2014. november 17., hétfő

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – ‘The Warning’

Üdvösség Anyja: Ha nem kéritek, akkor hogyan tudna Fiam segíteni nektek

2014. november 16. vasárnap, 14:20
Drága gyermekeim, a szomorúság és a szorongattatás idején nektek mindig hívnotok kell engem, Édesanyátokat, hogy segítsek enyhíteni aggodalmaitokat, független attól, hogy milyen nehezek a körülmények.
Ne feledjétek, hogy amikor én Fiam elé tárom különleges kéréseteket, legyen az a lelketek megmentésére vagy bármi másra vonatkozó kérés, Ő mindig válaszolni fog kérésemre. Ha az egy különleges áldással vagy gyógyulással kapcsolatos kérés, akkor én mindig közbe fogok járni a nevetekben. Egyetlen kérés sem lesz figyelmen kívül hagyva, és ha az megfelel Isten Akaratának, akkor imáitok meghallgatásra találnak. Egyetlen olyan lélek sincs a Földön, aki ne kérhetné Fiam segítségét, ha a lelkük üdvösségéért könyörögnek.
A Fiam különleges engedményeket fog tenni, minden lélek számára, akikért imádkoztok. Az Ő Irgalma nagy és Szeretete kifürkészhetetlen. Ne féljetek Hozzá közeledni, hogy Irgalmát kérjétek. Az ima, gyermekeim, egy nagyon hatékony eszköz, amely által elnyeritek Isten Irgalmát. Egyetlen ima sem lesz figyelmen kívül hagyva. De ha nem kéritek, akkor hogyan tudna Fiam segíteni nektek.
Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok a saját szavaitokkal, mert Isten soha nem fog vonakodni attól, hogy válaszoljon nektek.
Szeretett Édesanyátok,
Az Üdvösség Anyja

Isten soha nem írna elő más tant, mivel Ő az Igéjét adta a világnak

2014. november 16. vasárnap, 20:10
Drága szeretett leányom, a Sátán a hazugság királya, a megtévesztés mestere, aki szabadon bejárván a Földet, minden pillanatban lelkeket fal fel. Erejét az a tény táplálja, hogy az emberek nagy többsége nem hisz az ő létezésében. Sokak szívét és lelkét hatalmába kerítette, és íme, ahogyan ő működik:
Hazugságokat mond azoknak, akiket megfertőz, és arra ösztönzi őket, hogy vétkezzenek. Arról fogja meggyőzni a lelket, hogy a bűn ártalmatlan dolog, és minden bűn elkövetése elfogadható, különösen azoké a bűnöké, amelyek vele kapcsolatosak. Ezek a bűnök magukba foglalják a test minden gonosz cselekedetét, beleértve a szabad szerelmet, az erkölcstelenséget, a bujaságot és a züllöttséget. Amikor az emberi testet eszközként arra használják, hogy olyan cselekedeteket kövessenek el vele, amelyek szégyenteljesek Isten Szemében, tudni fogjátok, hogy ez a sátáni befolyás jele.
Amikor a gonosz befolyást gyakorol azokra a lelkekre, akik Egyházamban a lelkek szellemi irányításával foglalkoznak, ösztönözvén őket a bűn elfogadására, akkor ezt ravasz módon teszi. Figyelmeztetni fognak benneteket, hogy ne ítéljétek el a bűnöst, de egy szót sem fognak ejteni arról, hogy a bűn Isten Szemében elítélendő.
Amikor a Sátán el akarja pusztítani a szeretetet, azt úgy fogja megtenni, hogy viszályt okoz a kapcsolatokban; gyűlöletet szít az emberek szívében, teletömvén hazugságokkal a fejüket, melyek arra fogják ösztönözni az embereket, hogy a konfliktusok és a háborúk által harcoljanak egymás ellen. A sátán olyan lelkek befolyása által fogja kísérteni az embert, akik már megadták magukat az ilyen kísértéseknek.
A hazugságok, az istenkáromlások és a gyűlölet olyan eszközök, amelyekkel a Sátán terjeszti a fertőzését. Ő egy hamis biztonságérzetben ringatja a lelket, amikor az egyik ember azt mondja a másiknak, hogy a bűn nem áll ellentétben Isten Törvényeivel, mivel az egy természetes dolog. Ennek következtében Isten gyermekei nagyon összezavarodtak, mivel az Isten által meghatározott törvényeket gyökerestől kitépték, és így az emberek bizonytalanokká váltak abban, hogy melyik irányba kell fordulniuk.
Nektek csak egy választásotok van. Olvassátok a legszentebb Bibliát, és emlékezzetek az Igazságra. Számotokra van ott feketén-fehéren, hogy olvassátok. Ha elfogadjátok az Atyám Szent Könyvében foglaltatott Igazságot, és hiszitek, hogy Tízparancsolatát Ő diktálta le Mózesnek, akkor nektek nem kell semmilyen más tant elfogadnotok.
Isten soha nem írna elő más tant, mivel Ő az Igéjét adta a világnak, és Azon semmiféle változtatás sem alkalmazható. Az az ember, aki változtatni mer az Igén, csakhogy az megfeleljen a bűnösök életének, egy szörnyű bűn elkövetésével vétkezik, és szenvedni fog a Szentlélek megsértéséért.
Jézusotok

Bagnasco bíboros: A melegházasság egy trójai faló



Felelőtlenség
Az azonos neműek élettársi kapcsolata és a melegházasság olyan „trójai lovak”, amelyek alapvetően gyengítik a család intézményét – figyelmeztetett Angelo Bagnasco bíboros, genovai érsek, az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a püspökök assisi ülésén.
Az azonos neműek élettársi kapcsolata csak arra jó, hogy „összezavarja az embereket” és aláássa a hagyományos családot, főleg ha az ilyen párok még gyermeket is fogadhatnak örökbe – mondta Angelo Bagnasco bíboros, genovai érsek, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke az olasz püspökök assisi ülésén.
Bagnasco leszögezte: „felelőtlen dolog új formák kitalálásával gyengíteni a családot”. Hozzátette: „Ez csak összezavarja az embereket, és olyan hatása van, mint egy trójai falónak, kulturális és szociális értelemben kezdi ki az emberség magvát.” A bíboros, egyben Genova érseke szerint a gyermekeknek „joga van egy apához és egy anyához”.
A melegházasság intézményét nem vezették még be Olaszországban, de az előző időszakban több vezető politikus is kifejezte abbeli szándékát, hogy megtenné ezt a lépést. A külföldön házasságot kötő azonos nemű párok kapcsolatát a polgármestereknek joguk van élettársi kapcsolatként elismerni, ám Angelino Alfano belügyminiszter felszólította a településvezetőket, hogy ne ismerjék el az ilyen kapcsolatokat.
Egy októberi felmérés szerint az olaszok 85 százaléka támogatja az azonos neműek élettársi kapcsolatának bevezetését, de csak 25 százalék támogatja a melegházasságot. Az olasz politikát megosztja a kérdés, a baloldal a élettársi kapcsolat mellett van, a jobboldali ellenzi azt. Eugenia Roccella, az Új Középjobb képviselője  például egyetért Bagnascóval, és úgy véli, hogy a polgármesterek akciói is a trójai ló taktikáját követik.

http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20141117_bagnasco_biboros_a_meleghazassag_egy_trojai_falo

2014. november 16., vasárnap

A vaskereszt

Maroknyi német csapatot a világháborúban nagyorosz tömeg kerített körül és egy kis kunyhóba szorított. A harc kimenetele nem lehetett kétséges. Az oroszok vezére megadásra szólította fel a németeket, – a kunyhóból elkeseredett tüzelés volt a válasz. Erre az oroszok is minden oldalról gyilkos tüzelést kezdtek és folyt a kunyhó lövetése egész addig, míg a németek fegyverei egyre halkabbá váltak s egyszer végkép elhallgattak: ellőtték utolsó golyójukat is. Az oroszok megrohanják a düledező viskót. Megdöbbenve állnak a szemük elé táruló látványtól. A földön szanaszét heverő halott németek közt vérében még vonaglik parancsnokuk, Griesheim hadnagy. Az oroszok nem ellenségek többé, hanem résztvevő bajtársak. Vezetőjük részvéttel kérdi a hadnagyot: «Láttátok, mily túlerővel vagyunk. Miért nem adtátok meg magatokat?» A hadnagy nagy erőfeszítéssel felül a földön s rámutatva mellére, így felel: «Akin ez a kitüntetés van, az nálunk nem adja meg magát». Mellén a vaskereszt lógott ...

Édes fiam, mikor majd akadályokkal küszködsz a jellem útján, gondolj te is arra a keresztre, amelyet keresztelésedkor lelkedre csókolt az Úr és mondd el gyakran: Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben! A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten! Te pedig mennyei seregek vezére a sátánt, és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!


Hiszem! Akarom! Úgy legyen!

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – ‘The Warning’

A pogányok, akik elkerülik az Igazságot, be fognak lépni a Házamba

2014. november 15. szombat, 10:22
Drága szeretett leányom, legyen ismert, hogy bárki, aki elutasítja a Jelenések Könyvét, megtagadja Isten Igéjét. A Jelenések Könyve az Igazságot tartalmazza, és ha valaki abból bármit is elvenne, tagadná a megjövendölt próféciákat, vagy ha ahhoz bármilyen módon valamit is adna, a vadonba lesz dobva.
Az Igazság üdvösségre vezet benneteket, az Új Paradicsomhoz vezető út pedig Hozzám. Az embernek az üdvösség egyedül csak Általam, Jézus Krisztus, az Emberfia által adatik majd meg. Én Vagyok az Út és a Világosság.
Egyedül Általam, és elfogadván azt, Aki Vagyok, lesztek képesek arra, hogy meglássátok Isten Fényét. Nincs más út. Csak kövessetek bármilyen általatok választott utat, de azok közül egyik sem fog Istenhez vezetni benneteket.
Ha ti az Enyéim vagytok, akkor nektek szeretettel, kedvességgel és türelemmel kell tisztelnetek fivéreiteket és nővéreiteket. Nem szabad másokat elítélnetek vallási meggyőződésük miatt. Úgy kell őket szeretnetek, ahogyan Én szeretem őket. Ez nem azt jelenti, hogy el kell fogadnotok a hitüket, vagy nagyra kell becsülnötök azt, mert ezáltal Engem megtagadtok. Nem lehet két mesternek szolgálni. Soha nem szabad megsértenetek Engem azzal, hogy hűséget mutattok más, Velem szemben előnybe helyezett hamis isteneknek.
Az a nap, amikor Házam Fedele alatt hamis isteneknek fogjátok kifejezni hódolatotokat, az a nap lesz, amikor megrohamozom Templomomat, és mindent megsemmisítek benne. Mennyire langyos a hite néhány szolgámnak, akik befolyást gyakorolnak a lakosságra és arra törekszenek, hogy az emberek szolgai hízelgését keressék. Milyen kevés tiszteletet mutatnak Irántam a Saját Házamban, amikor mindent, amit Én adtam nektek, közönyösen félredobnak, míg végül semmi sem fog maradni Belőlem Egyházamban.
Ti, szeretett követőim és felszentelt szolgáim, akik továbbra is hűségesek maradtok az Igéhez, súlyos terhet fogtok viselni. Fájdalmat és megaláztatást fogtok elszenvedni, amikor szemtanúi lesztek majd a szentségtöréseknek, eretnekségeknek és az okkult gyakorlatoknak. Bár Szentséges Testem legtöbb megbecstelenítését okosan el fogják rejteni, azok, akik igazi tisztánlátással rendelkeznek, sokkolva lesznek, de ugyanakkor tehetetlenek, amikor ezek a dolgok meg fognak történni. A megtévesztés, mely minden repedésből visszhangozni fog, olyan nagy lesz, hogy egy kétezer fős hadsereg sem lenne elég ahhoz, hogy ezeket a csalókat megállítsa a károkozásban.
Ezeket a csalókat azok vezetik, akik nem Tőlem jönnek. Ők fondorlatos eszközök segítségével szivárogtak be Testembe (Egyházamba), és hosszú időt fog még igénybe venni, míg véglegesen és teljes mértékben megkaparintják Egyházamat. Azok, akik meg vannak áldva a Szentlélek Ajándékával, hamarosan olyannak fogják látni ezeknek a cselekedeteit, mint amilyenek azok valójában.
A pogányok, akik elkerülik az Igazságot, be fognak lépni Házamba, ahol tárt karokkal fogják őket fogadni. Hogy elhallgattassák azokat, akik nagy ellenállást fejtenek ki, azt fogják mondani nektek, hogy szeretetet kell mutatnotok Isten gyermekei iránt. Nagyon kevesen fognak megvédeni Engem, Jézus Krisztust, és akiknek mégis lesz bátorságuk kifogásolni istenkáromló szertartásaikat, amelyeket ugyanazon oltárokon fognak bemutatni, mint amelyek Szent Eukarisztiám lakhelyéül szolgálnak, azokat el fogják hallgattatni.
Ellenségeim megkaparinthatják Házamat, de nem Egyházamat, mert azt az egész világ Keresztényei alkotják. Azok a hívők fogják továbbra is fenntartani földi Egyházamat, akik nem lesznek hajlandók megtagadni Isten Igéjét, és akik soha nem fogják elfogadni Isten Szent Igéjének bármiféle megváltoztatását. Semmi sem fog győzedelmeskedni vele szemben.
Jézusotok

Szülő és utód - Az értékrend az, ami változott

Hajszoljuk a sikert, a pénzt és közben elfelejtjük a legfontosabbat. Megfeledkezünk a legnagyobb kincsről, a szeretetről. A szeretethiány népbetegség. A szeretethiánynak szövődményei vannak. Nem csak lelki, hanem testi szövődményei. A szeretethiány lelki vonzata a magány ? Vagy épp fordítva, a magány hozza magával a szeretethiányt?

Hol romlott el a dolog?
Ott, hogy már gyerekkorban csak arra koncentrált szüleink generációja, hogy a gyerek sikeres legyen. A lehetőségek adása közben elfelejtettük, hogy a szülő akkor tesz a legtöbbet gyerekéért, ha szereti, és ha ki is mutatja azt.
A szeretet nem egyenlő a lehetőségek megteremtésével. Így a szeretet, annak kimutatása az első helyről hátrébb sorolódott. Az a gyerek, aki nem érzi szülei szeretetét, nem tanulja meg annak természetét, és így nem tudja tovább adni saját gyerekének. Tehát, az értékrend az, ami változott.
A gyerek akkor kap elismerést szüleitől, ha valami jót, hasznosat tesz. Így abba a csapdába esik, hogy meg kell felelnie ahhoz, hogy szeressék. Amikor egy gyerek nem tud megfelelni egy elvárásnak, bűntudat ébred benne, ez pedig csak tovább rontja a helyzetet.
Tehát, azt gondolja, hogy nincs feltétel nélküli szeretet, meg kell azt vásárolnia, a fizető eszköz pedig a megfelelés. A szeretet szükséglet – létszükséglet -, nem kikerülhető, meg kell tanulni, és használni kell tudni.
Az a felnőtt, aki gyerekkorában nem tapasztalta meg a szeretetet, egész életében csak ezután sóvárog, szomjazik rá. Azért, hogy szeressék, mindent megtesz. Vállalja a megaláztatást, befolyásolható és zsarolható lesz.
Kamaszoknál, fiatal felnőtteknél jellemző, hogy kapcsolatból kapcsolatba sodródnak, hogy a testiséggel pótolják az őszinte, szerető érintés hiányát. Belőlük lesz az az idősebb ember is, akinek harminc cicája van, miközben szörnyen magányos…
Mindenki átélte már azt, amikor nagy szüksége lett volna arra, hogy szeressék, és amikor szeretetet kért, de azt nem kapta meg. Ez olyan kudarc, amivel kevesen tudnak jól megbirkózni. Azok az emberek, akik ezt a sérülést, a csalódást rosszul kezelik, esetleg a megalázottság érzése is társul hozzá, könnyen bezárkózhatnak saját világukba.
Nem csak lelkileg, hanem fizikailag is magukra zárják az ajtót. A csalódás érzésének elkerülése miatt kizárják a szeretetet az életükből. Ez pedig csak tovább rontja a helyzetet, mert önbecsülésük a képességükön fog alapulni, amivel sokszor nehéz érvényesülni.
Ilyen a fejfájás, a légszomj, maga a félelem is tünetként jelentkezik. Megemelkedhet a pulzusszám is. Jellemző tünet a hátfájás, mivel a szeretethiányos ember izmai merevebbek. Jelentkezhet gyomorfájdalom, vagy akár hányinger is.
A bőrön allergiás reakciók keletkezhetnek. A szeretethiány egy stresszes állapot, tehát minden tünet, ami a stresszre jellemző, a szeretethiányra is igaz.

Milyen adatok, tények mutatnak arra, hogy egyre kevesebb a szeretet?

Gyerekeink nagy része nem játszik társasjátékot, nem érdeklődik a többi ember iránt. Inkább elvonulnak és a számítógéppel játszanak. Minden harmadik házasság válással végződik, egyre több a magányos ember. Egyre több az alkoholbeteg, nyugtató függő, kábítószerfüggő, depressziós.
Egyre kevesebben mondják azt nap mint nap szeretteiknek, hogy: szeretlek. Mindenki csak kapni akar – akár szeretetet is – és pedig minél többet, minél gyorsabban. Adni viszont csak akkor, ha épp van rá ideje…



Dr. Madarasi Pál

Szenvedélyes csókkal köszöntötte feleségét a katonalány(?)

Plakátok, zászlók és taps fogadta a coloradói Fort Carson légi támaszponton az Afganisztánból hazaérkező katonákat. A várakozók között volt Cheyenne Schlagetter is.
Sabryna és Cheyenne Nicole idén, Valetin napon kötött házasságot Új-Mexikóban, nem sokkal azelőtt, hogy Sabryna megkezdte afganisztáni szolgálatát. Az ifjú pár nemrégiben vásárolta meg első közös otthonát is – számolt be a brit Daily Mail.
bun
Az amerikai hadseregben 2011 szeptembere óta szolgálhatnak nyíltan homoszexuálisok. Korábban a „don’t ask, don’t tell” – „ne kérdezz rá, ne beszélj róla” – politikája volt érvényben.
(Origo)

A sátán útja: támadás a kétezer éves Egyház hagyománya és konzervatív bíborosa elle

A sátán útja: támadás a kétezer éves Egyház hagyománya és konzervatív bíborosa ellen

Cardinal Burke
Ferenc szombaton leváltotta a vatikáni legfelsőbb bíróság vezetőjét, Raymond Burke bíborost, aki nincs jó véleménnyel a római katolikus egyház liberalizmus felé hajló reformjairól. A testület új elnöke Dominique Mamberti lett. Burke egy jelképes posztot kapott, a Máltai Lovagrend káplánjaként folytatja. A szombati bejelentésig Burke volt a legmagasabb rangú amerikai egyházi méltóság a Vatikánban. A bírói testület volt elnöke többször kritizálta a pápát és a reformkísérleteit, ezért a konzervatív ellenzék vezetőjeként tekintettek rá.
Az októberi püspöki szinóduson is Burke volt a reformok ellenzőinek zászlóvivője. A bíboros ellenzi az elváltak újraházasodásának elismerését és a homoszexuálisokhoz való barátságos hozzáállást. A Reuters szerint a bíboros leváltása várható lépés volt, Burke ugyanis a szinóduson és előtte is nyíltan vitába szállt a katolikus egyházfő által meghirdetett nyitással a buzik felé.

Cardinal Kasper
Burke támadta a német Walter Kaspert is, aki szerint az egyháznak enyhítenie kellene az újraházasodási tilalmon. Őt és a vatikáni konzervatívokat állítólag megdöbbentette, hogy a püspöki tanácskozáson jelenlévők egy része elfogadóan állt hozzá az azonos nemű "párokhoz". Ezeknek a hangoknak az elnyomásáért Burke élénk kampányba kezdett, és sikerült is változtatnia a végleges nyilatkozaton.

Ez egyébként már a második alkalom, hogy a pápa kiszorítja a hatalomból a volt St. Louis-i érseket. Tavaly decemberben Burke-nek a püspökök kinevezésével foglalkozó vatikáni testületből kellett távoznia. Az amerikai bíboros a múlt hónapban azt mondta, csalódással venné tudomásul, ha fel kellene állnia a vatikáni legfelsőbb bíróságon viselt tisztségéből, de nem szegülne ellen Ferenc pápa akaratának. A testület új elnöke a francia Dominique Mamberti lett.

Ez már a második alkalom, hogy a katolikus egyházfő félreállítja Burke-öt [Reuters kép]

Forrás: kuruc.info (NOL.hu)

Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison

http://apologetica-hitvedelem.blogspot.hu/2014/11/a-satan-utja-tamadas-ketezer-eves.html

Apologéta: ez már tényleg a sátán útja. Jézustól kapott egyházunkba a szögeket folyamatosan verték bele (ami baltacsapásokkal ért fel). Először 1054-ben Konstantinápolyban a keleti egyház szakadással, majd 1517-ben Luther Marci féle deformációval, ezt követte 1789-ben a Párizsi forradalom - a sátán megtestesülése a liberalizmus álszent - képében. ezt követte a huszadik század eleji modernizmus, amit Szent X. Piusz pápa még meg tudott regulázni és háttérbe tudott szorítani, bár kiirtani soha az egyházból. Így érkeztünk el 1962. október 11-éhez, ami gyásznap kell hogy legyen a római egyház történetében, mert megnyitották a II. Vatikáni Zsinatot, amire a modernisták azt, szokták mondani, hogy friss levegő hatolt be az egyházba, de a most boldoggá avatott VI. Pálnak 1972. június 29. Szent Péter és Pál Apostolok ünnepén mondott szavai szerint "A Sátán füstje bizonyos repedéseken át behatolt az Egyházba!" tudjuk, hogy bent van az ördög. Már látszik, hogy egyre bentebb van és valóra válhat Szent Malakiás próféciája 1139-ből:

2014. november 15., szombat

Iszlám imaóra volt a keresztény katedrálisban

Először tartottak muzulmán-keresztény imaórát a washingtoni episzkopális katedrálisban. Az esemény közben egy nő felállt és tiltakozott, kivitték.
Történetében először tartottak muzulmán imaórát pénteken, november 14-én a washingtoni episzkopális (anglikán) Nemzeti Katedrálisban, a szándék a a terrorizmus elleni küzdelem és a keresztény-muzulmán párbeszéd elősegítése volt. Az imaóra közben azonban egy nő felállva, hangosan tiltakozott.
Mint mondta: „Jézus Krisztus meghalt a kereszten, ez az oka, amiért csak őt imádjuk, Jézus Krisztus a mi urunk és megmentőnk!” A nő hozzátette: elég mecset az Egyesült Államokban, és a muzulmánoknak a saját vallási épületeikben kellene imádkozniuk. Ezután két férfi kivitte a katedrálisból.
Az imaóra házigazdája  Ebrahim Rasool, Dél-Afrika washingtoni nagykövete volt, aki felszólította a keresztényeket és a muzulmánokat, hogy fogjanak össze és harcoljanak az extrémizmus ellen.
Az imaóra ellentmondásos reakciókat váltott ki, sokan olyan véleményt fogalmaztak meg, hogy annak nincs helye egy keresztény templomban.

https://www.youtube.com/watch?v=LrDK8UWsRFg

2014. november 14., péntek

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – ‘The Warning’

Gonosz embernek és hamis prófétának tartottak Engem, és így megkorbácsoltak

2014. november 13. csütörtök, 11:10
Drága szeretett leányom, ma feltárom előtted a végidők egyik legnagyobb titkát.
Az utolsó nap felé vezető események sorozata, hasonlít a Keresztre feszítésemhez, mely minden szakaszában meg fog ismétlődni, egészen addig a napig, amikor újra eljövök, hogy megmentsem a világot.
Amikor a Getszemáni Kertben voltam, elszigetelten, egyedül, le voltam sújtva a fájdalomtól, mivel csak nagyon kevesen hitték el, hogy az Igazságot mondom. Az Atyám iránti Szeretetem tartott fenn Engem, de az emberiség iránti Szeretetem miatt vállaltam az elviselt kínszenvedést, beleértve a Sátán keze által okozott szellemi és testi kínokat is, bár ez óriási erőfeszítésembe került.
Ó, mennyire szenvedtem Én abban a Kertben! Mennyire könyörögtem Atyámhoz a megkönnyebbülésért! Mennyire vérzett a szívem, amikor a gonosz megmutatta Nekem, hogy a világ hogyan fog véget érni. Gúnyolódott Velem, kinevetett, leköpött és csúfolt s közben megmutatta Nekem ellenségeim lelkét, akik egy szép napon azt fogják mondani a világnak, hogy ők Egyházamat szolgálták. Ez olyan volt számomra, mintha szeretett apostolaim elítéltek volna Engem, majd pedig a Sátánnak hűséget fogadtak volna. Megmutatta Nekem a hívők lelkét is, kiknek hangjait a radikális fanatikusok hangjának tartották, és akiket bűncselekményekkel vádoltak. Láttam azokat, akik azt mondták, hogy Engem képviselnek, hogyan üldözik a prófétákat és a látnokokat, valamint azokat, akik ezek elpusztítására törekedtek. Nagy sötétséget kellett elviselnem, amikor láttam, hogy az a világ, ahol Én egykor laktam, nemcsak hogy vak lett azzal szemben, Aki Én Vagyok, de úgy tesz, mintha soha nem beszéltek volna Rólam nekik.
A földre dobtak, Arcomat a földbe nyomták, rugdostak, megkorbácsoltak, a Sátán pedig letépte ruháimat. Kínozott Engem, mely meghaladta emberi tűrőképességemet és fizikai testem ellenálló képességének legvégső határait. Ennek ellenére erőt kaptam, hogy szembe tudjak nézni elkerülhetetlen Keresztre feszítésemmel, mely halálra rémített Engem. Az ember iránti Szeretetem azonban felülmúlta emberi félelmemet.
Felszentelt szolgáim, akik nem lesznek hajlandók elárulni Engem, hasonló elszigeteltséget fognak elszenvedni. Meg fogják őket szégyeníteni, és félre fogják őket dobni. Elszigeteltségüket az Egyház nem fogja elítélni a benne uralkodó félelem miatt.
Amikor azok, akik a legkegyetlenebb és legaljasabb cselekedeteket hajtották végre a Testemen, Engem megkorbácsoltak, örültek. Gonosz embernek és hamis prófétának tartottak Engem, és így megkorbácsoltak. Miközben meggyalázták Testemet, szent mivoltukkal, igazságosságukkal, és a Szentírásban való jártasságukkal kérkedtek. Nem tudták elfogadni azt a próféciát, hogy a Messiásuk el fog jönni, hogy megmentse őket. Azoknak, akik Második Eljövetelemet hirdetik, azonos bánásmódot kell majd elviselniük.
Amikor meztelenre vetkőztettek, hogy még jobban megalázzanak, egy vörös posztóba öltöztettek Engem, mely alig takart be, s mindezt azért, hogy tovább folytathassák Testem meggyalázását. Amikor pedig a Fejembe tűhöz hasonló tüskéket szúrtak, azt állították, hogy az Emberfia egy csaló, és ezért nem méltó arra, hogy elfogadják. Kitépték a Szememet a helyéről, de ennek fájdalma jelentéktelen volt azon kijelentésükhöz képest, hogy nem fogadnak el, mint Isten gyermekeinek a Megváltóját.
Hamarosan mindezeket a dolgokat újra eljátsszák, amikor Engem, Jézus Krisztust, mint Egyházam Fejét félre fognak dobni, a Koronámat pedig elveszik Tőlem. Főségem egy hamis vezetővel, az antikrisztussal lesz felcserélve, és az Áldozati Báránnyal ellentétben, ő egy csillogó aranykoronát fog viselni. Ez alatt a megtévesztő külső alatt egy rothadt mag fog megbújni, és a hazugságok, hamisságok, istenkáromlások és az eretnekségek mellett, amelyek a szájából fognak áradni, ő mindent úgy fog átadni, mint a méhkaptárból folyó mézet. Ne ringassátok magatokat illúziókban, mert a fenevad szép megjelenésű lesz, hangja nyugtató, viselkedése pedig lenyűgöző. Ő jóképű és vonzó lesz, de a szájából mérget fog árasztani, mely meg fogja mérgezni a lelketeket.
Amikor a Keresztemet hordoztam, már nem voltam képes rá, hogy azt a Saját Erőmből tegyem. Annyira nehéz volt, hogy időnként csak egy-egy lépést tudtam tenni, és nagyon lassan haladtam előre. A Testem több helyen meg volt szaggatva, és a Vérveszteség miatt, többször is elájultam, annyira gyenge voltam. Egyik Szememre megvakultam, és a Fejembe fúródó tüskék miatt, azoknak, akik mellettem jöttek, folyamatosan törölniük kellett a Sebeimből kicsorduló Vért. Egyébként nem lettem volna képes egy lépést sem tenni előre.
Ugyanez fog történni Maradék Egyházammal is, mely Testem utolsó akolja. Ők a nehéz kereszttel úgy fognak menetelni, ahogyan azt Én is tettem, de a fájdalom, a durva bánásmód, a szenvedés és vérontás ellenére is a végsőkig ki fognak tartani. Mert Drága Vérem keresztül fog áradni a lelkükön, párhuzamosan Szomorúságommal – Keresztrefeszítésemmel. És azon a napon, amikor többé már nem fogják megtartani a Szentmise napi Áldozatát, Jelenlétem megszűnik. Amikor elérkezik a nap, hogy végleg megfosztják, keresztre feszítik és meggyalázzák Testemet – földi Egyházamat -, minden örökre meg fog változni.
Amíg Testem, az Egyházam tovább él a világban, fenntartja az életet. De amikor elpusztul, az az élet, ahogyan azt ismeritek, véget ér. Amikor Egyházamat elárulják, feláldozzák és félredobják, akárcsak Engem a Keresztre feszítésem során, akkor ez az idők végét fogja jelezni.
Jézusotok

A magánkinyilatkoztatás egyetlen célja a lelkek megmentése

2014. november 13. csütörtök 23:20
Drága szeretett leányom, Isten a magánkinyilatkoztatások által egy jobb megértést ad gyermekeinek mindarról, amit a Szentírás tartalmaz. Amikor Isten úgy dönt, hogy külön Ajándékokban részesíti gyermekeit, mint például a Szent Rózsafüzér, akkor ez az Ő előjoga. Ha nem lennének ilyen Ajándékok, mint a Szent Rózsafüzér, akkor a lelkek elvesznének Számára.
Nektek, szeretett követőim, meg kell értenetek azt, hogy a magánkinyilatkoztatás egyetlen célja, hogy a megtérés által lelkeket mentsen meg. Az imák mindig részei a magánkinyilatkoztatásnak, és ebből tudni fogjátok, hogy azok a Mennyből származnak.
Nem muszáj most Engem meghallgatnotok, mert mindaz, amit Isten elvár tőletek, nagy részben benne van a Szent Evangéliumokban. Sajnos, a követőim közül csak nagyon kevesen fogták fel az abban foglalt tanulságokat. Az Igazságot tartalmazza mind az Ó -, mind pedig az Újszövetség. Mindig is az volt Isten szándéka, hogy a választott lelkeknek feltárt Igazság által beavatkozzon a világ sorsába, mint egy eszköz, hogy jobban megértsétek azt, amire szükség van a lelketek megmentése érdekében. Ez tehát egy eszköz, mely által Ő figyelmezteti gyermekeit, amikor ellenségei félrevezetik őket.
Atyám Könyve az Igazságot tartalmazza, és ahhoz soha semmit sem szabad hozzáadni, vagy azt átjavítani. Azt semmilyen módon sem szabad módosítani. Most az Én feladatom az, hogy feltárjam a Jelenések Könyvének tartalmát, így segítvén nektek megérteni azt a tényt, hogy minden abban található prófécia meg fog történni, mert az Ige már rég meghatározást nyert.
A tartalma miatt ez a Könyv egy nehéz olvasat, mivel megjövendöli azok részéről történő végső elárulásomat, Jézus Krisztus elárulását, akik azt állítják, hogy Egyházamat kormányozzák. Tegyétek hallhatóvá az Igazságot, mert az le van írva, és az, amit Isten egyszer leír, szent és sérthetetlen.
Jézusotok

Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

A sok búcsú a vértanúk sorába emel




A szentmise alatt, miközben hallgattam a prédikációt váratlanul lelkem Jézus Szent Színe előtt állt. Nem értettem, hogy történhetett ez velem, és Ő a következőt felelte: „Amikor Én megmutatkozom előtted, akkor számodra megszűnik a tér és az idő, és minden egy pillanat alatt játszódik le. Lelked Elém repült, mert Én azt akartam, hogy Velem légy és tapasztalataidat leírd azon testvéreidnek, akik nem látnak Engem. Azért hívtalak, hogy egy újabb misztikus titkot megosszak veled.” A szívemben nagy boldogság érzés töltött el, mivel alkalmam volt arra, hogy a szentgyónásban az Úr megtisztítsa lelkemet, és úgy állhattam meg Uram előtt. Jézus most úgy mutatta meg nekem a Mennyországot, mint egy magas hegységet, melynek alakja háromszögben rajzolódott ki. Láttam, hogy a hegyen az égiek hierarchiájának megfelelően helyezkednek el a szentek és angyalok lakhelyei. Miközben felfelé haladtunk lábunk a tökéletesség lépcsőfokait érintette, amely egyenesen a Szentháromsághoz vezetett. A hegy csúcsát egy hatalmas fényáradat fedte be és tudtam, hogy ott lakik a három isteni személy. Amikor egyre jobban közeledtünk a fényhez azt tapasztaltam, hogy legyengülök. A szeretet kiáradó ereje volt ez, amit a lelkem is alig bírt elviselni. Mondtam az Úrnak: „Uram, érzem, hogy legyengülök. A boldogság tapasztalata túlárad rajtam.” Ő azt válaszolta: „Ne félj gyermekem, hiszen Én vagyok a szeretet! Megfogom a kezedet, mert ahova vinni akarlak, arról neked tanúságot kell tenned.” Az angyalok után a tökéletesség legfelsőbb fokán a vértanúk vannak. Ruhájuk úgy ragyogott, miként Jézusé, mivel ők életüket adták hitükért. Aztán olyan lelkekkel találkoztam, akik mellettük álltak, de ruhájuk makulátlanul hófehér tiszta volt. Valószínűleg ők lehettek azok, akik a fehér vértanúságot képviselik. Jézus azt mondta nekem: „nemcsak fehér vértanúkat látsz magad előtt, hanem olyan lelkeket is, akik a megszentelő kegyelem állapotában haltak meg és azonnal üdvözültek. Ők azok, akik életükben rengeteg teljes búcsút elnyertek. Mindazok, akik elvégzik a 12 éves Szent Brigitta imát, melyben ígéretem szerint felveszem őket a vértanúk sorába, az mind a megszentelő kegyelem állapotára vonatkozik. Megadom nekik a kegyelmet, hogy már az életükben szentté válnak, és olyan harmóniában tudjanak élni Istennel és embertársaikkal a földön, mely hasonló az Édenkert állapotához. Tégy tanúságot mindarról gyermekem, amit most hallottál Tőlem. Szavaimat buzdításként fogják fogadni mindazok, akik élnek a kegyelmek lehetőségével.”

2014. 11. 13, Csütörtök Mária Magdolna
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/878-a-sok-bucsu-a-vertanuk-soraba-emel

„Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz. ... Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tűzre kerülnöd” (Mt 18,7/8)

Bár rendületlenül az a meggyőződésem, hogy ha már túlléptünk valamin, és ha az igazságkeresés lépcsőfokain ingadozás nélkül felfelé akarunk haladui, nem érdemes a hátunk mögött hagyott dolgokkal foglalkozni, és ezen meggyőződésem miatt a lehető legkevesebbet igyekszem foglalkozni a NOM-os egyház, az FSSPX, az FSSPX-ellenállás, de elsősorban Bergoglio viselt dolgaival, azt a hírportálok címeiből, no meg a hozzám érkezett levelekből még én is észrevettem, hogy az utóbbi az elmúlt két hónapban még magát is felülmúlta, mert még az eddigieknél is több eretnekséget és ostobaságot volt képes viszonylag nagyon rövid időn belül összehordani. Olyannyira, hogy a napokban még a www.antimodernist.org/am honlapon is megjelent egy összeállítás ezekből a megnyilvánulásaiból.
Ma megint kaptam egy olvasói levelet, mely így kezdődött: »Tudom, hogy Ön nem fárad már azzal, hogy Bergoglio megmozdulásait közzétegye a honlapján, tényleg nem is lehet győzni számon tartani őket. Én a magam szórakoztatására egy rövidke összefoglalót készítettem az ál-pápa októberi bölcsességeiből. Sikerült ugyanis a Credo első cikkelyének 3 mozzanatát is megtagadnia egyetlen hónap leforgása alatt. Ez még tőle is szép teljesítmény, pedig valahányszor kinyitja a száját, valami eretnekség röppen ki rajta. Egy kis politeizmus, egy kis tagadása az isteni mindenhatóságnak, egy kis istenkáromlás, egy kis evolúció-hit. „Természetesen” a 3 megnyilatkozás (legalábbis a legborzalmasabb mondatok) egyike sem található meg a Magyar Kuríron, ami olyan színvonalas propaganda munkát végez, mint az egykori TASSZ hírügynökség. A második megnyilatkozás még a Vatikáni Rádió magyar honlapján sem található. Mindezt azért hozom fel, mert mi várható el attól a sok „konzervatív” hívő szemében „konzervatívnak” tartott, és számukra reményt keltő „püspöktől”, akik ezek hallatán is csöndben maradnak, és nem ordítanak fel, hogy elég volt az eretnekségekből!«
Következzenek tehát az elmúlt hetek legfeltűnőbb megnyilatkozásai, történései, botrányai röviden:


1.
Isten szava:
»Én és az Atya egy vagyunk.« (Jn, 10,30)
»Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.« (Jn 1,1-3)
Bergoglio, a zsinategyház fejének szavai:
„Amikor a Genezisben a teremtés leírását olvassuk, azt kockáztatjuk, hogy Istent varázslóként képzeljük el, aki varázspálcájával mindent megtehet. De ez nem így van. Megteremtette a lényeket és hagyta, hogy mindegyikük fejlődjön az általa adott belső törvényeknek megfelelően, így képesek voltak fejlődni és eljutni létezésük teljességére.”


2.
Isten szava:
»Jézus azt felelte nekik: „Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.”« (Jn, 5,17)
Bergoglio, a zsinategyház fejének szavai:
Ferenc pápa október 27-én, a Pápai Tudományos Akadémia plenáris ülésén – XVI. Benedek mellszobra felavatásán – mondott beszédében kitért az evolúció, a világfejlődés kérdésére. Örömmel hallottuk, hogy – a rá jellemző nyitottsággal – kijelentette: az evolúció elmélete nem áll ellentétben a teremtés hitével. Idézzük szó szerint a pápát: „A világ kezdete nem a káosz műve, amely másnak köszöni eredetét, hanem közvetlenül egy felsőbb Principiumtól származik, amely (Aki) szeretetből teremt. A Big-Bang (ősrobbanás), amelyet ma a világ eredetének tekintenek, nem mond ellent az isteni teremtő beavatkozásnak, hanem azt megköveteli. Az evolúció a természetben nem mond ellent a teremtés eszméjének, mivel az evolúció feltételezi azoknak a lényeknek a megteremtését, amelyek fejlődnek.”
Ugyanez a Magyar Kurír oldaláról:
Hangsúlyozni szeretném, hogy Isten és Krisztus velünk járják utunkat, és jelen vannak a természetben, ahogy Pál areopagoszi beszédében kijelenti: „mert benne [Istenben] élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28a) – fogalmazott a Szentatya, és kiemelte, hogy Isten megteremtette az élőlényeket, és hagyta, hogy azok a szintén Istentől származó belső törvényeik szerint fejlődjenek, és elérjék saját teljességüket. Isten autonómiát ad teremtményeinek, és ezzel egy időben biztosítja őket folyamatos jelenlétéről, amely minden valóságnak életet ad. Az ősrobbanás, avagy „Nagy Bumm”, amelyet ma a világ kezdeteként tartanak számon, nem áll ellentmondásban egy isteni teremtő beavatkozással, sőt megkívánja azt. Az evolúció nem áll szemben a teremtéssel, hiszen az evolúció olyan élőlények teremtését feltételezi, amelyek fejlődnek – mutatott rá a pápa.
És e két hír még egyszer az index oldaláról 2014.10.28: Ferenc pápa szerint van evolúció
Az index beszámolóját azért közlöm, hogy megmutassam, milyen romboló hatásúak Bergoglio locsogásai, hogyan vezetik félre a híveket – olyan botrányok, melyekkel kapcsolatban Urunk azt mondta, hogy „jaj annak, aki elköveti”.
Az evolúció és az ősrobbanás elméletei valósak, és Isten nem egy „varázsló varázspálcával” – jelentette ki Ferenc pápa a Pápai Tudományos Akadémián. A szakértők szerint ezzel vége az áltudományos kreacionizmusnak és az intelligens tervezésnek, amelyeket még elődje, XVI. Benedek is támogatott.
A pápa szerint egyik tudományos elmélet sem inkompatibilis a teremtő létezésével, szerinte sokkal inkább igénylik azt. „Amikor a teremtésről olvasunk a Teremtés könyvében, azt képzelhetjük, hogy Isten egy varázsló varázspálcával, aki képes bármit megtenni. De ez nem így van” – mondta.
„Az ősrobbanás, amelyről ma úgy gondoljuk, hogy a világ eredetét magyarázza, nem áll szemben az isteni teremtő beavatkozásával, inkább igényli azt” – fogalmazott. Az evolúcióról ugyanezt mondta: valami kellett, ami később fejlődhetett.
A pápa ezzel mostantól az úgynevezett teista evolúció tanait támogatja, amelyek arról szólnak, hogy a tudományos elméletek helyesek lehetnek, de minden keletkezéséhez azért szükség volt Istenre. Az egyház korábban nem engedett a teremtésből, még az előző pápa is, ha nem is szó szerint, de nagyon szigorúan értelmezte a Bibliában leírtakat, ezért a legújabb tudományos elméletekkel szemben foglalt állást. Ferenc pápának egyébként vegyész-technikusi diplomája van.


3.
Az Egyház Credoja:
»HISZEK EGY ISTENBEN, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.« »HISZEK AZ EGY ISTENBEN, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.«
Bergoglio, a zsinategyház fejének szavai:
(Lásd a Pluralizmus – avagy „az igazsághoz való zavaros viszony jele” című cikk I. Függelékében is)
»Imánk legyen szentháromságos. Sokszor halljuk: ’De Ön hisz?’ – ’Igen, igen’; ’Miben hisz?’ – ’Istenben!’; ’De mi Isten az Ön számára?’ – ’Isten, Isten!’.
De Isten nem létezik: ne botránkozzatok meg! Isten nem létezik! Létezik az Atya, a Fiú és a Szentlélek: személyek, nem légből kapott eszmék… Ez a „spray-Isten” nem létezik! Személyek léteznek! – mondta homíliájában Ferenc pápa 2014. október 9-én, csütörtökön reggel a Szent Márta házban bemutatott szentmisén.«


4.
Ha Bergoglio jótékonykodik, akkor semmi sem túl drága
Méltó folytatása a sornak a quattroruote.it (négykerék) megjelent hír:
A Porsche Travel Club exkluzív római utat szervezett múlt hét végére mely program része egy 40 fős magán koncert a Sixtusi Kápolnában, látogatás a Vatikáni Múzeumokban, a Vatikáni Kertben és a kriptáknál nyitvatartási időn kívül és egy vacsora szintén a Vatikánban.
Még a négykerék újságíróját is meglepte, hogy egy ilyen helyszín beárazható (4990 €/fő) és legfőképpen, hogy a vatikáni hatóságok legértékesebb kincsüket egy ilyen profán megmozdulásra bérbe adták.
A Telegraph értesülései szerint a Porsche cserébe busás adományt utalt át a Szentszéknek, mellyel Bergoglio jótékonysági akcióit támogatja.
Lásd az előzményt a 8-as hírben.


5.
Bergoglio egy „erotikus buddhista” „papot” nevezett ki a Kultúra Pápai Tanács tanácsadói közé
(forrás: www.katholisches.info – 2014. november 10.)
Bergoglio 2014. július 1-én Pablo d’Ors spanyol claretiner-papot, regényírót és „Zen-buddhistát” kinevezte a Kultúra Pápai Tanács tanácsadói testületébe, akivel 2014. november 5-én a La Repubblica című bal-liberális, Eugenio Scalfari vezette újság interjút hozott nyilvánosságra.
Ebben az interjúban Pablo d’Ors azt állította, hogy a Gianfranco Ravasi vezette a Kultúra Pápai Tanácsa következő közgyűlésén, melyet 2015-re a „női kultúrák” témáról hívták egybe, biztosan nyitni fognak a női papság felé. Ő maga is részt fog venni ezen, és „abszolút támogatja ezt”, amihez még azt is hozzátette, hogy egyáltalán „nincs egyedül ezzel” [a Kultúra Pápai Tanács internetes oldalán megtalálható a következő gyűlés plakátja ehhez a témához].
Pablo d’Ors atya saját magát „erotikusnak, misztikusnak és komikusnak” nevezi. Élete „gazdag volt szerelmi kapcsolatokban, olvasmányokban és utazásokban, vakmerőekben is”, ez vezetett papi hivatásához, melyet 27 éves korában talált meg. „Az emberi szerelem ismerete segít az isteni szeretet jobb megismeréséhez”, jelentette ki Pablo d’Ors, aki szerint az egyházi kultúra-értelmezés „helytelen”, a magas kultúrához képest ez az értelmezés nem konkurencia, alkalmazkodni kell a világhoz, a kereszténységnek a világgal való párbeszédben kell élnie. Az interjúban azt mondta, hogy egy pap jobban él egy nővel az oldalán. A „miért” kérdésre azt válaszolta, hogy személyes véleménye szerint azért, „mert az idő időközben megérett erre”. De a következő gyűlésen nem erről fognak beszélni, hanem „a női papságról”, mondta Pablo d’Ors.
Alapelveit így foglalta össze: „Egy személy spirituális vitalitása mérésének fontos kritériuma a változáshoz való hajlandósága, mert az életnek ellentmondani bűn, hiszen az élet állandó fejlődésből áll”. Idejét múlt dolog az életet egy szolid sziklára építeni, hiszen a futóhomokon kiválóan lehet „hiteles spirituális vitalitást” élni, mert hagyni kell magunkat „az élettől sodortatni”.
Ezt a programot a Kultúra Pápai Tanácsának tanácsadója évek óta kurzuson okítja, ahol a munka „elsősorban” a keresztény tradícióból, és másodsorban a Zen-buddhizmusból indul ki.


6.
Bergoglio a házasságok ingyenes annullálását tervezi bevezetni
(forrás: www.kath.net – 2014. november 6.)
Bergoglio utasításba adta annak kivizsgálását, hogy vajon a jövőben a katolikus házasságokat nem csak könnyebben és gyorsabban, de ingyen is annullálni lehet-e. Ezt a vatikáni rádió jelentése szerint Bergoglio november 5-én egyházjogászok egy csoportja előtt jelentette be, akik az illetékes vatikáni bíróság, a Rota Romana az annullálási eljárásról tartott kurzusán vettek éppen részt.
Bergoglio azt mondta, hogy az októberi szinóduson merült fel annak ötlete, hogy az eljárást ingyenessé kell tenni. Arra is emlékeztetett, hogy még a szinódus előtt bizottságot hozott létre, melynek a házasságok annullálásánál bevezetendő reformokat kell megvizsgálnia. Elsősorban az eljárások meggyorsításáról és leegyszerűsítéséről van szó. Száz kilométereket utazni a következő egyházi bírósághoz, ekkora teher aligha várható el a hívektől, mondta Bergoglio. E nehézségek láttán sokan feladják, és továbbra is inkább egy szabálytalan élethelyzetben maradnak, tette hozzá.


7.
A Vatikán könyvben adja ki Bergoglio interjúit
(forrás: www.katholisches.info – 2014. november 3.)
Miután 2014. október 28-án Bergoglio a Vatikánban fogadta a „Leoncavallo” szélsőséges baloldali centrum tagjait (akik szó szerint 39 év óta a szélsőséges baloldali erőszak központját képezik Olaszországban), a napokban újabb botrányos bejelentés történt a Vatikánban: A hivatalos vatikáni kiadó, a Libreria Editrice Vaticana könyv formában jelenteti meg Bergoglionak „Újságírókkal folytatott interjúit és beszélgetéseit”. A könyvben Bergoglio-nak minden „elfogadott, az Osservatore Romano és más újságokban megjelent interjúja” szerepelni fog.
A könyvben való megjelenéssel ezen interjúk különös jelentőséget kapnak. Sok katolikus vitatta eddig, hogy ezek az interjúk részét képezik a pápai Tanítóhivatalnak. Bergoglio azonban ezt másképp látja. Mivel az Osservatore Romano minden elhíresült interjút közzétett, így a két Scalfari interjút is, sőt a Szentszék hivatalos honlapján mint a pápai Tanítóhivatal részét tették közre, a vatikáni kiadó bejelentése után aligha lehet bárkinek továbbra is kételkednie abban, hogy interjúit Bergoglio tanítóhivatala hiteles kijelentéseinek tartja.
[Lásd többek között a honlap következő cikkeit:
„A hittérítés ostobaság, értelmetlen, meg kell ismerni, meg kell hallgatni a másikat”
A pápa [?] párbeszédet akar folytatni a nem-hívőkkel
„A zsinat gyümölcsei óriásiak voltak”]
Hogy az interjúk okozta szellemi zűrzavar még nagyobb legyen, most könyv alakban újra olvashatók lesznek Bergoglio ezekben tett eretnek kijelentései. A könyvet személyesen a vatikáni kiadó igazgatója, Don Giuseppe Costa adja ki.


8.
Az udvaroncok agapéja műanyag-pohárból való áldoztatással – Bergoglio köszönetet mondott a VIP-tetőparti szervezőjének
(forrás: www.katholisches.info – 2014. május 23. és 24.)
A vatikáni udvaroncok világához újabban egy páholyülés is tartozik a misék alatt a Vatikán tetején, kilátással a Szent Péter bazilikára. A 18 ezer euróba került, Francesca Chaouqui szervezte furcsa agapén Msgr. Vallejo Balda műanyag-pohárban hordta körül a „szentté avatási” misén konszekrált ostyákat.
[E két személlyel kapcsolatban lásd a honlap következő cikkét: bizott.htm">Vajon nem fognak úgy dönteni, hogy a Szent Péter bazilikát is eladják? – ezt a cikket 2013. szeptember 7-én tettem fel a honlapra, s ahogy látjuk, a cím prófétai volt: lásd az oldal 4. hírét: Ha Bergoglio jótékonykodik, akkor semmi sem túl drága.]
Az április 27-i szentté avatási komédián százezrek vettek részt a Szent Péter téren. Francesca Chaouqui egy a Vatikán birtokában levő épület tetején exkluzív páholyhelyeket szerevezett egy válogatott, 150 főt számláló közönség számára, mintegy az első sorba, a közönséges néptől illő távolságra. A 18 ezer euróba került partin még egy különben elérhetetlen panoráma kilátást is kaptak a vendégek, valamint egy előkelő római catering-szolgálat állóbüféjét.
A konszekrált [?] ostyák műanyag-pohárban történő kiosztása már a múlt évi világifjúsági találkozón dívott, és úgy látszik, a Krisztus Testével való méltatlan eljárás, ha az udvaroncok táncolnak, a Vatikánba is bevonult.
A partin résztvevő 150 vendég között volt az ismert tévé-moderátor Bruno Vespa, Olaszország bal-demokrata miniszterelnökének jobbkeze, Marco Carrai, a miniszterelnök másik belső munkatársnője, Maria Latella, a vatikáni bank elnöke, Ernst von Freyberg. A tető-parti költségeit két szponzor, egy betegbiztosító társaság a magasabb állásban levő alkalmazottak számára és egy olajvállalat vállalta.
A vendégeknek az ostyákat is helybe hozták. Ezt nem kisebb ember, mint Lucio Angel Vallejo Balda, a Szentszék ökonomikus ügyeit intéző prefektúra titkára és a Szentszék gazdasági és pénzügyeit intéző pápai különleges bizottság (COSEA) – amit Bergoglio 2013 júliusában hozott létre – tagja intézte.
A L’Espresso hetimagazin, ami beszámolt a tető-partiról, azt írta, hogy Bergoglio fel volt háborodva a történtek miatt. Valójában egy nappal azután, hogy beszámoltak neki a tető-partiról, különös köszönetét és elismerését fejezte ki Msgr. Vallejo Balda felé.
„Szeretném hálámat kifejezésre juttatni Ön felé az ezekben a hónapokban nyújtott szolgálataiért, és mindenek előtt azért a szellemiségért, amellyel Ön ezt a kényes munkát elvégezte. Hálás vagyok Önnek a professzionalitásért, a nagyvonalúságért és az egyház iránti odaadásáért ilyen sok kihívás és félreértés láttán.” E szavakkal mondott köszönetet spanyol nyelven Bergoglio Vallo-nak a bizottságban elvégzett munkájáért, ami pénteken ért véget.
Lombardi vatikáni szóvivő bejelentette, hogy a bizottság (COSEA) munkája ugyan véget ért, de a bizottságot „hivatalosan még nem oszlatták fel”. Sőt, Bergoglio egy találkozás alkalmával megkérte Balda-t, hogy egy ideig még folytassa munkáját: „Arra kérem Önt, hogy az új fázisban is dolgozzon velünk, számolok Önnel”, mondta neki.
http://katolikus-honlap.hu/1402/berg-okt.htm

P. Bernhard Zaby: Az Egyház szétszóródásban

„Megverem a pásztort és szétszélednek a nyájból a juhok”
Dr. Diether Wendland professzor „A római püspökök pápaságáról, az Apostoli Szék sajátosságáról és egy pápa nélküli Egyházról” címet viselő tanulmányában – ami az Einsicht 2001. decembertől 2003. februárjáig kiadott számaiban jelent meg folytatásban – ezt írja:
1. Az Egyház és a világ minden tekintetben rendkívüli és soha nem volt helyzete, amiben most vagyunk, kortársainktól, nevezetesen a katolikusok többségétől túl sokat követel. Ezek törekvése többnyire arra irányul, hogy az ijesztő tényeket és folyamatokat vagy egyáltalán ne vegyék tudomásul, ignorálják, elbagatellizálják és ártalmatlan színben tüntessék fel, vagy valamilyen álomképhez meneküljenek, és reményüket valami közel álló „harmadik világháborúba”, vagy egy „big chastisement”-be fektessék, ami után megint minden rendben lesz. Mi, katolikusként azonban arra vagyunk hivatva, hogy realisták legyünk és a dolgokat pontosan szemügyre vegyük, hogy ily módon a dolgok állásáról lehetőleg valósághű képet alkothassunk. Mert csak ez esetben vagyunk az élő Isten igazi imádói és szolgálói, csak ily módon teljesíthetünk szolgálatot, mely nem álmokból és kibúvókból áll, hanem igazságosságban és igazságban gyökerezik.
Korunk átláthatatlan apokaliptikus karaktere az, ami a legtöbb emberben félelmet kelt – amennyiben nem vált teljesen vakká, és erről már csak bután gúnyolódni képes. De még a vallástalan embereknél is, egy kicsit mindenütt egész társadalmunkban, legalább a küszöb alatt az eljövendőtől való tudattalan félelmet tapasztalunk, akkor is, ha ez gyakorta hangsúlyozott közömbösségben vagy a híres „tánc a vulkánon” reakcióban jut kifejeződésre. Nekünk, igaz keresztényeknek valójában nem szabadna problémát jelentenie, hogy felismerjük, hogy az, amit Urunk Jézus Krisztus és az Ő apostolai már megjósoltak, a maga idejében be fog következni. Ezen felül a próféták Királynője, a Boldogságos Szűz Mária, maga méltóztatott korunkat egy egészen különleges kinyilatkoztatással megajándékozni, amiben nekünk teljes nyíltsággal a most zajló események alapját képező titkokat felfedte. Bizonyos értelemben ezek után nekünk csak össze kell adni a kétszer kettőt.
2. Az nem lehet kétséges senki gondolkodó számára, hogy az idők végén vagyunk, akkor is, ha természetesen semmilyen adatot nem tudunk és nem akarunk adni dátumokról vagy időtartamokról. Ezt, ahogy tudjuk, a mennyei Atya magának tartja fent: „Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket, ezeket az Atya szabta meg saját tetszése szerint.” (ApCsel 1,7) Mindazonáltal bizonyos jelek alapján igenis képesek vagyunk felismerni, „mennyit ütött az óra”, vagyis milyen elől jár már az óramutató. „Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így amikor ezeket látjátok, magatok is megállapíthatjátok, hogy már közel van az ajtóban.” (Mt 24,32-33)
Az idők végéről azonban tudjuk, hogy egy rettenetes alak fog akkor fellépni: az Antikrisztus. Ez úgy fog megjelenni, mint az egész világ uralkodója, istennek adja ki magát és istenként hagyja magát imádni, nagy látszat-csodákat visz végbe, olyannyira, hogy ha ez lehetséges lenne, magukat a kiválasztottakat is megtévesztené. Üldözni fogja a keresztényeket és legyőzi őket. „Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, nyelvre és nemzetre. A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte.” (Jel 13,5-8)
Szent Pál a Tesszalonikiaknak írt második levelében beszél „az ellenségről, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt Isten templomában foglal majd helyet és istennek akar látszani” (2 Tesz 2,4). Majd így folytatja: „Tudjátok azt is, hogy mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével.” (2 Tesz 2,6-8)
Az egyházatyák az „útban álló” alatt a római birodalmat értették, de nem a szekuláris római birodalmat, hanem a szellemit és szentet, ami Isten rendjét és Krisztus uralmát itt a földön megalapozza és garantálja, és ezzel végülis a Szentatyát, a római pápát, Krisztus földi helytartóját. Őt kell eltávolítani, hogy az utolsó akadály is eltűnjön az útból. Ezért beszélnek az atyák az Antikrisztus idejéről nem csak mint császár-, hanem mint császár- és pápa-nélküli időről.
3. Hogy korunk császár-nélküli, és a szent római birodalom utolsó maradványait már régen eltüntették, arra nincs szükség további bizonyítékokra. De mi van a pápával, mi van a szent római Egyházzal? Ez az akadály is eltűnt már? A korábbi időkben biztosan úgy gondolták, hogy ennek úgy kell megtörténnie, hogy a pápát és a bíborosokat elrabolják, börtönbe csukják, megölik stb. Csakhogy az Antikrisztus, illetve előfutárai már régen megértették, hogy nem ez a megoldás. Ha a pápa- és római Egyház-akadályt tartósan és hatékonyan akarják megszüntetni, akkor ez csak egy „transzformációval” történhet: a szent Egyházból egy aposztata egyházat kell csinálni, Jeruzsálem tiszta menyasszonyából Babilon kéjnőjét.
Sikerült ez a merénylet? Kétség sem fér hozzá. Mindazonáltal nem beszélhetünk valójában egy „transzformációról” – hiszen a szent Egyház, Krisztus menyasszonya soha nem lehet hitehagyott –, hanem sokkal inkább egy szubsztitúcióról, egy helyettesítésről: Sikerült nekik az igazi, szent római Egyházat alattomosan egy hamis, aposztata ember-csinálta-egyházzal helyettesíteni, illetve betakarni. Nem az „Egyház hitehagyása” történt meg – ami lehetetlen, és amire még csak gondolni is szentségtörés –, hanem sokkal inkább az Egyháztól való elpártolás, és amit Szent Pál már a Tesszalonikiaknak írt levelében előre megmondott: „Hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának.” (2 Tesz 2,3)
Dr. Diether Wendland professzor fent említett tanulmányában ezt írja: „Ez az elpártolás egyre inkább megmutatkozott, és aztán egy »általános zsinaton« összekapcsolódott a római katolikus és apostoli Egyháztól való elpártolással, amit hihetetlen szemtelenséggel „új kezdetként” mutattak be és propagáltak! Ez sátáni volt!”
A professzor ezt így magyarázza: „Az Apostoli Szék szokásos üresedésére (1958 október) csaknem közvetlenül egy szokatlan vagy rendkívüli (ennek is megvan a saját jelentősége) üresedés következett, és rántott már négy évvel később egy »ökumenikus zsinat« az eretnekségbe és aposztáziába. Egy ilyen szituáció a katolikus Egyház történetében még soha nem volt, és ezért sok katolikus számára egyáltalán nem volt felismerhető, legalábbis nem azonnal.”
Dr. Wendland szerint ugyanis „Velence pátriárkája, Roncalli … eretnek és aposztata volt, mégpedig többszörös vonatkozásban”, és ezért nem lehetett érvényesen pápává választani. „Az Apostoli Széknek egy nem, illetve nem világosan felismert szokatlan és/vagy rendkívüli üresedése, ami azonban mint folytonos vált nyilvánvalóvá, volt az oka sok zűrzavarnak és téves gondolatoknak az egyházi területen, ami végül még a cselekvést és viselkedést is megbénította, úgy hogy csakhamar elég sokan megadták magukat.” – „Ha az Apostoli Szék üres, akkor Rómából abszolút semmi jó nem jöhet!” … „Onnan abszolút semmi igazat nem lehet várni, nem is szólva valamilyen üdvös dologról. … Mert ott az eretnek és aposztata »római zsinati egyház« központja székel.”
Ezek valóban figyelmet érdemlő vélemények, melyeket a mai katolikusok többsége nem hajlandó tudomásul venni, és amik elől még maguk a „hithű” katolikusok is lehetőleg becsukják a szemüket. Túl szörnyűnek tűnik számukra ez a mélység, holott hatásaiban, következményeiben és jeleiben előttük is, mindenki előtt világosan megmutatkozik (gondoljunk csak a legújabb vatikáni „család-szinódusra”). Inkább kapaszkodnak minden lehetséges szalmaszálba, és eközben az anti-infallibilistáknak, vagyis a pápa és a pápaság tévedhetetlensége tagadóinak gallikán és modernista állásfoglalásába való lecsúszástól sem riadnak vissza. És mégis, egyedül a tényekre való józan pillantás segít kiigazodni a mostani helyzetben!
Ez az aposztata zsinati egyház legkésőbb a „vallásszabadság” kihirdetésével az ú. n. II. Vatikáni Zsinaton világosan felismerhetővé vált. A legtöbb katolikus mégis, mint a szólásbeli nyúl a kígyó előtt, nem merte pillantását levenni róla. Megbabonázva bámulnak erre a szörnyetegre, és „elismerést” követelnek tőle vagy a „megtérésére” várnak. De se az egyik, se a másik nem tud bennünket tovább segíteni, hanem csakis az az egyszerű igazság, hogy a „zsinati egyház” nem Urunk Jézus Krisztus Egyháza, soha nem volt és soha nem lesz az. Olyan kevés köze van Krisztushoz, mint Béliálnak.
Ezt az igazságot sok katolikus máig nem látja be, holott La Salette-i Miasszonyunk ezt az állapotot nagyon pontosan előre megmondta: „Róma el fogja veszíteni a hitet és az Antikrisztus székhelye lesz.”
Végre mindenki számára világosnak kell lennie, hogy egy aposztata és anti-keresztény Róma nem lehet a mi szent római Egyházunk. De ez az elképzelés a legtöbb katolikus számára még mindig túlságosan szörnyűnek tűnik, ami miatt a valóságot nem akarják tudomásul venni. Még Bergoglio, az agyafúrt manó összes hőzöngésével és üres fecsegésével sem tudja őket elrettenteni attól, hogy tiszteletteljesen „Szentatyának” ne szólítsák.
Annak a ténynek az elismerése, hogy az aposztata „zsinati egyház” és az anti-keresztény új-Róma nem a mi katolikus Egyházunk és nem a mi szent Rómánk, lenne az első lépés, hogy az Egyház jelenlegi helyzetét helyesen lássuk és ítéljük meg, hogy ezzel a helyes cselekvéshez eljuthassunk.
Dr. Wendland írta: „Tehát amikor egy eretnektől és aposztatától, tehát egy nem-pápától egybehívott »római zsinat« összeült és megnyílt, és később az előzővel egyivású »utód« alatt egy »ünnepélyes lezáráshoz« jutott, akkor a katolikus Egyház, ami mindig klerikusokból és laikusokból áll …, már elvesztette autokratikus tanító- és lelkipásztori-hatalmát. Több mint meglepő, sőt inkább megrázó, hogy a legtöbb »egyházhívő« ezt még csak észre sem vette – az »új tanítói véleményekben« tapasztalható nyilvánvaló összevisszaság ellenére sem. És ugyanezek később szintén nem vették észre, hogy az Apostoli Szék különleges üresedése a keserű végéig elhúzott zsinattal való kapcsolatában minden »püspöki szék« megüresedését is magával hozta. Ilyesmi a katolikus Egyház történetében még soha nem fordult elő. Ez valóban »új« volt! – Ezért nincs semmi értelme a történelemben példákat keresni, de még hasonló helyzeteket sem, hogy a mai vélt »egyházi válsággal« megbirkózzunk. Az ilyen meggondolások a múltban és most sem sikerülhetnek és semmit nem tudnak megvilágítani.”
Valószínűleg ezért nem tudott a legtöbb katolikus ezzel az új helyzettel mit kezdeni, jóllehet Krisztus nem mulasztotta el, hogy juhait erre felkészítse. De nyilván ugyanaz az értetlenség ismétlődött meg, amivel apostolai reagáltak szenvedéseinek a megjövendölésére, akik még annyi mást is elfelejtettek, amit nekik elmagyarázott, amikor konkrétan szembe kellett nézniük a kereszten elszenvedett halálával.
4. Az egyházi hierarchia kiesésével tehát egy „diaszpóra-Egyház” maradt hátra, ami római központját bizonyos értelemben elvesztette. „Lesújtok a pásztorra és szétszélednek a juhok.” (Zak 13,7; Mt 26,31: „Megverem a pásztort és szétszélednek a nyájból a juhok”; Mk 6,34) A maradék katolikusok amennyire lehetett kis közösségekben gyülekeztek, melyek ilyen-olyan „katakomba” kápolnákat és miseközpontokat hoztak létre, és hűségesnek maradt papokat kerestek, akik nekik ott a szentmisét bemutatták, katekizmust oktattak és a szentségeket kiszolgáltatták. Ez a római katolikus Egyház, ahogy ma látjuk, és aminek jellegzetességeit meg kell próbálnunk pontosan szemügyre venni.
Ezen Egyház egyik ismertetőjegye tehát a szétszóródás. Tagjaik nem élnek többé egy népegyházi „katolikus környezetben”, ahogy korábban megszokták, mintegy elvesztették szellemi otthonukat. Egyházközségük, egyházmegyéjük, Szentatyjuk nincs többé. Ezért maguk maradtak, magukra vannak utalva, egyes személyekre, esetleg családokra, kis csoportokra. Ez az, amit Pie bíboros már 1859-ben előre látott: „A földön már alig lehet majd hitet találni – ez azt jelenti, hogy minden földi intézményből szinte teljesen eltűnik. .. Az Egyház, akkor is, ha mindig megmarad látható közösségnek, egyre erősebben egyes személyekre és otthonokra fog redukálódni.” [lásd a honlap következő cikkeit:
Pie bíboros: „Az Egyház, a hit egyre erősebben egyes személyekre és otthonokra redukálódik” és
Pie bíboros – II.]
Ez természetesen abnormális, szomorú és sajnálatraméltó állapot, ami bizonyára nem lesz és nem lehet állandó. Ebben a pillanatban azonban elkerülhetetlenül adott, és semmit nem segít, ha valaki megpróbálja, hogy mesterségesen megszüntesse. Sajnos, sok katolikus nem tud ellenállni ennek a kísértésnek és úgy véli, hogy saját eszközeivel újra fel kell állítania a saját „katolikus környezetét”, ami azonban nem vezet máshova, mint a hit elsekélyesedéséhez és elhidegüléséhez, ha nem még a szektásódáshoz is a külső kényelem és megelégedettség javára. Már azzal is sokat nyernénk, ha a katolikusok beletörődnének végre ebbe a diaszpóra-helyzetbe és belátnák, hogy egy lelkipásztori teljes ellátás ilyen körülmények között nem lehetséges, és ezért némely dologról most le kell mondaniuk.
Ezen felül meg kell nézzük, pontosan milyen is ezen diaszpóra-Egyház állapota. Ahogy tudjuk, az Egyház Urunk Jézus Krisztus háromszoros hatalmával bír: az Ő tanító-, lelkipásztori- és papi hatalmával.
Prof. Wendland: „Az Apostoli Szék, ami egy hierarchikus »potestas spiritualis ordinaria« (reális ellentétben az Újszövetség szakrális papságának »potestas spiritualis ordinis«-ával), félreismerhetetlenül megmutatkozik a legmagasabb tanítói hatalom (magisterium summum) strukturált alakjában az autokratikus tanítói előírásaival (praecepta legitima) és törvényi tanítói döntéseivel (dogmata), és a legmagasabb lelkipásztori hatalomban kormányzó- és vezetői hatalmával (potestas iurisdictionis) az egész Egyház felett (Ecclesia universa). E két hatalomnak a foganatosítása vagy gyakorlása (exercitatio) az Egyházban nem lehetséges a tévedhetetlenség (infallibilität) nélkül, ami semmi esetre sem korlátozódik az ex cathedra tanítói megnyilatkozásokra (amit az eretnekek állítanak). … Senkinek nem szabadna elfelejtenie vagy átsiklania felette, hogy itt két tekintélyelvű karakterrel bíró természetfeletti hatalomról van szó, melyeknek isteni eredetűk van, és amelyek Krisztus kegyelem-adományai. Ilyen hatalmak azonban se nem dőlhetnek össze (confringere), se nem omolhatnak be (concidere), de kieshetnek vagy kimaradhatnak (omittere), azáltal hogy külső okok miatt és rendszerint a hordozó saját hibájából elvesztik hatásukat (efficientia amittere) vagy magát a hatalmat vesztik el. Ez azonban hirtelen (subito) történik, nem pedig lassan (paulatim) vagy csak némely idő múltán; csak a többség veszi észre sokkal később és nagyon gyakran már túl későn (sero), mert nem voltak elég éberek.”
Tehát megállapítjuk, hogy a legmagasabb egyházi tekintély kiesésével a tanítói- és az ezzel elválaszthatatlanul összekötött lelkipásztori-hatalom az Egyházban, a „potestas spiritualis ordinaria” – átmenetileg – kiesett. Ezt fontos figyelembe venni, mert ehelyütt sem hiányzanak a kísértések és kísérletek arra, hogy saját szakállra pótolják ezeket. Ami viszont megmaradt az Egyháznak, az a „potestas spiritualis ordinis” gyakorlása, a papi hatalom, mert most is, csakúgy mint eddig, léteznek katolikus papok és püspökök, akik a szentmisét bemutatják és a szentségeket kiszolgáltatják.
Hogy ők ezeket főpásztori megbízás nélkül egyáltalán nem tehetnék, ebben az esetben semmilyen szerepet nem játszik, mivel az illetékes tekintély jelenleg nem létezik, a lelkek szüksége viszont megköveteli az ő papi szolgálataikat. Ez a tulajdonképpeni „szükségállapot” az Egyházban, amiről szívesen beszélnek, amit azonban ritkán értenek meg valójában, és ami a katolikus papnak engedélyt ad arra, hogy „celebret” nélkül a szentmisét bemutathassa és a püspöktől kapott jurisdikció nélkül is gyóntathasson. Ebben az esetben a hiányzó jurisdikciót a lelkek üdve érdekében az Egyháztól, azaz magától Krisztustól kapja hozzá, hogy a bírói gyónási aktust érvényessé tegye. Maguk e papok vagy püspökök egyike sem rendelkezik azonban bármilyen jurisdikcióval, mivel ez csak a hierarchikus „potestates spiritualis ordinaria”-tól jöhet, ami jelenleg nem létezik.
5. Továbbá fel kell fogjuk, hogy ez a bizonyos tekintetben „redukált” állapot, amiben az Egyház most van, egy Istentől akart vagy legalábbis tudatosan megengedett állapot. Ahogy a zsidó népnek Jeremiás idejében semmit nem használt, hogy ellenálltak a babilóniaiaknak, mivel Isten számukra a száműzetésbe való vitelüket mint üdvös büntetést határozta el, úgy van ez most a katolikusoknál. Nem marad más számunkra, mint beletörődnünk ebbe a helyzetbe, mely megegyezik a száműzetéssel. Ez büntetés az üdvösségünkhöz, megjavulásunkhoz és megtisztulásunkhoz, de a menyasszony részesedése is a vőlegény sorsában. A gonoszság és a bűnök, de a lanyhaság, sőt a hitehagyás az Újszövetség népében, nevezetesen a klérusban, túlságosan is elszaporodott ahhoz, hogy Isten, az Úr a tisztulást szolgáló büntetést még tovább vissza tudta volna tartani. És végül az Egyháznak is át kell szenvednie a passiót, amit Feje, Ura és Megváltója szenvedett el, aki a kereszten halt meg és három napig a sírban nyugodott, mielőtt dicsőségesen feltámadott. Ezért semmi értelme a lázadozásnak. Türelemre van szükség. „Akinek van füle, hallja meg! Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard élén kell elhullania. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.” (Jel 13,9-10)
Mivel tehát ez az állapot Istentől akart, illetve megengedett, az következik belőle, hogy csak átmeneti lehet, Krisztus ígérete szerint, hogy a pokol kapui nem fognak erőt venni az Ő Egyházán. Bár a pápa személyként legyűrhető, de az Apostoli Szék nem és ezzel az Egyház sem.
Dr. Wendland: „Az Apostoli Szék által gyakorolt és állandóan foganatosított legfelsőbb tanító- és lelkipásztori hatalom a primátusnak és a principátusnak élő és látható viselőjét tételezi fel, aki ezt valóban teszi és ezáltal ennek a széknek a tulajdonosává válik, amit ő reprezentál is (láthatóan megjeleníti). Mindazonáltal ez az individuális személy, aki egyúttal mindig római püspök is, és annak is kell lennie, meghalhat – anélkül, hogy ezáltal az ő spirituális hatalma és auktoritása megszűnne tovább működni (mert ez »szóban és műben« megmarad) vagy, hogy hatalmának és erejének egy férfi nemű másik személyre való átadása lehetetlenné válna. Hiszen a pápaság az Egyház lényegi eleme és nem függ viselője személyétől. Ellenkezőleg, egy pápa halálával a valóságos pápa-létről (in actu) a reálisan lehetségesre (in potentia) megy át, mert nem oszlik el a »semmibe«. Más szóval: az Apostoli Szék, ami az Ecclesia Romana természetfeletti realitása, se nem lesz »üres«, se nem oszlik el a semmibe, se nem hal ki, hanem »vákáns« (betöltetlen) lesz, vagyis csak tulajdonosa hiányával elárvult, és ezáltal csak hatalmas és üdvös működésétől (operatio) és hatásosságától (efficacitas) lesz »megrabolva« (privatur): Csak a funkcióját veszti el mint »principium operationis«, és ami bizonyos következményeket von maga után. Ebben a vonatkozásban azonban nem szabad átsiklani afelett, hogy ezzel Krisztusnak az Egyházában való misztikus-természetfeletti jelenlétében egyáltalán semmi nem változik, melynek Feje és Ura Ő most és Ő marad. Krisztus nem szűnik meg Egyházát »jó Pásztorként« láthatatlan módon irányítani és vezetni sem – de csak az Ő »juhait«, akik készségesen követik. Azonkívül arról sem szabad megfeledkezni, hogy az összes püspök, beleértve Róma püspökét is, ugyanolyan kevéssé tudnak kihalni, mint az Egyház összes tagja, mindegy hogy papok vagy laikusok.”

Ugyanakkor természetesen ez is igaz: „Az Egyházat csak az Apostoli Szék hosszú vakanciája tudja súlyosan megkárosítani, sőt tragédiához vezetni, ha ez a vakancia nem szokásos, tehát nem egyedül egy pápa elhunyta vagy természetes halála okozza. Mert minden valóban katolikus keresztény számára a hit közelebbi normája (regula fidei proxima) jogilag kötelező érvénnyel az élő egyházi Tanítóhivatal (magisterium vivum) vagy az autokratikus tanítói megnyilatkozás, nem pedig a tradíció vagy a Szentírás. Aki ezt konokul tagadja, az eretnek. … Ezért tanította az I. Vatikáni Zsinat ezzel kapcsolatban (Sess. Ill, Cap. 3): »Isteni és katolikus hittel mindent hinni kell (= belső beleegyezéssel biztosan igaznak tartani), amit az Egyház, akár ünnepélyes tanítói döntéssel, akár a rendes és univerzális Tanítóhivatal által, mint isteni kinyilatkoztatást (= Istentől kinyilatkoztatott üdv-igazság) elénk tár«, hogy az eretnekségeket és a teológiai tévedéseket kivédje, mivel ezek elpusztítják az igaz hitet. Ebből alapos megfontolás után kitűnik, milyen negatív kihatásokat von maga után egy hosszú szedesvakantizmus sok hívőnél, akik maguk nincsenek abban a helyzetben vagy nem képesek rá, hogy az irányadó tanokhoz és tanbeli döntésekhez visszanyúljanak és azokra építsenek, vagy azokat helyesen alkalmazzák, miután ez a vakancia fellépett és tovább tart a megszokottnál. Ez alapvetően nem csak a laikusokra, hanem a papokra is vonatkozik.”
Ezért biztos, hogy ez az állapot nem tarthat túlságosan soká. Mert „ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok”. (Mt 24,22) La Salette-i Miasszonyunk ezt az időt egy „napfogyatkozással” hasonlította össze, és az ilyen viszonylag gyorsan elmúlik. És, mivel Isten szabta ki, egyedül Ő vethet neki véget. E helyzet megváltoztatására és jobbítására minden emberi kísérlet meghiúsult eddig és meg is kellett hiúsulnia. Urunk Jézus Krisztus magának tartja fenn, hogy szeplőtelen Menyasszonyát megint teljes dicsőségéhez vezesse. Ahogy Krisztus csak isteni ereje által tudott feltámadni a halálból, úgy tud az Egyház is csak az Ő isteni ereje által megint feltámadni. És ez biztosan meg fog történni. De hogyan és mikor?
6. Most sem akarunk időtartamokról beszélni. A babilóniai száműzetés 70 évig tartott, ha ehhez hasonló időszakaszt feltételezünk, akkor lassan ennek végére érünk. De ez akkor is csak spekuláció. De hogyan fog a gyógyulás végbemenni? Erről is csak spekulálni tudunk, mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy ehhez bizonyos kinyilatkoztatott előjelekből néhány támponttal rendelkezünk. Először is biztos, hogy nem az aposztata zsinati egyház lesz az, ami feltámad, hanem a római katolikus diaszpóra-Egyház. Csak ebből jöhet elő újra egy pápa és vele egy hierarchia, hogy a pápaság ne csak in potentia, hanem in actu is jelen legyen, és az Apostoli Szék hatékonyságát megint gyakorolni tudja. De hogyan történjen ez meg, mikor nincsenek már bíborosok, akik egy pápát választani tudnának? Talán Krisztus fogja misztikusan kiválasztani?
Ez ugyan elvileg lehetséges lenne, mi azonban mégis úgy gondoljuk, hogy ennek nem kell bekövetkeznie. Az Egyház kezdeti időszakában sem a konklávén választottak a bíborosok a pápát, hanem Róma klérusa: papjai és diakónusai, valamint a szomszédos egyházmegyék püspökei. A bíborosi kollégium alapjaiban nem más, mint ennek a római klérusnak továbbfejlődése vagy kiterjesztése. Ezért ismerünk bíboros-püspököket, bíboros-papokat és bíboros-diakónusokat (mégha ezek rendszerint ma már mind püspökök), és közülük mindegyiknek van egy titulus-temploma vagy titulus-egyházmegyéje vagy titulus-diakóniája Rómában. Ezzel Róma klérusának számítanak, és végülis ez az, ami őket a római püspök, a pápa megválasztására feljogosítja. Mi akadályozhatná akkor meg, hogy egész egyszerűen megint a római klérus legyen az, ami a pápát megválasztja? Mivel még vannak papok és püspökök a diaszpóra-Egyházban, ez egyáltalán nem tűnik kizártnak. Már csak arra lenne szükség, hogy világosan és egységesen megállapítsuk, hogy kiből áll ez a választásra jogosult római klérus.
Persze, pont ebben jelentkezik a legnagyobb nehézség. Miként tudjuk, napjaink diaszpóra-katolikusai egyáltalán nem egységesek abban, hogy ki még egyáltalán katolikus, nevezetesen mely papokat vagy püspököket ismerik el valóban katolikusnak. Szétforgácsolódás és viták vannak napirenden mindenfelé, és ez nem is lehet másképp, hiszen nincs auktoritás, ami normális esetben az egységet létrehozza és szavatolja. Ezért már a legmagasabb egyházi auktoritás kiesésének elismerése felett is vita van. Az Egyház ugyanis egy látható és jogi-közösség. Ezért van szükség normális esetben egy tekintélyelvi döntésre vagy nyilatkozatra, például arra, hogy vajon szedesvakancia áll-e fenn vagy sem, vagy hogy ki jogosult a pápa megválasztására. És köztudottan még ezekben a kérdésekben sincs egyetértés. Mert auktoritás nélkül nem tudunk erről dönteni, döntés nélkül viszont nem jutunk újra auktoritáshoz. Mi legyen hát?
Itt minden bizonnyal egyedül Isten maga léphet közbe. Ehelyütt magának a Szentléleknek kell a vezetést átvennie, és Ő meg fogja ezt tenni. Nekünk úgy tűnik, hogy ehhez két körülmény fog hozzájárulni, melyeket az idők végére jósltak meg a számunkra. Egyfelől az Antikrisztus üldözése kívülről akkora nyomást fog gyakorolni a keresztényekre, hogy abból szükségszerűen egy nagyobb egység és egyetértés fog következni. Minden szociális csoportosulásban úgy van, hogy a kívülről jövő nyomás belső egyetértést szül. Másodszor erre az időre két alak feltűnését jövendölték meg, Hénochét és Illését, akik nagy csodatevő hatalommal fognak működni. Ki kételkedhet abban, hogy ezeknek a szent férfiaknak sikerülni fog nemcsak sokakat megtéríteni, hanem a kereszténység egységét is helyreállítani? Nem véletlenül beszél La Salette-i Miasszonyunk „Nagy üzenetében” az Antikrisztus és a két tanú, Hénoch és Illés fellépéséről.
Ezek felül abból kell kiindulnunk, hogy főleg Illés prédikálására a zsidók megtérése is bekövetkezik, melyet az idők végére megjósoltak. Szent Pál ezt írja erről: „Ha mármost vétkük gazdagítja a világot, és megfogyatkozásuk nyereség a pogányok számára, mennyivel inkább az lesz majd teljes számuk. Mert ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból?” (Zsid 11,12/15) „Élet a halálból” – nem ez az Egyház „feltámadása”, amire itt az apostol utal? Miért ne alakulhatna meg mind ezen események benyomása alatt és a Szentlélek vezetése alatt egy erős és élő római keresztény közösség, melynek papjai egy püspököt választanak, aki megint az egész apostoli hatalmat gyakorolja, és akit mindenki pápának ismer el? Ezáltal az Egyház megint teljes alakjában feltámadna. Mert ez a pápa a maga részéről megint püspököket szentelhetne, bíborosokat kreálhatna stb.
Az Ószövetség népe felett is kirótta Isten a szétszóratás büntetését és bejelentette, hogy az idők végén megint össze akarja őket gyűjteni. Nos, most az Újszövetség Isten népe szenvedi el ugyanezt a büntetést. Nem lesznek ők is összegyűjtve az idők végén, hogy végül „egy pásztor és egy nyáj legyenek”? (Jn 10,16) És nem vele is ennek kellett történnie, „hogy senki se dicsekedhessék”? (Ef 2,9) Mert a végén senki sem dicsekedhet azzal, hogy „megmentette” az Egyházat vagy hozzájárult a megmentéséhez. Egyedül Istent illet minden dicsőség és minden tisztelet, és Ő igenis féltékenyen őrködik afelett, hogy ez így legyen és így maradjon.
7. De mit kell vagy lehet nekünk ehhez hozzátenni? Semmit? Egyszerűen csak a malmozzunk és várjunk? Nem. Először is Isten, az Úr bizonyára türelmet vár el tőlünk. Mivel a megpróbáltatás nagyon fájdalmas és hosszantartó, egyfajta szellemi mártíromságnak felel meg. „Azok a lelkek, akik kis számban, de megtartják a hitet és gyakorolják az erényeket, kegyetlen és elmondhatatlan szenvedéseken mennek keresztül; a hosszú, elnyújtott vértanúságuk által sokan közülük eljutnak a halálukig a szenvedésük nagysága miatt, és ezzel mártírokká lesznek, mivel életüket adják az Egyházért és a hazáért”, áll a Quito-i „de El Buen Sucesco” Miasszonyunk jövendölésében.
[Lásd: a következő cikket: Előrejelzések a XX. századra XVII. századból: Mariana de Jesus Torres nővér című fejezetét.]
Boldog Emmerich Katalin a következő látomásban részesült: „Ahogy Ő a régi szövetség idejében megengedte városának és szent templomának a feldúlását, hogy népét a hűtlensége és a hitehagyása miatt megbüntesse, úgy szolgálnak Neki most az ellenséges hatalmak pálcaként és lapátként szérűjének a megtisztítására. De amíg ez a büntetőítélet és pusztulás iszonyata tart, Isten Egyháza szent helyeit, miként annak idején az Ő parancsára a régi templom papjai a szent tüzet, biztos helyen elrejti, hogy majd ezek a levezekelt bűnök után az Egyháznak új csillogást adhassanak. A kutak, amelyekbe most az Egyházból a szent tüzet elmenekítik, azon idők kevés szent lelke lesz, akik a szenvedések és szorongattatások vize alatt a kincseket elrejtették, és akik, különben Jézus Krisztus menyasszonyának örömei és díszei, most azoktól lesznek a porba tiporva, akiknek őket megvilágosítani, azoktól lesznek elárulva és kiszolgáltatva, akiknek őket óvni és őrizni, azoktól lesznek kirabolva és elvesztegetve, akiknek őket védeni és oltalmazni kellene.”
Természetesen egy véres mártíromság sincs kizárva, nevezetesen magának az Antikrisztusnak az üldözése. Még egyszer: „Akinek van füle, hallja meg! Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard élén kell elhullania. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.” (Jel 13,9-10)
Tehát rajtunk áll, hogy hitünket növeljük és elmélyítsük, hogy ezáltal Istenbe vetett erős reményt és nagy bizalmat szerezzünk. Ne feledjük, az Üdvözítő mégiscsak megígérte nekünk: „Ne félj, te maroknyi nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát.” (Lk 12,32) Ehhez jönnek a buzgó, állhatatos és vágyakozó imák, mert „aki kér, az kap, aki keres, az talál, aki zörget, annak ajtót nyitnak” (Mt 7,8). Imádkozzunk, mint Dániel próféta, ez a „vir desideriorum – a sóvárgások férfia”, hogy mi is vigasztalást és meghallgatást találjunk (Dán 9). [Lásd lentebb.]
Végül igyekeznünk kell, amennyire tőlünk függ, ha lehet „minden emberrel békét” tartani (lásd Róm 12,9), mindenekelőtt a diaszpóra-katolikusokkal. Ugyanannyira furcsa, mint amennyire sajnálatos, hogy pont köztük olyan sok az egyenetlenség, a civakodás és a veszekedés. Nem kellene nem fontos dolgok miatt egymás hajába kapni vagy olyasmik miatt, melyek még nem eldöntött dolgok, és valószínűleg most még nem is tisztázhatók. Mégiscsak lehetségesnek kellene lennie legalább az alapvető pontokban megegyezni, melyeket P. Barbara már 30 évvel ezelőtt megfogalmazott, és amik számunkra ma is szellemi harcunk alapelveinek számítanak:
„A II. Vatikáni Zsinat vezette be az egyházba a felforgatást; szakított a szenthagyománnyal; ez a zsinat szakadár; ezen kívül bizonyos pontokban, de legalább a vallásszabadságról szóló nyilatkozatában formálisan eretnek mondatokat tartalmaz.” – „Azok az elöljárók, akik a szövegeket és ezek alkalmazását egy bizonyos irányba nyilvánosságra hozták, nem lehetnek az apostoli tekintélyek, a római pápa általános rendes tanítóhivatalára vonatkozó katolikus dogma miatt; annál kevésbé, ha megfontoljuk, hogy általuk lett a Novus Ordo Missae kihirdetve és elfogadva, holott ez az eucharisztikus rítusnak Krisztustól akart szentségi jelentőségét eltörölte.” – „Szembenállásunk egyetlen indítóoka az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházhoz való tartozásunk, és nem valamilyen igény egy különleges tradicionalista véleményre vagy egy másikra, mely szakadár fajtájú lenne.” – „Az egyetlen általunk követett cél a szent Egyház újrafelállítása azzal a hozzájárulással, melyet élethelyzetünk adottságai lehetővé tesznek. Ez az újrafelállítás elengedhetetlen feltételként magában foglalja, hogy a betolakodókat kizárjuk az Egyházból, akik csak azért jöttek, hogy aláássák azt.” [lásd a honlap következő cikkét: Katolikus papok nyilatkozata]
[fordító megj.: P. Zaby (vagy P. Weinzierl) itt nem tér ki arra, hogy P. Barbara akkor fogalmazta meg ezeket a mondatokat, amikor a „tradíció” talán még a mainál is szétszaggatottabb volt, és a veszekedések még élesebbek, és hogy P. Barbara nagyonis szembeszállt a tradíción belül operáló romboló irányzatok, mint például az „ismerd el és állj ellent” vagy a „zsinat utáni pápák materialiter pápák, de formaliter nem” tézisek hirdetőivel, és elítélte őket, mint „betolakodókat”.]
Ily módon igyekezzünk „a népet előkészíteni az Úrnak” (Lk 1,17), amennyire ez tőlünk telik,és különben türelmesen várjunk az Ő eljövetelére. „Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltástok ideje.” (Lk 21,28)


Függelék: Dániel 9,3-19:
„Istenhez az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam és esdekeltem hozzá. Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez és bűnvallomást tettem e szavakkal: »Ó Uram, nagy és félelmetes Isten, hozzád könyörgök. Te megtartod szövetségedet, és irgalmat tanúsítasz azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsaidat. Vétkeztünk és gonoszságot műveltünk, gonoszok és lázadók lettünk, megszegtük parancsaidat és törvényeidet. Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez. Te igazságos voltál, Uram, nekünk pedig mind a mai napig szégyen borítja arcunkat, nekünk, Juda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak, Izrael egész népének, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahová száműzted őket, amiért elpártoltak tőled. Uram, pirul az arcunk, a királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened. De te, Urunk és Istenünk, irgalmas vagy és megbocsátasz, bár lázadoztunk ellened. Nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, s nem éltünk törvényes szerint, amelyet szolgái, a próféták által adott nekünk. Egész Izrael megszegte törvényedet, és elfordult tőled, hogy ne is hallja figyelmeztetésedet. Ezért zúdult ránk az átok és fenyegetés, amely meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának könyvében, mert továbbra is vétkeztünk ellene. Erre teljesítette szavát, amelyet kimondott ránk és vezetőinkre, akik kormányoztak minket, hogy olyan csapást zúdít ránk, amilyen még nem fordult elő az egész ég alatt, csak Jeruzsálemmel. Amint meg van írva Mózes törvényében, mind ránk zúdultak ezek a csapások. Nem tettünk semmit, hogy arcod, Urunk és Istenünk, kiengesztelődjön: nem tértünk meg gonoszságainkból és nem ismertük el igaz voltodat. Az Úr szemmel tartotta és ránk hozta a bajt. Igazságos az Úr, a mi Istenünk, minden tettében, amelyet véghezvitt, mert nem hallgattunk a szavára. Urunk, és Istenünk, aki erős kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről és így nevet szereztél magadnak mind a mai napig, vétkeztünk ellened és gonoszat műveltünk. Most azonban, Uram, végtelen igazságosságodra kérlek, forduljon el bosszúd és haragod városodtól, Jeruzsálemtől és szent hegyedtől. Hiszen a mi vétkeink és atyáink gonoszsága miatt lett Jeruzsálem és a te néped gyalázat tárgyává minden szomszédunk előtt. Hallgasd meg végre, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és feldúlt szentélyed fölött ragyogjon fel arcod, ó Urunk, tenmagadért. Istenünk fordítsd felénk füled és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed, és lásd meg elhagyatottságunkat és a szent várost, amely a te nevedet viseli. Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket. Hallgass meg, Uram! Bocsáss meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Városod és néped a te nevedet viseli, azért cselekedj tenmagadért és ne késlekedj!«”
A honlapra feltettem Prof. Dr. Wendland azon tanulmányát, melyre ez a cikk épül, melyből az idézetek származnak – egyelőre német nyelven pdf formátumban. Mivel ez a tanulmány nagyon-nagyon fontos, megpróbálom hosszúsága ellenére lefordítani.
„A római püspökök pápaságáról, az Apostoli Szék sajátosságáról és egy pápa nélküli Egyházról”
forrás: http://zelozelavi.wordpress.com/
http://katolikus-honlap.hu/1402/zaby5.htm