A keresztúti imádság, állomásról-állomásra való elmélkedés Jézus
Krisztus, esetünkben az abortuszra ítélt magzat „jézusi” szenvedésén.
A 'Magzat Keresztútja' stációinál, először a címét mondjuk el, röviden
elmélkedve az állomás eseményén. Pl.: Első állomás: Jézust halálra
ítélik. (Elmélkedési párhuzam: Az ártatlan magzatot ítélik halálra!)
Ezt követően elolvassuk a szövegrészt.
Befejeztével ezt mondjuk: Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Az állomások végén imádkozzunk egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, de az alábbi módon:
Az állomások végén imádkozzunk egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, de az alábbi módon:
Üdvözlégy
Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az
asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus. Asszonyunk
Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, és
áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az abortuszra készülő anyákra és
magzatukra, most és halálunk óráján! Amen.
Ezután következik a második állomás és így tovább. (Folytatása következik!)
I. állomás: Jézust halálra ítélik
Engem
nem a lelki vonzalom, hanem a divatos, ösztön-vezérelte párkapcsolat
hívott az életre. Amikor tudomást szereztek rólam, az apám kiszámolta,
hogy mennyibe kerülnék, ha élek. A halálom olcsóbb, az anyámnak pedig
kényelmesebb. Ezért kell meghalnom! Szüleim épp oly kapkodva ítélkeztek
fölöttem, mint amilyen türelmetlenséggel éltek vissza Istentől kapott
teremtő erejükkel! Nem vártak és halálra ítéltek, mielőtt megszülettem
volna. Én meg csak összetett kézzel könyörgök anyámhoz:
- Szíved alatt, szépen kérlek, édesanyám ne öljél meg!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Nekem,
nevem sincs. Az anyám és pribékjeim rólam döntenek úgy, hogy még nevem
sincs. Nekem − a „névtelen senkinek” − töltenek ki abortuszbeutalót a
Golgotára. A meg nem születettek szégyenbélyegét pecsételik rám és a
szüleimnek még egy sajnálkozó sóhaja sincs felém, pedig élek.
- Anyám, apám, szépen kérlek, nincsen egy esély, hogy mégis éljek?!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
III. állomás: Jézus először esik el a kereszttel
Élő
emberi személy vagyok, Istentől való örök életű lélekkel, az emberi
törvények szerint is „jogalany”. Uram Jézus! Te súlyosan elestél, engem
pedig könnyedén ejtenek, és mindezt, egyszerű „ballépésként”
fogják fel. Szüleim, az életre hívásom felelőtlenségét,
irgalmatlansággal tetézik. Esélyt sem adnak arra, hogy én is megélhessem
Istentől kapott érdemszerző életem.
- Most még élek, de nagyon félek..., anyám, apám, ne öljél meg!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
IV. állomás: Jézus Édesanyjával találkozik
Nekem
nincs igazi édesanyám, csak egy asszony foglya vagyok, aki eltakaríttat
az életéből, apám pedig közömbösen mossa a kezeit. Életre hívóimnak van
anyja és apja, de a hitre és áldozatos szeretetre példát és nevelést
aligha kaptak! „Nagyszüleim”, talán még biztatták is őket, hogy „korai
még a kicsi, ráértek még, fiatalok vagytok, szórakozzatok!” És én talán
"kiöregedtem"? Nekem nem jár semmi az élet örömeiből? Nem én jöttem
„korán”, hanem a felelőtlenkedésük? Hát képtelenek megérteni? Egy új
ember fogantam meg, és jogom van az életre! De az én anyám az érveimet,
szíve alatt nem hallja meg! Az emberek meg talán süketek és vakok? Ó,
pedig sikoltva kiáltom feléjük:
- Emberek! Élni, élni akarok!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Nekem
nem segít senki! Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy
amikor engem − az ártatlan csöppséget − elevenen marcangolnak szét, ő ne
szenvedjen. Uram Jézus! Már nem élnek segítő Simonok! Én csak Rád
számíthatok egyedül, Rád, aki megtapasztalta az iszonyatos kínhalált,
amely rám is vár!
- Kis szívem amíg dobog Jézusom, rettegve ugyan, de gyilkosaimért imádkozom!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
VI. állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Nekem
steril kendőt készítenek elő, de azt se irgalomból! Az én arcvonásomat,
senki sem őrzi meg! Véres nyomaimat nem megtörlik, hanem kitörlik a
világból! Senki sem érzi át és fogja fel az én tragédiámat? Higgyétek
el, a ti egyöntetű imáitok és áldozatotok, meg tudná fékezni azt az
általános érzéketlenséget és közömbösséget, melynek én is áldozata
vagyok!
- Kérlek
titeket megszületettek! Szálljatok magatokba, térjetek meg és
imádkozzatok szüntelen, hogy többé ne történhessen meg az ilyen, az
ilyen, az ilyen...!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel
Akik
életem s halálom felett döntöttek azok mind „felvilágosodottak”, s
mégsem veszik észre, hogy egy istentelen sötétségben élnek! El vannak
telve a „korszellemtől", így nem tudják, mi az önzetlen szeretet,
az érdemszerző élet és a tiszta érzelem! Céljaik meghatározói a siker, a
pénz, az élvezet és az un. „emberi jogokért való küzdelem". Ezt is úgy,
hogy az én jogaimról megfeledkeznek! Pedig foganással, az élethez való
jog is „megfogan”! A gyermekáldást pedig el kell fogadni Istentől és úgy
felnevelni, hogy Istenhez majdan vissza is találjon!
- Ó Istenem, én nemhogy a felvilágosultságot, de magát az Isten teremtette szép világot sem ismerhetem meg!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
VIII. állomás: Jézus szól a síró asszonyokhoz
Uram
Jézus! A Téged sirató asszonyok halálodat nem tudták megakadályozni,
miként az én vesztemet sem akadályozza meg senki. Ti akik bűnt
siettetitek, a megtérést meg halogatjátok, legjobb ha magatokat
siratjátok!
- Istenem! Végtelen irgalmasságodra hagyatkozom, s véres könnyek közt imádkozom...
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
IX. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Családtervezés!
Túlnépesedés? Ördögi tőrvetés! Szüleim a „tudatos tervezést” rajtam
kezdik és megöletnek!.. Nekem nincs helyem, nincs falatnyi kenyerem
széles e világon! Miért? Mert anyám úgy tervezi, hogy „majd később”
jöhetek!? Hát nem képes megérteni, hogy én SOHA TÖBBÉ meg nem születek?
De hogyan gondolhatja vajon, hogy a testvérem ujján újraképződik az ÉN
ujjlenyomatom? A másik az nem én vagyok! Ha most nem fogad, mindenkorra
meghalok! Nem értitek? Meg−ha−lok! Hol lesz helyem földön s égen, ha nem részesülhettem a Szent Keresztségben?
- Istenem! Széles e világ meddig fog fennmaradni, mely nekem, a legkisebbnek se hajlandó helyet adni?
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
Uram
Jézus! Rólad letépik ruháidat, nekem az sincs! Csak bőröm van, arcom,
kezem, meg lábam, melyet egy eszköz hamarosan megragad és szaggatva tép.
Ó, Istenem, mennyire reszketek ettől! A lelkem bár örök, de testemben
még egy kis időt élhettem köztetek. A gyengéd szeretetet nem ismerhettem
meg, számomra minden "érzelem" csak a puszta rettegés és iszonyú
félelem!
- Ó édességes szép Élet, félek én a Kicsiny Lélek, félek, nagyon félek!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik
Uram,
neked kiszámolják szegeidet, mellyel keresztre feszítenek. Engem
szétszaggatnak, s hogy fertőzés ne okozzak, megszámlálják részeimet.
Ennyi volt a létem? Ti akik megszületettek! Nézzétek kicsi számat, mely
mosolyra nem fakadhat, se szóra! Nézzétek lábacskáim, mely köztetek
járhatna, nézzétek kezeimet, melyek áldhattak volna!
- Bocsáss meg Uram hóhéraimnak, mert nem tudják, mit cselekszenek!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
XII. állomás: Jézus meghal a kereszten
Jézusom!
Te meghaltál érettünk, a mi üdvösségünkért! De én, miért és kiért? Te
ártatlan vagy. Én is! Viszont a Te fájdalmadat fokozza még az én
tragédiám is! Mivel engeszteljelek ki ezért? Nincs semmim csak a
halálom, fogadd el áldozatként tőlem, Neked édes Jézus én, felajánlom!
- Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről
Jézusom,
Te Édesanyád ölén holtan is nyugodhattál, de én az anyámnak csak teher
voltam, s az is vagyok! Még az emlékemtől is szabadulni akar, pedig ez
az egyetlen, mellyel a lelkében maradok! Istenem, rövidke földi
életemben a szerető ölelés helyett csak gyalázatos elölést kaptam.
- Ó, Fájdalmak Anyja Mária! Légy te az égi Anyám és közbenjárómként, vezess ki engem, az Alvilág Kapuján!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
XIV. állomás: Jézust a sírba helyezik
Jézusom!
Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el. Én most már
csak az utolsó ítéletre várok, és akkor az Atya előtt majd szüleimet
kell gyilkossággal vádolnom! De jaj, mégis irgalomért könyörgök Hozzád
értük, mert izzik kicsiny lelkemben a Tőled kapott Szeretetparázs! Így,
megváltó Jézusom engedd, hogy a Te Szeplőtelen Édesanyád lángra
lobbantsa szüleim szívében és minden megszületettben a Szeretet Tüzét,
hogy felmelegítse fagyos szívüket, és megismerjenek Téged, a
Feltámadtat! Add Uram, hogy átérezzék a szülőség szent hivatását és a
teremtő együttműködés örömét és felelősségét! Így majd óvják, várják és
örömmel fogadják a gyermekáldást, és őszinte bűnbánatuk bizonyosan
elnyeri Szent Szíved isteni Irgalmát! Amen.
- Uram, emlékezzél meg rólam a Te Országodban!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése