Harmadik típusú tagadások

 

Régi kedves harcostársamat foglalkoztatják a hitvesztés mintázatáról írottak, és tollat ragadott:

„erről az állandó mintázatról szól az én problémám is, illetve kérdésem, hogy egyáltalán mit kezdjek vele, vagy kell-e kezdeni ezzel valamit…  “Hitvesztők” egész csapata vesz körül, – kapcsolataim nagyrészénél felismerem a hitvesztés jól kivehető mintázatait. E mintázatokat mind készülök egy ideje összegyűjtve papírra vetni, – szép kis lista sorakozna belőlük. Ilyenek:

-eredendő bűn tagadása,

-a Biblia teljesen emberi műként való tekintése,

– a vallás, mint emberi, nagyon okos és kifinomult kitaláció,

-a szellemi harc, annak hatásainak ignorálása, – angyalok és démonok mitizálása,

-az ember önmagától való jósága,

-saját technika általi “önmegváltás”

-bűnösség tudatának negatív címkézése, szükségtelensége,

-kívülről jövő, kegyelmi segítség szükségtelensége,

-a templom, rítus szükségtelen s minden egyéb hasonló eszköz csupán beidegződés, történelmi, kulturális lerakódás.

-a szentségek, a szent kereszt ignorálása vagy félrecímkézése,

-vallási pluralizmus, szinkretizmus,

-aztán buddhista hatásra még egy nagy adag másfajta elhajlás a hittől: újjászületések általi törlesztés, a szenvedés felszámolása, mint fő cél stb.

-és végül, az extra Ecclesiam nulla salus cáfolása a mindenkit magához ölelő isteni jóság túltoló értelmezésével.

Mindezek tartása, mint tudjuk, további, súlyos következményeket von maga után. Pl. : nincs eredeti bűn > nem szükséges a megváltás > önmagam megváltója vagyok > …

Bizonyára te is tapasztalod felvilágosult kortársaink között a jelenséget, amely annyira általános és sablonszerű már, hogy nem lehet elmenni mellette. Ugyanakkor az érintettek mind kiváló emberek, sőt vallásosnak, hívőnek tartják magukat, spirituális nyitottsággal, és praktikáikban (jóga, meditáció) bámulatos kitartó kapacitással. 
Nos, ezekkel a kiváló emberekkel, közeli ismerősökkel, barátokkal, családtagokkal amúgy tartalmas és értékes beszélgetéseket szoktunk folytatni, viszont a hit területére tévedve, általában elakad a beszélgetés. (Egyébként is, gyakran észlelem a kettéhasadt állapotot, amikor okos, művelt emberek nyilatkoznak kamerák előtt, kerekasztalnál beszélgetve, – elkötelezettek a sorsüldözött, nehéz helyzetű emberek mellett, mind kiváló pszichológusok, terapeuták, azonban, ha szóbajönnek vallásra, kereszténységre utalások, mintha hirtelen átmennének hülyegyerekbe, – mentségükre legyen talán a teológiai járatlanságuk, de akkor is érezni, hogy ezek tizenévesen megrekedtek a hitre nevelésük útján, és hallva okoskodásaikat, olykor a bicska is kinyílik a zsebemben…)

Aztán következik nálam egy hetekig tartó elemzés, kérdőjelek, – haragudjak rájuk vagy sajnáljam, …ki mit rontott el, …hogyan lehetett volna jobban vagy másként, … kell-e egyáltalán erőltetni, …de hát bajban vannak s nem is tudják, …legfeljebb imáimban hordoznom kell őket, …ésatöbbi.”

Mindenki ismeri a felsorolt jelenségeket, amelyek valóban a hitvesztés mintázatai. De ahhoz, hogy megtudjuk, hogy „mit is tehetünk”, az okok megértése segíthet közelebb. És ehhez talán egy kérdés megválaszolása: vajon miért beszélt arról Jézus, hogy könnyebb dolga van a vámosoknak és utcanőknek az üdvösségre jutással, mint a farizeusoknak és törvénytudóknak?

Nyilván nem azért, mert az utcanőknek és vámosoknak ne lett volna kárhozatra vezető bűne. És nyilván nem azért, mert a farizeusok és törvénytudók által védett törvényt kárhoztatta volna, hiszen abból egy vessző sem szűnhet meg. A törvényt nyíltan megszegő utcanők nem a törvényszegésben különböztek a farizeusoktól, hiszen Szent Pál, mint volt farizeus mondja, hogy a törvényt a test erőtlenné tette (Róm 8,3) – a farizeusokban is, mert „más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van”. A farizeusok tehát ugyanúgy vétettek a törvény ellen, mint az utcanők, ha nem is nyilvánosan. Az utcanők abban különböztek tőlük, hogy ők nem tagadták saját bűneik valóságát. És ennek a valóságnak ismerete és elismerése őrizte meg a bűnbánat lehetőségét számukra. Mert a bűnbánatnak a valóság elismerése a lehetőségi feltétele. Ha viszont valaki nem akarja elismerni a valóságot, a hazugság atyjának hálójába kerül, amely erősen tartja őt, és szorításából újabb mintázat következik. Ilyenkor ugyanis három „megoldás” kínálkozik a valóság tagadója számára: 1.) azt állítja, hogy nem követte el a bűnt, 2.) más a hibás az ő bűne miatt, 3.) nem is bűn az, amit elkövetett.

Az ősszülők bűnénél a sátán, a hazugság atyja állította, hogy nem bűn Isten parancsának megszegése (3.). Ennek elfogadásával ősszüleink a hazugság csapdájába kerültek, amelynek kérlelhetetlen logikája szerint következtek az események: megpróbálták elfedni bűnüket elrejtőzéssel (1.), majd mást vádoltak miatta: „a kígyó” vagy „az asszony” volt a hibás. (2.)

A vámosoknak és utcanőknek esélye sem volt arra Jézus korában, hogy ilyen érvelésekkel megússzák a közmegvetést, mert az ő bűneik nyilvános bűnök voltak. Így furcsa módon a farizeusok és törvénytudók által képviselt és társadalomban érvényesülő értékrendszer segítette őket a valóság elismerésében, megőrzésében, és ezáltal az segített nekik a bűnbánat lehetőségének megtartásában. A farizeusoknak viszont nem nyilvános bűneik voltak, így megmaradt lehetőségként számukra a valóság tagadása, és éltek is vele. Például egy hibrid valóságtagadási technikával (mást vádolni azzal a nyilvános törvényszegéssel, amiben esetleg titokban maguk is sárosak – ld. a házasságtörő asszony esetét, ahol egy zsidó sem bizonyult a házasságtörés bűnétől mentesnek, hogy bűn nélkül valóként az első követ rávethesse), vagy a Megváltó halálra ítélésének vallásos magyarázatával. És mivel tagadták a valóságot, nem tudtak bűnbánatot tartani és megtérni.

Ezek a technikák ma is léteznek. A farizeusi hibrid valóságtagadásra, azaz mások vádolására azzal, amiben mi sárosak vagyunk, gyakran láthatunk példákat szentjeink történeteiben, például szent gyóntatóknál, akik mintegy a gyónóik lelkébe látva ismerték fel azok megvallott állapota és valódi helyzete közötti különbséget, az igazi bűnt, amely terhelte lelküket. És mivel a mintázat felismerésével leleplezték a titkos bűnt, szavaik bűnbánatra indították a bűnüket leplezőket. De ilyen mintázatot láthatunk a tolvaj Júdás esetében is, aki a pazarlást tette szóvá zúgolódva a „szegények érdekében”, valójában pedig elsikkasztotta a rábízott pénzt. Az effajta zúgolódás, vádaskodás olyan mintázat tehát, amely a tagadott valóságról, az elrejtett bűnről árulkodik (ami ugyanígy meglehet a papokat és az egyházat en bloc anyagiassággal, pedofíliával, stb. hevesen vádlóknál). És a valóságnak ez a tagadása már nagy akadálya a bűnbánatnak.

De van ennél rosszabb is: a valóság harmadik típusú tagadása, amikor azt tagadjuk, hogy a bűnünk valóban bűn lenne. És erre nem a farizeusokat hozom példának, bármennyire kézenfekvő lenne, hanem harcostársam mintázataiban megjelenő kedves ismerőseinket, akiknek a világért sem morális bűneik vannak, hanem az Egyház hitével ellentétes teológiai meglátásaik, véleményük. De mivel ők a valóságot tagadva állítják ezt, a saját hazugságuk miatt azt történik velük, amit állítanak: valóban elvesztik a hitet. Így aztán korunk katolikus vámosai és utcanői már tényleg nem csak morális bűnökkel rendelkeznek, hanem őket mentesíteni hivatott elképzelésekkel Istenről, hitről, a szeretet mibenlétéről. És emiatt elvesztett hitükben kiváló kézvezetőik korunk farizeusai, akik bár ismerik Isten törvényét, de rejtett bűneik miatt félremagyarázzák azt.

A három isteni, természetfölötti erény attól természetfölötti, hogy az ember nem tudja saját erejéből megszerezni, kiérdemelni, mert Isten önti belénk. De a három erény nem azonos módon veszíthető el. A szeretetet minden halálos erkölcsi bűnnel elveszítjük, de Isten irgalmasságának hála ekkor még megmarad a hit és a remény, így marad “rendes” eszköz a visszaszerzésre: bűnbánatot tarthatunk. De amíg ez meg nem történik, a hit megmaradó erénye nem érdemszerző számunkra, ezért kárhozhat el valaki meg nem bánt halálos morális bűnben. De ezért is juthatott könnyebben bűnbánatra a vámos és az utcanő.

A hitet viszont nem morális bűnnel, hanem kifejezetten hit elleni bűnnel, pl. eretnekséggel lehet elveszíteni. És mivel a bűnbánatot normál esetben elősegítő hitet elvesztve a bűnbánat esélyét csökkentjük nullára, igen nagy a baj, ha a hit elvesztése bekövetkezik. Mert nincs “rendes” eszköz a visszaszerzésére. Aki tehát a morális bűneit próbálja harmadik típusú valóságtagadással, azaz hitnek ellentmondó magyarázatokkal, véleményekkel kimagyarázni, tagadni, az a megbánható morális bűneit hit ellenes bűnnel tetézi, amely miatt viszont elveszti a hitet, azzal pedig a megtérés rendes eszközeit. Ezért igazán problémás az írás elején idézett kedves ismerőseink helyzete. Mert e világ istene elvakította értelmüket, és morális bűneikhez való ragaszkodásuk miatt megtagadják a kinyilatkoztatás igazát is, magát a valóságot. Mert gondolhatják ők, hogy Isten annyira irgalmas, annyira szeret, hogy nem is igazságos, vélekedhetnek úgy, hogy Isten annyira keresi az emberhez való kapcsolódás lehetőségét, hogy mindent megbocsát bűnbánat nélkül, de a megtagadott valóság nem fog leborulni sírva lábaik előtt.

Mit tehetünk hát, ha a hitetlenség, a valóság tagadás mintázatait látjuk ismerőseinknél?

Sokszor gondolkodtam azon, hogy miért nem árnyalja az üdvözültek boldogságát a kárhozottak szenvedésének tudata. Nem azért, mert szemlélni fogják Isten végtelen bölcsességét, irgalmát, szeretetét és igazságosságát, és azt, hogy az miképpen valósult meg az elkárhozottak életében, és hogy ők miként utasították vissza? És az üdvözült szentek dicsőíteni fogják Istent végtelen jóságáért, akkor is, ha a saját gyerekük elkárhozott, sőt azért is. Ezért is gondolom, hogy erre a kérdésre is az Istenbe feledkezés a válasz, ahogy a szenteknél látjuk. Őt kell szeretnünk, és minden mást csak érte. Ezt jelenti Szent Pál mondata: “Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk emberi módon“. Ebből jöhet az igazi öröm, ami akkor is él bennünk, ha emberi szomorúsággal töltene el bennünket ismerőseink állapota vagy sorsa.

Szent Pál arról beszél, hogy az üdvösségre kiválasztottság jele, ha valaki hallgat az általa hirdetett evangéliumra. Ő hirdeti, előáll vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan. És ha nem hallgat rá valaki, akkor Istenben bízva tudomásul veszi, hogy az az ember nincs kiválasztva az üdvösségre, mert nem akarja elfogadni az evangéliumot. Mert “ha evangéliumunk mégsem érthető világosan, csak azoknak nem érthető, akik elvesztek. Az ilyen hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik” (2 Kor 4,3-4). Mert az ilyen hitetlenek a világ, azaz a morális bűneikhez ragaszkodás miatt elvakítottak.

Legalábbis most, teszem mindig hozzá reménykedve, és ezért, ha ismét kérdez elhomályosult tekintetű kedves ismerősöm, ismét válaszolok, hátha mocorog még benne a valóság csekélyke ismerete és a hit csírája, vagy mégis felébredt a bűnbánat benne. Hátha…

https://invocabo.wordpress.com/2023/05/19/harmadik-tipusu-tagadasok/

Mike Adams: A legjobb védelmet az adja, ha kilépünk a tudatlanságból, és jól informáltak leszünk

Mike Adams gratulál azoknak, akik még életben vannak, annak ellenére, hogy mesterséges biológiai fegyverekkel, vakcinákkal, valutapusztítással, élelmiszer- és energiahiánnyal törekszenek fajunk kiirtására... Arra bátorítja az embereket, hogy bízzanak, hogy nézzenek szembe a jövővel és készüljenek fel mentálisan, spirituálisan és fizikailag is a kiirtási törekvések legyőzésére.

Márton – A rózsafüzéred egy csokor

A Szűz Máriának Martin Gavenda in Dechtice (Szlovákia), 2023. május 15-én:

Szeretett gyermekeim, imádkozzatok naponta a Szent Rózsafüzért Szeplőtelen Szívemmel egyesülve. Amikor imádkozol, olyan, mintha szeretettel adtál volna nekem egy csokor gyönyörű rózsát. Ezzel a szent imával a menny harmatja hull a lelketekre. Nagyon nagy szükséged van arra, hogy naponta imádkozz, hogy ellenállj a világ korrupciójának. Elmerítelek benneteket Jézus Szíve és az enyém szeretetében.

Egy nagy robbanás fogja átjárni az egész levegőt. A latin-amerikai misztikusnak, Lorenának 2023. május 9-én

Szent Mihály arkangyal üzenete

Én, Szent Mihály arkangyal, a mennyei milícia fejedelme és az én harcos seregem vezetője, aki Urunk Jézus Krisztus nagy seregét irányítja, azért jöttem, hogy előkészítsem Uram Jézus Krisztus érkezését, aki hamarosan visszatér Dicsőségben és ragyogásban, nagy üvöltéssel hirdetve, hogy Ő a Királyok Királya és az Urak Ura, készüljetek fel, hogy méltók legyetek arra, hogy az Örök Életet élvezzétek a Mennyei Anyával együtt, készítsétek fel Lelketek a Végső Nyújtásra.

EGY NAGY ROBBANÁS FOGJA ÁTSZELNI AZ EGÉSZ LEVEGŐT ÉS EGY NAGY RADIOAKTÍV FÉNY FOGJA BEJELENTENI A HÁBORÚ KEZDETÉT, EZ AZ EGÉSZ VILÁGON HALLHATÓ LESZ!!!

Készüljetek fel arra, hogy részesei legyetek az Emberiség Történelmének legrosszabb történelmi eseményének, egy példátlan Háborúnak, ahol sok ember fogja elveszíteni az életét és sajnos a Lelkét is, ezért jöttem, hogy Lelkileg felkészítselek benneteket erre a nagy kaotikus és véres eseményre.

Készítsétek fel a Lelketeket mindennél jobban, mivel az Atya Házába hívhatnak benneteket, vagy a Földön megmaradhattok, Lelkileg fel kell készülnötök az említett eseményre, a Mennynek való átadás életével, az Evangélium és a Katolikus Egyház parancsolatainak követésével, de mindenekelőtt azzal, hogy a Szentháromsággal való közösségben éltek, önmagatoknak Vele való egyesülése által, ami arra vezet benneteket, hogy kitartsatok és győztesek legyetek, az ellenség által okozott csapásokkal és támadásokkal szemben, mert a Szentháromság Nagy Védelmét fogjátok élvezni.

Kérlek, hogy legyetek egészségesek testben, elmében és lélekben gyógyító imákon keresztül, amelyek segítenek meggyógyítani Lelketek és Szellemetek minden részét, kérlek benneteket, hogy legyetek állandóak a spirituális felkészülésben, imával, böjtöléssel és bűnbánattal, hogy ezek a fegyverek a csatához segítsenek nektek győzni. Mert így, Jézus Krisztus Szívével egyesülve fogjátok teljesíteni küldetéseteket ebben az idők végén.

Figyelmeztetlek benneteket a Szellemi Lények minden démoni cselekedetére, amelyek a Világot járják, bűnre vezetik az óvatlanokat, és elvesznek a bujaság és a szexuális kicsapongás feneketlen mélységében, és olyan erkölcsi romlással járó életet élnek, amelyet Isten NEM szeret.

Ezért FONTOS, hogy kövessétek az utasításaimat, először is, hogy ellensúlyozzátok ezeket a pokoli szellemeket:

➢ Legyetek jól meggyónva és a kegyelem állapotában.
➢ Imádságban kell lenned, hogy NEM tudjanak behatolni beléd.
➢ Szükséged lesz a segítségemre, hívj engem, mint Szent Mihály arkangyalt, a védelmeződet, és én a segítségedre sietek, hogy megszabadítsalak tőlük.
➢ A Kegyelem állapotában kell lenned, és imádkoznod kell Jézus Krisztus Legdrágább Vérének áhítatát, amely fegyverként fog szolgálni neked küldetésed teljesítéséhez, és védő mellvértként is fog szolgálni neked

Vigyétek a gyakorlatba az ebben az Üzenetben említetteket, hogy NEM legyetek áldozatai ezeknek a pokoli szellemeknek, amelyek arra fognak vezetni benneteket, hogy elmerüljetek a 7 halálos bűnben, ha NEM vagytok megerősítve az Imában, a Bűnbánatban és a Böjtben.
Mivel a jó és a gonosz közötti Csata még SOSEM volt ilyen jellegű, készüljetek fel ezekre az elkövetkező eseményekre, készítsétek fel Lelketek a káoszra, a Harmadik Világháborúra, amely a Népesség nagy részének véget fog vetni, ezért FONTOS, hogy fontoljátok meg, amit korábban már mondtunk ebben az Üzenetben.

A Háborús Kiáltással hagylak benneteket,
KI OLYAN, MINT ISTEN, SENKI SEM OLYAN, MINT ISTEN!!!!

Mediatrix

 

Gyengének érezhette olvasóm az előző írás kérdésére („Vajon megfeddte-e Jézus a Szűzanyát a kánai menyegzőn?”) adott válasz érveit, és protestált. Vagy mert még erős a reformált irtózat a Szűzanyától, vagy a „Τί ἐμοὶ καὶ σοί, γύναι” szavak biblikus párhuzamaira alapozó érvek tartják fogva. Joggal, mondhatnánk, mert ha igaz a sola scriptura-elv, akkor az írásnak kellene magát megmagyaráznia, és akkor nem lenne szükség a hit egésze felől értelmezni azt. De úgy tűnik, mégis szükség van erre…

Egy korábbi írásban szóltam a szentírásban megtalálható, Messiásra vonatkozó nagyon részletes jövendölésekről, és költőinek szánt kérdéseket tettem fel: „vajon létezett akár egyetlen zsidó is, aki ezekből a próféciákból előre össze tudta volna állítani a Megváltó pontos „profilját”, netán működésének menetrendjét? Vagy legalább az egyértelműen megjelölt időpontját fellépésének előre beazonosíthatta volna pusztán az írások alapján?” A válasz természetesen egy egyértelmű „nem” volt. Mert ugyan ki tudta volna egyben látni így ezeket a jövendöléseket?

Hogy Jézus asszonytól fog születni (Ter 3,15), hogy Sém utóda lesz (Ter 9,19-29), hogy Ábrahám utóda lesz (Ter 22,18), hogy Jákob utóda lesz (Ter 28,13-14), hogy Júda törzséből származik (Ter 49, 8-10), hogy Dávid nemzetségéből származik (2 Kir 7,12-14; Zsolt 132, 11; Iz 11,1). Megírták, hogy Betlehemben fog születni (Mik 5,2) egy Szűztől (Iz 7,14), hogy születése kapcsán gyermekeket gyászolnak Betlehemben és környékén (Jer 31,15). Hogy születése akkor következik be, amikor a vallási és törvényhozó jogot elveszik Júdától (Ter 49,10), hogy a Megváltó a második templomot fogja megdicsőíteni jelenlétével (Agg 2,7-9). Hogy hírnök előzi meg fellépését (Mal 3,1), aki előkészíti az ő útját (Iz 40,3-5). De még arról is előre szóltak, hogy istenember, azaz kettős természete van, hiszen emberfia (Dán 7,13) és Isten fia (Zsolt 2,7) aki által “velünk az Isten” (Iz 7,14), aki Szentlélekkel teljes, és az igazság királya (Iz 11,1-5; Zsolt 45,7-8; Iz 42,1; Iz 63,1). Próféta (MTörv 18,18), király (Zsolt 2,6; Zak 9,9, Iz 9,6) és főpap (Zsolt 110,4, Zak 6,12) egy személyben, aki megszabadít a bűntől, új szövetséget hoz létre (Jer 31,31-33; Mal 3,1) és üdvösségre vezet (Iz 42,1-7).

De a próféciák működéséről és haláláról is szóltak: hogy szamárháton vonul be Jeruzsálembe (Zak 9,9), hogy örvendezés lesz azon napon (Zsolt 118, 24-26), hogy a nép fejedelmei halálra adják és keresztre feszítik (Zsolt 118,22), miután asztaltársa elárulja (Zsolt 41,10) harminc ezüstpénzért (Zak 11,12), amelyet a fazekas elé vetnek (Zak 11,7), hogy tanítványai elhagyják (Zak 13,7) és a fájdalmak férfijaként fog szenvedni (Iz 53; Zsolt 22,1-7; Zsolt 69,1-5; 15-21). Megverik, leköpik, szidalmazzák, csúfolják, kínozzák (Iz 50,6; 53,7). Hogy ő türelmesen szenved és önként feláldozza életét, hogy a bűnösöket üdvözítse (Iz 53,4-8), hogy mindezt némán viseli (Iz 53,7), miközben köntösére sorsot vetnek (Zsolt 22,19) Hogy átlyuggatják kezeit és lábait (Zsolt 22,17), hogy gonosztevők között szenved (Iz 53,9), hogy szomjazik (Zsolt 22,8-9), hogy ecettel kínálják (Zsolt 69,22), hogy kigúnyolják a kereszten (Zsolt 22,8-9). Az Atya elhagyja őt (Zsolt 22,2-7; Zsolt 31,23; Zsolt 69,21), és ő az Atya kezébe helyezi életét (Zsolt 31,6), csontjait nem törik meg (Kiv 12,46), oldalát átszúrják (Zak 12,12), hogy a fellépését követő hét (év) közepén hal meg (Dán 9,26-27). Sírját a gonosztevők között jelölik ki, de gazdagok mellé fogják eltemetni (Iz 53,9). De fel fog támadni (Zsolt 16,9-11) és Isten jobbja felől ül dicsőségben (Zsolt 16,8; Zsolt 110,1-5), onnan hirdet ítéletet (Iz 66,15-16).

A költői kérdésre adott választ protestáns olvasóim kedvéért ezúttal azért árnyalnám némileg: mert ha a pontos időpontokat ugyan nem is ismerte, de azért volt egy ember, akiről tudjuk Lukács evangéliumából, hogy „fontolgatta szívében” az isteni igéket, és akire szorosan véve igazak voltak Sirák könyvének sorai: „Az összes réginek bölcsességét kutatja a bölcs, és a prófétákkal tölti idejét, megjegyzi magának neves férfiak elbeszéléseit, és behatol a példabeszédek fordulataiba. A bölcs mondások titkait fürkészi, s a példabeszédek talányaival foglalkozik.” (Sir 39,1-3) Mert Mária a szentírás szavaiban, az öregek tanításában és életének eseményeiben egyaránt Istent kereste, akit szeretett, és egésszé rakta össze magában mindazt, amit hallott, látott és tapasztalt. És azért is tudta ezt megtenni, mert mentes lévén az áteredő bűntől, sértetlen emberi természete volt, így tökéletes emlékezettel is bírt.

Mária ugyanakkor minden kegyelemmel is teljes volt. Azaz Isten a sértetlen emberi természet javain túlmenően minden természetfölötti kegyelemmel is elhalmozta. (Ha lehet még egy költői kérdésem, akkor ez lenne: Ezt vajon miért nem értik a protestánsok?) Mert mit jelent ez? A szentek erényeinek kiválóságai, amelyeket bármelyik szent életében láthattunk a történelem folyamán, az Isteni kegyelem megnyilvánulásai voltak, amelyeket ezek a szentek a kegyelemmel együttműködve érdemeltek ki. De a bűn nélküli Szűzanyánál senki nem működött tökéletesebben együtt a kegyelemmel. És mivel kegyelemmel teljes volt, minden szent minden kegyelménél több és tökéletesebb fokban volt meg benne. Ezért van az, hogy a Szűzanya egymaga felülmúlja minden idők összes szentjének egybeszámított érdemeit, mert kegyelemben is felülmúlja őket.

Miből gondoljuk tehát, hogy Mária nem rakta össze több mint harminc év alatt egésszé magában mindazt, ami a szentírásból, az életének eseményeiből, az őt megvilágosító Szentlélektől, a vele beszélgető Jézustól megtudott? Irracionális lenne ezt feltételeznünk róla.

Megtehette, képes volt megtenni, és meg is tette.

És ha ez így volt, akkor Mária volt az egyetlen a kánai menyegzőn, aki pontosan értette Jézus szavait a szenvedés el nem érkezett órájáról. De akkor abban a helyzetben pusztán földi megfontolás alapján is inkább a szelíd összekacsintás volt a valószínű, semmint a durva helyreigazítás, nem? Ha valaki mégis ez utóbbinak értelmezi, az sajnos fennakadt a hit szűrőjén, mert a hit egyedül képes helyes értelmezését adni a szentírás szavainak.

És hogy végképp kedvére tegyek protestáns olvasóimnak, örömmel foglalom össze, hogy a Szűzanya miért minden kegyelmek közvetítője.

Az Isten által akart rendnek egyik fő jellemzője, hogy a magasabban lévők szolgálják, segítik az alacsonyabban lévőket. Ez a kegyelem rendjében kivétel nélküli. Például a magasabb rendű angyalok meg tudják világosítani az alacsonyabb rendű angyalok értelmét, de az angyalok szolgálják az embereket is. Ezért még az őrangyalok természete is az általuk őrzött emberre irányul: az embernél magasabb rendű angyalok tehát úgy lettek teremtve, hogy kegyelmeik, képességeik, természetük arra tegye őket alkalmassá, hogy a legjobban tudjanak segíteni nekünk, nyomorult embereken! És az én őrangyalom konkrétan „rám szabott” természetű! Nem kellene emiatt legalább egy pillanatra megilletődnünk Isten jóságán?

De köztünk, emberek között is így van ez: a kegyelmi rendben magasabban lévő ember szolgálja az alatta lévőket. Minél magasabban van tehát valaki a kegyelmi rendben, azaz minél szentebb, annál inkább igaz ez a megállapítás rá. A nagy szentek az Istentől kapott kegyelmeiket továbbítják a többi embernek: szóval, cselekedetekkel, közbenjárással. Ilyen értelemben kegyelemközvetítők. Mert Isten azt akarta, hogy az evangélium, a hit, így maga az üdvösség is a másik emberen keresztül érkezzen meg hozzánk.

Miért gondolnánk, hogy a Kegyelemmel Teljes nem teljesítené Isten kegyelmi rendben megnyilvánuló akaratát? És ha teljesíti, miből gondoljuk, hogy azt nem olyan szinten teszi, ami a neki adott isteni kegyelmekből, az általa szerzett érdemek teljességéből következik? Nem lenne logikus ezt feltételeznünk. Ha viszont ezt teszi, és az ő tökéletességei, kegyelmei és érdemei meghaladják az összes szentét, akiknek tökéletességei, kegyelmei és érdemei az övéihez képest töredékesek voltak, akkor ő valóban minden kegyelmek közvetítője.

„Igen, Atyám, így tetszett neked.”

https://invocabo.wordpress.com/2023/05/09/mediatrix/

We are ready Mi készen állunk, egységben vagyunk!

Nagyokosságú Szűz

 

A természetfölötti erkölcsi erények Istentől belénk öntött képességek, amelyek képessé tesznek bennünket a természetfeletti cselekvésre. Bár nagyon sok különböző erkölcsi erény van, de ezek mind visszavezethetők négy sarkalatos erényre: az igazságosságra (mások jogainak és javainak tiszteletben tartása), a lelki erősségre (saját jogaink és javaink megvédése), a mértékletességre (javak használatának és élvezetének helyes mértékének megvalósítása) és az okosságra (a végső célunk eléréséhez szükséges megfelelő eszközök alkalmazása). De mivel a végső célunk, az üdvösség eléréséhez eszközként szükségünk van az igazságosságra, a lelki erősségre és a mértékletességre egyaránt, az okosság az az erény, amely minden más erény működését irányítja. És ez az az erény, amelyet utolsóként szereznek meg az emberek – ha egyáltalán sikerül tökéletes fokban megvalósítaniuk.

Éppen ezért, aki eljut ennek teljességére a földi életben, az Isten kegyelméből megvalósította az életszentséget: mert ha megvan benne a tökéletes okosság, a másik három sarkalatos erény is szükségszerűen megvalósult benne, a belénk öntött tökéletes fokú erkölcsi erények ugyanis feltételezik egymást. Nem úgy, mint a bennünk, szentségre még el nem jutottakban meglévő kezdetleges erények, amelyek szigetként, elkülönülten is létezhetnek tökéletlenségeink tengerében.

De ha legalább egy-két ilyen kezdetleges erényünk lenne, biztosan jobban tudatában lennénk tökéletlenségeink tengerének, és az életszentségben való előrehaladásunk önerőből való képtelenségét belátva úgy csipognánk, mint a fecskefióka, nyögnénk, mint a galamb (vö. Iz 38,14). És szemünk bágyadtan tekintene a magasba, azaz alázattal emelnénk szemeinket Istenre és a tökéletes erények asszonyára, a Szűzanyára, akit a lorettói litánia invokációja nagyokosságú Szűznek nevez, és akinek közbenjárását kérhetjük az okosság erényéért. Mert őbenne tökéletes fokban valósult meg ez az erény. És mielőtt a (még) protestáns olvasóim szentírási alapot követelhetnének állításom mögé, magam szeretném megörvendeztetni őket ezzel: a kánai menyegzőről szóló jánosi beszámoló (Jn 2,1-11) a bizonyság erre.

„Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: »Nincs boruk!«” majd Jézus felelete után „ezt mondta a szolgáknak: »Tegyetek meg mindent, amit mond!«”

Hogy ez a két mondat miért bizonyság arról, hogy a Szűzanya valóban nagyokosságú szűz?

Sokaknak talán ez a két mondat azért lehet elegendő állításom igazságának belátásához, mert ezekből egyértelmű, hogy ebben az asszonyban megvolt a hallgatás és a megfontolt szólás erénye, és ha ez megvolt, a népszerűsítő, de attól még igaz erénytan tanítása szerint minden más is meglehetett… De eme állítás igazát valójában a bűnbeesés történetével párhuzamba állítva érthetjük meg. Az EVA-AVE ellentét és megfordítás az egyházatyák kora óta ismert és kedvelt párhuzam, amely Máriában az új Évát látja. És ennek jogossága egyértelmű ebből a szakaszból is.

Éva, akit az Isten Ádám segítőjévé rendelt, bukásával közvetlen hivatásának ellenkezőjét is megvalósította: nem segítette férjét, hanem bűnével bűnre vezető alkalmul szolgált neki. A bűnbeesésnél az egyházatyák szerint az ősszülők több bűnt is elkövettek a gőg alapbűnén felül – Ádám néhánnyal többet, mint Éva. De volt Évának egy sajátos, Ádám ellen elkövetett bűne is. Az egyházatyák értelmezése szerint Éva Ádámtól értesült a kert közepén álló fa gyümölcsére vonatkozó isteni tiltásról, hiszen Isten még Éva teremtése előtt szólt arról Ádámnak. Így Éva nem csak Isten parancsa ellen vétett a gyümölcs elfogyasztásával, hanem a fölérendelt Ádám parancsa ellen is – pedig az okosság mást kívánt volna. És a büntetés arányos, bűnnek megfelelő és jellegében gyógyító volt, mert ha minden korok emberek a büntetésükben nekik adott sajátos feladatot teljesítik, szentségre jutnak. Így Éva büntetésének második tétele („Vágyakozni fogsz a férfi után, és ő uralkodni fog rajtad!”) is az előbb említett bűnre adott gyógyító feladatot rejt. Mert az, amit általában vágyakozásként fordítanak, tehát a férfi társaságára való vágyakozás (házasság), netán az iránta megnyilvánuló érzéki vágyakozás értelmében magyaráznak, valójában a férfira irányuló akaratot jelenti, tehát a nőnek a férfi fölötti uralma utáni vágyát. Így válik érthetővé a mondat második fele: a férfit uralni akaró nő számára büntetés a férfi fölötte megvalósuló uralma. És ez nem az eredeti alárendelés gondoskodó és védő, szeretetteljes kapcsolata, hanem az azt nélkülöző, vagy azt csak fogyatékosan megvalósító uralom. A nő feladata tehát éppen a büntetésből olvasható ki, és ígéretet tartalmaz: a férjét segítő, és a neki helyesen alárendelt nő szentté válik. Ahogy a feleségét helyesen szerető, azaz Istenért róla gondoskodó és őt védő férj is.

Az új Éva, Mária, azt tette Kánában, amire Éva lényegi hivatása szólt: segítette az új Ádámot, Jézust, és tettében az okosság vezérelte, miközben megmaradt tökéletes alárendeltségben: bizalmát teljesen Jézusba helyezte, és másokat is erre buzdított.

De a kánai menyegző története a protestáns reformátorok kedvence is volt, mert a kánai csoda kapcsán mondott jézusi szavak („Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!”) a már elvesztett hit miatt a botrány kövét jelentették számukra. És, ahogy az néha lenni szokott, ők hirdették is bukásukat. Mert bár az egyházatyák különféleképpen magyarázták ezeket a szavakat, de a reformációig nem volt kétséges, hogy nem magyarázhatók Mária iránti tiszteletlenségnek. Onnantól kezdve Jézus „kemény feddése” lett ez a mondat, az ő „tiltakozásává az általa előre látott mariolatria ellen”, és ezt alátámasztani igyekeztek a „mi közünk egymáshoz” elválasztó értelmezéssel. Pedig Jézus és Mária egy oldalon állnak a kérdésben (Τί ἐμοὶ καὶ σοί, γύναι), ahogy már a menyegzőre is együtt mentek („Ott volt Jézus anyja, és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt”), és ahogy utána is együtt távoztak („Azután lement Kafarnaumba, ő és anyja, a testvérei és tanítványai”).

Valószínű, hogy a Máriának mondott szavai nehezen értelmezhetősége szándéka volt Urunknak: annak bizonyságául, hogy vannak olyan evangéliumi szakaszok, amelyeket a természetfölötti hittel nem rendelkezők számára lehetetlenség megérteni, meg kell nyilvánulnia a hitetlenségnek ennek a történetnek a magyarázatában is. Mert a hittel nem rendelkezők kívül vannak azon a körön, amelynek megerősítését szolgálta és szolgálja a kánai menyegzőn véghezvitt csoda. Ennek a célja ugyanis a tanítványok, azaz Jézusban már hívők hitének megerősítése volt. Bár az utólagos külön fejezetekre osztás némileg elfedi az összefüggést, attól még igaz: az első fejezet végén Jézus jelt adott Natanaelnek („láttalak, amikor a fügefa alatt voltál”), és az ő hitvallásával erősítette meg az első tanítványokat. Ez folytatódott Kánában, ezért szerepel a kánai csoda leírásának végén összegzésként, hogy „Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.”

Nem a násznép hitt tehát, hanem a tanítványok, mert a kánai csoda nem általában a lakodalmon résztvevőknek, hanem a tanítványoknak szólt. Ahogy a kereszthalál bennfoglalt megjövendölése vagy a kufárok templomból való kiűzése kapcsán mondott szavai is nekik szóltak („Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt…De ő a saját testének templomáról mondta ezt”). Mert „amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott.”

A „még nem jött el az órám” kijelentés szintén a kereszthalálra vonatkozó prófécia. Fulton Sheen beszélt arról, hogy János evangéliumában különös jelentése van a napnak és az órának. A nappal Isten ideje, a világosságé, az óra pedig a sátáné, a sötétségé: „János evangéliumában hétszer szerepel az “óra” szó, és minden esetben a démonira utal, és azokra a pillanatokra, amikor Krisztus már nem az Atya kezében van, hanem az emberek kezében.”

Jézus csodái a benne nem hívőket gyilkosságig szóló ellenkezésre sarkalta, ilyen értelemben minden csoda siettette a gonosz órájának eljövetelét. Ha a kánai menyegző csodája minden jelenlévő számára nyilvánvaló lett volna, idő előtt került volna az Atya kezéből az emberek kezébe, talán idő előtti lett volna emiatt is bekövetkező halála. De nem ez történt, hanem az, amit Isten eleve elrendelt, amelynek részei voltak a nagyokosságú szűz isteni tervben lévő szavai is.

Mária, a nagyokosságú szűz, minden erények példája felismerte, hogy a násznép segítségre szorul, és okossága révén tudta, hogy milyen eszközt kell választania a szent cél eléréséhez: Jézushoz fordult. És Évával ellentétben nem lépte át az alárendeltségének határait, nem „vette kézbe az ügyet”, hanem Jézusra bízta. Bár késlekedés nélkül, azonnal cselekedett, mégis az erények tökéletes összhangjával szólt. És ez az összhang nem más, mint tökéletes okosság, amelyre válaszként minden erények kútfeje, Jézus, úgy tett csodát, hogy az ne borítsa fel az isteni tervet, hanem megerősítse mindenkori tanítványait: ott a helyszínen és feltámadása után is. Ebben a csodában kinyilvánította, hogy az igazi násznép mi vagyunk, a benne hívő tanítványok: a vizet borrá változtatta, minket pedig, kései tanítványait násznéppé. Akiknek üdvösségre való kiválasztottságának jele a belé vetett élő hit és az édesanyja iránti helyes tisztelet. Mert a Szűzanyát tisztelve azt imádjuk, akinek ő tökéletesen alárendelt imádója volt.

Bárcsak Isten kegyelméből, a Nagyokosságú Szűz közbenjárására, eljuthatnánk mi is az okosság erényének gyakorlására.

https://invocabo.wordpress.com/2023/05/08/nagyokossagu-szuz/

Kérjük Magyarország Őrangyalának hathatós közbenjárását!

 

Sokak előtt ismertek Szent Pio atya szavai Magyarország őrangyaláról: „Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak. És bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra.” Eljött az ideje, hogy ne csak megcsodáljuk, hanem kövessük is Pio atya felhívását: Kérjük erősebben hazánk őrangyalát. A portugáloknak már több évszázada külön ünnepe is van, amelyen Portugália őrangyalához fohászkodnak.

„Egy engesztelő csoport – tiszteletre méltó Mindszenty József bíborosunk halálának napján, május 6-án – elhatározta, hogy követi a portugálok példáját, és megfogadja Szent Pio tanácsát: Jobban kéri hazánk Szent Őrangyalának, és Magyarország szentjeinek hathatós közbenjárását és segítségét. Boldog Salkaházi Sára és a Fatimai Boldogságos Szűzanya ünnepéhez kapcsolódva május 11-13- között (csütörtöktől szombatig) triduumot tart, amelyen minden nap elimádkozza a Magyarország őrangyalához szóló imát.

Kérik, hogy minél többen csatlakozzanak hozzájuk e triduum alatt saját imákkal, vagy az alábbi Magyarország Szent Őrangyalához szóló imádság elimádkozásával. Kérjük sokan Magyarország Szent Őrangyalát, a magyar szenteket és boldogokat, a Fatimai Boldogságos Szűzanyát, Boldog Özsébet, hogy egyesítsék a sok kicsi lángot egyetlen nagy lánggá, Magyarország és a Föld védelmére, ezekben a sok veszéllyel fenyegető időkben.

Ima Magyarország Szent Őrangyalához

Ó a szeretet és az irgalmaság ISTENE, Te minden nemzetnek (népnek) saját őrangyalokat adtál. Add  meg nekünk – Nagyasszonyunk ősi örökségének – a magyar nép őrangyalának a közbenjárására és segítsége által, hogy a szeretet lángja és a szeretet áldozata által beteljesítsük hivatásunkat a szent kereszt erőterében azáltal, hogy úgy szeretünk, ahogyan Te szerettél minket és így éljük az engesztelés legtökéletesebb formáját. Így győzd le általunk a világot, mentsd meg a lelkeket, és szabadíts meg minket a gonosz ellenség minden támadásától, hogy elnyerjük az örök dicsőség koronáját. Ezt kérjük Tőled a mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké. Ámen

https://engesztelok.hu/kerjuk-magyarorszag-orangyalanak-hathatos-kozbenjarasat/

Fabio Fuiano: Az evolúció teóriájának csődje

 

Isten szolgája, Pier Carlo Landucci (1900-1986) filozófus és teológus 1984-ben adta ki „La verita sull’evoluzione e l’origine dell’uomo“ (Igazság az evolúcióról és az ember eredetéről) című művét. Msgr. Landucci könyvét most újra kiadták. Ezzel csaknem tizenöt évvel a Roberto de Mattei professzor által kiadott, „Evoluzionismo: il tramonto di una ipotesi“ (Evolucionizmus: egy teória bukása) címmel megjelent könyv [és Darwin (1800-1882) születésének kétszázadik évfordulója] után, végre sor kerülhet az evolucionizmus gyötrő kérdéséről, a modern világ e kiemelkedő fontosságú "dogmájáról" folyó vita újraéledésére. A téma nagyon időszerű. Ezt bizonyítja az Il Fatto Quotidiano napilap legújabb támadása de Mattei professzor evolúcióellenes megnyilatkozására, amit a cikk írója megvetően nem kevesebbel, mint a lapos-föld-hittel hasonlított össze.

Az evolucionizmus témáját szisztematikus mélységgel vizsgálja Msgr. Landucci tanulmánya, amit hosszú éveken át mérnöki pontossággal dolgozott ki. Kutatásának legfontosabb részei már az 1948-ban megjelent „Prima che Abramo fosse, Io sono. Il Dio in cui crediamo“ (Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Az Isten, akinek hiszünk) című könyvében megtalálhatók. [Jn 8,58]
Msgr. Landucci vaslogikával érvel, de egyúttal a legnagyobb higgadtsággal is, kizárva mindennemű emocionális elfogultságot. Eközben gyakran hivatkozik a teremtéstan legkényesebb pontjára, a kreacionizmus tézisére, hogy koherens módon rámutathasson ennek tényleges metafizikus elkerülhetetlenségére. Könyve első két fejezetében azon előítéleteket fedi fel, melyek az evolúció-teória sajátjai, valamint azokat a hazugságokat és félreértéseket mutatja be, melyek a közéletben, és sajnos a katolikus egyházban e teória elfogadását elősegítették.

„Igazi pártatlanság a materialista tudósoknál és kutatóknál nem létezik, akik, hogy az evolucionizmust bebizonyítsák, olyan adatokkal hozakodnak elő, melyek egy előre megfogalmazott teória megvédésére szolgálnak, azaz a priori és szükségből vettek át, hiszen, mivel Isten létét tagadják, nincs más alternatívájuk az élet keletkezésének megmagyarázására”, írja Msgr. Landucci.
Isten szolgája, aki szentség hírében halt meg, könyve három fejezetében analizálja az evolucionizmus által felvetett problémát négy különböző tudományág, az anatómia, őslénykutatás, embriológia és genetika fogalmának fényében, és eközben feltárja azokat a félreértéseket és szisztematikus hamisításokat, melyeket az evolucionisták a maguk előnyére használtak fel.

Ezeket a fejezeteket követi a mű lényege, az evolúciós teória voltaképpeni kritikája, melyben a szerző felsorolja azon csalásokat, melyek e teória hívei szerint az élet spontán kialakulását előidézik, miközben az isteni Teremtő munkáját eleve kizárják.
Msgr. Landucci briliáns művét azzal zárja, hogy a szisztematikus tudományos vizsgálat valójában a kreacionista tézis érvényességét, azaz a Biblia teremtéstörténetének igazát erősíti meg.

forrás: www.katholisches.info – 2023. május 6

---

Szerkesztő megjegyzése:
A honlapnak külön fiókja van – „MINDEN ÁLTALA LETT, AMI LETT” – az evolúció-teória ostobaságának és mérhetetlen ártalmasságának a leleplezésére, ahol már számos, jobbnál jobb írás foglalkozik ezzel a témával. A fenti cikket ezért a mondatért fordítottam le: „…sajnos a katolikus egyházban e teória sikerét elősegítették”. – Napjainkban már se szeri, se száma azon tudományos munkáknak, melyekben komoly kutatók leplezik le az evolúció-teória csalásait, miközben a közvélemény, az iskolák, az irodalom, a média továbbra is sziklaszilárdan kitart e hamis ideológia mellett. De ennél sokkal nagyobb baj, hogy a katolikus Egyház szintén ezt teszi, mégpedig a kezdetektől, azaz csaknem 170 éve!
2023. február 1-én feltettem a honlapra egy 1674-ben lejegyzett gyönyörű népéneket: „Fényességén e mai napnak...”, mégpedig elsősorban második versszakasza miatt, ami így szól: „Ült a földön keserű homály, Négyezer évig volt úr a halál. Új esztendőben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk.” Ezt a versszakot őseink abban az időben fogalmazták meg, amikor még egyetlen katolikus sem kételkedett a Biblia szavaiban. A Szentírásból tudták, hogy Isten az embert, e világot kb. négyezer [max. ötezer] évvel Krisztus születése előtt teremtette.
Az aznapi szerkesztői üzenetben pedig azt írtam, hogy ez a népének »mára már eltűnt a "katolikus" énekeskönyvekből...« – Egy kedves ismerősöm azonban minap arra figyelmeztetett, hogy ez a kijelentésem nem igaz: Ez az ének ma is benne van az énekrendben, az énekeskönyvekben. Ugyanakkor egy másik kedves ismerősöm szerint ez ugyan igaz, de ez a versszak vagy hiányzik, vagy más szavakkal szerepel az új kiadású könyvekben, vagy csak egyszerűen más szavakkal éneklik a templomokban. – Miután az Egyház nem is csak 1965, hanem már 1859 óta elfogadja az evolúció-teóriát, sőt harciasan síkra száll mellette, nem meglepő, hogy a hívő lelkek ilyesfajta, „ósdi” megnyilvánulásait rossz szemmel nézi és korrigálja.

Újabb megjegyzés 2023. augusztus 15-én: Újabb levelet kaptam, melynek írója arról biztosított, hogy a kántoroknak szóló énekeskönyvben ma is megtalálható ez az ének, mégpedig a fent említett második versszakkal. – Ugyan kicsit meglepőnek tartom, hogy pont ezzel a bejegyzéssel kapcsolatban ennyi hozzászólás érkezik, a többihez pedig semmi, de azért ezek után megkérdeztem első "informátoromat", hogy mi az ő tapasztalata ez ügyben: Elmondta, hogy a Szent vagy Uram énekeskönyvben ugyan valóban változatlan szöveggel megvan ma is ez az ének, de az Éneklő egyház énekeskönyvben, ami a NOM-os "misék" szemléletét jobban tükrözi, és ezért sok helyen – nem mindenütt – csak ezt használják, ez az ének megcsonkított és átírt szöveggel szerepel.
De mint már előző megjegyzésemben írtam: nem az a lényeg, hogy melyik énekeskönyvben van meg, vagy hol éneklik, hol pedig nem, hanem az, hogy a katolikus egyházban ez az istentelen, sőt sátáni ideológia elfogadott, sőt, sok helyen az egyetlen eltűrt tanítás a világ keletkezéséről és az ember "kialakulásáról". Erre számtalan bizonyíték van, ezen nem változtatnak a kántor énekeskönyvek és énekrendek szövegei.
Az evolúció ideológiája nem csak az Isten-hit ágacskáit, esetleg nagyobb ágait vágta le, hanem magának a fának a gyökereit irtotta ki – olyannyira és azért, hogy az Isten-hit soha többé ne tudjon teljes erejével kifejlődni. És ezt 1859 óta az Egyház engedte, és nem tett ellene semmit. Ez tény… a többi magánészrevétel.

https://katolikus-honlap.hu/2301/fabio.htm

Gisella Cardia által kapott üzenet

Gisella Cardia a A megtisztulás nehéz lesz.  (Trevignano Romano) 2023. május 3. Mária üzenete"

 

"Gyermekeim, én vagyok az irgalmasság anyja. Drága gyermekeim, ne féljetek, mert én mindig veletek vagyok. Gyermekeim, imádkozzatok Jézusom keresztjéhez, hogy megnyissam szíveteket és tápláljalak benneteket Isten szeretetével. Gyermekeim, imádkozzatok, hogy az irgalom átölelje a világot, különösen ezt az emberiséget, amely az önpusztítás felé tart. Gyermekeim, most Isten igazságosságának kell majd utat törnie. Imádkozzatok gyerekek, imádkozzatok sokat, a megtisztulás nehéz lesz, de szükséges".

 

Megjegyzés : "Azt hiszem, a háború nagyon közel van: a küszöbünkön áll. Ehelyett inkább azon gondolkodunk, hogy mi a problémája annak, aki imádkozza a rózsafüzért és közelebb hozza az embereket a miséhez , a szentáldozáshoz, a gyónáshoz. "Az én Istenem arra tanított, hogy még az ellenségeinket is szeressük. És ezért áldottam meg és kértem a Szűzanyát, hogy áldja meg az újságírókat, azokat, akik egy olyan világban élnek, ahol Isten már nincs jelen. Mindenkit szeretek, titeket is, őket is, mindenkit. Szeretlek benneteket, mert Isten a szívemben van".

 

Gisella Cardia a Trevignanói Madonna "üzenete" után: "Gondolj a háborúra, ne rám!"

 

"Én itt maradok, és nem megyek vissza egy millimétert sem, mert Isten házában vagyok" - jelentette ki Gizella - "Kevesen vagyunk, de bátrak vagyunk . A hitem miatt jól érzem magam. Mert az Istenanya az én oldalamon áll .azokban a napokban szörnyetegnek állítottak be , hogy én személy szerint a Sátán vagyok , hogy olyan vagyok aki elmenekül , hogy istenkáromló és eretnek vagyok . Mindent elmondtak nekem. Földet akarnak kisajátítani tőlünk, mert imádkozunk. Azt mondják, hogy üzletet csinálok, de ez nem igaz".

Sean Stone: A hazugságot tekintjük igazságnak, ez sátánizmus. A napirend alapja a természeti rend átalakítása

Sean Stone filmrendező amellett érvel, hogy az egyetlen erő valójában magában a Teremtőben és a Teremtővel való kapcsolatunkban rejlik, aki lelket adott nekünk, és idehelyezett minket, ebbe az időbe, annak a valaminek sokkal nagyobb kegyelme által, mint amit bármely tudós vagy orvos meg tud magyarázni. Cselekednünk kell, fel kell ébrednünk és fel kell ismernünk saját szuverenitásunkat, mint a Földön élő emberi lényeknek, akik kapcsolatban állunk Teremtőnkkel és a nekünk adott természettel - mondta.

A gonoszság titka

 

(2 Thessz 2:1-4) Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságotokat, és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna. Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani. Nem emlékeztek, hogy minderről beszéltem nektek, még amikor nálatok voltam? Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti.

Szent Pál apostol egyházunk leghatékonyabb apostola és legnagyobb teológusa, akinek az Úr feltárta az utolsó idõk titkait. Ezek a titkok az utolsó napokra, egyház válságára, az Antikrisztus megjelenésére, a parúziára, a feltámadásra és egyébb eljövendõ dolgokra utalnak. Szent Pál apostol a gonosz erõk müködését, amely kibontakozik az idõk folyamán, így nevezi: a gonoszság titka, vagy másképpen a gonoszság misztériuma.

A titok, vagy a misztérium, sokféleképpen van meghatározva az értelmezõ szótárakban. Az egyik ilyen meghatározás, amelyet egy hittanórán hallottam és nagyon tetszett nekem, így szólt: a misztérium az a dolog, amely egésszen közel van hozzánk, a szemünk elõtt, de mégis megfoghatatlan számunkra...

Itt Szent Pál apostol azokat a titkokat tárja fel, amelyek a parúzia elõtt kell hogy bekövetkezzenek. Krisztus eljövetele elõtt meg kell történnie a nagy elpártolásnak és leírja, hogy miként fog bûn embere, a kárhozat fia, az Antikrisztus, helyet foglalni Isten templomába. Ez istenként fog tetszelegni az emberek előtt és minden fölé helyezi önmagát, amit Istennek vagy szentnek neveznek.

Ezek az események, mivel Isten mutatta meg Szent Pálnak, elkerülhetetlenül be fognak következni. Nincs értelme harcolni ellenük, hanem az idők jelei által fel kell ismerni ezeket az eseményeket és ezen körülmények között kell munkálkodnunk üdvösségünk érdekében.

Figyeljük meg és vegyük észre azokat a lépéseket, amelyek ezeket az eseményeket elõkészítik. Mivel itt Isten házáról és a legszentebb áldozat bemutatásáról van szó, ezért tegyük ezt imádsággal, istenfélelemmel és jó lelkiismerettel.

1. Az elpátorlás

Az elpártolás, vagy más szóval az aposztázia, úgy jön létre, hogy a zarándok egyház egyik fele elszakad Istentõl, az igaz kinyilatkoztatástól, az evangéliumtól és harcol a szentek ellen. Legyõzi és eltiporja az egyház hűséges részét, az igazakat (Jel 13:7). Látszólag hiába küzdenek a szentek szóval és tettel, mert a sokasság hallgatni fog a gonosz csábítására, mindazok vesztére, akik majd elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna (2 Thessz 2:9).

2. A bûn emberének helye

Azt írja Szent Pál, hogy a bûn embere (2 Thessz 2:3) helyet foglal majd Isten templomában és istenként fogja mutogatni magát. Egy ilyen ember csakis a templom fõhelyére ülhet... És hol van a fõhely a templomban? Hát a templom bejáratával szemközt, a szentély legbelselsőbb részében. És mi van, illetve mi kellene, hogy ott legyen? Hát a fõoltár a tabernákulummal...

3. A fõoltár szolgálatának felszámolása

Ahoz, hogy a bûn emberének helye felszabaduljon, elõbb el kellett onnan tolni azt, ami elfoglalta. Ehez arra volt szükség, hogy a fõoltáron megszűnjön szolgálat, vagyis szentmiseáldozat bemutatása és így az fölöslegessé váljon. Bármit is gondoltak helyesnek annak idején, csakis erre szolgált a szemben való misézés, meg a misézõ asztal bevezetése és a fõoltár használatának felszámolása.

4. A fõoltár megszüntetése

Az újonnan épült templomokban már nem emelnek fõoltárt, mert nincs rá szükség, hiszen annak szolgálata már megszünt. Sõt, most már a régi templomokban is, a felújítások alkalmával, szerre eltüntetik fõoltárokat és a tabernákulumot oldalra helyezik...

5. A taberákulum elhelyezése

Megfigyelhetjük, hogy a tabernákulumokat az új templomokban már oldalra teszik, ahol korábban a papság székei voltak, és a papság székeit oda helyezik, ahol a fõoltár, meg a tabernákulum volt. Sõt, a régi, nevezetes templomokban is, amelyeket felújítottak, ott is eltüntették a fõoltárt, és a tabernákulumot oldara, a falba sülyesztették. Igencsak árulkodó jel az õsi magyar templomokban a szentélybe felvezetõ lépcsõ látványa. Az most már nem vezet az sehová, mert eltünt a fõoltár meg a tabernákulum, ahová az felvezetett... Eltüntették a jelenlévõ Isten látványát a tabernákulumban és helyét az ember vette át...

6. Az ember közponba helyezése

Isten helyére, Aki az tabernákumulban lévő Oltáriszentségben valóságosan jelen van, az ember (vagyis a misézõ pap) ült, és az Istennek bemutatott szent áldozat, egyfajta emberek elõtti szereplés jellegét öltötte. Persze, szó sincs róla... A szemben való misézés ugyanolyan értékű szentmiseáldozat, mint korábban a régi rítusú szentmise volt, de most már a miséző pap lett a fõszereplõ a hívek elõtt és a hívek közössége nézõközönség lett az oltár színpada elõtt. A tabernákulum helyére a papi szék, s a papi szék helyére a félrerakott tabernákulum került...

7. Az ökumenia, a szinkretizmus és a mindenek fölé való emelkedés

Mindezt a rokádát a templom elrendezésében meg szolgálatában, és a falak lecsupaszítását, csakis az ökumenikus meg a szinkretista törekvések indokolhatják. Mindekit össze kell gyûjteni és be kell terelni a templomba, de csakis egy olyan templomba, amelyet mindenki elfogad... Amikor mindez megtörténik, akkor már beleûlhet a fõhelyen álló székbe a bûn embere, aki majd minden nép, nemzet és vallás fölé helyezi magát...

Jogosan kérdezheti valaki: De hát annyi templom van a világon! Melyikbe fog helyet foglalni majd a bűn embere? Szerintem, elvileg mindegyikbe... Mindegyik főhely, bármelyik templomban az övé lesz. Ő fog ülni a legnagyobbikban és csatlósai a többiekben...

Mindez lassan valósul meg, generációkon keresztül, egyes papok vaksága, hitetlensége és hütlensége által... Azért misztérium ez, mert legtöbb esetben, amikor egy-egy ilyen lépést megtesznek, azt hiszik, hogy jót cselekszenek és nem fogják fel, hogy mit művelnek. Mindennek egyetlen egy oka van: az Oltáriszentségbe vetett hit elhalványodása... Ha igazán hinnének Isten Fia, Jézus Krisztus valóságos jelenlétében a legméltóságosabb Oltáriszentségben és ha volna bennük igaz istenfélelem, akkor sohasem merték volna elmozditani a tabernákulumot a fõhelyrõl és bedugni a legszentebbet egy ajtóval ellátott lyukba, a templom oldalfalába...

Amikor egyszer két szín alatt áldoztatott az egyik paptestvér, egy lelkigyakorlat alkalmával, nem tudta fogni egyszerre a kelyhet is, meg a cibóriumot is. Amikor segitséget kért, akkor én rögtön odamentem és átvettem a cibóriumot. Ekkor megszólalt az Úr a szívemben: Ember, tudod te, hogy mit fogsz a kezedben?... Azóta, csakis a legnagyobb tisztelettel közeledek az Oltáriszentséghez és a kezemmel nem illetem. Csak az illesse kezével az Urat, aki erre alkalmas és akit erre felhatalmaztak. Ezért is méltatlan dolog kézbe áldozni...

*

Úgy tûnik, hogy a bûn emberének megjelenése elõtt támadás fogja érni az ambót is, meg a húsvéti gyertyát is, amint ez már megtörtént a makkabeusok idejében ( 1Makk 1), de ennek ellenére, mindenhol hirdetni fogják az evangéliumot, az egész világon.

(Mt 24:14) Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.

Amikor majd székébe űl a bûn embere, akkor az oltárra fog kerülni a pusztító utálatosság és bekövetkezik a szentmiseáldozat bemutatásának felszámolása. Emlékezzünk az Úr Jézus szavaira:

(Lk 17:22) Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni.

Ekkor majd a pusztító utálatosság oda fog kerülni, ahol nem szabadna lennie és ez sokak vesztét fogja okozni... A pusztító utálatosság valamiféle sötét bálvány lesz, amely lelki halálba fogja taszítani az embereket.

(Mt 24:15-16) Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (aki olvassa, értse meg, - Dán 9:26-27;12:11-12) - akkor, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe.

(Dán 9:26-27) Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, (bírói ítélet) nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart. Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres­ és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.

(Dán 12:11-12) Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.

*

Miért kellett a latin nyelv általános használatát megszüntetni az egyházban? Jobb lett így az egyház élete? Vagy inkább az van, hogy "divide et impera"... Most minden ország más nyelven misézik, s amint másképpen beszélnek, úgy másképpen is gondolkodnak. Mire jó ez a szinodális út?... Arra, hogy Isten örök igazságának helyére, emberek által megszavazott hamisság kerüljön?... Ne tévesszük össze ezt a folyamatot egy egyetemes zsinattal... Továbbá, habár jogilag a püspök az egyházmegye pásztora, mégis, a püspöki konferencia, amelynek nincs joghatósága, valójában leuralja az egyházmegyéket... Akkor most az egyház egy emberi, demokratikus intézmény, vagy egy isteni, apostolokra épített hierarchikus intézmény?...

Ha a békát forró vízbe dobják, azonnal kiugrik és megmenekül. De ha a békát hideg vízbe teszik és lassan melegítik fel, akkor eltepsed és megfõ, mert képtelen kiugrani a vízbõl. Így van ez a bûn misztériumával is... Lassan-lassan vezetik be a változtatásokat, hogy generációkon keresztül senkinek se nagyon tünjön fel, és ne okozzon megütközést. Így a felelõsség is megoszlík és felhígul. Senki sem lesz hibás, mert senki sem követ el nagy istenkáromló tetteket vagy nyilvánvaló szentségrombolást. Amint az írásokban áll: itt egy kicsit, ott egy kicsit és szép lassan minden megvalósul...

(Iz 28:10) Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi!

Mindezek ellenére, sohasem szabad megrendüljön az egyházba vetett bizalmunk, mert azt az Úr Jézus alapította és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Don Bosco megálmodta, hogy az utolsó idõkben az egyház hajóját két oszlop tartja meg a viharos tengeren. Az egyik oszlopon az Oltáriszentség van és a másikon a Szűzanya. Az egyház nem csak a látható földi egyházból áll, hanem főleg a szentek közösségéből... A hûségesek éberek lesznek a küzdő egyházban és vigyáznak a legfontosabbra. Ezért nagyon fontos a gyakori szentségimádás. Ha egyesek félretették a legszentebbet, akkor mi annál inkább imádjuk Õt, kihelyezve a fõhelyre, az Úr oltárára.

(Lk 17:37) Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.

Ima: Urunk Jézus Krisztus, imádunk és áldunk Téged a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ámen.

https://tanusagtevo.blogspot.com/2023/05/a-gonoszsag-titka.html

Zakariás Imre2023. május 4. 1:43

Aki a magán kinyilatkoztatások területén "jártas", Isten kegyelméből felismeri az IDŐK JELEIT és képes beazonosítani az események kibontakozásából a jelenre vonatkozó jövendölések BETELJESÜLÉSÉT! Pl: A Jel 12, 1. - Napba öltözött Asszony jelét hetvenezer ember látta Fatimában 1917. 10. 13. Utolsó jelenés alkalmával! A vörös sárkány nyele is bekövetkezett pár hétre rá a Nagy Októberi Szocialista Forradalom által! Igazolták az Egyház elleni kegyetlen üldözések! A kommunista ELVTÁRSAK valójában a sátán földi eszközei, ügynökei, nemzedékről-nemzedékre! A hatalom váltás is megtörtént "rendszerváltásnak ÁLCÁZVA, 1989-es eseményekben! Nyugaton a "kapitalista" rendszer valójában ugyanazon sátáni ÉREM másik oldala! Kelet-Nyugat egyaránt SZABADKŐMŰVES MAFFIA zsarnoksága alatt görnyed! A zseniális vatikáni puccsal konkrétan beteljesedett a Jel 13, 11. lényegi eseménye is! Ferenc pápaságával az EGYHÁZI SZABADKŐMŰVESSÉG is nyeregbe került! A Covid "terorral" megtörtént a fő próbateszt is, tehát jöhet a következő lépés, amely végső célja az egységes Világkormány létrehozása az Antikrisztus vezetésével!

„A mennybe irányuló pillantásokból merítsünk erőt” Kik ülnek ma az Igazi Bárkában?

 

Mint a honlapon már szó volt róla, Joseph Ratzinger halálával az ú. n. tradicionalisták – vagyis mindazon ú. n. katolikusok, akik Bergogliot nem fogadták el pápának, és a vele szembeni engedetlenségüket azzal magyarázták, hogy ők a "konzervatív", még mindig pápa-Ratzingernek engedelmeskednek –, komoly probléma elé kerültek. Dönteniük kellett: vagy elismerik, hogy az Egyháznak nincs pápája, azaz szedesvakantisták lesznek, vagy elfogadják Bergogliot pápának. (Mint ismeretes, ez utóbbi nem jelenti számukra egyúttal azt is, hogy hit, erkölcs és fegyelem, benne a liturgia kérdéseiben engedelmeskednének neki, mint ahogy ez egy katolikusnak kötelessége lenne, de legalább tudomásul veszik a maguk számára is, hogy Bergoglio Szent Péter utóda.)
E témában különösen Msgr. Vigano véleményére voltunk a legtöbben kíváncsiak: Vajon mit fog tenni ő, aki az elmúlt években a legerőteljesebben lépett fel – nemcsak Bergoglio pápasága, de az ú. n. II. Vatikáni Zsinat tanításai és az új mise érvényessége ellen is.

A sokk után, amit Ratzinger halála váltott ki a "konzervatívokból", több mint egy hónap telt el, mire Msgr. Vigano – aki ezen idő alatt is számos "ellenálló" cikket jelentetett meg – nyilvánosságra hozta döntését a 2023. február 12-én, Hatvanadvasárnapon megfogalmazott írásában.
Ezt a lifesitenews-n megjelent írást több oldal is átvette, németre, magyarra fordította. A magyar fordítás az egész szöveget lehozta, a szedesvakantista einsicht-aktuell.de a legfontosabb mondatot kihagyta.
Az angol szöveg kérdéses része így hangzik: „We know that the True Ark, the Only Ark, is the Holy Church. And by the words of Our Lord, the divine Helmsman who holds the rudder firmly, we believe that this Ark will pass through the flood unharmed, and in the end will finally find dry land on which to come to rest. For these reason, we are determined not to let ourselves be deceived, deluding ourselves that we can save ourselves outside this Ark or by building one for ourselves.”
Ugyanez németül szó szerint idézve: „Wir wissen, dass die wahre Arche, die einzige Arche, die Heilige Kirche ist. (Anm.d.Red.: die es bis zum II. Vatikanum war!, aber nun nicht mehr ist.) Und aufgrund der Worte unseres Herrn, des göttlichen Steuermanns, der das Ruder fest in der Hand hält, glauben wir, dass diese Arche die Flut überstehen und am Ende trockenes Land finden wird, auf dem sie zur Ruhe kommen kann. (...)” – Itt a kipontozott részben lett volna a lényeg, azaz Msgr. Vigano visszakozás…
Az angol szöveg fordítása egy magyar blogon így hangzik: „Tudjuk, hogy az Igaz Bárka, az Egyetlen Bárka a Szent Egyház. És Urunk, az isteni Kormányos, aki szilárdan tartja a kormányt, szavai szerint hisszük, hogy ez a bárka sértetlenül átmegy az árvízen, és a végén végre száraz földet talál, ahol megpihenhet. Emiatt elhatároztuk, hogy nem hagyjuk magunkat megtéveszteni, azzal tévesztve magunkat, hogy megmenthetjük magunkat ezen a bárkán kívül, vagy ha építünk egyet magunknak.”

Bár várható volt, hogy egy egész élet tévedéseit bevallani nagyon nehéz dolog, Msgr. Vigano utolsó írásai mégis reményt adtak arra, hogy talán ellenáll a kísértésnek, és végigmegy azon az úton, amire pár évvel ezelőtt rálépett, és amit gyönyörű vallomásában (lásd Dilecta mea olyan szívhez szólóan énekelt és védett meg. (Többek között itt is: Az új rítus ereiben az eretnekség mérgezett vére folyik)
És mindezen vallomások ellenére, Vigano atya alapos megfontolás után mégis úgy döntött, hogy azt a megfeneklett, léket kapott ladikot fogadja el ”Igazi Bárkaként”, azaz Krisztus szent Egyházaként, melyről ő maga írta, hogy abban mérget kotyvasztanak és azzal itatják a bent levőket! Micsoda esztelenség - és végső soron: hitetlenség! És ez a képtelen döntés - persze nem bevallottan - csak azért van, hogy meghozójának írásait továbbra is mindenütt terjesszék, és őt magát számos konferenciára meghívják!

Mára kiderült, hogy dőreség volt abban reménykedni, hogy Vigano atya másképp dönt: Ha valaki évtizedeken keresztül képes tevékenyen részt venni a zsinati szektában, aki rangot és elismerést onnan kapott, és hozott mára is magával, annak csak a természetfeletti isteni kegyelem adhat/na akkora erőt, ami képessé tenné arra, hogy népszerűségéről, rangjáról le tudjon mondani.
A legnagyobb tragédia azonban abból származik, amit Urunk mond erről a helyzetről az evangéliumokban, nevezetesen: hogy aki sokáig visszautasította a kegyelmet, és sokáig járt a széles, kényelmes úton, az az idők végén már nem kapja meg ezt a kegyelmet – és így beteljesedik rajta Izajás próféta jövendölése: „Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket.” (Mt 13,15 és Jn 12,40)
Isten, aki mindent tud, és mindent lát, e borzasztó következményekkel, és első olvasatra túl keménynek, sőt igazságtalannak tűnő kijelentésével azt sejteti, hogy ezek az emberek nem is érdemlik már meg a megtérést, többek között azért nem, mert valószínűleg nem is lennének képesek a megtérésüket követő rágalmazások, bántások, meghurcoltatások elviselésére, és meghátrálnának. De legfőképpen arra nem, hogy lemondjanak a mulandó ismertségről és dicsőségről, kitaszítottá, elhagyottá váljanak; hogy a földön "valakinek lenni" állapot helyett az igazságot és Istent válasszák.

De vajon miért bánik velük Isten ilyen keményen, amikor tudjuk, hogy az égben sokkal nagyobb az öröm egy megtért bűnösön, mint sok igazon? Amikor Urunk azt mondta, hogy azért jött a földre, hogy az elveszetteket megkeresse és magával vigye?
Emberileg az egyik logikus válasz úgy hangozhat, hogy az elmúlt évtizedek, köztük leginkább az elmúlt 20 év eseményei annyira egyértelműen, a Napnál is világosabban, még a vakoknak és süketeknek is felismerhetően felfedték a rosszat, hogy akinek ennyi nem volt elég a megtérésre, a józan ítéletre, a helyes megtalálására, azon már semmi nem segít, az már eljátszotta Isten segítségét. Mert annak a világ elismerése ezerszer többet jelent az igazságnál, Istennél.

Hogy ezek az emberi fejtegetések nem teljesen alaptalanok, azt Msgr. Vigano (aki érvényesen felszentelt pap, de nem püspök/érsek, mert püspökké szentelése már az új, érvénytelen rítusban történt) fura érvelése is alátámasztja. Hiszen saját szavai szerint azért döntött úgy, hogy marad a Bergoglio-féle szektában, mert azt tartja az igaz bárkának!! És alternatívaként csak ilyen megoldás jut az eszébe: az Egyház bárkáján kívül lenni, és/vagy építeni egy másik bárkát! Szavai egyértelműek: „Nem hagyjuk magunkat megtéveszteni, azzal tévesztve magunkat, hogy megmenthetjük magunkat ezen a bárkán kívül, vagy ha építünk egyet magunknak.”
Ki, mikor, milyen katolikus hitte, mondta valaha, hogy az Egyházon kívül létezhet üdvösség? Ki, mikor, milyen katolikus hitte, mondta valaha, hogy saját "egyházat" kellene építenie, hogy katolikus maradhasson? A katolikus tudja, hogy egyedül az Krisztus bárkája, ami az igazságra, Urunk tanítására lett felépítve, nem pedig azokra a hazugságokra, eretnekségekre, amiken a zsinati szekta alapszik. Nem mi hagytuk el Krisztus Egyházát, az igazi bárkát, hanem a Bergoglio és közvetlen elődei által vezetett szekta és ennek tagjai, akárkik is legyenek ők: olyanok, akik szeretik Bergogliot, vagy olyanok, akik nem: Aki ezt a szektát nevezi az Igazi Bárkának, mint tette ezt Vigano, akkor az egy csónakban evezik Bergoglioval!

Hogy a Bergoglio és közvetlen elődei alkotta bárka nem lehet Krisztus igaz Egyháza, azt Urunk e szavai is világosan bizonyítják: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) – Hiszen, ha ez a többmillió tagot számláló, "sikeres" evilági bárka hívő emberekből állna, ha ez lenne Urunk igazi bárkája, akkor e kérdésnek semmi értelme nem lenne!

A honlap számos cikke foglalkozik ezzel a kérdéssel, itt csak néhánynak az elérhetőségét adom meg, és nem kezdem elölről a már számtalanszor megtárgyalt témát:
Pie bíboros: „Az Egyház, a hit egyre erősebben egyes személyekre és otthonokra redukálódik”
Igazság vagy ideológia?
Pie bíboros – II.
Pie bíboros – Krisztus királyságának apostola

Ezek a cikkek pedig a világ végi állapotokkal foglalkoznak (a sok közül):
A világ végén a rosszak egyre rosszabbak lesznek, a jók meg egyre jobbak
Isten csak azokat segíti meg, akik felismerik, megvallják, megbánják és jóváteszik bűneiket
Mekkora kegyelem az üldözés idejében élhetni!

Valójában nincs olyan rossz sorsunk, hiszen Isten óriási segítséget adott a Hozzá hűségesnek megmaradni akaróknak, olyan segítséget, amivel a zsinati szekta tagjai nem rendelkeznek, hiszen pont ezt taszították el maguktól! Ez pedig a csaknem kétezer éves katolikus Egyház tanítása, dogmái, parancsai, elvárásai, ünnepei, imái, szentjei és kiváltképp az üdvözültjei! (lásd M. Louvet írását) Van Szentírásunk, vannak könyveink, melyek a valódi szentek életéről és az egyháztörténelemről szólnak. Vannak imakönyveink, és ha nem vagyunk restek, akkor szentmiséink, és szentségeink is vannak. E kincsek, és e kincseket tartalmazó Bárka birtokában jogosan érezhetjük, hogy mi Krisztus Egyházának tagjai vagyunk. Csak azt kell tennünk, amit egy nemrég feltett cikkben idéztem: »Reményünket ne emberekbe, hanem egyedül magába az Úristenbe vessük! … A „kiindulópontra való visszatérés” nem azt jelenti, hogy bármelyikünknek is lehetősége lenne egy ilyen visszatérést, akár csak egy kis közösség szintjén megvalósítani. Hanem azt, hogy MI térjünk vissza a kiindulópontra, MI ne menjünk bele kompromisszumokba, MI keressük meg az egészet a teljességében, és MI éljünk ezek szerint megalkuvások nélkül.«

Végezetül álljon itt iránytűként a mai vasárnapi mise bevezetése és könyörgése:
1. Schott Misszálé: Részlet a Húsvét utáni 3. vasárnapi szentmise bevezető magyarázatából:
„A mai mise evangéliuma emlékeztet első alkalommal Krisztus távozására és a Szentlélek eljövetelére. A liturgia az Üdvözítő példáját követi, aki búcsúbeszédében az apostolokat a Szentlélek eljövetelével vigasztalja, gondolataikat a mennyországhoz rögzíti, és nekik a földi élet küzdelmeihez szükséges erőt az oda, felfelé irányuló, hívő pillantásokból adja meg. Krisztus megvonja tőlünk testi jelenlétét, de Lelke bennünk és az Ő Egyházában marad. Ez a csendes, nyugodt, megtisztult húsvéti öröm: Lelkében közel van hozzánk, Lelkében össze vagyunk kapcsolva Vele.”

2. Húsvét utáni 3. vasárnap könyörgése:
„Isten, ki a tévelygőknek, hogy az igaz útra visszatérhessenek, megmutatod igazságod fényét: add meg minden keresztény hívőnek, hogy mindazt, ami e névvel ellenkezik, elvessék, és mindazt, ami vele megegyezik, kövessék.”

https://katolikus-honlap.hu/2301/barka.htm