Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2012. április 1., vasárnap
Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning“
2012. március 31., szombat
Jézus hét szava a kereszten
|
|
|
Juan Gasco: Szenvedő Krisztus-arc 1500 körül, Museo Episcopal de Vich |
Két latorral együtt feszítették meg, akik először a tömeghez kapcsolódva gúnyolták és csúfolták. Ezeket az eseményeket az 1000 évvel ezelőtt írt dávidi 22. zsoltár megjövendölte (a kéz és a láb átlyukasztása: 17., a sorvetést a köntösre: a 19., és a csúfolódást: a 8-9. versekben). A jobb lator azonban megváltozott, és Jézushoz könyörgött megmentéséért. Krisztus szeretettel ezt válaszolta: - "Bizony mondom néked ma: velem leszel a paradicsomban." Hite a példája annak, hogy igaz megtéréssel még az élet utolsó óráiban is lehet üdvözülni.
Jézus harmadik kijelentésével özvegy édesanyjáról gondoskodott, János apostolra bízta. Fiúi szeretete és kötelessége nyilvánult meg ebben. Eddigi szavai mind másokkal foglalkoztak.
A következő két mondása lelki-testi gyötrelmének kifejezése. "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Itt is a 22. zsoltár kezdő szavait idézte Jézus. Többi verse is megrázóan részletezi átélt szenvedéseit, és az Atyától való távolságát: "féreg vagyok s nem férfi; emberek csúfja és a nép utálata. Akik engem látnak, mind csúfolnak, félrehúzzák ajkaikat, és hajtogatják fejüket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt, hiszen gyönyörködött benne!... Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg, éjjel is, de nincs nyugodalmam" (3:7-9. versek).
Szörnyű kínjában így kiáltott: "Szomjúhozom!". A zsoltár így tudósít:
Mint a víz, úgy kiöntettem, csontjaim mind széthullottak, szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. Erőm kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt és a halál porába fektetsz engem. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre." (Zsolt. 22:15-20)
A hatodik kiáltás halála előtt hagyta el ajkát: "Elvégeztetett!". Az Atya távolsága, és az emberek bűnterhe miatt érzett kínok kioltották életét, de látta, hogy sikerült bevégezni a megváltás művét. Célhoz ért: "Most lett meg az üdvösség és az erő" (Jel. 12:10). Majd a 31. zsoltár szavával felkiáltott, lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét (=életét): "Atyám, a te kezedbe teszem le lelkemet." A Szentírás igéi egész lényét átjárták! Hitte, bár nem érezte, hogy Atyja szeretettel megmenti és kegyelmébe fogadja.
Így halt meg Jézus Krisztus, az emberiség Megváltója!
Boldog II. János Pál gondolatai
„Ne féljetek!” Először akkor buzdítottam így az embereket, amikor elfoglaltam Szent Péter Trónját. Krisztus gyakran biztatta így az embereket, akikkel találkozott. Az angyal így szólt Máriához: „Ne félj, Mária” (Lk 1,30). Ugyanezt mondta Józsefnek is: „József, Dávidnak fia, ne félj” (Mt 1,20). Krisztus ezt mondta az apostoloknak, Péternek, több alkalommal is, s különösen a feltámadása után. Hangsúlyozta: „Ne féljetek!”. Érezte ugyanis, hogy féltek.
Félelem és remény között élünk. Az Evangélium reményég e világ számára, amelyben Isten Országa már megvalósulóban van. Félnünk kell – és remélnünk. És nem szabad félünk remélni.
Az ember nem élhet remény nélkül. Egyetlen ember sem élhet a jövő távlatai nélkül. Még kevésbé az Egyház, amely annak az Országnak a várásában él, amely eljön, és már jelen van ebben a világban.
Kétezer év múltán, a harmadik évezred elején az Egyház ugyanazzal az örökérvényű örömhírrel áll elő, amely egyetlen kincse: Jézus Krisztus az Úr; senki másban, csak őbenne van üdvösség (vö. ApCsel 4,12). Európa és az egész világ számára Krisztus a remény forrása – és az Egyház az a csatorna, amelyen keresztül a Megváltó átszúrt szívéből a kegyelem a világa árad.
Korunk emberei – ha nem is mindig tudatosan- arra kérik a mai híveket, hogy ne csak „beszéljenek” Krisztusról, hanem bizonyos értelemben engedjék „látniuk” is Őt.
Az új évezred elején a keresztényeknek alázatosan föl kell tenniük a kérdést az Úr színe előtt, hogy mennyiben felelősek ők is korunk bajaiért. Mennyiben kell önmagukat felelősnek tartaniuk a terjedő vallástalanságért, amiatt, hogy „saját vallásos, erkölcsi és társadalmi életük fogyatkozásai következtében” nem tudták megmutatni Isten igazi arcát. Ugyanígy nem sajnálatos-e korunk árnyoldalai között az, hogy oly sok keresztény részfelelősséggel tartozik a társadalom peremére sodródottakért és a súlyos igazságtalanságokért? Vajon közülük hányan ismerik alaposan és gyakorolják az Egyház szociális tanításának elveit?
A keresztény lelkiség lényegi sajátossága, hogy a tanítványnak egyre inkább hasonlóvá kell válnia Mesteréhez.
Szemlélni Krisztus arcát, éspedig Máriával együttszemlélni – ez az a program, amelyet a harmadik évezred hajnalán az Egyháznak adtam, amikor arra szólítottam föl, hogy az új evangelizáció lelkesedésével evezzen a mélyre a történelem tengerén.
Duc in altum (Evezz a mélyre)! Ezek a szavak ma is visszhangoznak szívünkben, s arra ösztönöznek, hogy hálával emlékezzünk a múltra, szenvedéllyel éljük a jelent, és bizalommal nyíljunk meg a jövő előtt: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké!”(Zsid. 13,8)
Az Üdvözítő missziója, amelyet az Egyházra bízott, még nagyon messze van beteljesedésétől. Az eljövetele utáni második évezred fordulóján, az egyetemes emberiséget tekintve, ez a küldetés még csak a kezdeténél tart, és ez arra kötelez minket, hogy állítsuk minden erőnket ennek a küldetésnek szolgálatába.
Senki, aki hisz Krisztusban, az Egyház semmilyen intézménye sem vonhatja ki magát a legfőbb parancs alól: Krisztust kell hirdetnünk minden népnek.
Az a tény, hogy a kiengesztelődés Örömhírét egymás között megosztott keresztények hirdetik, gyengíti a tanúságtételünket.
Európa új korszak küszöbéhez érkezett, amelyben az egységet sürgető felszólítás korunk egyik legszembetűnőbb jelensége. Felhívás ez a különböző Egyházakhoz, hogy keressék az egymással való kiengesztelődést.
Milyen gazdagság rejlik az Egyház egyetemességében! Hány különféle ország, szertartás, lelkiség, egyesület, mozgalom és közösség, mennyi szépség, milyen sokszínűség, és ugyanakkor milyen mély egység a közös értékekben, és a mi Urunk, Jézus Krisztus személye iránti hűségben!
A 13. században hazátokat, ugyanúgy, mint az én hazámat a tatárok alapjáig elpusztították. Szent Margit, a királylány, Istentől különös karizmát kapott arra, hogy kovász legyen az újjáépítésben, népe lelki újjáépülésében. S most kell jól értenünk az analógiát a mi korunkkal: az olyan országok, mint a ti hazátok, mindig súlyos erkölcsi, lelki pusztításnak voltak kitéve. S most kovászra van szükség, kovászra a társadalom lelki újjáépítésében; és a fiatalok ez a kovász akarnak lenni. Istentől ezt a karizmát kérik, hogy a magyar nép újjászületésének kovásza lehessenek. Nem tudok egyebet tenni, mint azt kívánni, hogy ez valóra váljék életetekben, hazátokban, a magyar társadalomban. Köszönöm ezt az üzenetet! Köszönöm!
Az ökumenizmus nemcsak „nagylelkű eszme”. Nagy próbája hitnek, a reménynek és a szeretetnek. Egyfajta menetelés afelé, „ami lehetséges Istennél”, és ami olykor lehetetlennek tűnik az embereknek.
A keresztények egysége végeredményben csak a Szentlélek ajándéka lehet.
Mindaz, ami összeköt, egyesít bennünket, mindenek ellenére erősebb és mélyebben van annál, ami elválaszt. Ez a tudat arra indít bennünket, hogy mélyebbre merüljünk a keresésében, ami nagy erőfeszítést igényel egymás megismerése, a kutatás, a teológiai párbeszéd, az ima és elmélkedés terén.
Előbbre kell jutnunk a tanbeli kérdésekről folytatott dialógusban, de sokkal inkább az ökumenikus imádságban…
A Krisztusba vetett hit különféle értelmezési és gyakorlási módjai olykor egymás kiegészítőivé is válhatnak; nem szükségszerű, hogy kizárják egymást.
Még sohasem volt az Egyháznak annyi alkalma és lehetősége, mint manapság, hogy az Evangéliumot a szó és a tanúságtétel révén minden emberhez és minden néphez eljuttassa.
A betegekről, a szenvedőkről, a szegényekről és a kifosztottakról való közös gondolkodásban megnyilvánuló „tettek ökumenizmusa” az ökumenizmus legfontosabb és egyben – amint ezt a tapasztalat is bizonyítja – a legkevesebb problémát felvető útja.
Az Egyház egységét nemcsak azok a keresztények sebzik meg, akik megcsonkítják vagy elutasítják a hit igazságait, hanem azok is, akik megtagadják az erkölcsi kötelességek teljesítését, amelyekre az evangélium hívja őket.
A modern törekvésekre figyelni kell, és ezekbe be kell kapcsolódni. Az emberek tengerészeknek érzik magukat, akik az élet viharos tengerén rákényszerülnek az egyre nagyobb egységre és szolidaritásra. A létkérdések csak valamennyiünk együttműködésével, átgondolva, megvitatva és a közös tapasztalatok alapján oldhatók meg.
Legyünk egyek abban, hogy magunkban és környezetünkben őszintén keressük a jóságot és a békét!
A világ elsősorban azt az evangéliumi tanúságot fogadja el, amely figyelemmel fordul az emberekhez, szeretettel a szegényekhez, a kicsinyekhez és a szenvedőkhöz.
Korunk embere inkább hisz a tanúknak, mint a tanítóknak; inkább a tapasztalatnak, mint a tanoknak, jobban az életnek és a tetteknek, mint az elméleteknek. A keresztény élet tanúsága a misszionálás első és pótolhatatlan formája.
Don Bosco leginkább életével tanít.
A kultúrának általában és az egyes kultúráknak is alapvető feladata a nevelés. A nevelés lényege pedig az, hogy általa az ember minél inkább emberré váljon, hogy minél inkább „legyen”, és ne csak egyre többet „birtokoljon”. Tehát mindazzal, amit birtokol, növekedjen emberségében.
A kultúra mindig magában foglalja az ember bizonyos tiltakozását az ellen, hogy létét pusztán dologi vagy tárgyi szintre redukálják.
Az emberi személy és az emberi élet értékének degradálása napjainkra kifinomultabb és ezzel együtt veszélyesebb formákat öltött. Ma ezen a területen nagy éberségre van szükség. Az ember ma cél és alany helyett gyakran tárggyá, vagy egyenesen „nyersanyaggá” válik.
… Az ember szolgálata arra kötelez bennünket, hogy felemeljük szavunkat – akár alkalmas, akár alkalmatlan – azok ellen, akik a tudomány új lehetőségeiből hasznot húznak, különösen is a biotechnológia területén, hivatkozzanak bár egy vitatható szolidaritásra, amely végül is különbséget tesz élet és élet között, semmibe véve a mindenkit megillető emberi méltóságot.
Az élethez való jog tekintetében minden ártatlan ember feltételek nélkül egyenlő mindenki mással. Ebből a szempontból nincs különbség a világ ura és a földkerekség legszegényebb embere között.
A rosszat tiltó erkölcsi törvények előtt nincsenek kiváltságok és kivételek senki számára. Legyen valaki a világ ura vagy az utolsó „nyomorult” a földön, nincs különbség: az erkölcsi követelmények előtt valamennyien teljesen egyenlők vagyunk.
Szó sem lehet a választás szabadságáról akkor, amikor határozott erkölcsi rosszról van szó, amikor egész egyszerűen ezzel a paranccsal állunk szemben: „Ne ölj!”
Ha … ilyen nagy figyelmet érdemel a minden életet, még a jogtalan támadó és vétkes ember életét is megillető tisztelet, mennyivel inkább kell föltétlenül érvényesülnie a „ne ölj” parancsnak, ha ártatlan személyről van szó! Fokozottan érvényes ez, ha az ártatlan ember gyenge és védtelen, és csak Isten parancsolatának abszolút erejében talál oltalmat mások önkényével és hatalmaskodásával szemben.
A művi abortusz erkölcsi súlya teljes valóságában akkor mutatkozik meg, ha meggondoljuk, hogy emberölésről van szó, és figyelembe vesszük sajátos minősítő körülményeit is. Akit megölnek, olyan ember, aki jelentkezik az életre, azaz olyan ártatlan, hogy ennél ártatlanabbat el sem lehet képzelni. Gyenge, annyira tehetetlen, hogy még egy újszülött sírásának és nyöszörgésének védekező jeleitől is meg van fosztva.
Az emberi embrió vagy magzat kísérleti anyagként való használata bűncselekmény az emberi méltóság ellen.
A munkás élet tapasztalata minden pozitív vonásával és egész nyomorúságával együtt mély nyomot hagyott a lelkemben, csakúgy, mint más szinten lengyel honfitársaim deportálásának borzalmai. Ettől kezdve került elmélkedéseim látókörébe az ember, az ember titka, és visszavonhatatlanul elkötelezve éreztem magam, hogy védelmezzem minden egyes ember személyi méltóságát.
Megértettem, mi a kizsákmányolás, és a szegény, az elnyomott, a társadalom peremére szorult, védtelen ember oldalára álltam. A világ urai nem mindig néznek jó szemmel egy ilyen pápára. Időnként egyenesen ellenségesen tekintenek rá – az erkölcsi alapelveket érintő kérdések miatt is. Azt kívánnák például, hagyja jóvá az abortuszokat, a fogamzásgátló eszközök használatát, a válásokat – amit a pápa nem tehet meg, mivel Isten azt a feladatot bízta rá, hogy védelmezze az emberi személyt, a személy méltóságát és alapvető jogait, amelyek között az élethez való jog az első helyen áll.
Embereket erőszakkal használati cikké és a profit forrásává alacsonyítani: súlyos bűn méltóságuk és alapvető jogaik ellen.
Az emberről csak annyiban mondhatjuk el, hogy munkája által „uralma alá hajtja” a földet, amennyiben képes a munka ura maradni, és nem válik annak rabjává.
A munka – minden munka – célja maga az ember, aki arra hivatott, hogy munkája által szüntelenül növekedjék, tökéletesedjék, és fokozatosan elmélyítse személyiségét. Nem szabad elfelejtenünk – és ezt különösen hangsúlyozni szeretném –, hogy a munka van „az emberért”, és nem az ember „a munkáért”.
Az embert nem tekinthetjük a termelés eszközének!
A munkanélküliség az állam társadalmi és gazdasági fejletlenségének jele.
Az a közösség, amely szociálisan nem igazságos és nem is akar azzá lenni, saját jövőjét veszélyezteti.
Amikor alapvető emberi jogokat lábbal tipornak, az ember könnyen enged a gyűlölet és az erőszak kísértésének. Együtt kell építenünk a szolidaritás globális kultúráját, amely a fiataloknak visszaadhatja a jövőbe vetett reményüket.
A háborúkért nemcsak azok felelősek, akik azokat közvetlenül kirobbantják, hanem azok is, akik nem tesznek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy a háborúkat megakadályozzák.
A háború valójában az ember szívében születik, az emberében, aki bűnt követ el.
A munka valósága ma még bonyolultabbá válik az ún. „globalizáció” hatására. Ez egy új jelenség, melyet meg kell ismerni, alapos és részletes vizsgálatnak kell alávetni, mivel kifejezett „kétértelműséget” hordoz magában. A globalizáció szolgálhatja az ember és a társadalom javát, de komoly következményekkel járó, káros jelenséggé is válhat. Ezzel kapcsolatban minden bizonyos alapvető választásoktól függ, nevezetesen attól, hogy a globalizáció az ember, méghozzá minden egyes ember javát fogja-e szolgálni, vagy kizárólag a fejlődést, tekintet nélkül a szolidaritás és a közjó keresésének alapvető követelményeire…
Sok olyan probléma van, amely ködbe burkolja korunk horizontját. Mit mondjunk a „globalizált” világ ezernyi ellentmondásáról, amelyben a gyengébbek, kicsinyek, szegények sorsa szinte teljesen kilátástalan? És mégis ebben a világban kell fölragyognia a keresztény reménynek!
Európa mai kulturális és vallás helyzete olyan missziós és keresztény közösségeket és hitükben felnőtt katolikusokat vár, akik Isten szeretetéről tanúskodnak minden ember előtt.
„Testvéri közösségben”élni, annyit jelent, hogy mindnyájan „egy szív, egy lélek” legyenek (Apcsel 4,32), és így minden vonatkozásban közösséget alkossanak: emberiekben, lelkiekben és anyagiakban. A valóban keresztény közösség azon fáradozik, hogy anyagi javaikat is megosszák egymással, hogy senki szükséget ne szenvedjen, és mindenki „szükséglete szerint” részesüljön a javakból.
Az Isten felé nyitott szívek nyitottak a testvérei számára is; készek mindent megosztani, készek az özvegyet és árvát befogadni. Mindig akad a nélkülözők számára egy zug parányi lakásukban, egy darab kenyér, egy hellyel több szerény asztaluknál. Szegények, de bőkezűek; szegények, de nagylelkűek. Az Egyház a szegények oldalán áll, és ott is kell maradnia.
A különféle egyházi szervezetek növekvő együttműködésének köszönhetően, a pásztorok szeretetteljes irányítása mellett az egész Egyház szebb és hitelesebb arcot tud mutatni mindenki felé, áttetszőbben tudja megmutatni az Urat, s így hozzájárul ahhoz, hogy visszanyerjék a reményt és vigasztalást mindazok, akik keresik, s azok is, akik nem keresik ugyan, de szükségük van rá.
Adni kell abból, ami „fölösleges”, és olykor még abból is, ami „szükséges”, hogy biztosítani lehessen azt, ami a szegények megélhetéséhez nélkülözhetetlen.
Akinek bőségesen van, annak sokat kell adnia.
Korunk egyik aggasztó jelensége, hogy sokan elveszítették a vétek és a bűn iránti érzéket. Ha az ember nem ismeri el többé bűnösségét, nem tudja elfogadni a bűnbocsánatot, nem képes a kiengesztelődésre. Napjaink veszélye, hogy az ember, Isten elé helyezve magát, önmaga akarja eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Az ősi lázadás jelenik meg újra.
A tegnap bukásainak beismerése a hűség és a bátorság tette, amely segít erősíteni hitünket, s figyelmesebbé és készségesebbé tesz a ma nehézségeinek és kísértéseinek leküzdésére.
A jelenlegi helyzet drámai volta, az alapvető erkölcsi értékek elhomályosulása jelentős mértékben függ a bűn iránti érzék elvesztésétől.
Ki akarjuk irtani a bűn fogalmát, hogy felszabadítsuk az embert a megtérés alól (és így a bűnbánat szentségétől is). De ez a lépés ürességet eredményez, sőt megterheli a tudatalattit azzal, hogy a bűn elkerülhetetlen és bizonyos értelemben természetes.
A mai ember, sajnos minél inkább elveszíti a bűn iránti érzékét, annál kevésbé keresi Isten bocsánatát: korunk sok problémája és nehézsége ebből fakad.
Krisztus irgalmas, de egyszersmind hajthatatlan. Néven nevezi a jót és a rosszat, egyesség és megalkuvás nélkül, de mindig kész a bocsánatra.
Mint Péter utóda sürgetem, hogy az Egyház – megerősítve az életszentség ajándékától, amelyet Urától kapott – boruljon térdre Isten előtt, és kérjen bocsánatot gyermekei korábbi és jelenlegi bűneiért.
Minden, ami a másikat sérti, ami az embert lealacsonyítja, nemcsak a sértettet érinti, hanem a sértőt is.
Az ember valójában csak az Úr előtt képes beismerni bűnét s fölfogni annak súlyát.
Minden őszinte megtérés kezdete Istennek a bűnösre vetett pillantása.
Amikor az ember fölfedezi és megízleli Isten irgalmasságát és megbocsátását, nem tud másként élni, csak folytonos megtérésben.
A lelkiismeretvizsgálat a személyes lét egyik legjelentősebb tevékenysége. Általa szembesül ugyanis minden ember tulajdon életének valóságával, és fedezi föl, hogy cselekedetei mennyiben távolodtak el az eszménytől, amit maga elé tűzött.
A megbocsátás az evangélium egyetlenegy helyén sem jelent engedékenységet a rosszal, a botránnyal, a jogtalansággal vagy a rágalmazással szemben. És ugyanez érvényes a megbocsátás forrására, az irgalomra is, hiszen a rossz jóvátétele, a botrány helyrehozása, a jogtalanság, a rágalmazás kiengesztelése minden esetben föltétele a megbocsátásnak.
Az Úr arca világosítsa meg a szívünket, hogy tekintetünket ne a minket ért jogtalanságok keserű emlékére vessük; ne azt várjuk, hogy először a többiek váljanak jókká, hanem mi magunk haladjunk előre a jóra való megtérésben, elfeledve a múltat, és működjünk együtt a Teremtővel egy szebb jövő érdekében!
Ne vesztegessétek el az időt az idősebbek terméketlen elítélésével, hanem inkább tudatosan kerüljétek az általuk elkövetetett hibákat!
Az a harc, amelyről a Jelenések Könyve beszél, leginkább az ember szívében bontakozik ki: ezért van szükségünk az egyre radikálisabb megtérésre.
Az egész európai Egyház hallja meg, hogy neki szól az Úr parancsa és felhívása: Légy erős, térj meg – ébredj föl és erősítsd meg a többieket, akik halálukon vannak! (vö. Jel. 3,2)
„Nem vagyok méltó” – ez a tudat szükséges ahhoz, hogy az Úr folytathassa a megváltás művét bennünk és általunk.
Isten „megváltásunk kezdetét Szent József hűséges oltalmára bízta”. XIII. Leó pápa már száz évvel ezelőtt felszólította a katolikus világot, hogy kérje Szent Józsefnek, az egyetemes Egyház védőszentjének oltalmát. A mai időkben is állandóan komoly okunk van arra, hogy minden ember Szent Józsefnek ajánljunk.
Aki megbocsát, és aki bocsánatot nyer, egy alapvető közös ponton találkozik egymással; ez a pont az ember méltósága.
Krisztus tisztán látja a bűn súlyosságát, és szenved miatta. Egyedül Ő – aki látja az Atyát és emiatt teljes öröm tölti el – egyedül Ő méri fel, végső fokon mit is jelent ellenállni a bűn révén Isten szeretetének. Passiója mindenek előtt és sokkal inkább a lélek, mint a test kegyetlen szenvedése.
„Az Atya szeret titeket” öröktől fogva mindörökké: ez a hallatlan újdonság, „az a nagyon egyszerű és megindító üzenet, amit az Egyháznak át kell adnia az embereknek” (CL 34). Ha a Fiú mindössze csak ennyit mondott volna el nekünk, elég volna. „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk” (1Jn 3,1). Nem vagyunk árvák, módunkban áll szeretni. Mert, mint tudjátok, nem tud szeretni az, akit nem szeretnek.
A szeretet nagyobb, mint a bűn, mint a teremtmény gyöngesége és esendősége, erősebb a halálnál; mindig kész arra, hogy fölemeljen, felejtsen, elébe menjen a tékozló fiúnak, hogy megvalósítsa „Isten fiainak megnyilvánulását”, akik „az eljövendő dicsőségre” kaptak meghívást (vö. Róm 8,19-23). A szeretetnek e megnyilvánulását irgalomnak is nevezzük.
Az ima az Isteni kegyelemmel való együttműködés első és alapvető feltétele. Imádkozni kell az Isteni kegyelemért, és imádkozni kell azért is, hogy ezzel a kegyelemmel együttműködjünk. Ez adja a keresztény belső életének tulajdonképpeni ritmusát, Amikor az Úrangyalát imádkozzuk, arról a pillanatról elmélkedünk, amikor az ember történetében legmagasabb fokon valósult meg az Isteni kegyelemmel való együttműködés.
Az angyali üdvözlet az ember és a világ történetében Isten legnagyobb „művének” kezdetét jelenti. Ebben az üdvözlésben a Megváltás távlatai tárulnak fel közelről. Nincs ezért semmi különös abban, hogy Mária – a köszöntés szavait hallva – „zavarba jött”. Az Élő Isten közelsége mindig szent félelmet vált ki az emberből. Nincs semmi különös abban sem, hogy gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén. Az arkangyal szavai egy végtelen Isteni Misztériumot tártak fel előtte. Mi több, őt magát is bevonták e Misztériumba. Ezt a Misztériumot nem lehet „tudomásul venni”. Gondolkodni kell rajta. Szüntelenül, mind mélyebbre hatolva értelmébe. Olyan Misztérium ez, amely képes kitölteni nemcsak egész életünket, de az örökkévalóságot is.
Senki sem hasonlítható Máriához abban, ahogy állandóan szemlélte Krisztus arcát. Lelki szemei már az angyali üdvözletkor rászegeződtek, amikor a Szentlélektől foganta Őt; s a következő hónapokban kezdte érezni jelenlétét és elképzelni arcvonásait.
Miként a megváltás egyetlen embernek műve volt, akit Krisztusnak neveztek, ugyanúgy – az anyagi alapokra és a tömeghatásra épülő rendszerekkel ellentétben – a kereszténység vallja, hogy egyetlen ember, aki megváltozik, megváltoztathatja a világot.
Krisztus úgy küld benneteket, mint bárányokat a farkasok közé, hogy a kereszt titkát jelenvalóvá tegyétek abban a környezetben, amelyben éltek. Kit ne rendítene meg egy ilyen feladat, sőt ki ne rettenne vissza tőle? Kit ne bátortalanítanának el a tényleges nehézségek? Ki ne venné észre, mennyi kárt okoz a bizonytalanság és a tétovázás… Ennek ellenére azt mondom nektek: Ne csüggedjetek el!
Ne féljetek a kockázatoktól! Az isteni erők sokkal hatalmasabbak a nehézségeiteknél! A kiengesztelődés szentségének hatása mérhetetlenül nagyobb a világban működő rossznál…
Az ember nemcsak a szenvedéssel és a halállal, de környezetének eltérő véleményével szemben is természetes félelmet érez. Különösen így van ez, ha környezete saját véleménye érvényesítéséhez olyan nagyhatású eszközökkel rendelkezik, amelyek könnyen kényszerítő eszközökké is válhatnak. Ezért az ember sokszor inkább a környezetéhez, az uralkodó divathoz való alkalmazkodást választja a helyett, hogy vállalná a Krisztus Evangéliuma iránti hűséget.
Ha a gazdaságilag és politikailag elnyomott nemzetek fejlődését akadályozó bűnös struktúrákra gondolunk (vö. Sollicitudo rei socialis 37), valóban elfog bennünket a kísértés, hogy feladjuk a küzdelmet a legyőzhetetlennek látszó erkölcsi rossz ellen. Milyen sokan érzik erőtlennek és tehetetlennek magukat a kilátástalannak látszó nehéz helyzetekkel szemben! Krisztus azonban felszólít bennünket, hogy győzzük le a rosszat, és ez bizonyossággal tölt el bennünket, hogy még a rossz legszilárdabb struktúráit is le lehet győzni, helyükre állítva a „jó struktúráit” (vö. uo.39).
Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
Egy akarattal, egy közös célért.
Próbatételek.
Ráhagyatkozni teljesen a Szentháromságra.
Irgalmasság órája
http://engesztelok.hu/lelkielet/isten-erkezese
Kedveseim, készítsétek lelketeket a szentháromságos életre! Mindig tartsátok tisztán lelketeket úgy, hogy éberen őrködjetek felette és ne engedjétek, hogy a kísértő megzavarjon titeket! Ha meghozzátok a mindennapi áldozataitokat és azokat felajánljátok, akkor nagy biztonságban tart benneteket a kegyelem Istene. Forduljatok nagy bizalommal Égi Édesanyánkhoz! Ő vezet mindennapi keresztútjaitokon, és nem hagyja, hogy eltévelyedjetek a világ útvesztőiben. A bizalom istene adja meg nektek a szükséges erőt ahhoz, hogy soha semmiféle kényszer el ne tántorítson a Szentháromság szeretetétől! Azért üresedjetek ki, hogy feltöltődjetek óriási bizalommal, így engedjétek az irgalmas Isten határtalan szeretetét magatokra ölteni.
2012.03. 20. Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/szentharomsagos-elet
Kedveseim, gondosan fáradozzatok nap, mint nap a lelkek megmentésén! Vegyétek nagyon komolyan imádságaitok, és legyetek nagyon boldogok, ha van mit felajánlanotok, mert akkor biztosan tudhatjátok, hogy sok lelket mentettetek meg áldozataitokkal! Óh, mily nagy szeretettel vesz körül benneteket a Szentháromság és Égi Édesanyánk! Oly jó ezt látni, és megtapasztalni. Legyetek hálásak és szüntelen viszont szeretetetekkel ajándékozzátok meg az égieket! Oldjatok el minden köteléket, amely akadályoz benneteket a szeretet szabad áramlásában! Tegyétek szabaddá lelketeket azáltal, hogy tisztán tartjátok a bűntől! Akkor a szeretet szellője ott fúj, ahol csak akar, és úgy átjár titeket, hogy arra fel sem tudtok készülni, mert a képzeleteteket is felülmúlja. Éljetek szeretetben, jó akarattal!
2012.03. 21. Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/oldjatok-el-minden-koeteleket
Kedveseim, készüljetek! A Nagyhetet úgy éljétek át, hogy minden kegyelmet kieszközöljetek a Szentháromságtól! Fogjatok össze! Lélekben alkossatok egy nagy rózsafüzért, melynek szemeit Jézus szenvedéstörténete alkossa, és az összekötő láncszemek pedig a ti felajánlott szenvedéseitek legyenek! Mindent, ami a nagyheti liturgiában elhangzik, véssetek jól szívetekbe, hogy gyökeret verjen bennetek! Megingathatatlan, biztos cölöpöt verjenek lelketekben Jézus földi élete utolsó állomásának szakaszai. Elmélkedjetek a kereszt misztériumáról, hogy hatékonyan megérlelődjön bennetek Húsvét szent titka, a feltámadás öröme! Miközben szemlélitek az eseményeket, növekedjetek Jézus erényeiben! Legyetek áldottak
2012.03. 30. Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/hogy-eljuek-at-a-nagyhetet
Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning“
Könyörögve kérlek benneteket, ne feszítsetek ismét keresztre Engem
Az Üdvösség Anyja
2012. március 30., péntek
Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning“
Jézus Krisztus
2012. március 29., csütörtök
Jennifer: "Nagy pánik lesz hallható, ahogy a nemzetek összeomlanak."
2012. Március 12,
20:15.
Gyermekem,
közeleg az idő, amikor megremeg a föld, és ez az óra nincs messze a
távolban. Ez az az idő, amikor a világot térdre kényszerítik. Egy olyan
idő, amikor a folyók túllépik a partjaikat, és az özönvíz el fog jönni.
Nagy
pánik lesz hallható, ahogy a nemzetek összeomlanak. Eljött az óra,
gyermekem; valóban eljött az óra. Azt mondom gyermekeimnek: itt az
ideje, hogy menedéket keressetek Legszentebb Szívemben, mert Én vagyok
Jézus, és az Én irgalmasságom és igazságosságom fog győzedelmeskedni.
2012. Március 17,
19:45.
Gyermekem,
megfeszített Megváltótokként jövök gyermekeimhez, és azt mondom: azt
hiszitek, hogy vissza tudjátok tartani az igazság kezét? Irgalmasságom
kiárad, és kiáltok egy olyan világhoz, amely ma még mindig süketebb,
mint keresztre feszítésem napján. Olyan sokan maradnak vakok bűnös
útjukra, hogy nem látják az utat, amelyen haladnak. Nem látják a
sötétséget, amely felemésztette a lelküket.
Bőségesen
sírva fakadok, hogy gyermekeim nem bíznak bennem. Ti, gyermekeim,
csupán egy homokszem vagytok, és Én értetek jöttem, értetek haltam meg,
és feltámadtam a halálból, hogy üdvözöljelek benneteket Királyságom
kapuin. Készítsétek fel a lelketeket, gyermekeim, mert tűz fog előjönni,
füst fog felszállni, és a föld megremeg, ahogy az igazság keze előjön,
hogy felébressze az igazságtól elfordult világot, mert Én vagyok Jézus,
és az Én kegyelmem és igazságosságom fog győzni.
2012. Március 18.
10:50.
Gyermekem,
minden egyes lélek hozzájárul teremtésem pusztulásához. A bűnbánat
idejére hívom gyermekeimet. A harcban éltek, és gyermekeim csak rajtam,
az Eucharisztián keresztül tarthatják fenn a harcot, mert én vagyok
Jézus.
Azért
jövök hozzátok, gyermekeim, hogy tápláljalak és tápláljalak benneteket
az evangéliumi üzenet, az Eucharisztia, a szentségek által. Itt az
ideje, gyermekeim, hogy segítségül hívjátok a Szentlelket, hogy vezessen
benneteket, és hogy jobb döntéseket hozzatok életetekben; hogy ne
cselekedjetek kapkodva - inkább válasszátok az egyszerűség útját, amely
kevésbé fog megzavarni benneteket a bűnös világtól.
Az
idő közeledik, gyermekeim, és olyan változásoknak vagytok tanúi a
Földön és a világegyetemben, amelyeknek korábban még nem volt tanúja az
emberiség. Figyeljetek és tudjátok, hogy nem hagytalak el benneteket.
Miközben ezek a változások bekövetkeznek, én veletek vagyok, és azt
mondom nektek, hogy hűségesnek kell maradnotok a parancsolatokhoz;
hűségesnek kell maradnotok az igazság védelmében; és a
tanúságtételetekben és példamutatásotokban. Figyeljetek a hangokra,
gyermekeim, mert eljön az óra, amikor a természet elhallgat, mert még az
állatok is tudják, mikor kell menedéket keresniük. Figyeljetek és
keressetek menedéket most, gyermekeim, és ez a menedék Bennem van, mert
Én vagyok Jézus, és az Én irgalmasságom és igazságosságom fog
győzedelmeskedni.
2012. Március 28.
21:30.
Gyermekem, azt mondom gyermekeimnek: ne bízzatok a világban, mert a világ az ördög barlangja.
Ha úgy próbáljátok megteremteni a földi mennyországotokat, hogy a saját
parancsolataitok szerint éltek az enyémek helyett, akkor azt mondom
nektek, hogy a pokol következik az örökkévalóságig.
Gyermekeim,
olyan időben hívlak benneteket, amikor a világ a lelketeket keresi.
Kinyújtom kezemet a keresztről, és azt mondom nektek, hogy itt az ideje,
hogy megtérjetek. Amikor a világ arra törekszik, hogy aggodalommal
töltsön el benneteket, és azt mondja nektek, hogy bűnös életet élhettek,
és hogy többé nincs szükség rám az üdvösséghez, azt mondom nektek, hogy
forduljatok el azoktól, akik a bukott angyal nevében dolgoznak.
Én, Jézus vagyok az, aki lecsendesítem a szelet, amikor az a hátatokba csapkod. Én vagyok a ti menedéketek ebből a világból, abból a világból, amely megölt
Engem, mert félt az igazságtól; félt az irgalomtól, a csodáktól, az
üdvösségtől; egy olyan világtól, amely fél az isteni tervtől.
Gyermekeim, én nem a félelem terjesztője vagyok; én vagyok a Béke
Fejedelme, mert én vagyok Jézus. Gyertek, fogjátok meg a kezemet, és
beszéljetek hozzám, mint testvéretekhez, mint tanácsadótokhoz, mint az
irgalom osztogatójához.
Most
pedig menjetek és figyeljetek ma, mert a világ hamarosan tanúja lesz
annak, hogy milyen következményei lesznek annak, ha elfordulnak
kéréseimtől. Atyám egy isteni tervvel, egy isteni céllal teremtette ezt a
világot, amelyet az emberiség elutasít. Az út, amelyet az ember szabad
akaratából választott, hamarosan visszautasításra kerül az emberiség
számára. Tartsátok rózsafüzéreiteket és legyetek éberek, imádságban és
böjtben, mert megvédem hűségeseimet, mert Én vagyok Jézus, és az Én
irgalmasságom és igazságosságom fog győzedelmeskedni.
Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenetei
fogja ismerni, hogy hol a helye. Aki megtér, az az Én akaratomat fogja teljesíteni. Aki nem, az még megátalkodottabb lesz. Sokan meg fognak halni. De aki csak egyszer mondja ki hittel a Nevemet, és a segítségemet kéri, az nem vész el. Nagy az Én irgalmam a szerencsétlen bűnösök iránt. Sokan mennek a tisztítótűzbe, ami az Én irgalmam helye. Ha ez nem lenne, elkárhoznának. Készüljetek a Nagyfigyelmeztetésre! Éljetek életszentségben, tegyétek a jót, és most még többet imádkozzatok! Minden percet használjatok ki! A mulasztás nagy bűn. Az áldozatokat és a szenvedéseket fogadjátok, és viseljétek el türelemmel! Az Én kínszenvedéseim örök érdemeivel egyesítve ajánljátok fel Nekem, égi Édesanyátok hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által. Ezzel rengeteg lelket mentetek meg a pokol tüzétől. Ha így készültök, akkor nagyon boldogok lesztek a Nagyfigyelmeztetéskor. Látni fogtok Engem, és örülni fogtok, mert mosolyogni fogok rátok, és megköszönöm minden imátokat, áldozatotokat és szenvedéseteket. Odaát a mennyben pedig nagyon meg foglak jutalmazni érte. Tudjátok olyan lesz ez, mint az iskolás gyermeknek a vizsga. Az a gyermek, aki megtanulta a leckét, jó jegyet kap. Igyekezzetek megfelelni elvárásaimnak, és akkor megjutalmazlak benneteket!
2012. március 28., szerda
Meg tudod érteni ezeket a titkokat? Ezekbe kívánnak az angyalok betekinteni. A menny sem fogadhatja be, ő mégis meghalt értünk.
Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning“
Felajánlom Neked böjtöm ajándékát,
Hogy állítsd meg a gonosz szorítását a világban,
Amelyet azért terveztek, hogy megfosszák hazámat az élelemtől, beleértve az élet kenyerét is.
Fogadd el felajánlásomat, és hallgasd meg más nemzetekért mondott könyörgésemet is, hogy megakadályozza azt a szenvedést, amelyet az Antikrisztus tervez.
Hogy tisztelhessünk Téged azzal a szabadsággal, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy örökkön örökké szeressünk és imádjunk Téged. Ámen.
Az Üdvösség Anyja,
Istennek Anyja