen olyan sok ajándékot adsz az emberiségnek, amit nem
méltányolnak. Te sohasem szűnsz meg adni, Szereteted nem tud várni.
Olyan nagyszerű és magasztos, hogy leszállsz a Földre, és sokaknak
nyíltan kinyilvánítod magad, nem keresztényeknek is, mert örökké lángol a
Szíved, és nem tud várni – nem tudsz ellenállni!
Te
mérhetetlenül nagylelkű vagy, még saját tanítványaid is csodálkoztak,
miért teszel annyi jót és csodát a pogányoknak, a szamaritánusoknak, és
mindenkinek. Meg voltak botránkozva, amiért bensőségesen és barátként
bántál velük. Kérdőre vontak téged! Megkérdőjelezték a tekintélyedet!
Kérlek, hadd válaszoljanak a Te jóságodra mindazok, akiket
meggyógyítottál, akik csak rád számítanak.
Vassula,
egy dicsőséges nemzet támad majd Keletről. Ez a nemzet dicsőíteni fog
engem! Igen, valóban kinyilvánítottam magam nem keresztények számára is!
Azért, hogy az emberek lássák, megismerjék, megjegyezzék és megértsék,
hogy irgalmam végtelen és magasztos. Szeretetem végtelen! Azt mondom
majd nekik: „Ne féljetek, mert én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”.
Azután megmutatom nekik dicsőségemet és ők áhítattal kérdezik majd
tőlem: „Lehetek a tanúd?” És én ezt válaszolom nekik: „Igen, legyél a
tanúm, aki kimutatja, mennyire örül ennek a találkozásnak.” Tehát
Vassula, ne szomorítson el, amiért szerinted késleltetem a
visszatérésemet. Légy türelmes, kicsim, egyetlen ország sem született
meg egy nap alatt! Légy olyan, mint egy olajfa, mely az Udvaromban
növekszik! Futásodnak nincs még vége… pihentesd meg lelkedet bennem,
Istenedben! Nem vagy egyedül. Legyél egy velem! Mi ketten?
Igen, mi ketten.
Én, Jézus, megáldalak. IC
[1] Még nem fejeztem be a mondatot, amikor Jézus félbeszakított, és Ő beszélt
[2] Jézus átvette a szót, hogy elmondja azt, amit le akartam írni
[3] nem anyagiakra, hanem tettekre gondolok
Source: http://ichtys.hu/index.php/117-2016-februar-3
Source: http://ichtys.hu/index.php/117-2016-februar-3
Egyesíteni fogom Keleti és Nyugati házamat
2016. február 9.
Uram,
én Istenem, oly sokszor mondtad már nekünk, hogy Téged úgy ismernek,
mint aki királyságokat dönt meg, városokat tesz a földdel egyenlővé, ha
felkeltik haragodat, vagy ha akadályozzák, hogy átvonulj néped között. A
legnagyobb tisztelettel adózva Szentségednek szeretném szóvá tenni,
hogy most már több, mint 30 éve újra és újra azt mondod, hogy várjunk
türelemmel a megváltásunkra és dicsőséged eljövetelére. Azt is mondod,
hogy „egy ország sem született meg egy nap alatt” és hogy „egy város sem
épült még fel egy nap alatt”. Ezekkel azt akarod kinyilvánítani, hogy
várni kell, és nem szabad sietni. De 30 év alatt már bizonyára felépült
volna egy város, és bizonyára egy ország lakosai is már 30 évesek
lennének. Plusz a gyerekeik?
Vassula! Igazad van, ha türelmetlen vagy?
Egyre jobban növekszik a gonoszság, és üldöznek minket.
Vajon tűzben pusztítva elvegyem most a Föld lakói három harmadának az életét? Vagy inkább megkönyörüljek rajtuk?
Uram, látsz bármilyen erőfeszítést részünkről, hogy tartózkodunk a bűntől és hajlunk a bűnbánatra?
Visszatartom a haragomat,
egy cérnaszállal?
Nem,
azon szívek miatt, akik buzgón imádkoznak a világ megtéréséért, és akik
felajánlják nekem áldozatos szeretetüket. És akik követik vértől ázott
lábam nyomait. Ezek a lelkek testestül-lelkestül, teljes valójukat
odaszentelik testvéreik jólétének és megtérésének. Hamarosan
meglátogatlak benneteket, de egy idő előtti ítélet senkinek sem válna
javára. Tűz általi ítéletem azonban nincs már messze tőletek. Nem
mondtam le végleg az ítéletemről! Szabad utat fogok engedni ítéletemnek.
Tudod, Vassula, korlátolt az ember könyörülete, ugyanígy a türelme is,
egyikük sem terjed túl saját énjén, az én könyörületem azonban minden
élőre kiterjed. Bátorság! Türelem! Nem fognak darabokra tépni!
Uram, hozz békét a világnak, hozz egységet a Házadba és kiengesztelődést!
Figyelj rám! Szent Nevemért egyesíteni fogom Keleti és Nyugati házamat. Vajon nem ezt jövendöltem meg nektek?[1]
Megmondtam, hogy tekintsétek magatokat áldottnak, mert Atyám hamarosan
csodákat fog művelni, és titeket, akik az egységért fáradoztok,
példátlan győzelemben fog részesíteni. Leányom, ez azok miatt lesz így,
akik hűséges szívvel az egységért imádkoznak, igen! Megmondtam, hogy
Isten jóindulata hamarosan meg fog mutatkozni…
Ebből
kifolyólag falaim újra fel fognak épülni, állni fognak, mint egykor, te
pedig Keleti házam kicsiny hajtása, állj biztosan a lábadon, légy olyan,
mint egy gyémánt a koronámon. Senki sem lehet hűebb a szavához, mint
én, Jézus Krisztus, aki az Igazság vagyok. Osztozz barátságomban, és ne
légy olyan, mint egy fal kettőnk között! Gyönyörűséget lelek
közelségedben. Jutalmazz meg vele, és folytasd hűségesen küldetésedet:
emlékeztesd a nemzeteket túláradó szeretetemre, végtelen irgalmamra és
gyengédségemre! Tégy tanúságot rólam..
Imádkozz, és szeress engem! Én, Jézus, mindened vagyok, amire szükséged van. IC
[1] 2015. június 2-i üzenet
Boldog az a lélek, aki szeret Engem
2016. február 12.
Istenem, Atyám, királyok Királya,
míg nem találkoztam Veled, félholtan feküdtem,
míg nem jelentél meg nekem….
Értetlenül és félelemmel vegyes tisztelettel
álltam a Felséges Isten előtt!
Úgy álltam ott a Teremtő előtt,
mint ahogy egy piszkos rongyokba öltözött gyermek áll
a Tündérország előtt.
Te tűnődve rám mosolyogtál,
mosolyogtál, noha én még pokoli sötétségben voltam.
Zavarodott és rémült voltam, főleg
miután ezeket a szavakat hallottam Tőled:
„Boldogok a lelki szegények,
mert övék a mennyek országa.”
Amikor egyszerre csak ismét szólásra nyitottad ajkadat,
sugárzó Fény ragyogott Szájadból,
amely fényessé tette lelkemet.
Amikor halhatatlan Leheleted hatalmába kerített,
felfrissült az emlékezetem – ez egy csoda volt -,
mert minél tovább szemléltelek,
annál jobban felismertelek, és
annál jobban emlékeztem Rád!
Ki töltötte be bőkezűen Bölcsességgel
lelkem legmélyét?
Én voltam!
És ki adott értelmet a szívemnek?
Gyermekem, én
voltam az…. megszülettél a szívemből. Felemeltelek, hogy az egyik
apostolommá tegyelek, hogy tanú, az egység tanúja legyél.
Őszintén
megvallom, nem tartom magam méltónak, hogy az legyek. De emiatt ne vond
meg magad tőlem! Kezdetben, amikor a szememet még a lelki vakság hályoga
fedte, és a halál még a fejem fölött csüngött, Te egy nagy Szeráfot
küldtél nekem, aki fölém szállt, nem azért, hogy megöleljen, hanem hogy
egész lényemet megtisztítsa a bűntől. És hogy kimossa a koszos
rongyaimat. Atyám, így vette kezdetét bennem egy új létforma.
Felismertem, hogy halhatatlan vagyok, amíg Benned lakozom…
Így tettem meg első lépéseimet efelé a ragyogó Fény felé, aki Te vagy, az Isten, a mi Atyánk…
És azóta arra vágysz, hogy megismerj engem, miként a múltban is kinyilvánítottam magam atyáidnak és ősatyáidnak.
Hogyan
tudnék hathatós szavakat találni arra, amikkel ki tudnám fejezni
érzelmeimet irántad és Veled kapcsolatban? Bármilyen módot találnék is,
az elégtelennek bizonyulna. Lelkem Atyai Szereteted után vágyakozik.
Felemészt az irántad érzett sóvárgó szeretet, Jahve, Téged várlak minden
nap, még álmaimban is.
Szerető
Kezed nélkül egy pillanatig sem tudtam volna kitartani az ádáz
üldöztetések rohamaival szemben, amelyek körülvettek ez alatt a sok év
alatt! De ezek mind szertefoszlanak a Te jelenlétedben, és amint egyszer
mondtad, egy magasban szárnyaló szabad madárnak érzem magam. Szabad
vagyok!
A szabadságot a
Lélekben lehet meglelni. Minden embert magamhoz hívok. Arra kérem őket,
hogy először tartsanak bűnbánatot. Arra hívom őket, hogy az Élet
Forrásából igyanak. Áldott az a lélek, aki engem szeret! Vassulám, légy
boldog, sohase halogasd, hogy hozzám gyere, és imádkozz! Kedvesem,
szenvedésem, mindig hozzám jöjj! Munkálkodj értem örömmel, békével és
szeretettel!
Uram, én Alkotóm és Teremtőm, irgalmazz nekem….
Sohasem
utasítok vissza egyetlen bűnbánó lelket sem. Minden imádat meghallgatom,
ha azok megegyeznek akaratommal. Növekedj Szeretetemben, leányom. Én
Jahve megáldalak.
http://ichtys.hu/index.php/119-2016-februar-12
A napot és az órát egyedül Én tudom, a ti Istenetek
2016. február 13.
Az Én békémet adom neked. Lejegyeznéd Szavaimat?
Igen, Uram…
Nehéz
meghajlítani ezt a nemzedéket. Bűneiktől legyengítve a Sátánba vetik
bizalmukat, belé helyezik reményüket. Noha ott állok mindenki előtt,
hogy lásson Engem, csak kevesen vesznek Rólam tudomást. Vezetőik
kegyetlenné váltak, és sok nemzetre vár halál az ő kezük által. Mennyit
sírtam már miattad, teremtés! Miattad, akinek élete most a halál felé
tart. Amikor majd a levegőben kitörő lángnyelvek nyaldossák lakosaidat,
meg fogom kérdezni ezt a nemzedéket: hol találsz menedéket? Kinél? A
Sátánnál? Az egódban és saját magadban?
Elérkezett
Igazságosságom ideje, küszöbön áll e hitetlen nemzedék megbüntetése.
Rendelkezéseimet szó szerint végre fogom hajtani. Amikor mennydörgést
fogtok hallani, fületekben az Én Hangom fog dübörögni, és visszhangozni
fog a Föld végső határáig. Akkor a világ és mindenki, aki benne él,
hallani fogja az Igazságosság Hangját: a gonosz sok nemzetre hoz majd
halált… a pusztulás minden várost elér.
Hallottátok,
hogy Jahve Angyala városokon és nemzeteken fog áthaladni és mindenkit
bűnbánatra fog hívni? Ezek a dolgok fognak megtörténni az elkövetkezendő
napokban.
Ezért ti, akik
beléptetek Udvaraimba, és hisztek kijelentéseimben, imádkozzatok, és ne
rettegjetek vagy féljetek, de ti, akik számtalan éven át gúnyoltátok
kijelentéseimet nyelvetekkel támadva prófétáimat, ti vigyázzatok! Mert
hazugságokkal igazoltátok hazugságaitokat, az Én Szavaimat pedig
valójában a saját sírotokba temettétek. Igen, ti kiforgattátok
Szavaimat. Bűneitek azonban szakadékot támasztottak közöttünk. Az
Igazságosság most nem lesz visszatartva. Bizony mondom nektek, keserűek
lesznek azok a napjaitok, amikor szembeszállok veletek… imádkozzatok, és
ne engedjétek, hogy lecsukódjon szemetek, és elaludjatok!
Így imádkozzatok:
„Jahve, én Istenem, add, hogy eljusson hozzád az imám!
Halld meg irgalmadat és segítségedet kérő kiáltásunkat!
Bocsáss meg azoknak, akik nem hisznek Benned, én Istenem,
és nem bíznak abban sem, hogy hatalmadban áll megmenteni minket.
Ne oltsd ki napjaink világosságát,
ami nélkül egy pillanat alatt megsemmisülne a föld,
hanem Atyai Könyörületedben
szánj meg minket és bocsáss meg nekünk!
Ne engedd, hogy patakokban ontsa vérünket a gonosz lélek!
Bocsásd meg bűneinket, és tartsd vissza haragodat
emlékezvén gyengeségünkre.
Tartsd vissza pusztító angyalaidat,
és adj nekünk még egy esélyt, hogy bebizonyíthassuk,
méltók vagyunk Jóságodra.
Beléd helyezem bizalmamat. Ámen.”
Milyen örömmel
fogom fogadni ezt az imát! Ez az ima, könyörületre fog indítani Engem!
Leányom, megáldom mindazokat, akik szívből imádkozzák majd ezt az imát.
Hadd hallják ezt a próféciát: „a napot és az órát egyedül Én tudom, a ti
Istenetek”. Ezt fogod mondani azoknak, akik majd kérdezik tőled
Igazságosságom idejét, a napot és az órát! A Szeretet szeret téged.
http://ichtys.hu/index.php/84-2016-februar-13
Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
Elsőszombat a Szent Anna réten
2016. 02. 06.
A Mennyei Atyát láttam, ahogyan a Világ Győzelmes Királynőjével beszélgetett és a következő párbeszédet hallottam: Mennyei Atya
„Legszentebb leányom, atyai szívem megszakad teremtményeim miatt, akik
nem látják a sátán csapdáját és könnyen a bűn rabságába kerülnek. Én
mindenkit üdvözíteni akarok kivétel nélkül, mert szeretetem határtalan
az emberek iránt. Minden eseményt, nehézséget és megpróbáltatást
figyelemmel követek, hiszen magam alkottam a világot és az embert. Fiam
szenvedései mély együttérzést ébresztenek bennem, és látva a bűn
gyarapodását hamarosan közbelépek az emberiség életében, hogy lássák az
igazságot és a teljes valóságot. A sátán a hazugság atyjaként az
embereket a hazugság homályába vezeti, és olyan világot tár eléjük, ami
nem azonos az Én világommal. Minden bizodalmamat az engesztelőkbe és a buzgó, állhatatos emberekbe vetem. Magyarország el van helyezve szívemben örökké, és nem fog onnan soha kitörlődni.
Leányom, elérkezett az idő, hogy felemeljem országod népét, amely
hasonló egy gyémánthoz, amit folyamatosan csiszolni és alakítani kell.
Európában elterjedt a hitetlenség, és a kereszténység lassan elhalványul
a sok idegen nép és vallások között. Magyarország most
folyamatosan bizonyítja irántam való hűségét, ezért ezt a népet
kijelölöm arra, hogy a népek között hirdesse az igazságot. Legyen az Én
prófétám, aki által felhívásomat küldöm minden nemzetnek a bűnbánatra,
megtérésre és az eljövendő büntetésre. A babiloni fogsághoz hasonló megpróbáltatás vár a kereszténységre. Minél többen megvallanak Engem, annál több kegyelem fog hullani hazátokra. Ha országotok vezetői kitartanak mellettem, akkor győzelmem veletek lesz az iszlámmal szemben.”
A Szűzanya
ezt mondta: „Atyám, az iszlám egyre nagyobb fenyegetést jelent
Európának, és a keresztények életveszélyben vannak. A sötét hadsereg már
bejutott Európa szívébe, és szomorúan látom, hogy csak kevesen ismerik
fel az igazságot. Választottaid egyre jobban fogyatkoznak, kérlek, ne
engedd, hogy közülük még többen elvesszenek.” Mennyei Atya: „A vértanúk érdemei által sokan meg fognak térni, és követni fogják Fiamat.”
Láttam,
hogy a Mennyei Atya és a Szűzanya felhőkön leszállnak a Szent Anna
rétre és figyelemmel kísérték a jelenlévők imádságát és a szentmisét.
Isten maga elé szólította hazánk őrangyalát, akinek azt parancsolta,
hogy egy aranyszínű pásztorbotot helyezzen a Szent Anna rétre, amelyen
az Atya áldása van. Isten: „Ez a pásztorbot jelképezi az Én vezetésemet
és gondviselésemet a magyar nép felé. Tetszésemet lelem
állhatatosságotokban, és ígérem nektek, hogy jutalmatok nem marad el. Ne
szomorkodjatok, hogy a kápolna még nem épült fel, mert Én kezembe
vettem országotok sorsát, miután fokozatosan teljesítitek leányom és
Fiam kérését (Szent Korona előtti felajánlás, leborulás). Ne feledjétek,
hogy az Egyház ti vagytok, és ahol szentmisét bemutatnak, ott jelen van a Szentháromság! A templom jelzi az Én jelenlétemet, de mint anyagból készült házamat lerombolhatják. Lelketek
legyen Fiam igazi tabernákuluma, mert ez az igazi életszentség titka.
Áldozatkészségetekkel és imáitokkal elősegítitek az engesztelő férfi és
női rend megalakulását és megerősödését. Most elsősorban
e két rendért imádkozzatok, hogy az Egyház által is teljes
jóváhagyást nyerjenek. E két rend jelzi majd számotokra, hogy a kápolna
hamarosan felépül, és Mennyei Édesanyátok eljön, hogy elfoglalja méltó
helyét, ami egyedül őt illeti.” A Szűzanya a pásztorbot köré piros
rózsákat tett, és azt mondta: „Ez a hely a két Szent Szív szeretetének
gyümölcse. Gyermekeim, legyen igaz és tiszta a hitetek, reményetek és
szeressétek egymást, és akkor minden lehetséges lesz számotokra! De ha
az ellenkezőjét teszitek, tönkre teszitek mindazokat a gyümölcsöket,
amelyek eddig a kegyelem által érlelődtek.”
A leborulva végzett imánk hatásai
2016. 02. 13, Szombat
Irgalmasság órája
Amikor
leborulva imádkoztunk az Úr előtt láttam, hogy mások is csatlakoznak
hozzánk. De felfigyeltem arra, hogy nemcsak magyarok voltak köztünk,
hanem külföldiek is. Mennyei Atyánk a
mindenség királyaként lehajolt hozzánk és azt mondta: „Mindazok, akik
leborulnak Előttem – mert meghallották hívásomat –, boldogok lesznek a
Földön és a Mennyben. A boldogság alatt nem a földi gazdagságot értem,
és nem is a szenvedés megszűnését, ami a halál pillanatáig tart és
tovább folytatódhat a túlvilágon. Boldogságotok Bennem rejlik, mert Én
vagyok az örök élet és a szeretet forrása. Sokan nem tudják, hogy Fiam
boldog volt a kereszten, különösen abban a percben, amikor kijelentette:
Beteljesedett. Ti gyermekeim, leborulásotokkal átadjátok magatokat
Nekem, hogy csakis Én legyek a szívetek királya és senki más. Amikor
leborulva imádtok Engem, ne feledkezzetek meg arról, hogy nemcsak a
testetekkel kell Előttem hódolnotok, hanem szívetekkel és értelmetekkel
is. Az ember legnagyobb küzdelme az elmében zajlik, ami önmagában
hordozza az akaratot is. Azt kívánom tőletek, hogy tanuljátok meg mit
jelent meghalni az akaratotoknak. Fiam a legtökéletesebb példát
mutatta nektek a Gecemáni kertben, amikor nem a saját akaratát
tartotta szem előtt, hanem Atyja akaratát. Ezt a kegyelmet a számtalan
imának és böjtnek köszönhette. Én örülök annak, amikor az ember hisz
Bennem és akar Engem, de fájdalommal nézem, hogy teremtményem akarata
sokszor gyönge és hamar áthajlik a bűn irányába. Bizony mondom nektek,
hogy ebben az időben több időt szánjatok arra, hogy akaratotokon munkálkodjatok. A szó hamar elszáll, a cselekedet megmarad, míg az akarat végigkíséri egész földi és örök életeteket.”
A
Mennyei Atya kezében egy fehér galambot és láttam, hogy az egy
pillanat alatt fényes és tüzes lángnyelvekké változott. Ezeket a
lángnyelveket az Atya odafújta azokra a városokra és falvakra, ahol az
emberek gyakorolják az imádás e magas fokozatát. Az Úr
így szólt: „Minél többen fognak leborulva imádni Engem, kiengesztelve a
világ bálványimádását, amely súlyosan sérti Isteni szentségemet és
méltóságomat, annál jobban fel fog az idő gyorsulni a ti javatokra és
elküldöm Fiamat, hogy igazságosságával rendet teremtsen a Földön és az
alvilágban. Hűséges gyermekeim lakóhelyein az Antikrisztus
uralma nem fogja tudni teljesen megtörni az igaz istentiszteletet és
imádatot. A gonosz lélek eszközei által sok borzalmas cselekedetet fog
végbevinni, ám az enyéim nem fognak hitükben megrendülni, mert győzelmem
velük van. Mert ahol az Én Szent Fiamat látom, ott jelen vagyok és
világosságom a győzelem jeleként elűzi a démonokat.”
Láttam
az Antikrisztusnak emelt templomot és trónszéket, amit az emberek neki
készítettek. Sokan hódoltak előtte, mert kezében tartotta a földi
hatalmat minden gazdagsággal együtt. De Isten csak rövid ideig tűrte
meg, mivel senki sem gyalázza meg olyan súlyosan az Úr nevét és
templomát, mint ő.
Majd a leborulva végzett imádságunk alatt azt láttam, hogy Jézus kilép az Eucharisztiából és mindenkihez egyenként odament, megsimogatta a fejét, majd így szólt:
„Gyermekeim,
el sem tudjátok képzelni, hogy milyen kedves Előttem a ti
leborulásotok. Amikor a Szentháromságot imádjátok, a gonosz lelkek
megbénulnak, és sok lélek kiszabadul a kezeikből. Ezek a lelkek
megtérnek és megmenekülnek a kárhozattól. Ugye tudjátok, hogy a sátán
kezdettől fogva napjaitokig arra szomjazik, hogy olyan lehessen, mint az
Isten és elnyerje a neki járó imádatot. Ezt részben sikerült
megvalósítania a világban. Én most tökéletessé akarom tenni
imádásotokat, ezért egyesülök veletek emberségemben. Már nem ti
imádjátok Atyámat, hanem Én bennetek. Ha igazán a kedvemben akartok
járni, akkor kezeiteket tárjátok ki rövid időre, hogy testetek fölvegye a
kereszt alakját, hiszen keresztem másik oldalán ti függtök ott. Ó, ha
tudnátok, hogy a kereszt milyen félelmetes jel a bukott angyaloknak,
akkor mindenben győzelmet arathatnátok. A győzelem alatt a kísértéseket
értem, mert abban hamar el szoktatok bukni. Én a kereszten függök
misztikusan a világ végezetéig, mert szent áldozatom örök és
megismételhetetlen. Gyermekeim, sokszor megfeledkeztek megszentelt
feszületetekre tekinteni megpróbáltatásaitok alatt. Higgyetek abban,
hogy Én valóban ott vagyok a kereszten és vágyódom arra, hogy segítsek
nektek. Keresztre feszített testemben szeretetem ereje tükröződik rátok,
amikor szíveteket megnyitjátok előttem. A szentek sok erőt merítettek
keresztemből.”
Láttam
olyan erős démonokat, akik más-más városok, falvak bálványai mögött
álltak. Ilyen pl. a mágia, a boszorkányság, a vudu vallás stb. Jézus
odament a démonokhoz és közben azt mondta nekünk: „Ne nézzetek
hátra és ne legyetek kíváncsiak, mert szent az Én haragom, amellyel
most megsemmisítem ezeket a bálványokat, amelyek súlyosan sértik Isteni
méltóságomat és szentségemet.” A bukott angyalok vissza lettek űzve a pokolba és a bálványok megsemmisültek.
2016. február 13-án Jézus egy új üzenetet adott Vassulának:
Az Én békémet adom neked. Lejegyeznéd Szavaimat?
Igen, Uram…
Nehéz
meghajlítani ezt a nemzedéket. Bűneiktől elgyengítve a Sátánba vetik
bizalmukat, belé helyezik reményüket. Noha ott állok mindenki előtt,
hogy lásson Engem, csak kevesen vesznek Rólam tudomást. Vezetőik
kegyetlenné váltak, és sok nemzetre vár halál az ő kezük által. Mennyit
sírtam már miattad, teremtés! Miattad, akinek az élete most a halál felé
tart. Amikor majd a levegőben kitörő lángnyelvek nyaldossák lakosaidat,
meg fogom kérdezni ezt a nemzedéket: hol találsz menedéket? Kinél? A
Sátánnál? Az egódban és saját magadban?
Elérkezett
Igazságosságom ideje, küszöbön áll e hitetlen nemzedék megbüntetése.
Rendelkezéseimet szó szerint végre fogom hajtani. Amikor mennydörgést
fogtok hallani, fületekben az Én Hangom fog dübörögni, és visszhangozni
fog a Föld végső határáig. Akkor a világ és mindenki, aki benne él,
hallani fogja az Igazságosság Hangját: a gonosz sok nemzetre hoz majd
halált… a pusztulás minden várost elér.
Hallottátok,
hogy Jahve Angyala városokon és nemzeteken fog áthaladni és mindenkit
bűnbánatra fog hívni? Ezek a dolgok fognak megtörténni az elkövetkező
napokban.
Ezért
ti, akik beléptetek Udvaraimba, és hisztek kijelentéseimben,
imádkozzatok, és ne rettegjetek vagy féljetek, de ti, akik végtelen
éveken át kigúnyoltátok szavaimat nyelvetekkel támadva prófétáimat, ti
vigyázzatok! Mert hazugságokkal igazoltátok a hazugságaitokat, az Én
Szavaimat pedig valójában a saját sírotokba temettétek. Igen, ti
kiforgattátok Szavaimat. Bűneitek azonban szakadékot támasztottak
közöttünk. Az Igazságosság most nem lesz visszatartva. Bizony mondom
nektek, keserűek lesznek azok a napjaitok, amikor szembeszállok veletek…
imádkozzatok, és ne engedjétek, hogy lecsukódjon szemetek, és
elaludjatok!
Így imádkozzatok:
„Jahve, én Istenem, engedd, hogy eljusson hozzád az imám!
Halld meg irgalmadat és segítségedet kérő kiáltásunkat!
Bocsáss meg azoknak, akik nem hisznek Benned, én Istenem,
és nem bíznak abban sem, hogy hatalmadban áll megmenteni minket.
Halld meg irgalmadat és segítségedet kérő kiáltásunkat!
Bocsáss meg azoknak, akik nem hisznek Benned, én Istenem,
és nem bíznak abban sem, hogy hatalmadban áll megmenteni minket.
Ne oltsd ki napjaink világosságát,
mely által egy pillanat alatt megsemmisülne a föld,
hanem Atyai Könyörületedben
szánj meg minket és bocsáss meg nekünk!
Ne engedd, hogy patakokban ontsa vérünket a gonosz lélek!
Bocsásd meg bűneinket, és tartsd vissza haragodat
emlékezvén gyengeségünkre.
hanem Atyai Könyörületedben
szánj meg minket és bocsáss meg nekünk!
Ne engedd, hogy patakokban ontsa vérünket a gonosz lélek!
Bocsásd meg bűneinket, és tartsd vissza haragodat
emlékezvén gyengeségünkre.
Tartsd vissza pusztító angyalaidat,
és adj nekünk még egy esélyt, hogy bebizonyíthassuk,
méltók vagyunk Jóságodra.
Beléd helyezem bizalmamat. Ámen.”
és adj nekünk még egy esélyt, hogy bebizonyíthassuk,
méltók vagyunk Jóságodra.
Beléd helyezem bizalmamat. Ámen.”
Milyen
örömmel fogom fogadni ezt az imát! Ez az ima, könyörületre fog indítani
Engem! Leányom, megáldom mindazokat, akik szívből imádkozzák majd ezt
az imát. Hadd hallják ezt a próféciát: „a napot és az órát egyedül Én
tudom, a ti Istenetek”. Ezt fogod mondani azoknak, akik majd kérdezik
tőled Igazságosságom idejét, a napot és az órát! A Szeretet szeret
téged.
Ez az üzenet fent van már a honlapon is!http://www.ichtys.hu/index.
Eredeti nyelven pedig itt olvashatjátok!
Aleppó érseke felháborodott a francia főpapság politikai korrektségén
Jean-Clément
Jeanbart, az aleppói melkita görögkatolikus érsek egy interjú során
ostorozta a francia püspököket és érsekeket azért, mert jobban
ragaszkodnak a politikai korrektséghez, mint az igazsághoz. A főpap a
francia Boulevard Voltaire lapnak adott interjújában részletesen
lefestette azt is, mit éltek túl Aleppó lakosai az elmúlt időszakban,
az iszlamista rémuralom alatt.
„Az
európai média szünet nélkül igyekszik elhallgattatni azokat, akik
szenvednek Szíriában, sőt, olyan információkkal legitimálják azt, ami a
hazánkban történik, melyek eredetiségének, hitelességének soha nem
néznek utána” – mutatott rá az egyik alapvető problémára Jeanbart,
megnevezve például a londoni(!) székhelyű Emberi Jogok
Szíriai Megfigyelő Központját, mely a szír „ellenzék” kezén van, s mely a
nyugati médiumok legfőbb forrása.
„Meg
kell értenie mindenkinek, hogy az Iszlám Állam és a szír kormány
közül egyértelműen a másodikat választjuk. Igen, vannak elítélhető
cselekedetei a kormányzatnak, de Nyugaton soha senki nem próbálta ezt
a kérdést objektív módon szemlélni.” – vádolta meg az újságírókat az érsek.
Szerinte
a Nyugat nem hajlandó befejezni a ferdítést és félretájékoztatást,
melyek során a „mérsékelt” ellenzék valójában minden emberi jogot sárba
tipró, a keresztény, síita alavita és jazidi kisebbségeket üldöző és
brutálisan bántalmazó milíciáit mosdatja, míg minden rosszal Assad
kormányát vádolja meg.
„Bashar
al-Assadnak számos hibája van, de a Nyugatnak realizálnia kell végre,
hogy számtalan jó dolgot is elhozott az országába.” – magyarázta. – „Az
iskolák ingyenesek, a kórházi ellátás úgyszintén, a templomok és
mecsetek adómentesen működhetnek – őszintén, mely más kormány hozott
ilyen intézkedéseket a régióban? Emlékezni kell arra is, hogy
nem csak ezekért támogatjuk a kormányzatot, hanem azért is, mert
félünk, ugyanis tudjuk, hogy ha a szunniták győznének, és teokráciát
hoznának létre, megfosztanának minket még attól a jogunktól is, hogy a
saját hazánkban élhessünk.”
Arra a kérdésre, hogy ezt kifejtette-e a francia hatóságoknak is, annyit válaszolt: „Persze,
megpróbáltam mindezt elmondani a francia hatóságoknak is, de mondja,
mégis mit várhatunk egy Laurent Fabiustól, aki azt hiszi, hogy ő az
Atyaúristen, és joga van eldönteni, ki éljen ezen a Földön és ki ne?”
(Laurent Fabius Franciaország külügyminisztere, aki egy alkalommal
kijelentette, hogy Assad „nem érdemli meg, hogy ezen a földön éljen.” –
erre a kijelentésre reagált itt az érsek)
„Lehetséges,
hogy Franciaország – melyet én annyira szeretek, és melyben pont a
szíriai vallásszabadságnak köszönhetően tanulhattam – ennyit
változott? Lehetséges, hogy az ország annyira beleszeretett a pénzbe,
hogy elfelejtette érte azokat az értékeket, melyet valaha oly erősen
védett?” – fakadt ki keserűen Jeanbart.
Amikor a francia egyházi vezetőkről kérdezték Aleppó érsekét, nem kis haraggal a szívében így nyilatkozott:
„A francia egyházi vezetők kongresszusa megbízott volna bennünk, ha
jobban lett volna informálva. Hogy lehetséges, hogy a püspökeitek éppen
úgy némák maradnak, ha rólunk van szó, ahogy a napilapjaitok? Azért,
mert a püspökök is olyanok, mint ti – a politikai korrektség jegyében
nevelkedtek. Azonban Jézus soha nem volt politikailag korrekt, hanem politikailag igazságos!
„A
püspökök felelőssége a tanítás, hogy az igazság terjesztésére
használják hatalmukat. Miért félnek akkor hát beszélni? Természetes,
hogy lennének, akik ezért támadnák őket, de ezzel kapnának egy esélyt
arra, hogy megvédjék magukat és megvédjék az igazságot. Emlékeznünk kell arra, hogy a csend sok esetben megalkuvást, egyetértést jelent.”
Az érsek kritizálta a Nyugat migrációs politikáját is.
„A
nyugati kormányok szolgai módon védelmezik az egoizmust és az
érdekeket, és végül ez fogja országaikat pusztulásba dönteni. Nyissátok már fel a szemeiteket, nem látjátok, hogy mi történt Párizsban?!” – fakadt ki az egyházi vezető, mielőtt összefoglalta a véleményét: „Abban kell nekünk segítsetek, hogy szabadon élhessünk a saját hazánkban! (…) Nem
ülhetek ölbe tett kézzel, hagyva, hogy egy kétezer éves egyház
megsemmisüljön. Inkább választom a halált, mint hogy ezt lássam.”
Orientalista.hu – CrusaderIgaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
A napot és az órát egyedül Én tudom, a ti Istenetek
2016. február 13.
Az Én békémet adom neked. Lejegyeznéd Szavaimat?
Igen, Uram…
Nehéz meghajlítani ezt a nemzedéket.
Bűneiktől legyengítve a Sátánba vetik bizalmukat, belé helyezik
reményüket. Noha ott állok mindenki előtt, hogy lásson Engem, csak
kevesen vesznek Rólam tudomást. Vezetőik kegyetlenné váltak, és sok
nemzetre vár halál az ő kezük által. Mennyit sírtam már miattad,
teremtés! Miattad, akinek élete most a halál felé tart. Amikor majd a
levegőben kitörő lángnyelvek nyaldossák lakosaidat, meg fogom kérdezni
ezt a nemzedéket: hol találsz menedéket? Kinél? A Sátánnál? Az egódban
és saját magadban?
Elérkezett Igazságosságom ideje,
küszöbön áll e hitetlen nemzedék megbüntetése. Rendelkezéseimet szó
szerint végre fogom hajtani. Amikor mennydörgést fogtok hallani,
fületekben az Én Hangom fog dübörögni, és visszhangozni fog a Föld végső
határáig. Akkor a világ és mindenki, aki benne él, hallani fogja az
Igazságosság Hangját: a gonosz sok nemzetre hoz majd halált… a pusztulás
minden várost elér.
Hallottátok, hogy Jahve Angyala
városokon és nemzeteken fog áthaladni és mindenkit bűnbánatra fog hívni?
Ezek a dolgok fognak megtörténni az elkövetkezendő napokban.
Ezért ti, akik beléptetek Udvaraimba, és
hisztek kijelentéseimben, imádkozzatok, és ne rettegjetek vagy
féljetek, de ti, akik számtalan éven át gúnyoltátok kijelentéseimet
nyelvetekkel támadva prófétáimat, ti vigyázzatok! Mert hazugságokkal
igazoltátok hazugságaitokat, az Én Szavaimat pedig valójában a saját
sírotokba temettétek. Igen, ti kiforgattátok Szavaimat. Bűneitek azonban
szakadékot támasztottak közöttünk. Az Igazságosság most nem lesz
visszatartva. Bizony mondom nektek, keserűek lesznek azok a napjaitok,
amikor szembeszállok veletek… imádkozzatok, és ne engedjétek, hogy
lecsukódjon szemetek, és elaludjatok!
Így imádkozzatok:
„Jahve, én Istenem, add, hogy eljusson hozzád az imám!
Halld meg irgalmadat és segítségedet kérő kiáltásunkat!
Bocsáss meg azoknak, akik nem hisznek Benned, én Istenem,
és nem bíznak abban sem, hogy hatalmadban áll megmenteni minket.
Ne oltsd ki napjaink világosságát,
ami nélkül egy pillanat alatt megsemmisülne a föld,
hanem Atyai Könyörületedben
szánj meg minket és bocsáss meg nekünk!
Ne engedd, hogy patakokban ontsa vérünket a gonosz lélek!
Bocsásd meg bűneinket, és tartsd vissza haragodat
emlékezvén gyengeségünkre.
Tartsd vissza pusztító angyalaidat,
és adj nekünk még egy esélyt, hogy bebizonyíthassuk,
méltók vagyunk Jóságodra.
Beléd helyezem bizalmamat. Ámen.”
Milyen örömmel fogom fogadni ezt az
imát! Ez az ima, könyörületre fog indítani Engem! Leányom, megáldom
mindazokat, akik szívből imádkozzák majd ezt az imát. Hadd hallják ezt a
próféciát: „a napot és az órát egyedül Én tudom, a ti Istenetek”. Ezt
fogod mondani azoknak, akik majd kérdezik tőled Igazságosságom idejét, a
napot és az órát! A Szeretet szeret téged.
2016. február 8., hétfő
Katolikus fogalom-e a szedesvakantizmus?
Egy katolikus pap töprengései
Elfogadható-e egy katolikus számára az
az állítás, hogy ma szedesvakancia áll fenn, vagyis az Egyháznak nincs
pápája, üres a pápai szék? Más szóval: önmagában katolikus lehet-e az az
állítás, hogy az Egyháznak ma nincs legitim pápája?
Ezen alapvető és súlyos, de szükséges
konzekvenciákkal járó kérdés eldöntéséhez elsőnek arra kell felelet
adni, hogy katolikus-e egyáltalán egy szedesvakantizmus állapot. A
válasz: igen, hiszen amióta létezik a katolikus Egyház, azóta a
szedesvakantizmus hozzátartozik az Egyház történelméhez. Amikor egy pápa
meghal, a pápai szék megüresedik, latinul „sedes” – a szék – „vacans” –
üres lesz, tehát beáll az ilyenkor „normális”, szokásos
szedesvakantizmus.
Ez az állapot pár héttől kezdve több hónapon át, sőt akár pár évig is eltarthat: A leghosszabb üresedés Szent Marcellinus pápa 304. október 25-én bekövetkezett halála után állt be. Ugyanis a Diocletianus alatti keresztényüldözések ezidőben érték el tetőpontjukat, ezért csaknem négy évig kellett várni, amíg megválaszthatták a következő pápát, Szent I. Marcellust 308. június 27-én. A következő leghosszabb (csaknem három évnyi) sedes vacans viszont békeidőben volt, IV. Kelemen pápa 1268. november 29-én bekövetkezett halála után. „A bíborosok három évig tétlenkedtek Viterbóban anélkül, hogy sikerült volna pápát választaniuk, részben megosztottságuk miatt, részben pedig mivel élvezték a kellemes körülményeket. Végül a viterbóiak leszedették a viterbói pápai-palota tetejét, hogy rávegyék a bíborosokat: Válasszanak az új pápa megválasztása vagy a zord körülmények között. Ők az első lehetőséget választották.” Így lett pápa Theobald Visconti, a későbbi Boldog X. Gergely 1271. szeptember 1-én.
Ez az állapot pár héttől kezdve több hónapon át, sőt akár pár évig is eltarthat: A leghosszabb üresedés Szent Marcellinus pápa 304. október 25-én bekövetkezett halála után állt be. Ugyanis a Diocletianus alatti keresztényüldözések ezidőben érték el tetőpontjukat, ezért csaknem négy évig kellett várni, amíg megválaszthatták a következő pápát, Szent I. Marcellust 308. június 27-én. A következő leghosszabb (csaknem három évnyi) sedes vacans viszont békeidőben volt, IV. Kelemen pápa 1268. november 29-én bekövetkezett halála után. „A bíborosok három évig tétlenkedtek Viterbóban anélkül, hogy sikerült volna pápát választaniuk, részben megosztottságuk miatt, részben pedig mivel élvezték a kellemes körülményeket. Végül a viterbóiak leszedették a viterbói pápai-palota tetejét, hogy rávegyék a bíborosokat: Válasszanak az új pápa megválasztása vagy a zord körülmények között. Ők az első lehetőséget választották.” Így lett pápa Theobald Visconti, a későbbi Boldog X. Gergely 1271. szeptember 1-én.
A következő kérdés, hogy akkor is
katolikus lehet-e a szedesvakantizmus, ha hivatalosan van „pápa”.
Vagyis, hogy létezett-e olyan az Egyház történetében, hogy a pápai
trónon ült valaki, de a katolikus tanítás szerint még sem volt az
Egyháznak legitim pápája. Az Egyház történelmében nagyon sok úgynevezett
ellenpápa volt, vagyis olyanok, akikről az egyházi tekintélyek már
saját korukban is megállapították, hogy bitorolják a pápai trónt.
Ugyanakkor a nagy nyugati egyházszakadás idején, ami 1378-tól 1417-ig,
azaz 39 évig tartott, az Egyháznak előbb kettő, majd három pápája is
volt, és mind a három pápa bizton hitte, hogy ő a jogos pápa, és mind a
hárman komoly támogató táborral rendelkezett. [Közülük az egyik
ellenpápaként nyilvántartottat a katolikus Egyház hivatalosan soha nem
sorolta az ellenpápák sorába.] Természetesen évszázadokkal később,
visszatekintve könnyebb megítélni, hogy e 39 év alatt, mikor ki volt a
legitim pápa, és ki nem, de igen valószínű, hogy a kortárs katolikusok számára ez egyáltalán nem volt mindig nyilvánvaló
(következésképpen sokan jóhiszeműen egy később ellenpápának ítélt pápát
ismertek el), már csak azért sem, mert a politikai szempontok ezen
időkben komoly szerepet játszottak egy-egy „pápa” legitimitásának a
megítélésében.
Mindezen tények ismeretében leszögezhetjük, hogy a szedesvakantizmus katolikus fogalom, ami a katolikus történelem egy-egy lehetséges korszakát írja le.
Most azt kell leszögezni, hogy mi a pápa feladata. Erre
nagyon egyszerű a válasz, hiszen maga Urunk Jézus Krisztus határozta
ezt meg: „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem
egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked
adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is
meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz
oldva.” (Mt 16,18-19) „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy
megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy
megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” (Lk 22,31-32) – S
mivel ezeket a feladatokat maga Jézus fogalmazta meg, ez isteni hit,
megváltoztathatatlan, örök érvényű tanítása a katolikus Egyháznak.
Az elvek tisztázása után jönnek a gyakorlati megfontolások. Pápa lehet-e Bergoglio?
Elsőnek vizsgáljuk meg azt a helyzetet, ha elfogadjuk Bergogliot pápának. Ebben az esetben, a logika szigorú, megkerülhetetlen szabályai szerint, egyetlen pápa sem vehető komolyan, se az ezelőttiek, se az elkövetkezendők. Hiszen ha Bergoglio-t a katolikus Egyház, Krisztus Egyháza fejének tartjuk, akkor ebből az is következik, hogy egy pápa kijelentéseit, tetteit, tanbeli, egyházfegyelmi, liturgikus döntéseit bárki mérlegelheti, kritizálhatja, hiszen Bergogliot – teljes joggal – mindenki kritizálja, mindenkinek kritizálnia kell. Vagyis, akkor azt állítjuk, a) hogy teljesen normális, katolikus állapot, ha egy pápa szavait a híveknek – mielőtt elfogadják – előbb mérlegelniük kell; továbbá, b) hogy teljesen katolikus állapot, ha a hívek – legyenek bármilyen képzettek is a katolikus tanításban – szubjektív ítélet alapján döntik el, hogy elfogadják-e Bergoglio szavait vagy sem.
A „tradicionalisták” „elfogadni és ellenállni” elmélete, viselkedése valójában eretnekség, hiszen Jézus nem azért nevezett ki egy pápát földi helyettesének, hogy a hívek saját maguk döntsenek arról, hogy mit fogadnak el és mit nem e helyettes tanításából. Ellenkezőleg, Jézus Pétert és utódait minden (keresztény) ember legfelsőbb tekintélyének és tanítójának tette meg.
A „tradicionalisták” azon kedvenc érve, hogy a pápát csak akkor kell feltétlenül követni, ha egy hitigazságot ünnepélyesen dogmává nyilvánít, azért hamis, mert a pápának az a Krisztustól kapott feladata és küldetése, hogy folyamatosan a hit autentikus tantója és őrzője legyen, azaz egy katolikus hívőnek mindent, amit a pápa mint pápa a hívek okítására, vezetésére mond vagy előír, feltétel nélkül hinnie és tennie kell. De a logikának is ellene mond ez a hiedelem, hiszen egy jó Atya, egy igazságos mindenható Isten nem hagyhatja Egyházát évtizedekig, sőt évszázadokig megbízható tanító nélkül, esetleg olyanra, aki felrúgva az isteni tanítást, egyenesen a kárhozatba vezeti gyermekeit, ezért Pétert és utódait a hit és erkölcs dolgában – vagyis tanítóként és vezetőként – a tévedhetetlenség kegyelmével ruházta fel.
Elsőnek vizsgáljuk meg azt a helyzetet, ha elfogadjuk Bergogliot pápának. Ebben az esetben, a logika szigorú, megkerülhetetlen szabályai szerint, egyetlen pápa sem vehető komolyan, se az ezelőttiek, se az elkövetkezendők. Hiszen ha Bergoglio-t a katolikus Egyház, Krisztus Egyháza fejének tartjuk, akkor ebből az is következik, hogy egy pápa kijelentéseit, tetteit, tanbeli, egyházfegyelmi, liturgikus döntéseit bárki mérlegelheti, kritizálhatja, hiszen Bergogliot – teljes joggal – mindenki kritizálja, mindenkinek kritizálnia kell. Vagyis, akkor azt állítjuk, a) hogy teljesen normális, katolikus állapot, ha egy pápa szavait a híveknek – mielőtt elfogadják – előbb mérlegelniük kell; továbbá, b) hogy teljesen katolikus állapot, ha a hívek – legyenek bármilyen képzettek is a katolikus tanításban – szubjektív ítélet alapján döntik el, hogy elfogadják-e Bergoglio szavait vagy sem.
A „tradicionalisták” „elfogadni és ellenállni” elmélete, viselkedése valójában eretnekség, hiszen Jézus nem azért nevezett ki egy pápát földi helyettesének, hogy a hívek saját maguk döntsenek arról, hogy mit fogadnak el és mit nem e helyettes tanításából. Ellenkezőleg, Jézus Pétert és utódait minden (keresztény) ember legfelsőbb tekintélyének és tanítójának tette meg.
A „tradicionalisták” azon kedvenc érve, hogy a pápát csak akkor kell feltétlenül követni, ha egy hitigazságot ünnepélyesen dogmává nyilvánít, azért hamis, mert a pápának az a Krisztustól kapott feladata és küldetése, hogy folyamatosan a hit autentikus tantója és őrzője legyen, azaz egy katolikus hívőnek mindent, amit a pápa mint pápa a hívek okítására, vezetésére mond vagy előír, feltétel nélkül hinnie és tennie kell. De a logikának is ellene mond ez a hiedelem, hiszen egy jó Atya, egy igazságos mindenható Isten nem hagyhatja Egyházát évtizedekig, sőt évszázadokig megbízható tanító nélkül, esetleg olyanra, aki felrúgva az isteni tanítást, egyenesen a kárhozatba vezeti gyermekeit, ezért Pétert és utódait a hit és erkölcs dolgában – vagyis tanítóként és vezetőként – a tévedhetetlenség kegyelmével ruházta fel.
Mint fentebb láttuk, Jézus a
pápai hivatalt Péter személyében a hit őrzőjévé tette meg, ezt tette
Péter legfőbb feladatává, következésképpen a Péter-utódok legfőbb
feladatává. A következő kérdés tehát ez: Megfelel-e ennek a szerepnek,
elvégzi-e ezt a feladatot Bergoglio? Erre talán még a legnagyobb
Bergoglio-rajongók sem válaszolhatnak igennel, hiszen azt még nekik is
be kell látniuk, hogy Bergoglio nem őrzi, hanem – bevallottan –
„meglepetésszerűen” változtatgatja a katolikus tanítás tételeit.
A logika szabályai szerint, az
egyetlen elfogadható válasz tehát az, hogyha Bergoglio valóban pápa,
akkor a pápai hivatal szűnt meg. És ha Bergoglio pápa, akkor a pokol
kapui erőt vettek Krisztus Egyházán, hiszen az eretnekség legyőzte az
Egyházat.
Ha végigtekintünk Bergoglio munkásságán,
akkor azt is megállapíthatjuk, hogy ő valójában minden cselekedetével
azon dolgozik, hogy a Krisztusi értelmű pápai hivatalt eltörölje, és
belőle egy tiszteletbeli hivatalt csináljon. „A pápai főség nem
tiszteletbeli, hanem joghatósági elsőbbség, az »egyházegység« és a
»hitegység« fenntartása és biztosítása érdekében”, írja a katolikus
lexikon. Nos, azt semmiképpen nem lehet állítani, hogy Bergoglio
egységesítené az egyházat, és még kevésbé, hogy egységesítené a hitet –
következésképpen nem lehet pápa. És mivel Bergoglio nem
pápa, a logika és a katolikus tanítás szerint ma szedesvakantizmusban
élünk. Hogy meddig, ezt egyedül Isten dönti el.
http://katolikus-honlap.hu/1601/szedesv.htm
http://katolikus-honlap.hu/1601/szedesv.htm
2016. február 7., vasárnap
2016. február 6., szombat
Prof. Dr. Walter Hoeres: Isten és életcél nélkül – Az agnosztikusok tanácstalansága
Aquinói
Szent Tamás szakadatlanul figyelmeztet bennünket annak megfontolására,
hogy csak akkor teszünk jót, ha erre az értelmünk vezet bennünket.
Mert az értelem minden körülmények között meg tudja mutatni nekünk,
hogy az jó erkölcsileg, ami a dolgok Istentől adott rendjének és az
értelemmel megáldott ember méltóságának megfelel. Vagyis mi tökéletes
értelemben csak akkor viselkedünk erkölcsösen, ha kifejezetten
felismerjük, hogy amit teszünk, hogyan és miért igaz és jó. Ezen a
lehetőségen, hogy ezt meg tudjuk érteni, nyugszik szabadságunk és
akaratunk önrendelkezése.
(Szándékosan nem használom ehelyütt az autonómia kifejezést, ami ma szólammá degradálódott, és ami pont azt tagadja, amin a szabadság nyugszik, nevezetesen annak belátását, hogy mi a jó és helyes.) Az állatok is követik céljaikat, ami előfeltételezi, hogy bizonyos értelemben ők is felismerik ezeket. De a „ratio finis”-t, vagyis azt, hogy ez a cél miért jó a számukra, az esztelen lények nem fogják fel, hanem csak ösztönösen és jelzésszerű biztonsággal reagálnak rá.
(Szándékosan nem használom ehelyütt az autonómia kifejezést, ami ma szólammá degradálódott, és ami pont azt tagadja, amin a szabadság nyugszik, nevezetesen annak belátását, hogy mi a jó és helyes.) Az állatok is követik céljaikat, ami előfeltételezi, hogy bizonyos értelemben ők is felismerik ezeket. De a „ratio finis”-t, vagyis azt, hogy ez a cél miért jó a számukra, az esztelen lények nem fogják fel, hanem csak ösztönösen és jelzésszerű biztonsággal reagálnak rá.
Alapjában
véve az ember azt hinné, hogy ez a tetteink és mindenekelőtt összes
erkölcsi döntésünk észszerű megokolására való utalás mindenki számára
természetes. De sajnos, ez ma már nincs így, hiszen korunkat az
jellemzi, hogy a magától értetődő, a teljesen természetes (a látható, a
nyilvánvaló és észszerű) nem számít: nem csak az újkori és modern
filozófiában, ami számára semmi sem annyira abszurd, hogy prominens
képviselői ne szálljanak érte síkra, hanem az általános tudatban is,
ami közismerten a divatos filozófiai meggyőződések üledéke. Korunk
utilitarista (haszonelvű) etikáját az újkori morál-filozófia rendkívül
befolyásos áramlata határozza meg, mely az ember erkölcsi magatartásának
alapját nem annak felismerésében látja, hogy mi a jó és helyes, hanem
az érzések és hajlamok ösztönzésében, a „moral instinct”-ben, vagy
abban, ami az emberben élvezetet és kellemes érzületeket gerjeszt, vagy a
sajnálkozásban, mely szerint akkor cselekszünk erkölcsösen, ha szívünk
szánakozó érzéseit követjük.
Mindezen vélemények követői, vagyis mára szinte az egész nyugati civilizáció, mindeközben nem veszi észre, hogy ennek következtében pont a szabadságot törlik el, és az embert érzelmei és „akaratlan” hajlamainak a játékszerévé teszik, úgy hogy az ilyen módon hajtott és szerencsétlen lényre érvényessé válnak Szent Tamás szavai: „non agunt, sed aguntur”, nem maguk cselekszenek, hanem más rendelkezik felettük.
Mindezen vélemények követői, vagyis mára szinte az egész nyugati civilizáció, mindeközben nem veszi észre, hogy ennek következtében pont a szabadságot törlik el, és az embert érzelmei és „akaratlan” hajlamainak a játékszerévé teszik, úgy hogy az ilyen módon hajtott és szerencsétlen lényre érvényessé válnak Szent Tamás szavai: „non agunt, sed aguntur”, nem maguk cselekszenek, hanem más rendelkezik felettük.
Az ideiglenesség mint utolsó fórum
Immanuel
Kant látszólag nem ért egyet e modern felfogással, mert ragaszkodik
ahhoz a véleményéhez, hogy az ember csak akkor cselekszik erkölcsösen,
ha nem hajlamait követi, hanem azt az erkölcsi törvényt, amit értelme
ír elő számára. Csakhogy a probléma éppen itt jelentkezik! Ugyanis Kant
agnosztikusként, olyan valakiként, aki nem tartja lehetségesnek, hogy
az ember a döntő fontosságú filozófiai, világszemléletű kérdésekben
kötelező érvényű felismerésekhez jusson, képtelen ezt az erkölcsi
törvényt hússal és vérrel megtölteni, és a nyugati filozófiával
kimondani, hogy az az erkölcsileg helyes, ami az ember eszes, Isten képmását viselő és szellemi természetének megfelel.
Mert egy agnosztikus azt, hogy az ember lényét tekintve végeredményben
micsoda, már nem képes megmondani. Ebben a zavarodottságban Kantot
csaknem az egész modern kor követi, vagyis mindazok, akik magukat a
felvilágosodás örököseinek érzik, és tudatosan modernnek akarnak
látszani.
Természetesen a modern ember is használja az eszét, hogy céljait kitűzze, és az ezek eléréséhez szükséges eszközöket megtalálja és alkalmazza: ez ugyanis olyan feladat, melynek elvégzéséhez minden korban okosság szükségeltetik. Csakhogy a modern ember szeme előtt mindig csak a legközvetlenebb célja lebeg, a „finis proximus”, ahogy Szent Tamás nevezi, tehát soha nem létének tényleges célja, ami egyedül lenne képes cselekedeteinek végső és döntő értelmet és értéket adni.
Persze az a kérdés felmerülhet, hogy az értelmes és humánus viselkedéshez nem elegendő-e az ideiglenesben és a legközelebbiben, mint például a szakmai egzisztencia és a saját család stb. iránti gondoskodás, berendezkedni és azzal megelégedni?
Természetesen a modern ember is használja az eszét, hogy céljait kitűzze, és az ezek eléréséhez szükséges eszközöket megtalálja és alkalmazza: ez ugyanis olyan feladat, melynek elvégzéséhez minden korban okosság szükségeltetik. Csakhogy a modern ember szeme előtt mindig csak a legközvetlenebb célja lebeg, a „finis proximus”, ahogy Szent Tamás nevezi, tehát soha nem létének tényleges célja, ami egyedül lenne képes cselekedeteinek végső és döntő értelmet és értéket adni.
Persze az a kérdés felmerülhet, hogy az értelmes és humánus viselkedéshez nem elegendő-e az ideiglenesben és a legközelebbiben, mint például a szakmai egzisztencia és a saját család stb. iránti gondoskodás, berendezkedni és azzal megelégedni?
Minden dolog végcélja
Csakhogy
ez Szent Tamás szerint semmiképpen sincs így. És ennek megokolására
nem ájtatos szólamokhoz folyamodik, hanem ahhoz a nagyszerű
metafizikához, mely Arisztotelész és Szent Tamás óta Európa szellemét
formálta, és a tomista antropológia és etika gyökeréig nyúlik vissza.
Arról a tanról beszélünk, mely kimondja, hogy minden dolognak az
a célja, vagyis az után törekszik, hogy a természetéből fakadó és
ezzel a Teremtője által meghatározott célját, ennek beteljesedését és
tökéletességét elérje. És ez egyáltalán nem korlátozódik csupán
azokra az élőlényekre, melyek a fény és a nap felé nyújtózkodnak,
élelem, szaporodás, azaz mindenben létük fenntartására és
megszilárdítására törekszenek, hanem mindenre vonatkozik, mert egészen
egyszerűen a létező, a valóságos dolog természetéhez tartozik, hogy „a
lét és a valóság többlete után” törekedjen, amennyire ezt természete
„előírja”, és amennyire ez lehetséges számára. Ezért mondhatjuk Szent
Tamással, hogy „minden egyes létező, mint végső céljára és tulajdonképpeni javára, saját tökéletességére törekszik”.
Ez még a szervetlen dolgokra is érvényes, hiszen még a kő súlyát is fel
lehet úgy fogni, mint a kő természetes tendenciáját, ami őt lefele
húzza.
Ezzel a
megállapítással a nyugati filozófia két leghatalmasabb perspektívája
nyílik meg számunkra, melyekkel – mint már mondottuk – már
Arisztotelész, Szent Tamás nagy tanító mestere megajándékozott
bennünket. Az első a természet egész eleven voltát tárja fel előttünk,
ami legmélyebb alapjaiban csak akkor válik felfoghatóvá, ha tudjuk, hogy
benne minden, még a legalacsonyabb rendű dolgok is saját céljaikra,
saját létezésük okára, saját létükre vannak irányítva, és belső
dinamikájuk abból áll, hogy ezt megőrizzék és gazdagítsák. Bár már a
biológusok megmondják nekünk, hogy az élőlények önfenntartásra és
szaporodásra törekszenek, de ennek végső oka nem rejlhet azokban a
tudományágban, melyekre ma a biológia szétforgácsolódik: a fizikában, a
biokémiában vagy a molekuláris biológiában, hanem egyedül annak
belátásában, azaz abban a tényben, hogy a létező, mint ilyen, „a több
létezésre” van „megtervezve”, létrehozva, és ezért oda tendál, hogy ezt a
tökéletes alakját elérje.
Természetesen ez a belátás messzemenőkig elveszett a pozitivizmus – ahogy ma a nominalizmust nevezik – és a szaktudományok egyoldalú kultuszának korában, ami a valóság végső okairól való elmélkedést a csírájában fojtja el.
A pozitivizmus és az agnoszticizmus által uralt eme korszakban az ilyen
fogalmak, mint „létezés” és „létező”, csupán üres szavak, vagy ha
muszáj, Kantot idézve, csupán „egy dolog puszta pozícióját” jelenti. A
mai fizikusok, kémikusok és az őket követő „természet-filozófusok”
szemében ily módon az élő, mindig magasabbra törekvő természet
megdermed, és elemek puszta halmazává változik át.
A jó és a tökéletes valóság
Már a
nyelv elárulja, hogy egy dolog „létezése” annyit jelent, mint valóság
és tökéletesség: például, ha egy tökéletes és jó embert „igazi”
embernek nevezünk, vagy, ha egy nemes ló láttán így kiáltunk fel: „Ez
aztán valóban igazi ló!” És ezzel már ott is vagyunk a második nagyszerű
felismerésnél, amit a nyugati filozófiától kaptunk: a létező és a jó egységénél.
Ez a filozófia Szent Tamással azt tanítja, hogy minden létező dolog
azon a módon, ahogy kifejlődik és a fajtája adta tökéletességre eljut,
„jó”, úgy hogy ebben az értelemben ki lehet jelenteni: „Minden létező
jó.” Az „értékek”, melyekről az újkor és jelenünk filozófiájában oly sok
szó esik, nem titokzatos minőségek, melyek a színekhez hasonlóan a
dolgokra tapadnak, és talányos módon kvalifikálják azt. Egy dolog olyan mértékben „jó”, ahogyan a számára lehetséges tökéletességet elérte.
Ezt könnyen beláthatjuk, ha a kérdést fordítva tesszük fel, vagyis azt kérdezzük, hogy mi akkor a rossz? „Rossz” az, aminek a dolog lényegéből következően meg kellene lennie, de az adott esetben hiányzik. Mint például egy szem elvesztése, vagy a teljes vakság, hiszen az ember látásra született és rendeltetett. És ilyen értelemben a gonosz is rossz, vagyis katasztrofális hiány, mégpedig pont ott, ahol semmiképpen nem szabadna lennie. Mert a gonosz szellem vagy a gonosz ember lehet bármilyen erős, okos és hatalmas, a legfontosabb mégis hiányzik belőle: nevezetesen akaratának egyezése az erkölcsi törvénnyel és ezáltal Isten akaratával, úgy hogy itt a legteljesebb mértékben „defektről”, a létben és az akaratban lévő valóságos „lyukról” beszélhetünk.
Ezt könnyen beláthatjuk, ha a kérdést fordítva tesszük fel, vagyis azt kérdezzük, hogy mi akkor a rossz? „Rossz” az, aminek a dolog lényegéből következően meg kellene lennie, de az adott esetben hiányzik. Mint például egy szem elvesztése, vagy a teljes vakság, hiszen az ember látásra született és rendeltetett. És ilyen értelemben a gonosz is rossz, vagyis katasztrofális hiány, mégpedig pont ott, ahol semmiképpen nem szabadna lennie. Mert a gonosz szellem vagy a gonosz ember lehet bármilyen erős, okos és hatalmas, a legfontosabb mégis hiányzik belőle: nevezetesen akaratának egyezése az erkölcsi törvénnyel és ezáltal Isten akaratával, úgy hogy itt a legteljesebb mértékben „defektről”, a létben és az akaratban lévő valóságos „lyukról” beszélhetünk.
A végső cél keresése
Ezzel
felvázoltuk a valóság széles panorámáját, melybe az ember is bele van
ágyazva. Most már megértjük, miért ragaszkodik Szent Tamás ahhoz a
tételhez, hogy az embernek is van végső célja, ami akaratát
annyira tökéletesen ki tudja tölteni és ki tudja elégíteni, hogy ezen
kívül semmi más nem marad, ami után okvetlenül vágyakoznia kellene.
Hiszen a fent mondottak szerint minden élő végső célja és saját
tökéletesedése felé törekszik, akkor hogyan lehetne ez pont az embernél
másképp? És ez a végső cél csakis Isten lehet, vagyis a
megkeresztelt és hívő keresztény számára Isten színről színre való
látása az örök boldogságban.
Másfelől
azonban egyáltalán nincs megegyezés abban, hogy az ember végső célja
valóban Isten. Ez azért lehetséges, mert minden tudatos és szabad
tettet az értelem irányít. És az értelem tévedhet!
Szent Tamás Summájában (S. theol. I-II q. 1-5) ezért mindazokat a célokat felsorolja, melyekben az ember látszólag megtalálhatja végső célját –, hogy aztán újra és újra csalódjon bennük. Se a gazdagság, se a hatalom, még csak a test egészsége, jó közérzete, az öröm vagy a lélek kellemes érzése sem tekinthető az ember végső javának. Ha azonban igaz, hogy ezek a dolgok egyáltalán nem a végső beteljesülések, akkor törvényszerű, hogy ezen állítólagos végső célokban, és abban, amit ezek nekünk nyújtanak, újra és újra csalódunk. És akkor ez a csalódás általános emberi tapasztalattá válik: nevezetesen, hogy az a békesség, nyugalom („quietatio”), kielégülés, amit az akarat mindezen látszat javak birtokában átél, csakúgy, mint az öröm, amit felettük érez, furcsa módon üres marad. Igazi nyugalom és kielégülés helyett pusztán annak tudata marad, hogy ez az a valami, amire oly forrón vágyott, és miután megszerezte ezeket, megpróbálja bebeszélni magának, hogy most találta meg legfőbb vágyát, békéjét és boldogságát.
Ez az árulkodó ellentmondás, melyben az akarat az általa kiválasztott legfőbb jó értéktelenségét megtapasztalja, a szellemét hatásosabban meggyőzi saját tévedéséről, mint az értelem összes érve és tézise. De mivel az értelem és az akarat nem önmagukban állnak, hanem együtt alkotják a szellemet, mely egyszerre felismer és akar, az akarat csalódása egyúttal az értelem tapasztalatává is válik.
Szent Tamás Summájában (S. theol. I-II q. 1-5) ezért mindazokat a célokat felsorolja, melyekben az ember látszólag megtalálhatja végső célját –, hogy aztán újra és újra csalódjon bennük. Se a gazdagság, se a hatalom, még csak a test egészsége, jó közérzete, az öröm vagy a lélek kellemes érzése sem tekinthető az ember végső javának. Ha azonban igaz, hogy ezek a dolgok egyáltalán nem a végső beteljesülések, akkor törvényszerű, hogy ezen állítólagos végső célokban, és abban, amit ezek nekünk nyújtanak, újra és újra csalódunk. És akkor ez a csalódás általános emberi tapasztalattá válik: nevezetesen, hogy az a békesség, nyugalom („quietatio”), kielégülés, amit az akarat mindezen látszat javak birtokában átél, csakúgy, mint az öröm, amit felettük érez, furcsa módon üres marad. Igazi nyugalom és kielégülés helyett pusztán annak tudata marad, hogy ez az a valami, amire oly forrón vágyott, és miután megszerezte ezeket, megpróbálja bebeszélni magának, hogy most találta meg legfőbb vágyát, békéjét és boldogságát.
Ez az árulkodó ellentmondás, melyben az akarat az általa kiválasztott legfőbb jó értéktelenségét megtapasztalja, a szellemét hatásosabban meggyőzi saját tévedéséről, mint az értelem összes érve és tézise. De mivel az értelem és az akarat nem önmagukban állnak, hanem együtt alkotják a szellemet, mely egyszerre felismer és akar, az akarat csalódása egyúttal az értelem tapasztalatává is válik.
Az újkor és a jelen helyettesítő értékei
Ez
tehát az evilági javak semmiségének megtapasztalása, melyet a filozófia
történetében már a pogány gondolkodók, mint például Cicero és Seneca,
újra és újra megerősítettek. Korunk szkeptikus generációja, mely az
agnoszticizmust és ezzel mindennemű, tovább vezető megfontolásról való
lemondást már régen a magáévá tett, mégis az ideiglenesben rendezkedett
be, és ezzel meg is van elégedve.
Másfelől azonban semmi kétség nem lehet afelől, hogy – miként ezt Szent Tamás tanította – az ember is egy végső cél, végső beteljesedése felé törekszik. És ezért tekintettel ezen örökké érvényes metafizikai igazságra, csak két lehetőség marad, hogy miként lehet az igénytelenség és a végső cél felé való törekvés között fennálló dilemmából a kiutat megtalálni. És e két lehetőség korunkban, de már az újkorban is láthatóvá vált.
Az első lehetőség abból áll, hogy a közvetlenül elérhető, ideiglenes dolgok nyernek mágikus, abszolút jelentőséget, amit valójában egyáltalán nem érdemelnek meg. Ezt az utat választotta korunk fogyasztói társadalma, ami egyre nagyobb pazarlásban él, és ami számára a technikai eszközök és a gazdaság növekedése valóban mágikus erővel hat. Ezt az állapotot csak mindig újabb és több termékkel lehet fenntartani. Ami ebből minket mostani témánkban a legjobban érdekel, az a mindent átitató reklám-effektus, melynek e rendszer összes tagja akarva-akaratlanul ki van téve. E reklámok mindenhol és mindig azt az érzetet sugallják, hogy e javak, elsősorban az elektronikai eszközök és a még mindig folyamatosan emelkedő mobilitás nélkül emberhez méltó élet már egyáltalán nem lehetséges. Ezáltal a mai ember életének értelmét egyre inkább ezen dolgok birtoklásában látja, amit az „életszínvonal” bűvszó hangoztatása még tovább fokoz.
Másfelől azonban semmi kétség nem lehet afelől, hogy – miként ezt Szent Tamás tanította – az ember is egy végső cél, végső beteljesedése felé törekszik. És ezért tekintettel ezen örökké érvényes metafizikai igazságra, csak két lehetőség marad, hogy miként lehet az igénytelenség és a végső cél felé való törekvés között fennálló dilemmából a kiutat megtalálni. És e két lehetőség korunkban, de már az újkorban is láthatóvá vált.
Az első lehetőség abból áll, hogy a közvetlenül elérhető, ideiglenes dolgok nyernek mágikus, abszolút jelentőséget, amit valójában egyáltalán nem érdemelnek meg. Ezt az utat választotta korunk fogyasztói társadalma, ami egyre nagyobb pazarlásban él, és ami számára a technikai eszközök és a gazdaság növekedése valóban mágikus erővel hat. Ezt az állapotot csak mindig újabb és több termékkel lehet fenntartani. Ami ebből minket mostani témánkban a legjobban érdekel, az a mindent átitató reklám-effektus, melynek e rendszer összes tagja akarva-akaratlanul ki van téve. E reklámok mindenhol és mindig azt az érzetet sugallják, hogy e javak, elsősorban az elektronikai eszközök és a még mindig folyamatosan emelkedő mobilitás nélkül emberhez méltó élet már egyáltalán nem lehetséges. Ezáltal a mai ember életének értelmét egyre inkább ezen dolgok birtoklásában látja, amit az „életszínvonal” bűvszó hangoztatása még tovább fokoz.
Ez a
mindennapokban használatos dolgokra való irányultság, vagyis, hogy az
emberek végső, legfontosabb céljává az e dolgok birtoklására való
törekvés válik, nem csak korunk ultrafejlett ipari társadalmára
jellemző, hanem általában véve a kapitalizmusra, mely a régi gazdaságot,
mely csupán a szükségletek fedezését szolgálta, felváltotta. Régen
csak azt bocsátották áruba, azaz azt termeltek, ami az élet
fenntartására szükséges volt. Ma viszont a tőke állandó növelése a cél,
melyet csak a termelés ugyanakkora növelésével lehet elérni. Ez válik
tehát a céllá, és csak ezután jön annak megfontolása, hogyan lehet ezt
az árutömeget eladni: ekkor válik az életszínvonal növekedése korunk
mindent uraló ideológiájává.
Persze az eszközök és a célok ilyetén felcserélése csak a racionalizmus filozófiájának segítségével vált lehetővé, mely a 18. századi felvilágosodás óta és ennek evilági haladás-kultuszával vált egyre jobban elterjedtté, sőt idővel egyeduralkodóvá. Most már csak azt fogadják el, aminek kézzel fogható haszna van. Az értékes életet a hasznossal teszik egyenlővé. Ennek következtében semmit sem engednek olyannak maradni, mint amilyen valójában. Hiszen új rendeltetése éppen abból áll, hogy valami más helyére lépjen. És így válik az eszközök birodalma egyre nagyobbá, míg a céloké vagyis a végső beteljesüléseké egyre kisebbé.
Persze az eszközök és a célok ilyetén felcserélése csak a racionalizmus filozófiájának segítségével vált lehetővé, mely a 18. századi felvilágosodás óta és ennek evilági haladás-kultuszával vált egyre jobban elterjedtté, sőt idővel egyeduralkodóvá. Most már csak azt fogadják el, aminek kézzel fogható haszna van. Az értékes életet a hasznossal teszik egyenlővé. Ennek következtében semmit sem engednek olyannak maradni, mint amilyen valójában. Hiszen új rendeltetése éppen abból áll, hogy valami más helyére lépjen. És így válik az eszközök birodalma egyre nagyobbá, míg a céloké vagyis a végső beteljesüléseké egyre kisebbé.
Tragikus víziók
Korunk
egész kimondhatatlan politikai tragédiája is az evilági célok hektikus
kereséséből magyarázható meg. Ez a szomorújáték már a francia
forradalommal, a felvilágosodás eme természetes gyümölcsével elkezdődött
[valójában már sokkal korábban: a protestantizmussal és ennek
filozófiai előzményeinél]. Jellemző, hogy a német idealizmus képviselői,
mindenekelőtt Hegel és Schelling lelkesedtek érte, mert megértették,
hogy a francia forradalommal nem csak politikai és szociális
átalakulás ment végbe, hanem egy egészen új szekuláris eszkatológia, egy
evilági üdvtan győzedelmeskedett: az evilági ember és állam végső
életcélként való intronizálása, ami semmilyen más parancsnak
nem engedelmeskedik többé, mint az „értelemnek”, amit a jakobinusok egy
prostituált képében a Notre-Dame oltárára ültettek.
És a filozófusok azóta újabb és újabb üdvtanokkal kábították el az embereket, melyek mindig egy újabb végső és abszolút végcélt kiáltottak ki az egyetlen jónak, amiért érdemes élni: az osztálynélküli paradicsom marxista és kommunista vízióját, a győztes német faj nemzeti-szocialista dicsfényét, a 68-asok agyrémét, mely minden réginek az elpusztítása után a romokból egy új, jó társadalom megszületését ígérte, és végül a mostani fogyasztói társadalom mindent leromboló és felfaló szörnyetegét.
És a filozófusok azóta újabb és újabb üdvtanokkal kábították el az embereket, melyek mindig egy újabb végső és abszolút végcélt kiáltottak ki az egyetlen jónak, amiért érdemes élni: az osztálynélküli paradicsom marxista és kommunista vízióját, a győztes német faj nemzeti-szocialista dicsfényét, a 68-asok agyrémét, mely minden réginek az elpusztítása után a romokból egy új, jó társadalom megszületését ígérte, és végül a mostani fogyasztói társadalom mindent leromboló és felfaló szörnyetegét.
Az eszkatológia újrafelfedezése
Korunk egyik legfontosabb követelménye az
utolsó dolgokról szóló tanítás, az eszkatológia, és ezzel az emberi
élet igazi végcéljáról szóló tan hirdetése, és ezzel a híveknek az
egyetlen igaz vigasz és a győzelemben való bizalom visszaadása,
amiről ebben az ígéretben olvashatunk: „De ennek az életnek a
szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd
megnyilvánul rajtunk.” (Róm 8,18)
Az emberekben újra fel kell ébreszteni annak tudatát, hogy az emberi élet legfőbb beteljesülése Isten dicsőítése, Isten imádása.
A keresztény nyugati hagyomány nagy filozófusainak és teológusainak
tanítása szerint az embernek már e világon az a célja, hogy a teremtett
dolgokban Istent, Teremtőjét és Urát szemlélje és tisztelje. Az emberi
szellem azonban ezen túl még arra is vágyik, hogy a világ Teremtőjét ne
csak hatásaiban, hanem önmagában is felfogja, megértse. Isten a maga
végtelenségében azonban felülmúlja az ember felfogóképességét, akinek
így se joga, se képessége nincs, hogy saját magától Isten szemléletére
eljuthasson.
Ebben az értelemben nagyon fontos arra az általános emberi megtapasztalásra utalni, amit minden gondolkodó ember naponta átél: E tapasztalatok megerősítik, hogy már itt a földön az Istenre való odafigyelés adja az ember legnagyobb örömét és beteljesülését, és ez rávilágít vallásunk tanítására, miszerint az ember egyetlen végcélja Isten színről színre való látása, ami az örökkévalóságban vár rá, ha e célját földi életében sem feledi, vagyis e világban halála pillanatáig Isten parancsai szerint él.
(forrás: Kirchliche Umschau – 2016. február)Ebben az értelemben nagyon fontos arra az általános emberi megtapasztalásra utalni, amit minden gondolkodó ember naponta átél: E tapasztalatok megerősítik, hogy már itt a földön az Istenre való odafigyelés adja az ember legnagyobb örömét és beteljesülését, és ez rávilágít vallásunk tanítására, miszerint az ember egyetlen végcélja Isten színről színre való látása, ami az örökkévalóságban vár rá, ha e célját földi életében sem feledi, vagyis e világban halála pillanatáig Isten parancsai szerint él.
http://www.katolikus-honlap.hu/1701/hoeres.htm
2016. február 2., kedd
Égi Édesanyánk üzenete 2016. február 2-án Medjugorjéból
Medjugorje, 2016. február 2.
"Drága gyermekek, hívtalak már és újra hívlak benneteket, hogy ismerjétek meg Fiamat, ismerjétek meg az igazságot. Veletek vagyok, imádkozzatok, hogy ez sikerüljön. Gyermekeim, sokat kell imádkoznotok, hogy minél több szeretetetek és türelmetek legyen, áldozatot tudjatok hozni és lélekben szegénnyé válhassatok. Fiam a Szentlélek által mindig veletek van. Egyháza megszületik minden szívben, aki megismeri Őt. Imádkozzatok, hogy megismerhessétek Fiamat, imádkozzatok, hogy lelketek egy legyen vele. Ez az ima, ez a szeretet vonz másokat és apostolokká tesz benneteket. Szeretettel, édesanyai szeretettel nézlek benneteket. Ismerlek titeket, ismerem fájdalmaitokat és szomorúságaitokat, mert én csendben szenvedtem. A hitem adott szeretetet és reményt. Ismétlem, Fiam feltámadása és az én mennybevételem remény és szeretet számotokra. Ezért gyermekeim, imádkozzatok, hogy megismerjétek az igazságot, erős hitetek legyen, amely vezetni fogja szíveteket és amely fájdalmaitokat és szenvedéseiteket át tudja formálni szeretetté és reménnyé. Köszönöm nektek."
"Drága gyermekek, hívtalak már és újra hívlak benneteket, hogy ismerjétek meg Fiamat, ismerjétek meg az igazságot. Veletek vagyok, imádkozzatok, hogy ez sikerüljön. Gyermekeim, sokat kell imádkoznotok, hogy minél több szeretetetek és türelmetek legyen, áldozatot tudjatok hozni és lélekben szegénnyé válhassatok. Fiam a Szentlélek által mindig veletek van. Egyháza megszületik minden szívben, aki megismeri Őt. Imádkozzatok, hogy megismerhessétek Fiamat, imádkozzatok, hogy lelketek egy legyen vele. Ez az ima, ez a szeretet vonz másokat és apostolokká tesz benneteket. Szeretettel, édesanyai szeretettel nézlek benneteket. Ismerlek titeket, ismerem fájdalmaitokat és szomorúságaitokat, mert én csendben szenvedtem. A hitem adott szeretetet és reményt. Ismétlem, Fiam feltámadása és az én mennybevételem remény és szeretet számotokra. Ezért gyermekeim, imádkozzatok, hogy megismerjétek az igazságot, erős hitetek legyen, amely vezetni fogja szíveteket és amely fájdalmaitokat és szenvedéseiteket át tudja formálni szeretetté és reménnyé. Köszönöm nektek."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
