Mint a honlapon már szó volt róla, Joseph Ratzinger halálával az ú. n. tradicionalisták – vagyis mindazon ú. n. katolikusok, akik Bergogliot nem fogadták el pápának, és a vele szembeni engedetlenségüket azzal magyarázták, hogy ők a "konzervatív", még mindig pápa-Ratzingernek engedelmeskednek –, komoly probléma elé kerültek. Dönteniük kellett: vagy elismerik, hogy az Egyháznak nincs pápája, azaz szedesvakantisták lesznek, vagy elfogadják Bergogliot pápának. (Mint ismeretes, ez utóbbi nem jelenti számukra egyúttal azt is, hogy hit, erkölcs és fegyelem, benne a liturgia kérdéseiben engedelmeskednének neki, mint ahogy ez egy katolikusnak kötelessége lenne, de legalább tudomásul veszik a maguk számára is, hogy Bergoglio Szent Péter utóda.)
E témában különösen Msgr. Vigano véleményére voltunk a legtöbben kíváncsiak: Vajon mit fog tenni ő, aki az elmúlt években a legerőteljesebben lépett fel – nemcsak Bergoglio pápasága, de az ú. n. II. Vatikáni Zsinat tanításai és az új mise érvényessége ellen is.

A sokk után, amit Ratzinger halála váltott ki a "konzervatívokból", több mint egy hónap telt el, mire Msgr. Vigano – aki ezen idő alatt is számos "ellenálló" cikket jelentetett meg – nyilvánosságra hozta döntését a 2023. február 12-én, Hatvanadvasárnapon megfogalmazott írásában.
Ezt a lifesitenews-n megjelent írást több oldal is átvette, németre, magyarra fordította. A magyar fordítás az egész szöveget lehozta, a szedesvakantista einsicht-aktuell.de a legfontosabb mondatot kihagyta.
Az angol szöveg kérdéses része így hangzik: „We know that the True Ark, the Only Ark, is the Holy Church. And by the words of Our Lord, the divine Helmsman who holds the rudder firmly, we believe that this Ark will pass through the flood unharmed, and in the end will finally find dry land on which to come to rest. For these reason, we are determined not to let ourselves be deceived, deluding ourselves that we can save ourselves outside this Ark or by building one for ourselves.”
Ugyanez németül szó szerint idézve: „Wir wissen, dass die wahre Arche, die einzige Arche, die Heilige Kirche ist. (Anm.d.Red.: die es bis zum II. Vatikanum war!, aber nun nicht mehr ist.) Und aufgrund der Worte unseres Herrn, des göttlichen Steuermanns, der das Ruder fest in der Hand hält, glauben wir, dass diese Arche die Flut überstehen und am Ende trockenes Land finden wird, auf dem sie zur Ruhe kommen kann. (...)” – Itt a kipontozott részben lett volna a lényeg, azaz Msgr. Vigano visszakozás…
Az angol szöveg fordítása egy magyar blogon így hangzik: „Tudjuk, hogy az Igaz Bárka, az Egyetlen Bárka a Szent Egyház. És Urunk, az isteni Kormányos, aki szilárdan tartja a kormányt, szavai szerint hisszük, hogy ez a bárka sértetlenül átmegy az árvízen, és a végén végre száraz földet talál, ahol megpihenhet. Emiatt elhatároztuk, hogy nem hagyjuk magunkat megtéveszteni, azzal tévesztve magunkat, hogy megmenthetjük magunkat ezen a bárkán kívül, vagy ha építünk egyet magunknak.”

Bár várható volt, hogy egy egész élet tévedéseit bevallani nagyon nehéz dolog, Msgr. Vigano utolsó írásai mégis reményt adtak arra, hogy talán ellenáll a kísértésnek, és végigmegy azon az úton, amire pár évvel ezelőtt rálépett, és amit gyönyörű vallomásában (lásd Dilecta mea olyan szívhez szólóan énekelt és védett meg. (Többek között itt is: Az új rítus ereiben az eretnekség mérgezett vére folyik)
És mindezen vallomások ellenére, Vigano atya alapos megfontolás után mégis úgy döntött, hogy azt a megfeneklett, léket kapott ladikot fogadja el ”Igazi Bárkaként”, azaz Krisztus szent Egyházaként, melyről ő maga írta, hogy abban mérget kotyvasztanak és azzal itatják a bent levőket! Micsoda esztelenség - és végső soron: hitetlenség! És ez a képtelen döntés - persze nem bevallottan - csak azért van, hogy meghozójának írásait továbbra is mindenütt terjesszék, és őt magát számos konferenciára meghívják!

Mára kiderült, hogy dőreség volt abban reménykedni, hogy Vigano atya másképp dönt: Ha valaki évtizedeken keresztül képes tevékenyen részt venni a zsinati szektában, aki rangot és elismerést onnan kapott, és hozott mára is magával, annak csak a természetfeletti isteni kegyelem adhat/na akkora erőt, ami képessé tenné arra, hogy népszerűségéről, rangjáról le tudjon mondani.
A legnagyobb tragédia azonban abból származik, amit Urunk mond erről a helyzetről az evangéliumokban, nevezetesen: hogy aki sokáig visszautasította a kegyelmet, és sokáig járt a széles, kényelmes úton, az az idők végén már nem kapja meg ezt a kegyelmet – és így beteljesedik rajta Izajás próféta jövendölése: „Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket.” (Mt 13,15 és Jn 12,40)
Isten, aki mindent tud, és mindent lát, e borzasztó következményekkel, és első olvasatra túl keménynek, sőt igazságtalannak tűnő kijelentésével azt sejteti, hogy ezek az emberek nem is érdemlik már meg a megtérést, többek között azért nem, mert valószínűleg nem is lennének képesek a megtérésüket követő rágalmazások, bántások, meghurcoltatások elviselésére, és meghátrálnának. De legfőképpen arra nem, hogy lemondjanak a mulandó ismertségről és dicsőségről, kitaszítottá, elhagyottá váljanak; hogy a földön "valakinek lenni" állapot helyett az igazságot és Istent válasszák.

De vajon miért bánik velük Isten ilyen keményen, amikor tudjuk, hogy az égben sokkal nagyobb az öröm egy megtért bűnösön, mint sok igazon? Amikor Urunk azt mondta, hogy azért jött a földre, hogy az elveszetteket megkeresse és magával vigye?
Emberileg az egyik logikus válasz úgy hangozhat, hogy az elmúlt évtizedek, köztük leginkább az elmúlt 20 év eseményei annyira egyértelműen, a Napnál is világosabban, még a vakoknak és süketeknek is felismerhetően felfedték a rosszat, hogy akinek ennyi nem volt elég a megtérésre, a józan ítéletre, a helyes megtalálására, azon már semmi nem segít, az már eljátszotta Isten segítségét. Mert annak a világ elismerése ezerszer többet jelent az igazságnál, Istennél.

Hogy ezek az emberi fejtegetések nem teljesen alaptalanok, azt Msgr. Vigano (aki érvényesen felszentelt pap, de nem püspök/érsek, mert püspökké szentelése már az új, érvénytelen rítusban történt) fura érvelése is alátámasztja. Hiszen saját szavai szerint azért döntött úgy, hogy marad a Bergoglio-féle szektában, mert azt tartja az igaz bárkának!! És alternatívaként csak ilyen megoldás jut az eszébe: az Egyház bárkáján kívül lenni, és/vagy építeni egy másik bárkát! Szavai egyértelműek: „Nem hagyjuk magunkat megtéveszteni, azzal tévesztve magunkat, hogy megmenthetjük magunkat ezen a bárkán kívül, vagy ha építünk egyet magunknak.”
Ki, mikor, milyen katolikus hitte, mondta valaha, hogy az Egyházon kívül létezhet üdvösség? Ki, mikor, milyen katolikus hitte, mondta valaha, hogy saját "egyházat" kellene építenie, hogy katolikus maradhasson? A katolikus tudja, hogy egyedül az Krisztus bárkája, ami az igazságra, Urunk tanítására lett felépítve, nem pedig azokra a hazugságokra, eretnekségekre, amiken a zsinati szekta alapszik. Nem mi hagytuk el Krisztus Egyházát, az igazi bárkát, hanem a Bergoglio és közvetlen elődei által vezetett szekta és ennek tagjai, akárkik is legyenek ők: olyanok, akik szeretik Bergogliot, vagy olyanok, akik nem: Aki ezt a szektát nevezi az Igazi Bárkának, mint tette ezt Vigano, akkor az egy csónakban evezik Bergoglioval!

Hogy a Bergoglio és közvetlen elődei alkotta bárka nem lehet Krisztus igaz Egyháza, azt Urunk e szavai is világosan bizonyítják: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) – Hiszen, ha ez a többmillió tagot számláló, "sikeres" evilági bárka hívő emberekből állna, ha ez lenne Urunk igazi bárkája, akkor e kérdésnek semmi értelme nem lenne!

A honlap számos cikke foglalkozik ezzel a kérdéssel, itt csak néhánynak az elérhetőségét adom meg, és nem kezdem elölről a már számtalanszor megtárgyalt témát:
Pie bíboros: „Az Egyház, a hit egyre erősebben egyes személyekre és otthonokra redukálódik”
Igazság vagy ideológia?
Pie bíboros – II.
Pie bíboros – Krisztus királyságának apostola

Ezek a cikkek pedig a világ végi állapotokkal foglalkoznak (a sok közül):
A világ végén a rosszak egyre rosszabbak lesznek, a jók meg egyre jobbak
Isten csak azokat segíti meg, akik felismerik, megvallják, megbánják és jóváteszik bűneiket
Mekkora kegyelem az üldözés idejében élhetni!

Valójában nincs olyan rossz sorsunk, hiszen Isten óriási segítséget adott a Hozzá hűségesnek megmaradni akaróknak, olyan segítséget, amivel a zsinati szekta tagjai nem rendelkeznek, hiszen pont ezt taszították el maguktól! Ez pedig a csaknem kétezer éves katolikus Egyház tanítása, dogmái, parancsai, elvárásai, ünnepei, imái, szentjei és kiváltképp az üdvözültjei! (lásd M. Louvet írását) Van Szentírásunk, vannak könyveink, melyek a valódi szentek életéről és az egyháztörténelemről szólnak. Vannak imakönyveink, és ha nem vagyunk restek, akkor szentmiséink, és szentségeink is vannak. E kincsek, és e kincseket tartalmazó Bárka birtokában jogosan érezhetjük, hogy mi Krisztus Egyházának tagjai vagyunk. Csak azt kell tennünk, amit egy nemrég feltett cikkben idéztem: »Reményünket ne emberekbe, hanem egyedül magába az Úristenbe vessük! … A „kiindulópontra való visszatérés” nem azt jelenti, hogy bármelyikünknek is lehetősége lenne egy ilyen visszatérést, akár csak egy kis közösség szintjén megvalósítani. Hanem azt, hogy MI térjünk vissza a kiindulópontra, MI ne menjünk bele kompromisszumokba, MI keressük meg az egészet a teljességében, és MI éljünk ezek szerint megalkuvások nélkül.«

Végezetül álljon itt iránytűként a mai vasárnapi mise bevezetése és könyörgése:
1. Schott Misszálé: Részlet a Húsvét utáni 3. vasárnapi szentmise bevezető magyarázatából:
„A mai mise evangéliuma emlékeztet első alkalommal Krisztus távozására és a Szentlélek eljövetelére. A liturgia az Üdvözítő példáját követi, aki búcsúbeszédében az apostolokat a Szentlélek eljövetelével vigasztalja, gondolataikat a mennyországhoz rögzíti, és nekik a földi élet küzdelmeihez szükséges erőt az oda, felfelé irányuló, hívő pillantásokból adja meg. Krisztus megvonja tőlünk testi jelenlétét, de Lelke bennünk és az Ő Egyházában marad. Ez a csendes, nyugodt, megtisztult húsvéti öröm: Lelkében közel van hozzánk, Lelkében össze vagyunk kapcsolva Vele.”

2. Húsvét utáni 3. vasárnap könyörgése:
„Isten, ki a tévelygőknek, hogy az igaz útra visszatérhessenek, megmutatod igazságod fényét: add meg minden keresztény hívőnek, hogy mindazt, ami e névvel ellenkezik, elvessék, és mindazt, ami vele megegyezik, kövessék.”

https://katolikus-honlap.hu/2301/barka.htm