Mit hiszünk? - Az Egyház dogmáiról

2017»06»12

Mit hiszünk? - Az Egyház dogmáiról

Posztolta Andre Lowoa   07:35 Hozzászólások (0) hétfő, június 12. 2017

A dogma olyan tétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot közöl és hirdet, ezért annak tudatos tagadása vagy visszautasítása eretnekségnek számít.

Egy tételnek ez a legmagasabb teológiai minősítése, mert jelzi, hogy azt isteni és egyházi hittel kell elfogadni, azaz isteni és egyházi tekintély kezeskedik az igazságáról.

A dogma sajátságai.
1. A dogma isteni eredetű, mert kinyilatkoztatást tartalmaz; az igazság kötelező erejével bír és lényegében változatlan, bár történeti megfogalmazásban jelenik meg.
2. Értelmezése bővülhet azáltal, hogy az Egyház hitében és a teológiában egyre világosabbá válnak az igazságok belső összefüggései (lásd: dogmafejlődés).
3. Mivel a dogma emberi szóval fejezi ki az Isten szavát, benne van a megtestesülés analógiája: isteni és emberi elemet hordoz.
4. Amikor a dogmákat a kinyilatkoztatáshoz vezetjük vissza, azon a nyilvános kinyilatkoztatást értjük, amelyet a Szentírás és a szenthagyomány közvetít, nem pedig magánkinyilatkoztatást.

A dogma elfogadása.
A dogmákat isteni hittel és egyházi hittel kell elfogadni, de ügyelni kell arra is, hogy a tanítóhivatal által meghatározott tétel tartalmilag nem mindig határolható el könnyen a keresztény hit összefüggéseiben benne levő, de részleteiben még nem körülírt tételektől. Ezért a hit gyakorlatilag nem korlátozható csupán a kimondott dogmákra, hanem arra is ki kell terjednie, ami a dogmákkal szorosan összefügg, vagy ami azoknak előfeltétele.

Szempontok a dogmák értelmes elfogadásához.
1. Az Egyház valamely dogmája azt mondja ki, amit az Egyház hisz, mint Istentől kapott tanítást, és amit az Egyház élő hagyománya mindig is vallott. A megfogalmazó egyházi tekintély éppen ezt a maradandóságot és végérvényességet hangsúlyozza benne. Az Egyház azért érzi hivatottnak magát az ilyen tekintélyi kijelentésekre, mert egyrészt a kinyilatkoztatás Jézus halálában és föltámadásában megkapta a teljességét, másrészt eljött a Szentlélek, az Igazság Lelke, hogy az Egyházat elvezesse a teljes igazságra.
2. A hittétel az isteni titkot érzékelteti, arról akar annyit mondani, amit az emberi értelem fölfog. Azt soha nem választja el a magát közlő Isten személyétől. Viszont a misztérium miatt itt állandóan kísért a fogalomképzés és a szakkifejezés gondja. A kifejezéseket az Egyház mindig a saját korából veszi, azért azok alá vannak vetve történelmi változásnak. A dogmatikai kijelentés értelme nem változhat. Minden visszatekintésnél azt kell nézni, hogy a meghatározás annak idején mit akart a kinyilatkoztatásból tételbe foglalni.

A  KATOLIKUS EGYHÁZ DOGMÁI ÉS HITIGAZSÁGAI

I. AZ EGY ISTENRŐL.

a) Isten megismeréséről.
1. Az igaz Isten a műveiből a természetes ész világosságánál megismerhető.
2. A természetes ész segítségével az ember nem képes intuitív módon megismerni Istent, azaz nem képes Isten látására emelkedni.
3. Van hívő istenismeret. Ez az istenismeret nem intuitív.

b) Isten létéről.
1. Isten a magától való lét (biztos).
2. Isten végtelenül tökéletes.
3. Isten fölfoghatatlan.
4. Isten kimondhatatlan.
5. Isten egy.
6. Isten teljesen egyszerű szellem.
7. Isten teljesen változhatatlan.
8. Isten örökkévaló.
9. Isten mérhetetlen és mindenütt jelen van.

c) Az isteni értelemről.
1. Isten abszolút élet.
2. Isten végtelen értelem.
3. Isten teljesen ismeri önmagát (biztos).
4. Isten tökéletesen ismeri mindazt, ami rajta kívül van.
5. Isten ismeri az összes lehetőséget (biztos).
6. Isten ismeri a föltételesen bekövetkező szabad tetteket (biztos).
7. Isten tudása azonos a létével (biztos).
8. Isten az abszolút igazság (biztos).
9. Isten az abszolút bölcsesség (biztos).
10. Isten az abszolút szépség (biztos).

d) Az isteni akaratról.
1. Isten akarat.
2. Az isteni akarat abszolút.
3. Isten szeretetének első és formális tárgya önmaga.
4. Isten szereti mindazt, ami rajta kívül van.
5. Az erkölcsi rosszat, a bűnt Isten nem akarja, sem önmagáért, sem más kedvéért, csak megengedi.
6. Isten kifelé való tevékenységében szabad.
7. Isten mindenható.
8. Isten a mindenségnek föltétlen ura (biztos).
9. Isten abszolút szent.
10. Isten abszolút jóságos.
11. Isten abszolút igazságos.
12. Isten abszolút igazmondó és hűséges.

II. A SZENTHÁROMSÁGRÓL.

1. Egy Istenben három személy van: Atya, Fiú, Szentlélek.
2. Istenben két immanens, örök és szubsztanciális eredés van: a Fiú születése az Atyától, s a Szentlélek származása az Atyától és a Fiútól.
3. A Fiú születése az isteni értelem, a Szentlélek származása az isteni akarat tevékenysége (biztos).
4. Istenben négy reális vonatkozás van.
5. A szentháromsági személyek a legteljesebben átjárják egymást és egymásban vannak.
6. Istennek kifelé ható tevékenysége mind a három személy közös birtoka, vagyis nem személyi, hanem lényegi isteni tevékenység.
7. Vannak szentháromsági küldések.
8. A Szentháromság tana a szó szoros értelmében vett hittitok (majdnem dogma).

III. A TEREMTÉSRŐL.

a) A teremtésről általában.
1. Isten teremtette a világot.
2. A világ teremtése kizárólagosan Isten tevékenysége.
3. Isten a világot örök teremtői eszméi szerint alkotta meg (biztos).
4. A teremtés ténye Isten szabad tette.
5. Isten örök teremtő tevékenységgel úgy teremtette a világot, hogy a világ időben kezdődött.
6. Isten az egyszer megteremtett világnak a létét mindenható tevékenységével állandóan fönntartja (kat. igazság).
7. Minden teremtmény minden tevékenységében rászorul Isten teremtői együttműködésére (ált. nézet).
8. A világ elsődleges célja Isten; másodlagos célja az értelmes teremtmények boldogsága (biztos).
9. Isten a világot egészében és részeiben hatékonyan irányítja célja felé.

b) Az angyalokról.
1. Vannak angyalok.
2. Az angyalok teremtmények.
3. Az angyalok az időben, ill. az idővel jöttek létre.
4. Az angyalok tiszta szellemek.
5. Az angyalok mind Isten boldog színelátására voltak hivatva, ezért megfelelő kegyelemben részesültek (biztos).
6. Természetfölötti állapotuk véglegesülése előtt az angyaloknak próbát kellett kiállniuk (biztos).
7. Azok az angyalok, akik a próbát kiállták, nyomban Isten boldogító színelátására jutottak (biztos).
8. A végítéletekig a jó angyalok Isten akaratából részt vesznek a világ kormányzásában (biztos).
9. A jó angyalok gondját viselik az embernek.
10. Minden hívőnek van őrangyala (majdnem dogma).
11. Minden embernek van őrangyala (biztos).
12. A jó angyalokat vallásos tisztelet illeti meg (majdnem dogma).
13. Az angyalok egy része a próbát nem állta ki és végleg elfordult Istentől.
14. A bukott angyalok bűne a kevélység volt (biztos).
15. A bukott angyalok nyomban a bűn után visszavonhatatlanul a kárhozatra jutottak (biztos).
16. Az ős- és eredeti bűn következtében a sátánnak és angyalainak bizonyos hatalma van az emberek fölött.

c) Az emberről.
1. Isten teremtette az első emberpárt test és lélek szerint.
2. Az első emberpár test szerint is közvetlenül Isten teremtő tevékenységének köszöni létét (biztos).
3. Ádámtól és Évától származik az egész emberi nem (majdnem dogma).
4. Az emberi lélek testet megelőző létéről szóló tanítás tévedés (majdnem dogma).
5. Minden egyes ember lelkét Isten teremti a szülőtől nemzett testbe (majdnem dogma).
6. Isten az embert a maga képére alkotta (biztos).
7. Az emberi lélek szellem.
8. Az embernek van szabad akarata.
9. Az emberi lélek halhatatlan.
10. Az ember szerves testnek és egyedi szellemi léleknek szubsztanciális egysége.
11. Az ősszülők a megszentelő kegyelem állapotában voltak.
12. Az ősszülők a bűnbeesés előtt mentesek voltak a rendetlen kívánságtól (concupiscentia) (majdnem dogma).
13. Az ősszülők a bűnbeesés előtt mentesek voltak a halál kényszerétől.
14. Az ősszülők a bűnbeesés előtt mentesek voltak a szenvedéstől (biztos).
15. Az első ember eredeti szentsége és épsége Isten természetfölötti adománya volt (biztos).
16. A tisztán természetes állapot lehetséges, de soha nem létezett (biztos).
17. Az eredeti szentség és épség adományait Ádám nemcsak önmaga, hanem összes utódai számára is kapta (biztos).
18. Isten az ősszülőket az eredeti szentségben való véglegesítés előtt próbára tette: a próbát nem állták meg, és Isten parancsának megszegésével súlyosan vétkeztek.
19. Ádám bűne következményeivel együtt átszállott az összes emberre, azaz az ősbűn egyben átszármazó bűn. - Következményei: az ősszülők elvesztették az eredeti szentséget és magukra vonták Isten haragját; a halál és a szenvedés törvénye alá kerültek; az ember a sátán rabságába került; test és lélek szerint rosszabbá vált.
20. Az eredeti bűn tartalmát tekintve a megszentelő kegyelem hiánya (biztos).
21. Az eredeti bűn nem utánzás, hanem átszármaztatás útján terjed tovább.
22. Az eredeti bűn következményei: a) a természetfölötti javak elvesztése. b) a testi-lelki leromlás. c) a testi-lelki leromlás nem a természet megromlása. d) az eredeti bűnért kárhozat jár.

IV. A MEGVÁLTÁSRÓL.

a) Krisztus személyéről.
1. A Szűz Máriától született Názáreti Jézus valóságos Isten, mert Ő a megtestesült örök Ige.
2. Az örök Ige valóságos, teljes, velünk azonos lényegű, egyedi emberi természetet vett föl.
3. Jézus Krisztus emberi természete valósággal szenvedésre képes.
4. Jézus Krisztus egy isteni személy két természettel.
5. Az Ige az emberi természetet fogantatása pillanatában vette föl és többé le nem teszi.
6. Jézus Krisztusban a két természet az egyesülés után össze nem keveredve és el nem változva maradt fenn.
7. Jézus Krisztusban két akarat és két tevékenység van.
8. A Fiúisten emberré válása a szó szoros értelmében vett titok (biztos).
9. Egyedül a második isteni személy vált emberré.
10. Krisztus embersége szerint is Istennek természetes Fia; úgyhogy benne egyetlen, mégpedig természetes fiúság van.
11. Jézus Krisztust mint embert is imádás illeti meg.
12. Jézus Krisztusban van helye a tulajdonságok igazi kicserélésének.
13. Jézus Krisztus szent embersége szerint is bölcsességgel teljes, tévedés és tudatlanság nélküli (biztos).
14. Jézus Krisztusnak van tapasztalati, azaz érzékelésből kiinduló és elvonatkoztatás útján szerzett ismerete (biztos).
15. Jézus Krisztus mint ember a boldogító istenlátás tudásával is rendelkezik (biztos).
16. Jézus Krisztusnak van készen kapott ismerete (beléöntött tudása) (ált. nézet).
17. Krisztus embersége szerint is mentes volt minden bűntől.
18. Az ember Krisztus mentes volt a rendetlen kívánságtól.
19. Az ember Krisztus vétkezhetetlen (majdnem dogma).
20. Krisztus emberi akarata szabad akarat (biztos).
21. Krisztus emberi akarata soha nincs és nem is lehet ellentétben Isten akaratával.
22. Az Üdvözítő közvetlenül meg van szentelve a teremtetlen magánvaló szentséggel (ált. nézet).
23. Krisztus embersége a megszentelő kegyelem teljes tartalmával is rendelkezik (biztos).
24. Az Üdvözítőnek isten-emberi hatalma van (biztos).

b) A megváltás művéről.
1. Jézus Krisztus egyetlen, éspedig természet szerinti közvetítő Isten és ember között.
2. Jézus Krisztus a teremtésnek és nevezetesen az emberiségnek feje (biztos).
3. Jézus Krisztus érdemszerző tetteivel, elsősorban kereszthalálával megváltott bennünket azáltal, hogy bűn-adósságunkért helyettünk eleget tett Istennek.
4. Jézus Krisztus megváltói tevékenységével nekünk kiérdemelte a bűn előtti állapot helyreállítását, önmagának pedig fölmagasztalását (biztos).
5. Jézus Krisztus minden ember számára megváltást szerzett.
6. Jézus Krisztus megváltói tevékenységével teljes elégtételt adott Istennek, mely egyenértékű az elkövetett sértéssel, sőt azt bőségesen meg is haladta (biztos).
7. A megváltás a szó szoros értelmében vett titok (biztos).
8. A megváltás Istennek teljesen ingyenes kegyelmi ténye.
9. Jézus Krisztus az emberi nem föltétlen tekintélyű tanítója.
10. Jézus Krisztus az Újszövetség egyetlen főpapja.
11. Jézus Krisztus a keresztfán az Újszövetség igazi és egyetlen áldozataként föláldozta magát.
12. Jézus Krisztus az emberiség és a világ királya.
13. Jézus Krisztus halála után lelkével leszállt az alvilágba.
14. Jézus Krisztus kereszthalála után harmadnapon halottaiból föltámadott, azaz örök időkre újra egyesítette megdicsőült testét a lelkével.
15. A föltámadt Üdvözítő testével és lelkével fölment a mennybe.

c) A Boldogságos Szűz Máriáról.
1. Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben Istenanya.
2. Mária szűz a szülés előtt, a szülésben és a szülés után.
3. Szűz Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz létének első pillanatától kezdve mentes az eredeti bűntől.
4. Szűz Mária Istentől kapott különös kiváltságánál fogva élete egész folyamán mentes volt minden súlyos és bocsánatos személyes bűntől (kat. igazság).
5. Szűz Mária egész élete folyamán mentes volt a rendetlen kívánságtól (biztos).
6. Szűz Mária meghalt (biztos).
7. Szűz Mária halálával lelke Isten boldog színelátására jutott, teste pedig nem indult oszlásnak, hanem nyomban a megdicsőült test állapotára emelkedett (biztos).
8. Szűz Mária halála után nemcsak lélek, hanem test szerint is fölvétetett a mennybe.
9. Szűz Mária kiváltságos módon üdvösségünk közvetítője (biztos).
10. Szűz Máriát kiváló vallásos tisztelet illeti meg (biztos).

V. A KEGYELEMRŐL.

a) A segítő kegyelemről.
1. Van fölvilágosító és akarat-indító kegyelem.
2. Van serkentő (megelőző) és támogató (kísérő, követő) kegyelem (biztos).
3. A segítő kegyelem gyógyít és fölemel.
4. A segítő kegyelem egy, az isteni kegytől és a lelki tevékenységektől egyaránt különböző természetfölötti indítás, mely a minőség kategóriájába sorolható (kat. igazság)
5. Minden egyes üdvös cselekedethez föltétlenül és fizikailag szükséges fölvilágosító és akarat-indító, belső segítő kegyelem.
6. A fölemelő segítő kegyelem föltétlenül és fizikailag szükséges a hitnek és megtérésnek megkezdéséhez.
7. A segítő kegyelem nélkül a bukott ember nem képes huzamos ideig megtartani az egész természetes erkölcsi törvényt (ált. nézet).
8. A megigazultaknak is minden egyes üdvös cselekedethez szükséges a segítő kegyelem (majdnem dogma).
9. Isten különös kegyelmi segítsége nélkül a megigazult ember nem képes kitartani a kapott megigazultságban.
10. A megigazult ember Istentől kapott külön kiváltság nélkül nem képes egész életén át elkerülni minden bocsánatos bűnt.
11. Nem szükséges a szeretet kegyelme (a megszentelő kegyelem állapota) bármilyen jócselekedethez, vagyis a bűnös embernek nem minden cselekedete okvetlenül bűn.
12. Nem szükséges a hit kegyelme bármilyen jócselekedethez, vagyis a hitetelen embernek nem minden cselekedete okvetlenül bűn (biztos).
13. Nem szükséges a segítő kegyelem bármilyen jócselekedethez.
14. Van hatékony kegyelem, melyet okvetlenül követ az akarat hozzájárulása.
15. Az akarat a hatékony kegyelem hatása alatt is szabad marad.
16. Van olyan segítő kegyelem, amely igazán elégséges, de csak elégséges.
17. Semmiféle természetes jócselekedettel nem lehet kiérdemelni az első kegyelmet.
18. Az ember nem képes természetes imádsággal kikönyörögni a kegyelmet.
19. Az ember a maga természetes erőivel nem képes előkészülni a kegyelemre (ált. nézet).
20. Az első kegyelem befogadására az ember csak negatív előkészületre képes (biztos).
21. Isten komoly előzetes akarattal akarja mindenki üdvösségét.
22. Isten az igazaknak az elégséges kegyelmet ad a parancsok megtartására, vagyis a súlyos bűnök kerülésére.
23. A bűnösök mind, még a megrögzöttek is kapnak elegendő kegyelmet a megtérésre (ált. nézet).
24. Isten felnőtt hitetleneknek is ad elegendő kegyelmet az üdvözülésre (biztos).
25. Van előre rendelés.
26. Az előre rendelés végzése meghatározott és változhatatlan (biztos).
27. Külön isteni kinyilatkoztatás nélkül senki sem lehet biztos kiválasztottsága felől (biztos).
28. Az első kegyelemre szóló előre rendelés föltétel nélküli.
29. A kegyelemre és egyben az örök életre szóló, vagyis a teljes előre rendelés szintén föltétel nélküli (biztos).
30. Nincs föltétel nélküli pozitív elvetés, azaz Isten csak a bűnökre való tekintettel kárhoztat el.

b) A megszentelő kegyelemről.
1. A megigazulás valósággal eltörli és megszünteti bűneinket.
2. A megigazulás nem pusztán bűnbocsánat, hanem a belső ember megújítása és megszentelése.
3. A megszentelő kegyelem ontológiai tekintetben természetfölötti készség (biztos).
4. A megszentelő kegyelem által a lélek Isten barátja lesz (biztos).
5. A megszentelő kegyelem a lelket Isten fogadott fiává és a mennyország örökösévé teszi (biztos).
6. A megszentelő kegyelem a megigazult embert a Szentháromság, nevezetesen a Szentlélek templomává teszi (biztos).
7. A megigazulásban az ember a megszentelő kegyelemmel együtt megkapja a természetfölötti erényeket is (biztos).
8. A megszentelő kegyelem elvesztése magával vonja a szeretet elvesztését, de nem vonja maga után okvetlenül a hit elvesztését is.
9. A megszentelő kegyelemmel együtt a lélek megkapja a Szentlélek ajándékait is (biztos).
10. Felnőtteknek a megigazulás kegyelmének megszerzésére erkölcsi jótettekkel elő kell készülniük.
11. A megigazulás első és legszükségesebb előkészítő mozzanata a hit.
12. A megigazulást előkészítő hit nem a hívő bizalom, hanem a dogmatikai hit.
13. Felnőttek nem igazulnak meg egyedül a hit által, hanem más előkészítő cselekedetekre is kötelesek.
14. A megigazulás kegyelmét bármely halálos bűn kioltja.
15. Külön kinyilatkozatás nélkül senki sem lehet bizonyos a hit bizonyosságával kegyelmi állapota felől.
16. Az első kegyelem nem minden megigazult emberben egyforma és a jócselekedetek által növelhető.
17. A megigazult ember a kegyelemmel véghezvitt jótetteivel valóságos érdemeket szerez Isten előtt.
18. Az érdemszerzés föltételei: a) Isten ígérete, b) az ember zarándok állapota, c) a kegyelem állapota, d) az erkölcsi jóság, e) a cselekedet természetfelettisége (biztos).
19. Az igazság szerinti érdem tárgya a megszentelő kegyelem növekedése, az örök dicsőség és annak növekedése.
20. A halálos bűnnel érvénytelenné vált érdemek a megigazulás visszaszerzésével fölélednek (majdnem ált. nézet).

VI. AZ EGYHÁZRÓL.

a) Az Egyházról az Üdvözítő tervében.
1. Jézus Krisztus akarta, hogy követői önálló természetfölötti, vallási társaságot alkossanak.
2. Az Egyház rendeltetése, hogy a megváltás gyümölcseinek alkalmazása által fölépítse Krisztus titokzatos testét (biztos).
3. A Jézus Krisztustól megváltott és a Szentlélektől megszentelt hívők Jézus Krisztus révén egymás között eleven egységet alkotnak (communio sanctorum).
4. Az Egyház tökéletes társaság, ezért létében és tevékenységében minden más társasággal, az állammal szemben is független és önálló (autonóm) (biztos).
5. Jézus Krisztus Egyházára bízta a legfőbb tanítói tisztét (magisterium).
6. Jézus Krisztus az Egyháznak papi hatalmat adott (sacerdotium).
7. Jézus Krisztus Egyházának kormányzó hatalmat adott (imperium).
8. Az Egyházban maga Jézus Krisztus állandó és eltörölhetetlen különbséget rendelt a hívők és elöljárók között (ált. és szolgálati papság).
9. A kormányzó Egyházban Krisztus a kormányzó hatalomnak három fokát állapította meg, melyeknek hordozói a püspökök, az áldozópapok és a diákonusok.
10. Jézus Krisztus Szent Pétert közvetlenül és egyenest az Egyház jogi fejévé tette.
11. Jézus Krisztus úgy rendelkezett, hogy Szent Péternek mindig legyen utóda a világ végezetéig.
12. Jézus Krisztus Egyháza látható társaság (biztos).
13. Jézus Krisztus Egyháza egy és az üdvösséghez szükséges.
14. Jézus Krisztus azt akarta, hogy az Ő Egyháza egységes legyen.
15. Az Egyház egyetemes.
16. Az Egyház szent.
17. Az Egyház fogyatkozhatatlan.
18. Az Egyház apostoli.

b) Az Egyház történeti megvalósulásáról.
1. A római pápa Szent Péternek az egyházi főségben törvényes utódja.
2. A katolikus Egyház a kinyilatkoztatott igazság megőrzésében és tanításában tévedhetetlen.
3. Az egyházi tévedhetetlenség elsődleges tárgya minden igazság, amely formálisan ki van nyilatkoztatva.
4. Az egyházi tévedhetetlenség másodlagos tárgya mindaz, ami nélkül lehetetlen volna kinyilatkoztatást sértetlenül megőrizni és tévedhetetlenül előterjeszteni (biztos).
5. A püspökök apostoli testülete a tévedhetetlen tanítást gyakorolja rendkívüli, ünnepélyes módon, midőn a világegyház püspökei az apostoli testület fejének, a római pápának fősége alatt egyetemes zsinaton az Isten országát mélyen érintő egyetemes és nagy jelentőségű ügyekben döntenek.
6. A püspökök apostoli testülete tévedéstől mentes akkor is, amikor rendes módon tanít, vagyis mikor a világegyház püspökei - ki-ki a maga egyházmegyéjében - a római püspökkel és egymással egyetértésben tanítanak hitbeli avagy erkölcsi igazságokat.
7. Tévedhetetlen a római pápa egymagában is, mikor Szent Péter székéből (ex cathedra) szól.
8. A megdicsőült szentek vallási tiszteletre méltók.
9. A szentek Istennél közbenjárnak értünk, s ezért megengedett és üdvös dolog őket segítségül hívni.
10. Megengedett és üdvös dolog tisztelni a szentek ereklyéit.
11. Megengedett és üdvös dolog tisztelni a szent képeket.

VII. A SZENTSÉGEKRŐL.

a) A szentségekről általában.
1. A szentségi jel dologból és szavakból áll (biztos).
2. A szentségi jel elemei, a dolog és a szavak olyan vonatkozásban vannak egymással, mint az arisztotelészi értelemben vett anyag és forma (biztos). 3. Hét újszövetségi szentség van.
4. Az újszövetségi szentségek a dologi teljesítmény alapján mindig megadják a kegyelmet, ha a fölvevő nem vet akadékot.
5. Az összes újszövetségi szentségek a maguk erejéből közlik a megszentelő kegyelmet és kíséretét.
6. A megszentelő kegyelmen kívül minden szentség külön szentségi kegyelmet közöl (biztos).
7. Három szentség, a keresztség, bérmálás és egyházi rend eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe, aminek következtében nem ismételhetők meg.
8. Az Újszövetség valamennyi szentségét Krisztus rendelte.
9. Jézus Krisztus az újszövetségi szentségeket közvetlenül rendelte (biztos).
10. Az Egyháznak van hatalma szentelményeket rendelni (biztos).
11. A szentségek érvényes kiszolgáltatásához megfelelő papi hatalom szükséges.
12. A szentség érvényes kiszolgáltatásához a kiszolgáltatóban meg kell lennie legalább annak a szándéknak, hogy azt cselekszi, amit az Egyház tesz, amikor szentséget szolgáltat.
13. A szentségek érvényes kiszolgáltatása és hatása független a kiszolgáltató hitétől és erkölcsi avagy természetfölötti életszentségétől.

b) A keresztségről.
1. A keresztség szentségét Jézus Krisztus rendelte.
2. A keresztség anyaga természetes víz folyó állapotban.
3. A keresztvíz alkalmazása (a keresztség közelebbi anyaga) lehet megmerítés, leöntés vagy meghintés (biztos).
4. A keresztség formája a Szentháromság hívása és a keresztelő cselekvény megnevezése.
5. A keresztség eltörli a keresztség előtti összes bűnöket és büntetés-adósságokat, adja a megszentelő kegyelmet, és eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe.
6. A keresztség mindenkinek szükséges az üdvösségre.
7. A szentségi keresztséget pótolhatja a vágykeresztség (biztos).
8. A vízkeresztséget pótolhatja a vérkeresztség, vagyis a vértanúság (biztos).
9. A keresztség rendes kiszolgáltatója a püspök és a tőle megbízott pap, rendkívüli kiszolgáltatója a diákonus, szükségbeli kiszolgáltató minden ember.
10. Minden meg nem keresztelt ember fölveheti a keresztséget.
11. A kisdedeket is lehet, sőt kell keresztelni.

c) A bérmálásról.
1. A bérmálás Krisztus-rendelte újszövetségi szentség.
2. A bérmálás szentsége a megszentelő kegyelmet növeli és teljessé teszi azáltal, hogy sajátos módon közli a Szentlelket (biztos).
3. A bérmálás rendes kiszolgáltatója a püspök.
4. A bérmálás szentségének rendkívüli kiszolgáltatója az áldozópap (biztos).
5. A bérmálás szentségének fölvevője minden megkeresztelt ember (biztos).

d) Az Oltáriszentségről.
1. Jézus Krisztus megígérte (Jn 6), hogy tulajdon valóságos testét és vérét adja a hívőknek ételül és italul (biztos).
2. Az Üdvözítő az utolsó vacsorán a kenyér és bor színe alatt valósággal testét és vérét adta tanítványainak eledelül (kat. igazság).
3. Az Üdvözítő azt akarta, hogy valahányszor az Ő rendelkezése értelmében az Eucharisztiát ünneplik, mindannyiszor a kenyér és bor külseje alatt megjelenjen az Ő teste és vére.
4. Krisztus az Oltáriszentségben átlényegülés útján jelenül meg.
5. Az Oltáriszentségben az átváltozás után a kenyér és bor színei valósággal megmaradnak (biztos).
6. A kenyér és bor színei az Oltáriszentségben hordozó és egységesítő metafizikai alany nélkül maradnak (biztos).
7. Az Oltáriszentségnek bármely színe alatt jelen van az egész Krisztus.
8. Az egész Krisztus jelen van mindengyik színnek bármely része alatt.
9. Krisztus az Eucharisztiában jelen van a vétel előtt is, és jelen marad az úrvacsora, ill. szentmise szertartása után is.
10. Krisztust az Oltáriszentségben imádás illeti meg.
11. Az Eucharisztia anyaga búzakenyér és szőlőbor.
12. Az Eucharisztia formáját teszik az Üdvözítő szavai, melyekkel az utolsó vacsorán tanítványainak adta testét és vérét (majdnem dogma).
13. Az Oltáriszentség készítője kizárólag a fölszentelt áldozópap.
14. Az Oltáriszentség méltó fölvevője a megigazult keresztény.
15. Az Oltáriszentség vétele isteni és egyházi parancs erejénél fogva szükséges, de nem szükséges mint az üdvösségnek nélkülözhetetlen eszköze, hanem csak erkölcsileg, mint a természetfölötti élet fönntartásának leghatékonyabb rendes eszköze.
16. A szentmise bemutatásán kívül nem kötelező két szín alatt venni az Oltáriszentséget.
17. Az Eucharisztia készítése a szentmisében valóságos áldozat, melyet Krisztus rendelt az Újszövetség számára.
18. A szentmise áldozati cselekménye lényegileg a konszekrációban és kiegészítőleg a papi áldozásban van (majdnem ált. nézet).
19. A szentmise nemcsak imádó és hálaadó, hanem egyúttal engesztelő áldozat.

e) A bűnbánat szentségéről.
1. A gyónás Krisztus alapította újszövetségi szentség.
2. Az Egyház szentségi bűnbocsátása bírói ténykedés.
3. A töredelem szentségének formája a papi föloldozás szavai (biztos).
4. A bánat, a gyónás és az elégtétel szándéka a bűnbánat szentségének alkotó részei.
5. A bánat, a gyónás és az elégtétel a gyónás szentségi anyaga (biztos).
6. Bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat (biztos).
7. A tökéletes bánat megigazulást szerez gyónáson kívül is, de nem annak vágya nélkül (majdnem dogma).
8. A gyónáshoz nem szükséges a tökéletes bánat, hanem elég a tökéletlen bánat (biztos).
9. A keresztség után elkövetett és a bűnbánat szentségében még meg nem bocsátott összes halálos bűnök részletes meggyónása isteni rendelés értelmében szükséges a szentségi feloldozás elnyeréséhez.
10. Isten a bűnnel és az örök büntetés adósságával nem mindig törli el az ideiglenes büntetések adósságát.
11. Az ember önként vállalt vezeklő cselekedetekkel tud Istennek elégtételt szolgáltatni.
12. A gyóntatónak van hatalma és joga bölcs mérlegelés alapján a bűnös képessége és a bűnök természete szerint megfelelő elégtételt kiróni.
13. Az elégtétel kirovása a gyóntatónak egyúttal kötelessége is (majdnem dogma).
14. A bűnbánat szentsége eltörli az összes halálos bűnöket az örök büntetés adósságával együtt.
15. Az Egyháznak az Úr Krisztustól van hatalma bármilyen súlyos bűnök megbocsátására.
16. A keresztség után elkövetett halálos bűnök bocsánatának elnyeréséhez elkerülhetetlenül szükséges a bűnbánat szentsége valóságban vagy legalább vágyban.
17. A bűnbánat szentségének kiszolgáltatója az arra jogosított pap.
18. Az Egyháznak van joga búcsút engedélyezni.
19. Amikor az Egyház a búcsúban elenged ideigtartó büntetéseket, az Egyház kincséből megfizet az örök isteni Igazságnak (majdnem dogma).

f) A betegek kenetéről.
1. A betegek kenete Krisztus alapította újszövetségi szentség.
2. A betegek kenete távolabbi anyaga a püspöktől megszentelt faolaj.
3. A betegek kenete közelebbi anyaga a beteg megkenése (biztos).
4. A betegek kenete szentségének formája a pap imádsága.
5. A betegek kenete kiszolgáltatója a pap.
6. A betegek kenete fölvevője a megkeresztelt nagybeteg (biztos).
7. A betegek kenete a negybetegnek erkölcsileg szükséges, ezért kötelező (valószínűbb nézet).

g) Az egyházi rendről.
1. Az egyházi rend Krisztus rendelte valóságos újszövetségi szentség.
2. A négy kisebb rend és a szubdiakonátus nem szentség, hanem csak szentelmény (biztos).
3. A diákonátus, az áldozópapság és a püspökség szentség.
4. Az egyházi rend szentségének anyaga a püspök kézrátétele (biztos).
5. Az egyházi rend szentségének kizárólagos kiszolgáltatója a püspök.
6. Az egyházi rend szentségét csak megkeresztelt férfi veheti föl érvényesen (biztos).

h) A házasságról.
1. A házasság Krisztus rendelte újszövetségi szentség.
2. Az Újszövetségben maga a házassági szerződés teszi a házasság szentségi lényegét (biztos).
3. A házasság szentségének kiszolgáltatói maguk a házasulandók (biztos).
4. Az Egyháznak joga van nemcsak megáldani a házasságot (szentelmény), hanem kizárólagos hatalma van házassági akadályokat fölállítani, alóluk fölmenteni és házassági ügyekben ítélni.
5. A házasság szentségét érvényesen fölvehetik, akiknek komoly szándéka van, természettől fogva alkalmasak a házaséletre, meg vannak keresztelve és nem gátolja őket bontó akadály (biztos).
6. Az egyes ember nincs egyenesen házasságra kötelezve (biztos).
7. A szűzi állapot kiválóbb a házas állapotnál.
8. A latin Egyház helyesen és az Üdvözítő szándéka szerint jár el, amikor a nagyobb rendekben lévőket cölibátusra kötelezi.
9. A keresztény házasság lényegében egy, úgyhogy egy férfinak egyszerre csak egy felesége, és egy nőnek egyszerre csak egy férje lehet.
10. Az érvényes házasság belsőleg fölbonthatatlan.
11. Az egyik fél házasságtörése sem jogosítja föl a másik felet a házasság fölbontására (majdnem dogma).

VIII. A VÉGSŐ DOLGOKRÓL.

a) A végső eseményekről.
1. A halál egyetemes, azaz minden ember számára bekövetkezik a test olyan elváltozása, mely a földi élet végét jelenti.
2. A jelen üdvrendben a halál a bűn büntetése.
3. A halállal véget ér a próbaidő és az érdemszerzés lehetősége (majdnem dogma).
4. A halál után minden egyes lélek nyomban ítélet elé kerül, mely neki végleg megállapítja örök sorsát.
5. Az ítéletet nyomban követi a végrehajtása; azaz nyomban az örök életre vagy a kárhozatra mennek, kik megértek rá, akiknek még tisztulniuk kell, a tisztítóhelyre jutnak.
6. Az Üdvözítő második eljövetelekor a holtak valamennyien föltámadnak a saját testükben.
7. A föltámadott test azonos a földi testtel, amennyiben igaz emberi test, és kinek-kinek tulajdon egyéni teste.
8. Az idők végén Jézus Krisztus dicsőségben eljön méltó véget adni a világtörténelemnek.
9. A halottak föltámadása után a világtörténet befejezéséül Jézus Krisztus eljön megítélni az egész emberiséget.
10. A jelen világnak a történelmi folyamat befejeztével vége lesz (biztos).
11. A jelen világ elmúlása nem megsemmisülés, hanem megújulás, nem világhalál, hanem föltámadás (biztos).

b) A végső állapotokról.
1. Akiket a külön ítélet halálos bűnben megátalkodva talál, azok a bukott angyalokkal együtt örökké szenvedik a kárhozat kínjait.
2. Van tisztítóhely.
3. Van mennyország.
4. Az örök boldogság elsősorban abban áll, hogy az üdvözültek színről színre látják az Istent.
5. Isten boldogító látása végett az üdvözült léleknek külön természetfölötti fölkészültségre van szüksége.
6. Isten színelátásának nyomán a legteljesebb boldogság jár (biztos).

(Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)
http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/06/12/mit_hiszunk_az_egyhaz_dogmairol

A hamispróféta a nácikhoz hasonlította a magyarokat!

A katolikus egyházfő szombaton celebrált szentmiséjén a nácizmus, a totalitárius rendszerek és a terrorizmus áldozataira emlékezett.

Ferenc pápa a prédikációjában arról beszélt, hogy az európai táborokban hasonló körülmények uralkodnak, mint egykor a nácik által felállított koncentrációs táborokban.

Épp ezért Európa koncentrációs táborokat is épít.

Kijelentette: Európa határainak lezárásával a bevándorlók sorsát megpecsételte. Bár vannak országok, melyek “nem veszik ki részüket” ebből a kegyetlenségből, hiszen a bevándorlás Európa érdekeit szolgálja.

Az egyházfő felidézte görögországi látogatását is, amikor bevándorlókkal találkozott. A migránsokat korunk mártírjainak titulálta. Hozzátette, a háború elől menekülő bevándorlóknak ugyanazzal kell szembenézniük, mint a második világháborúban:

Lezárt kapuk, hónapokig tartó várakozás – embertelen körülmények között.

Ferenc pápa szombati kijelentése újabb vihart kavart a nemzetközi sajtóban. A Reutersnek interjút adó Amerikai Zsidó Bizottság (AJC) egyik vezetője szerint a pápának felül kéne vizsgálnia szavait. Mint mondta, a második világháború idején történt tragédia, annak nagyságrendje összehasonlíthatatlan azzal, ami az európai menekülttáborokban zajlik.

http://www.kulfoldiapro.com/news/ferenc-papa-a-nacikhoz-hasonlitotta-a-magyarokat/

Ferenc pápa a nácikhoz hasonlította a magyarokat!

Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete

2017. június 2. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Minden kereszténynek meg kellene menteni bizonyos számú lelket, amennyit Én előre meghatároztam. Akkor csak nagyon kevesen, egy-két ember kerülne a pokolba. Ha a keresztények mindig elfogadnák az áldozatokat és a szenvedéseket, és fölajánlanák azt úgy, ahogy Én kérem, és életszentségben élnének, akkor teljesítenék elvárásomat. De sajnos ezt csak nagyon kevesen vállalják. Pedig minden jó szándékú munka, szenvedés, áldozat, jócselekedet lelkeket ment, mert beszámítom ezeket. Ezért sokkal több hárul rátok, akik Engem követtek, és engedelmeskedtek hívásomnak. De Én megáldom teherbíró képességeteket. Keresztetek súlyosabbik végét Én viszem, és megadom nektek a kegyelmet, hogy kitartsatok követésemben mindhalálig. Mert az Én követésem nem más, mint az Én Megváltásom művében való részvétel, ami a maga lélekmentés.

Drága gyermekeim! Így tekintsetek a keresztre, amelyet nap, mint nap föl kell vennetek, és ahhoz, hogy hordozni tudjátok, önmegtagadásra van szükségetek. Ezért kértem ezt a kettőt, amikor meghívtalak követésemre.

Drága kicsinyeim! Az idő sürget. A bűn nagyon elburjánzott a Földön. Atyám büntető keze hamarosan lesújt. Az irgalmasság ideje lejár, amelyet kemény igazságosságom haragja vált fel. A harmadik világháború már elkezdődött. Hideg szele végigsöpör az egész Földön. Az országok fegyverkeznek és katonákat toboroznak.

Gyermekeim! A kehely csordultig betelt. A türelem ideje lejár. Nagyon szomorú események következnek rátok. Emberek milliói, tömegei fognak hirtelen meghalni. Ezért jobb lenne minden embernek megtérni, mert élete végén már az ítélet következik, és arra a sorsra jutnak, amit cselekedeteikkel kiérdemeltek. Túl sokat foglalkoznak a testükkel, ami elrohad, és semmit sem törődnek a lelkükkel, ami örökké él, de nem mindegy, hova jut. Ezért, drága kicsinyeim, jobb lenne, ha a lelketeket táplálnátok szentségeimmel. Megtisztulnátok a bűnbánat szentségében, Szent Vérem fürdőjében, és megerősödnétek a Szent Eucharisztia vétele által.

Kicsinyeim! Ezt hirdessétek mindenkinek, és főleg imádkozzatok és hozzatok áldozatot a bűnösökért, hogy meghallják figyelmeztetésemet, és tettekre váltsák azokat. Én az igazságot hirdetem nektek, ami a Szent Evangélium ismétlése. Ne mondjátok, hogy félelmetesek üzeneteim, mert ezek mind megegyeznek a Szentírással. Kétezer évvel ezelőtt ugyanezeket mondtam, nektek, amelyek a történelem folyamán többször is beteljesültek. Száz évvel ezelőtt Édesanyám Fatimában ezt mondta: „Ha nem tér meg a világ, egy még pusztítóbb háború következik.” Sajnos a világ azóta sem tért meg. Bűneik az Égbe csapnak, és büntetésért kiáltanak. Még a gyermek is fél az apjától, ha engedetlen, de a bűnös nem féli Istent, csak káromolja és szidja. Ez így nem mehet tovább. Minden atya, aki szereti fiát, megfenyíti, hogy jobb útra térítse. Ez a háború is egy fenyítés, amely által még sok lélek meg fog térni, amikor tisztán fogja látni, hogy az élete véget ér, és választania kell Isten és a sátán között. Még olyanok is megtérnek Hozzám, akik soha nem hallottak Rólam, mert ilyenkor rengeteg kegyelmet adok.

Gyermekeim, készüljetek! Beteljesülnek a próféciák. Megáldalak titeket Szívem minden emberi értelmet felülmúló végtelen, csodálatos szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[Végtelenül szomorú volt az Úr a háború miatt. Itt olyan pusztaságot láttam, hogy csak halottak voltak. Meg üregek a földben. Házak eltűnve.]

Szentírási megerősítések: 1Kor 11, 32: „Ha azonban az Úr ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk.” 2Tim 2, 9: „Isten szava”

2017. június 3. Elsőszombaton Szentségimádáson, Pünkösd előestéjén: „Én a Szentlélek vagyok. Írd! Betöltök mindent és mindenkit, akik megnyitják Előttem lelküket. Én, a Szentlélek, újítom meg ezt a világot, és benne minden embert. Előttem nincs akadály. Még a legnagyobb bűnösöket is megtérítem. Tiszteletben tartom a szabad akaratot. Ahova nem engednek be, oda nem megyek. De a következményeket mindenki maga viseli. Most pedig dicsőítsd Általam az Istent, a szentek Szentjét, Aki három Személy, de mégis egy Isten. Légy áldva, és magasztalva Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek! Dicsőítelek és áldalak Téged, Akinek szavára lett a világmindenség. Aki a semmiből teremtetted az embert azért, hogy hálát adjon Neked, mert a Te szeretetedből létezik. Dicsőítsen és szeressen Téged úgy, hogy megtartja törvényeidet. Minden cselekedete a Te szeretetedet türközze, hogy magasztalják miatta az örökkön élő Istent. Ó, ember! Ha tudnád, mekkora méltóságra hívott meg Teremtőd. Szent Fia képmására alkotott. Értelmet és szabad akaratot kaptál azért, hogy munkatársa légy az Emberfiának a Megváltásban. Ha tudnád, mekkora jutalom és dicsőség Krisztus sorsában osztozni a Földön! Ti mindnyájan viszolyogtok és menekültök az áldozatoktól és szenvedésektől. Pedig ha Jézuséval egyesülve felajánljátok szenvedéseiteket, Maga a Megváltó menti általatok a lelkeket. Ő Maga folytatja bennetek áldozatait és szenvedéseit a világ végéig. Amíg a sátán szedi áldozatait, addig ti Jézus követői, kiragadhatjátok a markából a lelkeket, ezzel megdicsőítve Isten Fiát, Aki kínszenvedésével és kereszthalálával váltott meg benneteket. A Mennyben hatalmas az öröm egy megtérő lélek miatt, akinek üdvösségét ti elő tudjátok mozdítani.

Gyermekeim! Mentsétek meg a bűnösöket! Imáitokkal, áldozataitokkal és szenvedéseitekkel meg tudjátok tenni. Nyissátok meg Előttem szíveteket. Én betöltelek titeket mennyei fényemmel. Megadom nektek a tisztánlátást, és a hajlandóságot arra, hogy engedelmeskedjetek Istennek, és tettekre váltsátok tanításomat. Ez a Pünkösd legyen más, mint az eddigiek! Most, amikor a bűn túlárad a világban, legyetek világító fáklyák! Sugározzátok Krisztus fényét, életpéldátokkal, szavaitokkal és cselekedeteitekkel! Soha nem látott szükség van rátok. Nélkületek sokan mennének a pokolba, mert nincs, aki imádkozzon értük. Én, a Szentlélek, kérlek titeket: nyissátok meg Előttem szíveteket és váltsátok tettekre tanításomat! Erre áldalak meg titeket Isten lángoló tűz-szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2017. június 3. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Készüljetek mindarra, amit mondtam nektek, mert beteljesednek szavaim. Ítélet alatt áll ez a világ. A rengeteg természeti katasztrófa Atyám fenyítése, ami a világ bűneinek a következménye.  Atyám meg akarja menteni gyermekeit, ezért azt akarja, hogy féljék az Istent, térjenek bűnbánatra és megmeneküljenek az örök kárhozattól. Tulajdonképpen már az első ilyen természeti katasztrófa láttán imádkozni kellene, és Egyházamnak meg kellene szerveznie, hogy a plébániákon éjjel-nappal Szentségimádást végezzenek. Ha ezt tennék papjaim, rengeteg rossztól menekülnének meg azok a városok, ahol ezt teszik, és az egész világra kihatna ez a hatalmas kegyelem-kiáradás, amelyet azoknak adok, akik szüntelenül imádnak és engesztelnek Engem a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Az Evangéliumban ezt mondtam: „kérjetek és adatik”, és a hittel teli ima hegyeket mozdít el. De ha nem kérnek Engem, nem imádkoznak, és nem hisznek Bennem, akkor mire adjam a kegyelmet? Az imádság párbeszéd Istennel. De ha a gyermek nem kéri apját, hogy segítsen rajta, akkor nem kap segítséget. Ezt mondtam: „aki hisz, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik”. Keresztény híveimnek misszionálni kellene úton-útfélen, hogy hitre térítsék a hitetleneket, meg a más vallásúakat. Ehelyett csak a maguk dolgával vannak elfoglalva, vasárnapi keresztények, akik egy héten egyszer bejönnek a templomba, de miután kimentek, úgy élnek, mint a pogányok.

Gyermekeim! Ne csodálkozzatok azon, hogy megtisztítom a világot. Ha ez így menne tovább, szinte mindenki elkárhozna.

Kicsinyeim! Imádkozzatok és engeszteljetek, hogy vegyem vissza a büntetés ostorát, és ne kelljen kiinni a kelyhet. Mert ha nem imádkoztok, egy még szörnyűbb háború sújt le rátok, amely rengeteg halottat követel. Annyi lesz a halott, mint a tenger fövenye. De hittel teli imáitokkal, engeszteléseitekkel és áldozataitokkal még csökkenthetitek a szenvedéseket. Még egy pici időt koldulhattok, mielőtt végérvényesen lejárna irgalmasságom időszaka. Éljetek szüntelen készenlétben, és akkor bármikor csap le rátok, készenlétben talál titeket a halál, és nem fogtok elveszni.

Megerősítő áldásomat adom rátok, Szívem túláradó, végtelen szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Kolosszei 1, 25: „Isten szava”

2017. június 4. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Nagyon szomorú az Én lelkem. A Föld már nem kerülheti el a büntetést. A terrorcselekmények egyre szaporodnak, egyre több ember fog áldozatul esni. A természeti katasztrófák egyre több helyen sújtják a világot. A háború, az öldöklés nem szűnik meg, sőt, egyre jobban kiterjed. Édesanyám hamarosan elhagyja Medjugorjét. Be fognak fejeződni a jelenések. Ő a Béke Királynőjeként szállt alá a Mennyből Medjurogjéba. Ha ő már nem lesz jelen a Földön, mint a Béke Királynője, akkor elhatalmasodik a háború.

Kicsinyeim! Most, amíg még Ő jelen van a világon, ragadjátok meg Istenanyai kezét! Kapaszkodjatok bele palástjába! Hívjátok segítségül közbenjáró imáját, hogy megmeneküljetek a kárhozattól, és másokat is megmentsetek, és elkerüljétek azokat a borzalmas, fájdalmas kínszenvedéseket, amelyeket ellenfelem, a sátán már előre kitervelt minden ember számára. Kérjétek meg Édesanyámat, borítson be titeket Istenanyai szent palástjával, ami a szent angyalok védelme! Kérjétek magatokra Szent Vérem oltalmát! Akkor láthatatlanná váltok a sátán számára, és erőt öntök belétek, a hit erejét, hogy legyőzzétek a kísértéseket, és a bűnt lábbal tapossátok. Most ezekre a fegyverekre van a legnagyobb szükségetek.

Kicsinyeim! Gyülekezzetek keresztem alá, mint a kiscsibék a kotlós szárnyai alá, ahol Szent Vérem ömlik rátok, ami az egyetlen biztos védelem a kárhozat és a bűn ellen. Szent Vérem által biztonságban vagytok, mert Vérem a megváltás eszköze. Hisz azért lettem Emberré, hogy áldozatul adjam Testemet és Véremet a keresztfán értetek, hogy megmeneküljetek az örök haláltól, és helyettetek szenvedjem el a bűneitekért járó büntetést.

Kicsinyeim! Ha tudnátok, mekkora kegyelmi ajándék és kincs vagyok a számotokra! Éjjel-nappal imádkoznátok, könyörögnétek Hozzám oltalomért, amíg a veszedelem el nem múlik. Felfogni nem tudjátok, mennyi veszélynek vagytok kitéve. Az ég feketéllik a démonok légióitól, akiket bűneitekkel, bűnös életviteletekkel és cselekedeteitekkel szabadítotok ki a pokolból a Földre. Mert minden kísértésbe és bűnbe való beleegyezés felhozza őket a pokolból, rátok telepednek, kínoznak, gyötörnek, csábítanak benneteket, végül a kárhozatba döntenek. Újra mondom: ne álljatok soha szóba a gonosszal! Minden kísértést azonnal vessetek el magatoktól! Ha ilyet tapasztaltok, rögtön mondjátok el a Szent Mihály és a Most segíts meg Mária imákat! Vessetek keresztet a homlokotokra, és egész testetekre, mert a testi kívánságok által kísérti lelketeket, hogy végül elbuktasson. Tagadjátok meg magatokat! Mondjatok ellene a test és a világ csábításainak! Törekedjetek a lelki kincsek megszerzésére, amely az Én követésem gyümölcse. Ha valakiben látom a készséget és a hajlandóságot az Én megismerésemre és követésemre, azonnal lehajolok hozzá, karjaimba veszem, és minden számára szükséges kegyelemmel elhalmozom. Én vagyok a ti üdvösségetek és megváltó Istenetek. Az ilyen lelket igyekszem hamar életszentségre vinni. Vonzom őt a szentségek felvételére, és elkísérem őt a gyóntatószékig és a Szentáldozáshoz. Mert ez a két legnagyobb szentség, amit alapítottam. A Szentmise, az Egyház, ahol jelen vagyok Testemmel és Véremmel, és Én magam adok feloldozást minden bűn alól, papjaim által. De csak a bűnbánatban megtisztult lélek kaphat Tőlem nagy kegyelmeket a Szentáldozásban. Abban a fokban, amennyire megnyitja lelkét Előttem. Ez a megnyitás azt jelenti, hogy teljesen Rám hagyatkozik, és átadja az életét Nekem. Akkor tudom őt formálni, és életszentségre vinni. De ha szentségtörően gyón és áldozik, akkor ezt a kárhozatára teszi. Ezt a lelket továbbra is gyötörni fogja a sátán. Állandó harcban áll Velem, mert a sátán szítja ellenem. Ennek a léleknek nincs békéje és boldogsága. Erről ismeri fel, hogy szentségtörően gyónt és bűnben áldozott. De ha Szentgyónás és Szentáldozás után a lelke megtelik az Én békémmel és örömömmel, akkor biztos lehet abban, hogy megtisztult lélekkel, méltó módon fogadott Engem a szívébe. Íme, elétek tártam a jeleket, megkaptátok Tőlem a tisztánlátást.

Megáldalak titeket Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Filippi 3, 6: „Az Egyház üldözése” Márk 9, 39: „Jézus válaszolt”

2017. június 5. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Nagyon szomorú az Én Lelkem. Az embert arra teremtettem, hogy szeressen, és szomjazzon a viszont-szeretetre. Ehelyett csak gyűlölködés és öldöklés folyik szerte a Földön. Ez így nem mehet tovább. Be kell avatkoznom, és meg kell állítanom ezt a gyűlölet-hadjáratot és gyilkolást. Megtisztítom ezt a Földet. Megfenyítem a Föld lakóit. Saját könnyeikben és vérükben fognak megtisztulni. Mint ahogy Én fölmentem a keresztfára és kiontottam értük Véremet, ők ugyanúgy fölmennek a saját szenvedéseik Golgotájára, hogy megbánják, megsirassák bűneiket és elégtételt adjanak érte.

Gyermekeim! Imádkozzatok még többet a bűnösökért, hogy belássák bűneiket és felhagyjanak azokkal, hogy megkapva a tisztánlátást Hozzám térjenek.

Kicsi gyermekeim! Adjatok hálát azért, hogy ti a keresztény hitbe születtetek, és gyakoroljátok vallásotokat. Mondjátok el ezért mindennap a Te Deum-ot, és kérjétek magatokra a mindhalálig való kitartás kegyelmét, még akkor is, ha üldözést szenvedtek és az életeteket fogjátok adni Értem.

Féltékenyen szerető Istenetek vagyok. Azt akarom, hogy csak Bennem éljetek és Engem imádjatok! Én legyek minden örömötök, boldogságotok forrása! Én legyek szívetek egyedüli vigasza, reménye, örök boldogsága! Megismertetem veletek szeretetem mélységeit: mily nagy szeretet vitt fel Engem értetek a Golgotára. Megismerhetitek ellenállhatatlan vágyamat, amely az emberi nem üdvösségét, örök boldogságát kívánta. Ez az izzó szeretet és vágy vitt fel Engem a Golgotára, a keresztfára. Ez adta az erőt Nekem, amikor a kínzások helyén rettenetes kínszenvedéseket álltam ki, mert azt akartam, hogy ti is ott legyetek, ahol Én, és lássátok dicsőségemet. Nem akartam, hogy csak egyetlenegy is elvesszen közületek. Mivel szabad akaratot kaptatok, és bűnbe estetek, így szükséges volt, hogy az elégtételt bűneitekért Én fizessem meg, amikor Magamra vállaltam vétkeiteket. Hatalmas Közbenjáró vagyok. Isten-ember, Aki az Istennél könyörgök értetek: emberré lettem – egy közületek, hogy meg tudjak halni bűneitekért. Nem kérek mást, csak azt, hogy szeressetek viszont, és teljesítsétek törvényeimet, mert csak így tudtok megmenekülni a gonosz hatalmából. Jöjjetek Hozzám mindnyájan! Szárnyaim alatt menedéket találtok. Csak Én vagyok az egyetlen, az egyedüli, Aki ki tudlak szabadítani a sátán rabságából, Aki meg tudom menteni lelketeket az üdvösségre. Hallgassatok Rám! Engedelmeskedjetek figyelmeztetéseimnek, mert a fekete felhők már egyre tornyosulnak. Ítélet alatt áll a világ. Az emberiség nem kerülheti el a büntetést és fenyítést, mert bűneik az Égbe csapnak, és büntetésért kiáltanak. Ne higgyétek, hogy megúszhatjátok! Erre áldalak meg benneteket, kicsinyeim, Szívem minden emberi értelmet felülmúló, végtelen szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: „Márk 5, 39: „(Jézus) szólt hozzájuk” 13, 35-37: „Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!”

2017. június 6. Itthon az Úr Jézus: „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a helyre nyílt ki: Márk 14, 24: „Ő (Jézus) pedig így szólt: „Ez az én Vérem, az új és örök szövetségé, amely sokakért kiontatik.” 42: „Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják.” 49: „Az Írásnak be kell teljesednie.”

„Drága gyermekeim! Ennek a három mondatnak óriási jelentősége van napjaitokra nézve. Amint az Én Véremet kiontották értetek, úgy a ti véreteket is ki fogják ontani Értem. Készüljetek, mert eljött az óra. Itt van a ti órátok, amikor meg kell vallanotok Engem mindazok előtt, akik üldöznek benneteket Értem. Legyetek bátor harcosok, hogy szentekké és hősökké formáljalak benneteket. A harmadik mondat így szólt: „az Írásnak be kell teljesedni”. Ne mondjátok, hogy félelmetesek a figyelmeztetéseim! Én csak a kétezer évvel ezelőtti szavaimat ismétlem, a Szent Evangéliumot. Jobban teszitek, ha szüntelen készenlétben várjátok az eseményeket, amelyekről előre tájékoztatlak benneteket. Nem az számít, hogy ezen a Földön hogyan megy sorotok, hanem egyedül az, hogy földi életetek után hová megy lelketek. Mert mindaz, aki megvall Engem az emberek előtt, azt Én is megvallom Atyám és szent angyalai előtt. De akik megtagadnak Engem, azokat Én is meg fogom tagadni. Aki mindhalálig kitart, csak az üdvözül.

Gyermekeim! Vértezzétek fel magatokat az Én erőmmel, amely a szentségek vétele, az állandó imádság, és a Belém vetett hit. Mert mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében kárt szenved. Mit adhatna lelkéért cserébe?! Ezért ne az ideig valókkal foglalkozzatok! Ne halmozzatok föl a Földön anyagi javakat! Időtöket és figyelmeteket fordítsátok mindig csak Rám, Megváltó Istenetekre, Aki örök életet adok nektek, ha megtartjátok parancsaimat. Az idő itt van. Úgy éljetek, hogy bármikor megvalljatok Engem, ha kérdőre vonnak titeket Felőlem. Kérjétek magatokra az erős hit kegyelmét, hogy szembe tudjatok szállni a gonosszal, aki meg akar ingatni benneteket, és el akar buktatni, hogy a kárhozatra taszítson. Kérjétek magatokra Szent Vérem védelmét, és Égi Édesanyátok Istenanyai palástját. Szüntelen imádkozzatok, mert az ima az ember párbeszéde Istennel! Ez a Velem való kapcsolat megnyilvánulása, mert csak a barátok szoktak egymással beszélgetni, Én pedig barátaimnak nevezlek benneteket. De csak akkor, hogyha megtartjátok parancsaimat, mert akkor váltok méltókká barátságomra. Ha viszont ellene mondotok tanításomnak, és hátat fordítotok Nekem, akkor a magatok ellenségeivé váltok, Nekem pedig nagy szomorúságot okoztok.

Drága kicsinyeim! Életetek hátralevő részét, amíg még a kegyelem ideje tart, tekintsétek nagy kincsnek, hatalmas lehetőségnek, ami kaput nyit előttetek az örök üdvösségre, ha teljesítitek szavaimat. Minden percről, gondolatotokról, szavatokról és cselekedetetekről számot fogtok adni ítélőszékem előtt. Csak azok kerülik el az ítéletet, akik életszentségben élnek.

Drága kicsinyeim! Most, az idők végén, hirdessétek Evangéliumomat, akár alkalmas, akár nem! Ne törődjetek azzal, ha kigúnyolnak, vagy kinevetnek titeket! Engem is kigúnyoltak, és tövissel koronáztak, mégis Én vagyok a királyok Királya. Nemcsak a zsidóké, hanem minden nemzeté, minden emberé, mert Én az egész világot váltottam meg, kínszenvedéseim és kereszthalálom árán. Ti se törődjetek azzal, ha kinevetnek vagy kigúnyolnak benneteket, mert az utolsó szó az Enyém. Az ítéletkor mindazok, akik elvetettek titeket, meg fogják látni, milyen nagy kegyelmet utasítottak el, amit Én adtam nekik – általatok. Kicsinyeim! Az óra itt van. Lezárul ez a korszak, amelyet egy új fog felváltani: az ezer éves béke uralma. Imádkozzatok azért, hogy mielőbb megkötözzem a sátánt, és a pokol fenekére taszítsam, titeket pedig fölemeljelek abba a békességbe és boldogságba, amelyet öröktől fogva készítettem nektek. Megáldalak titeket Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: Márk 14, 24: „Ő (Jézus) pedig így szólt: „Ez az én Vérem, az új és örök szövetségé, amely sokakért kiontatik.” 42: „Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják.” 49: „Az Írásnak be kell teljesednie.”

2Tim 3, 12: „Az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban.”

2017. június 8. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! A keresztről szólok hozzátok. Készüljetek! Beteljesülnek szavaim. A terv már elkészült kiirtásotokra, de nem számolnak Velem. Tűz fog lecsapni az égből, és elpusztítja mindazokat, akik titeket megölnek, és az egész világ meg fog tisztulni.

Gyermekeim! Életetek minden napján úgy éljetek, mintha az a nap lenne az utolsó lehetőség számotokra, hogy felkészüljetek, és készenlétben várjátok a pillanatot, amikor átlépitek a halál küszöbét, és megjelentek ítélőszékem előtt. Mondom nektek, beteljesülnek az Evangélium szavai: Boldogok a szolgák, akiket Ura érkezése készenlétben talál. De nagyon boldogtalanok azok a szolgák, akik megátalkodottak a bűnben, és nem várják Uruk érkezését, és amikor Uruk megérkezik, nem találja őket készenlétben. Ezek mind a külső sötétségbe kerülnek, a pokol tüzébe, ahol lesz sírás és fogcsikorgatás.

Gyermekeim! Ne mondjátok, hogy kemények és szigorúak szavaim! Én csak az Evangéliumot ismétlem nektek. Az óra már itt van. Éljetek szüntelen készenlétben, és imádkozzatok a szegény, szerencsétlen bűnösökért, mert ha nem imádkoztok értük, az örök tűzbe fognak kerülni. Erre áldalak meg, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Mk 4, 1: „Jézus tanít” 17: „üldözés”

2017. június 10. Itthon az Úr Jézus: „Drága Gyermekeim! Hamarosan ki fog törni a harmadik világháború. Készüljetek! Hamarosan színt kell vallani sokaknak Előttem, mert megérkezik a Nagy Figyelmeztetés – de a halál okán is.

Gyermekeim! Az idő eljött, beteljesülnek próféciáim. Hamarosan olyan világ következik a Földre, amilyen még a világ teremtése óta nem volt. [És most itt egy hatalmas pusztítást mutat az Úr: lerombolt városokat, amit a tűz felégetett, atomháborút, és néptelen minden, nincs ember, kipusztult minden]. Imádkozzatok a bűnösökért és azokért, akik szörnyet fognak halni, akár a háború okán, akár a Nagy Figyelmeztetés során, hogy még életük utolsó pillanatában Hozzám meneküljenek, és megbánva bűneiket, megmentsem őket. Megáldalak titeket Szívem féltő szeretetével, megerősítő áldásommal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Márk 10, 39: „Jézus szólt”

Szentháromság

Bocsa József atya homiliája Szentháromság vasárnapjára

Az ember Isten képére teremtetett. Isten pedig Szentháromság. Éppen ezért mindaz, ami a Szentháromság életében megtalálható, annak ott kell lennie az emberiség életében is, személyes, gazdasági, politikai és kulturális szinten egyaránt. Ha mégsincs ott, akkor az az emberiség szegénységi bizonyítványa, a Szentháromság Egyistentől való eltávolodásának a jele, mutatkozzék ez akár a gazdasági, szociális emberi kapcsolatok, akár a teológia területén. Ha nem látszik ezeken a területeken az emberiség Istenhez tartozása, ha nem tükröződik ezekben a Szentháromság képiség, akkor nagy megtérésre és megújulásra van szüksége az emberiségnek.

A Szentháromság titka önmagában felfoghatatlan. Magunktól nem tudunk rájönni, sem a tényére, sem a hogyanjára. De Isten kinyilatkoztatta nekünk. Jézus beszél az Atyáról és a Szentlélekről, és hármuk kapcsolatáról. Ennek alapján mi is beszélhetünk, elmélkedhetünk róla, bár a puszta beszéd önmagában veszélyeket is rejt magában. A Krisztus Követésében szerepel ez a mellbevágó mondat: mit használ neked ha magasröptű dolgokat tudsz mondani a Szentháromságról, de ugyanakkor nem vagy tetszésére a Szentháromságnak.

Jézusban kinyilatkoztatta magát nekünk a Szentháromság egy Isten, elmélkedhetünk, és beszélhetünk is róla. Róla szól az egész teremtett világ. A világ szentháromságosan van felépítve.

A Szentháromság egyszerre egy is, és három is. Egy természet, három személy. De ez a három személy áthatja egymást olyannyira, hogy egyik a másikban él, kölcsönösen jelen van a másikban, anélkül, hogy elnyomná azt.

Különféle szavazó testületeket úgy alkotnak meg, úgy állapítják meg azok létszámát (kisebb testületeknél háromban, vagy ötben, vagy gondoljunk a parlamenti demokráciákra), hogy szavazás esetén kialakulhasson egy többség, ez a többség leszavazhassa a kisebbséget. A Szetháromságban egyáltalán nem erről van szó. A Szentháromság személyei nem leszavazni akarják egymást. Semmi sincs távolabb tőlük mint ez a leszavazás, vagy egymás akadályozása.

Ők egyet akarnak, olyan mély az egységük, hogy jelen vannak egymásban, egymás legmélyebb kölcsönös tiszteletben tartásával. Mindhárom isteni személy akkor önmaga, ha ő a másik. Vagyis egységről van szó a különbözőségben, az egyik személy „bennlakozásáról” a másikban. Egymásban lakozás ez keveredés megosztottság és és a másik önállóságának a feladása nélkül.

Ez az egység, egymásban lakozás a Szentháromság egyik fontos jellemzője. Mi biztosítja ezt az egységet, hogyan valósul meg ez az egység? A szeretetben. És ez a szeretet oly erőteljes, hogy megszemélyesül. A Fiú az Atya gondolata. A Szentlélek az Atya és a Fiú szeretete. A Szentháromság boldogsága, hogy Önmagában is képes gyönyörködni, önmaga szemlélése teljesen kielégíti, ez mindent magában foglal, mindent létrehoz: lelkeket, világokat, teremtményeket.

Az egész világmindenség a Szentháromság teremtménye. Bár a világ különbözik tőle, mégis körülfogja, átjárja az egész Szentháromság, élteti és egyetlen egységet alkot vele.

A Szentháromság – jóllehet három különálló Személy – csak egyetlen egy akarattal rendelkezik. (Ez az) akarat mindig szereti az egységet, és egyesít. Mindig szeretetteljes, a szeretet az egyik isteni Személyből a másikba oda-vissza áramlik. (Ezeket az isteni Személyeket) a szeretet köti össze, a szeretet valósítja meg Szentháromság személyein belül és a világban is az egységet.

Az embernek is a Szentháromság életét kell élnie, Istennel, a többi emberrel és az egész teremtett világgal egységben kell élnie. Mit jelent ez az egység az ember szintjén? Amint mindenkiben megvan a képesség, hogy azonosuljon önmagával, megvan az a képessége is, hogy mintegy behatolva a másik bensejébe, „élje a másikat”, hogy azonosuljon vele, hogy – amennyire ez csak lehetséges – a másik legyen. Ezt a viszonyt, ezt az egymással való egységet kell nekünk is élnünk, amely tökéletesen a Szentháromság Személyei között létezik: egység a különbözőségben, az egyiknek „bennlakozása” a másikban. Élni ily módon kölcsönös egymást hordozó, egymást átélő, szerető kapcsolatainkban, nemcsak a személyek egymás közt, hanem csoportok, intézmények, egyházak, nemzetek is egyetlen szeretetteljes egységben.

De éppen ez az egység, egymásban élés hiányzik ma a világból. Innen ered a sok baj, ami tönkreteheti a földet. Eltérítik a lelkeket Központjuktól. Innen származik minden szerencsétlenség, amelyet sirat az elbukott emberiség. Bukásának sarkalatos pontja, forrása az, hogy elszakadva él a Szentháromsággal való egységtől: tévtanokban, a vélemények felfuvalkodottságában, a vallásfelekezetek sokaságában, a megoszlások ködében és sötétségében. A világ azon a napon menekül meg, amikor visszatér középpontjához, a Szentháromságban való egységhez. Ezen kell szüntelenül munkálkodnunk. És ennek a megvalósulásáért imádkozzunk ezen a mai ünnepen!

http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/1234-szentharomsag

A niceai zsinat története és az újszövetségi kánon

Ezúttal egy számomra is viszonylag új terület felderítésébe szeretnék belevágni veletek. Az egyház történetéről, annak is egy olyan szakaszáról van szó, ami sokak szerint meghatározó szerepet játszott a kereszténység történelmében. Arról az elhíresült niceai zsinatról van szó, amin egyesek szerint (Dan Brownnal az élen) Nagy Konstantin római császár önkényesen eldöntötte, hogy milyen könyvek, illetve levelek kerüljenek a Bibliába, de még olyan véleményeket is olvasni szép számmal, amik szerint ekkor semmisítették meg vagy nyilvánították eretnekségnek a kánonból kimaradó írásokat. Ez az elmélet, mert, mint hamarosan kiderül, tényleg csak elméletről van szó, olyan gyakran bukkan fel az Interneten, hogy sok keresztény is készpénznek veszi. De vajon mi történt valójában ezen a bizonyos zsinaton? Megmondom őszintén, hogy a kérdés annyira foglalkoztatott, hogy legalább féltucat könyvet és egyéb publikációt olvastam az elmúlt év során a témában és egy olyat választottam a jelen poszt alapjául, ami nemcsak a főbb tudnivalókat, de sok érdekes részletet is feltár. Remélem hozzám hasonlóan mások is hasznosnak találják majd.

Mi is történt Niceában?

Niceába Alexandrián át vezetett az út. Ebben az észak-egyiptomi városban volt az ókor legnagyobb könyvtára és az intellektuális gondolkodás központjának számított, ahol sok ismert teológus is élt. Egyiküket Alexandernek hívták, aki 313 és 238 között Alexandria érseke volt és nagyon komolyan vette posztját. Rendszeresen tartott szemináriumokat, amelyeken a történetünk szempontjából fontosnak bizonyuló Arius, az egyik nagy egyházkerület presbitere is részt vett. Arius és Alexander azonban eltérő véleményen voltak Jézus isteni státuszát illetően. Míg Alexander meg volt győződve arról, hogy Jézus az Atya valamennyi tulajdonságával rendelkezik, beleértve örökkévalóságát is, addig Arius tagadta ezt. Arius szerint Jézus csupán hasonlított az Atyára, és nem öröktől fogva, csak a teremtés előtt-től létezett, bár neki is része volt a teremtésben, illetve dicsőségben a teremtés felett állt, de Maga is teremtmény, Akit Isten a semmiből teremtett valamikor az örök múltban. Vagyis Jézus örökölte az Atya isteni tulajdonságait, azonban szerinte a természetük nem azonos. Kicsit kevésbé isteni.

Alexander azt tartotta, hogy az isteni természet annyira abszolút, mint például a terhesség, vagyis egy asszony nem lehet kicsit vagy nagyon várandós. Vagy az, vagy nem az. Éppen így, Jézus vagy Isten, vagy nem. Alexander ezt az üdvösség szempontjából is fontos kérdésnek tartotta, így minden alkalmat megragadott, hogy hangoztassa álláspontját és cáfolja Arius nézeteit. Arius azonban kitartó volt. Alexander úgy érezte, hogy cselekednie kell és bár szelíd embernek és konfliktuskerülő vezetőnek tartották, Krisztus természetének kérdését túl fontosnak tartotta ahhoz, hogy annyiban hagyja az ügyet.

318-ban 100 püspök részvételével tanácskozást hívott össze Alexandriában, hogy hivatalosan is megfosszák Ariust egyházi tisztségétől.

Arius dühöngött. Nem volt hajlandó elismerni az őt kitagadó eljárást és a mai Törökország területén található Nicodémiába vonult vissza, hogy híveket toborozzon maga köré. Legfőbb támogatója Nicodémiai Euszebiosz volt, aki felesége révén Konstantin császárnak is rokona és a császár udvari teológusa volt. Arius és Euszebiosz levélíró kampányba fogtak, hogy megkeressék azokat a püspököket, akik nem vettek részt az Arius elleni eljárásban. Arius igen jó publicista hírében állt. Olyannyira, hogy tanításait gyakran versbe szedte és időnként még „dallamot is költött hozzájuk, hogy azokat a tengerészek, a molnárok és minden utazó énekelhesse”.^{Philostorgius, The Ecclesiastical History of Sozomen: Comprising a History of the Church from A.D. 324 to A.D. 440, and The Ecclesiastical History of Philostorgius, trans. Edward Walford (London: Bohn, 1855), 2.2.} Rövid időn belül Aris nézeteit hirdető falfirkák és szórólapok lepték el a környéket, a vita pedig az utcai erőszakig fajult. Befolyásos barátja segítségével Arius igazi vihart kavart fel, aminek hatása még a császári udvarban is érezhető volt.

Konstantin számára, aki végre a hatalma útjában álló utolsó riválistól is megszabadult és 324-ben a Római Birodalom egyeduralkodója lett, kínos volt a püspökök közötti viszálykodás. Békét akart a birodalmában és a pontot trónra lépésének 20. évfordulóján akarta feltenni az i-re.

325-ben valamennyi püspökét magához hívatta az egyház történelmének első ökumenikus tanácskozására. Konstantin, aki általában Bizáncban (a későbbi Konstantinápolyban, a mai Isztanbulban) tartózkodott, ideiglenesen Niceába tette át udvarát, amíg a később az ő nevét viselő várost átépítették. A császár úgy gondolta, hogy Nicea tökéletes helyszín a találkozóhoz, ahol a püspököket hercegekhez méltó pompával fogadhatja és kényeztetheti. A császár saját költségén és saját császári járművein szállítatta a városba vendégeit. A kényeztetés részeként üdvözlő ajándékokkal, mesés lakomákkal és fejedelmi szállással várta őket. A szálláshelyek „leírhatatlanul pompásak voltak”.^{Eusebius, Life of Constantine, chap. 15, in The Nicene and Post Nicene Fathers (hereafter cited as NPNF), 2d series, ed. Philip Schaff and Henry Wace (New York: Christian Literature, 1890), 1.792.} Konstantin mindent megtett annak érdekében, hogy egységet teremtsen birodalma egyházában. A végső szó azonban mégsem az övé lett.

Egy jottányit sem

A Niceában összegyűlt püspökök a pompát kevésbé, az üldöztetést annál jobban ismerték. Sokan személyesen élték át Diocletianus és Maximianus császárok igazságtalanságait. Diocletianus elkobozta a keresztény írásokat, felgyújttatta a keresztények épületeit és letartóztatta a papság tagjait. Maximianus kivégeztette, megcsonkíttatta vagy száműzte azokat, akik nem voltak hajlandóak megtagadni Krisztust. A zsinaton résztvevő Paphnutius a jobb szemét veszítette el, bal lábára pedig sánta lett az üldöztetés miatt, majd száműzték is, amiért kereszténynek vallotta magát. Mások nem tudták használni ujjaikat a tüzes kínzások miatt és sokan veszítették el egy-egy végtagjukat. Egy ókori szerző bizonysága szerint „az egybegyűltek egy mártírhadseregre hasonlítottak”.^{Theodoret The Ecclesiastical History of Theodoret 1.6, NPNF, 3.67.} Azoknak, akik ennyit szenvedtek a lelki feddhetetlenség érdekében, nem lehetett csakúgy megmondani, hogy miben higgyenek Krisztust illetően, és ezen semmilyen császári nyomás nem volt képes változtatni.

A Niceában összegyűlt püspököket amúgy is sokkal jobban érdekelte a prédikálás, mint a politika. A gyülekezeteik sorsa és az apostoli hagyományok megtartása foglalkoztatta őket, nem holmi teológiai újítások és inkább figyeltek a Szellem hangjára, mint a császárra. Vagyis a zsinat nem egymástól elszigetelt véleménnyel rendelkező emberek gyülekezete volt. Ellenkezőleg. A Krisztust személyesen ismerő első pásztorok által rájuk hagyott kollektív bölcsességet hozták közös tető alá, hogy gyülekezetüket rövid időre hátrahagyva megbeszéljék a keresztény közösséget foglalkoztató fontos kérdéseket.

Konstantin tudta, hogy a megoldás csakis a jelenlévő püspökök és az általuk képviselt hívő közösségek hitbeli meggyőződésével összhangban érkezhet.

A császár nem volt valami nagy teológus, így teológiai tanácsadóját, Hosiust kérte meg, hogy foglalja neki össze a vita lényegét. Hosius tisztában volt azzal, hogy a Niceába várt vagy háromszáz püspök nagy része nem könnyen fogadná el Arius nézeteit. Mindössze harmincan voltak, akik készek voltak kijelenteni, hogy a Fiú teremtmény, az egybegyűltek talán legnagyobb hányada pedig még hezitált a kérdésben, mivel nem értették tisztán a szembenálló nézeteket.

Mivel Konstantint nem a teológia helyessége, mint inkább a birodalom egysége érdekelte, olyan megoldást akart, ami a többség támogatottságát élvezte, függetlenül attól, hogy végül mi lesz az.^{Justo Gonzalez, A History of Christian Thought, vol. 1, From the Beginnings to the Council of Chalcedon, rev. ed. (Nashville: Abingdon, 1992), 266-67.} Arius követői akaratukon kívül segítségére váltak ebben. A tanácskozás kezdetén szükségét látták, hogy valaki érthetően ismertesse Arius pozícióját. Püspöki rang híján Arius nem vehetett részt a tanácskozáson, így barátja Euszebiosz kapta meg a lehetőséget, hogy prezentálja álláspontjukat, aki legjobb tudása szerint kifejtette, hogy miért nem gondolja a Fiút az Atyával egyenlőnek és nem örökkévalónak. Roger E. Olson egyháztörténész így ír erről:

„Némelyik püspök a fülét is befogta és kiáltozni kezdett, hogy valaki vessen véget az istenkáromlásnak. Egy Euszebiosz közelében álló püspök megragadta a másik kezében lévő papírokat, a földre dobta és megtaposta őket. Mondhatni egész zendülés támadt a püspökök között, aminek egyedül a császár parancsa volt képes véget vetni.”^{Roger E. Olson, The Story of Christian Theology (Downers Grove, IL: InterVarsity Press, 1999), 153-54.}

A korábban a kerítésen táncoló püspökök rövid úton a kerítés túloldaláról meredtek Ariusra. Egyértelművé vált, hogy korábban nem voltak tisztában a nézet részleteivel, illetve, hogy mennyire fekete-fehér kérdéssel állnak szemben. Jézus vagy örök, vagy nem. A többség gondolni se tudott az utóbbira. Konstantin azt gondolta, hogy a tanács pontosan az akarata szerint alakult, hiszen szinte teljes volt az egyetértés.

Miután a résztvevők lecsendesedtek, felmerült az igény egy hivatalos nyilatkozat kiadására az arianizmus ellen. A püspökök egyértelműen nem értettek egyet Arius-szal. Tudták, hogy miben nem hisznek, ugyanakkor azt már kevésbé tudták megfogalmazni, hogy mit jelent Jézus istensége. Ez volt az igazi kérdés Niceában: megfogalmazni, hogy miként volt Jézus isteni természetű, nem pedig az, hogy az volt-e.

A püspökök és a császár megállapodtak, hogy írásba kell foglalni álláspontjukat, amit mindenki aláír, aki pedig ezt megtagadja, elveszíti egyházi pozícióját.^{Eusebius: Life of Constantine 3.12, in NPNF, 1.791.} Konstantin Hosiust bízta meg a dokumentum elkészítésének felügyeletével, aminek megírása nem ment könnyen, mert nem tudtak megállapodni annak nyelvezetén. Arius maréknyi követője a tanácsban ragaszkodott hozzá, hogy kizárólag olyan kifejezéseket használjanak, amik megtalálhatók a Bibliában, a másik oldal viszont úgy gondolta, hogy a Szentírás mondanivalóját úgy lehet a legjobban kifejteni, ha nem szabnak korlátokat a kommunikációban.

Konstantin, valószínűleg Hosius ösztönzésére, előállt egy megoldással. Azt javasolta, mondják ki, hogy a Fiú egylényegű (görögül homoousios) Istennel. Konstantin azt gondolta, hogy ezzel kifejezhetnék Jézus teljes isteni mivoltát (elnyerve az arianizmus ellenzőinek tetszését), anélkül, hogy túl sokat sugallnának (némileg megbékítve Arius követőit). Remélte, hogy ezzel a kulcsszóval egyesítheti a két tábort, de Arius követői túl sokatmondónak találták és tiltakoztak ellene. Konstantin ennek ellenére ragaszkodott a Krisztust Istennel egylényegűnek kijelentő hitvallás megfogalmazásához, ami így hangzott:

„Hiszek^{A görög szöveg többes szám első személyben fogalmaz. A latin változat egyes számot használ. (Hiszünk – Hiszek) Ennek az az oka, hogy ezt a hitvallást a nyugati egyházban gyakran keresztelési hitvallásként használták, míg a görög egyházban általában az egész gyülekezet mondta.} az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől; született és nem teremtetett, az Atyával egylényegű, és általa lett minden. Érettünk, emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből. Megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt, kínhalált szenvedett, és eltemették, harmadnapon feltámadt az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsőségében ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége.
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által.
Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára.
Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet.
Ámen.

A hitvallást Marmaricai Theonász és Ptolemaioszi Secundus kivételével valamennyi püspök aláírta. Bár néhányan kelletlenül tették, azért Arius nézeteit egységesen tévtanításnak vélték. Egyesek közben még egy darabig arról is vitáztak, hogy a görög jotta betű beszúrásával a homo (azonos) helyett a homoi (hasonló) szót használják-e és így egylényegű helyett Istennel hasonlólényegűnek jellemezzék Jézust, de végül maradt az egylényegűség.

A császár visszavág

A zsinat egyértelmű határozata ellenére a szóválasztással kapcsolatos vita nem maradt abba, ami egyrészt megmutatta, hogy Konstantin nem rendelkezett akkora befolyással az egyház felett, hogy ráerőltethette volna az akaratát, másrészt segített kiugrasztani a nyulat a bokorból a császár valódi szándékait illetően.

328-ban Ariust és követőit rehabilitálták, az őket támogató püspökök pedig formálisan is kérték a császártól, hogy az Alexandriai gyülekezet presbitere lehessen. Konstantin beleegyezett és utasította Alexandria új püspökét, az akkor még fiatal Atanázt (később Alexandriai Szent Atanáz), hogy fogadja vissza Ariust a gyülekezetbe. Atanáz ezt megtagadta, úgy gondolva, hogy csak így maradhat hű a Niceai hitvalláshoz, kötelességének érezve, hogy ellenálljon azoknak, akiket a zsinat elítélt, amiért is a császár Trierbe száműzte, egyértelművé téve, hogy nem annyira a teológia, mint inkább a birodalom érdekei motiválták döntéseit.

Atanázt összesen négy alkalommal száműzték élete során, de egyetlen egyszer sem volt hajlandó feladni hitvallását. Konstantin ezzel szemben hol az egyik, hol a másik oldallal szimpatizált, hiszen nem a teológiai kérdések tisztázása, hanem a birodalom egysége érdekelte. Az pedig egészen egyértelmű, hogy Konstantin nem állt olyan helyzetben, hogy rávegye a zsinatot egy olyan döntés elfogadására, amit az nem tartott eleve igaznak. Lehet, hogy Konstantin a „püspökök püspökének” nevezte magát, az egyház azonban az ő ténykedésétől teljesen függetlenül hitt, amiben hitt. Márpedig abban hitt, mégpedig a kezdetektől fogva, hogy Jézus Isten.^{A Niceai zsinat részletes történetéről és annak történelmi kontextusáról lásd még: Olson, Story of Christian Theology, 141-60; és Mark A. Noll, Turning Points: Decisive Moments in the History of Christianity, 2d ed. (Grand Rapids: Baker, 2000), 47-64.}

Az újszövetségi kánon

Ezek után valószínűleg sokakban felmerül a kérdés, hogy ha Niceában nem, akkor melyik zsinaton döntötték el, hogy mi került be az újszövetségi kánonba és mi nem? Elvégre valakinek csak el kellett döntenie! Vagy mégsem?

A korai egyház történetét megvizsgálva igen hamar rájövünk, hogy egyetlen zsinat sem hozott ilyen döntést. Természetesen voltak regionális zsinatok (Laodicea, Hippo, Karthágó), ahol a résztvevők kinyilvánították a véleményüket a kánonról, de nem válogattak össze semmit a kedvük szerint, csupán megerősítették, hogy a keresztények által a kezdetektől olvasott könyvek és levelek szerintük is ihletettek. Vagyis nem az akaratukat fejezték ki, hanem egyszerűen kimondták, hogy mi a helyzet. Más szóval nem a zsinatok határozták meg, hogy mi kerüljön bele a Bibliába, hanem a hívők, az egyház csupán elismerte, hogy jól döntöttek. Ez pedig egy olyan tény, amit az ateista Új Testamentum szakértő Bart Ehrman is elismer:

„Az újszövetségi kánont a széleskörű konszenzus döntötte el, nem pedig egy hivatalos kihirdetés.”^{Lost Christianities, 231. oldal}

Kell ennél jobb emlékeztető arra, hogy nem emberi találmánnyal van dolgunk? Az Interneten keringő városi legendákkal ellentétben a tényekből kiderül, hogy nem a hatalmi elit vagy korrupt egyházvezetők által egy lefüggönyözött szobában meghozott döntés eredményét tartjuk a kezünkben, amikor Jézusnak az alábbi szavait olvassuk:

„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.”^{Máté 24:35}

http://idokjelei.hu/2017/06/a-niceai-zsinat-tortenete-es-az-ujszovetsegi-kanon/

TRIANONI TRAGÉDIA, KERESZTÉNY SZEMPONTBÓL

Ismert a népi bölcselet: „ami egybe tartozik, az újra összeáll!”
Nos, ha ez igaz – márpedig igaz –, és létrejön a Kárpát-medencei Köztársaság, az végülis a Kárpát-medencei népek közössége lenne, békességben, erőben és egységben!
Kérdés, hogy ez veszélyeztetné-e a népességek önállóságát? – Nos, a Kárpát-medencei nemzetek számára kevésbé korlátozná az egyenlőséget és önállóságot, mint akár az EU-tagság! Egy Kárpát-medencei unióban nagyobb tekintéllyel bírnának a külhatalmi befolyásokkal szemben, mint a jelenlegi „kisnemzeti” státuszukban !
De tekintsük át, hogy a trianoni darabolós-gyilkossági kísérlet kinek is hozott önálló állami létet? Talán csak a Csonka-Magyarország ért el 1938-ig – az Istenanya csodájaként – elismert gazdasági fejlődést, ármánykodóinak megszégyenítésére! Ám az elcsatolt − vagy leszakadó testvér-népeknek − a legkevésbé sem valósult meg a büszkeségre okot adó önállóságuk, hiszen államalkotó képességük nem mutatkozott meg, és állami létük 90%-át idegen megszállás alatt töltötték! Persze jóval nagyobb elnyomás alatt, mint amivel a Magyar Királyságot hamisan vádolták!
Mert önálló volt-e a szlovák nemzet a cseh államközösségben? Élvezhette-e a horvát nép, saját államiságát szerb-jugoszláv hatalom alatt?
Ugyan bizony melyik „rabló nép” lett gazdagabb a „zsákmányával”? Mire vitte pl. Románia, Erdély bekebelezésével, hiszen ugyan olyan jelentéktelen és gazdaságilag pangó régió maradt, mint annak előtte volt (lehúzva maga mellé "Tündérországot" a virágzó Erdélyt is)! Tán gazdagabb lett Ausztria az Őrvidékkel?
– Badarság!
A legszomorúbb eset azonban Kárpátalja, mert ez a rablótól elrabolt terület! A sztálini Szovjetunió csatolta el Csehszlovákiától! És a gigantikus SzU gazdagabb lett-e a talpalatnyi földdel? Ugyan bizony a mostani „örökös”, Ukrajna gazdagnak mondhatja-e magát?
Nem gyanús-e valamennyi érintett népnek, hogy a Mária Országából kihasított terület csak balszerencsét hozott? Aki az Üdvözítő Krisztus Anyjától rabol, az Isten átkát vonja magára? (Vagy tán nem így van? Hol van náluk a lelkiismeret nyugalma, és a békesség egyetemes öröme?) Vagy talán a nemzeti igazságukra hivatkoznak? Ha valóban az Igazság vezérelte őket nagy "I"-vel, akkor miért ragadtak magukhoz szín magyar területeket és lakosságot? Miért akartak a románok a Tiszáig gazdagodni? Miért akartak az osztrákok Győrig szakítani, és miért akartak a cseh befolyás alatt álló szlovákok Miskolcig elcsatolni? Na, ki válaszolaj ezt meg? - A rabló népeket, illetve a felbujtóikat nem az igazság, nem a nemzeti önállóság és legkevésbé a keresztényi méltányosság vezérelte, hanem a sátáni kapzsiság, a gyűlölet Mária Országa, a szentistváni Királyság ellen!
Mert mit tettetek ti karöltve nagyhatalmakkal? = Európa krisztusaként keresztrefeszítettétek a szentistváni Magyarországot!?
És ezzel – a zsákmányból részesedők –, Isten előtti kollektív bűnösséget vettek a nyakukba, hiszen a rabolt javak nem hozták meg sem a gazdagságot, sem a népük békéjét, de még csak állami dicsőségüket sem, ezzel szemben állandó rettegést nyertek, félve a visszarendezéstől és Isten büntetésétől!
Márpedig, minden elszakított (vagy elszakadt) nép jóval gazdagabb lehetett volna a Magyar Királyság egységében egyenként és összesen! Sőt, még a környező országok is nagyot profitálhattak volna egy Kárpát-medencei virágzó állam gazdaságából!
Nem beszélve arról, hogy a Kárpát-medence nagy eséllyel kimaradhatott volna a II. Világháborúból, de legalábbis nem szenvedett volna el ekkora emberveszteséget és gyalázatot, sem egészben, sem részben!
Az, hogy most annyi viszály után, néhány nép végre önállónak mondhatja magát − kérdéses, hogy kitől?
− Szűz Mária Országától?
− A Szent István által felajánlott Szent Korona fönségétől és biztonságától?
− Brüsszeltől és a bankoktól, esetleg az egységteremtő magyarságtól?
Ugyan bizony ezek a rokonnépek, a Magyar Királyság alatt tán nem azok voltak-e akik most?
Az pedig, hogy a maguk rajzolta térképeken milyen elnevezéssel illetik önmagukat és az ősi magyar helységneveket 1920 óta, az a lényegen semmit nem változat a valóságon, a lelkiismeretük terhelésén viszont annál inkább! Hiszen önhittségükben, Isten fölséges Anyja tulajdonát firkálták össze és soha nem hallott neveket találtak ki a földi térképen – de csak azon (!) –, mert az égi atlaszon Mária Országa sértetlen, tündöklő és egész!
A Kárpát-medence a legtökéletesebb földrajzi egység, mely mindig képes volt a teljes önellátásra! Ezt pedig a globalizáció nagy tervezői nem nézhették jó szemmel! A lényegileg vér szerinti rokon népeket, hazug történelemhamisításokkal egymás ellen ugrasztották azért, hogy nem csak egy csonka ország népét, de az így „elszeparált” népeket is, magára maradottságukban erkölcsi romlásba vihessék egyenként és összesen! Erre ment ki a Trianoni diktátum! Ellehetetleníteni egy gazdaságilag és közigazgatásilag egységes Kárpát-medencei népuniót!
Sikerrel járt-e az Antant-hatalmak gyilkos tette?
– A népek szenvedéseit, és a magyarság elleni tömeggyilkosságokat illetően messzemenően igen! De a Kárpát-medence egysége mégis tökéletesen megmaradt, mert nem csak a Holdról látható tisztán és hibátlanul, de a mennyei térképen sincs nyoma az átrajzolásoknak!
A Regnum Marianum fel fog támadni és a Mindenható büntetése sem marad el! Ezért ti mind, akik részesei vagytok a "balsorsú megtévesztésnek", imádkozzatok, kérjetek bocsánatot Istentől és a magyarságtól! Ne szégyelljetek visszatérni, hiszen egy lépést sem kell tennetek, hiszen a Kárpát-medence a ti hazátok! Miért kéne visszarendeződni? Azért mert az egységben az erő, a biztonság és a Szent Korona Tanában szerződött égi védelem!

http://szeretetlang.blog.hu/2017/06/06/trianoni_tragedia_kereszteny_szempontbol

Égi Édesanyánk üzenete 2017. június 2-án Medjugorjéból

Medjugorje, 2017. június 2.

„Drága gyermekek! Ahogyan más helyeken is, ahová eljöttem, úgy itt is az imádságra hívlak titeket. Imádkozzatok azokért, akik nem ismerik Fiamat; azokért, akik nem ismerték meg Isten szeretetét; a bűn ellen; a megszenteltekért, akiket Fiam meghívott, hogy legyen szeretetük és lelki erejük számotokra, az egyházért. Imádkozzatok Fiamhoz, és a szeretet, amelyet megtapasztaltok közelsége által, erőt fog adni nektek, hogy az Ő nevében készségesek legyetek a szeretet cselekedeteinek véghezvitelére. Gyermekeim, legyetek készen. Ez az idő fordulópont. Ezért újra a hitre és a reményre hívlak benneteket. Megmutatom nektek azt az utat, amelyen járnotok kell, ez pedig az evangélium igéinek útja. Szeretetem apostolai, a világnak annyira szüksége van a ti ég felé, Fiam felé, a Mennyei Atya felé nyújtott kezeitekre. Sok alázatra és a szív tisztaságára van szükség. Legyen bizalmatok Fiamban, és tudjátok azt, hogy mindig lehettek jobbak. Édesanyai szívem azt szeretné, hogy ti, szeretetem apostolai a világ kicsi fényei legyetek, és bevilágítsátok azokat a helyeket, ahol a sötétség akar uralkodni, hogy imáitokkal és szeretetetekkel igaz utat mutassatok és lelkeket mentsetek. Veletek vagyok. Köszönöm nektek.“

--

Mária, Béke és Kiengesztelődés Királynője, könyörögj értünk és az egész világért!

Isten szeretete most és mindörökké

1867-ben, egyik angliai útja során, Dwight L. Moody találkozott Henry Moorehouse-zal, aki 27 évesen a zsebtolvajlásnak hátat fordítva, igazi ébredést indított Nagy-Britanniában. Henry arra kérte Moody-t, hogy ha egyszer eljut Chicago-ba, engedje meg neki, hogy prédikáljon a gyülekezetében. Moody el is feledkezett a találkozásról, amikor néhány héttel hazatérése után levelet kapott a fiatalembertől, tudatva vele, hogy megérkezett és érdeklődött, hogy áll-e még a meghívás. Moody megüzente, hogy pár hét múlva esedékes újabb utazásának ideje alatt prédikálhat a helyében.

Moorehouse egyetlen témáról beszélt a gyülekezet előtt: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”^{János 3,16}

Visszatérése után Moody felesége beszámolt mindenről, ami férje távollétében történt:

Amikor szombaton hazaértem, igen kíváncsian vártam a beszámolót, hogy miként boldogult. A házamba lépve első dolgom volt, hogy megkérdezzem a feleségem: „Hogy van az angol fiatalember? Hogyan fogadták az emberek?”

Henry Moorehouse

„Nagyon kedvelik.”

„Te is hallottad beszélni?”

„Igen.”

„És? Tetszett?”

„Igen, nagyon tetszett. Kétszer prédikált arról, hogy „Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen,” és szerintem neked is tetszeni fog, bár kissé másként prédikál, mint te.”

„Ezt hogy érted?”

„A legrosszabb bűnösöknek is azt mondja, hogy Isten szereti őket.”

„Akkor téved,” feleltem.

„Szerintem egyet fogsz érteni vele, ha egyszer meghallgatod,” mondta a feleségem, „mert mindent alátámaszt a Bibliával”.

Eljött a vasárnap és feltűnt, hogy mindenki magával hozta a Bibliáját. A reggeli prédikáció a keresztényeknek szólt. Még soha korábban nem hallottam ehhez foghatót. Minden kijelentését pontosan hivatkozott Igékkel támasztotta alá. Este a templom zsúfolásig telt.

„Szeretett barátaim,” kezdte a prédikátor. „Lapozzátok fel János evangéliumának harmadik fejezetét, annak is a tizenhatodik versét és máris megtaláljátok mai szövegrészünket.”

A legelképesztőbb üzenetet prédikálta ebből az egyetlen Igéből. Nem volt ott először is, másodsorban vagy harmadrészt. Egyszerűen fogta a verset, majd az egész Biblián végighaladva, a Teremtéstől a Jelenésekig, bebizonyította, hogy Isten szereti a világot.

Dwight L. Moody 18 évesen

Isten hol prófétákat, hol pátriárkákat, hol egyéb szent embereket küldött, hogy figyelmeztessenek bennünket. Azután elküldte a saját Fiát. Miután Őt megölték, elküldte a Szent Szellemet. Addig a napig nem tudtam, hogy Isten ennyire szeret bennünket. A szívem elkezdett felengedni és többé nem tudtam visszatartani a könnyeket. Olyan volt ez, mint valami messzi földről érkező csodálatos hír. Nem tudtam betelni vele, ahogy a gyülekezet sem. Nincsen semmi ebben a világban, ami a szeretethez foghatóan képes lenne megragadni az embert. Akit senki sem szeret, akinek nincs anyja, nincs felesége vagy gyerekei, vagy testvére, az az öngyilkosok osztályához tartozik.

Chicagoban nem könnyű tömegeket vonzani hétfő este, pedig tömegek jöttek. Jöttek és hozták a Bibliájukat, Moorehouse pedig folytatta:

„Szeretett barátaim! Lapozzátok fel János evangéliumának harmadik fejezetét, annak is a tizenhatodik versét és máris megtaláljátok mai szövegrészünket,” és ismét megmutatta, ezúttal egészen más Igékből, a Teremtéstől egészen a Jelenésekig, hogy Isten mennyire szeret bennünket. Szinte mindegy volt, hogy a Biblia melyik részét lapozta fel. Mindig meg tudta mutatni ezt a szeretetet. Minden alkalommal azt gondoltam, hogy az utóbbi még jobb volt, mint az első, lelkem pedig örvendezett. Annyira mélyen belém véste ezt az igazságot, hogy azóta egyetlen egyszer sem kételkedtem benne. Korábban azt hirdettem, hogy Isten minden bűnös felett ott áll egy kétélű karddal, készen, hogy lesújtson. Ennek vége. Most már azt hirdetem, hogy minden bűnös mellett tárt karokkal és mélységes szeretettel áll és a bűnös Isten szeretete elől fut.^{Moody, Life of Dwight L. Moody, 138–139. o.}

Henry Moorehouse végül hét napon át prédikált a János 3:16-ról, egyre mélyebb húrokat pendítve hallgatói szívében Jézus szavaival, visszafordíthatatlan változást idézve elő nemcsak Moody, de a Moody szavára Istenhez fordulók életében is.

http://idokjelei.hu/2017/06/isten-szeretete-most-es-mindorokke/

Géptől a gépeknek: robot osztja az áldást Németországban

Ki lehet választani az érintőképernyőn, milyen áldást adjon a robot. Valami nincs rendben a németek fejével.

A Hessen-Nassau Evangélikus Egyház új „robot-papot” állított szolgálatba, hogy a reformáció 500. évfordulója alkalmából „áldást osszon” a hívőknek.

A „BlessU-2” elnevezésű roboton egy érintőképernyő is van, és villog a keze, hogy lássák a hívek, mikor jön az áldás. Ráadásul „bűnöket is megbocsát”, és öt különböző nyelven elérhető, emellett ki lehet választani, hogy női vagy férfi hangja legyen.

Miután a felhasználó kiválasztotta, milyen áldást akar, a robot felemeli a kezét, elkezd villogni, és azt mondja, „Isten áldjon és védelmezzen téged”. Kérés esetén lehetőség van a robot által mondott szöveg kinyomtatására is.

Sebastian von Gehren, a templom szóvivője a sajtó kérdésére azt mondta, ezzel provokálni akarják a híveket, és a cél egy “vita indítása a technológia és az egyház jövőjéről”.

http://www.hidfo.ru/2017/06/geptol-a-gepeknek-robot-osztja-az-aldast-nemetorszagban/

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

Mindig közeledben vagyok a missziós útjaidon

2017. május 9.
Olaszországi tanúságtétele során Vassula az alábbi üzenetet kapta tegnap:

Én vagyok. Bizony mondom neked, hogy a Szűzanyával együtt veled vagyok, és azokkal, akiket melléd rendeltem. Leányom, értsd meg, hogy fontos az ima, és amikor nevemben azokról a szavakról beszélsz, melyeket én magam adtam neked, azok a szavak a Bölcsesség Szavai. Amikor szívetek lángra lobban, miközben a Bölcsesség Szavait hallgatjátok, számomra a ti lángolásotok is ima! Én, Jézus mindnyájatokat szeretlek. Én, Jézus mindig közeledben vagyok a misszós útjaidon bárhová mész. Megáldom mindazokat, akik körülötted egybegyűlnek. A Szeretet mindnyájatokat szeret! IC

http://ichtys.hu/index.php/123-2017-majus-9  

Megmondtam, hogy vezetőd és tanácsadód leszek 

2017. május 30.

Én Vagyok. Én, Jézus, megáldalak fáradhatatlan erőfeszítéseidért! Légy mindig vidám, és állj  készen arra, hogy megoszd mindazt, amit neked adtam. Használj fel mindent, amit arra adtam neked, hogy megtanítsd népemet Atyám akaratának felismerésére. Soha ne legyél megelégedett magaddal. Tegyél meg mindent azért, hogy békességben élj. 

 

Egy dolgot kérek tőled, csak egy az óhajom, hogy szent Arcodat kereshessem, és szemlélhesssem! Veled akarok élni, és mindig a szívemben akarlak hordozni, hogy éjjel-nappal élvezhessem édességedet! Ne rejtőzz el hát előlem!

 

Aztán itt vannak azok, akik vakok a műveiddel, üzeneteddel és édességeddel szemben. Régen a hajdani próféták, akik megízlelték az üldöztetést, arra kértek téged, hogy fizess meg az  üldözőiknek a gonosz tetteikért, és ne légy süket könyörgésükre!

 

Szüntelenül hamis próféták támadnak ellenem és műved ellen. Sőt, néhányan, akik látszólag  követik Üzeneteidet, kifogásolnak néhány dologot, amiket mondok, és szembehelyezkednek velem, mit tegyek hát? 

 

Mondd meg nekik, hogy én, Jézus, én terveztem meg ezt a művet, én építettem fel, de mindenek előtt én fektettem le az alapjait. Azután én hívtalak el, hogy légy a hírnököm, téged bíztalak meg a művemmel, és nem őket. A hús és vér evilágból való, és korlátot jelentenek. Az ilyen korlátok soha nem engedik, hogy Isten törvényét elfogadják.[1] 

 

Vassula, az igazat megvallva, érezted-e valaha az ellenségeid fullánkját? Nem adtam neked szabad teret, és nélkülöztél valamiben? Ki virágoztatott fel téged ismételten az ellenségeid előtt? Az én ösvényeim a szeretet és az igazság, és emlékezz arra, miként ígértem meg neked, hogy őrködni fogok a lelked felett, hogy megóvlak és megmentelek. Oltalmam tisztalelkűséged és feddhetetlenséged miatt illet meg téged. 

 

Egy Angyalt állítottam melléd, hogy őrizzen téged, és eltöltsön boldogsággal és nevetéssel, hogy mindig vidám légy, így énekeld szeretet-himnuszomat az érdemtelen népnek[2], és hogy szívedet betöltse a mámor érzete, mint a bor, hogy fülbemászóan tudj beszélni hozzájuk. Megmondtam, hogy vezetőd és tanácsadód leszek, és mindig őrködni fogok feletted, ne félj hát! 

 

Amikor helyreigazítod az embereket, habár kerülöd a nevem használatát, Lelkem, aki lakást vett benned, megengedi magának, hogy felfedje benned mi a jó, és mi a rossz, és ezáltal leszel a tanú. Lelkem a lelkeddel így egybefonódva a tanú. Légy türelmes azokkal szemben, akik szembehelyezkednek veled, viseld el őket, amint én is elviselem azokat, akik haragra gerjesztenek. Ó, igen, elviselem őket azok miatt, akiknek meg akarom mutatni irgalmamat. Ez nem könnyű, gyermekem, de merits erőt belőlem, és arra is emlékezz, hogy elég neked az én kegyelmem. 

 

Hallotam, amint azt mondtad: “hiányzik a szeretet”. Ez valóban a legnagyobb keserűség, amit Egyházamtól kapok! Amikor egyeseket vétkeznek, és bűnük miatt eléd hozom, hogy megfedd őket, akkor emlékeztesd őket, hogy művem teljes egészében lelki és nemes, független mindennemű adminisztrációs munkától. Iszonyattal tölt el, és bántja Lelkemet, amikor indulatosan hangot adnak véleménykülönbségüknek, így letérnek a béke és a harmónia egyenes útjáról. Kárt okoznak lelküknek és a hitük is alábbhagy. 

 

Jöjj! Vassulám, a buzgóságod néha ösztönzi azokat is, akik még nem állnak készen arra, hogy megértsék, téged küldtelek nekik ajándékul. Sok olyat is ösztönöz, akik már rám találtak, de még világi törekvéseik vannak. Nekik ezt mondom: tisztuljatok meg, és engedjétek, hogy Szentlelkem mindig újra megújítson benneteket. Nagyon várjátok az örök élet örökségét! Fejezzétek be a vitát és a sok szócséplést a művemről! Kövessétek hívásomat békével és feddhetetlenül, örömmel és mindenek előtt szeretettel. 

 

Jöjj, leányom, versenyfutásodnak még nincs vége. Tartsd kezedet az én kezemben. Én, aki a végidők apostoltolává tettelek, oda foglak rendelni, ahová akarlak, közben elárasztalak illatommal, ami majd megvigasztal téged, míg együtt haladunk és lépkedünk, ugyanazokat a szenvedéseket fogod elviselni, melyeket nekem kellett. A Szeretet a te oldaladon áll. Szeress engem, és emlékezz: az Eklézsia új életre kel majd! IC 

 

 

---

[1] Egyidejüleg az “útjait” szót is hallottam

[2] Az Úr hangja hirtelen szomorú lett, amikor az “érdemtelen” szót kiejtette

http://ichtys.hu/index.php/111-2017-majus-30